Kezdölap
Levél az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részére!
2007. November 15.

Szám: 420/2007. / Tárgy: Kérelem / Budapest /

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Igazságügyi és Rendészeti Miniszter részére!

Tisztelt Miniszter Úr!

A Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete elnökeként fordulok Önhöz, mint igazságügyi és rendé-szeti miniszterhez, kérve szíves intézkedését az alábbiakban írt alkotmányt közvetlenül veszélyeztetõ, alkotmányos visszásságot okozó állapot megszüntetése érdekében.

Ön, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének és az annak lényeges tar-talmát képezõ jogbiztonság követelményének elkötelezett híve, érvényesítésének a kormányzati struk-túrán belüli egyik fõ felelõse. A jogbiztonság követelménye többek között azt is magában foglalja, hogy a jogszabályok mindenkire - a megalkotásában közremûködõ kormányzati szervekre, így az állami ve-zetõkre is - nézve kötelezõ erõvel rendelkezzenek.

Ön írja:
„Az én felfogásomban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az Alkotmány, a törvényesség õre, a szabadság és a rend védelmezõje.”



Tisztelt Miniszter Úr!

Az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa volt általános helyettese Dr. Takács Albert az  OBH 3182/2003. számú ügyben az alábbi javaslatokat, teszi :


I. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az Országgyûlés elnökének, hogy fontolja meg a fegyveres szervek hi-vatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény olyan módosítását, amely megszûntetné a tûzoltók szolgálati rendjének és a Hszt. hatálya alá tartozó más hivatalos állományú szemé-lyek szolgálati rendjének ma létezõ eltéréseit.

Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az Országgyûlés elnökének a mindenkori költségvetési törvény-tervezet olyan tartalmú elkészítését, hogy az célirányosan, központilag tartalmazza a tûzoltóság szakszerû mû-ködése feltételeit biztosító beszerzések, fejlesztések, karbantartások forrásait.”


Indokolása:

"1. A tûzoltó állomány háromváltásos 24/48 órás szolgálati rendje miatt egy átlagos tûzoltó évente 117 szolgálatot lát el, ami havi 234, heti 58 munkaórát jelent. A vizsgált tûzoltóságon a szolgálatok száma és szolgálatban töltött idõ is lényegesen magas, havi 240-264 óra. Figyelemmel arra, hogy a Hszt.-ben meghatá-rozott illetményrendszer és ebbõl következõen a jövedelem azonos a 24/72 órás váltásos rendszerben és a hi-vatali szolgálati rendben foglalkoztatottakéval, a tûzoltók által teljesített többlet munkaidõ sem szabadidõben, sem illetményben nem kerül megváltásra.
Ezért megvizsgáltam, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben alkotmányos visszás-ságot okoz-e. Ennek során az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önkényes megkülönböztetés tilalma”[2] tesztjét – amely gyakorlatilag két elembõl, az összehasonlíthatósági- és az indokolhatósági próbából áll – vé-geztem el. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévõk között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévõ jogalannyal vagy csoport-tal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. §-a „a jogegyenlõség köve-telményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom – mint jogalkotó és jogalkalmazó – a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levõ jogalanyokat indokolatlan megkülön-böztetés nélkül, egyenlõkként kezelni.” A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata szerint – szûken értelmezi. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévõ jogalanyok között tesznek különbséget, hanem en-nek ellenkezõjére is, vagyis amikor lényegesen eltérõ helyzetben lévõk esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják. A tûzoltók illetményének megállapítása során a jogalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy a tûzoltók szolgálati rendje jelentõsen eltér más, szintén a Hszt. hatálya alá tartozók szolgálati rendjétõl. Megállapítot-tam, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggõ alkotmányos visszásságot okoz."

„4. A tûzoltó munkaidejének rendszertelensége, a biológiai ritmustól való jelentõs eltérése, a kedve-zõtlen fizikai (extrém munkakörülmények, nagy fizikai megterhelés) és pszichikai hatások (riasztással és men-téssel járó stressz) fokozott jelentõségûek, kiemelik a szabadidõ rekreációs célú felhasználását. Az üdültetés helyzetét részleteiben nem vizsgáltam, de az bizonyos, hogy a tûzoltók pihenési lehetõségei korlátozottak.”

„6. A tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 41. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos önkormányzati tûzoltóság mûködésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként, a létesítés és a fejlesztés költségeit pedig pályázati formában a Belügyminisztérium útján biztosítja. A pályázat – a belügyminiszter ál-tal rendeletben szabályozott feltételek szerint – a fejlesztési költség egészére vagy annak meghatározott részé-re irányulhat. A (3) bekezdés szerint a központi költségvetésbõl történõ hozzájárulás mértékét legalább a hiva-tásos önkormányzati tûzoltóság elõírt legkisebb létszámának és gépjármûállományának figyelembevételével kell megállapítani. A fenti törvényi rendelkezések nem minden esetben valósulnak meg. A helyszíni vizsgálat során megtekintett okiratokból megállapítottam, hogy a tûzmegelõzéshez, tûzvizsgálathoz szükséges, oltó-anyagok, szakfelszerelések, egyéni védõeszközök és technikai eszközök beszerzéséhez, valamint a tûzoltólakta-nya felújításához szükséges költségeket nem, illetve nem teljesen fedezi a központi normatíva. Ezeket – az egyébként évi 5-10 millió forint támogatást nyújtó – Gyula Város Önkormányzata sem tudja finanszírozni.
Amennyiben az elõbb leírt beszerzések, fejlesztések, karbantartások elmaradnak, a szakszerû mûködés feltételei kerülhetnek veszélybe. Ez pedig mind a tûzoltók, mind pedig az elsõdleges mûködési és a segítség-nyújtási körzet lakóinak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított élethez és testi épséghez való jogát, az Alkotmány 70/D. § (1)-(2) bekezdéseiben biztosított lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez va-ló jogát, valamint az állampolgárok Alkotmány 13. § (1) bekezdésben biztosított tulajdonhoz való jogát köz-vetlenül veszélyezteti, továbbá az állam sem tesz maradéktalanul eleget az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében elõírt objektív alapjogvédelmi kötelezettségének.”

Az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa volt általános helyettese Dr. Takács Albert az 5389/2005. számú ügyben az alábbi intézkedéseket teszi :

„Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, valamint az önkor-mányzati és területfejlesztési miniszternek – a munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelv rendelkezéseire is figyelemmel – a Hszt. olyan módosításának együttes kezdeményezését, hogy a részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban az alapilletmény 1 szolgálatban töltött órára vetítve megegyezzen a hivatali munkarendben szolgálatot teljesítõk alapilletményével.

Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet mó-dosításával (szolgálati létszám emelésével) biztosítsa, hogy a részben, vagy egészben készenléti jellegû beosz-tásban szolgálatot teljesítõ tûzoltók számára a pihenõidõ és a szabadságok ténylegesen kiadásra kerülhesse-nek.”


Indokolása:
„1. A tûzoltók háromváltásos szolgálati rendje miatt egy átlagos tûzoltó 2005. évben átlagosan 117 szolgálatot látott el, ami heti 54 órának felelt meg, 2006. évben – a Hszt. rendelkezései értelmében, elõrelát-hatólag – átlagosan 112,7 szolgálatot (heti 52 órát)fog teljesíteni. A még részben sem készenléti jellegû beosz-tásokban a szolgálatteljesítési idõ heti 40 óra.

A Hszt.-ben meghatározott illetményrendszer és ebbõl következõen a jövedelem azonos a részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban – így pl. háromváltásos rendszerben – és a hivatali szolgálati rend-ben foglalkoztatottakéval. Ezért elõször azt vizsgáltam, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmával ösz-szefüggésben alkotmányos visszásságot okoz-e. Ennek során az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önké-nyes megkülönböztetés tilalma” tesztjét (Más néven: „általános racionalitási teszt” vagy „ésszerû indok köve-telménye”) – amely gyakorlatilag két elembõl, az összehasonlíthatósági- és az indokolhatósági próbából áll – végeztem el. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévõk között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévõ jogalannyal vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. §-a „a jogegyenlõ-ség követelményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom – mint jogalkotó és jogalkalmazó – a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levõ jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlõkként kezelni.” A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata szerint – szûken értelmezi. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévõ jogalanyok között tesznek különbséget, hanem ennek ellenkezõjére is, vagyis amikor lényegesen eltérõ helyzetben lévõk esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják.

A belügyminiszteri tájékoztatás alapján – miszerint az Irányelvet a Magyar Köztársaság „a csatlako-zás idõpontjára jogrendjébe alapjaiban beillesztette” – úgy vélem, hogy vizsgálatom során nem tekinthettem el az Irányelv figyelembevételétõl sem. Az Irányelv értelmében a munkaidõ az az idõtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jog-szabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen. Ebbõl az is következik, hogy a részben vagy egészben készen-léti jellegû beosztásokban szolgálatot teljesítõk teljes szolgálati ideje munkaidõnek számít.

2. A Hszt. pusztán lehetõségként határozza meg a heti 40 óránál több, de heti 48 (ezévben 52) órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ megállapítását. Erre figyelemmel megvizsgáltam, hogy a parancsno-kok szolgálatszervezési eszközeikkel biztosíthatnák-e a heti átlagosan 40 órás szolgálatteljesítési idõt a ké-szenléti állomány számára. A hivatásos önkormányzati tûzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet és a tûzoltóság tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet 4. számú függelékének összevetésével, valamint az állománytábla szerint rendszeresített lét-szám alapján megállapítottam, hogy az esetek nagy többségében a hatályos jogszabályok betartása mellett parancsnoki hatáskörbe tartozó intézkedéssel (szolgálatszervezéssel) nem lehet biztosítani a készenléti szolgá-latot ellátó tûzoltók számára a heti 40 órás, de még a heti 52 órát meg nem haladó munkaidõt sem. (Ennek az az oka, hogy az 1/2003. (I. 9.) BM rendelet 4. számú függelékében meghatározott napi szolgálati létszámok és az egyes ún. szolgálati csoport létszáma között csekély a különbség, így még az éves rendes szabadságok ki-adása – nem beszélve a betegség, felfüggesztés, vagy iskolára, tanfolyamra vezényeltek távollétérõl – is szol-gálatszervezési nehézségeket okozhat, emellett a készenléti szolgálatot ellátó állomány rendszeres, illetve ese-tenként állandó „túlóráztatásához” vezet.)

Jelentésem 1-2. pontjaiban írtak alapján megállapítottam, hogy a kialakult – és a hivatkozott rendel-kezéseknek megfelelõ – gyakorlat a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint az egyenlõ bérhez való joggal összefüggõ alkotmányos visszásságot okoz. Ezen alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság arra ve-zethetõ vissza, hogy a háromváltásos szolgálati rendben szolgálatot teljesítõk illetményének megállapítása so-rán a jogalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy ez a szolgálati rend jelentõsen eltér más, szintén a Hszt. hatálya alá tartozók szolgálati rendjétõl. Az, hogy az 1/2003. (I. 9.) BM rendelet 4. számú függelékében meghatározott napi szolgálati létszámok és az egyes ún. szolgálati csoportok létszáma között csekély különbség miatt – szük-ségszerûen – a pihenõidõ, a szabadnapok, valamint a rendes szabadság kiadása sem maradéktalanul biztosí-tott, önmagában a pihenéshez, a szabadidõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való joggal összefüggõ visszásság közvetlen veszélyét okozza.

Fel kívánom hívni a figyelmet arra is, hogy nem az okozza az elõbbiek szerint feltárt alkotmányos jog-gal összefüggõ visszásságokat, hogy a háromváltásos szolgálati rendben a heti szolgálatteljesítési idõ nem 40 óra, hanem az, hogy a jelentõs többlet szolgálati idõ ellenére illetményalapjuk megegyezik a heti 40 órás szol-gálati rendben dolgozó, a Hszt. hatálya alá tartozó személyekével, és a háromváltásos szolgálati rendben tel-jesített többlet munkaidõ sem szabadidõben, sem illetményben nem kerül maradéktalanul megváltásra.”


Tisztelt Miniszter Úr!

Kérem Önt, hogy az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa volt általános helyettese Dr. Ta-kács Albert Úr által tett, a fentiekben írt javaslatok végrehajtására a vonatkozó törvények és egyéb joszabályok módosításának kezdeményezését szíveskedjék megtenni, annak érdekében, hogy a hátrá-nyos megkülönböztetés tilalmával összefüggõ alkotmányos visszásság, a pihenéshez, a szabadidõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való joggal összefüggõ visszásság közvetlen veszélye, mind a tûzoltók, mind pedig az elsõdleges mûködési és a segítségnyújtási körzet lakóinak az Alkotmány 54. § (1) bekez-désében biztosított élethez és testi épséghez való jogát, az Alkotmány 70/D. § (1)-(2) bekezdéseiben biz-tosított lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogát, valamint az állampolgárok Al-kotmány 13. § (1) bekezdésben biztosított tulajdonhoz való jogát közvetlenül veszélyeztetõ helyzet meg-szûnjön , továbbá az állam maradéktalanul tegyen eleget az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében elõírt ob-jektív alapjogvédelmi kötelezettségének.



Budapest. 2007. november. 13.



Tisztelettel:

Nagy Gábor
FTSZ elnök.


Tájékoztatom Miniszter Urat, hogy levelem az Interneten közzé teszem.


 

Pdf formátumban: megnyit

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 07:31
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75