Kezdölap arrow FTSZ arrow Levelek arrow Levél az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részére!
Levél az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részére!
2007. November 15.

Szám: 420/2007. / Tárgy: Kérelem / Budapest /

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Igazságügyi és Rendészeti Miniszter részére!

Tisztelt Miniszter Úr!

A Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete elnökeként fordulok Önhöz, mint igazságügyi és rendé-szeti miniszterhez, kérve szíves intézkedését az alábbiakban írt alkotmányt közvetlenül veszélyeztető, alkotmányos visszásságot okozó állapot megszüntetése érdekében.

Ön, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének és az annak lényeges tar-talmát képező jogbiztonság követelményének elkötelezett híve, érvényesítésének a kormányzati struk-túrán belüli egyik fő felelőse. A jogbiztonság követelménye többek között azt is magában foglalja, hogy a jogszabályok mindenkire - a megalkotásában közreműködő kormányzati szervekre, így az állami ve-zetőkre is - nézve kötelező erővel rendelkezzenek.

Ön írja:
„Az én felfogásomban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az Alkotmány, a törvényesség őre, a szabadság és a rend védelmezője.”



Tisztelt Miniszter Úr!

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa volt általános helyettese Dr. Takács Albert az  OBH 3182/2003. számú ügyben az alábbi javaslatokat, teszi :


I. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az Országgyűlés elnökének, hogy fontolja meg a fegyveres szervek hi-vatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény olyan módosítását, amely megszűntetné a tűzoltók szolgálati rendjének és a Hszt. hatálya alá tartozó más hivatalos állományú szemé-lyek szolgálati rendjének ma létező eltéréseit.

Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az Országgyűlés elnökének a mindenkori költségvetési törvény-tervezet olyan tartalmú elkészítését, hogy az célirányosan, központilag tartalmazza a tűzoltóság szakszerű mű-ködése feltételeit biztosító beszerzések, fejlesztések, karbantartások forrásait.”


Indokolása:

"1. A tűzoltó állomány háromváltásos 24/48 órás szolgálati rendje miatt egy átlagos tűzoltó évente 117 szolgálatot lát el, ami havi 234, heti 58 munkaórát jelent. A vizsgált tűzoltóságon a szolgálatok száma és szolgálatban töltött idő is lényegesen magas, havi 240-264 óra. Figyelemmel arra, hogy a Hszt.-ben meghatá-rozott illetményrendszer és ebből következően a jövedelem azonos a 24/72 órás váltásos rendszerben és a hi-vatali szolgálati rendben foglalkoztatottakéval, a tűzoltók által teljesített többlet munkaidő sem szabadidőben, sem illetményben nem kerül megváltásra.
Ezért megvizsgáltam, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben alkotmányos visszás-ságot okoz-e. Ennek során az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önkényes megkülönböztetés tilalma”[2] tesztjét – amely gyakorlatilag két elemből, az összehasonlíthatósági- és az indokolhatósági próbából áll – vé-geztem el. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévők között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévő jogalannyal vagy csoport-tal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. §-a „a jogegyenlőség köve-telményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom – mint jogalkotó és jogalkalmazó – a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülön-böztetés nélkül, egyenlőkként kezelni.” A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata szerint – szűken értelmezi. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévő jogalanyok között tesznek különbséget, hanem en-nek ellenkezőjére is, vagyis amikor lényegesen eltérő helyzetben lévők esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják. A tűzoltók illetményének megállapítása során a jogalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy a tűzoltók szolgálati rendje jelentősen eltér más, szintén a Hszt. hatálya alá tartozók szolgálati rendjétől. Megállapítot-tam, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő alkotmányos visszásságot okoz."

„4. A tűzoltó munkaidejének rendszertelensége, a biológiai ritmustól való jelentős eltérése, a kedve-zőtlen fizikai (extrém munkakörülmények, nagy fizikai megterhelés) és pszichikai hatások (riasztással és men-téssel járó stressz) fokozott jelentőségűek, kiemelik a szabadidő rekreációs célú felhasználását. Az üdültetés helyzetét részleteiben nem vizsgáltam, de az bizonyos, hogy a tűzoltók pihenési lehetőségei korlátozottak.”

„6. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 41. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos önkormányzati tűzoltóság működésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként, a létesítés és a fejlesztés költségeit pedig pályázati formában a Belügyminisztérium útján biztosítja. A pályázat – a belügyminiszter ál-tal rendeletben szabályozott feltételek szerint – a fejlesztési költség egészére vagy annak meghatározott részé-re irányulhat. A (3) bekezdés szerint a központi költségvetésből történő hozzájárulás mértékét legalább a hiva-tásos önkormányzati tűzoltóság előírt legkisebb létszámának és gépjárműállományának figyelembevételével kell megállapítani. A fenti törvényi rendelkezések nem minden esetben valósulnak meg. A helyszíni vizsgálat során megtekintett okiratokból megállapítottam, hogy a tűzmegelőzéshez, tűzvizsgálathoz szükséges, oltó-anyagok, szakfelszerelések, egyéni védőeszközök és technikai eszközök beszerzéséhez, valamint a tűzoltólakta-nya felújításához szükséges költségeket nem, illetve nem teljesen fedezi a központi normatíva. Ezeket – az egyébként évi 5-10 millió forint támogatást nyújtó – Gyula Város Önkormányzata sem tudja finanszírozni.
Amennyiben az előbb leírt beszerzések, fejlesztések, karbantartások elmaradnak, a szakszerű működés feltételei kerülhetnek veszélybe. Ez pedig mind a tűzoltók, mind pedig az elsődleges működési és a segítség-nyújtási körzet lakóinak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított élethez és testi épséghez való jogát, az Alkotmány 70/D. § (1)-(2) bekezdéseiben biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez va-ló jogát, valamint az állampolgárok Alkotmány 13. § (1) bekezdésben biztosított tulajdonhoz való jogát köz-vetlenül veszélyezteti, továbbá az állam sem tesz maradéktalanul eleget az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében előírt objektív alapjogvédelmi kötelezettségének.”

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa volt általános helyettese Dr. Takács Albert az 5389/2005. számú ügyben az alábbi intézkedéseket teszi :

„Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, valamint az önkor-mányzati és területfejlesztési miniszternek – a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelv rendelkezéseire is figyelemmel – a Hszt. olyan módosításának együttes kezdeményezését, hogy a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban az alapilletmény 1 szolgálatban töltött órára vetítve megegyezzen a hivatali munkarendben szolgálatot teljesítők alapilletményével.

Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet mó-dosításával (szolgálati létszám emelésével) biztosítsa, hogy a részben, vagy egészben készenléti jellegű beosz-tásban szolgálatot teljesítő tűzoltók számára a pihenőidő és a szabadságok ténylegesen kiadásra kerülhesse-nek.”


Indokolása:
„1. A tűzoltók háromváltásos szolgálati rendje miatt egy átlagos tűzoltó 2005. évben átlagosan 117 szolgálatot látott el, ami heti 54 órának felelt meg, 2006. évben – a Hszt. rendelkezései értelmében, előrelát-hatólag – átlagosan 112,7 szolgálatot (heti 52 órát)fog teljesíteni. A még részben sem készenléti jellegű beosz-tásokban a szolgálatteljesítési idő heti 40 óra.

A Hszt.-ben meghatározott illetményrendszer és ebből következően a jövedelem azonos a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban – így pl. háromváltásos rendszerben – és a hivatali szolgálati rend-ben foglalkoztatottakéval. Ezért először azt vizsgáltam, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmával ösz-szefüggésben alkotmányos visszásságot okoz-e. Ennek során az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önké-nyes megkülönböztetés tilalma” tesztjét (Más néven: „általános racionalitási teszt” vagy „ésszerű indok köve-telménye”) – amely gyakorlatilag két elemből, az összehasonlíthatósági- és az indokolhatósági próbából áll – végeztem el. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévők között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévő jogalannyal vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. §-a „a jogegyenlő-ség követelményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom – mint jogalkotó és jogalkalmazó – a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni.” A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata szerint – szűken értelmezi. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévő jogalanyok között tesznek különbséget, hanem ennek ellenkezőjére is, vagyis amikor lényegesen eltérő helyzetben lévők esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják.

A belügyminiszteri tájékoztatás alapján – miszerint az Irányelvet a Magyar Köztársaság „a csatlako-zás időpontjára jogrendjébe alapjaiban beillesztette” – úgy vélem, hogy vizsgálatom során nem tekinthettem el az Irányelv figyelembevételétől sem. Az Irányelv értelmében a munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jog-szabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően. Ebből az is következik, hogy a részben vagy egészben készen-léti jellegű beosztásokban szolgálatot teljesítők teljes szolgálati ideje munkaidőnek számít.

2. A Hszt. pusztán lehetőségként határozza meg a heti 40 óránál több, de heti 48 (ezévben 52) órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő megállapítását. Erre figyelemmel megvizsgáltam, hogy a parancsno-kok szolgálatszervezési eszközeikkel biztosíthatnák-e a heti átlagosan 40 órás szolgálatteljesítési időt a ké-szenléti állomány számára. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet és a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet 4. számú függelékének összevetésével, valamint az állománytábla szerint rendszeresített lét-szám alapján megállapítottam, hogy az esetek nagy többségében a hatályos jogszabályok betartása mellett parancsnoki hatáskörbe tartozó intézkedéssel (szolgálatszervezéssel) nem lehet biztosítani a készenléti szolgá-latot ellátó tűzoltók számára a heti 40 órás, de még a heti 52 órát meg nem haladó munkaidőt sem. (Ennek az az oka, hogy az 1/2003. (I. 9.) BM rendelet 4. számú függelékében meghatározott napi szolgálati létszámok és az egyes ún. szolgálati csoport létszáma között csekély a különbség, így még az éves rendes szabadságok ki-adása – nem beszélve a betegség, felfüggesztés, vagy iskolára, tanfolyamra vezényeltek távollétéről – is szol-gálatszervezési nehézségeket okozhat, emellett a készenléti szolgálatot ellátó állomány rendszeres, illetve ese-tenként állandó „túlóráztatásához” vezet.)

Jelentésem 1-2. pontjaiban írtak alapján megállapítottam, hogy a kialakult – és a hivatkozott rendel-kezéseknek megfelelő – gyakorlat a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint az egyenlő bérhez való joggal összefüggő alkotmányos visszásságot okoz. Ezen alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság arra ve-zethető vissza, hogy a háromváltásos szolgálati rendben szolgálatot teljesítők illetményének megállapítása so-rán a jogalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy ez a szolgálati rend jelentősen eltér más, szintén a Hszt. hatálya alá tartozók szolgálati rendjétől. Az, hogy az 1/2003. (I. 9.) BM rendelet 4. számú függelékében meghatározott napi szolgálati létszámok és az egyes ún. szolgálati csoportok létszáma között csekély különbség miatt – szük-ségszerűen – a pihenőidő, a szabadnapok, valamint a rendes szabadság kiadása sem maradéktalanul biztosí-tott, önmagában a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza.

Fel kívánom hívni a figyelmet arra is, hogy nem az okozza az előbbiek szerint feltárt alkotmányos jog-gal összefüggő visszásságokat, hogy a háromváltásos szolgálati rendben a heti szolgálatteljesítési idő nem 40 óra, hanem az, hogy a jelentős többlet szolgálati idő ellenére illetményalapjuk megegyezik a heti 40 órás szol-gálati rendben dolgozó, a Hszt. hatálya alá tartozó személyekével, és a háromváltásos szolgálati rendben tel-jesített többlet munkaidő sem szabadidőben, sem illetményben nem kerül maradéktalanul megváltásra.”


Tisztelt Miniszter Úr!

Kérem Önt, hogy az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa volt általános helyettese Dr. Ta-kács Albert Úr által tett, a fentiekben írt javaslatok végrehajtására a vonatkozó törvények és egyéb joszabályok módosításának kezdeményezését szíveskedjék megtenni, annak érdekében, hogy a hátrá-nyos megkülönböztetés tilalmával összefüggő alkotmányos visszásság, a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélye, mind a tűzoltók, mind pedig az elsődleges működési és a segítségnyújtási körzet lakóinak az Alkotmány 54. § (1) bekez-désében biztosított élethez és testi épséghez való jogát, az Alkotmány 70/D. § (1)-(2) bekezdéseiben biz-tosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, valamint az állampolgárok Al-kotmány 13. § (1) bekezdésben biztosított tulajdonhoz való jogát közvetlenül veszélyeztető helyzet meg-szűnjön , továbbá az állam maradéktalanul tegyen eleget az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében előírt ob-jektív alapjogvédelmi kötelezettségének.



Budapest. 2007. november. 13.



Tisztelettel:

Nagy Gábor
FTSZ elnök.


Tájékoztatom Miniszter Urat, hogy levelem az Interneten közzé teszem.


 

Pdf formátumban: megnyit

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 08:33
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76