Kezdölap arrow Hírek arrow Friss Hírek arrow Államosítanák a tűzoltóságokat?
Államosítanák a tűzoltóságokat?
2010. November 19.
A Belügyminisztérium és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság előkészítette a katasztrófavédelmi rendszer javításáról és fejlesztéséről szóló koncepciót. A koncepció tervezetének szövege itt tekinthető meg és véleményezhető.
Véleményezési határidő: 2011. január 10.

Részlet a koncepcióból:

"h) Tűzvédelmi rendszer korrekciója
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény kimondja, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója a tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében meghatározza a tűzvédelmi és műszaki mentési feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenőrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét, de ez a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal jogszabályi oldalról megtámogatásra nem került. Mivel az önkormányzatiság megteremtésével párhuzamosan nem került megfelelően tisztázásra a tűzoltóságok feletti szakmai felügyelet kérdésköre, ez azt eredményezte, hogy ellehetetlenült a szakmai hibák korrigálása, a hibázók felelősségre vonása.
Ez hosszú távon azt eredményezte, hogy sérült a tűzvédelmi törvényben megfogalmazott azon elv, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szervezet része, mivel az egységes elvek érvényesítésére nincs hathatós lehetőség.
E problémák kiküszöbölésére a tűzvédelem állami kézbe történő helyezésével nyílik lehetőség,
amely egy helyi érdekektől mentes, megfelelő szintű irányítással bíró rendszer kialakítását biztosítja és hatékonyabb tűzvédelmet eredményez."

Forrás: http://www.otm.gov.hu/web/portal.nsf/index?OpenView

 


Történeti visszatekintés:

 

Magyarország 1936.



1936. évi X. törvénycikk a tűzrendészet fejlesztéséről

1. § (1) A törvényhatósági jogú és a megyei városok hivatásos tűzoltóságot kötelesek fenntartani, amelynek élén törvényhatósági jogú városban a tűzoltófőparancsnok, megyei városban a tűzoltóparancsnok áll. A főparancsnokot, illetőleg a parancsnokot és a hivatásos tűzoltóság tisztikarának tagjait a főispán, Budapest székesfővárosban a tűzoltófőparancsnokot a főpolgármester a hivatásos tűzoltóság tisztikarának többi tagjait a polgármester nevezi ki. A kinevezéseknél az országos tűzrendészeti felügyelőt (5. § (1) bek.) meg kell hallgatni.
(2) Nagy- és kisközségekben a tűzoltóság szervezetét és a tűzoltói szolgálat ellátását a belügyminiszter a 10. § alapján kiadott rendeletben szabályozza.
(3) A büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a szolgálatban levő tűzoltót hatósági közegnek kell tekinteni.
2. § (1) A belügyminiszter törvényhatósági jogú, úgyszintén megyei városokat, valamint nagy- és kisközségeket - teherbíróképességük figyelembevételével - tűzoltói szervezetük és berendezésük kiegészítésére kötelezhet.
(2) A törvényhatóság első tisztviselője nagy ipari és mezőgazdasági üzemeket, ha megfelelő tűzoltói berendezésük és tűzoltóságuk nincs - amennyiben a helyi viszonyok ezt indokolttá teszik - a kerületi kir. iparfelügyelő, illetőleg a vármegyei gazdasági felügyelő meghallgatásával külön tűzoltói berendezés és külön tűzoltóság fenntartására kötelezhet. Az ilyen ügyekben másodfokon a belügyminiszter az ipari üzemek tekintetében az iparügyi, a mezőgazdasági üzemek tekintetében a földmívelésügyi miniszterrel egyetértően határoz.
3. § (1) A tűzvédelmi szervezetek megállapításánál és az ilyen berendezések létesítésénél a légitámadás ellen irányuló védelem követelményeire figyelemmel kell lenni.
(2) Légitámadás veszélye esetében a veszélyeztetett város, illetőleg község tűzrendészeti szervezete - a veszély tartama alatt - a légitámadás elhárítását irányító katonai parancsnok vezetése alatt áll.
4. § (1) Tűzrendészeti ügyekben - amennyiben ez a törvény vagy ennek alapján kiadott rendelet eltérően nem rendelkezik - a következő hatóságok járnak el:
elsőfokon nagy- és kisközségekben a főszolgabíró, megyei városokban a polgármester, törvényhatósági jogú városokban a polgármester által kijelölt tisztviselő, Budapesten a kerületi elöljáró;
másodfokon a törvényhatóság első tisztviselője;
harmadfokon a belügyminiszter.
(2) Azt, hogy az ipartelepekre és a közlekedési vállalatokra vonatkozóan tűzrendészeti ügyekben mely hatóságok, illetőleg szervek járnak el, a belügyminiszter, az iparügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértően rendeletben állapítja meg.
5. § (1) A belügyminiszter a tűzrendészet felett a főfelügyeletet az országos tűzrendészeti felügyelő közreműködésével gyakorolja.
(2) Az ország területét tűzrendészeti kerületekre kell felosztani; egy-egy kerület élén a kerületi tűzrendészeti felügyelő áll.
(3) A vármegye tűzrendészeti felügyeleti szerve a vármegyei, a járásé a járási tűzrendészeti felügyelő. Törvényhatósági jogú, illetőleg megyei városban a tűzrendészeti felügyeletét a hivatásos tűzoltóság főparancsnoka, illetőleg parancsnoka látja el.
(4) Az országos tűzrendészeti felügyelőt és a kerületi tűzrendészeti felügyelőket a belügyminiszter, a vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelőket a főispán nevezi ki. A kerületi, a vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelők kinevezésénél az országos tűzrendészeti felügyelőt meg kell hallgatni. Vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelői tisztségre - e törvény hatálybalépése után - csak vármegyei vagy városi tisztviselőt lehet kinevezni, aki ezt a megbízást elfogadni köteles. Az országos vagy a kerületi tűzrendészeti felügyelői tisztségre kinevezett vármegyei vagy városi tisztviselő szintén köteles ezt a megbízást elfogadni.
(5) Az országos tűzrendészeti felügyelő megbizatása tíz évi, a kerületi tűzrendészeti felügyelők megbizatása öt évi időtartamra, a vármegyei és a járási tűzrendészeti felügyelők megbizatása pedig visszavonásig terjedő időre szól. Ha azonban a vármegyei vagy járási tűzrendészeti felügyelőnek vármegyei tisztviselői tényleges szolgálata bármely okból megszűnik, ezzel egyidejűleg tűzrendészeti felügyelői megbizatása is véget ér.
(6) A tűzrendészeti felügyelők feladatkörük ellátásáért költségátalányt kapnak. A költségátalány nagyságát a 9. §-ban említett bevételek terhére a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően állapítja meg.
6. § Vármegyékben a vármegyei tűzrendészeti felügyelő, törvényhatósági jogú városokban - Budapest székesfőváros kivételével - a tűzoltófőparancsnok tagja a törvényhatósági bizottságnak, megyei városokban pedig a tűzoltóparancsnok tagja a képviselőtestületnek. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésében a tűzoltófőparancsnok jogállása ugyanaz, mint amelyet a fennálló jogszabályok (1934:XII. törvénycikk 2. §-a (2) bek.) a szakszerűség képviselőire nézve megállapítanak.
7. § A vármegyei és a törvényhatósági jogú városi (5. § (3) bek.) tűzrendészeti felügyelőnek - működése területén - a közigazgatási hatóság határozata ellen, annak tűzrendészeti vonatkozásaiban fellebbezési joga van. A vármegyei és a törvényhatósági jogú városi (5. § (3) bek.) tűzrendészeti felügyelő azonban nem fellebbezheti meg a törvényhatóság első tisztviselője, a törvényhatósági bizottság, a kisgyűlés és a közigazgatási bizottság határozatát; e hatóságok határozata ellen, annak tűzrendészeti vonatkozásaiban a fellebbezés joga a kerületi tűzrendészeti felügyelőt illeti meg.
8. § (1) A szervezett tűzoltóságokat törvényhatósági tűzoltószövetségekbe, ezeket pedig országos tűzoltószövetségbe kell tömöríteni. A szövetségi tagsági díjakról a városok és községek költségvetésében kell gondoskodni.
(2) A tűzoltószövetségek szervezetének és feladatkörének főbb szabályait, valamint a tagsági díjak legmagasabb mértékét a belügyminiszter rendelettel állapítja meg; egyébként szervezetükről és feladatkörükről a tűzoltószövetségek alapszabályaikban rendelkeznek. Az alapszabályokat a belügyminiszter az érdekelt miniszterek meghallgatásával láttamozza. A tűzoltószövetségekkel kapcsolatos pénzügyi vonatkozású kérdésekben a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően jár el.
9. § (1) A tűzbiztosítással foglalkozó biztosító magánvállalatok kötelesek országos tűzrendészeti járulékot fizetni. Ezek a járulékok a biztosítottakra nem háríthatók át.
(2) A tűzrendészeti járulék alapja a biztosító magánvállalatok belföldi közvetlen tűzbiztosítási bruttó díjbevétele.
(3) A tűzrendészeti járulékot a biztosító magánvállalatok az 1935. évi szeptember hó 30-át követő időre eső díjbevételeik után kötelesek fizetni. Újonnan keletkezett vállalatoknál a járulékfizetési kötelezettség az üzlet megkezdését követő hó elsejével kezdődik. Megszűnik a fizetési kötelezettség annak a hónapnak a végével, amelyben a vállalat üzletműködését végleg megszűntette.
(4) A tűzrendészeti járulék kivetési kulcsát, mely 1%-nál kisebb és 2%-nál nagyobb nem lehet, a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve évenkint állapítja meg.
(5) A tűzrendészeti járulékot köteles a vállalat a Biztosító Magánvállalatok állami felügyeletéről szóló rendelkezések értelmében fizetett felügyeleti díjakra megállapított szabályok szerint negyedévenkint a Biztosító Magánvállalatok m. kir. állami felügyeleti hatóságának minden külön felhívás bevárása nélkül befizetni s a befizetéssel egyidejűleg a belföldi közvetlen tűzbiztosítási bruttó díjbevételek naplókivonatát a felügyelőhatósághoz beterjeszteni.
(6) A járulék biztosítására, behajtására és elévülésére, továbbá a késedelmes fizetés esetében járó késedelmi kamatokra a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(7) A járulék késedelmes fizetése esetében rendbírság fizetendő. A rendbírság fizetési módjára az 1920:XXIV. törvénycikk 20. §-a irányadó.
(8) A tűzrendészeti járulék, valamint a rendbírság jogossága és mértéke ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
(9) Adócsalást követ el, aki az (5) bekezdésben megszabott naplókivonatba tudva olyan valótlan adatot jegyez be vagy abból tudva olyan való adatot hagy ki, amely alkalmas arra, hogy a tűzrendészeti járulék összege kisebbnek mutatkozzék, mint amilyen a törvény szerint járna.
(10) A tűzrendészeti járulékot, a késedelmi kamatokat, valamint a bevételek terhére teljesítendő kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni.
10. § (1) A tűzrendészet körében eljáró hatóságok hatáskörét, a tűzoltó szervezetet, a szervek feladatkörét, a tűzoltói képesítés kellékeit, a tűzoltó kiképzés és szolgálat szabályait, a tűzrendészeti felügyelőknek, valamint a tűzoltói szervezet tagjainak felügyeleti és fegyelmi szabályait és általában a tűzrendészetnek ebben a törvényben nem szabályozott részleteit a belügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértően rendeletben állapítja meg.
(2) A tűzrendészetnek ebben a törvényben és az (1) bekezdés alapján kiadott rendeletben nem szabályozott kérdéseit a törvényhatóságok és a községek szabályrendelettel szabályozzák.
11. § Nagy- és kisközségekben a belügyminiszter rendelettel éjjeliőri szolgálat kötelezettségét állapíthatja meg és az éjjeliőri szolgálat megszervezésének főbb szabályait - különös figyelemmel a tűzvész elleni védekezés követelményeire - megállapíthatja; egyébként ezt a szolgálatot a községek szabályrendeletben szabályozzák.
12. § (1) A mezőgazdasági termények közös szérűn való elhelyezésének céljára szükséges ingatlan megszerzésére és megnagyobbítására - amennyiben erre községi vagy városi tulajdonban levő alkalmas terület rendelkezésre nem áll - a községet és várost az 1881:XLI. törvénycikkben szabályozott kisajátítási jog illeti meg. A kisajátítást a belügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve engedélyezi.
(2) Tagosítás vagy más birtokrendezés alkalmával lehetőleg gondoskodni kell az előző bekezdésben meghatározott célra szükséges területnek a község részére megszerzéséről.
13. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértően a belügyminiszter gondoskodik.


"Az Országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1936. évi február hó 14-én pénteken, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt

Elnök: Napirend szerint következi a tűzrendészet fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vitéz hadnagy Domokos előadó urat illeti a szó.
Vitéz hadnagy Domokos előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a tűzrendészet fejlődéséről szóló törvényjavaslat lényegét a következőkben ismertetni. Ez a törvényjavaslat az előbbi intézkedések hiányát pótolja, amennyiben a tűzrendészet vezetéséről és szervezéséről eddigi törvényes vagy legalábbis törvény adta intézkedések nem állottak rendelkezésünkre.
Ez a kérdést intézményesen először az 53 888/1888. BM rendelet szabályozta, amely a községeket kötelezte a legszükségesebb tűzoltóberendezések beszerzésére és a tűzoltóság felállítását elrendelte. Egyben a tűzrendészet terén mutatkozó nagy hibák, hézagok, hiányosságok kiküszöbölésére a közigazgatási hatóságok közreműködését kapcsolta be. E rendeleti úton való intézkedés azonban nem hozta meg a kívánt sikert és sokévi próbálkozás, vajúdás után végre az Országos Tűzoltó Szövetség döntő lépésre szánta el magát és pályázatot hirdetett egy tűzrendészeti törvénytervezet szövegére. A pályanyertes munkát további tárgyalások alapjául a belügyminiszterhez terjesztette fel.
Ez a lépés sem járt kellő sikerrel, sőt, még az ökörítói szörnyű tűzkatasztrófa után sem történt semmi, minden maradt a régiben. Ökörítóban ugyanis 1910-ban egy nádfedeles csűrben 337 magyar szenvedett borzalmas tűzhalált. A rettenetes tragédia ugyan megrázta pillanatnyilag a lelkeket, megszólaltatta a közvéleményt, megdöbbentette az illetékeseket és felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar tűzrendészetnek vannak igen sürgős megoldandó problémái és feladatai, de aztán jött a világháború, amely alatt és az azt követő évek folyamán nem volt az idő alkalmas arra, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzanak és a tűzrendészeti törvény tető alá kerüljön.
Rendezettebb viszonyok bekövetkeztével, 1923-ban dr. Rakovszky Iván, akkori belügyminiszter kezdett a kérdéssel komolyan foglalkozni és a tűzrendészeti törvény megalkotását is felvetette programjában. Mielőtt azonban még erre sor került volna a minisztertanács hozzájárulásával és felhatalmazásával 1925-ban a 230 000-es kormányrendeletet adta ki a tűzrendészetről az 1888-ban kiadott rendeletnek kiegészítésére, illetve ama rendelet hiányainak pótlására. Ez a rendelet főként a tűzoltótiszt-képzése és a tűzrendészeti felügyelet kérdésével foglalkozott és erre vonatkozólag tartalmazott alapvető és mélyreható intézkedéseket. Ez a rendelet sem hozta meg azonban a kívánt eredményt, mert a legszükségesebb dologról, az intézmény anyagi támogatásáról nem történt gondoskodás.
Fél évszázaddal ezelőtt keletkezett a gondolat és a mozgalom a tűzrendészeti törvény megalkotására. Azóta minden intézmény rohamos fejlődésnek indult, csak éppen a tűzrendészetről feledkezett meg mindenki, legalábbis nem a szükséges mértékben gondoskodtak róla, mert senki sem ismerte fel ennek közgazdasági jelentőségét és fontosságát, legalábbis nem olyan mértékben, mint ahogy azt a haladás útja megkívánta volna.
Van azonban városok és vármegyék, amelyekben a tűzrendészet a rendeleti úton való szabályozás óta elérte a korszerűség követelményeit. Különösen Budapest székesfőváros egész tűzrendészeti intézménye áll világnívón kimagasló teljesítményű minden tekintetben és már évtizedekkel ezelőtt kivívta magának a világhírnevet. Ezzel szemben azonban látjuk és érezzük a másik végletet is, mert sajnos, ma még körülbelül ezer olyan községünk van, amelynek egyáltalán nincs tűzoltósága. Ez határozottan az országos központi vezetés, irányítás és az egész szervezés hiányosságára vall.
A technika rohamos fejlődésével természetszerűleg szaporodnak a tűzkeletkezési okok, ezért tehát, ha fokozott követelményekkel szemben meg akarunk felelni annak a feladatnak, amelyre a tűzrendészet hivatva van, akkor egy kerettörvényben le kell fektetnünk azt a szilárd alapot, amelyre a magyar tűzrendészet fejlődésének folyamatát felépíteni lehet. Amihez a régi kormányok nem mertek hozzányúlni, azt a jelenlegi kormányzat valósítja meg és oldja meg azzal, hogy a belügyminiszter úr ezt a nagy fontosságú kérdést a T. Ház elé hozta.
Megállapítja ez a törvényjavaslat a törvényhatósági jogú városoknak és a megyei városoknak azt a kötelezettségét, hogy állandó jellegű, hivatásos tűzoltóságot állítsanak fel, felhatalmazza azután a belügyminisztert arra, hogy, a nagy- és kisközségekben a tűzoltóság felállítását rendeleti úton szabályozza, s lehetővé teszi, hogy a belügyminiszter a városok és községek meglevő tűzoltóságát a kor követelményeinek megfelelően kiépíthesse és kiegészíttesse. Jogot ad továbbá a törvényhatóság első tisztségviselőjének arra, hogy a nagyipar és a mezőgazdasági üzemek saját tűzoltóberendezés és saját külön tűzoltóság felállítására és fenntartására kötelezhesse.
A tűzoltóságnak és a tűzvédelemnek a szerepe és feladata a múltban csupán a puszta vagyonvédelem volt, ma azonban csak egy központiasan vezetett és irányított erős hatalmas katonásan kiképzett és fegyelmezett, a korszerűség követelményeinek minden tekintetben megfelelő tűzrendészet képes biztosítani. Éppen ezért örömmel kell ezt a javaslatot üdvözölnünk és fogadnunk, mert az abban lefektetett irányelvek biztos utat mutatnak nemzetvédelmi célkitűzéseink és nemzetvédelmi tetterőnk megvalósulására. Ebben a szellemben kérem az igen T. Házat, hogy ezt a törvény javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék.
(Helyeslés és taps a jobb oldalon)" 


 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 19:32
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75