Kezdölap arrow FTSZ arrow Levelek arrow Életpálya modell
Életpálya modell
2014. November 26.
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Zsinka András Úr
helyettes államtitkár
részére!

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!

Az új közszolgálati életpálya bevezetéséről szóló tervezetet áttanulmányoztuk, arra az alábbi választ, illetve javaslatot tesszük:
Újból leírva:
    A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál érvényesíteni kell azt a szándékot,  hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból induljon ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak egyes alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Az életpálya mindezek figyelembe vételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként továbbra is kedvezőbben állapítsa meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.
    Az életpálya-modellnek alapvetően azt a célt is kell szolgálnia, hogy a szerv számára kellő mennyiségű és  felkészültségű, munkára motivált állomány álljon rendelkezésre, amely révén a szakmai feladatok eredményes és hatékony végrehajtása biztosítható.
    A megalkotandó  rendészeti életpályának minden képen azt a célt is kell szolgálnia, hogy a pályán meg tudja tartani a rendvédelmi szerveknél szolgálatot teljesítőket. Éppen ezért szakszervezetünk nem tudja elképzelni, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer változatlan maradjon. Csak abban vagyunk partnerek, hogy az állam a nyugdíjrendszeren keresztül is ismerje el azt a megkülönböztetett szolgálati viszonyt, amelynek során az itt szolgálatot vállalók életüket és  testi épségüket, veszélynek  teszik ki, és ha kell, életük árán is teljesítik feladatukat.

A tervezet továbbra is egy kalap alá veszi a végrehajtó és az egyéb területen foglalkoztatott állományt, annak ellenére, hogy 2008. január elsejével hatályba lépett Hszt. módosítás elkezdte a civilesítést!
„A Hszt. 3. § (1) A szolgálati viszony az állam és  a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek  terhelik és jogosultságok illetik meg.
(2) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit - a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében - önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.
(3) Nem minősül a szolgálati viszony jellegét meghatározó, az (1)-(2) bekezdés szerinti sajátos szolgálati körülmények között végzett, az élet és a testi épség kockáztatásával járó szolgálati tevékenységnek különösen:
a) a szervezet működését szolgáló, így különösen a gazdálkodással, a humán szolgálati, személyügyi, munkaügyi és egészségügyi tevékenységgel összefüggő, továbbá jogi és igazgatási, illetve,
b) a szervezet működéséhez kapcsolódó, így különösen tájékoztatási, szociális, művészeti és közművelődési, ügyviteli, informatikai, üzemeltetési, állat egészségügyi munkaköri feladat.”


    A nyugdíjfolyósítás szabályainak a Hsz. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje előtti visszaállítását javasoljuk, azzal hogy - a Hszt. 3.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozók kivételével - teljes összegű nyugdíjat kell folyósítani annak, aki 30 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező hivatásos  állományból nyugállományba helyezett személynek, aki az 50. életévét betöltötte.
(javaslat: Ha a hivatásos, végrehajtó állomány tagja 30 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik, de 50. életévét nem töltötte be, közös megegyezéssel szolgálati nyugdíjba nem helyezhető!)

    A Hszt. 3.§(3) bekezdése szerinti állományra a Hszt. 2012. január elseje előtti 52.§-ban megfogalmazott legyen hatályos, [A szolgálati viszony korhatára 52. §A hivatásos szolgálat felső korhatára a társadalombiztosítási nyugellátási szabályok szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltése.] de kerüljön kompenzálásra az a hivatásos - szolgálati éveivel arányosan -, aki szolgálatát nem ebben a beosztásban kezdte.

    Javasoljuk a baleseti és rokkantsági, valamint a hozzátartozói nyugellátásra, Hsz. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje előtti visszaállítását!

Tervezet:

„új közös közszolgálati jogintézmények bevezetése (kamarai rendszer MKK/MRK, etikai normák, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre épülő egységes alapképzések és közös továbbképzési rendszer, harmonizált alap- és szakvizsgarendszer, tartalékállomány);"
Amennyiben az előterjesztés – összhangban a közszolgálati életpályák összehangolásáról szóló 1207/2011. (VI. 28.) Korm. határozattal – az MRK-t (és az MKK-t) kamarának („kamarai típusú érdekképviselet”) tekinti és ezt ki is nyilvánítja, úgy feltételezhetően minden tekintetben ekként tekint rá. (Lásd pl. de nem kizárólag a kamarákkal kapcsolatosan hozott AB határozatok, bírósági döntések, stb.)

Tervezet:

- „több mint 18 ezer fő által kitöltött kérdőív” eredményeire hivatkozik.
Tudomásom szerint a hivatásos katasztrófavédelmi szervek beosztotti állománya még csak nem is hallott erről a kérdőívről. Ráadásul ha az előterjesztésben írt számokat fogadjuk is el (63.908 fő hivatásos, 78.519 kormánytisztviselő és 18.326 katona, mindösszesen 160.753 fő), a 18 ezer fő akkor is alig több, mint ennek az állománynak a 11 százaléka. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy bármely beosztott hivatásos vagy katona számára alternatíva lenne a 65 éves életkorig tartó közszolgálat!

Tervezet:

„…célkitűzés, hogy a jövőben ne egymás mellett, elszigetelten fussanak az életutak, hanem meg kell teremteni a közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú előmenetelt jelentsen, hanem az életutak közötti mozgást, váltást is (átjárhatóságot) lehetővé tegyen."


A tűzoltók esetében, akik készenléti szolgálatot látnak el, a 2012. január 01-én hatályba lépett Hszt. megoldhatatlan probléma elé állította mind a szervet, mind az egyént. A készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók a beavatkozások során olyan mértékű egészségi- és pszichés terhelésnek  vannak kitéve, hogy szinte kivétel nélkül folyamatos egészségkárosodást szenvednek. A készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók zöme egészségileg és pszichésen 50 év felett nem tudja ellátni a feladatait, más területen történő foglalkoztatására viszont a szervezeten belül nincs lehetőség.
Igen erőteljesen behatároltnak tartom ennek az életút elemnek a realitását a hivatásos tűzoltó beosztotti állománya számára. Sem ebben a koncepcióban, sem az eddigi munka anyagokban sem pedig logikusan végiggondolva nem látom annak a reális lehetőségét, hogy egy beosztott tűzoltó ha jelenlegi beosztására alkalmatlanná válik hogyan és hol tudna ebben a rendszerben bármerre is váltani. Államigazgatási tapasztalatai nincsenek, ügyfelekkel soha nem kellett foglalkoznia (vagy ha igen, akkor az a krízishelyzetekre korlátozódott). Igaz ugyan, hogy pl. széleskörű műszaki ismeretekkel rendelkezik, kiemelkedő a stressz tűrése – de az ő ismereteiket hol máshol lehetne még kamatoztatni az államigazgatáson belül ? Minden alkalommal elhangzik válaszként a senior állomány, a könnyített szolgálat, a más munkakörbe helyezés és még vagy tucatnyi jól csengő szlogen. De erre a kérdésre mindez idáig korrekt és pontos választ eddig soha senki nem adott. A szolgálati nyugdíj eltörlésével, ha csak 8.000 tűzoltóval is számolunk, és ennek csak a fele legyen beosztott, akinek szüksége lenne majd rá – hova tesznek 4.000 olyan (pl. 50 év feletti) tűzoltót, akik ilyen-olyan okokból alkalmatlanná válnak a készenléti szolgálatra? Erre a kérdésre sem ebben a koncepcióban, sem az eddigi munka anyagokban sem pedig semmilyen más formában nem kaptunk még soha kielégítő választ. Sőt! Még csak olyat sem, amiben legalább fantáziát látnánk.

Tervezet:

Nem lehet  elégszer hangsúlyozni, hogy a „hosszú, akár 40 év feletti szolgálati időt átívelő pályaívet támogasson és ismerjen el” mondatoknak lehet realitása a kormánytisztviselők körében, de a hivatásos állomány számára ez semmilyen formában nem alternatíva! Ha valaki 18 évesen  szerel fel hivatásosnak, akkor 30 év szolgálati viszony után 48 évesen egyre inkább nem reális, hogy meg tud felelni a fizikai és/vagy egészségügyi alkalmassági vizsgálat követelményeinek, hát még 40 év szolgálati viszony (58 éves életkor) után! Maga az előterjesztés is elismeri (lásd tervezet), hogy a hivatásos állomány alig valamivel több, mint 3 százaléka (1771 fő) töltött be 50, életévét. Az arány még drámaibb a betöltött 55 éves korcsoportban, ők a hivatásos állománynak nem teszik ki az 1 százalékát (487 fő)! Különösen demagóg egy kalap alá venni a hivatásos és kormánytisztviselőket!  50-55 éves emberek ugyanazt a fizikai szintet tudnák hozni, mint húsz éves korukban, akkor miért nem látunk erre sehol példát? Még sportolók esetében sem, pedig ha valakik, akkor ők pontosan tudják, hogy hogyan tartsák karban a testüket.

Az illetményrendszer átalakítása kapcsán:

A hivatásos állomány előmeneteli rendjének számottevő tényezője az illetményrendszer, ezért javasoljuk önálló illetményrendszer megalkotását, amely nem a köztisztviselői illetményalapra épít! Az illetményrendszer sajátosságos, hosszú távú, az előmenetelben kiszámítható, és  egzisztenciálisan is biztonságot nyújtson. A jelenlegi  pótlékok beosztási illetménybe történő beolvasztását javasoljuk, de a beosztási illetményben ki nem fejezhető pótlékokra való jogosultság továbbra is maradjon meg pl. délutáni – éjszakai; szolgálati időpótlék.
Egyszerűség érdekében, nyomózónak a nyomózói, zenésznek a zenekari pótlék a beosztási illetményében jelenjen meg.
Azonban a pótlékok bérbe történő beépítését mindenképpen meg kell előznie egy kiegyensúlyozó lépésnek, amely álláspontom szerint azt jelenti, hogy a hasonló, vagy azonos feladatokat ellátó fegyveres és rendvédelmi szervek tagjai hasonló pótlékokban - amelynek mértéke azonos - részesüljenek.

Tervezet:

Jó lenne látni – legalább vázlatosan – hogy mit jelent a „tervezett módosítással mintegy 50 %-os illetmény-szint különbség alakulna ki a kormánytisztviselők/hivatásosok és a jelenlegi köztisztviselők között” mondat.
Más fizetési fokozatokat, vagy azonos fizetési fokozatban százalékos eltérítést? Ha ez utóbbi, akkor az eltérítés mértéke a kiszámított alapfizetésben, vagy az illetményalap számítás szerinti emelésében nyilvánul  meg? Mert a 19. oldalon felsorolt 4 elem utolsó tételével ezt nem lehet elérni, hiszen a 20. oldal első mondata szerint: „A hivatásos pótlék a hivatásos állománynak az esküjéből – »szolgálati kötelezettségemet ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem« – fakadó többletvállalását és kötelezettséget elismerő illetményelem, amely a kormánytisztviselőkhöz képest átlagosan mintegy 15%-kal magasabb illetményt biztosít.” Vagyis a hivatásos pótlék 15%. Az én számításaim szerint itt hiányzik további 35% ahhoz, hogy az 50%-os illetmény-szint különbség alakuljon ki a kormánytisztviselők és a hivatásosok között.

A 20. oldal első bekezdése összességében véve nem értelmezhető! A bekezdés eleje a hivatásos pótlékot a „hivatásos állománynak az esküjéből – »szolgálati kötelezettségemet ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem« – fakadó többletvállalását és kötelezettséget elismerő” illetményelemként definiálja.
Az utolsó mondat ugyanakkor így fogalmaz: "A pótlék lehetőséget biztosít a speciális feladatot ellátó rendészeti szerveknél, illetve szervezeti egységeknél szolgálatot teljesítők kimagasló felkészültségének és kockázatvállalásának ellentételezésére. (Terrorelhárítási Központ, Készenléti Rendőrség,  Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok, Nemzeti Védelmi Szolgálat, Büntetés-Végrehajtási Szervezet műveleti egységei stb.)”
Nem világos, hogy ugyanaz a 15%, ami az első mondat alapján minden hivatásosnak jár, hogyan ellentételezheti a kimagasló felkészültséget és kockázatvállalást még pluszban. Hiszen ugyanebben a fejezetben határozottan le van írva: A tervezett új illetményrendszer négy elemet tartalmaz:
− beosztási illetmény;
− szolgálati időpótlék;
− teljesítményértékelés alapján megállapított juttatás;
− hivatásos pótlék (csak a rendészeti hivatásosok részére).
Amennyiben ezeken felül mégis lesznek további pótlékok (TEK, KR, PNSZ, NVSZ, BV, stb.) úgy kérdésként merül fel: A vonulós tűzoltó ezek szerint nem érdemes a  kimagasló felkészültségének és kockázatvállalásának ellentételezésére?

A koncepció kiemeli, hogy „Az új rendszerre történő átállás garanciális követelményeként kell rögzíteni, hogy az illetménye (és rendfokozata) egyetlen állománytagnak sem csökkenhet, még abban az esetben sem, ha az új besorolása alapján a jelenleginél alacsonyabb illetménnyel járó munkakörbe kerül."
Ugyanakkor még csak említés szintjén sem foglalkozik azzal, hogy az állomány egyre nagyobb része részesül illetmény-kiegészítésben, hogy legalább a garantált bérminimumot elérje a fizetése. Hasonlóan fehér folt, hogy a tiszthelyettesi állomány számára jelenleg egységesen folyósított 24.000.- forintos bérkiegészítés hogyan illeszkedik ebbe a kijelentésbe? Az új rendszerben a régi rendszer szerinti illetményt veszik csak figyelembe – és ehhez képest nem csökkenhet az állomány illetménye? Vagy a jelenlegi kiegészítésekkel együtt, az utalásra kerülő összeg nem lehet kevesebb? Amennyiben ez utóbbi, úgy azt adott esetben hogyan szándékoznak elérni? Újabb pótlékkal/juttatással? Mert az nem béresítés (21. oldal)!

Nem tisztázott, hogy a 20. oldalon szereplő „Az új rendszerre történő átállás garanciális követelményeként kell rögzíteni, hogy az illetménye egyetlen állománytagnak sem csökkenhet, még abban az esetben sem, ha az új besorolása alapján a jelenleginél alacsonyabb illetménnyel járó munkakörbe kerül.” bekezdés a gyakorlatban mit takar, azt hogyan tervezik megvalósítani? Ugyanis ezek szerint az átállás pillanatában, ha valaki az új rendszerben illetmény csökkenést élne meg, akkor azt (valahogy) kompenzálják. De ha ugyanebbe a munkakörbe másnap felvesznek valakit – akkor az ő illetménye kevesebb lesz? Hogyan tervezi lekezelni a rendszer ezt a visszásságot, hogy ugyanabban a beosztásban, ugyanazért a munkáért két munkavállaló különböző bért kap majd?

Az eredeti előterjesztés szerint:
„- 2016. január 1.: új előmeneteli- és illetményrendszerre történő áttérés – átlag 35 %-os mértékű (össz-bérfejlesztés 60 %-a) illetményemelés;”

Ez a most megküldött változat szerint:
„- 2016. január 1.: új előmeneteli- és illetményrendszerre történő áttérés – átlag 35 %-os mértékű (össz-bérfejlesztés 70 %-a) illetményemelés;”

HOVA TŰNT 10%?

A munkavállaló számára a bér – bérfejlesztés – abban az összegben realizálódik, amit a hónap végén a számlájára átutalnak! Ebből kell megélnie, ebből fizeti a hitelét, a rezsijét. Gyors és egyszerű példa: Ha valaki a jelenlegi rendszerben 100.000.- forintot visz haza, annak a számára a 30%-os bérfejlesztés 130.000.- forintot kéne, hogy jelentsen.

Tervezet:

"Indokolt a túlszolgálat egész intézményének felülvizsgálata, így fogalmának újradefiniálása, a kötelező pénzbeni megváltás lehetőségének megszüntetése, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvben foglaltakra figyelemmel az alkalmazható munkaidőkeretek, a rugalmas munkaidő-kezelés bevezetésének vizsgálata.”

Nem magának a túlszolgálatnak az intézményét kell felülvizsgálni, hanem annak az okát, hogy miért generálódik ennyi a rendszerben! Maximálisan támogatjuk a Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvben foglaltak felülvizsgálatát, és a jogharmonizációs kötelezettség végrehajtását.

Semmiféleképpen sem tartom elfogadhatónak, hogy a kötelező pénzbeni megváltás kikerüljön a rendszerből! Az – gondolom – vitán felül áll, hogy az elvégzett túlszolgálat ellentételezésre kell, hogy kerüljön. Ennek pedig két formája van: Pénzbeni vagy szabadidőben való megváltás. Mindaddig, ameddig az állomány illetményében szerepel akár csak egyetlen olyan elem, ami nem az alap bér, hanem a letöltött szolgálatok alapján járó pótlék, a szabadidőben történő megváltás törvényszerűen illetmény csökkenéshez is vezet. Bárki előveheti a bérpapírját, és viszonylag egyszerűen kiszámolhatja magának, hogy mennyit kapna ha hazaküldenék 1 hónap kényszerszabadságra (munkaidőben történő megváltás). Úgy gondolom jól látható, hogy ez nem lehet alternatíva...

Tervezet:

„A szolgálati időpótlék a közszolgálatban szerzett tapasztalatot ismeri el folyamatosan növekvő mértékű illetményelemként, meghatározott idejű tényleges szolgálatot követően (25-30 év) követően exponenciálisan növekvő mértékben. Megállapításának alapja az illetményalap, nem a beosztási illetmény. Ezzel – minden állománycsoport esetén – azonos módon és mértékben ismeri el a szolgálatban szerzett tapasztalatot és a szervezet, a közszolgálat iránti hűséget.”

Ezt a változtatást csak üdvözölni tudom!

Teljesítményértékelés!

Bármilyen előre megfogalmazott értékelő rendszer sem tudja kizárni a vezetői szubjektivitást! Egy hivatásos szervnél ahol szigorú alá és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak egy ilyen, ciklusokban buta értékelő papíron végzett értelmetlen értékelésnek még létjogosultsága sincs. Felelősségteljes parancsnok állományában nincs, nem lehet rossz beosztott, csak jó. A rosszat, aki a feladatára/munkakörére alkalmatlan el kell távolítani. Ez a közvetlen felettesének  nem lehetősége, hanem kötelessége. Ezt a döntést pedig ő, és csak ő hozhassa meg – szigorú kontroll és felelősség  terhe mellett. Ciklusoktól és előírásoktól függetlenül  bármikor, ha a feladatellátás érdeke ezt megkívánja.

Mint fentebb írtam, semmilyen nagyon szigorúan objektív alapokra helyezett előre megfogalmazott értékelő rendszer sem képes kizárni a vezetői szubjektivitás. Ez a mostani viszont ráadásul semmi másról nem szól, objektív elem csak elvétve található benne. Csak az azonos állományba tartozók esetében: Egy beosztott munkája hogyan viszonyítható egy hatósági osztályon dolgozó munkájához? Egy tűz eloltása mennyi ellenőrzés elvégzésével egyenértékű? Egy bűnöző elfogása menyi bűnmegelőzéssel eltöltött órával egyenértékű? És ha kilépünk a szervek közötti térbe: Egy katonának mennyi lőszert kell ellőnie, hogy ugyanazon „értéket” érje el, mint pl. egy ügyfélszolgálatos adminisztratív dolgozó? Egy titkosszolgának mennyi telefont kell lehallgatnia ugyanazért az értékelésért, amit egy börtönőr kap pl. egy cellaellenőrzésért?

Kilépve az objektivitásból: Ugyanazon feladatkört ellátók esetében ki és hogyan dönthetné el, hogy melyik munkavállaló szolgálja jobban a szervezet érdekeit? Aki a rá kirótt feladatokat szó nélkül teljesíti, vagy aki közben kritikával illeti a rendszert? Nyilván nem lehet minden alkalommal a kákán is csomót keresni. De ha soha senki sem emeli fel a szavát, akkor nem is fog fejlődni a rendszer. Mindketten szükségesek a szervezet működtetéséhez, mindketten értékes emberek a feladatellátás szempontjából. De különbséget tenni közöttük, főleg egy értékelési lapon ki és milyen relevanciák alapján tudna?

Tervezet:

Semmilyen formában nem tartom elfogadhatónak, hogy a javaslat szerint „a miniszter/országos hatáskörű szerv vezetője illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult rendelkezni a bértömeg szervezetek közötti szétosztásával, figyelemmel a szervezet értékelésére.”
Még akkor sem, ha ez „csak” a teljesítményértékelés alapját képező bértömegre vonatkozik! Amennyiben létezne is objektív értékelési lehetőség: pl. adott évben nőnek a bűnesetek/elfogások számai, de csökkennek a tűzesetek, az egyik állománycsoport a rajta kívülálló okokból miért részesüljön hátrányos megkülönböztetésben? Ez a javaslat semmi másra nem alkalmas, mint az egyes szervek közötti konfliktusok generálására!

Tervezet:

„Az új illetményrendszerbe nem illeszthető a jubileumi jutalom, ezért fokozatosan – az új illetményrendszer teljeskörű bevezetéséig – ki kell vezetni a javadalmazási rendszerből.”

A jubileumi jutalom kivezetése a rendszerből egy újabb szerzett jog elvételét jelenti! A koncepció nem tartalmaz konkrét számokat, így nem látható, hogy mennyi az eddig jubileumi jutalomra fordított bértömeg. Tekintettel a közelmúlt szervezeti átalakításainak és a legutóbbi Hszt. módosításoknak, meglátásom szerint a jubileumi jutalomra jogosulttá válók köre jelenleg igen csekély. Javaslom ennek a körnek a felmérését, és számukra ennek a juttatásnak a megtartását.

Tervezet:

- „Egységesen kell érvényesíteni valamennyi szabályozási szinten a feladat-végrehajtás elvi, módszertani és rendszer alábbi működtetési kérdéseit:
- A vonatkozó törvények határozzák meg a felvételhez, illetve a kinevezéshez előírt pályaalkalmassági (egészségi, pszichikai, fizikai) és egyéb alkalmazási feltételeket, valamint a pályáztatás és a kiválasztás rendjét is.”


A bekezdésben fogalmazottakkal csak egyetérteni lehet, ha ez valóban megvalósulna, az egy hatalmas mérföldkő lenne minden ágazat területén. Sajnos a jelenlegi példa homlokegyenest mást mutat...

Tervezet:

„Az életpálya méltó lezárása érdekében ki kell alakítani a tervezhető visszavonulás rendszerét. Ennek eszköze lehet a több évtizedes gyakorlattal rendelkezők részére szakirányítói/központi szervnél, mentori vagy oktatói pozíció biztosítása, csökkentett munkaidőben, kapcsolódó arányos illetménnyel. A tervezhető visszavonulást biztosítja továbbá a könnyített szolgálat, a nyugdíj előtti rendelkezési állomány vagy tanácsadói pozíciók létesítése.”

A mentori vagy oktatói pozíciók létrehozása önmagában egy helyes, támogatható elgondolás. Igen nagy szükség lett volna rá a közelmúlt szervezeti átalakításai alatt is, hiszen csak a katasztrófavédelemnél 2012. januárhoz viszonyítva 2012. április elsejével 1500 új tiszti/zászlósi pozíciót hoztak létre. Ugyanakkor semmiféleképpen sem jelent ez alternatívát az életpálya méltó lezárásában, ha mindez „csökkentett munkaidőben, kapcsolódó arányos illetménnyel” párosul. Mind ezek, mind a könnyített szolgálat és a nyugdíj előtti rendelkezési állomány súlyosan hátrányosan érinti a dolgozókat, hiszen a nyugdíjukat az utolsó éveik fizetési átlagát alapjául véve fogják kiszámítani. Vagyis aki csökkentett munkaidejű és/vagy csökkentett illetményű pozíciót kap vagy vállal el nyugállományba vonulása előtt, az a saját nyugdíját csökkenti ezzel. Ebben a formában pedig a nyugállományba vonulás előtt nem fogunk olyat találni, aki ezt hajlandó lenne önszántából elvállalni. Kényszerből idehelyezni pedig nem más, mint egy utolsó, kegyetlen tőrdöfés azoknak a hátába, akik a végsőkig ki tudtak tartani...

Tervezet:


Az előmeneteli rendszer átdolgozása során figyelemmel kell lenni arra is, hogy mind az azonos szinten történő (horizontális), mind a magasabb szintre lépéshez (vertikális) szükséges képzések – egy korrekt és pártatlan kompetenciaszint felmérés teljesítése esetében – elérhetőek legyenek az állomány számára alanyi jogon is.

Tervezet:

Lakhatás támogatásának új rendszere
A Kormány célja, hogy a lakhatás támogatásának rendszerét kiszámíthatóvá, lehetőség szerint adómentessé  és pályán maradásra ösztönzővé  tegye. Állami kezességvállalás mellett, kedvező kamatozású lakáscélú kölcsön biztosítása teremtené meg a feltételét a megfelelő számú és felkészült munkavállaló beosztásban tartásának, a fluktuáció csökkentésének.”

Lakhatás támogatásának új rendszereként  javasoljuk annak  a régi rendszernek a megteremtését, amelyben az állomány szolgálati lakáshoz jut, amelyet 30 évnyi (kivéve szolgálati baleset, halálozás) szolgálati idő után az érintet, kedvezményesen vásárolhat meg.

Budapest, 2014. november 25.

Tisztelettel:

Kiss József
elnök
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 08:40
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76