1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

Image


1949. évi XX. törvény

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. § Magyarország: köztársaság.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.

2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján - az Európai Uniót, illetõleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredõ hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés megerõsítéséhez és kihirdetéséhez az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

3. § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.

(2) A pártok közremûködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.

(3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelõen egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselõje nem tölthet be.

4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.

5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.

6. § (1) A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erõszak alkalmazásától, illetõleg az erõszakkal való fenyegetéstõl.

(2) A Magyar Köztársaság együttmûködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.

(3) A Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.

(4) A Magyar Köztársaság az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közremûködik az európai egység megteremtésében.

7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját.

(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

(3)

(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvetõ jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvetõ jogok kivételével - felfüggeszthetõ vagy korlátozható.

9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.

(2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.

11. § Az állam tulajdonában álló vállalatok és gazdálkodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelõsséggel önállóan gazdálkodnak.

12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.

(2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát.

15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.

17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

II. fejezet

Az Országgyûlés

19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyûlés.

(2) Az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

(3) E jogkörében az Országgyûlés

a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;

b) törvényeket alkot;

c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét;

d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;

e) dönt a Kormány programjáról;

f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ fontosságú nemzetközi szerzõdéseket;

g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdésérõl;

h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre;

i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki;

j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erõk magyarországi, vagy az ország területérõl kiinduló alkalmazásáról, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erõk magyarországi állomásozásáról;

k) megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyûlési biztosokat, az Állami Számvevõszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsõbb Bíróság elnökét és a legfõbb ügyészt;

l) a Kormány javaslatára feloszlatja azt a tanácsot, amelynek mûködése az Alkotmánnyal ellentétes;

m) közkegyelmet gyakorol;

n) külsõ fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében meghatározott idõre kihirdeti (meghosszabbítja) a megelõzõ védelmi helyzetet, és felhatalmazza a Kormányt a szükséges intézkedések megtételére.

(4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges.

(5)

(6) A (3) bekezdés j) és n) pontja szerinti döntéshez a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges.

19/A. § (1) Ha az Országgyûlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, továbbá a szükségállapot kihirdetésére.

(2) Az Országgyûlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idõ rövidsége, továbbá a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik.

(3) Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az Országgyûlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök együttesen állapítja meg.

(4) Az Országgyûlés a hadiállapot, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának megszûnése utáni elsõ ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerûségérõl. E döntéshez az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges.

19/B. § (1) Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács dönt

a) a Magyar Honvédség országon belüli, vagy külföldi alkalmazásáról, békefenntartásban való részvételérõl, külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységérõl, valamint külföldi állomásozásáról,

b) a külföldi fegyveres erõk magyarországi, vagy az ország területérõl kiinduló alkalmazásáról, illetve magyarországi állomásozásáról,

c) a külön törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésérõl.

(2) A Honvédelmi Tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai: az Országgyûlés elnöke, az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok képviselõcsoportjainak vezetõi, a miniszterelnök, a miniszterek és tanácskozási joggal a Honvéd Vezérkar fõnöke.

(3) A Honvédelmi Tanács gyakorolja:

a) az Országgyûlés által rá átruházott jogokat,

b) a köztársasági elnök jogait,

c) a Kormány jogait.

(4) A Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, ebben egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, illetõleg törvényi rendelkezésektõl eltérhet, továbbá egyéb különleges intézkedéseket hozhat, az Alkotmány alkalmazását azonban nem függesztheti fel.

(5) A Honvédelmi Tanács rendelete a rendkívüli állapot megszünésével hatályát veszti, kivéve ha az Országgyûlés a rendelet hatályát meghosszabbítja.

(6) Az Alkotmánybíróság mûködése rendkívüli állapot idején sem korlátozható.

19/C. § (1) A szükségállapot kihirdetésekor az Országgyûlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök dönt a Magyar Honvédség 40/B. § (2) bekezdése szerinti felhasználásáról.

(2) A szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be.

(3) A köztársasági elnök a bevezetett rendkívüli intézkedésekrõl haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlés elnökét. A szükségállapot idején az Országgyûlés - akadályoztatása esetén az Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága - folyamatosan ülésezik. Az Országgyûlés, illetõleg az Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti.

(4) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve ha hatályukat az Országgyûlés - akadályoztatása esetén az Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága - meghosszabbítja.

(5) A szükségállapotra egyébként a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

19/D. § A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

19/E. § (1) Külsõ fegyveres csoportoknak Magyarország területére történõ váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetõleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülõ készültségi erõkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint - a támadással arányos és erre felkészített erõkkel - a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles.

(2) A Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedésérõl haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlést, a köztársasági elnököt a további intézkedések megtétele érdekében.

(3) A Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

20. § (1) Az országgyûlési képviselõk általános választását - az Országgyûlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével - az elõzõ Országgyûlés megválasztását követõ negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani.

(2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik.

(3) Az országgyûlési képviselõt - az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint - mentelmi jog illeti meg.

(4) Az országgyûlési képviselõt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségeinek fedezésére költségtérítés illetik meg. A tiszteletdíj és a költségtérítés összegérõl, valamint a kedvezmények körérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(5) A képviselõ nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, az Állami Számvevõszék elnöke, alelnöke és számvevõje, bíró, ügyész, közigazgatási szerv alkalmazottja - a Kormány tagja és az államtitkár kivételével -, továbbá a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja. Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja.

(6) Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

20/A. § (1) Az országgyûlési képviselõ megbízatása megszûnik:

a) az Országgyûlés mûködésének befejezésével,

b) a képviselõ halálával,

c) az összeférhetetlenség kimondásával,

d) lemondással,

e) a választójog elvesztésével.

(2) Az összeférhetetlenség kimondásáról az Országgyûlés a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával határoz.

(3) A képviselõ az Országgyûléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyûlés elfogadó nyilatkozata nem szükséges.

21. § (1) Az Országgyûlés elnököt, alelnököket és jegyzõket választ tagjai sorából.

(2) Az Országgyûlés állandó bizottságokat alakít tagjaiból, és bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki.

(3) Az országgyûlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetõleg köteles elõttük vallomást tenni.

22. § (1) Az Országgyûlés évenként két rendes ülésszakot tart: minden év február elsejétõl június tizenötödikéig, illetve szeptember elsejétõl december tizenötödikéig.

(2) Az Országgyûlés alakuló ülését - a választást követõ egy hónapon belüli idõpontra - a köztársasági elnök hívja össze; egyébként az Országgyûlés ülésszakának és ezen belül az egyes üléseknek az összehívásáról az Országgyûlés elnöke gondoskodik.

(3) A köztársasági elnök, a Kormány, vagy a képviselõk egyötödének írásbeli kérelmére az Országgyûlést rendkívüli ülésszakra vagy rendkívüli ülésre össze kell hívni. A kérelemben az összehívás indokát, továbbá a javasolt idõpontot és napirendet meg kell jelölni.

(4) A köztársasági elnök az Országgyûlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal - legfeljebb harminc napra - elnapolhatja.

(5) Az elnapolás tartama alatt az Országgyûlés elnöke a képviselõk egyötödének írásbeli kérelmére - a kérelem kézhezvételétõl számított nyolc napnál nem távolabbi idõpontra - köteles az Országgyûlést összehívni.

23. § Az Országgyûlés ülései nyilvánosak. A köztársasági elnök, a Kormány, továbbá bármely képviselõ kérelmére az Országgyûlés a képviselõk kétharmadának a szavazatával zárt ülés tartását is elhatározhatja.

24. § (1) Az Országgyûlés akkor határozatképes, ha a képviselõknek több, mint a fele jelen van.

(2) Az Országgyûlés a határozatait a jelen lévõ képviselõk több, mint a felének szavazatával hozza.

(3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges.

(4) Az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét.

(5) Az új alkotmány elõkészítésének részletes szabályairól szóló országgyûlési határozat elfogadásához az országgyûlési képviselõk négyötödének szavazata szükséges.

25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyûlési bizottság és bármely országgyûlési képviselõ kezdeményezhet.

(2) A törvényhozás joga az Országgyûlést illeti meg.

(3) Az Országgyûlés által elfogadott törvényt az Országgyûlés elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek.

26. § (1) A törvény kihirdetésérõl, annak kézhezvételétõl számított tizenöt napon - az Országgyûlés elnökének sürgõsségi kérelmére öt napon - belül a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

(2) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás elõtt az (1) bekezdésben említett határidõn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyûlésnek.

(3) Az Országgyûlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyûlés elnöke által ezt követõen megküldött törvényt a köztársasági elnök köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni.

(4) A köztársasági elnök a törvényt aláírás elõtt az (1) bekezdésben említett határidõn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.

(5) Ha az Alkotmánybíróság - soron kívüli eljárásban - az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyûlésnek visszaküldi, egyébként köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni.

(6) A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerõsítette.

27. § Az Országgyûlés tagjai az állampolgári, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosaihoz, az Állami Számvevõszék elnökéhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez kérdést, a Kormányhoz, a Kormány bármely tagjához és a legfõbb ügyészhez interpellációt és kérdést intézhetnek a feladatkörükbe tartozó minden ügyben.

28. § (1) Az Országgyûlés megbízatása az alakuló ülésével kezdõdik.

(2) Az Országgyûlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta elõtt is.

(3) A köztársasági elnök a választások kitûzésével egyidejûleg feloszlathatja az Országgyûlést, ha

a) az Országgyûlés - ugyanazon Országgyûlés megbízatásának idején - tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy

b) a Kormány megbízatásának megszûnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az elsõ személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg.

(4)

(5) Az Országgyûlés feloszlatása elõtt a köztársasági elnök köteles kikérni a miniszterelnöknek, az Országgyûlés elnökének és az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok képviselõcsoportjai vezetõinek véleményét.

(6) Az Országgyûlés feloszlásától vagy feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyûlést kell választani.

(7) Az Országgyûlés mûködése az új Országgyûlés alakuló üléséig tart.

28/A. § (1) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az Országgyûlés nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel.

(2) Ha az Országgyûlés megbízatása rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején jár le, a megbízatás a rendkívüli állapot, illetõleg a szükségállapot megszûnéséig meghosszabbodik.

(3) A feloszlott vagy feloszlatott Országgyûlést a köztársasági elnök hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet esetén ismét összehívhatja. Megbízatásának meghosszabbításáról az Országgyûlés maga határoz.

28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

(2) Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezõen vagy mérlegelés alapján kerül sor.

(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.

(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ.

(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyûlési képviselõk egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés rendelhet el.

(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

a) a költségvetésrõl, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekrõl és illetékekrõl, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeirõl szóló törvények tartalmáról,

b) hatályos nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kötelezettségekrõl, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,

c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésrõl szóló rendelkezéseirõl,

d) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekrõl,

e) az Országgyûlés feloszlásáról,

f) a Kormány programjáról,

g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésérõl,

h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,

i) a helyi önkormányzat képviselõ-testületének feloszlatásáról,

j) a közkegyelem gyakorlásáról.

(6) Az ügydöntõ országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyûlés tûzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyûlés köteles megtárgyalni.

28/E. § Országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig, országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyûjteni.

III. fejezet

A köztársasági elnök

29. § (1) Magyarország államfõje a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és õrködik az államszervezet demokratikus mûködése felett.

(2) A köztársasági elnök a Magyar Honvédség fõparancsnoka.

29/A. § (1) A köztársasági elnököt az Országgyûlés öt évre választja.

(2) Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkezõ magyar állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte.

(3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani.

29/B. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés elõzi meg. A jelölés érvényességéhez az Országgyûlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyûlés elnökénél a szavazás elrendelése elõtt kell benyújtani. Az Országgyûlés minden tagja csak egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.

(2) Az Országgyûlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. A szükséghez képest többszöri szavazásnak van helye. Az elsõ szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki a képviselõk kétharmadának szavazatát elnyeri.

(3) Ha az elsõ szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, az (1) bekezdésnek megfelelõ új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. A második szavazás alapján való megválasztáshoz ugyancsak a képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(4) Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a megkívánt többséget, harmadszori szavazást kell tartani. Ez alkalommal csak arra a két jelöltre lehet szavazni, akik a második szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták. A harmadik szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevõk számára - a szavazatok többségét elnyerte.

(5) A szavazási eljárást legfeljebb három egymásra következõ nap alatt be kell fejezni.

29/C. § (1) A köztársasági elnököt a korábbi elnök megbízatásának lejárta elõtt legalább 30 nappal, ha pedig a megbízatás idõ elõtt szûnt meg, a megszûnéstõl számított 30 napon belül kell megválasztani.

(2) Az elnökválasztást az Országgyûlés elnöke tûzi ki.

29/D. § A megválasztott köztársasági elnök a korábbi elnök megbízatásának lejártakor, illetõleg a megbízás idõ elõtti megszûnése esetén a kiírt választás eredményének kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hivatalába; hivatalba lépését megelõzõen az Országgyûlés elõtt esküt tesz.

29/E. § (1) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a köztársasági elnök megbízatása valamely okból idõ elõtt megszûnik, az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a köztársasági elnöki jogkört az Országgyûlés elnöke gyakorolja, azzal a korlátozással, hogy törvényt az Országgyûlésnek megfontolás végett, illetõleg az Alkotmánybíróságnak megvizsgálás céljából nem küldhet meg, az Országgyûlést nem oszlathatja fel, és a kegyelmezés jogával csak a jogerõsen elítéltek javára élhet.

(2) A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyûlés elnöke képviselõi jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyûlés elnökének feladatát az Országgyûlés által kijelölt alelnök látja el.

30. § (1) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más keresõ foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.

(2) A köztársasági elnök tiszteletdíjáról, kedvezményeirõl és az õt megilletõ költségtérítés összegérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

30/A. § (1) A köztársasági elnök

a) képviseli a magyar államot,

b) a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerzõdéseket köt, ha a szerzõdés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerzõdés megkötéséhez az Országgyûlés elõzetes hozzájárulása szükséges,

c) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket,

d) kitûzi az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás idõpontját,

e) részt vehet és felszólalhat az Országgyûlés és az országgyûlési bizottságok ülésein,

f) javaslatot tehet az Országgyûlésnek intézkedés megtételére,

g) népszavazást kezdeményezhet,

h)

i) külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és elõlépteti a tábornokokat; megerõsíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét,

j) adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket,

k) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,

l) dönt az állampolgársági ügyekben,

m) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.

(2) A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésében meghatározott minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez - az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével - a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges.

31. § (1) Az elnöki megbízatás megszûnik:

a) a megbízatás idejének lejártával,

b) az elnök halálával,

c) a feladatkör ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tevõ állapottal,

d) az összeférhetetlenség kimondásával,

e) lemondással,

f) az elnöki tisztségtõl való megfosztással.

(2) Ha a köztársasági elnökkel szemben a tisztsége gyakorlása során összeférhetetlenségi ok [30. § (1) bekezdés] merül fel, bármely képviselõ indítványára az Országgyûlés határoz az összeférhetetlenség kimondásáról. A határozat meghozatalához a képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.

(3) A köztársasági elnök az Országgyûléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyûlés elfogadó nyilatkozata szükséges. Az Országgyûlés tizenöt napon belül kérheti a köztársasági elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg. Ha a köztársasági elnök elhatározását fenntartja, az Országgyûlés a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg.

(4) A köztársasági elnök a tisztségétõl megfosztható, ha annak gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsérti.

31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen; büntetõjogi védelmét külön törvény biztosítja.

(2) A tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt megsértõ köztársasági elnökkel szemben az országgyûlési képviselõk egyötöde indítványozhatja a felelõsségre vonást.

(3) A felelõsségre vonási eljárás megindításához az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.

(4) Az Országgyûlés határozatának meghozatalától kezdõdõen a felelõsségre vonási eljárás befejezéséig az elnök a hatáskörét nem gyakorolhatja.

(5) A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

(6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétõl megfoszthatja.

(7)

(8)

32. § (1) Ha a köztársasági elnök ellen a felelõsségre vonási eljárás a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett, büntetõjogilag üldözendõ cselekmény miatt indult, az Alkotmánybíróság eljárásában a büntetõ eljárás alapvetõ rendelkezéseit is alkalmazni kell. A vádat az Országgyûlés által a saját tagjai közül választott vádbiztos képviseli.

(2) A köztársasági elnök ellen egyéb cselekménye miatt büntetõeljárást csak megbizatásának megszûnése után lehet indítani.

(3) Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök bûnösségét szándékos bûncselekmény elkövetésében megállapítja, az elnököt a tisztségétõl megfoszthatja, s egyidejûleg a Büntetõ Törvénykönyvben az adott cselekményre meghatározott bármely büntetést és intézkedést alkalmazhatja.

IV. fejezet

Az Alkotmánybíróság

32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetõleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

(2) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

(3) Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.

(4) Az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az Országgyûlés választja. Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok képviselõ csoportjainak egy-egy tagjából álló jelölõ bizottság tesz javaslatot. Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(5) Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai a pártnak, és az Alkotmánybíróság hatáskörébõl adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(6) Az Alkotmánybíróság szervezetérõl és mûködésérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

V. fejezet

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa

32/B. § (1) Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.

(2) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.

(3) Az országgyûlési biztos eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.

(4) Az állampolgári jogok, illetõleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosait a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés a képviselõk kétharmadának szavazatával választja. Az Országgyûlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat.

(5)

(6) Az országgyûlési biztos tevékenységének tapasztalatairól évente beszámol az Országgyûlésnek.

(7) Az országgyûlési biztosokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

VI. fejezet

Az Állami Számvevõszék és a Magyar Nemzeti Bank

32/C. § (1) Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés pénzügyi-gazdasági ellenõrzõ szerve. Feladatkörében ellenõrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és célszerûségét, ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerzõdéseket; elõzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználásának a törvényességét; ellenõrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást; ellenõrzi az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévõ vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megõrzõ és vagyongyarapító tevékenységét; ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.

(2) Az Állami Számvevõszék ellenõrzéseit törvényességi, célszerûségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevõszék az általa végzett ellenõrzésekrõl jelentésben tájékoztatja az Országgyûlést. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevõszék elnöke a zárszámadás ellenõrzésérõl készült jelentést a zárszámadással együtt terjeszti az Országgyûlés elé.

(3) Az Állami Számvevõszék elnökének és alelnökeinek megválasztásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(4) Az Állami Számvevõszék szervezetérõl és mûködésének alapelveirõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

32/D. § (1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank külön törvényben meghatározott módon felelõs a monetáris politikáért.

(2) A Magyar Nemzeti Bank elnökét a köztársasági elnök hat évre nevezi ki.

(3) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységérõl évente beszámol az Országgyûlésnek.

(4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A rendeletet a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

VII. fejezet

A kormány

33. § (1) A Kormány (Kormány)

a) miniszterelnökbõl és

b) miniszterekbõl áll.

(2) A miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti.

(3) A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyûlés egyszerre határoz.

(4) A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel.

(5) A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A Kormány tagjai a Kormány megalakulása után az Országgyûlés elõtt esküt tesznek.

33/A. § A Kormány megbízatása megszûnik:

a) az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával,

b) a miniszterelnök, illetõleg a Kormány lemondásával,

c) a miniszterelnök halálával,

d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével,

e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetõleg

f) ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen az Országgyûlés a miniszterelnöktõl a bizalmat megvonja és új miniszterelnököt választ.

33/B. § A miniszter megbízatása megszûnik:

a) a Kormány megbízatásának megszûnésével,

b) lemondásával,

c) felmentésével,

d) halálával,

e) választójogának elvesztésével,

f) összeférhetetlenségének megállapításával.

34. § (1) A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza.

(2) Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévõ országgyûlési képviselõk több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja.

35. § (1) A Kormány

a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogait;

b) biztosítja a törvények végrehajtását;

c) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket;

d) biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését;

e) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról;

f) meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket;

g) meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetérõl;

h) irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek mûködését;

i) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ elemi csapás, illetõleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket;

j) közremûködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerzõdéseket köt;

k) képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeiben;

l) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal;

m) a megelõzõ védelmi helyzet kihirdetésének kezdeményezését követõen a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek mûködését érintõ törvényektõl eltérõ intézkedéseket vezethet be; az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyûlés döntéséig, de legfeljebb 60 napig tart, azokról a Kormány a köztársasági elnököt és az Országgyûlés illetékes bizottságait folyamatosan tájékoztatja.

(2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

(3) Veszélyhelyzetben és megelõzõ védelmi helyzetben a Kormány az Országgyûlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitõl eltérõ rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben és a megelõzõ védelmi helyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A Kormány - jogszabály kivételével - az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetõleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik.

35/A. § (1) Az európai integrációval összefüggõ ügyekben az Országgyûlés vagy bizottságai ellenõrzési jogkörének, az Országgyûlés és a Kormány között folytatott egyeztetésnek, továbbá a Kormány tájékoztatási kötelezettségének részletes szabályairól a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény rendelkezik.

(2) A Kormány az Országgyûlés részére megküldi azokat a javaslatokat, amelyek az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szerepelnek.

36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttmûködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.

37. § (1) A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.

(2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelõen vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat.

(3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

38. §

39. § (1) Mûködéséért a Kormány az Országgyûlésnek felelõs. Munkájáról az Országgyûlésnek rendszeresen köteles beszámolni.

(2) A Kormány tagjai a Kormánynak és az Országgyûlésnek felelõsek, tevékenységükrõl kötelesek a Kormánynak és az Országgyûlésnek beszámolni. A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelõsségre vonásuk módját törvény szabályozza.

(3) A Kormány tagjai részt vehetnek és felszólalhatnak az Országgyûlés ülésein.

39/A. § (1) A képviselõk legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban - a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyûlési képviselõk többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.

(2) Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstõl számított három nap után, legkésõbb a beterjesztéstõl számított nyolc napon belül kell megtartani.

(3) A Kormány - miniszterelnök útján - bizalmi szavazást javasolhat a (2) bekezdésben elõírt határidõk szerint.

(4) A Kormány - miniszterelnök útján - azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott elõterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen.

(5) Ha az Országgyûlés a (3)-(4) bekezdésben foglalt esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles lemondani.

39/B. § Ha a Kormány megbízatása megszûnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad, és gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik; nemzetközi szerzõdést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.

39/C. § (1) Ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával vagy a miniszterelnök, illetõleg a Kormány lemondásával szûnt meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezetõ miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de új miniszter kinevezésére, illetõleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat.

(2) Ha a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának elvesztése, illetõleg összeférhetetlenségének megállapítása miatt szûnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja - az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal - a miniszterelnök hatáskörét, akit a miniszterelnök a helyettesítésére kijelölt; ha pedig több miniszter lett kijelölve, az elsõ helyen kijelölt miniszter.

40. § (1) A Kormány meghatározott feladatkörök ellátására kormánybizottságokat alakíthat.

(2)

(3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni.

VIII. fejezet

A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek

40/A. § (1) A Magyar Honvédség alapvetõ kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kollektív védelmi feladatok ellátása.

(2) A Rendõrség alapvetõ feladata a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.

(3)

(4) A Magyar Honvédség feladatairól és a rá vonatkozó részletes szabályokról szóló, továbbá a Rendõrségrõl, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásáról, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggõ részletes szabályokról szóló törvények elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

40/B. § (1)

(2) A Magyar Honvédséget az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelõen kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendõrség alkalmazása nem elegendõ.

(3) A Magyar Honvédség irányítására - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag az Országgyûlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosult.

(4) A Magyar Honvédség, a Rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(5) A Magyar Honvédség nem hivatásos katonai állományú tagjának pártban való tevékenységére a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátokat állapíthat meg.

40/C. § (1) A Kormány engedélyezi a Magyar Honvédség, illetve külföldi fegyveres erõk 19. § (3) bekezdés j) pontja szerinti, az Európai Unió vagy az Észak-Atlanti Szerzõdés Szervezete döntésén alapuló alkalmazását, valamint más csapatmozgásait.

(2) A Kormány az (1) bekezdés alapján, valamint a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételének vagy a külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységének engedélyezése tárgyában hozott döntésérõl haladéktalanul beszámol az Országgyûlésnek a köztársasági elnök egyidejû tájékoztatása mellett.

IX. fejezet

A helyi önkormányzatok

41. § (1) A Magyar Köztársaság területe fõvárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik.

(2) A fõváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók.

42. § A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlõek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérõek lehetnek.

(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerû gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

44. § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselõtestület útján, illetõleg helyi népszavazással gyakorolják.

(2) A képviselõ-testület tagjainak és a polgármesternek a választását - az idõközi választás kivételével - az elõzõ általános választást követõ negyedik év október hónapjában kell megtartani.

(3) A képviselõ-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig tart. A jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselõ-testület megbízatása meghosszabbodik az idõközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart.

(4) A képviselõ-testület a megbízatásának lejárta elõtt - a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint - kimondhatja a feloszlását. A feloszlás és a feloszlatás [19. § (3) bek. l) pont] a polgármester megbízatását is megszünteti.

44/A. § (1) A helyi képviselõtestület:

a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,

b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat,

c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelõ saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,

d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,

e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és mûködési rendjét,

f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerõ címeket alapíthat,

g) a helyi közösséget érintõ közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez,

h) szabadon társulhat más helyi képviselõtestülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttmûködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.

(2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.

44/B. § (1) A helyi képviselõtestület elnöke a polgármester. A képviselõtestület bizottságot választhat, és hivatalt hoz létre.

(2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat.

(3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzõnek, és kivételesen a képviselõtestület hivatala ügyintézõjének is.

44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.

X. fejezet

A bírói szervezet

45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága, az ítélõtáblák, a Fõvárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.

(2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.

46. § (1) A bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik.

(2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.

(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.

47. § (1) A Legfelsõbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfõbb bírósági szerve.

(2) A Legfelsõbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezõek.

48. § (1) A Legfelsõbb Bíróság elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja, elnökhelyetteseit a Legfelsõbb Bíróság elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A Legfelsõbb Bíróság elnökének megválasztásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(2) A hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon a köztársasági elnök nevezi ki.

(3) A bírákat tisztségükbõl csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani.

49. §

50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bûncselekmények elkövetõit.

(2) A bíróság ellenõrzi a közgazgatási határozatok törvényességét.

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(4) A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi, az igazgatásban bírói önkormányzati szervek is közremûködnek.

(5) A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

XI. fejezet

Az ügyészség

51. § (1) A Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogainak a védelmérõl, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértõ vagy veszélyeztetõ minden cselekmény következetes üldözésérõl.

(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

(3) Az ügyészség közremûködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében.

52. § (1) A Magyar Köztársaság legfõbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja, a legfõbb ügyész helyetteseit a legfõbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.

(2) A legfõbb ügyész az Országgyûlésnek felelõs, és mûködésérõl köteles beszámolni.

53. § (1) Az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze nevezi ki.

(2) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(3) Az ügyészi szervezetet a legfõbb ügyész vezeti és irányítja.

(4) Az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.

XII. fejezet

Alapvetõ jogok és kötelességek

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

(2) A bûncselekmény elkövetésével gyanúsított és õrizetbe vett személyt a lehetõ legrövidebb idõn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezésérõl vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.

56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.

57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg büntetõjogi felelõsségét a bíróság jogerõs határozata nem állapította meg.

(3) A büntetõeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védõ nem vonható felelõsségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senkit nem lehet bûnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bûncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerû idõn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.

(2) A Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelõen hozott határozat alapján lehet kiutasítani.

(3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

(2) A személyes adatok védelmérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyõzõdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellõzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mûködik.

(4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

(3) A közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletérõl, valamint vezetõinek kinevezésérõl, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezésérõl, illetõleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.

(2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni.

(2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.

(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és mûködésérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

65. § (1) A Magyar Köztársaság törvényben meghatározott feltételek szerint - ha sem származási országuk, sem más ország a védelmet nem biztosítja - menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetõleg politikai meggyõzõdésük miatt üldöznek vagy üldöztetéstõl való félelmük megalapozott.

(2) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nõk egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.

(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elõtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.

(3) A munka végzése során a nõk és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.

67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges.

(2) A szülõket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.

68. § (1) A Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezõk.

(2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.

(3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják.

(4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

(5) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

69. § (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területérõl kiutasítani.

(2) Magyar állampolgár külföldrõl bármikor hazatérhet.

(3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.

(4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyûlési képviselõk választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fõvárosi fõpolgármesterré magyar állampolgár választható.

(3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.

(5) Nincs választójoga annak, aki jogerõs ítélet alapján a cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetõleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetõeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ nagykorú állampolgára akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.

(6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen.

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlõ bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minõségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.

70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.

(2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.

(3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a mûvelõdéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közmûvelõdés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelezõ általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ közép- és felsõfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülõk anyagi támogatásával valósítja meg.

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak.

70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége.

(2) Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelõzõ védelmi helyzetben az Országgyûlés a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával határoz, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ, nagykorú magyar állampolgár férfiakat - törvényben meghatározottak szerint - hadkötelezettség terheli. Akinek lelkiismereti meggyõzõdése a katonai szolgálat teljesítésével összeegyeztethetetlen, polgári szolgálatot teljesít.

(3) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ, nagykorú magyar állampolgárok számára törvény polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elõ.

(4) A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetõek.

(5) A honvédelmi kötelezettségrõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.

70/J. § A Magyar Köztársaságban a szülõk, gondviselõk kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.

70/K. § Az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság elõtt érvényesíthetõk.

XIII. fejezet

A választások alapelvei

71. § (1) Az országgyûlési képviselõket, az Európai Parlament képviselõit, a helyi önkormányzati képviselõket, valamint a polgármestert és a fõvárosi fõpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlõ választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.

(2) A megyei közgyûlés elnökét a megyei közgyûlés tagjai titkos szavazással választják. A megyei közgyûlés elnökévé magyar állampolgár választható.

(3) Az országgyûlési képviselõk, az Európai Parlament képviselõi, továbbá a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A kisebbségi önkormányzati képviselõk választásáról külön törvény rendelkezik, amelynek elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

72-73. §

XIV. fejezet

A Magyar Köztársaság fõvárosa és nemzeti jelképei

74. § A Magyar Köztársaság fõvárosa Budapest.

75. § A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeménye Erkel Ferenc zenéjével.

76. § (1) A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlõ szélességû piros, fehér és zöld színû vízszintes sávból áll.

(2) A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Elsõ mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedõ középsõ részén ezüst kettõs kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik.

(3) A Magyar Köztársaság címerérõl, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

XV. fejezet

Záró rendelkezések

77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.

(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezõek.

(3)

78. § (1) A Magyar Köztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.

(2) A Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyûlés elé terjeszteni.

79. §