BELÜGYI ÉRDEKEGYEZTETÕ TANÁCS
Szám: 23-17/2/2004.
J E G Y Z Õ K Ö N Y V
a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács 2004. augusztus 17-én
megtartott ülésérõl
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete, levezetõ elnök:
Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket mind a munkavállalói oldalon,
mind a munkáltatói oldalon. Elõször is szeretnék két bejelentést tenni.
Az egyik, hogy elõreláthatólag Pál Tibor úr nem tud részt venni az
értekezleten, tehát a munkáltatói oldalt Jenei Zoltán úr fogja vezetni,
illetve egyébirányú elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, mint
levezetõ elnök Lipták István úr, és jómagam, Kertész László lettem
felkérve erre a megtisztelõ feladatra.
Ezek után szeretnék egy sajnálatos tényrõl is szót ejteni. Ugyan nem a
Belügyminisztériumon belüli szakszervezetrõl van szó, de egyik
társszakszervezetünknek az elnöke nemrégiben elhunyt, dr. Szakács
László, a Nemzet-biztonsági Hivatal Érdekképviseleti Szervezete elnöke,
50 éves korában szívinfarktus miatt elhalálozott. Holnapután lesz a
temetése. Kérem, egy fél perc néma felállással emlékezzünk rá.
(NÉMA TISZTELETADÁS)
Köszönöm.
És akkor még egy kérésem lenne a hölgyek felé, ha nem haragszanak érte, akkor a zakónkat levehetnénk, mert elég meleg van.
Megkérdezném mind a munkáltatói oldalt, illetve a munkavállalói oldalt,
hogy napirend elõtt óhajt-e valaki hozzászólni? Nem? Akkor azt a
kérdést tenném föl következõnek, hogy a kiküldött meghívóban szereplõ
napirendhez van-e valakinek hozzászólnivalója? Parancsolj!
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Azon kívül, amit leadtunk, az egyebekben szeretnék kérdést intézni a munkáltatói oldalhoz majd. Az egyebekben.
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Egy tájékoztatást szeretnék kérni a belügyi vezetéstõl. Az elmúlt BÉT
ülésen egy közös konszenzus alapján ugye, megállapodtunk abban, hogy a
nyugdíj-megállapítással kapcsolatban lépéseket fogunk tenni,
törvénymódosítást kell kezdeményezni. Úgy egyeztünk meg, hogy mivel
hozzá kell nyúlni az 5 %-os illetménykiegészítés miatt úgyis a
Hszt-hez, akkor ezzel a csomaggal be tudjuk ezt terjeszteni. Ennek a
jelenlegi helyzetét, alakulását szeretnénk, ha kapnánk egy kis
tájékoztatást. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj!
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Az egyebekben szeretnénk mi is néhány kérdést feltenni a munkáltató felé. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Munkáltatói oldalról esetleg?
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr, azt szeretném megkérdezni, hogy az FRSZ kérdésére most adjunk választ, vagy pedig majd az egyebek között?
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Az egyebek között.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Rendben, egyéb észrevételünk nincs.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Akkor, ha egyéb hozzáfûznivaló nincs, akkor javaslom, hogy
kezdjük el az 1-es napirenddel, és átadnám az elõadónak: Jenei Zoltán
közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár úr részére a szót.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr. Igazából egy nagyon rövid kiegészítést szeretnék
tenni az elsõ napirendi ponthoz. A téma az év elején megkötött
megállapodás, valamint a megállapodás alapján kiadott belügyi
miniszteri utasításnak a végrehajtása, jelenlegi állása.
Amikor felvetõdött a kérés, hogy ezt a témát tûzzük a BÉT napirendjére,
akkor a kollégáim segítségével valamennyi belügyi költségvetési
intézményt megkérdeztük arról, hogy az utasításban szereplõ feladatokat
milyen formában, milyen tartalommal hajtották végre. Túlnyomórészt
kedvezõ, pozitív válaszokat kaptunk attól függetlenül, hogy egyik-másik
része még elõttünk van, hiszen a folyószámla-vezetési költségekhez a
hozzájárulást azt majd év végén tervezi mindenki 2000 Ft értékben
támogatni. De a már határidejüket vesztett, illetve elsõsorban, ami
leginkább érdeklõdésre tarthat számot a január 1-jétõl végrehajtandó,
végrehajtani rendelt, közalkalmazotti elõresorolás minden egyes
intézménynél végrehajtásra került. Van néhány olyan kisebb tétel,
amelynél elsõsorban, valószínûleg félreértéseknél fogva, nem pontosan
úgy hajtották végre a miniszteri utasításban foglaltakat, mint ahogy mi
valamennyien szerettük volna. De ezt menet közben tisztáztuk, próbáltuk
a helyére tenni, és ezt követõen mindenki, ha szükséges volt, akkor ezt
korrigálta. Ez elsõsorban az 5000 forint értékû ajándék, vagy ellátás
beszerzése körül alakult ki. Nem mindenki tudta megfelelõen értelmezni
az adótörvényben megfogalmazottakat, volt olyan, aki ezt félreértette,
volt olyan, aki pénzhiányra hivatkozott, volt olyan, aki ezt késõbb
hajtotta végre, de ez nem meghatározó létszám, és azóta mindenki ezt
korrigálta. Összességében a miniszteri utasításban foglaltak
teljesültek.
Ugyanez vonatkozik a Megállapodás szövegére is azzal a kiegészítéssel,
hogy ennek a leglényegesebb pontja talán az, hogy szeptember elsõ két
hetében fogjuk közösen értékelni a miniszteri utasításban és a
megállapodásban foglaltakat. Ez abból a szempontból is szerencsés, hogy
a BRDSZ kérte, hogy néhány szóval mutassam be, vázoljuk azt, hogy a
közalkalmazottak számára az idei második ütemû béremelésrõl mit tudunk,
és hogyan kívánjuk ezt végrehajtani. Szeptember közepére gondolom,
egyértelmû adatok lesznek már arról, hogy ez milyen arányban, milyen
formában érinti a közalkalmazotti állományt. Ebbõl következõen tiszta
képünk lehet arról, hogy ebben az évben a belügyi dolgozók számára
állománykategóriánként, intézményenként átlagosan milyen kereset- és
milyen jövedelemalakulás várható. Ebbõl következõen úgy gondolom, hogy
az elsõ napirendi pontban foglalt, utasításban szereplõ feltételeket,
kötelezettségvállalásokat a minisztérium, illetve az irányítása alá
tartozó intézmények teljesítették. Köszönöm szépen. Amennyiben kérdés
van, természetesen megpróbálok válaszolni.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Munkavállalói oldalról ehhez kérdés, hozzáfûznivaló? Ha
nincs, akkor a napirendi pontot összefoglalnám. Tehát a jogszabályban
leírtak idõarányos megvalósulása megtörtént, kisebb problémák voltak az
5000 forint egyszeri juttatás körül, de ezek is megoldásra kerültek. A
Belügyminisztérium továbbra is vállalja, hogy szeptember 15-ig a
munkáltatói oldallal közösen áttekinti az elsõ félévi bérek, keresetek,
jövedelmek alakulását, és további tárgyalást folytat az esetleges
kompenzációról. Köszönöm.
És akkor áttérnénk a 2. napirendi pontra, amely a Galyatetõi BM
Üdülõszállóval kapcsolatos, többször tárgyalt ügyrõl szól. Átadnám a
szót Meichl Géza fõigazgató úrnak, a BM Központi Gazdasági
Fõigazgatóságról.
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Elnök Úr, Tisztelt Érdekegyeztetõ Tanács! Legutóbbi Belügyi
Érdekegyeztetõ Tanács ülésen abban maradtunk, hogy az üzemeltetõ
megvizsgálja annak a lehetõségét, hogy vajon az üdülõ nem tehetõ-e egy
olyan általános rekreációs központtá, amely fegyveres testületek és
szervek mindannyi dolgozója számára igénybe vehetõ. Ez a vizsgálat úgy
gondolom, hogy az érintett szervek bevonásával kellõképpen körültekintõ
volt, és a kiküldött anyagokból egyértelmûen látszik, hogy ez az ötlet,
ez pillanatnyilag, nem megvalósítható. Nem megvalósítható azért, mert
központi forrás nem áll rendelkezésre, illetve az érintett munkáltatók
ebben saját forrásukkal nem óhajtanak részt venni, ebbõl következõen
visszatértünk az eredeti, június 28-i elõterjesztéshez, mely szerint
ahhoz kérem a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács egyetértését, hogy itt az
üzemvitelt érintõen zárjuk be ezt az üdülõt. Értelemszerûen ma már a
bezárás az nem szeptember 1-je a dolog munkajogi vonatkozásában,
szeptember 1-je már csak a szolgáltatás vonatkozásában lehet ennek az
idõpontja. Megjegyezném ugyanakkor azt, hogy ez a jelenlegi
elõterjesztés az üzemvitelrõl szól, és nem az ott lévõ ingatlan
esetleges további sorsáról. Mivel jóléti- és szociális tevékenységet
szolgáló ingatlanról van szó, a hasznosításához, a további
hasznosításához a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács egyetértése szükséges,
ezt nem most, hanem a késõbbiekben szeretnénk megkérni. Pillanatnyilag
a munkáltatói oldalnak nincsenek határozott szándékai és elképzelései
az ingatlan esetleges további hasznosításáról. Ennyi volt a szóbeli
kiegészítésem. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Munkavállalói oldalról kérdés, észrevétel a Fõigazgató Úr
által elmondottakhoz? Nincs? Tehát, akkor összefoglalnám, hogy a
rekreációs központtá alakításról szóló vizsgálat szerint a szervek nem
tudnak hozzájárulni oly mértékben, hogy az megvalósíthatóvá váljon, így
visszaléptünk a június 28-i javaslathoz, miszerint a bezárás történjék
meg, szeptember 1-jétõl a szolgáltatás szüneteltetése megvalósul,
egyelõre a további tervek az ingatlannal még nincsenek tisztázva.
A következõ napirendi pontunk: az iskolakezdési támogatás jogi
alapjainak és költségvetési forrásainak áttekintésérõl. Megadnám az
elõadónak, Jenei Zoltán ...
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést Elnök Úr, a BRDSZ nevében, ha jól értem, akkor a munkáltató
saját hatáskörben döntött úgy, hogy felfüggeszti az üdülõnek az
üzemeltetését, és bezárja, és a dolgozókat elbocsátja?
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj! Én nem így hallottam, de...
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Nem. Én egyértelmûen az imént a BÉT állásfoglalását kértem ebben az
ügyben. Gondolnám Elnök Úr, hogy a munkavállalói oldalt állásfoglalásra
kéne bírni ebben az ügyben.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Akkor ismételten megkérem a munkáltatói oldalt, hogy legyen szíves,
habár az elõbb kérdeztem, hogy kérdés, hozzászólás, vélemény van-e
ezzel kapcsolatban, nem jött válasz. Akkor legyen szíves nyilatkozzanak
a szakszervezetek arról, hogy a szolgáltatás szüneteltetése szeptember
1-jétõl megtörténhet-e, hozzájárulnak-e a szakszervezetek? Jó, menjünk
akkor sorba.
Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete?
Nagy Gábor úr, elnök, Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete:
Egyetértünk a szüneteltetéssel.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete?
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Egyetértünk.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
MKKSZ Közigazgatási Hivatalok OSZT?
Dr. Földvári Béla úr, elnök-helyettes, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Országos Szakmai Tanácsa:
Egyetértünk.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Ackermann úr, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete?
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tudomásul vesszük.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Zentai úr?
Zentai Ferenc úr, fõtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Igen.
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Az FRSZ elfogadja.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
És akkor a BRDSZ részérõl?
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tartózkodik.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Rebák úr a PVDSZ részérõl?
Rebák Tibor úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Tartózkodunk.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Tehát, akkor megállapítom a jegyzõkönyv számára, hogy kettõ tartózkodással a szakszervezetek elfogadták az üzemszüneteltetést.
És akkor most térnénk át a 3. napirendi pontra. Megadnám a szót Jenei
Zoltán közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár úrnak.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm. Igazából azt hiszem nem is szükséges szóbeli kiegészítést
fûzni az írásos elõterjesztéshez, abban próbáltunk minden lényeges
szempontot összegyûjteni.
Való igaz az, hogy az iskolakezdési támogatás egy nagyon jó juttatási
forma, hiszen az adómentes határon belül az érintettek, fõleg, hogyha
idõben megérkezik hozzájuk az utalvány, egy nagyon kellemes
pénzösszeghez juthatnak.
A problémát igazából az okozta csak, hogy valamennyi költségvetési
szervvel egyeztettünk, elõzetesen felmértük a jelenleg hatályos
jogszabályban lévõ juttatás megemelésének forrását. Miután az
intézmények egy része azt a választ adta, hogy semmilyen formában nem
tudja ezt az összeget elõteremteni, már csak azért sem, mert
folyamatosan adósságállománnyal küszködik. Így nem volt meg a
felhatalmazása, a lehetõsége a belügyminiszter asszonynak arra, hogy
ezt kötelezõ erõvel mindenki számára elõírja. Hiszen akkor fedezet
nélküli kötelezettségvállalásra utasította volna az intézményeket.
Ettõl függetlenül mindenkinél próbáljuk elérni azt, hogy helyben
folytasson újabb egyeztetést, nézzék meg, hogy valamilyen formában,
akár más költségvetési forrás terhére, meg tudják-e oldani az érintetti
körnek a bõvítését, illetve a személyekre, gyerekekre esõ iskolakezdési
támogatás összegének a megemelését. Errõl szól az elõterjesztés, azzal,
hogy, csak reményemet szeretném megfogalmazni, hogy valóban, minél több
gyermek, minél több család jusson ehhez hozzá. De ez sajnálatos módon
nem eredményezheti azt, hogy bármelyik, általam említett intézménynél
adósságállomány emelésére kerüljön sor. Amennyiben a feladat
végrehajtásra kerül, és tudom, hogy nagyon sok helyen már ki is
fizették az iskolakezdési támogatást, amennyiben a feladat
végrehajtásra kerül, akkor ennek eredményérõl a BÉT-et tájékoztatni
fogom. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Szakszervezeti oldalról? Parancsoljon!
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete az elõzõ BÉT ülésen
elmondta, amit most ismételten szeretnék elmondani. Kollégáink
jelezték, hogy a kettõ és többgyermekes, gyermekét egyedül nevelõ
szülõk, azok a magyar államtól is kiemelt támogatást kapnak. Ugyanezt a
kiemelt támogatást adja most meg a munkáltató minden kettõ, és
többgyermekes családnak azzal, hogy csak a részükre teszi kötelezõvé az
iskolakezdési támogatás odaadását. Kérjük annak a felülvizsgálatát, ezt
kértük most is egyébként, mert érdekes módon a Belügyminisztériumnak
egyes szervei megértették ezt a problémát, és minden egyes gyereknek
tízezer forint értékben odaadták az iskolakezdési támogatást, „kettes
szervei” pedig ugye, csak azoknak, akiknek kötelezõen a jogszabály
elõírja. Ez egy olyan feloldhatatlan ellentétet szül ma már a
munkahelyeken, hogy erre csak központilag lehet megoldást találni.
Tehát, mindenki tudja egy adott munkahelyen, hogy a kettõ és három,
vagy akár többgyermekes szülõk is mennyi pénzt vesznek fel
gyerekenként. Õk élvezik az adójogszabályok támogatottságát is, és
mindaz, aki egy vagy két gyereket nevel, nem. Hát, amit elmondtam
múltkor, három gyerekhez a kettõn át vezet az út. Tehát, elõbb két
gyereknek kell lenni ahhoz, hogy legyen egy harmadik is. Én azt kérem
Öntõl, és ezáltal a belügyminiszter asszonytól is, hogy még ebben az
évben térjünk vissza ennek a támogatási formának a jövõ évi
rendezésére, éspedig oly módon, hogy igenis terjesszük ki minden egyes
gyermeket nevelõ családra vagy szülõre. 10 ezer forint, ha
belegondolok, hogy mire elég ma tízezer forint akkor, ha elmegyek egy
ÁPISZ-ba, egy irodaszer vásárlásra, vagy bárhova, vagy iskolakezdõ
gyereknek vásárolni kéne, hát semmire. Nagyon sok mindenrõl vitatkozunk
itt, de igazából értéket nem szoktunk teremteni. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj!
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Csatlakozva a BRDSZ által elmondottakra, mert feltehetõen félreértés
történhetett, hiszen a szakszervezeti oldal, amit Judit elmondott,
kérte a munkáltatói oldalt, hogy vizsgálja meg annak a lehetõségét,
hogy a rendeletet milyen módon lehet kiterjeszteni. Az, hogy erre az
évre már úgy látszott, hogy „elúszott a hajó”, hiszen már a kifizetések
nagy többsége megtörtént, és köszönet némelyik intézményvezetõnek, aki
nemcsak a tízet, hanem a tizenötezer forintot is megadta alanyi jogon
mindenkinek, de a közeljövõben, tehát a jövõ évre, amikor már
tervezhetõ ez a nagyság, akkor az elmúlt gyakorlatokhoz képest mi
javasoljuk, hogy állítsunk fel ebben egy munkabizottságot, és
vizsgáljuk meg, hogy szakmailag, számszakilag mi az a lehetõség, amire
ki lehet terjeszteni, és akkor térjünk vissza a BÉT-re, és módosítsuk
ezt a rendeletet. Tehát egyetért az FRSZ a BRDSZ által elmondottakkal,
és mi is kérjük ezt a munkáltatótól.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Viszontválasz?
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Azzal messze egyetértek, hogy jövõre, amint ismerjük az adótörvény
változását, amint látjuk a költségvetésben a támogatásnak a mértékét, a
bevételi lehetõségeinket, akkor errõl folytassunk tárgyalásokat, a
mostaninál sokkal pozitívabb juttatási rendszernek is híve vagyok. Az
más kérdés, hogy elég gyakran találkozom olyan családokkal, ahol
három-négy gyermek is, sokkal jobb körülmények között él, mint amelyik
családban egy gyermek van. Tehát, azért ez sokkal bonyolultabb kérdés,
biztos, hogy ezzel a humánpolitikai szolgálatnak is foglalkoznia kell,
de találjuk ki azokat a szempontrendszereket, ami alapján eldönthetõ
az, hogy kinek, milyen formában, adómentes határig terjedõen emeljük
meg az iskolakezdési támogatást a jövõ évtõl. De szeretném, hogyha ezt
elfogadná mindenki, ebben az évben, sajnos, nem olyan a
költségvetésünk, hogy ezt rá lehessen erõltetni az érintett
intézményekre. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, tehát elhangzott, hogy teljes körûen sajnos nem minden intézményben
van fedezet, hogy minden gyerekre kiterjesztõ legyen a belügyi
rendelkezés, ezért maradt a rendelkezésben a nagycsaládosok részére
történõ kifizetés. Szakszer-vezeti oldalról elhangzott, hogy ez a
rendelkezés történjen megváltoztatásra, viszontválaszban pedig
elhangzott, hogy jövõre, az adótörvényektõl függõen, vizsgálat alá
kerül a dolog, és elõreláthatólag a Belügyminisztérium mindent megtesz
azon ügy érdekében, hogy ez a kiterjesztés megtörténhessen.
Következõ napirendi pontunk a BM OKF képviselõjének szóbeli
tájékoztatója a visszatartott ruházati utánpótlás illetménnyel
kapcsolatosan. Felkérném Kristóf István tû. ezredes urat, a Mûszaki
Fõosztály vezetõjét, hogy tartsa meg a kiegészítését.
Kristóf István tû. ezredes úr, fõosztályvezetõ, BM OKF Mûszaki Fõosztály:
Tisztelt jelenlévõk, tisztelt Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács! Elõször is
tisztázni szeretném, tehát, itt ez a „visszatartott” szó nem teljesen
helytálló. Visszatartásra ebben az ügyben, amiben nekem most hozzá kell
szólnom, nem került sor, hiszen mindenki megkapta a ruhapénzét, és
ennek a felhasználására került sor. Most ugye a 2000. évben létrejött a
BM OKF két szervezetbõl, és több oldalról is fontos volt ugye, az
egységes ruházati, társasági ruházatnak a megjelentetése, annak a
viselése. Egyrészt azért, mert a tûzoltók, illetve a polgári védelemnek
meglévõ saját társasági ruházata meglehetõsen idõnként elhasználódott,
sok esetben kinõtt is volt. Másrészt pedig, fontos volt a szervezet
egységes megjelenése. Na most, egy tény, hogy a BM OKF fõigazgatója,
mint a Hszt. értelmében erre jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója,
nem rendelte el a társasági öltözet alkalmazását. Tehát ez tény
kérdése, hogy a BM OKF fõigazgatója ezt nem rendelte el. Természetesen
a vezetõi értekezleten olyan elhangzott, hogy célszerû mindenkinek,
amennyiben új társasági ruhát szerez be, akkor már az új egységes
társasági ruhát beszerezni, az egységesség érdekében. Hozzátéve azt,
hogy ezzel kapcsolatosan a RUSZ módosítása során, egy folyamatos
elõrelépés volt, és tulajdonképpen ez már a RUSZ módosításban benne
volt, melynek a jóváhagyására azonban csak 2003-ban került sor, ami
természetesen azt a felvetést, ami ezt a hozzászólást most vindikálja,
valamilyen szinten jogossá tette. Tehát, a BM OKF vezetése felkérte az
állományt, hogy amennyiben ruházati cserére kerül sor, ezt az új
egyenruhát használja, míg egy megyei igazgató, a Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei katasztrófavédelmi igazgató egy alkalom kapcsán írásban
elrendelte ennek a megvásárlását, ilyen szempontból tehát, ebben a
megyében ez írásban elrendelésként megjelent. Függetlenül attól, hogy a
BM OKF fõigazgatója rendelhette volna ezt el, egy megyei igazgató
elrendelése a megyei igazgató állományára, nyilvánvaló az parancsként
értelmezve kötelezõ. Tehát, ezt semmiképpen nem lehet vitatni. Ketté
kell választani a dolgot, mert hiszen a megyébõl, és úgy, ahogyan
országosan nagyon sokan megvették saját maguk ezt a ruházatot és
viselték, volt valóban az, aki lehet, hogy ebben a megyében csak az
elrendelés kényszere hatására vette meg ezt. Fõigazgató úrral,
jogásszal konzultálva mindenképpen azt tudjuk mondani, hogy aki ebbe az
utóbbi körbe tartozik, tehát abból a kényszerbõl vette meg csak ezt az
egyenruházatot, mert ez az elrendelés megtörtént, amennyiben írásban
megkeresi a megyei igazgatóságon keresztül a fõigazgatóságot, ennek ez
természetesen visszatérítésre kerül. De csak ezeknek természetesen.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj!
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Hát azért ez egy érdekes dolog, ez a probléma öt vagy hat hónappal
ezelõtt, ha visszakeressük a BÉT jegyzõkönyvet, akkor került ide a
Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülésére, akkor Jenei úr ígéretet tett
arra, hogy záros határidõn belül, nem öt hónap, hanem akkor egy hónapot
mondott Ön, egy hónapon belül ezt megnézeti, kivizsgálja és választ is
kapunk. Én azóta számtalanszor tárgyaltam az OKF-fel, és mindig azt
mondták, hogy nincs igaza a szakszervezetnek, míg ma az elsõ alkalom,
hogy az OKF illetékese elismeri, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye
esetében ez igaz. Mert ez így történt: a megyei fõigazgató kiadott egy
intézkedést, mert a miniszter asszony látogatást tett, a miniszter
látogatására mindenki az új egyenruhában legyen. Erre megvetették velük
az új egyenruhát. Kérdezem én Államtitkár Úr: megint 5-6 hónapnak kell
ahhoz eltelni, hogy egy mély levegõt vegyen a munkavállaló, és merje
ezt a kérelmét leírni, vagy sokkal egyszerûbb korrektül azt mondani
Önnek, hogy kérem szépen, azok a kollégák, akik új egyenruhában
fogadták a belügyminisztert, és ezt meg tudja mondani Radványi úr, a
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei katasztrófavédelmi igazgató, hogy ki volt,
azok visszakapják ezt a pénzt. Na most, a játék itt tart!
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Amikor a BÉT ülésen megegyeztünk abban, hogy ezt az ügyet valóban ki
kell vizsgálni az OKF-en belül, ezt a feladatot az érintett szakemberek
el is végezték, és én kaptam egy írásos tájékoztatást arról, hogy
semmilyen szabálytalanság, szolgálati panasz, pontatlanság nem volt az
OKF-en belül. Az elhangzottak egy része számomra is az újdonság
erejével hat. Ebbõl következõen én holnap reggel fogom kérni Tatár
urat, hogy akkor az ügy részleteirõl engem tájékoztasson, és ennek
függvényében döntjük el, hogy hogyan tovább. Ezek szerint azt is meg
kell nézni, hogy Borsod megyén kívül bárhol máshol hasonló ügy volt-e?
Amennyiben ez csak Borsod megye ügye, akkor pedig ezt soron kívül
hogyan fogja az OKF lerendezni.
Tisztázni kell azt is, hogy ez az ügy valóban csak személyek részérõl
kezdeményezve, kérés alapján bonyolítható le, vagy pedig az OKF,
illetve a Borsod megyei katasztrófavédelmi igazgató felvállalja-e ennek
minden súlyát és terhét, és saját maga rendelkezik arról, hogy ezt a
költséget megváltja az érintettek felé. De, nem szeretnék ennek elébe
menni. Mondom még egyszer, én korábban nem ilyen tájékoztatást kaptam,
ebbõl következõen Tatár úrral a részleteket tisztázni fogom holnap.
Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, tehát, akkor úgy látom, hogy a BRDSZ elfogadja Jenei úr válaszát,
és akkor, ha egyéb hozzáfûznivaló ehhez a napirendi ponthoz nincs,
akkor tovább lépnénk az egyebek napirendi pontra. Parancsolj!
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Csak azért, hogy legyen ideje az itt ülõ kollégáknak felkészülni arra a
kérdésre, amit én az egyebekben ezen a három napirendi ponton kívül fel
szeretnék tenni, akkor most felteszem, mert a pénzügyi területtel
kapcsolatos az a kérdés, amit pluszban szeretnék megkérdezni. A
következõ. Ma az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsnak volt a Gazdasági
Bizottsági ülése, amelynek a SZEF-en keresztül a BRDSZ a tagja, ahol
szó került adójogszabályok módosítására, stb., és amely egy érdekes
konklúziót hozott, és ettõl a perctõl kezdve végigtelefonáltam bizonyos
szerveket és a következõ derült ki és erre kérnék szépen választ.
2002-ben úgy vette át – csak történeti visszapillantást tennék – a
jelenlegi Kormány a stafétabotot, hogy kétéves költségvetése volt az
országnak. Akkor azt mondták, hogy elképzelhetetlen az ilyesmi, hogy
kétéves költségvetés készüljön, és igazából nem korrekt, ha mások egy
következõ kormánynak is behatárolják az idejét egy kétéves
költségvetéssel. Azt az anyagot megkaptuk a Gazdasági Bizottságtól,
hogy úgy készül a 2005. évi költségvetés, hogy egész egyszerûen, és ez
a médiákban is napvilágot látott, hogy a közalkalmazottak, a
köztisztviselõk részére a jövõ évi, akárhány százalékos béremelkedést,
vagy keresetnövekedést nem finanszírozza meg a központi költségvetés,
kivéve a hivatásos állományt, a szolgálati viszonyban állókat, ezért
úgy kell elkészíteni – én nagyon örülök, ha a jegyzõkönyvben azt fogják
mondani, hogy nincs igazam –, hogy ez egy létszámleépítéssel jár.
Hiszen, ha kötelezõen elõírják az illetményalap emelkedést a
köztisztviselõi kar részére is, akkor ezt valamilyen módon ki kell
gazdálkodni a szervezetnek. Itt az egyik háttérintézményi nagy
köztisztviselõi kar kiszámolta már, ha, és amennyiben õ nem kapja meg,
mert 5 %-kal kevesebbet fog a jövõ évi tervezés szerint kapni a
költségvetésében, akkor neki 90 embert kell elküldenie, 90
köztisztviselõt, és ennek a 90 köztisztviselõnek a munkáját nem lesz,
aki ellássa. Aztán majd, ha kell, akkor rendelkezésre bocsátom ezt a
levelet. De, ami nagyon érdekes, hogy kiment egy második tervezési
körirat a Belügyminisztériumból, vagy valamelyik országos szervtõl,
amely azt mondja, hogy úgy kell tervezni 2006-ra már, és a
sarokszámokat úgy kell megadni, hogy az 5 %-kal kevesebb lesz mint a
2005, hiszen 2005 is 5 %-kal kevesebb, mint a 2004, sarokszámait
tekintve a tervezésnek, és majd a 2007 sarokszámai egyenlõek a 2006 évi
sarokszámokkal. Kérem szépen, ez azt jelenti, és én már csak a
létszámleépítés oldaláról próbálom meg ezt megközelíteni, hogy, ha a
dologit állandónak veszem, tehát adott standardnak veszem, és azt nem
csökkentem és nem növelem, akkor egyetlenegy dolgot tudok csökkenteni,
és ez pedig a személyi juttatásoknak a köre. A személyi juttatások
körét csökkentem, az azt jelenti, hogy 2005-re létszámot kell
csökkentenem, ez mintegy, uszkve 8-10 %-os létszámcsökkentés. Ha
2006-ra 5 %-kal kevesebbet kapok meg sarokszámba, és ami megint a
személyi juttatást terheli azért, mert, ha a dologit csak szinten
tartom, akkor éppenhogy megél a szervezet, akkor ez plusz 10-15 %-os
létszámcsökkentéssel jár. Tehát, amikor mi föltesszük azokat a
kérdéseket az „egyebekben”, és föltettük, amely a béremelésre, az ezévi
béremelésre, adott esetben jövõ évi kondíciók tárgyalásának a
megkezdésére irányul, akkor felnõtt emberként kérjük kezelni az oldalt.
Éspedig azért, mert elmulasztja az egyeztetési kötelezettségét a
munkáltató. Önök szeptember 30-ig be kell, hogy terjesszék a
költségvetést. Ez azt jelenti, hogy alapvetõen a költségvetés
tervezésénél, ha nem is a dologiban, de a személyi juttatás
elõirányzatok tervezésénél az érdekképviseleteket be kell vonni. Be
kell vonni, mert embereket érint, és ez 60 ezer munkavállaló. És, ha
eleve úgy fog készülni a terv, hogy a Belügyminisztériumban 2005-ben
1000 embert kell ahhoz elbocsátani összességében, hogy az
illetményalapot, egyrészt a köztisztviselõi illetményalapot fel tudják
emelni 35.100-ra, amit a tervek mutatnak, illetve a közalkalmazotti
bértáblát meg tudják emelni X százalékkal, akkor kérdezem én: akkor ez
nem erre a körre tartozik rá? Mert a szolgálati viszonyban állókat nem
érinti ez az intézkedés, ezt elõre szeretném hangsúlyozni, ezt tudjuk.
Legalábbis a tájékoztatás a részünkre így történt, mármint a más
szervektõl történõ tájékoztatás. Tehát, magyarul feléled az az
intézményi rendszer, amit a BRDSZ kannibalizmusnak nevez, mert az: hogy
az elmenõk bérét falatják fel az itt maradókkal. Hogy akkor lehet
megemelni a bért, ha 1000 embert elbocsátok. Milyen körbõl történik
ennek az 1000 embernek az elbocsátása? Mikor kezdõdik meg ezekrõl a
tárgyalás? Nagyon egyszerû: a Kormány nem mondja ki azt, hogy
létszámleépítést kell csinálni. Õ azt mondja, hogy ennyivel kevesebb
pénzt adok oda. Én nem mondhatom az embereknek, itt az oldalon nem
mondhatják, hogy kérem szépen, mi azt választjuk, hogy ne legyen
béremelés, és ne kelljen elküldeni ezer embert, mert, ha kötelezõen
felemelik az illetményalapot, azt kötelezõ meglépni a munkáltatónak. És
akkor az oldal nem mondhatja ki, hogy kérem szépen, nem kérem az
illetményalap emelést. Ma augusztus vége van. Szeptember, október,
november, december, négy hónap van elõttünk. Négy hónap alatt kell
felkészülni ezeknek az embereknek az elbocsátására. Ebben a köriratban
a Kormány vállalja, hogy mindent megfinanszíroz. Az elbocsátással járó
költségeket megfinanszírozza külön. Akkor hova jutunk? Ki fog dolgozni?
A házban, itt a minisztériumi köztisztviselõkrõl beszélek, de
beszélhetnék a Bevándorlási Hivatalról, Adatfeldolgozóról, beszélhetnék
a rendõrségi közalkalmazottakról, határõrségrõl, mindenhol, az emberek
már nem tudnak többet dolgozni. Nem tudják kifizetni a túlórát,
szabadidõben nem lehet kiadni. Ha ennyi embert elbocsátanak, ki fog
dolgozni? Ki fogja ezeknek a munkáját elvégezni? Mert azt nem hallottam
egyetlen egy tervben sem, hogy X feladatot elvesznek. Nagyon korrekt
lenne, üljünk le a tárgyalóasztal mellé, és nézzük végig, hogy melyek
azok a feladatok, amelyet ennek a 60 ezer embernek nem kell ellátni.
Tessék! Nem véletlenül tartózkodtam a szavazásnál, Galyatetõrõl
elküldenek 30 embert. Most a hasamra ütöttem, kb. ennyi. Ezt a
feladatot nem kell ellátni. És mi az, amit még nem kell ellátni? Vagy
pedig, engedelmet kérek, egy vállalkozó „elszellenti magát”, hogy sok
ember dolgozik a közigazgatásban, akkor mindenki igyekszik leépíteni a
közigazgatást. De akkor meg kell vennem a piacról a szolgáltatást.
Amikor az illeték-jogszabályok úgy fognak változni a tervek szerint,
hogy az útlevelek illetéke nagyságrendileg megemelkedik, megemelkedik a
jogosítványok illetéke stb., tömegével fognak állni az emberek cserélni
az igazolványaikat. Erre vajon felkészült-e a belügy, hogy az
illeték-jogszabályok változásával hosszú tömött sorok fognak kint
állni? Mert érdekes módon az embereknek 2-3 ezer forint is pénzt
jelent. Tehát, amikor az a három másik kérdésre, ami az ezévet érinti,
választ adnak, akkor az a kérésem, hogy Önök közül készüljön fel valaki
arra, hogy ezekre a kérdésekre, amit föltettem, még a mai napon választ
kapjak. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Még ehhez? Parancsolj!
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tulajdonképpen két dolgot szeretnék mondani. Van egy óriási nyomás a
médiákban, a vállalkozói szférától a közszféra ellen. Nagy az állam, le
kell építeni, stb. Na most, valamit lépnie kéne a minisztériumoknak.
(KAZETTAFORDÍTÁS)
Nem mûködik. Elõször is már bebizonyították azt, hogy bõven a
középmezõnyben vagyunk az uniós tagországok között a létszámokban.
Második: óriási probléma, és ebbõl fel kellene világosítani az
embereket, akik szó szerint, nem szeretik a közszférát, hogy mit jelent
a közszféra. Mert köztisztviselõkben gondolkodnak, sok minden másban
gondolkodnak, és egyszerûen nem tudják, hogy mindenfajta szolgáltatás
ebben benne van. A harmadik dolog, ami ránk vonatkozik. Bush
bejelentette, hogy 70 ezer amerikai katonát innen odavisz. És ez 100
ezer közalkalmazottat érintett. Az amerikai hadseregnek megéri a 100
ezer közalkalmazott .. plusz 80 ezer Németországba .. munkahely
szûnik meg, hogy a saját maga ügyeit ne vállalkozóktól vásárolja meg,
akkor mi miért csináljuk? Kicsit gazdagabb ország az Egyesült Államok.
Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Földvári úr!
Dr. Földvári Béla úr, elnök-helyettes, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Országos Szakmai Tanácsa:
Köszönöm. Ugyanehhez szeretnék hozzászólni. Az elmúlt hónapokban nagyon
sok vizsgálat volt közigazgatási hivataloknál. Jogszabályok jelentek
meg, új feladatokat adtak a közigazgatási hivatalnak, a
Belügyminisztérium és más szervek is olyan anyagokat jelentettek meg,
ahol elismerték, hogy ehhez létszám kellene. Területfejlesztési törvény
– több új feladatot ad, új területfejlesztési tanácsok jönnek létre,
ezek ellenõrzése, felügyelete, közigazgatási hivatalok feladata. Ami
még ugyan nincs elfogadva, de szeptemberben Országgyûlés elé kerül:
kisebbségi törvény. Új feladat a közigazgatási hivataloknak az országos
kisebbségi önkormányzatok ellenõrzése, mert azokat eddig senki nem
ellenõrizte, és még sorolhatnám. És úgy tûnt, hogy még létszámot is
kapunk, mert elismerik, hogy ehhez létszám is kell. És akkor itt van ez
a burkolt létszámcsökkentésre – nem is ösztönzés, hanem kényszerítés.
Egyszerûen érthetetlen, ami történik, valahol, nyilván a központi
szerveknél, és tényleg nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége. És a
hivatalokban olyan a hangulat, több megyével beszéltem, 15-20 %-os
létszámcsökkentéssel tudják megoldani azt, amirõl a Bárdos Judit elnök
asszony is beszélt. Azt, hogy, ha végre kell hajtanunk azt, hogy 6,5
%-os béremelés megtörténjen. Ezen el kellene gondolkodni, és nem
kellene felelõtlenül ígéreteket tenni, illetve tervezgetni. Köszönöm,
ennyit szerettem volna mondani.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Világgazdaság mai száma közli, hogy csináltak egy felmérést: 20 év
múlva várhatóan még mindig csak feleannyit fognak Magyarországon
keresni az emberek, mint Ausztriában. Ebben az európai uniós országban,
ha valakit érdekel, le lehet tölteni az Internetrõl. S még egyet:
számon kérik a szakszervezeteken, de én inkább a belügyminiszter
asszonytól szeretném megkérdezni, hogy mi igaz abból, hogy az Európai
Unió felajánlott mind a határõröknek, mindpedig a rendõröknek egy
bizonyos összeget, amelyet nagyvonalúan a Belügyminisztérium
visszautasított. Ha ez nem igaz, akkor ezt fel kell tenni az
Internetre, és meg kell cáfolni, és nem hagyni, hogy a kollégák azzal
foglalkozzanak, hogy kivettek a zsebükbõl sok ezer eurót, vagy adott
esetben sok száz eurót. Tehát, mindenképpen a kommunikációnak egy olyan
mélyrepülését látjuk ezen az oldalon, amely nagyon rossz a
minisztériumnak. Köszönöm.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Gondolom, hogy a megfogalmazott kérdések címzettje alapvetõen én
vagyok, még akkor is, hogyha a belügyi kommunikációt én nem kívánom
minõsíteni. Biztos lesz arra alkalom, hogy erre Pál Tibor valamilyen
formában választ adjon, akár a következõ összejövetelünk alkalmával.
Egy igazán konkrét felvetés volt, amire szeretnék rögtön az elején
válaszolni. Ez a határõrség állományának állítólag felajánlott, uniós
többlet támogatás. Nincs tudomásom arról, hogy ilyen lett volna, én
ezzel kapcsolatban semmilyen írást, semmilyen levelezést nem láttam.
Amennyiben bárki errõl többet tud itt a jobb oldalamon, akkor az
bólogasson, és mondja el a részleteket. Hallottam ennek én is rémhírét,
elkezdtünk egy kicsit nyomozni, de semmilyen nyoma nincsen ennek. Az
való igaz, hogy amennyiben ez széles körben terjed, akkor erre reagálni
kell a Belügyminisztériumnak. Kérem a kollégákat, hogy valamilyen
tájékoztatást errõl tegyünk közzé, legalább a BM belsõ honlapján.
Költségvetés. Nagyon sok észrevétel, vélemény elhangzott, de szeretném
azért ennek egy kicsit a másik oldalát is megvilágítani – vagy
elfogadják, vagy nem. De, egy kicsit talán hasznos lehet, ha a
költségvetés tervezés mostani állapotáról elmondok néhány részletet. Az
elmúlt évekkel szemben, most abból a szempontból módosult a
költségvetés tervezése, szerintem teljesen tudatosan - itt van a
Pénzügyminisztérium képviselõje, majd vagy megerõsít, vagy cáfol – a PM
úgy döntött, kormánytámogatással együtt, hogy a különféle fejezeti
igényeket, eleve egy 5 % bázisponttal csökkenti. Tehát való igaz, hogy
amit elsõ körben számunkra is visszaigazolt a Pénzügyminisztérium, az
az idei támogatáshoz képest egy alacsonyabb összeget takar. Az is igaz,
hogy tervezési köriratban elég részletesen megfogalmazták azokat a
szempontokat, amit a jövõ év során mindenképp érvényesíteni kell, és
ebben benne van a 6,5 %-os béremelési szándék is, részben illetményalap
átadása, részben pedig a közalkalmazottak száma. Mondjuk táblaemelés is
lesz, de ez bennünket a 6,5 %-on belül nem érint, hiszen mindenki ez
fölött van, de a közalkalmazotti állomány számára is megvalósulna a
béremelés. Az is igaz, hogy a tervezés eddigi szakaszában ennek a 6,5
%-os béremelésnek a teljes forrását egyetlenegy költségvetési szerv
támogatási ajánlata, javaslata sem tartalmazza.
Differenciált a kép, a hivatásos állomány számára a béremeléshez
szükséges forrás jelentõs részét megadná a költségvetés – mindig
feltételes módban kell ezt érteni, hiszen majd a Parlament dönt róla. A
közalkalmazottaknál, köztisztviselõknél pedig ennek csak egy kisebb
részét. És javaslatot kér a tárcáktól arra a Pénzügyminisztérium, hogy,
ha megvan ez a szándék arra, minek a jogosságát senki nem vitatja, hogy
az inflációt meghaladó mértékû béremelés legyen január 1-jétõl, akkor
ezt hogyan fogják végrehajtani. Nagyon lényeges elem nem hangzott el.
Az, hogy 5 %-kal csökken a költségvetési támogatás, a jövõ évi
költségvetésünknek csak az egyik része. Hiszen elkezdõdött az idén egy
érdekes kísérlet - én is kíváncsian várom a hatását, a tapasztalatait –
arról, hogy fogalmazzák meg – és ez a feladatrendszer
felülvizsgálatával nagyon szorosan összefügg – azokat a teendõiket –
részben uniós tagsággal összefüggõ, részben törvényekbõl adódó,
társadalmi elvárásokra visszavezethetõ feladataikat -, amelyeket
mindenképp finanszírozni kell jövõre. És ezeket a pályázatokat, ezeket
a programokat fogja egymással versenyeztetni elsõ körben a
Pénzügyminisztérium, majd dönt róla a Kormány. A Belügyminisztériumnál
– miután egy alacsonyabb bázisról indulunk – összeállítottunk 79 ilyen
pályázati csomagot, ennek az összértéke 88 milliárd forint, és ez a 88
milliárd forintos összeg fel van bontva szépen pályázati elemekre. Azt
is kérte tõlünk a Pénzügyminisztérium – nem volt egy könnyû feladat, de
megpróbáltunk megbirkózni vele -, hogy ezekben a feladatokban állítsunk
fel egy fontossági sorrendet. Szerepeljenek a lista elején azok az
ötletek, azok a feladatok, amelyeket mindenképp végre kell hajtani,
amelyekhez úgy gondoljuk, feltétlen szükséges hozzá a költségvetési
támogatás, és ahogy haladunk a sor vége felé, hogy az utolsó sorokba
kerüljenek azok a programok, amelyekrõl dönthet a Kormány így, dönthet
úgy, el lehet halasztani a fejlesztéseket, el lehet halasztani a
lakásprogramot. És ugye ezek ilyen valóban, akár, ha van költségvetési
támogatás, meg lehet finanszírozni, ha nincsen hozzá, akkor el lehet
halasztani még néhány évvel. Ebbõl következõen, nálunk is a
legfontosabb szempont az volt, hogy magához a mûködtetéshez, az
intézményeknél lévõ alapfeladatok ellátásához szükséges minimum forrást
biztosítani kell. Így van szépen összeállítva a sorrend, és a lista
elején szerepelnek azok, amik mögött már szerzõdések vannak, ami mögött
törvényekben nevesített teendõk vannak, vagy pedig az uniós tagsággal,
uniós forrásokkal együttjáró kiadási tételek. Nem tudok arról, hogy
ezeket ne adná vissza a Pénzügyminisztérium az intézmények számára,
hiszen az is benne van a tervezési köriratban, hogy amiket mindenképpen
meg kell finanszírozni, azokhoz õ a támogatást biztosítani fogja. Az
igaz, hogy van egy olyan középsõ rés, ahol én is bizonytalan vagyok
abban, hogy mekkora összeget igazol vissza számunkra a Kormány. De
amennyiben ez eldõl, és ez augusztus végéig kell, hogy eldõljön, addig
a Kormány legalább egyszer, de ismereteim szerint kétszer fog róla
tárgyalni, meglesz a visszaigazolás a Belügyminisztérium számára, és
ezekben a pályázati programokban érintett intézményeknek is arról, hogy
mekkora az augusztus végi állapotnak megfelelõ jövõ évi költségvetése.
Tehát, amit most az intézmények ismernek, az még nem a végleges
költségvetési támogatás. Ebbõl következõen nem tudják megmondani azt
sem, csak a mostani számok alapján végeznek elemzést, de azt nem tudják
megmondani, hogy vajon, mekkora mozgásterük lesz jövõre, vajon minek a
terhére tudnak akár a béremeléshez forrást átcsoportosítani, vajon
milyen szolgáltatásokat tudnak esetleg a piacon megvásárolni. Mert
vannak olyan elemek, mint pl. a közterületi jelenlétnek a programja,
migrációval együttjáró teendõk, okmányirodáknak a támogatása, és
majdnem minden intézményre tudok ilyeneket sorolni. Hiszen a bolognai
programot hozzuk természetesen a fõiskolánál, az oktatásnál hozzuk az
átalakításnak és az újfajta koncepciónak a pénzügyi hatását, mind-mind
szépen tételenként nevesítve van, és amint ezek eldõlnek, akkor lehet,
és akkor kell újra elemezni valamennyi költségvetési szervnél, hogy
vajon, jövõre mit lát. Való igaz az, hogy, ha eldõl a magasabb
köztisztviselõi illetményalap, ha eldõl a béremelésnek a mértéke, és
látjuk majd, hogy az adótörvények jövõre hogyan változnak, elég erõs a
támogatottsága annak, hogy az étkezési utalvány jövõre az ideihez
hasonló mértékben legalább emelkedjen. Ha ezeknek a pénzügyi vonzatát
is tudjuk mérni, abban a pillanatban kiderül, hogy a jövõ évi
költségvetésbõl milyen szervezetet, milyen feladatot, és csúnya
pénzügyes szakzsargonnal fogalmazva, „hány embert lehet mûködtetni?”
Hány ember juttatásaira van forrás? Igen, valóban fenyeget bennünket az
a veszély, hogy, ha eldõl a béremelésnek a mértéke, és összevetjük a
költségvetési támogatással, akkor lesz egy rés, mert valószínûleg a
forrás kevesebb, mint amekkorára szükség lenne, változatlan körülmények
között. Amint augusztus végére ezek a számok rendelkezésre állnak,
elõzetes munkálatokat már végzünk a humánpolitikai szolgálattal, abban
a pillanatban – most messze egyetértek Bárdos Judittal ebben a
felvetésben – át kell tekinteni, hogy milyen feladatokat nem fogunk a
jövõben ellátni, milyen feladatokat fogunk a jövõben más módon végezni,
hiszen több olyan terület van, egy része az én irányításom alatt
mûködik, ahol abszolút tettenérhetõ a párhuzamosság, és egyértelmûen
látszik, hogy nem hatékony. Tehát, nem arról van szó, mert én sem
hiszem, hogy feladatoknak a csökkentése nélkül, átszervezések
végrehajtása nélkül, párhuzamosságok csökkentése nélkül, lehetne
létszámot leépíteni, mert akár 500, akár 1000, akár 1500, nem tudom
mennyi fog majd kijönni az elemzés végén, tehát, ha nem tudunk mindenki
számára megfelelõ juttatást biztosítani, hogyha nem tudjuk a
végtelenségig a fejlesztéseket elhalasztani, akkor igenis szembesülni
kell azzal, hogy ezt a szervezeti modellt, ezt a feladatrendszert, és
ezt a létszámot hogyan tudja a Belügyminisztérium eltartani. Mert nem
lehet a végtelenségig húzni, és nem lehet az, hogy az egyébként jogos
juttatások, mint pl. az iskolakezdési támogatás, ne kapjanak megfelelõ
forrást. Mert akkor valamennyien tovább fogunk a helyzet miatt
szenvedni. Ahelyett, hogy tényleg hatékonyabb modellben, elképzelhetõ
kevesebb létszámmal, de mindenkinek magasabb juttatásokat tudjunk
nyújtani. Tehát, meglesz augusztus végére kb. a költségvetési
támogatás, meglesz az, hogy mekkora többletet fognak visszakapni az
intézmények, abban a pillanatban el kell kezdeni a tárgyalást,
egyeztetést arról, hogy ezt hogyan tudjuk biztosítani. Elképzelhetõnek
tartom azt is, hogy a visszaigazolt összegekbõl intézmények között
újabb differenciálás lesz, mert érezhetõ az, hogy nem mindenkinek
egyforma a támogatása. Nekem is nagyon fáj a „közig. hivataloknak” a
mûködésében folyamatosan évrõl-évre tapasztalható nélkülözés, tehát ott
is biztos, hogy valamit tenni kell. Ez megint szeptember hónapnak a
nagy kihívása. Az intézmények valóban, amint ezek a számok
rendelkezésre állnak, tudják a jövõ évi juttatási rendszert, akkor
kötelezettek arra, hogy kibontsák ennek a feltételeit, bemutassák azt,
hogy hogyan tudnak mûködni, mit tudnak tenni annak érdekében, hogy
adósságmentesen, ennyi fejlesztéssel jövõre is biztosított legyen a
gazdálkodás. És a Belügyminisztériumnak az a feladata, miután az
intézmények általában nem a maguk ellenségei, azt nézzék meg, hogy
intézményeknél lévõ feladatokat hogyan tudja esetleg egy-egy
háttérszervezethez, egy-egy gazdálkodó egységhez központosítani annak
érdekében, hogy akkor ez hatékonyabb legyen, és ez maga után vonhat
létszámcsökkentést is. Én elfogadom, hogy amint ezek a számok
rendelkezésre állnak, mielõtt a végleges döntés megszületik, mielõtt
bárkit újabb nehéz helyzetbe szorítanánk, üljünk le, egyeztessünk róla,
üljenek le a szakemberek, és nézzük meg a feladatokat, nézzük meg az
átalakítási elképzeléseket, mert én majdnem biztos vagyok abban, és nem
hiszem, hogy nagyon kellene köntörfalazni, a következõ idõszakban
létszámcsökkentéssel a belügyi intézményeknek szembe kell nézni. De ezt
nem szabad úgy megcsinálni, hogy a feladat és a szervezeti modell
változatlan, hanem tényleg együttjárjon hatékonysággal, tényleg
együttjárjon azzal – bár lehet ezt kannibalizmusnak is hívni, én azért
ezt nem szívesen használnám – de nem az a célja, hogy az így
felszabaduló forrásból munkakörülményeket lehet javítani, jogos
járandóságokat lehet kifizetni, és talán több marad a fejlesztésre is.
Tehát, itt tartunk most. Teljesen jogos az aggály, hogyha valaki a
tervezési köriratot látja, akkor ebbõl ez a következtetés leszûrhetõ.
Én csak azt szeretném kérni, hogy a jelenlegi számokból, a jelenlegi
intézményi nyilatkozatokból nem szabad még ezt a következtetést
levonni, mert egyébként különféle számok elhangozhatnának, miközben
ennek még nincsen meg az alapja, mert a végleges, Kormány által is
támogatott intézményi elõírásokat ma még senki nem ismeri. Köszönöm.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Engedje meg Államtitkár Úr, egyrészt nem válaszolt arra, hogy kiment-e
egy ilyen tervezési körirat, amelyik 2006-ra is és 2007-re is a bázist,
tehát 2006-ra is 5 %-kal csökkentette a bázist, és 2007-re pedig a
2006-ot vette alapul a személyi juttatás. A másik pedig, nem vagyok
ennyire optimista, amit Ön elmondott, mert az elmúlt évek tapasztalatai
azt bizonyítják, hogy, ha kell, akkor az utolsó pillanatban döntünk
arról, hogy hány embert kell elbocsátani. Tehát, amikor mi leülünk itt
legközelebb erre az értekezletre, az a kérésem, hogy azt is
szíveskedjenek kimutatni, és ezt kb. 1-2 hét alatt a humánpolitika meg
tudja csinálni, hogy 2004-ben hány megbízási szerzõdést kötöttek, hány
tanácsadót, fõtanácsadót, akármilyen tanácsadót foglalkoztatnak,
illetve 2004-ben hány embert vettek fel munkáltatásra. Tehát ez nagyon
lényeges. Amikor is a miniszter elrendelte a létszámstoppot, és ez már
januártól hatályos, legjobb tudomásom szerint nem egy, és nem két ember
került felvételre. És most nem a szolgálati viszonyban állókról
beszélek, mert ezt ebbõl a körbõl most kivettük. Hanem kifejezetten
köztisztviselõkrõl és közalkalmazottakról, hiszen ez a kör érintett
adott esetben a létszámelbocsátásnál. Mert akkor azt kell alapul venni,
hogy meg kell szüntetni a különbözõ szerzõdéses foglalkoztatási
viszonyokat, én tudnék esetleg példát a házban is, hogy hol lehet ezt
megoldani, és azokat kell elküldeni, akiket ebben az évben kezdtek el
alkalmazni, és nem a régiek közül. Tehát, aki megszegte azt a szabályt,
hogy nem veszek fel munkavállalót, mert nehéz a gazdasági helyzetem, és
be vagyok határolva, akkor annak kell helyt állni ezekért a dolgokért,
és elsõsorban onnan kell az embereket elküldeni, bármennyire is fáj. De
ezt Önök mutassák ki nekünk, az a kérésem. Hiszen ez egy megállapodás
volt, különbözõ miniszteri intézkedésben, akár országos
rendõr-fõkapitányi, vagy határõrségi vezetõi intézkedésben is lejött,
hogy létszámstopp van, tehát nem engedik felvenni az embereket, mégis
megtették, de akár megtette a köztisztviselõi kar is.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Nem tudok arról, hogy megbízási szerzõdéses állomány emelkedne. Az
elmúlt két évben, folyamatosan, amikor ez felvetõdik, olyan döntést hoz
miniszter asszony, hogy igenis szorítani, csökkenteni kell. Vannak
olyan megbízási szerzõdések, amelyek határozott idejûek, és még nem
jártak le. Vannak olyan megbízási szerzõdések, ahol a feladat jellege
indokolja azt, hogy ebben a formában alkalmazzunk kollégákat. Vannak
olyan területek, ahol az eddigi gyakorlatnak megfelelõen, valószínû nem
nélkülözhetõek a tanácsadók. Én nem látom annak akadályát, hogy errõl
egy kimutatás készüljön név és havi kereset nélkül, de, hogy milyen
területen, mekkora létszámban alkalmazunk megbízási szerzõdéseket,
Zsinka úr jelen van, esetleg reagál, be lehet mutatni. Én tudom, mert
sok ilyen kimutatást láttam, hogy folyamatosan csökken a számuk. Tudom,
hogy a lehetõ legritkább esetben fordul elõ – legalábbis a
minisztériumban -, hogy új embereket vesznek fel. De ezt nem szabad –
az én megítélésem szerint – eldönteni az alapján, hogy kit mikor
vettünk fel, hogy akik ebben az évben kerültek év elején alkalmazásba,
azoknak kell felmondani, azoknak a szerzõdését kell megszüntetni.
Valóban, a feladat jellege kell hogy eldöntse, hogy továbbra is szükség
van megbízási szerzõdéses foglalkoztatottra, vagy pedig nem. De, nem
hiszem, hogy csak erre az egy állománykategóriára kellene ezt
kiterjeszteni, hiszen csak néhány százalék az összes belügyi
alkalmazottat tekintve. Van olyan kimutatásunk, ami ezt
intézményenként, az egész Belügyminisztériumra az állománykategóriákat,
a betöltött státuszoknak a mennyiségét, szervezeti egységenként is
tartalmazza. A következõ alkalommal, vagy akár szakértõi körben ezzel
lehet foglalkozni.
A tervezési körirat áthúzódó hatása következõ évekre. Való igaz,
elfelejtettem rá reagálni, talán épp azért, mert én nem látom olyan
nagy jelentõségét. Bár valóban jó lenne az, ha a költségvetésben
stabilan, legalább három évet látnánk elõre. De ez nem azt jelenti,
hogy hároméves költségvetés kell, vagy kétéves költségvetés, hanem
valóban garantáltak lennének azok a számok, amiket a
Pénzügyminisztérium vagy a Kormány eldönt a következõ esztendõkre,
hiszen a tervszerûséget, a beszerzéseket, a kötelezettségvállalást
nagyon jól segítené. De nem tudok az elmúlt idõszakból két olyan évet,
amikor a tervezés során két évre nevesített költségvetési támogatásnak
valóban lett volna komoly létalapja. Az, hogy van egy ilyen szándék,
hogy folyamatosan csökkenjen a bázis költségvetés, az elvonások –
mondják egy ilyen szakzsargonban megint – beépüljenek a költségvetési
bázisba, hogy évrõl-évre kevesebb legyen a támogatás, ez pedig
illeszkedik ugyanabba az elvbe, amit elmeséltem, hogy valóban, azokat a
feladatokat szeretné a Pénzügyminisztérium megfinanszírozni, amelyeknek
a fontosságáról a Kormány egyértelmûen dönt. Ezt csak úgy tudja
megoldani, miután a gazdaságból származó bevétel, a költségvetési
mozgástér igen szûkös, csak úgy tud erre egy központi pénzmagot
teremteni, hogy, ha mindenhonnan valamennyit a költségvetésbõl begyûjt.
És utána ezt osztja újra, és valószínûleg differenciáltan, más módon,
mint ahogy az a megelõzõ évben szerepelt. De ettõl függetlenül, mondom,
ez azért nem hangzott el, mert ma még én olyan nagy jelentõségét nem
látom, inkább a tendencia, ami ebbõl a szempontból lényeges.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
És akkor rátérnénk a ... Elõször a Pénzügyminisztériumból Kõváriné asszonynak adnám meg a szót.
Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, PM Rendvédelem Pénzügyi Igazgatás Osztály:
Tisztelt Érdekegyeztetõ Tanács, egy pár szóval hadd egészítsem ki
Államtitkár Urat, meg azt hiszem picit az érintettség okán célszerû
lenne, ha egyrészt megerõsíteném, hogy nem mondunk kétfélét. Még
egyelõre ugyanannak a Kormánynak vagyunk tagjai, mind a két tárca.
Másrészt azért, mert talán most egy kicsit itt az ideje, hogy egy pár
szóval, más szempontokat is mérlegelve, beszéljünk arról a kérdésrõl,
hogy költségvetés, létszám, köztisztviselõi, stb. Tehát, azért
mindenekelõtt egy apróságot. Nem a Pénzügyminisztérium dönt, ezt nem
gyõzöm eleget elmondani, a Kormány dönt, és a Kormány valóban ebben a
hónapban még elõször kabinetszinten, aztán Kormányszinten, minimum
kétszer, de ha jól tudom, a legújabb tervek szerint háromszor fogja
megtárgyalni az elsõ ütemû anyagot.
Amint azt már Államtitkár Úr is mondta, az idei évben a költségvetés
tervezése valamelyest változna. Az ún. hagyományos intézményi
költségvetések – tehát ezt ugye mindenki tudja, hogy ez azt jelenti,
hogy rendõrség, határõrség, stb., tehát nem sorolnám – azoknak lenne
egy keretszáma, és az ún. fejezeti kezelési elõirányzatok, valamint
vadonatúj jellegû feladatok, amikrõl az Államtitkár Úr szólt, hogy ez
79 program a Belügyminisztériumnál, ez érkezett be hozzánk. Na most
ugye, hadd mondjam el, hogy valamennyi minisztérium részérõl, és ennek
valóban az volt a célja, hogy azt a sokat szidott, bázis költségvetést
egy picit lazítsuk olyan szempontból, hogy ezeket a programokat rakjuk
össze. Ezek gyakorlatilag olyan programok, hogy állami feladatok –
tehát törvény írja elõ, egy-egy jogszabályon alapuló, stb. – és
próbáljuk meg rangsorolni õket – nem a Pénzügyminisztérium, mi csak
összesítünk – valamilyen formában, olyan formában, hogy a Kormány képes
legyen arra, hogy ezt áttekintse ezt a halmazt, mert azért, hadd ne
mondjam, hogy ez valami mérhetetlen halmaz. Tehát ezt valamilyen
struktúrába össze kellett rakni. És a dolognak pont az a lényege, hogy
kvázi, ha akarom, akkor ilyen politikai, vagy állami feladatvállalási
prioritásokat kell ebbõl kihoznia a Kormánynak, így kell döntenie. És
ha, és amennyiben lesznek olyan feladatok, márpedig biztos, hogy
lesznek, mert a források szûkülnek, mert, ha a költségvetés két
oldalán, egyik oldalán a bevételt akarom csökkenteni a terhek
csökkentésével, a másik oldalon a kiadásokat akarom növelni, ez
nyilvánvaló nem megy, ez a saját háztartásban is teljesen nyilvánvaló,
hogy ez így nem mûködik. Tehát, ha és amennyiben a bevételeket,
vállalkozások, egyéb közterhek stb., ezeket csökkenteni szeretném,
akkor nyilvánvaló, hogy a másik oldalon kisebb, hatékonyabb állam, akár
így is fogalmazhatok, és még sok definíciót lehetne rá mondani, de nem
is ez a lényeg. Nyilvánvaló, hogy ott is visszafele kell menni. Tehát
akkor, ugye mi a feladat? Az a feladat, hogy az állami feladatokat
végig kell nézni, és akkor most ebben a körben tudjuk ezt megcsinálni.
Tehát, nem lehet teljes körûen, mert azért azt meggyõzõdésem szerint
képtelenség felvállalni, hogy azt a töménytelen állami feladatot – és
tessék végignézni a szaktörvények meg a szak-joganyagoknak a sorát –
ami gyakorlatilag a minisztériumok és szervezeteik feladatkörét
képezik, azt nonszensz egyszerre végignézni. De, egy elsõ ütemben azt
meg lehet csinálni, hogy ezt a struktúrát végignézni, hogy valóban,
melyik az, amit 2005-ben fel tudunk vállalni, finanszírozni tudunk,
hatékonyan, korszerûen meg tudunk csinálni, és melyek azok, amelyeket
nem. Na most, akkor itt szeretném összekapcsolni egyébként a létszámmal
is. Mert ha lesznek olyan feladatok, márpedig biztos, hogy lesznek,
amelyeket nem lehet 2005-ben indítani, halasztani kell, „nota bene”
olyan feladatok, olyan jogszabályok, amiket egész egyszerûen módosítani
kell, a hatályát ki kell tolni, akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként,
meggyõzõdésünk szerint, nyilván létszámmal is jár. Mert a feladathoz mi
kell? Ember kell meg asztal, személyi juttatás kell, meg dologi. Ha
valamit nem kell végrehajtani, vagy nem lehet, akkor a dolog
természeténél fogva, oda ember sem kell. Ez az egyik, amit szeretnék
mondani.
A másik az, hogy arra szeretném kérni az érdekképviseleti oldalt is,
hogy akkor, amikor ilyen dolgok történnek, ne mindig csak és kizárólag
a létszám darab determinációból, vagy annak az érdekképviseletébõl
próbáljon kiindulni. Én értem, hogy egy érdekképviseletnek ez a dolga.
Egy pillanat! De, nemcsak az a dolga, hogy darabra meglegyen, hanem az
is a dolga, hogy arányos terhelés legyen, arányos juttatás legyen, és
még lehetne sorolni, hogy hatékonyság, stb. Tehát, csak azért, hogy egy
feladat, ami kettõ fõvel ellátható – most mondok egy „hasszámot”,
teljesen mindegy – 250 ezer forintért, akkor ne küzdjek azért, hogy tíz
fõ lábát lógatva ott legyen. Darab und darab. Ezt csak úgy azért, mert
többször, több helyen érzékeltem már ezt, saját házunkban is, tehát,
félreértés ne essék, nincs egy ilyen, nem belügy-specifikus. De ez
nagyon sok helyen sajnos elõfordul, hogy darab. Hát nem darabról van
szó, hanem, azt hiszem hatékonyságról, meg jó feladatellátásról.
Ugyanez vonatkozik arra, akit az utolsó pillanatban vettem fel, vagy
elõtte vettem fel. Lehet, hogy akit tegnap vettem fel, az hatszor
annyit tud dolgozni, mint akit 25 évvel ezelõtt. Nem tudom. És akkor
egyébként a két íróasztal között is, egyik átnéz a másik oldalra, mert
én is íróasztalok között dolgozom, és akkor egyik átnéz a másik
oldalra, és akkor te is ugyanannyiért dolgozol meg én is?
A többéves kitekintésrõl még annyit: egyrészt van ez a hároméves
kitekintés, amit kétségtelen jó lenne, ráadásul még pontosabban, de
ugye, csak makro számokban tud gondolkodni a pénzügyi kormányzat, tehát
mindig azt próbálja meg leképezni, azt próbálja meg összerakni ahhoz,
hogy pl. hogy az eurót bevezessük. Ahhoz a követelményeket hogyan lehet
teljesíteni, de ezek makrofeltételek, tehát ezeket részletekben
nyilvánvalóan nem lehet se kidolgozni, sem értékelni egyelõre. A másik
pedig, amit tudni kell, hogy az EU hétéves távlatokban gondolkozik,
hétéves, az, hogy költségvetés, nem jó kifejezés, nem tudok most jobb
szót használni, pénzügyi terv, vagy valami ilyesmit készít, tehát mi
egy ilyen közbeesõ, vagy félúton kapcsolódtunk be, tehát 2007-tõl indul
majd egy új, tehát addig kell becsatlakoznunk ehhez a pénzügyi tervhez,
és 2007-tõl 2013-ig lesz a következõ. Tehát, azt szeretném mondani –
csak tájékoztatásul, hogy ilyen is van, és a jövõben ilyen is lesz – ez
messze nem arról szól, hogy költségvetés, mert nyilván ilyen
távlatokban nem lehet ilyen mélységekben gondolkodni. Egyelõre ennyi,
köszönöm.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem akartam, de most csak azért vagyok kénytelen hozzászólni, mert a
darab per darab eléggé „birizgálja a nózimat”, éspedig a következõ
miatt. Azt hiszem, hogy példaértékû a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanácsnak
a mûködése 1992 óta. Nem is hiszem, hogy ma Magyarországon van olyan
ágazati minisztérium, illetve ágazati szerv, amely így mûködteti a
saját érdekegyeztetõ fórumát. Tehát errõl ennyit.
A másik pedig: vissza lehet keresni a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanácsülés
jegyzõkönyveit, ahol nem tudom, legalább 6-8 éve arról vitatkozunk a
Pénzügyminisztérium jeles képviselõivel is, hogy elõbb meg kéne a
feladatokat húzni, és utána kellene hozzárendelni a megfelelõ
létszámot. Tehát, ez nem belügyi specifikum, hogy a feladatokat meg
kéne határozni. Mióta Magyarországon közigazgatási reform van, ez régen
is volt Verebélyi úr idejében, és Zsuffa is végigélte, és Felkai úr is
végigélte, és most éli a Tóth úr, azóta mindig azt szerettük volna
elérni, hogy végre a feladat oldaláról próbáljanak meg valamit tenni,
és utána rendeljük hozzá a szervezetet. Ezt egyetlenegy kormány sem
vállalta fel, sem a rendszerváltás óta, sem pedig a rendszerváltás
elõtt. Magyarul: a közigazgatási reform nem mûködik, a reformba csak
bele-belekapkod mindenki egy kicsikét, egy kicsit „idetesz”, egy kicsit
„odatesz”. Élõ példa az Országos Rendõr-fõkapitányságnak az
átszervezése, amely valahol áll, vagy az OKF-nek az átszervezése, ami
valahol áll, egyedül legjobb tudomásom szerint a Határõrségen vitték
ezt végig, vagy viszik ezt végig az igazgatóságok kirendeltségekig
lerendelve.
Tehát mirõl beszélek? Ha egyszer el akarok valamit kezdeni, és végre
akarom hajtani, azt tegyem meg. Tehát, mindig, minden esetben a pénz
uralja a rendszerünket, és amikor valamihez van pénz, akkor elkezdem
csinálni, amikor valamihez nincs pénz, akkor pedig leépítem a
létszámot. Ilyen egyszerû, de a feladatot pedig otthagyom a
szervezetnél.
Mi azt kértük, és most is azt kérjük, akkor lehet létszám elbocsátásról
beszélni Államtitkár Úr – és ezt próbálja meg így közvetíteni a
miniszter asszony irányába – hogy ha egyszer leülnek, leülünk, és
meghatározzuk legalább szakértõi szinten, hogy melyek azok a feladatok,
amelyeket az állam el akar a belüggyel láttatni, és mihez tud pénzt
rendelni. Ehhez, hogy a feladat, pénz mennyi embert visel el. És utána
lehet beszélni arról, hogy hogyan tovább. Mindaddig, ameddig csak azt
nézem meg, hogy mihez van pénz, és a feladatot meg hagyom az emberek
nyakába, meg kell nézni, hogy a köztisztviselõk hánykor járnak be, és
mikor mennek haza, és szombat-vasárnap, amikor tervezés van, akkor
éjjel-nappal dolgoznak a pénzügyesek, amikor bérkifizetés van, akkor a
bérszámfejtõk, és nincs olyan rendszer, amely ütemezetté tenné ezeket a
feladatokat, és a bent töltött órákat ellentételezné valahogy, akkor
bizony-bizony ez a kérdés merül fel. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, parancsoljon Ackermann úr!
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Egy mondatot engedjen meg. Készült-e vajon a Pénzügyminisztériumban
olyan felmérés, hogy a személyi jövedelemadó bevételt milyen arányban
kapja meg a közszférától? Megmondom mirõl van szó. Én úgy gondolom,
hogy pl. ennek a tárcának, az önkormányzatok támogatását kivéve,
döntõen bérjellegû felhasználása van. Én úgy gondolom, hogy ez döntõen.
A bérjellegû felhasználásból minimum az 50 %-át valahogy
visszajuttatjuk az államhoz. Egyrészt a különbözõ járulékokban, tehát
ez a költségvetés, egyszer kiszámoltam egy néhány évvel ezelõtt, a
Határõrség költségvetésén durván 60 %-ot, áfában, személyi
jövedelemadóban, ugyan az nem a Határõrséget, hanem a személyt érinti,
a munkavállalói járulékban, a munkáltatói járulékban, stb., stb., tehát
kiderül az, hogy gyakorlatilag a költségvetésnek minimum az 50 %-át
ugyanannak az államnak visszafizetjük. Egy részt a tb-nek is. Ha így
gondolkodunk, és megszüntetjük ezt a szférát, amelyik tisztességesen,
nem megszüntetjük, hanem jócskán megvonjuk ebbõl a szférából, létszámot
leépítünk, akkor érdekes lenne például az, hogy jelen pillanatban a 800
ezer közszférában dolgozó, milyen százalékban járul hozzá az állam
személyi jövedelemadó bevételéhez. Tartok tõle, hogy arányaiban jóval
magasabb százalékban, mint a vállalkozási szféra. Tehát, nem abszolút
összegében, mert itt tisztességesen fizetnek. Tán el kéne gondolkodni,
hogy más szférákban, a vállalkozói szférában, vagy bármilyen más
szférában is, próbálják meg úgy beszedni az adókat, és járulékokat,
hogy ne tartson kinn. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Államtitkár Úr!
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr, mielõtt nagy gazdaságpolitikai összefüggésekbe
belemegyünk, már hallom a fülemben hátul, hogy a gazdasági szféra erre
milyen válaszokat tudna adni az õ saját hatékonyságáról,
gazdaságélénkítõ erejérõl, munkahely teremtésérõl stb., de szerintem
ezt a kérdést mi itt nem fogjuk megoldani.
Inkább arra szeretnék kicsit visszatérni, hogy a feladatrendszernek a
felülvizsgálata hol tart. Nem említettem, de valószínûleg tudják Önök
is, hogy ez jó néhány alkalommal már végrehajtásra került. Többször
adtunk ki ilyen körlevelet, az intézmények valószínûleg már roppant
módon utálnak bennünket miatta, hogy különféle határidõkkel vizsgálják
át a saját feladatrendszerüket. Nevesítsük azokat a jogszabályokat,
külsõ körülményeket, amelyeknek hatására azokat a feladatcsomagokat
nekik el kell látni. Többször készült olyan összegzés, hogy vajon ezek
közül melyek azok, amelyeket el lehet hagyni, vagy amelyeket más módon
lehet elvégezni a jövõben. Megmondom õszintén, a teljes belügyi
intézményi feladatcsomagnak szinte töredéke. Tehát, nagyon kevés olyan
feladat lenne – nem akarok én most más tárcákra hasonlatokat hozni,
vagy összevetéseket tenni, és nem is biztos, hogy népszerû dolog
„belepiszkálni” az õ világukba, de ettõl még én azt látom, hogy a
belügyi szervek által ellátott alapfeladatok gyakorlatilag
determináltak. Tehát, vagy uniós kötelezettséggel együttjárnak, vagy
olyan törvények, vagy olyan lakosság, társadalom felé nyújtott
szolgáltatásokat takarnak, amelyeket el fogunk látni a jövõben is.
Tehát ez az egyik része a kérdésnek. Ezt meg fogjuk vizsgálni
valószínûleg még egyszer, nemcsak azért, mert a tervezési körirat erre
bennünket kötelez, hanem azért is, mert valóban erre szükség van. De én
egy kicsit félek ennek a végeredményétõl. Van ennek egy másik része. Ha
abból indulunk ki, hogy az alapfeladatok túlnyomó része a jövõben is
szükséges, a jövõben is el kell látni, akkor igenis az a
kötelezettségünk, hogy megnézzük, ezeknek az alapfeladatoknak az
ellátására milyen hatékony hátteret tudunk nyújtani. Én láttam olyan
tanulmányokat,
(KAZETTACSERE)
amely szintén összevetéseket tesz, hogy egy-egy intézmény, egy-egy
szervezet alapfeladatainak ellátásához hány vezetõ van, akár
százalékosan, akár létszámban, hányan dolgoznak gazdasági területen,
humánpolitikai területen, jogi területen, stb. Tehát, valószínûleg
azzal kell nekünk szembesülni, hogyha az alapfeladatok rögzítettek,
azokat el fogjuk látni a jövõben is, a költségvetési mozgástér szûkül,
akkor a kérdés az, hogy a gazdasági, humánpolitikai, általában a
funkcionális területen, hogyan lehet egy hatékonyabb környezetet
biztosítani. Hogyan lehet a jelenlegi intézményeket átlépve a
logisztikai ellátó feladatokból kiindulni, hiszen sehol nincs az
leírva, hogy ilyen sok önálló gazdálkodó szervezet kell a
Belügyminisztériumban, sehol nincs az leírva, hogy minden gazdálkodó
szervezetnek saját funkcionárius egységei kellenek, hogy legyenek.
Tehát én anélkül, hogy elébe mennék a szeptemberi beszélgetéseinknek,
azt hiszem, hogy valószínûleg erre kell nekünk majd koncentrálni,
hogyan lehet ezeken a területeken hatékonyabb módszerekkel szervezeti
felépítést bemutatni. Csak, hogy „feldobjam a labdát”.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Azt hiszem az itt ülõk, a belügyi dolgozókra gondolok, azért emlékeznek
arra, hogy rendszerváltás elõtt sok minden központosítva volt, a
rendszerváltás azt hozta magával, hogy szétesett atomjaira ez a
szervezet. Tehát, gyakorlatilag, amikor központosítva voltak ezek a
feladatok, akkor azt mondták, hogy azért nem jól van ellátva, mert
központosítva van, most atomjaira szétesett, most azt kezdem el
vizsgálni, hogy azért nincs jól ellátva, mert túl sokba kerül, mert
atomjaira esett szét. Tehát, itt a rémálmok kezdenek megint eluralkodni
sok mindenben. Igen, egyszer helyre kéne tenni, de akkor megint 15-20
évre akkor egy biztos alapot kéne teremteni erre.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Akkor ezt a kérdést lezárhatjuk? És áttérnénk akkor a BRDSZ által
írásban benyújtott kérdésekre. Megadnám a szót Bárdos Judit asszonynak.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Az az igazság, hogy mi elsõ kérdésként jelöltük meg, igaz, hogy nem
érint, csak harminc valahány munkavállalót, de mégis az ügynek azért
jelentõsége van. A Belügyminisztérium létrehozott egy BM Nyomda Kft-t,
amely gyakorlatilag, mikor kikerültek a közalkalmazotti körbõl, akkor
egy megállapodás született, hogy egy évig ugyanazokat a juttatásokat
kapják, mint közalkalmazottakként kaptak volna, utána pedig az MT
hatálya alá tartoznak, kollektív szerzõdésük van. Érdekes módon akkor
kezdõdtek az igazi problémák, ez kb. egy hároméves intervallum, minden
évben több alkalommal kértük a Belügyminisztérium vezetését, hogy
döntse végre el, hogy mit kíván tenni a BM Nyomda Kft-vel, fenn
kívánja-e tartani ebben a formában, be akarja-e olvasztani valamelyik
részvénytársaságba, illetve meg kívánja-e szüntetni. Csak egy kérdés
nem merült fel, és erre azért igazából Önök tudnak válaszolni, hogy
miért ment tönkre a Nyomda Kft? Mi a választ megadjuk: azért kérem
szépen, mert egyes belügyi szervek szolgáltatást vettek tõle, a
szolgáltatást megkapták, és az ellenértékét nem fizették ki – belügyi
szervekrõl van szó - másrészt pedig, a belügyi szervek nem a Nyomda
Kft-be vitték a munkákat, hanem más szervekhez vitték a munkákat, és
adott esetben drágábban is dolgoztattak, mint a BM Nyomda Kft ezt
megtette volna. Ennek az a következménye, három éve a munkavállalók egy
fillér béremelést nem kapnak, nem részesülnek azokban a juttatásokban –
és ezt leírta a Peringer fõigazgató úr – amiben minden más belügyi
dolgozó részesül. Mi a jövõ? Azért tettük fel írásban, mert szóban itt
a BÉT ülésen akárhányszor, többször elhangzott. Tehát szeretnénk végre
tudni, hogy mi lesz a BM Nyomda Kft dolgozóival. De mondjuk, ha ezt
írásban megkapom 24 órán belül, és nem itt fogják elmondani, azt is el
tudom fogadni, mert a másik kérdés sokkal fontosabb.
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Azzal, hogy a BM Nyomda Kft munkavállalói valóban munkavállalók, tehát
a kérdés teljesen pontos, nagyon örülök neki, hogy munkavállalók, és
nem hajdan volt belügyi dolgozók. BM Nyomda Kft-ként mûködik, vannak
megrendelései, folyamatosan biztosított a munka. A Nyomda Kft sorsában
pedig valószínûleg eltérõ a megközelítésünk, ti. ez a piaci szféra. A
piac eldönti, hogy mi lesz a Nyomda Kft sorsa, és az teljesen
egyértelmûvé fog válni, hogy erre a tevékenységre szükség van-e vagy
nincsen. Pillanatnyilag az a helyzet, a nyomdának tavaly egy
meglehetõsen markáns veszteséget sikerült felhalmoznia, ezt a
veszteséget az idén folyamatosan faragja önmagából lefele. A
dolgozóknak a fizetése, és akkor most nem havi átlagbérrõl, hanem éves
munkáltatótól származó jövedelemrõl beszélek, az nem számottevõen
alacsonyabb, mint a BM KGF dolgozóinak átlag munkáltatótól származó
jövedelme. Más módon tevõdik össze, ma a Nyomda Kft-nél az éves átlagos
jövedelem 114 ezer forint, a KGF-en 125 ezer forint, nem igazán nagy a
különbség. Ugyanez a különbség tetten érhetõ volt 2000 március 15-én a
megalakuláskor, akkor a még BM Nyomdában, költségvetési szervnél 60
ezer forint volt az átlagjövedelem, a KGF-en 66 ezer forint. Ebbõl
látható, hogy ez a fajta juttatás négy év alatt 90 %-kal növekedett,
tehát a „fillér béremelést nem kaptak a dolgozók”, az így biztosan nem
igaz. Az kétségtelen, hogy ott nem egy közalkalmazotti típusú
bérrendszer, hanem Munka Törvénykönyvébõl származtatott bérrendszer
üzemel, ebbõl következõen ennek a fizetésnek egy része csak a garantált
munkabér, a másik része nyilvánvalóan, ahogy bevétel keletkezik,
negyedéves prémiumok, egyebek formájában kerül kifizetésre. De a
statisztikai adatok szerint kifizetésre kerül.
A BM Nyomda munkavállalóinak a helyzetére vonatkozott a kérdés, a BM
Nyomda munkavállalói Kollektív Szerzõdés alapján dolgoznak, a Kollektív
Szerzõdést a BM Nyomda Kft-nél mûködõ egyetlen érdekképviselet, a
Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével kötötte ügyvezetõ
igazgató úr. Én gondolnám, hogy ... Pillanatnyilag is van hatályos
Kollektív Szerzõdés, BRDSZ által aláírva. Felmondani azért kellett azt
a Kollektív Szerzõdést, mert bizonyos fajta, ott garantált juttatások
ott nem voltak biztosíthatóak, nem voltak tarthatóak, egy féléves
tárgyalássorozat után megint van hatályban Kollektív Szerzõdés.
Gondolnám, hogy a részletes eszmecserét a BM Nyomda Kft dolgozóiról azt
a BRDSZ-szel, mint reprezentatív szakszervezettel kéne
továbbfolytatnunk, és nem a BÉT-en.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Államtitkár Úr!
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr! Néhány dologgal szeretném kiegészíteni azt, amit
Fõigazgató Úr elmondott, már csak azért is, mert a hírek valószínû
gyorsan terjednek.
Beosztásomból adódóan én legalább negyedévente kapok tájékoztatást
arról is, hogy a belügyi gazdasági társaságok eredményessége, munkája,
feladatellátása hogyan alakul. Való igaz, hogy többször egyeztettünk,
tárgyaltunk arról, hogy van-e egyáltalán esélye annak, hogy a Nyomda
Kft életképes lesz a piacon. Holott figyelembe véve azt, hogy valóban
gazdasági társaság, és ajánlattételi kötelezettsége van a belügyi
intézmények felé, és többször hallottam vissza azoktól is, akik kértek
ajánlatot a Nyomda Kft-tõl, hogy drágább, nem megfelelõ minõségben
szolgáltat. Ebbõl következõen nem fognak onnan megrendelést kapni.
Ebbõl következõen el kell gondolkodni azon , hogy a Nyomda Kft ebben a
formában életképes vagy nem. Ez a vizsgálat valamikor év vége felé
zajlott le. Én néhány alkalommal adtam türelmi idõt a Kft vezetõinek,
egyeztettünk errõl fõigazgató úrral is. Az biztos, hogy magára a
tevékenységre szükség van. Az sajnos szomorú, hogy még mindig a
fõvárosban a belügyi szerveknek 4 vagy 5 nyomdája van, párhuzamosan
mûködnek, a kapacitás kihasználtságáról nem akarok most részleteket
elmesélni. De, ha nem tudnak onnan rendelési állományt kapni, ahonnan
egyébként logikusan kellene, hogy ez megtörténjék, tehát, ha a belügyi
szervek nem rendelnek tõlük, hogyha egy-egy alkalommal kapnak nagyobb
összegû megrendelést, és ezzel próbálják az adósságállományt lefaragni,
hogyha olyan a géppark szerkezete, hogyha olyan elkötelezettségeik
vannak a kiadási oldalon, hogy ezt bevétellel nem tudják
ellentételezni, tényleg felvetõdött az, hogy mi legyen a Nyomda Kft
sorsa. Nem titok, amikor ezek az elemzések a végére értek, akkor én
arra tettem javaslatot miniszter asszony számára, hogy a Kft, mint
önálló gazdasági társaság szûnjön meg, és integráljuk a BM BK Rt-be.
Nagyon sok párhuzamos költség csökkenhet, reklámban, a
szervezettségben, kapacitás kihasználtságban, vagy akár
hitelfelvételben, gépek beszerzésében, sokkal nagyobb a mozgástere a
részvénytársaságnak, mint a Kft-nek önállóan. Miniszter asszony ezt az
elõterjesztést elfogadta. Tehát, megvan az a döntés, hogy a Kft önálló
léte megszûnik, az igaz, hogy erre kormányhatározat is szükséges, és
még ez a formális része nem született meg, de ez a miniszteri álláspont
már megvan, ebbõl következõen ennek a végrehajtására készül fel
mindenki. Köszönöm.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen, ez egy precíz válasz, továbbítani fogom a Nyomda Kft
munkavállalói körének, mert az õ kérésük az volt, hogy erre a választ
itt kapjuk meg a BÉT ülésen, szerepeljen a BÉT ülés jegyzõkönyvében.
Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Úgy gondolom, akkor ezt a kérdést lezárhatjuk, hiszen megkapta a BRDSZ
a megfelelõ választ Államtitkár Úrtól. Az „egyebek 2”-ben megadom a
szót Bárdos Juditnak.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A közalkalmazottak 2004. évi juttatásairól szeretnék kérdést feltenni.
Tavasszal megállapodtunk, amirõl az elsõ napirendi pont szólt, hogy
hogyan került végrehajtásra az a miniszteri intézkedés, amely egyrészt
a közalkalmazottak 2004. évi közérzetjavító intézkedésérõl szólt, mert
ez átlagban egy 1,6 %-os keresetnövekedést eredményezett a tárcánál.
Amirõl beszélek, a 3500 Ft-ra való felemelése az étkezési
hozzájárulásnak, az 5000 Ft-os ruházati költségtérítés emelés, illetve
az egyszer 5000 forintos, egyéb jogcímen járó ajándék. Ez átlag éves
szinten 1,6 %-os keresetnövekedés. Ez ennyi. Erre a Kormány adott 600
millió forintot a Közszolgálati Sztrájkbizottsággal való egyeztetés
után még a tárcának, amely mintegy 2,2 %-os átlagos keresetnövekedést
eredményez ebben az évben. Ha ezt összeadjuk, az 3,8 %. A Kormány által
vállalt 6 %-hoz képest ez még mindig hibádzik 2,2 %-kal. Az elsõ kérdés
az, hogy mikor születik meg a döntés ennek a 600 milliónak a
felosztásáról? Ez mindenképpen BÉT ülés tárgya, hiszen az itt ülõ
érdekképviseletek mindannyian prezentálják a közalkalmazotti kört.
Másrészt szeretnénk az Ön által közvetített miniszter asszonyi választ
hallani, hogy mi lesz a fentmaradó 2,2 %-kal? Mert akkor átlagban még
mindig csak 3,8 %-os átlagos keresetnövekedésrõl tudunk a
közalkalmazotti körben beszélni.
Nem tettem fel kérdésként, de idetartozik, hogy a hivatásos állomány
részére a központi és a területi szerveknél dolgozó hivatásos állomány
részére az 5 %-ot megkérték-e a Parlamenttõl? Ez mindenképpen fontos.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsoljon Államtitkár Úr!
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Hszt. módosítással kapcsolatos jelenlegi állásról Zsinka úr majd mond néhány gondolatot.
Közalkalmazotti állomány béremelése. Elnézést, hogy a szavába vágva
kértem a kollégámat, hogy jöjjön ide, szeretnénk pontosítani. Az 1,6
%-os átlagos keresetemelkedés a különféle egyéb juttatások nélküli
növekmény. Személyekre lebontva kollégáink készítettek egy elemzést,
amelynek lényege az, hogy az elmúlt év 12 hónapjának havi átlagát
személyenként, és az idei év elsõ 4 hónapjának havi átlagát vetették
egymáshoz, és ez adja ki az 1,6 %-ot. A 3500 forintos étkezési utalvány
nélkül, az 5 ezer forintos ajándék nélkül, és az összes többi nélkül.
Benne van természetesen a január 1-jei kötelezõ elõresorolás
emelkedése, és egyéb közalkalmazotti keresetváltozások is, azok a
juttatások nem. Kollégáim ennek a részleteit el tudják mondani, vagy
akár be is tudják mutatni. Én úgy tudom, hogy enélkül van 1,6 %.
Persze, nem ez a lényeges része, hanem az, hogy az összes többi hogyan
alakul.
A Kormány döntött arról, hogy valamennyi tárca vizsgálja meg, milyen
formában tudja megoldani a 6 %-os keresetemelkedést a közalkalmazotti
állomány számára átlagosan. És ehhez állománykategóriánként,
intézményenként eltérõ formában hozza, más az önkormányzati szektorban,
más az egészségügyi ágazatban, az oktatásban, és a rendészeti
szerveknél. A Kormányhatározat értelmében – én még aláírva nem láttam,
de egyértelmû a Kormányülés emlékeztetõjébõl, hogy pozitív a döntés – a
Belügyminisztérium 570 millió forintot fog kapni erre a célra. Aki
ismeri az elõterjesztést, látta a határozat tervezetet, azt is tudja,
hogy szeptember hó folyamán kell a végleges eredményt bemutatni.
Szeptember folyamán dönt a Kormány, illetve a Pénzügyminisztérium
arról, hogy hogyan nyitja meg ezt a forrást. Valószínûleg október
elején áll majd mindenki számára rendelkezésre, és elrendeli azt, hogy
október hó végéig meg kell oldani mindenkinek a közalkalmazotti
béremelést. És az is egyértelmû az elõterjesztésbõl, mind a kettõ
fontos, hogy január 1-jéig visszamenõleges, és hogy áthúzódó hatása
idei év január 1-jéig visszamenõleges, tehát mindenkit be kell sorolni
ennek megfelelõen, és a jövõ évi áthúzódó költségvetés hatását is
többletként mindenki számára biztosítjuk. Ez két nagyon lényeges
szempont. Egyebekben viszont semmilyen iránymutatást nem ad.
Leegyszerûsítve az én szempontomból, most az a feladatunk, hogy ennek
az 570 millió forintnak a felhasználására közösen a lehetõ legjobb
javaslatot dolgozzuk ki. Van néhány bizonytalansági tényezõ. Én írásban
megkerestem az OEP fõigazgatóját, hogy a belügyi kórházban dolgozó
közalkalmazotti állomány számára vajon mekkora összeg kerül címzetten
átcsoportosításra, hiszen rendelkezik az elõterjesztés arról, hogy 1,8
milliárd forint erre a célra van. Igen ám, de azt nem tudjuk, hogy a
kórház, aki tudjuk, hogy kettõs finanszírozásban részesül, ebbõl
mekkora összeget fog majd kapni. Erre válaszunk egyelõre még nincsen,
de lényeges szempont, mert amennyiben a legrosszabb esetet feltételezve
nem kapunk hozzá egy forintot sem, gondolom, hogy azért a kórházban
dolgozó állományt sem kellene kihagyni a közalkalmazotti béremelésbõl,
ez viszont akkor csak az 570 millió forint terhére történhetne meg.
Ezen túlmenõ, s több olyan szempont van még, amelyet mi magunk nem
tudtunk, és nem is akartunk eldönteni, és ezekhez szeretném az Önök
segítségét kérni, akár úgy, hogy leülünk néhányan szûkebb körben, akár
úgy, hogy szakértõket jelölnek ki. Csak néhányat szeretnék ezek közül
felvetni: egységes legyen-e mindenki számára a közalkalmazotti
béremelésnek a második üteme, adjunk-e jogot az intézményeknek arra,
hogy differenciáljanak, mi legyen azokkal, akik január 1-jével már
részesültek kötelezõ elõresorolásban, õket is ugyanúgy érintse, vagy ne
érintse? Nekem mindegyikre van válaszom, csak nem szeretném ezt
megelõlegezni. Mi legyen a különféle egyéb juttatás elemekkel, hogyan
fogja ezt befolyásolni a kórház, mi legyen a gyesen, gyeden lévõkkel,
az õ számukra is megadjuk és visszatartjuk az összeget? Tehát nagyon
sok olyan szempont van, amit szerintem tételesen végig kellene
beszélni. Az biztos, hogy 570 millió forintunk erre október elején
lesz. Amennyiben ezt meg tudjuk beszélni, és szeptember elején
meghozható a döntés arról, hogy milyen formában adjuk ezt a pénzt,
akkor valóban eljutunk oda, hogy 3,8 %-os átlagos keresetemelkedés
bármilyen is lesz a megoldás, de 3,8 % rendelkezésre áll.
Kormányhatározat nem írja elõ kötelezõ érvénnyel a Belügyminisztérium
számára, hogy a különbözetet valahonnan teremtse elõ. A jelenlegi
költségvetési helyzetben én nem látom annak forrását, hogy a 6 %-ig
hiányzó 2,2 %-nak a fedezetét elõ lehessen teremteni. Minden, amirõl az
elmúlt néhány órában beszéltünk, azt hiszem, ezt támasztja alá. Egy
dolog lehetséges, hogy, ha október elején, október közepén úgy alakul a
költségvetési helyzet, az ingatlan értékesítésébõl származó bevétel
alátámasztja azt, hogy legyen még egyszer egy közalkalmazotti juttatás,
akár egész évre visszamenõleg, akár egy egyszeri formában, akkor ezt
majd még ott hozzá lehet tenni. De, egyelõre szerintem az a feladat,
hogy a 2,2 % valamilyen szempontrendszer alapján, megfelelõ módon,
békességben az érintettek számára szétosztásra kerüljön. Az összes
többirõl csak a következõ körben lehet döntést hozni. Köszönöm szépen.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Mint a kérdés elõterjesztõje, azt hiszem a kollégák nevében is úgy
tudnék nyilatkozni – ha nem, akkor cáfoljanak meg – két héten belül
kérünk egy idõpontot szakértõi egyeztetésre, és elsõ körben a szakértõk
állapodjanak meg, és utána lehet újból visszahozni BÉT ülésre, hogy ne
itt vitatkozzunk, hogy mi mennyi, és hogy, hogyan illet, hanem
csináljuk meg szakértõi körben. Ha ez megfelel? Megfelel mindenkinek?
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Ackermann úr?
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Egy kérdésem lenne, hogy ez az 570 millió hány százalékot takar? Mert,
ha úgy számoljuk, hogy 1,6 % volt az, ami nem béren kívüli juttatásként
ment ki, akkor számításaink szerint 4,4 % hiányzik a 6 %-os
béremeléshez. Az 570 millió az hány %-ra elég?
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Pénzügyminisztérium eleve úgy tette fel a kérdést, hogy a
különbözetként meglévõ összeg fele mekkora költségvetési forrást
igényel. Tehát, a 2,2 %-ra a 570 millió forint járulékkal együtt, tehát
úgy kell értelmezni, valamennyi, államot illetõ közteherrel együtt, 2,2
%-os béremelést tesz lehetõvé. Ez 12 hónapra számolva..
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tehát ami a rádióban meg van hirdetve, hogy 6 %, az nem igaz!?
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
6 % legyen a béremelés, az a Kormányhatározatban, az elõterjesztés
szöveges részében egyértelmûen megfogalmazott kormányzati szándék. Azt
próbáltam itt elmondani, hogy ágazatonként, területenként eltérõ
mértékben ehhez hozzájárul a Kormány, és azt kéri minden terület
vezetõjétõl, azt kéri az önkormányzatoktól, azt vizsgálják meg, hogy a
különbözetként meglévõ összeget még mellé tudják-e tenni. Tehát, van
egy kormányzati szándék arra, hogy éves szinten a 6 % meglegyen. Ehhez
most a tartalékból, nem emlékszem pontosan, 7-8 milliárd forintot
biztosít. A különbözetet pedig a tárcáknak, intézményeknek, a
szervezeteknek kell még mellé tenni, amennyiben arra képesek.
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Igen, csak a probléma itt van, hogy marad 2,2 % a 3,8 fölött. Ha netán
ki tudja gazdálkodni a Belügyminisztérium, az hogy épül be a jövõ évi
bázisba? Mert ennek a lényege ma már nem az, hogy visszamenõleg kapjak
egy csokoládéra karácsonykor, hanem a bérem növekedjen, és jövõre arról
induljon.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Ez teljesen jogos felvetés. Való igaz, amennyiben ezt a tárcák, vagy a
tárcákon belül egy-egy intézmény, mert én, ugyanúgy, mint az
iskolakezdési támogatásnál, itt is a belügyi intézményeket
nyilatkoztatni fogom, hogy tudnak-e valamilyen kereset-kiegészítést
adni még a közalkalmazotti állomány számára, mert lehet, hogy ebben is
lesz eltérés, csak nem akartam ebben még elõremenni. Való igaz,
amennyiben azt meg tudjuk oldani, ha bármelyik intézmény saját
hatáskörben meg tudná oldani, akkor ennek a jövõ évi áthúzódó hatása
nem garantált. De, szerintem ezt majd a második körben kellene
megbeszélnünk, amikor tisztán látunk a költségvetésben.
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen Államtitkár Úr a kimerítõ választ. Mivel a
szakszervezeti oldal is elfogadja, akkor mennénk tovább, a „BRDSZ 3.
kérdésére”.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem elõször tesszük fel a kérdést a fogdaõrökkel kapcsolatban. Tehát:
miért különböztet a szolgálati törvény a büntetés-végrehajtásban
dolgozó fogdaõrök, és mondjuk a rendõrségnél dolgozó fogdaõrök
tekintetében? A BV tekintetében, ha fogdáról beszélünk, oda már akkor
kerül be a delikvens, amikor egy komoly orvosi vizsgálaton végigment.
Tehát, BV intézetrõl beszélek. A rendõrségi fogdában maximum a
rendõrorvos rátekint, ha rátekint, ha nem éppen az utcáról fogják
bezárni, és ki tudja, hogy milyen betegségben szenved. Tehát,
gyakorlatilag nem kérünk mást, és ez vonatkozik a Határõrségre is, az
idegenrendészeti szállásokra is, hogy a fogdában töltött idõt egy
1,2-es szorzóval vegyék figyelembe úgy, ahogy a büntetés-végrehajtásban
az itt szolgálatot teljesítõk esetében is 1,2-es a szorzó. Végre el
kell oda jutnunk, hogy a Hszt-nek, tehát a szolgálati törvénynek az
egyénre vonatkozó részei, azok azonos mércével mérjenek. Tehát
mennyivel különb egy BV-s fogdaõr, mint egy rendõrségi fogdaõr, vagy az
idegenrendészeti szálláson szolgálatot teljesítõ határõr vagy
közalkalmazott? Ez megdöbbentõ a részünkre, hogy, ha már pénzt nem
tudunk a rendszer - ez nem pénzkérdés, hanem elszámolási kérdés, hogy a
10 évet adott esetben mennyinek veszem ott, és mikor nyílik meg neki a
lehetõsége arra, hogy adott esetben elmehessen szolgálati nyugdíjba.
Tehát, itt egy felülvizsgálatot kérünk. Ezt most nem tudjuk eldönteni
itt. De, a Hszt-hez úgyis hozzá kell nyúlni, tehát most már olyan sok
tételéhez kell a Hszt-nek hozzányúlni, hogy gyakorlatilag ezt
egyhuzamban, egy „füst alatt” meg lehetne csinálni.
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Köszönöm Elnök Úr a szót. Kedves Kollégák, próbálnék röviden és
lényegre törõen válaszolni. Valóban nem elõször merül fel ez a
kérdéskör. És azzal a megállapítással is egyetértek, amit a fõtitkár
asszony elmondott, hogy azonos mércével kell, hogy mérje a Hszt az
egyéneket, akik a jogszabály hatálya alá tartoznak.
Azt, hogy nem pénz kérdése, ezt 100 %-osan nem fogadom el, mert azért
azt tudomásul kell venni, hogyha 1,2-es szorzóval számolunk, az
gyakorlatilag 20 év alatt már nyugdíj jogszerzési feltételt jelent.
Tehát, 20 év tényleges szolgálattal a 25 éves jogszerzési feltételt
teljesíti valaki, közelebb kerül a jubileumi jutalomhoz, meg
egyebekhez, tehát ilyen szempontból nem 100 százalékosan fogadom el a
megállapítást.
Ami viszont a szabályozást illeti, három gondolatom lenne; 1. A Hszt.
jelenleg a különös szabályok, tehát a XXII. fejezetben a BV különös
részében nevesíti a fokozottan veszélyes munkaköri ellátásról szóló
pótlékot. A Hszt. másik szabálya, a 329 § pedig tulajdonképpen
megmondja, hogy milyen veszélytényezõk közötti tevékenységet
pótlékoltak. Ezek között szerepel a büntetés-végrehajtási szervezetnél
fogdaõri tevékenységet ellátó feladat. Tehát, ilyen értelemben a magas
szintû jogszabály eleve csak a BV-seket nevesíti ebben a körben. A
végrehajtási szabályok körében pedig, természetesen a törvényi
szabályra építkezik ez, csak a BV-sekrõl szól a Kormányrendelet 37. §-a
is, ami viszont egy további szûkítõ rendelkezést tartalmaz, és azt
mondja a szabály, hogy a fokozottan veszélyes beosztás után járó
pótlékra csak az jogosult, aki különleges biztonságú körletre, zárkára,
tehát egy fokozottan veszélyes bûnözõkre vonatkozó õrizet, illetve
idegenrendészeti õrizetben lévõ, vagy HIV pozitív fogvatartottak
õrizetére van beosztva. Tehát, valahol a szabály az érintett kört is
szûkíti a büntetés-végrehajtási dolgozók vonatkozásában is. Ilyen
értelemben ez az egészségkárosító kockázati tényezõ, ennek
meg-határozása, megállapítása még a BV esetében sem egyértelmû.
Közelítsük meg onnét, hogy a fogdaõri tevékenység tartalma mit jelent.
A rendõrségi fogdák õrszemélyzete, a Határõrségnél az idegenrendészeti
õrizetben lévõ fogva-tartottak körletére beosztottak tevékenysége
mindegyik esetben a büntetés-végrehajtási feladathoz hasonló. Tehát, ha
innét közelítjük, el tudom fogadni ismételten azt a megállapítást, hogy
azonos tevékenységet azonos mércével kezeljünk és díjazzunk.
Tehát, összességében én azt javasolnám, hogy egy egységes szabályozást
kellene a tevékenységi körök azonossága alapján esetleg végrehajtani,
amelyik azonos mértékû juttatást is biztosíthatna. Zárójelben
megjegyzem: nem biztos, hogy az 1,2-es pótidõt például a
büntetés-végrehajtás dolgozói részére is biztosítani kell. A
szakszervezetekkel együttmûködve alakítottuk ki azt a szabályozást,
hogy a rendõrségi fogdák õrszemélyzete, és a Határõrségnél
idegenrendészeti õrizetben lévõ fogvatartottak körletére beosztottak
javára az egyéb veszélyességi pótlékot rendszerbe hoztuk tavaly, éppen
2003-ban. Ilyen módon valami közelítést végrehajtottunk. De
hangsúlyozom, hogy a jelenlegi szabályozási környezetben én a magam
részérõl nem tartom indokoltnak ezt a további közelítést. Vagy éppen
közelítsük olyan módon, hogy nem biztos, hogy a BV-nél is indokolt az a
prioritás, amit jelenleg élveznek. Köszönöm szépen.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Viszontválaszra megadom a szót.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A BRDSZ-nek nem az volt a célja, és messzemenõen tiltakozik az ellen,
hogy erre a felvetésre az a kezdeményezés szülessen meg, hogy a
büntetés-végrehajtás ilyetén feladatokat ellátó munkavállalóitól is
elvegyék az 1,2-es szorzót. És ezt a tiltakozást szeretném aláhúzottan
a BÉT jegyzõkönyvében, hogy megjelenjen. A másik, hogy egy nagyon
furcsa munkáltatói álláspont: egyik oldalon elismerem azt, hogy
fokozott veszélynek van kitéve, és ezt honorálom egy minimális
veszélyességi pótlékkal, mert nem az illetményalap 45 %-át kapja, azért
ezt tisztázzuk, a másik pedig, amikor ezt egy idõvel kéne honorálni, és
esetleg lehetõséget biztosítok arra, hogy 20 év után, adott esetben 25
évnek megfelelõ szolgálati viszonnyal élvezhesse azt a nyugdíjat, amit
lehetne, akkor ezt pedig már pénzkérdéssé teszem. Mondok erre egy
példát. Egyik ügyész ismerõsöm felhívott, hogy, hogy néz ki: a rendõrök
elõállítottak egy tbc-st, fogdából hoztak valakit, és elvitték az
ügyészi meghallgatásra, tbc-s volt az illetõ, aki kapott gumikesztyût
és szájmaszkot, a rendõr pedig nem kapta ugyanezt meg. Tehát, amikor
egyik oldalról megpróbálom védeni, ugye adott esetben, hogy ne
„köpködje tele” valaki az országot valaki a tbc-vel, másik oldalról
pedig a rendõrnek nem biztosítom ugyanezeket a feltételeket. Még
egyszer azt kérem, szíveskedjetek felülvizsgálni Bandi, hogy hogyan
lehetne egységesíteni - nem mínuszban, elvéve, hanem mondjuk a pluszt
odaadni ennek a körnek is, aki ugyanezeket a feladatokat látja el, mert
saját magatok ismertétek el, hogy ugyanezt a feladatot látja el, amikor
megkapták a veszélyességi pótlékot. Azért tisztázzunk valamit: a
munkáltatóban is bujkál az a kisördög, hogy igen, a feladatok
ugyanazok, csak adott esetben egy kicsivel kevesebbet biztosítok a
belügyi rendvédelmi dolgozónak. Köszönöm.
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
A veszélyességi pótlék és a fokozottan veszélyes pótlék között azért
van némi különbség, azért azt fogadjuk el. Mondtad a példát Jutka, hogy
a rendõrök elõállítottak egy tbc-st. Tulajdonképpen az a járõr, aki a
feladatát ellátja, rendõrjárõr, õ nincs kitéve veszélynek? Ezért
mondom. Én egyetértek az egységesítéssel, az én humanitásomtól messze
áll, hogy a büntetés-végrehajtás terhére bármilyen lépést
kezdeményezzek. De viszont valóban, az azonos tevékenységért azonos
javadalmazást, ezzel egyetértek. Köszönöm szépen.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsoljál Államtitkár Úr!
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Csak egy kiegészítést hadd tegyek hozzá. Én elfogadom mindazt, ami az
egységesítésrõl elhangzott. A technikai része jutott eszembe. Ha minden
igaz, jövõ héten „közig. államtitkárira” megy már a Hszt. Zsinka úr meg
fogja nézni – gondolom a szakszervezetisek is meg fogják kapni ezt a
köröztetéssel egyidejûleg – ennek a rendszerét. Én is szeretném azt
végiggondolni, kérem a kollégáimat is, hacsak ilyen elemzés nem volt
korábban, hogy ennek milyen pénzügyi vonzata van, vagy nincsen, vagy
tényleg csak a korábban nyugállományba kerülésnek a kedvezõbb
feltételei módosulnak. Amennyiben a Kormányülésen mégis a Hszt. mostani
tartalommal menne keresztül, mert mondjuk azt nem tudjuk
hozzáilleszteni, de kedvezõ a Belügyminisztérium vezetésének a
támogatása hozzá, akkor meg fogjuk szervezni, hogy képviselõ módosító
indítvánnyal érje utol a Hszt-t. Csak azért megyek elõbbre, mert, ha
jövõ héten elindul a Hszt. jelenlegi változatának a köröztetése, ez
abban még valószínûleg nincsen benne.
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Az egyebekben felmerült az FRSZ részérõl a kérdés, még a tanácskozásunk
kezdetén, hogy a szolgálati nyugdíj-megállapítással kapcsolatos Hszt.
módosítás hogy áll. Csatlakoznék Államtitkár Úrhoz, tehát a központi és
területi szerveknél dolgozó hivatásos állományt érintõ, a beosztási
illetményre vetülõ 5 %-os, plusz 5 százalékpontos illetménykiegészítés
emelését ezt éppen a munkavállalói érdekképviseletekkel és a
munkáltatóval kötött megállapodás végrehajtása érdekében, ez az egy
elem a Hszt. módosításban prioritást élvez. Olyannyira prioritást
élvez, hogy ennek a közigazgatási egyeztetését még ebben a hónapban
véglegezzük. Azt szeretnénk elérni, hogy a Parlament õszi ülésszakának
induló pontjára már a tervezet beterjesztésre kerüljön.
Ami a Dávid Tibi felvetését illeti: októberben a Hszt-t több ponton
érintõ módosítási csomag keletkezik. Ebben természetesen – amit a Jenei
úr is mondott – megvizsgáljuk ezt a pótidõs kérdést is. Amennyiben a BM
vezetése támogatja, akkor esetleg ez is bekerülhet ebbe a körbe.
Megjegyzem, itt különbözõ Alkotmánybírósági döntések miatt a Hszt. 91.
§, a nõk egyenjogúsága, stb. vonatkozásában, tehát több ponton a Hszt-t
érintõ kérdéseket egy csomagban fogjuk beterjeszteni, és ennek
keretében a szolgálati nyugdíj-megállapítással kapcsolatos módosítást
is beterjesztjük. Természetesen, ahogy felvállaltuk a korábbi BÉT
ülésen, a HTFSZ által a munkaidõ kedvezmény, pontosabban a munkaidõ
kedvezmények országos összevonására vonatkozó kezdeményezést is
megtesszük ebben a javaslatban. Úgyhogy, ez egy olyan Hszt. módosítási
csomag lesz, ami egy ütemben megy tovább, de ezek a kérdések már, a
nyugdíj-megállapítás és esetleg ez, amirõl most beszéltünk, az már csak
a második ütemben, az októberi elõterjesztésben szerepelhet. Köszönöm.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, köszönöm, akkor az FRSZ részérõl is elfogyott. Továbbmennék, akkor a HTFSZ részérõl Kajsza úr?
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Eredetileg három kérdést szerettem volna feltenni, de most itt az
utolsóban már a Zsinka úrék félig-meddig megválaszolták az elsõ
kérdésemet. Az lett volna a kérdésem, hogy hol tart végül is a Hszt.
módosítás egyeztetése, mert mi is nyújtottunk be számos módosítási
indítványt, és ez után érdeklõdtünk volna, hogy egyáltalán azok az
indítványok valamilyen szinten bekerültek-e ebbe a csomagba. Szerettünk
volna ebbõl valamit viszontlátni, még azelõtt, mielõtt a költségvetési
tárgyalások lezajlanának, hiszen jelentõs tételek vannak ebben, itt a
tûzoltóknak a túlmunkájának az elismerése és egyéb, ami gondolom
jelentõs költségvetési forrásokat is igényel. Szeretnénk, ha most már
itt nem tologatnánk a 2-3 éve húzódó problémát, hanem végre egyszer
pontot tudnánk tenni, hogy, ha már a munkaidejüket nem is tudjuk teljes
mértékben csökkenteni egy éven belül, de legalább ismerjük el ezeket
valamilyen szinten, és fizessük ki ezeket a túlórákat. Reméljük, hogy
itt most 1-2 héten belül akkor már látunk ebbõl a változatból valamit,
és bízunk benne, hogy azért ebben sikerül elõrelépnünk.
A másik kérdésünk az volna, hogy 2004. július 18-án az OKF-en
tartottunk egy szociális bizottsági ülést, ahol 15 családnak ítéltünk
meg 25.300.000 forint munkáltatói kölcsönt. Annak ellenére, hogy ezek a
kollégák megkapták a kiértesítést, hogy a munkáltató megítélte részükre
a kölcsönt, ez a pénz idõközben valahol „eltûnt”. Az OKF-rõl azt a
tájékoztatást kapják a kollégák, legalábbis értesülésünk szerint, hogy
a Pénzügyminisztérium ezt az összeget elvonta.
(KAZETTAFORDÍTÁS)
Arra szeretnénk választ kapni, hogy ez a 15 család most erre az
összegre egyáltalán számíthat, mikor számíthat, vagy ezt a pénzt
valóban elvonta-e a Pénzügyminisztérium? Ha elvonta, akkor ki felelõs
azért, hogy ennek a szociális keretnek közel 1/4-ét elvonhatták, és
egyáltalán milyen indokok alapján tehették ezt meg? Erre szeretnénk
valami választ kapni.
A harmadik kérdésem pedig végül is az lenne, hogy a belügyi vezetés
egyáltalán hogyan gondolkodik a tûzoltóságokról? Elsõsorban a bennünket
érintõ kérdésekre gondolunk: bérhelyzet, tûzoltók oktatásának a
helyzete, tûzoltó ruházat, nem utolsó sorban a HTFSZ
tisztségviselõjének, a státuszának a rendezése. Ugyanis én végignéztem
a Belügyminisztérium stratégiai elképzeléseit 2006-ig, és nyomát nem
láttam benne a tûzoltóságokról. Összesen, talán két mondatban volt
megemlítve, hogy ilyen is létezik ebben az országban. Szeretném tudni,
hogy most attól, hogy itt önkormányzatira átszerveztük a
tûzoltóságokat, gyakorlatilag nincs a tûzoltóságnak jelen pillanatban
egy hivatalos országos vezetése, és 95 parancsnoksággal kell különbözõ
tárgyalásokat folytatnunk. Egyáltalán a Belügyminisztérium mégis,
hogyan képzeli el a tûzoltóságok további mûködését, és egyáltalán, a
minket érintõ ilyen speciális, különbözõ ilyen oktatás, egyenruházat,
bérhelyzetnek a tárgyalását, hogy mikor tudjuk ezeket érdemben is
elkezdeni? Mert utalások már voltak rá, meg kezdeményeztünk is
többször, de valahogy ezek mindig úgy elsiklanak, és majd félév múlva
újra visszatérünk, aztán félév múlva megint visszatérünk, és igazából
csak tologatjuk magunk elõtt a problémát, tehát igazából, érdemben
mikor tudnánk errõl végre leülni tárgyalni? Köszönöm.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Hogy hogyan tudunk elõrébb jutni, azt valóban el kellene dönteni, akár
úgy, hogy mi leülünk ketten, aztán végigtárgyaljuk, esetleg az OKF-rõl
odahívunk valakit. Számomra lényeges lenne az, hogy kettéválasszuk a
feladatokat: ami OKF-fel a helyi egyeztetésben megoldható, ami
hatáskörét tekintve az OKF-hez tartozik, azt ott kellene megvitatni.
Van egy olyan része a tûzoltóságok támogatásának, amihez szükséges
feltételeket a Belügyminisztériumban az Önkormányzati Helyettes
Államtitkárság tervezi, képviseli, és próbálja elfogadtatni a PM-mel.
És van egy olyan része, amit szabályozási szempontból, egyeztetési
oldalról nekünk kell összegyûjteni, ez elsõsorban a Mûszaki Fejlesztési
Fõosztály kompetenciájába tartozik. Tehát nekem az lenne a javaslatom,
hogy valamikor a jövõ héten találjunk egy kis idõt arra. Ezeket, ha
össze tudjátok gyûjteni elõzetesen, hogy milyen témák vannak, akkor
egyszerûen határoljuk el, és delegáljuk a tárgyalási kötelezettséget az
érintett vezetõkhöz, ami ránk esik, én azt fel fogom vállalni, és abban
akkor legalább haladjunk egy kicsit elõre. Való igaz, hosszú évek óta,
és persze ez vonatkozik azokra a szakszervezetekre, akik még
érintettek, meg képviselnek ott állományt, hosszú évek óta „nyûglõdünk”
ezekkel a témákkal, és én is úgy érzem, hogy nagyon nehezen jutunk
elõre. Tehát, ettõl függetlenül én úgy érzem, és eszembe jut miniszter
asszony látogatása az OKF-en, hogy semmilyen probléma nincs azzal, hogy
a belügyi vezetés ne támogatná a tûzoltóságokat, hogy ne képviselné az
ottani érdekeket, hiszen egy nagyon jó tízéves fejlesztési programja
van a katasztrófavédelemnek, ami magában tartalmazza a tûzoltó
egyesületek, a köztestületi tûzoltóságok fejlesztését, a fehér
foltoknak a felszámolását. Ennek a létszám, beruházási, felújítási,
eszközbeszerzési igényét a következõ idõszakra. Kevés hasonló
fejlesztési programot láttam az elmúlt években, és ezt a fejlesztési
anyagot miniszter asszony elfogadta, jóváhagyta. Vagyis: valamennyi
érintett intézmény kötelezett arra, hogy a jövõ évi tervtárgyalásai
során ezt képviselje. Ebbõl következõen az önkormányzati vonal, akár a
túlórát nézem, akár a szolgálati idõ rendszereknek a változását, akár a
békásmegyeri tûzoltólaktanyának a létszámmal való feltöltését,
mind-mind hozza igényként, hogy a normatívának az emelését, ebbõl
következõen szerintem megállja a helyét az a nyilatkozat, hogy igenis,
a Belügyminisztérium képviseli a tûzoltóságnak a problémáját. Ami a mi
területünkön van, a köztestületi tûzoltóságoknak és az önkéntes tûzoltó
egyesületeknek a költségvetési támogatása, 20 %-ot meghaladó mértékû
igényünk van a PM-nél. Nem tudom mennyit fognak ebbõl jóváhagyni, de
tudom, bár az egyik területen az elmúlt években volt emelkedés, a másik
soron sajnálatos módon négy éve semmilyen növekmény. Ezért is,
különféle szempontokkal alátámasztottuk, hogy ez a többlet kerüljön
elfogadásra a Kormány, vagy a Pénzügyminisztérium által. Hogy ez
sikerül vagy nem, nem tudom. De, ez is megfelel a tényeknek, hogy
igenis megvan a szükséges képviselete.
Mi történt a munkáltatói támogatással? Közben itt a kollégák súgtak. A
Pénzügyminisztérium július elején, ha jól emlékszem, hozott egy olyan
döntést, hogy valamennyi tárcánál, valamennyi intézménynél – hogy
fogalmazzak, hogy érthetõ legyen – a kötelezettségvállalással, tehát
szerzõdéssel, döntéssel le nem fedett pénzeket zárolja. Ezt úgy mondják
szakzsargonban, hogy a kötelezettségvállalás nélküli maradványokat
egyszerûen zárolta, és egyedi kérelmek, egyedi vizsgálat alapján dönt
ezek felszabadításáról. Nagy meglepetés volt számunkra is ez a döntés,
hiszen én is úgy gondolom, hogy ezeket a kötelezettségeket, vagy az
ilyen döntéseket elõzetesen kellett volna megvizsgálni, és annak
függvényében a tényleg szabad pénzeket lett volna csak szabad zárolni.
Amikor ez kiderült, utána „gõzerõvel” a kollégák nekiálltak, harcoltunk
azért, hogy a már eldöntött elõirányzatokat adja vissza, szabadítsa fel
a PM, és engedje a Kincstárnak azt, hogy ezek a folyósítások
megtörténjenek. Hogy ebben az ügyben konkrétan mi van, azt talán Csók
Csilla el tudja mondani, vagy pedig az OKF-et képviselõ Kristóf úr,
mert én folyamatosan hallom, hogy a zárolt összegeket felszabadítja, a
kifizetések megtörténnek. Tartoztunk ez miatt szállítóknak, voltak
nemzetközi kötelezettségeink, amiket ez miatt nem tudtunk kifizetni, de
július óta ezek folyamatosan felszabadulnak. De hogy konkrét ügyben mi
van, talán akkor a kollégák ezt el tudják mondani.
Csók Csilla asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, BM Közgazdasági Fõosztály:
Annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy most egy újabb felmérés van a
Pénzügyminisztériumtól, ami azt jelenti, hogy 19-éig kell egy újabb
csomagot beküldeni, amiben benne van ez is, a lakástámogatási keret, és
szeptember 1-jére ha minden igaz, akkor visszakapjuk. Tehát egyelõre
ennyi. Tehát, meg lehet nyugtatni az ott dolgozókat, hogy elõbb-utóbb
megkapják. Tehát perpill. ennyi. Folyamatosan adják vissza, tehát
különbözõ csomagok vannak. Elõször azokat adták vissza, amik már
konkrétan, számlával igazoltan kifizetésre kerültek, ez volt az elsõ
kötegben, most a második csomagba kerülnek ezek. 19-ére kell
benyújtanunk ezt az újabb csomagot, és szeptember 1-jével reméljük
megkapjuk.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Egy pillanat. Nekem az lenne a kérésem a kollégákhoz, részben az
OKF-en, részben a Közgazdasági Fõosztályon, akik a lakást személyenként
nézik végig, akár a szakszervezettel, vagy az OKF lakásügyi egységével,
tehát könnyen lehet, hogy vannak közöttük olyanok, akik szerzõdésben
állnak már. Ha mind olyan, akkor pedig találjunk ki valamilyen módszert
arra, hogy likvidben teljesítsük ezt a kötelezettséget, és az
elõirányzat pedig majd utol fogja érni szeptember elején. Az lenne a
kérésem, hogy errõl soron kívül egyeztessetek.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Jogilag gyakorlatilag, ha bárki beperelné most a Belügyminisztériumot,
hogy a szerzõdési kötelezettségét nem tudta teljesíteni a minisztérium
miatt, akkor a minisztériumnak tovább kellene perelni a
Pénzügyminisztériumot, mert elvonta a pénzt. Tehát, gyakorlatilag azt
szerettem volna kérni, hogy szíveskedjenek megelõlegezni a már odaítélt
pénzeket, hogy a kollégák a szerzõdési kötelezettségüknek eleget
tudjanak tenni, aztán a Belügyminisztérium hadakozzon a
Pénzügyminisztériummal, hogy, hogy keríti vissza ezt a pénzt.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, akkor megadnám Babák úrnak a szót.
Babák László pv. ezredes úr, fõosztályvezetõ, BM OKF Személyzeti és Oktatási Fõosztály:
Köszönöm a szót, Elnök Úr. Néhány kérdésben megszólítva lett az OKF
vezetése itt: oktatás, a HTFSZ vezetésének függetlenítése, egyenruha
kérdésekben. Én azt gondolom, hogy oktatás témában is valószínû, hogy
elbeszélünk egymás mellett, hiszen már Pál államtitkár úr is írt már
levelet a HTFSZ részére az oktatás kérdésében. Tudomásom szerint
szeptember hónapra az oktatás teljes áttekintése történik meg a humán
helyettes államtitkár úrnál, ezt úgy tudom, hogy ígéretben kapta a
HTFSZ, ezt majd ott talán megbeszélnénk. A HTFSZ vezetésnek a
függetlenítése pedig a mostani törvények alapján egyetlenegy módon
lehetséges: ha 95 munkáltatótól összeszedjük azokat a pénzeket, ami
keletkezik a szabadidõ során. Mint ahogy a BRDSZ részére is minden
évben, év végén ahány alapszervezetnél keletkezik ilyen pénzösszeg, azt
mind szépen összeszedegetjük a megyéktõl, és azt kifizetjük. Nem látom
ennek akadályát, és én azt mondom, hogy évek óta millióktól esik el a
HTFSZ, mert ezt nem viszi végig. Ebben felkínáltuk a segítségünket, ezt
most is felkínálom, hogy végig, mind a 95 önkormányzatnál el fogok
járni, ha kell, és ezeket a pénzeket összeszedjük. Tehát egyszer
megoldódik ez a probléma.
Egyenruha ügyben pedig az alaphelyzet az, hogy a tûzoltók, az
önkormányzati tûzoltók nem fogadták el azt a kék színû ruhát, amit mind
a három rendvédelmi szerv elfogadott, hanem egy más színût szeretnének.
A más színû elkészült, és valahol ez a dolog itt most megakadt. Én azt
gondolom, hogy semmi akadálya nincs, én úgy tudom, se a szakmai, se a
politikai vezetés nem gördít akadályt annak, hogy ugyanilyen formátumú,
de más színû társasági egyenruhája legyen a tûzoltóknak. Én azt
gondolom, ezen kell továbbmenni, és végre a RUSZ-ba ezt bele kell
rakatni, és akkor nincs probléma. Akkor legyen egy szürke ruhája az
önkormányzati tûzoltóknak. A pénzt minden évben a tûzoltók megkapják rá
ugyanúgy, mint ahogy megkapják a rendõrök, és a katasztrófavédelmi
dolgozók is. Köszönöm szépen.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Kajsza úr!
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Azért annyit szeretnék pontosítani ezen, hogy nem kapják meg a ruházati
ellátmányukat, és nem kapják meg rá a pénzt sem. Tehát ezek a pénzek
lehet, hogy leérkeznek a parancsnokságokra, de egyszerûen lehetetlen
beszerezni a ruhát, hiszen a régit nem gyártják, új pedig nincsen.
Azonkívül nemcsak a társasági öltözetrõl van szó, hanem már a
gyakorlóról is van szó, hiszen a gyakorló öltözetet is változtatják, és
nincs eldöntve, hogy most fekete legyen, a régi szürke legyen.. Nagyon
nehéz beszerezni az egyenruhákat, tehát végre egyszer el kellene
dönteni, hogy milyen legyen az az egyenruha. Ha el van döntve, márpedig
úgy tudom, hogy már a HÖTOSZ-szal is megegyeztünk, hogy el van döntve.
Rendszeresítésen van - mindig ezt a választ kapjuk, hogy
rendszeresítési eljáráson van. Egyszer már végig kellene ezt futtatni,
és akkor, ha el van döntve, akkor talán lehetne gyártót is találni, és
akkor talán be lehetne szerezni a ruhákat. Vannak olyan kollégáink,
akik évek óta az alapfelszerelésüket nem tudják megkapni, mert nem
lehet beszerezni.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj, Kristóf úr!
Kristóf István tû. ezredes úr, fõosztályvezetõ, BM OKF Mûszaki Fõosztály:
Köszönöm szépen. Ezzel a ruházattal kapcsolatosan, pontosan a
HÖTOSZ-szal tárgyalva, mi messzemenõen azt mondtuk, hogy a tûzoltók
igényei szerint legyen kialakítva. Aztán a BM Mûszaki Fejlesztési
Fõosztálynál történt egyeztetés során ezt mi megerõsítettük. Tehát,
amilyet tulajdonképpen a tûzoltók akarnak, legyen olyan. Mi azt is
felajánlottuk, ugye ez az ellátás, ez finanszírozási kérdést vet fel,
hogy akár a BM BK Rt-n keresztül is, mert ugye, ez valamiféle pénz
letételével járhat valamiféle megrendelés... Tehát anélkül, hogy a 95
tûzoltóság együttes véleménye nincs meg, és minden egyes tûzoltó azt
mondja, hogy az õ saját ruhapénzébõl erre áldoz, addig nem lehet
finanszírozási alapot képezni és gyártani ilyen jellegû ruhát.
Semmilyet sem. Nyilván ezt rendszeresíteni kell, a RUSZ-ba be kell
tenni. De tulajdonképpen a HÖTOSZ ezt úgy érzem, hogy magára vállalta,
és azt mondta, hogy õ ezt a ruházati ellátást megoldja. Sajnos, valóban
nem történt meg az elõrelépés, és egy kicsit saját maguk, úgymond,
tehát kudarcba fulladt ez. Ezt mi szívesen segítenénk, de nyilvánvalóan
ehhez a HÖTOSZ-nak egy közös álláspontra kell hozni a 95 tûzoltóságot,
egységes véleménnyel, egységes ruhát elfogadtatva, és a szükséges
pénzügyi forrást mind a 95 parancsnoksággal tulajdonképpen a háttérben
biztosítani. Enélkül nem nagyon lehet elõrelépni, és ezt követõen akár,
a HÖTOSZ kéri fel a BM Bk Rt-t ennek a realizálására, véleményem
szerint ez megoldható, de valakinek valóban, és a HÖTOSZ részérõl lépni
kell ebben, és ezt fel is vállalta, azt hiszem a BM Mûszaki Fejlesztési
Fõosztályon ezzel kapcsolatos tárgyalás volt is.
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Ez a legutolsó ülésen is felmerült, és akkor ugye, pont az volt a
válaszom, hogy ez nem rendezett. Tehát az, ami a minisztérium
feladatkörébe tartozik, abból a tûzoltóság, akkor amikor átment
önkormányzatiba, kikerült a tûzoltósági egyenruha finanszírozása. Az
egy más kérdés, hogy lejut-e az önkormányzatokhoz azokkal a normatív
támogatásokkal, ami a PM-en keresztül, illetve a Bujdosó úrékon
keresztül történik. De annak ezt igazából fedeznie kéne. Tehát, nem az
a kérdés, hogy a RUSZ-ba bekerül vagy sem, mert attól még nem lesz meg
rá a fedezet. És mivel nem a Belügyminisztériumnak kell finanszíroznia
a dolgot, elviekben mi bármilyen olyan anyagot, ami rendszeresítésre
felkerül, az OKF-en keresztül beépítjük. Nem jött még ilyen. Tehát,
azért nincs új rendszeresítve, mert nem érkezett ilyen. De
meggyõzõdésem, hogy a tûzoltóságnak nem is ez a fõ problémája, hanem a
finanszírozási oldal. Az meg ma nincs a Belügyminisztérium feladatai
között. Köszönöm.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Valamit igazából nem értek. Gyakorlatilag ugye elhangzott, hogy nem
kapnak ruhapénzt. Ki nem kap ruhapénzt? Itt elhangzott, hogy a
hivatásos önkormányzati tûzoltók kapnak ruhapénzt, õket meg kéne
nyilatkoztatni egyenként, hogy vállalják-e az új egyenruhát. Ez azért
nekem egy kicsikét nem tiszta, hogy nem igazán az egyénnek kell
nyilatkoznia, hogy vállal-e új egyenruhát, mert itt 40 ezer embert nem
kérdezett meg a kutya sem, hogy vállalják-e három éven keresztül, hogy
új egyenruhában ülnek-e vagy sem, és visszatartották erre a ruhapénzt -
ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy lehet, hogy az újonnan
felszerelõk nem kapják meg. Azért nem kapják meg, mert nincs mit
megkapniuk, mert nincs új egyenruhájuk, és gyakorlóban teljesít
mindenki adott esetben szolgálatot. Tehát, itt valamilyen fogalmi
zûrzavart kezdek érezni, amely fogalmi zûrzavart helyre kéne rakni.
Alapvetõen, ha a tûzoltók úgy döntöttek szerintem jogilag, hogy új
egyenruha kell nekik, akkor nem az egyén függvénye. Nem az egyén
függvénye, hanem az önkormányzatnak a függvénye, hogy egyrészt az
önkormányzat mennyit tesz hozzá, másrészt, hogy mikor emelik le a
tûzoltónak ugyanúgy a fizetésébõl, ahogy a rendõrnek, a határõrnek, és
a többinek leemelték. Tehát, az nem képzelhetõ el, hogy a rendvédelmi
szervek között valamilyen teljesen eltérõ rendszer legyen, mert akkor
részünkre megdöbbentõ, hogy akkor miért nem másként kezelték a rendõrök
ügyét, meg a határõrök ügyét is.
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Csak egy gondolatot: azzal egyetértek, hogy meg kell oldani, mert ez
így nem rendezett. Azért nem ennyire egyszerû a dolog, mert ez ugyanaz,
mint a közterület-felügyelet ruhája, tehát, amíg az önkormányzat a
felelõs érte, addig sajnos minden önkormányzatnak azt kell mondani,
hogy igen, hogy utána miniszter asszony azt mondhassa, hogy ez az
elõírás, és ehhez mellé kell sorolni. Ha kettõ azt mondja már, hogy
nem, akkor „fejreállt a dolog”. Tehát, mondjuk itt van nagy jelentõsége
annak, hogy a szakszervezetek ezt a munkát összefogják, illetve az
önkormányzati szövetségek összefogják ezt a munkát, hogy tényleg ne az
legyen, hogy minden egyes önkormányzatot külön kelljen kérdezgetni
ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, akkor megkérdezem, hogy az egyebek végére értünk, vagy esetleg még
óhajt valaki újabb kérdést feltenni? Ha nem, akkor köszönöm a
konstruktív hozzáállást, és akkor ezennel lezárnánk a BÉT ülést.
Budapest, 2004. augusztus 24.
Dr. Korbuly András
titkár
Legépelte: Antal Katinka Beatrix
|