Kezdölap arrow FTSZ arrow Elmúlt egy év...
Elmúlt egy év...
2007. August 26.
Elmúlt egy év életünkbõl, rossz a kedvem, gondjaimat, bajaimat versbe szedtem.
Azt kérded, éppen így, de mondd, mi végre? Azért, mert ez írói munkásságom része.
Munkásság, vers ez? De hát rossz kínrímek! Igaz ez bizony, de hát néha félek.
Védelem ez, amely bizton célravezet, mert minden baj oka: a szakszervezet.

Azt mondják: éretlen, aggályos, most, mikor mindenki takarékos.
Mondják nagyon, de én nem hiszem, a széthulló millióktól káprázik a szemem.
Ne találj hibát, ez nagyon fogadd el, mert a hatalom: hatalom, ezzel nem viccel.
Magamat védem, hogy verseket firkálok, mert súlyos bûn az, hogy értetek kiállok.

Politikától tanultam fontos önvédelmet, ha igazat szólok, bántok nagy érdeket.
S az érdek olyan, hogy bátran visszatámad, ha megsérted, innen szedheted a lábad!
Védekezni nem bûn, mondják ezt régen, láttam példáját az Országgyûlésben.
Hogyan múlt el a skandalum réme? Így szólt: írói munkásságom része!

Most lássuk hát, miként múlt egy évem: az idõ hosszát levelekkel mértem.
Írtam az Elnöknek, aki nagy miniszter, gondoltam, a gyásszal õ sem viccel.
Válasz nem jött, ezt mindenki látja, nagy gyászában nyilván elfogyott tintája.
Levél jött máshonnan, ki a vészben helytállt, nagy ember válaszolt, az, ki mindent átlát.

Miniszterelnöki hivatal a fontos hely neve, úgy írta sorait, hogy válaszolt mindenre.
Fájdalom, árulás, hogy e levelet olvastam, gonoszul úgy láttam, választ én nem kaptam.
Gyanú vert tanyát, szívem csak úgy lángolt, nem is Õ válaszol, hiszen mindent rám tolt.
Olvasás közben nem hittem szememnek: lehet, hogy ismét tévútra vezetnek?

Megírtam válaszom, telve jogos cáfolattal, annyiban maradt, el a lánglovaggal!
Koszos plebs! Hát ez az, aki vagyok, nekem most már nem járnak a jogok.
Hát persze, igaz! Nem verem a mellem! Szégyen, hogy szemem magasra emeltem.
Miért is írna? Nem egy olyan fajta, fõleg nem, hogy másnak van igaza.

Lépjünk tovább, gondoltam vitézen, kérésem sorát még feljebb intéztem.
Legfelsõbb köztársaság, olyan elnök-féle, meghallja a szót és lép majd nagyot végre.
Levél volt ez is, olyan törvényes fajta, reméltem hogy szívét talán megragadja.
Válasz nem jött, fájdalom, úgy látom: a tûzoltó csak púp lehet egy köztársaság-háton.

Érdekes ügy volt, bárhonnan is nézem, a törvénysértés sorát, nagyon kifiléztem.
Mindenhová, igen, másolatok sorát, elküldtem én gyorsan, szakadjon fel a gát.
A frakcióknak elment, nem látták az igét, kormányváltás fontos, nem pedig a törvény.
Ül fenn egy nagy elnök, ott van a nagy házban, nem számít most semmi, költségvetés-lázban.

Egy új alak jött, ombudsman-háttérrel, bársonyszékbe került, gondoltam megkérem.
Jött a válasz, hiszen ti is látjátok, hát ez sem nagyon váltott meg világot.
Nem baj, tudom, rossz volt a kérdésem, hittem egy kicsit, de hát aztán mégsem.
Elszállt a hit, bizony így van pajtás, a tûzoltó nem kell, mivel õ csak tarhál.

Jött egy új miniszter, olyan önkormányzat-féle, gondoltam, belecsap majd a paprikás lébe!
Nem történt semmi, a levélírás olcsó, más dumált helyette, nem röpköd a lecsó.
Nem is okos senki, aki várt itt bármit, bárhonnan is nézem, csak az OKF, mi számít.
Így van komám, hidd el kérlek, csak a duma számít és nem a törvények.

Itt állunk most, a törvény egyik felén, ha a másik oldalt nézem, nincsen semmi remény.
Törvényeket mondok? De hát nincs foganat, jobb lenne tán, ha befognám arcomat.
Van egy kardos banya, igazság a neve, nem véletlen tudod, bekötve a szeme.
Kard van a kezében, másikban meg mérleg, leárnyékolt szemét nem ütik a tények.

Rájöttem a kendõ azért lett feltéve, nehogy elvakítsa az igazság réme.
Kardot nyomtak szegény, dolgos szép kezébe, ha törvénysértõt talál, hasítsa azt félbe.
Mérleget is kapott, bizony nagyon szép ez, nem billen ki, akárhogy’ is nézed.
Kõbõl van faragva, most már tudom miért, a szimbólum a fontos, nem pedig a törvény.

Ezért ez a bökvers, remélem, már érted, nem ellened jönnek, hanem bizony érted.
Állambácsi, testvér, a javunkat akarja, meg is szerzi bizony, azzal van oly nagyra.
Törvényesség, jog? Én vagyok a balga, fölöttünk nincs semmi, csak hatalomnak talpa.
Áldozatot hozni, ez a mi szerepünk, sokat dolgozunk, keveset keresünk.

Értünk élnek látod, nem pedig ellenünk, demonstrálunk picit, aztán hazamegyünk.
Kérdéseket látok, neve van a kínnak, vész idején vajon, miért minket hívnak?
Olvastam én, hidd el, a törvény minden sorát, felemeltem hangom, belengte a pusztát.
Így telt el e szép év, hallhatod most haver, kiabáltam nagyot, csak a visszhang felel.

Ördög László
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 20:14
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75