Kezdölap
Vörösiszap ítélet
2013. January 26.
Fővárosi Munkaügyi Bíróság
1027 Budapest, Királyfürdő u. 4.

45.M.2755/2011/9-I. szám
A beadványokban erre a számra kell hivatkozni.


É R T E S Í T É S

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a
Horváthy Zsolt felperesnek
Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság alperes ellen
munkabér megfizetése iránt indított perében a 2012. év január30. napján kelt 45.M.2755/2011/9. sz. alatt hozott ítélet 2012. év február hó 23. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható.

Budapest, 2012. október 11.
Fővárosi Munkaügyi Bíróság
45. M. 2755/2011/9. szám



A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a dr. Hegedűs D. Andrea ügyvéd (1136 Budapest, Hegedűs Gy. u. 33. 3/1.) által képviselt Horváthy Zsolt (2094 Nagykovácsi, Kossuth u. 75) felperesnek – a dr. Halas Andrea főelőadó által képviselt Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (1081 Budapest, Dologház u. 1.) alperes ellen munkabér megfizetése iránt indított perében nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 34.820,- (harmincnégyezer-nyolcszázhúsz) Ft elmaradt illetményt.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

A feljegyzett eljárási illetéket az Állam, a perrel felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg a tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha
  • a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;
  • a fellebbezés csak az ítélet indoklása ellen irányul.



I N D O K O L Á S :

A bíróság a tényállást a csatolt iratok, valamint a felek előadásai alapján az alábbiak szerint állapította meg:
A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság, majd 2012. január 1. napjától ennek jogutódja, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság kötelékében tűzoltóként szolgálatot teljesítő felperes 2010. október 9. napjának 6.00 órájától 2010. október 11. napjának 13.00 órájáig, majd 2010. október 15. napjának 6.00 órájától 2010. október 17. napjának 13.00 órájáig részt vett a 2010. októberében a MAL Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesült vörösiszap tárolójának gátszakadása miatt szükségessé vált kárfelszámolási munkában. A felperes a feladatra önként jelentkezett, azonban azt hivatalosan az alperes jogelődje túlszolgálatot elrendelő és vezénylési parancsai alapján tette.
A felperes és társai feladata a tetemek összegyűjtése és roncseltakarítás volt. Reggel fél 8 óra körül megtartott eligazítást követően 8.00 órától délután 17.00-17.30 óráig dolgoztak a területen, majd ezt követően egy közeli falu plébániájának nyári táborában voltak elszállásolva. A három napos turnusok úgy zajlottak, hogy az első nap reggel indultak a helyszínre, a harmadik napon pedig 11.00 – 12.00 órát követően a váltás megérkezése után hagyták el a területet, és indultak vissza a fővárosba. Felperesnek a 8.00-17.30 óráig tartott munkavégzésen túl más munkát végeznie nem kellett. Riasztást nem kaptak, a szállásukon – a helyszíntől pár falura – tartózkodtak, azonban folyamatosan készenlétben kellett állniuk, a védőruhát és a szereket tisztán kellett tartaniuk.

Az alperes jogelődje a HFO/4518-31/2010.sz. parancsában rendelte a felperest túlszolgálat teljesítésére, 2010. október 9. napján reggel 6.00 órától visszaérkezésig. Tájékoztatta arról, hogy a túlszolgálatért javadalmazásban részesül.

A túlszolgálatért alperes szabadidőt a felperes részére nem biztosított és mivel a túlszolgálat ellenértékét sem fizette ki, a felperes 2011. február 7. napján az ellenérték megfizetése tárgyában szolgálati panaszt nyújtott be. Álláspontja szerint részére 243.385,- Ft távolléti díj jár. Az alperes még ugyanezen napon, tehát 2011. február 7. napján a felperes bankszámlájára átutalt bruttó 191.783 Ft-ot.

Az alperes jogelődje a HFO/901-5/2011.sz. alatt a felperes szolgálati panaszát elutasította és azt a Főpolgármesternek felterjesztette, mivel a túlszolgálatért álláspontja szerint bruttó 191.783 Ft-ot felperesnek megfizetett.

Budapest Főváros Főpolgármestere a FPH015/281-2/2011. sz., 2011. április 19. napján kelt határozatával a szolgálati panaszt elutasította, arra való hivatkozással, hogy a felperes részére a teljesített túlszolgálatért járó bruttó 191.783,- Ft már kifizetésre került, melynek bérszámfejtése az Országos Katasztrófavédelmi Főparancsnokság gazdasági főigazgató-helyettese által megküldött levél alapján került. Hivatkozott továbbá a Hszt. 105.§ (4) bekezdésére, mely szerint az illetmény késedelmes kifizetéséért kamat nem jár, figyelemmel arra, hogy az nem a fegyveres szerv hibájából következett be.

***

Felperes a 2011. június 8. érkezett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest bruttó 53.602 Ft elmaradt illetmény megfizetésére, valamint bruttó 245.384,- Ft illetmény után 2010. december 5. napjától a Ptk. 301.§ (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes rendelte el a túlmunka végzését a felperesnél, mely után a Hszt. általános szabályai alapján kellett volna a túlszolgálat ellenértékét az alperesnek megfizetnie 60 napon belül, ill. pihenőidőt biztosítani.
Álláspontja szerint a felperes és az alperes közti szolgálati viszonyban az alperes által hivatkozott kormány-rendeletben szabályozott költségvetési elszámolás irreleváns, a túlszolgálat ellenértékének kifizetésére a Hszt. szabályait kell alkalmazni.
A felperes által igényelt és az alperes által kifizetett számítás alapvetően abban tér el egymástól, hogy a felperes álláspontja szerint 2x3 napos szolgálati idejét teljes egészében túlszolgálatként kell elszámolni. Az IM rendelet szerinti perköltség megfizetésére kérte kötelezni alperest.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vörösiszap katasztrófa  idején a felperes részvételhez kapcsolódó személyi juttatások számfejtése a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt.
Az OKF gazdasági főigazgató-helyettes 2010. december 14. napján kelt 799-1419/2010.sz. tájékoztatása alapján került sor az elszámolásra, mely egységes számítási módot kötelező jelleggel kellett alkalmaznia. Hivatkozott arra, hogy a vörösiszap elleni védekezéskor a túlszolgálat szempontjából a hivatásos önkormányzati tűzoltóság munkarendje „hivatali” volt. A felperes nem 24/48 órás váltásos szolgálati munkarendben került vezénylésre a helyszínre. Álláspontja szerint a kifizetett illetmény helyesen került meghatározásra. Az alperes és a felperes közti elszámolás vita abban áll, hogy az alperes a kérdéses időszakokban annak egy részét túlszolgálatnak, egy részt készenlétnek, egy harmadik részét pedig munkaidőnek, tehát nem túlszolgálatnak tekintette.

Hivatkozott a Hszt. 105.§ (4) bekezdésére, mely szerint, ha nem a fegyveres szerv hibájából következik be az illetmény késedelmes kifizetése, ebben az esetben kamat nem jár.

A Hszt. 88.§ (2) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagját évi 150 óráig terjedő túlszolgálatért szabadidő, azon felüli túlszolgálatért díjazás illeti meg. Ugyanakkor elismerte, hogy a túlszolgálatért nem szabadidőt biztosított, hanem az általa szabályosnak tartottak szerint a túlszolgálat díját megfizette a felperes részére. Az IM rendelet szerinti perköltség megfizetésére kérte kötelezni a felperest.


A felperes keresete az alábbiak szerint részben a l a p o s.

Az 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 87.§ (1) bekezdése szerint, ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset (baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetőleg elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb előre nem látható körülmény bekövetkezése) szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a 84. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint munkaszüneti és pihenőnapon is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti-, őr- és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel.

A 88.§ (1) bekezdése szerint a (2) és (3) bekezdés szerinti túlszolgálatot az állományilletékes parancsnoknak írásban kell elrendelnie.
A (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagját évi 150 óráig terjedő túlszolgálatért szabadidő, azon felüli túlszolgálatért – beleértve a rendkívüli esetben teljesítettet is – díjazás illeti meg. Az állományilletékes parancsnok a 150 órán belüli túlszolgálat díjazását is engedélyezheti, ha a szabadidő kiadása a szolgálat ellátását veszélyeztetné.
A (3) bekezdés értelmében a túlszolgálatért annak időtartamával megegyező díjazás jár.

A Hszt. 105.§ (4) bekezdés szerint az illetmény késedelmes kifizetése esetén – ha az a fegyveres szerv hibájából következik be – a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat jár.

A Hszt. 112.§ értelmében távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár.

A felperes keresetében kért, és az alperes által kifizetett illetmények közötti különbözet abból adódott, hogy a felek eltérő számítás alapján, eltérő jogszabályok, ill. egyéb rendelkezések alapján számították ki a túlszolgálatért járó illetményt. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy mely jogszabályokat kell a perbeli esetben a túlmunka kifizetésekor alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes részére a túlszolgálatért járó illetményt (az álláspontja szerint részére járó összegben) kifizette, így a bíróság álláspontja szerint annak nem volt jelentősége, hogy ezt a túlszolgálatot szabadidő biztosításával is megválthatta volna, hiszen ezzel a lehetőséggel az alperes nem élt. Azt egyezően adták elő a felek, hogy a felperes 1 óra túlszolgálatért járó illetménye 1.299,- Ft.

A felperes mindkét 3 napos szolgálat esetében a teljes időtartamot az első nap 6.00 órájától a harmadik nap 13.00 órájáig túlszolgálatként kívánta elszámolni, a szombati, ill. vasárnapi napokért kétszeresen számolva. Az alperes számítása szerint azonban az első és második napra 4 óra készenlétet kell elszámolni, ill. a munkanapokon (tehát hétfőtől péntekig terjedő időben végzett munkavégzésért) 8,5 ill. péntek esetében 6 óra munkaidővel kell számolni, mely nem minősül túlszolgálatnak.

A bíróság álláspontja szerint mind a felperes, mind az alperes számítási módszere hibás. Nem tekinthető ugyanis valamennyi szolgálati idő túlszolgálatnak, hiszen a hétköznapra eső munkavégzés napi 8,5 órában (pénteken 6 órában) történt. Ezen túlmenően a felperes munkát nem végzett, így – figyelemmel arra, hogy ebben az időszakban a felperes hivatali munkarendben dolgozott – hétköznapi munkavégzésért a napi 8,5 illetve 6 óra szolgálat nem minősül túlszolgálatnak.

Az OKF gazdasági főigazgatójának 799-1419/2010.sz. tájékoztatása (mely az elszámolásokra vonatkozott) jogszabálynak nem tekinthető, így a felperes által teljesített túlszolgálatra vonatkozóan a Hszt. szabályait kell alkalmazni. Ennek 87.§-a értelmében a hivatásos állomány tagja a törvényben meghatározott esetekben kötelezhető arra, hogy szolgálat-teljesítési időn túl meghatározott időben és helyen túlszolgálatra készen álljon.
A perbeli esetben a felperes egy olyan súlyos, emberéleteket követelő és jelentős anyagi kárt okozó baleset következményeinek a felszámolásában vett részt, melynek megtörténtét követően, - köztudomásúan – hosszú ideig kellett azzal számolni, hogy további gátszakadás következik be, mely a helyzet további romlását és azonnali beavatkozást tehet szükségessé.

A felperes a helyszínre érkezését követően hivatali munkarendben dolgozott, majd ezt követően az alperes által biztosított helyen készen állt arra, hogy bármikor bevethető legyen, azaz bármikor túlszolgálatot lásson el. Irreleváns a munkaügyi bíróság álláspontja szerint, hogy valójában a hivatali időn túl nem történt munkavégzés, és a helyzet ezt nem követelte meg. Azt kell ebben az esetben figyelembe venni, ha szükség lett volna a felperes munkájára, akkor bármikor szolgálatba tudott volna állni. A hivatali munkaidő teljesítését követően a helyszínen töltött valamennyi idő erre figyelemmel túlszolgálatnak minősül és e szerint kell elszámolni.

A bíróság tehát az alperes által, a túlszolgálat megállapításakor pihenőidőként figyelembe vett és készenlétként elszámolt időszakot is túlszolgálatnak tekintette, ez ugyanis csak akkor minősülne ténylegesen pihenőidőnek, amennyiben a felperesnek nem kellett volna folyamatosan túlszolgálatra készen állnia.
Nem fogadta el ugyanakkor azt a felperesi álláspontot, hogy valamennyi szolgálati idő túlszolgálat, mivel a hivatali munkarendben történt munkavégzést nem eszerint kell elszámolni.

Fentiek alapján az alperes által 2010. október 9. és 10. napján 4-4 óra, 2010. október 15. és 16. napján 4-4 óra készenlétnek minősített időszak túlszolgálat, melyet a hétvégére eső időszakban (Október 9., 10., 16.) 2X-es szorzóval kell elszámolni. A 16 órából 12 óra 2X-es szorzóval számítandó, azaz összesen 28 óra túlszolgálatért járó illetményt kell az alperesnek a felperes részére megfizetni. A 28 óra összege 36.372 Ft, melyből a készenlétként négyszeri alkalommal kifizetett 388, összesen 1.552 Ft-ot le kell vonni. Így ez alapján 34.820 Ft további túlszolgálatért járó illetmény illeti meg a felperest.

A bíróság a fentiek alapján a túlszolgálat elszámolásánál a Hszt. szabályait vette figyelembe. Ugyanezt jogszabályt kell figyelembe venni a felperes által kért kamat megfizetése tekintetében is.
E körben elfogadta a bíróság az alperes hivatkozását, mely szerint a katasztrófával kapcsolatos bérköltség kifizetése nem az alperes, ill. jogelődje saját költségvetéséből, hanem külön, erre a célra biztosított keretből történt és a kifizetést e miatt nem tudta határidőben teljesíteni. A bíróság álláspontja szerint megállapítható volt, hogy a kifizetés késedelme miatt az alperest nem terheli felelősség, arra nem az alperes hibája miatt került sor, így a kamatfizetésre vonatkozó keresetet elutasította.

Fentiek alapján a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

A bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát 50-50%-ban állapította meg. Erre figyelemmel a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 77.§, ill. 81.§ (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a felek a perrel kapcsolatban felmerült költségeiket maguk viselik.

A felperes a Pp. 359/A.§ és a 73/2009. (XII.22.) IM rendelet alapján munkavállalói költségkedvezményre jogosult, az alperes pedig Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5.§ (1) bekezdés c) pontja alapján illetékmentes, ezért a feljegyzett eljárási illetéket az Állam viseli a 6/1986 (VI.26.) sz. IM rendelt 13-14-§-i alapján.

Az ítélettel szemben a Pp. 233.§ (1) bekezdése, a 256/A.§-a és 358.§ (1) bekezdése alapján van helye fellebbezésnek.

Budapest, 2012. január 30. napján
 
Az ítélet scannelt változata elérhető innen:
Értesítés
1. oldal
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 12:16
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76