Kezdölap arrow FTSZ arrow Portré arrow A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól tények és gondolatok.
A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól tények és gondolatok.
2008. February 01.
a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény:

3. § (1) A Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéseinek előkészítése és megkötése, valamint jogszabályainak előkészítése és megalkotása során biztosítani kell azoknak, az Európai Megállapodással való összhangját.

(2) A jogszabályok előkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai Megállapodás 67. §-ában meghatározott követelményeket.

A TANÁCS 1999. december 6-i 1999/850/EK HATÁROZATA

 Magyar Köztársasággal létesített csatlakozási partnerségben foglalt elvekről, prioritásokról, közbenső célkitűzésekről és feltételekről

 

Részletek:

Madridban tartott ülésén az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy a jelölt államoknak kiigazításokat kell végezniük közigazgatási struktúráikon a csatlakozás után a közösségi politikák harmonikus működésének biztosítása érdekében, Luxemburgban tartott ülésén pedig azt hangsúlyozta, hogy a közösségi joganyagnak a belső joganyagba történő beillesztése szükséges ugyan, de önmagában nem elégséges; azt kell biztosítani, hogy ténylegesen alkalmazásra is kerüljön.”

Az átdolgozott Csatlakozási Partnerségekben rögzített prioritások és közbenső célkitűzések ismét két csoportra, nevezetesen rövid- és középtávú csoportra vannak bontva. A rövidtávú csoportban felsoroltak azon az alapon kerültek kiválasztásra, hogy ezeket Magyarország várhatóan 2000 végéig teljesíti vagy jelentősen előbbre viszi. A középtávú csoportban felsorolt prioritások esetében az várható, hogy teljesítésük egy évnél hosszabb időt vesz igénybe, bár az ezekkel kapcsolatos munkát, ha lehetséges, szintén még 2000 folyamán meg kell kezdeni.”

Az is fontos, hogy Magyarország eleget tegyen a közösségi joganyag jogalkotási közelítésével és végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak az Európai Magállapodásban vállalt kötelezettségeknek, az átvilágítási feladatnak és a tárgyalási folyamatnak megfelelően. Ismét emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi joganyagnak a belső jogba történő beillesztése önmagában nem elégséges; azt is biztosítani kell, hogy az ténylegesen alkalmazásra is kerüljön az Unión belül alkalmazandó szabványok szerint. Az alábbiakban felsorolt valamennyi területen a közösségi joganyag megbízható és tényleges végrehajtására, valamint érvényesítésére van szükség.”

 

 

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2001. évi XVI. törvény:


24.§ (3) Az Mt. a következő 212. §-sal egészül ki:

212. § (1) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási teher megfordításáról a nem alapján történő diszkrimináció esetén;

b) a Tanács 75/117/EGK irányelve a férfiak és nők azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi előírások összehangolásáról;

c) a Tanács 91/533/EGK irányelve a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről;

d) a Tanács 98/59/EK irányelve a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;

e) a Tanács 91/383/EGK irányelve a határozott időtartamra foglalkoztatott, illetve az ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítéséről.


(2) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz

a) a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével a köztisztviselők jogállásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról és az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt;

b) a fiatalok munkahelyi védelméről szóló, a Tanács 94/33/EK irányelvével a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;

c) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével a munkavédelemről, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt.

(3) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban részben

összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Munkaügyi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozásokban és vállalkozáscsoportokban alkalmazott munkavállalók tájékoztatási és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról szóló, a Tanács 94/45/EK irányelvével.''

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A törvény célja az, hogy - a Magyar Köztársaság által a 2000. évre vállalt jogharmonizációs kötelezettség végrehajtása érdekében - kilenc közösségi irányelv rendelkezéseit építse be a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) és az ezzel összefüggő egyes munkaügyi tárgyú törvények szabályai közé. Az egyes irányelveknek megfelelő szabályozás kialakítása érdekében az Mt. vonatkozásában az alábbi módosításokat kell elvégezni:”

1. ) A nem alapján történő diszkrimináció esetén a bizonyítási teher megfordításáról szóló, a Tanács 97/80/EK irányelve

2.) A férfiak és nők azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi előírások összehangolásáról szóló, a Tanács 75/117/EGK irányelve

3.) A munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről szóló, a Tanács 91/533/EGK irányelve

4.) A tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, a Tanács 98/59/EK irányelve

5.) A fiatalok munkahelyi védelméről szóló, a Tanács 94/33/EK irányelve

6.) A munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve

7.) Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi méretekben működő vállalkozásokban és vállalkozáscsoportokban alkalmazott munkavállalók tájékoztatási és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról szóló, a Tanács 94/45/EK irányelve

8.) A határozott időtartamra foglalkoztatott, illetve az ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítéséről szóló, a Tanács 91/383/EGK irányelve

9.)A munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelve

A hatályos Mt. külön szabályozza a törvényes munkaidőt és a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést. Az Mt. mindkét munkavégzés tekintetében külön tartalmazza a korlátozó rendelkezéseket is. Ezzel szemben az irányelv nem tesz különbséget rendes és rendkívüli munkaidő között, hanem egységesen rögzíti, hogy az átlagos heti munkaidő, a túlórákat is beleértve, hét napos időszakot alapul véve - néhány meghatározott eset, illetve tevékenység kivételével - nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. A munkaidő heti, vagy ennél hosszabb, de legfeljebb négyhavi - egyes esetekben hat havi, illetve éves - keretben állapítható meg. A tágabb munkaidő-keret alkalmazása esetén a napi munkaidő a tizenkét órát - rendszeres éjszakai munkavégzés esetén, bármely huszonnégy órás időszakot alapul véve, a nyolc órát - nem haladhatja meg.

A hatályos Mt-nek a pihenőidőkre vonatkozó rendelkezései túlnyomó többségében megfelelnek az irányelv előírásainak, de a két szabályozási rendszer eltérő jellegéből következően, a pihenőidők szabályai is módosítást igényelnek.

Az irányelvnek - illetve az annak alapján kialakult európai gyakorlatnak - megfelelő szabályozás bevezetése érdekében a törvény az Mt. 117-129. §-ai által szabályozott részt újra fogalmazza. A kialakított szabályozás - az irányelv IV. szakasz 16. Cikkében található hivatkozási (számítási) időszakokra vonatkozó rendelkezések, valamint a 17. Cikk eltérést engedő szabályai által adott felhatalmazással élve - a hatályos joganyag több rendelkezését megőrzi, illetve azokat tovább pontosítja. A törvény biztosítja, hogy a heti munkaidő mértékébe a rendkívüli munkavégzés (a túlmunka) mértéke is beszámításra kerüljön. Mivel az irányelv szabályainak átvétele érdekében a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályozási rendszert át kell alakítani, az új szabályozás alkalmazhatósága érdekében a munkaidő intézményéhez szorosan kapcsolódó rendkívüli munkavégzés díjazására vonatkozó szabályozást - az Mt. 146-149. §-ait - is módosítani kell. Ezáltal biztosítható a munkaidő szabályozásának egy - az egymással összefüggő szabályokból álló - zárt normarendszerének kialakítása.

Az irányelv hatályára vonatkozó rendelkezések közül kiemelést érdemel, hogy az irányelvet - a külön felsorolt kivételekkel - valamennyi állami és magánjellegű szektorra alkalmazni kell. Ezért a törvény a közszolgálati szektor egyes területeit szabályozó törvényeket is



Záró rendelkezések

A felsorolt irányelvek közül a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv, a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló 93/104/EK irányelv, valamint az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozásokban és vállalkozáscsoportokban alkalmazott munkavállalók tájékoztatási és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról szóló 94/45/EK irányelv vonatkozásában a Magyar Köztársaságot az a kötelezettség terheli, hogy az átvételt szolgáló módosításokat a 2000. évben ki kell hirdetnie, de azt csupán az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjában kell hatályba léptetnie.

A 96/71/EK, valamint a 93/104/EK irányelv átvételét biztosító módosítások olyan szabályokat tartalmaznak, melyek az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontja előtt is alkalmazhatóak.”

A 93/104/EK irányelvet az állami és a versenyszektorban is alkalmazni kell, ezért az Mt-n kívül a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.), az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény munkaidőre vonatkozó speciális szabályait módosítani kellett. A kirendelésről szóló 96/71/EK irányelv előírásainak való teljes megfelelés érdekében az Mt. vonatkozó szabályainak módosításain túl a munkaügyi ellenőrzésről, a munkavédelemről szóló törvények, illetve a Tvr. munkaszerződésre vonatkozó szabályainak módosítása is szükséges. A fiatalkorú munkavállalókra vonatkozó irányelv esetén az Mt. és Gyvt. együttesen harmonizálja az irányelvet. Az esélyegyenlőségi két irányelv, valamint a tájékoztatási kötelezettségről szóló irányelv esetén a vonatkozó Mt-beli szabályokat a többi munkavégzési jogszabály alkalmazni rendeli, ezért elegendő az Mt. záró rendelkezései között utalni a jogharmonizációra. A 94/45/EK irányelv esetén, amelyet a csatlakozással egyidejűleg kell hatályba léptetni, az Mt-be beiktatott új 70/A. § csak részben harmonizálja, külön törvény fog a részletes szabályokról rendelkezni.A jogharmonizációs ügyek intézéséről szóló IM tájékoztató értelmében, ha valamely közösségi jogszabálynak több magyar jogszabály együttesen felel meg, akkor valamennyi szóban forgó hazai jogszabály záró rendelkezéseiben célszerű utalni a közösségi jogszabályra. Ilyen esetben az egyes jogharmonizációs rendelkezések jelzik, hogy több jogszabály együttesen felel meg a közösségi jog érintett előírásainak.”

Részletes Indokolás:

A 15. §-hoz

A munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló 93/104/EK irányelv egyik leglényegesebb rendelkezése az, hogy a heti munkaidő mértéke a negyvennyolc órát nem haladhatja meg, és ebbe a túlmunkát is be kell számítani, illetve a heti munkaidő mértékét négy hónap átlagában kell biztosítani. Az irányelv lehetőséget ad arra, hogy - meghatározott tevékenységek esetén - a heti munkaidő mértékétől és a négy hónapos munkaidő-kerettől a tagállamok eltérjenek [irányelv 6. Cikk, 16. Cikk (2) bekezdés, 17. Cikk (1)-(4) bekezdés].”

A hatályos szabályozáshoz képest a legjelentősebb eltérést a munkaidő-beosztás szabályai között tartalmazza a törvény. E szabályok szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a tizenkét, heti munkaideje a negyvennyolc órát nem haladhatja meg, amibe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani. Ettől eltérően a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a huszonnégy, heti munkaideje a hetvenkét órát nem haladhatja meg, amibe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani. Munkaidő-keret megállapítása esetén e rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő meghatározott mértékét a munkaidő-keret átlagában kell figyelembe venni. Az ismertetett szabályok az irányelv 6. Cikkének, 16. Cikke (2) bekezdésének, valamint 17. Cikke (1) és (4) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban állnak. Ezek a rendelkezések biztosítják a teljes munkaidő és rendkívüli munkavégzés együttes mértékének korlátozását. A rendelkezések biztosítják, hogy - a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók kivételével - a munkavállalókat ne lehessen egybefüggően, napi tizenkét óránál hosszabb ideig tartó munkavégzésre kötelezni.”


A jogharmonizációs kötelezettség jogalapja

Csatlakozásunk előtt a jogharmonizációra vonatkozó jogi kötelezettséget a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás (társulási szerződés) tartalmazta. A szerződést Magyarországon az 1994. évi I. törvény hirdette ki. Az Európai Megállapodás V. címének III. fejezete (a 67-69. §) foglalkozott jogharmonizációs kötelezettségünkkel. A csatlakozásig a létező uniós joganyag adaptálásra került, azon kis számú szabály kivételével, amelyekre nézve a csatlakozási tárgyalások során elfogadták a Magyar Köztársaság átmeneti mentességi kérelmét.

A jelenlegi jogi helyzetre nézve az Európai Közösség Alapító Szerződése (Római Szerződés) 10. § kimondja:

"A tagállamok minden megfelelő általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségek teljesítését, amelyek a jelen Szerződésből fakadnak, vagy amelyeket közösségi intézmények tevékenységei eredményeznek. [...]"

Ezen szabály a Magyar Köztársaságot és annak szerveit, így az Országgyűlést is kötelezik megfelelő intézkedések megtételére, pl. jogharmonizációs célú jogszabályok meghozatalára. (Itt jegyzendő meg, hogy a Római Szerződés 94. §-a külön is említi, hogy a jogszabályok közelítése céljából a Tanács irányelveket bocsáthat ki. Jogharmonizációs kötelezettség azonban más jogalapon meghozott rendelkezésekre is fennáll, az idézett 10. § alapján.)

 

A jogharmonizációs kötelezettség teljesítésének határideje

A csatlakozás időszakában az egyes irányelvek átvételének határidejét a Magyar Köztársaság jogharmonizációs programja tartalmazta, végső soron a csatlakozás időpontja szerepelt határidőként. A magyar jogalkotó valójában meglehetősen széles körben élhetett és élt azzal a lehetőséggel, hogy a hátrányosnak minősített rendelkezéseket viszonylag későn, gyakran az utolsó pillanatban ültesse csak át. A csatlakozás után azonban ránk is az általános szabályok az irányadóak: tipikusan az adott irányelv maga tartalmazza azt az időpontot, ameddig az abban foglalt rendelkezések minden tagállamban átvételre kell, hogy kerüljenek.

 

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya:
7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.


Az Alkotmány 2/A. § (1) bekezdése - a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozásával - lehetővé teszi, hogy az Európai Unió alapító szerződései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok főhatalma alá tartozó személyek számára (2002. évi LXI. törvény indokolásának 3. pontja).
[„ 3. A 30/1998. (VI. 25.) AB határozat szerint a hatályos Alkotmány nem ad lehetőséget arra, hogy a Magyar Köztársaság a főhatalomból eredő joghatóságának kizárólagosságáról lemondjon [ABH 1998, 220, 232.]. Az Európai Unió alapító szerződései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok főhatalma alá tartozó személyek számára, ami egyértelműen a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozását jelenti. Az Alkotmánybíróság idézett határozata alapján tehát a csatlakozási szerződés alkotmányosságához az Alkotmány szintjén kell a joghatóság korlátozására felhatalmazást adni. Az Európai Unióra átruházott hatáskörök a jogalkalmazó joghatóságot is korlátozzák, ez ugyancsak megköveteli az Alkotmány módosítását.” ]

A csatlakozási szerződés megerősítésének eredményeként pedig a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy - az EK-Szerződés 10. cikkében foglalt "hűség-klauzulában" előírt módon

[„A tagállamok az e szerződésből, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok elősegítik a Közösség feladatainak teljesítését. A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.”

A közösségi hűség (lojalitás) elve értelmében a tagállamok kötelesek az alapszerződésekből vagy a közösségi intézmények fellépéséből eredő kötelezettségeket teljesíteni, azokat érvényre juttatni, illetve a közösségi feladatok elérését segíteni. A tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely a közösségi célok elérését hátráltathatja. Az Európai Bíróság a nemzeti bíróságok azt a kötelezettségét, amelynek értelmében a nemzeti jogot a közösségi jog alkalmazására alkalmas módon kell értelmezniük, az EKSZ 10. cikkéből vezette le, amely a tagállamokat és azok valamennyi szervét a közösségi jog érvényesítésére kötelezik.

Az Európai Bíróság ezenkívül az EKSZ 10. cikkében foglalt együttműködési kötelezettségből vezette le, hogy a nemzeti bíróságoknak a magánszemélyeknek a közvetlenül hatályosuló közösségi rendelkezésekből származó jogvédelmét is biztosítaniuk kell.]

- az Európai Bíróság értelmezésének megfelelően alkalmazni fogja a közösségi jog szabályait ( 2002. évi LXI. törvény törvény 1. §-ának indokolása).

[ „1. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása megkívánja az Alkotmány módosítását, mivel a csatlakozási szerződés megerősítése és kihirdetése csak akkor történhet meg, ha a szerződés megfelel az Alkotmány rendelkezéseinek. Jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a csatlakozással összefüggésben három területen javasolja az

Alkotmány módosítását. Egyrészt a szuverenitás egyik alapelemének számító főhatalom gyakorlása, a végső döntések meghozatalának joga a csatlakozás következtében átalakul.

Másrészt szükség van a módosításra azért is, mert a csatlakozási szerződéssel vállalandó kötelezettségek egy része olyan jogosultságokat és kötelezettségeket érint, amelyek szabályozása vagy a szabályozás egy része az Alkotmányban található. Harmadrészt célszerű a javasolt módosításokkal szoros összefüggésben álló, egyéb alkotmánybeli rendelkezések felülvizsgálatát is a Javaslat nyomán megszülető törvényben elvégezni.”]”

Tekintettel arra, hogy Magyarországnak, mint EU tagállamnak kötelessége a közösségi jog (az irányelvek és azok Európai Bíróság általi értelmezése) és a hazai jogszabályok közötti összhang maradéktalan megteremtése, az alábbiakban a Hszt. vonatkozásában milyen rendelkezései esetében mutatható ki a megfelelés hiánya. Az áttekintésben a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelv, illetve az annak helyébe 2004. év augusztus hónap 2. napján hatályba lépett 2003/88/EK irányelv legfontosabb rendelkezéseit, illetve azok közösségi értelmezését vesszem sorra.

A hazai jogszabályok közösségi joggal való megfelelésének vizsgálatakor a kiinduló, alapvető kérdés természetesen az, hogy egyáltalán mely területekre terjed ki az irányelv hatálya.

A 2003/88/EK irányelv 1. cikke az irányelv hatályának meghatározásánál visszautal a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK keretirányelv hatályára. Ezzel kimondja, hogy a munkaidő irányelvet alkalmazni kell a 89/391/EGK irányelv 2. cikke szerinti valamennyi köz- és magántevékenységi (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, szolgáltatási, oktatási, kulturális, szabadidős stb.) ágazatban.  Ugyanakkor a 89/391/EGK irányelv 2. cikke azt is rögzíti, hogy az irányelv nem alkalmazható ott, ahol az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre, mint amilyen a fegyveres erők vagy a rendőrség vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemző sajátosságok szükségszerűen ellentétben állnak vele. Az Európai Bíróság több ítéletében is értelmezte a fenti kitételt a munkaidő szabályozásával összefüggésben. Így a C-397/01 számú Pfeiffer ügyben, illetve a C-52/04 számú, a hamburgi tűzoltók által indított perben, előzetes túlszolgálat teljes mértékben elkülönül egymástól; és a korlát csak a „rendes” szolgálatra értelmeződik.  

A döntéshozatal keretében hozott indokolt végzésben is kimondta, hogy a 89/391/EGK irányelv 2. cikkében említett szektorok ( esetünkben a Hszt. hatálya alá tartozók) nincsenek teljes egészében kivéve a keretirányelv, illetve ebből következően a munkaidő irányelv hatálya alól. Kizárólag olyan konkrét tevékenységek zárhatóak ki ezen szektorok esetében is, amelyeknek a sajátosságai ezt indokolják, azaz amelyek előzetesen nem tervezhetők, pl.: katasztrófa, súlyos baleset esetén. A munkaidő hosszára vonatkozó korlát túllépése ezért csak olyan különlegesen súlyos és sokakat érintő körülmények esetén lehetséges, amikor a közérdek védelméhez nélkülözhetetlen szolgáltatások megfelelő működésének biztosításához fűződő érdek átmenetileg felülírja a beavatkozó egységekben, illetve mentési tevékenységet végző egységekben dolgozó munkavállalók biztonságához és egészségének védelméhez fűződő érdeket.  

 

 

 

Összegezve: a munkaidő irányelv hatálya univerzális, az alól csak egyes konkrét tevékenységek kaphatnak mentességet, egyes különleges közszolgálati szektorok esetében különleges körülmények fennállása esetén.  2003/88/EK irányelv 2. cikk 1. pontja szerint, az irányelvnek az alkalmazásában „munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően”. Az irányelv nem ismeri a készenléti, illetve a részben készenléti jellegű munkakör fogalmát, alkalmazása során – a munkaidő fogalma szempontjából – a készenléti illetve a részben készenléti munkakör azonos az egyéb munkakörökkel.

A Hszt. a szolgálatteljesítési idő szempontjából, 84. § (1) bekezdése alapján a szolgálatteljesítési idő heti 40 óra. A Hszt. 84. § (2) bekezdése alapján a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő állapítható meg.

A Hszt. pusztán lehetőségként határozza meg a heti 40 óránál több, de heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő megállapítását.


A Hszt. 87. §-a alapján a Hszt. 84. §-ában meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint munkaszüneti napon és pihenőnapon is kötelezhető a hivatásos állomány tagja a törvényben meghatározott feltételek érvényesülése esetén túlszolgálat teljesítésére. Az évente elrendelhető túlszolgálat mértékét a Hszt. 300 órában, illetve miniszteri rendelkezéssel 450 órában határozza meg. Alapvető eltérés tehát az irányelv és a Hszt. vonatkozó rendelkezése között az, hogy az irányelv a 48 órás heti munkaidő korlátot a „rendes” munkaidő/szolgálat és heti túlóra összeszámított, együttes mértékére vonatkoztatva határozza meg, a Hszt. alapján viszont a „rendes” szolgálat és a esetében nem érvényesül az irányelvnek az a rendelkezése, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján, a munkavállaló önkéntessége mellett léphető túl a referencia idő átlagában a heti 48 óra maximális munkaidő. Jelenleg ez az önkéntesség sem a készenléti jellegű munkakörök esetében, sem a felső korlátot meghaladó túlszolgálat vonatkozásában nem érvényesül, minisztériumi érvelés alapján a fegyveres szervek sajátos munkáltató-munkavállaló viszonyrendszere következtében. 


A Hszt nem rendelkezik, hogy heti maximális munkaidőbe a túlszolgálatot is bele kell számítani. Nem tér ki arra sem, hogy hogyan lesz garantálható a heti 48 óránál hosszabb munkaidő vállalásának – önkéntessége -, illetve hogyan érvényesíthetők az opt-out igénybevételének az irányelvben rögzített, a munkavállalót védő további garanciái.  


 

- A fentiek alapján kijelenthető, hogy a Magyar Köztársaság jogharmonizációs kötelezettség végrehajtása érdekében, az 1996. évi XLIII. törvény ( Hszt) kivételével, minden jogállásról szóló törvény módosítását végrehajtotta 2000. és 2001. évben.


- Kijelenthető, hogy az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt) kivételével, minden jogállásról szóló törvényben megfogalmazódik, hogy az átlagos heti munkaidő, a túlórákat is beleértve, hét napos időszakot alapul véve - néhány meghatározott eset, illetve tevékenység kivételével - nem haladhatja meg a negyvennyolc órát.

- Kijelenthető, hogy az irányelv hatályára vonatkozó rendelkezések közül kiemelést érdemel, hogy az irányelvet valamennyi állami és magánjellegű szektorra alkalmazni kell. Ezért a törvény ( 2001. évi XVI. tv.) a közszolgálati szektor egyes területeit szabályozó törvényeket is módosítja, de nem módosította az 1996. évi XLIII. törvényt (Hszt).

- Kijelenthető, hogy a törvény ( 2001. évi XVI. tv.) biztosítja, hogy a heti munkaidő mértékébe a rendkívüli munkavégzés (a túlmunka) mértéke is beszámításra kerüljön, kivétel az 1996. évi XLIII. törvény ( Hszt) alá tartózók vonatkozásában.

- Kijelenthető, hogy a kialakult helyzetért a felelősség nem az Önkormányzati Tűzoltóság Parancsnokát terheli, hanem az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjában regnáló Belügyminisztert és a felügyeleti jogkört gyakorló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatóját, mivel beosztásukhoz rendelt jogszabály módosítási illetve jogszabály módosítására előkészítési kötelezettségüknek nem tettek eleget.

- Kijelenthető, hogy a Tűzoltóparancsnok munkáltatói jogkörét jogszabályok ( pl. 1996. évi XLIII. tv; 140/1996. (VIII. 31.) Kormány rendelet, 11/1997.(II.18.) BM rendelet stb.) határozzák meg, jogalkotási illetve jogszabály előkészítési kötelezettség nem terheli, arra a fentiekben írt beosztásokat betöltő személyek kötelezettek. A Tűzoltóparancsnok, mint jog alkalmazó, csak a hatályos jogszabályok alapján gyakorolhatja munkáltatói jogkörét.



Nagy Gábor





 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 18:49
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75