Bátorság… (?)

Dr. Pintér Sándor belügyminiszter megjelent a Rendvédelmi Dolgozók tüntetésén, 2011. 05. 06-án, a Parlament elõtt, és beszédet tartott.

Nagyon vigyáztak rá, így bátran jött közénk. A védelemre azért lehetett szüksége, mert talán úgy gondolta: az utazási irodájától követelik vissza a befizetett utat az elégedetlen utasok. De itt nem errõl volt szó. Nem rongyos pénzrõl, hanem a hivatások, a rend távlati fennmaradása volt a cél, már úgy értem: a mi, a tiltakozók célja.

Mikor a belügyminiszter megjelent, a hangulat családiassá vált, többen jelezték, hogy ismerik felmenõit, rokonait, tisztában vannak foglalkozásukkal, és zajjal ünnepelték a hõst. Meg is jegyezte: így még nem fogadták sehol. De elfogadta az ünneplést, tudta: megérdemli. Lelkes közbekiabálások tarkították megfontolt beszédét, s ezekre idõnként válaszolt is.

Egy bekiabálásra így szólt: De még nem is mondtam semmit, akkor nem is hazudtam!

Milyen igaz… Nem hazudott. Öt perce beszélt, és nem mondott semmit, így aztán nem is hazudhatott. De akkor mirõl is beszélt? Mindegy, biztosan szép volt.

A fegyverbarátság, és testvériség érzése õt is magával ragadta, ezért hivatkozhatott közös eskünkre, összetartozásunkra. Milyen szép gondolatok! S õ védi érdekeinket, kiáll igazunkért, reggel, délben, este… gondol ránk. Tesz. Már úgy értem: sokat.

De vegyük sorra magvas gondolatait:

Közös eskü: nem ugyanaz az eskü van érvényben! Õt a miniszteri eskü köti, ha köti. No és a párthûség. Frakciófegyelem, pártprogramok, Széll Kálmán-terv. Ez nem igazán közös nevezõ, az ellentétek erõsek.

Életpálya-modell. Ezzel az a baj, hogy a pártja által felépített életpálya-modellel már találkoztak a tûzoltók 2001-ben: ELVETTÉK A VESZÉLYESSÉGI PÓTLÉKOT! Ha ez az általuk fémjelzett életpálya-modell fontos eleme: nem köszönjük, nem kérjük!

Ismét megígérte, mit már több alkalommal õ is, miniszterelnöke is: kifizetik a tûzoltóknak a jogos járandóságukat, a túlórapénzt. De még nem fizették ki, mint az elõzõ kormány sem. Csak ígéretek vannak. Ez a kifizetés egyébként nem vívmány: KÖTELEZETTSÉG.

Tárgyalásra hívott minket. Ez teljesen rendben van. De eddig miért nem tárgyaltak??? Mert az nem tárgyalás, hogy közlik: itt a fagyi, hamm bekapni! De figyelem: CSAK tárgyalásra, nem megegyezésre hívott minket. Azt nem ígért.

A belügyminiszter majd akkor lesz bátor, ha megérti, és elfogadja a rendvédelem jogos követeléseit, s közvetíti a kormány felé, hittel, és becsülettel. Mert az általa felügyelt területen nincs minden rendben, talán már sehol sem. Azért miniszter, hogy megoldja a problémákat, s nem azért, hogy elõidézze. S ha a kormány, melynek õ is tagja, nem kínál megoldást: távozzon emelt fõvel. Akkor én is bátornak nevezem.

Ördög László, ny. tû. ftõrm.