2/2006. (VI. 26.) ÖTM rendelet

a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok kiegészítõ támogatásának igénylési, folyósítási és elszámolási rendjérõl

Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésérõl szóló 2005. évi CLIII. törvény 5. számú mellékletének 24. pontjában kapott felhatalmazás alapján a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok kiegészítõ támogatásának igénylésére, folyósítására és elszámolására vonatkozóan a következõket rendelem el.

 

2.§ (2) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 84. §-ának figyelembevételével a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult tûzoltóparancsnok köteles a Hszt. 84. §-ának (4) bekezdése szerint megállapított referenciaidõszakra szóló szolgálati idõkeretet elõre meghatározni és arról az érintetteket tájékoztatni.

Az (1) bekezdésben meghatározott túlóraként azon szolgálatteljesítési idõmennyiség vehetõ figyelembe, amely a referenciaidõn belül teljesítendõ 52 órás szolgálati idõkeret mértékét meghaladja, és nem lehet több a szolgálatteljesítési idõ csökkentésébõl keletkezõ túlszolgálat mértékénél.

 

 

 

 

2006. évi CXXVII. törvény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésérõl

5. számú melléklet a 2006. évi CXXVII. törvényhez

17. Helyi önkormányzati hivatásos tûzoltóságok kiegészítõ támogatása

Elõirányzat: 1930,0 millió forint

A központi költségvetés hozzájárulást biztosít a készenléti szolgálattal rendelkezõ hivatásos önkormányzati tûzoltóságot fenntartó helyi önkormányzatok számára a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXIX. törvény 22. §-ával megállapított szolgálatteljesítési idõ csökkentéshez.

Amennyiben a szolgálatteljesítési idõ csökkentése részben vagy egészben:

– túlmunkával valósul meg, úgy a hozzájárulás kizárólag a 2006. II. félévére, valamint a 2007. évre jutó túlórák arányában vehetõ igénybe (a támogatás megállapítása 2007. I. félévében a ténylegesen kifizetett túlórák arányában, 2007. II. félévében a 2007. III. negyedévre jutó túlórák átlagának 6 hónapra számított arányában történik);

– létszámbõvítéssel valósul meg, úgy a hozzájárulás a külön jogszabályban meghatározott létszámbõvítés szerinti létszámfeltöltés után, idõarányosan igényelhetõ.

A hozzájárulás igénylésének, folyósításának és elszámolásának részletes feltételeit az önkormányzati és területfejlesztési miniszter – a pénzügyminiszter véleményének kikérésével – 2007. január 31-éig rendeletben szabályozza.

3/2007. (II. 13.) ÖTM rendelet

a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok kiegészítõ támogatásának igénylési, folyósítási és elszámolási rendjérõl

A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésérõl szóló 2006. évi CXXVII. törvény 5. számú mellékletének 17. pontjában kapott felhatalmazás alapján, továbbá az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában foglalt feladatkörömben a következõket rendelem el:

2.§ (4) E támogatás szempontjából az elismerhetõ szolgálati idõkeret mértéke 2007. I., valamint II. félévére 1300-1300 óra.

3. § (1) Túlóraként azon szolgálatteljesítési idõmennyiség vehetõ figyelembe, amely a 2006. II. félévére vonatkozó referenciaidõn belül teljesítendõ heti 52 órás, 2007. évre vonatkozó heti 50 órás szolgálati idõkeret mértékét meghaladja, és nem lehet több a szolgálatteljesítési idõ csökkentésébõl keletkezõ túlszolgálat mértékénél.

 

 

2007. évi CLXIX. törvény a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésérõl

5. számú melléklet a 2007. évi CLXIX. törvényhez

17. Hivatásos önkormányzati tûzoltóságok kiegészítõ támogatása

Elõirányzat: 2 084,7 millió forint

A központi költségvetés hozzájárulást biztosít a készenléti szolgálattal rendelkezõ hivatásos önkormányzati tûzoltóságot fenntartó helyi önkormányzatok számára a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXIX. törvény 22. §-ával megállapított szolgálatteljesítési idõ csökkentéshez.

Amennyiben a szolgálatteljesítési idõ csökkentése részben vagy egészben:

– túlmunkával valósul meg, úgy a hozzájárulás 2008. évben teljesített túlórák alapján vehetõ igénybe (a 2008. I. félévben a ténylegesen kifizetett túlórákat, 2008. II. félévben a 2008. július–szeptember hónapokban esetlegesen felmerülõ túlórák átlagának hat hónapra számított arányát kell figyelembe venni);

– létszámbõvítéssel valósul meg, úgy a hozzájárulás a külön jogszabályban meghatározott létszámbõvítés szerinti létszámfeltöltés után, idõarányosan igényelhetõ.

A hozzájárulás igénylésének, folyósításának és elszámolásának részletes feltételeit az önkormányzati és területfejlesztési miniszter – a pénzügyminiszter véleményének kikérésével – 2008. január 31-éig rendeletben szabályozza.

14/2008. (III. 27.) ÖTM rendelet

a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok kiegészítõ támogatásának igénylési, folyósítási és elszámolási rendjérõl

A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésérõl szóló 2007. évi CLXIX. törvény 5. számú melléklet 17. pontjában kapott felhatalmazás alapján, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában foglalt feladatkörömben, a pénzügyminiszter feladat- és hatáskörérõl szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában foglalt feladatkörében eljáró pénzügyminiszter véleményének kikérésével, a következõket rendelem el:

 

2.§ (2) Az önkormányzatok a támogatást a készenléti jellegû beosztásban dolgozók részére a 2008. évben teljesített túlórák arányában, valamint a 2008. II. félévi túlszolgálatot kiváltó létszámbõvítés kiadásainak finanszírozására használhatják fel.

(3) E támogatás szempontjából az elismerhetõ szolgálati idõkeret mértéke 2008. I., valamint II. félévére 1248-1248 óra.

3. § (1) Túlóraként azon szolgálatteljesítési idõmennyiség vehetõ figyelembe, amely a 2008. évre vonatkozó referenciaidõn belül teljesítendõ heti 48 órás szolgálati idõkeret mértékét meghaladja, és nem lehet több a szolgálatteljesítési idõ csökkentésébõl keletkezõ túlszolgálat mértékénél.

Az Alkotmány rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,

nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

Az „Alkotmánybíróságnak” – az indítványozók által az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és a 37. § (3) bekezdésével összefüggésben felvetett jogforrástani kifogásokra

tekintettel – elsõként arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a miniszter a jogalkotási felhatalmazása keretein belül járt-e el …. a R. 2 § és 3.§-ának megalkotása során.

A fentiekre tekintettel az „Alkotmánybíróságnak” a jelenleg hatályos rendelkezések

alapján kellett vizsgálnia a miniszteri rendeletalkotás alkotmányosságát, azt a kérdést, hogy jogosult-e az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladatait és hatásköreit gyakorló miniszter az R. rendelkezéseiben foglalt tárgykör szabályozására.

Vizsgálandó kérdés tehát, hogy a jelenleg hatályos Hszt. és a költségvetési tv. alapján az önkormányzati és területfejlesztési miniszter rendelkezik-e alkotmányos felhatalmazással a Hszt. hatálya alá tartozó munkáltatók, illetve munkavállalók meghatározott csoportja, nevezetesen a rendvédelmi ágazatban, az Önkormányzati Tûzoltóságok foglalkoztató és dolgozó jogalanyok tekintetében a Hszt.-tõl eltérõ (hosszabb) teljes munkaidõ és annak pontos alkalmazási köre (munkakörök) meghatározására.

A Hszt. 84 § (1) bekezdése munkaidõ mértékét heti negyven órában határozza meg.

A 84. § (2) bekezdés kimondja, hogy „A részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ állapítható meg.

A Hszt. tehát a munkaidõ törvényben elõírt mértékénél hosszabb munkaidõ szabályozását lehetõvé teszi törvényi felhatalmazás alapján.

A Hszt. pusztán lehetõségként határozza meg a heti 40 óránál több, de heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ megállapítását.

Az „Alkotmánybíróság” megítélése szerint a szabályozás nem alkalmas annak megállapítására, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter jogalkotói hatáskörrel rendelkezik az R. 2 § és 3.§-a foglalt tárgykör szabályozására.

A napi, illetve heti teljes munkaidõ mértékének meghatározása a munkaviszony alapvetõ kérdésének minõsül, amelynek szabályozása – a Jat. 2. § b) pontja [2. § Az Országgyûlés törvényben állapítja meg

b) a gazdasági rendre, a gazdaság mûködésére és jogintézményeire vonatkozó alapvetõ szabályokat, ] és 4. § e) pontja

[ 4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen

e) a munkaviszony és a munkavédelem alapvetõ kérdéseit.] alapján – törvényi szintû rendezést igényel.

A törvényben rögzített szabályban foglaltaktól való eltérés, a hosszabb teljes munkaidõ elõírásának lehetõsége nem szükségképpen törvényhozási tárgykör, azaz nem kizárt annak alacsonyabb rendû normában való szabályozása, a törvényhozó azonban a

jogalkotási hatáskörének átruházása, a végrehajtási jogszabály megalkotására irányuló felhatalmazás során az Alkotmány és a Jat. rendelkezéseinek betartásával köteles eljárni.

A jogalkotási felhatalmazás és a delegált jogalkotási hatáskör alapján kiadott jogszabályok alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata a jogállam

alkotmányi elve alapján értelmezi az Országgyûlés és a Kormány tevékenységének, a közhatalom gyakorlásának korlátait és kereteit, a hatalommegosztást. A közhatalom gyakorlásába tartozik a jogalkotás is. [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.] Az Alkotmánybíróság már az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatban kimondta, hogy „[a] jogállamiság egyik alapvetõ követelménye, hogy a közhatalommal rendelkezõ szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított mûködési rendben, a jog által a

polgárok számára megismerhetõ és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket”. (ABH 1991, 454, 456.) A jogállamiság követelménye magában foglalja azt is, ha törvény valamely alkotmányos, illetõleg törvényben szabályozott jog korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét, annak korlátait is. [6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1999, 90, 94.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 353–354.;21/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 333, 337.]

E követelményeknek a jogszabály-alkotásban való érvényesülését konkretizálja a Jat. annak az alkotmányos jelentõségû elvárásnak a megfogalmazásával, amely szerint a magasabb szintû jogszabály által más jogalkotó számára adott felhatalmazásnak, azaz végrehajtási szabály megalkotására adott felhatalmazásnak tartalmaznia kell a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit [Jat 15. § (1) bekezdés]. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a 21/2006. (V. 31.) AB határozatában a jogállamiság fenti követelményeinek figyelmen kívül hagyásával alkotott olyan kormányrendeleti szabályozást

semmisített meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme miatt, amely – a törvény korlátlan felhatalmazása alapján – meghatározta az egyes baleseti ellátásra jogosító

foglalkozási betegségek körét. (ABH 2006, 333, 337.)

A törvényhozó az Hszt.-ben általános jellegû felhatalmazást adott a teljes munkaidõ törvénytõl eltérõ hosszabb idõtartama és alkalmazási körére, az utalás alapján nem határozható meg, hogy az Alkotmány szerint jogalkotásra jogosult szervek, illetve személyek közül konkrétan melyek jogosultak e tárgykörök szabályozására.

Mindezekre tekintettel helytálló az érvelés, miszerint a jelenlegi szabályozás

alapján miniszteri rendeleti szinten nem kerülhet sor a törvényben írtnál hosszabb munkaidõnek a rendvédelmi ágazatban, a R. szerinti munkakörben foglalkoztatottakra vonatkozó elõírására. A delegált jogalkotás alkotmányossági követelményeinek meg nem felelõ, felhatalmazást nélkülözõ szabályozás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból levezetett jogbiztonság követelményével, továbbá az Alkotmány 37.§ (3) bekezdésében rögzített, a Kormány tagjainak

jogalkotási hatáskörét szabályozó rendelkezéssel is.

Fentiek alapján kijelenthetõ, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter nem a jogalkotási felhatalmazása keretein belül járt-e el, jogalkotói felhatalmazással nem rendelkezett, ….. az R. 2 § és 3.§-ába foglalt tárgykör szabályozására.

 

Nagy Gábor

FTSZ Elnök