Ezeket a hibákat a jellemzõen az elõzõ kormány politikája miatt a parancsnokok követték el.

A jövõképet a fentiekkel szemben vázolta fel, egy erõsödõ és fegyelmezett katasztrófavédelem irányába. Elkötelezte magát a rend és a követelménytámasztás, valamint az ellenõrzés mellett. Hangsúlyozta, hogy ez utóbbi tevékenység – hála a létrejövõ új belbiztonságnak – sokkal keményebb és szélesebb körû lesz. Ehhez mindenki önként fog hozzájárulni, a hozzátartozók úgyszintén.

A tervezett jogszabályi változások átalakítják a nyugdíjazást, a képzést, az életpályát, a felügyeleti (irányítói) jogköröket és az illetményeket. (Ez utóbbit csak fokozatosan.)

Az önkormányzati tûzoltóságok gazdálkodását is vizsgálni kívánják, valamint a személyzeti munka törvényességét.

Visszaszerzik a megcsonkult szakhatósági jogköreit a polgári védelemnek és létrehoznak egy „tartalékos” állományt is.

Szót ejtett a bevetés irányításról, amit vélhetõen sokkal jobban is lehetne csinálni egy megyei központból, mint most, egy-egy káreset helyszínén. Ehhez kapcsolódik, hogy ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy a 112-es segélyhívó rendszer ténylegesen kiépül.

Hitet tett a tûzmegelõzés – tûzoltás – tûzvizsgálat egysége mellett.

Megemlítette, hogy az OKF elõzõ vezetése – jelenleg ismeretlen személyként feljelentve – komoly károkat okozott felesleges költekezésekkel, utazásokkal, beszerzésekkel, stb. Ezeket orvosolni fogja.

Összességében az egységesség, egységesítés, a rend és fegyelem mellett állt ki, éreztetve, hogy az önkormányzati tûzoltóságoknál van még ezen a területen javítani való.

Ezután Hoffman tábornok úr szólt hozzá, a törvényesség betartásának a fontosságát részletezve a hatósági, szakhatósági, szakvéleményezési területre vonatkozóan. Szigorításra hívta fel a tûzoltóságokat, valamint az összeférhetetlenségi szabályok betartására.

Tollár úr következett, aki megnyugtatott mindenkit, hogy nem lesz komoly változás a finanszírozásban.

Ostorozta az elõzõ OKF vezetést, akik a biztosítóktól befolyt pénzeket felesleges dolgokra költötték, (Molari, menekülõ kámzsák, stb.) míg õk majd sokkal okosabb módon költik el, az eredetileg a tûzoltóságokra szánt összeget.

Itt említette meg, hogy eddig is túlzó volt a tûzoltóságok technikai fejlesztése, ráébresztve a parancsnokokat arra, hogy „az a jó jármû, amihez csak egy csavarhúzó és egy villáskulcs kell.”

Ezért a pályázatok is belátható idõn belül fognak teljesülni, már csak azért is, mert kb.: a felét visszadobják majd.

Megígérte, hogy jövõre szigorítják a ruhapénzeket és belátható idõn belül ismét lesz egyenruhaváltásunk.

Babák ezredes úr hozzászólásában kifejtette, hogy miképpen rendezik a vonulósok túlórapénzét.
Ezt egy azonnali kormányrendelettel oldják meg, viszont a tényleges pénzügyi teljesítés elhúzódó lesz. A helyzet kialakulásában – azaz a rossz szabályozásban – meglévõ saját felelõsségét tagadta.

Kitért a képzés változására és a rendõr orvosi hozzájárulásra is.
Az 1,2-es veszélyességi szorzó parancsnokokra alkalmazhatóságánál - a jogerõs bírói ítéletekkel ellentétben – továbbra is nemleges álláspontot képviselt.

Készítette: (A készítõ kérésére nevét nem közöljük)