Kezdölap arrow Hírek arrow ÁÉT arrow BÉT 23-17/2/2004.
BÉT 23-17/2/2004.
BELÜGYI ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCS
 Szám: 23-17/2/2004.
 
J E G Y Z Ő K Ö N Y V

a Belügyi Érdekegyeztető Tanács 2004. augusztus 17-én
megtartott üléséről
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete, levezető elnök:
Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket mind a munkavállalói oldalon, mind a munkáltatói oldalon. Először is szeretnék két bejelentést tenni. Az egyik, hogy előreláthatólag Pál Tibor úr nem tud részt venni az értekezleten, tehát a munkáltatói oldalt Jenei Zoltán úr fogja vezetni, illetve egyébirányú elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, mint levezető elnök Lipták István úr, és jómagam, Kertész László lettem felkérve erre a megtisztelő feladatra.
Ezek után szeretnék egy sajnálatos tényről is szót ejteni. Ugyan nem a Belügyminisztériumon belüli szakszervezetről van szó, de egyik társszakszervezetünknek az elnöke nemrégiben elhunyt, dr. Szakács László, a Nemzet-biztonsági Hivatal Érdekképviseleti Szervezete elnöke, 50 éves korában szívinfarktus miatt elhalálozott. Holnapután lesz a temetése. Kérem, egy fél perc néma felállással emlékezzünk rá.
 
(NÉMA TISZTELETADÁS)
 
Köszönöm.
És akkor még egy kérésem lenne a hölgyek felé, ha nem haragszanak érte, akkor a zakónkat levehetnénk, mert elég meleg van.
Megkérdezném mind a munkáltatói oldalt, illetve a munkavállalói oldalt, hogy napirend előtt óhajt-e valaki hozzászólni? Nem? Akkor azt a kérdést tenném föl következőnek, hogy a kiküldött meghívóban szereplő napirendhez van-e valakinek hozzászólnivalója? Parancsolj!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Azon kívül, amit leadtunk, az egyebekben szeretnék kérdést intézni a munkáltatói oldalhoz majd. Az egyebekben.
 
Dávid Tibor úr, főtitkár-helyettes, Független Rendőr Szakszervezet:
Egy tájékoztatást szeretnék kérni a belügyi vezetéstől. Az elmúlt BÉT ülésen egy közös konszenzus alapján ugye, megállapodtunk abban, hogy a nyugdíj-megállapítással kapcsolatban lépéseket fogunk tenni, törvénymódosítást kell kezdeményezni. Úgy egyeztünk meg, hogy mivel hozzá kell nyúlni az 5 %-os illetménykiegészítés miatt úgyis a Hszt-hez, akkor ezzel a csomaggal be tudjuk ezt terjeszteni. Ennek a jelenlegi helyzetét, alakulását szeretnénk, ha kapnánk egy kis tájékoztatást. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsolj!
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:
Az egyebekben szeretnénk mi is néhány kérdést feltenni a munkáltató felé. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm. Munkáltatói oldalról esetleg?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr, azt szeretném megkérdezni, hogy az FRSZ kérdésére most adjunk választ, vagy pedig majd az egyebek között?
 
Dávid Tibor úr, főtitkár-helyettes, Független Rendőr Szakszervezet:
Az egyebek között.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Rendben, egyéb észrevételünk nincs.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm. Akkor, ha egyéb hozzáfűznivaló nincs, akkor javaslom, hogy kezdjük el az 1-es napirenddel, és átadnám az előadónak: Jenei Zoltán közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár úr részére a szót.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr. Igazából egy nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni az első napirendi ponthoz. A téma az év elején megkötött megállapodás, valamint a megállapodás alapján kiadott belügyi miniszteri utasításnak a végrehajtása, jelenlegi állása.
Amikor felvetődött a kérés, hogy ezt a témát tűzzük a BÉT napirendjére, akkor a kollégáim segítségével valamennyi belügyi költségvetési intézményt megkérdeztük arról, hogy az utasításban szereplő feladatokat milyen formában, milyen tartalommal hajtották végre. Túlnyomórészt kedvező, pozitív válaszokat kaptunk attól függetlenül, hogy egyik-másik része még előttünk van, hiszen a folyószámla-vezetési költségekhez a hozzájárulást azt majd év végén tervezi mindenki 2000 Ft értékben támogatni. De a már határidejüket vesztett, illetve elsősorban, ami leginkább érdeklődésre tarthat számot a január 1-jétől végrehajtandó, végrehajtani rendelt, közalkalmazotti előresorolás minden egyes intézménynél végrehajtásra került. Van néhány olyan kisebb tétel, amelynél elsősorban, valószínűleg félreértéseknél fogva, nem pontosan úgy hajtották végre a miniszteri utasításban foglaltakat, mint ahogy mi valamennyien szerettük volna. De ezt menet közben tisztáztuk, próbáltuk a helyére tenni, és ezt követően mindenki, ha szükséges volt, akkor ezt korrigálta. Ez elsősorban az 5000 forint értékű ajándék, vagy ellátás beszerzése körül alakult ki. Nem mindenki tudta megfelelően értelmezni az adótörvényben megfogalmazottakat, volt olyan, aki ezt félreértette, volt olyan, aki pénzhiányra hivatkozott, volt olyan, aki ezt később hajtotta végre, de ez nem meghatározó létszám, és azóta mindenki ezt korrigálta. Összességében a miniszteri utasításban foglaltak teljesültek.
Ugyanez vonatkozik a Megállapodás szövegére is azzal a kiegészítéssel, hogy ennek a leglényegesebb pontja talán az, hogy szeptember első két hetében fogjuk közösen értékelni a miniszteri utasításban és a megállapodásban foglaltakat. Ez abból a szempontból is szerencsés, hogy a BRDSZ kérte, hogy néhány szóval mutassam be, vázoljuk azt, hogy a közalkalmazottak számára az idei második ütemű béremelésről mit tudunk, és hogyan kívánjuk ezt végrehajtani. Szeptember közepére gondolom, egyértelmű adatok lesznek már arról, hogy ez milyen arányban, milyen formában érinti a közalkalmazotti állományt. Ebből következően tiszta képünk lehet arról, hogy ebben az évben a belügyi dolgozók számára állománykategóriánként, intézményenként átlagosan milyen kereset- és milyen jövedelemalakulás várható. Ebből következően úgy gondolom, hogy az első napirendi pontban foglalt, utasításban szereplő feltételeket, kötelezettségvállalásokat a minisztérium, illetve az irányítása alá tartozó intézmények teljesítették. Köszönöm szépen. Amennyiben kérdés van, természetesen megpróbálok válaszolni.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm. Munkavállalói oldalról ehhez kérdés, hozzáfűznivaló? Ha nincs, akkor a napirendi pontot összefoglalnám. Tehát a jogszabályban leírtak időarányos megvalósulása megtörtént, kisebb problémák voltak az 5000 forint egyszeri juttatás körül, de ezek is megoldásra kerültek. A Belügyminisztérium továbbra is vállalja, hogy szeptember 15-ig a munkáltatói oldallal közösen áttekinti az első félévi bérek, keresetek, jövedelmek alakulását, és további tárgyalást folytat az esetleges kompenzációról. Köszönöm.
És akkor áttérnénk a 2. napirendi pontra, amely a Galyatetői BM Üdülőszállóval kapcsolatos, többször tárgyalt ügyről szól. Átadnám a szót Meichl Géza főigazgató úrnak, a BM Központi Gazdasági Főigazgatóságról.

Meichl Géza úr, főigazgató, BM Központi Gazdasági Főigazgatóság:
Elnök Úr, Tisztelt Érdekegyeztető Tanács! Legutóbbi Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésen abban maradtunk, hogy az üzemeltető megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy vajon az üdülő nem tehető-e egy olyan általános rekreációs központtá, amely fegyveres testületek és szervek mindannyi dolgozója számára igénybe vehető. Ez a vizsgálat úgy gondolom, hogy az érintett szervek bevonásával kellőképpen körültekintő volt, és a kiküldött anyagokból egyértelműen látszik, hogy ez az ötlet, ez pillanatnyilag, nem megvalósítható. Nem megvalósítható azért, mert központi forrás nem áll rendelkezésre, illetve az érintett munkáltatók ebben saját forrásukkal nem óhajtanak részt venni, ebből következően visszatértünk az eredeti, június 28-i előterjesztéshez, mely szerint ahhoz kérem a Belügyi Érdekegyeztető Tanács egyetértését, hogy itt az üzemvitelt érintően zárjuk be ezt az üdülőt. Értelemszerűen ma már a bezárás az nem szeptember 1-je a dolog munkajogi vonatkozásában, szeptember 1-je már csak a szolgáltatás vonatkozásában lehet ennek az időpontja. Megjegyezném ugyanakkor azt, hogy ez a jelenlegi előterjesztés az üzemvitelről szól, és nem az ott lévő ingatlan esetleges további sorsáról. Mivel jóléti- és szociális tevékenységet szolgáló ingatlanról van szó, a hasznosításához, a további hasznosításához a Belügyi Érdekegyeztető Tanács egyetértése szükséges, ezt nem most, hanem a későbbiekben szeretnénk megkérni. Pillanatnyilag a munkáltatói oldalnak nincsenek határozott szándékai és elképzelései az ingatlan esetleges további hasznosításáról. Ennyi volt a szóbeli kiegészítésem. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm. Munkavállalói oldalról kérdés, észrevétel a Főigazgató Úr által elmondottakhoz? Nincs? Tehát, akkor összefoglalnám, hogy a rekreációs központtá alakításról szóló vizsgálat szerint a szervek nem tudnak hozzájárulni oly mértékben, hogy az megvalósíthatóvá váljon, így visszaléptünk a június 28-i javaslathoz, miszerint a bezárás történjék meg, szeptember 1-jétől a szolgáltatás szüneteltetése megvalósul, egyelőre a további tervek az ingatlannal még nincsenek tisztázva.
A következő napirendi pontunk: az iskolakezdési támogatás jogi alapjainak és költségvetési forrásainak áttekintéséről. Megadnám az előadónak, Jenei Zoltán ...
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést Elnök Úr, a BRDSZ nevében, ha jól értem, akkor a munkáltató saját hatáskörben döntött úgy, hogy felfüggeszti az üdülőnek az üzemeltetését, és bezárja, és a dolgozókat elbocsátja?
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsolj! Én nem így hallottam, de...
 
Meichl Géza úr, főigazgató, BM Központi Gazdasági Főigazgatóság:
Nem. Én egyértelműen az imént a BÉT állásfoglalását kértem ebben az ügyben. Gondolnám Elnök Úr, hogy a munkavállalói oldalt állásfoglalásra kéne bírni ebben az ügyben.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Akkor ismételten megkérem a munkáltatói oldalt, hogy legyen szíves, habár az előbb kérdeztem, hogy kérdés, hozzászólás, vélemény van-e ezzel kapcsolatban, nem jött válasz. Akkor legyen szíves nyilatkozzanak a szakszervezetek arról, hogy a szolgáltatás szüneteltetése szeptember 1-jétől megtörténhet-e, hozzájárulnak-e a szakszervezetek? Jó, menjünk akkor sorba.
Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete?
 
Nagy Gábor úr, elnök, Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete:
Egyetértünk a szüneteltetéssel.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete?
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:
Egyetértünk.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
MKKSZ Közigazgatási Hivatalok OSZT?
 
Dr. Földvári Béla úr, elnök-helyettes, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Országos Szakmai Tanácsa:
Egyetértünk.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Ackermann úr, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete?
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tudomásul vesszük.
Kertész László úr, levezető elnök:
Zentai úr?
 
Zentai Ferenc úr, főtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Igen.

Dávid Tibor úr, főtitkár-helyettes, Független Rendőr Szakszervezet:
Az FRSZ elfogadja.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
És akkor a BRDSZ részéről?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tartózkodik.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Rebák úr a PVDSZ részéről?
 
Rebák Tibor úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Tartózkodunk.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Tehát, akkor megállapítom a jegyzőkönyv számára, hogy kettő tartózkodással a szakszervezetek elfogadták az üzemszüneteltetést.
És akkor most térnénk át a 3. napirendi pontra. Megadnám a szót Jenei Zoltán közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár úrnak.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm. Igazából azt hiszem nem is szükséges szóbeli kiegészítést fűzni az írásos előterjesztéshez, abban próbáltunk minden lényeges szempontot összegyűjteni.
Való igaz az, hogy az iskolakezdési támogatás egy nagyon jó juttatási forma, hiszen az adómentes határon belül az érintettek, főleg, hogyha időben megérkezik hozzájuk az utalvány, egy nagyon kellemes pénzösszeghez juthatnak.
A problémát igazából az okozta csak, hogy valamennyi költségvetési szervvel egyeztettünk, előzetesen felmértük a jelenleg hatályos jogszabályban lévő juttatás megemelésének forrását. Miután az intézmények egy része azt a választ adta, hogy semmilyen formában nem tudja ezt az összeget előteremteni, már csak azért sem, mert folyamatosan adósságállománnyal küszködik. Így nem volt meg a felhatalmazása, a lehetősége a belügyminiszter asszonynak arra, hogy ezt kötelező erővel mindenki számára előírja. Hiszen akkor fedezet nélküli kötelezettségvállalásra utasította volna az intézményeket. Ettől függetlenül mindenkinél próbáljuk elérni azt, hogy helyben folytasson újabb egyeztetést, nézzék meg, hogy valamilyen formában, akár más költségvetési forrás terhére, meg tudják-e oldani az érintetti körnek a bővítését, illetve a személyekre, gyerekekre eső iskolakezdési támogatás összegének a megemelését. Erről szól az előterjesztés, azzal, hogy, csak reményemet szeretném megfogalmazni, hogy valóban, minél több gyermek, minél több család jusson ehhez hozzá. De ez sajnálatos módon nem eredményezheti azt, hogy bármelyik, általam említett intézménynél adósságállomány emelésére kerüljön sor. Amennyiben a feladat végrehajtásra kerül, és tudom, hogy nagyon sok helyen már ki is fizették az iskolakezdési támogatást, amennyiben a feladat végrehajtásra kerül, akkor ennek eredményéről a BÉT-et tájékoztatni fogom. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm. Szakszervezeti oldalról? Parancsoljon!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete az előző BÉT ülésen elmondta, amit most ismételten szeretnék elmondani. Kollégáink jelezték, hogy a kettő és többgyermekes, gyermekét egyedül nevelő szülők, azok a magyar államtól is kiemelt támogatást kapnak. Ugyanezt a kiemelt támogatást adja most meg a munkáltató minden kettő, és többgyermekes családnak azzal, hogy csak a részükre teszi kötelezővé az iskolakezdési támogatás odaadását. Kérjük annak a felülvizsgálatát, ezt kértük most is egyébként, mert érdekes módon a Belügyminisztériumnak egyes szervei megértették ezt a problémát, és minden egyes gyereknek tízezer forint értékben odaadták az iskolakezdési támogatást, „kettes szervei” pedig ugye, csak azoknak, akiknek kötelezően a jogszabály előírja. Ez egy olyan feloldhatatlan ellentétet szül ma már a munkahelyeken, hogy erre csak központilag lehet megoldást találni. Tehát, mindenki tudja egy adott munkahelyen, hogy a kettő és három, vagy akár többgyermekes szülők is mennyi pénzt vesznek fel gyerekenként. Ők élvezik az adójogszabályok támogatottságát is, és mindaz, aki egy vagy két gyereket nevel, nem. Hát, amit elmondtam múltkor, három gyerekhez a kettőn át vezet az út. Tehát, előbb két gyereknek kell lenni ahhoz, hogy legyen egy harmadik is. Én azt kérem Öntől, és ezáltal a belügyminiszter asszonytól is, hogy még ebben az évben térjünk vissza ennek a támogatási formának a jövő évi rendezésére, éspedig oly módon, hogy igenis terjesszük ki minden egyes gyermeket nevelő családra vagy szülőre. 10 ezer forint, ha belegondolok, hogy mire elég ma tízezer forint akkor, ha elmegyek egy ÁPISZ-ba, egy irodaszer vásárlásra, vagy bárhova, vagy iskolakezdő gyereknek vásárolni kéne, hát semmire. Nagyon sok mindenről vitatkozunk itt, de igazából értéket nem szoktunk teremteni. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsolj!
 
Dávid Tibor úr, főtitkár-helyettes, Független Rendőr Szakszervezet:
Csatlakozva a BRDSZ által elmondottakra, mert feltehetően félreértés történhetett, hiszen a szakszervezeti oldal, amit Judit elmondott, kérte a munkáltatói oldalt, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a rendeletet milyen módon lehet kiterjeszteni. Az, hogy erre az évre már úgy látszott, hogy „elúszott a hajó”, hiszen már a kifizetések nagy többsége megtörtént, és köszönet némelyik intézményvezetőnek, aki nemcsak a tízet, hanem a tizenötezer forintot is megadta alanyi jogon mindenkinek, de a közeljövőben, tehát a jövő évre, amikor már tervezhető ez a nagyság, akkor az elmúlt gyakorlatokhoz képest mi javasoljuk, hogy állítsunk fel ebben egy munkabizottságot, és vizsgáljuk meg, hogy szakmailag, számszakilag mi az a lehetőség, amire ki lehet terjeszteni, és akkor térjünk vissza a BÉT-re, és módosítsuk ezt a rendeletet. Tehát egyetért az FRSZ a BRDSZ által elmondottakkal, és mi is kérjük ezt a munkáltatótól.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Viszontválasz?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Azzal messze egyetértek, hogy jövőre, amint ismerjük az adótörvény változását, amint látjuk a költségvetésben a támogatásnak a mértékét, a bevételi lehetőségeinket, akkor erről folytassunk tárgyalásokat, a mostaninál sokkal pozitívabb juttatási rendszernek is híve vagyok. Az más kérdés, hogy elég gyakran találkozom olyan családokkal, ahol három-négy gyermek is, sokkal jobb körülmények között él, mint amelyik családban egy gyermek van. Tehát, azért ez sokkal bonyolultabb kérdés, biztos, hogy ezzel a humánpolitikai szolgálatnak is foglalkoznia kell, de találjuk ki azokat a szempontrendszereket, ami alapján eldönthető az, hogy kinek, milyen formában, adómentes határig terjedően emeljük meg az iskolakezdési támogatást a jövő évtől. De szeretném, hogyha ezt elfogadná mindenki, ebben az évben, sajnos, nem olyan a költségvetésünk, hogy ezt rá lehessen erőltetni az érintett intézményekre. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Jó, tehát elhangzott, hogy teljes körűen sajnos nem minden intézményben van fedezet, hogy minden gyerekre kiterjesztő legyen a belügyi rendelkezés, ezért maradt a rendelkezésben a nagycsaládosok részére történő kifizetés. Szakszer-vezeti oldalról elhangzott, hogy ez a rendelkezés történjen megváltoztatásra, viszontválaszban pedig elhangzott, hogy jövőre, az adótörvényektől függően, vizsgálat alá kerül a dolog, és előreláthatólag a Belügyminisztérium mindent megtesz azon ügy érdekében, hogy ez a kiterjesztés megtörténhessen.
Következő napirendi pontunk a BM OKF képviselőjének szóbeli tájékoztatója a visszatartott ruházati utánpótlás illetménnyel kapcsolatosan. Felkérném Kristóf István tű. ezredes urat, a Műszaki Főosztály vezetőjét, hogy tartsa meg a kiegészítését.
 
Kristóf István tű. ezredes úr, főosztályvezető, BM OKF Műszaki Főosztály:
Tisztelt jelenlévők, tisztelt Belügyi Érdekegyeztető Tanács! Először is tisztázni szeretném, tehát, itt ez a „visszatartott” szó nem teljesen helytálló. Visszatartásra ebben az ügyben, amiben nekem most hozzá kell szólnom, nem került sor, hiszen mindenki megkapta a ruhapénzét, és ennek a felhasználására került sor. Most ugye a 2000. évben létrejött a BM OKF két szervezetből, és több oldalról is fontos volt ugye, az egységes ruházati, társasági ruházatnak a megjelentetése, annak a viselése. Egyrészt azért, mert a tűzoltók, illetve a polgári védelemnek meglévő saját társasági ruházata meglehetősen időnként elhasználódott, sok esetben kinőtt is volt. Másrészt pedig, fontos volt a szervezet egységes megjelenése. Na most, egy tény, hogy a BM OKF főigazgatója, mint a Hszt. értelmében erre jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója, nem rendelte el a társasági öltözet alkalmazását. Tehát ez tény kérdése, hogy a BM OKF főigazgatója ezt nem rendelte el. Természetesen a vezetői értekezleten olyan elhangzott, hogy célszerű mindenkinek, amennyiben új társasági ruhát szerez be, akkor már az új egységes társasági ruhát beszerezni, az egységesség érdekében. Hozzátéve azt, hogy ezzel kapcsolatosan a RUSZ módosítása során, egy folyamatos előrelépés volt, és tulajdonképpen ez már a RUSZ módosításban benne volt, melynek a jóváhagyására azonban csak 2003-ban került sor, ami természetesen azt a felvetést, ami ezt a hozzászólást most vindikálja, valamilyen szinten jogossá tette. Tehát, a BM OKF vezetése felkérte az állományt, hogy amennyiben ruházati cserére kerül sor, ezt az új egyenruhát használja, míg egy megyei igazgató, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei katasztrófavédelmi igazgató egy alkalom kapcsán írásban elrendelte ennek a megvásárlását, ilyen szempontból tehát, ebben a megyében ez írásban elrendelésként megjelent. Függetlenül attól, hogy a BM OKF főigazgatója rendelhette volna ezt el, egy megyei igazgató elrendelése a megyei igazgató állományára, nyilvánvaló az parancsként értelmezve kötelező. Tehát, ezt semmiképpen nem lehet vitatni. Ketté kell választani a dolgot, mert hiszen a megyéből, és úgy, ahogyan országosan nagyon sokan megvették saját maguk ezt a ruházatot és viselték, volt valóban az, aki lehet, hogy ebben a megyében csak az elrendelés kényszere hatására vette meg ezt. Főigazgató úrral, jogásszal konzultálva mindenképpen azt tudjuk mondani, hogy aki ebbe az utóbbi körbe tartozik, tehát abból a kényszerből vette meg csak ezt az egyenruházatot, mert ez az elrendelés megtörtént, amennyiben írásban megkeresi a megyei igazgatóságon keresztül a főigazgatóságot, ennek ez természetesen visszatérítésre kerül. De csak ezeknek természetesen.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsolj!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Hát azért ez egy érdekes dolog, ez a probléma öt vagy hat hónappal ezelőtt, ha visszakeressük a BÉT jegyzőkönyvet, akkor került ide a Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésére, akkor Jenei úr ígéretet tett arra, hogy záros határidőn belül, nem öt hónap, hanem akkor egy hónapot mondott Ön, egy hónapon belül ezt megnézeti, kivizsgálja és választ is kapunk. Én azóta számtalanszor tárgyaltam az OKF-fel, és mindig azt mondták, hogy nincs igaza a szakszervezetnek, míg ma az első alkalom, hogy az OKF illetékese elismeri, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye esetében ez igaz. Mert ez így történt: a megyei főigazgató kiadott egy intézkedést, mert a miniszter asszony látogatást tett, a miniszter látogatására mindenki az új egyenruhában legyen. Erre megvetették velük az új egyenruhát. Kérdezem én Államtitkár Úr: megint 5-6 hónapnak kell ahhoz eltelni, hogy egy mély levegőt vegyen a munkavállaló, és merje ezt a kérelmét leírni, vagy sokkal egyszerűbb korrektül azt mondani Önnek, hogy kérem szépen, azok a kollégák, akik új egyenruhában fogadták a belügyminisztert, és ezt meg tudja mondani Radványi úr, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei katasztrófavédelmi igazgató, hogy ki volt, azok visszakapják ezt a pénzt. Na most, a játék itt tart!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Amikor a BÉT ülésen megegyeztünk abban, hogy ezt az ügyet valóban ki kell vizsgálni az OKF-en belül, ezt a feladatot az érintett szakemberek el is végezték, és én kaptam egy írásos tájékoztatást arról, hogy semmilyen szabálytalanság, szolgálati panasz, pontatlanság nem volt az OKF-en belül. Az elhangzottak egy része számomra is az újdonság erejével hat. Ebből következően én holnap reggel fogom kérni Tatár urat, hogy akkor az ügy részleteiről engem tájékoztasson, és ennek függvényében döntjük el, hogy hogyan tovább. Ezek szerint azt is meg kell nézni, hogy Borsod megyén kívül bárhol máshol hasonló ügy volt-e? Amennyiben ez csak Borsod megye ügye, akkor pedig ezt soron kívül hogyan fogja az OKF lerendezni.
Tisztázni kell azt is, hogy ez az ügy valóban csak személyek részéről kezdeményezve, kérés alapján bonyolítható le, vagy pedig az OKF, illetve a Borsod megyei katasztrófavédelmi igazgató felvállalja-e ennek minden súlyát és terhét, és saját maga rendelkezik arról, hogy ezt a költséget megváltja az érintettek felé. De, nem szeretnék ennek elébe menni. Mondom még egyszer, én korábban nem ilyen tájékoztatást kaptam, ebből következően Tatár úrral a részleteket tisztázni fogom holnap. Köszönöm.


 
Kertész László úr, levezető elnök:
Jó, tehát, akkor úgy látom, hogy a BRDSZ elfogadja Jenei úr válaszát, és akkor, ha egyéb hozzáfűznivaló ehhez a napirendi ponthoz nincs, akkor tovább lépnénk az egyebek napirendi pontra. Parancsolj!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Csak azért, hogy legyen ideje az itt ülő kollégáknak felkészülni arra a kérdésre, amit én az egyebekben ezen a három napirendi ponton kívül fel szeretnék tenni, akkor most felteszem, mert a pénzügyi területtel kapcsolatos az a kérdés, amit pluszban szeretnék megkérdezni. A következő. Ma az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak volt a Gazdasági Bizottsági ülése, amelynek a SZEF-en keresztül a BRDSZ a tagja, ahol szó került adójogszabályok módosítására, stb., és amely egy érdekes konklúziót hozott, és ettől a perctől kezdve végigtelefonáltam bizonyos szerveket és a következő derült ki és erre kérnék szépen választ.
2002-ben úgy vette át – csak történeti visszapillantást tennék – a jelenlegi Kormány a stafétabotot, hogy kétéves költségvetése volt az országnak. Akkor azt mondták, hogy elképzelhetetlen az ilyesmi, hogy kétéves költségvetés készüljön, és igazából nem korrekt, ha mások egy következő kormánynak is behatárolják az idejét egy kétéves költségvetéssel. Azt az anyagot megkaptuk a Gazdasági Bizottságtól, hogy úgy készül a 2005. évi költségvetés, hogy egész egyszerűen, és ez a médiákban is napvilágot látott, hogy a közalkalmazottak, a köztisztviselők részére a jövő évi, akárhány százalékos béremelkedést, vagy keresetnövekedést nem finanszírozza meg a központi költségvetés, kivéve a hivatásos állományt, a szolgálati viszonyban állókat, ezért úgy kell elkészíteni – én nagyon örülök, ha a jegyzőkönyvben azt fogják mondani, hogy nincs igazam –, hogy ez egy létszámleépítéssel jár. Hiszen, ha kötelezően előírják az illetményalap emelkedést a köztisztviselői kar részére is, akkor ezt valamilyen módon ki kell gazdálkodni a szervezetnek. Itt az egyik háttérintézményi nagy köztisztviselői kar kiszámolta már, ha, és amennyiben ő nem kapja meg, mert 5 %-kal kevesebbet fog a jövő évi tervezés szerint kapni a költségvetésében, akkor neki 90 embert kell elküldenie, 90 köztisztviselőt, és ennek a 90 köztisztviselőnek a munkáját nem lesz, aki ellássa. Aztán majd, ha kell, akkor rendelkezésre bocsátom ezt a levelet. De, ami nagyon érdekes, hogy kiment egy második tervezési körirat a Belügyminisztériumból, vagy valamelyik országos szervtől, amely azt mondja, hogy úgy kell tervezni 2006-ra már, és a sarokszámokat úgy kell megadni, hogy az 5 %-kal kevesebb lesz mint a 2005, hiszen 2005 is 5 %-kal kevesebb, mint a 2004, sarokszámait tekintve a tervezésnek, és majd a 2007 sarokszámai egyenlőek a 2006 évi sarokszámokkal. Kérem szépen, ez azt jelenti, és én már csak a létszámleépítés oldaláról próbálom meg ezt megközelíteni, hogy, ha a dologit állandónak veszem, tehát adott standardnak veszem, és azt nem csökkentem és nem növelem, akkor egyetlenegy dolgot tudok csökkenteni, és ez pedig a személyi juttatásoknak a köre. A személyi juttatások körét csökkentem, az azt jelenti, hogy 2005-re létszámot kell csökkentenem, ez mintegy, uszkve 8-10 %-os létszámcsökkentés. Ha 2006-ra 5 %-kal kevesebbet kapok meg sarokszámba, és ami megint a személyi juttatást terheli azért, mert, ha a dologit csak szinten tartom, akkor éppenhogy megél a szervezet, akkor ez plusz 10-15 %-os létszámcsökkentéssel jár. Tehát, amikor mi föltesszük azokat a kérdéseket az „egyebekben”, és föltettük, amely a béremelésre, az ezévi béremelésre, adott esetben jövő évi kondíciók tárgyalásának a megkezdésére irányul, akkor felnőtt emberként kérjük kezelni az oldalt. Éspedig azért, mert elmulasztja az egyeztetési kötelezettségét a munkáltató. Önök szeptember 30-ig be kell, hogy terjesszék a költségvetést. Ez azt jelenti, hogy alapvetően a költségvetés tervezésénél, ha nem is a dologiban, de a személyi juttatás előirányzatok tervezésénél az érdekképviseleteket be kell vonni. Be kell vonni, mert embereket érint, és ez 60 ezer munkavállaló. És, ha eleve úgy fog készülni a terv, hogy a Belügyminisztériumban 2005-ben 1000 embert kell ahhoz elbocsátani összességében, hogy az illetményalapot, egyrészt a köztisztviselői illetményalapot fel tudják emelni 35.100-ra, amit a tervek mutatnak, illetve a közalkalmazotti bértáblát meg tudják emelni X százalékkal, akkor kérdezem én: akkor ez nem erre a körre tartozik rá? Mert a szolgálati viszonyban állókat nem érinti ez az intézkedés, ezt előre szeretném hangsúlyozni, ezt tudjuk. Legalábbis a tájékoztatás a részünkre így történt, mármint a más szervektől történő tájékoztatás. Tehát, magyarul feléled az az intézményi rendszer, amit a BRDSZ kannibalizmusnak nevez, mert az: hogy az elmenők bérét falatják fel az itt maradókkal. Hogy akkor lehet megemelni a bért, ha 1000 embert elbocsátok. Milyen körből történik ennek az 1000 embernek az elbocsátása? Mikor kezdődik meg ezekről a tárgyalás? Nagyon egyszerű: a Kormány nem mondja ki azt, hogy létszámleépítést kell csinálni. Ő azt mondja, hogy ennyivel kevesebb pénzt adok oda. Én nem mondhatom az embereknek, itt az oldalon nem mondhatják, hogy kérem szépen, mi azt választjuk, hogy ne legyen béremelés, és ne kelljen elküldeni ezer embert, mert, ha kötelezően felemelik az illetményalapot, azt kötelező meglépni a munkáltatónak. És akkor az oldal nem mondhatja ki, hogy kérem szépen, nem kérem az illetményalap emelést. Ma augusztus vége van. Szeptember, október, november, december, négy hónap van előttünk. Négy hónap alatt kell felkészülni ezeknek az embereknek az elbocsátására. Ebben a köriratban a Kormány vállalja, hogy mindent megfinanszíroz. Az elbocsátással járó költségeket megfinanszírozza külön. Akkor hova jutunk? Ki fog dolgozni? A házban, itt a minisztériumi köztisztviselőkről beszélek, de beszélhetnék a Bevándorlási Hivatalról, Adatfeldolgozóról, beszélhetnék a rendőrségi közalkalmazottakról, határőrségről, mindenhol, az emberek már nem tudnak többet dolgozni. Nem tudják kifizetni a túlórát, szabadidőben nem lehet kiadni. Ha ennyi embert elbocsátanak, ki fog dolgozni? Ki fogja ezeknek a munkáját elvégezni? Mert azt nem hallottam egyetlen egy tervben sem, hogy X feladatot elvesznek. Nagyon korrekt lenne, üljünk le a tárgyalóasztal mellé, és nézzük végig, hogy melyek azok a feladatok, amelyet ennek a 60 ezer embernek nem kell ellátni. Tessék! Nem véletlenül tartózkodtam a szavazásnál, Galyatetőről elküldenek 30 embert. Most a hasamra ütöttem, kb. ennyi. Ezt a feladatot nem kell ellátni. És mi az, amit még nem kell ellátni? Vagy pedig, engedelmet kérek, egy vállalkozó „elszellenti magát”, hogy sok ember dolgozik a közigazgatásban, akkor mindenki igyekszik leépíteni a közigazgatást. De akkor meg kell vennem a piacról a szolgáltatást. Amikor az illeték-jogszabályok úgy fognak változni a tervek szerint, hogy az útlevelek illetéke nagyságrendileg megemelkedik, megemelkedik a jogosítványok illetéke stb., tömegével fognak állni az emberek cserélni az igazolványaikat. Erre vajon felkészült-e a belügy, hogy az illeték-jogszabályok változásával hosszú tömött sorok fognak kint állni? Mert érdekes módon az embereknek 2-3 ezer forint is pénzt jelent. Tehát, amikor az a három másik kérdésre, ami az ezévet érinti, választ adnak, akkor az a kérésem, hogy Önök közül készüljön fel valaki arra, hogy ezekre a kérdésekre, amit föltettem, még a mai napon választ kapjak. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm. Még ehhez? Parancsolj!
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tulajdonképpen két dolgot szeretnék mondani. Van egy óriási nyomás a médiákban, a vállalkozói szférától a közszféra ellen. Nagy az állam, le kell építeni, stb. Na most, valamit lépnie kéne a minisztériumoknak.
 
(KAZETTAFORDÍTÁS)
 
Nem működik. Először is már bebizonyították azt, hogy bőven a középmezőnyben vagyunk az uniós tagországok között a létszámokban. Második: óriási probléma, és ebből fel kellene világosítani az embereket, akik szó szerint, nem szeretik a közszférát, hogy mit jelent a közszféra. Mert köztisztviselőkben gondolkodnak, sok minden másban gondolkodnak, és egyszerűen nem tudják, hogy mindenfajta szolgáltatás ebben benne van. A harmadik dolog, ami ránk vonatkozik. Bush bejelentette, hogy 70 ezer amerikai katonát innen odavisz. És ez 100 ezer közalkalmazottat érintett. Az amerikai hadseregnek megéri a 100 ezer közalkalmazott .. plusz 80 ezer Németországba ..  munkahely szűnik meg, hogy a saját maga ügyeit ne vállalkozóktól vásárolja meg, akkor mi miért csináljuk? Kicsit gazdagabb ország az Egyesült Államok. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Földvári úr!
 
Dr. Földvári Béla úr, elnök-helyettes, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Országos Szakmai Tanácsa:
Köszönöm. Ugyanehhez szeretnék hozzászólni. Az elmúlt hónapokban nagyon sok vizsgálat volt közigazgatási hivataloknál. Jogszabályok jelentek meg, új feladatokat adtak a közigazgatási hivatalnak, a Belügyminisztérium és más szervek is olyan anyagokat jelentettek meg, ahol elismerték, hogy ehhez létszám kellene. Területfejlesztési törvény – több új feladatot ad, új területfejlesztési tanácsok jönnek létre, ezek ellenőrzése, felügyelete, közigazgatási hivatalok feladata. Ami még ugyan nincs elfogadva, de szeptemberben Országgyűlés elé kerül: kisebbségi törvény. Új feladat a közigazgatási hivataloknak az országos kisebbségi önkormányzatok ellenőrzése, mert azokat eddig senki nem ellenőrizte, és még sorolhatnám. És úgy tűnt, hogy még létszámot is kapunk, mert elismerik, hogy ehhez létszám is kell. És akkor itt van ez a burkolt létszámcsökkentésre – nem is ösztönzés, hanem kényszerítés. Egyszerűen érthetetlen, ami történik, valahol, nyilván a központi szerveknél, és tényleg nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége. És a hivatalokban olyan a hangulat, több megyével beszéltem, 15-20 %-os létszámcsökkentéssel tudják megoldani azt, amiről a Bárdos Judit elnök asszony is beszélt. Azt, hogy, ha végre kell hajtanunk azt, hogy 6,5 %-os béremelés megtörténjen. Ezen el kellene gondolkodni, és nem kellene felelőtlenül ígéreteket tenni, illetve tervezgetni. Köszönöm, ennyit szerettem volna mondani.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Világgazdaság mai száma közli, hogy csináltak egy felmérést: 20 év múlva várhatóan még mindig csak feleannyit fognak Magyarországon keresni az emberek, mint Ausztriában. Ebben az európai uniós országban, ha valakit érdekel, le lehet tölteni az Internetről. S még egyet: számon kérik a szakszervezeteken, de én inkább a belügyminiszter asszonytól szeretném megkérdezni, hogy mi igaz abból, hogy az Európai Unió felajánlott mind a határőröknek, mindpedig a rendőröknek egy bizonyos összeget, amelyet nagyvonalúan a Belügyminisztérium visszautasított. Ha ez nem igaz, akkor ezt fel kell tenni az Internetre, és meg kell cáfolni, és nem hagyni, hogy a kollégák azzal foglalkozzanak, hogy kivettek a zsebükből sok ezer eurót, vagy adott esetben sok száz eurót. Tehát, mindenképpen a kommunikációnak egy olyan mélyrepülését látjuk ezen az oldalon, amely nagyon rossz a minisztériumnak. Köszönöm.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Gondolom, hogy a megfogalmazott kérdések címzettje alapvetően én vagyok, még akkor is, hogyha a belügyi kommunikációt én nem kívánom minősíteni. Biztos lesz arra alkalom, hogy erre Pál Tibor valamilyen formában választ adjon, akár a következő összejövetelünk alkalmával.
Egy igazán konkrét felvetés volt, amire szeretnék rögtön az elején válaszolni. Ez a határőrség állományának állítólag felajánlott, uniós többlet támogatás. Nincs tudomásom arról, hogy ilyen lett volna, én ezzel kapcsolatban semmilyen írást, semmilyen levelezést nem láttam. Amennyiben bárki erről többet tud itt a jobb oldalamon, akkor az bólogasson, és mondja el a részleteket. Hallottam ennek én is rémhírét, elkezdtünk egy kicsit nyomozni, de semmilyen nyoma nincsen ennek. Az való igaz, hogy amennyiben ez széles körben terjed, akkor erre reagálni kell a Belügyminisztériumnak. Kérem a kollégákat, hogy valamilyen tájékoztatást erről tegyünk közzé, legalább a BM belső honlapján.
Költségvetés. Nagyon sok észrevétel, vélemény elhangzott, de szeretném azért ennek egy kicsit a másik oldalát is megvilágítani – vagy elfogadják, vagy nem. De, egy kicsit talán hasznos lehet, ha a költségvetés tervezés mostani állapotáról elmondok néhány részletet. Az elmúlt évekkel szemben, most abból a szempontból módosult a költségvetés tervezése, szerintem teljesen tudatosan - itt van a Pénzügyminisztérium képviselője, majd vagy megerősít, vagy cáfol – a PM úgy döntött, kormánytámogatással együtt, hogy a különféle fejezeti igényeket, eleve egy 5 % bázisponttal csökkenti. Tehát való igaz, hogy amit első körben számunkra is visszaigazolt a Pénzügyminisztérium, az az idei támogatáshoz képest egy alacsonyabb összeget takar. Az is igaz, hogy tervezési köriratban elég részletesen megfogalmazták azokat a szempontokat, amit a jövő év során mindenképp érvényesíteni kell, és ebben benne van a 6,5 %-os béremelési szándék is, részben illetményalap átadása, részben pedig a közalkalmazottak száma. Mondjuk táblaemelés is lesz, de ez bennünket a 6,5 %-on belül nem érint, hiszen mindenki ez fölött van, de a közalkalmazotti állomány számára is megvalósulna a béremelés. Az is igaz, hogy a tervezés eddigi szakaszában ennek a 6,5 %-os béremelésnek a teljes forrását egyetlenegy költségvetési szerv támogatási ajánlata, javaslata sem tartalmazza.
Differenciált a kép, a hivatásos állomány számára a béremeléshez szükséges forrás jelentős részét megadná a költségvetés – mindig feltételes módban kell ezt érteni, hiszen majd a Parlament dönt róla. A közalkalmazottaknál, köztisztviselőknél pedig ennek csak egy kisebb részét. És javaslatot kér a tárcáktól arra a Pénzügyminisztérium, hogy, ha megvan ez a szándék arra, minek a jogosságát senki nem vitatja, hogy az inflációt meghaladó mértékű béremelés legyen január 1-jétől, akkor ezt hogyan fogják végrehajtani. Nagyon lényeges elem nem hangzott el. Az, hogy 5 %-kal csökken a költségvetési támogatás, a jövő évi költségvetésünknek csak az egyik része. Hiszen elkezdődött az idén egy érdekes kísérlet - én is kíváncsian várom a hatását, a tapasztalatait – arról, hogy fogalmazzák meg – és ez a feladatrendszer felülvizsgálatával nagyon szorosan összefügg – azokat a teendőiket – részben uniós tagsággal összefüggő, részben törvényekből adódó, társadalmi elvárásokra visszavezethető feladataikat -, amelyeket mindenképp finanszírozni kell jövőre. És ezeket a pályázatokat, ezeket a programokat fogja egymással versenyeztetni első körben a Pénzügyminisztérium, majd dönt róla a Kormány. A Belügyminisztériumnál – miután egy alacsonyabb bázisról indulunk – összeállítottunk 79 ilyen pályázati csomagot, ennek az összértéke 88 milliárd forint, és ez a 88 milliárd forintos összeg fel van bontva szépen pályázati elemekre. Azt is kérte tőlünk a Pénzügyminisztérium – nem volt egy könnyű feladat, de megpróbáltunk megbirkózni vele -, hogy ezekben a feladatokban állítsunk fel egy fontossági sorrendet. Szerepeljenek a lista elején azok az ötletek, azok a feladatok, amelyeket mindenképp végre kell hajtani, amelyekhez úgy gondoljuk, feltétlen szükséges hozzá a költségvetési támogatás, és ahogy haladunk a sor vége felé, hogy az utolsó sorokba kerüljenek azok a programok, amelyekről dönthet a Kormány így, dönthet úgy, el lehet halasztani a fejlesztéseket, el lehet halasztani a lakásprogramot. És ugye ezek ilyen valóban, akár, ha van költségvetési támogatás, meg lehet finanszírozni, ha nincsen hozzá, akkor el lehet halasztani még néhány évvel. Ebből következően, nálunk is a legfontosabb szempont az volt, hogy magához a működtetéshez, az intézményeknél lévő alapfeladatok ellátásához szükséges minimum forrást biztosítani kell. Így van szépen összeállítva a sorrend, és a lista elején szerepelnek azok, amik mögött már szerződések vannak, ami mögött törvényekben nevesített teendők vannak, vagy pedig az uniós tagsággal, uniós forrásokkal együttjáró kiadási tételek. Nem tudok arról, hogy ezeket ne adná vissza a Pénzügyminisztérium az intézmények számára, hiszen az is benne van a tervezési köriratban, hogy amiket mindenképpen meg kell finanszírozni, azokhoz ő a támogatást biztosítani fogja. Az igaz, hogy van egy olyan középső rés, ahol én is bizonytalan vagyok abban, hogy mekkora összeget igazol vissza számunkra a Kormány. De amennyiben ez eldől, és ez augusztus végéig kell, hogy eldőljön, addig a Kormány legalább egyszer, de ismereteim szerint kétszer fog róla tárgyalni, meglesz a visszaigazolás a Belügyminisztérium számára, és ezekben a pályázati programokban érintett intézményeknek is arról, hogy mekkora az augusztus végi állapotnak megfelelő jövő évi költségvetése. Tehát, amit most az intézmények ismernek, az még nem a végleges költségvetési támogatás. Ebből következően nem tudják megmondani azt sem, csak a mostani számok alapján végeznek elemzést, de azt nem tudják megmondani, hogy vajon, mekkora mozgásterük lesz jövőre, vajon minek a terhére tudnak akár a béremeléshez forrást átcsoportosítani, vajon milyen szolgáltatásokat tudnak esetleg a piacon megvásárolni. Mert vannak olyan elemek, mint pl. a közterületi jelenlétnek a programja, migrációval együttjáró teendők, okmányirodáknak a támogatása, és majdnem minden intézményre tudok ilyeneket sorolni. Hiszen a bolognai programot hozzuk természetesen a főiskolánál, az oktatásnál hozzuk az átalakításnak és az újfajta koncepciónak a pénzügyi hatását, mind-mind szépen tételenként nevesítve van, és amint ezek eldőlnek, akkor lehet, és akkor kell újra elemezni valamennyi költségvetési szervnél, hogy vajon, jövőre mit lát. Való igaz az, hogy, ha eldől a magasabb köztisztviselői illetményalap, ha eldől a béremelésnek a mértéke, és látjuk majd, hogy az adótörvények jövőre hogyan változnak, elég erős a támogatottsága annak, hogy az étkezési utalvány jövőre az ideihez hasonló mértékben legalább emelkedjen. Ha ezeknek a pénzügyi vonzatát is tudjuk mérni, abban a pillanatban kiderül, hogy a jövő évi költségvetésből milyen szervezetet, milyen feladatot, és csúnya pénzügyes szakzsargonnal fogalmazva, „hány embert lehet működtetni?” Hány ember juttatásaira van forrás? Igen, valóban fenyeget bennünket az a veszély, hogy, ha eldől a béremelésnek a mértéke, és összevetjük a költségvetési támogatással, akkor lesz egy rés, mert valószínűleg a forrás kevesebb, mint amekkorára szükség lenne, változatlan körülmények között. Amint augusztus végére ezek a számok rendelkezésre állnak, előzetes munkálatokat már végzünk a humánpolitikai szolgálattal, abban a pillanatban – most messze egyetértek Bárdos Judittal ebben a felvetésben – át kell tekinteni, hogy milyen feladatokat nem fogunk a jövőben ellátni, milyen feladatokat fogunk a jövőben más módon végezni, hiszen több olyan terület van, egy része az én irányításom alatt működik, ahol abszolút tettenérhető a párhuzamosság, és egyértelműen látszik, hogy nem hatékony. Tehát, nem arról van szó, mert én sem hiszem, hogy feladatoknak a csökkentése nélkül, átszervezések végrehajtása nélkül, párhuzamosságok csökkentése nélkül, lehetne létszámot leépíteni, mert akár 500, akár 1000, akár 1500, nem tudom mennyi fog majd kijönni az elemzés végén, tehát, ha nem tudunk mindenki számára megfelelő juttatást biztosítani, hogyha nem tudjuk a végtelenségig a fejlesztéseket elhalasztani, akkor igenis szembesülni kell azzal, hogy ezt a szervezeti modellt, ezt a feladatrendszert, és ezt a létszámot hogyan tudja a Belügyminisztérium eltartani. Mert nem lehet a végtelenségig húzni, és nem lehet az, hogy az egyébként jogos juttatások, mint pl. az iskolakezdési támogatás, ne kapjanak megfelelő forrást. Mert akkor valamennyien tovább fogunk a helyzet miatt szenvedni. Ahelyett, hogy tényleg hatékonyabb modellben, elképzelhető kevesebb létszámmal, de mindenkinek magasabb juttatásokat tudjunk nyújtani. Tehát, meglesz augusztus végére kb. a költségvetési támogatás, meglesz az, hogy mekkora többletet fognak visszakapni az intézmények, abban a pillanatban el kell kezdeni a tárgyalást, egyeztetést arról, hogy ezt hogyan tudjuk biztosítani. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a visszaigazolt összegekből intézmények között újabb differenciálás lesz, mert érezhető az, hogy nem mindenkinek egyforma a támogatása. Nekem is nagyon fáj a „közig. hivataloknak” a működésében folyamatosan évről-évre tapasztalható nélkülözés, tehát ott is biztos, hogy valamit tenni kell. Ez megint szeptember hónapnak a nagy kihívása. Az intézmények valóban, amint ezek a számok rendelkezésre állnak, tudják a jövő évi juttatási rendszert, akkor kötelezettek arra, hogy kibontsák ennek a feltételeit, bemutassák azt, hogy hogyan tudnak működni, mit tudnak tenni annak érdekében, hogy adósságmentesen, ennyi fejlesztéssel jövőre is biztosított legyen a gazdálkodás. És a Belügyminisztériumnak az a feladata, miután az intézmények általában nem a maguk ellenségei, azt nézzék meg, hogy intézményeknél lévő feladatokat hogyan tudja esetleg egy-egy háttérszervezethez, egy-egy gazdálkodó egységhez központosítani annak érdekében, hogy akkor ez hatékonyabb legyen, és ez maga után vonhat létszámcsökkentést is. Én elfogadom, hogy amint ezek a számok rendelkezésre állnak, mielőtt a végleges döntés megszületik, mielőtt bárkit újabb nehéz helyzetbe szorítanánk, üljünk le, egyeztessünk róla, üljenek le a szakemberek, és nézzük meg a feladatokat, nézzük meg az átalakítási elképzeléseket, mert én majdnem biztos vagyok abban, és nem hiszem, hogy nagyon kellene köntörfalazni, a következő időszakban létszámcsökkentéssel a belügyi intézményeknek szembe kell nézni. De ezt nem szabad úgy megcsinálni, hogy a feladat és a szervezeti modell változatlan, hanem tényleg együttjárjon hatékonysággal, tényleg együttjárjon azzal – bár lehet ezt kannibalizmusnak is hívni, én azért ezt nem szívesen használnám – de nem az a célja, hogy az így felszabaduló forrásból munkakörülményeket lehet javítani, jogos járandóságokat lehet kifizetni, és talán több marad a fejlesztésre is. Tehát, itt tartunk most. Teljesen jogos az aggály, hogyha valaki a tervezési köriratot látja, akkor ebből ez a következtetés leszűrhető. Én csak azt szeretném kérni, hogy a jelenlegi számokból, a jelenlegi intézményi nyilatkozatokból nem szabad még ezt a következtetést levonni, mert egyébként különféle számok elhangozhatnának, miközben ennek még nincsen meg az alapja, mert a végleges, Kormány által is támogatott intézményi előírásokat ma még senki nem ismeri. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Engedje meg Államtitkár Úr, egyrészt nem válaszolt arra, hogy kiment-e egy ilyen tervezési körirat, amelyik 2006-ra is és 2007-re is a bázist, tehát 2006-ra is 5 %-kal csökkentette a bázist, és 2007-re pedig a 2006-ot vette alapul a személyi juttatás. A másik pedig, nem vagyok ennyire optimista, amit Ön elmondott, mert az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy, ha kell, akkor az utolsó pillanatban döntünk arról, hogy hány embert kell elbocsátani. Tehát, amikor mi leülünk itt legközelebb erre az értekezletre, az a kérésem, hogy azt is szíveskedjenek kimutatni, és ezt kb. 1-2 hét alatt a humánpolitika meg tudja csinálni, hogy 2004-ben hány megbízási szerződést kötöttek, hány tanácsadót, főtanácsadót, akármilyen tanácsadót foglalkoztatnak, illetve 2004-ben hány embert vettek fel munkáltatásra. Tehát ez nagyon lényeges. Amikor is a miniszter elrendelte a létszámstoppot, és ez már januártól hatályos, legjobb tudomásom szerint nem egy, és nem két ember került felvételre. És most nem a szolgálati viszonyban állókról beszélek, mert ezt ebből a körből most kivettük. Hanem kifejezetten köztisztviselőkről és közalkalmazottakról, hiszen ez a kör érintett adott esetben a létszámelbocsátásnál. Mert akkor azt kell alapul venni, hogy meg kell szüntetni a különböző szerződéses foglalkoztatási viszonyokat, én tudnék esetleg példát a házban is, hogy hol lehet ezt megoldani, és azokat kell elküldeni, akiket ebben az évben kezdtek el alkalmazni, és nem a régiek közül. Tehát, aki megszegte azt a szabályt, hogy nem veszek fel munkavállalót, mert nehéz a gazdasági helyzetem, és be vagyok határolva, akkor annak kell helyt állni ezekért a dolgokért, és elsősorban onnan kell az embereket elküldeni, bármennyire is fáj. De ezt Önök mutassák ki nekünk, az a kérésem. Hiszen ez egy megállapodás volt, különböző miniszteri intézkedésben, akár országos rendőr-főkapitányi, vagy határőrségi vezetői intézkedésben is lejött, hogy létszámstopp van, tehát nem engedik felvenni az embereket, mégis megtették, de akár megtette a köztisztviselői kar is.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Nem tudok arról, hogy megbízási szerződéses állomány emelkedne. Az elmúlt két évben, folyamatosan, amikor ez felvetődik, olyan döntést hoz miniszter asszony, hogy igenis szorítani, csökkenteni kell. Vannak olyan megbízási szerződések, amelyek határozott idejűek, és még nem jártak le. Vannak olyan megbízási szerződések, ahol a feladat jellege indokolja azt, hogy ebben a formában alkalmazzunk kollégákat. Vannak olyan területek, ahol az eddigi gyakorlatnak megfelelően, valószínű nem nélkülözhetőek a tanácsadók. Én nem látom annak akadályát, hogy erről egy kimutatás készüljön név és havi kereset nélkül, de, hogy milyen területen, mekkora létszámban alkalmazunk megbízási szerződéseket, Zsinka úr jelen van, esetleg reagál, be lehet mutatni. Én tudom, mert sok ilyen kimutatást láttam, hogy folyamatosan csökken a számuk. Tudom, hogy a lehető legritkább esetben fordul elő – legalábbis a minisztériumban -, hogy új embereket vesznek fel. De ezt nem szabad – az én megítélésem szerint – eldönteni az alapján, hogy kit mikor vettünk fel, hogy akik ebben az évben kerültek év elején alkalmazásba, azoknak kell felmondani, azoknak a szerződését kell megszüntetni. Valóban, a feladat jellege kell hogy eldöntse, hogy továbbra is szükség van megbízási szerződéses foglalkoztatottra, vagy pedig nem. De, nem hiszem, hogy csak erre az egy állománykategóriára kellene ezt kiterjeszteni, hiszen csak néhány százalék az összes belügyi alkalmazottat tekintve. Van olyan kimutatásunk, ami ezt intézményenként, az egész Belügyminisztériumra az állománykategóriákat, a betöltött státuszoknak a mennyiségét, szervezeti egységenként is tartalmazza. A következő alkalommal, vagy akár szakértői körben ezzel lehet foglalkozni.
A tervezési körirat áthúzódó hatása következő évekre. Való igaz, elfelejtettem rá reagálni, talán épp azért, mert én nem látom olyan nagy jelentőségét. Bár valóban jó lenne az, ha a költségvetésben stabilan, legalább három évet látnánk előre. De ez nem azt jelenti, hogy hároméves költségvetés kell, vagy kétéves költségvetés, hanem valóban garantáltak lennének azok a számok, amiket a Pénzügyminisztérium vagy a Kormány eldönt a következő esztendőkre, hiszen a tervszerűséget, a beszerzéseket, a kötelezettségvállalást nagyon jól segítené. De nem tudok az elmúlt időszakból két olyan évet, amikor a tervezés során két évre nevesített költségvetési támogatásnak valóban lett volna komoly létalapja. Az, hogy van egy ilyen szándék, hogy folyamatosan csökkenjen a bázis költségvetés, az elvonások – mondják egy ilyen szakzsargonban megint – beépüljenek a költségvetési bázisba, hogy évről-évre kevesebb legyen a támogatás, ez pedig illeszkedik ugyanabba az elvbe, amit elmeséltem, hogy valóban, azokat a feladatokat szeretné a Pénzügyminisztérium megfinanszírozni, amelyeknek a fontosságáról a Kormány egyértelműen dönt. Ezt csak úgy tudja megoldani, miután a gazdaságból származó bevétel, a költségvetési mozgástér igen szűkös, csak úgy tud erre egy központi pénzmagot teremteni, hogy, ha mindenhonnan valamennyit a költségvetésből begyűjt. És utána ezt osztja újra, és valószínűleg differenciáltan, más módon, mint ahogy az a megelőző évben szerepelt. De ettől függetlenül, mondom, ez azért nem hangzott el, mert ma még én olyan nagy jelentőségét nem látom, inkább a tendencia, ami ebből a szempontból lényeges.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
És akkor rátérnénk a ... Először a Pénzügyminisztériumból Kőváriné asszonynak adnám meg a szót.
 
Dr. Kővári Gáborné asszony, osztályvezető, PM Rendvédelem Pénzügyi Igazgatás Osztály:
Tisztelt Érdekegyeztető Tanács, egy pár szóval hadd egészítsem ki Államtitkár Urat, meg azt hiszem picit az érintettség okán célszerű lenne, ha egyrészt megerősíteném, hogy nem mondunk kétfélét. Még egyelőre ugyanannak a Kormánynak vagyunk tagjai, mind a két tárca. Másrészt azért, mert talán most egy kicsit itt az ideje, hogy egy pár szóval, más szempontokat is mérlegelve, beszéljünk arról a kérdésről, hogy költségvetés, létszám, köztisztviselői, stb. Tehát, azért mindenekelőtt egy apróságot. Nem a Pénzügyminisztérium dönt, ezt nem győzöm eleget elmondani, a Kormány dönt, és a Kormány valóban ebben a hónapban még először kabinetszinten, aztán Kormányszinten, minimum kétszer, de ha jól tudom, a legújabb tervek szerint háromszor fogja megtárgyalni az első ütemű anyagot.
Amint azt már Államtitkár Úr is mondta, az idei évben a költségvetés tervezése valamelyest változna. Az ún. hagyományos intézményi költségvetések – tehát ezt ugye mindenki tudja, hogy ez azt jelenti, hogy rendőrség, határőrség, stb., tehát nem sorolnám – azoknak lenne egy keretszáma, és az ún. fejezeti kezelési előirányzatok, valamint vadonatúj jellegű feladatok, amikről az Államtitkár Úr szólt, hogy ez 79 program a Belügyminisztériumnál, ez érkezett be hozzánk. Na most ugye, hadd mondjam el, hogy valamennyi minisztérium részéről, és ennek valóban az volt a célja, hogy azt a sokat szidott, bázis költségvetést egy picit lazítsuk olyan szempontból, hogy ezeket a programokat rakjuk össze. Ezek gyakorlatilag olyan programok, hogy állami feladatok – tehát törvény írja elő, egy-egy jogszabályon alapuló, stb. – és próbáljuk meg rangsorolni őket – nem a Pénzügyminisztérium, mi csak összesítünk – valamilyen formában, olyan formában, hogy a Kormány képes legyen arra, hogy ezt áttekintse ezt a halmazt, mert azért, hadd ne mondjam, hogy ez valami mérhetetlen halmaz. Tehát ezt valamilyen struktúrába össze kellett rakni. És a dolognak pont az a lényege, hogy kvázi, ha akarom, akkor ilyen politikai, vagy állami feladatvállalási prioritásokat kell ebből kihoznia a Kormánynak, így kell döntenie. És ha, és amennyiben lesznek olyan feladatok, márpedig biztos, hogy lesznek, mert a források szűkülnek, mert, ha a költségvetés két oldalán, egyik oldalán a bevételt akarom csökkenteni a terhek csökkentésével, a másik oldalon a kiadásokat akarom növelni, ez nyilvánvaló nem megy, ez a saját háztartásban is teljesen nyilvánvaló, hogy ez így nem működik. Tehát, ha és amennyiben a bevételeket, vállalkozások, egyéb közterhek stb., ezeket csökkenteni szeretném, akkor nyilvánvaló, hogy a másik oldalon kisebb, hatékonyabb állam, akár így is fogalmazhatok, és még sok definíciót lehetne rá mondani, de nem is ez a lényeg. Nyilvánvaló, hogy ott is visszafele kell menni. Tehát akkor, ugye mi a feladat? Az a feladat, hogy az állami feladatokat végig kell nézni, és akkor most ebben a körben tudjuk ezt megcsinálni. Tehát, nem lehet teljes körűen, mert azért azt meggyőződésem szerint képtelenség felvállalni, hogy azt a töménytelen állami feladatot – és tessék végignézni a szaktörvények meg a szak-joganyagoknak a sorát – ami gyakorlatilag a minisztériumok és szervezeteik feladatkörét képezik, azt nonszensz egyszerre végignézni. De, egy első ütemben azt meg lehet csinálni, hogy ezt a struktúrát végignézni, hogy valóban, melyik az, amit 2005-ben fel tudunk vállalni, finanszírozni tudunk, hatékonyan, korszerűen meg tudunk csinálni, és melyek azok, amelyeket nem. Na most, akkor itt szeretném összekapcsolni egyébként a létszámmal is. Mert ha lesznek olyan feladatok, márpedig biztos, hogy lesznek, amelyeket nem lehet 2005-ben indítani, halasztani kell, „nota bene” olyan feladatok, olyan jogszabályok, amiket egész egyszerűen módosítani kell, a hatályát ki kell tolni, akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként, meggyőződésünk szerint, nyilván létszámmal is jár. Mert a feladathoz mi kell? Ember kell meg asztal, személyi juttatás kell, meg dologi. Ha valamit nem kell végrehajtani, vagy nem lehet, akkor a dolog természeténél fogva, oda ember sem kell. Ez az egyik, amit szeretnék mondani.
A másik az, hogy arra szeretném kérni az érdekképviseleti oldalt is, hogy akkor, amikor ilyen dolgok történnek, ne mindig csak és kizárólag a létszám darab determinációból, vagy annak az érdekképviseletéből próbáljon kiindulni. Én értem, hogy egy érdekképviseletnek ez a dolga. Egy pillanat! De, nemcsak az a dolga, hogy darabra meglegyen, hanem az is a dolga, hogy arányos terhelés legyen, arányos juttatás legyen, és még lehetne sorolni, hogy hatékonyság, stb. Tehát, csak azért, hogy egy feladat, ami kettő fővel ellátható – most mondok egy „hasszámot”, teljesen mindegy – 250 ezer forintért, akkor ne küzdjek azért, hogy tíz fő lábát lógatva ott legyen. Darab und darab. Ezt csak úgy azért, mert többször, több helyen érzékeltem már ezt, saját házunkban is, tehát, félreértés ne essék, nincs egy ilyen, nem belügy-specifikus. De ez nagyon sok helyen sajnos előfordul, hogy darab. Hát nem darabról van szó, hanem, azt hiszem hatékonyságról, meg jó feladatellátásról. Ugyanez vonatkozik arra, akit az utolsó pillanatban vettem fel, vagy előtte vettem fel. Lehet, hogy akit tegnap vettem fel, az hatszor annyit tud dolgozni, mint akit 25 évvel ezelőtt. Nem tudom. És akkor egyébként a két íróasztal között is, egyik átnéz a másik oldalra, mert én is íróasztalok között dolgozom, és akkor egyik átnéz a másik oldalra, és akkor te is ugyanannyiért dolgozol meg én is?
A többéves kitekintésről még annyit: egyrészt van ez a hároméves kitekintés, amit kétségtelen jó lenne, ráadásul még pontosabban, de ugye, csak makro számokban tud gondolkodni a pénzügyi kormányzat, tehát mindig azt próbálja meg leképezni, azt próbálja meg összerakni ahhoz, hogy pl. hogy az eurót bevezessük. Ahhoz a követelményeket hogyan lehet teljesíteni, de ezek makrofeltételek, tehát ezeket részletekben nyilvánvalóan nem lehet se kidolgozni, sem értékelni egyelőre. A másik pedig, amit tudni kell, hogy az EU hétéves távlatokban gondolkozik, hétéves, az, hogy költségvetés, nem jó kifejezés, nem tudok most jobb szót használni, pénzügyi terv, vagy valami ilyesmit készít, tehát mi egy ilyen közbeeső, vagy félúton kapcsolódtunk be, tehát 2007-től indul majd egy új, tehát addig kell becsatlakoznunk ehhez a pénzügyi tervhez, és 2007-től 2013-ig lesz a következő. Tehát, azt szeretném mondani – csak tájékoztatásul, hogy ilyen is van, és a jövőben ilyen is lesz – ez messze nem arról szól, hogy költségvetés, mert nyilván ilyen távlatokban nem lehet ilyen mélységekben gondolkodni. Egyelőre ennyi, köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem akartam, de most csak azért vagyok kénytelen hozzászólni, mert a darab per darab eléggé „birizgálja a nózimat”, éspedig a következő miatt. Azt hiszem, hogy példaértékű a Belügyi Érdekegyeztető Tanácsnak a működése 1992 óta. Nem is hiszem, hogy ma Magyarországon van olyan ágazati minisztérium, illetve ágazati szerv, amely így működteti a saját érdekegyeztető fórumát. Tehát erről ennyit.
A másik pedig: vissza lehet keresni a Belügyi Érdekegyeztető Tanácsülés jegyzőkönyveit, ahol nem tudom, legalább 6-8 éve arról vitatkozunk a Pénzügyminisztérium jeles képviselőivel is, hogy előbb meg kéne a feladatokat húzni, és utána kellene hozzárendelni a megfelelő létszámot. Tehát, ez nem belügyi specifikum, hogy a feladatokat meg kéne határozni. Mióta Magyarországon közigazgatási reform van, ez régen is volt Verebélyi úr idejében, és Zsuffa is végigélte, és Felkai úr is végigélte, és most éli a Tóth úr, azóta mindig azt szerettük volna elérni, hogy végre a feladat oldaláról próbáljanak meg valamit tenni, és utána rendeljük hozzá a szervezetet. Ezt egyetlenegy kormány sem vállalta fel, sem a rendszerváltás óta, sem pedig a rendszerváltás előtt. Magyarul: a közigazgatási reform nem működik, a reformba csak bele-belekapkod mindenki egy kicsikét, egy kicsit „idetesz”, egy kicsit „odatesz”. Élő példa az Országos Rendőr-főkapitányságnak az átszervezése, amely valahol áll, vagy az OKF-nek az átszervezése, ami valahol áll, egyedül legjobb tudomásom szerint a Határőrségen vitték ezt végig, vagy viszik ezt végig az igazgatóságok kirendeltségekig lerendelve.
Tehát miről beszélek? Ha egyszer el akarok valamit kezdeni, és végre akarom hajtani, azt tegyem meg. Tehát, mindig, minden esetben a pénz uralja a rendszerünket, és amikor valamihez van pénz, akkor elkezdem csinálni, amikor valamihez nincs pénz, akkor pedig leépítem a létszámot. Ilyen egyszerű, de a feladatot pedig otthagyom a szervezetnél.
Mi azt kértük, és most is azt kérjük, akkor lehet létszám elbocsátásról beszélni Államtitkár Úr – és ezt próbálja meg így közvetíteni a miniszter asszony irányába – hogy ha egyszer leülnek, leülünk, és meghatározzuk legalább szakértői szinten, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket az állam el akar a belüggyel láttatni, és mihez tud pénzt rendelni. Ehhez, hogy a feladat, pénz mennyi embert visel el. És utána lehet beszélni arról, hogy hogyan tovább. Mindaddig, ameddig csak azt nézem meg, hogy mihez van pénz, és a feladatot meg hagyom az emberek nyakába, meg kell nézni, hogy a köztisztviselők hánykor járnak be, és mikor mennek haza, és szombat-vasárnap, amikor tervezés van, akkor éjjel-nappal dolgoznak a pénzügyesek, amikor bérkifizetés van, akkor a bérszámfejtők, és nincs olyan rendszer, amely ütemezetté tenné ezeket a feladatokat, és a bent töltött órákat ellentételezné valahogy, akkor bizony-bizony ez a kérdés merül fel. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Jó, parancsoljon Ackermann úr!
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Egy mondatot engedjen meg. Készült-e vajon a Pénzügyminisztériumban olyan felmérés, hogy a személyi jövedelemadó bevételt milyen arányban kapja meg a közszférától? Megmondom miről van szó. Én úgy gondolom, hogy pl. ennek a tárcának, az önkormányzatok támogatását kivéve, döntően bérjellegű felhasználása van. Én úgy gondolom, hogy ez döntően. A bérjellegű felhasználásból minimum az 50 %-át valahogy visszajuttatjuk az államhoz. Egyrészt a különböző járulékokban, tehát ez a költségvetés, egyszer kiszámoltam egy néhány évvel ezelőtt, a Határőrség költségvetésén durván 60 %-ot, áfában, személyi jövedelemadóban, ugyan az nem a Határőrséget, hanem a személyt érinti, a munkavállalói járulékban, a munkáltatói járulékban, stb., stb., tehát kiderül az, hogy gyakorlatilag a költségvetésnek minimum az 50 %-át ugyanannak az államnak visszafizetjük. Egy részt a tb-nek is. Ha így gondolkodunk, és megszüntetjük ezt a szférát, amelyik tisztességesen, nem megszüntetjük, hanem jócskán megvonjuk ebből a szférából, létszámot leépítünk, akkor érdekes lenne például az, hogy jelen pillanatban a 800 ezer közszférában dolgozó, milyen százalékban járul hozzá az állam személyi jövedelemadó bevételéhez. Tartok tőle, hogy arányaiban jóval magasabb százalékban, mint a vállalkozási szféra. Tehát, nem abszolút összegében, mert itt tisztességesen fizetnek. Tán el kéne gondolkodni, hogy más szférákban, a vállalkozói szférában, vagy bármilyen más szférában is, próbálják meg úgy beszedni az adókat, és járulékokat, hogy ne tartson kinn. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr, mielőtt nagy gazdaságpolitikai összefüggésekbe belemegyünk, már hallom a fülemben hátul, hogy a gazdasági szféra erre milyen válaszokat tudna adni az ő saját hatékonyságáról, gazdaságélénkítő erejéről, munkahely teremtéséről stb., de szerintem ezt a kérdést mi itt nem fogjuk megoldani.
Inkább arra szeretnék kicsit visszatérni, hogy a feladatrendszernek a felülvizsgálata hol tart. Nem említettem, de valószínűleg tudják Önök is, hogy ez jó néhány alkalommal már végrehajtásra került. Többször adtunk ki ilyen körlevelet, az intézmények valószínűleg már roppant módon utálnak bennünket miatta, hogy különféle határidőkkel vizsgálják át a saját feladatrendszerüket. Nevesítsük azokat a jogszabályokat, külső körülményeket, amelyeknek hatására azokat a feladatcsomagokat nekik el kell látni. Többször készült olyan összegzés, hogy vajon ezek közül melyek azok, amelyeket el lehet hagyni, vagy amelyeket más módon lehet elvégezni a jövőben. Megmondom őszintén, a teljes belügyi intézményi feladatcsomagnak szinte töredéke. Tehát, nagyon kevés olyan feladat lenne – nem akarok én most más tárcákra hasonlatokat hozni, vagy összevetéseket tenni, és nem is biztos, hogy népszerű dolog „belepiszkálni” az ő világukba, de ettől még én azt látom, hogy a belügyi szervek által ellátott alapfeladatok gyakorlatilag determináltak. Tehát, vagy uniós kötelezettséggel együttjárnak, vagy olyan törvények, vagy olyan lakosság, társadalom felé nyújtott szolgáltatásokat takarnak, amelyeket el fogunk látni a jövőben is. Tehát ez az egyik része a kérdésnek. Ezt meg fogjuk vizsgálni valószínűleg még egyszer, nemcsak azért, mert a tervezési körirat erre bennünket kötelez, hanem azért is, mert valóban erre szükség van. De én egy kicsit félek ennek a végeredményétől. Van ennek egy másik része. Ha abból indulunk ki, hogy az alapfeladatok túlnyomó része a jövőben is szükséges, a jövőben is el kell látni, akkor igenis az a kötelezettségünk, hogy megnézzük, ezeknek az alapfeladatoknak az ellátására milyen hatékony hátteret tudunk nyújtani. Én láttam olyan tanulmányokat,
 
(KAZETTACSERE)
 
amely szintén összevetéseket tesz, hogy egy-egy intézmény, egy-egy szervezet alapfeladatainak ellátásához hány vezető van, akár százalékosan, akár létszámban, hányan dolgoznak gazdasági területen, humánpolitikai területen, jogi területen, stb. Tehát, valószínűleg azzal kell nekünk szembesülni, hogyha az alapfeladatok rögzítettek, azokat el fogjuk látni a jövőben is, a költségvetési mozgástér szűkül, akkor a kérdés az, hogy a gazdasági, humánpolitikai, általában a funkcionális területen, hogyan lehet egy hatékonyabb környezetet biztosítani. Hogyan lehet a jelenlegi intézményeket átlépve a logisztikai ellátó feladatokból kiindulni, hiszen sehol nincs az leírva, hogy ilyen sok önálló gazdálkodó szervezet kell a Belügyminisztériumban, sehol nincs az leírva, hogy minden gazdálkodó szervezetnek saját funkcionárius egységei kellenek, hogy legyenek.
Tehát én anélkül, hogy elébe mennék a szeptemberi beszélgetéseinknek, azt hiszem, hogy valószínűleg erre kell nekünk majd koncentrálni, hogyan lehet ezeken a területeken hatékonyabb módszerekkel szervezeti felépítést bemutatni. Csak, hogy „feldobjam a labdát”.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Azt hiszem az itt ülők, a belügyi dolgozókra gondolok, azért emlékeznek arra, hogy rendszerváltás előtt sok minden központosítva volt, a rendszerváltás azt hozta magával, hogy szétesett atomjaira ez a szervezet. Tehát, gyakorlatilag, amikor központosítva voltak ezek a feladatok, akkor azt mondták, hogy azért nem jól van ellátva, mert központosítva van, most atomjaira szétesett, most azt kezdem el vizsgálni, hogy azért nincs jól ellátva, mert túl sokba kerül, mert atomjaira esett szét. Tehát, itt a rémálmok kezdenek megint eluralkodni sok mindenben. Igen, egyszer helyre kéne tenni, de akkor megint 15-20 évre akkor egy biztos alapot kéne teremteni erre.


 
Kertész László úr, levezető elnök:
Akkor ezt a kérdést lezárhatjuk? És áttérnénk akkor a BRDSZ által írásban benyújtott kérdésekre. Megadnám a szót Bárdos Judit asszonynak.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Az az igazság, hogy mi első kérdésként jelöltük meg, igaz, hogy nem érint, csak harminc valahány munkavállalót, de mégis az ügynek azért jelentősége van. A Belügyminisztérium létrehozott egy BM Nyomda Kft-t, amely gyakorlatilag, mikor kikerültek a közalkalmazotti körből, akkor egy megállapodás született, hogy egy évig ugyanazokat a juttatásokat kapják, mint közalkalmazottakként kaptak volna, utána pedig az MT hatálya alá tartoznak, kollektív szerződésük van. Érdekes módon akkor kezdődtek az igazi problémák, ez kb. egy hároméves intervallum, minden évben több alkalommal kértük a Belügyminisztérium vezetését, hogy döntse végre el, hogy mit kíván tenni a BM Nyomda Kft-vel, fenn kívánja-e tartani ebben a formában, be akarja-e olvasztani valamelyik részvénytársaságba, illetve meg kívánja-e szüntetni. Csak egy kérdés nem merült fel, és erre azért igazából Önök tudnak válaszolni, hogy miért ment tönkre a Nyomda Kft? Mi a választ megadjuk: azért kérem szépen, mert egyes belügyi szervek szolgáltatást vettek tőle, a szolgáltatást megkapták, és az ellenértékét nem fizették ki – belügyi szervekről van szó - másrészt pedig, a belügyi szervek nem a Nyomda Kft-be vitték a munkákat, hanem más szervekhez vitték a munkákat, és adott esetben drágábban is dolgoztattak, mint a BM Nyomda Kft ezt megtette volna. Ennek az a következménye, három éve a munkavállalók egy fillér béremelést nem kapnak, nem részesülnek azokban a juttatásokban – és ezt leírta a Peringer főigazgató úr – amiben minden más belügyi dolgozó részesül. Mi a jövő? Azért tettük fel írásban, mert szóban itt a BÉT ülésen akárhányszor, többször elhangzott. Tehát szeretnénk végre tudni, hogy mi lesz a BM Nyomda Kft dolgozóival. De mondjuk, ha ezt írásban megkapom 24 órán belül, és nem itt fogják elmondani, azt is el tudom fogadni, mert a másik kérdés sokkal fontosabb.
 
Meichl Géza úr, főigazgató, BM Központi Gazdasági Főigazgatóság:
Azzal, hogy a BM Nyomda Kft munkavállalói valóban munkavállalók, tehát a kérdés teljesen pontos, nagyon örülök neki, hogy munkavállalók, és nem hajdan volt belügyi dolgozók. BM Nyomda Kft-ként működik, vannak megrendelései, folyamatosan biztosított a munka. A Nyomda Kft sorsában pedig valószínűleg eltérő a megközelítésünk, ti. ez a piaci szféra. A piac eldönti, hogy mi lesz a Nyomda Kft sorsa, és az teljesen egyértelművé fog válni, hogy erre a tevékenységre szükség van-e vagy nincsen. Pillanatnyilag az a helyzet, a nyomdának tavaly egy meglehetősen markáns veszteséget sikerült felhalmoznia, ezt a veszteséget az idén folyamatosan faragja önmagából lefele. A dolgozóknak a fizetése, és akkor most nem havi átlagbérről, hanem éves munkáltatótól származó jövedelemről beszélek, az nem számottevően alacsonyabb, mint a BM KGF dolgozóinak átlag munkáltatótól származó jövedelme. Más módon tevődik össze, ma a Nyomda Kft-nél az éves átlagos jövedelem 114 ezer forint, a KGF-en 125 ezer forint, nem igazán nagy a különbség. Ugyanez a különbség tetten érhető volt 2000 március 15-én a megalakuláskor, akkor a még BM Nyomdában, költségvetési szervnél 60 ezer forint volt az átlagjövedelem, a KGF-en 66 ezer forint. Ebből látható, hogy ez a fajta juttatás négy év alatt 90 %-kal növekedett, tehát a „fillér béremelést nem kaptak a dolgozók”, az így biztosan nem igaz. Az kétségtelen, hogy ott nem egy közalkalmazotti típusú bérrendszer, hanem Munka Törvénykönyvéből származtatott bérrendszer üzemel, ebből következően ennek a fizetésnek egy része csak a garantált munkabér, a másik része nyilvánvalóan, ahogy bevétel keletkezik, negyedéves prémiumok, egyebek formájában kerül kifizetésre. De a statisztikai adatok szerint kifizetésre kerül.
A BM Nyomda munkavállalóinak a helyzetére vonatkozott a kérdés, a BM Nyomda munkavállalói Kollektív Szerződés alapján dolgoznak, a Kollektív Szerződést a BM Nyomda Kft-nél működő egyetlen érdekképviselet, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével kötötte ügyvezető igazgató úr. Én gondolnám, hogy ... Pillanatnyilag is van hatályos Kollektív Szerződés, BRDSZ által aláírva. Felmondani azért kellett azt a Kollektív Szerződést, mert bizonyos fajta, ott garantált juttatások ott nem voltak biztosíthatóak, nem voltak tarthatóak, egy féléves tárgyalássorozat után megint van hatályban Kollektív Szerződés. Gondolnám, hogy a részletes eszmecserét a BM Nyomda Kft dolgozóiról azt a BRDSZ-szel, mint reprezentatív szakszervezettel kéne továbbfolytatnunk, és nem a BÉT-en.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr! Néhány dologgal szeretném kiegészíteni azt, amit Főigazgató Úr elmondott, már csak azért is, mert a hírek valószínű gyorsan terjednek.
Beosztásomból adódóan én legalább negyedévente kapok tájékoztatást arról is, hogy a belügyi gazdasági társaságok eredményessége, munkája, feladatellátása hogyan alakul. Való igaz, hogy többször egyeztettünk, tárgyaltunk arról, hogy van-e egyáltalán esélye annak, hogy a Nyomda Kft életképes lesz a piacon. Holott figyelembe véve azt, hogy valóban gazdasági társaság, és ajánlattételi kötelezettsége van a belügyi intézmények felé, és többször hallottam vissza azoktól is, akik kértek ajánlatot a Nyomda Kft-től, hogy drágább, nem megfelelő minőségben szolgáltat. Ebből következően nem fognak onnan megrendelést kapni. Ebből következően el kell gondolkodni azon , hogy a Nyomda Kft ebben a formában életképes vagy nem. Ez a vizsgálat valamikor év vége felé zajlott le. Én néhány alkalommal adtam türelmi időt a Kft vezetőinek, egyeztettünk erről főigazgató úrral is. Az biztos, hogy magára a tevékenységre szükség van. Az sajnos szomorú, hogy még mindig a fővárosban a belügyi szerveknek 4 vagy 5 nyomdája van, párhuzamosan működnek, a kapacitás kihasználtságáról nem akarok most részleteket elmesélni. De, ha nem tudnak onnan rendelési állományt kapni, ahonnan egyébként logikusan kellene, hogy ez megtörténjék, tehát, ha a belügyi szervek nem rendelnek tőlük, hogyha egy-egy alkalommal kapnak nagyobb összegű megrendelést, és ezzel próbálják az adósságállományt lefaragni, hogyha olyan a géppark szerkezete, hogyha olyan elkötelezettségeik vannak a kiadási oldalon, hogy ezt bevétellel nem tudják ellentételezni, tényleg felvetődött az, hogy mi legyen a Nyomda Kft sorsa. Nem titok, amikor ezek az elemzések a végére értek, akkor én arra tettem javaslatot miniszter asszony számára, hogy a Kft, mint önálló gazdasági társaság szűnjön meg, és integráljuk a BM BK Rt-be. Nagyon sok párhuzamos költség csökkenhet, reklámban, a szervezettségben, kapacitás kihasználtságban, vagy akár hitelfelvételben, gépek beszerzésében, sokkal nagyobb a mozgástere a részvénytársaságnak, mint a Kft-nek önállóan. Miniszter asszony ezt az előterjesztést elfogadta. Tehát, megvan az a döntés, hogy a Kft önálló léte megszűnik, az igaz, hogy erre kormányhatározat is szükséges, és még ez a formális része nem született meg, de ez a miniszteri álláspont már megvan, ebből következően ennek a végrehajtására készül fel mindenki. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen, ez egy precíz válasz, továbbítani fogom a Nyomda Kft munkavállalói körének, mert az ő kérésük az volt, hogy erre a választ itt kapjuk meg a BÉT ülésen, szerepeljen a BÉT ülés jegyzőkönyvében. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Úgy gondolom, akkor ezt a kérdést lezárhatjuk, hiszen megkapta a BRDSZ a megfelelő választ Államtitkár Úrtól. Az „egyebek 2”-ben megadom a szót Bárdos Juditnak.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A közalkalmazottak 2004. évi juttatásairól szeretnék kérdést feltenni. Tavasszal megállapodtunk, amiről az első napirendi pont szólt, hogy hogyan került végrehajtásra az a miniszteri intézkedés, amely egyrészt a közalkalmazottak 2004. évi közérzetjavító intézkedéséről szólt, mert ez átlagban egy 1,6 %-os keresetnövekedést eredményezett a tárcánál. Amiről beszélek, a 3500 Ft-ra való felemelése az étkezési hozzájárulásnak, az 5000 Ft-os ruházati költségtérítés emelés, illetve az egyszer 5000 forintos, egyéb jogcímen járó ajándék. Ez átlag éves szinten 1,6 %-os keresetnövekedés. Ez ennyi. Erre a Kormány adott 600 millió forintot a Közszolgálati Sztrájkbizottsággal való egyeztetés után még a tárcának, amely mintegy 2,2 %-os átlagos keresetnövekedést eredményez ebben az évben. Ha ezt összeadjuk, az 3,8 %. A Kormány által vállalt 6 %-hoz képest ez még mindig hibádzik 2,2 %-kal. Az első kérdés az, hogy mikor születik meg a döntés ennek a 600 milliónak a felosztásáról? Ez mindenképpen BÉT ülés tárgya, hiszen az itt ülő érdekképviseletek mindannyian prezentálják a közalkalmazotti kört. Másrészt szeretnénk az Ön által közvetített miniszter asszonyi választ hallani, hogy mi lesz a fentmaradó 2,2 %-kal? Mert akkor átlagban még mindig csak 3,8 %-os átlagos keresetnövekedésről tudunk a közalkalmazotti körben beszélni.
Nem tettem fel kérdésként, de idetartozik, hogy a hivatásos állomány részére a központi és a területi szerveknél dolgozó hivatásos állomány részére az 5 %-ot megkérték-e a Parlamenttől? Ez mindenképpen fontos.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsoljon Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Hszt. módosítással kapcsolatos jelenlegi állásról Zsinka úr majd mond néhány gondolatot.
Közalkalmazotti állomány béremelése. Elnézést, hogy a szavába vágva kértem a kollégámat, hogy jöjjön ide, szeretnénk pontosítani. Az 1,6 %-os átlagos keresetemelkedés a különféle egyéb juttatások nélküli növekmény. Személyekre lebontva kollégáink készítettek egy elemzést, amelynek lényege az, hogy az elmúlt év 12 hónapjának havi átlagát személyenként, és az idei év első 4 hónapjának havi átlagát vetették egymáshoz, és ez adja ki az 1,6 %-ot. A 3500 forintos étkezési utalvány nélkül, az 5 ezer forintos ajándék nélkül, és az összes többi nélkül. Benne van természetesen a január 1-jei kötelező előresorolás emelkedése, és egyéb közalkalmazotti keresetváltozások is, azok a juttatások nem. Kollégáim ennek a részleteit el tudják mondani, vagy akár be is tudják mutatni. Én úgy tudom, hogy enélkül van 1,6 %. Persze, nem ez a lényeges része, hanem az, hogy az összes többi hogyan alakul.
A Kormány döntött arról, hogy valamennyi tárca vizsgálja meg, milyen formában tudja megoldani a 6 %-os keresetemelkedést a közalkalmazotti állomány számára átlagosan. És ehhez állománykategóriánként, intézményenként eltérő formában hozza, más az önkormányzati szektorban, más az egészségügyi ágazatban, az oktatásban, és a rendészeti szerveknél. A Kormányhatározat értelmében – én még aláírva nem láttam, de egyértelmű a Kormányülés emlékeztetőjéből, hogy pozitív a döntés – a Belügyminisztérium 570 millió forintot fog kapni erre a célra. Aki ismeri az előterjesztést, látta a határozat tervezetet, azt is tudja, hogy szeptember hó folyamán kell a végleges eredményt bemutatni. Szeptember folyamán dönt a Kormány, illetve a Pénzügyminisztérium arról, hogy hogyan nyitja meg ezt a forrást. Valószínűleg október elején áll majd mindenki számára rendelkezésre, és elrendeli azt, hogy október hó végéig meg kell oldani mindenkinek a közalkalmazotti béremelést. És az is egyértelmű az előterjesztésből, mind a kettő fontos, hogy január 1-jéig visszamenőleges, és hogy áthúzódó hatása idei év január 1-jéig visszamenőleges, tehát mindenkit be kell sorolni ennek megfelelően, és a jövő évi áthúzódó költségvetés hatását is többletként mindenki számára biztosítjuk. Ez két nagyon lényeges szempont. Egyebekben viszont semmilyen iránymutatást nem ad. Leegyszerűsítve az én szempontomból, most az a feladatunk, hogy ennek az 570 millió forintnak a felhasználására közösen a lehető legjobb javaslatot dolgozzuk ki. Van néhány bizonytalansági tényező. Én írásban megkerestem az OEP főigazgatóját, hogy a belügyi kórházban dolgozó közalkalmazotti állomány számára vajon mekkora összeg kerül címzetten átcsoportosításra, hiszen rendelkezik az előterjesztés arról, hogy 1,8 milliárd forint erre a célra van. Igen ám, de azt nem tudjuk, hogy a kórház, aki tudjuk, hogy kettős finanszírozásban részesül, ebből mekkora összeget fog majd kapni. Erre válaszunk egyelőre még nincsen, de lényeges szempont, mert amennyiben a legrosszabb esetet feltételezve nem kapunk hozzá egy forintot sem, gondolom, hogy azért a kórházban dolgozó állományt sem kellene kihagyni a közalkalmazotti béremelésből, ez viszont akkor csak az 570 millió forint terhére történhetne meg. Ezen túlmenő, s több olyan szempont van még, amelyet mi magunk nem tudtunk, és nem is akartunk eldönteni, és ezekhez szeretném az Önök segítségét kérni, akár úgy, hogy leülünk néhányan szűkebb körben, akár úgy, hogy szakértőket jelölnek ki. Csak néhányat szeretnék ezek közül felvetni: egységes legyen-e mindenki számára a közalkalmazotti béremelésnek a második üteme, adjunk-e jogot az intézményeknek arra, hogy differenciáljanak, mi legyen azokkal, akik január 1-jével már részesültek kötelező előresorolásban, őket is ugyanúgy érintse, vagy ne érintse? Nekem mindegyikre van válaszom, csak nem szeretném ezt megelőlegezni. Mi legyen a különféle egyéb juttatás elemekkel, hogyan fogja ezt befolyásolni a kórház, mi legyen a gyesen, gyeden lévőkkel, az ő számukra is megadjuk és visszatartjuk az összeget? Tehát nagyon sok olyan szempont van, amit szerintem tételesen végig kellene beszélni. Az biztos, hogy 570 millió forintunk erre október elején lesz. Amennyiben ezt meg tudjuk beszélni, és szeptember elején meghozható a döntés arról, hogy milyen formában adjuk ezt a pénzt, akkor valóban eljutunk oda, hogy 3,8 %-os átlagos keresetemelkedés bármilyen is lesz a megoldás, de 3,8 % rendelkezésre áll. Kormányhatározat nem írja elő kötelező érvénnyel a Belügyminisztérium számára, hogy a különbözetet valahonnan teremtse elő. A jelenlegi költségvetési helyzetben én nem látom annak forrását, hogy a 6 %-ig hiányzó 2,2 %-nak a fedezetét elő lehessen teremteni. Minden, amiről az elmúlt néhány órában beszéltünk, azt hiszem, ezt támasztja alá. Egy dolog lehetséges, hogy, ha október elején, október közepén úgy alakul a költségvetési helyzet, az ingatlan értékesítéséből származó bevétel alátámasztja azt, hogy legyen még egyszer egy közalkalmazotti juttatás, akár egész évre visszamenőleg, akár egy egyszeri formában, akkor ezt majd még ott hozzá lehet tenni. De, egyelőre szerintem az a feladat, hogy a 2,2 % valamilyen szempontrendszer alapján, megfelelő módon, békességben az érintettek számára szétosztásra kerüljön. Az összes többiről csak a következő körben lehet döntést hozni. Köszönöm szépen.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Mint a kérdés előterjesztője, azt hiszem a kollégák nevében is úgy tudnék nyilatkozni – ha nem, akkor cáfoljanak meg – két héten belül kérünk egy időpontot szakértői egyeztetésre, és első körben a szakértők állapodjanak meg, és utána lehet újból visszahozni BÉT ülésre, hogy ne itt vitatkozzunk, hogy mi mennyi, és hogy, hogyan illet, hanem csináljuk meg szakértői körben. Ha ez megfelel? Megfelel mindenkinek?

 
Kertész László úr, levezető elnök:
Ackermann úr?
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Egy kérdésem lenne, hogy ez az 570 millió hány százalékot takar? Mert, ha úgy számoljuk, hogy 1,6 % volt az, ami nem béren kívüli juttatásként ment ki, akkor számításaink szerint 4,4 % hiányzik a 6 %-os béremeléshez. Az 570 millió az hány %-ra elég?

Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Pénzügyminisztérium eleve úgy tette fel a kérdést, hogy a különbözetként meglévő összeg fele mekkora költségvetési forrást igényel. Tehát, a 2,2 %-ra a 570 millió forint járulékkal együtt, tehát úgy kell értelmezni, valamennyi, államot illető közteherrel együtt, 2,2 %-os béremelést tesz lehetővé. Ez 12 hónapra számolva..
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tehát ami a rádióban meg van hirdetve, hogy 6 %, az nem igaz!?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
6 % legyen a béremelés, az a Kormányhatározatban, az előterjesztés szöveges részében egyértelműen megfogalmazott kormányzati szándék. Azt próbáltam itt elmondani, hogy ágazatonként, területenként eltérő mértékben ehhez hozzájárul a Kormány, és azt kéri minden terület vezetőjétől, azt kéri az önkormányzatoktól, azt vizsgálják meg, hogy a különbözetként meglévő összeget még mellé tudják-e tenni. Tehát, van egy kormányzati szándék arra, hogy éves szinten a 6 % meglegyen. Ehhez most a tartalékból, nem emlékszem pontosan, 7-8 milliárd forintot biztosít. A különbözetet pedig a tárcáknak, intézményeknek, a szervezeteknek kell még mellé tenni, amennyiben arra képesek.
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Igen, csak a probléma itt van, hogy marad 2,2 % a 3,8 fölött. Ha netán ki tudja gazdálkodni a Belügyminisztérium, az hogy épül be a jövő évi bázisba? Mert ennek a lényege ma már nem az, hogy visszamenőleg kapjak egy csokoládéra karácsonykor, hanem a bérem növekedjen, és jövőre arról induljon.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Ez teljesen jogos felvetés. Való igaz, amennyiben ezt a tárcák, vagy a tárcákon belül egy-egy intézmény, mert én, ugyanúgy, mint az iskolakezdési támogatásnál, itt is a belügyi intézményeket nyilatkoztatni fogom, hogy tudnak-e valamilyen kereset-kiegészítést adni még a közalkalmazotti állomány számára, mert lehet, hogy ebben is lesz eltérés, csak nem akartam ebben még előremenni. Való igaz, amennyiben azt meg tudjuk oldani, ha bármelyik intézmény saját hatáskörben meg tudná oldani, akkor ennek a jövő évi áthúzódó hatása nem garantált. De, szerintem ezt majd a második körben kellene megbeszélnünk, amikor tisztán látunk a költségvetésben.
 
Ackermann János úr, főtitkár, Határőrségi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen.
 
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Köszönöm szépen Államtitkár Úr a kimerítő választ. Mivel a szakszervezeti oldal is elfogadja, akkor mennénk tovább, a „BRDSZ 3. kérdésére”.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem először tesszük fel a kérdést a fogdaőrökkel kapcsolatban. Tehát: miért különböztet a szolgálati törvény a büntetés-végrehajtásban dolgozó fogdaőrök, és mondjuk a rendőrségnél dolgozó fogdaőrök tekintetében? A BV tekintetében, ha fogdáról beszélünk, oda már akkor kerül be a delikvens, amikor egy komoly orvosi vizsgálaton végigment. Tehát, BV intézetről beszélek. A rendőrségi fogdában maximum a rendőrorvos rátekint, ha rátekint, ha nem éppen az utcáról fogják bezárni, és ki tudja, hogy milyen betegségben szenved. Tehát, gyakorlatilag nem kérünk mást, és ez vonatkozik a Határőrségre is, az idegenrendészeti szállásokra is, hogy a fogdában töltött időt egy 1,2-es szorzóval vegyék figyelembe úgy, ahogy a büntetés-végrehajtásban az itt szolgálatot teljesítők esetében is 1,2-es a szorzó. Végre el kell oda jutnunk, hogy a Hszt-nek, tehát a szolgálati törvénynek az egyénre vonatkozó részei, azok azonos mércével mérjenek. Tehát mennyivel különb egy BV-s fogdaőr, mint egy rendőrségi fogdaőr, vagy az idegenrendészeti szálláson szolgálatot teljesítő határőr vagy közalkalmazott? Ez megdöbbentő a részünkre, hogy, ha már pénzt nem tudunk a rendszer - ez nem pénzkérdés, hanem elszámolási kérdés, hogy a 10 évet adott esetben mennyinek veszem ott, és mikor nyílik meg neki a lehetősége arra, hogy adott esetben elmehessen szolgálati nyugdíjba. Tehát, itt egy felülvizsgálatot kérünk. Ezt most nem tudjuk eldönteni itt. De, a Hszt-hez úgyis hozzá kell nyúlni, tehát most már olyan sok tételéhez kell a Hszt-nek hozzányúlni, hogy gyakorlatilag ezt egyhuzamban, egy „füst alatt” meg lehetne csinálni.
 
Zsinka András úr, főosztályvezető, BM Személyügyi Főosztály:
Köszönöm Elnök Úr a szót. Kedves Kollégák, próbálnék röviden és lényegre törően válaszolni. Valóban nem először merül fel ez a kérdéskör. És azzal a megállapítással is egyetértek, amit a főtitkár asszony elmondott, hogy azonos mércével kell, hogy mérje a Hszt az egyéneket, akik a jogszabály hatálya alá tartoznak.
Azt, hogy nem pénz kérdése, ezt 100 %-osan nem fogadom el, mert azért azt tudomásul kell venni, hogyha 1,2-es szorzóval számolunk, az gyakorlatilag 20 év alatt már nyugdíj jogszerzési feltételt jelent. Tehát, 20 év tényleges szolgálattal a 25 éves jogszerzési feltételt teljesíti valaki, közelebb kerül a jubileumi jutalomhoz, meg egyebekhez, tehát ilyen szempontból nem 100 százalékosan fogadom el a megállapítást.
Ami viszont a szabályozást illeti, három gondolatom lenne; 1. A Hszt. jelenleg a különös szabályok, tehát a XXII. fejezetben a BV különös részében nevesíti a fokozottan veszélyes munkaköri ellátásról szóló pótlékot. A Hszt. másik szabálya, a 329 § pedig tulajdonképpen megmondja, hogy milyen veszélytényezők közötti tevékenységet pótlékoltak. Ezek között szerepel a büntetés-végrehajtási szervezetnél fogdaőri tevékenységet ellátó feladat. Tehát, ilyen értelemben a magas szintű jogszabály eleve csak a BV-seket nevesíti ebben a körben. A végrehajtási szabályok körében pedig, természetesen a törvényi szabályra építkezik ez, csak a BV-sekről szól a Kormányrendelet 37. §-a is, ami viszont egy további szűkítő rendelkezést tartalmaz, és azt mondja a szabály, hogy a fokozottan veszélyes beosztás után járó pótlékra csak az jogosult, aki különleges biztonságú körletre, zárkára, tehát egy fokozottan veszélyes bűnözőkre vonatkozó őrizet, illetve idegenrendészeti őrizetben lévő, vagy HIV pozitív fogvatartottak őrizetére van beosztva. Tehát, valahol a szabály az érintett kört is szűkíti a büntetés-végrehajtási dolgozók vonatkozásában is. Ilyen értelemben ez az egészségkárosító kockázati tényező, ennek meg-határozása, megállapítása még a BV esetében sem egyértelmű. Közelítsük meg onnét, hogy a fogdaőri tevékenység tartalma mit jelent. A rendőrségi fogdák őrszemélyzete, a Határőrségnél az idegenrendészeti őrizetben lévő fogva-tartottak körletére beosztottak tevékenysége mindegyik esetben a büntetés-végrehajtási feladathoz hasonló. Tehát, ha innét közelítjük, el tudom fogadni ismételten azt a megállapítást, hogy azonos tevékenységet azonos mércével kezeljünk és díjazzunk.
Tehát, összességében én azt javasolnám, hogy egy egységes szabályozást kellene a tevékenységi körök azonossága alapján esetleg végrehajtani, amelyik azonos mértékű juttatást is biztosíthatna. Zárójelben megjegyzem: nem biztos, hogy az 1,2-es pótidőt például a büntetés-végrehajtás dolgozói részére is biztosítani kell. A szakszervezetekkel együttműködve alakítottuk ki azt a szabályozást, hogy a rendőrségi fogdák őrszemélyzete, és a Határőrségnél idegenrendészeti őrizetben lévő fogvatartottak körletére beosztottak javára az egyéb veszélyességi pótlékot rendszerbe hoztuk tavaly, éppen 2003-ban. Ilyen módon valami közelítést végrehajtottunk. De hangsúlyozom, hogy a jelenlegi szabályozási környezetben én a magam részéről nem tartom indokoltnak ezt a további közelítést. Vagy éppen közelítsük olyan módon, hogy nem biztos, hogy a BV-nél is indokolt az a prioritás, amit jelenleg élveznek. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Viszontválaszra megadom a szót.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A BRDSZ-nek nem az volt a célja, és messzemenően tiltakozik az ellen, hogy erre a felvetésre az a kezdeményezés szülessen meg, hogy a büntetés-végrehajtás ilyetén feladatokat ellátó munkavállalóitól is elvegyék az 1,2-es szorzót. És ezt a tiltakozást szeretném aláhúzottan a BÉT jegyzőkönyvében, hogy megjelenjen. A másik, hogy egy nagyon furcsa munkáltatói álláspont: egyik oldalon elismerem azt, hogy fokozott veszélynek van kitéve, és ezt honorálom egy minimális veszélyességi pótlékkal, mert nem az illetményalap 45 %-át kapja, azért ezt tisztázzuk, a másik pedig, amikor ezt egy idővel kéne honorálni, és esetleg lehetőséget biztosítok arra, hogy 20 év után, adott esetben 25 évnek megfelelő szolgálati viszonnyal élvezhesse azt a nyugdíjat, amit lehetne, akkor ezt pedig már pénzkérdéssé teszem. Mondok erre egy példát. Egyik ügyész ismerősöm felhívott, hogy, hogy néz ki: a rendőrök előállítottak egy tbc-st, fogdából hoztak valakit, és elvitték az ügyészi meghallgatásra, tbc-s volt az illető, aki kapott gumikesztyűt és szájmaszkot, a rendőr pedig nem kapta ugyanezt meg. Tehát, amikor egyik oldalról megpróbálom védeni, ugye adott esetben, hogy ne „köpködje tele” valaki az országot valaki a tbc-vel, másik oldalról pedig a rendőrnek nem biztosítom ugyanezeket a feltételeket. Még egyszer azt kérem, szíveskedjetek felülvizsgálni Bandi, hogy hogyan lehetne egységesíteni - nem mínuszban, elvéve, hanem mondjuk a pluszt odaadni ennek a körnek is, aki ugyanezeket a feladatokat látja el, mert saját magatok ismertétek el, hogy ugyanezt a feladatot látja el, amikor megkapták a veszélyességi pótlékot. Azért tisztázzunk valamit: a munkáltatóban is bujkál az a kisördög, hogy igen, a feladatok ugyanazok, csak adott esetben egy kicsivel kevesebbet biztosítok a belügyi rendvédelmi dolgozónak. Köszönöm.
 
Zsinka András úr, főosztályvezető, BM Személyügyi Főosztály:
A veszélyességi pótlék és a fokozottan veszélyes pótlék között azért van némi különbség, azért azt fogadjuk el. Mondtad a példát Jutka, hogy a rendőrök előállítottak egy tbc-st. Tulajdonképpen az a járőr, aki a feladatát ellátja, rendőrjárőr, ő nincs kitéve veszélynek? Ezért mondom. Én egyetértek az egységesítéssel, az én humanitásomtól messze áll, hogy a büntetés-végrehajtás terhére bármilyen lépést kezdeményezzek. De viszont valóban, az azonos tevékenységért azonos javadalmazást, ezzel egyetértek. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsoljál Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Csak egy kiegészítést hadd tegyek hozzá. Én elfogadom mindazt, ami az egységesítésről elhangzott. A technikai része jutott eszembe. Ha minden igaz, jövő héten „közig. államtitkárira” megy már a Hszt. Zsinka úr meg fogja nézni – gondolom a szakszervezetisek is meg fogják kapni ezt a köröztetéssel egyidejűleg – ennek a rendszerét. Én is szeretném azt végiggondolni, kérem a kollégáimat is, hacsak ilyen elemzés nem volt korábban, hogy ennek milyen pénzügyi vonzata van, vagy nincsen, vagy tényleg csak a korábban nyugállományba kerülésnek a kedvezőbb feltételei módosulnak. Amennyiben a Kormányülésen mégis a Hszt. mostani tartalommal menne keresztül, mert mondjuk azt nem tudjuk hozzáilleszteni, de kedvező a Belügyminisztérium vezetésének a támogatása hozzá, akkor meg fogjuk szervezni, hogy képviselő módosító indítvánnyal érje utol a Hszt-t. Csak azért megyek előbbre, mert, ha jövő héten elindul a Hszt. jelenlegi változatának a köröztetése, ez abban még valószínűleg nincsen benne.
 
Zsinka András úr, főosztályvezető, BM Személyügyi Főosztály:
Az egyebekben felmerült az FRSZ részéről a kérdés, még a tanácskozásunk kezdetén, hogy a szolgálati nyugdíj-megállapítással kapcsolatos Hszt. módosítás hogy áll. Csatlakoznék Államtitkár Úrhoz, tehát a központi és területi szerveknél dolgozó hivatásos állományt érintő, a beosztási illetményre vetülő 5 %-os, plusz 5 százalékpontos illetménykiegészítés emelését ezt éppen a munkavállalói érdekképviseletekkel és a munkáltatóval kötött megállapodás végrehajtása érdekében, ez az egy elem a Hszt. módosításban prioritást élvez. Olyannyira prioritást élvez, hogy ennek a közigazgatási egyeztetését még ebben a hónapban véglegezzük. Azt szeretnénk elérni, hogy a Parlament őszi ülésszakának induló pontjára már a tervezet beterjesztésre kerüljön.
Ami a Dávid Tibi felvetését illeti: októberben a Hszt-t több ponton érintő módosítási csomag keletkezik. Ebben természetesen – amit a Jenei úr is mondott – megvizsgáljuk ezt a pótidős kérdést is. Amennyiben a BM vezetése támogatja, akkor esetleg ez is bekerülhet ebbe a körbe. Megjegyzem, itt különböző Alkotmánybírósági döntések miatt a Hszt. 91. §, a nők egyenjogúsága, stb. vonatkozásában, tehát több ponton a Hszt-t érintő kérdéseket egy csomagban fogjuk beterjeszteni, és ennek keretében a szolgálati nyugdíj-megállapítással kapcsolatos módosítást is beterjesztjük. Természetesen, ahogy felvállaltuk a korábbi BÉT ülésen, a HTFSZ által a munkaidő kedvezmény, pontosabban a munkaidő kedvezmények országos összevonására vonatkozó kezdeményezést is megtesszük ebben a javaslatban. Úgyhogy, ez egy olyan Hszt. módosítási csomag lesz, ami egy ütemben megy tovább, de ezek a kérdések már, a nyugdíj-megállapítás és esetleg ez, amiről most beszéltünk, az már csak a második ütemben, az októberi előterjesztésben szerepelhet. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Jó, köszönöm, akkor az FRSZ részéről is elfogyott. Továbbmennék, akkor a HTFSZ részéről Kajsza úr?
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:
Eredetileg három kérdést szerettem volna feltenni, de most itt az utolsóban már a Zsinka úrék félig-meddig megválaszolták az első kérdésemet. Az lett volna a kérdésem, hogy hol tart végül is a Hszt. módosítás egyeztetése, mert mi is nyújtottunk be számos módosítási indítványt, és ez után érdeklődtünk volna, hogy egyáltalán azok az indítványok valamilyen szinten bekerültek-e ebbe a csomagba. Szerettünk volna ebből valamit viszontlátni, még azelőtt, mielőtt a költségvetési tárgyalások lezajlanának, hiszen jelentős tételek vannak ebben, itt a tűzoltóknak a túlmunkájának az elismerése és egyéb, ami gondolom jelentős költségvetési forrásokat is igényel. Szeretnénk, ha most már itt nem tologatnánk a 2-3 éve húzódó problémát, hanem végre egyszer pontot tudnánk tenni, hogy, ha már a munkaidejüket nem is tudjuk teljes mértékben csökkenteni egy éven belül, de legalább ismerjük el ezeket valamilyen szinten, és fizessük ki ezeket a túlórákat. Reméljük, hogy itt most 1-2 héten belül akkor már látunk ebből a változatból valamit, és bízunk benne, hogy azért ebben sikerül előrelépnünk.
A másik kérdésünk az volna, hogy 2004. július 18-án az OKF-en tartottunk egy szociális bizottsági ülést, ahol 15 családnak ítéltünk meg 25.300.000 forint munkáltatói kölcsönt. Annak ellenére, hogy ezek a kollégák megkapták a kiértesítést, hogy a munkáltató megítélte részükre a kölcsönt, ez a pénz időközben valahol „eltűnt”. Az OKF-ről azt a tájékoztatást kapják a kollégák, legalábbis értesülésünk szerint, hogy a Pénzügyminisztérium ezt az összeget elvonta.
 
(KAZETTAFORDÍTÁS)
 
Arra szeretnénk választ kapni, hogy ez a 15 család most erre az összegre egyáltalán számíthat, mikor számíthat, vagy ezt a pénzt valóban elvonta-e a Pénzügyminisztérium? Ha elvonta, akkor ki felelős azért, hogy ennek a szociális keretnek közel 1/4-ét elvonhatták, és egyáltalán milyen indokok alapján tehették ezt meg? Erre szeretnénk valami választ kapni.
A harmadik kérdésem pedig végül is az lenne, hogy a belügyi vezetés egyáltalán hogyan gondolkodik a tűzoltóságokról? Elsősorban a bennünket érintő kérdésekre gondolunk: bérhelyzet, tűzoltók oktatásának a helyzete, tűzoltó ruházat, nem utolsó sorban a HTFSZ tisztségviselőjének, a státuszának a rendezése. Ugyanis én végignéztem a Belügyminisztérium stratégiai elképzeléseit 2006-ig, és nyomát nem láttam benne a tűzoltóságokról. Összesen, talán két mondatban volt megemlítve, hogy ilyen is létezik ebben az országban. Szeretném tudni, hogy most attól, hogy itt önkormányzatira átszerveztük a tűzoltóságokat, gyakorlatilag nincs a tűzoltóságnak jelen pillanatban egy hivatalos országos vezetése, és 95 parancsnoksággal kell különböző tárgyalásokat folytatnunk. Egyáltalán a Belügyminisztérium mégis, hogyan képzeli el a tűzoltóságok további működését, és egyáltalán, a minket érintő ilyen speciális, különböző ilyen oktatás, egyenruházat, bérhelyzetnek a tárgyalását, hogy mikor tudjuk ezeket érdemben is elkezdeni? Mert utalások már voltak rá, meg kezdeményeztünk is többször, de valahogy ezek mindig úgy elsiklanak, és majd félév múlva újra visszatérünk, aztán félév múlva megint visszatérünk, és igazából csak tologatjuk magunk előtt a problémát, tehát igazából, érdemben mikor tudnánk erről végre leülni tárgyalni? Köszönöm.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Hogy hogyan tudunk előrébb jutni, azt valóban el kellene dönteni, akár úgy, hogy mi leülünk ketten, aztán végigtárgyaljuk, esetleg az OKF-ről odahívunk valakit. Számomra lényeges lenne az, hogy kettéválasszuk a feladatokat: ami OKF-fel a helyi egyeztetésben megoldható, ami hatáskörét tekintve az OKF-hez tartozik, azt ott kellene megvitatni. Van egy olyan része a tűzoltóságok támogatásának, amihez szükséges feltételeket a Belügyminisztériumban az Önkormányzati Helyettes Államtitkárság tervezi, képviseli, és próbálja elfogadtatni a PM-mel. És van egy olyan része, amit szabályozási szempontból, egyeztetési oldalról nekünk kell összegyűjteni, ez elsősorban a Műszaki Fejlesztési Főosztály kompetenciájába tartozik. Tehát nekem az lenne a javaslatom, hogy valamikor a jövő héten találjunk egy kis időt arra. Ezeket, ha össze tudjátok gyűjteni előzetesen, hogy milyen témák vannak, akkor egyszerűen határoljuk el, és delegáljuk a tárgyalási kötelezettséget az érintett vezetőkhöz, ami ránk esik, én azt fel fogom vállalni, és abban akkor legalább haladjunk egy kicsit előre. Való igaz, hosszú évek óta, és persze ez vonatkozik azokra a szakszervezetekre, akik még érintettek, meg képviselnek ott állományt, hosszú évek óta „nyűglődünk” ezekkel a témákkal, és én is úgy érzem, hogy nagyon nehezen jutunk előre. Tehát, ettől függetlenül én úgy érzem, és eszembe jut miniszter asszony látogatása az OKF-en, hogy semmilyen probléma nincs azzal, hogy a belügyi vezetés ne támogatná a tűzoltóságokat, hogy ne képviselné az ottani érdekeket, hiszen egy nagyon jó tízéves fejlesztési programja van a katasztrófavédelemnek, ami magában tartalmazza a tűzoltó egyesületek, a köztestületi tűzoltóságok fejlesztését, a fehér foltoknak a felszámolását. Ennek a létszám, beruházási, felújítási, eszközbeszerzési igényét a következő időszakra. Kevés hasonló fejlesztési programot láttam az elmúlt években, és ezt a fejlesztési anyagot miniszter asszony elfogadta, jóváhagyta. Vagyis: valamennyi érintett intézmény kötelezett arra, hogy a jövő évi tervtárgyalásai során ezt képviselje. Ebből következően az önkormányzati vonal, akár a túlórát nézem, akár a szolgálati idő rendszereknek a változását, akár a békásmegyeri tűzoltólaktanyának a létszámmal való feltöltését, mind-mind hozza igényként, hogy a normatívának az emelését, ebből következően szerintem megállja a helyét az a nyilatkozat, hogy igenis, a Belügyminisztérium képviseli a tűzoltóságnak a problémáját. Ami a mi területünkön van, a köztestületi tűzoltóságoknak és az önkéntes tűzoltó egyesületeknek a költségvetési támogatása, 20 %-ot meghaladó mértékű igényünk van a PM-nél. Nem tudom mennyit fognak ebből jóváhagyni, de tudom, bár az egyik területen az elmúlt években volt emelkedés, a másik soron sajnálatos módon négy éve semmilyen növekmény. Ezért is, különféle szempontokkal alátámasztottuk, hogy ez a többlet kerüljön elfogadásra a Kormány, vagy a Pénzügyminisztérium által. Hogy ez sikerül vagy nem, nem tudom. De, ez is megfelel a tényeknek, hogy igenis megvan a szükséges képviselete.
Mi történt a munkáltatói támogatással? Közben itt a kollégák súgtak. A Pénzügyminisztérium július elején, ha jól emlékszem, hozott egy olyan döntést, hogy valamennyi tárcánál, valamennyi intézménynél – hogy fogalmazzak, hogy érthető legyen – a kötelezettségvállalással, tehát szerződéssel, döntéssel le nem fedett pénzeket zárolja. Ezt úgy mondják szakzsargonban, hogy a kötelezettségvállalás nélküli maradványokat egyszerűen zárolta, és egyedi kérelmek, egyedi vizsgálat alapján dönt ezek felszabadításáról. Nagy meglepetés volt számunkra is ez a döntés, hiszen én is úgy gondolom, hogy ezeket a kötelezettségeket, vagy az ilyen döntéseket előzetesen kellett volna megvizsgálni, és annak függvényében a tényleg szabad pénzeket lett volna csak szabad zárolni. Amikor ez kiderült, utána „gőzerővel” a kollégák nekiálltak, harcoltunk azért, hogy a már eldöntött előirányzatokat adja vissza, szabadítsa fel a PM, és engedje a Kincstárnak azt, hogy ezek a folyósítások megtörténjenek. Hogy ebben az ügyben konkrétan mi van, azt talán Csók Csilla el tudja mondani, vagy pedig az OKF-et képviselő Kristóf úr, mert én folyamatosan hallom, hogy a zárolt összegeket felszabadítja, a kifizetések megtörténnek. Tartoztunk ez miatt szállítóknak, voltak nemzetközi kötelezettségeink, amiket ez miatt nem tudtunk kifizetni, de július óta ezek folyamatosan felszabadulnak. De hogy konkrét ügyben mi van, talán akkor a kollégák ezt el tudják mondani.
 
Csók Csilla asszony, főosztályvezető-helyettes, BM Közgazdasági Főosztály:
Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy most egy újabb felmérés van a Pénzügyminisztériumtól, ami azt jelenti, hogy 19-éig kell egy újabb csomagot beküldeni, amiben benne van ez is, a lakástámogatási keret, és szeptember 1-jére ha minden igaz, akkor visszakapjuk. Tehát egyelőre ennyi. Tehát, meg lehet nyugtatni az ott dolgozókat, hogy előbb-utóbb megkapják. Tehát perpill. ennyi. Folyamatosan adják vissza, tehát különböző csomagok vannak. Először azokat adták vissza, amik már konkrétan, számlával igazoltan kifizetésre kerültek, ez volt az első kötegben, most a második csomagba kerülnek ezek. 19-ére kell benyújtanunk ezt az újabb csomagot, és szeptember 1-jével reméljük megkapjuk.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Egy pillanat. Nekem az lenne a kérésem a kollégákhoz, részben az OKF-en, részben a Közgazdasági Főosztályon, akik a lakást személyenként nézik végig, akár a szakszervezettel, vagy az OKF lakásügyi egységével, tehát könnyen lehet, hogy vannak közöttük olyanok, akik szerződésben állnak már. Ha mind olyan, akkor pedig találjunk ki valamilyen módszert arra, hogy likvidben teljesítsük ezt a kötelezettséget, és az előirányzat pedig majd utol fogja érni szeptember elején. Az lenne a kérésem, hogy erről soron kívül egyeztessetek.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Jogilag gyakorlatilag, ha bárki beperelné most a Belügyminisztériumot, hogy a szerződési kötelezettségét nem tudta teljesíteni a minisztérium miatt, akkor a minisztériumnak tovább kellene perelni a Pénzügyminisztériumot, mert elvonta a pénzt. Tehát, gyakorlatilag azt szerettem volna kérni, hogy szíveskedjenek megelőlegezni a már odaítélt pénzeket, hogy a kollégák a szerződési kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni, aztán a Belügyminisztérium hadakozzon a Pénzügyminisztériummal, hogy, hogy keríti vissza ezt a pénzt.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Jó, akkor megadnám Babák úrnak a szót.
 
Babák László pv. ezredes úr, főosztályvezető, BM OKF Személyzeti és Oktatási Főosztály:
Köszönöm a szót, Elnök Úr. Néhány kérdésben megszólítva lett az OKF vezetése itt: oktatás, a HTFSZ vezetésének függetlenítése, egyenruha kérdésekben. Én azt gondolom, hogy oktatás témában is valószínű, hogy elbeszélünk egymás mellett, hiszen már Pál államtitkár úr is írt már levelet a HTFSZ részére az oktatás kérdésében. Tudomásom szerint szeptember hónapra az oktatás teljes áttekintése történik meg a humán helyettes államtitkár úrnál, ezt úgy tudom, hogy ígéretben kapta a HTFSZ, ezt majd ott talán megbeszélnénk. A HTFSZ vezetésnek a függetlenítése pedig a mostani törvények alapján egyetlenegy módon lehetséges: ha 95 munkáltatótól összeszedjük azokat a pénzeket, ami keletkezik a szabadidő során. Mint ahogy a BRDSZ részére is minden évben, év végén ahány alapszervezetnél keletkezik ilyen pénzösszeg, azt mind szépen összeszedegetjük a megyéktől, és azt kifizetjük. Nem látom ennek akadályát, és én azt mondom, hogy évek óta millióktól esik el a HTFSZ, mert ezt nem viszi végig. Ebben felkínáltuk a segítségünket, ezt most is felkínálom, hogy végig, mind a 95 önkormányzatnál el fogok járni, ha kell, és ezeket a pénzeket összeszedjük. Tehát egyszer megoldódik ez a probléma.
Egyenruha ügyben pedig az alaphelyzet az, hogy a tűzoltók, az önkormányzati tűzoltók nem fogadták el azt a kék színű ruhát, amit mind a három rendvédelmi szerv elfogadott, hanem egy más színűt szeretnének. A más színű elkészült, és valahol ez a dolog itt most megakadt. Én azt gondolom, hogy semmi akadálya nincs, én úgy tudom, se a szakmai, se a politikai vezetés nem gördít akadályt annak, hogy ugyanilyen formátumú, de más színű társasági egyenruhája legyen a tűzoltóknak. Én azt gondolom, ezen kell továbbmenni, és végre a RUSZ-ba ezt bele kell rakatni, és akkor nincs probléma. Akkor legyen egy szürke ruhája az önkormányzati tűzoltóknak. A pénzt minden évben a tűzoltók megkapják rá ugyanúgy, mint ahogy megkapják a rendőrök, és a katasztrófavédelmi dolgozók is. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Kajsza úr!
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:
Azért annyit szeretnék pontosítani ezen, hogy nem kapják meg a ruházati ellátmányukat, és nem kapják meg rá a pénzt sem. Tehát ezek a pénzek lehet, hogy leérkeznek a parancsnokságokra, de egyszerűen lehetetlen beszerezni a ruhát, hiszen a régit nem gyártják, új pedig nincsen. Azonkívül nemcsak a társasági öltözetről van szó, hanem már a gyakorlóról is van szó, hiszen a gyakorló öltözetet is változtatják, és nincs eldöntve, hogy most fekete legyen, a régi szürke legyen.. Nagyon nehéz beszerezni az egyenruhákat, tehát végre egyszer el kellene dönteni, hogy milyen legyen az az egyenruha. Ha el van döntve, márpedig úgy tudom, hogy már a HÖTOSZ-szal is megegyeztünk, hogy el van döntve. Rendszeresítésen van - mindig ezt a választ kapjuk, hogy rendszeresítési eljáráson van. Egyszer már végig kellene ezt futtatni, és akkor, ha el van döntve, akkor talán lehetne gyártót is találni, és akkor talán be lehetne szerezni a ruhákat. Vannak olyan kollégáink, akik évek óta az alapfelszerelésüket nem tudják megkapni, mert nem lehet beszerezni.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Parancsolj, Kristóf úr!
 
Kristóf István tű. ezredes úr, főosztályvezető, BM OKF Műszaki Főosztály:
Köszönöm szépen. Ezzel a ruházattal kapcsolatosan, pontosan a HÖTOSZ-szal tárgyalva, mi messzemenően azt mondtuk, hogy a tűzoltók igényei szerint legyen kialakítva. Aztán a BM Műszaki Fejlesztési Főosztálynál történt egyeztetés során ezt mi megerősítettük. Tehát, amilyet tulajdonképpen a tűzoltók akarnak, legyen olyan. Mi azt is felajánlottuk, ugye ez az ellátás, ez finanszírozási kérdést vet fel, hogy akár a BM BK Rt-n keresztül is, mert ugye, ez valamiféle pénz letételével járhat valamiféle megrendelés... Tehát anélkül, hogy a 95 tűzoltóság együttes véleménye nincs meg, és minden egyes tűzoltó azt mondja, hogy az ő saját ruhapénzéből erre áldoz, addig nem lehet finanszírozási alapot képezni és gyártani ilyen jellegű ruhát. Semmilyet sem. Nyilván ezt rendszeresíteni kell, a RUSZ-ba be kell tenni. De tulajdonképpen a HÖTOSZ ezt úgy érzem, hogy magára vállalta, és azt mondta, hogy ő ezt a ruházati ellátást megoldja. Sajnos, valóban nem történt meg az előrelépés, és egy kicsit saját maguk, úgymond, tehát kudarcba fulladt ez. Ezt mi szívesen segítenénk, de nyilvánvalóan ehhez a HÖTOSZ-nak egy közös álláspontra kell hozni a 95 tűzoltóságot, egységes véleménnyel, egységes ruhát elfogadtatva, és a szükséges pénzügyi forrást mind a 95 parancsnoksággal tulajdonképpen a háttérben biztosítani. Enélkül nem nagyon lehet előrelépni, és ezt követően akár, a HÖTOSZ kéri fel a BM Bk Rt-t ennek a realizálására, véleményem szerint ez megoldható, de valakinek valóban, és a HÖTOSZ részéről lépni kell ebben, és ezt fel is vállalta, azt hiszem a BM Műszaki Fejlesztési Főosztályon ezzel kapcsolatos tárgyalás volt is.
 
Szalai István úr, főosztályvezető, BM Műszaki Fejlesztési Főosztály:
Ez a legutolsó ülésen is felmerült, és akkor ugye, pont az volt a válaszom, hogy ez nem rendezett. Tehát az, ami a minisztérium feladatkörébe tartozik, abból a tűzoltóság, akkor amikor átment önkormányzatiba, kikerült a tűzoltósági egyenruha finanszírozása. Az egy más kérdés, hogy lejut-e az önkormányzatokhoz azokkal a normatív támogatásokkal, ami a PM-en keresztül, illetve a Bujdosó úrékon keresztül történik. De annak ezt igazából fedeznie kéne. Tehát, nem az a kérdés, hogy a RUSZ-ba bekerül vagy sem, mert attól még nem lesz meg rá a fedezet. És mivel nem a Belügyminisztériumnak kell finanszíroznia a dolgot, elviekben mi bármilyen olyan anyagot, ami rendszeresítésre felkerül, az OKF-en keresztül beépítjük. Nem jött még ilyen. Tehát, azért nincs új rendszeresítve, mert nem érkezett ilyen. De meggyőződésem, hogy a tűzoltóságnak nem is ez a fő problémája, hanem a finanszírozási oldal. Az meg ma nincs a Belügyminisztérium feladatai között. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Valamit igazából nem értek. Gyakorlatilag ugye elhangzott, hogy nem kapnak ruhapénzt. Ki nem kap ruhapénzt? Itt elhangzott, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltók kapnak ruhapénzt, őket meg kéne nyilatkoztatni egyenként, hogy vállalják-e az új egyenruhát. Ez azért nekem egy kicsikét nem tiszta, hogy nem igazán az egyénnek kell nyilatkoznia, hogy vállal-e új egyenruhát, mert itt 40 ezer embert nem kérdezett meg a kutya sem, hogy vállalják-e három éven keresztül, hogy új egyenruhában ülnek-e vagy sem, és visszatartották erre a ruhapénzt - ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy lehet, hogy az újonnan felszerelők nem kapják meg. Azért nem kapják meg, mert nincs mit megkapniuk, mert nincs új egyenruhájuk, és gyakorlóban teljesít mindenki adott esetben szolgálatot. Tehát, itt valamilyen fogalmi zűrzavart kezdek érezni, amely fogalmi zűrzavart helyre kéne rakni. Alapvetően, ha a tűzoltók úgy döntöttek szerintem jogilag, hogy új egyenruha kell nekik, akkor nem az egyén függvénye. Nem az egyén függvénye, hanem az önkormányzatnak a függvénye, hogy egyrészt az önkormányzat mennyit tesz hozzá, másrészt, hogy mikor emelik le a tűzoltónak ugyanúgy a fizetéséből, ahogy a rendőrnek, a határőrnek, és a többinek leemelték. Tehát, az nem képzelhető el, hogy a rendvédelmi szervek között valamilyen teljesen eltérő rendszer legyen, mert akkor részünkre megdöbbentő, hogy akkor miért nem másként kezelték a rendőrök ügyét, meg a határőrök ügyét is.
 
Szalai István úr, főosztályvezető, BM Műszaki Fejlesztési Főosztály:
Csak egy gondolatot: azzal egyetértek, hogy meg kell oldani, mert ez így nem rendezett. Azért nem ennyire egyszerű a dolog, mert ez ugyanaz, mint a közterület-felügyelet ruhája, tehát, amíg az önkormányzat a felelős érte, addig sajnos minden önkormányzatnak azt kell mondani, hogy igen, hogy utána miniszter asszony azt mondhassa, hogy ez az előírás, és ehhez mellé kell sorolni. Ha kettő azt mondja már, hogy nem, akkor „fejreállt a dolog”. Tehát, mondjuk itt van nagy jelentősége annak, hogy a szakszervezetek ezt a munkát összefogják, illetve az önkormányzati szövetségek összefogják ezt a munkát, hogy tényleg ne az legyen, hogy minden egyes önkormányzatot külön kelljen kérdezgetni ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezető elnök:
Jó, akkor megkérdezem, hogy az egyebek végére értünk, vagy esetleg még óhajt valaki újabb kérdést feltenni? Ha nem, akkor köszönöm a konstruktív hozzáállást, és akkor ezennel lezárnánk a BÉT ülést.
 
 Budapest, 2004. augusztus 24.
 
 
 
                                    Dr. Korbuly András
                                           titkár
 
 
 
Legépelte: Antal Katinka Beatrix
 

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Jelenleg 6 vendég online
Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 06:06
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76