A Miniszterelnök Úr évértékelõ beszédét érdeklõdéssel olvastam és ki kell jelentenem, hogy egy részével azonosulni tudok, támogatom a megfogalmazottakat, természetesen némi kiegészítéssel, melyek cseppet sem befolyásolják az alapgondolatokat. De csak a gondolatokat. A tények más lapra tartoznak.

 

 

 

 „Tisztelt Honfitársaim, tisztelt Országgyûlés!
Hiszek a szabadság és a rend összeilleszthetõségében, hiszek a demokratikus parlamentarizmusban és a szociális piacgazdaságban. Hiszem, hogy a rendszerváltás a magyar progresszió egyik legjelesebb eredménye. Az elmúlt hónapokban magam is szenvedtem sérüléseket, de nincs bennem sem indulat, sem harag. A politika nem személyes kérdés. Szenvedély viszont van bennem. Szenvedélyesen hiszek abban, hogy csak egy sokszínû és nyitott Magyarország lehet sikeres. Ehhez testvérküzdelem helyett demokratikus hazafiságra van szükség.”

Mi, tûzoltók is hiszünk sok mindenben. Bár a parlamenti demokrácia számunkra az Alkotmány, a törvények mindenkori betartását jelenti, hinnünk kellene abban is, hogy mindezeket maguk a törvényhozók is betartják. De hihetünk valóban? Pereink sokasága más véleményre sarkall bennünket s a hit csökkenni látszik. Mi már nem jelenthetjük ki, hogy bennünk nincs indulat, hiszen a rendszerváltozás óta a sor végén állunk, részünkre az eddig elértek nem a legjelesebb eredmények. Szenvedély bennünk is van, szenvedéllyel, demokratikusan, hazafiasan védjük az embereket, az Országot, mi betartjuk az eskünket.

„Spórolni persze senki sem szeret. Akkor sem, vagy talán éppen akkor a legkevésbé, ha a szûk esztendõ hirtelen köszönt be, ráadásul korábbi, gazdagabb éveket vált fel. Kár lenne és nem is lehet tagadni, az elmúlt évek soha nem látott jövedelemnövekedésébõl most 2-3 százalékot vissza kellett kérnünk: vennünk. Az idei év ráadásul kétszeresen is nehéz. A legtöbbeket sújtja a kiigazítás egyik-másik eleme, közben az egészségügy, az oktatás, vagy az igazgatás átalakítása újabb bizonytalanságok forrása.
Beszéljünk külön-külön ezekrõl a dolgokról!
Ami a kiigazításokat illeti, elõször is köszönöm Magyarország valamennyi polgárának, hogy elfogadta és tudomásul vette a kiigazítás szükségességét.
Köszönöm nekik.”

Miniszterelnök Úr! Ne köszönje! Ez kényszer volt! Nekünk nem volt gazdagabb évünk. Mi, tûzoltók már tizenhat évet spóroltunk végig, most újabb megszorításokról szól az életünk. A tavalyi év elején, a választások után azt mondták, megérkezett a bérbefagyasztás. Nos, miután azóta kevesebbet viszünk haza, úgy vélem, nem mondtak igazat, mert a befagyasztás nem azt jelenti, hogy a jövedelem csökken. Pedig az elmúlt tizenhat bérzivataros esztendõben szinte csak azt hallottuk: nyugalom, a következõ év a közszolgálaté és a tûzoltóké (is) lesz! De az említett következõ év nem jött el soha… Csak a megszorítások. Mi ezt nem fogadtuk el, csak tudomásul vettük, mert nem tehettünk mást.

Egyébként tisztázásra szorul, hogy mit jelent a takarékosság? Talán azt, hogy a felesleges kiadásokat csökkentjük? Ez elfogadható. De mit jelent az, ha egy igénybe vett szolgáltatást nem fizetünk ki? Ilyen például az árvíznél elrendelt túlórák kérdése, melyet a tûzoltóknak nem fizettek ki, már egy éve. Vagy a heti negyven órás munkaidõ kérdése, melyet Európában egyértelmûen szabályoznak, s ezt Magyarország is elfogadta. Hogyan lehetséges az, hogy Magyarországon a tûzoltókra csak a parancsok érvényesek? A jog nem? Miért van az, hogy ha valaki az életét is kész kockáztatni másokért, azt eltapossák, jogait semmibe veszik?

„Jövedelmekrõl és az árakról szólva az idei év a legnehezebb. Jövõre, 2008-ban a reáljövedelmek már nem csökkennek. 2009-tõl pedig már lehet és talán érdemes is ráállni egy olyan pályára, amelyen a gazdasági növekedés felét mindig a jövedelemnövelésre fordítjuk. A felét. Nem kevesebbet, s mert felelõsek vagyunk a holnapért, nem is többet. A többit majd befektetjük. Ez jó az országnak és jó az embereknek is.”

Hogy mi jó az Országnak és az embereknek, azt már sokan, sokszor elmondták. Miért kellene most hinni? Azt is mondták: itt van Európa. Európában a törvényes munkaidõ: 40 óra! Magyarországon is! A tûzoltóknak és csak a tûzoltóknak nem! Mi miért rekedtünk kívül Európán?

Egy évértékelésnek nem szólamokból kell állni, hanem tényekbõl. De a tények lesújtóak. Az európai átlaggal összehasonlítva Magyarországon kevés a tûzoltó. Pénzügyi megbecsülése semmi. A bérmaradványból kell elvégezni a fenntartási munkákat, vagyis saját zsebbõl. A járandóságok egy részéért perelni kell. A jogainkért perelni kell. Ezek a tények! Ezt kellene értékelni!

Azt viszont elhiszem, hogy az idei év nehéz lesz. Eddig az összes az volt.

Ördög László