Rendvédelmi Szervek Tárcaközi
    Érdekegyeztetõ Fóruma
              Titkársága
       Belügyminisztérium

Szám: 23-28/8/2005.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen, akkor ezt a napirendet tárgyaljuk. Az elõzetesen kiküldött meghívóban a napirendnél szóbeli elõadóként Zsinka András úr volt megjelölve. Látom gondterhelt arcán, szorgalmasan készült erre a szóbeli elõterjesztésre. András, parancsoljon!

Zsinka András úr, fõcsoportfõnök, BM Humánpolitikai Fõcsoportfõnökség:
Tisztelettel köszöntöm én is a Rendészeti Szervek Tárcaközi Érdekegyeztetõ Fóruma minden résztvevõjét, Államtitkár Urat. Kedves Kollégák! Tehát, a mai napon azért jöttünk össze, hogy a Hszt., mint beterjesztett módosítási törvényjavaslatról beszéljünk, amelyet egyébként elõzetesen írásban már a kollégáknak véleményezésre megküldtünk, még mielõtt a Kormány ebben a kérdésben döntött volna, hogy a Parlament elé terjeszti.
Szeretném elmondani bevezetõül, hogy az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács a mai napon, az RSZTÉF ülésével egyidõben tárgyal a köztisztviselõk és a közalkalmazottak 2006. évi keresetnövekedésérõl és a Hszt. vonatkozásában van egy olyan kormányzati ajánlás, hogy az illetményalap mértéke, és annak hatályba lépése vonatkozásában az OKÉT hozza meg a döntést. Az RSZTÉF-hez utalta viszont a további 2006. évi bérpolitikai intézkedéseket, amelyek a rendvédelmi szervek vonatkozásában a Hszt. módosítási javaslatban kerültek megfogalmazásra.
Csak röviden, inkább ilyen gondolatébresztõként elmondanám, hogy a 2006. évi elõzetes bérpolitikai döntésnek megfelelõen, a rendvédelmi szervek hivatásos állománya a közszféra átlagát jelentõsen meghaladó keresetnövekedésben fog részesülni a Kormány döntése szerint. Ennek megfelelõen várhatóan, az OKÉT döntésétõl függõen, január 1-jétõl a jelenlegi 35 ezer forintról 36.800 forintra emelkedik az illetményalap, a Hszt. hatálya alá tartozó valamennyi rendvédelmi szervnél. Tehát, a Rendõrségnél, Határõrségnél, polgári védelemnél, az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóságnál, a Vám- és Pénzügyõrségnél, a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományánál, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya tekintetében. Tehát, mintegy 60 ezer fõ illetményét érinti az illetményalap növekedése vonatkozásában. Egy másik javaslat is szerepel ebben a Hszt. módosítási elõterjesztésben, amely a jól képzett, jelentõs szakmai tudással rendelkezõ, tapasztalt hivatásos állomány elismerését, ennek a minõségi állománynak a pályán tartását szolgálja. Tartalmazza a javaslat, hogy január 1-jétõl bevezetésre kerül, pontosabban visszaállításra kerül a szolgálati idõpótlék, magyarul a korpótlék, a teljes rendvédelmi szektor vonatkozásában. Ez a korábbi szándékaink szerint ütemezetten, magasabb összeget célzott meg. A jelenlegi tervezet annyit tartalmaz, hogy ebben az ütemben 4.600 forinttól 9.200 forintig terjedõ összeggel nõhet a bruttó illetmény az érintett állománynál, aki legalább 10 év ténylegesen hivatásos szolgálatban eltöltött idõvel rendelkezik. Ez a 60 ezer fõbõl mintegy 31.500 fõt érinthet a mi elõzetes felmérésünk szerint. Tehát, ezen két, úgynevezett további bérelem, az 5 %-os illetményalap emelkedés, illetve a korpótlék, ez a rendvédelmi szektor egészére vonatkozik, a 60 ezer hivatásos közül jelentõs létszámot érint. Ezen kívül a Kormány szándékai szerint a rendvédelmi szervek közül a Rendõrség és a Határõrség kiemelésre került, és az átlagot meghaladó megterheléssel járó, végrehajtó szolgálatot ellátó állomány vonatkozásában egy további differenciált illetményemelést tervez bevezetni január 1-jétõl. Egyik ilyen pótlék megnevezése az úgynevezett közterületi pótlék, ez a Rendõrség hivatásos állományából mintegy 11 ezer fõt érint. Ennek mértéke a tûzoltók veszélyességi pótlékához hasonló mértékû, amely jelenleg az illetményalap 45 %-a. Tehát, a 36.800 forintos illetményalap vetületében ez 16.560 forintos mértéket jelent bruttó illetménynövekedésben.
A kapcsolódó szabályok rendezik, hogy tételesen melyik szolgálati beosztásban dolgozó kollégákra vonatkozik ez. Ennek munkapéldányát egyébként már a szerveknek elõzetesen, a nulladik változatként kiküldtük. De ez csupán annyit jelent, hogy én a személyzeti szervektõl kértem véleményt a belügyi ágazatban, hogy segítsék a munkánkat, segítsék annak a jogszabályi tervezetnek az elõkészítését, amit reményeim szerint ezen a héten – mint kapcsolódó szabályt – ki tudjuk küldeni a tisztelt jelenlévõ szakszervezeteknek is.
Ami szintén ehhez kapcsolódik, a Határõrség határrendészeti pótléka. Ez pedig mintegy 8.500 fõt érintene, szintén 16.560 forintos bruttó illetménynövekedéssel. Ezen szervezeti egységnél is csak az alapfeladatot ellátó kollégák részesülnének ebben a pótlékban. A titkársági, jogi, igazgatási, ellenõrzési, felügyeleti, közgazdasági, technikai, mûszaki, ellátási, informatikai, személyzeti, képzési, egészségügyi, kommunikációs – sorolhatnám még – ezeket a beosztásokat ellátók nem alaptevékenységet látnak el, ezért rájuk ennek a pótléknak a bevezetése gyakorlatilag õket nem érintené. Zárójelben jegyezném meg, hogy osztályvezetõi szintig jelentkezne ez a pótlék, és a határõr igazgatóságok tekintetében, csak példaként esetleg mondhatom, hogy a határvadász századoknál, az idegenrendészeti központokban, a határõrizeti, határforgalmi kirendeltségek végrehajtó beosztottait célozná ez a pótlék.
A helyi szervek vonatkozásában, amelyik csak elsõsorban, illetve kizárólag a belügyi szerveket érintené, ezeknek a vezetõit, akik fõosztályvezetõi besorolású vezetõk, pl. a 153 rendõrkapitány, vagy a 105 önkormányzati tûzoltóparancsnok – részükre a vezetõi pótlékot 10 százalékpontos pótlékemeléssel javasoljuk a törvénytervezetben. Ami azt jelenti, hogy a fõosztályvezetõi besorolások vonatkozásában, függetlenül attól, hogy milyen szintû szervezetnél dolgozik, egységesen 30 %-os vezetõi pótlék illeti meg a fõosztályvezetõi besorolású vezetõket. A nyomozói pótlék, amely egyébként jelenleg is egy, a Hszt. 254. §-ba telepített pótlékfajta, az illetményalap 20 %-ban van a hatályos szabályban, ennek 45 %-kal történõ megemelésére kerül sor, és a Rendõrség állományából, valamint a Határõrség állományából érintene, mintegy 12 ezer fõt.
A veszélyes katasztrófavédelmi beosztás pótléka a tûzoltókhoz hasonlóan 45 %-os mértékû veszélyességi pótlékként kerülne a mintegy 200 fõs katasztrófavédelmi vonulós állomány részére megállapításra, akik a kollégákkal együtt vonulnak, vegyi felderítõk, stb., õket érintené ez a pótlék. A törvényjavaslat tartalmazza továbbá a tûzszerész pótlék növelését, amely a jelenlegi óránkénti 9 %-ról az illetményalap 15 %-ára emelné ezt a pótlékfajtát.
Mindösszesen megállapítható, hogy ezek az úgynevezett, további bérintézkedések, amelyet az OKÉT az RSZTÉF tárgyalási körébe utalt, ez átlagosan bruttó 7 %-os illetményemelkedést eredményez a rendvédelmi szektor vonatkozásában. A Rendõrség és a Határõrség hivatásos végrehajtó állománya viszont 14 %-os mértékû illetményemelkedésben részesülhet. Tartalmazza a javaslat továbbá azt is, hogy végre a tûzoltók vonatkozásában elindultunk az uniós elõírások irányába, így a 2003/88/EU Irányelv által megfogalmazottak elsõ ütemét próbáljuk elérni, hogy a heti szolgálatteljesítési idõt 54 óráról 52 órára csökkentenénk. A jogszabály tartalmazza ennek ütemezett bevezetését a 48 órát illetõen, és ennek a szükséges forrásait mindenképpen próbáljuk biztosítani. A törvényhez érkeztek módosító indítványok, amelyeknek az értékelése jelenleg folyik, ezekrõl tételesen most nem tudnék beszámolni. Körülbelül ennyit szerettem volna elmondani elsõ gondolatként. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Ugye, annyiban más ez talán, mint az elõzõ évek gyakorlata, hogy az illetményalap emelés kérdésében a Kormány javaslatának megfelelõen, a jelen társasághoz tartozó munkavállalói oldal – ha mondhatom így – egy lépéssel elõrébb van, és egy szép szakmai sikerrel beljebb van a dolgozói követelések kielégítésében. Ez persze, mit sem von el abból a vehemenciából, amivel most nekilátunk egyeztetni ezt a – különben meglehetõsen gáláns – javaslatot, aminek ugye, hosszas elõélete volt. Az elõéletében az itt ülõk jelentõs része a BÉT köreibe is tartozik. Következésképpen, ott év eleje óta próbáltunk a pótlékokban valamilyen elõrelépést elérni. Ez más, mint amiben eddig gondolkodtunk, szerintem is. Biztos vagyok benne, hogy sokkal szélesebb kört érint, és abban is biztos vagyok, hogy nem feltétlen mindenki jár jobban, ahhoz képest, mint ami akkor, mintegy 7 milliárdos összegben szereplõ javaslatban volt. Ugyanakkor maga a javaslat, az mutatja a Belügyminisztérium elkötelezettségét a hivatásosok felé, hiszen valószínûleg nem túl sok gyakorlati példa van arra, hogy egy tárca a saját költségvetésébõl 1 milliárd 147 millió forintot odaad másoknak – most idézõjelbe téve – „csak azért, hogy õk is kapjanak”. Nem tipikus viselkedési forma, de hát, mégis ez azt mutatja, hogy nemcsak a belügy fejezetébe tartozók iránt érzünk felelõsséget, hanem az összes többi hivatásos felé is. Én úgy gondolom, hogy ez annyit majd mindenképpen ér, hogy amikor Powell úr elõadja majd a véleményét, akkor ezt a fajta, nevezzük nagylelkû eleganciának, amivel próbáljuk megoldani mindenki problémáját, ezt valamilyen módon majd érzékelhetjük mi is a szavakból. És feltételezem, hogy a munkaadói oldal mást hozzáfûzni nem kíván ehhez, amit Zsinka úr elmondott. Így gondolom én most, hogy Ön következik.

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Köszönöm a szót. Az oldal jobb véleménye szerint szerencsésebb lett volna, hogyha nem pótlékrendszerben gondolkozunk béremelés tekintetében, hanem egységesen valamilyen százalékos megállapodás születik, és a rendvédelmi dolgozók egészére kiterjed, mert, azért van hiányérzetünk ennél az ajánlatnál. Nem szeretnék hazabeszélni, de például a polgári titkosszolgálatoknak semmiféle pluszjuttatást nem juttat, valamint úgy érezzük, hogy azért különbözõ szolgálati ágakat is egymásnak feszít a mostani ajánlat.
Lenne egy-két kérdésem is ehhez. Zsinka úr említette, hogy 36.800 forintra emelkedik január 1-jétõl a köztisztviselõi alap. Ezt „kormánypénzbõl”, forint-fillérre megkapja minden hivatal, vagy valamilyen kigazdálkodásos formában történik ez, amit nagyon nem szeretnénk, mert az én információim szerint, pl. az én hivatalomnál csak 36.400 forintos tervezési lehetõség volt. 400 forint is úgy érzem, hogy pénz, és én úgy tudom, hogy a többi szolgálatoknál is különbözõ ilyen jellegû problémák vannak.
Szerettük volna a Hszt. módosításával kapcsolatos anyagot kézhez kapni. Én úgy érzem, hogy a jövõ héten, vagy egy hét múlva megkapott anyag az már egy kicsit távolinak tûnik, hogyha most errõl beszélünk. Szeretnénk javasolni, hogy erre egy munkabizottság alakuljon, a 140-es Kormányrendelettel kapcsolatban, és utána ide az ülésre, ennek a munkabizottságnak az eredményét behozni, és itt megvitatni.
Kérdésként merül még fel, hogy itt van nálam a módosító javaslat, az elsõ oldalon a vezetõi beosztás illetménytáblának a táblázata. Itt a fõvárosi polgári védelmi igazgató véletlenül került ki, vagy tudatosan, hogy nem került be az illetményalap szorzója ebbe az anyagba? Egyelõre csak ennyi lenne.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Akkor elõször nézzük a kérdéseket. Ugyanakkor, ugye, az Országgyûlés elõtt lévõ módosító indítványra azért autentikus választ a benyújtóktól lehet kapni. Az nem lehet más, mint úgy látom, két természetes személy, országgyûlési képviselõ. Ez alatt értem azt, amikor konkrétan két aláírás van, úgyhogy praktikusan úgy hiszem, hogy legalább a számát, hogy tudják megkeresni a másik oldalon, és azt kéne jelezni.

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
T/18107/9.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. És akkor kérdezném, hogy ki ad választ forrás kérdésében? Az jó, akkor ebben maradjunk. András, parancsoljon!

Zsinka András úr, fõcsoportfõnök, BM Humánpolitikai Fõcsoportfõnökség:
Én a Jenei úrnak azért visszaadnám a szót a forrás tekintetében. Viszont a Powell úr megállapításával én is maximálisan egyetértek. Az a pótlékrendszer, ami jelenleg a Hszt-ben van, ezt már több éve tervezzük, hogy ezt meg kellene változtatnunk. Viszont az a kormányzati szándék, és az a miniszterelnöki kijelentés, hogy a rendõröket és a határõröket szeretnék kiemelten kezelni, ezt más módon nem tudtuk megvalósítani, ezért kellett a pótlékrendszerhez hozzányúlni. Úgyhogy errõl talán röviden ennyit.
A másik, hogy nem kaptak más szervek pluszjuttatást. De, kaptak! Ahogy Államtitkár Úr is elmondta, a belügyi ágazat átadott más rendvédelmi szerveknek forrásokat annak érdekében, hogy például a korpótlékot be tudjuk vezetni. És ennek a korpótléknak a bevezetése eredményezi azt, hogy a közszféra 4,7-es emelkedésének átlagától jelentõsen eltérõen, azért egy 7 %-os illetményátlagot érhetnek el a rendvédelmi szektorban dolgozó, minden egyes hivatásos.
A munkabizottság összeállítását Államtitkár Úr, én javaslom, hogy fogadjuk el a Powell úr részérõl, ilyen vonatkozásban a 140-es kimunkálásában közösen tudunk együttmûködni, és azt hiszem, hogy a legjobb kapcsoló szabály így készülhet el. A polgári védelmi igazgató kimaradt. Az alapvetõ cél az volt, a jelenlegi hatályos Hszt-ben is az szerepel, hogy a budapesti rendõrfõkapitány, és a Fõvárosi Tûzoltóság parancsnoka, amelyek azért, azt tudjuk, hogy a mi kis országunkban, azért egyközpontú ország ez jelenleg, és meghatározó, és kiemelkedõ jelentõségû és fontosságú feladat például a BRFK vezetõje részérõl 10 ezer ember irányítása, igazgatása. Tehát a polgári védelmi igazgató így nem került be ebbe a körbe. Viszont, ha és amennyiben a módosító indítványokban ez szerepel, akkor megfelelõ módon megvizsgáljuk, és azt hiszem, hogy a jövõ héten a Kormány dönteni tud arról az ajánlati sorról, amelyet idáig benyújtottak a képviselõk. Köszönöm szépen.

Jenei Zoltán úr, munkaadói oldal soros ügyvivõ, BM közgazdasági helyettes államtitkára:
A jövõ évi béremelésnek a forrása két tételbõl tevõdik össze. Amirõl most tárgyalunk, ez a szolgálati törvénynek a pótlékrendszeréhez kapcsolódó módosítási csomag. Ennek az elõirányzati forrása részben az érintett szervezeteknél már eleve támogatásként megjelent, egy részét pedig, ahogy itt már elhangzott, módosító indítvány, és kormányszintû támogatással átcsoportosítottuk. A másik része, ami a közalkalmazotti elõresoroláshoz, új táblához, a köztisztviselõi illetményalap emeléshez kapcsolódik, ennek a területnek a forrását a Kormány úgy tervezte megteremteni, hogy valamennyi minisztériumnál egy 3 %-os államháztartási tartalék címszó alatt futó részt képezett. Ez a Belügyminisztériumnál is megtörtént. A Belügyminisztérium fejezeti sorai között van egy ilyen tétel, ennek ez a hivatalos neve. De maga a célja a jövõ évi béremelésnek a forrását megteremteni. Ez 7 milliárd forint fölötti tétel. Néhány más cél is van ezek között, de túlnyomó része, 95 %-a jövõ évi béremelés forrásául szolgál. A Kormány a Parlament jóváhagyását követõen fenntartja magának a jogot arra, hogy ezekrõl az összegekrõl valamennyi minisztériumnál rendelkezzen. Errõl fog rendelkezni a Parlament számára. Én nagyon bízom abban, és a mostani számítások ezt mind alátámasztják, hogy akár a január 1-jei hivatásos állományt érintõ köztisztviselõi illetményalap emelés, illetve még a másik 2-3 területen végrehajtásra kerülõ alapbéremelésnek a forrását a belügyi szervek tekintetében ebbõl mi biztosítani tudjuk. Nem kérdeztem meg a másik három tárcát, hogy ez náluk hasonlóan van-e, a tervezés az ugyanígy zajlott ott is, ott is létre kellett hozni ezt az államháztartási tartalékot, mint a belügyi intézményeknél. Amennyiben a Kormány, gondolom, hogy januárban errõl kedvezõen dönt, és más célra nem kell felhasználni ezt a forrást, abban az esetben az illetményalap változáshoz szükséges fedezetet mi biztosítani tudjuk. Tehát, hogyha valamelyik belügyi szervezet arról nyilatkozott, hogy õk az illetményalap változásnak a forrását nem látják a költségvetésükben, abban igazságuk van, és nem is kell, hogy lássák, hiszen ehhez a fedezetet nekünk majd a jövõ évben kell belsõ átcsoportosítással végrehajtani. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Kérdezném, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálatok érdekképviseletének problémájára nem akarnánk-e ismertetni a 18107/5-ös irományszámon, bizonyos Tóth András MSZP által benyújtott indítványt? Mert csak azért kérdezem, mert, hogyha azokat tetszenek ugye ismerni, amint kiderült, hogy csak tudják a számát is, akkor ezt is kellene, hogy ismerjék. Ebben meg éppen az van, hogy Önöknél a közterületi pótlék 45 %-os módon kerüljön bevezetésre, és ha nem tévedek, akkor nem is a belügyi források, hanem a tárca saját költségvetési keretének terhére. Ezt azért mondom, mert ugye, ha módosító indítvány szintig tárgyaljuk ezt, és úgy gondolom, hogy az ezt benyújtó szocialista politikus ott egy meglehetõsen befolyásos képviselõ, ezért minden bizonnyal nem megalapozatlan a benyújtott módosító indítvány, akkor ne tegyünk úgy, minthogyha tényleg Önök itt kimaradnának ebbõl a szórásból, például ebben a kérdéskörben. Igaz, az eredeti elõterjesztésben nem szerepel, hát azért mondtam itt némi vidámsággal, de mivel szemmel láthatóan kik, ha nem Önök igazodnak el jól a módosító indítványok körében, ezért kérem akkor ezeket is tartsuk szem elõtt. Kérdezem, hogy akar valaki hozzáfûzni ehhez valamit? Most úgy tûnik nekem, hogy nem akar. Vagy mégis? Mégis. Tessék!

Dr. Buzálné dr. Szabó Mária asszony, irodavezetõ, Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda:
Köszönöm a megszólítás miatt, és akkor ehhez a módosító javaslathoz kapcsolódnék, hogy igen, észleltük, hogy valóban a nemzetbiztonsági ágazat semmiféle pótlék formájában nem jutna egy pluszforráshoz az illetményét illetõen, és a nemzetbiztonsági szakszolgálat problémája legfõképpen az, amit a módosító javaslat orvosolni próbál, mert jelen pillanatban akciópótlékot kapnak azok a kollégák, akik közterületen látnak el feladatokat. És a benyújtott törvénymódosítás mintájára készítettük mi el ezt a módosító javaslatot. Ugyanolyan illetménypótlékot adnánk a szakszolgálatnak ezen állománya részére, emlékeim szerint talán ez egy olyan 320 fõt érint. Tehát, néhány száz fõt érintene ez a módosító javaslat, és az akciópótlék helyébe lépne. Gyakorlatilag egy számítást könnyítene meg, mert ugye, most ezt külön órákra tartják nyilván, számfejtik, stb., ez egy könnyebb, egyszerûbb megállapítása lenne, és nyilvánvalóan pótlékként mûködne tovább.

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Én is csatlakoznék irodavezetõ asszonyhoz, ez nem pluszjuttatás lenne, hanem valaminek a kiváltása, ami megszûnik, és ahelyett lenne ez az elem beemelve. Ezért mondtam én azt, hogy a titkosszolgálatok semmiféle pluszjuttatásban nem részesülnek, mert az akciópótlék megszûnik ennek az állománynak. De hogy valami miatt kompenzálva legyenek, ezért ment a javaslat az Államtitkár Úrnak, és ezért került be a módosító javaslatba.
Szeretném kérni Államtitkár Urat, miután a tájékoztatót azt most kaptuk, egyezzen bele abba, hogy az érdekképviseleti oldal röviden, az itt lévõ elnökök elmondják a véleményüket az elõterjesztett anyaghoz.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Az a helyzet, én szívesen beleegyezek, de azért szoktak az oldalak szóvivõket megnevezni, hogy elmondják a véleményüket. De amennyiben így gondolják, akkor avval kell szembenézni, hogyha a túloldalon is úgy gondolják, hogy tárcánként valaki mondja el, hogy mit gondol, akkor jó esetben négyig biztos, hogy itt ülünk. Tehát, ha ennek ellenére fenntartják a véleményt, én egy bólogatást el tudok fogadni, hogy mindenki szeretné elmondani, akkor csak azt kérném, hogyha lehet, hogy mindenki próbáljon, mondjuk 3-5 perces idõkeretben gondolkodni, az talán a dolgot elõrefele viszi. Melyik legyen, a 3 vagy az 5?

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Három.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Akkor ebben a 3 percben haladjunk, és akkor kérem, hogy Önök kezdjék el. A kormányoldalról pedig akkor ugye minisztériumonként... Nem valószínû? Judit, parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete nevében elõször is szeretném elmondani, hogy az összes szakszervezet jelen pillanatban szolidáris a más szakszervezetek, tehát, a nem rendvédelmi szervek szakszervezetei szolidárisak a rendvédelmi szervekkel, és egyetlenegy szakszervezet sem emelte fel a szavát az ellen, hogy most, 2006 évben a rendvédelmi szervek kiemelt béremelést kapjanak. A tisztesség úgy kívánja, hogy ezt elmondjam, mert így korrekt.
A másik. Szeretném elmondani, hogy a legutolsó benyújtott törvényjavaslatot azért nem láttuk. És sokkal egyszerûbb lett volna az életünk, ha mellétették volna rögtön a 140-es Kormányrendeletnek a módosítását, hiszen a részletek a 140-es Kormányrendeletben rejtõzködnek, és a legtöbb problémát a szakértõi bizottságon a 140-es Kormányrendelet módosítása fogja képezni. Ezért arra kérem Önt, Államtitkár Úr, hogy hasson oda, hogy ez a szakértõi bizottság sürgõsséggel üljön le. Ha sürgõsséggel összeül, és megállapodik valamiben, akkor már a plenáris ülésre a kész anyagot tudjuk hozni, hogy a törvény parlamenti elfogadásával egyidejûleg a Kormány meg tudja alkotni a 140-es Kormányrendeletnek a módosítását, hiszen elméletileg 2006. január 1-jén ennek hatályba kéne, illetve mind a kettõnek, hozzá még a minisztérium belügyi rendeletmódosításának is hatályban kellene lenni. Nagyon sok módosító javaslataink vannak, itt nem tudom most a 3 percben elõterjeszteni, de a jogászkollégák szívesen vesznek részt a szakértõi bizottságban. Köszönöm.

Zentai Ferenc úr, fõtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Alapvetõ problémám pontosan ugyanez, azt szerettem volna megkérdezni, mikor kapunk egyáltalán tájékoztatót arról, hogy például mit jelent ez a veszélyes katasztrófavédelmi beosztás? Tudniillik én számoltam. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 10 %-a az állománynak részesül plusz pénzben. Tehát, gyakorlatilag nálunk sem történik semmi más, mint pontosan ugyanazt fogja mindenki megkapni, amit a teljes rendvédelmi szerv. Tehát, végülis a katasztrófavédelemnél nem jelent plusz pénzt, tehát csak annyit jelent, amennyit mindenki megkap. Úgyhogy, végülis itt van egy olyan probléma, ami az oldalszóvivõ részérõl is elhangzott, hogy végülis a szolgálati ágak egymásnak feszítését szolgálja ez így, mert már most is olyan hangok vannak, hogy miért különböztetik meg ekkora különbséggel a határõr, illetve a rendõr kollégákat. Úgyhogy, eléggé nagy az elkeseredettség nálunk, hogy az olvasottak, hallottak alapján, gyakorlatilag a katasztrófavédelemnél nem történik az egységes bérfejlesztésen kívül semmi plusz. Tehát, azt várnám, hogy a 140-est minél elõbb megkapjuk, és egyáltalán tudjam azt, hogy kiket kell érteni ezen a veszélyes katasztrófavédelmi beosztáson. Én tudom azt, hogy van nekünk egy veszélyhelyzeti felderítõ csoportunk, de az nem ennyi ember. Az kevesebb. Tehát, kik azok, akik még ebbõl részesülnek majd? Ezt szeretném majd tudni. Köszönöm szépen.

Szegeczki Vince úr, Független Rendõr Szakszervezet:
Pongó úr megbízott a helyettesítésével. Egyrészt örülünk annak, hogy a Rendõrség egy bizonyos ága kiemelt bérnövekedést érhet el, igaz, hogy ezt pótlékokkal és attól tartunk, hogy a pótlékok tárgyalásán ugye, az volt a célunk, hogy csökkenjenek a pótlékok mértékei, nehogy abba a hibába essünk a késõbbiek során, hogy azután a pótlékokat pedig elkezdjük leépíteni. A másik. Aggódunk azzal, hogy ez a bérnövekmény létszámleépítésben esetlegesen hogyan kell, hogy megjelenjen. Meg fog-e jelenni? A rendõri állománynál már így is súlyos, a végrehajtói állománynál, jelentem a súlyos...

(KAZETTAFORDÍTÁS)

... az, hogy a szolgálatot nem tudják ellátni éppen azokon a területeken, ahol kiemelt cél volt a „látható rendõrség”, és a kapitányságok erõsítése. A kommunikációt kicsit félresikerültnek tartjuk, hiszen arról szóltak a híradások, hogy a 15 %-os átlagos béremelkedést idéz elõ ez a kiemelt bérfejlesztés a Rendõrségnél. Ugye, látjuk azt, hogy nem minden állománycsoportot fog érinteni, éppen a pótlékrendszer eltérõ megállapítása miatt. De, ez egy kicsit sánta dolog, és a közvéleményt, ez úgy érezzük, félrevezeti. Volt a 7 milliárdos csomagban ugye, – amirõl tárgyalások folytak – olyan javaslataink, amelyek nem kimondottan és közvetlenül bérjellegû kifizetéseket tartalmaztak, hogy akkor ebben a kérdésben tovább tudunk-e lépni, vagy pedig azt az egész csomagot akkor tekintsük úgy, hogy már nem tárgyalási alap? Köszönöm. Nagyon röviden, hogy beleférjek a 3 percbe.

Talabér Zoltán úr, elnök, Polgárvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Tisztelettel néhány szóban elsõsorban arra térnék ki, hogy a 7 % átlagot azt gyakorlatilag egy tisztességes bérfejlesztésnek tudjuk elfogadni. Azonban a problémánk szintén a pótlékrendszeren nyugszik, hiszen a pótlékrendszer eltérõen valósítja ezt meg, ezt az átlag 7 %-ot, van, ahol jóval több, van ahol ennél jóval kevesebb. Így nálunk, amit már a Zentai úr is mondott, ez a veszélyes katasztrófavédelmi dolgozó kör lenne az, amit jó lenne tisztázni, hogy ez az a néhány fõ, akik a veszélyhelyzeti felderítõ csoportban vannak, vagy pedig ennél jóval több? Én annak idején, mikor a kommunikáción keresztül kijött az, hogy eltérõ mértékben a Rendõrség, Határõrség egy magasabb pótlékba kerül be, miniszter asszonyt megkerestem egy levéllel, amire mai napig nem kaptam választ. Abban kértem a miniszter asszonyt, hogy a polgári védelemnél, azaz a katasztrófavédelem hivatásos állományánál, gyakorlatilag a helyi szerveknél, hiszen azok ugyanúgy ellátnak területi feladatot, egy ugyanilyen területi pótlékkal lehetne ezt gyakorlatilag kompenzálni, és akkor belügyön belül nem kerülne ilyen diszkriminatív módon az állomány egymással szembe állítva. Mi is úgy gondoljuk, hogy a pótlékrendszert, végülis a pótlékrendszer az nem alkalmas arra, hogy kezelje normálisan a béreket. Ezt valahogy normális bérekkel kéne megoldani. Egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy a pótlékrendszer szétszabdalja az egyébként egységes, 96-ban egységesen bevezetett bérrendszert a fegyveres és rendvédelem területén. Ezeket talán különösen azok, akik nem a BM tárca alá tartoznak, tudnák igazán most elmondani. A másik oldala pedig a forrásoldal, ami gondot jelent számunkra. Már most halljuk különbözõ helyekrõl, hogy a jövõ évi létszámcsökkentésnek vannak bizonyos elõszelei. Amikor legutóbb megkérdeztük, hogy rendelkezésre áll-e a forrásoldal, akkor azt a választ kaptuk, hogy fejezeti tartalékként ez rendelkezésre áll. Ami tulajdonképpen egy 3 %, ugye 7 milliárd, ez csak a pótlékalapra elegendõ, ami a pótlékok rendszere, hiszen ezt tárgyaltuk. Akkor hol van az illetményalapnak az emelése, az tulajdonképpen még további 5 %-ot jelentene ebben a dologban. Mi bízunk benne, és reméljük, hogy további létszámcsökkentésre nem kerül sor, hiszen azt a sok feladatot, amit ma már ellátnak ezek a szervezetek, létszámcsökkentéssel már nem tudják tovább megoldani. Ha ez létszámcsökkentéssel megoldható, akkor viszont át kell tekinteni a feladatokat, és valahol a feladatok rendszerében is vissza kell venni a feladatokból. Hiszen már a helyi szervek olyan mértékû túlmunkában vannak, hogy én egyetértek azzal, hogy minõséget kell nyújtani, de ahhoz nyilván kell objektív és szubjektív feltételeket is biztosítani. Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Köszönjük szépen a tájékoztatást, de ezt ebben a formában, és az ilyen jellegû bérfejlesztéseket szakszervezetünk nem tudja elfogadni. Hiszen, ez semmi mást nem tesz, minthogy az egyes ágazatok közötti feszültségeket generálja és fejleszti. Azt is szeretnénk megköszönni, hogy az elõterjesztésben rendre mindig a tûzoltók veszélyességi pótlékának mértékére próbálták felemelni a többi pótlékot. Egyet hiányoltunk belõle, hogy amikor a tûzoltók bármiféle pótlékot kaptak, azt mindig a bérfejlesztés részeként kapták meg, míg ezek a pótlékok az átlagos bérfejlesztésen felüli fejlesztésekként valósulnak meg.
Valamint nem értünk egyet a munkaidõ csökkentéssel sem, hiszen igaz, hogy hivatkoznak itt az európai uniós jogszabályokra, hogy megtesszük az elsõ lépéseket ez irányban. De tessék elolvasni az európai uniós jogszabályokat. Az európai uniós jogszabályok nem ezt írják le. Sõt, országgyûlési képviselõi javaslatok vannak bent a Parlament elõtt módosító javaslatként. Mondom a számát: T/18107/3-as módosító javaslat, ahol egyértelmûen leírják, hogy az Európai Unióban a magasabb óraszámhoz a dolgozó elõzetes beleegyezése szükséges. Ez sem valósul meg ezzel a törvénytervezettel. Köszönöm szépen.

Nagy Gábor úr, elnök, Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete:
Államtitkár Úr, teljes mértékben egyetértek Kajsza úr szavaival. Köszönöm.

Hegyes András úr, elnök, a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetsége:
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Érdekegyeztetõ Fórum! Megköszönve Zsinka úr tájékoztatóját, ehhez a formációhoz ragaszkodva, talán azzal kezdeném, és én szeretném kihasználni a lehetõséget idõben, hogy elmaradt október 21-én egy ilyen jellegû RSZTÉF összejövetel. Majd október 27-én kaptunk egy tervezetet az Ön által most felsorolt Hszt. módosítással kapcsolatosan. Szívesen hallottam volna bármit is az általunk benyújtott véleményekkel kapcsolatban, hogy egyáltalán ezt valamilyen formában tudták-e akceptálni, valamilyen formába került-e, ez az Ön szavaiból nem derült ki. Itt, ha szabad, egy kritikai megjegyzést is tennék. 2002-ben aláírtunk egy megállapodást ebben a körben, ami arról szól, hogy a Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztetõ Fóruma Alapszabálya. Ennek a III. részében, és csak költõileg teszem fel a kérdést, ha elolvassuk az ott leírtakat, enyhén szólva, idõn túl vagyunk. Merthogy, ismereteink szerint a híradásokból azt látjuk, hogy gyakorlatilag a költségvetés tárgyalása eljutott abba a stádiumba, ahol már csak a fejezetek közötti átcsoportosításnak a lehetõsége van. Tehát, ha szabad azt mondani, egy kritikai megjegyzést tennék az RSZTÉF normál mûködésével kapcsolatban. Mi azért írtuk alá közös elhatározással ezt a Megállapodást, hogy az érdekegyeztetés rendszere, a társadalmi párbeszéd gördülékeny, egyenes legyen. Én ennek alapján már nehezen tudom a benyújtott módosító indítványok és egyebek keretében látni bármilyen elmozdulási lehetõséget. Ami a büntetés-végrehajtást, mind rendvédelmi szervezetet illeti, de gondolom, hogy más, belügyhöz nem tartozó kollégáim is hasonló véleményt fognak megfogalmazni. A korábbi álláspont, és egy egységes Hszt., amely most már kizárólag - azt lehet mondani, hogy - a rendvédelmi szervek vonatkozására készült, elég furcsa dolog, hogy ebben politikai primátus alapján, bizonyos szervezetek így kiemelésre kerülnek. Tudomásul lehet ezt csak venni, egyetérteni nem lehet ezzel a kérdéssel.
Ami a szolgálati idõpótlékot, és itt az egyeztetés hiányára azért célzok, hogy volt egy rendkívül jó módszer, hiszen valamennyien küszködünk, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon olyasmin, hogy a szolgálati törvény I., II. besorolási osztályainak a végességét jelenti. Bizonyos beosztásokban megreked, tehát a pályakép, a karrierkép nem igazán. Nem igazán látok arra lehetõséget, pl. a szolgálati idõ pótlék vonatkozásában, hogy azt örömmel vettem, hogy a 15 éves szolgálati idõ elismerése következményeként sikerült az elõterjesztésben 10 évet rögzíteniük Önöknek, de ez még mindig nem oldja meg az I. és II. besorolású kategóriában azt a részét a dolognak, amit korábban a szolgálati idõ pótlék jelentett ennek az állománynak, amely a másik részében a jelen állapotokat is tükrözné. Azt hiszem, hogy nem egyedül a büntetés-végrehajtási szervezet az, ahol a végrehajtó állomány az évek során rendkívüli mértékben megfiatalodott. Tehát, különösebben nagy megkötõ erõt nem jelent egy majdan 10 év múlva bekövetkezõ, azoknak, akik már ezt megérték, természetesen ez egy öröm. Mi részünkrõl ez egy elég kevés kört érintõ, tehát, nem az állomány jelentõs részét érintõ intézkedés. Kétségtelen, hogy valamit jelent a jövõre nézve. De nem volt mód arra, hogy ezen fórum keretében például az alternatív megoldási lehetõségekrõl szót váltsunk.
Azután, amit én nem hallottam Zsinka úr tájékoztatójából, - de lehet, hogy ez az én figyelmetlenségem - kiterjesztésre került például az 1,2-es szorzó használata a törvényjavaslat alapján, amely mondjuk a mi esetünkben is a kor változását illetõen, javaslatként mi szerepeltettünk olyasmit, hogy, ami a mostani joggyakorlásban elõfordul, azt hiszem, hogy a jelenlévõknek talán nem mondok újdonságot, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, a profil változása kapcsán, hogy ez nem egészen az 1,2-es kategóriába tartozó. Tehát, semmi olyasmit nem látunk, hogy a mi véleményünk visszaköszönne a továbbiakban. Röviden összefoglalva az általam elmondottakat. Nehezményeztem, és most is nehezményezem a szervezetünk személyzete szempontjából a Rendõrség és Határõrség kiemelését ebbõl a rendvédelmi környezetbõl. És ezt azzal támasztanám alá, hogy nemkívánatos átvándorlást fog eredményezni, ahelyett, amire ez a Hszt. készült annak idején, ami átjárhatóságot biztosított, kvázi azonos feltételek mellett. Ez rontani fogja a helyzetet, és nem akarom a jövõt elõre idézni, amikor majd 560 fõt kéne júniustól szépen felvenni a két, magánerõvel készülõ börtön személyzete szempontjából, hogy ez majd a személyzeti munkában nagy könnyebbséget fog jelenteni. A magunk részérõl egyetlenegy alkalommal sem volt módunk valamiféle primátust kapni a megítélésben, mi mindig csak a legutolsó részen. Nem nyugtatott meg Jenei úrnak a hozzászólása sem, a 3 %-os forrásbiztosítás ügyében. Itt arra célzok, hogy ebben az esztendõben 4,5 % többlet mellett a 1,5 %-ot létszámleépítésben kellett biztosítania a büntetés-végrehajtásnak. Ez 159 fõnek a bérét jelentette, és, ha a meglévõ állományra biztosítjuk a többletet, akkor fejlesztési lehetõség továbbra sincsen, és elég nehéz problémát jelent a büntetés-végrehajtás szakmai munkájának zavartalan ellátásában. Köszönöm szépen.

Heles Károly úr, elnök, Vám- és Pénzügyõrség Független Szakszervezete:
Én egyetértek a Miniszterelnök Úrnak azon szándékával, amit a rendvédelmi szférával kapcsolatban jelentett be. Az átlagos 7 %-kal is egyetértek, azonban annak megvalósulásával, ily módon történõ megvalósulásával, sõt, a korábbi elõterjesztett törvénytervezethez képest változott helyek, például a megyei rendõrkapitányságok vezetõi pótlékának 30 %-ra történõ emelése a korábban megküldött tervezetben nem is szerepelt. De nem is ez a lényeg, mert ezt is támogatjuk, mert ahol pénzt lehet adni embereknek, ott nem az a dolga a szakszervezetnek, hogy elvegye. Hanem meg szeretném kérdezni a levezetõ elnök úrtól, hogy a Belügyminisztérium felügyelete alá nem tartozó rendvédelmi szervek hol kezdeményezhetik a Hszt. módosításával kapcsolatos elõterjesztéseket, és azt hogyan véleményezhetik. Mert nem véletlenül, a Vám- és Pénzügyõrség dolgozóiról, hivatásos állományáról, kivéve ezt a szolgálati idõpótlékot, és az illetményalapot, ugye, az most átkerült az OKÉT hatáskörébe, tehát már nem is itt mûködik. Hol lehet kezdeményezni, hogy egyáltalán a véleményünket le tudjuk írni, mert én úgy gondolom, hogy a határõr pótlékkal egyetértek, csak ott mellette ott dolgozik egy vámtisztviselõ, aki ugyanazt a munkát – nem szó szorosan, hanem fizikálisan értem – végzi, és pótlékban nem ugyanazt kap. A területi pótlékkal is egyetértek, de az én kollégáim ugyanúgy az utcán teljesítenek, és járnak szolgálatba, mint az a látható rendõrség, akit én teljes mértékben azt mondom, hogy finanszírozni kell. Ugyanerre gondolok – most ne csak a vámosokról beszéljek – a törvénynek következetesen végig kellene vinnie az egyes fejezetekben, mert a vezetõi szabadságoknál nevesítik a Belügyminisztérium szervein belül a pótszabadságok elnevezéseit, és hogy kit illet meg. Miért nem vezetjük ezt végig az összes rendvédelmi szervnél? Ott is fõosztályvezetõi besorolású az a régióparancsnok, nem kell odaírni, hogy régióparancsnok 14 nap, oda kell írni, hogy fõosztályvezetõ, ahogy a rendõrségnél van, fõosztályvezetõi. Tehát, legyünk egységesek, ha már egy egységes törvényrõl, és külön fejezetekrõl szól ez a történet. De az én kérdésem az az elnök úrhoz - mert akkor tudunk folytatni tulajdonképpen mindent, ha megadja a választ -, hogy én, most a Vám- és Pénzügyõrség szakszervezetének elnöke, kihez forduljak, hogy a Hszt. módosítást azt kinél kezdeményezzük? A Miniszterelnök Úrnál, vagy kinél kell ezt kezdeményezni, mert ezek szerint nem ezen a fórumon kell a vámosoknak kezdeményezni, hanem az egy valamilyen másik fórumon. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Bocsánat, a kérdésre viszonylag egyszerûen lehet válaszolni. A törvénygyártásnak a módja közismert, a törvényeket a törvényhozók hozzák. Ez ugye, azt jelenti, hogy országgyûlési képviselõ kezdeményezhet törvényt önálló indítvánnyal, parlamenti bizottság kezdeményezhet törvényt szakbizottság önálló indítványával, ezen kívül pedig a Kormány kezdeményezhet döntéssel. Rajtuk kívül más nem kezdeményezhet. Vagyis, aki szeretné, hogy módosuljon egy róla szóló valamilyen törvény, ezt kétféle módon teheti meg. Abban az esetben, ha õ egy ilyen szervezetszerû mûködésnek valamilyen módon részese, mint például Önök is, erre mûködteti ez a Kormány az érdekegyeztetésnek egy hihetetlen széles rendszerét, éppen azért, hogy a vélemények megismerhetõsége biztosított legyen. Szeretném hozzátenni, hogy amennyire én emlékszem, ez nem a kormányok általános szokása, hanem, vannak, akik erre érzékenyebbek, meg vannak, akik kevésbé. Ezen kívül törvényt módosítani azon a három helyen lehet kezdeményezni, amit elsoroltam. Vagyis, a legbiztosabb, – ha a véleményemet kérdezi – ha sikerül a Parlamentbe legalább egy képviselõt bejuttatniuk, akkor lesz egy olyan, akihez közvetlenül fordulhatnak. Bár, ez önmagában nem jelent még garanciát, hiszen, egy képviselõi önálló indítvány napirendre kerülése a Kormány támogatása nélkül, vajmi kevés sikerrel szokott bírni, mert általában ugye a kormánypártok kikérik a Kormány véleményét az indítványok körében. Vagyis, summa-summarum, a véleményüket az érdekegyeztetés rendszerén belül tudják elmondani. Ugyanakkor, ugye az a helyzet van, hogy ennek a törvényhozásra az égvilágon semmilyen közvetlen kényszerítõ körülménye nincsen, hanem a Kormány álláspontjának kialakítását lehet ilyen módon befolyásolni. Kielégítõ volt? Vagy úgy érzi, hogy valamilyen részében nem volt pontos?


Heles Károly úr, elnök, Vám- és Pénzügyõrség Független Szakszervezete:
Számomra amit Ön elmondott, az teljes mértékig kielégítõ. És én tulajdonképpen nem ezt kérdeztem, mert én tudom, hogy hol kell lobbizni, meg kit kell megszerezni. Általában egy kormánypárti képviselõt kell megszerezni, mert akkor lehet, hogy van esélyem, hogy a módosító javaslat egyáltalán napirendre kerüljön. Attól még nem biztos, hogy ezt be is fogadja. Én azt kérdeztem, hogy van egy RSZTÉF Alapszabály, ami egyértelmûen leírja, hogy a Hszt. módosításával kapcsolatos összes dolgot a belügyminiszter, a Kormány megbízása, a belügyminiszter. Én ezt kérdeztem, ami most nincs, mert most nincs, most ugyan itt ülünk, de a kívülállókkal ez elõzetesen, ugye nem történt meg. Hogy most hol, tehát direktben a Miniszterelnök Úrnak kell írni, hogy az RSZTÉF-en a kívülálló szervek is bekerüljenek a módosítás halmazába, vagy pedig nincs erre megoldás, csak ilyen egyéni képviselõs dologban? De kielégített az Ön válasza, tudom, hogy mi a következõ lépés a mai nap után. Köszönöm.

Tajti István úr, elnök, Nemzetbiztonsági Hivatal Érdekvédelmi Szervezete:
A Nemzetbiztonsági Hivatal munkavállalói nem tudják elfogadni, hogy ebbõl a kiegészítõ bérjuttatásból teljes mértékben kimaradtak, tekintettel arra, hogy alaptevékenységük sok esetben, sõt, alapvetõen megegyezik, csak másképp hívják, mint, ami ez más szolgálatoknál ez megtörténik. Ilyen szempontból várjuk ennek a hibának a helyrehozását.
Három kérdésben tettünk javaslatot a Hszt. módosításban. Mi is kiemelten fontosnak tartjuk ennél a szolgálati rendszernél elmaradt, és kiszámítható életpályának a megteremtését. Úgy gondoljuk, hogy a szolgálati idõpótlék ezt a hiányt jelenleg pótolni nem tudja. A rendszerváltásból fakadóan ez az állomány cserélõdött le leginkább. A 10 évtõl tervezett bevezetés így mintegy 70 %-át ejti ki a mi rendszerünkbõl. Szeretném felhívni a figyelmét arra a kollégáknak, hogy amennyiben már elértük azt, hogy az a törekvés, hogy a „látható rendõrséget” teremtsük meg, úgy gondolom, hogy kicsit megfordítva a helyzetet, a nem látható nemzetbiztonságot is meg kéne teremteni. Legalábbis nem úgy, ahogy az elmúlt idõszakban sajnos ez porondon volt. A továbbiakban úgy gondolom, hogy további egyeztetést kell folytatni a Nemzetbiztonsági Érdekegyeztetõ Fórum keretében. Úgy gondoljuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tartalékkeretében lévõ pénzösszeg valamilyen módon ezen a helyzeten még segíteni tudna, ezért kérésünk, hogy a tárgyalásokig ez a pénzösszeg, ez a tartalékfedezet elvonásra ebbõl a szektorból ne kerüljön. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Azt kérném, hogy aki válaszol ugye, itt felvetõdött az, hogy a különbözõ minisztériumok felelõsségi körébe tartozó kollégáknál ugye, ez a javaslat ez így-úgy megoszt. Amikor válaszolunk, akkor kérném, hogy arra is térjünk ki, hogy az ezen szándék elõtti állapot, az milyen különbségeket tesz a különbözõ minisztériumoknál dolgozó kollégák esetében, mert úgy gondolom, hogy a kérdés akkor vizsgálható korrekt módon, ha bizonyos értelemben az elõzményeit nézzük. Mert nagyon csalódnék, ha eddig ilyen hihetetlenül egyformák lettek volna a bérezési viszonyok a különbözõ minisztériumoknál. Úgy látom, hogy még egy kérdés lemaradt. Powell úr, parancsoljon!

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Én azt szeretném megkérdezni, hogy a Hszt. módosításában az itt ülõ minisztériumok képviselõivel történt-e egyeztetés? És ha velük történt, akkor mi miért nem kaptuk meg azt az anyagot, amit õk megkaptak, amit õk véleményezhettek?

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
És akkor még azt kérném, hogy a válasz közben azt a kérdést precízen válaszoljuk meg, hogy ez a bizonyos mai napi ülésünk ez miért nem ez elõtt került sorra, hiszen ez így konkrétan egy igény volt. Illetve, a munkabizottság kérdéskörében pedig annyiban szeretném szûkíteni a válaszolás dolgát, hogy, mivel minden oldal támogatta, ezért úgy tekintem, hogy ebben a munkabizottságban megegyeztünk, és a munkabizottság az elkezdi a munkát, mihelyst lehet. Parancsolj!

Jenei Zoltán úr, munkaadói oldal soros ügyvivõ, BM közgazdasági helyettes államtitkára:
Köszönöm Elnök Úr! Megpróbálom elkezdeni a válaszadás sorát, és majd kérem a kollégáimat, hogy ezeket egészítsék ki, hiszen volt néhány olyan, ami egy-egy intézmény, ezért a társminisztériumhoz kapcsolódott. Nagyon sokféle válasz, megjegyzés, észrevétel elhangzott, és én egy kicsit szeretnék visszakanyarodni a nyárvégi állapothoz. Azért úgy gondolom, hogyha kicsit õszinték akarunk lenni, hogyha akkoriban elhangzik egy felelõs ígéret arra, hogy mondjuk a közszférában várható béremelésnek a kétszeresét meghaladó jövedelemnövekmény lehet a hivatásos szektorban, akkor talán mi magunk sem hisszük el. Ha elhangzott volna akkor egy olyan ígéret, hogy tisztelt miniszter asszonyok, urak, üljetek le, rendelkezésetekre áll 15 milliárd forint címzetten, osszátok el egymás között, és azt szabadon felhasználhatjátok, akkor elképzelhetõ, hogy a szolgálati törvénynek a belsõ módosítási tartalma sem ilyen lett volna. Tehát, az egyik mellette szól, a másik ellene. Én tisztában vagyok azzal, hogy ez a benyújtott törvénymódosítási javaslat nem teremt teljes békét. Ettõl még azért én nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy akár a közalkalmazottakat, akár a köztisztviselõket tekintem, a hivatásos állomány messze kiemelkedõ béremelésben részesül. Nem hangzott még el, azt is azért csak hozzá kell tenni, hogy az adótörvények változása miatt ez nettóban még további 1,5-2 %-os reálérték emelkedést is jelent. Tehát, volt egy nyárvégi helyzet, amikor Miniszterelnök Úr rendelkezett arról, különféle szempontok alapján ezt a Teve utcában is kifejtette, hogy miért tartja fontosnak azt, hogy a hivatásos állományúak, a Hszt. alá tartozók az átlagot meghaladó mértékben részesüljenek béremelésben. Én messze tiszteletben tartom egy ilyen esetben a döntéshozó szándékát arra, és a rendelkezését is, hogy nevesít bizonyos szempontokat, amit az elõterjesztésnél, igenis be kell tartani. Hiszen, hogyha meghatározott és kinyilvánított szempontok alapján rendelkezik a többletrõl, vállalja annak a súlyát, hogy más államigazgatási szektorhoz képest kiemelt javadalmazást ad, akkor teljesen logikus az, hogy megjelöli ennek a címzett területét is. Nem nagyon szeretnék visszamenni az akkor elhangzottakhoz, de azért azt szeretném itt is megismételni, hogy ami végül is a Parlament elé került, az akkor elhangzott politikai döntésnek már némiképp módosított tartalma. Annyit talán elárulhatok, hogy a legelsõ körben igazából csak a rendõri állományról volt szó, és folyamatosan bõvült az érintetti kör. Folyamatosan bonyolítottuk, a különféle változatokat gyártottuk, épp azért, hogy némiképp kiegyenlítõdjön, hogy ne legyen ilyen, az elsõ körben megfogalmazott, ma már tapasztalt rés az érintett intézmények, a különféle ágazatokban dolgozóknál, hanem próbáljunk minden egyes területre valamekkora juttatást adni, de úgy, hogy az eredeti politikai szándék ne sérüljön. Rengeteg egyeztetés volt, rengeteg tárgyalás, nagyon sokféle változatban gyártottuk, hihetetlen pénzügyi elemzéseket, hatásvizsgálatokat készítettünk. De, miután a szándék teljesen egyértelmû volt számunkra, nem nagyon találtunk más módszert, minthogy a szolgálati törvény pótlékrendszeréhez nyúljunk hozzá. Persze, hogy egyikünk sem szereti, egyszerûsíteni kellene, rengeteg bajunk van vele, most nem akarom csak a bérszámfejtõk nyûgét-baját ide idézni, vagy felsorolni azokat a különféle pereket, amelyeket elveszítettünk, vagy megnyertünk, vagy ennek a szerencsétlen gépjármûvezetõi pótléknak az össze-visszaértelmezését. Rengeteg baj van a Hszt. pótlékrendszerével. De miután megszületett a döntés arról, hogy egy ilyen többletforrást kapnak a Hszt. hatálya alá tartozók, és nevesítette a döntéshozó azt, hogy milyen címzett célterületnek kell messze az átlagot meghaladó javadalmazást adni, egyszerûen nem találtunk más megoldást, mint magát a pótlékrendszert. Csak így tudtunk megfelelni az elvárásoknak. Ebbõl is következõen messze egyetértek vele, és akár holnap reggel 8 órakor meg kell kezdeni a szakértõi egyeztetést arról, hogy a két idézett rendeletnek mi legyen a módosító tartalma. Hihetetlen kevés ez a 3-4 hét, ami elõttünk áll. Nagyon sok tárgyalást, egyeztetést, pontosítást kell lefolytatni. Szeretném a lehetõ legszûkebben hagyni azokat a réseket, amit aztán majd különféle értelmezések miatt nem tudunk betömködni. Legyen minél szûkebb az a rész, amit majd magyarázatokkal kell kitölteni. Rengeteg kérdés nekem is eszembe jutott, az osztott munkaidõ, a vezénylés, a hóközi áthelyezés, mi van, hogyha egyszer bûnügyi, aztán majd közterületi munkát végez, mi van akkor, ha visszakerül a rendõrkapitányságra, átkerül a megyére, rengeteg buktatója van. Mindezeket, amennyire csak lehet, jogszabály szintjén, illetve belsõ, értelmezõ, állásfoglaló anyagokban a következõ egy hónap során tisztázni kell, hogy január 1-jével valóban már ennek a mindenki számára reményeim szerint egyértelmû pótlékrendszernek megfelelõen tudjunk dolgozni.
Forrás, illetve létszámleépítés. Még egyszer szeretném pontosítani. Tehát, ami az intézményeknél van, az a pótlékrendszernek a fedezete. A 3 %-os, nálunk lévõ fejezeti tartalékból – majd az Igazságügyi Minisztérium nyilatkozik, hogy náluk ez pontosan hogyan van – a 3 %-os fejezeti tartalékból kell az illetményalap változásnak a forrását megteremteni. Tehát, úgy, csak fordítva, mint ahogy te mondtad, én nagyon remélem, hogy ez a kettõ együtt elegendõ a belügyi szerveknél. Nem tagadom, a különféle dologi elõirányzatoknál, mûködtetésnél, valamennyi belügyi szervezetnél én is forráshiányt látok. Próbáljuk ezt majd valahogy rendezni, ingatlanértékesítéssel, más formában, átütemezésekkel, de a jelenleg meglévõ állomány javadalmazásához szükséges forrás részben az intézményeknél, illetve, hogyha a teljes összeg nálunk marad, akkor 3 %-os fejezeti tartaléknak a felhasználásával rendelkezésre fog állni. Semmilyen belsõ rendelkezésünk, utasításunk, irányításunk azért nem volt, hogy a bérfedezet elõteremtéséhez létszámcsökkentést kellene végrehajtani. Sõt, az teljesen egyértelmû volt, hogy a hivatásos állományt, fõleg a végrehajtó hivatásos állományt ez nem is érintheti. Tehát, hogyha valamelyik szervezet mégis kezdeményezett volna ilyet, ez nem fordulhat elõ. Volt létszámcsökkentés, ez érintette a közalkalmazotti állományt a Határõrségnél, volt olyan, amiben viszonylagos viták után egyezségre jutottunk, hogy hogyan kerül majd lebonyolításra, de ezeknek egyik eleme sem történt azért, hogy a bérhez szükséges fedezetet elõteremtsék. Mondom, nem tagadva azt, hogy mûködtetés egyéb területen azért lehetnek gondok a következõ idõszakban.
Közvélemény félretájékoztatása. Én azért ezt nem hiszem. Tehát, az elég nyilvánvaló mindenki számára, én ezt bármerre járok, tapasztalom, hogy látja, tudja az ország, hogy a hivatásos állomány már messze az átlagot meghaladó mértékû béremelésben részesül. Hogy ennek milyen belsõ összetétele van, hogy ezt ki mennyire ismeri, ez szerintem nekünk sokkal fontosabb, mint a nyilvánosságnak. Én inkább azt tartom nagyon lényegesnek, épp a Kormányrendelet és a belügyi rendelet, vagy a többi rendeletnek az egyértelmûsítésével, hogy az érintett dolgozók kapjanak errõl mindenrõl tájékoztatást. Tehát, õk ne értsék félre azt, hogy itt mi hangzik el. Hiszen, olyannal már találkoztam, hogy elhangzik a 45 %-os valami, és akkor ebbõl azt hiszi, hogy az õ számára 45 %-os béremelés lesz. Tehát, képesek a mi saját dolgozóink összeadni ezeket a juttatásokat, vagy egy elemét ennek kiemelni, ezért kell nagyon gyorsan tisztázni azt a vezetõknek, személyzeti szerveknek, pénzügyeseknek fontos feladata az, hogy nehogy emiatt legyen majd csalódás az érintetteknél. Tehát, személyre lebontva, szervezetre, területre lebontva be kell mutatni, hogy ez a Hszt. módosítás, illetve majd a végrehajtási rendeletek pontosan az õ számukra mit jelentenek. Ez sokkal fontosabb. Szerintem a nyilvánossági oldala, az rendben van.
Tûzoltók, szolgálati idõrendszer. Figyelembe véve az elmúlt években folytatott vitáinkat, harcunkat, meg azt, ahol most tartunk, én úgy gondolom, hogy ezen a fórumon ezt mi nem tudjuk megoldani. Tiszteletben tartom most is azt, amit említettetek. Tudom, hogy mennyire egyértelmû az érintett szakszervezetek álláspontja. Én úgy gondolom, hogy magának a Hszt. pótlékrendszernek a bevezetését ez nem érinti. Valóban, arra jó lenne minél elõbb egy mindenki számára megnyugtató megoldást találni, de az feltehetõleg nem ez a fórum.
RSZTÉF idõpontja. Talán elmondhatom, hogy valóban kezdeményeztünk egy ilyen tanácskozást, és az utolsó pillanatban én is azt támogattam, hogy halasszuk el. Ennek két nagyon egyszerû oka van. Az egyik az, hogy hihetetlen kevés idõnk volt a lebonyolításra, a másik pedig az, hogy a munkaadói oldal sem volt egységes. Tehát, nem tudtunk volta egy egységes álláspontot megfogalmazni, épp az elõbb elhangzottak, meg, ahogy folyamatosan változott a tartalom, az érintetti tárcák köre, kinek, milyen formában adunk szolgálati idõpótlékhoz forrást. Egyszerûen nem tudtuk arra az idõpontra kialakítani az egységes munka…

(KAZETTACSERE)

… volt egy lebonyolítási idõszaka, ehhez legfelsõbb szintû miniszteri egyeztetésekre is szükség volt, ezt követõen tudtuk kialakítani. Néhányan mosolyognak, ez van, el kell ismerni õszintén, ez miatt nem tudtuk ezt lebonyolítani. Én is tudom, hogy az lett volna a normális, az lett volna a korábban vállaltaknak megfelelõ, hogyha elõzetes alkudozás, egyeztetés zajlik, de hihetetlen hosszú és bonyolult volt. Ezt követõen pedig épp azért, hogy január 1-jével hatályba léphessen, el kellett indítani a törvényhozói munkát. Nem volt más lehetõségünk.
Ugye, elhangzott, hogy a helyi érdekegyeztetés még folyik. Ennek a fórumnak az a feladata, hogy a szolgálati törvényhez kapcsolódó rendelkezéseket, javadalmazásokat beszélje meg, vitassa, tárgyalja. Messze nem zárja ki azt, és gondolom, hogy mindenhol majd a következõ hetekben el is kezdõdik, hogy bármilyen egyéb juttatásról, a helyi érdekegyeztetés lefolytatódjon. Nálunk is két hét múlva körülbelül megkezdõdik a BÉT szakértõi körében az alkudozás arról, hogy jövõre milyen juttatásokat lehet még adni. Ezek, én úgy gondolom, hogy kiegészíthetik a Hszt-ben lévõ javadalmazási rendszert. Szerintem azért egy-egy munkáltatónak, hogyha forrása van hozzá, elég nagy a mozgástere, sokféle javadalmazást lehet még adni, de a Hszt. az én véleményem szerint a törvénnyel valószínûleg ezzel a jelenlegi tartalommal fog keresztülfutni. Én ennyit szerettem volna hozzáfûzni, Elnök Úr. És kérem az érintetteket, hogy reagáljanak a felvetésekre, lehet, hogy Zsinka úrhoz is kapcsolódott még kérdés. Ugye elhangzott, talán a forrásoldalról a Pénzügyminisztériumnak kellene néhány szót megerõsíteni, a büntetés-végrehajtástól, kérek mindenkit, hogy reagáljon, és azt hiszem, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnál is az egyeztetésekrõl néhány szót mondani. Köszönöm.


Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Nosza, egy bátor folytatót keresünk. Parancsoljon!

Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, Pénzügyminisztérium:
Ha már megszólíttattam, bár eredetileg azt hittam, hogy majd sorban megyünk, de gyakorlatilag teljesen mindegy. (Közbeszólás) Köszönöm a megtiszteltetést. Sok hozzáfûznivalóm a forráshoz nincsen, mert ezt gyakorlatilag Zsinka úr is és Jenei úr is egybehangzóan elmondta, hogy az egyik forrás. Egy apró tisztázandó dolog, hogy a 3 %, az nem a bérnek a 3 %-a, hanem az adott tárca teljes támogatási keretének a 3 %-a. Tehát, ami a bér 5 %-ára „fussa”, csúnyán mondtam, de ennyit azért a pontosság miatt. (Közbeszólás) Tehát, azért ezt a pontosítás kedvéért. Ez az egyik.
A másik, egy dologra nagyon szeretnék reagálni, hogy, vagy szeretném azért valahogy egy kicsit a figyelmet felhívni, hogy ugye, ahogy az Elnök Úr is utalt rá, illetõleg Államtitkár Úr is utalt rá, hogy ugye, különbözõ testületeknél különbözõek a bérezések. Vagyis, ugye, eleve a Hszt-nek azért vannak különös részei, mert a testületek nem ugyanazok. Na most, akkor, amikor elvárjuk azt, hogy én is az utcán állok, meg te is az utcán állsz, meg én is veszélyes vagyok, meg te is – nem kívánom ezt sorolni – ennek egy része igaz. De van a másik része is, hogy ugye, a másiknak meg van olyan, ami nekem nincs. Szóval, azért ezt az apróságot legyünk szívesek egy kicsit szem elõtt tartani. Ami nekem – hogy mondjam – nagyon fáj, vagy kicsit hiányolom tulajdonképpen, de valószínû ez is az a probléma, hogy iszonyatosan sok volt a munka, és szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a köztisztviselõnek nem jár túlórapótlék, sem. Az már nem fért bele a munkába, bár nagyon jó lett volna, hogy az átlagkeresetek alakulását is le lehessen tenni testületenként. Tessék? (Közbeszólás) Én is. Pár évvel ezelõtt egyébként, amikor szintén volt egy illetményfejlesztéses, ugye, hosszú meneteken át tartó tárgyalás, ebbõl is kiindultunk. Most, sajnos ez nem történt meg. De, én azért azt hiszem, hogy van Önök között olyan kapcsolat, ha már úgyis hivatkoznak arra, hogy ugyanazt csinálja, amit én, hogy körülbelül sejtik, hogy, hogyan fognak alakulni most a testületek közötti keresetalakulások. Én nem azt mondtam, hogy ezzel a Hszt. javaslattal minden kérdés meg van oldva. Sõt, maradt még probléma. Sõt, azt is tudnám mondani, hogy pláne, ugye nõ létemre hadd mondjam azt, hogy nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni. Tehát, persze, lehetne még több. De, azért visszatérve arra, hogy ha jól számolom, tehát a 7 %-os fejlesztést azt mindenki megkapja, szinte. Az, hogy a politikai szándék éppen mit privilegizált, illetve azt sem tudom, hogy még egyszer mondom, ha keresetalakulást nézek, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ez most nagyon erõs differenciálást, vagy éppen egy közelítést, egy felzárkózást takart. De, még egyszer mondom, ezt pontos számok tükrében, vagy hiányában nem tudom megmondani, csak egy kicsit a korábbi évekre visszaemlékezve, hagyatkozva említeném ezt talán meg.
Röviden ennyit. De még egyszer mondom: a finanszírozást megerõsítettük, létszámcsökkentésrõl nem volt szó. Az, hogy a Hszt. körében teljes finanszírozás van, vagy lesz, ezt idáig senki nem vitatta. Köszönöm szépen. De, ha van még kérdés, akkor természetesen szívesen válaszolok.

Dr. Kiss Katalin asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, Igazságügyi Minisztérium:
Én a fedezet tekintetében nem tudnék nyilatkozni, de elfogadom, amit a Julika errõl mondott. A szakszervezettel történt egyeztetésrõl azt tudom mondani, hogy egyrészt napi munkakapcsolatban voltunk a szakszervezet vezetõjével. Tudok róla, hogy megkapták, meg mi magunk is átadtuk a szakszervezet részére az általunk megkapott tervezeteket. A miniszter úr személyesen fogadta a szakszervezet vezetõit. Tehát, az Igazságügyi Minisztérium részérõl az egyeztetés megtörtént. Természetesen, az összegszerûség tekintetében azt tudom mondani, egyetértek a szakszervezettel, a személyi állományt nem fogja megnyugtatni az 5 %-os õrzési pótlék. Mi is szerettük volna, hogyha közelíthetünk az összeg tekintetében, de természetesen, a fedezetét biztosítani nem tudjuk. A büntetés-végrehajtás évek óta a mûködõképességének határán mûködik, semmiféle plusz pénze nincsen. Tehát, amennyiben kormányzati szándék nincs arra, hogy plusz pénzt kapjon az Igazságügyi Minisztérium, és ezen belül a büntetés-végrehajtás, akkor fedezetet semmi további juttatásra biztosítani az Igazságügyi Minisztérium részérõl nem tudunk. Köszönöm, ennyit szerettem volna.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Úgy látom, hogy a válaszok mintegy 6 perccel rövidebbek voltak, mint ilyen értelemben a kérdések és észrevételek. Ami még itt nyitva maradhatott, ez a lesz-e rendõr létszámleépítés? Ami a rendõrlétszám végrehajtó állományt illeti, azt a fogyást, ami különben tapasztalható, azt ugye az iskolások belépése minden év kora nyarán valamelyest visszahozza. Vagyis, az jó szívvel és felelõsen kijelenthetõ, hogy végrehajtó állományban semmilyen rendõrlétszám leépítés szóba se került. Az viszont szóba került, hogy, hogy oldjuk meg azt a problémát, hogy a Rendõrség különben létszámában is bõvülõ új alakulatai, mint például az Autópálya Rendõrség, az hogy kerülhet feltöltésre. Tehát, épp az ellenkezõje foglalkoztatja ma a Belügyminisztérium vezetését.
Ami a kommunikációt illeti. Ugye, a kommunikációban az egész dolog miniszterelnöki, parlamenti beszédet követõen akkor látott elõször írásban napvilágot, amikor egy nagysikerû, kellõen megalapozott, és a belsõ hálózatra feltett levél formájában értesítették az itt dolgozókat arról, hogy ez körülbelül mit takar. Aki, akkor azt olvasta, meg most is itt van, az láthatja, hogy valószínûleg árnyalatnyi különbségek az akkori tájékoztatás, és a mostani valóságok között vannak. Ilyen a kommunikáció. Ugyanakkor, amikor megítéljük, hogy az akkor, – így utólag a tények ismeretében – hogy milyenre sikeredett, akkor kérem azt a bátorságot is, ha úgy tetszik, díjazni, hogy valamilyen megoldást kellett keresni arra, hogy na, és akkor mégis, egy Parlamentben elhangzó, nyilván számok nélküli, nyilván a maga konkrétságában nem is értelmezhetõ, hiszen ez nagyon sok-sok oldalas, mint látjuk, ugye ilyen pótlék-dzsungelben valamilyen igazságot keresõ munka, ilyen általánosság szinten, ahhoz képest született szerintem idõben, egy tájékoztatás, amelyet összességében talán úgy lehet értelmezni utólag, hogy lesz ilyen. És azt, hogy konkrétan milyen lesz, azt pedig most látjuk.
A polgári védelem részérõl felmerült feladatokat át kell tekinteni. Ez így van. Nemcsak a polgári védelemnél, hanem a katasztrófavédelem területén mindenütt. És nemcsak a feladatokat kell áttekinteni, hanem konkrétan még a szerállásokat is át kell tekinteni. Azt is, hogy hány embert foglalkoztatunk, milyen szeren, milyen idõpontban. Azt is, hogy az a rendelet, amely a tûzoltóságok minimális létszámát szabályozza, az kellõen megalapozott és áttekinthetõ-e, nem tartalmaz-e belsõ ellentmondásokat és igazságtalanságok-at? És azt tudom Önöknek mondani, hogy minden bizonnyal, még hétfõn, vezetõi értekezleten ezt a kérésüket fogom tolmácsolni, hogy az OKF teljes területén tekintsük át, hogy milyenek a feladatok. Hányan, milyen szeren, mivel, konkrétan, mivel foglalkoznak és, ugye, a tûzoltóságnál van még egy érdekes kérdés, hogy a megalakuló új köztestületi tûzoltóságok vonulási területei, és az eddig ott különben meglévõ hivatásos tûzoltóságok vonulási területe közötti problémák, miszerint ugyanarra a területre most már majd ketten lesznek, hogy ezt a kérdést hatékonyság szempontjából hogyan lehet felülvizsgálni.
Ami a tûzoltó szakszervezeti véleményét illeti, hogy nem fogadják el, az kár, merthogy a parlamenti lobbiban az Önök problémáinak a megoldásáért harcoltunk a legtöbbet, mintegy 1,5 milliárdot sikerült ugye, erre szerezni. Ezzel én nem akarnám mondani, hogy lehetnének hálásabbak is, mert ez nem az a kategória. De azt azért állítanám, hogy amire Önök hivatkoznak, az egy ajánlás. És ebben az ajánlásban a Belügyminisztérium valószínûleg csaknem erején felül, de az elsõ lépéseket megteszi. Az, hogy Önök ezt olyan mértékig tartják elfogadhatatlannak, hogy így az egész mostani béremelési javaslatra azt mondják, hogy elfogadhatatlan, és hogy csak feszültségeket próbál megoldani, akkor kérem, hogy a saját álláspontjukat próbálják meg felülvizsgálni. Hiszen, amit Önök akarnak például, éppen Kajsza úr nyilatkozata alapján, az 36 milliárdba kerül. Az azt jelenti, hogyha ennek a pénznek, amirõl most itt beszélünk összesen, a duplája lenne, a maguk igényei még akkor is kielégítetlenek lennének. És persze én tudom, hogy egy harcias férfinak lehetnek adott esetben nagystílû igényei, de higgyék el, hogy ezeket az igényeket mindig a pénzügyi realitások keretein belül kell valamilyen módon elképzelni. Ezért én úgy hiszem, hogy a Belügyminisztérium jó úton jár, amikor az ajánlások dolgában is, nemcsak a direktívák, no, azok kötelezõek különben, nemcsak a direktívák, hanem az ajánlások dolgában is tesz egy lépést, és ugye, mintegy három éven belülre céloztuk meg, hogy munkaidõ dolgában arra a szintre jutunk.
Ami a BV-ben a megkötõerõt, illetve a generációváltást jelenti, ez az NBH részérõl hangzott el. A rendõröknél is az átlagéletkor 31 év, mondanám. Tehát, így a gyakorlatban azzal kell szembenézni, hogy gyakorlatilag a Hszt. hatálya alá tartozók döntõ többsége, aki vonulós, vagy közvetlen beosztotti munkát végez, az mindenki hihetetlen módon fiatal. Teljesen kicserélõdöttnek tekinthetõ az állomány. De ez igaz a tûzoltókra, és másokra is. Azért mondom, hogy mindenütt szembe kell ezzel nézni. És ennek ugye, két hozadéka van, egyrészt hiányzik a tapasztalat, ez a szakmai hozadéka, másrészrõl pedig ugye, az életkezdés minden nehézségei közepette ezek a jobbára – már bocsánat – fiatal emberek, viszonylag keveset keresnek. Ezért én úgy gondolom, hogy ebben a szolgálati idõpótlék, az mindenképpen egy nemes gesztus. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy a szolgálati idõpótlék bevezetése valójában a nyugdíjba meneteli hajlandóságot hivatott csökkenteni, ami, ilyen tizenezer forint tud lenni a nyugdíjkorhatár környékén, ami én úgy gondolom, hogy azért lenne fontos, mert Önök is tudják, hogy ma tõlünk nyugdíjba menni az sok esetben jövedelmezõbb dolog, mint megmaradni a saját állásunkban. Ezért aztán úgy hiszem, hogy ezt kérem is Kõvágónét, hogy ne is hallja, még végül fenn a PM-ben meghallják, hogy gyakorlatilag ugye, az a helyzet van, hogy ez az utolsó vívmányocskánk, amit õrzünk a Duna Palota mellett – már bocsánat, hogy ezt mondom –de azért ezen üljünk. És én úgy gondolom, hogy amikor arról van szó, hogy ugye, miben különbözünk mi – ha mondhatom így, hivatásosok, már hogy Önök – az összes többiektõl, akkor ez ugye, az életünket és vérünket, vagy testi épségünket kockáztatandó hajlandóságban különbözünk, és ezt díjazza így a társadalom. Vagyis, a fiataloknak valóban nem jelent sokat, ugyanakkor azoknak a tapasztalt kollégáknak, akiknek néha a szép szó kevés, lehet, hogy ez a 15 ezer forint az elég lesz. És azért, aki ezt kapja, az szerintem boldogan fogja hazavinni.
Ami azokat az elképzeléseket illeti, amelyekrõl konzultációt folytattunk, azokról csak magánvéleményem van. Azért mondom, mert ugye, ez ebben a házban egy kategória. Az a magánvéleményem, hogy ha rajtam múlott volna, akkor valószínûleg ennek a pénznek azt a felét, amiben már megegyeztünk Önökkel, akkor azt váltottuk volna valóra. Mert hiszen errõl szólt az elmúlt félévünk. De, hölgyeim és uraim, nem így alakult. Részben, nagy részben azt is valóra váltjuk, hiszen azok is, illetve döntõen azok fognak ezekbõl a pótlékokból kapni, akiket Önök is preferáltak. Ugyanakkor ugye, egy más megközelítésben, mivel az eredeti szándékaink meg eredetinek tûnõ lehetõségeinknek mintegy a duplájáról lehet szó, ezért úgy gondolom, hogy érdemes ebben kompromisszumot vállalni, hogy nem teljesen, de duplája értékben. Ez egy ilyen vállalható csere az én megítélésem szerint. És úgy gondolom, hogy amikor errõl beszélünk, akkor, ha saját magunkat el kell helyezni, hogy a többiekhez képest hogyan jártunk, akkor ebben részben a Jenei úr, részben az Önök hozzászólása segít saját magunkat elhelyezni, hogy a közszférában dolgozókhoz képest hogy jártunk mi fegyveresek, vagy hivatásosok, inkább így mondom.
Végezetül azzal zárnám, hogy több hozzászólásban is felmerült, hogy milyen szép lenne, ha egységesen kiterjedne mindenkire, és hogy a szolgálati ágak között is valamilyen harmónia kialakulna. Hölgyek, urak, szerintem ilyen jellegû igazságos bérrendszer az elkövetkezendõ néhány száz évben nem várható reálisan. Az, hogy idõrõl-idõre egy-egy szolgálati ágból, amely ilyen politikai preferencia tárgya lesz, mint ahogy eddig is tárgya volt, mert ugye, van ennek történelme. Abban én biztos vagyok, és összességében úgy hiszem, hogy az ilyen fajta érdekegyeztetések azok többek között arra jók, hogy történelmi rövid idõ távlatában ezek a preferenciák egymásutánisága azért kiegyenlítõdést eredményezzen. De, én biztos vagyok benne, hogy úgy, ahogy jelentõs szakadékok nincsenek ebben a szektorban az elmúlt 15 évben, és persze sose volt egyenlõség az elmúlt 15 évben sem, de mondhattam volna elmúlt 50 évet is, tehát, teljesen mindegy ilyen szempontból, a következõ 50 évben is ez minden bizonnyal így lesz. Most a kormányzati szándék, ahogy Jenei úr elmondta, elég világosan indult. Úgy indult, hogy Rendõrség. Ehhez képest állunk most itt, ahogy vagyunk, és azért a bevezetõmben is hangsúlyoztam, hogy szerintem páratlan módon 1 milliárd 147 millió forintot ad a Belügyminisztérium más tárcáknak azért, hogy az Önök dolgozóinak ezekben a pótlékokban fedezet legyen. Amúgy meg – némi iróniával mondom a hangomban – mint belügyminisztériumi tisztségviselõ, egy tárcának sem volt megtiltva, hogy a saját költségvetésébõl áldozzon többet. Vagyis, a tárcáknak ez a több mint 1 milliárd forint, ez egy ajándék pénz, már bocsánatot kérek. Arról van szó, hogy így próbáltuk megoldani, hogy viszonylag kevés ellenzõje legyen a mi – különben sikerre vitt – elképzelésünknek. És azt hiszem, hogy ettõl nincsen ennek szabatosabb megfogalmazása, inkább áldoztunk másoknak is, csak menjen a dolog. Vagyis úgy gondolom, hogy egy ilyen kiélezett költségvetési helyzetben ez azért egy relatív, szép eredmény mindenképpen. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert, hogyha netán egy-egy ilyen egyeztetés után az derül ki, hogy a javaslat az a szakszervezetek nagy részének nem is elfogadható, meg úgy egyáltalán semmi, akkor úgy gondolom, hogy ilyen fajta vélemény csak akkor alakulhat ki, hogyha az e minõsítést használók azok nem érzik, hogy valójában milyen körülmények között, milyen szeletet sikerült a béremelések tortájából kihasítani a hivatásosok számára. Úgy gondolom, hogy ezt a kollégák a munkáltatói oldalon tudják tanúsítani, hogy meglehetõsen vérre-menõ, hosszas, ezen pénzösszegek töredékéért folyó egyeztetések folytak az idén. Merthogy, ilyen a helyzet. Arról már nem is beszélve, hogy láthatják, hogy a belpolitikában a költségvetési hiány az tétel lett. Ki-ki ide tudja hozni a saját pártjához tartozó uniós funkcionáriusokat, hogy elmondja, hogy akkor ez most szerinte jó, vagy nem jó. Így nézünk ki. Mert amúgy meg ugye, választások lesznek, ezt nyilván Önök is tudják – ezt csak úgy megjegyzem – hiszen ez is a belügy felelõsségi körébe tartozik különben, hogy a lebonyolításuk gyors, törvényes, és szakszerû legyen. Ennyivel szerettem volna kiegészíteni. Vagyis úgy gondolom, hogy a kérdések nagy részét sikerült megválaszolni, és úgy zárnám ezt a blokkot, hogy ez a bizonyos bizottság, amire Judit tett javaslatot, Zsinka úr is egyetértett vele, úgy tekintem, hogy ezt megalakítottuk, az megy úgy, hogy teljesen önállóan életre kél a bizottság, és végzi a maga dolgát. Úgy látom, hogy megy. Kérdezem, hogy ezek után maradt-e olyan kérdés nyitva, amelyrõl még külön most beszélnünk kellene?

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Sok mindenben egyetértek Államtitkár Úrral, de egy megjegyzést azért fûznék hozzá, a kommunikációhoz. Miniszterelnök Úr elõször azt jelentette be, hogy a rendvédelmi dolgozóknak lesz egy jelentõs béremelkedés. A rendvédelmi dolgozókba az itt jelenlévõ mindenki beletartozik. Utána lett szûkítve a kör, és utána lett nyitva az olló. Elõször ezt mindenki úgy értelmezte, hogy a rendvédelmi dolgozók összes területén meglesz ez a jelentõsebb emelés. Azt, hogy a televízióban vagy a sajtóban nyirbálták meg, vagy vágták össze, azt nem tudom, de én is így hallottam a Miniszterelnök Úrtól, amikor bejelentette, hogy a rendvédelmi dolgozóknál jelentõs béremelés lesz 2006-os évben. Ez lenne az egyik.
A másik felvetésem, vagy kérdésem az lenne, hogy a titkosszolgálatoknál elhangzott felvetésre nem kaptunk választ, hogy milyen formában lehetne esetleg az ott zárolt összeg megtartása, hogy a tárcánknál maradjon, ez lenne az egyik felvetés.
A másik, ami nem szorosan ide kapcsolódik, de szerintem az itt lévõ érdekképviseleti elnököket, meg fõleg a tagokat nagyon érdekli a 13. havi juttatásnak az esetleges állása, vélemény, hogy hol áll ez az ügy. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Bocsánat, van még jelentkezõ? Az egyik része viszonylag egyszerûen megválaszolható. A zárolt összegekrõl minden tárcánál ilyen módon a zárolt összegekrõl a Kormány dönt. Eleve így döntött a Kormány, és nem is szokás ezen változtatni. Talán a belügyi fejezetben annyi különbség van, hogy a tervekben, fejezeti ilyen célú pénzeszközök után aztán egy módosító indítvány hatására forráspénzt próbálnak a béremeléshez mintegy 15 milliárd forint összegben, ha nem csal az emlékezetem, de ez is úgy megy, hogy a Kormány dönt róla.
Ami a 13. havi béremelés dolgát illeti, ott pedig az Igazságügyi Minisztériumtól megkérném dr. Jobbágy Zsuzsanna fõosztályvezetõ helyettes asszonyt, hogy mondja el nekünk, hogy a legújabbak szerint hogy állunk.

Dr. Jobbágy Zsuzsanna asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, Igazságügyi Minisztérium:
Teljességben mondjuk el, hogy, hogy állunk. Tekintettel arra, hogy a zárszámadási törvénybe bekerült az a törvénymódosítás, ami megítélésünk szerint rendezi a 13. havi illetménynek a kérdését. Tehát, arra szeretnék visszakérdezni, hogy milyen terjedelemben adjam meg ezt a tájékoztatást, hogy, hogy állunk, vagy vannak olyan konkrét kérdések a 13. illetmény szabályozása kapcsán, ami bekerült a zárszámadási törvénybe, amire esetleg választ várnak a jelenlévõ szakszervezetek képviselõi? Összességében, hogy mit tartalmaz a törvényi szabályozás, vagy azon belül az egyes kérdések szabályozása hogyan néz ki?

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Precizírozzák szerintem a kérdést.

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
A 2004. évi egyhavi juttatás, ami nem lett kifizetve a közszférában, erre szeretnék választ kapni.

Dr. Jobbágy Zsuzsanna asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, Igazságügyi Minisztérium:
Megítélésünk szerint a 2004. évi tekintetében is tartalmaz megfelelõ szabályokat a zárszámadási törvénynek a rendelkezése. Az egész törvényi szabályozás, ami bekerült a zárszámadási törvénybe, azt a koncepciót tükrözi, és szerintem ez ki is jön a törvényszövegbõl, hogy megítélésünk szerint, ami 2005. januárjában kifizetésre került, és az a törvényi szabályváltozás, ami 2004. februárjával hatályba lépett, ugye az megváltoztatta a 13. havi illetmény-nek a funkcióját. 2004. februárjában hatályba lépett szabályozással egy nulladik havi illetménnyé változott át ez az egész szabályrendszer. Tehát, amit 2005. februárjában kifizettek, az a 2005. évi nulladik havi illetmény volt. Tehát, megítélésünk szerint 2004. év vonatkozásában nincsen 13. havi illetményre való jogosultsága senkinek. Ezen az Alkotmánybíróság döntése sem változott, erre részleteiben is ki lehet térni, de a lényeg, ami a szabályozás, illetõleg az alkotmánybírósági döntés kapcsán elmondható, az röviden ez. Ettõl függetlenül úgy döntött a Kormány, vagy nem a Kormány, hanem a törvényhozó, tehát a Parlament, hogy mégiscsak juttatásban részesíti 2004. év tekintetében is azokat az embereket, akiknek 2004. évben megszûnt a jogviszonya, és e tekintetben a zárszámadási törvény 38. § 4)-5) bekezdése tartalmaz bizonyos rendelkezéseket.
Ha visszatérünk arra, hogy miért gondoljuk úgy, hogy 2004. évben nem volt jogosultság, arra természetesen azt lehet elmondani, hogy a törvény úgy szólt, ami belépett 2004. február 1-gyel, hogy az ilyen különbözõ jogviszonyban lévõ személyek minden naptári évben egyhavi külön juttatásra jogosultak, amennyiben január 1-jén jogviszonyban állnak, és a kifizetés iránt január 16-án kell intézkedni. Ez a rendelkezés 2004. február 1-jén lépett hatályba. Na most, ehhez képest ugye, a január 1-jei jogviszonyban állás, mint a jogszerzõ feltétel, az értelemszerûen csak 2005. január 1-je lehet, tehát, ehhez képest a kifizetés is csak 2005. január 16. lehet. 2004-ben nem lehetett megszerezni a január 1-jei jogszerzést, tekintettel arra, hogy február 1-jén lépett hatályba a törvény. Amennyiben a jogalkotó nem ezt akarta volna mondani, hanem a jogalkotó mondjuk azt akarta volna kimondani, hogy csak az idõarányosságot szünteti meg, tehát azoknak biztosít 13. havi illetményt, akik teljes évben jogviszonyban állnak, sõt, még egy további feltételt is szab, hogy január 1-jén is jogviszonyban álljon a személy, akkor úgy fogalmazta volna meg ezt a szabályt, hogy a tárgyévet követõ január 1-jén is jogviszonyban áll, és a tárgyévet követõ január 16-án intézkednek a kifizetés iránt. Vagy, ha netán a jogalkotó azt akarta volna más megfogalmazásban kimondani, hogy a 2004. január 1-jét tekinti jogviszonyban állásnak, és az egy utólagos kifizetés a 2004-ben, teljes évben jogviszonyban töltött idõ alapján, akkor úgy fogalmazta volna meg, hogy minden naptári évben jogosult, ha január 1-jén jogviszonyban áll, és a kifizetésre a tárgyévet követõ év január 16-án kell intézkedni. Na most, abban a szabályrendszerben sehogyan nem jelent meg a tárgyév fogalma, sehogyan nem jelent meg semmilyen más, a tárgyévre utaló rendelkezés. Tehát, mi abból indulunk ki – és ez volt az eredeti, és a mostani álláspontunk is – hogy ez csak a 2005. évi nulladik havi, a 2005. naptári évre járó juttatást jelent, amire 2005. január 16-án kifizetés is történt. Na most, az Alkotmánybíróság megsemmisítette ugyan a január 1-jei jogviszonyban állásra vonatkozó feltételt, de január 1-jei hatályba lépéssel nem visszamenõlegesen, 2004. február 1-jére, hanem 2005. január 1-jei visszamenõleges hatállyal. Tehát, ebbõl is az következik, hogy ez csak 2005. évi juttatásként értelmezhetõ még ebben a vonatkozásban is. Na most az, hogy az indokolásban az Alkotmánybíróság arról szól, hogy itt tulajdonképpen azokat érintette igazából ez hátrányosan, akinek a jogviszonya megszûnt 2004-ben, erre hivatkozással, vagy erre gondolva mondta ki a törvényalkotó, hogy azért 2004-re is biztosít a megszûnt jogviszonyosok esetében egyhavi külön juttatást, vagy annak idõarányos részét. És ezt fogalmazza meg a törvény 38. § 4) és 5) bekezdése.

Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakaszervezete:
Államtitkár Úr, elõször is szeretnék Öntõl kérni szó szerinti jegyzõkönyvet a mai RSZTÉF ülésrõl, mert gondolom, hogy a hölgy itt velünk szemben egy kormányzati álláspontot képvisel a 13. havi juttatást illetõen. Ha pedig kormányzati álláspontot képvisel, akkor az összes folyamatban lévõ perünkbe ezt be kívánjuk csatolni. Magyarul ez azt jelenti, hogy a Kormány 2004. évre nem kívánja a jogszabály szerinti egyhavi külön juttatást, amelyet a Hszt. és a köztisztviselõi törvény is rögzít, kifizetni. Tehát, ez egy nagyon lényeges dolog. A másik pedig, azt szeretném megkérdezni, hogy akkor 2006. január 16-án mit kapunk?


Dr. Jobbágy Zsuzsanna asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, Igazságügyi Minisztérium:
Én nem kormányzati álláspontot képviselek, én egy, megítélésem szerint egy helyes törvény értelmezést, és egy helyes jogértelmezést képviselek, és az az álláspontom és a Kormánynak is az az álláspontja, hogy 2004. évre nem keletkezett jogosultság. Tehát, abból a törvényi szabályozásból, ami bekerült, meg abból az alkotmánybírósági döntésbõl, ami ezen a szabályon aztán változtatott, nem következik, hogy 2004. évben…

(KAZETTAFORDÍTÁS)

… formában, bármilyen összegre, bármilyen részben jogosultság keletkezett volna. A 2006. január 16-ai kifizetés az azt jelenti, hogy mivel visszatérünk a 13. havi illetmény eredeti funkciójára, tehát, magyarul, hogy a tárgyévben jogviszonyban töltött idõt ismerjük el utólag, egy késõbbi kifizetéssel, ez azt jelentette volna, hogy 2006. január 1-jével minden törvénybe belép a 13. havi illetmény eredeti funkciójának megfelelõ szabály, ezért csak 2007. január 16-án került volna sor ennek alapján elõször kifizetésre. Annak érdekében, hogy ne következzen be, hogy 2006. január 16-án a közszféra, mondjuk 800 ezer ember tekintetében semmiféle kifizetésre nem kerül sor, ezért a törvény kimondta, hogy azok esetében, akiknek a jogviszonya 2005-ben folyamatosan fennáll, visszamenõlegesen alkalmazni rendeli azokat a szabályokat, amiket egyébként 2006. január 1-gyel léptet be. Tehát, magyarul, a 2006-os kifizetés pusztán azt a célt szolgálja, hogy legyen kifizetés 2006. január 16-án, és ne szembesüljünk azzal, hogy csak 2007. január 16-án fognak 13. havi illetményt kapni. Ez nem tudom, hogy miért ilyen mosolyogtató. Mert, hogyha belegondol abba, hogy a 13. havi illetménynek az a funkciója, hogy az elõzõ évben, a köz szolgálatában eltöltött idõt utólag honorálja – mert az volt eredetileg is a funkciója – akkor egy 2006. január 1-jén hatályba lépõ szabályból csak 2007. január 16-án lehet kifizetés. Tehát, a visszamenõleges alkalmazás – ismétlem még egyszer – azt szolgálja, hogy 2006. január 16-án is hozzájussanak a külön juttatáshoz.

Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakaszervezete:
Nem a kötözködés miatt. Mi itt jogászok vagyunk hölgyem, tehát valamennyit értünk azért a jogszabályokhoz is, és magához a törvénykezési rendhez is. Itt több száz, ha nem több ezer per van a Belügyminisztériumban, ha Ön nem tudná, és gyakorlatilag az igazságügyi miniszter utasította el a jogegységi döntésnek a kérését, mert nem tartotta szükségesnek, hogy a magyar királyi bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatot folytassanak ebben a kérdésben. Jelen pillanatban 3-4 különféle jogerõs ítélet született ma Magyarországon ugyanebben a kérdésben. Azok közül csak egy pici a szegmense annak, aki azt mondja, hogy kérem szépen, a Kormány nem is akart adni 2004-re egyhavi különjuttatást. Ezt összesen 2 vagy 3 bíróság merte kimondani. A többi azért nem meri kimondani, mert 800 ezer közszolgától nem merték feltételezni, hogy nem kíván adni egyhavi különjuttatást a Kormány. Tehát, hogy nem ezért született a Kormány magyarázata arról szólt, hogy egységesíteni akarja a kifizetést. Ugyanakkor a bíróságok, akik ezeket az eltérõ ítélkezési gyakorlatot folytatják, 2005. január 16-a elõtt fizették ki azt az egyhavi külön juttatást, ami nem jár senki másnak, csak a bíróságoknak. Szóval azért itt valami rendet kellene abban a kérdésben tenni, mert a belügyminiszter arra vár, a miniszter asszony, hogy szülessen egy legfelsõbb bírósági döntés, mert ugye, a jogegységi döntést Önök elutasították maguktól, az nem kell, hogy mi lesz, mi van a 13. havi perekkel. Lehet, hogy nekünk az összes perköltséget Önökhöz kéne beterjeszteni, az Igazságügyi Minisztériumba, hiszen az Önök hibájából nem született meg a jogegységi döntés. Amely végre mondja ki valaki, hogy mi történik. Azt a jogszabályt senki nem vonta vissza, nem az Alkotmánybíróság, de a Parlament sem, hogy minden évben a Hszt. hatálya alá tartozóknak és a köztisztviselõknek egyhavi külön juttatás jár. Ez nem feltételes mód, ez kogens szabály, ez kötelezõ a munkáltatóra nézve. Tehát, semmiféle kegyet nem gyakorolnak kormányzati szinten, hogy 2006. január 16-ával kiadják az egyhavi külön juttatást 2005-re. Mert a maximális jóindulat bennünk megvolt, mert Önöknek csak annyit kellett volna tenni a jogalkotási gyakorlatban, hogy kimondani, hogy kérem szépen „sorry”, törvénykezési hiba történt. Nem így gondoltuk, ez így sült el, ezért a 2005. január 16-án kifizetett egyhavi külön juttatást 2004-re kell tekinteni, még akkor is, ha más adójogszabályok alá esik. Ez lett volna a korrekt, és a tisztességes eljárás mindenkivel szemben. Ezért bejelentem, hogy a BRDSZ nem vonja vissza a kereseteit, hanem továbbra is arra buzdítja a kollégákat, hogy mindaddig, míg egységes döntés vagy a Parlament részérõl, vagy pedig az Igazságügyi Tanács részérõl nem születik meg, addig mindenki adja be az egyhavi külön juttatás iránt a keresetét.

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Elnézést, én egy mondatot szeretnék hozzászólni. Megdöbbentem az itt elmondottaktól, mert információink szerint az IM-nek a beadványa teljesen más volt, amit a PM rúgott le az asztalról. Ezek után ezt a jogértelmezést meglepve hallom, és ha csodálkozik, pont az igazságügyi miniszter úr mondta a múlt héten egy fórumon, hogy Önök készítettek egy beadványt a Pénzügyminisztérium felé, ami másról szól, és a PM nem fogadta el. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Kérdezném, hogy ki kíván még ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani? Parancsoljon, és megadnám a lehetõséget a megválaszolásra. Ahhoz kérnék mindenkit, hogy a saját maga indulataitól és vérmérsékletétõl függetlenül maradjon csak a tárgyilagos hangnemnél. Köszönöm. Parancsoljon.

Szegeczki Vince úr, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm a szót Elnök Úr. A Független Rendõr Szakszervezet nevében kérem, hogy ettõl a résztõl, amit a dr. Jobbágy Zsuzsához feltett kérdés, és az arra érkezett válasz, szó szerinti jegyzõkönyvet kérnék szépen. És hasonlóan dr. Bárdos Judit fõtitkár asszonyhoz, azt tudom mondani, hogy az ekképpen elgondolt egyhavi különjuttatás bõdületes mennyiségû munkaügyi pert fog zúdítani nem az Igazságügyi Minisztériumra, hanem a szaktárcára, a Belügyminisztériumra. Köszönöm. Ez elég tárgyilagos volt, és indulatmentes, remélem.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Igen. Bejelenteném, hogy minden ülésrõl szó szerinti jegyzõkönyv készül, errõl is, és ezt a rendkívül érdekes részt szó szerint lehet majd benne olvasni. Parancsoljon!

Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, Pénzügyminisztérium:
Elnézést, csak egy mondat erejéig. Úgy is mondhatnám, hogy, hogy szokták ezt mondani a (közbeszólás) nem a személyes megtámadtatásra, hanem, na jó nem tudom. Tehát, ugye, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ugye, egy napirendrõl volt szó, én ezt valahogy egy másik napirendnek érzem egy kicsit. A másik pedig azért az, hogy ugyan a Pénzügyminisztérium is meg volt említve itt a másik oldalon egy fél szó erejéig, én nem tudok a kérdésre válaszolni, és mivel úgy tûnik, hogy nincs hivatalos kormányzati álláspont itt e tekintetben, én azt a javaslatot tenném, hogy ezt függesszük fel ezt a témát.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Hölgyek, urak, mindenki rám nézett, mint aki kormányzati álláspontot hivatott képviselni. Nincs a Kormánynak egy olyan kérdéskörben álláspontja, amely jelenleg a Parlament elõtt van. Ha nem tévedek, a dolog úgy áll, hogy az indítvány benyújtásra került, a végszavazáson nem esett még túl, talán. Túl esett? Túlesett. Akkor ki van hirdetve. (közbeszólás) A zárszámadási törvény kihirdetésekor a dolog törvényerõre lépett, vagyis, innentõl fogva a jogszabály maga megtestesíti azt, ami benne van. Ha nem tévedek, akkor az Igazságügyi Minisztérium képviseletében itt lévõ hölgy, kedves Zsuzsa, próbálta elmondani, hogy az Igazságügyi Minisztérium szerint ezek mit is jelentenek, ami ott benne van a módosító indítványban, amely azóta elfogadásra került. Abban az esetben, hogyha a jogértelmezés, ami ugye, ebben az esetben nem egy egyedülálló, eltér az általa ismertetett jogértelmezéstõl, megvan a konfliktus megoldásnak a hagyományos forrása, az, amit Bárdos Judit be is jelentett, hogy õk továbbra is pereskedni kívánnak. Tisztelettel jelezném, hogy az egy tény, hogy a belügyminiszter jogegységi döntés ügyében írt levelet az igazságügyi miniszternek. Az is tény, hogy kezdeményeztük az Igazságszolgáltatási Tanács egy tagjánál informális konzultációban, hogy esetleg legyen ebben valamilyen jogegységi döntés. De ugye, ennek az az oka, hogy a bíróságok meglehetõsen szórt jogerõs ítéleteket hoztak, és mi úgy gondoltuk, hogy ennek ez a legegyszerûbb módja, hogyha történik benne valamilyen egységes bírósági iránymutatás, amely aztán utána ugye, a helyi bíróságokra nézve kötelezõ. De nem történt így, és ugye, ez nem kormányzati álláspont, vagy szakszervezeti álláspont, adott esetben igazságügyi jogértelmezés, avagy bírói jogértelmezés kérdése, ez egy helyzet. A szó szerinti jegyzõkönyv fogja tartalmazni a Zsuzsa minden mondatát arra nézve, hogy õ hogyan értelmezi, természetesen, aki nem így értelmezi, annak az a lehetõsége, amely eddig is az õ lehetõsége volt, bírósághoz fordulhat. És amennyiben a BRDSZ úgy dönt, hogy valamennyi tagját felkéri, hogy forduljon bírósághoz, így nyilvánvaló módon az illetékek kérdéskörében a bíróságok jövedelme minden bizonnyal jól megugrik a jövõ évben, de ez is egy szakmai siker. Ugyanakkor én azt kérném önöktõl, hogy mielõtt, tehát, ilyen kollektív buzdítás van egy-egy témakörben, azelõtt jól járják körbe, mert ahogy ugye lehet látni, az elmúlt idõszakban – én nem jogi végzettségû vagyok, hanem közgazdasági is, de abból csak az jön ki, hogy egy ide, egy oda – tehát attól függõen, hogy melyik bíróság ítélt ebben a kérdéskörben, ugye szórtak az ítéletek. Na de, ha nem változik semmi, ha jogegységi döntés nem lesz, akkor ezután is szórnak majd az ítéletek, mert miért tennék másképp, mint ahogy eddig volt. Ezt csak azért mondom, hogy egy kicsit bizonytalanítsam önöket ebben a határozott álláspontjukban, hogy mindenki forduljon bírósághoz. De természetesen egy jogszabály értelmezésében a Kormánynak nem lehet önálló álláspontja. Ilyen értelemben úgy tekintjük, mint egy tájékoztatót, és természetesen, a szakszervezetnek pedig az egy joga, hogy egy ilyen kérdésben vitatják vagy nem vitatják, vagy értelmezik így, vagy értelmezik úgy. Parancsoljon, Judit!

Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakaszervezete:
Ennek az a pikantériája, hogy a miniszter asszony azt ígérte, hogyha jogerõs bírói ítélet születik, akkor nem szükséges minden egyes kollégának külön keresetet indítani ugyanebben a kérdésben, hanem kifizeti az összes érintettnek. Legjobb tudomásom szerint ugyan a fõkapitányok a II. fokú jogerõs ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és fizetési halasztást is kértek. De, akkor tisztelettel arra kérem a minisztérium vezetését, hogyha még a választásokig megszületik természetesen a felülvizsgálati kérelemben egy pozitív jogerõs döntés, akkor ne kelljen a 60 ezer belügyi munkavállalónak külön peresíteni, hanem a miniszter asszony az ígéretének megfelelõen, akkor pedig szíveskedjen a minisztérium vezetése ennek helytállni. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Tisztelettel bejelenteném, gondolom nem túl nagy meglepetés, hogy a Belügyminisztérium jogkövetõ. Ehhez a kérdéskörhöz? Meggondolták magukat, mert az elõbb megkérdeztem, hogy van más egyéb még? Akkor, Zentai úr, parancsoljon!

Zentai Ferenc úr, fõtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm. Az Igazságügyi Minisztérium képviselõjéhez lenne egyetlen kérdésem, hogy akkor végül is most 2006. január 16-án milyen címen kap az állomány 13. havit? Erre lennék kíváncsi. Kap-e, és ha kap, akkor milyen címen kap? Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Zsuzsa, annyira sajnálom, hogy ritkán jár ide. Ugyanis az az igazság, hogy ezt a nagyon kedves, barátságos, ámbár intenzív érdeklõdést, amit sikerült kiváltania a nagysikerû hozzászólásával, ezt jobbára mi kapjuk meg. Így most, hogy csak oldjam a légkör feszültségét, meg kell mondanom, hogy némi örömmel tölt el, hogy meg tetszett érkezni, és szívesen látjuk máskor is. Tessék parancsolni! Gondolom, erre a kérdésre meg tudja ismételni részben azt, amit az elõbb elmondott.

Dr. Jobbágy Zsuzsanna asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, Igazságügyi Minisztérium:
Tehát, január 16-án azért kerül még egyszer sor egy 13. havi illetmény kifizetésére, mert az a bizonyos zárszámadási törvény elrendelte a 2006. január 1-tõl hatályban lévõ szabályoknak visszamenõleges alkalmazását 2005-re azok tekintetében, akiknek a jogviszonya 2005-ben 12 hónapig folyamatosan fennáll. Ha úgy tetszik, ez azt jelenti, hogy az, akinek folyamatos jogviszonya van, 2005-re duplán kap juttatást, mert egy juttatást már megkapott januárban, és most a visszamenõleges alkalmazás eredményeképpen 2006. január 16-án még egyszer kap egy juttatást.
Ha már így tette fel, és ezt ilyen örömmel nyugtázta, hozzátenném, hogy 2004-re csak azt tudom elismételni, mind a korábbi jogszabályok megfelelõ értelmezése alapján, mind az Alkotmánybíróság döntése alapján, hogy 2004-re nem keletkezett jogosultság 13. havi illetményre. A bíróságok is különbözõképpen értékelik, nyilvánvalóan az államigazgatáson belül is nagyon sokan különbözõképpen értelmezték ezt a szabályt. Ezt az értelmezési vitát is értelemszerûen le kellett zárni, mert amikor az Alkotmánybíróság döntése megszületett, akkor valahogy egységes álláspontot kellett kialakítani abban a kérdésben, hogy mind a korábbi szabályt hogyan értékeljük, mind az Alkotmánybíróság döntését hogyan értékeljük. Ebbõl következõen a jövõre nézve milyen szabályozást alakítunk ki. Ezt el kellett dönteni ezt az értelmezési kérdést. Mi úgy döntöttük el, ahogy mindig is teljes meggyõzõdésünkbõl értelmezni tudtuk ezt a szabályt, mert ez szerintünk mindig is ezt jelentette, úgyhogy a szabályok ennek megfelelõen lettek kialakítva. De, hangsúlyozom, hogy az eredeti elképzelésben még az is benne volt, hogy 2004. évre még azok sem fognak kapni idõarányos juttatást, akiknek megszûnt a jogviszonya, mert, hogy nem teremtõdött jogosultság a korábbi szabályozás alapján. Az, hogy végül is ex grácia juttatásként mégis kaptak a törvényi szabályozás alapján juttatást, ez kifejezetten csak azért következett be, mert így van az alkotmánybírósági indokolásban is, és hangsúlyozom, hogy az alkotmánybírósági döntéseknek mindig a rendelkezõ része az érdekes, és nem annyira az indokolása. Az indokolásból nem keletkezik semmiféle jogosultság. Mivel az indokolás külön kiemelte, hogy azoknak, akiknek 2004-ben megszûnt a jogviszonya, azok tulajdonképpen hátrányt szenvednek ennek a szabályozásnak az eredményeképpen, ezért mondta ki a törvény, a jogalkotó ezért mondta ki, hogy mégiscsak kapnak juttatást, de beleírta a törvény szövegébe, hogy „e törvényi rendelkezés” alapján. Tehát, ezzel kifejezésre juttatta, hogy a jogcímet ez a törvényi rendelkezés teremtette meg, a zárszámadási törvény teremtette meg, mert nem volt korábban semmiféle jogosultsága ennek a személyi körnek erre a juttatásra. Tehát, hangsúlyozom, hogy annak a szövegrésznek, ami benne van a zárszámadási törvényben, hogy „e törvényi rendelkezés” alapján, ez egyértelmûen kifejezésre juttatja, hogy ex grácia, most keletkezõ, e törvénnyel keletkezõ juttatásról van szó, és nem valaminek az utólagos kifizetésérõl, hanem egy új jogcímrõl.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Hölgyek, urak, szerintem ettõl részletesebben az Igazságügyi Minisztérium interpretációjában ennek a kérdésnek a háttérelképzeléseirõl bõvebben már nem lehet itt hallani. Mivel a nézeteltérések rendezésének a fóruma az nem ez, ezért én arra kérném Önöket, hogy, ha még esetleg új kérdésük van, amire esetleg a hölgy tud válaszolni, akkor azt tegyék fel, amennyiben ugye, eltérõ véleményük van, azt más fórumokhoz kell beterjeszteni, úgy gondolom. Viszont szemmel láthatóan ebben a kérdésben a szakszervezetek, vagy legalábbis egy részüknek az álláspontja, meg a vélelme, az más, mint amit Zsuzsa elmondott, de a nézetkülönbségeket már ismerjük, arra ne térjünk ki, úgyhogy, ha csak kérdés van.

Powell Pál úr, munkavállalói oldal soros ügyvivõ, elnök, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezete:
Én nem kérdést szeretnék, hanem egy észrevételt tenni. Én nagyon szomorúnak tartom azt, hogy akár a PM, akár az IM dolgozott ki egy ilyen állásfoglalást, a köztisztviselõi szférának az érdekképviselõit nem vonták be, és képesek arra, hogy a perek több száz, vagy több ezer, mert a köztisztviselõi szféra, mi a SZEF-hez tartozunk, ott is már a pereken gondolkodnak. Nem hiszem, hogy valamilyen tárgyalás formájában, mi itt az RSZTÉF-en már év elején felvetettük ennek a kérdéskörnek a tisztázását. Ugyanúgy a köztisztviselõi érdekképviseletek. Nem hiszem, hogy meg kéne várni azt, hogy több ezer, több tízezer per legyen, mert nemcsak a BRDSZ fog perelni, hanem a Pedagógus Szakszervezet, és sorolhatnám az összes többi érdekképviseletet. Nem hiszem, hogy ez bármelyik félnek jó lenne. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
A Zsinka úr jelezte, hogy õ még hozzá szeretne szólni ehhez.

Zsinka András úr, fõcsoportfõnök, BM Humánpolitikai Fõcsoportfõnökség:
Kedves kollégák, azért néhány tényadatot hadd mondjak el. Tulajdonképpen a dr. Jobbágy Zsuzsanna a jogi szakvéleményét elmondta. Ha technikailag tekintjük a kérdést, én egy egyszerû nevelõ szociológus vagyok, úgyhogy, tehát, nem vagyok jogász. Viszont a rendõrök minden tárgyévet követõen kaptak egyhavi juttatást. 2005-ben nulladik haviként, de a 2004. évi tárgyévi juttatásként kaptak egyhavi juttatást. 2003-ban is kaptak, a 2003. évre 2004-ben kaptak januárban egyhavi juttatást, 2005-ben nulladik haviként ugyan, de 2004-re is tekinthetjük technikailag, mint egyhavi juttatást. És ahogy a Jobbágy Zsuzsanna elmondta, 2006. január 16-án tulajdonképpen már az új rendszernek megfelelõen, tárgyévi juttatásként az elõzõ évi közszolgálati teljesítményért megkapják a rendõreink az egyhavi juttatást. Tehát, ilyen értelemben sérelem nem született. Mert, akik folyamatosan az állományban vannak, azok 2005-re kettõ juttatást kaptak. Kaptak egy nulladik havit, ami megfelel a 2004. évi tárgyévinek, és kapnak 2006. január 16-án egy 2005. évi tárgyévi javadalmazást.
Ami a bíróságokat illeti, tehát valóban a belügyi ágazatból volt a legtöbb ilyen panasz és keresetlevél. Viszont kettõ bíróságon adtak jogerõsen helyt a kollégáink panaszainak, és öt bíróságon elutasító ítélet született jogerõsen. Hadd mondjam el azt is tájékoztatásul, hogy az alkotmánybírósági döntés, és a zárszámadási törvény kihirdetett szabályának ismeretében, éppen az orosházi határõrök vonatkozásában egy jogerõs elutasító ítélet született. Tehát, mindezen szabályok ismeretében, amelyrõl a Zsuzsa itt az imént beszélt. Tehát, én azt szeretném csak javasolni, hogy, valóban higgadtan közelítsük ezt a kérdést. Az én megítélésem szerint technikailag a hivatásos állományt nem érintette hátrány, és az ítéletek gyakoriságát azt nem kívánom most ismertetni, de csak két bíróságon adtak jogerõsen helyt a keresetnek, és öt bíróságnál pedig elutasító ítélet született. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Hölgyek, urak, ha megbocsátanak, ezt a témát, a tárgyalását ezt lezárnánk. Ugye, annyiban szeretném fixálni a jelenlegi helyzetet, hogy ugye, a bíróságok pályáján a munkavállalók, munkaadók 2:5 arányban állnak jelenleg, és úgy látom, hogy a második félidõ az most fog kezdõdni, és némi érdeklõdéssel várjuk, hogy mi fog történni. Mindenki, remélem én, erõsen hisz a maga igazában. Ez segít, hogy ezen az úton, és ezt a mérkõzést játsszuk tovább a bíróságok pályáján, különben ez nem lenne. Kérdezem, hogy ezen kívül van-e olyan kérdés, amelyet a mai ülésünkön feltétlenül meg kellene, hogy tárgyaljunk. Ha nincsen, bocsánat. Tessék megnyomni azt a gombot!

Dr. Jobbágy Zsuzsanna asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, Igazságügyi Minisztérium:
Ez nyilvánvalóan úgy érthetõ, hogy akinek folyamatos jogviszonya van, az hatásában úgy néz ki, hogy minden évben megkapta a külön juttatást. Tehát, amit az elõbb elmondott, hogy 2004-ben megkapták a 2003. évit, ugye 2005. januárjában a 2005. évi nulladik havit kapták meg, de mégis volt januárban egy egyhavi kifizetés, nyilvánvaló, hogy 2006. januárban, ez ugyan megint 2005. évi, a visszamenõleges alkalmazás, akkor is van kifizetés, és 2007-ben is lesz. Tehát, hatásában ez azt eredményezi, hogy valóban, minden évben a folyamatos jogviszonyban állók megkapják az egyhavit. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezetõ elnök:
Én magam is úgy érzékeltem, hogy nem pénzügyi jellegû sérelmük van a szakszervezeteknek, hanem jogi, mégpedig elvi jogi, amelyet itt nyilván az asztal körül nem is tudunk most, hiszen az elvek azok nagyon fontos dolgok, mint tudjuk. Így, ezért én úgy gondolom, hogy ezzel a zárással ezt a kérdést a mai napi ülésünkön lezárhatjuk. Minden bizonnyal lesz még olyan ülés, amin ez majd szóba kerül. Azt a véleményem fenntartom, hogy mivel 2:5 arányban a munkaadók vezetnek a bírósági perekben, csak óvatosan tessék biztatni a tagokat, hiszen ugye, ez a bekövetkezési gyakorisága az igazuknak.
Hölgyeim és uraim, mivel a mai napra kitûzött valamennyi témát kimerítõen megtárgyaltuk, tulajdonképpen úgy hiszem, hogy a többi érdekegyeztetéshez képest mi egy emeltebb színvonalú és hangulatú érdekegyeztetést tudtunk ma folytatni az összegek tekintetében mindenképpen, az egész állami szektorban, ezért mindenkinek megköszönöm a mai napi részvételt. Zsuzsannának külön, hogy a különben a belügyi vezetésnek kijáró tiszteletbõl most egy kicsit magára vállalt, és a mai napra mindenkinek békés hazautat kívánok. Amikor az a bizonyos bizottság, amelynek a megalakulásáról döntöttünk, olyan anyagot tud letenni az asztalra, amelyet itt képesek vagyunk elfogadni, akkor a következõ ülés összehívásáról a bizottsági munka elõrehaladásának függvényében gondoskodom. Köszönöm szépen, viszontlátásra!


2005. december 13.


Dr. Korbuly András
titkár


Készítette: Antal Katinka Beatrix