Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Nyílt levél az Országgyûlés elnökéhez!
Nyílt levél az Országgyûlés elnökéhez!
2010. May 27.

Dr. Schmitt Pál Elnök Úr Magyar Köztársaság Országgyûlése

Tisztelt Elnök Úr!
A közigazgatási munkabéke megõrzésébõl fakadó felelõsségünk alapján fordulunk Önhöz.


A T/45. irományszámú – a kormánytisztviselõk jogállásáról szóló képviselõi önálló indítványként benyújtott – törvényjavaslatJavaslat) számos európai dimenziójú, alkotmányos és alapvetõ mûködõképességi kockázatot tartalmaz. (továbbiakban:

Tudjuk, hogy az európai értelemben vett egységes közszolgálati rendszer nem mûködik, ennek ellenére az egyre inkább egységesülõ Európai Közigazgatási Tér-ben napjainkra kialakultak olyan közös alapelvek, amelyek közszolgálati alapértékként az egyes tagállamok közszolgálati rendszereit, illetve az arra vonatkozó szabályozást jellemzik.

Ezek körében közös értékként kiemelendõ a stabilitás, a szakmaiság, a felelõsség, a karrier, a lojalitás, valamint a részvétel és a védelem elve.

Ha a fentiek tükrében vizsgáljuk meg a Javaslatot, akkor felelõsen kijelenthetõ, hogy a stabilitás meghatározó elve alapvetõen sérül, mivel a magyar nemzeti közszolgálatban az új szabályok életbelépését követõen két hónapos indoklás nélküli felmentéssel bárki, bármikor elmozdítható lesz. Ez a szabály – álláspontunk szerint – semmilyen tekintetben nem felel meg az európai követelményeknek és vélhetõen nem állja ki a hazai alkotmányosság próbáját sem.

Ezen jelentõs európai kockázat mellett meg kell említenünk a részvétel elvét, amely a fenti indítvány elfogadásával ugyancsak súlyos sérelmet szenvedhet. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a jogállam kiépítése, valamint a közigazgatási modellváltás megvalósításának immár 20 éves idõszaka alatt példa nélkül álló az, hogy a közigazgatási munkavállalók érdekeit képviselni hivatott szociális partnereket – semmilyen módon – nem kérdezték meg arról az átfogó, paradigmaváltással felérõ változtatásról, amely több mint 60 ezer közigazgatási munkavállaló alapvetõ jogi helyzetét és státusát gyökeresen, az érintettek számára minden tekintetben hátrányosan érinti.

Külön kell szólnunk arról is, hogy Magyarországon ez a jelentõs változás akkor történik, amikor az Európai Unió közigazgatásáért felelõs miniszterek rendszeres találkozóin a négy horizontális közös érdekeltségû kérdés (jó szabályozás, elektronikus közigazgatás, közigazgatási innováció, hatékony közszolgálati humánmenedzsment) mellett az ötödik terület a szociális párbeszéd fejlesztésének kérdésköre. Ezeken az egyeztetéseken – immár évek óta – a magyar közigazgatási munkavállalókat képviselõ szakszervezetek is meghatározóan részt vesznek. Ennek alapján állítjuk, hogy az európai fórumokon a Javaslatban tervezett intézkedéseknek éppen az ellenkezõjét van szerencsénk visszatérõen megtapasztalni. Az elõterjesztés ütközik a jogalkotásról szóló törvénnyel és a vonatkozó ILO egyezményekkel is. Kísérletet tettünk a törvényi szinten létrehozott érdekegyeztetõ fórum, a KÉT (Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács) összehívására, ez idáig eredménytelenül.

Érthetetlen számunkra az is, hogy a Javaslat miért kívánja hatályon kívül helyezni a szociális partnereket immár közel 20 éve megilletõ azon jogosultságot, amely szerint állásfoglalást alakíthatnak ki az illetményalap évi mértéke tekintetében.

Tisztelt Elnök Úr!

Kötelességünk arról is szólni, hogy jelentõs szakmapolitikai kockázatot látunk abban, hogy a közigazgatás, a közszolgálati jogviszony átalakítása – sajnos ezúttal sem – nem egy szervesen és rendszerszerûen egymásra épülõ program, hanem rögtönzések alapján, ötletszerûen történik. Mindezt alapozzuk azon elõttünk járó, s fejlett közszolgálattal rendelkezõ európai államok több évtizedes tapasztalataira, amely államokban a személyi állomány helyzetét önkényesen soha nem ragadják ki az állami mûködés egységes rendszerébõl. Az átalakításokat egy koherens folyamat keretében, a reformlépések tekintetében következetesen érvényesítik és betartják az állami funkciókat leképezõ feladat- és hatáskörök átfogó felülvizsgálatának, az ehhez szervesen illeszkedõ szervezeti rendszer kialakításának, a mûködés racionalizálásának elengedhetetlen követelményét és sorrendjét. Amelyekhez csak ezt követõen illeszthetõ a személyi állomány és annak helyzete, jogállása. Támogatjuk a fenti elveket megvalósító, szakszerû és rendszerelvû deregulációt.

Jelenleg a Munka Törvénykönyve kivételével valamennyi, a költségvetési szférában dolgozóra, köztisztviselõkre, közalkalmazottakra, hivatásos szolgálati jogviszonyban állókra, bírákra, ügyészekre, igazságügyi alkalmazottakra irányadó törvény pontosan meghatározza azt, hogy milyen indokkal szüntetheti meg a munkaadó egyoldalúan a foglalkoztatási jogviszonyt. A Munka Törvénykönyve munkaviszony vonatkozásában konkrét felmentési indokokat nem ír elõ, de az indokolási kötelezettség itt sem mellõzhetõ, s felhozott oknak a munkavégzéssel, a munkakör ellátásával kapcsolatosnak kell lennie.

Az elõzõ kockázatokból fakad még egy további súlyos rizikófaktor is. A tervezett lépéssel a döntéshozó a hazai mintegy 650 ezer fõbõl álló – a költségvetési szervek által foglalkoztatott – közszolgálati személyi állományból önkényesen kiragad egy személyi csoportot, és a több mint 60 ezer jelenleg közszolgálati jogviszonyban álló államigazgatási dolgozó jogállását indokolatlanul átalakítja. Ez az intézkedés nem számol azzal, hogy a köztisztviselõk, a közalkalmazottak, a hivatásos állományúak a tervezett intézkedés által szembe kerülhetnek egymással.

A Javaslat elfogadásával olyan diszkriminatív helyzet jön létre, amely által alapvetõen sérül – az egymással összemérhetõ, hasonló tevékenységet végzõ hivatásrendek közötti – szolidaritás, és az azt kifejezõ hasonló jogi szabályozás és elbánás követelménye.

Ennek megvalósulása pedig nyomban felveti a diszkrimináció tilalmának, valamint az azonos munkajogi helyzetben lévõk közötti indokolatlan különbségtétel alkotmányos kockázatát.

Mindezzel azt kívánjuk a Tisztelt Döntéshozók irányába hangsúlyozni, hogy a közigazgatásra vonatkozó bármilyen, személyi állományt érintõ változás csak a közszolgálati rendszer egésze tekintetében realizálható eredményesen, mivel ennek figyelembevétele nélkül a rendszerben olyan diszfunkciók jelentkeznek, amelyek alapvetõen érintik és veszélyeztetik a közigazgatás mûködõképességét, valamint az évek óta súlyos erõfeszítésekkel megõrzött és egyre nehezebben fenntartható munkabékét.

Számunkra a javaslat legvitathatóbb, illetve elfogadhatatlan intézkedése az indítvány 8. §-a, amely a munkáltató számára minden korlát nélkül lehetõvé tenné azt, hogy a kormánytisztviselõi jogviszonyba kerülõ (korábban közszolgálati jogviszonyban álló) munkavállalót indoklás nélkül, két hónapos felmentési idõvel bármikor eltávolítsa a munkáltató az állam szolgálatából.

Álláspontunk szerint mindez alapvetõen súlyosan sérti azokat a szerzett és jelenleg még garanciákkal övezett jogosultságokat, amelyek ezen munkavállalókat indokoltan megilletik.

A garanciák nem privilégiumok, hanem a többletkötelezettséghez kapcsolódó olyan ellentételezési elemek, amelyeket a védelem joga és alapelve jegyében valamennyi fejlett európai állam közszolgálata elismer és biztosít. Éppen emiatt szabályozzák az e körbe tartozó jogállást mindenütt a közjog keretein belül. Ennek indoka éppen az, hogy a magánjog szereplõit, munkavállalóit sehol nem terhelik (nem terhelhetik) olyan súlyos összeférhetetlenségi, együttalkalmazási, vagyonnyilatkozat-tételi, utasításnak való engedelmességi, biztonsági ellenõrzési kötelmek, mint például jelenleg az állam szolgálatában álló köztisztviselõket. A követelményeket a javaslat megtartja és ebbõl a szempontból közjogi irányt követ az új jogviszony szabályozása. Óriási ellenmondást jelent az, hogy az érintett személyi állomány minden garanciát elveszít és a magánjogi szabályozási kiszolgáltatottság többszörösével sújtják az érintetteket, azokat, akiket az elõbbiekben említett többletkötelezettségek változatlanul terhelnek.

Ezt a fel nem oldható, meg nem érthetõ és általunk el nem fogadható változást tükrözi az is, hogy még a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyv (Mt.) rendkívüli felmondásra vonatkozó szabályai is sokkal kedvezõbbek és megfelelõ garanciákkal övezettek ahhoz képest, mint amelyet, a javaslatban érintett indoklás nélküli, akármikor történõ elmozdítás lehetõsége elõirányoz.

Közismert, hogy az Mt. idézett szabályait a munkáltató csak igen szigorú feltételek fennállása esetében alkalmazhatja, csakis olyan alkalommal, amikor a munkavállaló súlyosan, visszatérõen megszegi kötelességeit. Viszont még ebben az esetben sem lehet eltekinteni attól, hogy a munkavállaló elõadhassa ehhez kapcsolódó védekezését, és a munkavállaló elmozdítása esetén ahhoz a munkajog kellõ végelbánást rendel.

A fenti elgondolás teljes következetlenségét még számos egyéb példával is lehetne bizonyítani. A javaslat teljes átgondolatlanságát jól tükrözi az is, hogy a tervezett jogviszonyban még az Mt-ben valamennyi munkavállaló számára egyébként biztosított un. felmondási tilalmat is megváltoztatnák. Eszerint a kormánytisztviselõi jogviszonyban a keresõképtelen, súlyosan beteg, a GYES-en és GYED-en lévõ munkavállalóval szemben is gyakorolni lehetne az indoklás nélküli felmentés munkáltatói jogosultságát. Ez az elképzelés teljesen érthetetlen, antiszociális és elfogadhatatlan.

Az indoklási rendszer teljes elhagyása a II. világháború elõtti cselédek, béresek, summások kiszolgáltatottságát idézi fel, s alapvetõ, a jogállami alkotmányossági elõírásokba ütközõ koncepcionális változást jelentene a magyar foglalkoztatáspolitikában.

A Javaslat további súlyos fogyatékossága az is, hogy nem rendezi megfelelõen a felmentés és – az egyébként a Ktv-ben található, de az új jogviszonyban is alkalmazni rendelt – a közszolgálati jogvita egymáshoz való viszonyát. Mindez azért rendkívül problematikus, mivel indoklási kötelezettség hiányában a munkavállaló hiába indít keresetet, azt az illetékes munkaügyi bíróság érdemben nem tudja majd vizsgálni, hiszen ehhez jogalapot csak az indoklás szolgáltathatna.

Tisztelt Elnök Úr!

A fenti kockázatokon kívül véleményünk szerint a Javaslat elõidézhet majd egy olyan pragmatikai, a gyakorlati bevezetéshez kapcsolódó további problémahalmazt is, amely a hatályba léptetni tervezett rendelkezések gyakorlati végrehajtásához kapcsolódik. Nevezetesen arról van szó, hogy a változásban érintett több mint 60 ezer munkavállalót 60 napon (a vezetõket 30 napon) belül kell tájékoztatni az õket érintõ változásokról. Mindennek nagyok a veszélyei, mivel jelen esetben nem csupán egyszerû tájékoztatásról lehet és van szó.

A Javaslat által érintett esetben mindenkit újra be kell sorolni, el kell készíteni az ehhez kapcsolódó munkáltatói közszolgálati intézkedést, s egyénenként meg kell állapítani a jogosultságokat.

Mindezek miatt egészen bizonyos az, hogy minderre a kitûzött 60 nap nem lehet és nem is lesz elégséges. Ebbõl fakadóan felelõsséggel vélelmezhetõ, hogy a közszolgálat területén egy olyan helyzet alakul ki, amely miatt a közigazgatási szervek mint munkáltatók a mulasztásos törvénysértés állapotába fognak kerülni, amely megszámlálhatatlan közszolgálati jogvitát eredményez majd. (Az e körbe tartozó kockázatot azért sem szabad alábecsülni, mivel a korábbi években a Javaslatban szereplõ átalakításnál jóval kisebb jelentõségû változás esetén is sokkal hosszabb határidõt biztosított arra a jogalkotó.) Mindezt tetézi a következõ hetekben tervezett teljes kormányzati szervezeti átalakítás.



Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelettel kérjük Önt, hogy – fenti indokainkat méltányosan mérlegelve – Házelnöki tekintélyét érvényesítve segítse elõ az érintett munkavállalói kör érdekében – a munkabéke megõrzése szándékával –, hogy álláspontunkat a döntéshozók megismerhessék.

Kérjük, hogy az Országgyûlés mindaddig ne fogadja el ezt a törvényjavaslatot, amíg az általunk ismertetett európai dimenziójú és hazai alkotmányossági kockázatokról – a jelenleg hatályos törvények szerint létezõ – közszolgálati érdekegyeztetõ fórumok érdemben nem tárgyaltak.

Budapest, 2010. május 26.

Tisztelettel:


Dr. Agg Géza

Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) elnöke

Dr. Bárdos Judit

Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) fõtitkára

Fehér József

Magyar Köztisztviselõk, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) fõtitkára

Dr. Kuti László

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke

Kónya Péter

Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének (FRDÉSZ) elnöke

Varga László

Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF) elnöke





Forrás: http://www.brdsz.hu/index.php?mode=cikk&id=371

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 22:36
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75