BELÜGYMINISZTÉRIUM

Dr. Eiselt György

Szabályozási és koordinációs

Helyettes államtitkár Úr

részére!

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!

A belügyi ágazati érdekegyeztetésrõl szóló EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS

5. pontja szerint: „ A 3. pontban rögzítettek teljesülése érdekében a BM a BÉT munkavállalói oldalának tagjait fenti tárgykörökben a belügyminiszter feladatkörében elkészített jogszabályok, miniszteri utasítások, tervezetének véleményezésébe kötelezõen bevonja.”

3. pont: „A BÉT hatásköre kiterjed a miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szerveknél foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeit, a munkavállalókat közvetlenül vagy közvetve érintõ gazdasági, jövedelmi, szociális, foglalkoztatási és egészségügyi kérdésekre, így különösen:

a) a foglalkoztatottak szélesebb körét érintõ vezetõi koncepciók, döntések, belsõ rendelkezések kiadása elõtti egyeztetésekre, amelyekben a döntés vagy a javaslattétel a miniszter feladata;

b) a foglalkoztatottak illetményével, jövedelmével és juttatásaival összefüggõ kérdésekre, illetõleg az évenkénti bértárgyalásokra.

c) az érintett szervezetek – miniszteri döntési kompetenciába tartozó – csoportos létszámcsökkentéssel járó átalakítása, átszervezése, szervezeti egységek megszüntetése és változtatása, valamint létszámcsökkentés esetén annak végrehajtására, illetve az ezekben érintett munkavállalókat megilletõ juttatásokra és járandóságokra;

d) a foglalkoztatottak üdültetését és rekreációját biztosító jóléti ingatlanok hasznosítására, valamint az egészségügyi ellátás biztosítására;

e) munkavédelemmel, munkaegészségüggyel kapcsolatos kérdések egyeztetésére.”

Fentiek alapján kérdezem Államtitkár urat, hogy a Belügyminisztérium szakszervezetünket

a katasztrófavédelemrõl és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló

tervezet véleményezésébe miért nem vonta be?

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!

A Kormányportálon közzétett, a katasztrófavédelemrõl és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvénycsomag tervezethez (a továbbiakban: tervezet; elérhetõ innen) az alábbi észrevételeket teszem.

Általános észrevétel

A tervezettel kapcsolatosan két alapvetõ észrevétel fogalmazható meg. Egyrészt az, hogy túlságosan egyszemélyi vezetési elv érvényesül, mint ahogy az az általános indoklásban is szerepel. Ezek alapján megítélésem szerint nem helytálló az, hogy a tervezetben szereplõ módosítások eredményeképp „egy helyi érdekektõl mentes, egységes rendvédelmi és megfelelõ szintû irányítással bíró rendszer kerül kialakításra, amely a meglévõ kapacitások jobb hatásfokú kihasználásával, az erõ- és eszközállomány optimális tervezésével és rendszerben tartásával hatékonyabb tûzvédelmet eredményez, és az anyagi források ésszerû felhasználását teszi lehetõvé.”

Fentieket az is igazolja, hogy egy személyi irányítással ekkora terjedelmû feladatmennyiséget felelõsen irányítani, felügyelni, egyáltalán a feladatokat pontosan, hibázás nélkül ellátni nem lehet.

A hivatásos önkormányzati tûzoltóságok egyik alapvetõ elõnye pont az, hogy a helyi igényekhez igazodva tudja ellátni a törvényben meghatározott feladatát, így érvényesítve a szubszidiaritás elvét is, aminek az a lényege, hogy minden döntést és végrehajtást a lehetõ legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek. Az OKF honlapján is az alábbiakat lehet olvasni: „a tûzoltóságok helyzetét az elkövetkezõkben a szakmai igények, a lakossági elvárások felõl kell megközelíteni”. Ha összpontosul minden egy magasabb szinten, akkor ezt hogyan lehet véghez vinni? A tervezet olyan hatalmat ad egyetlen személy kezébe, hogy szinte már úgy tûnik, „élet-halál” kérdésekben is õ dönt. Ez világosan kitûnik a tervezet 95. §-ában megfogalmazottakból is, amely szerint „a jogelõd hivatásos önkormányzati tûzoltóságok parancsnokai az új parancsnokok kinevezéséig ellátják a hivatásos tûzoltóságok és tûzõrségek parancsnoki feladatait.” Ezzel kimondásra kerül az, hogy a jelenlegi 112 parancsnok – ahogyan az eddig hangsúlyozásra került minden értekezleten – FELELÕS munkáját veszik semmibe, elõrevetítve azt, hogy mire számítsanak 2012. január 1-jével.

A tervezet indokolása szerint a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat. tv.) kimondja, hogy Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság (a továbbiakban: OKF) fõigazgatója meghatározza – többek között – a tûzvédelmi és mûszaki mentési feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenõrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét, kidolgozza a katasztrófavédelemmel összefüggõ tervezési, szervezési, felkészítési szakmai elveket és követelményeket, végzi a lakosság mentésével kapcsolatos tervezõ, szervezõ feladatokat, vezeti alárendelt szervezeteinek a bekövetkezett események következményeinek felszámolására irányuló tevékenységét. Ugyanakkor a tervezet indokolása szerint ez a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal jogszabályi oldalról megtámogatásra nem került. Megítélésem szerint ezen felhatalmazással pontosan tisztázásra került, hogy a tûzoltóságok feletti szakmai felügyeletet ki gyakorolja. A tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) hatályba lépésével egyidejûleg deklarálásra került, hogy a tûzoltóságok mûködtetése és fenntartása a helyi önkormányzatok feladata, meglátásom szerint nem véletlenül adták az önkormányzatok kezébe ezt a feladatot abban az idõben. A szakmai irányítás, és a mûködtetés fentiekkel világosan elválasztásra került. Ezért nem értek egyet azzal sem, hogy ellehetetlenült a szakmai hibák korrigálása, a hibázók felelõsségre vonása.

Megjegyzem, hogy ezek szerint a Kat. tv. hatályba lépése óta nem születtek olyan megfelelõ miniszteri szintû végrehajtási rendeletek, amelyek a hatékonyságot biztosították volna.

Nem lehet kifogásként az elõzõ kormányzatra mutogatni és OKF elõzõ vezetésére tolni a felelõséget, mivel az OKF megalakulásától az elsõ három évben a jelenlegi fõigazgató töltötte be a fõigazgatói beosztást, az elsõ kettõ és fél évben az akkori miniszter a jelenlegi miniszter!

Tekintettel arra, hogy ezen feladatok – mint idéztem – az OKF felelõsségi körébe tartoznak, az OKF nem végezte megfelelõen a munkáját, mivel kimondásra került, hogy a szakmai irányítás, felügyelet nem hatékony. Ha hozzávesszük azt is, hogy ezentúl nem csak a szakmai felügyelet, de minden – a költségvetés tervezésétõl kezdõdõen, az eszközök elosztásán keresztül, a helyi igényekhez is alkalmazkodó – feladatot el kell látnia, megfontolandónak tartom, hogy egy mindezidáig jól mûködõ, feladatmegosztáson alapuló tevékenység egy mindezidáig nem hatékonyan mûködõ szervezet, továbbá egy személy kezében összpontosuljon. Megjegyzem, hogy a tervezet alapján az OKF fõigazgatónak nemcsak a tûzvédelemmel kellene foglalkoznia, hanem egyéb, polgári védelmi, valamint járulékos feladatokkal.

Másrészt fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a tûzoltóságok állami kézbe helyezése nem megoldás fentiekre. Továbbá nem értek egyet azzal sem, hogy a mindezidáig helyi önkormányzatok tulajdonában lévõ, mintegy 80 milliárd forintot képviselõ ingóságok és ingatlanok egy „tollvonással” az állam kezébe kerüljenek, és felettük egy személy diszponáljon. Ennek indokai a következõk:

Az Alkotmány 44/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a helyi képviselõ-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat. Ez az alapjog az önkormányzatok tulajdonosi jogállását és így autonómiáját biztosítja, különös tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatok tulajdonát az önkormányzatok megalakulásával egyidõben az Alkotmány, illetve a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény (a továbbiakban: Ötv.) hozta létre, a tanácsok korábbi (állami tulajdont) kezelõi joga helyett. Az Ötv. megfogalmazása az Alkotmánynál is világosabban kifejezi ennek az alapjognak a lényegét: a helyi önkormányzat a törvény keretei között önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik. Az Alkotmány 12. §-a (2) bekezdésének is – amely szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát – ez az új törvényi szabályozás ad értelmet. Az alapjog tehát a tulajdonosi jogállás teljességére irányul, de nem az önkormányzati tulajdonnak ad kiemelt védelmet. A tervezet 95. §-ában megfogalmazottak quasi kisajátításnak minõsülnek, amelyre vonatkozóan az Alkotmány 12. §-a azt is kimondja, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

Felhívom a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok több beruházást, fejlesztést vittek véghez a vagyonon, sõt, van olyan laktanya, amely tisztán önkormányzati forrásból került megépítésre. Ezen túlmenõen, bármely fejlesztéshez – ingatlan felújítás, szerek beszerzése, stb. – az önkormányzatok nem kis összegû önrésszel kellet, hogy hozzájáruljanak. A tervezet alapján azonban ezek sem kerülnek kártalanításra, hiszen a 95. §-ban foglalt „B” változat alapján „a kártalanítás értéke az önkormányzat által az ingatlan felújítására, vagy bõvítésére az ingatlan átadására irányuló eljárás megindítását megelõzõ öt éven belül fordított összegnek az ugyanezen idõszak alatt erre a célra kapott államháztartási, európai uniós, vagy egyéb nemzetközi forrással csökkentett része.”

Ez ellenkezik az Alkotmány már idézett, teljes, feltétlen és azonnali kártalanításra vonatkozó deklarációjával. Fentiek alapján nem fogadható el a vagyon térítésmentes átruházása (kvázi kisajátítása).

Megjegyzem, hogy az önkormányzatok a szûkös, évek óta szinte változatlan mértékû, tûzoltóságaikkal – fõleg a dologi kiadásokkal – kapcsolatos központi költségvetési források miatt kénytelenek – országos szinten – több milliárd forintot biztosítani tûzoltóságaik számára. Fõleg a tûzoltó jármûvek üzemeltetéséhez, karbantartásához, mûszaki vizsgájához, a laktanyák üzemeltetéséhez biztosított normatíva fajlagos összege tekintetében mondható el az, hogy az összeg egyáltalán nem változik már évek óta, ezért az önkormányzatoknak kell plusz támogatást biztosítani ahhoz, hogy a tûzoltóság egyáltalán el tudja látni a törvényben elõírt feladatát. Az Ötv. 87. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat részére meghatározott új feladattal egyidejûleg az Országgyûlésnek biztosítani kell a feladat ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet is, amely 1996. évben, az Ttv. hatályba lépésekor sem, de az utóbbi években egyáltalán nem valósult már meg.

A Ttv. 41. §-a alapján a központi költségvetésbõl történõ hozzájárulás mértékét legalább a hivatásos önkormányzati tûzoltóság elõírt legkisebb létszámának és gépjármûállományának figyelembevételével kell megállapítani. Az ellentmondás már itt is fellelhetõ, mivel a Ttv. hozzájárulásról, a mindenkori költségvetési törvény pedig kötött felhasználású támogatásról beszél, és mint az közismert, a két fogalom eltérõ pénzügyi fedezeti formát jelent. Megítélésem szerint a tervezet kialakításánál az nem került figyelembe vételre, hogy az önkormányzatok – az évek óta csökkenõ, szûkös – forrásaikból a tûzoltóságokhoz átcsoportosított pénzügyi eszközök nagyságával is számolni szükséges. Vagyis, a tûzoltóságok államosításához nem elég az a forrás, amit a költségvetési törvény megjelöl: ezen túlmenõen olyan kiadás, – eddigi önkormányzati – önrész, stb. is a központi költségvetést fogja terhelni, amit mindezidáig a helyi önkormányzatok biztosítottak.

Fentiekhez kapcsolódóan megjegyzem, hogy a tervezet nem tartalmaz számításokat arra vonatkozóan, hogy az államosítás mekkora kiadást, illetve plusz forrást igényel a központi költségvetés részérõl. Ennek hiányában a tervezetet költségvetési szempontból megalapozatlannak tartom.

Megjegyzem, hogy a tervezet felépítése zavaros, logikai sorrendet nem követ: a tervezet sok olyan fogalmat tartalmaz, amely definiálására csak késõbb kerül sor, stb.

Részletes észrevételek

A tervezet 3. §-ában szereplõ közbiztonsági referensi munkakör bevezetéséhez megjegyzem, hogy a tervezetben nem kerülnek bemutatásra az ezzel kapcsolatos mûködést érintõ költségvetési hatások. Az Ötv. – már idézett – 87. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat részére meghatározott új feladattal egyidejûleg az Országgyûlésnek biztosítani kell a feladat ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet is.

A tervezet 12. §-ának i) pontja szerint a központi polgárvédelmi szerv létrehozásáért felelõs, majd a 72. § (1) bekezdése szerint a központi katasztrófavédelmi szerv vezetõjéhez kerül delegálásra e feladat, õ hozza létre a szervet, õ dönt a felépítésrõl, stb. Érthetetlen, hogy ha a miniszter felelõs a létrehozásért, miért nem õ dönt a fontos kérdésekben? Nem lehet valaki felelõs olyan dolgokért, amivel kapcsolatos döntéseket más hoz meg.

A tervezet 13. §-ából nem derül ki, hogy a központi államigazgatási szerv tulajdonképpen melyik szervet takarja.

A tervezet 27. §-ának (4) bekezdésében önkormányzati önkéntes tûzoltóság szerepel. A tervezet azonban végig az önkormányzati tûzoltóság szófordulatot használja. Javasolom az egységesítést a koherencia érdekében. Ezen túlmenõen nem világos az önkéntes alapon szervezõdõ, önálló mûködési területtel nem rendelkezõ önkormányzati tûzoltóságok rendszerbeli elhelyezkedése, szerepe, funkciója, a finanszírozási szabályok kidolgozatlanok. A tervezet 129. §-a tartalmazza az önkormányzati tûzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokat, skandalum, hogy a települési önkormányzat és az önkéntes tûzoltó egyesület által közösen, önállóan alapított „önkormányzati tûzoltóság” parancsnokának kinevezéséhez a területi katasztrófavédelmi szerv vezetõjének az egyetértése szükséges!

Értelmezésem szerint a jelenlegi, mûködési területtel rendelkezõ, önkéntes köztestületi tûzoltóságok – akik jelenleg mintegy 1 100 000 fõ tûzvédelmét látják el – mûködését akarja megszüntetni. Az ország tûzvédelme az elképzelés szerint nem hogy javulna, hanem ezáltal igen jelentõs visszaesése várható.

A tervezet 30. §-ában nem értelmezhetõ a normatív utasítás intézménye.

A tervezet 42. §-ának (4) bekezdése a hivatásos önkormányzati tûzoltó-parancsnokság szófordulatot tartalmazza. Nem értelmezhetõ, hogy ez a rendszerben milyen kategória, vagy hogy ezen melyik tûzoltóságot, a hivatásos tûzoltóságot, vagy az önkormányzati tûzoltóságot kell érteni?

A tervezet 82. §-a (1) bekezdésének i) pontja tartalmazza, hogy a lakosság riasztását szolgáló berendezések telepítésének, fejlesztésének, karbantartásának és mûködésének fedezetét évente a költségvetésrõl szóló törvény a katasztrófák elleni védekezésért felelõs miniszter által vezetett minisztérium fejezetében biztosítja. Nem világos, hogy ez a riasztási rendszer a MOLARI-e? Ez azért is vetõdik fel kérdésként, mert a 136. §-a monitoring lakossági riasztó-tájékoztató eszközökrõl beszél. Továbbra sem érthetõ, hogy a Ttv. 44. §-ából miért nem került ki a monitoring lakossági riasztó-tájékoztató eszközök finanszírozása. A magántulajdonban lévõ veszélyes üzemek részére törvény által elõírt, veszélyhelyzetre figyelmeztetõ, Lakossági Riasztási Rendszer támogatása nem az államot kell, hogy terhelje, hanem a veszélyes üzem tulajdonosát.

A tervezet 95. §-ában megjelenik a tûzõrség fogalma, azonban az csak a 110. §-ban kerül meghatározásra. Logikai sorrend hiányában célszerûnek tartanám a jogszabályi hely hivatkozását beilleszteni a 95. §-ba.

A tervezet 130. §-ban foglaltakat, amely szerint az önkormányzati és a létesítményi tûzoltóság tevékenységéket a hivatásos tûzoltóság szakirányítja és szakfelügyeli, megfontolandónak tartom. Így nem fog érvényesülni az elérni kívánt egységes szakmai felügyelet kritériuma.

A tervezet 132. §-a szerint a polgári védelmi kötelezettség alól mentesíthetõ a készenléti szolgálatot ellátó önkéntes és létesítményi tûzoltó. A tervezet 61. §-ának (3) bekezdése szerint viszont polgári védelmi kötelezettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával teljesíti a készenléti szolgálatot ellátó önkéntes tûzoltó. A két szakasz egyeztetését javasolom.

A tervezet 135. §-a szerint a hivatásos tûzoltóság létesítésének, mûködésének, fenntartásának, fejlesztésének költségeit a központi költségvetés a központi katasztrófavédelmi szerv költségvetésén keresztül biztosítja, amelynek mértéke a központi katasztrófavédelmi szerv által meghatározott és a katasztrófák elleni védekezésért felelõs miniszter által jóváhagyott állománytáblázatban és gépjármûállomány-táblázatban rögzítetteket kell alapul venni. Nem értek egyet a fenti forrás elosztási módszerrel, mivel ez a tûzoltóságok mûködését veszélyezteti. Szükségesnek tartom a tervezetben meghatározni a jövõbeni finanszírozási rendszert (normatív, vagy bázis). Amennyiben bázisfinanszírozás lesz, annak alapjához a jelenlegi normatíva szerinti támogatás összege, továbbá a központi finanszírozási létszám, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény kritériumai alapján meghatározott összeg szükséges. A mûködés dologi kiadásaihoz a jelenlegi tényleges kiadás mértékének megfelelõ elõirányzatot szükséges biztosítani, amely a jelenlegi költségvetési törvényben meghatározott dologi kiadásokat finanszírozó normatívák összegénél – az általános észrevételeknél már részletezettek miatt – jóval magasabb összegben kell megállapítani.

A tervezet 137. §-a alapján a megyei önkormányzat tulajdona térítésmentesen az állam tulajdonába adható megegyezés esetén. Ez ellentétes a 95. §-ban megfogalmazottakkal.

Pontosító észrevételek

A tervezet 3. §-ában foglalt Értelmezõ rendelkezések 9., valamint 29. pontjaiban, továbbá a tervezet 52. §-ának bevezetõ mondatában az Alaptörvény 53. Cikkére történõ hivatkozás a helyes.

A tervezet 26. §-ának (7) bekezdésében „végpontjainak listáját” szófordulat a pontos.

A tervezet 120-123. §-ai nem megfelelõen tartalmazzák a Ttv. rövidítését.

Tisztelt Államtitkár Úr!

Mellékletként a fenti tárgykörben született kérdéseket, véleményeket és álláspontokat ismertetném! Ezekbõl az anyagokból egyértelmûen az olvasható ki, hogy a szakmai szervezetek az államosítás ellen szóltak!

Kérem észrevételeim szíves figyelembe vételét.

Budapest.2011. április 28.

Tisztelettel:

               Nagy Gábor

           ny. tû. alezredes