EGY SPECIÁLIS KIVÉTELI KÖR: KÖZVETLEN SZERZÕDÉSKÖTÉS AZ IN-HOUSE KÖRBEN

 

Az uniós joggal összhangban a magyar közbeszerzési jog lehetõvé teszi bizonyos esetekben a közbeszerzési eljárás mellõzésével történõ szerzõdéskötést bizonyos tárgykörökben. A közbeszerzésekrõl szóló 2003. évi CXXIX. törvény 2/A. §-a tartalmazta elsõsorban ezt a kivételi kört, és a szabályozás fõbb kereteit az új Kbt. is fenntartja, illetve a 2/A. § körén túl is lehetõség van hasonló jogtechnikai megoldások kidolgozására. A kivételi kör elsõsorban az üzemeltetés, hulladékgazdálkodás, közútfenntartás körében ismert és hatékonyan alkalmazható jogi megoldás.

Napjainkban az Európai Unió versenyjogi jogalkotásának fókuszában találhatjuk az egyes közszolgáltatásnak minõsíthetõ tevékenységek esetében lehetõvé tett közvetlen szerzõdéskötést szabályozó normákat, az ún. in-house beszerzések szabályrendszerét. A problémát elsõdlegesen a gazdasági társaságok által végzett, közszolgáltatásnak minõsülõ feladatok ellátásának összeegyeztethetõsége jelenti a közbeszerzési szabályokkal. Megoldhatatlan akadályt jelentene ugyanis az állami szervek, önkormányzatok számára, ha a egyes esetekben a közfeladatokat ellátó gazdasági társaságaikat is versenyeztetniük kellene, mivel ez adott esetben akár a közszolgáltatások folyamatos ellátását is veszélyeztetné.

A gazdasági társaságok által az államnak, önkormányzatoknak végzett egyes tevékenységek bizonyos esetben kivételt képeznek a versenyjogi szabályok alól, és lehetséges velük kapcsolatban a közvetlen szerzõdéskötés. Ugyanakkor az ily módon történõ közvetlen szerzõdéskötés tekintetében az Európai Unió szinte teljesen új szabályozási környezetet teremtett a 842/2005/EK bizottsági határozat, valamint a hozzá kapcsolódó keretszabály segítségével.

Az Európai Unió Bizottsága már 2005. novemberében megalkotta az általános gazdasági érdekû szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozások részére közszolgáltatásért járó ellentételezéssel nyújtott állami támogatásra történõ alkalmazásáról szóló 2005/842/EK bizottsági határozatát (Határozat), valamint a közszolgáltatásért járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló közösségi keretszabályát (Keretszabály), amely közösségi jogszabályok kötelezettségeket állapítanak meg az állami és önkormányzati feladatot ellátó gazdasági társaságok vonatkozásában. A szabályozásnak megfelelõen a Kbt. alapján az állami és önkormányzati szervek által kötött visszterhes szerzõdések közbeszerzés kötelesek. Ugyanakkor a közszolgáltatási szerzõdések esetében a Kbt. a közbeszerzési eljárás lefolytatása alól kivételt enged meg a megfelelõ jogszabályi feltételek alkalmazása mellett azzal, hogy minden esetben figyelemmel kell lenni a Határozatban, illetve a Keretszabályban foglaltakra.

Az EKSZ, valamint a közösségi közbeszerzési irányelvek, és az EuB joggyakorlata alapján csak közérdekû feladatra adható kizárólagosság. Az, hogy mi közérdekû, illetve közfeladat, azt a nemzeti jogszabályok határozzák meg. Ez a kiindulópontja e kérdéskörnek, különben a kizárólagosság alkalmazása visszaélésre adna okot.

A Határozat értelmében, amennyiben egy közszolgáltatási feladat ellentételezése a hatálya alá tartozik, úgy az állami - önkormányzati - támogatás a részletszabályok szerint nyújtható, és nem kötött a Bizottság felé elõzetes, hanem csak utólagos bejelentési kötelezettséghez. A Határozatot tehát tekinthetjük úgy, mint egy quasi - a közösségi jogban ismert - csoportmentességi rendeletet. A benne foglaltaknak megfelelõ intézkedések állami támogatásnak minõsülnek az EKSZ 87. cikk (1) bekezdése értelmében, de nem igényelnek elõzetes bizottsági jóváhagyást. A Határozat hatálya az alábbi közszolgáltatásoknak nyújtott ellentételezésre terjed ki annak 2. cikke alapján.

1. amennyiben azt olyan vállalkozások részére nyújtják, amelynek adózás elõtti éves forgalma (áfa nélküli árbevétel) az általános gazdasági érdekû szolgáltatással való megbízást megelõzõ két pénzügyi évben 100 millió eurónál kevesebb volt (hitelintézetek esetében a 100 millió eurós forgalmi küszöböt egy 800 millió eurós mérlegfõösszeg helyettesíti). és a szóban forgó szolgáltatásért járó éves ellentételezés összege kevesebb, mint 30 millió euró;
2. amennyiben azt az érintett tagállam által általános gazdasági érdekû szolgáltatásnak minõsített tevékenységet végzõ szociális lakásépítéssel foglalkozó vállalkozásoknak illetve kórházaknak nyújtják, nincs összeghatár, mivel speciális tevékenységrõl van szó. Ez alatt természetesen csak a gazdasági tevékenységek végzéshez nyújtott támogatásokat kell érteni, amennyiben ugyanis a támogatást olyan szervezetek kapják, amely nem végeznek gazdasági tevékenységet (pl. kötelezõ társadalombiztosítási rendszer), az nem minõsül egyáltalán állami támogatásnak. Tekintettel ezeknek a tevékenységeknek a speciális jellegére, az egészségügyi ellátást biztosító kórházaknak és a szociális lakásépítéssel megbízott vállalkozásoknak nyújtott kompenzáció esetében tehát sem a forgalom, sem az ellentételezés összege szempontjából nincs összeghatár a határozat alkalmazása tekintetében.
3. amennyiben olyan szigetekre irányuló tengeri és légi közlekedéshez nyújtják, amelyeken az általános gazdasági érdekû szolgáltatással való megbízást megelõzõ két pénzügyi évben az átlagos éves forgalom nem haladta meg a 300 000 utast;
4. amennyiben olyan repülõterek kapják, amelyek átlagos éves forgalma az általános gazdasági érdekû szolgáltatással való megbízást megelõzõ két pénzügyi évben az egy millió utast nem haladta meg, míg kikötõk esetében ugyanez a határ 300 000 utas.

A Határozat maga mondja ki ugyanakkor, hogy alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a közbeszerzéssel és a versennyel kapcsolatos hatályos közösségi rendelkezésekre, valamint az ágazati közösségi szabályokban lévõ szigorúbb, speciális rendelkezésekre.

A Határozat rögzíti, hogy a vállalkozást egy vagy több hivatalos aktussal kell megbízni közszolgáltatás végzésével. A hivatalos aktus jogi formáját tagállamok szabadon megválaszthatják, a megbízás történhet például jogszabállyal, alapító okirattal, vagy szerzõdéssel is. A hivatalos aktusnak mind a vállalkozás, mind az állam (önkormányzat) kötelezettségeit rögzítenie kell.

Fontos tudnunk, hogy az ellentételezés összegének tartalmaznia kell az állam által vagy az állami forrásból bármilyen formában odaítélt kedvezményeket. Az ellentételezést csak az adott általános gazdasági érdekû szolgáltatás mûködtetéséhez lehet felhasználni. Amennyiben a vállalkozás az ellentételezést nem a közszolgáltatás mûködtetéséhez, hanem egy másik piacon, másik tevékenységéhez használja fel - keresztfinanszírozás - akkor az szintén nem szükséges az adott közszolgáltatás mûködtetéséhez, és így összeegyeztethetetlen támogatásnak minõsül. A kompenzáció összegét a Határozat értelmében úgy kell meghatározni, hogy az fedezheti a vállalkozás - a jogszabályban meghatározott fogalom szerinti ésszerû nyereségét is. 

A Keretszabály hatálya alá azok a társaságok, közszolgáltatók tartoznak, akik megfelelnek a Határozatban foglalt feltételeknek, de a részükre nyújtott ellentételezés meghaladja a Határozatban foglalt értékhatárt. Egyebekben a Keretszabály rendelkezései nagy vonalakban megegyeznek a Határozatéval, azzal a különbséggel, hogy a nagyobb értékre figyelemmel ezeket a szerzõdéseket, támogatásokat elõzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak, figyelemmel arra, hogy az olyan állami - önkormányzati - támogatásokat, amelyek esetében a versenytorzítás kockázata jóval nagyobb, csak a Bizottság elõzetes engedélye alapján lehet nyújtani.