|
Takács Albert levelére reagálás: Megtisztelõ válaszlevelét megkaptam s felemelõ az a tény, hogy levelét Ön személyesen írta alá. Számomra ez azt jelenti, hogy elõdei gyakorlatával szakítva, a feladatot Ön végezte el s nem kiadta más személynek. Tudom, hogy az Ön beosztásában az ilyen levelek csupán nem tervezett, talán felesleges munkavégzésnek tûnnek, ezért köszönöm válaszát.
Megtisztelõ figyelmét elkerülte talán az a tény, hogy az Ön véleményét kértem s nem másokét. Az Önét, személy szerint. Sajnos, válaszlevelébõl kitûnt, hogy Ön kikérte az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium álláspontját is. Ez természetesen helyes egy Kormánytag részérõl, aki a Kormány politikájának egészét hivatott képviselni, de kérdéseimet egy általam nagyra tartott jogtudósnak vetettem fel, Önnek.
Mélységes szomorúsággal töltött el az a felismerés, hogy Ön nem feltételezte rólam azt az egyszerû képességet, hogy ha az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium álláspontja érdekel, akkor levelem nekik címzem s nem Önnek. Való igaz, hogy több írásomban elismertem képességeim alacsony mivoltát, de nem lenne szerencsés, ha e beismeréseket azonosítanák az érdekképviseletek intelligencia-szintjével.
Köszönöm, hogy a HSZT rendelkezéseirõl felvilágosított s a BM rendelkezéseit is érthetõvé tette számomra. Mélységes hálaérzetembõl mit sem von le az a tény, hogy az érvényben lévõ rendelkezéseket, Törvényeket s ezek módosításait folyamatosan figyelemmel kísérem. Ez a dolgom s ezért minden segítséget köszönettel veszek.
Természetesen Önnek igaza van: az általam felvetett probléma valóban nem sért Törvényt. Pusztán méltánytalan azokkal szemben, akik az életüket kockáztatják mások érdekében. Valóban Törvényes a helyzet, úgy értve, hogy betû szerint. Azonban ha ez a Törvény tökéletes, akkor miért módosították az évek során több esetben? Jelen probléma is megérhetne egy ilyen módosítást, különös tekintettel arra a tényre, hogy az Államháztartásnak nem jelent újabb terheket, hiszen a szükséges összeg rendelkezésre áll, a tûzoltóságok költségvetésének szerves része. Egyébként álláspontunk nem új, hiszen a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülésein a szakszervezetek több alkalommal felvetették.
Van egy jogszabály, mely lehetõvé teszi, hogy a személyi bérmaradvány felhasználható legyen dologi kiadásokra is. Nehezen kétségbevonható az a tény, hogy az Állam a Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóságokat folyamatosan alulfinanszírozza. E két dolgot együtt vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy az említett probléma valójában azért nem megoldható, mert így a HÖT-ök legalább annyi plusz bevételhez juthatnak, melybõl ha mást nem is, de a halaszthatatlan javításokat, vagy egyéb költségeiket finanszírozni tudják. Idézet az OBH 4047/2006 számú ügy szövegébõl: A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója ezzel szemben - a szentgotthárdi õrssel összefüggésben - a következõkrõl tájékoztatta Körmend HÖT parancsnokát: "Bízva a Parancsnok Úr mûködési területe iránti elkötelezettségében, saját hatáskörükben lehetõség van évi 450 óra túlszolgálat elrendelésére, esetleg 24/24 órás szolgálat elrendelésére, melynek fedezetét saját finanszírozásból - pl. a tartós betegállományban lévõk társadalombiztosítás általi finanszírozás miatt keletkezett tartalékból - kell biztosítani." Ebbõl úgy látszik számomra, hogy fenti következtetésem a szándékokat tekintve megállja helyét.
A HSZT elõszavát és indoklását olvasva osztom az Ön véleményét: a jogalkotók szándéka az áldozatos és veszélyes munka elismerése volt. Észrevételem az elmélet és a gyakorlat közötti ellentmondásra vonatkozik, s nem utolsó sorban a méltánytalanságra. Mert talán lehet így nevezni azt a helyzetet, mikor egy irodában dolgozó tûzoltó egészségügyi szabadság idején ugyanannyit keres, mint szolgálatteljesítése idején, közben pedig az a tûzoltó, aki az Ön kétségkívül helyes meglátása szerint is „áldozatos és veszélyes munkát végzõ” személy, nem. Valóban ez lett volna a jogalkotó szándéka?
Megtisztelõ levelének van egy olyan eleme, melyben sajnos nem tudok Önnel egyetérteni. Nem tartom szerencsésnek összehasonlítani a hivatásos állományt és a polgári munkavállalókat. Teszem ezt azért, mert a két említett embercsoportra más és más Törvények vonatkoznak. A hivatásos állomány ráadásul Alkotmányos jogai egy részérõl is le kellett mondjon. Sõt, az eskünkben az élethez való jogunkról is lemondunk, holott ez egyetemes Emberi jog. Jól látható tehát az áldozatvállalás tekintetében a két csoport közötti különbség.
Azonban, ha valóban összehasonlítani akarjuk e két csoportot, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jogokat sem. Például figyelemre méltó a sztrájkjog intézménye. A valódi összehasonlításnak akkor lenne értelme, ha a két Törvény, a HSZT és a Munka Törvénykönyve a jelenleginél jóval közelebb állna egymáshoz a jogok tekintetében. S még nem is szóltunk az átlagos munkavállalók és a tûzoltók munkaideje közötti különbségekrõl, annak honorálásáról. Ide tartozhat még az Ön neve által fémjelzett vizsgálat eredménye s az Unió 88/2003-as direktívájának szerintünk felemás teljesülése is.
Ön ír a „veszélyes körülmények között végzett munka kompenzálásáról”. Való igaz, a „kedvezményes munkaidõ kiszámítása” errõl szól. Az Ön neve által fémjelzett OBH 5389/2005. sz. ügyben tett megállapításai szerint a tûzoltók által végzett túlmunka sem illetményben, sem szabadidõben nem kerül megváltásra. Ha elfogadjuk ezeket a megállapításokat, akkor nyilvánvaló, hogy a veszélyes körülmények között végzett munka kompenzálása a normál munkaidõre vonatkozik. Ha ez így van, akkor a tûzoltókat az eddiginél is jobban kellene ilyen tekintetben kompenzálni, hiszen több munkaidõt teljesítenek és a jogalkotó szándéka a normál munkaidõre vonatkozhat.
Az Ön által, az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosaként elvégzett munka mennyisége és minõsége minden rendvédelmi dolgozó szemében tiszteletre méltó. Megállapításai, intézkedései egyértelmûek. Különös talán, de be kell ismernem: hûséges olvasója vagyok jelentéseinek, munkám során nagy segítséget nyújtottak s nyújtanak ma is.
Az Ombudsmanok munkája, szerepe kiemelt jelentõségû lenne fiatal demokráciánkban. Szükség van tevékenységükre. Sajnálatos tény, hogy munkájuk nehéz, bonyolult, idõrabló. E nemes feladatnak azonban minden esetben magas színvonalon felelnek meg. Mégis, jogaik csupán a javasatok, kezdeményezések, ajánlások szintjéig terjednek. E jelentések olvasása, értékelése során számomra egyértelmûvé vált: a jelentések készítõi számára fontos a jog, fontosak a tûzoltók s nagyon fontosak az állampolgárok, azok biztonsága. Valamennyi ajánlás, javaslat ezek szellemében született.
Azonban tény, hogy e javaslatok csupán javaslatok maradnak esetünkben. Sem a Kormány, sem maga a Törvényhozás nem veszi figyelembe a jelentéseket. Ha több jelentés szövegét, eredményét egymás mellett vizsgáljuk, látható, hogy az aláíró személyén és a dátumon kívül alig valami változott.
Kérem, engedje meg, hogy két jelentést említsek meg: az OBH 5389/2005. számú ügyet és az OBH 4047/2006. számú ügyet. E két jelentés egyebek mellett foglalkozik a tûzoltóságok és a tûzoltók helyzetével. Sajnálatos tény, hogy e két jelentés között eltelt idõben az intézkedések, javaslatok sora nem rövidült, hanem talán bõvült. Valószínûsíthetõ tehát, hogy az eltelt idõszakban a tûzoltóságok, tûzoltók, Önkormányzatok és a védendõ állampolgárok helyzete legalábbis nem javult.
Tisztelt Miniszter Úr!
Kérem, nézze el nekem, hogy leveleimben csak a tûzoltókkal foglalkozom. Tény, hogy a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezetének vagyok választott tisztségviselõje, így feladatom e szervezet tagjaihoz kötõdik.
Szerintem Hazánk nem csak költségvetésbõl, területbõl, üzleti, politikai érdekekbõl áll. A Haza mi magunk vagyunk, emberek. Tiszta szívvel kijelenthetem: az Ország polgárait, az Országgyûlési képviselõket, a Kormány tagjait, a Minisztereket, azok családtagjait a tûzoltók életük árán is megvédik, így Önt és szeretteit is. Ezért csupán némi empátiában reménykedtünk, ám reményünk és a valóság nem találkozott.
Tisztelt Miniszter Úr!
Álláspontját jól megértettem.
Megtisztelõ figyelmét köszönöm s Önnek további politikai munkájához jó erõt, egészséget kívánok.
Üdvözlettel:
Ördög László
Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete Vezetõ Testületi tag.
Elõzmények: |
FTSZ 
