A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit
nem érinti, míg fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.
A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Az elsõ fokú bíróság megállapította, hogy a felperes szakközépiskolai tanulói
viszonya 1981. szeptember 1. napjától 1984. május 14. napjáig szolgálati idõnek
minõsül. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A döntés indoka szerint a felperes a Nagykanizsai Gázipari Szakközépiskolában
gázipari szakon végezte középiskolai tanulmányait. A tárgyidõszakban hatályos

társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 10. §. /1/
bekezdés, valamint 54.§. /1/ bekezdés c) pontja értelmében a szakmunkás tanulói
viszonyban töltött idõ szolgálati idõnek minõsül, míg az 1019/1976. (VI. 24.) MT.
számú határozat a szakmunkástanulókkal azonos jogállást biztosított a
szakmunkásképzést fo1ytató szakközépiskolák tanulóinak is. A felperes
szakmunkásképzést folytató szakközépiskola tanulója volt, hiszen a kõolajbányászati
és mélyfúró szakközépiskolát, me1yben olaj- és földgázbányász szakmát oktattak, a
rendelet melléklete ilyenként felsorolja. Erre tekintettel a fegyveres szervek hivatásos
állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XCIII. törvény (a
továbbiakban: Hszt.) 326. §. /1/ bekezdése alapján szakközépiskolai tanulmányi ideje
szolgálati idõnek minõsül.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak részbeni
megváltoztatásával a kereset teljes körû elutasítását kérte.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsõ fokú bíróság ítéletének
helybenhagyását.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsõ fokú bíróság a tényállást jól állapította meg és abból helytálló
jogkövetkeztetésre jutott, amellyel a másodfokú bíróság is teljes körûen egyetért.
Az alperesi fellebbezés kapcsán hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy arra az
alperes alaptalanul hivatkozik, hogy a tárgyidõszakban hatályos T. csak a
társadalombiztosítási ellátások szempontjából biztosított azonos jogállást a
szakközépiskolák és szakmunkásképzõ intézetek tanulóinak, a nyugellátásra való
jogosultság szempontjából azonban nem. Ilyen megkülönböztetést sem az 1975. évi
II. törvény, sem annak a végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 17.) Mt. sz. rendelet nem
tartalmazott.

Arra is alaptalanul hivatkozik a fellebbezés, hogy az e tekintetben a
szakmunkástanulók és szakközépiskolai tanulók azonos jogállását megteremtõ
1019/1976. (VI. 24.) Mt. sz. határozat 1997. december 31. napján nem volt
hatályban (mely a T. hatályban létének utolsó napja, s melynek a szempontból van
jelentõsége, hogy az ezt követõen hatályba lépõ a társadalombiztosítási nyugellátásról
szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. §. /4/ bekezdése szerint a biztosítással járó
jogviszony 1998. január 1. napját megelõzõ idõtartamát az ekkor hatályos jogszabályok
alapján kell szolgálati idõként figyelembe venni).

Nem vitásan az 1019/1976. (VI. 24.) MT. sz. határozat 1997. december 31-én már nem
volt hatályban, a felperes középiskolai tanulmányainak folytatása idején azonban igen,
így az jogszerzõ idõnek minõsült, amelyet a T. 10. §. alapján a felperes megszerzett és
ekként kell elismerni.
Az elsõ fokú bíróság jogértelmezése tehát a fellebbezett körben minden tekintetben
helyes, amelyet a 4/2007. KPJE. jogegységi határozat is alátámaszt. Ezért a másodfokú
bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét az alperesi fellebbezésre is kiható helytálló
indokainál fogva hagyta helyben a Pp. 253. §. 121 bekezdés és 254. §. 131 bekezdései
alapján.

A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az illetékekrõl szóló módosított 1990. évi
XCIII. törvény 5. §. /11 bekezdés c) pontjára tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM. sz.
rendelet 14. §-a alapján az állam visel.

A Somogy Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
3. Mf. 20.040/2008/2. szám

Kaposvár, 2008. február hó 21. napján

Kollárné dr. Foglyos Zsuzsanna sk.  tanács elnöke
dr. Hajnal Éva sk. elõadó bíró
dr. Vörösné dr. Suri Olga sk. bíró