Meglepte önöket a tiltás?
Igen, mert bejelentésünket követõen a rendõrséggel folytatott egyeztetõ tárgyaláson összesen két dolog vetõdött fel, és ezekben megegyezés született. Kérték, hogy egy nemzetközi futóverseny idejére függesszük fel a Clark Ádám térre tervezett ülõsztrájkot, s legyünk tekintettel az október 6-i nemzeti gyásznapra. Mindkét kérdésben megegyeztünk. Mindazonáltal nem zártuk ki teljesen a tiltást sem, éppen ezért jelentettük be a szokásosnál jóval korábban a rendezvényeket.
Ezért mondják, hogy politikai döntés született?
Elég abszurd, hogy szombaton nem lehet a Parlament elõtt kétórás tüntetést tartani. Nem is gondolhatunk másra: ez nyilvánvalóan politikaidöntés.Amikülönösenazértmegdöbbentõ, mert 2006-ban éppen a Fidesz állt ki teljes mellszélességgel a gyülekezési jog biztosítása mellett, amikor a párt képviselõi elbontották a Kossuth téri kordont. De óriási öngólt rúgott a rendõrség, mert a D-Day minden korábbinál nagyobb nyilvánosságot kapott, és a rendõrségi tiltás óriási mozgósító erõt jelent.
A bíróságtól mit várnak?
Bízunk benne, hogy a bíróság még független szervezet Magyarországon, és az alkotmányos alapjogok, a demokratikus értékek védelmére kel.
S ha elutasítják a beadványukat?
Kifejezetten arra készülünk, hogy szeptember 29-én és október 1-jén is megtartjuk a rendezvényeket. Léteznek alternatív forgatókönyvek, de ezekrõl csak a bírósági döntés kihirdetése után beszélünk.
Az akciósorozat kezdetéig már két hét sincs hátra, így nyilván folyik már a szervezés. Milyen részvételre számítanak?
Több mint hetven szakszervezet és civil szervezõdés csatlakozott az akcióegységhez, s ha abból indulunk ki, hogy a „bohócforradalomban” harmincezren vettek részt, ennél most biztosan többen lesznek. És hadd tegyem hozzá: saját pénzen jöttek a „bohócok”, s most ugyanígy, az emberek maguk bérelnek buszokat, hogy részt vehessenek a demonstrációkon.
A „bohócok” leginkább a szolgálati nyugdíj eltörlése miatt vonultak utcára, most viszont másról van szó, hiszen már a mottójuk – küzdelem a demokráciáért, a szociális biztonságért, az emberi és munkavállalói jogok megõrzéséért – is mutatja: alaposan túllépnek a hagyományos szakszervezeti szerepen. Politizálnak?
A klasszikus értelemben véve nem, és igyekszünk is távol tartani magunkat a pártoktól. De úgy gondoljuk, a jelenlegi helyzetben, amikor demokratikus alapjogokat vesznek semmibe – ilyen többek között a jogbiztonság, a szerzett jogok védelme, a sztrájkjog vagy a szakszervezetek ellehetetlenítése, a munkavállalók jogainak csorbítása –, valakinek mindenképpen mozdulnia kell. Itt már a demokrácia megõrzése a tét. Az ellenzéki pártok – amelyeknek igazából a dolguk lenne, hogy látványos demonstrációkkal is tiltakozzanak – viszont tehetetlenek, így tulajdonképpen kényszerûségbõl kell nekünk túllépni a klaszszikus szakszervezeti szerepen. Vagyis nemcsak a munka világát közvetlenül érintõ, hanem a demokráciát sértõ kormányzati lépések ellen is tiltakozunk.
Tehát politizálnak.
Ha egy vállalat dolgozói magasabb béreket követelnek és ezért utcára vonulnak, abban biztosan nincs politika. De amikor politikusok által meghozott döntéseket támadunk – és ilyen a munkavállalók többségének kedvezõtlen egykulcsos adórendszertõl a visszamenõleges adózásig sok minden –, akkor a megmozdulás óhatatlanul politikai felhangot kap. De nem azért tiltakozunk, mert a Fideszé a kormánytöbbség, hanem konkrét ügyekben fogalmaztuk meg a követeléseinket. Ha most az MSZP kormányozna így, akkor is fellépnénk ellene.
A D-Dayrõl sokat beszélnek, de arról kevesebbet, hogy akarnak-e tárgyalni. Akarnak?
Már hogy a fenébe ne szeretnénk! Tárgyalás nélkül nincs megegyezés. Látni kell ugyanakkor, hogy a kormány a legtöbb kérdésben nem kíván egyeztetni, inkább rákényszeríti az akaratát a szociális partnerekre és mindenki másra. A kabinet nyilvánvalóan megmakacsolta magát, és elmozdulást csak akkor remélhetünk, ha fel tudjuk hívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy mind több a jelenlegi kormány mûködésével elégedetlen ember. Akkor van esélyünk, ha meg tudjuk mutatni, hogy elég sokan vannak azok, akik változást kívánnak.
Erõdemonstráció?
A hatalom általában csak az erõbõl ért, e mostani különösen.
Mi a céljuk?
Összeállítottunk egy kilencpontos csomagot, amelyben egyebek közt méltányos közteherviselést, társadalmi párbeszédet, a korkedvezményes nyugdíjak megõrzését, egyeztetést követõen elfogadott életpályamodellt, a visszamenõleges hatályú törvénykezés leállítását követeljük. Ha mindezekben megegyezés lesz, nem demonstrálunk tovább. Ha csak részeredményeket érnénk el, az akcióegységben részes szervezeteknek közösen kell majd eldönteniük, hogyan folytassuk. Miután ezek nem azonos társadalmi csoportokat képviselnek – kinek-kinek más fáj jobban –, csak a konkrét helyzet értékelése alapján lehet majd határozni.
Ön hivatásos katona, de sokak szerint érdekvédõként már átlépte a Rubicont.
A Magyar Köztársaság alkotmányára esküdtem fel, s katonaként feladatom, hogy az abban foglalt értékeket megvédjem. A kétharmados többség sok mindenre adhat felhatalmazást, de az alkotmányos jogok semmibevételére nem. Azt hiszem, mi közösen semmi mást nem teszünk, mint megpróbáljuk azokat a demokratikus értékeket védeni, amelyeket a hatalom egyes döntései veszélyeztetnek.
Mondják azt is, hogy a politikai karrierjét készíti elõ.
Elég nagy butaság, mert a parlament tett róla, hogy ez eszembe se jusson, hiszen három évig akkor sem lehetnék például képviselõ, ha valóban leszerelnének. Egyébként pedig ha valaki tényleg úgy gondolja, hogy hivatásosként nem csinálhatom tovább, mert ezzel – mondjuk – ártok a hadseregnek, nem is akarok katona lenni.
És ha kirúgják?
Akkor elmegyek Görögországba halásznak.
