Egyes vélemények szerint a sztrájktörvény azonnali változtatásra van szükség. A fegyveres szolgálatot ellátóknak, a rendõröknek, tûzoltóknak és az államigazgatásban dolgozóknak is lehetõvé tenné a munkabeszüntetést, illetve szabályoznák a sztrájk alatti elégséges szolgáltatásokat.

21 éve alkották meg a sztrájktörvényt, ami azóta szinte semmit sem változott. Hazai tapasztalat akkor nem állt a törvényalkotók rendelkezésére, ezért nemzetközi példák alapján írták meg a szövegét. Nincs két ország, ahol ugyanolyan lenne a sztrájktörvény, sõt sok helyen nincs is ilyen – mondta Herczog László, korábbi munkaügyi miniszter egy mûhelybeszélgetésen. Például Németországban tökéletesen mûködik a sztrájkjog, de külön törvényt nem alkottak a munkabeszüntetésekrõl. 

Az elmúlt több mint két évtized alatt kiderültek bizonyos hiányosságok, anomáliák a sztrájk magyarországi szabályozásával kapcsolatban. Halmos Csaba, a Pécsi Tudományegyetem Felnõttképzési és Emberierõforrás-fejlesztési Kar tanára kifejtette: az 1988-as sztrájktörvényünk egy kerettörvény, ennél sokkal differenciáltabb kellene. Ám nemcsak a részletek tisztázására lenne szükség, hanem a jogalkalmazás területén, a gyakorlatban is reformok kellenének. Azonban a tökéletes szabályozás illúzió, optimális törvényt kell alkotni – vélekedett.

Halmos Csaba hozzátette: igen ellentmondásos kép tárul elénk, ha az elmúlt évek sztrájkjainak tapasztalatait vizsgáljuk. Több aspektusból is megközelíthetjük a sztrájk fogalmát. Az egyik vélekedés szerint „szerencsére mûködik a törvény”, hiszen alapvetõ emberi jogunk, hogy sztrájkoljunk az igazságtalannak vélt dolgok miatt. Egy másik tábor viszont épp az ellenkezõjét mondja: „sajnos mûködik”, ugyanis a gazdasági folyamatokat a segítségével törvényesen akadályozhatják, kárt okozhatnak vele, illetve korlátozhatók általa az emberi jogok.

Két rész kifogásolható

A még elégséges szolgáltatás nyújtása, illetve a közszféra egyes dolgozóinak hiányzó sztrájkjoga nem felel meg a mai követelményeknek Nacsa Beáta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa szerint. Ha nem tudnak a felek (a munkaadó és a sztrájkoló munkavállalók) megállapodni a még elégséges szolgáltatás mértékében, akkor egy független döntõbírónak kellene kimondania a végsõ szót a felek utolsó ajánlatai alapján – fejtette ki a beszélgetésen. Úgy gondolja, hogy ezzel közelíthetõk lenének az álláspontok. Amerikai szakirodalomra hivatkozva elmondta: egy külsõ személy döntését a felek igen ritkán várják meg, sokkal könnyebben megegyeznek, ha tudják, a végsõ döntés tõlük független lehet. Emellett ésszerû megoldásokat kínálnak a vitázók, hiszen tudják, hogy úgyis a reálisabb szolgáltatásmennyiséget fogja választani a független személy.

A munkaadók képviseletében Menyhártné Zsiros Mária, aki korábban a Dunaferrnél, majd a MÁV-nál dolgozott személyzeti igazgatóként szólalt fel: szerinte csak a tehetségtelen menedzserek képtelenek megállapodni a sztrájkolókkal az elégséges szolgáltatásról. Úgy vélte: nem a törvényt kellene megváltoztatni, hanem kompetens embereket tenni a vezetõi székekbe, illetve képezni a menedzsmentet. Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSzSz) elnöke ezzel egyetértett, és hozzátette: a rendezett munkaügyi kapcsolatok megléte az alapja annak, hogy megegyezésre jussanak a munkavállalók és a munkaadó képviselõi.

A másik probléma Nacsa Beáta szerint az, hogy egyes közszolgálati dolgozók – például rendõrök, tûzoltók – sztrájkjogát korlátozza a törvény. Ez szerinte indokolatlan diszkrimináció, és mindenképpen meg kellene változtatni. Emellett a jogellenes sztrájk kérdéskörét is felül kellene vizsgálni – vélekedett a Magyar Közgazdasági Társaság és a Munkaügyi Szemle rendezvényén.

A lakosság alig támogatja a sztrájkokat

Az állampolgári jogok biztosához sok olyan panasz érkezett, hogy sztrájk miatt sérültek a jogaik. Szabó Máté ombudsman felhívta a figyelmet: a magyar népnek kellenek a törvények, anélkül nem tudnánk megvalósítani egy jogszerû munkabeszüntetést. Az például nincs szabályozva, hogy mit tehet a rendõrség. Ez elég ritkán fordul elõ, ám épp most a közelmúltban fordult elõ egyeset, amikor egy kiskunfélegyházi gyárat blokád alá vettek a bérükért sztrájkoló munkások. (Akkor például a rendõrség nem lépett fel a dolgozók ellen.)

Tóth Ferenc sztrájkkutató, egyetemi tanár elmondta, hogy Magyarországon az elmúlt húsz évben nagyjából annyi sztrájk volt, mint Franciaországban vagy Romániában egy hónap alatt. Gaskó István is úgy érzi, hogy a sztrájk a magyar emberek körében nem elfogadott dolog, szolidaritási sztrájkról – talán épp ezért – nagyon ritkán hallunk. A szakszervezeti vezetõ szerint a munkavállalók türelmetlenek és nem mernek kiállni a jogaikért. Szabó Máté szerint a társadalom normális mûködése rovására nem lehet „munkaharcot” vívni. Talán épp emiatt volt az is, hogy a vasutas-, illetve a BKV-sztrájkok során is sokan inkább kellemetlenségként élték meg a közlekedés hiányát, és ez a sztrájkolók ellen hangolta a közvéleményt.