Kezdölap arrow FTSZ arrow Levelek arrow Tisztelt Dr. Szilvásy György
Tisztelt Dr. Szilvásy György
2006. December 10.

Tisztelt Dr. Szilvásy György

Miniszterelnöki Hivatalt Vezető Miniszter Úr!


Megtisztelő válaszlevelét örömmel vettem kézhez, hiszen két hónap után már nem számítottam reakcióra. Önt, mint válaszadó személyét természetesen elfogadom, habár levelemet a Miniszterelnök Úrnak címeztem. Örömömet némiképp árnyékolja az a tény, hogy levelének némely elemét nyilvánvalóan másképpen értelmezzük. A Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete szempontjából van egy követelmény, melyet önmagára nézve kötelezőnek tart: az Alkotmány, a Törvények, a nemzetközi szabályozók, mint például az EU direktívák és a gyakorlat teljes összhangja.

Nézzük tehát tételesen:

 

Ön azt állítja, hogy a Kormány „kiemelt figyelmet fordít a tűzvédelemre és annak fejlesztésére, valamint a tűzoltók anyagi, erkölcsi megbecsülésére”. Sajnos a figyelem kevés, ha nem követi cselekvés. Nem is követheti, hiszen levelében később már „indokolatlan bérfeszültségről” ír a közszférában. Ezzel tulajdonképpen konzerválni kívánja a jelenlegi helyzetet és a szép szavak csak szavak maradnak.

A valóságos helyzet az, hogy most is létezik a bérfeszültség, mivel a vonulós tűzoltók azonos illetményfeltételekkel jóval több munkaidőt teljesítenek, mint a többi hivatásos.

Ezt egyébként alátámasztja az OBH 5389/2005. sz. ügyben végzett ombudsmani vizsgálat eredménye.
 
„A belügyminisztertől kapott tájékoztatás szerint a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelvet (a továbbiakban: Irányelv) a Magyar Köztársaság az Európai Unióhoz történő „csatlakozás időpontjára jogrendjébe alapjaiban beillesztette.”
(…)
Intézkedéseim:
Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, valamint az önkormány-zati és területfejlesztési miniszternek – a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelv rendelkezéseire is figyelemmel – a Hszt. olyan módosításának együttes kezdeményezését, hogy a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban az alapilletmény 1 szolgálatban töltött órára vetítve megegyezzen a hivatali munkarendben szolgálatot teljesítők alapilletményével.
Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet módosításával (szolgálati létszám emelésével) biztosítsa, hogy a részben, vagy egészben készenléti jellegű beosztásban szolgálatot teljesítő tűzoltók számára a pihenőidő és a szabadságok ténylegesen kiadásra kerülhessenek.
Az Obtv. 20. §-a alapján ajánlom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy amennyi-ben annak Jat-ban foglalt feltételei fennállnak, a felügyelete alatt álló szervek (OKF) az állami irányí-tás egyéb jogi eszközének kibocsátásával – és ne főosztályvezető által kiadott Segédlet kiadásával – segítsék elő az irányításuk, vagy felügyeletük alatt álló szervek állományának jogszerű vezetését.
Az Obtv. 20. §-a alapján ajánlom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a váltásos munkarendben szolgálatot teljesítő tűzol-tók illetménye ne a Segédlet, hanem a hatályos jogszabályok alapján kerüljön számfejtésre, továbbá a korábban számfejtett illetményekkel összefüggésben is végezzék el szükséges korrekciót.

Budapest, 2006. október 18.

Takács Albert sk.


Jól látható tehát, hogy a törvények és a gyakorlat nincs teljes összhangban. Szakszervezetünk jogköve-tő, ezért ezt várjuk el a hatalomtól is.

Ön azt írja: „A Kormány minden intézkedéséhez igényli a társadalom véleményét” Véleményem szerint ez nem dicséretes, hanem természetes, tekintettel az Alkotmány 36§ rendelkezésére. Természete-sen elfogadjuk, hogy a Kormány átalakítása időbe telt, de az érdekegyeztetés hónapokig szünetelt, annak ellenére, hogy a szakszervezetek több alkalommal jelezték ezt az igényüket! Legutóbb a T/985 számon a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságokról szóló 1996. évi XXXI. Törvény módosítás esetében nem igényelték a társadalom véleményét. Való igaz, hogy az azóta eltelt időben elkezdődött az ágazati érdekegyeztetés, de úgy tűnik, hogy ennek eléréséhez a sajtó nyilvánosságára volt szükség. Nem vitatjuk a Kormány jó szándékait, de a szándéknyilatkozat nem jelent egyet a tettekkel.

Ön így fogalmaz: „A tűzoltóságok és a tűzoltók finanszírozásával a Kormány sem teljesen elégedett, de az ország lehetőségeihez, a gazdaság teherbíró képességéhez viszonyítva nem támaszthatom alá az Ön által leírtakat.”

Az alábbi idézettel szeretnék segíteni Önnek:

1996. évi XXXI. TŰZVÉDELMI törvény

A tűzoltóság anyagi, pénzügyi ellátása


41. § (1) [32]

(2) [33]A hivatásos önkormányzati tűzoltóság működésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként, a létesítés, a fejlesztés és a felújítás költségeit pályázati formában a Belügyminisztérium útján biztosítja.

46. §(5) A tűzoltóság vonatkozásában központi gazdálkodás körébe tartoznak:

a) a tűzoltóságok beruházására, fejlesztésére szolgáló központi költségvetési előirányzat;


Biztosan állítom: sok törvényt olvastam el, de egy kitétellel nem találkoztam: csak akkor kell betartani a jogszabályt, ha van rá pénz! Ha ugyanis így lenne, feleslegessé válhat több törvény, sőt, maga az Alkotmány is.

Nyilvánvaló, hogy nem a törvény alkalmazásában, hanem a támogatás mértékében található a baj gyökere. Ha ugyanis az épületeink felújításához, a felszereléseink működtetéséhez, a tűzoltóautók üzemanyaggal való feltöltéséhez külső forrásokat kell igénybe venni, akkor ott nagy baj van! Mi lesz akkor, ha nem sikerül a kéregetés? Maga a működés kerülhet veszélybe, ez pedig beláthatatlan következmé-nyekkel járhat. Mi lehet ennek az oka? A hivatásos önkormányzati tűzoltóság működésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként… biztosítja. Talán helytelenül mérik fel a valós igényeket, vagy nem veszik figyelembe az Önkormányzati Tűzoltóságok jelentéseit. Véleményünk szerint figyelembe kellene venni a végrehajtott vonulások számát is, hiszen több vonulás = több költség.

Foglalkozzunk Békásmegyerrel: Ön így fogalmaz: „Békásmegyert nem tekinthettük fehér foltnak. Nem tudok arról sem, hogy állami feladat lenne Békásmegyeren tűzőrség létesítése. Kizárólag a Főváros saját tervében szerepelt a tűzőrség megalakítása. Erre való tekintettel természetes, hogy a laktanyaépítés költségei a Fővárost terhelték.”

Ez talán mégsem természetes. Az 1998. augusztus 16-án a III. kerületi Zsirai Miklós utcában bekövetkezett tűzeset kapcsán az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa vizsgálati anyagában megállapította, hogy a főváros dinamikus fejlődését nem minden esetben követte a tűzoltóság működési feltételrendszerének fejlesztése. A meglévő tűzoltó laktanyaépületek diszlokációja már nem felel meg az elvárásoknak, elsősorban a peremkerületek védettsége nem kielégítő.

Tekintve, hogy az Államszervezetet a különböző címen befolyt adókból tartják fenn, az Állam alapvető feladata az állampolgárok védelme. Ebbe a védelembe a tűzvédelem is beletartozik. Békásmegyeren is állampolgárok, adófizetők élnek, a védelemre ugyanolyan joguk van, mint bárki másnak. Való igaz, hogy az Állam 45 tűzoltó illetményének finanszírozásával hozzájárult a terület tűzvédelméhez, de a létesítést csupán szavakkal támogatta. A Főváros közel fél milliárdos összeget költött erre a létesítményre. A Tűzvédelmi Törvény és az Állampolgári Jogok Biztosa által végzett vizsgálat összességében számomra egyértelműen bizonyítja, hogy ez részben állami feladat lett volna.


Tisztelt Dr. Szilvásy György, Miniszterelnöki Hivatalt Vezető Miniszter Úr!


A már idézett Tü. Tv. 41.§. (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz, létesítésre (laktanyaépítésére) a Belügyminiszter (ÖTM) pályázat útján biztosítja a költséget, pályázat kiírására 1999-ben került utoljára sor, tehát az Ön által említett laktanya építések nem a törvényben megfogalmazott pályázat eredményei, bár kétségtelen, hogy az Ország tűzbiztonságát közvetlenül szolgálják.

Ön azt írja „Utalnom kell azonban arra is, hogy a tűzoltók munkáltatója a helyi önkormányzat, emiatt a Kormány csak közvetett szerepet vállalhat a munkavállalók és a munkáltatók közötti tárgyalásokon”

Érdekes az Ön megállapítása: tehát ebben az esetben csak közvetett szerepet vállalhat a Kormány, míg az önkormányzat intézményét a tűzoltóságokat érintő egyéb ügyekben a Minisztérium (ÖTM) főigazgatóságát operatív irányítási és utasítási jogkörrel felruházza.

Nézzük a pótlékrendszert: Ön azt írja, hogy ez csupán vitaalap lehet, mert „ilyen tartalmú véglegesen kidolgozott törvénytervezet még nem készült el.”

Tehát készül. Úgy vélem, egy kidolgozott törvénytervezet már csaknem végleges forma, így nehezen tudom értelmezni a levelének elején említett „A Kormány minden intézkedéséhez igényli a társadalom véleményét” kitételt. Az elmúlt évek gyakorlata alapján ez csupán egyfajta iratismertetés, holott az Alkotmány nem tájékoztatást, véleményezést, hanem együttműködést ír elő. Lehet persze vitatkozni, hogy mit jelent az együttműködés, de talán támpontot nyújthat az értelmező kéziszótár. Például a nyelvpótlék ügyében, az Ön által megfogalmazott levélből nyilvánvaló, hogy eltörlése befejezett tényként kezelendő.

Teljes mértékben értem a Kormány eltökéltségét a pótlékrendszer tisztázása ügyében, ez valóban komoly feladat. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a tűzoltókkal szemben támasztott követelmények európai szintűek, miközben a javadalmazás nem követi a kívánt utat. S mi több, még az uniós direktívákat sem, holott ezt Magyarország vállalta. Annyira rossz helyzetben van az Ország, hogy ezt körülbelül 6500 vonulós tűzoltón kell behajtani? Hiszen mi vagyunk az utolsók, akinek a 40 órás munkahéthez való jogát nem ismerik el!
 
A 40 órás munkahét tekintetében egyértelműen sérültek a tűzoltók jogai a többi állampolgárhoz képest, hiszen az uniós jog értelmezésében a heti 40 óra felett teljesített munkaidőt túlóraként kell elszámolni. Mivel ez nem így történik, az Állam, a Kormány a tűzoltók vonatkozásában egyfajta „ingyenmunkára” kötelezi azokat. Tekintve, hogy a „robot” a feudális rendszer gyakorlata volt, a mai, demokratikus jogállamban ez nehezen elfogadható.

A tűzoltóságok szerintünk törvénybe ütköző alulfinanszírozása a létesítmények, laktanyák leromlásával jár, ez egyértelműen az Önkormányzatok tulajdonának, érdekeinek és a hatályos jognak a semmibevétele. A romló állagú épületekben szolgálatot teljesítő tűzoltók egészséghez való Alkotmányos jogai rendre sérülnek (füstelszívás hiánya, dohos, vizes környezet, széteső ágyak, a sor végtelen), ennek oka: pénzhiány. A Fővárosi Tűzoltóság tekintetében a Fővárosi Önkormányzat egészíti ki a rendkívül hiányos költségvetést, annak érdekében, hogy a tűzoltók üzemanyagot tudjanak vásárolni, mert üzemanyag nélkül nem lehet vonulni, életet menteni. Az is figyelemre méltó, hogy a rendkívüli események (mint például az Augusztus 20-án bekövetkezett vihar), felszámolásának plusz költségei minden esetben a tűzoltóságokat, az önkormányzatokat terhelik.

Humán téren a helyzet még ennél is rosszabb: szerzett jogaink csorbításának hírére ismét megindult egy újabb nyugdíjazási hullám. A dolog természeténél fogva a tapasztalt, idősebb kollégák távoznak a testülettől. Ők azok, akik a fiatalokat tanították, a tapasztalatokat készen adva át. Az új nemzedéket már nem segíthetik, hiszen nem lesznek velük. A mi szakmánk nem csak a szabályokra, hanem a tapasztalatra is épül. Sajnos most ismét egy egész tűzoltó nemzedék tűnik el, minden tudásával együtt. Csak remélni lehet, hogy nem egy tragédia bizonyítja: a Kormány részéről ez hibás döntés volt.

A tervezett nyugdíjreformmal kapcsolatban tény, hogy bizonyos elemeivel egyetértünk, mint például az úgynevezett visszafoglalkoztatás kérdése. Azonban a reformterv részleteinek bejelentése, annak módja, a tárgyalások mellőzése azt az érzést kelti, hogy a szakszervezetek nem léteznek. Tekintve, hogy nyugdíjrendszerünk tervezett megváltoztatása közvetlenül érinti tagjainkat, úgy véljük, hogy az Alkotmány 36§-át munkájuk során nem vették figyelembe.
 
Ami az Ön által említett bérnövekedést illeti, úgy vélem, hogy arra az esetre gondolt, mikor az előző kormány által elvett veszélyességi pótlékot visszaadták. Egyébként a dolgok ilyetén interpretálása nem idegen a tűzoltók előtt. Az elmúlt évtizedben ez gyakorlattá vált. Az 1996-ban megalkotott Szolgálati Törvény végrehajtása során már ismertté vált az indoklás: az Ország rossz helyzetben van, türelmet kérünk, a Törvényben megfogalmazott juttatásokat fokozatosan, évek alatt vezetik be. Tehát jár, csak nem jut. Mégis minden alkalommal, mikor közelítettünk az úgynevezett bérbeálláshoz, az évek során késve megkapott járandóságot fizetésemelésként jelentették be. Fizetésemelésnek minősítették azt is, mikor Szakszervezetünk bíróság előtt bizonyította, hogy jogos, törvényes járandóság a délutános és az éjszakai pótlék. Az is igaz, hogy „büntetésként” az akkori Kormány Belügyminisztere nyomban eltörölte a veszélyességi pótlékot, melyet a következő Kormány, igaz több lépcsőben, de már Törvényben garantált.

Az egyszerű állampolgár számára nyilvánvaló: az inflációt nem a tűzoltók „termelték”, ezért az úgynevezett „béremelkedés” esetében az inflációs hatásokat csaknem követő intézkedéseket helytelen „emelésként” értékelni. Természetesen tudom, hogy ez nominál értékben növekedés, de az is igaz, hogy ugyanilyen arányban növekednek az állami bevételek is, tehát arányaiban a „status quo” változatlan. Az úgynevezett „vásárlói kosár” változásai a tűzoltókat is érintik, miközben az általuk nyújtott szolgáltatás bizonyítottan európai, sőt, világszínvonalú.

Összefoglalva: a tűzoltóságok állapota, helyzete az ország biztonságának fontos eleme. Ez a pillér megrendült, hiszen tapasztalt tűzoltók távoznak a testülettől, az utánpótlás esetleges, a finanszírozás nem teljesíti a törvényi követelményeket, a kötelességek fenntartása mellett a jogok csökkennek. A laktanyák állapota folyamatosan romlik, a szerek, felszerelések javítása pénz hiányában nem minden esetben biztosított. Az Unióhoz fel kell zárkózni, nem csupán pénzügyi, hanem biztonsági téren is. Sajnos ezer lakosra vetítve a Magyar Tűzoltók létszáma mélyen az Uniós átlag alatt van, a teljesített vonulási idő is siralmas, hiszen az országban kevés a tűzoltó laktanya, tűzoltóautó és tűzoltó. A Magyar Állampolgárok védelme az Állam, a mindenkori Kormány feladata az általa működtetett szervezetek útján, természetesen biztosítva az anyagi feltételeket.

Három bajtársunk tragikus halálát illetően számunkra a dolog egyszerű: valamennyi tűzoltó lelkéből egy darab szakadt ki. Mi magunk is így járhatunk akár a mai napon.

Miniszterelnök Úr gyásztávirata mélyen érintett minden tűzoltót, hiszen életünkről, halálunkról, hivatásunkról, megbecsülésünkről is szólt. A később kiszivárgott kormányzati szándékok sajnos semmissé tették a részvétel, a megbecsülés szavait. Ezt tettem szóvá, szembe állítva a szép szavakat a valósággal.

Úgy gondolom, ha valaki részvétét akarja kifejezni, ne mikrofonok, kamerák kereszttüzében, a nyilvánosságot felhasználva tegye, hanem kövesse a mi példánkat: csendben és méltósággal. Ezt talán megérdemlik azok, akik a köz érdekében meghozták a létező legnagyobb áldozatot.


Tisztelt Dr. Szilvásy György, Miniszterelnöki Hivatalt Vezető Miniszter Úr!

Csak egy Hazánk van, ezt megvédeni, segíteni minden állampolgár számára megtisztelő, felemelő kötelesség. A tűzoltók szerencsés helyzetben vannak: képesek segíteni az embereknek, bármilyen áldozatot hozva. Hivatástudatunknak ez az alapja.

Ha új tűzoltóautót kapunk, nem azért örülünk, mert a szőnyegen tologatva új élményekkel gazdagodva játszhatunk, hanem azért, mert az állampolgárokat egy újabb eszközzel hatékonyabban védhetjük meg. Az új felszerelés számunkra nem ajándék: munkaeszköz. Polgártársaink, Hazánk, gyermekeink megvédésének eszköze. 

Természetesen tolmácsolom Bajtársaim felé az Ön nagyrabecsülésének megható szavait, s Önnek köszönöm, hogy foglalkozott ügyünkkel. Mégis, úgy vélem, most nem a szép szavak ideje érkezett el, hanem a pozitív tetteké.

További felelősségteljes munkájához jó erőt, egészséget kívánok, megtisztelő figyelmét köszönöm.

Tisztelettel:
 
Ördög László,
vezetőségi tag
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges  
 
Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete

www.ftsz.hu


Levelünket megküldtük az MTI-nek és több hírközlő szervnek.

 

Előzmények:

Nyílt Levél 2006-09-06

Válaszra várva… 2006-10-17

MINISZTERELNÖKI HIVATALT válasza 2006-11-07
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 08:44
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76