Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Tisztelettel köszöntök mindenkit a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülésén. Javaslatot tennék az ülés napirendjére. Öt elõre meghatározott napirend, és egyebek.
1. Galyatetõi BM üdülõszállóval kapcsolatos kérdés
    Elõterjesztõ: Meichl Géza fõigazgató úr
2. 1+1-es képzési rendszerrõl történõ elõterjesztés
    Elõterjesztõ: Dr. Szakács Gábor fõigazgató úr
3. Iskolakezdési támogatással kapcsolatos kérdés
    Elõadó: Dr. Tollár Tibor fõosztályvezetõ úr
4. Az egyenruházati ellátással kapcsolatos kérdések
    Elõadó: Szalai István fõosztályvezetõ úr
5. A szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapításával kapcsolatos javaslat.
        Elõadó: Zsinka András fõosztályvezetõ úr
6. Egyebek
Kérdezem, hogy a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács elfogadja-e ezt a napirendet? Bárdos Judit!

Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A munkavállalói oldal egyeztetést tartott itt, hogy tisztázzuk, 2 órától, és a következõt kérdezi a munkáltatót képviselõ államtitkár úrtól: hogy fordulhatott elõ, hogy pénteken volt egy hete, hogy az RSZTÉF ülésén a kormány és az RSZTÉF munkavállalói oldal tagjai megállapodtak, miszerint a szolgálati viszonyban álló területi és központi szerveknél dolgozó kollégák január 1-jére visszamenõlegesen 5 %-os illetménykiegészítésben részesülnek. Ennek ellenére a pénteket követõ héten a Belügyminisztérium Jogi Fõosztálya egy olyan tervezetet küldött ki - nem vizsgálva annak valóságtartalmát, hogy megfelel-e a valóságnak vagy sem -, miszerint július 1-jétõl jár az illetménykiegészítés 5 százalékpontos emelése, és január 1 és július 1-je között pedig a mintegy 4000 ember között osztják meg a fennmaradó 1 milliárd forintot valamilyen mérõszám alapján. Meg kell hogy mondjam, ez olyan rossz hírt indukált a területen, amely azt a kérdést veti fel, hogy vajon nincs-e szándékosság abban, hogy ez a hír így kiment, és adott esetben valamilyen módon a munkavállalók biztonságérzetét és komfortérzetét csökkenti.
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Én nagyon remélem, hogy nincs ebben semmiféle szándékosság. A dolog teljesen világos amiben megállapodtunk, hogy januártól visszamenõleg, és miután én is meghallottam, hogy az elsõ változat ment ki, holott én úgy hallottam, hogy 5 % július 1-tõl, tehát nem az, hogy az ezt megelõzõ félévre más rendszerben. Amikor én ezt megtudtam, azonnal intézkedtem, hogy az a változat kerüljön közigazgatási egyeztetésre, amiben megállapodtunk az RSZTÉF-en. Már csak azért is, mert az RSZTÉF után hétfõn reggel a miniszter asszony is közölte, hogy õ is elfogadja a megállapodást, és pénteken írnánk alá. Tehát a mi részünkrõl ebben nincs változtatás, de utána fogok nézni, hogy jelenleg hol tart. De nincs ebben változás, tehát ahogy ott megérkeztünk, és holnap meg is kapják azt a megállapodás tervezetet, amit szeretnénk pénteken aláírni. Én ezt egyébként nagyon sajnálom, hogy ez így történt.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Annyit hadd tegyek hozzá, hogy ebben szinte biztosan semmilyen szándékosság nincs, hiszen egy nagyon szûk körû tárca körözésre már az a változat ment el, amely a január 1-jét tartalmazta.
Ha már szóba került, az RSZTÉF-en született megállapodást holnap reggel, vagy a délelõtti órákban írásban megküldjük a tervezetet minden érintett szakszervezetnek azzal, hogy szerdán délután én kérnék észrevételeket, mivel csütörtök munkaszüneti nap, és péntek délelõtt 10 órára tervezzük az RSZTÉF megállapodásának aláírását itt a Belügyminisztériumban.
 
Kérdés:
Zárva lesz a Belügyminisztérium teljes egészében?
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Gyakorlatilag igen. Ahogy ez a korábbi évek gyakorlatánál szokott történni, hiszen ez a köztisztviselõk számára munkaszüneti nap. Önök is köztisztviselõk, nem? Az államtitkári intézkedés, amely errõl szól, arra kéri az érintett szerveket, hogy a nem köztisztviselõi jogviszonyban lévõknél is biztosítsák a szolgálatmentes vagy a munkavégzés-mentes napot erre az idõre. Ezen kívül kérdezem, hogy a napirenddel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele, más kiegészíteni valója? Ha nincs, akkor én átadnám az 1. napirendi pont elõterjesztõjének a szót, Meichl Géza fõigazgató úrnak, a galyatetõi BM üdülõszállóval kapcsolatban.
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Köszönöm a szót. Államtitkár Úr, Tisztelt Érdekegyeztetõ Tanács! Amikor legutóbb Galyatetõrõl tárgyaltunk ezen a fórumon, akkor arra kértem és kaptam felhatalmazást, hogy ezt az üdülõt bérletes formában üzemeltessük tovább, megõrizve a házat, a szolgáltatásait, de törekedve arra, hogy lehetõség szerint ezt kevesebb ráfizetéssel, üzemi veszteség nélkül csináljuk. Ez a pályázat eredménytelen volt, azok a pályázók, akik erre a pályázatra jelentkeztek, azok teljesen egyértelmûen azokat a garanciákat, amiket mi kértünk azért, hogy az állami, a belügyi tulajdont mûködtessék, nem tudták szolgáltatni, úgyhogy óhatatlanul újra napirendre kell tûzni a galyatetõi üdülõnek a kérdését két ok miatt.
Arról már beszéltem ezen a fórumon, hogy ez az üzemegység meglehetõsen nagy üzemi veszteséget termel, drága üzem, és nem áll arányban a ráfordított költségvetési támogatás a szolgáltatással, illetve az igénybevétellel. Ehhez ma én annyit tudok hozzátenni, hogy ennek a háznak az átlagos kapacitás-kihasználtsága 20-25 % közötti, tehát egyértelmû számomra, hogy minden üzemgazdasági érv a mellett szól, hogy ezt ne üzemeltessük tovább. Ne üzemeltessük tovább, nemcsak azért, mert drága üzemû, hanem azért, mert hiányzik az igénybe vevõ akkor, amikor a vendéglátóiparban nincs vendég. Márpedig Galyatetõn ma ez a helyzet, hogy kevés a vendég, akkor ennek az üzemeltetésnek nincs értelme, hiszen minden ráfordított támogatás, költségvetési forint kidobott pénz. Úgy gondolom, hogy ebben a formában ez az üzemegység nem mûködtethetõ tovább. Úgy célszerû, ha a bezárást a fûtési szezon elõtt hajtjuk végre, hiszen a legnagyobb költségtényezõ ennél az üzemegységnél az igen drága falugáz alapon mûködõ fûtési, illetve melegvíz-szolgáltatási költség. Tájékoztatásul annyit mondanék, hogy pillanatnyilag 28 fõ közalkalmazott dolgozik ebben a házban, további létszámcsökkentésre, illetve üzemeltetési költségcsökkentésre nincs lehetõség. Amit ebben az ügyben meg lehetett tenni, azt az elmúlt években megtettük. Gondolnám, hogy nincs más utunk, mint ezt a bezárást kezdeményezni, minden olyan marketing típusú lépés, amit a belügyön belül igyekeztünk annak érdekében megtenni, hogy legyen tele újból vendéggel ez a ház, az nem hozta meg azt a kielégítõ eredményt, hogy érdemes lenne tovább üzemeltetni.
Még annyit tájékoztatásul, hogy pillanatnyilat olyan éves szinten 50-55 millió forint az a költségvetési támogatás, amiben ez a ház részesül. Természetesen amennyiben ezt az üzemegységet bezárjuk, annyit lehet ígérni, hogy azt a dologi elõirányzatot, ami eddig ennek a háznak a fenntartására jutott, azt ebben az intézményi körben, tehát az üdülõk között fogjuk újra osztani. Ennyi volt a rövid kiegészítés a rövid írásbeli elõterjesztéshez. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Bárdos Judit!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Munkavállalói oldal álláspontot szeretnék közvetíteni. Egyrészt nem kaptunk semmiféle elõterjesztést, azért rögzítsük le, Galyatetõvel kapcsolatban. Ennyi a történet. Tehát még azt nem láttuk, hogy mi az elõterjesztés tartalma.
A munkavállalói oldalnak a következõ a véleménye. Évek óta megéljük azt, hogy nagyon sok üdülõje volt valamikor a belügynek, és egyre kevesebb és kevesebb lesz, egyre kevesebb állami költségvetési támogatás jut az üdülõkre, egyre kevesebb kolléga tudja igénybe venni. Lásd, Nánási úti napközi otthont is eladtuk, gyönyörû lakópark épült a helyén. Volt akinek megérte, a belügynek nem, a továbbiakban fenntartani.
Az oldalnak a következõ a véleménye: jelenleg nem járul hozzá Galyatetõnek az ez úton való bezárásához. Viszont van egy javaslata. A javaslat a következõ: egy hónap múlva, legkésõbb augusztus közepéig hozza vissza a Miniszter Asszony ide BÉT ülés elé Galyatetõ kérdését, amikor a következõt már megvizsgálják: hogyan lehet Galyatetõt az összes rendvédelmi szerv tekintetében - és itt nemcsak a belügyi rendvédelmi szervekrõl beszélünk, hanem a Vám- és Pénzügyõrség, a BV, illetve a két szakszolgálat, az Információs és Nemzetbiztonsági Hivatal tekintetében - rekreációs központként közösen üzemeltetni.
Fõigazgató Úr nem mondta el, de az elmondása szerint, ugyan én ezt vitatom, hogy ennyi lenne, de a házat korszerûsíteni kell. Magam felmentem vállalkozóval, megnézettem, hogyan lehetne a szobákat komfortosítani, fürdõszobával ellátni, nyílászárókat cserélni, a fûtést korszerûsíteni, errõl szól ez a történet, hogy erre a házra igazából a rendszerváltás óta, de elõtte sem, azon kívül, hogy a vízhálózatot megcsinálták, komfortosítás nem történt. Egy régi szocreál típusú üdülõ, szigeteletlen ablakokkal, amely egyrészt viszi a hõt, rossz a hõmegtartása, rossz a fûtésanyaga, hiszen falugázzal fûtenek, ez a legdrágább ami ma létezik Magyarországon. Ezzel szembe kell azt állítani, hogy Magyarországon egy magaslati hely elõzi meg összesen, ez Kékestetõ, mert alatta van 60 méterrel, és ma nem is a ház ér sokat, hanem az az õsfenyves, aminek a területén ez az üdülõ fekszik. Tehát ez egy nagyon sokat érõ telek, ahol olyan igazából elzárt, tehát rekreációs központot lehetne üzemeltetni, ahol azok a kollégák, akik a rendvédelem területén megrokkannak a tényleges hivatásos szolgálat teljesítése során kinn az utcán, vagy elfáradnak, azokat ide lehetne hozni. Ha és amennyiben az összes rendvédelmi szerv beszállna ebbe a felújításba, és tudomásul venné végre az állam, hogy ez nem nyereség-orientált tevékenység, hogy a szolgálati törvényben elõírt rekreációs kötelezettségének a munkáltató eleget tegyen, akkor itt lehetne egy rekreációs központot létrehozni még azon az áron is, hogy leválasztani a KGF-rõl. Le kell választani, és akkor külön a Belügyminisztérium, vagy valamelyik rendvédelmi szerv üzemeltetésébe helyezni. Mindegyik beszáll az üzemeltetésébe anyagilag. Ennek kérjük a kivizsgálását. Erre elég másfél hónap, hogy ez anyagilag hogyan történhet meg, mennyit kéne ráfordítani, és térjünk utána vissza. Ha és amennyiben egyetlen egy rendvédelmi szerv nem vállalná ennek az igénybevételét, ebbe a beszállását, akkor az egy másik szituáció, akkor meg kell fontolni, hogy mi legyen ennek a sorsa. De csak akkor, ha mindenki azt mondja, hogy kérem szépen, nem. És akkor utána meg fogjuk nézni, hogy ki akarja ezt megvenni. Mert az egy tapasztalat a rendszerváltás óta, hogy megszabadulunk dolgoktól, megszabadultunk dolgoktól, és utána meg kellett volna nézni, hogy ki az, aki megvásárolta, és mit hozott utána õ belõle ki. Tehát lehet, hogy a magánzónak minden megéri, mert ez egy nagy érték, lehet, hogy nekünk is megérné. Ennyi.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Kérdezem Fõigazgató Urat, kíván-e erre valamit reagálni?
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Azt gondolom, hogy ez, amit a munkavállalói oldal javasol, az az üzemeltetõnek a kompetenciáját meghaladja. Az azonban kétségtelen, hogy itt akkor és csak akkor van bármiféle további üzemeltetésrõl esetleges invesztícióról beszélni, hogyha garantáltan lesz vendég. Az egészen biztosan állítható, hogy ezt a létesítményt a jelenleginél olcsóbban üzemeltetni nem lehet, ez nem KGF vagy nem KGF kérdés. Úgy gondolom, hogy ilyen fajta javaslatokon akkor és addig érdemes gondolkodni, amennyiben ez vendéget biztosít ennek a háznak, ha tele van a ház vendéggel, akkor lehet, és akkor szabad foglalkozni azzal, hogy vajon milyen módon lehet forrást találni az esetleges felújításra mint üzemeltetõ. Ebben, hogy ez a rekreációs központ hoz-e vendéget, és garantáltan hoz-e vendéget, nem tudok nyilatkozni. Azt azonban megjegyzem, hogy pillanatnyilag a rekreációs pihentetés egy belügyi jogszabály alapján mûködõ lehetõség, ez a lehetõség a dobogókõi üdülõnkben mûködik, és az igények nem haladják meg a lehetõségeket, tehát bárkit tudunk Dobogókõn jelenleg is rekreációs üdültetésre fogadni.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Államtitkár Úr!
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Kérdeztem a kollégáimat, hogy ugye ebben egyetértésre kell jutnunk, tehát ez olyan kérdés, amiben .. Tehát itt azért van egy furcsa helyzet, mert most mi itt elmondjuk, hogy a mi korábbi számításaink, eddigi kihasználtság azt mutatja, hogy nem lehet üdülõként tovább használni, ezeket láthatjuk. Ha ezt nem fogadja el a munkavállalói oldal, akkor igazából az a kérdés, hogy milyen más lehetõségünk van azon kívül, hogy egy hónap alatt megvizsgáljuk, és visszahozzuk ide a BÉT ülésére. Én azt gondolom, akkor is van egy nagy beruházási költség. Ha jól értem, a jelenlegi állapotát tekintve ez az épület, és a szolgáltatás amit nyújt, ha belegondolunk, valakinek rekreációra van szüksége, szeretne felfrissülni, akkor az olyan környezetbe szeretne menni, ahol minden olyan szolgáltatást megkap, ami ma színvonalas, és valóban a felfrissülést segíti. Kérdés, hogy ennek a megteremtése milyen tõkét, milyen forrást igényel? Ezzel a forrással sem rendelkezünk jelenleg.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést, akkor nem értették meg! Itt nem üdülõ beutalókról szól ez az egész történet! Hiszen a környezet, az maga adott, egy hegyvidéki környezet, hol ha lenne fürdõszobával ellátott szoba, akkor nem hawaii dizsire kell küldeni a rendõr kollégát, hogy éjjel lestrapálja teljesen magát, hanem azt mondja neki az orvos, hogy két hétre menj el, és pihenj. Lehet, hogy aktív pihenés, mert egy konditermet felépíteni nem olyan sok pénzbe kerül, de azt elvárja ma mindenki, hogy ne a folyosón legyen két WC 10-15 szobának és két tusoló, és itt töltse el az életét, hogy adott esetben sorba áll. Tehát a felújítás - még egyszer elmondom - a komfortosítás és a fûtés, a nyílászárók cseréje. És nem beutalókról szól ez a történet. Arról, azt kéri az oldal, azt vizsgálják meg, hogy most, a 2005. évi költségvetés tervezése során hogyan tudnak  a rendvédelmi szervek arra garanciát adott esetben vállalni, hogy a rendõrség a maga 30 ezer hivatásosából vállalja, hogy évente 200 kollégát pénzért oda befizet. A BV azt vállalja, hogy 50-et befizet, mert erre van neki kerete. A Nemzetbiztonsági Hivatal tízet küld csak, a Határõrség oda küldi azokat a fiúkat, akik a határon -20 fokban sétálgatnak, és szükségük lenne egy pihenésre, odaküld 150-et. És már meg is telt. És nem vendég-éjszakáról szól ez a történet. Egy rekreációs központ az egy kötelezõ ellátás a Hszt szerint. A probléma az, hogy senki nem kérte számon a rendvédelmi szervektõl, hogy miért nem tervezik évente be? Vagy miért nem engedték nekik betervezni ezt a költséget? Egyszer csak el kell oda jutni, hogy az ember fontossá válik ezeknél a szerveknél ilyen szempontból is, és nem mindent a pénztárca határoz meg!
 
Dr. Tepliczky Miklósné asszony, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Fõigazgató Úr csak egy témában mondott százalékos arányt, a kihasználtságot illetõen. Én azért bõvebben kíváncsi lennék arra, hogy ez a kihasználtság, ez a 23, vagy 20-25 % között, ez a tavalyi mutató? Ez az ez év féléves? Nekem egy tavaly, tavalyelõtti van a birtokomban, tehát ez a legfrissebb, ami Önnél van. Ez a 20-25 %-os telítettség milyen bevételt hozott, szemben a kiadásokkal kapcsolatosan?
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Fõigazgató Úr?
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Ez a 20-25 %-os szobakihasználtság ez egy idei mutató, tapasztalataink alapján évrõl-évre ez a kihasználtság romlik. Praktikusan ez azt jelenti, hogy hétvégén, másfél-két napra az üdülõ 45-50 %-ig megtelik, utána pedig 5 munkanapon keresztül több a szolgálatos személyzet, mint a vendég. Az üdülõnek a 92 millió forintos támogatását 44 millió forint saját bevétel egészíti ki, ezek ez évi egész évre vetített becsült adatok. Tehát azt lehet mondani, hogy 1 Ft saját bevételhez 2 Ft állami támogatás járul.
Megragadván a szót, kicsit visszatérve erre a rekreációra. Abban a pillanatban, amikor - amit Fõtitkár Asszony feszeget - errõl a rekreációról beszélünk, az egy egészen más dolog, az nem egy intézményrõl, és nem egy helyszínrõl szól, hanem egy ellátási rendszerrõl, amit gondolnám, ha errõl tárgyalni kell, ha ezt vizsgálni kell, akkor ezt helyszíntõl függetlenül kell megtenni. Ha ilyen döntés születik, pl. Balatonfüredet is fel tudjuk ajánlani ilyen célokra, nemcsak Galyatetõt. Abban a pillanatban ez egész más téma, amely rekreációnak valóban egy lehetséges helyszíne lehet, Galyatetõ, lehetnek más helyszínei is, ha még egyszer mondom, a pillanatnyilag mûködõ rekreációs rendszerben nincsen többlet kereslet, tehát aki jön rekreációs üdülésre, azt tudjuk fogadni, ehhez nem szükséges új kapacitásokat létesíteni akkor, ha az egész rendszer valamilyen módon nem változik.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Bárdos Judit!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Miután mi az egész rendvédelem területére gondolunk, ezért az RSZTÉF, biztos, hogy eggyel följebb is kell magát a gondolatot vinni, a Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztetõ Fórumát is valamilyen módon bele kéne ebbe csatolni, meg kéne nézni, hogy milyen uniós pályázatot lehetne az össz szerveket érintõ rekreációra megnyerni, mert ez kormányzati feladat, hiszen a szolgálati törvény rögzíti - ez az egyik. A másik pedig, azért meg csodálkozunk, ha a Belügyminisztérium kezeli egyébként is, a fûtéskorszerûsítés, nyílászárók cseréjének az állampolgári szervezeti támogatását, akkor gyakorlatilag egy ilyenre is azért egy kis kormányzati pénzt lehetne szerezni. Egy lakásra kapok 300 ezer forintot, akkor talán egy ekkora üdülõre is lehetne valami zsozsót... Én azt mondom, hogy kérjük ennek a megvizsgálását egyébként is ennek az egész lehetõségnek, és újbóli BÉT elé hozását.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Tehát gyakorlatilag a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács munkavállalói oldala nem fogadta el az elõterjesztést, ezért azt javaslom: szülessen az a döntés, hogy július 31-éig a Központi Gazdasági Fõigazgatóság ezt a vizsgálatot végezze el, nyilatkoztassa az érintett rendvédelmi szerveket arról, hogy ezt a megoldást tudják-e támogatni, mennyivel tudják támogatni, és ezt az elõterjesztést augusztusban a BÉT tárgyalja meg úgy, hogy amennyiben mégiscsak az eredeti elképzelést kellene megvalósítani, akkor még a fûtési szezon megkezdése elõtt ezt a döntést meg lehessen hozni. Kérdezem, hogy a munkáltatói oldal ezt a megoldást elfogadja-e?
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Végrehajtható, azzal, hogy vélhetõen akkor nem a szeptember 1-jei, hanem az esetleges szeptember 30-ai idõpont az, ami releváns. Végre tudjuk hajtani.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Államtitkár Úr!
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Én két dologgal szeretném kiegészíteni. Az egyik, hogy ne az legyen, hogy most a munkavállalói oldal elutasította az elõterjesztést, hanem errõl tárgyaltunk, és egy újabb feladat van. Tehát ezt kérem, hogy ezt csináljuk meg. A másik, hogy az akkori elõterjesztésben szerepeljen a felújítás esetleges költsége, azért fontos, hogy lássuk azt, hogy mibe is kerül. Akkor egész másképp tudunk hozzáállni. De én így el tudom fogadni, és akkor úgy kérem, hogy ennek megfelelõen.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Még valaki ehhez a napirendi ponthoz? Tepliczkiné asszony!
 
Dr. Tepliczky Miklósné asszony, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Kérdezem, hogy ezt a BM KGF dolgozza ki?
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Igen. Van jobb ötlete?
 
Dr. Tepliczky Miklósné asszony, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Csak kérdés volt.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Akkor a válasz igen. Akkor ezt a napirendi pontot lezárhatjuk? Köszönöm.
Áttérnénk a 2. napirendi pontra, az 1+1-es képzési rendszer a rendészeti szakközépiskolák esetében. A napirendi pont elõzményéhez tartozik, hogy amikor tavasszal tárgyalta a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács a szakközépiskolai rendszer átalakítását, az a döntés született, hogy az 1+1-es képzési rendszer vonatkozásában egy szakértõi bizottság vizsgálja meg, hogy milyen formában is mûködne ez a dolog. Ez a szakértõi vizsgálati munka elkészült, a bizottság elvégezte azt a munkát, amelyet a BÉT kirótt rá. Errõl kérném Dr. Szakács Gábor fõigazgató úr elõterjesztését.
 
Dr. Szakács Gábor úr, fõigazgató, BM Oktatási Fõigazgatóság:
Köszönöm szépen. Államtitkár Úr, Tisztelt Értekezlet! Valóban megkaptuk a feladatot, és tulajdonképpen örömmel tettünk e feladatnak eleget. Ahogy a BÉT ülés meghatározta, az összes érdekelt fél bevonásával létrehoztunk egy munkabizottságot, amely bizottság négy alkalommal tartott ülést. Mind a négy alkalommal folyamatosan csiszolódott az anyag. A bizottság munkáját egy háttér szakértõi csoport segítette. Valamennyi szakszervezet, érintett szakszervezet képviselõje részt vett a munkában. Részt vettek a rendészeti szervek szakértõi, és az iskolák szakértõi.
Az elsõ bizottsági értekezleten már kiderült az, hogy a beterjesztett két alternatíva közül, az elsõ alternatívát tulajdonképpen egyik fél sem tartja megfelelõ megoldásnak. Ez az alternatíva pedig azt kínálta, hogy a kétéves rendészeti szakközépiskolai képzés elsõ éve az iskolában a szokásos, hagyományos rend szerint történjen meg, a második évben pedig területi szakmai gyakorlatot teljesítsenek a tanulók, és az utolsó 4-5 hétben kerüljenek visszahívásra az iskolákba, és készüljenek fel a vizsgára. Ez sem szakmai, sem pedagógiai szempontból nem volt elfogadható, ezért kidolgoztunk egy második "B" megoldást, ahol tulajdonképpen a jogszabályi kereteket figyelembe véve modulrendszerû képzést alakítottunk ki, illetõleg erre tettünk javaslatot. Itt a rendezõ elv az volt, hogy a képesítés és követelményrendszerben, amelyet a szakképzésért felelõs belügyminiszter meghatározott, az itteni követelményeket teljesíteni lehet ezzel a megoldással. A tantervi követelményekbõl némileg csökkenteni kellett, de hangsúlyozom, a kimeneti résznél ez ugyanazt a minõséget biztosítja. A moduláris rendszer lehetõvé teszi azt, hogy a hallgatókat egy rotációs rendszer segítségével egyenletesen tudjuk kibocsátani a rendészeti szervekhez, tehát nem kell egyszerre minden hallgatónak kint lenni a területi gyakorlaton, de a folyamatos hallgatói jelenlétet biztosítja ez a rendszer a megyei és helyi szerveknél. A képzési arányok a képesítési követelményben meghatározottnak megfelelõen alakulnak, ahol 50-50 %-os arány van meghatározva. Ez azt jelenti, hogy az 1. és a 2. tanévben az iskolákban 1380 órát töltenének a tervek szerint a hallgatók, és területi szakmai gyakorlaton pedig 1120 órát töltenének. Természetesen ez a rendszer igényli azt, hogy a szakmai szervek biztosítsák úgy, ahogy eddig is, a mentori szolgáltatást, ha lehet ezt mondani, sokkal hatékonyabb és intenzívebb kapcsolatot kell mûködtetni a szakmai szervek és az iskolák, a mentorok, illetõleg a pedagógusok között. Ezt a megoldást, mely alapján a központi képzési programot is elkészítettük, a szakszervezeteken túl, és a bizottságon túl eljuttattuk a Határõrségnek és a Rendõrségnek, és várjuk a válaszukat. Kérem az Érdekegyeztetõ Tanácsot, hogy ezzel a második megoldással, amit közösen kidolgoztunk, és írásban tulajdonképpen mind a két szakszervezet egyetértését fejezte ki - egy dolog volt, amit a BÉT kifogásolt, a gépjármûvezetõ képzéssel kapcsolatosan, azt jelenthetem, hogy a rendõri képzésben benne foglaltatik ez a program, tehát ezt nem vettük ki, nem nyúltunk hozzá. A Határõrségnél pedig maga a Határõrség kérte, a Béndek úr kérte, hogy differenciáltan kezeljük ezt a kérdést, mert nem minden jövendõ határõr, tiszthelyettesnek kell gépjármûvezetõi engedéllyel rendelkeznie, itt még tulajdonképpen pénzügyi megtakarítást is eredményezhet ez a megoldás. Kérem az elmondottaknak az elfogadását. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm Fõigazgató Úr! Kérdezem a munkavállalói oldalt, szakszervezeti oldalt..
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm a szót. Én azt hiszem, ez a példája, hogy jól együtt lehet dolgozni munkaadói és munkavállalói oldal részérõl. Mûködött egy szakértõi bizottság, együtt, közösen megadtuk a javaslatokat, véleményeket. Én azt hiszem, errõl hosszasan nem is kell tárgyalni, mert a szakértõi bizottság keretében megegyeztünk. Úgyhogy azt hiszem elfogadható, és elfogadjuk. De viszont ha ennél a napirendi pontnál tartunk, szeretnék egy dolgot felvetni. Mint ismeretes, korábban megállapodás született arról, hogy négy rendészeti szakközépiskola önállóan fog mûködni. Vannak olyan intézmények, amelyek más funkciót fognak kapni. Többek között a Csopaki Rendészeti Szakközépiskola. Ezzel kapcsolatosan szeretném megkérdezni hogyan áll az átadás-átvétel, mert tudomásom szerint az Országos Rendõr-fõkapitányság fogja átvenni, illetve folyamatban van, hogy hogyan áll az átadás-átvétel, és milyen módon, milyen leltár szerint, a személyi állománnyal kapcsolatos kérdések megoldódtak-e? Ha lehetne errõl egy pár szót hallanunk. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Mielõtt ebbe belemennénk, azért elõször az 1+1-es képzést tegyük rendbe és zárjuk le. Akkor gyakorlatilag, ha jól értem, a szakszervezeti oldal a szakértõi bizottság által kidolgozott oktatáspolitikai elképzeléseket elfogadja, és ezt így, oktatási képzésként 2004. szeptember 1-jétõl bevezethetõnek tartja a négy rendészeti szakközépiskolában? Jó. Akkor a napirendnek ezt a részét lezártnak tekintjük, és akkor kérem Fõigazgató Urat, hogy ezt a tájékoztatást adja meg.
 
Dr. Szakács Gábor úr, fõigazgató, BM Oktatási Fõigazgatóság:
Köszönöm szépen. Nagyon röviden arról tudok beszámolni, hogy Miniszter Asszony eldöntötte azt, hogy 4 rendészeti szakközépiskola folytathatja a munkáját. Ennek megfelelõen történt meg a Rendõrséggel és a Határõrséggel is a párbeszéd. Csopakot kérdezted, Csopakkal kapcsolatosan talán itt a legzökkenõmentesebb a megoldása a kérdésnek. A Rendõrséggel szinte mindenben megállapodtunk. Átveszik azt a 68 státuszt, amelyik még a 117 fõ létszámleépítés után maradt az intézményben, tehát teljes körûen fogják õket foglalkoztatni. Itt van Sipos úr, vele pedig megállapodtunk a tekintetben, hogy az anyagoknak az átadása-átvétele is hiánytalanul meg fog történni. Tehát tulajdonképpen a csopaki iskolát az ORFK szándékainak megfelelõen szeptember 1-jétõl Továbbképzõ és Módszertani Központként a tiszthelyettesek továbbképzésére tudja az ORFK használni. A leltárt természetesen, most végzik a kollégák.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Bocsánat, Judit legyen szíves a mikrofonba, mert szerintem ott a végén nem igazán lehetett hallani, hogy mit mondott. Igen. Akkor Géza!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
A kérdést feltettem. Tehát tudom, hogy a személyi állománnyal kapcsolatos kérdések megoldottnak látszanak, már csak azért is, mert az Országos Rendõr-fõkapitányság a személyi elbeszélgetéseket már lefolytatta, és ebbe a szakszervezeti tisztségviselõk is bevonásra kerültek, tehát errõl tudunk. Ez szépen lezajlott. A kérdésem részben erre is irányult, hogy azért ez felvetõdjön a BÉT ülésen. A másik kérdés, ami felvetõdött, illetve szeretném, ha ez az átadás-átvétel úgy történjen meg, hogy határozzunk meg egy határnapot, hogy milyen leltár szerint. Én javasolnám a 2003. december 31-i állapotot, és úgy kerülne átadásra az Országos Rendõr-fõkapitányságnak ez az intézmény.
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Ennek jogi akadálya van, ugyanis Csopak, mint költségvetési szerv megszûnik, és a megszûnéshez záró mérleget kell készíteni, ami záró mérleg alapján leltárral alá kell támasztani, és az átadás-átvétel csak ennek a záró mérlegnek megfelelõen történhet meg. Nincs más jogi lehetõség erre a történetre.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Bárdos Judit!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Ne haragudj Géza, de van egy lehetõség, hogy nem hordják szét a cuccot ami ott van, hanem gyakorlatilag.. Ennyi.
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Ha megállapodott a két szervezet. Tehát ez egy percig nem volt kérdés. Nemcsak Csopak, hanem Sopron esetében sem. Tehát ez nem volt kérdés, és probléma sem volt.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Ha már ilyen egyszerûen és világosan mindenki számára érthetõen fogalmaztunk, hogy széthordják-e a cuccot, a megállapodás közöttünk arról szól, legalábbis Fõigazgató úr és köztem arról szól, hogy minden olyan berendezést és használati tárgyat, amely Csopak módszertani központként, rekreációs központként, nyaraló központként, bármilyen központként történõ tovább foglalkoztatásához szükséges, azt mi átadjuk az Országos Rendõr-fõkapitányságnak. Ez a megállapodás köztünk egyelõre errõl szól. Nyílván ehhez majd valakinek a jóváhagyása kell, de úgy gondoljuk, legalábbis mi a mi szintünkön, ahhoz, hogy Csopakot tovább tudja mûködtetni az Országos Rendõr-fõkapitányság, ahhoz úgy nem lehet odaadni, hogy teljesen le van csupaszítva. Ez az én magánvéleményem is többek között, úgyhogy nem hordjuk szét a cuccot.
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Köszönöm szépen. Hallgattam a vitát, és nem tudtam hogy .. de most már értem, így kell mondani, így érti mindenki, hogy mirõl szól a dolog. Szerintem tehát az a cél, hogy ne kerüljön széthordásra, tehát hogy tényleg megmaradjon a cucc. A jegyzõkönyv számára: cucc értsd: technikai eszközök.
Viszont szeretnék egy másik dolgot elmondani, amit nagyon fontosnak tartok, hogy szintén a belügyi érdekegyeztetésen volt az a megrendelés a munkaadói oldal felé, hogy vizsgáljuk meg a lehetõségét, hogy a négy megmaradó középiskola önálló intézményként mûködjön tovább. Jelzem, hogy a négy intézmény önálló költségvetési intézményként mûködik tovább. Ugye volt egy elképzelésünk, hogy egy, és tagintézményként, nem, hanem négy önálló intézményként mûködik. Alá van írva, igen. Ezt csak azért mondom, hogy az utána következõ napirendeknél szeretnénk ezt visszakérni majd valamilyen módon ezeket a gáláns magatartásformákat. Tehát ez is teljesült, ezt is szeretném jelezni. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Kérdezem, igen.. Parancsolj, Kertész Úr!
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Nekem lenne hozzád intézett kérdésem szintén a képzéssel kapcsolatban. Április ...
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Bocsánat Lacika, az 1+1-est akkor gyakorlatilag Csopakot és egyéb kérdést lezárhatjuk? Jó.
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Én is úgy gondoltam, hogy ennek a végére értünk, és azért most kértem szót. Ezen levélben, amely április 15-én datálódott, az elõzõ BÉT ülés után, amikor szóban megállapodtunk abban, hogy miután elkészül a rendõrségi képzés átnézése, átvizsgálása, ezek után a tûzoltókra is sor kerül. Most június 28-át írunk, már megtörténtek a felvételi eljárások, szeptembertõl ismét nem tûzoltó szakmunkások lesznek képezve, hanem tûzoltó- és katasztrófavédelmi technikusok, ami egy teljesen más képzés, mint ami elõtte volt. Nem tudom, hogy mikor tudunk a többi esetben, a nagyon fontos oktatási kérdésben is leülni végre, hiszen ismét egy tanévet várnunk kell, hogy esetleg vissza lehessen hozni majd a tûzoltó szakmunkás képzést valamilyen formában, hiszen az önkormányzati tûzoltóságok alapvetõen ezen középvezetõkre várnak. Elsõsorban az õ feladatuk nem a katasztrófa elhárítás, csak katasztrófa helyzetben. Tehát jó lenne, ha záros határidõn belül ezt és az egyéb HTFSZ által felvetett kérdéseket le tudnánk tárgyalni. Hiszen telnek-múlnak a hónapok, és ahogy az elõbb mondtam már, a felvételi eljárásokon is túl vagyunk, megint csúsztunk egy évet. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Fõigazgató Úr!
 
Dr. Szakács Gábor úr, fõigazgató, BM Oktatási Fõigazgatóság:
Köszönöm szépen. Nem felejtettük el azt az igényt, ami szintén ezen az értekezleten megfogalmazódott, de tényleg, ez olyan mértékû feladat volt, a rendészeti szakközépiskoláknak az átalakítása, képzése, átrendezése, az iskolák megszüntetése, összevonása, stb., ami egyszerûen meghaladta az erõnket. Én azt terveztem, és a kollégáimmal már az elsõdleges mûhely beszélgetéseket lefolytattuk a tekintetben, de beszéltem a Tatár úrral is és a Bleszity úrral is, hogy õsszel elkezdünk egy munkát, aminek nemcsak a ti képzési területetek lesz a témája, hanem az egész belügyi képzési, kiképzési, átképzési, továbbképzési, vezetõképzési rendszer. Szeretnénk - amennyire lehet - egy egységes rendszert kialakítani, egy egymásra épülõ rendszert, aminek a jogi hátterét is szeretnénk rendezni. Ebben a munkában - már akkor itt kérem, megragadva az alkalmat, hogy a szakszervezetek is vegyenek részt, mindenkit értesíteni fogunk, és meg fogjuk kezdeni ezt a szakértõi munkát. Én úgy gondolom, hogy ez van olyan komoly feladat, és összetett feladat, hogy kb. egy félévet valószínû ez igénybe fog venni ahhoz, hogy felelõsen, olyan jogi anyagot le tudjunk tenni, amit aztán nem kell félévente folyamatosan változtatgatni. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Nekem magamnak is az a véleményem, hogy e mellett a szakközépiskolai rendszer átalakítása mellett, ha belefogunk ebbe a kérdésbe, összecsaptuk volna. Tehát olyan szinten nem tudtuk volna kidolgozni, ilyen rövid idõ alatt, mondjuk április és július között, hogy megalapozottan azt lehessen mondani, hogy szeptembertõl így folyik a KOK-on a tûzoltóképzés. Én azt gondolom, erre kell annyi idõ, amennyit Fõigazgató Úr mondott. Ennek, amikor a szakközépiskolai rendszer átalakításával végeztünk, ennek a legvégsõ idõpontja augusztus 31-e, akkor tudjuk ezt a kérdést olyan mélységében megvizsgálni, hogy akkor már lassan tapasztalataink lesznek arra, hogy hogyan mûködik Csopak, hogyan mûködik Sopron, hogyan tudjuk ezt az egész képzési, továbbképzési rendszert mûködtetni. Mert azért azt tudni kell, vagy látni kell, hogy azért voltak itt átfedések, voltak párhuzamosságok, amelyeket majd nagy valószínûséggel ezek a központok, akár Csopak, akár Sopron, ha ki tudnak váltani, nekünk tovább kell vizsgálni azt, hogy a rendészeti szakközépiskolákból ezek a továbbképzések hogyan kerülnek át máshova, és az mit fog jelenteni a rendészeti szakközépiskolai oktatási rendszerünkben. Úgy gondolom, hogy augusztus közepe táján már mi leszünk ezzel az egész rendszerben olyan helyzetben, hogy neki tudunk állni ennek a tûzoltóképzési kérdés sokkal alaposabb megvizsgálásának, mintha néhány hónap alatt összecsaptunk volna bármit ebben a kérdésben, és nem jártunk volna semmivel sem elõbbre. A többi felvetésedet - ugye az RSZTF-en is beszéltünk róla - jeleztük közjogi helyettes államtitkár asszonynak írásban, hogy ez a Hszt módosítási javaslat készül az 5 százalékpontos emelésen kívül egy másik Hszt módosítási csomag is, amely részben az Alkotmánybírósági döntésbõl is fakad, és ott ezt nyilván közjogi helyettes államtitkár asszony szerepeltetni fogja a Hszt módosítás kapcsán ezt a javaslatot is.
Van-e még oktatási kérdéshez bárkinek hozzászólása, kiegészíteni valója? Ha nincs, akkor a következõ napirendi pont iskolakezdési támogatás, Tollár Tibor fõosztályvezetõ úré a szó.
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Köszönöm. Miután Bárdos Judit asszony a levelében azt írta, hogy a BÉT ülésen ki kívánja fejteni a kérdéshez kötõdõen az álláspontját, véleményét, én kérném, hogy akkor ezt tegye meg.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Bocsánatot kérek, hogy azért mindenki számára világos legyen, Fõtitkár Asszony írásban tett javaslatot, hogy a BÉT ülés napirendjére kerüljön az iskolakezdési támogatás és az egyenruházati ellátás. Az iskolakezdési támogatással kapcsolatos egyik javaslata, ami legalábbis írásban megjelent, az az, hogy pillanatnyilag BM rendelet az iskolakezdési támogatást két kategóriára osztja: egy kötelezõen adandó kategóriára, és egy adhatóra. A javaslat arról szól alapvetõen, hogy az adható is legyen kötelezõen adandó, és akkor innentõl kezdve Bárdos Judité a szó.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A munkavállalói oldal álláspontját szeretném ebben a kérdésben elmondani. Azért kértük, hogy a legkorábbi BÉT ülésre kerüljön ez a kérdés, mert az adójogszabályok szerint augusztus 31-éig lehet az iskolakezdési támogatást adómentesen az érintett kollégák részére megadni. Ha most nem hozzuk BÉT ülés elé, augusztusban már késõ. Ez az egyik.
A másik: csináltunk egy kimutatást, hogy tulajdonképpen mit élveznek a gyerekek a magyar királyi államtól a támogatás címszó alatt. Hány gyerek után mennyit kap a család, illetve hogyan néz ez ki, hogyan lehet egymáshoz hasonlítani, és a következõt állapítottuk meg.
 
/Kazetta fordítás/
 
 ... elbírálás elve alapján a Belügyminisztérium, mint munkáltató, ne a három vagy több gyermekes családoknak juttasson ismét pluszt kötelezõen, hanem állapítsa meg azt a minimumot, amely azt mondja, hogy - a Szolgálati törvényben is benne van - az illetményalap 30 %-a, ez 9.910 Ft a minimum, ettõl a munkáltató eltérhet, de ezt kapja meg minden gyerek után a szülõ. Tehát ne legyen az, hogy 3 vagy több gyermekes, gyerekét egyedül nevelõ, ahol gyerek van, és itt lehet 18 évet meghatározni, ez egy általánosan elfogadott kor a tanulásra, és nem egyetemi tanulást finanszírozni, bár az is nagyon sokba kerül, de kapja meg mindenki. Ez a munkavállalói oldal kérése. Ennél egyszerûbben Államtitkár Úr szerint nem lehet!
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Fõtitkár Asszonytól hallottuk a magyar királyi álláspontot, akkor hallgassuk meg a köztársasági álláspontot is.
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Tulajdonképpen azért volt fontos, hogy ez elhangozzék, mert a levélben, ahogy Államtitkár Úr is idézte, van kötelezõ és adható. Ez így nem pontos. Tehát a belügyi szabályozás, a belügyi rendelet az azt mondja, hogy vannak, akinek a BÉT-en elfogadott, tehát rendeletnek megfelelõen kötelezõ adni, és egyébként maga az iskolakezdési támogatás, ez is érdekes, mert az adótörvény ismer egy iskolakezdési támogatást, ami adómentes, a belügyi rendelet pedig ismer egy beiskolázási segély nevezetût, ami nem adómentes. Akkor, amikor ez a jogszabály megszületett, hogy van iskolakezdési támogatás, akkor BÉT elé hoztuk, hogy a rendelet módosításából kerüljön ki a beiskolázási segély, de akkor az volt az igény, hogy maradjon egy ilyen kategória is a rendszerben. Tehát ezért van most egy adómentes iskolakezdési támogatás a rendszerben, és van egy nem adómentes beiskolázási segély, ami gyakorlatilag belügyi konstrukció, ez egy egyszerû szociális segély, aminek ezt a nevet adtuk. Ezen belül van ez a kitétel, ami rögzíti, hogy a 3 gyerekes, az egyedül nevelõ, és aki hátrányos helyzetû gyereket nevel. Ebben az esetben, ha ez az igény megfogalmazódik, akkor a rendelet módosítása egy alapvetõ igény, hogy ezt a rendeletet módosítani kell, és akkor ebben az esetben kérdés, hogy elõírható-e, vagy a munkáltató fel tudja-e vállalni azt, hogy olyan belsõ szabályozást hoz, amiben eleve elkötelezi magát egyszer s mindenkorra arra, hogy minden iskolás korú gyerek részére kötelezõen biztosítja ezt a jogosítványt. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben, ha ez az igény, és konkrétan ez az igény, akkor itt nagyon pontosan fel kell azt mérni, hogy jelen pillanatnyi forrásokhoz képest mennyi az a többletforrás, ami gyakorlatilag most elõ kellene, hogy kerüljön valahonnan, amivel ez a dolog rendezhetõ lenne. A másik kérdés az, hogy gyakorlatilag a jogszabály az iskolakezdés elsõ napját megelõzõ 60 naptól az iskolakezdést megelõzõ 30 napig biztosítja az adómentest. Itt ez a lényeg. Tehát végeredményben arra, hogy ezt a kérdést felülvizsgáljuk, megnézzük, és megnézzük azt, hogy ez mennyivel növelné meg a költségvetési támogatás igényt ahhoz, amennyi az elmúlt években a kifizetési gyakorlat volt, az mindenképpen elegendõ, hogy erre vissza tudjunk térni, és még adott esetben a rendelet módosítás is keresztül tudjon menni úgy, hogy beleférjünk abba, hogy az iskolakezdési támogatást ki lehessen fizetni. De anélkül, hogy akkor ebben a konkrét szellemben, és ezért volt fontos, hogy ez elhangozzék, ennek megfelelõen egy nagyon pontos elemzést kell végezni, hisz ebben az esetben ez már megint százmilliós nagyságrendû többletterhet jelent a Belügyminisztérium intézményei számára, és ez a kérdés így nem kezelhetõ, hogy most azonnal válaszoljunk erre a dologra, és elkötelezzük magunkat hatásvizsgálat nélkül.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Fõtitkár Asszony!

 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nagyon szomorú vagyok, meg kell, hogy mondjam Tollár úr, nagyon szomorú vagyok, mert Önök minden számítást már régen elvégeztek. Hiszen évek óta ez probléma, évek óta kéri a munkavállalói oldal, hogy egységesítsék ennek a juttatásnak az összegét mindenki részére, és nem hiszem el, hogy az Önök apparátusa pillanatok alatt nem tudja ezt kiszámolni, hiszen az adatok rendelkezésre állnak. De nem is ez alapvetõen az én problémám, mert nem akarom azt mondani, hogy "nem akarásnak nyögés a vége", ha most máshol lennénk, ez lenne egybõl a válaszom. Hanem az, hogy a szervek nem egyformán adnak. Tehát Önök, amikor adható kategóriába írják, hogy többet is lehet adni, és mindenkinek lehet adni, akkor összeül a válságstáb egyes szerveknél, ez lehet rendõrségi, megyei szint is adott esetben, ezt Önnek mondom Sipos úr, meg lehet Határõr Igazgatóság, meg lehet KGF, és lehet minden. Ahol erõs az érdekképviselet, és ahol meg tudják gyõzni a parancsnokot, hogy igenis nem szabad különbséget tenni gyerek és gyerek között, akkor ott mindenki megkapja. Mondok erre példát: az 5 ezer forint, amit 19 ezer közalkalmazott, köztisztviselõ és munkavállaló kapott, azt nemcsak õk kapták meg. Ahol meg tudták gyõzni a vezetõt, ott megkapta a rendõr is érdekes módon. A jutalomkerete terhére, vagy bármire adja, csak azért, hogy béke legyen a munkavállalók között. Tehát az egymás megkülönböztetése, munkavállaló és munkavállaló közötti megkülönböztetés az egy munkahelyi békétlenséget is feltételez. És akkor nemcsak a munkahelyen belül van békétlenség, a szervek egymásra kezdenek mutogatni. Ez nem lehet érdeke a minisztérium vezetésének. Ezt el kell dönteni, ez nem egy olyan pénz, ez nem kidobott pénz, ez a gyerekekre szánt pénz. Azt mondom, hogy többet tud venni, mert ma egy iskolatáska 10 ezer forint környékén van. Vagy meg kell venni a tankönyvet, mert nem kapja meg ingyen a tankönyvet, tessék kikalkulálni, hogy mi mennyibe kerül. Egy ilyen vacak toll 180 forintnál kezdõdik. Ceruzáról, radír, füzetekrõl ne is beszéljek. Valahogy így kellene ezt eldönteni.
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Utoljára 2001-ben mértük fel, hogy hogyan voltak a kifizetések, és miután ez ilyen formán nem volt igény, nincsen pontos felmérésünk, én ezért mondtam, hogy eleve pontosítani kellett, hogy valóban ez az igény-e, amit most elmondott, ezt akkor is fel kell mérnünk, és a költségvetési fedezetét meg kell vizsgálni. Én nem azt mondtam, hogy ez heteket fog igénybe venni, de minden esetre hatásvizsgálat nélkül nem fog keresztül menni a BM rendelet módosítás sem, mert ott az egyéb tárcák is igényként fogják azt kezelni - és a Pénzügyminisztérium különösen -, hogy ez a módosítás ez támaszt-e többlet költségvetési igényt, vagy nem. Tehát enélkül ez mindenképpen...
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Államtitkár Úr!
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Köszönöm szépen. Én teljes mértékben egyetértek azzal amit Bárdos Judit elmondott, de a másik oldalról azzal is, amit Tollár úr, és tennék hozzá egy harmadik oldalt. Azért nekem van arról információm, hogy rengeteg önkormányzat helyben is ad sokféle támogatást. Azt gondolom, hogy ezt sem kellene elfelejteni magából a rendszerbõl. Én egész pontosan el tudom mondani, hogy a fõváros egyes kerületeiben, vagy nagyvárosokban, vagy kistelepüléseken hol, milyen módon adnak iskolakezdési támogatást egy, két, három, vagy többgyermekes családok számára. A rendszer úgy kerek, ha ezeket mind-mind végignézzük, és akkor lehet azt mondani egyébként, hogy iskolakezdésnél valóban a családi terhekbõl mennyit vállal át az állam, és ebbe különbözõ szereplõket lehet akkor beletenni. Azt gondolom, hogy ezt teljesen kereken és egységesen kellene nézni. Ez az egyik.
A másik: hadd számoljuk ezt ki, jó? Mert azt gondolom, mindenképp látni kell, hát azért ennek így nem tudunk nekiugrani. De most hadd kapcsoljam ki egy kicsit a mikrofont.
A több szereplõt mindig együtt kell nézni, hogy mi az, amit ad a minisztérium, mi az, amit ad a helyi önkormányzat, és mi az, amit ad a helyi munkaadó, az most lehet akkor egy megyei kapitányság, vagy éppen egy városi kapitányság. De én azt gondolom, hogy tényleg végig kéne nézni a költségvetésnek mind a két oldalát. Mi meg fogjuk csinálni azt a felmérést, hogy mibe kerül ez a javaslat, amit a Bárdos Judit asszony az elején felvetett.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Fõtitkár Úr!


 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Nekem az a véleményem ezzel kapcsolatosan, hogy ezt a két dolgot nem lenne szabad keverni. Tehát az üdülõ az egy kérdéskör, ez pedig egy másik kérdéskör. Ha abból, akármi is lesz a sorsa, a Galyatetõnek, azt mindenképpen abba a körbe kell visszaforgatni, és nem ilyen célra. Tehát én azt hiszem, hogy ebben nem biztos, hogy tudunk alkut kötni. De viszont az alku ott kezdõdik, hogy 15 ezer forintot is elõír, az a maximum, mi lemegyünk 10 ezer forintra, ahogy fõtitkár asszony is elmondta, és ebben megegyezett a munkavállalói oldal, hogy a 15 ezerrõl lemegyünk 10 ezer forintra fejenként, csak kapja meg az 1 és a 2 gyerekes is. Azt hiszem, hogy ez már alkunak nem rossz egy tárgyalási pozícióra.
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Elnézést kérek Államtitkár Úr, nem a megszólíttatás, hanem az intézményvezetõ jogán: végrehajtottuk, és valószínûleg nem a KGF az egyetlen, ahol a beiskolázási segélyrõl a helyi érdekképviseletekkel egyezség született, ennek alapján kiírtunk közbeszerzési eljárást, az utalványokat a napokban veszik fel a kollégák. Nagyon szeretném kérni a szakszervezetet, elöljáróimat is, hogy ezt vegyék figyelembe, hogy nem nagyon lehetne ebbõl már visszalépni, elkéstünk ezzel. Biztosan nem Judit, de az az intézmény, aki errõl az ügyrõl idejekorán leült a helyi érdekképviselettel tárgyalni, és értelmes konszenzust tudott kötni, bizony már ennek a végrehajtásának a derekán van. Pusztán azért, mert az adótörvény ezt az utalványosdit preferálja, ehhez közbeszerzési eljárást kell lefolytatni. Akkor, ha ezzel élni akarunk, akkor ezen már bizony túl kell hogy legyünk.
 
Dr. Tepliczky Miklósné asszony, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Alá tudom támasztani Fõigazgató Urat, múlt héten volt egy felmérés a Belügyminisztérium Központi Gazdasági Fõigazgatóságán, és valóban 15 ezer forint illeti meg a többgyerekes, egy gyerekes, kétgyerekes és akárhány gyerekes családokat, és nagyon jó visszhangja volt az állomány körében, és köszönjük, hogy ezt ki lehetett így gazdálkodni, és a szociális bizottsággal közösen, a szakszervezetek is benne vannak a bizottságban természetesen, és köszönjük szépen, ez nagyon jólesõ érzés volt.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Fõtitkár úr!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm szépen. Én azt hiszem, hogy egy újabb félreértés hangzott el itt most Fõigazgató úrtól. Én nagyon örülök annak, hogy a KGF-en jól mûködik a munkaadói és a munkavállalói oldal, meglett ez a 15 ezer forint. De itt az elõterjesztés úgy hangzott, hogy ez lenne a minimum. Tehát azok az intézmények, azok a szervezetek, ahol ettõl a 10 ezer forinttól többet tudnának adni, ez lenne a kötelezõ, ha ettõl többet tud adni, nyugodtan adhat 15 ezer forintot is, tehát ez nem ütközik azzal, hogy ha meghatározunk egy minimum 10 ezer forintot.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nincs három gyerekem, csak egy, de hát ez egy dolog, és már az is elég öreg. Itt a kollégák mondják, hogy a három gyerekesnek nem kell a tankönyvért fizetni, ingyen kajálnak a gyerekek az iskolában. Tehát mindez, amit még pluszban rátelepítünk iskolakezdési támogatásként is, õket érinti, és nem az 1 vagy 2 gyerekeseket. Az Államtitkár úr az elõbb azt mondta, hogy lesz jövõre is gyerek beiskolázás. Hála istennek, elég sok gyerek születik, már nem fogy a magyarság, hanem egy picikét stagnál a létszáma, de itt a kollégák ezt számon kérik. Szó sem volt arról Fõigazgató úr, hogy visszavonjuk azt, amit Ön megcsinált. Nagyon szépen köszönjük a BRDSZ nevében is. Végre egy munkáltató, aki felismerte azt, hogy egyáltalán közérzetjavító intézkedésként ezt meg kell tenni. És nem késtünk el, mert ha nem kérjük, akkor ide sem jön ez a kérdés. Tehát nemcsak nekünk kéne figyelni a naptárat, hogy milyen kifizetések vannak a munkáltató részérõl, hanem a munkáltatói oldalnak is azért igazából kéne. És én azért szeretnék erre visszatérni. Ha kell, töröljük el a beiskolázási segélyt, mert az adó- és járulékköteles, igaza van a munkáltatónak, tehát ugyanúgy 70 %-ot fizetni kell utána. Ha 20 ezret adok, az 34 ezer összességében, hanem akkor maradjunk annyiban, hogy mindenkit illessen meg. Mérjék fel, hát nem tudom.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Én azt gondolom, hogy az egyes munkáltatóknál nyilván azért eltérõ a juttatandó összeg, mert ... Ne abból induljunk ki, hogy a munkáltató nem akar fizetni a gyerekek után beiskolázási segélyt vagy iskolakezdési támogatást. De minden egyes munkáltató, mint önálló költségvetési szerv, eltérõ anyagi kondíciókkal rendelkezik. Tehát én azt javaslom, egyezzük meg abban, hogy ezt Tollár úrék felmérik, és amikor látja a munkáltatói oldal, hogy ez összességében mibe kerül, akkor hozzuk vissza újra, akár tartsunk egy köztes BÉT-ülést, kifejezetten csak ezzel a témával foglalkozzunk, és akkor látjuk, hogy jó, lehet, hogy vegyük ki a BM rendeletbõl azt a megoldást, hogy adókötelest ne adjunk, hanem adjunk adómentest. De én mindenképpen azt javasolnám, hogy csak a BM rendelet módosítása irányába menjünk el, tehát itt jogszabály módosítással kezeljük ezt a kérdést. Egyetértünk-e abban, hogy ezt a Közgazdasági Fõosztály megvizsgálja, és tudunk-e esetleg Tibi egy olyan idõpontot mondani, amikor egy ún. rendkívüli BÉT ülésre ezt esetleg vissza tudjuk hozni?
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Nekem csak annyi kell, hogy mennyi gyerekrõl van szó, ezt a Személyügyi Szolgálat fogja tudni nekem biztosítani, ez utána már egy egyszerû matematika, és az már csak egy másik levél kérdése, hogy az intézményeket nyilatkoztassuk a forrásról. Tehát ez egy hét alatt minden további nélkül végrehajtható, ez nem fog problémát okozni. Megnyugtatásul azért szeretném elmondani, hogy a Meichl úrnak igaza van, hogy az utalványt is elfogadja az adótörvény, és ahhoz közbeszerzési eljárás kell, de a munkáltató nevére ilyen tárgykörben kiállított számlát ugyanúgy elfogadják, tehát a közbeszerzési törvény ez most ebben nem lesz akadály, hogy ezt végre lehessen hajtani.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Akkor ezt a napirendi pontot azzal zárjuk, hogy elkészül ez a felmérés, és nyilatkoznak az érintett szervek. Ehhez képest a legrövidebb idõn belül össze fogjuk hívni kifejezetten ezzel a napirenddel a BÉT ülést. Ez akár még július közepe magasságában meg is történhet. Azonban azt kérném, hogy amit Pál államtitkár úr mondott, azon azért tessenek csak elgondolkodni, mert valahol nyilván ennek a fedezetét meg kell teremteni. Nem biztos, hogy most ragaszkodnánk itt a konkrét névhez meg az üdülõhöz, de itt az egy kategória, tehát valahol a szociális juttatások körébe tartozik. Tehát biztos, hogy ha ebbe az irányba mozdulunk el, ennek valahol költségvetési fedezetét elõ kell teremteni. És ahogy én Sipos Gyulára nézek, én biztos vagyok abban, hogy nem lesz könnyû ennek az elõteremtése, de ezt csak azután tudjuk megtenni, amikor ez a vizsgálat elkészült. Köszönöm szépen. Akkor ezt a napirendi pontot lezárhatjuk.
Következne az egyenruházati ellátással kapcsolatos napirendi pont, amely szintén a BRDSZ kezdeményezésére került a BÉT ülés napirendjére. Kérdezem Fõtitkár Asszonyt, hogy kíván-e ezzel kapcsolatban kiegészítést tenni?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Amikor legutoljára a ruházati ellátás volt a BÉT ülés elõtt, akkor megállapodtunk abban, hogy a 2005. évi ellátást idehozzuk a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács elé, hiszen a RUSZ nem rendelkezik arról, hogy hogyan történik az ellátása a szolgálati viszonyban álló kollégáknak a ruházattal. Kétféle ötlet vetõdött fel itt a BÉT ülésen. Az egyik a ruházati csekkel való ellátás, és akkor azt mondta a munkáltató, hogy megvizsgálja azokat a körülményeket, hogy hogyan lehet úgy egyenruházati szaküzleteket mûködtetni, hogy mindenféle méretválasztéktól, stb., ha bemegy a kolléga az ország bármelyik területén, azt hozzáteszem, nem kell neki Budapestre felutazni a Bölcsõde utcába, ha egyenruhát akar venni, odaadja a ruházati csekket, és azt mondja, hogy kérek egy 46 méretû surranót, mert nekem arra van szükségem, és azt meg is tudja kapni. Vagy pedig megrendelik neki a ruhát. Tehát ez volt az egyik variáció, és kifejezetten csak az egyenruhás állományról szól ez az egész történet. A másik, hogy 2005-re nem tudják ennek a dologi hátterét biztosítani, a csekkel való ellátásnak, ezért mindenki megkapja teljes egészében a ruházati költségtérítést, hiszen arról szó sem volt, hogy 2005-re bármilyen összeget ebbõl visszatartanak, és a Belügyminisztérium gondoskodik arról, hogy akik az egyenruhát gyártják, azok postai megrendelés alapján hogyan teljesítenek a kérésnek megfelelõen. Hát most akkor szeretnénk azt tudni, vagy legalábbis szeretnénk megkezdeni azokat az elõtárgyalásokat, vagy kapni egy tájékoztatást arról, hogy 2005 január 1-jétõl hogyan mûködik ez az egész rendszer. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Szalai István fõosztályvezetõ úr!
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Köszönöm szépen. Tehát annyit, hogy a legutolsó megbeszélésen a ruházati reformnak két irányát határoztuk meg, illetve errõl kapott tájékoztatást a BÉT. Az egyik volt a szabályozás kérdése, amelyiknek az volt a lényeges eleme, hogy egy keret jellegû szabályozás készüljön a Belügyminisztériumban, és akkor ahhoz, hogy milyen egyenruhát, milyen sûrûségû cserével, az pedig lekerülne a szervekhez. Ez az elõterjesztés elkészült, felterjesztésre került, remélhetõleg ez még az idén kiadásra kerül, ez a szabályozásra vonatkozik.
Magára az ellátásra vonatkozóan csakugyan felmerült szélesebb spektrumban számoltunk akkor be, hiszen akkor volt benne egy olyan is, hogy természetbeni ellátásra való áttérés, amelyiknél nem a csekk a lényeg, vagy a füzet a lényeg, hanem az, hogy igazából a hivatásos állomány nem kap egy forintot sem, amit másra lehet költeni, mert természetben van az ellátás. Ez ügyben is készült elõterjesztés, és a belügyi vezetésnek az volt a döntése, hogy ez egyelõre nem aktuális. Tehát amit én itt most mondani tudok, hogy 2005-ben semmi változás nem lesz a 2004-hez képest. Az az állomány, aki megkapta a téli-nyári ruhát, ott ugye már nincsen visszatartás, az Õrezred most fog beindulni, úgyhogy õnáluk lesz egy visszatartás, de igazából nincsen változás. Tehát én úgy gondolom, hogy az egyén szempontjából, tekintettel arra, hogy eddig az utánpótlási illetmény 10 %-a ment egyenruhára, és 90 % kvázi megélhetésre, ez 2005-ben folytatódik. Ez a jó hí, errõl az oldalról nézve.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tehát akkor a jegyzõkönyv számára rögzíteni szeretném ami most elhangzott. Tehát 2005. január 1-jével a Köztársasági Õrezred kivételével minden szolgálati viszonyban álló kolléga a Hszt-ben rögzített ruházati költségtérítést 100 %-os mértékben átutalás formájában a számlájára megkapja. Kérek szépen egy határidõt közölni a mikrofon számára: meddig? Május 31?
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Amit Szalai úr elmondott, ez a tárca vezetésének a szándéka, hogy ilyen módon szeretnénk 2005-tõl megoldani az egyenruha pénzét.
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Az idõpont május 31-e, ami most már évek óta gyakorlat.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Bocsánat, az lenne a kérésem, hogy aki szólni kíván, az mikrofonba.. Parancsolj, Géza!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Tehát május 31 ez az idõpont, tehát nem június. Ez elõre lett hozva. Pontosan a tavalyi BÉT-en került meghatározásra, hogy a hivatásos állományúaknak a kifizetését is egy hónappal elõre hozzuk, hogy egységes legyen minden állomány kategóriában. Én örülök annak, ha 2005-ben ez így fog megvalósulni. Viszont egy felvetésem van a ruházattal kapcsolatosan. Mégpedig a következõ: egy korábbi BÉT-en beszéltünk róla, és javaslatunka el is juttattuk a fõosztály irányába, hogy meg lett határozva az a kör, akinek az alapellátásában nem szerepel a fésûs egyenruházat, tehát az ünnepi díszegyenruha. A rendeletbõl viszont nem olvassuk vissza azt, hogy nem kötelezheti a parancsnok, hogy felvegye akár egy ünnepségen egy tiszthelyettes azt a fésûs egyenruhát. Tehát ez nincsen beszabályozva, vagy legalábbis én ezt így nem olvastam ki belõle. Ezzel kapcsolatosan szeretnék tájékoztatást kapni, hogy egy X rendõrkapitányság vezetõje úgy dönt, hogy ha egy ünnepségre felrendelik a járõrét, akkor megveteti vele, holott nincs is alapellátásban ez a ruházat.
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Egy-két dolgot még visszacsatolva elõbb a ruházatra. Én úgy mondtam a 2005-öt, ahogy Államtitkár úr is kijavított, hogy ez a szándék. Igazából egy csekknek a bevezetésére már nincs idõ. Amikor az anyagot készítettük, akkor végeztünk olyan felmérést, hogy ez az átállás a ruházati boltban a szerveknél milyen fejlesztéseket igényel. Ugyanis ma ugye nincs nyilvántartás, mert a pénzügy kiutalja a pénzt, és a dolog túl van tárgyalva. Ha bármilyen csekkre áttérünk, akkor valahol valakinek vezetni kell, hogy Kovács Józsi elköltött 10 ezret, van ennyije, és azt mire költötte. Tehát én ezt erre föl mondtam, nyilvánvaló, hogy ki kell dolgozni valamikor, és nyilvánvaló, hogy ezt a szakszervezettel együtt fogjuk kidolgozni, hogy mi legyen majd ez a másik módszer, de ez a munka még nem kezdõdött meg. Tehát ezért gondolom úgy, hogy 2005 január 1-tõl gyökeresen más ellátási rendszert nem lehet bevezetni. Ami a társaságit illeti, és ez egy kicsit arra is válasz, hogy mit hoz a jövõ, hogy mennyit lehet visszavonni a rendõrtõl, illetve a hivatásos állománytól. Nekünk kezdet-kezdettõl az volt a véleményünk, hogy csökkenteni kell a ruházati mennyiséget, ami kint van az állománynál. A társaságit nem lehet már behozni, mert már annyi minden van, ugyanakkor elképzelhetõ, bizonyos feladatokhoz inkább egy társasági ruhára lenne szüksége az illetõnek, mint mondjuk egy gyakorlóra, mert soha az életében a gyakorlót nem használja, miközben a társaságit meg esetleg minden második nap kellene. Szándékosan nem szabályoztuk le. Azért nem szabályoztuk le, mert az a szándékunk, hogy amikor a keret jellegû megvan, az adott szerv döntse el, hogy a költségvetésébe belefér, hogy a társaságit beszerzi, beépíti a rendszerébe, kiknek teszi kötelezõvé, és ezt egyáltalán hogy finanszírozza meg, vagy kinek nem. Tehát ezért nem szerepel benne. Reméljük, hogy a keretjellegût hamarosan kiadjuk, és onnantól kezdve a költségvetési szerv maga dönti el, hogy a költségvetésébe belefér-e az, hogy a társaságit is megveteti az állománnyal, vagy sem.
Ami pedig konkrétan a kérdésre vonatkozik: énszerintem nincs olyan parancsnok, aki ezt meg meri lépni, hogy miközben az állományt nem látjuk el társaságival, kötelezõ jelleggel elõírja, hogy abban kell megjelennie. Ez egy nonszensz lenne azért. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Én arra szeretnék választ kapni, hogy elképzelhetõ-e - én csak feltételezem, mert jelenleg feltételezés szintjén van -, hogy a próbára kiadott ruhák minõsége, és itt kifejezetten most csak a Határõrség tekintetében fogom a kérdést feltenni, amit a kollégák a határon -20 fokban hordanak, kabát minõség, az egészen más volt, mint a legyártott termék minõsége. Tehát folytattak-e Önök olyan vizsgálatot a Határõrséget illetõen, hogy a kabátok minõsége, amit, még egyszer mondom, amit próbára hordásra kiadtak, azok ugyanolyan minõségûek-e, mint amit legyártottak? Ez egy kérdés.
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Hadd adjam át a szót a Határõrségnek, mert õk vizsgálták ezeket.
 
Lantos József hõr. ezredes úr, Határõrség Országos Parancsnoksága:
2001-ben egy nagy csapatpróbát hajtott végre a Belügyminisztérium utasítása értelmében a Rendõrség és a Határõrség közösen. Egymás ruházatát gyakorlatilag 50-50 cserében rendõrökkel, illetve határõrökkel végrehajtó szolgálatban csapatpróbáztattunk. A Határõrség ruházata, amik végül is eltérõ cikkek a rendõrségétõl, azok megfelelõ, illetve kiváló minõsítést kaptak. Ezek a ruházati termékek kerültek rendszeresítésre, és ezek a ruházati termékek kerültek beszerzésre a közbeszerzési eljárás keretén belül. Ugyanazokból az alapanyagokból készültek a határõr ruházatok, amelyek csapatpróbán kint voltak a rendõröknél, illetve határõröknél.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Önök bevizsgálták?
 
Lantos József hõr. ezredes úr, Határõrség Országos Parancsnoksága:
Természetesen. Háromszoros bevizsgálás volt. A bevizsgálás úgy történt, hogy miután a gyártókban a Határõrség nem bízott, illetve nemcsak a Határõrség, hanem a Belügyminisztérium sem - nagy értékû ruházatokról volt szó. Bevizsgálásra kerültek elõször a közbeszerzési eljárás idõszakában, mikor beadták a próbadarabokat. Ez két dologra terjedt ki: kiterjedt az alapanyag bevizsgálására, illetve kiterjedt a konfekcionálásra. Az alapanyag bevizsgálását Svájcban hajtottuk végre, illetve itt Magyarországon, utána a gyártásközi ellenõrzésnél, amikor már megvolt a gyártó, és gyártották a ruházati termékeket, október hónapban végrehajtottunk egy vizsgálatot, illetve, mikor jöttek a problémák, azok a jelzések, hogy hideg a kabát, akkor március hónapban ismételten végrehajtottuk a vizsgálatot. Azt tudom elmondani a tisztelt Érdekegyeztetõ Tanácsnak, hogy mind a három vizsgálati eredmény kedvezõ képet mutatott. Tehát egy melegtartásra terjedt ki a vizsgálat alapvetõen, és mindazokra a paraméterekre, amit a Határõrség elõírt a ruházattal kapcsolatban, független szakértõi akkreditált szervezet végezte el, nem ugyanazok a cégek vizsgálták be a három alkalommal. A legutóbbit már Svájcban, illetve Németországban vizsgáltattuk meg, és megvannak a vizsgálati eredmények, bármikor rendelkezésre lehet bocsátani, megfelel azoknak a paramétereknek, amiket mi kiírtunk.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen. A jegyzõkönyv számára kértem, hogy ezt mondják el. Nagyon sok gondjuk-problémájuk van a határõr kollégáknak, akik a határon teljesítenek -20 fokban vizsgálatot. Én megígértem, és Államtitkár úr azt mondta, hogy csatlakozik hozzám, ezen a télen ki fogunk menni a határra, és megpróbálunk egy szolgálatot ebben a kabátban eltölteni. Köszönöm.
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm a szót. Egyenruházathoz még egy kérdést szeretnék feltenni. Jelenleg a 65 mintájú gyakorló ruházat van rendszeresítve az állomány körében. Kaptunk olyan információkat, hogy ezt kívánják lecserélni a bevetési ruhára. Kérdésem az, hogy ez igaz-e, hogy le lesz-e cserélve a 65 mintájú helyett a bevetési ruha, illetve, ha igen, akkor mikor, és ki fogja ezt finanszírozni: a munkaadó, vagy pedig szintén az állománynak kell ennek a költségeit állni?
 
Dr.Sípos Gyula r. dandártábornok úr, fõigazgató, Országos Rendõr-fõkapitányság:
Köszönöm a szót. Vizsgáljuk a lehetõségét, de momentán az a gazdasági valóság, amelyben élünk, az igazából ilyen fajta elígérkezést nem tesz lehetõvé. Köszönöm szépen.
 
Lantos József hõr. ezredes úr, Határõrség Országos Parancsnoksága:
A Határõrség részérõl a gyakorló ruházat mellett mi terveztünk egy ún. bevetési huzatruhát. Ez egy plusz ruházati termék lenne a Határõrségnél, ami nem váltaná ki a gyakorlóruhát, hiszen annak teljesen más a funkciója, ez egy szolgálati ruházat kiegészítõ ruházati cikke lenne. Ezt a Schengen alapból kívánjuk megvalósítani ezt a fejlesztést, tehát nem az állomány terhére, hanem központi forrásból, Schengen alapból. Megvannak az elképzelések, elõzetesen a Schengen alapban jóvá van hagyva a Határõrség részére ennek a finanszírozási forrása.
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Szalai úr nem beszélt a tûzoltókról. Mi öt éve el vagyunk maradva ruházati korszerûsítés terén. A boltban már nem kapni a régi ruhát, új még nincs, vannak olyan kollégák, akik 2-3 éve szolgálnak már mint tûzoltók, de még a gyakorló ruházaton és a védõruházaton kívül nincs más a szekrényükben, mert egyszerûen nincs, nem tudják ellátni õket. A pénzüket jogellenesen visszatartja ennek ellenére a parancsnokság. Történnek olyan anomáliák, hogy a gyakorló ruházat, ahogy elmondta itt a Pongó Géza úr is, 65 mintájú még, ami a jogszabályban szerepel. Ennek ellenére nagyon sok tûzoltóságon az országban beszerzésre kerültek az újabb típusú fekete ruhák, teljesen össze-vissza módszer alapján. Van, aki megvette a drága 46 ezrest, van aki a 15 ezres olcsóbb megoldást választotta, van, ahol egy garnitúra van, van, ahol megvetették mind a kettõt az állománnyal jogellenesen. Nem szeretnénk ebbõl újabb pereket, mint ami volt a rendõröknél, hiszen kollégáink ezt folyamatosan jelzik. Jó lenne, ha erre már végre pontot tudnánk tenni. Ezt már többször elmondtam BÉT ülésen, szeretnénk kérni, hogy a társszervekhez hasonlóan a Belügyminisztérium nálunk is járuljon hozzá legalább annyi részben, mint a Rendõrségnél és a Határõrségnél. Ne a 100 % a tûzoltók nyakába hulljon, ne a ruhapénzünk vesszen éveken keresztül el azért, mert egy korszerûbb ruhát szeretnénk mi is. Köszönöm.
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Én tulajdonképpen nem tudok válaszolni, bevallom õszintén. Ez nem tudom hányadszor kerül vissza terítékre. Hála égnek, most már itt is még egyéb problémák is jöttek. A múlt hónapban a miniszter asszony kért egy elõterjesztést tõlünk, hogy a tûzoltóság finanszírozása a-tól zet-ig, tehát ruha, beruházás, építési beruházás, felújítás, és minden egyéb. De hát azt látni kell, és ezt inkább a BÉT-nek mondom, mint a kollégának, hiszen nagyon jól tudja, hogy addig, amíg a tûzoltóság itt volt a Belügyminisztérium egy szerve, addig minden ugyanolyan juttatást megkapott, mint amit a Belügyminisztérium. Utána a törvény módosítása, nem nekem kell minõsíteni a dolgot, az egész átment önkormányzatiba, és innentõl kezdve van az, hogy ellentmondásosan megépítjük az építési beruházást 400 millió forintért, és amint elkészült, masnival átkötve átadjuk egy darab önkormányzatnak, ahol az megépült. Ha ezt növelni akarjuk, ezt úgy lehet növelni, hogy kevesebb rendõrségi épület épül, határõrizeti kirendeltség, stb. Tehát az egész dolog, ami ma a Tûzoltóság finanszírozásában van, az biztos, hogy ahhoz elõbb-utóbb hozzá kell nyúlni. Én attól félek, hogy addig igazából a ruhát ebbõl kiemelni, és külön ebben mozogni szerintem nem lehet. De ez mondom, inkább tájékoztatás.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Kétségtelen, hogy a Tûzoltóság esetében rendkívül bonyolulttá teszi a helyzetet az, hogy itt az önkormányzatoknak finanszírozási kötelezettségük, meg egyéb jogaik is vannak. Tehát egyszerûbb lenne nyílván a helyzet, ha úgy mûködne a dolog, mint a Rendõrségnél és a Határõrségnél, de a helyzet most nem ilyen. Tehát az önkormányzatok sem mutogathatnak szerintem csak a Belügyminisztériumra, hogy majd oldja meg. Ebben az önkormányzatoknak nyílván ugyanolyan felelõsségük van, mint a Belügyminisztériumnak.
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Elnézést Államtitkár úr, de itt akkor valami félreértés van. Az önkormányzat szervei az önkormányzati tûzoltóságok, de a pénzügyi háttér, az ellátás, az a központi költségvetésbõl, a Belügyminisztérium útján történik, innentõl kezdve az önkormányzat kénye, kedve, és lehetõsége az, hogy plusz forrást biztosít-e akár ruhára, akár az épületbeázásra, bármire, vagy sem. Ha a képviselõ testület azt mondja, hogy nincs pénz, akkor onnantól kezdve az önkormányzati tûzoltóparancsnok hazamegy, és nincs pénz. Õ egy éves költségvetési keretet kap, és abból kell gazdálkodni, ami egy fejkvóta szerint meg van határozva, hogy egy tûzoltó mennyit ér egy évben a magyar államnak, és az alapján kapja meg a költségvetését. Ennek különbözõ szorzószámok az összetevõi. Ha jól tudom, jelenleg 27 vagy 29 összetevõje van. Mi a HTFSZ részérõl évek óta kértük, hogy ezt egyszerûsítsük ezt a rendszert. Hiszen más egy fõvárosban a belekerülési költsége, ahol jóval magasabb vonulásszámok és egyebek vannak, mint egy olyan parancsnokságon, ahol van évi száz vonulás. Tehát itt azért tegyük a helyére a dolgokat. Nem az önkormányzat finanszírozza meg. Pontosan ez az alapprobléma, amit a Szalai úr is felvetett, hogy a Tûzoltóság valahol félúton van. Nevében önkormányzati, a parancsnokát az önkormányzat nevezi ki, de ezen kívül az önkormányzathoz semmi köze. Se lakást nem kapunk tõle, se egyéb juttatást, legfeljebb, ha a parancsnoknak van olyan viszonya a helyi tisztségviselõkkel, és sikerül az állomány javára valami pluszt elérnie. De ez nem mindig az önkormányzaton múlik, hiszen nagyon sok helyen az önkormányzatok is bajban vannak, nincs elég pénz még a saját közvetlen intézmény fenntartásra sem, nemhogy még pluszban odaadjon egy államilag finanszírozott, nevében önkormányzati intézménynek. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Én a minisztérium vezetéséhez fordulok. Nagyon sok BÉT ülésen, amikor itt volt Jenei államtitkár úr, elhangzott, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságon is a visszatartott ruhapénzek tekintetében azért vissza kellene adni a kollégáknak, akiknél visszatartották a ruhapénzt, ezt az összeget. Az OKF-en legutoljára az Érdekegyeztetõ Tanács ülésén közölte az OKF vezetõsége, hogy nekik semmiféle ilyen kötelezettségük nincsen. Kérem szépen, még egyszer elmondom: van olyan megyei igazgató, aki elrendelte az új társasági egyenruha megvételét. Nem volt rá joga. Azért, mert odament a belügyminiszter látogatóba, és azt szerette volna, ha minden kolléga egyforma egyenruhában fogadja a minisztert. Itt a Jenei államtitkár úr közölte, hogy ezeknek a kollégáknak is vissza kell fizetni ugyanúgy, mint a ruhaperek alapján azt a pénzt. Kérem tisztelettel, most már hassunk oda, hogy az OKF az egyetlen szerv, aki nem teljesíti ezt a kötelezettségét, hogy végre ott is kifizetésre kerüljenek ezek a pénzek. A kollégák végigülték ugyanezt az OKF Érdekegyeztetõ Tanács ülésén, tehát nem árulok zsákba macskát ezzel.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Kérdezem az OKF képviselõit, kívánnak-e ezzel kapcsolatban reagálni?
 
Dosztájné Feczko Zsuzsanna asszony, BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság:
Én, mielõtt eljöttem, megkérdeztem a vezetéstõl, mi a helyzet ebben az ügyben. Én úgy tudom, hogy a 13/2003-as BM rendelet 30. pontja alapján rendelte el az igazgató úr, amelyben átvállalható, és õ ezért nem vállalta át. Én azt tudom ígérni, hogy utána nézünk az ügynek, és jelezni fogjuk legközelebb, hogy mi a helyzet. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést. Mióta az egyenruha per lezáródott a többi rendvédelmi szervet illetõen, Jenei államtitkár úr már harmadszor tért rá ki, harmadik BÉT ülésen, hogy igen is ki kell fizetni. Szeretném megkérdezni, hogy meddig húzzák ezt az idõt? Most jön a nyár, utána az õsz, akkor meddig?
 
Dr. Jádi Tamás tû. ezredes úr, hivatalvezetõ, BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság:
Az egyenruha perek a szolgálati öltözettel voltak kapcsolatosak, és abból annak a visszatartása a nyári, illetve téli szolgálati egyenruhásoknak jár, vagy vegyesruhásoknak is, vagy sem. Ez egy teljesen más kategória. Ennek az ügynek, tehát a fésûs, kék fésûs egységes belügyi fésûs öltözetnek az ügyét mi vizsgáljuk, de jelenleg úgy tûnik, amit Dosztainé asszony is mondott, hogy az igazgató jogszerûen rendelte el.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Sajnálatos módon - azt hittük, hogy a minisztériummal szembeni pereskedések végre lezárulnak - bejelentem, hogy pert indítunk. Vannak olyan kollégák, akik hajlandók bíróság elé vinni ezt a kérdést. Teljesen feleslegesen csináljuk, mert a bíróság el fogja rendelni a kifizetését, legfeljebb még a plusz kamatokat is fizetnie kell az OKF-nek elõbb vagy utóbb.
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Csak egyetlen egy gondolatot. A zalaegerszegi pert azért bukta el a belügy, mert ott utasítással adott ki valamit, amit rendelettel kellett volna, de itt azt hiszem ez nem áll fenn.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
De itt a kolléganõ egy BM rendeletre hivatkozott, ha jól emlékszem.
A következõt javaslom: ne menjünk át polgári bíróságba, ezért maradjunk abban Judit, hogy ezt írásban tegye meg, hogy leírja nekünk, Tatár urat nyilatkoztatjuk, hogy mi a helyzet ebben, és megnézzük, hogy jogilag ez tiszta vagy nem tiszta helyzet. Ruhaügyeket lezárhatjuk? És ha már mindenkit felruháztunk, akkor próbáljunk meg most mindenkinek nyugdíjat adni.
A következõt javaslom: 5. napirendi
 
/kazettacsere/
 
... a Belügyminisztérium valamennyi rendvédelmi szerve, tehát aki elérte a nyugdíj korhatárt, annak legyen egy határozat a kezében, hogy neki akkor, abban a pillanatban ennyi a nyugdíja, tehát késõbb ennél kevesebbet nem kaphat. Kérdezem Fõtitkár Asszonyt, kíván-e még ehhez valamit hozzátenni?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tulajdonképpen az az ötlet vezetett minket, hogy nagyon sok kolléga ebben az évben azért kíván elmenni nyugállományba, mert bizonyos plusz juttatásokat élvezett: jubileumi jutalom, adott esetben más összegû jutalom, stb., és soha ilyen magas nem lesz a nyugdíja - gondolja õ -, mint ebben az évben. Ez indukálja õket, hogy menjenek el. Ha és amennyiben ezt a rendszert be lehetne vezetni, akkor ezek a kollégák itt maradnának, hiszen a jogosultságuk nem szenved csorbát. Ha két év múlva mennének el, akkor két év rátételével újból megállapítják a szolgálati nyugdíját, és ha az kevesebb lenne, mint a 2004-ben megállapított, akkor a 2004-es megállapított szolgálati nyugdíj kerülne folyósításra. Ez, ha jól tájékozódtam, olyan 3-4 ezer közötti kollégát érint ma a három rendvédelmi szervnél, akik közül kb. 2000-2100 készül elmenni effektív nyugdíjba. Itt a kollégákkal beszéltünk, és egységes az oldal álláspontja, hogy akár technikai segítséget is nyújtunk a határozatok kiadásához, ha kell. Én fel tudom vállalni 2-3 kollégának a túlórapénzét, ha erre a célra történik, és ha ez az ára azért, hogy ezt megállapítsák, de nagyon fontos lenne. Ezeknek a kollégáknak ez gyakorlatilag, ahogy mondták a kollégáim, felérne egy fizetésemeléssel is. Tehát ha ez most megtörténik, akkor olyan, mint egy fizetésemelés. Ne tessék tágra nyitott szemmel rám nézni, itt tudati átformálásról van szó. Tehát mi nagyon örülnénk, és megköszönnénk a miniszter asszonynak, ha ezt a lehetõséget megadná.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Kérem Zsinka András fõosztályvezetõ urat!
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Köszönöm szépen. Tisztelt Kollégák, mondhatnám azt, hogy köszönet a kezdeményezésért. Egyébként ez a kezdeményezés találkozott a mi gondolatainkkal. Már néhány hónappal ezelõtt is az állomány megtartása érdekében különbözõ szempontok alapján, különbözõ gondolatokat vetettünk papírra, és azok között szerepelt ez a gondolat is, hogy talán a hivatásos állomány idõsebb, és szakmailag tapasztaltabb rétege megõrzését szolgálhatná az a lehetõség, hogy a nyugdíj jogszerzéssel rendelkezõk körében erre az úgymond nyugdíj rögzítésre sor kerülne. Köszönettel megkaptuk azt a jogi levezetést is, amit a Kálmánék készítettek el, úgyhogy tisztában voltunk mi is a szabályozással, de a gondolattal egyetértünk.
Ami a dolog lényege, tényleg nem húzva az idõt, egyik fontos szempont: milyen hatállyal léptessük hatályba? Ha jól értettem Fõtitkár asszony gondolatait, ez évi nyugdíjról szólna a történet. És ha figyelemmel vagyunk arra, mint személyzetis hadd mondjam, hogy azért az 1971. évi 10. tv-rel még kinevezettek közül még sokan vannak a rendszerben, ott a szolgálati idõ kezdete az január 1. Teljes szolgálati év pedig akkor keletkezik, amikor az évet befejeztük. Tehát én javasolnám esetleg megfontolni azt, hogy ez a szabályozás hatálya 2004. december 31 legyen, és akkor idei nyugdíj megállapítás lehet.
Ezzel együtt én hadd mondjam el azért azt a véleményemet, hogy valóban, tavaly 3,9 millió forint volt a járulékszámítás alapján egy beszámítható összeg. Ez 5,290 millió forintra változott 2004-ben, és ez biztosít olyan nyugdíj-megállapítási prioritásokat, ami igazándiból, ha pl. egy 37 év szolgálati viszonnyal rendelkezõ hivatásos, akinek 3 éven belül esedékes a 40. évre esõ 7 havi jubileumi jutalom, ez megemeli azt a beszámítási lehetõséget, hogy esetleg elérheti még egy tiszthelyettes is az 5,3 milliós úgymond járulékfizetési határt. Ezért gondolkozhat úgy a hivatásos állomány tagja, hogy nem érdemes maradnom, mert esetleg több a nyugdíjam, mint amennyi illetményt kapok. Ezzel együtt szeretném elmondani, nem hiszem azt, hogy jövõre ez a járulékfizetési alap csökken. Nem hiszem azt, és miniszter asszony többször is hangsúlyozta, hogy a hivatásos állomány jogszerzése, jogosultsági rendszere megváltozna, és ezek a prioritások megõrzésre kerülnek a jövõben is. A másik pedig, hogy mit kell tennünk ennek érdekében? Egyrészt kell egy szabályozási tervezetet készítenünk, ahogy helyettes államtitkár úr elmondta, erre az õszi törvénykezési csomagban nyílna lehetõség. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság már a Hszt-t érintõen is mondott ki döntéseket, tudjuk azt is, hogy néhány szakmai törvény, a rendõrségi törvény is többek között az Alkotmánybíróság által ilyen módon megméretésre került, tehát lenne egy olyan törvény csomag, amelybe ezt a kérdést be lehetne emelni, és a Hszt módosítására is ebben a törvénykezési csomagban sor kerülhetne. Mit jelent továbbá még ez a feladat? Jelenti azt is, hogy több mint négyezer érintett kolléga van. Hadd mondjam el ebben a körben, hogy a BM Személyügyi Fõosztály 7 fõs nyugdíjmegállapító osztálya évente kb. 2000 nyugdíj-megállapítást hajt végre. Ezen kívül még van ezer panaszügye, stb. Ebben a 2000-ben nemcsak új nyugdíjasok, hanem nyugdíj módosítások, meg özvegyi, meg baleseti, meg stb. nyugdíj-megállapításra is sor kerül. Tehát ez, ha egyszerûen fogalmazok, akkor kétéves munkát jelent a hét munkatársunknak durván. Ezzel együtt természetesen meg fogjuk teremteni azt a technikai feltételrendszert informatikailag, vagy egyéb módon, ahogy Fõtitkár asszony is felajánlotta, hogy ezt a feladatot is végre tudjuk hajtani. Kb. ennyit szerettem volna a napirendi pontról mondani.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Kérdezném, hogy a munkaadói oldalon van-e ehhez a témához hozzáfûzni való az egyes szervek vonatkozásában? Judit? nincs?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Akkor érthetjük úgy a szemben ülõ tisztelt kollégáknak a hallgatását, hogy a három rendvédelmi szerv képviselõi, itt ülõ képviselõi bírják az országos parancsnokoknak azon véleményét, hogy támogatják a nyugdíj rögzítésének az intézményét, - miért fölösleges támogatni? Ne haragudj Katika, - elnézést a vitáért /mikrofon nélkül folytatódik/...
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Bocsánatot kérek, továbbra is az lenne a kérésem, hogy aki beszél, a mikrofont kapcsolja be, és egyelõre Juditnál van a szó!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tehát tessék nekem mutatni ma a Belügyminisztériumban egy olyan határozatot, amelyben a hivatásos állomány részére rögzítették a nyugdíjat! Ha te tudsz nekem Katika egy ilyet mutatni, akkor nagyon boldog leszek, mert az kivételezett állapotban van, mert még egyetlen egy kollégának ezt nem csinálták ma a belügyben meg. Tehát itt kell születni egy olyan megállapodásnak, és ha teljesen természetesnek veszik az országos parancsnokok, hogy ez mûködik, akkor miért nem kezdeményezték már régebben a tb-törvény szerint? Tehát a BÉT-en kell születni egy olyan megállapodásnak, amelyben a Belügyminisztérium vezetése vállalja, itt csak a határidõ kérdéses, és természetesen minden technikai eszközt megadnak a szakmai szervek hozzá, hogy ez valóra is válhasson a több mint négyezer ember esetében, mert 7 ember ezt nem tudja megcsinálni. Ez így igaz a személyzeti fõosztályvezetõ részérõl, de kiegészítve igen. És akkor kommunikálni kell ezt a döntést, elnézést kérek, mert ez a több mint 4000 ember nem fog elmenni. Tehát itt nem érünk rá heteket, hónapokat várni, és húzni ezt az ügyet. Ezt záros határidõn belül, legkésõbb két héten belül nyilvánosságra kell hozni, hogy emberek, ez a lehetõség a rendelkezésetekre áll. Én akkor azt kérem a BRDSZ és a munkavállalói oldal nevében, hogy ez a határidõ július 15. legyen.
 
Dr. Csányi Éva asszony, Független Rendõr Szakszervezet:
Ehhez szeretnék kapcsolódni, hogy ha ezt így értelmezzük, hogy nincs a Hszt-ben, viszont a nyugdíjtörvényben lehet, akkor elég lenne ezt BM rendeletben, illetve megfontolásra javaslom akkor, hogy esetleg BM rendeletben nem lenne elég? Mert ugye azt mondja a 342 m) pontja, hogy belügyminiszter szabályozhatja a nyugellátás szabályozási rendjét. Esetleg nem tudnánk ezt ebbe akkor beleszorítani, hogy ha úgy értelmezzük, ahogy az ORFK-s kolléganõ mondta? Már csak az idõ sürgõsségére tekintettel.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Azt tudni kell, hogy amióta ez a kérdés felvetõdött, azóta itt jogviták vannak. Tehát vannak eltérõ jogértelmezések. Lehet nyilván egy olyan értelmezést is felállítani, amelyet Katalin mond, és amelyet itt a munkavállalói oldal is mond, hogy a Társadalombiztosítási Nyugellátásról szóló törvényben ez a lehetõség adott. A Honvédség szolgálati törvényében törvényileg rendezett. A Hszt. hatálya alá tartozó szervek esetében jogszabályi rendelkezés erre nincsen. Én a magam részérõl azt az elméletet tudom támogatni, amely azt mondja, hogy jelenjen meg a Hszt-ben ugyanúgy, akár pontosan ugyanazzal a szöveggel, mint a Honvédség szolgálati törvényében. Egy kicsit a társadalombiztosítási szakemberek is ebbe az irányba mozdulnak el az õ jogi álláspontjukkal. Tehát mi ezt próbáltuk eddig is körül járni. A magam véleménye az ebben, hogy én elfogadom, hogy kommunikáljuk azt a döntést, hogy egy ilyen megállapodás születik, de én azt gondolom, hogy a helyes megoldás az, hogy ha a Hszt módosítási csomagba ezt belevesszük, és a Hszt-ben megjelenik ez a szabály. Én egyébként azt nem hiszem, hogy a nyugdíja kevesebb lesz itt az embereknek. A logikája ennek a dolognak az lehet, hogy ahogy a Hjt-ben is benne van, hogy ha még 365 szolgálati napot teljesít, és utána állapítják meg, vagy ténylegesen akkor megy nyugdíjba, akkor választhat a két nyugdíj között. Ezt kellene bevezetni a Hszt hatálya alá tartozó szervezeteknél is, de nyilván nem abból a megokolásból, hogy esetleg két év múlva kevesebb lesz a nyugdíja, mint amennyit most kapna. Extrém esetek persze elõállhatnak, itt különbözõ jubileumi jutalmakkal és egyebekkel, de akkor is nagyon kevés valószínûsége van annak, hogy kevesebb lesz a nyugdíja mondjuk 3 év múlva, mint amennyi most van. Én nem mondanék ki nevet még véletlenül sem, de itt nyilván különbözõ törvénykezési elképzelések a kedélyeket felizgatták, és nyilván emberek attól tartanak, hogy ez a szabály, amely a Hszt-ben most a nyugállományba vonulástól számított 12 hónapot jelenti, az megváltozik akár 10 évre, vagy bármilyen más idõszakra. Ennek, én azt gondolom, hogy ez inkább a motivációja. Én ezzel tökéletesen egyetértek, ezért úgy gondolom, kommunikálni lehet azt a döntést, hogy a BÉT-en megállapodás született egy ilyen irányba történõ elmozdulásról, de azt javaslom, értsünk egyet abban, hogy ezt a Hszt-ben meg kell jeleníteni. Én ezt BM rendeletben kevésnek tartom. Tehát az a biztos és egyértelmû, hogy ha a Hszt-ben akár betûre ugyanaz a szöveg jelenik meg, mint a Hjt. idézett szakaszában. Én azt gondolom, ebben kellene megállapodnunk.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Mi bízunk abban is, hogy az RSZTÉF-en született megállapodás is, amelyet a kormány magáévá tett, az az 5 %-os illetménykiegészítés is átszalad a Hszt-n, és január 1-jére visszamenõleges hatályú, ha egy BÉT megállapodásban kerül egyelõre rögzítésre, és szeptemberben bekerül a másikkal együtt a Hszt módosításába, az a részünkre elfogadható, kommunikálható, és megnyugtatható az érintett kör.
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Csupán egy rövid gondolat ehhez. Tulajdonképpen azok a garanciális elemek, ami a hivatásos állomány prioritását biztosítja, az mind az eltérõ szabályokban található. Én ezért javasolnám és támogatnám a helyettes államtitkár úr által elmondottakat. Kerüljön rögzítésre a törvényben. Egyébként a Tny. az csupán annyit mond, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt aki elérte, egyéb feltételek megléte esetén kérheti nyugdíja megállapítását. Itt viszont arról szól a tervezetünk, hogy meg kell állapítania a munkáltatónak. Azt gondolom, hogy ez egy lényegi nagy különbség.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Akkor csak a jegyzõkönyv számára: abban állapodott meg a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács, hogy a nyugdíj-megállapításra vonatkozó javaslatot elfogadja, és a Hszt. módosítások között szerepelteti, és amikor a törvény hatályba lép, ezt innentõl kezdve gyakorlatként alkalmazza, de mindenképpen törvényi felhatalmazás kell ehhez a gyakorlathoz. Lezárhatjuk ezt a napirendi pontot ezzel? Kertész úr!
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Nekem lenne egy technikai dolog. Mégpedig, ha már itt egyre sorra kerülnek elõ a Hszt módosításhoz ilyen javaslat, olyan javaslat, egyebek, akkor jó lenne, ha a nyári szünet alatt legalább szakértõi szinten, errõl a munkáltatói, illetve a munkavállalói oldal ha igényt tart, akkor kommunikáljon, üljön le tárgyalni. Nálunk a HTFSZ-nél jelenleg készül, szerdáig kaptunk határidõt beadni az újabb módosító javaslatokhoz, van még jó néhány javaslatunk, nem csak a szakszervezet által összevont munkaidõ kedvezmény dolga. Én úgy gondolom, hogy ezt így tudnánk kezelni, és szeptemberben, mielõtt pedig bemegy a parlamentbe, akkor idehozni BÉT ülésre augusztus vége felé, amikor már a munkabizottság ezt letette az asztalra, tehát valami dûlõ pontra jutott. Ezt megfontolásra javaslom.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Köszönöm, én ezt a javaslatot Tóth államtitkár úrnak továbbítom, mert ebbe belejátszik a közigazgatási elõkészítés, és a közigazgatási koordináció is. Lehet, hogy augusztus végén már errõl tárgyalni a közigazgatási koordinációra tekintettel késõ. Ha azt szeretnénk, hogy a parlament már mindjárt a szeptemberi ülésszak elején errõl dönteni tudjon.
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Tisztelt Kollégák! Szeretném bejelenteni, egy örömteli hír, hogy a magánnyugdíj pénztártagok vonatkozásában, akik végül is hivatásosként nyugállományba helyezésre kerültek, és 2002. december 31-ig nem léptek ki a magánnyugdíj pénztárból, a parlament elfogadta azt a törvény szabályt, amely oldja ezt a problémát, és rendezi azt a hátrányos helyzetet, ami a nyugdíj megállapítása vonatkozásában keletkezett. Azt hiszem ez egy fontos bejelentés a hivatásos állomány érdekében. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Most akkor némi vitára fog itt sor kerülni, mert amikor a napirendet fogadtuk el, akkor Fõtitkár asszony csak napirend elõtti megszólalásra kért lehetõséget, senki nem jelezte, hogy egyebek között..
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Mindenkinek bocsánat, nemcsak nekem és az én szervezetemnek, hanem Önnek is. Megjelent a Népszabadságban, hogy Sárközi Tamás miniszteri biztosként, vagy kormánybiztosként nekiállt újból a közigazgatás reformjának, és napirendre került a Belügyminisztérium szervezeti szétválasztása két minisztériumra. Én most ezt szóban tettem fel ezt a kérdést, nem most kérek rá választ a szervezetem nevében, hanem írásban kérnék rá választ augusztus 5-éig ha lehetne: mûködik-e ez a kormánybiztos úr, és a közigazgatás korszerûsítésével, a Belügyminisztérium kettéválasztásával mi van?  
 
Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Mûködik. Van is errõl egy kormánydöntés, hogy Sárközi úr mûködik ebben a kérdésben. Volt is itt a miniszter asszonynál, és történtek egyeztetések. Mindenki számára világos azt hiszem, hogy az õ megbízatása a kormányzati szintrõl szól, tehát nem az államigazgatási szintrõl, hanem a kormányzat mûködésérõl, tehát õ elsõsorban erre koncentrál, és a munkáját ezen a területen végzi. Az kétségtelen, hogy ezzel kapcsolatban aztán mindig fel fog vetõdni, hogy hány tárcát hogyan kéne és hogyan lehetne majd átalakítani, mindenkinek lesz majd ehhez javaslata. De az õ megbízatása nem az államigazgatási feladatokról, hanem a kormányzati szintrõl szól. Ebben a kérdésben tárgyalt a miniszter asszonnyal, és erre is kapott õ a kormánytól felhatalmazást. Tehát mûködik, és rövidesen el fogja készíteni a javaslatát.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
De arra nem válaszolt, hogy a minisztérium kettéválasztása, tehát akkor lehet, hogy napirenden van egy rendvédelmi minisztérium mint belügyminisztérium, és egy önkormányzati minisztérium, de hát akkor majd megvárjuk, hogy önök mit válaszolnak erre a kérdésre.
Ismételten feltesszük kérdésként, és ha nem ma, akkor szeretnénk záros határidõn belül választ kapni az ún. levadászásra, tehát a Vadász-féle törvénytervezetre. Kétféle határidõ van napirenden: az egyik az a január 1-jei, illetve most már július 1-je, kormánydöntés 2005. január 1. A tájékoztató, ami a Vadász úr honlapján megtalálható, az 2005. július 1. Teljesen feleslegesen frusztrálódik az állomány, az elõzõ napirend is ezt igazolja, hogy nem véletlen, hogy a kollégák zöme elrohan nyugdíjba, ha teheti, úgyhogy erre valamilyen módon megnyugtató választ kéne, hogy adjon a Miniszter Asszony, aki velünk együtt nem támogatta ennek a törvénytervezetnek a bevitelét, tehát mi reméljük, hogy a továbbiakban is ez így van.
A legfontosabb, amirõl szeretnénk beszélni, a 13. havi juttatás. Én írásban is feltettem ezt a kérdésemet, hogy hogyan gondolkodik a Belügyminisztérium vezetése. Gyakorlatilag a kormány elsummantja a 2004. évi 13. havit. Hogy ez mennyire igaz, volt egy szakértõi tárgyalás a négy tárcánál, HM, IM, PM, stb., ahol maguk a szakértõk elismerték, hogy eltûnt a 14. havi illetmény 2004-re, és nem is fogják pótolni, illetve van egy olyan elképzelés is, hogy majd valamikor 2006-ban vissza kell a rendszert állítani a régi 13. havi rendszert. Mert az, hogy átállították nulladik havira, az egy abszurd állapot. .. Erre is? A 13. havira is? Meddig? Augusztus 5? Akkor augusztus 5-éig, köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Két rövid megjegyzést hadd tegyek e két utóbbi kérdéshez. Miniszter asszony elég gyakran, elég sok helyen, és elég határozottan állást foglalt az egységes közszolgálati törvény tervezetével kapcsolatosan. Ezt mindenhol, mindenkinek elmondta. Az, hogy Vadász úrnak milyen elképzelései vannak, ez természetesen az õ szuverén joga. A 13. havival kapcsolatban szeretnék emlékeztetni az RSZTÉF legutóbbi ülésére, ahol ez a kérdés szóba került, és ott az FMM képviselõje elég világosan mondta, hogy az OKÉT-ra beviszik a kérdést, mert ez nemcsak itt merült fel, máshol is felmerül. Pillanatnyilag erre olyan választ lehet adni, hogy a hatályos jogszabályi környezetben ma az a szabály, hogy aki 2005. január 1-jén állományban van, az kaphat a 2004. évi munkája alapján 13. havi juttatást. Amíg ez törvényi szabályozásban így van, és tudjuk, hogy ezt a zárszámadásról szóló törvény így módosította, addig ebben a minisztériumnak jogi szempontból mozgástere gyakorlatilag nincsen. De bocsánat, mielõtt bármit mondana, augusztus 5-éig írásban..
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Belügyi fórum. Nem akár idegen technikára gondolok, a minisztérium által üzemeltetett honlapon voltam egy fórumon fent, ahol bizony-bizony nyíltan és kereken választ kérnek arra, hogy hova tûnt a 2004. évi 13. havi illetménye a kollégáknak. Akkor tisztelettel arra kérek minden felelõs vezetõt, egyszer menjen már fel erre a fórumra, és írja le, hogy emberek, ez történt, ezt kell egyelõre tudomásul venni.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Judit, bocsánat, azért nyílván nem gondoljuk azt, hogy azok, akik a fórumon vannak, errõl a fórumról tudják meg, hogy mi a hatályos jogszabályi rendelkezés. Ezért nem érdemes felmenni a fórumra. Akkor mit mondjunk? A minisztérium azt mondhatja, hogy ez a hatályos jogszabály. Így lehet eljárni. Nagyon óvatosan, és talán jegyzõkönyvön kívül emlékeztetnék arra, hogy amikor az RSZTÉF-en megállapodtunk a január 1-jéig visszamenõleges 5 %-os emelésben, akkor megállapodtunk egy december 31-ig tartó munkabékében is. Én egy kicsit úgy érzem, hogy ez a kérdésfeltevés, hogy hogyan kívánja a minisztérium kompenzálni a 13. havit, ez nem igazán fér bele a munkabékébe.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Ha ki tetszik számolni az 5 %-ot, mi elhittük a 3,72-t, ez 3,08 és 3,6 % közötti éves emelkedést jelent a kollégáknak, ez az 5 %-os illetménykiegészítés bevezetése. Na most akkor mi elviseljük azt, hogy rajtunk kérik számon a 6 %-ot? Elnézést kérek! Tehát ha munkabéke van, a munkabéke mind a két félre vonatkozik, elnézést.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Judit, ugye elég világosan elmondta az FMM képviselõje, hogy õk is érzik ezt a problémát, tehát nemcsak itt merül fel, ezért viszik be az OKÉT elé, hogy ott valami történjen ezzel, mert nyílván, ezt mindenki ugyanúgy tudja, hogy ... a minisztériumnak ebben önmagának igazán sok mozgástere nincsen. Azt én biztosan ki merem jelenteni, habár itt nálam hozzáértõbb emberek vannak, hogy a rendszerben egy jelenleg egy 13. havinak a költségvetési fedezete nincs meg. Ezért kell az OKÉT-nak ebben az ügyben tárgyalnia és állást foglalnia. Ehhez képest a kormánynak, vagy a parlamentnek valamit a törvényen változtatnia kell. De a Belügyminisztérium mozgástere ebben a körben egészen kicsi. Tehát az RSZTÉF-en szerintem ez elég világosan elõjött. Kérdezem, hogy az egyébként el nem fogadott egyebek között még valakinek valamilyen... Géza?
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Nagyon rövid leszek, nem is egyebek, hanem inkább egy észrevétel. Nem tudom, hogy a többi szakszervezeti vezetõ társam kapott-e írásban elõterjesztést a mai naphoz, szerintem nem kaptak, mi sem kaptunk. Az lenne a kérésem, eddig is gyakorlat volt, ami most elhangzott, napirend szerinti elõterjesztést nem kaptunk. Tudjuk, hogy mi szerepelt benne, fel is készültünk, de jobb lett volna, ha kapunk írásbeli elõterjesztést. Ha a jövõben ez megoldható, akkor kérnénk ezt. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, levezetõ elnök:
Ha a jövõben megoldható, meg fogjuk tenni. Ha más nincs, akkor köszönöm mindenkinek a részvételt, az ülést bezárom.