A 112-es egységes európai segélyhívó hazai mûködtetése a mai formájában nemhogy nem mozdítja elõ, hanem esetenként kifejezetten megnehezíti a segítségnyújtás megszervezését. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának korábbi megállapítása ma is idõszerû.

Szabó Máté ombudsman több, mint másfél éve kérte a kormányzat közbenjárását. Jogi szabályozás van, a biztos utóvizsgálata szerint megoldás viszont azóta sincs: a segélyhívó rendszer ma sem képes arra, hogy egyértelmûen, közvetlenül, emberi beavatkozás nélkül meghatározza a mobil telefonon kérõ személy helyzetét, ami pedig különösen fontos lenne, fõként, ha a bajba jutott nem rendelkezik helyismerettel. Ha a rendszer mûködne, alkalmas lenne a vaklárma kiszûrésére is.

A pontos helymeghatározás hiánya különösen sok nehézséget okoz, a megyehatárokhoz közel esõ területeken. Ott elõfordulhat, hogy a mobil telefonról érkezõ segélyhívást a szomszéd megyében fogadják, és ha a hívó a pontos helyzetét valamiért nem tudja megadni, a riasztási lánc olyan további elemekkel bõvülhet, amelyek a beavatkozás megkezdéséhez szükséges idõtartamot a többszörösére növelik. A másfél évvel ezelõtti vizsgálatban például kiderült, hogy a mentõk 50 perccel a riasztás után érkeztek, mert a bejelentõk információi alapján nem találták meg a baleset helyszínét és azt többen keresve is csak hosszabb idõ alatt tudták azonosítani. Közben vita folyt rendõrkapitányságok között az illetékességrõl ahelyett, hogy a mentõket riasztották volna.

A segélyhívások egységes kezelése több országban – évek, van, ahol évtizedek óta – magas színvonalon mûködik, jelentõsen rövidültek a kiérkezési idõk, javult a beavatkozásban résztvevõ szervezetek együttmûködése és kommunikációja. Ezzel szemben az egységes európai segélyhívó szám mûködtetése Magyarországon inkább késlelteti, semmint gyorsítja a segítségnyújtást. Ezt támasztja alá, hogy az Országos Mentõszolgálat és az Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság inkább a saját, nemzeti segélyhívó számát (104 és 105) ajánlja. A tapasztalatok szerint a 112-es segélyhívóra érkezett hívások kezelése során a kommunikáció hiányosságai, valamint a segélyhívások nem egységes kezelése miatt nehezen biztosítható a készenléti feladatellátás hatékonysága, gyorsasága és megfelelõ színvonala, nem biztosított a mentésben részt vevõ szervezetek együttmûködése.

Az ilyen problémák megelõzésére több hatékony megoldás létezhet. Az egyik az integrált bevetés-irányító rendszer, ami a térinformatikai rendszerek összehangolásán túl speciális szakértelmet is kíván: a segélyhívót meg kell nyugtatni, a különbözõ beavatkozó szervek számára szükséges információkat meg kell tõle szerezni, emellett a hívást fogadó személyeknek bevetés-irányítási ismeretekkel is rendelkezniük kell és idegen nyelveket is kell beszélniük. Jelenleg azonban kevés az ilyen szakember. A másik válasz a beavatkozó szervek jelentõs integrációja lehetne. Vannak ugyanis olyan modellek, ahol a mentést, a tûzoltást és a mûszaki mentést egyetlen szervezet látja el, aminek feltételei azonban Magyarországon jelenleg nem adottak.

A helyzet orvoslása érdekében az országgyûlési biztos a miniszterelnökhöz és a Kormányhoz fordult.