www.magyar-tuzolto.hu

Néhány napnak el kellett telnie ahhoz, hogy az eset híre elterjedjen az országban: „beszóltak” dr. Tatár Attila tûzoltó altábornagynak, az országos katasztrófavédelmi fõigazgatónak. Megkerestük a legilletékesebbet, aki beleszólt a fõigazgató mondandójába.
 
Mészáros József tûzoltó alezredes vendégként vett részt a Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezetének április 10-ei, siófoki közgyûlésén. Kettõs minõségben utazott oda: a Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóságok Országos Szövetségének egyik alelnökeként, illetve a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezetének megbízásából, annak felügyelõ bizottsági elnökeként.

 Mészáros alezredes (az elõzõekhez képest „civilben”) a Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokság (FTP) titkárságvezetõje. A két említett szervezet küldötteként az elnökségi asztal mögött kapott helyet. Ugyanott, ahol e közgyûlés vendégeként Tatár altábornagy is.
Ahogy az lenni szokott, a közgyûlés meghatározott programpontjánál a vendégek is szót kaptak. Ami rendjén van, miként az is, ha a hozzászólók véleménye esetleg jelentõsen eltér egymásétól, netán szöges ellentétben áll egyik a másikával.
Tatár altábornagy sem hagyott kétséget a felõl, hogy megvan a maga karakteres álláspontja az általa érintett kérdésekben. D vajon mi „csapa ki a biztosítékot” Mészáros alezredesnél?
– A tábornok úr a mondandója megfogalmazása során sûrûn hozzám fordulva beszélt, sõt, idõnként a szavaival is meghatározta, hogy a szakszervezeti rendezvényen  nekem – rajtam keresztül az FTP-nek – szánja a mondatait. Hol nevemen szólítva, hol „titkárságvezetõuramozva”. Egy ponton túl ez már kezdett kínos lenni, s a levegõben ott lógott, hogy egy nem szakmai fórumon ezt nem illik, nem szabad sem tenni, sem elfogadni. Kénytelen voltam szavaiba vágva a közgyûlés levezetõ elnökéhez fordulni: kértem, hogy figyelmeztesse a fõigazgató urat: itt Tatár tábornok is vendég, ugyanolyan, mint jómagam, s ne személyeskedjen. Különösen úgy ne, hogy közben csúsztatásokkal él, s azokat összeköti az FTP-vel, illetve személyemmel. Arra is felhívtam a figyelmet, hogy maga a levezetõ elnök is a HÖTOSZ és a FTSZ által küldött személyként mutatott be, tehát szolgálati helyemnek, hivatali beosztásomnak semmi köze nem volt a jelenlétemhez.
– Milyen témaköröket érintett Tatár tábornok, melyek révén úgy érezhette, hogy ön is „célszeméllyé” vált?
– A tábornok úr „észrevételei” például a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok létszámbõvítésével kapcsolatos jogszabályalkotási késlekedésrõl szóltak, s közben – nyilvánvalóan negatív éllel – sûrûn célozgatott rám, ránk.
– Mit tett a levezetõ elnök, amikor közbelépésre kérte?
– Ekkor még semmit. A tábornok úr folytatta mondandóját ott és úgy, ahol és ahogy félbehagyta. Hozzászólása után viszont a levezetõ elnök személyes megszólíttatásomra is utalva tízperces reagálást biztosított számomra. Ezzel természetesen éltem is. Mindjárt elõre bocsátottam: tisztelem Tatár Attilát, s örültem, amikor kinevezték fõigazgatóvá. Hozzátettem viszont: az OKF tûzoltóságokat, tûzvédelmet érintõ tevékenységérõl különvéleményem van. Mindenki figyelmébe ajánlottam például az 1956-os tûzoltók követeléseit: azok megalapozott szakmai követelési is alátámasztják a tûzoltók, tûzoltóságok jelenlegi, ugyancsak szakmai igényeit – melyek rendre a felügyeletet ellátók ellenállásába ütköznek. De beszéltem például a tûzoltósági ügyeletek tervezett megszüntetésére vonatkozó furcsa elképzeléseikrõl, a tûzoltóságok új kategorizálásának ellentmondásairól. Felidéztem olyan folyamatosan szóvá tett, napi problémákat is, melyekre az OKF rendre és máig nem adott egyértelmû – vagy egyszerûen csak – választ.
K. A. J.
 
Forrás: http://magyar-tuzolto.hu/?q=node/62