Kezdölap arrow Jogszabály arrow Előterjesztések arrow Melléklet Dr. Eiselt György részére
Melléklet Dr. Eiselt György részére
2011. April 28.

Tisztelt Államtitkár Úr!

 

A katasztrófavédelmi rendszer javítására és fejlesztésére készített, a Kormány által megvitatott koncepció és kormányzati személyek szóbeli megnyilvánulásai szerint a tűzvédelem állami kézbe történő helyezésével látnak csak lehetőség arra, hogy egy helyi érdekektől mentes, megfelelő szintű irányítással bíró rendszer alakuljon ki, mert ez eredményez hatékonyabb tűzvédelmet.

Az előző Kormány regnálása során is felmerült ennek kérdésköre, de győzött a józan ész, és kivette terveiből.

Alábbiakban e tárgykörben született kérdéseket és véleményeket ismertetem Államtitkár úrral.


JEGYZŐKÖNYV
az Ágazati Érdekegyeztető Tanács
2009. január 28-án megtartott üléséről

 

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem gazdasági kérdés, amit fölteszek, de egyre többet cikkeznek a sajtóban arról, hogy adott esetben az önkormányzati tűzoltóságot vissza kéne keríteni az állami tűzoltóság keretébe. Mennyire igaz ez a hír egyébként, vagy pedig ez csak egy fals hír, vagy tényleg foglalkoznak ezzel a gondolattal, hogy vissza kell hozni az önkormányzati tűzoltóságot? Mert egyes önkormányzatoknak nagyon nehéz fenntartani a saját maga tűzoltóságát.

Jauernik István úr, ÖM államtitkára, levezető elnök:
Az asztalnál ülők egy részének nem teljesen új ez a kérdés. Amikor külön ültünk le a hivatásos tűzoltó szakszervezetek vezetőivel, akkor is szóba került ez a dolog. Több alkotója van, hogy miért kerülhetett terítékre. Hogy most a sajtóban miért jelent meg, ez a következővel magyarázható. A gazdasági válsággal kapcsolatban, közgazdászoktól kezdve az egyszerű emberekig elég sok mindent mondanak, hogy mit kéne csinálni, mit kéne jobban csinálni, azt is lehet hallani, hogy nagyon sok a 3200 önkormányzat, hogy nagyon sok a minisztériumok száma, nagyon sok a közalkalmazott, nagyon sokat költünk a szociális ellátásokra. És azt is, hogy nagyon sok az adó, és csökkenteni kellene az adókat. Ezt még tudnánk sorolni, hogy miket olvasunk meg hallunk. És a kérdéseket lehet úgy is, ahogy a főtitkár asszony mondja, hogy ez igaz, ez nem igaz? Ki honnan nézi a világot, ki milyen székben ül, kinek milyen ismeretei vannak ahhoz, hogy jobban tudjon véleményt mondani. Néha olyanok is mondanak véleményt, akik messzebbről látják a dolgot, de véleményt lehet mondani! Most biztos, hogy Magyarországon ez a válság is napirendre hozta azt a kérdést, hogy a Magyar Köztársaság milyen közszolgáltatásokat biztosít. A közszolgáltatások körének… … jó, majd adok szót természetesen. Közszolgáltatásokról beszélek. 

Azért beszélek közszolgáltatásról, mert közszolgáltatásoknak az egyik részét az önkormányzatok látják el, a másik részét az állam. Ha nagyjából meg tudnánk állapodni a közszolgáltatások körének, a szintjének a meghatározásában, akkor szerintem sokkal kevesebb problémánk lenne, ha a jogszabályok egyértelműen mondanák meg, hogy adott közszolgáltatás alatt mit kell érteni.

De a közszolgáltatások egy részét ma az önkormányzatok látják el, a másik részét pedig a központi igazgatás, kvázi állami szinten történik az ellátás. Sok közfeladat ma nem a leghatékonyabban van ellátva. A hatékonyság szempontjából kell megnézni, hogy azon közszolgáltatást milyen formában célszerű ellátni, mondjuk a közoktatást, a közfoglalkoztatást, a tűzvédelmet, az önkormányzat a leghatékonyabban ellátja, vagy az állam tudná a legjobban ellátni? Ha ezt a kérdést nézzük – akkor most itt nem beszélek a közoktatásról, mivel a kérdés a tűzvédelem volt ─, akkor én azt gondolom, hogy azt is meg kell nézni, hogy az önkormányzatok milyen hatékonysággal tudják ellátni ezt a feladatot? És nem lenne-e hatékonyabb, mondhatom olcsóbb, vagy ugyanennyi pénzből, magasabb színvonalon az ellátás, hogyha egy egységes központi állami szerv irányítaná a tűzvédelmet?

Ugye ma azt kell látni, hogy 95 …, tessék, … ugye külön kell venni a vonulós részt is… tehát a készenléti szolgálattal rendelkező önkormányzatok közül 95-nél van ez a feladat. Ezt törvény telepíti oda, a törvény onnan el is tudja venni, tehát nem jelent gondot. Amikor ezt nézzük, akkor 2-3 olyan dolog van, ami hatékonysági szempontból gondot jelent. Az egyik az, hogy bizonyos tartalékokat kell mindenütt képezni, eszközben, személyi állományban, létszámban, irányítási létszámot kell képezni. Ma a 44 fős önkormányzati tűzoltóságnak is van egy parancsnoka, meg a 139 fősnek is egy parancsnoka van. Körülbelül ugyanazok a vezetői létszámok vannak a kisebb tűzoltóságoknál is. Ma Magyarországon nincs olyan személy, aki azt tudná mondani egy hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokának, hogy ezt a szert, vagy ezt, vagy azt el kell amoda vinni, csak akkor, hogyha helyzet van. Ha helyzet van, akkor lehet ilyen utasítást adni, de akkor meg kell téríteni, és az államnak kell megtéríteni. Tehát, amikor ezeket a kérdéseket megnézzük, vagy amikor én arról beszéltem, hogy a közszolgáltatások körének fölülvizsgálata, állam-önkormányzatok közötti újraelosztás, akkor ilyen dolgokban gondolkoztam, vagy ilyen apropóból mondtam ezt a dolgot. Ma is komolyan gondolom, hogy meg kell nézni, főigazgató úrtól kértem, hogy valóban nézzük meg, hogy milyen összegeket lehetne ebből a váltásból megtakarítani. Ha ez érdemleges, akkor ezzel kell foglalkozni, hogyha nem egy érdemleges dolog, akkor nem kell vele foglalkozni. Tehát a sajtóban, hogy melyikben mi jön át, azt mindenki tudja, hogy nem mindig az, mert … Köszönöm szépen, hogy rákérdezett, így aztán volt lehetőségem elmondani, amit gondolok erről a kérdésről.


2009. február 15.

A Népszabadság cikke az önkormányzati tűzoltóságok esetleges visszaállamosításáról

Visszaállamosítják az önkormányzati tűzoltókat?

Az önkormányzati tűzoltóság visszaállamosítását vetette fel az önkormányzati minisztérium államtitkára, mert így a rendszert hatékonyabban működtethetnék. Egy várospolitikus szerint viszont még a rendészeti feladatok ellátását is a településekre kellene bízni.

A hivatásos tűzoltóságokat a kilencvenes évek derekán az önkormányzatnak adták át, most pedig nem kizárt a visszaállamosítás - legalábbis így véli Jauernik István önkormányzati államtitkár. Ezt a szocialista politikus városvezetők előtt jelentette ki, utalva arra, hogy a tűzvédelem - a hivatásos tűzoltóságok fenntartása - évente több mint harmincmilliárd forintjába kerül a büdzsének. Állami kézben talán hatékonyabb és olcsóbb lehetne. A felvetés az érintettek körében meglehetősen nagy vitát váltott ki.

Ha az állam úgy gondolja, hogy a tűzvédelem nála jobb kézben van, akár így is dönthet - jelentette ki Danielisz Béla, a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának elnöke. Ezzel az elképzeléssel ugyan nem ért egyet, ám maga is úgy véli, hogy a jelenlegi rendszer nem igazán jó. A tűzoltóságok ugyanis csak félig vannak önkormányzati kézben: miközben hivatalosan a településekhez kerültek, a helyhatóságok legfeljebb a munkáltatói jogokat gyakorolhatják, de nem dönthetnek sem a létszámról, sem új tűzőrség felállításáról. A működéshez szükséges normatív támogatás meghatározása, az eszközök beszerzése is az állam hatásköre maradt. Az önkormányzatok legfeljebb annyiban kaptak szabad kezet, hogy maguk dönthetnek arról: mennyit tesznek hozzá a költségvetési támogatáshoz, hogy a tűzoltóság működőképes maradhasson. Budapest az idén 650 millió forintot áldoz erre.

A felemás helyzet feloldására Danielisz két lehetőséget lát. Az egyik, hogy a tűzvédelemmel kapcsolatos feladatokat teljes egészében delegálják a helyhatóságokhoz. Ennek azonban a feltétele az, hogy mindenütt biztosítsák az ehhez szükséges forrásokat. A másik megoldás, hogy a tűzoltóságot visszaállamosítják. Kérdéses azonban, hogy ez kinek használna.

- Megint nem a lényegről beszélnek - véli az államtitkár felvetése kapcsán Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Gödöllő polgármestere. Szerinte a tűzoltóságok a helyhatóságoknál jó helyen vannak, ám a finanszírozás kapcsán akadnak gondok. Például a fejlesztéseket az intézményfenntartó városok részben saját zsebből fizetik - egy tűzoltóautó százmillióba kerül, így a pályázathoz szükséges önrész is húszmillió forint -, miközben az ellátási körzetbe tartozó többi településnek a tűzvédelemre egyetlen fillért sem kell költenie. Ezért Gémesi szerint inkább az a kérdés: az állam miért testált úgy feladatokat a helyhatóságokra, hogy nem biztosítja a megfelelő forrásokat, s ha már ez történt, miért nem szabályozzák legalább a tehermegosztást.

Danielisz álláspontja szerint az állam hatalmi monopóliumát inkább minden területen meg kellene törni, hiszen az önkormányzatok hatékonyabban képesek választ adni a helyben felmerülő problémákra. Vagyis: a tűzvédelem mellett például a közbiztonsággal kapcsolatos feladatok ellátását is a helyhatóságokra kellene bízni. A fővárosban már ma is mintegy ezer közterület-felügyelő dolgozik, és ez a magja lehetne egy helyi rendészeti szervezetnek. A települések vidéken is foglalkoztatnak erdő-, mező-, vad- és halőröket, s ha ezek hatáskörét bővítenék - véli Danielisz -, jelentősen hozzájárulhatnának a közbiztonság javításához.

Az egységes állami rendőrség feldarabolása bizonyosan súlyos hiba lenne - hangsúlyozta Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter. Ám egyetért azzal, hogy helyi önkormányzati rendészeti szervezetekre szükség van. Ezért szorgalmazza, hogy szülessék törvény a közterület-felügyet hatáskörének bővítéséről, illetve a rend fenntartásában közreműködő különféle szervezetek, illetve a rendőrség együttműködéséről. Például a bűnmegelőzés egyik leghatékonyabb eszközének tekinthető térfigyelő kamerák által közvetített képet ma csak rendőr figyelheti, de a készülő jogszabály-módosítás szerint erre a közterület-felügyelőket is feljogosítanák. Elképzelhető az is, hogy a helyi rendészek a jelenleginél tágabb körben alkalmazhassanak kényszerítő eszközöket.

Lencsés Károly

Népszabadság

Forrás: http://nol.hu/belfold/lap-20090214-20090214_2-11


I.

Dr. Bakondi György tű. altábornagy

BM OKF Főigazgató kérdései a tűzoltó szervezetekhez:


1. Milyen legyen a katasztrófák elleni védekezés rendszere és ezen belül mi a tűzoltóságok szerepe?

2. Milyen a jelenlegi magyar tűzvédelmi rendszer, lefedettség, eszközpark személyi állomány vonatkozásában?

3. Kell-e hivatásos tűzvédelem, milyen diszlokációval, eszközparkkal, képzettséggel, jogállással és legyen-e hatósági jogköre?

4. Legyen-e és milyen önkormányzati, önkéntes, köteles, és részben vegyes tűzoltóság, ki irányítsa ezeket, legyen-e és melyiknek hatósági jogköre?

5. Legyen-e létesítményi tűzoltóság, vagy a vállalatok vegyenek igénybe mentő tűzvédelmi szolgáltatást?

6. Hogyan bővíthető a tűz elleni védekezés forrásköre úgy, hogy ne terheljük túl se a lakosságot, se a gazdasági társaságokat? Elképzelhető minimális összegű tűzvédelmi ingatlanadó-, illetve biztosítás.

7. Milyen legyen a tűzoltó életpálya modellje, a kiképzési – alapképzés, továbbképzés rendszere?

8. Hogyan alakuljon a polgári veszélyhelyzet kezelés Magyarországon és ebben mi lenne a tűzoltók szerepe?

9. Bármi egyéb az előbbiekben fel nem sorolt, rendkívül fontos, a teljes hazai tűzvédelmet érintő felvetések röviden. 



 II.

Dr. Hoffman Imre tű. vőrgy. Úrnak

Belügyminisztérium Országos

Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Főigazgató helyettese


B u d a p e s t 


Tisztelt Főigazgató helyettes Úr!

Hivatkozva a 2010.07.15.-én megtartott egyeztetésen elhangzottakra, ezúton megküldöm válaszainkat Főigazgató úr által feltett kérdésekre.


1. Hogy képzeli el Magyarország szerepét a nemzetközi katasztrófák elleni védekezés rendszerében, ezen belül milyen szerepet szán a tűzoltóságoknak? 

A katasztrófák elleni védekezés rendszere nemzeti ügy, a rendszer elemeinek –Rendőrség, Tűzoltóság, Mentők, Honvédség, Polgári védelem –együttműködésével háríthatók el a katasztrófák. A jelenlegi rendszer elemeinek együttműködésében vannak a hibák, a kidolgozatlan eljárási szabályok hiánya miatt. Amennyiben a szomszédos országban az események mérete indokolja, központi-állami szervezésű segítségre van szükség. Ekkor már országos szinten irányított, felszerelt és menedzselt segítség kell. Ez megoldás lehet a távolabbi országokba történő segítségnyújtás esetén is.(Központi raktárkészlet, utazás - ellátásszervezés, stb.)A tűzoltóságok szerepe a védekezés irányítása legyen, mint a legnagyobb gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szerv. 


2. Hogyan ítéli meg a jelenlegi magyar tűzvédelmi rendszert, különös tekintettel a mentő tűzvédelem, lakosság védelem, eszközpark, felszerelés és a személyi állomány tekintetében? 

A tűzmegelőzés, tűzoltás és műszaki mentés, valamint a tűzvizsgálat együttesen képezik hazánk tűzvédelmét. Fenti szakterületek szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Az elért magas szakmai szint megtartásához elengedhetetlen, hogy e három területet együtt kezelhessük a továbbiakban is! A három szakterület csak együtt tudja ellátni a feladatát, csak együtt tud hatékonyan működni. A szakterületek szervesen összetartoznak, együtt alkotják a tűzvédelmet.

A mentő tűzvédelem gerince a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok rendszere. A szakmai tudás és a technikai ellátottság náluk koncentrálódik. A köztestületek kisebb része betölti feladatát, nagy része önállóan nem képes hatékonyan beavatkozni. A hivatásosok szakmai felkészültsége, egészségügyi-fizikai állapota, messze meghaladja a köztestületekét. A Riasztási és Segítségnyújtási Terv (tov.:RST) csak a hivatásosok riasztásával számol, ez mutatja az előző vezetés burkolt különbségtételét is.

A lakosságvédelem gyorsasága még nem érte el mindenhol az EU elvárásokat, ennek azonban az a feltétele, hogy a segélykérés a lehető legközvetlenebbül a működési körzet szerinti tűzoltóságra fusson be (105-ös és 112-es segélyhívó).

Az eszközpark és a felszerelések állapota folyamatos fejlesztésre szorul. A gépjárműfecskendők fele még az 1997-1999 közötti beszerzésből származik, leamortizálódott, ezért folytatni, illetve felgyorsítani szükséges a tűzoltóságok technikai fejlesztését. A beszerzésre került eszközök bekerülési költsége az európai átlaghoz képest magas. A tűzoltó technikai eszközök fejlesztése kizárólag a biztosító társaságok vagyonbiztosításából származó 1,5%-os tűzvédelmi hozzájárulás és tűzvédelmi bírságokból befolyó összegekre épül – amely összegből évente több mint egy milliárd forint a MOLARI rendszerre fordítódik - , az állami költségvetés 1998. évtől tűzvédelmi eszközfejlesztésre nem biztosít forrást.Az elmúlt évek alatt a személyi állomány rendkívül megfiatalodott, kétharmada kicserélődött. Nagy hangsúlyt kell fektetni a kiválasztásra és az egymásra épülő, rugalmas képzési rendszer kialakítására. 


3. Kell-e a hivatásos tűzvédelem a Magyar Köztársaságban, milyen diszlokációval, eszközparkkal, képzettséggel és jogállással?  Legyen-e és milyen hatósági jogköre?

A közbiztonság fontos eleme az élet és vagyonbiztonság, melynek szavatolásában hivatásos tűzoltóságoknak olyan fontos szerepe van, mint a rendfenntartásban a rendőrségnek. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében mindenképpen szükség van a hivatásos állományú tűzvédelemre, mert sem az önkormányzatok, sem az egyes polgárok gazdasági helyzete nem teszi lehetővé európai színvonalú, nem hivatásos tűzoltósági formák működését. Az önkormányzatok és a polgárok is eladósodtak, nem tudnak anyagi terheket vállalni, illetve megfelelő időt és energiát áldozni a felkészülésre és a beavatkozásra. A lakosság részére a nap 24 órájában állandóan magas színvonalú védelmet kell nyújtani. A diszlokáció megfelelősége annak függvénye, hogy a társadalom milyen időintervallumot tart megfelelőnek a segítség kiérkezéséig. Ha ezt az időtartamot a politika deklarálja, utána el lehet dönteni a diszlokáció minőségét. A hatósági jogkört mindenképpen szükséges a hivatásos tűzoltóságokon tartani, mivel a tűz és káresetek helyszínén hatékonyan beavatkozni és érdemi szankciókat alkalmazni csak ennek birtokában lehet.

A tűz elleni védekezés hármas egysége - tűzmegelőzés, tűzoltás és műszaki mentés, valamint tűzvizsgálat - több évszázados magyar tűzvédelmi hagyománnyal bír, és teljesen megegyezik az európai gyakorlattal. A tűzmegelőzési tevékenység létesítéssel összefüggő feladatai teremtik meg a tűzoltó beavatkozási feltételek jelentős részét. Az állampolgárok biztonságának szavatolása, az ország tűzvédelmi helyzetének biztosítása érdekében a három szakágnak a végrehajtás és az irányítás szintjén is egy szervezeten belül, a hivatásos tűzoltóságokon kell maradnia. 


4. Legyen-e és milyen tűzoltóság, önkormányzati, önkéntes, köteles, részben vegyes, azokat ki irányítsa, képezze, felügyelje és legyen-e hatósági jogkörük? 

A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság intézménye megfelelő hatósági jogkörrel képes biztosítani a hazai tűzvédelem alapját, aminek működtetéséhez állami támogatás szükséges. Az önkéntes és köteles tűzoltóság is csak az önkormányzatok gazdasági megerősödése után lehet életképes. A vegyes tűzoltóság jelenleg is megoldható oly módon, hogy a köztestületeket a területileg illetékes hivatásos tűzoltósághoz kell utalni oly módon, hogy a működő köztestületek székhelyeire tűzoltásvezetőt a hivatásos tűzoltóság biztosítja saját állományából vezényelve, ezáltal a szakszerű beavatkozás és az RST-ben való tervezhetőség is megvalósulhat. Amennyiben a köztestületi tagok megfelelnek a hivatásosokkal szemben támasztott követelményeknek, akkor ők is láthatnak el szolgálatot a hivatásos tűzoltóságokon.  Ezzel a rendszerrel elérhetnénk a köztestületi tűzoltóságok tagjainak szakmai tudás bővítését, fejlesztését. Ez jelenleg fehér folt, mivel a felügyeletüket ellátó megyei igazgatóságoknak sem kellő számú felkészült szakembere, sem pedig szankcionálási lehetősége nincs a köztestületekkel szemben.

A hivatásos tűzoltóságok minden téren el tudnák látni a szakmai felügyeletet.


5. Legyen-e létesítményi tűzoltóság Magyarországon, vagy inkább az adott vállalatok fizessenek a terület szerinti tűzoltóságnak azért, hogy ellássák tűzvédelmüket?

Legyen  létesítményi tűzoltóság, mint ahogy Európában mindenütt van.

A nagy létesítmények - erőművek, olajfinomítók, vegyipari üzemek, gyógyszergyárak - olyan speciálisan felkészült és speciális technikával ellátott tűzoltóságot igényelnek, melyet pazarlás lenne állami, vagy önkormányzati pénzből fenntartani.


6. Hogyan bővíthető a hazai tűzvédelem forrásainak köre, figyelemmel arra, hogy ne terheljük túl az önkormányzatokat, vállalatokat, lakosokat? (pld.: veszélyeztető fizet elve...)

Az állami helytállás több milliárd forintot igényel, amelyet a biztosítóktól befolyó tűzvédelmi hozzájárulás csak részben képes biztosítani.  Az állami helytállás a jelenlegi költségvetési helyzetben nem, vagy csak kismértékben várható el. A megoldás potenciális lehetőségeit az alábbiakban látjuk:

- Olcsóbb és hatékonyabb felügyeleti rendszer kialakításával

- Minden – a jelenleg tűzoltósággal nem rendelkező – önkormányzat számára is kötelezővé tett, a tűzoltóság fenntartásához a lakosságszám arányában való pénzügyi hozzájárulással.

- A beavatkozások költségeit – műszaki mentés, ipari üzemek oltása – térítsék meg az ügyfelek, károkozók.

- A biztosítók vállaljanak nagyobb felelősséget, a biztosítási szerződésbe épüljön be a védekezés költségének megtérítése.


7. Milyen legyen a tűzoltó életpálya modellje, érdekeltsége, elő- és alapképzettsége, továbbképzési rendszere? 

A tűzoltó életpálya alapja a valamennyi fegyveres szervet érintő egységes szabályozás, a szervek közötti rivalizálás megakadályozása, közöttük az „átjárhatóság” feltételeinek a megteremtése. A szabályozás, a szolgálati viszony valamennyi jogalanyára egyaránt vonatkozó általános, majd az egyes fegyveres szervek sajátosságait tükröző, garanciális jellegű szabályokat kell, hogy tartalmazzon. A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál  érvényesíti kell azt a szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból induljon ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Mindezek figyelembe vételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként továbbra is kedvezőbben állapítsa meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.

Az alapfokú képzés rendszere jónak mondható, bár bővíthető lenne a tanfolyam keretein belül megszerezhető végzettségek köre. Az alapfokúra épülő képzéseket meg kell változtatni úgy, hogy a betöltendő beosztások ellátására alkalmassá tegyék a tűzoltót, illetve a vizsgakövetelményeket meg kell változtatni. A tanárokat meg kell fizetni, hogy ne csak elméleti felkészültségű, hanem gyakorlati tapasztalattal rendelkezők is elmenjenek tanítani. Amíg erre nincs lehetőség, addig külső, gyakorló tűzoltó tiszteket kell vezényelni egy-egy szakterület adott témáinak leadására.

Az elmúlt 5 év alatt a hivatásos tűzoltói állomány 2/3-a lecserélődött, 6-7000 új tűzoltó került a tűzoltóságokhoz. Ez az állománycsoport – korát tekintve – fiatalnak, szakmai tudását tekintve pedig tapasztalatlannak tekinthető. 

Még nagyobb hangsúlyt kell fektetetni az állomány képzésére, továbbképzésére. Jelenleg a középfokú szakmai képzés az ország egyetlen pontján (KOK, Budapest) zajlik. Bár a képzés szakmai szempontból talán a leghatékonyabbnak tűnik, sajnos szűk az áteresztőképesség;

Felül kell vizsgálni a különböző szintű tűzvédelmi szakképzéseket (közép, Bsc., Msc.)         

A felsőfok szakmai képzés teljes reformja szükséges

­­­Számos képzés jelenleg csak nappali tagozaton folyik, emiatt komoly szolgálatszervezési gondok jelentkeznek (6-12 hónapra ki kell venni a szolgálatból), ezért kihelyezett tanfolyamokat javaslunk.


8. Hogyan alakuljon a polgári veszélyhelyzet-kezelés, tervezés Magyarországon és azt milyen polgári védelmi rendszer lássa el (pld.: a hadsereg önkéntes tartalékos rendszere)? 

A veszélyhelyzet kezelésben a Tűzoltóságra kell bízni az irányítást, illetve meg kell teremteni a beavatkozás feltételeit, amíg a polgári védelem által szervezett erők felállnak. A veszélyhelyzet mértékétől függően be kell vonni a rendőrség, katonaság hivatásos állományát, valamint rendkívül fontos, hogy közös munka esetén a függelmi viszonyok, alá-fölérendeltség tisztázva legyen. 


9. Bármi egyéb az előbbiekben fel nem sorolt, rendkívül fontos, a teljes hazai tűzvédelmet érintő felvetések röviden. 


  • Az utánpótlási ruhapénz felhasználásához szükséges rendelet megalkotása
  • A tűzoltóságok technikai fejlesztésére fordítható összegének és felhasználói körének vizsgálata.
  • Túlszolgálati perek és az 1,2 szorzó gyors rendezése
  • Az 1996. évi XLIII. Törvényben (Hszt.) szerzett jogok megtartásának kihirdetése.
  • A korábbi, nyertes technikai fejlesztési pályázatok kielégítése és a jelenlegi pályázati rendszer felgyorsítása.


Kérem észrevételeim szíves figyelembevételét!

Veszprém, 2010. július 21.

A további sikeres együttműködés reményében, tisztelettel!

 

MISKEY TAMÁS tű. őrgy.

Elnök

 


III.

Dr. Bakondi György tű. vezérőrnagy

BM OKF Főigazgató kérdései a tűzoltó szervezetekhez

(Fővárosi Tűzoltóparncsnokság válasz levele)


1. Milyen legyen a katasztrófák elleni védekezés rendszere és ezen belül mi a tűzoltóságok szerepe?

A katasztrófák elleni védekezés rendszerének felülvizsgálata során kiemelten kell kezelni, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság az egyedüli szervezet, amely erő-eszközeinek igénybevételével azonnali beavatkozásra képes.

Az eddigi katasztrófavédelmi rendszert megfelelőnek tartjuk (település/megye/országos szintek). A tűzoltóságok a katasztrófák felszámolásánál az általuk képviselt erő-eszköznek megfelelően részfeladatokat hajtanak végre. A komplex katasztrófavédelmi irányítási rendszeren belül a tűzoltósági feladatok speciális szakmai alrendszert képeznek. Annak ellenére, hogy a katasztrófavédelem települési, megyei és országos szinten koordinált, a tűzoltói feladatok irányítását célszerű a tűzoltási és műszaki mentési feladatokat ellátó állománnyal rendelkező irányító kezében hagyni (helyi tűzoltó vezetés, pl. városi parancsnok). Szét kell választani a Polgárvédelmet, illetve a tűzoltóságot.


2. Milyen a jelenlegi magyar tűzvédelmi rendszer, lefedettség, eszközpark személyi állomány vonatkozásában?

A jelenlegi tűzvédelmi rendszer – a meglévő „fehér foltok” kivételével – területileg működőképes. Tűzoltási és műszaki mentési szempontból az ország lefedettsége közismerten nem megfelelő, nem elfogadható az egyes településekre tervezett akár 50 perces vonulási idő.

A hivatásos tűzoltóságok személyi állománya drasztikusan megfiatalodott, ami egyúttal a szakmai gyakorlatban kevés időt jelent. A tapasztalattal, gyakorlattal rendelkező idősebb állomány elhagyta a szervezetet, túlságosan nagy teher és felelősség nehezedik emiatt a tapasztalatlan és kényszerűségből beosztásba került fiatal vezetői állományra. Az önkéntes tűzoltó egyesületeknél ellenben idősödő tendencia mutatkozik, viszonylag kevés az utánpótlás a fiatal korosztályból.

Eszközpark (fecskenők, felszerelések, védőruhák, stb.) tekintetében problémát okoz az egységesség hiánya, a heterogenitás. Egyes hivatásos tűzoltóságok némely esetben „indokolatlanul”, vagyis működési területükön jelentkező feladatukhoz képest feleslegesen ellátottak gépjárművekkel, míg az országban fehér foltnak számító területeken működő önkéntes tűzoltóságok és tűzoltó egyesületek ajándékba kapott, sokszor 40 éves járművekkel vonulnak.

1999. óta az eszközpark fejlesztésére központi költségvetési forrásból pályázat nem került kiírásra, kizárólag a tűzvédelmi bírság bevétele, illetve a biztosítóhoz befolyt díjak 1 %-a került felhasználásra.

Ez a kizárólagos pénzügyi forrás nem biztosítja az amortizációs cserék minimális teljesülését sem. A biztosítói hozzájárulás 1,5 %-os növekedéséből, amely hivatott lenne a teljesülés hatékonyságának javítására, lakossági tájékoztató és monitoring rendszer is beszerzésre került.

Részletesen:

Példa: A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság

Készenléti gépjárműállomány

2000. évtől kezdődően minden évben átfogó jelentést terjesztettünk fel az OKF részére a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság készenléti gépjárműállományának műszaki állapotáról. Az elkészített jelentések is tartalmazták, hogy a technikai fejlesztés jelenlegi ütemét, illetve a gépjárműfecskendők számát tekintve a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság gépjárműfecskendő állománya amortizációs cseréjének időperiódusa mintegy 50 év. 2000. évtől kezdődően, beleértve a 2006-2009. évek közötti szakmai programot is összesen 10 gépjárműfecskendő került átadásra, és a technikai állománytáblában 50 db gépjárműfecskendő szerepel.

A gépjárműfecskendők műszaki állapotát, életkorát, az igénybevétel rendkívül magas szintjét figyelembe véve néhány éven belül még az MB TLF 2000 és MB TLF 4000 típusú gépjárműfecskendők amortizációs cseréje is esedékessé válik. A gépjárműfecskendő felújítások csak kitolják néhány évvel az amortizációs csere szükségességének időpontját, de nem szüntetik azt meg. A műszaki színvonal szinten tartásához – mint azt 2000. év óta folyamatosan jeleztük – éves szinten minimálisan 5-6 db gépjárműfecskendő beszerzésére lenne szükség.

Az amortizációs cserék megfelelő ütemben történő végrehajtására nem volt lehetőség, ezért az egyre sűrűbben jelentkező meghibásodások, a közúti balesetek, valamint a gépjárműfecskendő felújítások következtében folyamatosan 10-15 db gépjármű áll készenlétből kivonva a javítás, a szükséges karbantartások, illetve a felújítás elvégzése idejére.

A gépjárműfecskendők átlagéletkora 12 év. A megfelelő műszaki színvonal megtartása érdekében feltétlenül szükséges az új gépjárművek pályázati rendszerben, megfelelő ütemben történő beszerzése, valamint a gépjárműfecskendő felújítási program folytatása.

A speciális szerek közül a régebbi beszerzésű (20-30 éves) járművekre jellemző, hogy műszaki állapotuk a folyamatos szervizelés, az időszakos karbantartások és javítások ellenére nem felel meg az elvárható követelményeknek. A járművek életkora, nagyfokú igénybevétele teljes felújításukat teszi szükségessé, amely komoly, a működési költségvetésből nem finanszírozható anyagi ráfordítást igényel.

Az anyagi fedezet hiányában a javítások elsősorban az eseti hibák elhárítására korlátozódnak.

A szükséges amortizációs cserék elmaradása miatt ezek a járművek elhasználódtak, műszaki színvonaluk nem alkalmas a készenléti szolgálat megfelelő szintű ellátására, üzemben tarthatóságuk bizonytalan.

A speciális szerek átlagéletkora 2009. évben az alábbiak szerint alakult:

Magasból mentő gépjárművek   12 év

Műszaki mentő gépjárművek    5,5 év

Tűzoltó autódaruk                  10 év

Habbaloltó gépjárművek          23 év

Porraloltó gépjárművek            23 év

A készenléti járművek műszaki állapotának megőrzése érdekében az országban egyedülálló módon végezzük az I. és II. technikai szemlét, évente mintegy 250 mFt-ot költünk a járművek javítására, tervszerű megelőző karbantartására, felújítására, holott a normatív finanszírozási rendszer annak kialakításától kezdve 1997. évtől nem biztosítja a jármű felújításokhoz szükséges kiadások ellentételezését.

A normatív finanszírozási rendszerbe ettől az időponttól kezdve kéri a szakma a jármű felújítási kiadások finanszírozását. A járművek leamortizálódása miatt e kiadás ellentételezése a költségvetésben tovább nem halasztható.

A benyújtott pályázatokon elnyert járművek beszerzése megfelelő központi forrás hiányában, illetve a közbeszerzési eljárások következtében több évre áthúzódik. Az adott időpontban már szakmailag indokolt igények kielégítésére 3-4 éves szakmai programok keretében kerül sor, amely idő alatt a járművek műszaki állapota jelentősen romlik.

A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság vonatkozásában a fejlesztés jelenlegi üteme nem biztosítja a minimálisan szükséges amortizációs cserék teljesülését, a készenléti szerek műszaki állapotának szinten tartását, így jelentős mértékű csökkenés várható. Működési bizonytalanság jelentkezik a gépjárműfecskendők, magasból mentő gépjárművek, porraloltó, habbaloltó gépjárművek vonatkozásában is.

Szükség van országos szintű, átfogó fejlesztésre, a pénzügyi többletforrás megteremtésére.

Védőeszköz, védőfelszerelés

A védőruhák, védőfelszerelések korszerűek, európai színvonalúak, azonban a szükségleteknek megfelelő központi készletet nem sikerült kialakítani anyagi forrás hiányában. Egy nagyobb káresemény után az átázott, esetlegesen vegyileg szennyeződött védőruhák cseréjét nehezen tudjuk biztosítani. Az állomány létszáma, a beavatkozások igen nagy száma miatt folyamatosan problémát jelent az elhasználódott eszközök pótlása.

A 2010. évben benyújtott pályázatban nagy mennyiségű védőruha és védőfelszerelés szerepel, amely mennyiség rövid időn belüli beszerzése jelentős segítséget nyújtana a megfelelő készlet megteremtéséhez.


3. Kell-e hivatásos tűzvédelem, milyen diszlokációval, eszközparkkal, képzettséggel, jogállással és legyen-e hatósági jogköre?

A tűzvédelem egységes működtetése érdekében szükséges az országos szintű koordináció (képzés, eszközbeszerzés, iránymutatás stb.) a helyben jelentkező feladatokat azonban nyílván valóan a helyi viszonyokat, feltételeket, igényeket figyelembe véve helyben kell végrehajtani.

A törvény által meghatározott tűzvédelmi feladatok ellátását (tűzoltás, tűzmegelőzés, tűzvizsgálat) hatékonyan hivatásos állománnyal lehet ellátni. A feladatok súlya, sokfélesége és bonyolultsága megkívánja, hogy a szakirányúan képzett állomány, hierarchikusan felépített és irányított szervezetben működjön. Mivel ezen feladatok végrehajtása utasításokra, intézkedésekre épül, a rendszer hatékonyan egységesített, hivatásos intézményi rendszeren keresztül működtethető. Ez teszi lehetővé, hogy tartósan, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül azonos szakmaisággal történjenek a beavatkozások.

A tűzvédelmi hatósági és szakhatósági jogkör egységesebb jogalkalmazási gyakorlata érdekében indokolt a vonatkozó kormány és miniszteri rendeletek olyan tartalmú módosítása , amely felhatalmazást ad az OKF számára a tűzmegelőzési, tűzvizsgálati szakmai követelmények , feladatok meghatározására a HÖT-k részére (pl: éves ellenőrzési tervek jóváhagyása, renkívüli hatósági ellnőrzések elrendelése stb.). További megoldás lehetne a központi szakmai követelmények érvényesítésére a HÖT székhelye szerinti önkormányzatok esetében a hatósági ( önkormányzati intézmény tűzvédelmi ellenőrzése, tűzvizsgálat ) és a szakhatósági (önkormányzati beruházás) eljárások során az eljárási lépések,intézkedések , illetőleg az érdemi döntések figyelemmel kísérése , felügyelete érdekében a folyamatos információs kötelezettség meghatározása a HÖT részére amit az OKF felé biztosítana.

Részletesen:

A tűzmegelőzés, tűzoltás és műszaki mentés, valamint a tűzvizsgálat együttesen képezik hazánkban és szerte a világban a tűzvédelmet. Fenti szakterületek szoros kölcsönhatásban állnak egymással. A magas szakmai színvonal megtartásához, tovább fokozásához elengedhetetlen e három területet együttműködése!

A tűzvizsgálatok tapasztalatai, a tűzmegelőzési tevékenység létesítéssel összefüggő feladatai teremtik meg a tűzoltó beavatkozási feltételek jelentős részét. Ennek magas színvonalra emeléséhez a három szakterületet együttműködését erősíteni kell, beleértve mindhárom területen dolgozók ismereteinek célirányos bővítését, gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőségek megteremtését, a szabályozások (jogszabályok, irányelvek, belső intézkedések) kidolgozása során a szakterületek bevonását.

A jogszabályok egységes értelmezésének jogos kívánalma is a szakterületek egybentartását, kapcsolódási pontjainak megőrzését és bővítését teszi indokolttá.

A tűzmegelőzési területen dolgozó állomány tagjainak belső motivációja, szakmai elkötelezettsége, az ésszerű követelmények számonkérése fejleszthető, ha a megelőzési állomány közvetlenül szembesül a tűzesetek, valamint a tűzvédelmi előírások be nem tartásának következményeivel, a megfelelő tűzvédelmi megoldások, intézkedések „védőképességével”.

A tűzvizsgálat adatgyűjtésében – különösen a jelentősebb tűzeseteknél – hangsúlyosan meg kellene jelennie azoknak a körülményeknek, tényeknek, amelyekkel a jogszabályokban meghatározott követelményrendszer indokolható, alátámasztható, és egy hosszabb távú adatgyűjtést követően értékelni, majd annak függvényében a szabályozókat módosítani kell (a kockázat mértéke legyen alapja a - kockázattal valóban arányos - védelmi célkitűzéseknek).


4. Legyen-e és milyen önkormányzati, önkéntes, köteles, és részben vegyes tűzoltóság, ki irányítsa ezeket, legyen-e és melyiknek hatósági jogköre?

Javasoljuk, hogy a tűzmegelőzés, tűzoltás és műszaki mentés, tűzvizsgálat továbbra is önkormányzati feladat legyen. A hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok egymás mellett működve (vegyes rendszer) lássák el a tűzoltási feladatokat. A hatósági jogkört a hivatásos önkormányzati tűzoltóság (a továbbiakban: HÖT) illetékességében érdemes megtartani.

Részletesen:

Az állampolgárok biztonságának szavatolása, az ország tűzvédelmi helyzetének biztosítása érdekében a három szakágnak a végrehajtás és az irányítás szintjén is egy szervezeten belül kell maradnia.

A hatékonyságot a hármas szakmai egység, a megfelelő, egyértelmű jogszabályi háttér, a megfelelő szakmai irányítás, felügyelet biztosíthatja.

Fentiek megvalósításához a tűzvédelmi és a tűzvédelmi feladatokra ható egyéb jogszabályok felülvizsgálatára, több jogszabály módosítására lenne szükség. Szükségesek rövid távú, azonnali jogszabály módosítások, illetve hosszú távú, a fentieket figyelembe vevő adatgyűjtésre, tapasztalatokra alapozott, mindhárom szakterületet együttes javaslatait figyelembe vevő, magas szakmai színvonalat tartalmazó jogszabály módosítások végrehajtására.

Fontos megjegyezni, hogy a tűzoltóságok fenntartása, fejlesztése teljes önkormányzatiság mellett a jelenlegi finanszírozási rendszerben nem képzelhető el. A teljes önkormányzatisághoz új, átfogó önkormányzati finanszírozási rendszer kidolgozása szükséges. A tűzoltóság vonatkozásában a működés, a beruházás és a fejlesztés megvalósítása teljes önkormányzatiság alatt, az önkormányzatok gazdasági helyzetének helyreállítását követően kerülhet sor. A jelenlegi gazdasági körülmények között működő önkormányzatok nem képesek átvállalni az állam szerepét. Ahhoz, hogy a tűzoltóság teljes önkormányzati fenntartásúvá váljon, először úgy mint az önkormányzatokat, gazdaságilag működőképessé kell tenni. Ennek alapvető követelménye, hogy

  • a műszakilag elavult, leamortizálódott, lelakott tűzoltólaktanyák felújítása megtörténjen (a laktanyák több mint 50 %-a ilyen)

  • a műszaki állapota miatt felújításra már nem alkalmas laktanyák helyett új tűzoltólaktanyák építése (a megyeszékhelyi tűzoltólaktanyák egy része ilyen)

  • a tűzoltó gépjárműfecskendők 70 %-a elhasznált, cseréje szükséges,

  • a különleges tűzoltó járművek, eszközök és felszerelések fejlesztése szükséges,

  • a tűzoltók egységes megjelenése érdekében egységes szolgálati ruha ellátás szükséges,

  • a tűzoltó eszközök folyamatos készenlétben tartásához az eszközök felújítása, javítása szükséges.


5. Legyen-e létesítményi tűzoltóság, vagy a vállalatok vegyenek igénybe mentő tűzvédelmi szolgáltatást?

A SEVESO II-be tartozó veszélyes üzemek esetében feltétlen szükséges a létesítményi tűzoltóságok megtartása, illetve ahol nincs, annak létrehozása. Azon veszélyes üzemek esetében, ahol anyagi, vagy egyéb okok miatt következtében nem képesek létesítményi tűzoltóságok létrehozni, ott javasolható a térségben működő HÖT térítés ellenében történő igénybevétele. Ehhez azonban meg kell vizsgálni, hogy ezen HÖT-ök rendelkeznek-e a veszélyes üzemek, illetve a körzetükben élő lakosság mentéséhez igazodó, speciális eszközök működtetéséhez képzett állománnyal, illetve azon speciális eszközökkel, amelyekkel az adott üzem okozta károk elhárításához, illetve a mentéshez szükségesek.

Fentiek alapján a létesítményi tűzoltóságok megtartását javasoljuk, hiszen ők rendelkeznek a helyi speciális ismeretekkel (gyártási folyamat, technológia, helyismeret stb.), tapasztalatokkal.


6. Hogyan bővíthető a tűz elleni védekezés forrásköre úgy, hogy ne terheljük túl se a lakosságot, se a gazdasági társaságokat? Elképzelhető minimális összegű tűzvédelmi ingatlanadó-, illetve biztosítás.

A tűz elleni védekezés forrásainak bővítésére rövid, valamint hosszú távon is intézkedni szükséges. Egyes tételek esetében nincs szükség központi költségvetési többletkiadásra, azonban bizonyos esetekben az elengedhetetlen.

A feladatokhoz szükséges, hiányzó kb. 28-30 milliárd forintot a biztosítóktól befolyó tűzvédelmi hozzájárulás – több év viszonylatában is – csak részben biztosítja. Állami helytállás a jelenlegi költségvetési helyzetben nem, vagy csak kis mértékben várható.

A biztosítók által befizetett összeg közelítsen az európai országokban alkalmazott %-os befizetés nagyságához, és csak a mentő tűzvédelemre legyen felhasználható. A vállalkozásokat adókedvezményekkel kellene ösztönözni a tűzvédelem támogatására.

A megoldás potenciális lehetőségét a lakosság tűzvédelmi hozzájárulása rendszerének bevezetésében látjuk. Ez azt jelentené, hogy adó formájában „tűzvédelmi” hozzájárulás címen minden, állandó lakosú magyar állampolgár után, a lakosság részéről 500-600 Ft/fő/év befizetése kötelező lenne. Ez az elképzelés összekapcsolható az info-kommunikációs rendszerben meghirdetett katasztrófavédelmi hozzájárulással.

Részletesen:

Többlettámogatást nem igénylő intézkedések:

Az elmúlt három évben több olyan központi és helyi intézkedés történt, amely a HÖT működésében zavart okoz, a hivatásos állomány életminőségét rontja és negatív hangulatot vált ki. Ezen – alábbi – intézkedések többsége többlettámogatás nélkül rendezhető, az érintett szervezetek és a minisztérium egységes, javító szándékú akarata mellett. A legszükségesebb intézkedések felülvizsgálata, módosítása a következő:

1.) Az 1996. évi XLIII. törvény 75. §-a előírja a hivatásos állományúak részére az évenkénti kötelező egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági felülvizsgálatát. E vizsgálatok 2008. évtől az ÁEK Intézményeiben történnek térítés ellenében a 7/2008. (III. 18.) HM rendeletben meghatározott tarifák szerint. Az alapvizsgálat díja 14 000.-Ft/fö, mely a kiegészítő eü. vizsgálatokkal növekszik. A HÖT vonatkozásában ez évenként 150 millió forint kiadást jelent, melyet a normatív támogatás nem finanszíroz. Ezt követően került kiadásra az „Egyes rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, közalkalmazottai és köztisztviselői munkaköri egészségi alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint az egészségügyi alapellátásról szóló 57/2009. (X. 30.) IRM–ÖM–PTNM együttes rendelet”. A HÖT állományának egészségügyi és pszichológiai vizsgálatok megnyugtató megoldásához a rendelet módosítása szükséges.

2.) A HÖT teljes hivatásos tűzoltó állományánál negatív hangulatot váltott ki fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII törvény (továbbiakban: Hszt.) 329. §-ához kötődő – a szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes számításához kapcsolódó – 140/1996. (VIII. 3.) Korm. rendelet módosítása, melynek 25. §-ának (7) bekezdése szerint az 1,2 szeres kedvezményes szolgálati időszámítás legfeljebb 2010. december 31-éig alkalmazható. Ezen intézkedés több problémát vet fel. Így az állomány körében a veszélyes tűzoltói feladat el nem ismerése miatt a pálya elhagyása, ennek következtében új tűzoltók felvétele, amely jelentős pénzügyi kihatást okoz (tűzoltó képzési, ruházati ellátás költségek).

   Feltétlen szükséges a Hszt. és a Kormányrendelet felülvizsgálata és módosítása.

   3.) A működés dologi kiadásai 10 éve alulfinanszírozottak, ez által a tűzoltó laktanyák műszaki állapota leromlott. Nem halasztható tovább a tetők felújítása, a fűtési rendszerek korszerűsítése, cseréje, javítása, a kapuk és nyílászárók javítása és cseréje, épületszigetelések, vizesblokkok felújítása, karbantartása, festési munkák elvégzése. A laktanya felújítások ez évben elkezdődnek a biztosítók tűzvédelmi hozzájárulásából származó bevétel terhére, évenként mintegy 500 millió forint előirányzattal, melyből egy-egy laktanyára 40 millió forintot tervezett az Önkormányzati Minisztérium. Ebből következik, hogy egy év alatt 12 – 13 tűzoltó laktanya felújítása valósítható meg. A rossz műszaki állapotú laktanyák száma ma 55 - 60-ra tehető. A laktanyák felújítása felgyorsítható lenne állami hozzájárulás nélkül, de ehhez a biztosítóktól származó bevételből magasabb összeget kellene e célra fordítani.

4.) Feltétlen vizsgálatra és törvénymódosításra szorul a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 44. §-ának (1) szakasza, melyben a biztosítók tűzvédelmi hozzájárulásából származó bevétel felhasználásának törvényi előírásai kiterjednek a tűzjelzési és monitoring lakossági riasztó-tájékoztató eszközök (MOLARI) létesítése és működtetésére. Jogtalannak tartjuk az évenként több mint egy milliárd forint összeg nem tűzoltósági célú felhasználását. E kiadás véleményünk szerint a létesítmény fejlesztőjét, megvalósítóját és üzemeltetőjét kell, hogy terhelje.

5.) A személyi juttatások normatívájának 2010. évi csökkentése fokozottan idézte elő a tűzoltók, különösen a készenléti szolgálatot ellátó állomány körében az évek óta húzódó bérfeszültséget. A Hszt. illetményrendszerében jelentős eltérés van az I. és II. besorolási osztály beosztási illetménye között. A II. besorolási osztályba tartozók mintegy hat éve kérik a „villa” szűkítését, azaz a II. besorolási osztály beosztási kategóriák értékének emelését. A tűzoltó állomány megtartása érdekében időszerű lenne a Hszt. illetményrendszerének felülvizsgálata, 2011-től történő módosítása.

6.) Költségvetési támogatást nem igényel a tűzoltókra vonatkozó Ruházat Szabályzat sürgős módosítása. Az állomány ez évi utánpótlási ruházati ellátmányt pénzben az állomány részére június 30-áig ki kell kifizetni. A ruhaellátmány elszámolására jelenleg nincs érvényes jogszabály, csupán a Hszt. és az adó törvény előírásaihoz tudnak az önkormányzatok és a tűzoltóságok igazodni. E törvények azonban nem kellő mélységgel szabályoznak.

   7.) A mentő tűzvédelem szempontjából lényeges kérdés, hogy az állampolgárok számára mennyi idő alatt érkezik a segítség. Ennek azonban az a feltétele, hogy a segélykérés a lehető legközvetlenebbül a működési körzet szerinti tűzoltóságra fusson be. (105-ös és 112-es segélyhívó kérdése) Szükségszerűnek látjuk a Belügyminisztérium távlati tervei között számoljon a tűzoltóság bevetés irányításának kérdésével.

8.) A beavatkozó tűzoltó egységek közötti, valamint ezek és a híradóügyelet közötti kommunikáció felülvizsgálatra szorul. Az egységes digitális rádió-távközlő rendszer (EDR) és a hazai szabványoknak is megfelelő, TETRA technológiával megvalósított, a készenléti és a kormányzati felhasználói kör rádiókommunikációs igényeinek kielégítése céljából kialakított zártcélú távközlő hálózat. Rendeltetése, hogy a készenléti és kormányzati szervek részére egyaránt hozzáférhető, egységes rádiókommunikáció biztosítson, a Magyar Köztársaság területén végrehajtásra kerülő készenléti, valamint katasztrófavédelmi és válságkezelési feladatok során. A katasztrófavédelem és a tűzvédelem területén 5928 eszköz beszerzése 2,9 milliárd forintba került. A költséges rendszer csak részben váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert sok esetben a tűzoltói, kárhelyszíni alkalmazása során problémák merültek fel.

A problémák között említhető, hogy a készülékek kezelhetősége tűzoltókesztyűben nehézkes (szinte lehetetlen), a talajszint alatti – és egyes esetekben a földfelszíni – kommunikáció lefedettség (térerő) hiányosságokból adódó működés akadozása, megszűnése.

Az EDR rendszer üzemeltetése és az azon folytatott kommunikáció, adatforgalom jelentős költségeket terhel a költségvetésre. Van olyan hír az EDR tűzoltói alkalmazásával kapcsolatban, hogy egyes Uniós tagországok azt a tűzoltó alkalmazásból kivonták negatív tapasztalatik miatt. Javasoljuk megvizsgálni a hazai tapasztalatok alapján a rendszer működését, annak alapján a készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók használatából kivonni, és csak a parancsnoki és helyettesi körben meghagyni az EDR alkalmazását. Ezzel igen jelentős működési költségmegtakarítás lenne érhető.


Központi költségvetési támogatást igénylő tételek:

 

1.) A rendkívüli időjárás miatt országunkat ért árvíz veszélyhelyzet mentési és kárelhárítási feladatokból a tűzoltóság is kivette részét. Bízunk abban, hogy a HÖT-öknél felmerült költségek megtérítésre kerülnek az árvízzel érintett önkormányzatok költségeivel egy időben. Az ehhez szükséges jogszabályok még nem kerültek megalkotásra. A tűzoltóóság várja a Kormány döntését, mely alapján a Belügyminisztérium– a korábbi évek árvízi helyzet tapasztalatai alapján - megalkotja és kiadja az önkormányzatok felé a BM rendeletet. Az OKF által kiadott utasítás ugyanis csak belső intézkedésre és az árvízi költség tervezésére alkalmas, az önkormányzatok felé nem, arra a legalacsonyabb szintű jogszabály a miniszteri rendelet, mely a ténylegesen felmerült költségek felmérésére, kifizetésére és elszámolására vonatkozik.

Fentieken túl azon térségekben, ahol nem került kihirdetésre veszélyhelyzet (Nyugat-Dunántúl, Baranya megye, Veszprém megye, stb.), és az átlagostól eltérően a tűzoltóságok riasztásának száma közel 10-szerese volt, kerüljenek megtérítésre a rendkívüli időjárás helyzettel összefüggő költségek. Ellenkező esetben az alulfinanszírozottság miatt az amúgy is működési zavarokkal küzdő tűzoltósságok teljesen ellehetetlenülnek. A kiadások soron kívüli felmérését javasolunk.

2.) Az energiák áremelése, azon belül az üzemanyagok igen jelentős áremelése a tűzoltó járművek üzemeltetését, a beavatkozások elmaradásának veszélyét idézi elő. Ahhoz, hogy 2010. év második felében is fennmaradjon a tűzoltóságok akadálymentes működőképessége minimum 300 millió forint rendkívüli támogatás szükséges az üzemanyagok biztosítására.

3.) A HÖT 2010. évi állami támogatásának a 2009. évi támogatáshoz képest 1,8 milliárd forintos csökkentése a tűzoltóságok jelentős részénél működési zavarokat idéz elő, mely erőteljesen 2010. második félévétől teljesedik ki. E tényt támasztják alá a tűzoltóságok ez évi költségvetésének számairól jelenleg folyó országos felmérésről beérkezett adatok, mely szerint a dologi kiadások 50 %-ban finanszírozottak, egyes tűzoltóságokon a személyi kiadásoknál 15 éve először jelentkezik hiány.

4.) A fentiekben részletezetteken túlmenően azonnali beavatkozást igényel a készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók illetményének emelése ahhoz, hogy a kiképzett tűzoltó állomány megtartható legyen, ne hagyja el a szolgálatot azért, hogy a polgári életben nagyobb jövedelemhez jusson.

A működés pénzügyi fedezetének hiánya az önkormányzatok eddigi támogatásának fenntartása mellett és a tűzoltóságok sajátbevételének teljes összegű működési célú felhasználása mellett is fennáll, az önkormányzatok többsége további támogatást nem tud biztosítani. Állami beavatkozás nélkül a HÖT működése ellehetetlenül.


Hosszabb távú megoldást igénylő feladatok:


A tűzoltóságok finanszírozási gondjai a működéshez szükséges pénzügyi fedezet tervezésénél kezdődik. A Ttv.-ben meghatározott kritériumokon túl nincs jogi keretek között rendezve a tűzoltóságok költségvetésének tervezési rendje. Szemléltetik az alábbiak:

 

1. A helyi önkormányzati intézményeként működő HÖT-ök működési kiadásaihoz szükséges előirányzat tervezését a BM 2000. évtől kihelyezte a tűzoltóság fölött szakmai felügyeletet gyakorló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz (továbbiakban: OKF). Ezen intézkedés ellentétes az önkormányzati költségvetés tervezésének rendjével, rendszerével. Az önkormányzatok költségvetésének tervezési feladatait közvetlen látja el az Önkormányzati Minisztérium és a Pénzügyminisztérium.

Az OKF a HÖT működési költségvetésének tervezési feladatait nem képes ellátni, ezt bizonyítják a 2010. évi költségvetés tervezése során tapasztalt – az OKF és a HÖT közötti - érdekellentétek, az e miatt létrejött tűzoltó demonstráció, nem utolsó sorban a HÖT alulfinanszírozottsága. Következtetés:

A HÖT költségvetésének tervezését vissza kell helyezni az BM feladatai közé.

 

2. A tűzoltóságok működéséhez központi forrásból biztosított előirányzatok eltérő fejezetek költségvetésében kerülnek jóváhagyásara és folyósításra. Így:

  • A HÖT normatív kötött felhasználású előirányzatai a költségvetési törvényben a IX. Helyi Önkormányzatok támogatásai fejezetben kerülnek jóváhagyásra, a folyósítás nettófinanszírozási rendszerben, a fenntartó önkormányzatok útján történik.
  • A XI. Önkormányzati Minisztérium fejezet fejezeti kezelésű előirányzatai között kerül jóváhagyásra az Önkéntes Tűzoltóság és a Tűzoltó Egyesületek támogatásának előirányzatai. A támogatás folyósítása eltérő, az Önkéntes Tűzoltóság a köztestületet létrehozó települési önkormányzat útján, a Tűzoltó Egyesületek pályázati rendszerben részesülnek a központi forrásból biztosított támogatásban.

Ez a sokrétűség a támogatási rendszer újragondolását, kidolgozását igényli.

 

3. Eltérő feltételek következtében létrejött támogatási különbözőségek és mértékek miatt. Ezek alapvetően:

  • A HÖT támogatásának jelenleg 94-95 %-át az 1996. évi XLIII törvény (továbbiakban: Hszt.) illetményrendszere szerint, a HÖT hivatásos szolgálati viszonyban dolgozó tűzoltói személyi juttatása teszi ki. A támogatásból fennmaradó 5-6 % a HÖT-ök működési kiadásaira kerül felhasználásra, mely mintegy 50 %-ban biztosítja a működési kiadásokat.

A működési területen élő lakosság száma arányában felosztva, egy lakosra jutó támogatás 4 008.-Ft/fő összeget tesz ki.

  • Az Önkéntes Tűzoltósságok is normatív módon, kételemes normatíván keresztül részesülnek az állami támogatásban. Minden tűzoltóság 10 millió forint alaptámogatásban, továbbá a működési területek veszélyeztetettségi pontszámai arányában részesül.
A működési területen élő lakosság száma arányában felosztva, egy lakosra jutó támogatás 1 650.-Ft/fő összeget tesz ki.
  • A tűzoltó egyesületeket alapvetően a települési önkormányzatok tartják fenn. Az állam központi forrásból a tűzoltó egyesületek egy harmadának juttat minimális összeget (50-100 eFt) működésükhöz, pályázati úton.

Az önkéntes tűzoltóság már évek óta követeli, hogy a központi forrásból biztosított állami támogatás a tűzoltóságok működési területén élő lakosságszám arányában történjék. Jelenleg a jogi környezet eltérősége miatt, igen jelentős (2 429.-Ft/lakos) eltérőség mutatkozik, ha a HÖT és az Önkéntes Tűzoltóság támogatását lakosságszám arányosan felosztjuk.


A megoldás alternatívái:


1.) A támogatásban jelentkező eltérések jogszabály változtatással, új jogszabály megalkotásával megszüntethető

  • Egyrészt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításával az önkormányzatok részére kötelezővé téve a tűzoltóság fenntartásához való pénzügyi hozzájárulást lakosságszám arányában. E hozzájárulást az önkormányzatok egy központi alapszámlára fizetnék be, a felhasználást kizárólag tűzvédelemre előírt jogi keretek határoznák meg. E bevétel rendszerét a biztosítóktól származó tűzvédelmi hozzájárulás rendjéhez hasonlóan lehetne meghatározni.

  • Másik lehetőség a helyi adóhoz hasonlóan, lakosságszám arányában minden lakos részére kötelezővé tenni a tűzvédelmi hozzájárulást, mint ahogyan az más európai országokban már megvalósult. E hozzájárulás nagyságrendje - a HÖT jelenlegi támogatását alapul véve - 1 000.-Ft/lakos körül már megteremti az azonos szintű támogatást a HÖT, illetve az Önkéntes Tűzoltóság között, de más feszültségen is enyhítene. E javaslat lehetőséget nyújtana arra is, hogy a Tűzoltó Egyesületeket (három év alatt) e forrásból el lehessen látni tűzoltó védőruhával és védőfelszereléssel, az állam teherviselése nélkül.

2.) Az Önkéntes Tűzoltóság főállású tűzoltói állományviszonyának rendezésével

Az Önkéntes Tűzoltóságok készenléti szolgálatot ellátó „főállású” tűzoltói a Munka Törvénykönyve alá tartozó munkavállalók, holott ugyanolyan feladatot látnak el, mint a HÖT-nél szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tűzoltók. Az állományviszony eltérősége egy lépcsőben – a költségkihatás miatt – nem valósítható meg, viszont a feszültségen jelentősen enyhítene, ha a főállású tűzoltók közalkalmazotti állományba kerülhetnének. Ez is jár bizonyos mértékű költségkihatással, viszont a jelentős megtakarítást is eredményezne az által, hogy a kiképzett és gyakorlott tűzoltók nem hagynák el a pályát kereseti okokból. E munkaviszonyban állók létszámánál, figyelemmel a 67 Önkéntes Tűzoltóságra, mintegy 1 400 fővel kell számolni országos viszonylatban. E kört érintő állományviszony rendezése jelentős hangulatváltozást eredményezne a tűzoltóságoknál, de a társadalmi hatása sem lenne elhanyagolható.

 

7. Milyen legyen a tűzoltó életpálya modellje, a kiképzési – alapképzés, továbbképzés rendszere?

Kiszámítható, a szerzett jogokat megtartó, a társadalmi elismertséget tükröző életpálya-modell kidolgozására, és a hűséget jutalmazó, átlátható szakmai előmeneteli rendszerre van szükség. Tudatos utánpótlás-tervezéssel kell enyhíteni az erőforrás-problémákon.

A tűzoltó életpálya sarkalatos pontjai: megélhetés, reális nyugdíjrendszer (korkedvezmény, stb.), esetleg adókedvezmény, optimális előmeneteli rendszer, egymásra épülő képzés, továbbképzés. Mindezek megfelelő törvényi (hosszú távú) garanciával

Részletesen:

Javaslatunk szerint a tűzoltó életpálya modellje egy kiszámítható, követhető, az alapképzéstől a felsőfokú tűzoltó szakmai képzettség megszerzéséig terjedő pályaszakasz legyen. Ehhez egy olyan illetményrendszer társuljon, amely szorosan igazodik a betöltött beosztáshoz és az ahhoz kapcsolódó állami és tűzoltó szakmai végzettséghez, tükrözze a beosztás ellátása során vállalt és végzett veszélyességet és egészségre ártalmas tényeket.

Mindezek érdekében olyan önálló, a hivatásos tűzoltókra vonatkozó illetményrendszer megalkotását javasoljuk, amely hosszú távú, az előmenetelben kiszámítható és egzisztenciálisan is biztonságot nyújt. A jelenlegi pótlékok beosztási illetménybe történő beolvasztását javasoljuk, valamint azt, hogy továbbra is maradjon meg a beosztási illetményben ki nem fejezhető pótlékokra való jogosultság, pl. a délutáni-éjszakai, szolgálati időpótlék.

A képzési rendszer átalakítása szempontjából javasoljuk az eddig elért jól bevált - Alapfokú Tűzoltóképző Tanfolyam – képzési módok megtartása mellett egy olyan képzési rendszer kialakítását, melyben mindenki azt a szakmai képzést kapja meg, amely az általa betöltött, vagy tervezett beosztás betöltéséhez szükséges. Mindezt elsősorban levelező rendszerű képzésben, tekintve, hogy a nappali rendszerű képzések komoly szolgálatszervezési gondokat okoznak.

Az évek óta tartó nyugdíjazás miatti létszámkiáramlás következtében lecsökkent az állományban azon munkavállalók száma, akik tűzoltó technikakezelői (nehézgépkezelői), különleges szerkezelői és C kategóriás gépjárművezetői végzettséggel rendelkeznek, mindez komoly szolgálatszervezési gondokat okoz.

Javasoljuk kiemelten kezelni, plusz pénzügyi források bevonásával az ehhez szükséges képzési rendszerek megszervezését, ennek érdekében a KOK áteresztő képességének kiszélesítését. Pénzügyi források hiányában a HÖT-ök a gépjárművezetők képzését nem tudják megoldani, ezen súlyos problémát csak központi források biztosításával lehet orvosolni.

 

8. Hogyan alakuljon a polgári veszélyhelyzet kezelés Magyarországon és ebben mi lenne a tűzoltók szerepe?

A polgári veszélyhelyzet kezelés kizárólag a katasztrófavédelem feladat- és hatáskörébe tartozik. A tűzoltóságoknak szükségszerűen kellene rendelkezni azon info-kommunikációs eszközökkel, melyeket a polgári veszélyhelyzet kezelésénél a katasztrófavédelem kezel. Ehhez azonban ez ideig sem forrás, sem központi akarat nem volt meg a tűzoltóság vonatkozásában.

A polgári veszélyhelyzetek kárelhárítási és mentési feladataiban vehetnek részt a tűzoltóságok – megítélésünk szerint – továbbra is, a katasztrófavédelem irányítása és felügyelete mellett.

A polgári veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzése érdekében szükségszerű erősíteni már az óvodák, általános iskolák körében a tűzvédelmi nevelést, oktatást. Ezen túlmenően a középiskolákban, felsőoktatási intézményekben a tanrendbe szükséges iktatni a tűzvédelmi alapképzést. A tűzvédelmi szakiskolákat fejleszteni szükséges, hozzáértő, képzett oktatók, valamint a technikai eszközök mennyiségének és színvonalának emelésével.


  IV.

SZABÁLYOZÁSI KONCEPCIÓ

a katasztrófavédelmi rendszer javítására és fejlesztésére

Bevezetés


A katasztrófavédelem a különböző, így a természetei és a civilizációs eredetű katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az élet- és vagyonbiztonságát, a mentés végrehajtását és a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják.

A katasztrófák megelőzésével, felszámolásával, a védekezés irányításával kapcsolatos feladatok fontosságára a jelentősebb hatású hazai vagy külföldi káresemények, veszélyhelyzetek irányították a figyelmet. Az 1980-as években az Országgyűlés is több alkalommal szorgalmazta az ország katasztrófavédelmének megnyugtató megoldását, az 1990-es évek elején ismét napirendre került a szabályozás, azonban törvény megalkotására nem került sor. Az igényt jelzi, hogy egységes keret hiányában is megalkotásra kerültek az ágazati, szakmai (pl. a tűzvédelemmel, polgári védelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos) törvények. A hosszas és alapos előkészítést követően 2000. január 1-jén lépett hatályba a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (katasztrófavédelmi törvény), ezzel egységes, önálló jogszabály született a civilizációs és természeti eredetű katasztrófák megelőzése, ilyen események bekövetkezése esetén a különböző szintű állami, kormányzati, önkormányzati rendszerek tevékenységének szabályozása és összehangolása, a helyreállítás során az egyes szervezetek felelősségének és teendőinek meghatározása érdekében.

A katasztrófavédelmi törvény az ország és a polgárok biztonsága érdekében végrehajtott feladatok tapasztalatai alapján működőképes rendszert hozott létre. Ezen rendszer meghatározó elemévé vált a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet.

Az elmúlt évtized igazolta, hogy a kialakított tervezési, irányítási, szervezeti és működési rendszer alkalmas a veszélyhelyzetek kezelésére a kisebb súlyú, lokális eseményektől a jelentős, kiterjedt, súlyos veszélyhelyzetekig.

A katasztrófavédelmi törvény hatálybalépése óta megnőtt a lakosságot, az anyagi javakat és a környezetet veszélyeztető természeti és ökológiai katasztrófák száma, összetettebbé és ellenőrizhetetlenebbé váltak a civilizációs veszélyforrások és azok okai. Az elmúlt években többször adódtak olyan problémák, amelyek egyszerre különböző fajtájú és szintű beavatkozásokat igényeltek.

A társadalom jogos elvárása, hogy a bekövetkezett kisebb-nagyobb eseményeket szakszerűen, emberségesen és az adott szituációban szakszerűen, összehangolt tevékenységgel végezzék az erre hivatott szervek és szervezetek.

A katasztrófavédelem nemzeti ügy és a társadalom által elvárt szerepének betöltése megköveteli a különböző természeti-, és egyéb változásokhoz igazodó korrekciók elvégzését, az állami szerepvállalás növelését és az igényelt fejlesztések megvalósítását.

A katasztrófavédelem jelenlegi jogszabályi környezetének módosításaival, a települési önkormányzatok közreműködésének megőrzése mellett az állam szerepvállalásának növelésével garantálható a Magyar Köztársaság területén élő lakosság életének, vagyonának biztonsága, valamint az ország működőképességének folyamatos fenntartása.

A sürgetően szükséges fejlesztési igények csak fokozatosan az ország teherbíró képességével összehangoltan teljesíthetőek. Ehhez szükség van a széles körű társadalmi konszenzusra, amit a szabályozási koncepció közérthető kifejtésével törekszünk elősegíteni.

A Kormány október 15-i ülésén tárgyalta a katasztrófavédelmi rendszer javításáról és fejlesztéséről szóló koncepciót. A koncepció a Belügyminisztérium, illetve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság gondozásában előkészítés alatt állt már a kolontári katasztrófát megelőzően is, ám a bekövetkezett események miatt csak nagyon rövid tárcaegyeztetésre volt mód.

A Kormány a koncepcióval kapcsolatban – 1233/2010. (XI. 15.) kormányhatározatban a következő döntést hozta:

- elrendelte a koncepciónak az érdekeltekkel – így a kormányzati szervekkel, az önkormányzatokkal, az érintett gazdasági társaságokkal, a veszélyeztetett területen élő lakossággal -, valamint a döntéshozatalban résztvevőkkel – így az Országgyűlés hatáskörrel rendelkező bizottságaival – való megvitatását;

- felhívta a belügyminisztert, valamint a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy a koncepció megvitatását követően a koncepció alapján készített törvénytervezeteket terjesszék a Kormány elé.

A koncepció jelen változata a kormányzati szervekkel történő egyeztetést eredményeként pontosított szöveg.


I. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni hatékonyabb védekezés kialakítása

A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védelem erősítése

Az elmúlt időszakban bekövetkezett élethelyzetekre tekintettel - pld. a Kolontár külterületén bekövetkezett ipari szerencsétlenség – megfontolandó, hogy a katasztrófa törvényben koncepcionális szinten közvetlenül az Alkotmányból levezetve jelenjen meg a civil típusú katasztrófákra, minősített helyzetekre vonatkozó minősített időszaki szabályok Hvt. elkülönülő önálló szabályrendszere. Ez jelentősen növelné a katasztrófavédelem jelentőségét és mozgásterét a minősített időszakhoz kapcsolódó jogalkotás terén.

Egyes üzemek olyan ipari, biológiai (mezőgazdasági), kémiai tevékenységet végeznek, melyek ellenőrizhetetlenné válása esetén azok hatása tömeges méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot.


a) A veszélyes ipari üzemekkel kapcsolatban a katasztrófavédelmi hatóságnak különböző hatósági jogosítványai vannak; ezek azt a célt szolgálják, hogy a társaság működése az ott dolgozókat és a környezetet ne veszélyeztesse. E jogszabályok azonban a hatóságot akkor illetik csak meg, ha az üzemben található veszélyes anyagok mennyisége a jogszabály által meghatározott módon számított szintet – az un. alsó küszöbértéket – eléri. E számítási mód a nemzetközi előírásoknak (Seveso II. Irányelv) megfelel.

Az elmúlt időszakban több baleset következett be az alsó küszöbérték alatti üzemeknél, ezek főként veszélyes anyagokkal kapcsolatosan bekövetkezett ipari balesetek döntő többségében ilyen, a szabályozás hatálya alá nem tartozó üzemekben történtek. Az említett balesetek többnyire veszélyeshulladék-feldolgozó üzemekben, húsipari üzemek területén, klórt felhasználó gazdálkodó szervek és pirotechnikai üzemekben történtek. Ilyen jelentős súlyú és következményű események például a Budapest XV. kerületi veszélyeshulladék-tároló telephelyen történt tőz és robbanás 2004- ben, a törökbálinti pirotechnikai raktárban történt robbanás szintén 2004-ben, a balatonfűzfői veszélyes hulladéklerakóban keletkezett tőz az idei év során. Ismert az ez év október 4-én Kolontár település külterületén bekövetkezett tároló sérülésével kapcsolatos ipari szerencsétlenség.

Amennyiben ezekre az üzemekre az Irányelv szerinti hatósági tevékenység kiterjedt volna, e balesetek bekövetkezésének valószínűsége csökkenthető lett volna. Indokolt ezért a hatósági jogosítványokat az alsó küszöbérték felét elérő veszélyes anyaggal dolgozó ipari üzemekre is kiterjeszteni. A szigorúbb szabályozás az EU normáival nem ellentétes. Így például Hollandiában vagy Svájcban minden, veszélyes anyagot előállító, tároló és forgalmazó üzem és tevékenység (szállítási ágazatok, üzemanyag töltő állomások, teherpályaudvarok, kikötők, stb.) biztonsági jelentéshez hasonló dokumentáció készítésének kötelezettsége alá esik, Nagy-Britanniában a csővezetékes szállításra vonatkoznak szigorúbb előírások, míg Franciaországban külön szabályozás alá kerültek a vasúti rendező pályaudvarok, melynek során kockázatelemzést kell benyújtani a Seveso hatóság részére.

A küszöbérték alatti üzemek súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozás hatálya alá vonása területén az alábbi költségek jelentkeznek:

Üzemeltetői költségek. - védelmi terv készítésének költsége – egyszeri költség a szabályozás bevezetését követően, amely üzemenként 0,2-1,0 millió forint az üzem nagyságától függően; - védelmi terv karbantartása és szükséges felülvizsgálata – évente 0,1-0,5 millió forint 2012. évtől kezdődően; - védekezéshez szükséges eszközök beszerzése és karbantartása – egyszeri költség 0,2-3,0 millió forint 2012-évben, a karbantartásra pedig évi 0,1-1,0 millió forint az üzem biztonsági állapotától függően 2013. évtől kezdődően.

Az összesített kiadás üzemeltetői szinten 2011-ben elérheti a 100 millió forintot, 2012-ben várhatóan 300 millió forint, majd évente legfeljebb 150 millió forint lesz.

(A hatósági engedélyezési és ellenőrzési tevékenység végrehajtása érdekében 2011. évtől 3 fő felügyelő személyi költségeinek biztosítása szükséges, amely 18 millió forint évente. Az engedélyezési és felügyeleti tevékenység végzésének éves üzemeltetési (tárgyi eszközök beszerzése, elhelyezés, kommunikációs, utazási költség, stb.) költsége mintegy 2 millió forint. Így a hatósági költségek összesen 20 millió forintot tesznek ki évente.)


b) A katasztrófavédelmi törvény hatálya alá tartozó veszélyes ipari üzemek feletti hatósági felügyelet hatékonyabbá tétele érdekében szükséges a kisebb súlyú jogsértéseket (pl. belső védelmi terv elkészítésének és gyakoroltatásának, az üzem bejelentkezésének, a biztonsági irányítási rendszer felülvizsgálatának elmaradása) szankcionáló katasztrófavédelmi bírság bevezetése.

A szankcionálandó szabálytalanságok száma a veszélyes ipari üzemek tekintetében az eddigi tapasztalatok alapján évente megközelíti a 100 esetet.

Jelenleg az üzemek feletti szankciórendszer nem megfelelő és csupán három esetre korlátozódik, így a veszélyes ipari üzem bezárására, a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztésére, a veszélyes ipari üzemben, veszélyes létesítményben található veszélyes anyagok, eszközök elszállítására és megsemmisítésére.

A bírság jogintézményének a bevezetése a veszélyes ipari üzemek esetében javítja az üzemeltetői kötelezettségek teljesítését és ezzel együtt a hatósági jogalkalmazás minőségét.


c) A hatósági engedélyezési és ellenőrzési rendszer hatékonyabbá tétele érdekében szükséges a hatósági eljárásból a szakhatóság közreműködésének megszüntetésével a hatósági tevékenység egyszerűsítése. Az eddig egymást követően végzett szakhatósági és hatósági vizsgálatok helyett az OKF önállóan – az eljárási határidők és költségek jelentős csökkenése mellett – képes ellátni a Seveso II. irányelv katasztrófavédelmi hatósági eljárásában jelenleg a szakhatóság által végzett feladatokat is, a biztonsági dokumentációk vizsgálatát és az üzemek periodikus hatósági ellenőrzéseit.

Az ilyen módon kialakított engedélyezési és ellenőrzési rendszer gazdaságos módon, üzemeltetői részről évi 300 millió Ft, míg költségvetési oldalról évi 100 millió Ft megtakarítással működtethető.


d) A veszélyes anyagok közúti szállításáról a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról Szóló Európai megállapodás (ADR) rendelkezik. A szabályozás nem írja elő azt az országba beilletve kilépéskor, a szállítást be kell jelenteni; nem ír elő útvonalengedély bejelentést sem. Az Európai Unió jelenleg olyan norma tervezetét készíti mely szerint e szállítmányoknál a GPS-szel történő nyomkövetést kötelezővé tenné. Az országhatárokon átlépő veszélyes anyagok szállításának problémáját tehát e jogi szabályozás feltételezhetően megoldja. Addig is lehetőség van azonban az útvonalak fokozottabb figyelemmel kísérésére. A KRESZ ugyanis jelenleg lehetőséget ad arra – és ezzel az illetékesek több esetben élnek is – hogy meghatározott útvonalakon a veszélyes szállítmányok áthaladását megtiltsák. Amennyiben ez több útvonalnál is megtörténik, úgy ezen adatok, valamint a gyakorlati tapasztalat alapján a szállítási útvonal gyakorlatilag behatárolható, mely megkönnyíti az ellenőrzéseket is.

A pirotechnikai termékek, a radioaktív anyagok, valamint a robbanóanyagok szállításánál az indulási, valamint az érkezési helyet be kell jelenti a rendőrségnek. Indokolt, hogy ezekhez az adatokhoz – a szükséges ADR ellenőrzések lefolytatása végett a katasztrófavédelmi szervek is hozzáférjenek.

A vasúton közlekedtetett veszélyes anyagok szállításáért a vasúti hatóság a felelős. A katasztrófavédelmi szerveknél felhalmozódott tapasztalatok, valamint a veszélyes anyagok szállításának egységes szemléletmód szerinti kontrollálása szükségessé teszi, hogy e szállítások ellenőrzésében is a katasztrófavédelmi szervek önállóan is részt vegyenek.

A törvény módosítása során a katasztrófavédelemnek az ADR ellenőrzési szerepének erősítése és az egy szakterületen egy egységes eljárási rend és követelményrendszer kialakítása érdekében javasolt szerepeltetni, hogy a jelenleg négy hatóság (rendőrség, vám- és közlekedési hatóság, katasztrófavédelem) által végzett ADR ellenőrzési feladatkörben belföldön kizárólag a katasztrófavédelem, míg az EU külső határain és a vámudvarokon a vámhatóság hajtsa végre. Ez egyrészt összhangban áll a kormánynak a hatósági feladatok egyszerűsítésére vonatkozó törekvésével, másrészt az érintett három hatóság számára is kedvező, mivel racionálisabban tudják a forrásaikat felhasználni a speciális közúti közlekedési feladataik ellátására. Az egyes ellenőrző hatóságok erő- és eszközállománya nem forgácsolódik szét a többféle szakterület között, azok egyegy területre koncentrálhatóak. Az ADR ellenőrzéseket végző katasztrófavédelem területi szervei rendelkeznek a feladat ellátáshoz szükséges ADR ügyintézői végzettséggel rendelkező ellenőrökkel


e) Meg kell vizsgálni, hogy az ipari üzemek biztonságos működésének ellenőrzésére milyen formában lehet hangsúlyt fektetni, például iparfelügyeleti hatósági eszközrendszer kialakításával.

Az iparfelügyeleti hatóság azonosítja a veszélyes tevékenységet és kötelezi az üzemeltetőt a biztonságos működést bizonyító megelőző és következmény csökkentő intézkedések bevezetésére, nevezetesen a súlyos káresemény elhárítási terv elkészítésére és a tervben foglaltak végrehajtása érdekében üzemi biztonsági irányítási rendszer működtetésére.

Az iparbiztonsági felügyeletet végző szervezet hatósági engedélyezési, felügyeleti és ellenőrzési rendszert működtet az üzemeltetői intézkedések bevezetésének érvényesítése céljából, melynek során nem veszi át az ágazati biztonsági szakterületek (környezetvédelem, munkaegészségügy, bányafelügyelet, stb.) hatósági tevékenységét, kizárólag a veszélyes tevékenységek katasztrófa-, tőz- és polgári védelmi felügyeletét teszi hatékonnyá.

Az iparbiztonsági felügyelet a súlyos káresemény elhárítási tervek elkészítésébe és azok begyakorlásába bevonja az ágazati hatóságokat, amelyek hatósági ellenőrzésük eredményeiről tájékoztatják az iparbiztonsági felügyeletet annak érdekében, hogy az esetleges lakosságot és anyagi javakat érintő veszélyeztető következmények megelőzhetőek legyenek.

Az iparbiztonsági felügyeletet végző szervezet hatósági engedélyezési és ellenőrzési rendszert működtetne a veszélyesebb üzemek (létesítmények) és tevékenységek esetében, biztosítaná a káresemény elhárítási tervezési és irányítási rendszer felügyeletét a kiemelten kezelendő üzemekben és létesítményekben a balesetek (káresemények) következményeinek elhárítására és hatásainak csökkentésére, valamint koordinálná az ágazati biztonsági feladatokat ellátó szervezetek iparbiztonsági ellenőrzéseit. Az iparbiztonsági felügyelet a veszélyes üzemek teljes „életciklusát” felügyelné a tervezéstől a beruházás megvalósításán keresztül az üzem felszámolásáig, az üzem volt területének rekultivációjáig.


II. A lakosságvédelem erősítése

a) A lakosságtájékoztatás, riasztás és a katasztrófavédelmi gyakorlatok rendjének szabályozása

Az utóbbi évtizedben Magyarország lakossága már nemcsak a távoli országokból érkező tudósításokból értesülhet természeti és ipari katasztrófák, elemi csapások okozta károkról, tragédiákról, hanem saját maga is megtapasztalhatja utazásai során, sőt lakhelyén is ezeknek az eseményeknek a sokkoló hatását.

Mindenki egyetért abban, hogy a veszteségek jelentősen csökkenthetőek, ha a szakma kellően felkészült a védekezésre, a lakosság pedig kellően tájékozott és motivált a katasztrófák megelőzésében, veszélyhelyzetekben pedig a megfelelő viselkedésmódok megtartásában. A jogok, kötelezettségek, védekezési lehetőségek ismerete, a megszerzett tudás szinten tartása, begyakorlása, készségszintre fejlesztése jelenti a felkészültséget. Abban is mindenki egyetért, hogy a felelősségtudat kialakítását fiatal korban kell elkezdeni. A gyerekek biztonságos életmódra történő neveléséért, oktatásáért felelősek a szülők, a pedagógusok, illetve a katasztrófavédelmi szervezetekkel együttműködve az oktatásért felelős minisztérium. Ennek megfelelő hátteret pedig a szakmai szervek nyújtják, beleértve az önkormányzati/közigazgatási vezetők felkészítési rendszerének kialakítását.

Mindezt szem előtt tartva 2000 óta a katasztrófavédelmi szervezetek tájékoztatják a lakosságot, a közigazgatási, önkormányzati vezetőket és a közoktatásban érintetteket a várható veszélyekről, az eseményekre való felkészülés lehetőségeiről, szabályairól, illetve a képzésekhez központi ajánlások készültek.

Hiányosság azonban,

- hogy nem biztosított sem a civil lakosság, a tanulók, a pedagógusok, sem a közigazgatási vezetők felkészülésének folyamatossága, továbbá a kötelezőség az ismeretek elsajátítására, átadására.

A közoktatási intézményekben és a közigazgatási vezetőképző rendszerekben mindössze lehetőség a katasztrófavédelmi oktatás/felkészítés, amelyhez igény esetén a szakemberek segítséget nyújtanak.

A felkészítés így csak alkalomszerű. Gyakran valamely eseményhez, rendezvényhez kapcsolódva tartanak bemutatókat, foglalkozásokat a szakemberek, ami igen hasznos és népszerű, de nem adja meg a biztos, begyakorlott, alkalmazható tudást.

Érdekeltté kell tenni a pedagógusokat katasztrófavédelmi-továbbképzés elvégzésében. Jelenleg van ilyen akkreditált képzés, amelyre azonban a költségek miatt kevesen jelentkeznek (országos szinten eddig kb. 600 fő végezte el a tanfolyamot). Szükséges ennek a képzésnek az anyagi támogatását kidolgozni, pl. pályázatok, közvetlen állami költségforrás révén.

A leghatékonyabb akkor lenne a tanulók felkészítése, ha a közoktatási intézmények pedagógiai programjában kötelezően benne lenne a katasztrófavédelmi ismeretek, elsősegélynyújtás oktatása tanórai és/vagy tanórán kívüli foglalkozásokba építve. Hasznos lenne a pályaorientációs együttműködés ezen iskolák között. Az oktatás eredményességének mérésére tanulmányi, tehetséggondozó versenyeket érdemes szervezni helyi, területi/régiós és országos szinten.

Hiányosság továbbá,

- hogy a lakosság védelme szempontjából nem biztosított egy modern XXI. századi riasztási rendszer kialakítására és működtetésére vonatkozó szabályozás, amelyben előtérbe kell helyezni a nemzetközi viszonylatokban már több helyen alkalmazott mobiltelefon hálózatra épülő riasztási rendszer alkalmazását.

 

b) A veszélyeztetett terület elhagyásának, valamint az oda történő belépés korlátozásának szabályozása

Az elmúlt évtized árvizei során gyakran előfordult, hogy a lakosság a hatósági figyelmeztetés és felszólítás ellenére is életveszélyessé vált lakóépületekben maradt, a folyamatos ellátás és a későbbi kimenekítés jelentős terhet rótt a védekezésben résztvevőkre. Ezt történt például Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében, ahol a mentésben résztvevő erők határozott fellépésének köszönhetően sikerült elérni, hogy emberéletben ne essen kár. A veszélyeztetett terület elhagyása, őrzése és az oda történő belépés korlátozása az érintett rendőrség és más önkéntes szervek részéről felvetődő költségek megnövelik a védekezés költségigényét.

A katasztrófavédelmi hatóságnak jogosultságot kell adni, hogy határozattal kötelezhesse a lakosságot lakóhelyének elhagyására, illetve hogy az intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv érvényt szerezhessen a határozatának. Nemzetközi példákat tekintve jellemző, hogy Svájcban a riasztások kibocsátását követően a lakosság a rádión keresztül értesül a közérdekű információkról, hatóságok által meghatározott feladatokról, a veszélyeztetett terület elhagyásáról. Ez a közlés végrehajtandó határozatnak minősül, melynek a rendőrség szerez érvényt az azt negligálókkal szemben. A lakosság kitelepítésével kapcsolatban a helyi önkormányzati vezető kötelessége, hogy a terület veszélyeztetettségének és a lakosságszámnak megfelelően tervet készítsen, és azt minden évben felülvizsgálja.

A katasztrófavédelmi törvény szabályainak megújításával a polgármester kötelezettségévé kell tenni a lakosság kitelepítésére és befogadására vonatkozó tervek elkészítésében való közreműködést, illetve az illetékes katasztrófavédelmi igazgatóság számára a szükséges adatok szolgáltatását. A gazdálkodó szervezeteknek és a természetes személyeknek adatszolgáltatási kötelezettséget szükséges előírni a katasztrófavédelmi tervezés – megelőzés – védekezés újjáépítés érdekében. Biztosítani kell a közüzemek, közszolgáltatók kárelhárításban érintett szakembereinek a katasztrófa sújtotta területre történő biztonságos bejutását és munkavégzését. A kitelepítési tervben pontosan ki kell dolgozni a lakosságvédelmi intézkedéseket és azok foganatosításának rendjét azzal az alapvető céllal, hogy a hatóságok részére adott helyzetekben a lehető legtöbb és legpontosabb információ álljon rendelkezésre. A terveknek figyelemmel kell lennie a fogyatékos személyekkel kapcsolatos különleges bánásmódra, igényekre is.


c) Az állami-önkormányzati tartalékszállás rendszerének kialakítása

Országos szinten a tartalékszállások kialakítására és katasztrófahelyzetekben történő igénybevételére vonatkozóan szabályozást szükséges alkotni.

Az átmenetileg fedél nélkül maradó lakosság ideiglenes elhelyezésére a katasztrófák megelőzése időszakában elsődlegesen a települések szintjén a hivatásos katasztrófavédelmi szerveknek a polgármesterek bevonásával el kell készíteni azokat a terveket, amelyek a helyszínen meglévő közösségi építmények elszállásolásra történő igénybevétele lehetőségeit tartalmazzák. Itt az ideiglenes berendezésekkel felszerelt férőhelyek konkrét számát szükséges megjelölni, annak érdekében, hogy a szükségessé váló befogadások központi-, megyei-, vagy települési szinten tervezhetőek legyenek. A települések katasztrófavédelmi terveinek részét kell, hogy képezze az önkormányzatok kezelésében lévő üres lakások száma, illetve kisebb települések vonatkozásában az üresen álló és lakható épületállomány mennyisége.

A tartalékszállásokat rögzítő terveknek tartalmazniuk kell a várható elszállásolási igényeket és azokat a megoldási alternatívákat, amelyek az adott helyszíni lehetőségeket meghaladó elszállásolási igényekre vonatkoznak. Ennek kapcsán a szomszédos települések önkormányzatainak azonos érdeke, hogy tartalékszállás lehetőségeiket egymással összehangolják és adott esetben azokat egymás rendelkezésére bocsássák.

A katasztrófa sújtotta területen lévő települések tartalékszállás kialakítására meglévő lehetőségeit a lakosság kitelepítésének, illetve befogadásának végrehajtása során a már előre kidolgozott és az érintett önkormányzatok szintjén egyeztetett tervekbe kell foglalni. A tervezett jogszabályi módosítások közé feltétlenül szükséges beemelni a települési önkormányzatok tartalékszállások kialakítására és azok adott időszakban egyeztetett felhasználására vonatkozó kötelezettségeit. Meg kell vizsgálni, hogy a tartalékszállások országos szintű tervezése összehangolható-e a közművelődési infrastruktúra fejlesztésével.

E téren az elmúlt árvízi védekezés tapasztalatai – különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében – több esetben is bizonyították a tartalékszállások szükségességét. A tartalékszállásnak kijelölt, nem lakhatási célra épített ingatlanokban minden esetben előtérbe került a fektető anyagok biztosítása, amelyek döntően a tábori ágyak, takarók, esetlegesen hálózsákok biztosítását jelenti.

A legutóbbi tapasztalatok alapján a befogadó 3000 Ft/fő/nap költségtérítésben részesült. Ez a dotáció nagymértékben megnövelte a befogadásra jelentkezők számát.


d) A helyi önkormányzatok védelmi igazgatási feladatainak támogatása a képzett védelmi referens intézményének bevezetésével

A 2010. évi május-június hónapok folyamán levonuló árvizek során bebizonyosodott, hogy a hatékony védekezéshez elengedhetetlen, hogy helyi szinten a védekezésért felelős személyek alapvető ismeretekkel rendelkezzenek a katasztrófavédelem területén. Jelenleg hiányzik az önkormányzati vezetők megfelelő felkészültsége, ezért az önkormányzati dolgozók közül is kell kiképezni a szakmaiságot legalább minimum szinten biztosító képzett védelmi referenseket, akik közvetlenül segítenék elő az önkormányzatok katasztrófák elleni felkészülési, mentési, védekezési tevékenységét.

Referensnek az a személy jelölhető ki, aki legalább középfokú állami iskolai végzettséggel rendelkezik, a képzett védelmi referensi tanfolyamot eredményesen elvégezte és az adott településen köztisztviselői jogviszonyban áll. Feladatai tervezése és ellátása során együttműködik az illetékes polgári védelmi kirendeltség-vezetővel. A referens feladatai ellátásához szakmai segítséget kérhet az illetékes polgári védelmi kirendeltség-vezetőtől.

A referensre vonatkozó normatív szabályokat a katasztrófavédelmi törvényben szükséges megjeleníteni. Az egységes képzést a katasztrófavédelem oktatási központja által készített – az OKF szakemberei által véleményezett – jóváhagyott központi képzési program alapján a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok és a polgári védelmi kirendeltségek szakemberbázisán kell végrehajtani. A védelmi referensek képzésénél a már meglévő OKJ-s képzéseket célszerő alapul venni.

A képzés közel 12.000 főt érintene, amelynek egy főre eső költsége hozzávetőlegesen 70.000 Ft lenne. Így a teljes, képzésben érintett állomány felkészítése közel 840 millió Ft-ot jelentene a központi költségvetés terhére.


e) Komplex kártalanítási-kármegelőzési rendszer létrehozása

A katasztrófavédelmi szervezetrendszer jelenlegi formájának több, mint tíz éves fennállása során, de akár csak a legutóbbi időszakban szerzett tapasztalatok alapján (pl. a 2010. évi árvíz és vörösiszap-ömlés során több száz lakóingatlan semmisült meg vagy károsodott olyan mértékben, hogy azok már nem állíthatók helyre) világossá vált, hogy a katasztrófa sújtotta lakóingatlanokban élők elemi lakhatási feltételeinek biztosítása, illetve a káreseményt megelőző állapotok visszaállítása érdekében a kártalanítást-kármegelőzést szolgáló, komplex pénzügyi rendszer létrehozása indokolt.

Öngondoskodást elősegítő, a piaci alapú biztosítást állami kártalanítással kiegészítő kártalanítási rendszer létrehozása a cél. Ennek keretében az állam fokozott mértékű felelősséget vállal a piaci alapon nem biztosítható kockázatokra (megelőzéstől a kártalanításig) és alapszintű, korlátozott mértékű kártalanítást nyújt az öngondoskodást elmulasztók részére.

A kártalanítási rendszer kidolgozása során a lakossági, illetve az állami-önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok védelme egyaránt hangsúlyosan jelenne meg.

A károk öngondoskodás (piaci alapú vagyonbiztosítás és a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap-hoz történt csatlakozás) keretén túli megtérülése az állami szabályozással előírt felelősségbiztosítás, illetve állami kártalanítás révén történhet. Az állam a kármegelőzést és a kártalanítást a katasztrófavédelmi hozzájárulás és a tűzvédelmi hozzájárulás felhasználásával, ezen túlmenően a költségvetés terhére valósítja meg.

A rendszer egyik elemeként megfontolandó egy új biztosítási termék, a kötelező ingatlanbiztosítás bevezetése az elháríthatatlan természeti katasztrófák bekövetkezése elleni védekezés érdekében. A biztosítás a lakosság öngondoskodásának elősegítése érdekében a beépített lakóingatlanokra terjedne ki és kötelező lenne.

Az állam a kártalanítás mellett nagy hangsúlyt fektet a károk megelőzésére. A megelőzés a meghatározott megelőző és védelmi feladatok ellátásán túl a veszélyes üzemű tevékenységek esetében az okozható kár nagyságához igazodó kötelező felelősségbiztosítás (vagy ezzel egyenértékű vagyoni biztosíték) meglétét, ezen tevékenységek folytatóinak katasztrófavédelmi hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét jelenti. A megelőzés magában foglalja az ártéri (ártér, hullámtér, árvízzel nemcsak katasztrófaesetben fenyegetett terület) és belvizes területeken lévő (lakossági, állami, önkormányzati) ingatlanok esetében az építési szabályok újragondolását is.


f) A magántulajdonú ingatlanok óvóhelyként való használata

Az életvédelmi építmények kijelölésének szabályai hiányoznak a magyar jogrendszerből.

E feladat ellátására két alternatíva lehetséges:

 

a.) Az életvédelmi építmények kijelölésével kapcsolatos törvényi szintű szabályok, valamint egy felhatalmazás kialakítása a Kormány részére annak érdekében, hogy az országos szakmai követelményeket, a létesítésre, fenntartásra, használatra és ellenőrzésre vonatkozó speciális szabályokat is megalkossa, megszűntetve a jelenlegi szabályozási hiányosságokat.

Jelenleg Magyarországon a meglévő életvédelmi építmények nem biztosítják az ország valamennyi állampolgárának elrejtését, ez az arány nem éri el a 20 %-ot. Az egyes életvédelmi építmények létesítési, fenntartási és bontási költségei jelentős mértékben eltérnek, függően a méretüktől, a felszereltségüktől és a felhasznált anyagoktól. Az újonnan megépülő életvédelmi építmények esetében nem állapítható meg egy általános, %-ban kifejezhető összeg, amely megmutatná a teljes beruházáshoz viszonyított költségeit. Előfordul, hogy egy több száz millió Ft-os beruházás esetében az életvédelmi építmény kialakítása a teljes költség 3-5 %-át sem éri el, míg egy kisebb családi ház esetében a bekerülési költség ennél nagyobb arányú is lehet.

Az életvédelmi építmények építésére és fenntartására vonatkozó, a rendszerváltozás előtti műszaki irányelvek napjainkra elavultak, ezért azokat hatálytalanítani kellett.

Nagy népsűrűségű településen a lakosság kimenekítése körültekintő szervezést igényel, azonban ez nem biztosítja a veszélyeztető hatások elleni azonnali védelmet. Főként ipari jellegű katasztrófák ellen az elsődleges menekülési lehetőséget tehát a helyszínen található óvóhely jelenti.

Például egy nagyváros területén egy teherszállító szerelvény balesetekor több tonnányi mérgező anyag juthat a szabadba. Az anyag párolgása vagy égése esetén rendkívül nagy mennyiségű szennyező anyag kerülhet a levegőbe, ezért kimenekítésre az idő rövidsége miatt nem kerülhetne sor, a hatékony védelmet a lakosság arra alkalmas óvóhelyeken történő elzárkózása jelentené.

Svájcban az óvóhelyek száma alapján egy természeti, vagy ember által előidézett katasztrófa esetén a lakosság 95%-át biztonságba lehet helyezni. Ezeket a létesítményeket szinte kizárólag vasbetonból építik, mélyen a földbe helyezik el magáningatlanok, iskolák, kórházak, szállodák, illetve középületek alsó szintjein.

Hasonló fokú biztonság hazánkban talán nem indokolt NATO tagságunk miatt, azonban óvóhelyeink szerepét a fentiek miatt nem becsülhetjük alá. Az óvóhelyek számának növeléséhez a pénzügyi és technikai feltételek biztosítása mellett jogalkotási lépések megtétele vált szükségessé, amelyek az óvóhellyé nyilvánítás eljárás rendjét rögzítenék.

A jogszabályi rendelkezések biztosíthatják, hogy a jövőben többfunkciós és időálló életvédelmi építmények épülhessenek nagyvárosainkban.

 

b.) A hatályos szabályozásból törölni kell a magántulajdonú ingatlanokra vonatkozó életvédelmi építmények létesítésére és fenntartására előírt követelményeket.

A Magyarországon ma fellelhető óvóhelyek többsége a XX. század elején épült. Mára az ország területét érintő fegyveres konfliktus valószínűsége csökkent, ezért az óvóhelyek, mint életvédelmi létesítmények elsődleges funkciója más típusú, emberéletet veszélyeztető egyes hatások elleni védelemre tevődik át.

Korunk kihívása a katasztrófák, kiemelten az árvizek elleni minél hatékonyabb védelmi rendszer kifejlesztése. E kihívás nem egy statikus, hanem egy változó körülményekre reagálni képes infokommunikációs technológiát felhasználó rendszer fejlesztését indokolja.

Akár egy természeti, akár ember okozta katasztrófa bekövetkezése a fejlett kommunikációs technológiák segítségével azonnal beazonosíthatóvá válik. Ezzel a veszélyeztető esemény gyorsan elfojtható, vagy egy nagy mértékű fenyegetettség során a lakosság a jól szervezett és biztonságos kitelepítéssel, kimenekítéssel megvédhető.

Az informatikai és telekommunikációs technológia fejlesztése rugalmasan több irányba történhet, a védelmen kívül más célokat is szolgálhat, ellenben az óvóhelyek fenntartása költséges és mára feleslegesnek tőnő többletterheket ró az épület tulajdonosára is. Az elavult óvóhelyrendszer fejlesztése helyett az arra fordítandó összeggel a kommunikációs technológiák bővítésére nyílna lehetőség. Ezzel olyan több funkciós lakosságvédelmi rendszert támogatnánk, amivel az óvóhelyek területhez kötöttsége nem veheti fel a versenyt.

Ugyanakkor mindazok számára, akik saját védelmük érdekében óvóhelyet kívánnak építeni és fenntartani, biztosítani kell a szükséges előírásokat. Az erre vonatkozó műszaki szabványok kidolgozása több 10 millió Ft-ba kerül, azonban mindez elhanyagolható az óvóhely állomány időszakos fenntartási és karbantartási költségeihez képest.

Tekintettel a két alternatíva mellett felsorolt érvekre és ellenérvekre, a b) alternatíva támogatása célszerűbb. A kérdés szabályozása azért is sürgető, mert az Alkotmánybíróság a 17/2008 (III.12.) AB határozatában az életvédelmi építmények kijelölésének elmulasztása miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg.


III. A polgári védelem szerepének erősítése, a polgári védelmi szervezetek alkalmazásának fejlesztése

a) A polgári védelmi szervezetek fejlesztése

Az utóbbi 10 évben a hazai polgári védelem a katasztrófavédelem integráns része lett. Ugyanakkor a jelentősebb erőt igénylő események tapasztalatai, az egyik legsürgetőbb feladattá tették, hogy a mennyiségi felülvizsgálat mellett, minőségileg kerüljenek átalakításra a polgári védelmi szervezetek.

E fejlesztést két egymást erősítő elem biztosíthatja, egyrészt az önkéntesség alkalmazása, másrészt a történelmi hagyományokon alapuló köteles polgári védelem működtetése.

A helyzet megoldására a Pvtv. módosításával kell kialakítani az önkéntes polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályait, ugyanakkor el kell végezni a köteles polgári védelmi szolgálat biztosítása érdekében a polgári védelmi kötelezettség életkori határának módosítását, a polgári védelmi kötelezettség személyes közreműködéssel történő teljesítésének és a szolgáltatásnyújtási kötelezettség szabályozását.

A egységesíteni kell a honvédelemről szóló törvény (Hvt.) és a Pvtv. között a polgári védelmi kötelezettség életkori határait érintő eltérő szabályozását (a Hvt. alapján nőkre 18-50, férfiakra 18- 55 éves kor; a Pvtv. szerint nőkre 18-55, férfiakra 16-60 éves kor) úgy, hogy a polgári védelmi kötelezettség életkori határát ki kell terjeszteni a jogszabályban meghatározott mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárig.

A polgári védelmi kötelezettség életkori felső határát azért célszerű - szövegszerűen is – a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárhoz igazítani, mert amellett, hogy elkerülhető a nyugdíjkorhatár változásakor a vonatkozó szabályok módosítása, a rendelkezés azt biztosítja, hogy az állam – amennyiben a védelem másként nem biztosítható –, polgári védelmi szervezetben vehesse igénybe az egyes gazdálkodó szerveknél alkalmazott, speciális képzettségű, de a hadkötelezettség felső korhatárát betöltött állampolgárokat is.

A védekezést vezetők számára fontos garancia, hogy az önkéntes polgári védelmi szervezetek tagjainak jogai és kötelezettségei egyezzenek meg az állampolgári kötelezettség alapján szolgálatot teljesítők jogaival és kötelezettségeivel.

Azokon a településeken, ahol nincs megfelelő képességű önkéntes polgári védelmi szervezet, vagy a kockázati viszonyok azt indokolttá teszik, ott állampolgári kötelezettségen alapuló köteles polgári védelmi szervezetre továbbra is szükséges lesz.

Célszerű az új szabályozásban a köteles polgári védelem teljesítését olyan módon kialakítani, hogy az pénzzel megváltható legyen, és az ilyen forrásból származó fedezet csak a polgári védelem fejlesztésére legyen fordítható.

A köteles polgári védelmet – a korábbi köteles tűzoltósághoz hasonlóan –, elsősorban a településen lakó 22-27 éves állampolgárokból célszerű megszervezni. Ha azonban a szükséges létszám, így nem biztosítható, azt a következő korosztályból kell kiegészíteni.

A közrend és közbiztonság helyi feladataiban résztvevő állampolgárokat, az anyagi motiváción túl morális eszközökkel célszerű ösztönözni, így korszerű, gazdaságos, magyaros egyenruha, és rendfokozat viselésével, fogadalom, illetve eskütétellel, kitüntetés adományozásával.

Az önkéntes polgári védelmi szervezetek kialakításának költségvetési hatásai megegyeznek az önkéntest köztestületi tűzoltóságok költségeivel, azaz mintegy 8000,- Ft napi költséggel lehet számolni alkalmazás esetén, míg a köteles polgári védelem megszervezésének költségei egyrészt veszélyhelyzetben, illetve a veszélyhelyzetet közvetlenül megelőző időszakban jelentkeznek, másrészt a felkészülés, felszerelés költségei éves szinten elérhetik a 25.000 Ft-ot, ami a fentiekben jelzett kötelezettség pénzbeli megváltásával gyakorlatilag önfenntartóan finanszírozható.


b) A települések polgári védelmi besorolásának és védelmi követelményeinek megújítása

Az egyes veszély-, illetve katasztrófahelyzetek hatékony megelőzése, az élet és anyagi javak megóvása érdekében 1995-ben sor került hazánk települései többségének polgári védelmi szempontú besorolására. Az elmúlt 10 év eseményei, elsősorban a természeti eredetű veszélyforrások megváltozása (pl. szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válása), a lakosságot fenyegető tényezők megszaporodása szükségessé teszi a jelenlegi besorolás felülvizsgálatát és ennek alapján hazánk valamennyi településének besorolását.

A Kolontár településen bekövetkezett katasztrófa is indokolja, hogy a települések jelenlegi besorolását a valós kockázatokhoz szükséges igazítani, melynek érdekében olyan rugalmas szabályozást kell kialakítani, amely követi a természetes és épített környezetben bekövetkező változásokat. A besorolás kezdeményezésének jogkörét közvetlenül a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet vezetőjéhez célszerű telepíteni.


c) Polgári védelmi szabályzat létrehozása

Az elmúlt években egyre gyakoribbá váló rendkívüli események (pl. árvizek, felhőszakadások, jégesők) ráirányították a figyelmet arra, hogy szükség van nemcsak a katasztrófavédelemben résztvevő szervekre, szervezetekre, hanem az állampolgárokra is egyaránt kiterjedő, eddig jogszabályokban nem szereplő szabályok megalkotására.

A szabályzat a lakosság védelme érdekében eddig jogszabályokban nem szabályozott területeire kíván általánosan alkalmazandó normarendszert rögzíteni, amely a társadalom valamennyi szintjén kötelező érvényű. A szabályzatnak tartalmaznia kell a katasztrófa sújtotta területen tartózkodók alapvető magatartási formáit.

A kialakított rendelkezések új, hiánypótló szabályozást fognak tartalmazni a humán- és állatjárvánnyal, a nukleáris veszélyhelyzettel, az ár- és belvízzel, a veszélyes hulladékokkal történő szennyezéssel, a lég- és ivóvízszennyezéssel, a szélsőséges időjárási helyzetekkel, a földmozgásokkal, a rendezvényekkel, az energetikai és közüzemi rendszerek leállásával, a veszélyes küldeményekkel, valamint az életvédelmi építményekkel, a lakosság felkészítésével, a katasztrófavédelmi gyakorlatokkal és a kitelepítéssel-befogadással kapcsolatban.

Ezen túlmenően az együttműködés javítása érdekében a szabályzatban a katasztrófavédelmi szervezetek eddig belső szabályozókban rögzített feladatait is meg kell jeleníteni, melyek a természeti és a civilizációs katasztrófák, valamint az egyes biztonságot fenyegető helyzetek esetére részletezik a feladatokat.

A szabályzat részletesen szabályozná a miniszteri biztos, illetve a polgári védelmi szaktisztek alárendeltségében működő állami és civil szervezetek feladatait, lehetővé téve ezzel működésüket az ország bármely területén a helyi sajátosságoktól függetlenül.

A szabályzat tartalmazná a katasztrófák elleni védekezésben részt vevő szervek és szervezetek más jogszabályban nem szabályozott feladatait, így ennek alapján az érintettek átdolgozhatják saját, ágazati katasztrófavédelmi tevékenységüket rögzítő belső szabályozóikat.

A szabályzatban az energiaszolgáltatás üzembiztonságának fenntartása érdekében célszerű a villamos vezetékek védelmi övezetében álló fák telepítésével, kivágásával kapcsolatos hatósági eljárások és hatáskörök újraszabályozása is.


d) Polgári védelmi hatósági és szakhatósági jogkörök bővítése

A polgári védelem hatékony anyagi jogszabályainak hiánya miatt hatályon kívül helyezett hatósági és szakhatósági jogköröket, a szükséges normatív rendelkezések pótlása mellett vissza kell állítani, annak érdekében, hogy a katasztrófavédelem átfogó információkkal rendelkezzen az épített környezet és az infrastruktúra változásairól, állapotáról. Ennek során a hatósági jogkör öncélú fejlesztése helyett a kockázati tényezőktől való félelem és bizonytalanság csökkentését, az emberek

életminőségének javítását és a gazdaságra gyakorolt pozitív hatást kell meg valósítani.

Az idei év árvizei felvetették, hogy a hatósági jogköröket a polgármesterektől, illetve a megyei közgyűlés elnökeitől, részben, vagy egészben át kell telepíteni a katasztrófavédelemhez. Ezzel el lehet kerülni az időszakonként változó hatáskört gyakorló személy, újbóli betanításából, gyakorlatszerzéséből adódó költségtöbbleteket, valamint az ismeretek hiányából adódó, adódható szakszerűtlen beavatkozást.

Ugyanakkor megfogalmazódott az is, hogy a hatósági jogkörök a megyei kormányhivatalokhoz kerüljenek.

A kritikus infrastruktúrával kapcsolatos területeken, a lakosságot veszélyeztető üzletekkel, létesítményekkel, a lakosság kimenekítésével, a katasztrófák miatt bekövetkezett kárfelméréssel kapcsolatos területeken szükséges a szakhatósági jogkörök visszaállítása, párhuzamosan az anyagi jogszabályok megteremtésével (katasztrófavédelmi szabályzat).


e) Szabálysértési, büntető- és büntetőeljárási szabályok kialakítása a veszélyhelyzetet megelőidőszaki és a veszélyhelyzeti időszakban a polgári védelmi kötelezettség tekintetében, a bűncselekmény gyorsabb elbírálása érdekében

Hazánkban az utóbbi években előtérbe került a természeti katasztrófák kialakulása, amelyek elleni védekezésben, valamint a mentésben, a kárelhárításban nagy szerepe van a megalakított polgári védelmi szervezetek közreműködésének. A polgári védelmi szervezetek létszámát a polgári védelmi kötelezettség alapján kijelölt személyek alkotják.

Alkalmazhatóságuk egyik feltétele, hogy a szervezetekbe polgári védelmi kötelezettség alapján beosztott személyek meghatározott időn belül rendelkezésre álljanak.

A polgári védelmi kötelezettség teljesítését érintően a büntetőjog szankciót jelenleg csak a rendkívüli állapotban bevezetett hadkötelezettség elrendelését követő időszakra, valamint kifejezetten a szolgálat ellátására vonatkozóan állapít meg. Szükséges a büntetőjogi szankciót kiterjeszteni a veszélyhelyzet, valamint a rendkívüli állapot időszakára és ebben az időszakban az egyéb polgári védelmi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos mulasztásra.

A békeidőszakban történő polgári védelmi kötelezettség megszegése szabálysértési eljárást von maga után. A leírt szabályozás szigorításával az állampolgári fegyelem erősítése a cél.

A kitelepítés, kimenekítés során az ott lakó emberek az értékeiket, vagyonukat hátrahagyva menekülnek a katasztrófa veszélyes területről. Ezt a helyzetet többen kihasználva a veszélyeztetett területen, kárterületen vagyon elleni bűncselekményeket követnek el az ott lakók sérelmére. Azért, hogy az ilyen területeken élő lakosság hátrahagyott vagyona büntetőjogi védelem alá kerüljön, szükséges a vagyon elleni bűncselekményekre vonatkozóan súlyosabb büntetés kiszabását kilátásba helyezni az elkövetőkkel szemben.

A büntetőjogi védelem szükségessé teszi azt is, hogy a veszélyeztetett területen, kárterületen bűncselekményt elkövető személyekkel szemben a büntetőeljárás ne hónapokig, évekig tartson, hanem abban az esetlen lehetőség legyen soron kívüli büntetőeljárás lefolytatására az elkövetővel, elkövetőkkel szemben.


f) Az önkéntes mentőszervezetek védekezésbe történő bevonásának, illetve támogatásának szabályozása

A katasztrófavédelem „nemzeti ügy”, amelyben a társadalom legszélesebb köre vesz részt. A katasztrófavédelemben jelentős szerep hárul az önkéntes és civil szervezetekre is. Az önkéntes mentőszervezetek tevékenységére a katasztrófák elleni védekezésben - speciális szakismeretük, felkészültségük alapján – rendkívül nagy szükség van. E speciális felkészültségű „készenléti egységek” különböző szervezeti formában – többségük karitatív, társadalmi szervezetként – működnek. Az önkéntes mentőszervezetek tevékenységének nagy hazai és nemzetközi hagyománya van, de az ország társadalmi, gazdasági fejlődésével számuk és szakosodásuk nagymértékben megszaporodott. Feladataikat alapszabályukban meghatározottak szerint látják el. Speciális felkészültségük és felszereltségük alapján tevékenységi körük sokrétű, a mentés és katasztrófaelhárítás minden területére kiterjed. Ilyen nemzetközi elvárás ma a földrengés sújtott területen bevethető (komplex mentésre alkalmas) városi kutató-mentő-, vagy árvíz esetén az árvízi mentőcsapatok létrehozása és alkalmazása.

Több alkalommal került sor ezeknek a civil szervezeteknek hazai, és nemzetközi bevonására, így például 2004/2005-ben a szökőár sújtott Sri Lankán, 2006-ban az árvízzel elöntött Romániában, Szerbiában és hazai árvízi védekezés (2000. 2001. 2002. 2006.) során, valamint 2009-ben a földrengés következtében segítséget kérő Indonézia, Nyugat-Szumátra, majd 2010-ben Haiti térségében.

Az önkéntes mentőszervezet különleges kiképzésű speciális technikai eszközökkel felszerelt, katasztrófák és veszélyhelyzetek hatásainak kivédésére, felszámolására, valamint emberi élet mentésére önkéntesen létrehozott civil szerveződés olyan képességekkel, amelyek sem az állami, sem az önkormányzati tűzoltóságoknál nem állnak rendelkezésre. A speciális eszközökkel felszerelt, komplex alakulat, katasztrófa-elhárítási feladat végrehajtására állították össze vagy alakították meg, legtöbbször közhasznú szervezetként.

Európa számos országához hasonlóan hazánkban is meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a speciális eszközökkel és képzettséggel rendelkező szervezetek jogszerűen, megfelelő szakmai irányítással és nem utolsó sorban a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásokkal részt vehessenek a hazai védekezési tevékenységben, valamint az elmúlt 10 évben egyre gyakoribbá váló nemzetközi segítségnyújtásokban.

A mentőszervezetek a fenntartásuk pénzügyi feltételeit – főszabályként – önerőből, saját forrásból biztosítanák. Ezt egészítenék ki a pályázati támogatások. A költségvetésnek évente megközelítőleg 20-25 millió forint többletköltséget jelentene a támogatás. Igénybevétel esetén az állam részéről a költségtérítés törvény által előírt kötelezettség lenne.


g) A NATO polgári veszélyhelyzeti tervezéssel és az európai uniós polgári védelmi mechanizmussal összefüggő hazai szabályozás kialakítása

Ki kell alakítani az uniós polgári védelmi együttműködési rendszerhez való kapcsolódásunk rendjének általános szabályait. Meg kell határozni az uniós kötelezettségek teljesítésének tervezési, szervezési és végrehajtási szabályait. Meg kell teremteni a nemzetközi segítségnyújtásban való aktívabb magyar részvétel lehetőségeit (finanszírozás, gyorsabb döntés, rugalmasság, jobb láthatóság).

Mind a NATO, mind pedig az EU a vonatkozásában meg kell teremteni a nemzetközi katasztrófasegély nyújtásának, illetve fogadásának feltételeit, körülményeit, az EU és a NATO információs központjaival való kapcsolattartást. A nemzetközi segítségnyújtás mára bevett gyakorlattá vált a katasztrófavédelem rendszerében, ezért indokolt annak szabályozását is kialakítani.

A NATO és EU kötelezettségeinkből adódóan a hazai törvényi szabályozás részévé kell tenni a NATO veszélyhelyzeti tervezés rendszerét, valamint a polgári védelmet, katasztrófavédelem elleni védekezést érintő uniós feladatokat, továbbá ki kell alakítani az uniós polgári védelmi együttműködési rendszerhez való kapcsolódásunk rendjének általános szabályait, és meg kell határozni az uniós kötelezettségek teljesítésének tervezési, szervezési és végrehajtási szabályait. A NATO és az EU vonatkozásában egyaránt meg kell teremteni a nemzetközi segítségnyújtásban való aktívabb magyar részvétel lehetőségeit (finanszírozás, gyorsabb döntés, rugalmasság, jobb láthatóság). Az EU vonatkozásában a Lisszaboni Szerződés értelmében meg kell teremteni a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás sürgősségi szakaszában való részvételünk lehetőségeit, kapacitásait és szabályait, az EU információs központjával való kapcsolattartást, valamint a hazai katasztrófák esetén nyújtott nemzetközi segítségnyújtás fogadásának feltételeit, körülményeit és szabályait.


IV. A katasztrófák elleni védekezés hatékonyabbá tételével és a finanszírozással összefüggő javaslatok

a) A veszélyhelyzetet megelőidőszak jogintézményének kialakítása, a védekezés vezetésének megújítása

Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy várhatóan a veszélyhelyzet elrendelését igénylő esemény bekövetkezésének kezdeti szakaszában már szükség volt a katasztrófavédelem rendszerének meghatározott mértékű aktivizálására és a szükséges intézkedések meghozatalára a kormányzat részéről. Így javult a védekezés, a kárelhárítás hatékonysága és számos alkalommal sikerült elérni, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésére ne is kerüljön sor.

Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy közvetlenül az adott eseményt megelőzően sor kerüljön olyan intézkedésekre és döntésekre, amelyek segítségével könnyebben és gyorsabban kezelhetők a kialakuló veszélyhelyzetek.

A veszélyhelyzetet megelőző időszak lehetőséget biztosítana arra, hogy – amennyiben a kialakult helyzet a védelmi igazgatás helyi és területi szintjén előreláthatólag nem kezelhető – az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója, vagy állami vezető jogszabályban meghatározott szervezeti és egyéb korlátok és garanciális szabályok között dönthessen a szükséges megelőző intézkedésekről, az előfinanszírozásról, az erő-eszközök átcsoportosításáról, a polgári védelmi szervezetek mozgósításról, az állami tartalékkészletek felhasználásáról, átmeneti irányítási szabályok bevezetéséről, a védekezésre készülők állami, felügyeleti ellenőrzéséről.

A kijelölt egyszemélyi vezető a döntési jogosítványait az ágazatok szakmai felelősségi és hatásköreit nem elvonva, ágazatközi vezető - irányító - koordinatív szerepben gyakorolja.

Ezen időszak kinyilvánítása esetén a főigazgató vagy állami vezető döntene a védekezésben részt vevő szervek és anyagi eszközök alkalmazásáról, a központi eszközök és tartalékok igénybevételéről, valamint polgári védelmi szaktisztek kárterületre irányításáról. Egy katasztrófa bekövetkezésekor az azonnali beavatkozás szükséges, azonban egy hosszabb lefolyású veszélyhelyzet esetén (pl. árvíz) a védelem fenntartásához elengedhetetlen az állam apparátusának megfelelő felkészülési időt biztosítani a hatékony védekezéshez. A veszélyhelyzetet megelőző időszak bevezetésével több idő áll majd rendelkezésre az események kezelésének központi szintű koordinációjára. Ez azt jelenti, hogy az előre jelzett veszélyekkel arányos intézkedések léptethetők életbe, elsősorban a helyi (lokális) védekezés előkészítése érdekében. Ide tartozik a beavatkozó szervek terveinek soron kívüli pontosítása, a szükséges szakmai csoportok és technikai eszközök felkészítése, valamint a kapcsolati rendszerek aktivizálása. A veszélyhelyzetet megelőző időszak katasztrófavédelmi feladatainak elemzését és értékelését követően – a veszélyek fokozódásának megfelelően – sor kerül a katasztrófavédelem központi irányító szerveinek felkészülésére azonnal megkezdődhetett a gátak megerősítéséhez, a vízbetörések megakadályozásához szükséges homokzsákok, munkaeszközök és szivattyúk biztosítása. Továbbá a beavatkozó erők folyamatos működéséhez aggregátorokat, valamint üzemanyag készleteket szállítottak ki.

A 2010. évi árvízi védekezés példája alapján a védekezés során felhasznált mintegy 1,6 Mrd Ft-hoz képest a megelőző időszak feladataira 300 M Ft-ot kellett volna fordítani. Ez az összeg az össz bekerülési költség részét képezi, további költségnövekedéssel nem kell számolni, hanem az időben végrehajtott intézkedések a bekövetkezett károk nagyságát csökkentik.

A fenti kérdéskör a veszélyhelyzetet megelőidőszak életbe léptetése feltételeinek, módjának, tartalmának jogszabályi meghatározását igényli.


b) A vizek kártételei elleni védekezés hatékonyságának fokozása

Az ár- és belvizek kártételei elleni védelem és védekezés az állam, az önkormányzatok, illetve az érdekeltek (tulajdonosok, más jogcímen használók) feladata. Felelősségi rendszerük jelenleg nehezen áttekinthető, azt a gyakorlati tapasztalatok alapján egyszerűsíteni szükséges.


1. A 2010-ben levonult árvizek is rámutattak arra, hogy az önkormányzatokra terhelt védekezési feladatok végrehajtásában erősíteni kell az állami szerepvállalást. Kiemelt fontosságú kérdés a vízitársulatok szerepének erősítése.

Szükségesnek tartjuk a jelenleg önkormányzati kezelésben lévő, közel 50 ezer km hosszúságú külterületi vízelvezető-hálózat állami tulajdonba vételét és a vízitársulatok kezelésébe adását. A vízelvezető hálózat szakszerű fenntartása több ezer új munkahelyet teremthet és a közmunkaprogramhoz is szervesen illeszthető.

Ezzel egyidejűleg erősíteni kell a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok vízitársulatok feletti szakmai felügyeleti jogkörét, az államigazgatási szervezetrendszerbe történő integrálásuk nélkül.

A vízitársulat működési területének új meghatározására a korszerű és költséghatékony üzemméretek kialakítása miatt van szükség. E szerint működési terület elsősorban az a legalább 100 000 ha nagyságú földrajzi terület, amelyen társulat működik, vagy amely területen a társulat legalább 500 km-nyi közcélú vonalas létesítményt tart fent és üzemeltet.

A társulat gazdasági tevékenységének elvégzésére köteles munkaszervezetet működtetni. A társulatnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni.


2. Jelenleg csak a Vásárhelyi-terv keretében épülő árvízvédelmi célú tározók létesítését szabályozza jogszabály, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről (VTT) szóló törvény keretében. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény tervezett módosítása (a továbbiakban: Vgtv. mód.) – a VTT törvény rendelkezéseinek az egész ország területén történő érvényesítésével – a vízkárelhárítási célú tározók (árvízi és belvízi) létesítésére, az érintett ingatlanok használatára és a kártalanításra vonatkozó szabályokat határoz meg.

Rögzíti, hogy az ingatlan tulajdonosa, illetve használója köteles tűrni, hogy a vízügyi hatóság határozata alapján az ingatlanát vízkárelhárítási célú tározóként kijelöljék, mivel az közérdeket szolgál. A vízügyi hatóság a jogerős határozattal megkeresi a földrészlet fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóságot, amely a jogi jelleget feljegyzi a tulajdoni lapra.

Ha a vízkárelhárítási célú tározóhoz kapcsolódó vízilétesítmény elhelyezése vagy a használati korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását a beruházótól kérheti.

Amennyiben nem kerül sor kisajátításra, illetve az ingatlan megvásárlására, a vízkárelhárítási célú tározó területéhez tartozó termőföld ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett tulajdonosát – a rendelkezésre állással és a használat, illetve a hasznosítás korlátozásával összefüggő értékcsökkenés miatt, azok ellenértékeként – tulajdoni illetőségének arányában egyszeri térítés illeti meg. E mellett a tározó árvíz-szabályozási célból történő eseti igénybevétele esetén az okozott tényleges kárért az ingatlan használóját kártalanítás illeti meg.

Szabályozni kívánjuk a tulajdonjog korlátozására vonatkozó szabályokat az építési tilalomtól a kártalanítással nem járó termőföld-használati módokon keresztül a művelési ág változásának kezelői hozzájáruláshoz kötöttségéig. Amennyiben a korlátozott tulajdonhasználatra vonatkozó szabályok nem kerülnek betartásra, nem jár eseti kártalanítás!

A vízkárelhárítási célú tározók központi költségvetési és önkormányzati forrásból, továbbá Európai Uniós pályázati pénzekből létesülnek.

A vízkárelhárítási célú tározók létesítésének célja az árvizek idején lefolyó vízmennyiség részleges és ideiglenes visszatartása, ezzel a veszélyeztetett térség elöntés elleni védelmének biztosítása. Az ország vízkárelhárítási célú fejlesztései – beleértve a vízkárelhárítási célú tározók megépítését és rekonstrukcióját – több évtizedes távlatban mintegy 1100 milliárd Ft-ra becsülhetők. Figyelembe véve az elmúlt évek árvizek miatti védekezési költségeit, illetve az okozott károk anyagi hatását – ami átlagosan évi 50 milliárd Ft-ot tett ki – a vízkárelhárítási rendszer teljes kiépítésével a beruházásokra fordított összeg kb. 20 év után megtérül.


3. Szintén az árvízi védekezéshez kapcsolódóan rögzíteni kívánjuk a Vgtv.mód-ban, hogy a nagyvízi meder elsődleges rendeltetése a mederből kilépő árvíz és a jég levezetése.

A nagyvízi mederben fekvő ingatlanok tulajdonosai (használói) a nagyvízi mederben mezőgazdasági művelést, erdőgazdálkodást vagy más tevékenységet kizárólag saját felelősségükre, az árvizek levezetésének akadályozása nélkül, a környezet-, természetvédelmi és a kulturális örökségvédelmi előírások megtartásával folytathatnak. A nagyvízi mederben a termőföld más célú hasznosítását, valamint a művelési ág megváltoztatását végrehajtani kizárólag az érintett folyószakasz-meder kezelőjének előzetes hozzájárulásával lehet.

A nagyvízi meder területén a továbbiakban épületet nem lehet elhelyezni, és a korábban engedélyezett, ipari és szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek pedig érvényes felelősségbiztosítással kell rendelkezniük.

A folyók nagyvízi medrére vonatkozóan kezelési tervet kell készíteni, amely miniszteri rendeletekben kihirdetve a nagyvízi mederben tevékenységet folytatókra kötelező, és amelynek célja a nagyvízi meder árvízlevezető képességének megőrzése.


c) Katasztrófavédelmi ügyeleti, informatikai rendszerek fejlesztése

Napjainkban, amikor az egész világ a környezetszennyezés, a természeti és civilizációs katasztrófák, a biológiai és vegyi terror lehetőségének árnyékában él, kiemelt igényként jelentkezik a veszély- és katasztrófahelyzetek kezelését, a beavatkozó erők-eszközök irányítását biztosítani képes országos tevékenységirányító rendszer létrehozása. Így valós információk biztosításával, korszerű számítástechnikai, információ technológiai megoldásokkal, jelentős mértékben lehet elősegíteni a kormányzat, valamint az ágazatok szakirányítása alá tartozó szervezetek döntéshozatali tevékenységét a katasztrófahelyzetek kezelése során.

Kiemelt fontosságú terület a veszélyhelyzeti kommunikáció rendszerének kialakítása. Elsőrendű cél a veszélyhelyzetek és katasztrófák elhárításában résztvevő szervek hatékonyságának növelése. Ehhez alapvető feltétel a térinformatikai fejlesztések megvalósítása, amellyel a veszélyhelyzetkezelésben résztvevő hatóságok közötti együttműködés, adatkommunikáció gördülékenyebbé válik, továbbá elemezhetőek a különböző kockázati tényezők bekövetkezési valószínűsége (elöntési modellezés, terjedési modellezés).

Az Európai Unióban már több mint egy évtizede elfogadott az egységes európai segélyhívó szám, a 112. Az uniós hatóságok rendszeresen ellenőrzik a szám használhatóságát, és hiányosságok esetén az érintett tagállamokkal szemben rendre kötelezettségszegési eljárásokat indítanak. Magyarország szabályozási oldalról túlnyomórészt biztosította a norma átvételét, azonban a ténylegesen komplex szolgáltatást nyújtó, a készenléti szervezetek összehangolt működését, információ ellátását biztosító valódi univerzális segélyhívó rendszer kialakítása az érintett szervezetek közötti egyetértés hiányában eddig elmaradt. Mivel a széttagolt rendszert nem lehet elfogadható költséggel korszerű informatikai és helymeghatározási háttérrel ellátni, a helymeghatározással kapcsolatos műszaki fejlesztések is csak szabályozási szinten kerültek megfogalmazásra, tényleges megvalósításuk mindmáig késik.

Az egységes segélyhívó rendszer és a Katasztrófavédelmi Operatív Tevékenységirányító Rendszer megvalósítása erősíti és hatékonyabbá teszi a rendszeresen jelentkező árvizek és egyéb veszélyhelyzetek elleni védekezés operativitását. Támogatja a KKB és a katasztrófavédelem országos szintű központjának feladatait ellátó operatív központ munkáját. A kihirdetett veszélyhelyzetekben biztosítja a kormányzati katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásához szükséges információáramlást, javítva a lakosság védelmének eredményességét.

Lehetőséget teremt a terepi viszonyok közötti adatkommunikációra, a kockázatelemzések, a terjedési, valamint elöntési modellezések futtatására. Biztosítja a veszélyesáru-szállítás eredményes kontrollját, a veszélyes üzemek biztonsági felügyeletét és támogatja a szolgálatszervezési, az erő- eszköz átcsoportosítási feladatokat, továbbá biztosítja a riasztási és segítségnyújtási tervek településszintű, valós idejű aktualizálását. Lehetőséget ad a lakosság tájékoztatására a lehetséges veszélyforrásokról, azok bekövetkezési valószínűségéről, a megelőzés feladatairól, a legfontosabb tudni- és tennivalókról aszály, árvíz, belvíz, tőz, földrengés, földcsuszamlás, migráció, járványok, terrortámadás, tömegrendezvények, nukleáris veszély, veszélyes anyagok jelenléte, panellakások tüzei, valamint rendkívüli időjáráshelyzetek esetére.

Az egységes segélyhívó rendszer és a katasztrófavédelmi tevékenységirányító rendszer egymásra épülő rendszerek, ugyanakkor fontos vizsgálni a két rendszerrel kapcsolatos elemek különválasztásának lehetőségét azzal, hogy a szervezetek közötti átjárás biztosítható legyen.

Az előirányzott fejlesztés az egységes európai segélyhívó számra alapozott egységes segélyhívó rendszer bevezetéséhez a mai kor színvonalán a hivatásos katasztrófavédelmi szerveknél, továbbá a hivatásos és önkéntes tűzoltóságoknál elengedhetetlen számítástechnikai, információ technológiai fejlesztéseket tartalmazza.


d) A kihirdetett veszélyhelyzeti intézkedések tartalmi és a finanszírozási normatíváinak bővítése

A kihirdetett veszélyhelyzet intézkedéseinek eseti alkalmazásához meg kell alapozni az adott kárterületen tevékenykedő beavatkozó erők megbízható logisztikai támogatását, a megelőző és tárgyidőszak azon intézkedéseit, rendszabályait, amelyek lehetővé teszik a beszerzések soron kívüli elvégzését, valamint a modul rendszerűen kialakított ellátási láncok alkalmazását.

A különböző veszélyhelyzeti feladatok finanszírozási normái kialakítását a hatályos jogszabályokra építve úgy kell elvégezni, hogy valamennyi feladat erőforrás szükséglete és abból adódó költség igénye felmérésre és számvetésre kerüljön.

A finanszírozási normákat úgy kell meghatározni, hogy azok alkalmazása már a megelőző időszakban végrehajtandó feladatoknál is lehetővé váljon.

A kihirdetett veszélyhelyzet intézkedései végrehajtásához elengedhetetlen feltételként hozzátartozik, hogy mind az előkészített tervekben foglalt feladatokat, mind azok finanszírozásának normatíváit a konkrét katasztrófavédelmi beavatkozás körülményei alapján pontosítani, illetve kiegészíteni szükséges. A tervek szerinti feladatok pontosítása azért indokolt, mert a valóságban bekövetkezett katasztrófahelyzetek soha nem a tervekhez igazodnak, viszont az előre kidolgozott és egyeztetett tervek nélkülözhetetlen alapjai a védelmi felkészülés folytatásának, valamint a gyors beavatkozási képesség elérésének.

A finanszírozási normatívákat a kihirdetett veszélyhelyzetet megelőző felkészülés időszakában csak az elvek szintjén érdemes és szükséges megközelíteni. Az elvi szintű megközelítés konkrétan kiterjedhet a normatíva képzés alapjaira, mind például a védekezésbe bevont szakállomány igénye, a technikai eszköztípusok anyagféleségek és különféle szolgáltatások megjelölése, az emberi erőforrások igénybevételének órára, napra, hétre vagy hónapokra lebontott mérőszámai. A fenti normatíva képzés alapjaira egység költségszámítással képezhetők azok a normatívák, amelyeket a konkrét időszak során a KSH adatok, vagy a piaci árviszonyok figyelembevételével frissíteni lehet.

A finanszírozási normaképzést az adott kárterületen tevékenykedő beavatkozó erőkre egységes elv szerint szükséges elvégezni és a finanszírozási normatívákat a hatáskörrel felruházott vezető intézkedésébe kell foglalni. A finanszírozási normatívák nem szakadhatnak el az adott időben hatályos szabályozásoktól és a közgazdasági elvektől.

A finanszírozási normák tudományos elméleti és szakmai alapokon történő kidolgozása azért szükséges, hogy a katasztrófa megelőzés, illetve a következmények felszámolása időszakában végrehajtott feladatok – üzemanyag felhasználás, étkeztetés, szállítások és egyéb szolgáltatások igénybevétele, energia ellátás, anyagfelhasználás és készletezés – során végrehajtott beszerzések és kifizetések jogilag megalapozottan és pénzügyileg átláthatóan mehessenek végbe.

A beavatkozó erők katasztrófa sújtotta területen történő tevékenységéhez rendszerszerűen és megbízhatóan működő logisztikai hátteret szükséges biztosítani. A katasztrófavédelem országos rendszerében meglévő logisztikai – ellátó, technikai kiszolgáló, szolgáltató, egészségügyi és elhelyezési - képességek veszélyeztetettségi kihívásokhoz igazodó fejlesztését egy központi és korszerűen felszerelt logisztikai bázisra szükséges építeni, ahol meg kell teremteni az azonnali beavatkozáshoz szükséges készletek tárolásának, mozgatásának és a katasztrófa sújtotta területekre történő gyors kiszállításának feltételeit. A fejlesztést a katasztrófavédelem jelenlegi logisztikai támogató képességének hiányai indokolják. Konkrétan mind a korszerű tárolási, anyagmozgatási eszközök, mind a szállító eszközpark megújítása, továbbá a beavatkozási készletszintek megemelése és jelenlegi biztonsági kockázatok szerinti átstrukturálása együttesen indokolják a logisztikai támogató rendszer alapszintű képességeinek minőségi bővítését.

Meg kell vizsgálni a logisztikai háttér és más hasonló célú állami szervek – pld. Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet – viszonyát.

A központi gyors logisztikai beavatkozás képességeihez szükséges erőforrások biztosítása érdekében nem kerülhető el egy korszerű létesítmény felépítése, megvásárlása vagy bérleti úton történő igénybevétele, aminek infrastruktúrája magában foglalja az anyagi és technikai eszközök tárolását, a rakodási képességet, valamint a szakmai specialitásoknak eleget tevő szállítóeszköz parkot.

A katasztrófavédelmi logisztikai képességek a jelenlegi helyzet tekintetében erősen behatároltak, ami érvényes mind a központi raktár, mind az igazgatóságok kezelésében lévő raktárak készletei vonatkozásában. A megyék raktáraiban döntően az árvízi védekezéshez szükséges anyagokat és technikai eszközöket tárolják, ugyanakkor az érintett megyék nukleárisbaleset-elhárítási terveik alapján külön mentési készletekkel is rendelkeznek. A katasztrófavédelem meglévő raktárait érintő felmérések tapasztalatai alapján megállapítható, hogy továbbra is elsődleges a mielőbbi gyors beavatkozást lehetővé tévő készletek helyszíni tárolási feltételeinek biztosítása. Ugyanakkor meg kell teremteni a helyszíni készletek felhasználása esetén a megfelelő utánpótlás rendszerének kialakítását, amelyhez regionális, valamint központi logisztikai tartalékok és szállítási képességek szükségesek.

A katasztrófavédelem logisztikai rendszerének fejlesztése pályázati forrásokból, valamint a központi költségvetésből valósulhat meg.

A központi logisztikai bázis ellátási, készletezési, kiszállítási és tárolási képességeit, mint egy ellátási láncot alkotva össze kell kapcsolni a megyékben meglévő készleteket, szállító és tároló kapacitásokat magába foglaló képességekkel. A nemzetgazdasági gyártókkal és szolgáltatókkal összekapcsolt központi logisztikai bázis és a megyei szinten meglévő ellátási, szállítási és tárolási lehetőségek együttesen mind azt a célt szolgálják, hogy a katasztrófa sújtotta területen tevékenykedő beavatkozó erők időben megfelelő mennyiségben és minőségben hozzájussanak a feladataik ellátásához szükséges anyagokhoz és eszközökhöz. A fejlesztés iránya a Budapesten kialakítandó központi logisztikai bázis mellett a Dunántúli régióban és vagy a Duna-Tisza közén vagy az Alföldön egy-egy katasztrófavédelmi feladatok érdekében is feladatot ellátó logisztikai központ bevonása az egyidőben több helyszíneken folytatandó védekezéshez szükséges anyagitechnikai, egészségügyi támogatási feladatok gyors és hatékony végrehajtása érdekében.

A katasztrófavédelem központi és regionális logisztikai fejlesztéséhez, a legszükségesebb tárolási, készletezési, szállítási képességek kialakításához, továbbá a mindezekhez szükséges infrastruktúra létrehozásához mintegy 2,5-3,0 Mrd Ft szükséges.

Felvetődött alternatívanként, hogy a szükséges kapacitást ne a jelzett módon, hanem rendelkezésre állási szerződéssel biztosítsa az állam.


e) A katasztrófa sújtotta területté nyilvánítás rendjének kialakítása

A katasztrófa sújtotta területté nyilvánítás jogszabályokban rögzített rendjét a jelenlegi koncepcióban foglalt változásokkal összhangban módosítani szükséges. Így – többek között – meg kell teremteni az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény XIV. fejezetének és a Kat. és Pvtv. vonatkozó részeinek fogalom-meghatározásainak összhangját. A katasztrófa sújtotta területen bevezetendő védelmi intézkedéseket, valamint a finanszírozás forrásainak megjelölését, továbbá azok megosztásának elveit és módszereit a közelmúlt katasztrófatípusainak megelőzési és kárenyhítési tapasztalatainak feldolgozásával kell kidolgozni.

A katasztrófa sújtotta területen akár árvízi helyzet vagy más természeti csapás jelentkezik, akár atomerőművi balesetről vagy az embereket, illetve az állatokat veszélyeztető járványról van szó minden esetben az adott katasztrófahelyzetre kidolgozott tervek alapján szükséges a beavatkozási feladatokat végrehajtani és az azonnal foganatosítható intézkedéseket az arra jog- és hatáskörrel felruházott személynek megtenni. Legfontosabb tényező a védekezésben résztvevő erők szervezett és vezetett tevékenysége, amelyhez kapcsolódik az adott helyszínekre koncentrált hatékony szakmai irányítás és minden oldalú támogatás. A katasztrófa sújtotta területen történő feladat végrehajtásban a beavatkozó erők együttes tevékenységet folytatnak a lakossággal és a polgári szerveződésekkel olyan formában, hogy a katasztrófa sújtotta területen tevékenykedő beavatkozó erők kijelölt vezetője folyamatos kapcsolatban áll a mentésben résztvevőkkel, illetve a szakirányításért felelős állami szervek vezetőivel. A védelem során foganatosítandó intézkedések meghozatalában és az intézkedések végrehajtási feltételeinek megteremtésében a mentésben résztvevők és a szakirányításért felelősök között folyamatos és szoros együttműködési kötelezettség áll fenn.


f) Katasztrófavédelmi célelőirányzat létrehozása

Manapság egyre gyakoribbak a nem tervezett, de azonnali beavatkozásokat igénylő katasztrófahelyzetek. Az ilyen helyzetek megoldása pénzügyi forrást igényel. Ezen forrás fedezetéül a katasztrófavédelmi célelőirányzat szolgálna.

Ebből elsődlegesen a katasztrófa sújtotta területen történő szakszerű és hatékony beavatkozáshoz hiányzó anyagi- technikai feltételek pótlását szükséges finanszírozni. Ugyanakkor a célelőirányzat lehetőséget teremtene arra, hogy az azonnali beavatkozást igénylő feladatok végrehajtásához, illetve a veszélyhelyzetet megelőző időszak tevékenységéhez azonnal lehívható forrásfedezet álljon rendelkezésre, amelyekből a soron kívüli beszerzések, illetve a működési biztonságot szolgáló feladatok azonnal finanszírozhatók.

A célelőirányzatból lehetne előfinanszírozni a helyszíni védekezési költségeket oly módon, hogy a területileg illetékes hivatásos katasztrófavédelmi szerv (megyei igazgatóság) javaslata alapján az OKF ellenjegyzésével a polgármester egy adott összeghatárig a helyi védekezés költségeire előleget hívjon le. Amennyiben a védekezés költségei meghaladják az összeghatárt, kormánydöntés érdekében egyeztetést kell kezdeményezni.

Ennek köszönhetően nem következhet be egyetlen önkormányzat esetében sem, hogy anyagi fedezet hiányában nem tudja megtenni a védekezéshez szükséges intézkedéseket, mivel a célelőirányzat fedezetet jelent ezekre a költségekre.


g) Katasztrófavédelmi hozzájárulás bevezetése

Hazánk veszélyeztetett térségeinek és az ott élő lakosság életének megóvása növelhető a különböző veszélyforrásokat üzemeltető gazdálkodó szervezetek anyagi hozzájárulásaival, befizetéseivel egy ún. katasztrófavédelmi hozzájárulás formájában.

A veszélyes ipari üzemekkel kapcsolatos díjakból, bírságolásból származó bevételeket külön Katasztrófavédelmi Alapban lehetne kezelni, és a hozzájáruláshoz hasonlóan a veszélyhelyzetkezelés, beavatkozás és helyreállítás finanszírozására lehetne fordítani.


h) Tűzvédelmi rendszer korrekciója

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény kimondja, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója a tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében meghatározza a tűzvédelmi és műszaki mentési feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenőrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét, de ez a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal jogszabályi oldalról megtámogatásra nem került. Mivel az önkormányzatiság megteremtésével párhuzamosan nem került megfelelően tisztázásra a tűzoltóságok feletti szakmai felügyelet kérdésköre, ez azt eredményezte, hogy ellehetetlenült a szakmai hibák korrigálása, a hibázók felelősségre vonása.

Ez hosszú távon azt eredményezte, hogy sérült a tűzvédelmi törvényben megfogalmazott azon elv, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szervezet része, mivel az egységes elvek érvényesítésére nincs hathatós lehetőség. E problémák kiküszöbölésére a tűzvédelem állami kézbe történő helyezésével nyílik lehetőség, amely egy helyi érdekektől mentes, megfelelő szintű irányítással bíró rendszer kialakítását biztosítja és hatékonyabb tűzvédelmet eredményez.

 

 


V.

BELÜGYMINISZTÉRIUM

Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság


Tűzvédelmi Tanácsadó Testület


H-1149 Budapest, Mogyoródi út 43. - 1903 Budapest, Pf.: 314

Tel: (06-1)469-4101 Fax: (06-1)469-4102


 

HELYZETÉRTÉKELÉS

a tűzvédelem hazai helyzetéről


2010. október

Bevezetés


Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója 2010. szeptember 2- án Tűzvédelmi Tanácsadó Testületet hozott létre, azzal a céllal, hogy segítse a tűzvédelem helyzetének javítását, véleményezze a szakterületet érintő szakmai anyagokat, hogy minél szélesebb körű, szakmailag megalapozott döntések születhessenek. Az alakuló ülésen arra kérte a Testületet, hogy készítsen egy helyzetértékelést a tűzvédelem hazai viszonyairól és tegyen javaslatot a rendszer fejlesztésére vonatkozóan. E célból készült a jelen anyag, amely felöleli a tűzvédelem teljes keresztmetszetét, kivéve a tűzvizsgálati területet, amelyre külön tanácsadó testület működik.


1. Jogi szabályozottság


A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (Ttv.) közel másfél évtizede lépett hatályba. Három alkalommal történt meg jelentősebb mértékű módosítása. Először a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (Kat. tv.) alapján a katasztrófavédelem egységes szervezeti rendszerének kialakítása tette szükségessé az irányítással, szakmai felügyelettel és a tűzoltóság szervezeti rendszerével kapcsolatos, új helyzetnek megfelelő változások rögzítését. A második alkalommal az EU csatlakozás indokolta a hatósági jogosítványok körének átértékelését és a piacfelügyeleti feladatok, jogosítványok törvényi szabályozását. A harmadik esetben a közigazgatási eljárási törvény módosításakor, azzal összhangban a tűzvédelmi hatósági jogköröket újra kellett telepíteni. A tűzvédelem területén egy új törvény is hatályba lépett 2008-ban, amely az önkéntes tűzoltó egyesületek jogállását és működését szabályozta, ám a végrehajtási rendeletek nem születtek meg. Természetesen voltak olyan törvényi változások is, amelyek a tűzvédelemre és a tűzoltóság működésére kihatottak, ezek azonban más ágazati szabályozás körébe tartoztak (pl.: az erdőkről és az erdők védelméről, a közigazgatási eljárásról stb.).

A Ttv. végrehajtását eredetileg 5 kormányrendelet és mintegy 20 miniszteri szintű szabályozás szolgálta. Ezek döntő többsége az időközben történt változásokra (részben a Ttv., részben az egyéb jogi környezet módosulása) figyelemmel csaknem teljes körben meg kellett újítani. Bővült a kormányzati szintű végrehajtási rendelkezések köre és több olyan új miniszteri rendelet is hatályba lépett, amelyek a törvény eredeti végrehajtási rendelkezései között nem szerepeltek.

A jogi környezetről megállapítható, hogy a tűzvédelemre vonatkozó törvényi szintű szabályozások döntő többsége a szakmai működésnek (tűzmegelőzés, tűzoltás, műszaki mentés) megfelelő jogi kereteket ad. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a tűzvédelem jogi szabályozása bonyolult. Minden szintű jogszabályból túl sok van, és nagyon gyakran módosulnak. Szabályozatlanságot vagy egyértelműség hiányát látjuk a következő területeken:

> mi a feladata és finanszírozási kötelme a tűzvédelemben az államnak, az önkormányzatoknak és az egyéneknek valamint a veszélyhelyzet előidézőjének,

> települések tűzvédelmi veszélyeztetettsége, ehhez tartozó minimális védelmi szint (erő, eszköz) előírása,

> a tűzoltóságok kiérkezési idejének meghatározása,

> a beavatkozó tűzoltó erők egységes normák szerinti feladat ellátása a közfeladat ellátásban és a létesítmények védelmében,

> a hivatásos önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltók szolgálati viszonyai nem azonosak, a feladat viszont ugyanaz.

A hatályos Ket. nem, illetve erőltetve alkalmazható a tűzvédelem területén, amely bizonytalanságot okoz. De az egyéb eljárási szabályok, pl. telepengedélyre-, működési ügyekre-, stb. vonatkozó szabályozás sem életszerű, bár azt a képzetet keltették ezekről, hogy korszerűek és ügyfélbarátok.

A végrehajtási rendeletek szabályozási színvonala és szakmai értéke rendkívül eltérő.

Különösen kifogásolható a nehezen áttekinthető, még a tűzvédelmi szakemberek számára is kezelhetetlen szerkezetű OTSZ szabályozási rendszere, áttekinthetősége, indokolatlan és feleslegesnek tartott szigorításai, kiadásának elhúzódó folyamata.

A tűzvizsgálatra vonatkozó miniszteri rendelet alkotmányosságát is megkérdőjelezik egyes jogalkalmazók (személyi felelősség megállapítása). Szakmai hiányosságai miatt a képesítési követelményeket és a képzési rendszert szabályozó miniszteri rendeletet kétszer kellett teljes körben megváltoztatni és azóta is igény merült fel a pontosítására.

A tűzvédelmi hatósági tevékenység anyagi és eljárási újraszabályozása joggal formálja meg az igényt az egységes és stabil rendezésre, mert a jelenlegi helyzet nem ad stabil alapokat a tűzmegelőzés területén tapasztalható gondok gyors, radikális és megnyugtató megoldására. A tűzvédelmi hatóság rendelkezésére álló kényszerítő eszközök alkalmazása rendkívül munka- és időigényes, és a végrehajtás kimenetele is kétséges. Mindez abból fakad, hogy a tűzvédelmi hatóság önkormányzati intézményként működik.

Át kell értékelni a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó szabályozást is, mert egyfelől a létesítési követelmények túl széles körben teszik lehetővé az eltérések alkalmazását, amelyeket adott esetben önkényesen alkalmaznak, és alapjai lehetnek a korrupciónak is.


2. A tűzvédelem közbiztonsági és rendvédelmi szerepe, beágyazottsága


A tűzvédelem a közbiztonsági és rendvédelmi rendszernek szerves eleme kell, hogy legyen, amelyet többször bizonyították az elmúlt időszak eseményei során történt beavatkozások. Ár- belvízvédelemben, életmentésben és egyéb bizonyos technikai felszereltséget, felkészültséget igénylő esetekben más gyorsan bevethető szervezet nincs és ezt a státuszt nem is célszerű feladni. Beágyazottságát bizonyítja, hogy a társ rendvédelmi szervek a fenti feladatok megoldására nem is keresnek más szervezetet.

Az azonnali segítségnyújtás elvárás a tűzoltóktól, amelyért az állampolgárok erkölcsi támogatása az elismerés. A közbiztonságot támogató projektek azonban a tűzvédelem számára ritkán kínálnak lehetőséget a fejlesztésre.

A tűzvédelem a közbiztonság fontos eleme, de nem lehet csak az állam által fenntartott intézményrendszeren keresztül a megfelelő biztonságot garantálni. A társadalmi segítők széles körének közreműködése nélkül esély sincs a fenntartható, az ország egész területén azonos esélyeket nyújtó biztonság megteremtésére.

A tűzoltókra az emberek nem úgy tekintenek, mint az állami erőszak monopólium részére.

A tűzoltóság népszerűségét az okozza, hogy olyan feladatokat is ellát a közbiztonság – rendvédelmi feladatok között, ami szolgáltatás jellegű (méhbefogás, macska a fán, becsukódott emeleti lakásajtó nyitása. A tűzoltóságok feladatkörüket tekintve nem teljesen ágyazódtak be az önkormányzati intézmény rendszerbe. A speciális szakmaiság miatt más gyakorlat szerint hoznak döntéseket az önkormányzati képviselőtestületek a tűzoltóságról, mint pl. az iskoláról vagy az idősek szociális otthonáról.


3. A mentő tűzvédelem technikai és személyi feltételei


A mentő tűzvédelem technikai feltételei az ország nagyságrendjéhez , teherbíró képességéhez, valamint az itt keletkező eseményekhez viszonyítva jók. Figyelni kell azonban arra, hogy a gépjárművek és egyéb felszerelések beszerzésének időszakos dömpingje miatt azok elhasználódása is egyidőben fog bekövetkezni. A mentő tűzvédelem technikai feltételeinek helyzete azonban egy sor problémát hordoz. A tűzoltó technikai eszközök fejlesztése kizárólag a biztosítók vagyonbiztosításából származó 1,5 %-os tűzvédelmi hozzájárulás összegre épül, az állami költségvetés 1998. évtől tűzvédelmi eszközfejlesztésre nem biztosít forrást.

A jelenlegi pályázati rendszerben több évet kell várni egy-egy eszközre, melynek típusa csak sejthető. A dologi kiadások nem fedezik a járművek és felszerelések üzemeltetési költségeit sem, nem beszélve az amortizációs cserékről.

A gépjárműveknél óriási gondok vannak a szervizeléssel /főleg a magasból mentőknél/, sokszor hónapokig üzemképtelenek és rettenetesen drága a javításuk. A járművek és a felszerelések egységesítése érdekében tett erőfeszítések pedig eddig eredménytelenek maradtak.

Az önkéntes tűzoltók technikai ellátottsága nagyon gyenge. Az önkéntes tűzoltóságok technikai ellátottsága az elmúlt években sokat fejlődött, de még a szükséges amortizációs cseréket sem képes a rendszer időben teljesíteni.

A létesítményi tűzoltóságok vonatkozásában alapvetően a rendszer által biztosított kimenő teljesítmény minősít. A létesítményi tűzoltóságok ma kívül rekednek a katasztrófavédelmi rendszeren. A gyakorlat azt mutatja, hogy csak helyi együttműködések vannak, és a létesítményi tűzoltóságok csak egyes területi katasztrófavédelmi vezetők felismerésének köszönhetően vesznek részt a kárelhárítási munkákban. Mindez különösen a speciális felkészültséget igénylő veszélyes üzemekkel és anyagokkal kapcsolatos kárelhárítási munkában eredményezhet előrelépést, de a nagy létszám- és eszközigényű feladatellátásokban is előrelépést hozhat. Hiánypótló jelleggel egészítheti ki a lakosságvédelmi területen tevékenykedő tűzoltóságok és katasztrófavédelmi szervek felkészültségét a rendszerben az a különleges ismeret és speciális eszközállomány, amelyeket a főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságok elsődleges feladatuk - fenntartóik létesítményeinek – védelmére tartanak készenlétben. Erősíteni szükséges állami szinten azt az elvet, hogy létesítményi tűzoltóságok önállóan lássák el az elsődleges beavatkozásokat.

Az önkéntes tűzoltó egyesületek felszerelései hiányosak, nem megfelelőek, reményük sincs a jelenlegi körülmények között jelentős változásra. Az állami technikai eszköz és gépjárműpályázatokon nem indulhatnak. Súlyos hiba volt a működő URH rendszer leállítása, hiszen a működő ÖTE-k nagy része felszerelte magát rádióval és egymást is ezen keresztül értesítették az események bekövetkeztekor.

Az EDR rádiókra már csak annak költsége miatt esélyük sincs.

A személyi feltételek adottak, általában alkalmasak a feladatok végrehajtására.

A tűzvédelem személyi feltételei helyileg és országosan is vegyes képet mutatnak.

Jelentős hátrányt okoztak az elmúlt évek személycseréi, a szakmai tapasztalat a helyismeret sok területen hiányzik. A központosított képzési rendszer csak részben képes a szükséges képzést biztosítani.

A Hszt. adta lehetőséget kihasználva a „legjobb” korban levő tűzoltók nyugállományba kerültek, így a készenléti szolgálat gerince nagyon meggyengült. Ez több-kevesebb gondot valamennyi tűzoltóságnál jelent, – van, ahol az irányító és a beosztott állomány is új. Ilyen személyi feltételek mellett nagy a veszélye az események felszámolása során bekövetkező szakmai hibáknak. A gondokat növeli, hogy az állományba kerülők nem voltak sorkatonák, többeknek nem volt még munkahelyük, ezért a beilleszkedés és a fegyelem is nehéz számukra.

A köztestületi tűzoltók szerepe nem tisztázott, nincs egyértelmű jogi szabályozás a feladatellátásukról. Nincs kidolgozva az önkéntes szerepvállalást ösztönző rendszer, nem biztosított az önkéntes tűzoltók képzése. Az oktatási rendszer nem igazodik az önkéntes tűzoltók terhelhetőségéhez (hétvégi, vagy modul rendszerű képzés, amelyet főállású munka mellett el lehetne végezni).

A tűzoltó utánpótlás, ifjúság nevelés területén nincsenek kidolgozott módszerek, képzési anyagok, a felnőtt segítők számára módszertani ajánlások.


4. A mentő tűzvédelmi rendszer országos lefedettsége, a „fehéfoltok” felszámolása


Az elsődleges és alapvető kérdés annak a megválaszolása, hogy az Alkotmány alapján a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van-e egy meghatározott azonos (mentő) tűzvédelmi szinthez, az levezethető-e élethez és az emberi méltósághoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogból, a hátrányos megkülönböztetés tilalmából stb.?

Amennyiben igen, vagy e levezetés hiányában is kormányzati cél egy olyan tűzvédelmi szint meghatározása, amely rögzíti azt az időt, amelyen belül rendes körülmények között tűzoltói segítséget kap minden ember, akkor meghatározható egy olyan objektív mutató pl. kiérkezési idő, amely alapján vizsgálható a jelenleg lefedett és lefedetlen területek megoszlása. A fehér foltok meghatározása korrekten csak azután történhet, ha a maximális kiérkezési időt meghatározták. Ez jelenleg nincs meg.

Tovább árnyalható a kép, ha vizsgáljuk a segítségre érkező tűzoltó egységtől várható kimeneti teljesítményt. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy nem azonos egy hivatásos, egy önkéntes, és egy egyesületi tűzoltó egység különböző felkészültségéből, gyakorlottságából, jártasságából, függelmi rendszeréből adódó kimeneti teljesítménye, akkor az is belátható, hogy az azonos időn belül kiérkező különböző tűzoltó egységek nem biztosítanak azonos védelmi szintet. Így az azonos időn belül, de alacsonyabb szinten álló tűzoltó egység által nyújtott védelmet „szürke” foltnak tekinthetjük.

Az azonos védelem biztosításához a különböző tűzoltó egységek egymáshoz való viszonyát is figyelembe kell venni az adott területen. Az elmúlt időszakban létrehozott köztestületek nem minden esetben nyújtanak szakmailag elfogadható megoldást a problémára. Szakmai tudásuk szinten tartása és fejlesztése, munkájuk szakmai irányítása jelenleg nem megfelelő. Segítségnyújtásra nem vehetők igénybe, önálló kárfelszámolásra korlátozottan alkalmasak.

Az elvárt paramétereket, jogszabályban szükséges rögzíteni. A jogszabályhelyek hatálybalépésének, a gazdasági realitásokat is figyelembe vevő meghatározásával kialakítható egy olyan szakaszosan megvalósuló, a védelmi szintet fokozatosan növelő rendszer, amely előre jól tervezhető.

Az ún. „fehér-foltok” felszámolását célzó 2003-ban indított program eredményeként a nem megfelelően védett területek nagysága jelentősen csökkent. A jelenleg kijelölt 165 (96 HÖT + 69 ÖT) működési területen belül vannak még települések, melyek földrajzi távolsága miatt 25 percen belül ideális esetben sem érhetők el. Ezek egy része olyan helyen van, hogy ÖT létrehozása esetén a jelenlegi finanszírozási rendszerben nem lennének fenntarthatók. Más településeken nincs önkéntes tűzoltói és önkormányzati akarat a feladat önkéntes átvállalására. Erre a helyzetre nincs kidolgozott állami stratégia.

Az országos lefedettség nem teljes, sok kívánnivalót hagy maga után. Még a jelenlegi elméleti vonulási/elérési idők mellett is a lakosság 50%-a 15 percen kívülre esik. (Az idei ÖTE pályázatokból kiderül, hogy az ÖTE-k csak a saját településüket tekintve több mint 1 millió lakost védenek!)


5. A tűzoltóságok finanszírozása


A hivatásos önkormányzati tűzoltóság a működéséhez szükséges állami támogatása a Ttv. 41. §-ában meghatározottak alapján, 1997. január 1-jétől a feladathoz kötött normatív finanszírozási rendszerben, a fenntartó önkormányzatokon keresztül történik.

A tűzoltóság normatív finanszírozási rendszere bevált, azonban az eltelt évek alatt a feladatok jelentősen kibővültek, melyek többségéhez támogatás nem párosult.

Az országban működő 112 db HÖT 1995. július 1-jén vált ki az állami tűzoltóság köréből, és került át a helyi önkormányzatokhoz, eleve a működés költségvetésének 30 %-os dologi hiányával.

Az évek során keletkezett többletkiadással járó feladatok jogszabályi háttérrel rendelkeznek, végrehajtásuk kötelező a HÖT részére. Mindezek mellet az utóbbi években bekövetkezett rendkívüli időjárás – veszélyhelyzet kihirdetése nélkül – az alapfeladatokat is oly mértékben megnövelte, hogy azok teljesítése komoly gonddal jár. Elsősorban ezek pénzügyi támogatásának hiánya okoz gondot.

A személyi juttatás normatívájával kapcsolatosan megállapítható, hogy a jelenleg hatályos Hszt. illetményrendszerében a HÖT számára meghatározott illetmények kifizetéséhez szükséges előirányzatokat mindezidáig a központi költségvetés 100%- ban biztosította. Kivéve az EU-hoz történő csatlakozás kapcsán a 2004. május 1.-2007. december 31-e közötti időszakra a tűzoltók által teljesített túlszolgálatra eső díjak kifizetéséhez szükséges fedezetet.

A normatív finanszírozásból kimaradt:

> a tűzoltó laktanyák felújítása, e miatt a laktanyák műszaki állapota jelentősen leromlott.

> a tűzoltó járművek, speciális és különleges szerek felújítása, nagyjavítása.

Új feladatként került meghatározásra:

> A tűzoltási, műszaki mentési tevékenységhez kapcsolódó tűzvédelmi technika alkalmazhatóságáról szóló 15/2010. (V. 12.) ÖM rendelet alapján az eszközöket a rendeletben meghatározott időszakonként alkalmassági szempontból felül kell vizsgálni.

A HÖT működésének dologi kiadásait emelik az alábbi kiadások is, melyeket a támogatás nem finanszíroz:

> az évenként több alkalommal bekövetkezett energia (fűtési, világítási energiák áremelés, az üzemanyagok (szinte hetenkénti) áremelése,

> a nem fejlesztési körbe tartozó eszközbeszerzések (fűkasza, fűnyíró, pihenőszoba, melegítőkonyha, tanulószoba berendezések beszerzése stb.) finanszírozása nem megoldott.

Az önkormányzati támogatás is folyamatosan csökken, ez évben kritikus helyzetbe került, a tűzoltóságok saját bevételükből e kiadásokat nem képesek finanszírozni. A dologi kiadások aránya évről évre zsugorodik (az 1997. évi 14,5 %-ról – 2009. évre 4,5 %-ra). Egy felmérés szerint az önkormányzatok által a zárszámadási törvényekhez beküldött adatszolgáltatás szerinti önkormányzati támogatás a HÖT esetében meghaladja az évi 3,2 milliárd forintot.

Az önkéntes tűzoltóságok számának növekedése, feladatellátásuk jelentős bővülése nem járt együtt a működési területek változásában érintett hivatásos önkormányzati tűzoltóságok helyzetének értékelésével, az esetlegesen szükséges szabályozás módosításával. Az éves finanszírozás mértéke a 96 HÖT esetében 35 milliárd forint, míg a 69 ÖT esetében ez az összeg csupán 2 milliárd Ft.

Az önkéntes tűzoltó egyesületek finanszírozására 120 millió Ft-ot terveznek közel 300 egyesület számára.

A létesítményi tűzoltóság fenntartása a gazdálkodók feladata, a létesítmények feltárják azokat az – általában biztonságot is növelő, de a készenlétet semmilyen esetben nem veszélyeztető – lehetőségeket, melyeket a létesítményi tűzoltóságok gazdasági hatékonyságát fokozzák. Így ma a létesítményi tűzoltóságok többek között a tűzvédelmi és biztonságtechnikai berendezések felülvizsgálatában, tűzveszéllyel járó munkavégzések engedélyezésében és biztosításában, elsősegélynyújtó készenlét biztosításában, veszélyes anyagok kezelésében, munka-, tűz- és katasztrófavédelmi oktatásokban, polgári védelmi szervezet működtetésében stb. vesznek részt, ami nemzetgazdasági szinten jelentős megtakarítást eredményez.

A Ttv.-ben meghatározott kritériumokon túl nincs jogi keretek között rendezve a tűzoltóságok költségvetésének tervezési rendje. Ezt szemléltetik az alábbiak:

> A helyi önkormányzati intézményeként működő HÖT-ök működési kiadásaihoz szükséges előirányzat tervezését a BM 2000. évtől kihelyezte a tűzoltóság fölött szakmai felügyeletet gyakorló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz (továbbiakban: OKF). Az önkormányzatok költségvetésének tervezési feladatait viszont közvetlenül látja el a Belügyminisztérium és a Gazdaság Minisztérium.

> A tűzoltóságok működéséhez központi forrásból biztosított előirányzatok eltérő fejezetek költségvetésében kerülnek jóváhagyásara és folyósításra. Így:

> A HÖT normatív kötött felhasználású előirányzatai a költségvetési törvényben a IX. Helyi Önkormányzatok támogatásai fejezetben kerülnek jóváhagyásra, a folyósítás nettófinanszírozási rendszerben, a fenntartó önkormányzatok útján történik.

> A XI. Belügyinisztérium fejezet fejezeti kezelésű előirányzatai között kerülnek jóváhagyásra az önkéntes tűzoltóságok és az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatásának előirányzatai. A támogatás folyósítása eltérő, az önkéntes tűzoltóság a köztestületet létrehozó települési önkormányzat útján, az önkéntes tűzoltó egyesületek pályázati rendszerben részesülnek a központi forrásból biztosított támogatásban.

> A tűzoltóságok között feszültség, ellentét alakult ki a támogatási rendszerben lévő eltérő feltételek következtében létrejött támogatási különbözőségek és mértékek miatt. Ezek alapvetően:

> A HÖT támogatásának jelenleg 94-95 %-át az 1996. évi XLIII törvény (továbbiakban: Hszt.) illetményrendszere szerint, a HÖT hivatásos szolgálati viszonyban dolgozó tűzoltói személyi juttatása teszi ki. A támogatásból fennmaradó 5-6 % a HÖT-ök működési kiadásaira kerül HÖT-ök működési területen élő lakosság száma arányában felosztva, egy lakosra jutó támogatás 4 008.-Ft/fő összeget tesz ki. felhasználásra, mely mintegy 50 %-ban biztosítja a működési kiadásokat.

> Az önkéntes tűzoltóságok is normatív módon, kételemes normatíván keresztül részesülnek az állami támogatásban. Minden tűzoltóság 10 millió forint alaptámogatásban, továbbá a működési területek veszélyeztetettségi pontszámai arányában kiegészítő támogatásban részesül. Az ÖT—ok működési területen élő lakosság száma arányában felosztva, egy lakosra jutó támogatás 1 650.-Ft/fő összeget tesz ki.

> A tűzoltó egyesületeket alapvetően a települési önkormányzatok tartják fenn. Az állam központi forrásból a tűzoltó egyesületek egy harmadának juttat minimális összeget (50-100 eFt/egyesület) működésükhöz, pályázati úton.

>A laktanya felújítások ez évben elkezdődnek a biztosítók tűzvédelmi hozzájárulásából származó bevétel terhére, évenként mintegy 500 millió forint előirányzattal, melyből egy-egy laktanyára 40 millió forintot tervezett a minisztérium. Ebből következik, hogy egy év alatt 12-13 tűzoltó laktanya felújítása valósítható meg. A rossz műszaki állapotú laktanyák száma ma 55-60-ra tehető.

A személyi normatíva a HÖT finanszírozás tekintetében követi a változásokat, viszonylagosan nem okoz problémát a HÖT működésében.


6. Az önkéntes tűzoltó egyesületek helyzete


Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a tűz elleni védekezés akkor és ott volt eredményes, amikor a helyi közösségek széleskörű összefogásán alapult, és a helyi hatalom teljes súlyával az önkéntes tűzoltók mögött állt. Jelenleg az ÖTE-k működésének legalapvetőbb feltételeinek biztosítása esetleges, azon múlik, hogy vannak-e az adott településen elkötelezett, az önkéntes tűzoltó mozgalom hagyományaira támaszkodó személyek, akik vállalják ezt a nehéz feladatot. Az önkormányzatok sok helyen az egyesületeket nem támogatják kellő mértékben, mert nem érzik kötelezettségüknek a lakosság védelmét, jogszabály pedig nem kötelezi őket erre. A helyi védelem megszervezése nem lehet 10 ember magánügye. Ráadásul a mostani keretek között az is előfordulhat, hogy egymással konkurálva egyszerre akár több tűzoltó egyesület is működjön egy adott helyen(bár erre egyelőre nincsen példa).

A nyilvántartások szerint az országban 609 egyesület működik, amelyekből 2010-ben 289 adott be pályázatot állami támogatásra. A támogatási pályázaton való indulás egyik maghatározó feltétele volt, hogy az egyesület kössön megállapodást azzal a HÖT-el, illetve ÖT-ével, amelyiknek a működési területén tűzoltói feladatot vállal. A biztosított létszám jelenleg 9876 fő.

Alapos és mindenre kiterjedő helyzetfelmérést kell készíteni amely megmutatja a papíron létező, hagyományőrző és a valójában tűzoltásra, műszaki mentésre bevethető egyesületek közötti különbséget is.

Pontosan szabályozni kellene az ÖTE-knek nyújtandó támogatások mértékét is.

Többek közt az ÖTE-tagok helyi adó alóli mentességének mértékét, a „tűzoltó barát” (az az önkormányzat, vagy vállalkozás, amely káresethez vonuláskor biztosítja dolgozóinak a távolmaradást) vállalkozások adókedvezményét stb.

Fontos megjegyezni, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületek működéséhez évenként biztosított 110-120 millió forintot rendkívül alacsony összegnek véljük ahhoz képest is, hogy mintegy 10 évvel ezelőtt 300 millió forint volt e tűzoltóságok támogatása.

Jelentősen rontja helyzetüket az is, hogy a tűzoltóságonként 50-100 ezer forint összegű támogatáshoz általában az év utolsó negyedévében jutnak hozzá. Az önkormányzatok nehéz helyzete miatt e tűzoltó egyesületek vegetálnak, és jelentős számban meg is szűntek, vagy beolvadtak a polgárőr egyesületekbe.

Az önkéntes tűzoltó egyesületek helyzete a legrosszabb a szakmán belül. Már a nevükben is ellentmondás keletkezett a Ttv. kiadását követően, hiszen a helytelenül önkéntes tűzoltóságnak elnevezett köztestületek miatt az ügyészség felszólított a rossz jogszabályi háttér miatt több önkéntes tűzoltó egyesületet a megnevezésük elhagyására. Ezek az egyesületek döntő többsége több mint száz éve használja így a nevét, így aztán nem igen értették, miért kérik ennek elhagyását.

Korábban nem volt lehetőségük a hivatásos tűzoltóság képzési rendszerében részt venniük. Ez a rendszerváltozást követően változott, de így is gondot okoz számukra a hivatali munkaidőben folyó szakmai oktatáson részt venni. A kiesett munkaidőre járó költséget nem tudja sem az egyesület, sem az önkormányzat megfinanszírozni. Így jószerével csak a hétvégi pihenőnapokon tudnak oktatáson részt venni. Ilyenkor viszont a tanintézetek tartanak szabadnapot. A 40 órás alapfokú tűzoltó tanfolyamok hivatali időn túli szervezésével alapképzés szervezése – elsősorban a megyei tűzoltó szövetségek által – némileg enyhít ezen a kérdésen, de az önkéntes egyesületi tűzoltó szakmai vezetők kiképzése nem megoldott.

Az egyesületek nem pályázhatnak a tűzoltó technikai pályázatokon, így elhasznált tűzoltó gépjárművet kapnak külföldről, esetleg itthon, vagy vásárolnak gyakran erőn felül.


7. A megelőző tűzvédelem személyi és tárgyi feltételei


A tűzmegelőzés személyi feltételei általánosságban biztosított. Napjainkban a hivatásos kollégák képzettsége, szakmai ismerete többségében átlag feletti, bár a fluktuáció miatt nagymértékben romlott.

A tűzmegelőzési területen dolgozó állomány tagjainak belső motivációja, szakmai elkötelezettsége, az ésszerű követelmények számonkérése fejleszthető, ha a megelőzési állomány közvetlenül szembesül a tűzesetek, valamint a tűzvédelmi előírások be nem tartásának következményeivel, a megfelelő tűzvédelmi megoldások, intézkedések „védőképességével”. Fontos eleme a feltételeknek a tűzvédelmi képzési rendszer felülvizsgálata, fejlesztése. A rövid és hosszú távú feladatok ellátásához fejleszteni, átgondolni szükséges a tűzmegelőzés területén foglalkoztatottak létszámát.

A létszám meghatározására nincs semmilyen szabályzó, régi járási területek alapján kerültek a létszámok meghatározásra abban változás nem következett be. A finanszírozási feltételek csak a személyi normatívára terjednek, ki a megelőzés dologi normatívával nem rendelkezik.

A tárgyi feltételek hiányosságai közé tartozik a mindennapi munkához szükséges szabványok kérdése (pl. angol nyelvű szabványok – MSZ EN 15004 3-10. sz. lapjai).

A személyi feltételek tekintetében: a gyakorlati tapasztalatok pozitívan befolyásolják a szakmaiságot, ezért a tűzoltóság megelőzési állományát célszerű ösztönözni a mentő tűzvédelemmel összefüggő tapasztalatok szerzésére.

A tárgyi feltételeknél a tűzoltóság költségvetésében nincs külön nevesítve a tűzmegelőzési tevékenység dologi kiadása, holott sok gépkocsi-használattal és postaköltséggel jár. A minimum 1 ügyintéző gépjármű sem került bele a tűzoltóságok műszaki állomány táblájába, valamint a működéshez szükséges informatikai, stb. költségek sem jelennek meg.

A tevékenység végzéséhez szükséges jogszabályi környezet kaotikus, ez vonatkozik a szakmai és az eljárási jogszabályokra egyaránt. A konkrét tevékenységgel szembeni részletes elvárások hiányoznak, ami miatt (országosan) egységes eljárás egyelőre nem létezik, a felelősségek összemosódnak az egyértelmű elhatárolás helyett.

Fontos feltétel, hogy a három szakterület (tűzmegelőzés, tűzoltás, műszaki mentés és tűzvizsgálat) csak együtt tudja ellátni a feladatát, csak együtt tud hatékonyan működni.

Az ország különböző területein egy-egy műszakilag, technológiailag azonos épület, technológia, létesítmény vonatkozásában más és más a követelmény, amivel szemben értetlenül állnak a gazdálkodók, és a versenyhelyzet torzulását okozzák. Szükségesnek tartjuk a tűzvédelmi hatósági munka egységes elvek és jogalkalmazás szerinti működését, a szubjektivitás csökkentését.

A megelőzési területen összegyűlt információk nem jutnak el a mentő tűzvédelmi tevékenységet végzőkhöz, a beavatkozó állománynak egy-egy épület tűzvédelmi koncepciójáról nincs információja. A létesítés és a használat szabályainak betartásánál is látunk problémát, hiszen a létesítéskori tűzvédelmi koncepciók nem köszönnek vissza a használat során alkotott tűzriadó tervekben.

Az elmúlt évek szakmailag meg nem alapozott létesítményi tűzoltósági feladatok ellátása alóli felmentéseit felül kell vizsgálni. A szakmailag indokolatlanul felmentett gazdálkodóknál – terheik csökkentése érdekében több éves átmenettel – meg kell teremteni, illetve helyre kell állítani a biztonságos állapotot.

A tűzvédelmi vállalkozó között igen kedvezőtlen tapasztalata van több cégnek az ún. „nem szabványos” beépített oltóberendezések alkalmazásának engedélyezésével, mivel jelenlegi szabályozás szerint az egész országra vonatkozóan csak az OKF illetékes főosztálya engedélyezteti azt, tehát minden egyes létesítmény esetén 1-2 személy dönt. Meg kellene vizsgálni, hogy az elmúlt 1-2 évben ilyen címen, amely rendszerek kaptak ily módon engedélyt, ugyanis az a tapasztalat, hogy van (vannak) e téren előnyben részesített rendszer(ek). Ugyancsak probléma, hogy sok projekten a beruházó, fővállalkozó „rábeszélése útján” ilyen rendszerekkel váltanak ki „eltérési engedéllyel” egyébként előírt építészeti (passzív), vagy pl. sprinkler rendszereket, pedig ezek felcserélhetősége alapvetően megkérdőjelezhető.


8. A szakmai felügyelet személyi és tárgyi feltételei, viszonya a tűzoltóságokhoz


A szakmai felügyelet fogalma, tartalma ma nem tisztázott.

A jogrendszerünk hiányossága, hogy az irányítás, a felügyelet, ez utóbbi esetében pedig a törvényességi és a szakmai jellegű felügyelet elhatárolása nem történt meg. Amennyiben nem egyértelmű és a jogállamiság követelményének megfelelő módon szabályozott a felügyelő és felügyelt szerv közti jogviszony, akkor az működési zavarokat okoz. Ez igaz a hatósági, a szakhatósági és a mentő tűzvédelmi szakterület vonatkozásban egyaránt.

A szakmai felügyelet személyi feltételei nem megfelelőek, az Igazgatóságokon nagyon kevés a tűzoltó szakmai gyakorlattal rendelkező ember. Ez igaz a tűzmegelőzési és a tűzoltási-műszaki mentési szakterületre is. Jobbára csak elméleti ismereteik vannak, nem dolgoztak elsőfokon, illetve készenléti szolgálatot sem láttak el. Ezért csak a leírt szabályok betartását tudják ellenőrizni, szakmai tanácsokat nem tudnak adni. A felügyelet kimerül az ellenőrzésben. Problémát jelent, hogy gyakran az „utcáról” kell felvenni tűzoltói végzettséggel rendelkezőt, mivel az önkormányzati tűzoltóságnál hivatásos állományban lévők azonos beosztás esetén is magasabb illetménnyel rendelkeznek, így nem vonzó a szakmai felügyelethez tartozás.

A felügyelet és a tűzoltóságok közti viszonyt alapjában a két első számú vezető viszonya határozza meg. Ha ők együtt tudnak dolgozni, akkor a beosztottaikat is rá tudják bírni. Ott, ahol problémák vannak, azok a rossz személyes viszonyból és a szakmai tudás „erővel” történő pótlása okozza a gondokat. A szakmai felügyelet gyakorlata országosan nem egységes, időnként keveredik a felügyelet és az irányítás.

A létesítményi tűzoltóságok helyzetét tovább bonyolítja, hogy az illetékes HÖT és azMKI kompetenciája időnként keveredik.

Általános probléma, hogy a különböző intézkedések, iránymutatások, tájékoztatók, tanulmányok, nem jutnak el a létesítményi tűzoltóságokra, nem kapnak meghívást parancsnoki értekezletekre, továbbképzésekre, szakmai rendezvényekre. Helyenként zavart okoz, hogy a létesítményi tűzoltóságok szakmai felügyeletét a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok látják el, míg a tűzoltó szervezetet fenntartó létesítményben a tűzvédelmi hatósági jogkörben a hivatásos önkormányzati tűzoltóság jár el. Így a létesítményi tűzoltóság vonatkozásában a HÖT és a szakmai felügyelet is - akár eltérő - követelményeket támaszthat.


9. Az önkormányzatok és a tűzoltóságok viszonya


A hatékony működéshez új, átfogó önkormányzati finanszírozási rendszer kidolgozása szükséges. A tűzoltóság vonatkozásában a működés, a beruházás és a fejlesztés megvalósítása teljes önkormányzatiság alatt, az önkormányzatok gazdasági helyzetének helyreállítását követően kerülhet sor, mert a jelenlegi gazdasági körülmények között működő önkormányzatok nem képesek teljes egészében átvállalni az állam szerepét. Ahhoz, hogy a tűzoltóság teljes önkormányzati fenntartásúvá váljon, először úgy, mint az önkormányzatokat, gazdaságilag működőképessé kell tenni.

Az állami helytállás több milliárd forintot igényelne, amelyet a biztosítóktól befolyó tűzvédelmi hozzájárulás csak részben képes biztosítani, több év viszonylatában is. Az állami helytállás a jelenlegi költségvetési helyzetben nem, vagy csak kis mértékben várható el.

A tűzoltóságok a helyi közösségek aktív részéhez tartoznak. Országosan jellemző, hogy közösségi rendezvények sikeréhez személyes közreműködésükkel hozzájárulnak.

Problémát az jelent, hogy az önkormányzati támogatás mértékéről évente születik döntés, így a tervezhetőség, stabilitás nem mindig biztosított.

A jelenlegi jogszabályok szerint 165 önkormányzat (96 HÖT és 69 ÖT székhely településén) kötelező közszolgáltatási feladata a tűzvédelem. A 165 önkormányzaton kívül elsősorban azokon a helyeken, ahol nagy hagyományai vannak az önkéntes tűzoltó mozgalomnak és működik önkéntes tűzoltó egyesület, az önkormányzatok biztosítják az ÖTE működéshez szükséges forrásokat. Az is előfordul azonban, hogy a tűzoltóság támogatásától az önkormányzat mereven elzárkózik azzal az indokkal, hogy „a tűzvédelem biztosítása az állam feladata.” Megállapítható, hogy az elmúlt időszakban helyenként eltérő módon és mértékben, de komoly erőforrásokat mozgósítottak az önkormányzatok. Ezek nélkül a források nélkül a tűzvédelem jelenlegi rendszere csak jelentősen több állami forrásból lenne finanszírozható.

Az önkormányzatok részére a jogszabály a helyi tűzvédelem biztosítását írja elő.

Hogyan valósítja meg ezt, arról nincs minden önkormányzatra érvényes meghatározás. Ha akarja, és ez általában érdeke, a helyi tűzoltóság részére nyújt anyagi, erkölcsi támogatást, legyen az hivatásos, önkéntes vagy egyesületi tűzoltó. A tűzoltósággal, tűzoltó egyesülettel nem rendelkező önkormányzat - egy-két kivétellel – egyáltalán nem ad anyagi támogatást. Soha nem lett volna ilyen mértékű anyagi támogatottsága a hivatásos tűzoltóságoknak, ha nem kerülnek át önkormányzati intézményként. Az már más kérdés, hogy az éves működési költség kb. 90 %-át a bér jellegű kifizetések teszik ki.

A szakhatósági, hatósági munkában jó, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál van a hatósági jogkör, ezt több jegyző is örömmel üdvözölte, amikor visszakerült a tűzoltóságokhoz. De a saját önkormányzati érdekek vélt sérelme esetén a tűzoltóságra, mint önkormányzati intézményre esetenként komoly „nyomás” nehezedik a jogszabályi előírások betartatása során.

Az önkéntes tűzoltóságok is kapnak támogatást a pályázatokhoz, de itt egyre csökken a helyi önkormányzat anyagi hozzájárulása, mondván a működési terület önkormányzatai sem járulnak hozzá (mivel nekik ez nem kötelező) a köztestület működéséhez. Egyes önkormányzatok ugyan betervezik a költségvetésükbe a köztestület támogatását, de úgy, hogy ha év végén nem jönnek ki a pénzükből a köztestületek, akkor adnak számukra pénzt.

Mind a hivatásos, mind a köztestületi tűzoltóságoknál jellemző, hogy valamilyen szolgáltatást végeznek a helyi önkormányzat részére, amelyért az önkormányzat fizet a tűzoltóságoknak a munka elvégzéséért. Ez rendben is volna, mert az önkormányzat kevesebbet fizet, mint egy vállalkozónak, a tűzoltóságnak bevétele van, esetleg a gépeket kezelő tűzoltók még gyakorolhatják a felszerelések kezelését.

Az elmúlt 15 évben a hivatásos, illetve önkéntes tűzoltóságokat fenntartó önkormányzatok és a tűzoltóságok viszonya részben fejlődött. A tűzoltóságok életében ez az időszak komoly fejlődést hozott, a tűzoltóságok kötődnek a településekhez, az önkormányzatok pedig magukénak érzik a tűzoltóságaikat. Évek óta megoldandó kérdés azonban, hogy a nem székhely szerinti települések miként támogassák a tűzoltóságot.

Az önkormányzatok még nem minden esetben látják át, hogy a tűzoltóságokkal kapcsolatban milyen feladataik lennének. Általában meg vannak elégedve azzal, hogy állami finanszírozású intézmény, melynek csak a fejlesztésével kell időszakonként törődni, és így a többi intézményhez képest viszonylag kevés odafigyelést igényelnek.


10. A szakmai szövetségek és a tűzoltóságok, szakmai felügyeletek viszonya


A HÖTOSZ és az OKF közti kapcsolat felemás. Nagyon nehézkes volt eddig az egyeztetés, több javaslatunkra éveken keresztül nem kaptunk érdemi választ. A vezetők megegyeztek a közös munkákban, de a végrehajtás nem volt megfelelő. A szövetségeket sok esetben egymással szembe fordították. A tapasztalatok alapján szükségesnek látszik az OKF és a BM ÖGF közti információáramlás és együttműködés erősítése a HÖT támogatásainak, valamint a pénzügyi tárgyú problémák hatékony rendezésének és megoldásának érdekében.

A LÖTOSZ a szakmai felügyeletet ellátó OKF-el és megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokkal korrekt, partneri viszonyt tudott kialakítani az elmúlt években.

A formális együttműködési megállapodás helyett évente konkrét helyzetértékelésből és feladat meghatározásból álló megbeszélésekre került sor az OKF vezetői és a LÖTOSZ tisztségviselői között. Helyi szakmai ügyekben a szövetség segítette a megoldáskeresést. A LÖTOSZ-nak az önkéntes tűzoltóságok 90 %-a tagja, a létesítményi tűzoltóságok közül a legnagyobb, főfoglalkozású tűzoltókkal dolgozó tűzoltóságoknál ugyan ez az arány. Közös munka eredménye a TÜRR rendszer bevezetése, ezen belül megteremtettük a feltételeit olyan, a szakmai felügyeletnek előírt feladatok ellátására, mint az önkéntes tűzoltók regisztrációja, nyilvántartása, vagy akár az önkéntes tűzoltó egyesületek megyei szintű riasztása (értesítése). Ezen a feladatok végrehajtása megrekedt.

A TSZVSZ Magyar Tűzvédelmi Szövetség oldaláról a mi megállapításunk, hogy annak ellenére, hogy az OKF-el nincs írásban rögzített együttműködési megállapodásunk (többször volt róla szó, hogy megkötjük ezt, de erre mégsem került sor) a kapcsolat szinte folyamatos, naponta fennáll, jónak mondható. Sok esetben kikérik véleményüket a legkülönbözőbb tűzvédelmet érintő ügyekben, de nem minden esetben kerül felhasználásra e vélemény a rendeletek megalkotásánál, egyes döntéseknél. Az OKF vezetői, szakemberei rendszeresen igen hasznos segítséget adnak a Szövetség konferenciáinak, rendezvényeinek megvalósításában, mindenekelőtt értékes előadások tartásával.

Az országos szakmai szövetségek gyakran nem tudnak közös álláspontra jutni alapvető kérdésekben sem úgy, hogy megyei szinten látszólag rendben mennek a dolgok. Szakmai felügyeletet a tűzoltóságok általában elfogadják. Nem jellemző az objektív szakmai megállapítások kifogásolása, a feltárt hiányosságokat igyekeznek kijavítani. Itt nagyon fontos, hogy a tűzoltóságokat fenntartó önkormányzatokkal korrekt, jó kapcsolata legyen a szakmai felügyeletnek.

A szakmai szövetségek fokozatosan fejlődtek és a lehetőségeikhez képest megfelelő munkakapcsolatra törekedtek mind egymással, mind a szakmai felügyelttel.

Mindnyájan éreztük azonban, hogy hosszú évtizedek után újra meg kellene teremteni a magyar tűzoltóságok egységes szakmai szövetségét, amely a tűzoltó szakma fejlődését szolgálná, és hatékony partnere lehetne a szakmai felügyeletnek.


11. A létesítmények és magán vállakózások tűzvédelmi helyzete


A létesítmények tűzvédelmi helyzete vegyes képet mutat. A vállalatok egy részénél megfelelő létszámú és képesítésű tűzvédelmi szakember biztosítja, hogy a munkatársak biztonságos körülmények között dolgozzanak, a tulajdonosok kockázata még elfogadható szintű legyen. Másutt a lehető legkisebb ráfordítással, formális intézkedésekkel „biztosítják” a vállalat tűzvédelmét. Utóbbiaknál jellemző a teljesen formális – az OTSZ használati szabályaiból összeollózott – tűzvédelmi szabályzat.

A hazai biztosító társaságok szerződéskötési gyakorlata sem ösztönzi a vállalatokat a hatékony, minimális kockázatot garantáló tűzvédelem fenntartására (a relatíve magas kockázat ellenére igyekeznek a konkurenciánál előnyösebb ajánlatot tenni). A létesítmények tűzveszélyességi osztályba sorolása nem tükrözi minden esetben a valós veszélyeztetettséget, ugyanakkor ez az alapja a hatósági ellenőrzések rendszerének. A mérsékelten tűzveszélyesként nyilvántartott létesítményekben is egyre több, a tűzvédelem szempontjából nagy kockázatú technológiát használnak.

A nagyobb dolgozói létszámmal működő vállalatok esetében indokoltnak tartjuk a képesítési követelményekkel együtt a tűzvédelmi szakemberek létszámának meghatározását. A többször módosított 5/1993. (XII.26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 2. számú melléklete részletesen szabályozza, hogy a vállalatok / a veszélyességük ill. a foglalkoztatott létszám függvényében/ milyen létszámú és szakképesítésű munkavédelmi szakembert kötelesek foglalkoztatni. Ennek analógiájára - a tűzvédelmi törvény felhatalmazása alapján - kormány- vagy miniszteri rendeletben kellene szabályozni a megfelelő végzettségű és létszámú tűzvédelmi szakember foglalkoztatását.

Természetesen a létesítményeket üzemeltető, illetve a magánvállalkozásokat irányító cégeknél és személyeknél fontos elérni azt, hogy azonosuljanak azzal az elvvel, hogy ha a hatóságok iránymutatása szerint betartják, illetve betartatják a tűzvédelmi előírásokat, használati szabályokat, akkor az nekik egy megtérülő befektetés. Nem szabad engedni, hogy ne lássák a befektetett (sokszor talán egyszerre megterhelő) összeg jövőbeli hasznosságát. Sajnálatos módon ma Magyarországon ez a létesítmények és magánvállalkozások tekintetében nem mutat magas arányt.

A létesítményi tűzoltóságok száma a rendszerváltozás óta töredékére csökkent, ami csak részben magyarázható a gazdaság átstrukturálódásával. Létesítményi tűzoltóságok szükségességét a magyar tűzvédelem története és nemzetközi példák is igazolják. A mentési feladataikon túl - folyamatos jelenlétükből fakadóan - szerepük a létesítmény tűzbiztonságának minden területén, különösen a tűzmegelőzési és a munkavállalók felkészítési feladataiban kiemelkedő.

Felül kell vizsgálni azt a gyakorlatot, hogy lakosságvédelmi közfeladatot ellátó tűzoltóság ellenszolgáltatás fejében vállalkozhat a létesítményi tűzoltósági feladatok ellátására. Ebben az esetben a „vállalkozó” tűzoltóság az alapfeladatának ellátásához szükséges erőforrásokkal, létszámmal, eszközzel, stb. áll készenlétben a létesítmények védelmére is. Egyidejűség esetén katasztrofális védelmi hiányosság következhet be a közfeladat ellátásában, vagy a besorolási szint feletti üzem védelmében.

Az elmúlt évek során a gazdasági szférában a munkavédelmi tevékenység előtérbe került. Míg a beruházások tervezési és kivitelezési szakaszában a tűzvédelmi rendelkezések érvényesítése a jellemző, a működés során már inkább a munkavédelem kerül előtérbe, s nem egy esetben a tűzvédelem pedig a munkavédelem részeként.

Jellemző példa erre a munkavédelmi kockázatértékelés, amely során a tűzvédelmi viszonyok is értékelésre kerülnek. A létesítmények nagy részénél a munkavédelmis látja el a tűzvédelmi feladatokat is.

Az építési beruházásoknál mind jellemzőbbé vált, hogy nem a későbbi tulajdonos, használó a beruházó. Emiatt is a kivitelezők, s azok alvállalkozói abban érdekeltek, hogy a legolcsóbb megoldást válasszák a tűzvédelmi eszközökből is, természetesen a minőség rovására.


12. A tűzvédelmi vállalkozók szerepe és helyzete


A szakmájukat igazán fontosnak tartó és munkájukat alaposan végző tűzvédelmi vállalkozók szerepe nagyon fontos a magyarországi tűzvédelmi rendszerben.

A tűzvédelmi vállalkozók számára is komoly gondot okoz a pénzügyi-gazdasági válság. Általános tendencia, hogy az intézmények, gazdálkodó szervezetek a lehető legkevesebbet költik a tűzvédelemre. A beszerzéseknél jórészt csak az ár számít, s ez gyakran a tűzvédelmi vállalkozókat is olyan árversenybe kényszeríti, ami egy idő után már elviselhetetlen. Tűzvédelmi vállalkozások közül a gyártók oldaláról a többé-kevésbé korlátozás nélkül beáramló külföldi (főleg távol-keleti), többnyire gyenge minőségű termékek tönkreteszik a hazai gyártókat, amely azt eredményezte, hogy jó néhány gyártó megszűnt, a még működök termelése is 1-2 kivétellel visszaesett és a jövőjük bizonytalan. Azon kereskedők (részben gyártók), akik a különböző tűzoltóságok részére szeretnének felszereléseket, anyagokat szállítani, azt tapasztalják, hogy a tenderek kiírásánál, lebonyolításánál, értékelésénél 1-1 szállító előnyben van részesítve és másoknak (még ha minőségük, áruk versenyképes is lenne) nincs esélyük bekerülni a beszállítók közé.


13. Az állampolgárok tűzvédelmi ismeretei és szerepe, segélyhívások (105, 112) helyzete


Az állampolgárok tűzvédelmi ismeretei általánosságban hiányosnak mondhatók, annak ellenére, hogy folyamatos az általános és középiskolákban a tűzvédelmi oktatás, pedagógusok felkészítése. A munkahelyeken kötelező a munkába lépéskor, majd ismétlődően a tűzvédelmi oktatás. Sok esetben még tűzoltóság hívószámát sem tudják, jobb esetben csak keverik a segélyhívó számokat.

A 112-es segélyhívóval kapcsolatos tapasztalatok igen negatívak. Ezek a hívások gyakran csak hosszú idő után érnek be a tűzoltóságra, ide-oda kapcsolgatják a fogadó helyeken. A mobil hívások célba érése is sok kívánnivalót hagy maga után. Gyakran előfordul, hogy az ország egyik végéből a másik végén lévő tűzoltóságra fut be a hívás. A tűzoltóságok általában jól kezelik ezeket, a segélyhívások vonatkozásában tűzoltói mulasztásra kevés panasz érkezett.

Az állampolgárok intézményesen nem kapnak tűzvédelmi képzést, csak a munkahelyi kötelező oktatás során, de ez elkésett és hiányos. Erre sem ember, sem pénz nem áll rendelkezésre. A 105 –s segélyhívó szám beleivódott a köztudatba, viszont aki már egyszer a 112-vel is próbálkozott, az hamar megtanulta, hogy milyen nehézkes és időigényes a jelzés ezen a számon.

Mindenféleképpen a működési területre befutó tűzjelzést tudjuk támogatni és nem a centralizált jelzés fogadást. A helyi tűzoltó híradóügyelet, jóval közvetlenebb segítséget tud nyújtani egy adott esetben, és kérdéses, hogy egy esetleges rendkívüli időjárás viszonyok között - ami több HÖT- öt is érintene - hogyan tudna irányítani egy központi helyismeret nélküli szervezet. Ehhez hozzá tartozna a mobil segélykérő számok területi átirányítása az érintett HÖT ügyeletére ami valójában csak döntés kérdése.

Nincs tudomásunk arról, hogy szervezett keretek között folyna lakosságfelkészítés. A téves riasztások, vaklármák magas száma azt jelzi, hogy sokan nincsenek tisztában a valós káreseményektől történő figyelem- és erőelvonás veszélyeivel.

Az állampolgárok tűzvédelmi ismereteit javítani kellene. Az elmúlt időszakban viszonylag kevés gondot fordítottunk a felvilágosításra az ismeretek bővítésére. Erre célszerű igénybe venni a már meglevő médiakapcsolatokat is.


14. Az iskolai tűzvédelmi oktatás helyzete


A nemzeti alaptantervbe - az általános iskolai törzsanyag részeként - 10-15 éve bekerült a tűzvédelmi ismeretek oktatása. Ezt végre kellene hajtani.

A tűzoltóságok szűkös lehetőségeiket kihasználva önmaguk próbálnak utat találni az óvodások és a különböző szintű iskolák tanulóinak tűzvédelmi felvilágosítására. Maximum a tanév elején van egy oktatás és a tűzriadó tervet gyakorolják. Ebben merül ki a tűzvédelmi képzés.

A szakmunkás képzés során a tűzvédelmi szakvizsgás foglalkozási ágakban nemcsak a szakmunkás bizonyítványt, hanem a tűzvédelmi szakvizsgát is kimenő feltételként kell kezelni. Véleményünk szerint ma a 14-18 éves korú fiataloknak elengedhetetlen a középfokú képzés keretében egy általános tűzvédelmi prevenciós, illetve használati szabályokat megismertető tanórákon történő oktatása. Erre azért ebben a korosztályban van a legnagyobb szükség, mert ez a réteg hajlamos önmagát és felelősségvállalásának fontosságát elhanyagolni.

Az ifjúság tűzvédelmi nevelését nem szabad leszűkíteni az iskolai oktatás keretei közé. Ez azokban a rendszerekben működik, ahol a tűzvédelem területén a felnövekvők számára csak az önvédelmi mechanizmusok elsajátítása a cél, mivel a közbiztonsági feladatokba, mint társadalmi segítők nem szeretnénk Őket bevonni.

A pedagógusok felkészítése központilag történik. Nehéz azonban olyan pedagógust találni, aki szakkörszerűen foglakozna a fiatalokkal. A hivatásos tűzoltóságoknál a megelőzési területre hárul többnyire ez a feladatkör is, hiszen az iskolákkal, mint közintézményekkel ők vannak elsősorban kapcsolatban.

Egyre gyakoribb az éves tantervben is szereplő un. „Védelmi Nap”, ahol valamennyi rendvédelmi és karitatív szerv részt vesz oktatással, bemutatókkal az iskolákban. Ezt nem csak a városokban, hanem a kis településeken is szervezik.

 

15. A tűzoltók és tűzvédelmi szakemberek képzése, továbbképzése


Jelen helyzet szerint a tűzvédelmi képzés jogilag szabályozott mind a tűzoltók, mind pedig a civil tűzvédelmi szakemberek képzése terén.

A képzés színvonala nagyon eltérő, amelyet a képző szervezet vagy intézmény felkészültsége határoz meg.

A KOK végzi a tűzoltók képzését, melynek technikai ellátottsága hiányos, a tanárok elméleti felkészültsége jó, de néhány esetben hiányzik tűzoltó szakmai múltjuk. A képzés ugyan ingyenes, de a rárakódó költségek nagyon megterhelik a tűzoltóságok költségvetését. A technikusi és szervező képzés hossza komoly szolgálatszervezési problémákat okoz.

Véleményünk szerint a gazdálkodó szervezeteket segítő tűzvédelmi szakemberek képzettségi szintje javításra szorul, illetve a tűzvédelmi mérnök végzettség rangja nincs megfelelő helyen.

Nem biztosított a szakmai követelményekre és egymásra épülő képzési- és továbbképzési rendszer, mely akár távoktatási módszereket is felhasználva biztosítaná a folyamatosságot és ezzel a különböző típusú tűzoltóságok közötti átjárhatóságot.

Indokoltnak tartjuk, hogy modul rendszerű, egymásra épülő, az elméleti és a gyakorlati ismeretek elsajátítását egyaránt biztosító rendszer legyen. Mindez átjárhatóságot is biztosítana. Ne a társadalmi segítőket mozdítsuk (nagylétszámban) a képzés felé, hanem a képzés rendszerét vigyük a társadalmi segítők irányába. Gondot jelent, hogy a képzési rendszer nem igazodik a társadalmi jelleghez. A társadalmi segítők, önkéntes tűzoltók nagyszámú képzéséhez a munkaszüneti időszaki és helyi képzési rendszer adna megfelelő alapot. Ennek egyik fő mozgatórugója lehetne a távoktatási rendszer kialakítása, országos szintű kiterjesztéssel. A legtöbb problémát a kevés férőhely jelenti, különösen az állami főiskolát végzettek ún. átképzésében. A tűzoltó szakképzésre központilag nincs megfelelő kapacitás. A megyékbe kihelyezett szakképzés általában megfelelően működik, de a köztestületeknél kevésbé megoldható a gyakorlati rész feladatainak végrehajtása. Az oktatók biztosítása más feladatoktól von el szakembereket a katasztrófavédelmi igazgatóságoknál és a hivatásos tűzoltóságoknál.

Az OKJ minősítés valamennyi szakmai szint érintettjeit megnyugtatja és az erre alapuló képesítési követelmények rendszere a korrekciókat követően elfogadhatónak tekinthető. Indokolatlan lenne az attól való visszalépés.

A KOK-on megszerezhető szakmai felsőfokú képzés mellett több hazai felsőoktatási intézményben szerezhető meg egyben az állami és szakmai felsőfokú képesítés. A Katasztrófavédelmi Tudományos Tanács 2002-ben egy összehasonlító elemzést készített a katasztrófavédelem területére irányuló felsőfokú képzés helyzetéről. Az elemzés azzal a szándékkal készült, hogy az OKF szakmai területeinek vezetőit segítse a különböző egyetemeken, főiskolákon szerzett tudás objektív megítélésében, a felsőfokú szakmai végzettséget igénylő beosztások betöltésének tervezésekor, mivel a különböző képzési formák és elnevezések a „felhasználók” részére szinte áttekinthetetlenek voltak. Az azóta eltelt időben két egyetemen a képzés megszűnt (SZIE Környezetmérnöki szak katasztrófavédelmi szakirány, Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály MFK, Műszaki szakoktató tűzvédelmi szakirány), ugyan akkor új szakok is indultak így a helyzet az áttekinthetőség tekintetében nem változott.

Jelenleg sem lehet teljesen tisztán látni a következő kérdésekben:

> Hány féle egyetemi szintű és hány féle főiskolai szintű alapképzés áll rendelkezésre.

> Milyen szaktantárgyak és milyen tartalommal szerepelnek az egyes tantervekben.

> Melyik képzés hogyan illeszthető a szakmai igényekhez. Milyen egyéb ismereteket adó tantárgyakat oktatnak és azok hogyan kapcsolódnak a szakmai tárgyakhoz.

> Milyen egyetemi (mester)szintű és második diplomát adó képzések vannak.

> Milyen a képzések hazai és nemzetközi elfogadottsága.

Jelenleg a felsőfokú képzések alapképzés, mesterképzés és szakmérnökképzés formájában létezik. Alapképzést a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (BSc), a Rendőrtiszti Főiskolán (BA) és a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon (BSc) lehet szerezni. Mesterképzést (MSc) jelenleg csak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen lehet szerezni, de alapítás alatt van a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon is. Szakmérnök képzést a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar biztosít.

A felsőfokú képzést az alábbiak jellemzik:

> Jelenleg 3 felsőoktatási intézményben folyik katasztrófavédelmi (tűzvédelmi) képzés, ebből egy egyetemi szintű (ZMNE, SZIE YMÉK alapítás alatt) a többi alapdiplomát (BSc, BA) ad.

> A képzések specifikusan egy-egy szakirányhoz kötődnek.

> Megállapítható, hogy a meglevő képzések szakirányokhoz, specializációhoz kötöttek, önálló tűzvédelmi mérnökképzés (Tűzvédelmi Mérnök BSc, és a rá épülő MSc) - amit a szakma hiányol - ma nincs.

> Ugyancsak érdemes lenne meggondolni a tűzvédelem területére a felsőfokú szakképzés bevezetését (középfok-felsőfok egymásra épülése), a KOK bevonásával Hangsúlyozni kell, hogy ez a terület alighanem a legfontosabb a jelen, de a jövő szempontjából különösen. A tűzoltó-képzés meglévő formáiban fontos a gyakorlati képzés további erősítése, a korszerű technika használatának készségszintű ismerete és a továbbképzési rendszer sokkal igényesebb, s rendszeres vizsgakötelezettséggel járó erősítése.

A parancsnoki munka színvonalának megtartása, javítása érdekében szükség van a tisztképzés olyan jellegű kiegészítésére, ami az eddiginél sokkal nagyobb mértékben készíti fel őket a tűzoltási és műszaki mentési feladatok eredményes és biztonságos megoldására, továbbá megfelelő továbbképzéssel e készség fenntartására és további fejlesztésére.

Nincs olyan képzési, továbbképzési forma, amely a magasabb parancsnoki állomány szervezett képzését, továbbképzését szolgálná a jelentősebb tűz- és káresetek-megfelelő szakmai igényességű és szervezett – felszámolása érdekében. Az érintett körbe beleértendő a megyei igazgatóságok és az OKF érintett tisztjei is.

A 27/2009. (X.29.) ÖM (tűzvédelmi szakvizsga) rendelet felülvizsgálata szükséges és a vizsgáztatás szakmai felügyeletét is célszerű erősíteni.


16. A tűzoltók bérezése és az életpálya helyzete


A tűzoltói életpálya jelenleg csak a főfoglalkozású hivatásos tűzoltók esetében értelmezhető. Választ kell találni a jelenleg a köztestületi tűzoltóságoknál foglalkoztatott fizetett tűzoltók (amennyiben nem másodállású hivatásos tűzoltók, mert ők is számosan vannak), illetve a létesítményi tűzoltóságoknál alkalmazott főfoglalkozású tűzoltók helyzetére is. A tűzoltó életpálya modellje egy kiszámítható, követhető, az alapképzéstől a felsőfokú tűzoltó szakmai képzettség megszerzéséig terjedő pályaszakasz legyen. Ehhez egy olyan illetményrendszer társuljon, amely szorosan igazodik a betöltött beosztáshoz és az ahhoz kapcsolódó állami és tűzoltó szakmai végzettséghez, tükrözze a beosztás ellátása során vállalt és végzett veszélyességet és egészségre ártalmas tényeket.

A tűzoltók bérezése megyénként, parancsnokságonként, ha nem is nagy arányban változó. Annak ellenére, hogy a bértábla országos érvényű, mégis más-más az azonos beosztásúaknál. Ami tűzoltóságnál maradást erősíti a beosztottaknál az, hogy biztos jövedelem mindenkor. A tiszti és a vezetői állomány illetménye elég vonzó lehet a beosztottnak arra, hogy vállalja továbbtanulással járó nehézségeket. A jelenlegi helyzetben is lehet életpályának tekinteni a tűzoltó hivatást, aki erre az útra lép nem gazdagodhat meg, de biztos megélhetést és a végén állami nyugdíjat érhet el a hivatásos tűzoltó.

Függetleníteni szükséges az egyes életpálya modelleket attól is, hogy az adott tűzoltó a munkáját tisztán hivatásos/főállású, tisztán önkéntes/alkalomszerűen igénybe vehető, vagy vegyes összetételű tűzoltóságnál végzi – a meghatározó az adott tűzoltó státusza.

A javasolt egységes kezelés nem feltétlenül kell, hogy azonos jogszabályok alá tartozást is jelentsen, azonban elengedhetetlenül szükséges a tartalmi egységesítés.

Álláspontunk szerint a Munka Törvénykönyve alapján dolgozó tűzoltóságok esetében is biztosítani szükséges a szakmai külön elvárásokból, körülményekből fakadó eltérések szabályozottságát.

Bizonyos különbözőségek természetesen fennmaradhatnak (pl. a rendvédelmi szerv státuszából és az abból fakadó követelményeken alapulók – ami a különbség a hivatásos és főfoglalkozású között), azonban a tűzoltói hivatáson alapuló különbözőségeket csökkenteni/felszámolni szükséges. Mindezek hiányában a főfoglalkozású önkéntes és létesítményi tűzoltóknak nem kínál a rendszer jövőképet (pl. nem reális jövőkép a 65 éves korig vonulós tűzoltói szolgálat), így az érintettekből kiöli a hivatástudatot, a tűzoltói pálya elhagyására kényszerít.

A köztestületi tűzoltók bérezésért látják el a szolgálatot, ami kevesebb bért és juttatást jelent, mint a hívatásos tűzoltóknál. A feladat, a szakmai elvárás pedig megegyezik. Ez is feszültségforrást jelent.

A HÖT teljes hivatásos tűzoltó állományánál negatív hangulatot váltott ki, hogy a módosítás következtében az 1,2 szeres kedvezményes szolgálati időszámítás legfeljebb 2010. december 31-éig alkalmazható.

A személyi juttatások normatívájának 2010. évi csökkentése fokozottan idézte elő a tűzoltók, különösen a készenléti szolgálatot ellátó állomány körében az évek óta húzódó bérfeszültséget. A Hszt. illetményrendszerében jelentős eltérés van az I. és II. besorolási osztály beosztási illetménye között. A II. besorolási osztályba tartozók mintegy hat éve kérik az ollózárását, azaz a II. besorolási osztály beosztási kategóriák értékének emelését.

A jelenlegi szabályozás sajnos nem kedvezett a szakmának, s más rendvédelmi szervekhez hasonlóan a tűzoltóság kötelékéből is idő előtt nyugállományba vonult a tapasztaltabb tűzoltók túlnyomó többsége. A beosztott tűzoltói szakma leginkább csak a megfelelő alapokat nyújtó szakképzést követően éveken át tartó tapasztalatszerzéssel sajátítható el. A jelenlegi fizetési rendszer nem ösztönöz a maradásra, célszerű lenne az illetményben a tényleges szolgálati idő függvényében differenciálni.

A széles közvélemény még a tűzoltók módosított nyugdíjba vonulási feltételeit is túlzottan kedvezményezettnek tartják, legfeljebb a beavatkozó tűzoltói szolgálati időre eső arányos rész lenne elfogadható.


17. Javaslatok a rendszerre és a jogszabályokra


A.) A szervezeti és irányítási kérdéseket a várható jelentős általános szabályozási tevékenységre (új alkotmány, államszervezetre, önkormányzatokra, rendvédelmi szervekre stb.) vonatkozó változásokat követően indokolt ismételten áttekinteni és azokhoz alkalmazkodóan újraértékelni.

B.) Elismerve, hogy a tűzvédelem, a katasztrófavédelem és a polgári védelem 3 különálló szakterület – annak ellenére, hogy meghatározott körülmények között egymáshoz szorosan kapcsolódó feladatok jellemzik – a tűzvédelem jogi szabályozási rendszerének önálló egészként kell megállnia, és csak a szükséges pontokon csatlakozni a másik két szakterülethez. Eszerint a tűzvédelem 3 fő területét és a tűzvédelem szervezetrendszerét szabályozó joganyagnak egy egységes és önálló törvényen kell alapulnia.

C.) Tisztázni kell a hivatásos önkormányzati, önkéntes, létesítményi tűzoltóságok helyzetét, egységes rendszerben kell kialakítani a különböző jogi formában meglévő elemeket. Az önkéntes tűzoltó egyesületek szorosabb bevonására van szükség, amelyhez a jogállásukat is hozzá kell igazítani.

D.) Felül kell vizsgálni és aktualizálni szükséges a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokról szóló 118/1996. (VII. 24.) Kormányrendeletet.

E.) A létesítményi tűzoltók munkavédelmi helyzeténél jogszabály módosítással rendezni kell a kettős irányítást és egyértelműen a szakmai munkavédelmi rendszerbe kell integrálni.

F.) Vizsgálatra és törvénymódosításra szorul a Ttv. 44. § (1) szakasza, melyben a biztosítók tűzvédelmi hozzájárulásából származó bevétel felhasználásának törvényi előírásai kiterjednek a tűzjelzési és monitoring lakossági riasztótájékoztató eszközök (MOLARI) létesítése és működtetésére.

G.) A tűzoltóságok pályázati rendszerének felülvizsgálata (alapvetően költségvetésből pályáznak közvetlen úton, kell-e pályázni, vagy központi rendszer és meghatározott időszakonként csere) szükséges. A civil szférában legtöbbször anyagi támogatásra pályáznak, ezt a rendszert is alkalmazhatnák a tűzoltóságok technikai pályázatainál.

H.) A laktanyák működtetésében és a járművek beszerzésében és szervizelésében központi koordináció mellett ésszerűsíteni kell.

I.) A megelőzésre vonatkozó jogszabályok egyértelműsítése, eljárási cselekményeket végzők továbbképzéseinek összehangolása, kötelezővé tétele, kontroll növelése, a szakág finanszírozásának rendszerbe illesztése, ügyintéző gépjárművek egységesítése, stb.

J.) Az OTSZ jelentősen át kell dolgozni. A normatívákat szakmai szempontok alapján kell meghatározni, alternatívák jogszabályban való rögzítésével, az eltérések számának, szubjektivitásának minimalizálásával. A feltételek javításának, megváltoztatásának fontos lépése a hatáskörök rendezése.

K.) A tűzmegelőzési hatáskörök újraosztása során először a szubszidiaritás figyelembe vételével az alapelveket célszerű tisztázni, kinek milyen szintű feladatokat kell végrehajtania.

L.) A 105-t meg kell hagyni, a 112-t pedig „lépcsőmentessé” kell tenni.

M.) A tűzoltóképzés technikai színvonalát európai szintre kell emelni.

N.) Olyan önálló, a hivatásos tűzoltókra vonatkozó illetményrendszer megalkotását javasoljuk, amely hosszú távú, az előmenetelben kiszámítható és egzisztenciálisan is biztonságot nyújt. A jelenlegi pótlékok beosztási illetménybe történő beolvasztását javasoljuk, valamint azt, hogy továbbra is maradjon meg a beosztási illetményben ki nem fejezhető pótlékokra való jogosultság, pl. a délutáni-éjszakai, szolgálati időpótlék.


Budapest, 2010. október


Pesztenlehrer Lajos ny.tű.ezredes

c.egyetemi docens

elnök

Forrás: http://www.vedelem.hu/files/UserFiles/File/HELYZET.pdf


VI.

A HÖTOSZ véleménye a „Katasztrófavédelmi rendszer

javításáról és fejlesztéséről” szóló elképzelésekről...


2010. December. 02. 14:56


Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok

Országos Szövetsége Elnök

8200 Veszprém, Dózsa Gy. u . 31

www.hotosz.hu

Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges / ( 88/590-620 / fax: 88/590-627


Szám: 99/2010.


Dr. BAKONDI  GYÖRGY tű. altábornagy Úrnak

Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Főigazgatója


Budapest 


Tisztelt Főigazgató Úr! 


A „Katasztrófavédelmi rendszer javításáról és fejlesztéséről” szóló – 3080/2010. számú – szabályozási koncepcióról kialakított szakmai véleményünkről az alábbiak szerint tájékoztatom.

A HÖTOSZ valamennyi tagjának megküldött munkaanyagra beérkezett véleményeket összegezve úgy ítéljük meg, hogy a koncepció, a katasztrófavédelmi szervekre (BM OKF, MKVI, polgári védelem)  és tevékenységre vonatkozóan racionális elképzeléseket tartalmaz, mely segítheti az Ország védelmi képességének fokozását, költséghatékony és átlátható rendszer megteremtését szolgálja.

Ugyanakkor  – kerülve, hogy olyan szakmai kérdésekben foglaljunk állást, melyek ugyan érintik szűkebb szakmánkat, de mint a rendszer egyéb elemei nem tartoznak hatókörünkbe – azt gondoljuk, hogy a tűzoltóságok rendszerbeli helyéről és szerepéről – jelentőségéhez, a katasztrófavédelem rendszerében betöltött gerinc-szerepéhez, „rangjához”, történelmi hagyományihoz, és nem utolsó sorban a rendszerváltást követően deklarált eszmei tartalomhoz, az önkormányzatiság, mint (az 1991. évi XX. törvényben jogilag is rögzített) demokratikus alapértékekhez való viszonyát tekintve – a koncepció aránytalanul keveset, tartalmában az önkormányzati tűzoltóságok szakmai erejéhez mérten semmilyen szakmai elképzelést nem fogalmaz meg.

Tény, hogy – a köznyelvben  elterjedt kifejezéssel élve – az „államosítás” kimondásra került, azonban ennek sem szervezeti, sem személyi, sem financiális, de még törvényalkotási vonatkozásairól  sem történt említés. E nélkül pedig a HÖTOSZ, mint érdekvédelmi szervezet megalapozott szakmai álláspontot kialakítani jelen pillanatban nem képes.

Tekintettel arra, hogy Szövetségünk a közelmúltban – hosszas, és alapos szakmai vita és egyeztetés után – kidolgozta a magyarországi tűzvédelem helyzetére és fejlesztésének irányaira vonatkozó elképzeléseit, (melyet megküldtünk Főigazgató úrnak) az abban foglaltakhoz képest újabb irányokat nem tartanánk szerencsésnek.

A  véleményezésre megkapott anyagban foglaltakkal kapcsolatban, tagjaink által megfogalmazott – az egyes fejezetekhez fűzött – véleményünket az alábbiak szerint foglalom össze:


 I. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni hatékonyabb védekezés kialakítása 


A  Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság minden olyan veszélyes anyaggal kapcsolatba kerülő létesítményt tartson nyilván és ciklikusan ellenőrizzen, amely a lakosságot veszélyezteti. Ezen ellenőrzések tekintetében az igazgatósági bírságot, helyszíni bírságot és egyéb hatósági jogokat gyakorolhasson.


II. A lakosságvédelem erősítése 


a) A katasztrófavédelmi ismeretek, iskolák tananyagában történő oktatása, a tanárok kiképzése a jelenlegi iskolarendszer és a gyerekek túlterheltsége miatt sajnos nem megvalósítható. A tűzvédelmi törvényben előírt tűzvédelmi oktatásból nem valósult meg szinte semmi a közoktatási rendszeren belül. Ennek bevezetésére szélesebb körű, az érintettekkel történő egyeztetésre, közös akaratra és cselekvésre lenne szükség.

b) A veszélyeztetett terület elhagyásának, valamint az oda történő belépés korlátozása szabályozásának jogát – mint elsőként intézkedő parancsnoknak –  a tűzoltás vezetőjének, illetve a kárhely parancsnokának  hatáskörébe kellene utalni. Ezen területhez kapcsolódóan szabályozni lenne szükséges minden kültéri rendezvényt, illetve az állandó tömegtartózkodásra szolgáló létesítmények használatát.

d) Az önkormányzatoknál tervezett védelmi referens intézményének bevezetése egy újabb párhuzamosságot eredményezne, a meglévő széttagoltságot növelné.


III. A polgári védelem szerepének erősítése, a polgári védelmi szervezetek alkalmazásának fejlesztése a) A polgári védelmi szervezetek fejlesztése


Olyan szervezeteket kell létrehozni, amelyek valós adatokon alapulnak és valósan igénybe is vehetőek . Az önkéntes polgári védelmi szervezetek létrehozása véleményünk szerint nem kijelölés és kötelezés útján hozható létre. Az önkéntes szó a tűzoltóságok esetében is kétértelmű, hiszen a köztestületi (fizetett) tűzoltókat is tömöríti, mely szó értelmezhetetlen ebben a szövegkörnyezetben. Az „önkéntesség” gyerekcipőben jár morális oldalról, a grandiózus létszámú és szakmai felkészültségű önkéntes szervezetek létrehozása valóban önkéntes alapon jelenleg illuzórikus. A szervezetek létrehozása indokolt és szükségszerű, de a szóhasználat erősen megtévesztő. Köteles, kijelölt, stb…. szervezeteknek kell nevezni őket, s máris értelmezhetőek az élet minden területén. Meglehetősen furcsa, felemás lenne, ha a valóban önkéntes szerveződés alapján működő szervezetek tagjaival szemben, egy feladat nem-, vagy nem megfelelő végrehajtása esetén szabálysértési, és büntetőeljárásokat kezdeményeznének. 


d) A „polgári védelmi hatósági és szakhatósági jogkörök bővítésének” csak akkor van értelme, ha a tervezetben jelölt hatékony anyagi jogszabályok jelennek meg, és végre szabályozva lesz az adott rendszer. A szakhatóság csak akkor töltheti be egy engedélyezési eljárásban a szerepét, ha sajátos szaktudását – természetesen megfelelő jogszabályi alátámasztással – tudja és akarja érvényesíteni, egységesen használni. Ennek hiányában csak formális, semmitmondó, minden esetben hozzájáruló szakhatósági állásfoglalásokról tudunk csak beszélni. Gondolatébresztő lehet, hogy ha ezek eddig hiányoztak a rendszerből, akkor milyen szakhatósági munkáról tudunk az utóbbi 10 évben beszélni a szakterület esetében?


f) Az önkéntes mentőszervezetek védekezésbe történő bevonásának, illetve támogatásának szabályozása A szervezetek igénybevételével, nyilvántartásával, valamint a velük való kapcsolattartással kapcsolatos feladatokat, hatásköröket a megfelelő szervekhez kellene telepíteni, illetve biztosítani kellene az esetleges „normál” helyzetben történő igénybevétel lehetőségét is.


IV. A katasztrófák elleni védekezés hatékonyabbá tételével és a finanszírozással összefüggő javaslatok c) Katasztrófavédelmi ügyeleti, informatikai rendszerek fejlesztése


A működő rendszer jelenlegi egyik leggyengébb pontja az EDR rádió rendszer. A valós problémákról már számos jelentés készült az elmúlt időben, a korábbi vezetés viszont ezt figyelmen kívül hagyta. Mielőtt továbblépésre kerülne sor, a problémát orvosolni szükséges. Ennek hiányában a rendszer működése kerül veszélybe.


d) A kihirdetett veszélyhelyzeti intézkedések tartalmi és a finanszírozási normatíváinak bővítése

A HÖT-k tekintetében a szállítási kapacitást érdemes átgondolni. A csapatszállítási kapacitás  „normál” helyzetekben megkönnyíti a munkát, mozgósításkor növeli a hatékonyságot, kitelepítéskor illetve anyagszállításkor a szállítási kapacitást. A HÖT-re építve egy kisebb „szállító vállalat” üzemeltethető a nap 24 órájában, külön rendelkezésre állás nélkül.


f) Katasztrófavédelmi célelőirányzat létrehozása

Ezen kérdéskörben – csatlakozva a további pontokhoz – legyen arra lehetőség, hogy a HÖT-ök a rendkívüli helyzetek költségeit az önkormányzatokhoz hasonlóan, megfelelően kontrollált módon közvetlenül igényelhessék.


h) Tűzvédelmi rendszer korrekciója 

Általános elvként elmondható, hogy a tűzvédelmi rendszer átalakítása nem szolgálhat rövidtávú megoldásokat, és amennyiben valamely szegmense nem megfelelőképpen működik, vagy csak kisebb átalakítást igényel, arra megfelelő megoldás található kisebb rendszerbeli átalakításokkal is. Egyebek között egyetértünk a szakmai felügyeleti rendszer pontosításával.  Az elmúlt 14 év bebizonyította, hogy a rendszer a jelenlegi formájában is működőképes és a jelenlegi jogszabályok helyes alkalmazása is lehetővé teszi az említett problémák megválaszolását. Bármely típusú  – beleértve az állami irányítás alatt lévő – tűzoltóság esetén is fontosnak tartjuk a munkáltatói jogok önálló gyakorlását, az önálló gazdálkodás és személyügyi tevékenység folytatását, a normatív finanszírozási rendszer fenntartása mellett. Ez esetben a központi szakmai irányítás és ellenőrzés erősítése mellett a tűzoltóságok kellő és szükséges önállósága is megmaradhatna.

A bekezdésben foglaltakkal kapcsolatban kérdésként merül fel, hogy miért utal arra a koncepció, hogy a helyi érdektől mentesíteni kell a tűzvédelmet? Optimális esetben a helyi érdek az államitól nem különbözhet jelentősen! Nem az a helyi érdek, hogy minél biztonságosabban éljenek az emberek az adott tűzoltóság területén, tehát minél hatékonyabb legyen a tűzmegelőzési tevékenység, minél jobb legyen a technikai ellátottság, és minél képzettebbek legyenek a tűzoltást és műszaki mentést végzők? Ha bármelyik szakmai rész nem jól működik helyben az adott településen, azonnal működésbe lép a visszacsatolás a lakosság, a képviselő testület részéről, kérdőre lehet vonni a parancsnokot, hogy mit miért tett, vagy nem tett meg. Tehát helyben is működik a szakmai tevékenység feletti kontroll. Katasztrófa helyzetben jelenleg is biztosított a megyei igazgatói, illetve felettes-szervi közvetlen irányítási jogkör.

Végezetül fontos megemlítenünk, hogy az, hogy melyik verzió jelenti a hatékonyabb tűzvédelmet az adott térségben, (az állami vagy az önkormányzati) az állandó vita tárgya. Szakmailag nagy különbség a végrehajtandó feladatokban nincs.

Nagy a különbség azonban abban, hogy

  • milyen plusz pénzügyi támogatást kap az állami normatíván felül az adott önkormányzattól a tűzoltósága. Az önkormányzati rendszerben óriásiak az eltérések, az állami rendszerben ez egységes;

  • a hatalom az állami rendszerben centralizált, az önkormányzatiban megosztott;

  • van különbség az identitás tudatban, a térséghez, településhez tartozásban. A tűzoltók kötődnek településükhöz, a városhoz, saját logó a ruhákon, autókon, saját zászló, de kötődnek a hivatásos státuszhoz az egyenruhához is;

  • önkormányzatiként nagyobb a parancsnok lehetősége megvalósítani elképzelését, ha támogatja a fenntartó, de ezzel felelősség is sokkal nagyobb.


A HÖTOSZ tagsága vállalja ezt a felelősséget, mert képesnek érzi magát megfelelni a kihívásnak.


Veszprém, 2010. november 30.


Tisztelettel:

MISKEY TAMÁS tű. alez.sk.

a HÖTOSZ elnöke

Forrás: http://www.hotosz.hu/hirek/291.html


 VII.

Létesítményi és Önkéntes Tűzoltóságok Országos Szövetsége

2013 Pomáz, Fáy András u. 51.

Postacím: 2013 Pomáz, Pf.88.

Titkárság tel: 26/525-043, fax: 26/325-123 Mobil: 20/406-55-11

E-mail: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

 

Tárgy: LÖTOSZ vélemény a Tűzvédelmi Koncepcióhoz

Szám 302/2010.


Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Dr. Hoffmann Imre tű. vezérőrnagy

Főigazgató-helyettes részére


Tisztelt Főigazgató-helyettes Úr !


A LÖTOSZ 2006-tól rendelkezik a hazai tűzvédelem fejlesztését célzó Koncepcióval, mely messze túl mutat a tagszervezetek közvetlen érdekein. A Koncepcióban megfogalmazottak egy részét sikerült megvalósítanunk, de több területen nem tudtuk még elérni, hogy a szükséges döntések, jogi szabályok megszülessenek.

Örömmel fogadtuk, és egyet értünk Dr. Bakondi György tü. altábornagy főigazgató úr azon kijelentéseivel, amiket a Tűzvédelmi Tanácsadó Testület alakuló ülésén, a LÖTOSZ elnökségi ülésén, majd parancsnoki értekezleteken megfogalmazott, hogy olyan katasztrófavédelmi rendszert kíván létrehozni, mely a jelenleginél jobb, szakmailag hatékonyabb és hosszú távon működőképes lesz. Ennek létrejöttében számít a szakmai szövetségek véleményére.

Ezek alapján a LÖTOSZ újra gondolta a 2006-ban elkészített Koncepcióját, és elfogadtuk a Tűzvédelem Korszerűsítése Programot. Az abban rögzítettek figyelembe vételével adtunk választ először a főigazgató úr 9 kérdésére, majd a Tűzvédelmi Tanácsadó Testület helyzetértékelését célzó 17 kérdésre.

A helyzetértékelés alapján kaptuk most a felkérést arra, hogy a Katasztrófavédelmi Koncepció társadalmi vitája keretében adjunk javaslatot a tűzvédelem rendszerének fejlesztésére, szükségesnek tartott intézkedésekre vonatkozóan.


A felkérés alapján a LÖTOSZ a következő javaslatokat teszi.

1) A különböző tűzoltó szervezetekhez rendelt feladat meghatározásához elengedhetetlen a települések veszélyeztetettség szerinti minősítése, annak meghatározása, hogy a veszélyeztetettség alapján milyen tűzoltó erő jelenléte vagy kiérkezése indokolt a veszélyeztetett településen. A 2008. január 1-től érvényes pontrendszer ebbe az irányba tett lépésként értelmezhető, de a települések besorolása elmaradt, illetve hiányzik egy másik nagyon fontos elem az esélyegyenlőség szempontjából, a működési terület egészére vonatkozó kiérkezési időnorma meghatározása.

(pl. az Országos Mentőszolgálatnál ez 15 perc, amit 260 mentőállomással /készenlétet ellátó végponttal/ az ország 85%-án képes teljesíteni.)

Ehhez képest a tűzoltóságok jelenleg 165 végponttal működnek (96 HÖT és 69 ÖT)

A Koncepcióban az Európai Unióban elfogadott időnorma teljesítéséhez hosszabb, akár 10 éves idő intervallum is rendelhető, ha tudatos lépések sorozata a kívánt eredményt garantálja. Meg lehet határozni jelenleg 15 vagy 20 percben, teljesíthetőnek ítélt idő múlva a szakmailag indokolt 10 percben.

2) Ugyancsak szükség van az „alapvédelem” és a „fedővédelem” követelményeinek szabályozására, mert ennek függvényében lehet a tűzoltó erők és eszközök, a tűzoltóságokkal szemben támasztott, egymásra épülő követelmények rendszerének, struktúrájának meghatározására.

Az alapvédelemre vonatkozóan, az állampolgárok érdekében meghatározandó célként kell kitűzni, hogy az elsődleges beavatkozásra képes egység minden településen a kiérkezési időnormán belüli beavatkozó képessége biztosított legyen.

3) A tűzvédelmi feladatok ellátására jelenleg 165 működési körzet van jogszabályban kijelölve. Ezek közül 96-ban hivatásos önkormányzati tűzoltóság, 69-ben önkéntes (köztestületi) tűzoltóság látja el a mentő tűzvédelmet, a jogszabályokból eredően azonos felelősséggel. Véleményünk szerint mivel az európai és hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az események 95 %-a I. fokozatú, (1+3 fővel), 1 vízsugárral felszámolható, a felelősségi viszonyokon nem célszerű változatni, de meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e további működési területtel rendelkező tűzoltóságok létesítése, vagy a jelenlegi működési területeken belül szakmailag indokolt a mentésre alkalmas egységek földrajzi távolságát csökkenteni. Erre leginkább a helyben beavatkozni képes önkéntes tűzoltó erők alkalmasak.

4) A LÖTOSZ javaslata az, hogy a működési területeken belül, a jelenlegi erők mellett elsősorban a 20 percen túl elérhető településeken tűzoltó őrsöket kell létrehozni, melyekben az önkéntes tűzoltók biztosítják a helyi védelemhez az elsődleges beavatkozást. Őrsként szervezhetők a jelenleg működőképes, megállapodássokkal bíró önkéntes tűzoltó egyesületek, de ott is lehet őrsöt létrehozni, ahol nincs működő ÖTE önkéntes tűzoltók szervezésével vagy a köteles tűzoltók igénybevételi szabályainak kialakításával.

5) Az őrsprogram általános kiterjesztése és az önkéntes tűzoltók szerepének erősítése szorosan összefüggő, tudatos fejlesztést, képzést, állami garanciákkal megerősített (kedvezményrendszer) ösztönzést is magában foglaló feladat.

Jelenleg az önkéntes tűzoltók szerepvállalásának fontosságát és szükségességét általánosan tartalmazó kinyilatkoztatások mögött nincsenek meg azok a jogszabályi, anyagi és társadalmi keretek, amiket a Tűzvédelmi Koncepcióban rögzíteni kellene. Talán legjellemzőbb példa ezen a területen, hogy az EDR rádió rendszerből az önkéntes tűzoltó egyesületek kimaradtak, így igénybe vételük egyik legalapvetőbb feltétele, kárhelyi kommunikációjuk nincs biztosítva.

6) Az önkéntes tűzoltók bevonását erősítő lépésként a Tűzvédelmi Koncepcióban meg kell határozni a működési terület tűzoltóságának lehetőségeit és felelősségét, kötelező feladatait az önkéntesek segítésében, az állam szerepvállalást és a helyi önkormányzatok kötelezettségeit ezen a területen, a szükséges változtatások végrehajtását a tűzoltók képzési rendszerében, anyagi erőforrásokat kell rendelni a fejlesztéshez és a működtetéshez, stb.

7)A tűzvédelem rendszerének fejlesztése a jelenleg biztosított állami források mellett csak korlátozottan biztosítható. Működést vizsgálva a rendszer elemeiben is, és ezért általában is alul finanszírozott. A HÖT-ök dologi kiadásai és a hivatásos tűzoltók bérszínvonala a HÖTOSZ és a szakszervezetek anyagai szerint nem elégséges. Előrelépést, és a hosszú távú tervezhetőséget jelentené, ha a közfeladat ellátó szervezetek mindegyike az általa átvállalt, azonos mutatókkal mért feladatarányos finanszírozást kapna az állami költségvetésből. Az önkéntes (köztestületi) tűzoltóságok jelenlegi évi 2 milliárd forintos költségvetési támogatását, a feladattal arányos szintnek megfelelő biztosítása 3,6 milliárd forintra emelése lenne indokolt.

Az önkéntes tűzoltó egyesületek képzésére, hiányzó eszközeinek biztosítására, működésük stabilizálására általunk meg nem becsülhető, de nagyságrendekkel több támogatást igényelne a jelenlegi évi 120 millió forintnál.

Fentiek alapján bármilyen átalakítás, ami a „kevesebb pénzből lehet jobb színvonalú tűzvédelmi rendszert működtetni” célt szolgálná, a tűzvédelem jelenlegi színvonalának csökkenésével járna.

8) Finanszírozási megtakarítást a szakmai elvárások folyamatos garantálása mellett csak pl. a 2000 pont alatti hivatásos önkormányzati tűzoltóságok önkéntes (köztestületi) tűzoltósággá alakítása, a készenléti egységgel nem rendelkező HÖT-ök megszűntetése eredményezhetne, de ez társadalmi feszültségeket gerjesztene az adott térségekben.

9) A tűzoltó munkakör nem szerepel a veszélyes munkakörök jegyzékében, ezért a Munka Törvénykönyve szerint önkéntes (köztestületi) és létesítményi tűzoltóságoknál foglalkoztatott főfoglalkozású tűzoltók semmilyen nyugdíj korkedvezményt nem kaphatnak, ezen a jogi szabályozáson változtatni kell.

10) A katasztrófavédelmi koncepcióban leírtakhoz hasonlóan, ha egy beruházás a lakosság irányában tűzvédelmi veszélyhelyzetet hoz létre, a létrehozó a veszélyeztetés preventív és mentő feladatait az általa okozott veszélyhelyzetnek megfelelő mértékében legyen köteles felvállalni, ezért felül kell vizsgálni és aktualizálni szükséges a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokról szóló 118/1996. (VII. 24.) Kormányrendeletet.

11) A létesítményi tűzoltóságokban rejlő többlet lehetőségeket szabályozott módon fel kell használni a nemzeti rendszer jobbítására. Így például:A létesítményi tűzoltóságok speciális beavatkozási képességeinek és tapasztalatainak alkalmazása (pl. veszélyes anyagokkal kapcsolatos, ipari beavatkozási tapasztalatok és képességek, nagyteljesítményű, habbal- és porraloltási potenciál).

12) Javasoljuk felszámolni a létesítményi tűzoltóságok működését feleslegesen megnehezítő, költséges és - más tűzoltóságokhoz viszonyítva - hátrányos megkülönböztetést (pl. kettős követelmény a munkavédelem és a PAV-1 vizsgáztatás területén, évenkénti „kéklámpa” engedélyezés).

A LÖTOSZ érdekelt abban, hogy a Katasztrófavédelmi Koncepción belül készülő Tűzvédelmi Koncepció kialakításában részt vegyen, ezért felajánljuk együttműködésünket a tervezet kidolgozóinak. Személyes konzultáció keretében egyértelműsíteni lehet a bonyolult részterületekről kialakított álláspontokat, bízunk benne, hogy erre a végleges döntések előtt lehetőségünk lesz.

Melléklet:

0 LÖTOSZ válaszai dr. Bakondi György tű. altábornagy főigazgató úr által feltett kérdésekre

1 A LÖTOSZ Közgyűlése által elfogadott Tűzvédelem Korszerűsítése Programja

2 Létesítményi Tűzoltóságok helye és szerepe Magyarország tűzvédelmi rendszerében

 

Pomáz, 2010. december 20.


Üdvözlettel:

Balog László

 

Forrás: http://lotosz.ddigital.hu/upload/hirek/363-OKF_level20101220..pdf


VIII.

Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Dr. Bakondi György tű. altábornagy Főigazgató Úr!

részére!

 

Tárgy: Vélemény


BUDAPEST.


Tisztelt Altábornagy Úr!


A Belügyminisztérium, illetve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság gondozásában elkészített, a katasztrófavédelmi rendszer javításáról és fejlesztéséről szóló szabályozási koncepció (21. oldal, utolsó bekezdésként, 15 sorban leírt), a Tűzvédelmi rendszer korrekciójára az alábbiak szerint fogalmaz:

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény kimondja, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója a tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében meghatározza a tűzvédelmi és műszaki mentési feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenőrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét, de ez a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal jogszabályi oldalról megtámogatásra nem került. Mivel az önkormányzatiság megteremtésével párhuzamosan nem került megfelelően tisztázásra a tűzoltóságok feletti szakmai felügyelet kérdésköre, ez azt eredményezte, hogy ellehetetlenült a szakmai hibák korrigálása, a hibázók felelősségre vonása.

Ez hosszú távon azt eredményezte, hogy sérült a tűzvédelmi törvényben megfogalmazott azon elv, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szervezet része, mivel az egységes elvek érvényesítésére nincs hathatós lehetőség.

E problémák kiküszöbölésére a tűzvédelem állami kézbe történő helyezésével nyílik lehetőség, amely egy helyi érdekektől mentes, megfelelőszintű irányítással bíró rendszer kialakítását biztosítja és hatékonyabb tűzvédelmet eredményez.”

Vitázni, egyeztetni, konkrét elképzelésekről véleményt alkotni, adatok, tények mentén lehet, de ezeknek a koncepcióban (az önkormányzati tűzoltóságokra vonatkozó 4-5 általános mondat) nyoma sincs.

A koncepcióban a "visszaállamosítás" indokaként felhozott érvek nem meggyőzőek, és annak végrehajtásával kapcsolatban nem látni egy szakmailag és gazdaságilag hatékonyabban működő, a jelenleginél kedvezőbb tárgyi és személyi feltételekkel rendelkező, a hivatásos szakma nagyobb megbecsülését biztosító tűzoltóság körvonalait sem.

Az önkormányzatok közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg az elmúlt időszak nagyarányú gépjármű-, és egyéb eszközfejlesztése sem. Mint ahogy a laktanyaépítés, a laktanyaépületeken végzett állagmegóvó, vagy éppen korszerűsítő beruházások sem.

A tűzvédelmi törvény 30. § (1) bekezdése szerint: „A hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság (a továbbiakban együtt: hivatásos tűzoltóság) egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szerv.”

A törvény egyetlen szava sem fogalmaz arról, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szervezet része, tehát nem igaz az az állítás, hogy az egységes elvek érvényesítésére nincs hathatós lehetőség.

A koncepció azon megállapítása, hogy a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal, jogszabályi oldalról támogatásra nem került, egyértelmű. Ez azonban nem a HÖT-nek a feladata, ezért őket, ezen feladat végrehajtásának elmaradásáért felelőssé tenni- finoman fogalmazva - nem szerencsés. A további megállapításokat a szerző ezen megállapításból vezeti le. A felügyeleti kérdéskör tisztázásának elmaradásából következik a szerző szerint, hogy ellehetetlenült a szakmai hibák korrigálása, a hibázók felelősségre vonása. Ha nincs szabályozás, akkor teljesen mindegy, hogy állami, vagy önkormányzati-e a tűzoltóság. Ebben nincs ok- okozati összefüggés, nem következik az egyik a másikból.

A fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatban a felügyeleti szervnek, a pk.-nak, a fenntartónak is kötelessége a szakmai hibák észlelése esetén a szükséges intézkedéseket megtenni, akár fegyelmi felelősségre vonást is kezdeményezni. A jogszabályok betartása mindenkinek kötelező. Ha valaki jogszabálysértést észlel, annak meg kell tennie a szükséges lépéseket, intézkedéseket stb. Tehát a felügyeleti szervnek is jogszabályi kötelessége adott esetben a fegyelmi felelősségre vonás, vagy annak kezdeményezése! Összességében a szakmai hibák korrigálása, a felelősségre vonás elmaradása nem a HÖT-ök, hanem a felügyeleti szerv hibájából történt. A szabályozások kiadásának elmaradása, a kényelmetlen helyzetek fel nem vállalása, a tapasztalat hiánya, vezetett oda, hogy ez a megállapítás megszülethetett. Az ellenőrzések minősége jobb lesz ha állami lesz a tűzoltóság? Attól lesz csak szabályozás, ha állami lesz? Megkövetelte valaki az egységes jogértelmezést, a munkát, a viseletet stb. elősegítette valaki? Leszabályozta? Tett ellene valamit? Ha nem miért? Eddig nem kellett volna? Kinek a feladata a szabályozások elkészítése, a szakmai felügyelet "aprópénzre" váltásának kidolgozása? Erős, csúsztatás minden OKF hibát a HÖT-ökre fogni, és a visszaállamosítást ezzel magyarázni.

Az egységes elvek érvényesítésére nincs hathatós lehetőség, áll az anyagban. Miért nincs? Mert az arra hivatott, és felhatalmazott szerv nem dolgozta ki, nem szabályozta részleteiben. Ha kidolgozzák, egyértelművé teszik, betartatják, akkor egységes lesz! Mindenhol az országban! Az egységes elveket ki kellett volna dolgozni! De nem a HÖT - knek. De ehhez, olyan vezető beosztású személyek is kellenek, akik átlátják a problémát, amik a végeken vannak.

Ha szabályozás van, akkor egységes lesz, és ez nem attól függ, hogy mi a tűzoltóság statusa. Ott van a pénzügy! Ott minden le van szabályozva, és ott a szabályok alapján ellenőrzik is!

Minden évben többször!! Nincs mellébeszélés! Vagy betartják, vagy nem. Igaz ott is vannak ellentmondásos rendeletek, melyek értelmezést, részletszabályozást igényelnének jogszabályi szinten.

Helyi érdekektől mentes, megfelelő szintű irányítással bíró rendszer kialakítását biztosítja ha állami kézbe kerül? Ott fenn, magasabb szinten, hogy van? Ott biztos, hogy mentes? Igen, bizonyos munkákat a köz érdekében pluszban is elvégeznek a tűzoltók a fenntartónak. (ünnepi zászlózás, intézmények jégcsaptalanítása stb. ) Ezért támogatást is kapnak egyes parancsnokságok.

Megfelelő szintű irányítás: Hát nem ugyanazok ez emberek dolgoznak? Ismeretük, hozzáállásuk jobb lesz csak attól, hogy változik a tűzoltóság statusa? Nem! Jobb, hatékonyabb munkát végeznek csak ettől? Nem!

A gondokat helyben kell megoldani, -az emberek érezzék magukénak a tűzoltóságot, - hathatós felügyeleti szerv iránymutatásaival, világos egyértelmű szabályozás kidolgozásával, a munkavégzés leegyszerűsítésével. A felmerült problémák összefüggéseinek megkeresésével, és az arra történő intézkedések kidolgozásával.

A rendszer csak akkor lesz hatékony, ha az ÖTE-k megerősítése megtörténik. A rendszer hatékonyabbá, gazdaságosabbá tételének nem a visszaállamosítás a módja. A rendszerben meg kellene nézni, hogy hová kell HÖT és hová elég az ÖT. Meg kell szüntetni a felesleges kettős irányítást, tovább kell fejleszteni a tűzvédelem önkormányzatiságát!

A tűzvédelmi és önkormányzati törvény alapján minden helyi önkormányzatnak biztosítania kelljen, hogy a városi/települési körzetben legalább egy megfelelően ellátott, felszerelt, képzett és hatékony tűzoltóság legyen, A tűzoltóparancsnok feleljen a rá bízott terület tűzvédelmi helyzetéért, az irányítása alá tartozó egység szakmai munkájáért, ütőképességéért és ezek alapján a munkájukkal összefüggő kérdésekben,az egységes jogszabályok keretei között, önállóan döntsenek.

Az anyagi forrásokkal kapcsolatban:

- azért mert állami lesz valami attól több pénzt kapnak a tűzoltóságok?

- nem mindegy, hogy mi a szervezet statusa?

- nem az elvégzett munka a lényeg?

A hivatásos tűzoltóság szervezését és szervezeti felépítését ma is jogszabályok rögzítik!

Mint azt előzőekben írtam, nem lehet indoka az államosításnak, hogy a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal jogszabályi oldalról megtámogatásra nem került, ez nem a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok hibája és felelőssége.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatójának irányítási feladatát a törvények szabályozzák!


1999. évi LXXIV. törvény

Hivatásos szervek

25. § (1) A katasztrófavédelem megvalósításában részt vevő Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a polgári védelem és az állami tűzoltóság országos szerveiből összevont, annak területi szervei, a megyei parancsnokságokból összevont, államigazgatási feladatot is ellátó rendvédelmi szervek.

(2) Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és annak területi szervei ellátják a hivatásos állami tűzoltóság, valamint a polgári védelmi szervezetek jogszabályban meghatározott feladatait.

(3) A katasztrófavédelmi szervezet országos hatáskörű központi szervre, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra és területi szervekre tagozódik, tagjai hivatásos állományúak, köztisztviselők és közalkalmazottak.

(4) Területi szervek a megyei igazgatóságok, amelyek alárendeltségében helyi szervként polgári védelmi kirendeltségek működnek. Budapest főváros polgári védelmi szervezete közvetlenül a központi szerv alárendeltségében működik, helyi szervei a kerületi kirendeltségek. A megyei igazgatóságok ellátják a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok, az önkéntes és a létesítményi tűzoltóságok közvetlen szakmai felügyeletét.


A központi szerv

26. § A központi szerv az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, amely önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. A főigazgató az alárendeltjei, az önkormányzati, a létesítményi, az önkéntes tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében:

a) ellátja az ágazati jogszabályokban számára meghatározott feladatokat,

b) meghatározza a polgári védelmi, a tűzvédelmi és műszaki mentési, a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenőrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét,

c) a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter irányításával közreműködik a katasztrófák várható következményeinek megelőzésére és elhárítására vonatkozó tervezésben,

d) kidolgozza a katasztrófavédelemmel összefüggő tervezési, szervezési, felkészítési szakmai elveket és követelményeket, végzi a lakosság mentésével kapcsolatos tervező, szervező feladatokat, vezeti alárendelt szervezeteinek a bekövetkezett események következményeinek felszámolására irányuló tevékenységét,

e) részt vesz a katasztrófák megelőzésére és felszámolására irányuló nemzetközi együttműködésben,

f) szükség esetén biztosítja a nemzetközi segítségnyújtásra kijelölt szervek rendelkezésre állását, illetve a külföldi állam katasztrófa sújtotta területeire történő kijuttatását, szervezi a nemzetközi katasztrófa segítségnyújtás gyakorlati végrehajtását, a szállítmányok továbbítását és folyamatos kapcsolatot tart a nemzetközi katasztrófavédelmi szervezetekkel, e tevékenységbe bevonja a különböző karitatív szervezeteket, a Magyar Vöröskeresztet és azokat a nemzetközi karitatív szervezeteket vagy azok magyar tagozatait, amelyek erre előzetesen a Főigazgatósággal megállapodást kötöttek,

g) ellátja a hatáskörébe tartozó hatósági, szakhatósági és szakértői feladatokat,

h) ellátja a polgári védelmi szervezetek létrehozásával és felkészítésével, ellátásával és alkalmazásával, valamint a lakosság és az anyagi javak mentésével összefüggő tervezési és szervezési feladatokat,

i) együttműködik a hazai és a nemzetközi katasztrófavédelmi szervezetekkel a katasztrófák elhárításában,

j) biztosítja a védelmi igazgatás szerveihez szükséges szakértőket, és részt vesz a védelmi igazgatás tervezési feladataiban,

k) együttműködik az országos illetékességgel eljáró szervek ágazati katasztrófaelhárítási szervezeteivel.


A központi szerv vezetője

27. § (1) Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója vezeti a központi szervet, irányítja a Főigazgatóság területi és helyi szervei működését és szakmai tevékenységét.

(2) A főigazgató felelős:

a) a területi és a helyi szervezetei működésének és szakmai tevékenységének irányításáért,

b) a jogszabályokban meghatározott feladatok végrehajtásáért,

c) a nemzetközi segítségnyújtásba bevont, alárendelt szerv folyamatos készenlétéért, a nemzetközi segítségnyújtás szervezéséért, az ezzel összefüggő feladatok koordinálásáért.


28. § (1) A főigazgató központi irányítási és felügyeleti jogkörében:

a) a megyei igazgatóságok vezetői számára közvetlenül utasítást adhat a külön jogszabályban meghatározott esetekben,

b) gondoskodik a Főigazgatóság szervezeti és működési szabályzatának, valamint más belső szabályzatainak elkészítéséről, összhangjáról és előírásaik végrehajtásáról,

c) jóváhagyja a megyei igazgatóságok szervezeti és működési szabályzatát,

d) külön jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol a Főigazgatóság, a megyei igazgatóságok, illetőleg a helyi polgári védelmi szervek vezetői felett.

(2) A főigazgató a katasztrófaelhárítás irányításával és koordinálásával kapcsolatos jogkörében:

a) biztosítja a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek működési feltételeit, tervezi és felügyeli a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő jóváhagyott fejlesztéseket,

b) javaslatot tesz a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter részére a katasztrófavédelem működését, feladatkörét érintő jogszabályoknak és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek megalkotására,

c) közreműködik a nemzetközi szerződések szakmai előkészítésében, a hatáskörébe tartozó nemzetközi kapcsolattartásban,

d) biztosítja a Kormány által kötött katasztrófavédelmi egyezményekben foglaltak maradéktalan végrehajtását,

e) biztosítja a regionális és határmenti együttműködéssel összefüggő feladatok folyamatos végrehajtását.

 

1996. évi XXXI. törvény


A központi katasztrófavédelmi szerv vezetőjének irányító tevékenysége


24/A. § A központi katasztrófavédelmi szerv vezetője

a) közvetlen utasítást adhat a tűzoltóság egységeinek a tűz oltási és műszaki mentési feladatokban történő részvételre, az ezzel kapcsolatos felkészítésre, jelentéstételre, működési területük elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti szolgálatuk elrendelésére,

b) kezdeményezi a tűzoltóságok Szerelési Szabályzata, a rendkívüli állapotban alkalmazandó Tűzoltási és Műszaki Mentési Szabályzat és a tűzoltó sport versenyszabályzat kiadását,

c) koordinálja a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok költségvetés tervezésével kapcsolatos feladatait.)

Nincs olyan probléma, amely kiküszöbölésére a tűzvédelem állami kézbe történő helyezésével nyílik lehetőség! Az államosítás nem oldja meg, hogy a tűzoltóság a helyi érdekektől mentes legyen! A tűzoltóság helyi szinteken jelenleg is megfelelőszintű irányítással bíró szerv, az államosítás nem biztosítja a hatékonyabb tűzvédelmet! 

Megjegyzésként, a 21 oldalas anyag 20 oldalon át az állami katasztrófavédelemmel és az állami polgári védelem problémáival és fejlesztésének szükségességével foglalkozik!

Amióta ember él a földön, megszakítás nélkül tart a küzdelem a természeti erőkkel.

Hazai viszonylatban már első királyunk, Szent István is felismerte a tűzvédelem fontosságát. Ezt bizonyítja rendelete: "Vasárnaponként minden ember templomba menjen, kivéve azok, akik a tűzfészekre vigyáznak."

Az óvintézkedések történetéhez tartozik Debrecen város tanácsának 1556-os határozata: minden ház előtt - olvashatjuk a határozatban - egy-egy dézsa víz tárolandó.

Az emberi szeretet és önzetlenség jegyében működő önkéntes tűzoltóság magyarországi intézményének eszméje a legnagyobb magyar fia, Széchenyi Ödön gróf nevéhez fűződik, aki nem átallott - magyar mágnás létére - a londoni tűzoltóságnál egy évig köztűzoltói szolgálatot teljesíteni, és nem sajnálta a fáradságot a külföldi tűzoltóintézmények tanulmányozására. Tanulmányútjáról hazatérve "A tűzoltás körül tett általános tapasztalatok" című munkájában rámutatott többek között arra, hogy "mindenekelőtt önkéntes tűzoltóságok létesítendők, mert községeink csak ennek költségeit bírják el, és ez az intézmény már csak azért is figyelmet érdemel, mivel kulturális jelentőségén kívül etikai beccsel is bír."

A rendszerváltozást követően alapvetően átalakult a gazdaság szerkezete, így fontos változások történtek a tűzoltóság szervezetében is. A múltban az 1936. évi X. törvénycikk szólt a tűzrendészet fejlesztéséről, majd az 1973. évi 13. törvényerejű rendelet, majd a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvény a tűzvédelemről való gondoskodást a települési önkormányzatok feladatkörébe utalta. Ezt követően az úgynevezett hatásköri törvény, az 1991. évi XX. törvény a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok székhelye szerinti települési önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladataként határozta meg a tűzoltást és a műszaki mentést.

A tűz elleni védekezés több évezredes hagyományra visszanyúló szervezet,ez a legősibb, talán legrégebbi tipikusan települési önkormányzati feladat, és jelzi azt, hogy a magyar önkormányzatok többsége képes ezt a feladatot magas szinten ellátni, és képes ennek a továbbfejlesztéséről is gondoskodni

Hazánkban, a korábbi szabályozásokhoz képest, idegen az állami tűzoltóságnak a léte is, hiszen 1948-ig nem létezett állami tűzoltóság, akkor került állami, centrális kialakítású szerv hatáskörébe, központosítás és a civil szférától való félelem. a tűzoltóság szerves fejlődését törte meg.

Tovább kell erősíteni a tűzoltóság önkormányzati jellegét, a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknak az erősítése lehet az egyetlen terület, amely a területen dolgozóknak, a tűz elleni védekezésnek, a műszaki mentésnek a körülményeit javíthatja. Itt meg kell említeni, hogy amikor az állam ezeket a feladatokat az önkormányzatoknak át adta, nem gondoskodott kellő mértékben az önkormányzatoknak és a tűzoltóságoknak az anyagi biztonságáról, a műszaki, személyi és tárgyi feltételeknek a biztosításáról. Ezt jelentős részben az amúgy is nehéz helyzetben levő önkormányzatokra bízta.

Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a tűzoltóság anyagi-technikai helyzetének a javítása az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságának érzetét is javítja.

Megállapítható, hogy a természeti, vagy ipari katasztrófák felszámolási munkálatai a tűzoltóság beavatkozásával veszi kezdetét.

A tűzoltóság személyi állományának felkészítése és jelenlegi eszközparkja nem alkalmas hosszú idejű igénybevételre a káresetek helyszínén.

A tűzoltóság a természeti és ipari katasztrófák felszámolásával kapcsolatos események felszámolására irányuló elsődleges beavatkozói tevékenységre készen áll, de további fejlődésre van szükség, amely a társszervekkel való közös munkavégzés kereteit is meghatározza. Annak érdekében, hogy katasztrófa esetén a tűzoltók az egész ország területén rendelkezésre álljanak, az elsődleges beavatkozásra képes jelenlegi rendszert tovább kell fejleszteni, hosszabb beavatkozásra is önállóan képesek legyenek, ezért létre kell hozni tűzoltó és mentő szervezetet, melyet a jelenlegi műszaki mentőbázisokra kell építeni. A műszaki mentőbázisok felszereltségének megállapításakor figyelembe kell venni a várható események által a tűzoltóságra háruló feladatokat, valamint a több megyére kiterjedő működési területet (természetesen egy súlyosabb természeti vagy ipari katasztrófa esetén – ugyanúgy, mint a tűzoltóság egyéb erőit, eszközeit – az ország bármely pontjáról az érintett területre lehet vezényelni)

Az elmúlt évtized gyakorlatai azt bizonyítják, hogy a különböző veszélyforrások közül azok jelenthetnek reális katasztrófaveszélyt, amelyek továbbterjedését a beavatkozó erők nem képesek megakadályozni, ezért a kockázati mutatok hatványozottan növekedhetnek. Az említett feladat megoldása elsősorban az elsődleges beavatkozás végrehajtására felkészült tűzoltó erőkre hárul.

A Magyar Tűzoltóság a szervezeti átalakulásokat követően a technikai átalakítás időszakát éli. Ma a tűzoltóság a műszaki feltételek (eszközök) hiányában csak részben képes eleget tenni a katasztrófa védelemből reá háruló elsődleges beavatkozói feladatoknak, azonban gazdaságilag még mindig a tűzoltóság fejlesztése a „legolcsóbb” megoldás. A jelenlegi elavult vagy hiányzó technikai eszközök beszerzését követően a szervezet képes lesz maradéktalanul kielégíteni az Alkotmányban, illetve a különböző jogszabályokban részére meghatározott feladatokkal kapcsolatos elvárásokat és még hatékonyabb alkotó eleme lehet a katasztrófák elleni védekezés rendszerének.

A tűzoltóság katasztrófaveszély-elhárításra történő mindenkori fejlesztése azért is célszerű, mert ezáltal elkerülhető egy új szervezet költséges és értelmetlen párhuzamos finanszírozása.

Ésszerűségi és gazdaságossági követelmények azt diktálják, hogy a meglevő eszközök felhasználásával minden feladatot az arra alkalmas szervezet oldjon meg, a társszervek segítségével.

A katasztrófák elleni védekezési rendszer kialakításában figyelembe kell venni, hogy a károsító alapjelenség zöme tűzeset, vagy műszaki baleset, amelyet kötelezettségei alapján a tűzoltóság hárít el. A természeti, vagy ipari katasztrófák felszámolási munkálatai a tűzoltóság beavatkozásával veszi kezdetét. Ez utóbbinál a tűzoltóság szerepe annál is jobban felértékelődik, mert elsődleges beavatkozóként kezdi meg a kárfelszámolást, sok esetben csak gyors és hatékony beavatkozásának eredményeként szüntethető meg a katasztrófa veszélyhelyzet.

A globális biztonság és katasztrófa-védelem egyik tényezője a szakmai javaslatok alapján létrehozott egységesség. Hazánknak az EU- s követelmények kialakítása végett, lépést kell tartani a tűzoltósággal szemben támasztott magas szintű tűzoltási, műszaki mentési és az egyre hangsúlyosabb szerepet kapó katasztrófavédelmi követelményekkel.

Az eszközpark és a felszerelések állapota folyamatos fejlesztésre szorul.

A gépjárműfecskendők fele még az 1997-1999 közötti beszerzésből származik, leamortizálódott, ezért folytatni, illetve felgyorsítani szükséges a tűzoltóságok technikai fejlesztését. A beszerzésre került eszközök bekerülési költsége az európai átlaghoz képest magas.

A várható változásoknak és szempontoknak megfelelően a tűzoltóság további technikai fejlesztésénél az elkövetkezendő években a katasztrófák elhárításához szükséges eszközök beszerzésére is indokolt koncentrálni.

A demokratikus állami és önkormányzati berendezkedés követelményeinek megfelelően az egységes katasztrófavédelmi rendszer keretében felül kell vizsgálni a katasztrófavédekezés erőinek, eszközeinek összetételét, továbbá a hivatásos állami, az önkormányzati, az önkéntes, a létesítményi tűzoltók, a polgári védelmi szervezetek, a karitatív szervezetek és az állampolgárok részvételének arányait.

Az együttműködés mechanizmusára vonatkozó tapasztalatokból kővetkezően elengedhetetlen, hogy a feladat-végrehajtás ne presztízskérdésként legyen kezelve, pl. egymás feladatainak és hatáskörének nem kellő ismerete, amely esetenként még vitára is okot ad a résztvevők között, a katasztrófa helyszínén. Az irányítási rendszer keretében a valóban felelős parancsnok meghatározása rendkívül körülményes( de szükséges!), hiszen a valamiféle részfeladatok ellátó szervezet vezetője esetenként e tevékenységét a teljes kárterületre ki kívánja terjeszteni.

A különböző káresetek és katasztrófák helyszínén esetenként a tűzoltósággal egyidőben más társszervek – elsősorban rendőrség, mentők, majd „második lépcsőben” a Polgári Vedelem, Magyar Honvédség – is részt vesznek a mentésben, vagy a mentés helyszínének biztosításában. Ebből következik, hogy ezeknek a társszerveknek a tagjai a tűzoltókra is leselkedő veszélyeknek, káros hátasoknak vannak kitéve, ezért indokolt részükre is megfelelő védőeszközöket biztosítani.

A hatékony tűzvédelem és a jól működő tűzoltóság megteremtéséhez, figyelemmel a külföldi és a második világháború előtti hazai gyakorlatra, nélkülözhetetlen a biztosítók hozzájárulása és annak növelése. Érdekeltségük egyértelműen igazolható, hisz ha kevesebb, illetve kisebb a tűzkár, akkor kártérítési kötelezettségük is mérsékeltebben jelentkezik.

A tűzoltó technikai eszközök fejlesztése kizárólag a biztosító társaságok vagyonbiztosításából származó 1,5%-os tűzvédelmi hozzájárulás és tűzvédelmi bírságokból befolyó összegekre épül – amely összegből évente több mint egy milliárd forint a MOLARI rendszerre fordítódik - , az állami költségvetés 1998. évtől tűzvédelmi eszközfejlesztésre nem biztosít forrást.

Ha a katasztrófák következményeinek elhárítása a polgármester feladatait, lehetőségeit meghaladja, akkor a megyei védelmi bizottság vegye át az irányítást, a polgármester a továbbiakban végrehajtói szerepet lásson el.

Az előttünk álló feladatok megoldása, a további reális tervek létrehozása és megvalósítása az anyagi lehetőségeinket figyelembe véve több évet vesz majd igénybe. Bízunk azonban abban, hogy az eddigi tapasztalataink és az új ismereteink átsegítenek az előttünk álló nehézségeken.

Végezetül - utolsó gondolatként - bízom abban, hogy a benyújtandó törvényjavaslat olyan törvénnyé válik, amely hosszú távon szabályozza majd a tűzvédelmet, a műszaki mentést és az önkormányzati tűzoltóság működését. A szemlélet változtatási irányok lehetővé teszik, hogy olyan törvény szülessen, amely egy megelőzésre koncentráló, hatékonyan működő, gyors tűzoltást és műszaki mentést megvalósító tűzoltóság kialakulását segíti elő, olyan keretet teremtve, hogy eleget tudjon tenni a katasztrófa védelemből reá háruló beavatkozói feladatoknak, amelyben a sokszor életét kockáztató tűzoltó egyértelműen tudja feladatát és érzi megbecsültségét.


Budapest, 2010.december 03.


Tisztelettel:

Nagy Gábor

nyugállományú tű. alezredes magyar állampolgár


  IX.

A nyilvánossá tett katasztrófavédelmi koncepció kapcsán online interjú Dobson Tibor tű. ezredessel az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Hivatalvezetőjével


Dobson Tibor tű.ezredes:

- Rendelet kötelez minden jogalkotót, hogy rendelettervezeteket hatályba léptetésüket megelőzően társadalmi egyeztetésnek vessék alá. Ezt az előírást alkalmazzuk a katasztrófavédelmi, tűzvédelmi koncepció kialakításakor is.

- A katasztrófavédelemnek mint megyei és országos szervezetnek egyik alapfeladata a tűzoltóságok felügyelete és szakirányítása, e tevékenység ésszerűsítését belső átszervezéssel kell megoldanunk. Ez a folyamat már megkezdődött. A tűzoltóság államosítása nem érdeke a katasztrófavédelemnek, hiszen attól a felügyeleti, szakirányítási tevékenység semmivel sem lesz könnyebb. Érdeke viszont az országnak, a finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatoknak, illetve a kiszámíthatóságot váró személyi állománynak.

- A kormányváltást követően új katasztrófavédelmi koncepció került kidolgozásra. A HÖT-ök állami rendszerbe vonásával hatékonyabban működő, egységes szemléletű szervezetrendszer alakítható ki.

- A helyi érdekektől mentes, kizárólag szakmai alapon működő irányítást kívánjuk erősíteni.

- A katasztrófavédelem a jövőben is betölti funkcióját, ezért országos és megyei szinten a két szervezet (polgári védelem és a tűzoltóság) nem válik szét. A tűzoltóságok új szervezetrendszerének kialakítása folyamatban van. A végleges állapot eléréséhez széleskörű egyeztetés szükséges.

- A Katasztrófavédelmi koncepció terveink szerint hosszútávon biztosíthatja a szervezet előtt álló feladatok eredményes végrehajtását, ezért is bocsátottuk társadalmi vitára, azt követően kerül a katasztrófavédelmi törvénycsomag az Országgyűlésasztalára. Az új szervezeti koncepció kialakításakor törekszünk annak szakmai és jogi megalapozására, ami elképzelésünk szerint az alkalmazhatóság, időállóság biztosítéka.

- A katasztrófavédelemnek törvényből eredő kötelessége miatt sem lehet célja a tűzoltóságok – idézve – elnyomása, viszont egyik alapvető feladata szakmai felügyeletük, és szakirányításuk. Az OKF-en és a megyei igazgatóságokon történő átszervezések kapcsán kialakítottuk a tűzvédelmi főfelügyelő, illetve felügyelői rendszert, így biztosított a szakma szempontjából homogén kontroll.

- A szakmai felügyeleti tevékenységet folyamatosan nehezítette a kikényszerítés lehetőségének a hiánya. Hiába észrevételeztük akár a jogszabálysértéseket is, a hibák megszüntetéséhez az érintett pozitív hozzáállására lett volna szükség. A polgármester által védett parancsnokkal szemben nem állt a szakmai felügyelet rendelkezésére olyan hatékony eszköz, amely a problémák megszüntetését garantálta volna.

A szakmai felügyeleti tevékenység súlyát emeli, hatékonyságát javítja a döntés kikényszerítési lehetőségének megléte. Ez, az erős szakmai felügyelet biztosítása mellett egyértelműen az állami tűzoltóság létrehozását indokolja. Napi gyakorlat, hogy a szakmai felügyeletet gyakorlók feltárják a hiányosságokat. A hibák kijavítása — kikényszerítési lehetőségek hiányában — csak az érintettek szakmai elhivatottságától, jóindulatától függ. Ez a magas szintű szakmai munkát hátráltatja.

- A tűzoltóságok úgynevezett államosításával kapcsolatban válaszom a következő: A hivatásos tűzoltóságokról azt gondolom, hogy esetükben a „hivatásos” a lényeg, hiszen lehetőségeik és hatáskörük garantálja a megfelelő működést, ami persze nagyobb felelősséget is ró rájuk. Ahogyan azt már többször kifejtettem, működőképesnek tartom az állami, de az önkormányzati fenntartói megoldást is. Mindkettő mellett és ellen is szólnak persze érvek. Azt viszont tényként kell kezelni, hogy a beszerzések, az üzemben tartás, a személyi állomány stabilitása, vagyis az ország tűzvédelmi eredményeinek megőrzése és fejlesztése a jelen gazdasági viszonyok között erőteljesebb központi felelősség és hatáskör növekedés nélkül nehezen képzelhető el. Az államosítás nem jelenti a történelem kerekének visszaforgatását, az. alapfeladatok megváltoztatását, sem a tűzoltóság „polgári védelmesítését. Jelenti viszont a közpénzek felhasználásának erőteljesebb ellenőrzését, a követelmények helyi sajátosságokat szem előtt tartó egységesítését, hatékonyabb erő- eszközgazdálkodást.

- Minden szervezetnél elvárás a költségvetés áttekinthetőségének biztosítása. Az állami tűzoltóság jogi helyzete ezt biztosítaná.

- Európában több olyan ország is van, ahol állami tűzoltóság működik, csak két közelít említek, Szlovákiát, Lengyelországot, de mondhatnám a távolabbi Nagy-Britanniát is.

- A technikai fejlesztések során a tűzoltók (HÖTOSZ, LÖTOSZ, HTFSZ) műszaki bizottságainak szakembereit eddig is bevontuk az előkészítő munkába és a továbbiakban is rájuk támaszkodva állítjuk össze a fejlesztés szakmai programját. Az OKF nyomán nagyobb hangsúlyt kíván fordítani a valós helyi igények alaposabb megismerésére és lehetőségek szerinti teljesítésére.

Abban talán egyetértünk, hogy nem minden támogatható szakmailag, mint ahogyan az is nehezen vitatható, hogy egymástól teljesen eltérő igényeket nem lehet kielégíteni.

- Az új felszerelések és tűzoltógépjárművek beszerzése folyamatosan, közbeszerzési eljárások révén történik. A már megkötött szerződések alapján elmondható, hogy 2011-ben gépjárműfecskendők, vízszállító gépjárművek, felújított fecskendők vásárlására lesz lehetőség, a folyamatban lévő beszerzési eljárások pedig további védőfelszerelések, eszközök átadását biztosítják majd jövőre.

2007. évi pályázatok mennyiségi és pénzügyi igénye lényegesen meghaladta az elmúlt időszakra rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségeket, ráadásul egy törvényi változás nyomán a rendelkezésre álló forrás több feladat megoldását is lehetővé tette. Biztosítja ugyanis a tűzoltók által is kért laktanya beruházási és felújítási lehetőségeket, továbbá az ugyancsak tűzoltók érdekeit szolgáló oktatástechnikai eszköz feltételeinek javítását.

Mindezek ellenére idén több mint 2 milliárd Ft értékű technikai eszköz átadása történt meg, szerződések születtek gépjárműfecskendők beszerzésére és felújításokra is. Most is zajlanak laktanya-beruházások és felújítások, valamint a 2007-ről áthúzódó eszközbeszerzési eljárások. (kesztyű, gázvédő ruha, mászóöv, hőkamera, stb.)

Ez összességében leköti a 2010-re rendelkezésre álló 5 milliárd forintos forrást.

Ami az önrészt illeti: az jellemzően 20 vagy 10 százalék, a hátrányos helyzetű települések további kedvezményeket kaptak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az újonnan felszerelő 1500 tűzoltó térítésmentesen kap védőfelszerelést és védőeszközöket is. Mindez óriási összeg, miközben tudni kell azt is, hogy az önkormányzatok is állami forrásból fizetik a technikai fejlesztések önrészét.

- Helikopter vagy repülőgép beszerzését nem tervezzük a közeljövőben, nemcsak a magas beszerzési, hanem a fenntartási költségek, és a személyi és dologi vonzatai miatt sem.

- A vegyimentő konténerek gázvédő-ruházatának pótlását célzó felmérések megtörténtek, a jövő éves költségvetés alapján a beszerzésre sor kerülhet.

Fontosnak tartom azonban a pályázatok kiírásánál a területi adottságok, igények figyelembe vételét.

- A fehér foltok megszüntetése érdekében eddig is komoly lépéseket tettünk. Lehetőséget biztosítottunk tűzoltó őrsök létrehozására. Támogattuk új önkéntes tűzoltóságok megalakítását. Nevezettek működési területének kiterjesztéséhez javaslatot tettünk. Jelenleg erre van is jogi lehetőség.

A hatékonyan működő tűzoltó egyesületeket pályázatok kiírásával támogatjuk. A fehér foltok teljes megszüntetése azonban az ország településszerkezetéből és a lakosság eloszlásából adódóan komoly nehézségekbe ütközik. Sok helyen — a lehetőségekhez mért támogatás mellett is — hiányzik az ez irányú lakossági akarat.

A jövőben – a pénzügyi feltételektől függően –fokoznunk kell a tűzoltó egyesületek támogatását, szakirányítását, mert alapvető feltétele a fehér foltok megszüntetésének.

- Új szolgálatszervezési rendszer bevezetéséhez először ki kell alakítani a tűzoltóság új szervezeti struktúráját. Csak ezt követheti a szervezeti kategóriák módosítása, ezután a szolgálati rendszer felülvizsgálata, esetleges átalakítása.

A rendszer megváltoztatásához a vonatkozó törvények módosítására van szükség.

- Nincs tudomás szerződéses tűzoltók felvételéről, ilyen lépést nem tervezünk.

- Nem változik a tűzoltók heti munkaideje. A jelenlegi szabályozás nem teszi azt lehetővé.

- Tekintettel a további évek létszámfejlesztésére, várható a 24/48 órás szolgálati rendszer felülvizsgálata.

- A többlet szolgálat pénzbeli megváltása miatti távolléti díj iránti kérelem benyújtásával és rendezésével kapcsolatban a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 342. § (1) bekezdés j) pontja értelmében: „Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben részletesen szabályozza: a 276/A. § szerinti távolléti díj iránti kérelem elbírálásának és kifizetésének eljárási rendjét.” Jelenleg készül a Kormány számára az az előterjesztés, amely tartalmazza, hogy milyen ütemezésben, milyen finanszírozási feltételekkel zárhatóak le a jogos követelések.

- A tűzoltók bére, mint minden rendvédelmi szerv dolgozójáé, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) alapján kerül meghatározásra. Amennyiben változás következik be a bérezésben, úgy természetesen a tűzoltókat is érinteni fogja.

- Államosítást követően, a hivatásos létszám csökkentését nem tervezik!!

- A kategória besorolásokat felülvizsgálják, elbocsátást viszont nem terveznek!!

- Nincs tudomásom szerződéses tűzoltók felvételéről, ilyen lépést nem tervezünk.

- A nyugdíjba vonulást nem a szervezet átalakítása, hanem a jelenlegi kedvező nyugdíjba vonulási feltételek generálják.

- Parancsnoki beosztás: A pályáztatás most is szükséges, az, hogy csak 5 évig lehet valaki pk-i beosztásban és 5 évenként újra kell az adott beosztáshoz pályázatot benyújtani, a Parlament által elfogadott rendészeti törvénycsomag nem tartalmaz erre vonatkozó módosítást.

- Az elmúlt években mintegy 300 státusszal csökkent a katasztrófavédelem létszáma, ami jelentős mértékben nehezítette az alapfeladatok ellátását. Ezért már jövőre és később pedig a költségvetési lehetőségek függvényében ezt a hiányt vissza kell pótolni. 2011-ben nem a polgári védelem, hanem a katasztrófavédelem területén található státuszok száma növekedhet százzal, ami remélhetőleg elősegíti a feladatok zökkenőmentes ellátását

A jelentősebb létszámnövelésnek költségvetési korlátai vannak, bár szakmailag indokolt lenne.

- A szervezeti változás a tűzoltóságok dolgozóit érinti függetlenül attól, hogy hivatásos állományban vagy közalkalmazottként végzik a feladatukat.

A hivatásos állományra a Hszt. vonatkozik, a közalkalmazottakra a Kjt., mivel a két törvény eltérő szabályokat tartalmaz, hivatásos és közalkalmazotti állomány, különböző törvényi szabályozás szerint tevékenykedik.

A felvetett probléma – (hivatásos-közalkalmazott: más más statusban látják el ugyanazt a feladatot, persze a bér sem ugyanaz a status miatt azonos beosztás mellett.) - megoldása a katasztrófavédelem szervezetén túlmutat, a jelenleg hatályos szabályozók miatt valóban feszültséget okozhatnak a szervezetben, és bár az ügy megfontolásra érdemes, tekintettel az államháztartás jelenlegi helyzetére, megvalósulására reális lehetőséget nem látni. A rendszer megváltoztatásához a vonatkozó törvények módosítására van szükség.

A hatályos jogszabályok értelmében a rendészeti szerveknél dolgozó közalkalmazottak a rájuk vonatkozó törvény előírásai alól nem vonhatók ki.

Az új szervezeti struktúrában is szükségesnek tartjuk, hogy a hivatásos állomány és a közalkalmazottak együtt biztosítsák a feladatok magas színvonalon történő ellátását.

- A tűzoltók (és a katasztrófa- és polgári védelmi szakemberek) képzési rendszerében valóban lesznek változások. Az egységes, moduláris rendészeti szakképzési rendszer anyaga még nem végleges. Jelenlegi tartalmában valóban nem tükrözi a tűzoltó képzések valós tartalmi és formai elvárásait, de további egyeztetést kezdeményeztünk egy közös, mindenki számára elfogadható megoldás kialakítására.

Alapvetően egy, a szakképzést megelőző, közös „rendészeti modul” bevezetése. Ez része az egységes moduláris rendészeti képzési rendszerhez való csatlakozásnak, amelyet minden rendvédelmi szerv képzési rendszerébe bevezetnek és az feltétele lesz az állományba vételnek.

A tervezett időtartam esetünkben 3 hónap, amit jelenlegi terveink szerint csak központilag tudunk végrehajtani, tehát a jövőben megyei igazgatóságok által szervezendő tűzoltó szakképzéseket is meg kell, hogy előzze a közös alapozó modul központi végrehajtása.

A tűzoltó szakképzés decentralizációját több éve szeretnénk megvalósítani. Ennek értelmében az ország legalább 3 régiójában tervezzük létrehozni a képző, továbbképző bázist a KOK kihelyezett intézményeként.

Tűzoltás- műszaki mentés vezetésére jogosító első (legalacsonyabb szintű) képesítési forma a tűzoltó technikus szakképzés. Ezt valójában egységesen kellene alkalmazni minden tűzoltóság estében. A képzési rendszer múltbeli kialakításakor (2000. év) azonban figyelembe vették, hogy az önkéntes és létesítményi tűzoltóságok tagjait nem lehet egy éves összevonásra kötelezni, mivel ez idő alatt nincs jövedelmük. Ezért született meg a levelező rendszerű önkéntes és létesítményi tűzoltó parancsnoki képzés, amely nem OKJ-s, tehát átlépési lehetőséget (vagy ráképzést) sem tudunk biztosítani az OKJ-s technikusi képzésbe.

A jövőre vonatkozóan – változások is ezt támasztják alá – , a képesítési követelmények egységesítése a cél.

- Mivel az EDR eszközök beszerzésekor az önkéntes tűzoltó egyesületekről szóló 33/2008 törvény még nem volt hatályban, ezért az darabszámok meghatározásakor nem vették figyelembe az ÖTE-ket és az LT-kat.

A jogszabály megjelenése óta az OKF dolgozik annak megvalósításán, hogy a szerződéssel rendelkező Egyesületek is hozzájussanak a kapcsolattartáshoz feltétlenül szükséges számú EDR terminálhoz.

Az ÖTE-k az EDR rendszer bevezetése óta csatlakozhatnak az EDR rendszerhez, a szükséges terminálokat saját forrásból az OKF-n keresztül tudják beszerezni.

A 2011. évi költségvetési törvény tervezésekor a BM OKF az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatásaként a 2010. évi összegre, 120,0 m Ft – ra tett javaslatot. A jelenleg elérhető költségvetési törvénytervezetben is ez az összeg szerepel.

A lakosság mentő tűzvédelmének magas szintű biztosítása érdekében továbbra is szándékunkban áll az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatása. Ehhez többek között pályázati lehetőségeket biztosítunk.

Az OKF vezetése mindenképpen szeretné megoldani a kárhelyszíni kommunikáció problémáit. Az érvényben lévő EDR utasítás lehetőséget ad arra, hogy a tűzoltóságok ügyeletei az EDR-től eltérő rádió rendszert használjanak.

Az EDR használatát szabályozó 109/2007 (V.15.) kormányrendelet tiltja, hogy csoportkommunikációra a HÖT-ök más kommunikációs rendszereket használjanak. A régi URH frekvencia engedélyeket a KFGH az EDR bevezetésével egyidőben visszavonták.

- A híradó szakembereknek egyre újabb számítógépes alkalmazások működtetését kell elsajátítaniuk. Ezek átlagos felhasználói ismeretet követelnek meg a munkavállalótól, és ez a tudás a munkáját nagymértékben segíti, és persze a vezetés adatszolgáltatási igényét is kiszolgálja.

Új, átfogó informatikai rendszerek bevezetésekor pedig, ahogyan eddig is oktatás/továbbképzés keretén belül biztosította az OKF. Ezek a képzések a megyei igazgatóságok szintjéig valósultak meg, és az itt kiképzett szakemberek adták tovább az ismeretanyagot a tűzoltóságoknak.

- A védőruhákkal kapcsolatban fontos tudni, hogy megfelelő védelmet csak sérülésmentes, az eredeti védőképességet biztosító ruházat szolgáltatja, vagyis csak azokat a ruhákat lehet kiselejtezni, amelyek védőképessége nem megfelelő.

- A HÖT-ök által leadott gépjárműfecskendőket elsősorban a működési területtel rendelkező tűzoltóságok kapják meg teljes felújítást követően (Steyerek, Csepel-Metz-ek, Mercedesek), az egyéb korábbi gyártású fecskendők ÖTE-knek történő átadását az OKF támogatja és szorgalmazza.

- Jelenleg 19 VFCS mérőautó az országban, ez a technika nagyon fontos a speciális műszerei és eszközei révén a helyszíni felderítés és beavatkozás végrehajtásában, továbbá a beavatkozó állomány támogatásában.

- A tűzvédelmi szakvizsgáztatásra jogosultakkal szembeni követelményeket:

Nyilvánvaló, hogy a szakmai színvonal emelkedését eredményezi, ha a vizsgabizottság tagjaira ugyanazok a képesítési követelmények vonatkoznak, mint az elnökre és nem vitatható annak szükségessége sem, hogy a mérnöki módszereket igénylő, tervezői munkák esetében a vizsgáztatónak is rendelkeznie kell műszaki mérnöki végzettséggel.

- A május-júniusi árvízi védekezés során a tűzoltóságoknál felmerült személyi, illetve dologi kiadások megtérítése a BM OKF közreműködésével valósult meg. Az árvízi védekezésre biztosított keret a tűzoltóságok állami, normatív támogatásán felüli támogatás, mely egy adott veszélyhelyzet során keletkezett többletkiadások fedezetéül szolgált.

- A közeljövőben főigazgatói intézkedés ad iránymutatást a kommunikációra, amely természetesen figyelembe vette a Belügyminisztérium által kiadott jogszabályt is. Jelenleg nem tervezzük a megyei szóvivői státuszok kialakítását.

- A legutóbbi főigazgatói értekezleten a Főigazgató úr felhívta a figyelmet arra, hogy katasztrófavédelmi szakember kifejezéssel a tűzoltók munkáját ne kommunikáljuk.

- A Főigazgató Úr egyetlen látogatása alkalmával sem tett sértő, vagy lekezelő kijelentést az önkéntes tűzoltóságokra sem, sőt kifejezetten elismerően beszél tevékenységükről, valamint számít a szakmai szövetségek és az érdekvédelmi szervezetek mindenkori véleményére, javaslataira.

- A koncepció kidolgozói nem a hibák elkövetőit, hanem a megoldást keresték.


Budapest. 2010. december 10.


Ollózta: Nagy Gábor

Forrás: http://www.langlovagok.hu/langolo/80_allami-tuzoltosag-mellett-ervelt-az-okf-hivatalvezetoje


X.

Tisztelt Államtitkár Úr! 1936.-ot írtunk!


1936. évi X. törvénycikk

a tűzrendészet fejlesztéséről

1. § (1) A törvényhatósági jogú és a megyei városok hivatásos tűzoltóságot kötelesek fenntartani, amelynek élén törvényhatósági jogú városban a tűzoltófőparancsnok, megyei városban a tűzoltóparancsnok áll. A főparancsnokot, illetőleg a parancsnokot és a hivatásos tűzoltóság tisztikarának tagjait a főispán, Budapest székesfővárosban a tűzoltófőparancsnokot a főpolgármester a hivatásos tűzoltóság tisztikarának többi tagjait a polgármester nevezi ki. A kinevezéseknél az országos tűzrendészeti felügyelőt (5. § (1) bek.) meg kell hallgatni.

(2) Nagy- és kisközségekben a tűzoltóság szervezetét és a tűzoltói szolgálat ellátását a belügyminiszter a 10. § alapján kiadott rendeletben szabályozza.

(3) A büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a szolgálatban levő tűzoltót hatósági közegnek kell tekinteni.

2. § (1) A belügyminiszter törvényhatósági jogú, úgyszintén megyei városokat, valamint nagy- és kisközségeket - teherbíróképességük figyelembevételével - tűzoltói szervezetük és berendezésük kiegészítésére kötelezhet.

(2) A törvényhatóság első tisztviselője nagy ipari és mezőgazdasági üzemeket, ha megfelelő tűzoltói berendezésük és tűzoltóságuk nincs - amennyiben a helyi viszonyok ezt indokolttá teszik - a kerületi kir. iparfelügyelő, illetőleg a vármegyei gazdasági felügyelő meghallgatásával külön tűzoltói berendezés és külön tűzoltóság fenntartására kötelezhet. Az ilyen ügyekben másodfokon a belügyminiszter az ipari üzemek tekintetében az iparügyi, a mezőgazdasági üzemek tekintetében a földmívelésügyi miniszterrel egyetértően határoz.

3. § (1) A tűzvédelmi szervezetek megállapításánál és az ilyen berendezések létesítésénél a légitámadás ellen irányuló védelem követelményeire figyelemmel kell lenni.

(2) Légitámadás veszélye esetében a veszélyeztetett város, illetőleg község tűzrendészeti szervezete - a veszély tartama alatt - a légitámadás elhárítását irányító katonai parancsnok vezetése alatt áll.

4. § (1) Tűzrendészeti ügyekben - amennyiben ez a törvény vagy ennek alapján kiadott rendelet eltérően nem rendelkezik - a következő hatóságok járnak el:

elsőfokon nagy- és kisközségekben a főszolgabíró, megyei városokban a polgármester, törvényhatósági jogú városokban a polgármester által kijelölt tisztviselő, Budapesten a kerületi elöljáró;

másodfokon a törvényhatóság első tisztviselője;

harmadfokon a belügyminiszter.

(2) Azt, hogy az ipartelepekre és a közlekedési vállalatokra vonatkozóan tűzrendészeti ügyekben mely hatóságok, illetőleg szervek járnak el, a belügyminiszter, az iparügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértően rendeletben állapítja meg.

5. § (1) A belügyminiszter a tűzrendészet felett a főfelügyeletet az országos tűzrendészeti felügyelő közreműködésével gyakorolja.

(2) Az ország területét tűzrendészeti kerületekre kell felosztani; egy-egy kerület élén a kerületi tűzrendészeti felügyelő áll.

(3) A vármegye tűzrendészeti felügyeleti szerve a vármegyei, a járásé a járási tűzrendészeti felügyelő. Törvényhatósági jogú, illetőleg megyei városban a tűzrendészeti felügyeletét a hivatásos tűzoltóság főparancsnoka, illetőleg parancsnoka látja el.

(4) Az országos tűzrendészeti felügyelőt és a kerületi tűzrendészeti felügyelőket a belügyminiszter, a vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelőket a főispán nevezi ki. A kerületi, a vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelők kinevezésénél az országos tűzrendészeti felügyelőt meg kell hallgatni. Vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelői tisztségre - e törvény hatálybalépése után - csak vármegyei vagy városi tisztviselőt lehet kinevezni, aki ezt a megbízást elfogadni köteles. Az országos vagy a kerületi tűzrendészeti felügyelői tisztségre kinevezett vármegyei vagy városi tisztviselő szintén köteles ezt a megbízást elfogadni.

(5) Az országos tűzrendészeti felügyelő megbizatása tíz évi, a kerületi tűzrendészeti felügyelők megbizatása öt évi időtartamra, a vármegyei és a járási tűzrendészeti felügyelők megbizatása pedig visszavonásig terjedő időre szól. Ha azonban a vármegyei vagy járási tűzrendészeti felügyelőnek vármegyei tisztviselői tényleges szolgálata bármely okból megszűnik, ezzel egyidejűleg tűzrendészeti felügyelői megbizatása is véget ér.

(6) A tűzrendészeti felügyelők feladatkörük ellátásáért költségátalányt kapnak. A költségátalány nagyságát a 9. §-ban említett bevételek terhére a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően állapítja meg.

6. § Vármegyékben a vármegyei tűzrendészeti felügyelő, törvényhatósági jogú városokban - Budapest székesfőváros kivételével - a tűzoltófőparancsnok tagja a törvényhatósági bizottságnak, megyei városokban pedig a tűzoltóparancsnok tagja a képviselőtestületnek. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésében a tűzoltófőparancsnok jogállása ugyanaz, mint amelyet a fennálló jogszabályok (1934:XII. törvénycikk 2. §-a (2) bek.) a szakszerűség képviselőire nézve megállapítanak.

7. § A vármegyei és a törvényhatósági jogú városi (5. § (3) bek.) tűzrendészeti felügyelőnek - működése területén - a közigazgatási hatóság határozata ellen, annak tűzrendészeti vonatkozásaiban fellebbezési joga van. A vármegyei és a törvényhatósági jogú városi (5. § (3) bek.) tűzrendészeti felügyelő azonban nem fellebbezheti meg a törvényhatóság első tisztviselője, a törvényhatósági bizottság, a kisgyűlés és a közigazgatási bizottság határozatát; e hatóságok határozata ellen, annak tűzrendészeti vonatkozásaiban a fellebbezés joga a kerületi tűzrendészeti felügyelőt illeti meg.

8. § (1) A szervezett tűzoltóságokat törvényhatósági tűzoltószövetségekbe, ezeket pedig országos tűzoltószövetségbe kell tömöríteni. A szövetségi tagsági díjakról a városok és községek költségvetésében kell gondoskodni.

(2) A tűzoltószövetségek szervezetének és feladatkörének főbb szabályait, valamint a tagsági díjak legmagasabb mértékét a belügyminiszter rendelettel állapítja meg; egyébként szervezetükről és feladatkörükről a tűzoltószövetségek alapszabályaikban rendelkeznek. Az alapszabályokat a belügyminiszter az érdekelt miniszterek meghallgatásával láttamozza. A tűzoltószövetségekkel kapcsolatos pénzügyi vonatkozású kérdésekben a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően jár el.

9. § (1) A tűzbiztosítással foglalkozó biztosító magánvállalatok kötelesek országos tűzrendészeti járulékot fizetni. Ezek a járulékok a biztosítottakra nem háríthatók át.

(2) A tűzrendészeti járulék alapja a biztosító magánvállalatok belföldi közvetlen tűzbiztosítási bruttó díjbevétele.

(3) A tűzrendészeti járulékot a biztosító magánvállalatok az 1935. évi szeptember hó 30-át követő időre eső díjbevételeik után kötelesek fizetni. Újonnan keletkezett vállalatoknál a járulékfizetési kötelezettség az üzlet megkezdését követő hó elsejével kezdődik. Megszűnik a fizetési kötelezettség annak a hónapnak a végével, amelyben a vállalat üzletműködését végleg megszűntette.

(4) A tűzrendészeti járulék kivetési kulcsát, mely 1%-nál kisebb és 2%-nál nagyobb nem lehet, a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve évenkint állapítja meg.

(5) A tűzrendészeti járulékot köteles a vállalat a Biztosító Magánvállalatok állami felügyeletéről szóló rendelkezések értelmében fizetett felügyeleti díjakra megállapított szabályok szerint negyedévenkint a Biztosító Magánvállalatok m. kir. állami felügyeleti hatóságának minden külön felhívás bevárása nélkül befizetni s a befizetéssel egyidejűleg a belföldi közvetlen tűzbiztosítási bruttó díjbevételek naplókivonatát a felügyelőhatósághoz beterjeszteni.

(6) A járulék biztosítására, behajtására és elévülésére, továbbá a késedelmes fizetés esetében járó késedelmi kamatokra a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(7) A járulék késedelmes fizetése esetében rendbírság fizetendő. A rendbírság fizetési módjára az 1920:XXIV. törvénycikk 20. §-a irányadó.

(8) A tűzrendészeti járulék, valamint a rendbírság jogossága és mértéke ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.

(9) Adócsalást követ el, aki az (5) bekezdésben megszabott naplókivonatba tudva olyan valótlan adatot jegyez be vagy abból tudva olyan való adatot hagy ki, amely alkalmas arra, hogy a tűzrendészeti járulék összege kisebbnek mutatkozzék, mint amilyen a törvény szerint járna.

(10) A tűzrendészeti járulékot, a késedelmi kamatokat, valamint a bevételek terhére teljesítendő kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni.

10. § (1) A tűzrendészet körében eljáró hatóságok hatáskörét, a tűzoltó szervezetet, a szervek feladatkörét, a tűzoltói képesítés kellékeit, a tűzoltó kiképzés és szolgálat szabályait, a tűzrendészeti felügyelőknek, valamint a tűzoltói szervezet tagjainak felügyeleti és fegyelmi szabályait és általában a tűzrendészetnek ebben a törvényben nem szabályozott részleteit a belügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértően rendeletben állapítja meg.

(2) A tűzrendészetnek ebben a törvényben és az (1) bekezdés alapján kiadott rendeletben nem szabályozott kérdéseit a törvényhatóságok és a községek szabályrendelettel szabályozzák.

11. § Nagy- és kisközségekben a belügyminiszter rendelettel éjjeliőri szolgálat kötelezettségét állapíthatja meg és az éjjeliőri szolgálat megszervezésének főbb szabályait - különös figyelemmel a tűzvész elleni védekezés követelményeire - megállapíthatja; egyébként ezt a szolgálatot a községek szabályrendeletben szabályozzák.

12. § (1) A mezőgazdasági termények közös szérűn való elhelyezésének céljára szükséges ingatlan megszerzésére és megnagyobbítására - amennyiben erre községi vagy városi tulajdonban levő alkalmas terület rendelkezésre nem áll - a községet és várost az 1881:XLI. törvénycikkben szabályozott kisajátítási jog illeti meg. A kisajátítást a belügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve engedélyezi.

(2) Tagosítás vagy más birtokrendezés alkalmával lehetőleg gondoskodni kell az előző bekezdésben meghatározott célra szükséges területnek a község részére megszerzéséről.

13. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértően a belügyminiszter gondoskodik.


Az Országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1936. évi február hó 14-én pénteken,

 

Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt


Elnök: Napirend szerint következi a tűzrendészet fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vitéz hadnagy Domokos előadó urat illeti a szó.

Vitéz hadnagy Domokos előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a tűzrendészet fejlődéséről szóló törvényjavaslat lényegét a következőkben ismertetni. Ez a törvényjavaslat az előbbi intézkedések hiányát pótolja, amennyiben a tűzrendészet vezetéséről és szervezéséről eddigi törvényes vagy legalábbis törvény adta intézkedések nem állottak rendelkezésünkre.

Ez a kérdést intézményesen először az 53 888/1888. BM rendelet szabályozta, amely a községeket kötelezte a legszükségesebb tűzoltóberendezések beszerzésére és a tűzoltóság felállítását elrendelte. Egyben a tűzrendészet terén mutatkozó nagy hibák, hézagok, hiányosságok kiküszöbölésére a közigazgatási hatóságok közreműködését kapcsolta be. E rendeleti úton való intézkedés azonban nem hozta meg a kívánt sikert és sokévi próbálkozás, vajúdás után végre az Országos Tűzoltó Szövetség döntő lépésre szánta el magát és pályázatot hirdetett egy tűzrendészeti törvénytervezet szövegére. A pályanyertes munkát további tárgyalások alapjául a belügyminiszterhez terjesztette fel.

Ez a lépés sem járt kellő sikerrel, sőt, még az ökörítói szörnyű tűzkatasztrófa után sem történt semmi, minden maradt a régiben. Ökörítóban ugyanis 1910-ban egy nádfedeles csűrben 337 magyar szenvedett borzalmas tűzhalált. A rettenetes tragédia ugyan megrázta pillanatnyilag a lelkeket, megszólaltatta a közvéleményt, megdöbbentette az illetékeseket és felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar tűzrendészetnek vannak igen sürgős megoldandó problémái és feladatai, de aztán jött a világháború, amely alatt és az azt követő évek folyamán nem volt az idő alkalmas arra, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzanak és a tűzrendészeti törvény tető alá kerüljön.

Rendezettebb viszonyok bekövetkeztével, 1923-ban dr. Rakovszky Iván, akkori belügyminiszter kezdett a kérdéssel komolyan foglalkozni és a tűzrendészeti törvény megalkotását is felvetette programjában. Mielőtt azonban még erre sor került volna a minisztertanács hozzájárulásával és felhatalmazásával 1925-ban a 230 000-es kormányrendeletet adta ki a tűzrendészetről az 1888-ban kiadott rendeletnek kiegészítésére, illetve ama rendelet hiányainak pótlására. Ez a rendelet főként a tűzoltótiszt-képzése és a tűzrendészeti felügyelet kérdésével foglalkozott és erre vonatkozólag tartalmazott alapvető és mélyreható intézkedéseket. Ez a rendelet sem hozta meg azonban a kívánt eredményt, mert a legszükségesebb dologról, az intézmény anyagi támogatásáról nem történt gondoskodás.

Fél évszázaddal ezelőtt keletkezett a gondolat és a mozgalom a tűzrendészeti törvény megalkotására. Azóta minden intézmény rohamos fejlődésnek indult, csak éppen a tűzrendészetről feledkezett meg mindenki, legalábbis nem a szükséges mértékben gondoskodtak róla, mert senki sem ismerte fel ennek közgazdasági jelentőségét és fontosságát, legalábbis nem olyan mértékben, mint ahogy azt a haladás útja megkívánta volna.

Van azonban városok és vármegyék, amelyekben a tűzrendészet a rendeleti úton való szabályozás óta elérte a korszerűség követelményeit. Különösen Budapest székesfőváros egész tűzrendészeti intézménye áll világnívón kimagasló teljesítményű minden tekintetben és már évtizedekkel ezelőtt kivívta magának a világhírnevet. Ezzel szemben azonban látjuk és érezzük a másik végletet is, mert sajnos, ma még körülbelül ezer olyan községünk van, amelynek egyáltalán nincs tűzoltósága. Ez határozottan az országos központi vezetés, irányítás és az egész szervezés hiányosságára vall.

A technika rohamos fejlődésével természetszerűleg szaporodnak a tűzkeletkezési okok, ezért tehát, ha fokozott követelményekkel szemben meg akarunk felelni annak a feladatnak, amelyre a tűzrendészet hivatva van, akkor egy kerettörvényben le kell fektetnünk azt a szilárd alapot, amelyre a magyar tűzrendészet fejlődésének folyamatát felépíteni lehet. Amihez a régi kormányok nem mertek hozzányúlni, azt a jelenlegi kormányzat valósítja meg és oldja meg azzal, hogy a belügyminiszter úr ezt a nagy fontosságú kérdést a T. Ház elé hozta.

Megállapítja ez a törvényjavaslat a törvényhatósági jogú városoknak és a megyei városoknak azt a kötelezettségét, hogy állandó jellegű, hivatásos tűzoltóságot állítsanak fel, felhatalmazza azután a belügyminisztert arra, hogy, a nagy- és kisközségekben a tűzoltóság felállítását rendeleti úton szabályozza, s lehetővé teszi, hogy a belügyminiszter a városok és községek meglevő tűzoltóságát a kor követelményeinek megfelelően kiépíthesse és kiegészíttesse. Jogot ad továbbá a törvényhatóság első tisztségviselőjének arra, hogy a nagyipar és a mezőgazdasági üzemek saját tűzoltóberendezés és saját külön tűzoltóság felállítására és fenntartására kötelezhesse.

A tűzoltóságnak és a tűzvédelemnek a szerepe és feladata a múltban csupán a puszta vagyonvédelem volt, ma azonban csak egy központiasan vezetett és irányított erős hatalmas katonásan kiképzett és fegyelmezett, a korszerűség követelményeinek minden tekintetben megfelelő tűzrendészet képes biztosítani. Éppen ezért örömmel kell ezt a javaslatot üdvözölnünk és fogadnunk, mert az abban lefektetett irányelvek biztos utat mutatnak nemzetvédelmi célkitűzéseink és nemzetvédelmi tetterőnk megvalósulására. Ebben a szellemben kérem az igen T. Házat, hogy ezt a törvény javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék.

(Helyeslés és taps a jobb oldalon)


Tisztelt Államtitkár Úr!


A szakmai megalapozottság érdekében a Magyar Tűzoltó Szövetség és a Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Országos Szövetsége a Megyei Jogú Városok Szövetségének támogatásával átfogó szakmai egyezetést folytatott le 2009. március 5-én a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dísztermében.

A konferencia „Az önkormányzatiság a tűzvédelemben” címet viselte.

Teljes anyagot az alábbi linken megtekintheti:

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 12:59
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1133
Linkek: 76