Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntök mindenkit. Engedjék meg, hogy egy ügyrendi kérdéssel kezdjem, Juhász Gábor politikai államtitkár úr nem érkezett még vissza a Miniszterelnöki Hivatalból, ahol a Magyar Állandó Értekezlet elõkészítése folyik, amint megérkezik, jönni fog és átveszi a levezetõ elnöki feladatokat.
A BÉT ülését megnyitom, a meghívó szerinti napirenddel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele, kiegészíteni valója, módosítsuk a napirendet, vegyünk fel más témát?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A kérdésem a következõ: Jenei államtitkár úr meddig lesz körünkben? Igen, csak erre az értekezletre, a BÉT ülésre.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Én úgy tervezem, hogy az értekezlet végéig itt vagyok.  
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Jó, akkor tudok az egyebekig várni, egyébként nem.

Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Akkor a napirendet kiegészítjük az egyebekkel, azzal a két kérdéssel, amely aztán végül is 5-6-7-8, stb. lesz.
Akkor a napirend szerint az elsõ napirendi pont a február 19-ei ülésen elfogadott személyi juttatások terhére teljesítendõ egyes kifizetésekrõl szóló Megállapodás értékelése, amelyet Jenei államtitkár úr terjeszt elõ. Át is adom a szót.
 
 Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr! Tisztelettel köszöntök mindenkit a mai tanácskozáson. Csak nagyon rövid tájékoztatót szeretnék tartani tekintettel arra, hogy ez a téma már elég sokszor szerepelt Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács napirendi pontjai között. Mindenki ismeri azt a miniszteri utasítást, amely az idei juttatásokról szól, mindenki tudja, hogy az év második felében milyen jellegû, milyen tartalmú, a bérrendszert, a juttatásokat illetõ döntések születtek. Ezeknek a végrehajtása gyakorlatilag megtörtént. Nem szeretném tételesen felsorolni azokat a juttatási elemeket, amelyeknek az utasításban, illetve egyéb jogszabályokban rögzített mértékéig az én ismereteim szerint valamennyi belügyi szervnél a kifizetéseket arányosan végrehajtották. Én késedelemrõl, csúszásról, kamatigényrõl nem tudok. Ami az év második felét illeti, túl vagyunk a közalkalmazotti állomány számára egy 2,2 %-os, január 1-jéig visszamenõlegesen végrehajtott bérfejlesztésen, legalábbis a technikai részén, és reményeink szerint nincsen akadálya annak, hogy az október havi bérekkel együtt mindenhol a kifizetés is megtörténjék. Megjelent a Szolgálati Törvénynek a módosítása, ami a központi és területi szerveknél dolgozó hivatásos állományúak körében az illetménykiegészítést 5 % ponttal megemeli. Ennek köszönhetõen, illetve a korábbi kormánydöntésnek megfelelõen, valamennyi személyzeti és pénzügyi szerv felkészült arra, hogy ennek a január 1-jéig visszamenõleges béremelésnek is a feladatát végrehajtsa. Reményeim szerint rövid idõn belül a forrás is meglesz mindenkinél. Ebbõl következõen a nettó bérek kifizetésének nem lesz semmi akadálya. Én úgy tudom, hogy mindenki megkapta azt a táblázatot, amelyben állománycsoportonként látszik, hogy erre az évre bruttóban mekkora bérnövekménnyel számolunk, lehet, hogy nem. Nincsen akadálya annak, hogy ezt akár utólag is biztosítsuk. Az én anyagomban megvan. Ebbe igazából csak visszautalni szeretnék, nem egy olyan „ördöngös” táblázat, nincsen benne semmi titok. Mindenkinek meg tudom mutatni. Én igazából csak hivatkozni szerettem volna erre a táblázatra, mert egyetlenegy olyan terület van, ahol sajnos nem tudtuk elérni azt az általunk is kitûzött célt, ami azt hiszem, valamennyiünk közös kívánsága, elképzelése volt. Ez pedig a közalkalmazotti állomány körében a 6 %-os béremelés, éves, átlagos 6 %-os béremelésnek a végrehajtása. Hogy a Kormányhatározatnak megfelelõen 570 millió forint állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy a személyenkénti 2300 Ft-os bruttó havi béremelést végrehajtsuk és tettünk egy halvány kísérletet, halvány ígéretet arra, nézzük meg, hogy a belügyi szervek akár külön-külön, akár együtt, ki tudják-e gazdálkodni ebben az évben, hogy egy további 2,2 %-os béremelésnek a fedezetét, hiszen ezzel értük volna el a 6 %-os növekményt. Megnéztük mindenkinél, és tekintettel arra a jelenlegi költségvetési helyzetre, illetve arra az állapotra, amit év végéig, december 31-éig megbecsültünk, azt kellett sajnos megállapítani, hogy ennek a forrása nem áll rendelkezésre. Említettem legutolsó alkalommal azt is, hogy egy ilyen béremelés végrehajtásának azért van a következõ költségvetési évre is áthúzódó hatása, és tekintettel a jövõ évi, ma már elég jól ismert számokra, azt is meg kellett állapítani, hogy nem tudjuk jövõ évben kitermelni ennek az idei 2,2 %-os közalkalmazotti béremelésnek az fedezetét. Ebbõl következõen ez az állománykategória éves szinten, átlagosan 3,8 %-os béremelést ért el. A hivatásos állomány körében, tekintettel arra, hogy két részletben volt a béremelés, ami számításaink szerint – mindenkinek nagyon szívesen megmutatom – 5,2 %-os bruttó béremelés kerül végrehajtásra, – sok vagy kevés? – ugye, ez is két tételbõl adódik, a helyi szerveknél végrehajtott béremelésbõl, ami január 1-jével volt hatályos, illetve a mostani 5 % pontos illetménykiegészítés-emelkedésbõl. Ezek együtt teszik ki az 5,2 %-ot. Ha valamennyi állománykategóriát együttesen nézem az egész minisztériumra kiterjedõen, akkor bruttóban a béremelkedés mértéke 5 %, majdnem pontosan kereken. Ha figyelembe veszem azt, hogy az adótörvények január 1-jével némiképp változtak, a bruttó bérekbõl a korábbiakhoz képest nagyobb összeg maradt a munkavállalók, a dolgozók kezében, akkor ki lehet azt jelenteni, hogy a nettó béremelkedés, a nettó jövedelem emelkedése a belügyi szervezeteknél dolgozók körében a 6 %-ot 2004-ben várhatóan el fogja érni, illetve néhány területen meg fogja haladni. Köszönöm szépen! Amennyiben kérdések vannak, akkor természetesen válaszolok rá.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Kérdezem, hogy a munkavállalói oldal képviselõinek van-e kérdése?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Egy megjegyzés, és utána a kérdés. Elõször is nagyon sajnáljuk, hogy semmiféle írásos dokumentum nem áll rendelkezésünkre a 2004. évi keresetnövekedésrõl, mert ezért fordulhat elõ, hogy Belügyminiszter Asszony a médiumokban 240 ezer forintos rendõri fizetésekrõl beszél, holott a végrehajtói szolgálatnál szolgálatot teljesítõ rendõrök és határõrök és „ne adj Isten”, még az önkormányzati tûzoltók is, bruttó 130 ezer forint környékén keresnek. De hát, mondjuk a tisztességhez hozzátartozik, hogy ezt is valamilyen módon kommunikálni kéne, hogy egy tévedés történt, itt 240 ezer forintos átlagkereset, az a tisztekre jellemzõ átlagosan. Egy.
Kettõ. Amit Ön elmondott, ez nem kérdés, mert itt nincs mit kérdezni, nem tudom elfogadni az átlag 5 %, illetve a megvalósuló 6 %-os keresetnövekedést, legalábbis a szakszervezet nevében, hiszen a helyi szerveknél dolgozó hivatásos állományú tiszthelyettesi  kategóriában, õk a 10 %-hoz ugye kaptak az idén 4 %-ot, tehát eleve 4 %-os keresetnövekedése volt az illetménykiegészítésnek. Azért bruttó 70 ezer forintos fizetésnél tessék már kikalkulálni, beosztási illetménynél, hogy mennyi ez a 4 %. Ennyivel emelkedett neki ebben az évben a keresete. Ugyanez igaz az önkormányzati tûzoltókra is és a tisztek esetében pedig ez egy 7 %-os illetménykiegészítés-emelkedés volt, ami az éves keresetemelkedésnek nem jelenti a bruttó 6 %-os teljes növekedését. Ennyi.
A közalkalmazottak esetében a 3,8 %-ot el tudjuk fogadni, hiszen ez a valós, na végre azt mondjuk, hogy a minisztérium elismeri, hogy a 15 ezer közalkalmazottnak nem történt meg a 6 %-ja, és nem is hallottunk semmiféle olyasmit, hogy hogyan kívánja ezt jövõre kompenzálni. De egy teljes kör kimaradt ebbõl és pedig a köztisztviselõk köre. A Belügyminisztérium területén dolgozó összes köztisztviselõ, aki tavaly július 1-jével kapott valamiféle fajta illetményemelkedést, amikor beállt a rendszerre az az illetménytábla-rendszer, ami a hivatásos állománynál 2002 volt. Én azt szeretném kérni Öntõl Államtitkár Úr, hogy írásban, nagyon rövid határidõn belül, szíveskedjenek kimunkálni, hogy az Önök számításai alapján hogy jött ki ez az átlag 6 %, szeretnénk konkrét adatokat kapni az egyes szervek vonatkozásában, akár munkáltatókra lemenve, tehát Országos Rendõr-fõkapitányság, adott esetben Bevándorlási Hivatal, Adatfeldolgozó, stb., mert csak így tudjuk elfogadni, hogy ez a szervenkénti bontást megkapjuk, hogy mi, hol, mennyi. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Más észrevétel?
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen. Tulajdonképpen, Államtitkár Úr akkor kimondhatjuk azt, hogy reálbércsökkenés van a közalkalmazottak területén ebben az évben a Belügyminisztériumban. Egyszer! Mert a 3,8 %-os bruttó emelkedés nem fedezi nyilvánvalóan az inflációt. Kettõ! Mondhatjuk azt, hogy a Belügyminisztérium nem tartotta be a Kormány és a Sztrájkbizottság által aláírt februári megállapodást, miszerint 6 % béremelésrõl beszélünk. Ennyi kérdésem lenne elõször. Köszönöm!
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Köszönöm!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm Államtitkár Úr! Én azzal kezdeném, hogy több éve már, hogy mindig a közszféra alatt van a Belügyminisztérium béremelése. Én azt hiszem, hogy ez nem elfogadható. Államtitkár Úr elmondta a számokat, közalkalmazottaknál a 3,8 %-ot, hivatásosok esetében az 5,2 %-ot, amely összességében egy 5 %-os emelést jelent. Tehát elmaradásban vagyunk 2004-ben is a közszférától. azt hiszem nem engedhetõ, és azt hiszem, hogy a minisztériumnak ezt a kormányzat felé mindenképpen tolmácsolni kell, hogy mibõl adódik ez. Mibõl adódik, hogy mi mindig kevesebbet kapunk ez évben, tavaly és tavaly elõtt is. Azt hiszem, hogy ez nem megengedhetõ. Az meg egy másik fontos dolog, hogy a korábbi évek tapasztalata az volt, hogy általában legkésõbb januárig mindig megegyeztünk a bérekben, a következõ évi bérekben és a februári fizetéssel már az kifizetésre került az állománynak. 2004. évben megint ez nem valósult meg, tulajdonképpen tavasszal-nyáron, meg õszig elhúzódtak a bértárgyalások. Nem tudom mi az oka, remélem, hogy a 2005-ös bérekben ez nem fog mutatkozni, remélem, hogy meg tudunk egyezni még ebben az évben, vagy legkésõbb januárig és az állomány hozzá tud jutni a jogos pénzéhez. Ami a számokat illeti, közalkalmazottak esetében a Független Rendõr Szakszervezet már korábban mondta ezt és követelte, hogy legyen meg a közalkalmazotti szférában 6 %. Ez a 6 % nem teljesült. Ezért mi annak idején a Megállapodást nem is fogadtuk el és hiányzik a közalkalmazottak zsebébõl ez a 2,2 %-os béremelés. Szomorúan hallom, hogy ezt a 2005. évi béreknél sem lehet semmiféle szinten kompenzálni, akkor, amikor a kormányzat részérõl a munkaügyi miniszter által sajtó-közleményekben megjelentek olyan híresztelések, hogy az európai uniós bérekhez akarják felzárkóztatni az embereket és ez a terv. Több éves megállapodást akarnak kötni a munkaadó és a munkavállalói oldalon. Ez azt hiszem, igen-igen messze van, és nem szabad az embereket ezzel „kecsegtetni” ilyen sajtóközleményeknél, hogyha ez a bér részérõl vagy a pénzügyi résznél ez elmarad és irreális. Én azt hiszem, hogy azt kijelenthetjük, hogy ez irreális, mert itt nem, hogy európai uniós bérfelzárkóztatásról beszélünk, hanem reálbér szinten tartásáról sem tudunk beszélni sem, ebben az évben, de én megkockáztatom, hogy 2005-ben sem úgy állnak a sarokszámok, hogy ezt tudja teljesíteni a minisztérium. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Köszönöm. Más? Akkor Bárdos Judit ismét.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Még szeretnék kérdezni, hogyan viszonyult a Belügyminisztérium vezetése a honvédségnél alkalmazott technikai illetményalaphoz 2004-ben. Tudniillik, a Honvédelmi Minisztérium teljesen mindegy, hogy milyen forrásból, 8 %-os keresetnövekedést tudott adni a hivatásos állományú munkavállalóinak, és ezt egy ún. technikai illetményalapból oldotta meg. Ez azt jelenti, hogy 2004-ben a szolgálati viszonyban állók nem 33 ezer forintos illetményalappal rendelkeztek, hanem 35 ezer forint felett. Az egy megint egy másik kérdés, és ez a Honvédelmi Minisztériumnak a problémája , hogy hogyan fogja ezt ebben a 2005. évi költségvetésében érvényesíteni, amikor a többi helyen még mindig nincs 35 ezer forintos illetményalap. Tehát, itt ki kéne mondani, hogy a mindenkori belügyminiszternek a legrosszabb a rendvédelmi szervek között az érdekérvényesítõ képessége. Igaz volt ez Pintér Sándorra és Kuncze Gáborra és a többiekre. Tehát, meddig kell ennek itt a belügyi ágazatba lévõ több mint 40 ezer hivatásosnak, vagy 60 ezer teljes munkavállalói körnek azt szenvedni, hogy ugye, a Belügyminisztérium az nem igazából tolul a saját munkavállalóinak a keresetemeléséért. Ennek a körnek hiányzik a sztrájkjoga. Nem véletlen mondjuk, hogy valamilyen formában Önöknek már intézkedni kellett volna arra vonatkozóan, hogy elismerjék, hogy korlátozottak a munkavállalói jogok. Mi, amikor ezt felemlítettük, Önök kitáncoltak az elõl, hogy nem korrekt a sztrájkjogot megváltani. De kérem szépen, belügyi pótlékot korrekt lett volna beépíteni, hogyha egyszer egy technikai illetményalapot a honvédség meg tudott lépni. Akkor azt kell megnézni, hogy mennyit vettek ki a kollegáknak zsebébõl. És mondom ezt azért, és nagyon sajnálom, hogy a Juhász Gábor úr nincs itt, mert Borsod megyében megjelent, hogy a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium illetékesei összeültek és azon kezdtek el filózni, mi legyen a jövõ évi 13. havinak a sorsa. Na most, ha 2004-ben nem tudták biztosítani a kereset-növekedést a 6 %-os mértékben, amelyben a Közszolgálati Sztrájkbizottság megállapodott a Kormánnyal, akkor hogyan merészel bárki kivenni a kollegák zsebébõl még egy 13. havit is jövõre. Itt a hátunk mögött megegyezés született, hogy többségében két részletbe fogják adni a 13. havit, egyet januárban, egyet pedig decemberben, és azt nézi a négy tárca, hogy hogyan lehetne ezt jogszabályba rögzíteni. Hát nem hiszem, hogy ez egy nagyon korrekt magatartás, ez adott esetben akkor sem lenne korrekt, ha a munkavállalók az idén egy reálbér-növekedést kaptak volna Önöktõl. De, amikor reálbér-csökkenés van, akkor még az a 13. havi is kétségessé válik, ha kell ezt rendelkezésre tudjuk bocsátani a Borsod megyei Hírlevelet, amit az újságból szedtünk le. Kérem szépen még akkor az is kétséges, hogy ki mit kap januárban. Ezt egyébként az egyebekben feltettem volna, de ez összefügg valamilyen módon a 2004. évi jövedelem alakulásával a belügyben. Tehát, pontosan az a négy tárca, ahol a rendvédelmi szervek tömkelege van, ahol a szolgálati viszonyban állók vannak, az kezd egyezkedni a 13. havi jogi sorsáról. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Szakszervezeti oldalon továbbra sincs más észrevétel?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr! Az elhangzott észrevételek egy részének nem én vagyok a címzettje, de ettõl még elhangzott több olyan dolog, amire szeretnék reagálni. Elõször is nem tudok semmilyen borsod megyei tárgyalásról, alkudozásról, bennünket ilyen egyeztetésre nem hívott senki, és nem ismerek olyan elõterjesztést, ami a 13. havi vagy a 0. havi jövõ évi juttatásnak bármilyen részlet kifizetésérõl szólna. Erre egyszerûen nem tudok semmit reagálni. Ezért sokkal izgalmasabb az, hogy hogyan értékeljük az idei évet. Összesúgtunk a kollegákkal, egy héten belül minden szakszervezet számára el fogjuk küldeni azt az írásos anyagot, ami tartalmazza az általunk készített elemzést, ebben meglesz állománykategóriánként az, hogy kinek, állománycsoportonként %-osan, átlagosan mekkora növekményt látunk mi ebben az évben, és hozzá lesz csatolva egy melléklet, ami intézményenként is tartalmazza ugyanezt. Ebbõl levezethetõ az, hogy a mi számításaink szerint az összbelügyi szintû 5 %-os béremelés, ami természetesen tartalmazza a 2003. évre áthúzódó hatást is, ugye, ahogy ez ilyenkor egy-egy elemzésnél lenni szokott, hogy ez az elemzés hogyan jön ki, és figyelembe fogjuk venni akkor azt is, hogy a nettó keresetek alakulása az adótörvény változások miatt, hogyan hozza ki a mi fogalmaink, a mi számításaink szerint a 6 %-os béremelést, ami közel lesz a reálérték megõrzéshez. Nem tudok arról, hogy bármilyen fórumon, bármilyen írásos anyagban utasítás, rendelkezés született volna a Belügyminisztérium felé, hogy végre kell hajtania 6 %-os béremelést a közalkalmazotti állomány körében. Lehetnek olyan tárcaközi egyezségek, amelyek össz-közalkalmazotti szektorra vetítve azt mondják, hogy elvárás, szándék a 6 %-os béremelés végrehajtása, ami a minisztérium számára ilyen utasítást tartalmazna, én nem ismerek, errõl szóló anyagot. Az igaz, hogy folyamatosan vizsgáltuk annak a lehetõségét, hogy mit lehet még végrehajtani. Nem foglalkoztam azzal sem, lehet, hogy ez hibánk, hogy más tárcánál milyen béremeléseket hajtanak végre, milyen fejlesztési pénzeket tudnak átcsoportosítani. Számunkra két szempont volt mindössze. Az egyik a költségvetési törvénybõl származó lehetõségek felhasználása, a másik pedig akármilyen szintû jogszabálynak, normának a rendelkezése. Ennek a kettõnek az összhangját kellett megteremteni, és én azt hiszem, hogy valamennyi belügyi intézmény ebbõl a maximumot kihozta. Nagyon sok olyan belsõ vitánk, alkudozásunk volt, amikor éreztem a feszültséget szakmai, pénzügyi vezetõk részérõl, hogy nagyon szeretnének pl. iskolakezdési támogatást nyújtani egy nagyobb állománykategóriának. Szeretnék megemelni a juttatásokat, de, hogyan tudjunk erre néhány 10 millió forintot átcsoportosítani. Mi az a kockázat még, amit fel lehet vállalni, amihez a Belügyminisztérium is partner lesz annak érdekében, hogy valamit még egy kicsit többet, még egy kicsit többet tudjunk adni, akár a közalkalmazottaknak, köztisztviselõknek, hivatásos állományúaknak. Az egész év ezzel telt el. Meggyõzõdésem, hogy amit ebbõl az idei költségvetési támogatásból belügyi szinten ki lehetett hozni, azt mi megtettük. Lehet azt mondani, hogy a Belügyminisztérium érdekérvényesítõ képessége a leggyengébb, én ezt nem tudom és nem is akarom minõsíteni, nem tudom, hogy máshol hogy alakult, és gondolom, hogy lesznek majd olyan összesítések, amelyek minisztériumonként, szervezeti egységenként, állománykategóriánként bemutatják, ha máshol nem, akkor a KSH adatokban, hogy, hogyan alakultak a 2004-es bérek. Nem hiszem, hogy ezek között a legrosszabb lesz a Belügyminisztériumé. Biztos, hogy nem a legjobb, ezzel is valószínûleg egyet kell érteni, valahol az átlag környékén fog megállni, de mondom, nyugodt szakmai lelkiismerettel azt vallom, hogy ebbõl a 2004-es költségvetésbõl ennél többet nem lehetett kihozni. Hogy ez igazából a reálkeresetek alakulását tekintve mire elegendõ, gondolom akkor lesz minõsíthetõ, ha az év végén vagy a jövõ év elején tisztán látjuk a 2004-re szóló inflációs adatokat, akkor lehet minõsíteni akár a bruttó, akár a nettó kereseteknek az alakulását. Tehát, ami a leglényegesebb, akkor mindenki számára el fogom küldeni ezt az írásos anyagot, és gondolom, hogy a közeljövõben elég sok BÉT ülésünk lesz, bármelyik keretében vissza lehet térni ennek az értékelésére. Köszönöm.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Köszönöm. Ehhez a napirendi ponthoz van-e még valakinek hozzáfûznivalója?
Ha nincs, akkor a napirendi pont tárgyalását lezárom. És úgy tûnik, hogy ez a nap Jenei államtitkár úr napja, mert a 2. napirendi pont is az övé. Egy szóbeli tájékoztató 2005. évre benyújtott költségvetési törvényjavaslatról és az adótörvények várható változásáról.
Jenei államtitkár úré a szó!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm szépen. Van ennek a napirendi pontnak néhány olyan része, amirõl én nem szeretnék beszélni, tekintettel arra, hogy az adótörvény-változásról szóló elõterjesztés parlamenti vita alatt áll, és több olyan pontja van, ami a mai napig nem dõlt el, és azt valamennyien tudjuk, hogy különféle szinten folynak egyeztetések a jövõ évi jövedelemalakulásról, ez mindig összefüggésben van az adótörvény-változásokkal is. Hol tart a költségvetés!? Október vége felé járunk, ilyenkor már a parlamenti vita idõszakára készül valamennyi minisztérium, valamennyi költségvetési szerv. Mi is ezzel foglalkozunk most. Ma már nyilvános, ebbõl következõen mindenki megnézhette a számára érdekes intézmények jövõ évi költségvetési támogatását, a bevételek alakulását. Hogyha a rendelkezésre állnak információk, akkor össze tudja ezeket hasonlítani 2004-gyel, 2003-mal és ebbõl különféle következtetéseket lehet levonni. Amikor legutolsó alkalommal beszélgettünk a jövõ évi várható fejleményekrõl, akkor néhányan a teremben lévõk közül idéztek számokat, ami egy-egy költségvetési szervhez kapcsolódik. Én akkor is próbáltam mindenkit arra kérni, hogy ezeket az elsõ, második, harmadik körben benyújtott számokat semmiképpen ne tekintsék véglegesnek, hiszen akkor tudjuk majd a jövõ évi számokat értékelni, amikor azt a Parlament jóváhagyta. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva nem is emlékszem olyan esztendõre, amikor a Parlament számára benyújtott költségvetési törvényen kisebb-nagyobb változások ne történtek volna. Ezek általában belsõ átcsoportosításokból, illetve egy-egy nagyobb intézménynél költségvetési többlettámogatásból álltak. Azt kértem valamennyi belügyi szervezet, szintén szakmai és gazdasági vezetõjétõl is, hogy nézzék át a legutolsó, legfrissebb információik alapján, hogy a mostani elõirányzat-elosztáshoz megfelel-e az általuk javasoltnak, van-e benne olyan, amit szívesen megváltoztatnának és mi itt a minisztériumban pedig azt nézzük, hogy intézmények közötti átcsoportosításnak megvan-e az alapja. Ennek a legfontosabb oka, hogy – gondolom, hogy a munkavállalói oldalt leginkább ez érdekli –, hogy készülnünk kell a jövõ évi január 1-jével várható 6 %-os béremelés lebonyolítására. Nem titok az, hogy a 6 %-os béremeléshez szükséges forrás nem minden intézménynél és nem egységesen áll rendelkezésre. A hivatásos állománnyal rendelkezõ intézményeknél 4,5 %-ot a költségvetés megfinanszíroz, ahol közalkalmazottak, köztisztviselõk dolgoznak, ott pedig a 6 %-ot, ill. a 13. havi illetménynek a fedezetét ki kell gazdálkodni, olyan intézkedéseket, döntéseket kell hozni, amelyek biztosítják az ehhez szükséges fedezetet. Ennek az elemzõ munkának a vége felé járunk, s ebbõl különféle adatok, különféle összesítések készültek. Amennyiben már tudjuk a jövõ évi bértárgyalásoknak az eredményét, amennyiben tudjuk az adótörvény változásokat és a Kormány által is elfogadható béremelés formáját, abban az esetben lehet javaslatot készíteni arra, hogy a belügyi intézményeknél akár egységesen, akár differenciáltan, milyen mértékû létszámcsökkentést kell végrehajtani. Én ezt korábban sem titkoltam, az elmúlt alkalommal is felajánlottam, amint ennek a munkának a végére érünk, természetesen itt a BÉT ülésen megpróbáljuk bemutatni azt, hogy ez a végrehajtandó intézkedéssorozat milyen okokra vezethetõ vissza, illetve hogyan tervezzük végrehajtani. A mostani elképzelések szerint a legtöbb érintett intézménynél, hiszen van olyan, akinél mi magunk sem tudjuk elképzelni a létszámcsökkentést, hogyan kerül végrehajtásra, kit, milyen formában, illetve milyen feltételei vannak annak, hogy ezt végre tudjuk hajtani. Az elég egyértelmû, hogy sem rendõrségi, sem köztisztviselõi alapfeladat-ellátásban dolgozókat nem fog érinteni a létszámcsökkentés. Funkcionális területeken várható leginkább az, hogy a létszámban valamilyen változás lesz. Elképzelhetõ az, hogy vannak olyan feladatok, amiket késõbbiekben szolgáltatásként vásárolunk a piacon. Lesznek olyan intézmények, olyan feladatok, amelyeket más szervezeti formában fogunk jövõ évtõl ellátni. Nem szeretnék intézményenkénti számokat mondani, mert a hozzánk érkezett elsõdleges adatok alapján javasolni fogjuk a jövõ évi költségvetési számok egyfajta újrarendezését, hiszen a mi célunk is az, hogy minél kevesebb embernek kelljen a munkaviszonyát megszüntetni. Nem lehet még döntést hozni azért sem, mert számomra nem teljesen egyértelmû – itt vannak a Pénzügyminisztérium képviselõi, lehet hogy friss információjuk van –, nem teljesen egyértelmû az, hogy egy idei létszámcsökkentésnek az egyszeri költségét milyen formában fogja a PM megtéríteni az intézmények számára. Az én várakozásaim szerint a jelenlegi helyzetelemzés alapján a létszámcsökkentés biztos, hogy a következõ néhány hétben nem fog végrehajtásra kerülni, valószínûleg sok-sok egyeztetés lesz még arról, hogy ez milyen formában, milyen feltételekkel fog megvalósulni. Ráadásul, van ismeretem arról, hogy a Kormány készül egy olyan program bevezetésére, amely az átszervezés miatt, a közigazgatás karcsúsítása miatt, a feleslegessé váló közalkalmazottak, köztisztviselõk számára egy átmeneti idõszakot vezetne be, amikor a jelenlegi vagy legutolsó bérüknek bizonyos százalékát továbbra is folyósítanák számukra, egyfajta részmunkaidõs foglalkoztatást szeretnének megvalósítani. Ennek a kidolgozása is zajlik, biztos, hogy néhány hét kell még ahhoz, hogy ennek a jogi feltételeit megteremtsék. Tehát ma ott tartunk, hogy a törvényben szereplõ fõszámokat ismerjük, ennek az elemzése minden egyes intézménynél megtörtént, a parlamenti vitában várhatóan akár fõszámokon belül némi újraosztás meg fog történni, és reméljük azt, hogy néhány intézménynél akár többletforrást is kaphatnak a belügyi szervek. Ezeket, ha eldöntöttnek tekinthetjük, ha megvan az OÉT-en a megállapodás, ha meg van az OKÉT egyezség, akkor ennek megfelelõen lehet arról dönteni, hogy milyen mértékû létszámcsökkentés lesz, s természetesen, ami a belügyön kívüli egyezségekben megszületik eredményként, annak a vonzatát magunkra nézve is kötelezõnek tekintjük.
Közben végszóra megérkezett Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy a következõ néhány hét ezzel az elemzõ munkával fog eltelni, és valamikor november közepén jön el az ideje annak, hogy egy elsõ körös ajánlata legyen a Belügyminisztériumnak a munkavállalói szektor felé, hogy mi az, amit mi elképzelhetõnek tartunk a 2005-ös juttatási rendszerben, hogyan tartjuk elképzelhetõnek a béremelés lebonyolítását, melyek azok az egyéb juttatási elemek, amelyeket akár állománycsoportonként, akár teljes minisztériumra kiterjedõen javaslunk bevezetni. Köszönöm Elnök Úr! Ezeket szerettem volna elmondani.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében tisztelettel köszöntsem Juhász Gábor politikai államtitkár urat, aki ebben a minõségében elõször vesz részt a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülésén és át is adom neki a szót.
 
Juhász Gábor úr, politikai államtitkár, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Hölgyek, Urak, jó kis entry ez egy államtitkárnak, mint én vagyok, hogy elõször is, nem ér ide, amikorra kéne, másodszor, aki ide szervezett vendéget, az meg lemondja a napot. Úgy, hogy én a magam részérõl rém dühös vagyok ebben az esetben saját magamra is, illetve a kollegáimra tudok dühös lenne. Mondom ezt azért, mert az, hogy a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára tegnap este lemondta, én errõl most szereztem tudomást. Ugyan, ilyen gyenge érveket, hogy hol voltam, el tudom mondani és miért nem tudtam eljönni idõben, de úgy gondolom, hogy ez Önöket feltétlenül nem kell, hogy érdekelje, azzal együtt sem, hogy adott esetben méltánylást érdemlõ ok, úgyhogy nagy tisztelettel elnézést kérek mindenkitõl. Úgy gondolom, hogy ez egy udvariatlan dolog volt, amit itt sikerült elkövetni. Sajnálom. Többet nem fog elõfordulni. Vagy az a vendég, aki ilyen szintû, vagy én magam itt leszek a BÉT ülésén. Mondom ezt azért, mert úgy tudom, hogy az én történelmi szerepem ebben összesen annyi, hogy elnököljek. És azt a véleményemet szeretném kinyilvánítani, hogy természetesen, hogyha az érdekképviseleti szervezetek sokszínû véleménnyel állnak elõ, akkor a tárca és a Kormány is képes lesz nagyon sokszínû véleménnyel elõállni, hiszen a vélemények azok már csak ilyenek. Ellenkezõ esetben, ha a vélemények összehúznak, akkor nyilván a másik oldal véleményének összehúzása is felelõsségi körbe tartozik. Ennyit szeretnék ars poeticaként elmondani errõl a dologról. Még egyszer elnézésüket kérem, és azt javaslom, hogy folytassuk a tanácskozást, hiszen most van a legérdekesebb napirendi pont, ha nem tévedek, amire elõre nekünk nincs módunk készülni, viszont lehet, hogy ezen a jövõben is változtatni is érdemes lenne. Csak, hogy tudjuk, hogy milyen egyebeket akarunk majd megbeszélni. Tessenek parancsolni. Úgy látom, hogy Bárdos Judit asszony jelentkezett. Parancsoljon.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A következõket szeretném elmondani. Én megértem, hogy a 2005. évi kondíciókról nem tud Államtitkár Úr semmit mondani. Ugye holnap Kormányülés lesz, pénteken pedig az OKÉT ülés lesz. Az OKÉT ülés elöljáróban tárgyalni fogja ezt az ún. light-os elbocsátás intézményét, ami annyit jelent, hogy valamilyen technikával három évig alkalmazni fogják 75 %-os keresettel azokat a kollegákat, – csak a többieknek tájékoztatásul, aki nem tudja mit jelent ez – tehát 75 %-os keresettel rendelkezési állományszerûen elhelyezik azokat a kollegákat, akiket el kívánnak bocsátani. És fõleg, akiknek három, vagy még annál kevesebb idõ év van hátra a nyugdíjig, vagy eddig meg tudják oldani. A másik, ami részemre nagyon furcsa, és ezért a mai napon a Belügyminiszter Asszony részére egy kifogást terjesztettünk elõ szakszervezetünk nevében, hogy a Belügyminisztérium vezetése, aki felelõs a Szolgálati Törvényért, illetve felelõs a Köztisztviselõi Törvény alkotásáért, elfelejtette egyeztetni azokat a jogszabályi módosításokat, amelyeket a költségvetési törvényben kíván módo-sítani, és amely a munkavállalókat nagymértékben érinti. Éspedig szeretném elmondani, hogy költségvetési törvénybõl a legnagyobb megdöbbenésünkre azt tapasztaltuk, hogy meg kívánják vonni alanyi jogon a nyelvpótlékot mindazoktól a kollegáktól, akiknek eddig járt és a munkáltató döntésének a függvényébe fogják adni, illetve meg kívánják vonni a rekreációs szabadságot és lehetõséget is a kollegáktól, és adott esetben amirõl eddig tudtunk és ez az egyetlenegy amirõl tudtunk, hogy plusz 40 %-os eltérítési lehetõséget kívánnak ismételten adni a törvényben. Tehát mínusz 20 és plusz 40 %. Ez azt jelenti, hogy közel 60 %-os keresetkülönbségek lehetnek adott szervtípusban, és igaz ez akkor, ha majd ehhez a költségvetés, a költségvetési fedezetet is biztosítja. Mert, ha nem igaz, akkor itt minõsítésekkel kell a kollegáktól elvenni a mínusz akárhány %-ot 20-ig. Ez a minõsítés a bíróság elõtt megtámadható, s a bíróság elõtt megtámadható azért pedig, munkáltatónak felelõsséget kell vállalnia. Ilyen még nem fordult kérem szépen elõ, hogy a munkavállalókat érintõ ilyen jellegû, ilyen jelentõs kérdésekben azért nem egyeztettek az érintett érdekképviseletekkel.
Államtitkár Urat tájékoztatom, hogy mûködik egy RSZTÉF, Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztetõ Fóruma, amely kifejezetten a szolgálati viszonyban álló rendvédelmi szervek tekintetében lenne jogosult ilyen jellegû jogszabályok véleményezésére, illetve mûködik az Országos Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács is, és amelyre oda kellett volna terjeszteni a köztisztviselõi törvénynek az ilyetén való módosítását. Arról meg még nem is beszélve, hogy a közalkalmazotti törvény módosítását is beterjesztették, „hál Istennek” az a közalkalmazottakra abszolút negatív hatással még nincsen. Tehát nem tudni, hogy a jövõben ez hogyan lesz, de jelen pillanatban az olvasatunkban nincsen. Miután a kifogást elõterjesztettük, ezért a minisztériumnak a kötelezettsége erre a kifogásra legalább valamilyen egyeztetést összehívni és elmondani, hogy erre miért volt szükség, illetve miért nem kérték ki a szerveknek, szervezeteknek a véleményét. Az egyértelmû, hogy az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács is eléggé viharos lesz most pénteken, hisz mindazok a kérdések, amelyek odakerülnek, egyetlenegy érdekképviselettel elõzetesen nem voltak megkonzultálva. Tehát, gyakorlatilag ma Országos Érdekegyeztetõ Tanács dönt a minimálbér kérdésérõl, és adott esetben meg tud állapodni, vagy nem tud megállapodni és ez holnap Kormányülés és pénteken pedig az OÉT. Minket úgy tájékoztatott a Munkaügyi Miniszter Úr, hogy nagyon szeretnének megállapodni pénteken, nem vagyok benne biztos, hogy sikerül megállapodni. Fõleg azért nem, mert ezek a költségvetési kondíciók, amirõl Ön beszélt 2005-t illetõen, nem biztosítják a munkavállalók részére azt a legalább 6 %-os reálkereset-növekedést. Ez az egyik oldal. A másik a Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanácsnál azért valamilyen megállapodásnak születni kell a közalkalmazottakat illetõen, hiszen a közalkalmazottak ebben az évben biztos, hogy nem kapják meg azt az átlag 6 %-ot, amelyet a Közszolgálati Sztrájkbizottság megállapodott a Kormánnyal. Ezért valamilyen kompenzációnak születnie kell jövõre, méghozzá táblamódosítással. Ez is a pénteki Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanácsnak a házifeladata, hogy, hogyan, hány %-ban kívánja a táblát módosítani. A harmadik pedig, ami pénteken, nem valószínû, hogy eldõl, ez pedig a köztisztviselõi illetményalap kérdése, hiszen itt a Belügy-minisztériumban mind a hivatásosok, mind a köztisztviselõk ehhez vannak kötve. Ugye, itt a megajánlás átlag 4 %, ki lehet számolna, hogyha jövõre 4 %-os illetményalap-emelést ajánl meg a Kormány és egy 2 %-ot teljesítmény-értékelésre ajánl fel, akkor gyakorlatilag hogy kerül ez az átlag 6-ra, sehogy.
Én tájékoztatom Önt Államtitkár Úr, hiszen nem biztos, hogy ismeri, legutoljára 2002-ben volt illetményalap-emelés Magyarországon. 2002 óta 33 ezer forintos az illetményalap, ez mintegy 100 ezer hivatásos és egy durván 100 ezer önkormányzati és központi igazgatási köztisztviselõnek az illetményrendszer alapját képezi. És én az elsõ napirendi pontnál elmondtam, hogy a honvédségnél egy technikai illetményalapot képeztek 2004-ben, amely eleve egy több mint 35 ezer forintos alap volt a honvédelmi tárcánál. Nem tõlük irigyeljük, hanem azt mondjuk, hogy nekünk is legalább ennyi kéne. Ennyit szerettem volna a 2005. évrõl. Köszönöm.
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm Államtitkár Úr! Én is kezdeném a leépítéssel. Azt hiszem, hogy fontos dolog az elmúlt hosszú-hosszú idõszakban nem volt ilyen mértékû leépítés közigazgatásban, mint, amely most van folyamatban, ami most várható. Én bízom benne, hogy a Belügyminisztériumot ez nem fogja olyan mértékben érinteni, mint az átlag közszférát, félek, hogy igen, itt is lesz. Helyettes Államtitkár Úr elmondta, hogy a rendõrségnél és az alapfunkciót, alapfeladatot ellátó dolgozóknál nem lesz leépítés. Jó lenne, ha ez szilárdan meg lenne erõsítve, mert ennek én nagyon örülnék, de kérdezem, hogy mihez képest. Mert a rendõrség is több létszámmal dolgozik. Hadd ne soroljam fel, hogy milyen létszámokkal és mihez képest és honnantól származtatjuk ezeket a létszámokat. Nagyon fontos kérdés ez, mert jelen pillanatban is a minisztérium által, egy kiadványban benne van, hogy nem lehet az üres létszámhelyeket feltölteni. Ez azt jelenti, hogy a kapitányságokon a járõr-státusok ott vannak üresen, és nem tudnak oda felvenni kollegákat. Ezzel együtt, ezen kívül, mihez képest nem lesz leépítés, pl. a rendõrségen is. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket meg kell határozni. Alapfeladat ellátása. Mi az alapfeladat ellátása, milyen szervek, funkcionális szerveket említette Államtitkár Úr, hogy ott lehet, hogy lesz leépítés, de az alapfeladat-ellátásnál nem. Hát, mi az alapfeladat-ellátás? Pénzügyi terület, humán terület, akár más terület felsorolhatnám, ami kimondottan rendészeti vagy rendõrségi alapfeladaton kívül esik.
A 2005. évi bérekrõl. Ugyan, itt a 2-es napirendi pontban ez szerepel. Ezt én gondoltam, hogy a mai nap nem tudjuk megbeszélni, illetve tárgyalását szinte el sem tudjuk kezdeni. Bárdos Judit fõtitkár asszony Államtitkár Úrnak említette hogy itt különbözõ fórumok mûködnek. Az elmúlt idõszakban is mûködött, mi szerettük volna, hogy jobban mûködnének ezek a fórumok. Itt lenne az idõ arra, hogyha egy bértárgyalást elkezdünk, akkor nem a BÉT-en kezdjük ezt, hanem kezdjük magasabb fórumokon. Elkezdõdött ez már OÉT-OKÉT szinten, de utána én azt hiszem, hogy a következõ lépcsõ az RSZTÉF ülése lenne, a hivatásos dolgozókkal tekintetbe. Itt, ha az RSZTÉF-en egy megállapodás születik, akkor utána jövünk a BÉT tárgyalásra. A BÉT tárgyaláson az RSZTÉF megállapodáshoz még mindig hozzá lehet tenni. Nagyon fontos dolog ez, mert a hivatásosok bére az behatárolt. Ezt tudja mindenki. Az idei béremelésnél is az volt a gond, még hogyha a Belügyminisztérium akart is volna adni a hivatásos kollegáknak bérfejlesztést, akkor sem tudta megtenni, csak úgy, hogy törvényt módosít. Ezért húzódott el õszig. Novemberben vagyunk és még most fogják a dolgozók megkapni a 2004. évi bérkompenzációt. Azt hiszem, hogy ez semmiféleképpen sem elfogadható. Elhangzott már ez is, hogy a hivatásos állomány 2002. január 1-jétõl nem kapott alapilletmény-emelést, ami azt jelenti, hogy a köztisztviselõi illetményalap nem emelkedett, mert be volt fagyasztva. 2005-ben ez feloldásra kerül. Nem tudom, hogy a tárgyalások hova fognak vezetni, milyen számban lesz a megegyezés, akár az OKÉT tárgyaláson is, de ami ott megállapodás születik, ahhoz a Belügyminisztériumnak mindenképpen tartani kell magát. De azt hiszem, hogy ez mindig kevés, nem elfogadható alapesetben. Mert ez a szám akármennyi is lesz, lehet, hogy lesz 35.100, lehet, hogy lesz 36 ezer, lehet, hogy lesz 40 ezer, de ez most csak a vicces része, mert biztos, hogy nem lesz ennyi. De egy 35 ezer pár száz forinton lehet, hogy meg fognak állni a tárgyalások. Azt hiszem, ha azt nézzük, hogy egy végrehajtó állományban lévõ tiszthelyettes, aki már 3-5 éves gyakorlattal rendelkezik és van egy kettes szorzója, ha beszorozzuk ezt a 2 ezer forint, durván 2 ezer forintos emelést, akkor bruttó 4 ezer forintot fognak kapni megint a kollegák? Hát itt lehet a számokkal játszani, de mire ezt a zsebében érzékeli a dolgozó, akkor azt hiszem, igen el lesz keseredve. Az elsõ napirendi pontnál szó volt arról, hogy a Miniszter Asszony 240 ezer forintos átlagbérrõl beszél, szóval, akár, ki lehet ezt a számot mutatni valamilyen szinten, akár nem, ilyen nyilatkozatot nem szerencsés tenni, mert kb. egy hétig égtek a vonalak a Független Rendõr Szakszervezetnél, és tiltakoztak és kikérték maguknak a kollegák, hogy egy ilyen nyilatkozat a Belügyminiszter Asszony szájából elhangzott a sajtóban. Azon a kollegák részérõl, akik az utcán nap mint nap 12 órát dolgoznak és 60-70 ezer, esetleg 80 ezer forintot visznek haza. Kikérték maguknak, hogy az állampolgárokat így tájékoztatják, hogy ennyi a bérük, holott korántsem ennyi. Úgyhogy ez a 2005. évi béremelés, ami várható, ez se lesz egy „egetverõ” emelés, úgyhogy mindenképpen ezt az illetményalaphoz hozzá kell valamit tenni Ezt akarom az egész mondandómból kihozni, hogy, ha az OKÉT tárgyaláson megszületik, hogy mennyi lesz az illetményalap, ahhoz az RSZTÉF-en célszerû még hozzátenni valamit, akár egy rendészeti pótlékot, akár más technikai eszközzel, és utána, mikor a BÉT-hez érünk, akkor én javaslok még egy elemet beletenni, ami már ez a kompetencia, akár egy cafetéria rendszernek a bevezetése, ami az elõzõeken plusz, ami azt jelenti, üdülési támogatás, üdülési csekk legyen a kollegáknak, egészségügyi pénztár. Hosszú-hosszú évek óta beszélünk már róla, a kiegészítõ nyugdíjpénztár bevezetése. Úgyhogy ezek elõl nem tudunk kibújni, vagy elkerülni ezeket, mert szükséges. Már más állami cégeknél, magánszférába mûködik. Azt mondjuk, hogy a Belügyminisztériumon belül a kollegák kiemelt támogatásban, hálóval rendelkeznek. Ez már lassan nem igaz. Nem igaz, mert más szférában sokkal többet kapnak az emberek kiegészítésképpen. Itt van például a kiegészítõ nyugdíjpénztár esete. Ha csak a Belügyminisztériumot nézzük, a Határõrség, a Rendõrség, más és más a hozzájárulás mértéke. Ezt is célszerû lenne már egyszer egységesíteni és nem a fentit levinni, hanem a lentit felvinni a másik szinthez. Általában az a gyakorlat, hogy 4 %-kal járul hozzá a cég a dolgozóknál. A Határõrség esetében azt hiszem 3 %, ha jól emlékszem, de ebben nem vagyok biztos, a jelenlévõk majd el tudják mondani, hogy 3 %. Ezt is fel lehetne tornászni 4 %-ra a Határõrség esetében, de minden szerv esetében is, a rendõrségnél, a katasztrófavédelemnél, de sorolhatnám. Meg kell ezt tenni, jelen pillanatban a rendõrségnél 1000 forint a hozzájárulás havonta. Ha már bért nem tudunk emelni, illetve behatároltak a lehetõségek, akkor ezeknél a kiegészítõknél kell valamilyen szinten az állományt kompenzálni, és legalább a jelét adni annak, hogy a munkaadói oldal részérõl egy pozitív hozzáállás van. Egyelõre ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Parancsoljon.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Fõtitkár Úr három mondatához szeretnék némi megjegyzést fûzni. Az egyik. Amikor a létszámstop bevezetésre került, akkor meghatározásra került az az eljárási rend, amelyben a létszámstop bizonyos esetekben feloldható. Ez az országos rendõrfõkapitány joga, hogy ezt megtegye. Én bizonyos vagyok abban, hogyha járõr-státusok betöltésére van szükség, akkor azt az országos fõkapitány meg is fogja tenni, mert az az õ szíve-joga. Tehát a létszámstoppon belül az eljárási szabálya annak, hogy ilyen jellegû beosztások betöltése megtörténjen, megvan. Én azt gondolom, hogy a mi az alaptevékenység, és mi nem alaptevékenység, ezt a jogszabályok elég világosan megmondják, az én olvasatomban a funkcionális szervek nem tartoznak az alaptevékenységhez. A Miniszter Asszony által említett keresetátlagoknál én úgy emlékszem, hogy Miniszter Asszony egy parlamenti interpellációra adott válaszában, amely az illetménykiegészítés kapcsán merült fel, akkor beszélt számadatokról, csak hozzátette ebben az én emlékezetem szerint, hogy ez országos parancsnokságon és a Belügyminisztériumban, illetve a tisztek esetében van így. Tehát nem arról beszélt az én emlékezetem szerint, hogy átlagosan ennyi a kereset. Ezeket szerettem volna kiegészítésként hozzátenni. Köszönöm.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Itt, amit a Bárdos Judit elmondott...
 
(KAZETTEFORDÍTÁS)
 
... Azért nem tettem hozzá semmit, az írásban van, rendben van, majd akkor ezek szerint az megválaszolásra kerül többek között az a kérdés is, hogy a költségvetési törvényt azt miért nem egyeztettük. Ugyanakkor, amit Pongó Géza úr mondott itt el, én szeretném elmondani, hogy ezek azért nem kis horderejû javaslatok voltak. Tehát, hogy tegyünk még hozzá, naná, tegyünk még. Legyen még üdülés, meg nem tudom, micsoda. Az ilyen fajta javaslatokról én azt javaslom, hogy kíméljük meg az összes többi partnert, hogy ezt végighallgassa, ha komolyan tetszenek gondolni, akkor tessék elõterjeszteni írásban, körbe-küldjük, mindenki véleményezi, kiszámoljuk mennyibe kerül, mindjárt ki fog derülni, hogy ez egy komoly javaslat vagy egy teljesen megalapozatlannak tûnõ javaslat, akkor lehet róla beszélni. Tehát tisztelettel kérném, hogy az olyan fajta javaslatokat, ami igényel a másik fél részérõl is legalább egy számolást, hogy arra megalapozottan lehessen mondani igent, vagy nemet, azt tessék szívesek legalább írásban beterjeszteni. Tehát végighallgattuk, de, ugye tudja, hogyha itt most nincs hangrögzítés, akkor én már fejbõl nem biztos, hogy mindegyik javaslatára fogok emlékezni. Tehát, ha van hangrögzítés, akkor készíttetek belõle jegyzõkönyvet. Én kérnék mindenkit, aki ezen túl hozzászól, hogy amennyiben olyan jellegû javaslata van, amit mondjuk így, hogy egyebekbe behozni, ha csak nem szóbeszédnek akarja, hanem komoly választ kér rá, akkor azt tessék szíves lenni írásban beterjeszteni, azon egyszerû oknál fogva, hogy nem lehet elvárni, hogy a másik fél „fejbõl, hasból” számokat mondjon, vagy megvalósításra igent, vagy nemet mondjon. Különben nagyon szimpatikus javaslatok voltak. A Miniszter Asszony intézett mondását vagy nyilatkozatát, meg, hogyha kifogás van, akkor tessék begyûjteni, hogy szó szerint, ugyanezt kérném, hogyha Parlamentben volt, akkor van jegyzõkönyv, tehát hogy mit is mondott a miniszter, mert lehet, hogy különben a szám igaz, nem a járõrökre nyilván, de hát az átlagbér, az nem is a járõrök, hanem mindenki, de, ha a minisztert akarjuk adott esetben egy kijelentéséért bármilyen bírálattal illetni, gondolom dicséretnél is így járnánk el helyesen, de a dicséretnél ezt nem szokás, akkor illik megalapozni. Ha így van, akkor gyûjtsük be, hogy mirõl beszélt a miniszter pontosan, és akkor fogjuk tudni, hogy az megállta-e a helyét, vagy nem. Különben meg úgy gondolom, hogy nem ez a fórum, ahol adott esetben, ilyen értelemben kritikát kell erre gyakorolni, no pláne, ha nem tudjuk megalapozni. Mi utána nézünk, hogy Parlamentbe volt-e, ha a Parlamentbe volt, akkor el fogjuk Önöknek is küldeni csak azért, hogy nehogy magukra vegyenek egy olyat, ami adott esetben nem is így hangzott el. Tessék parancsolni, János!
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Két szám hangzott el a 2005. évi bérfejlesztéssel kapcsolatban. Az egyik szám az 6 %, hogy 6 % a célzott összeg, és ebbõl hivatásosoknál 4,5 %-ot biztosít a Kormány, 1,5 %-ot ki kell gazdálkodni. Itt létszámcsökkentésrõl tudomásom szerint, ahogy elmondta Jenei államtitkár úr, alapfeladat, itt létszám-csökkentésrõl szó nincs. Meg kell jegyeznem, hogy a Határõrségnél a teljes bérköltség 94 %-a hivatásos bérköltség és mindössze 6 %-a köztisztviselõk, közalkalmazottak bérköltsége. Ha ennek a 94 %-os bérköltségnek a b-hez akarjuk hozzátenni ebbõl a 6 %-ból a 1,5 %-ot, hogy meglegyen a 6 %, az egy nagyon érdekes dolog lesz. Egyszerûen én úgy gondolom, hogy kigazdálkod-hatatlan, ha úgy folytatjuk a mondatot, hogy a közalkalmazottak és a köztiszt-viselõk bérköltségét pedig létszámcsökkentéssel, egyebekkel kell kigazdálkodni. A Határõrség 99-ben megtette, hogy mintegy, több mint 1000 emberrel csökkentette a közalkalmazottak, köztisztviselõk létszámát és azóta ezt a létszámot mi úgy gondoljuk, hogy az alapfeladatok ellátásához szükséges ez a fajta kiszolgáló létszám, ami most van. Ha már egyszer megtette ezt az óriási létszámcsökkentést, ami 1700 státus mozgatásából történt meg, nagyon nehézkes lesz. Szóba került, hogy honnan lehet elküldeni embereket, funkcionális területrõl. Én az egyebekbe akartam szólni Jenei államtitkár úr levelérõl, kettõrõl is. Az egyiket hagyjuk az egyebekbe a szociális szféráról, az üdülés meg pihenõházak ügyét, de a másik a mûhelyek, egyebek, tehát a belsõ karbantartás, stb. dolgai. Ez úgy tûnik, hogy mindenhol ez lesz a jövõ, ezt akarjuk. Csakhogy: a számításaink szerint kb. a 2002-es dologit éri el jövõ évre tervezett dologi. Tudom, még ne beszéljünk errõl, mert változhatnak a számok. Most azért közbe volt infláció, más egy külsõ vállalkozótól megrendelni dolgokat, mikor az átlagbértõl a közalkalmazottak esetében a Határõrségnél 90 ezer forint az átlagbér. Mondok egy példát: 1999-ben Pintér úr kiment megnézni Adyligetet, 1,5 millióért kaszálták le Adyligeten a füvet az egyszeri látogatásnál és 3 embert bocsátottunk el, akinek az éves bére nem tette ki a 1,5 millió forintot. Ezt többször meg kellett ismételni természetesen, hogy ez meglegyen. Ezt jelentette az akkori átszervezés a közalkalmazottak, köztisztviselõknek a létszámcsökkentése, nem, bocsánat, köztisztviselõ nem, a közalkalmazottaknak a létszámcsökkentése. Én úgy gondolom, hogy ezekkel a számokkal, tehát eleve, ha 94 % a hivatásos bérköltség, és ott létszámmozgás nem lehet, akkor ebbõl a bizonyos 6,%-ból, ami a köztisztviselõ, közalkalmazott, hogy a felét elbocsátjuk, elküldjük, akkor sem fog kijönni az a 1,5 %, ami hiányzik a hivatásosok béréhez. Egy. Nem beszélve a maradék közalkalmazott, köztisztviselõnek a 6 %-os béremeléséhez, fizetéséhez. Köszönöm szépen.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Mivel a szokásokat nem ismerem, így kérdeznék. Ilyenkor az szokott történni, ha van érdemi kérdés, hogy aki tud válaszolni errõl az oldalról az megválaszolja? – vagy futunk egy kört és akkor mindenki mond, amit magára értett ebbõl a dologból. Úgy látom, hogy futunk egy kört szokott lenni – ugye? Akkor a Géza mit szeretne, rövidet, egyperceset. Akkor parancsoljon!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Államtitkár Úrnak az elmondottaira szeretnék reagálni egy fél percben. Az egyik az, hogy Miniszter Asszony nyilatkozatával kapcsolatosan az állomány hangulatát szerettem volna jelezni, és a mai napig nem kaptunk 2004. évi bérteljesülést, tehát lehet, hogy a számok jók, lehet, hogy nem jók, lehet, hogy másképp hangzott el, szeretnénk tisztán látni. Azért mondom  ezen a fórumon, nem akartunk sehova máshova fordulni, se nyilvánossághoz, se jogi úton, itt kell azt hiszem megbeszélni a tárgyalóasztalnál.
A másik a 2005. évi bér- és bérjellegû dolgoknál azért mondtam a javaslatokat, mert azt hiszem ez a fórum az, ahol ezt el lehet mondani. Ha ezt írásba tennénk, akkor nem lenne szükség BÉT-re. Köszönöm szépen. Remélem a fél percbe belefértem.

Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Parancsoljon!
 

Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Azt kérte Államtitkár Úr, hogy írásban tegyük le javaslatainkat. A HTFSZ megtette ugye, a nyár elején, illetve a nyár folyamán, és Helyettes Államtitkár Úr, akkor Tiborcz úrral a nyár közepén, Jenei úrral szeptember elején beszélgettünk ezekrõl a kérdésekrõl. Ezzel kapcsolatban lenne a kérdésem, hogy hol tart az ügy. A másik pedig, hogy Önnel mikor tudunk az érintett tûzoltósággal kapcsolatos dolgokról tárgyalást folytatni, hiszen ezek a dolgok, ha már bérbe jövõre nem tudunk tisztességes bérfejlesztést nyújtani a tagjainknak, akkor legalább a munkaidejük csökkentését kezdjük el. Ha jól tudom, szeptember óta a költségvetésbõl ez a bizonyos összeg is, ami az elsõ lépcsõfoka lenne egy hosszú folyamatnak, már nem szerepel benne, kikerült. A Határõrségnél az elõbb elhangzott, hogy 2002 óta nem emeltek dologi automatizmust, ez a tûzoltóságnál 6 éve nem történt meg és hadd ne soroljam végig a kb. 30 témakört, ami az oktatástól kezdve folyamatban van, mi elkészítettük a HTFSZ részére az idei levelezésünket, és a szünetben átadnám, hogy át tudja tanulmányozni, hogy a tárgyalásokra felkészülve kerülhessen sor. Egyelõre ennyi.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen! Azt javasolnám, hogy a Korbuly András titkár úrnak tessék szíves átadni, mindenki. Tehát azt szeretném mondani, azt olvastam a rólam szóló kiadványokban, hogy én ezt elnöklöm. Nagy tisztességgel állok elébe két héten belül, egy idõpontot, ha nézünk, ha Önöknek ez megfelel. Mielõtt az érdekképviseletekkel személyesen megismerkednék, valamennyi rendészeti szervnél szeretném legalább a fõnökséget is megismerni, már csak ugye azért, hogy a helyzetet valamelyest átláthassam. Ebben kérnék egy kis türelmet. Nyilvánvalóan más a helyzet, hogyha az ember itt van egy ilyen poszton évek óta, megint más, hogy zöldfülüként idekeveredik, ismerkedik a személyekkel, a helyzetekkel, az élethelyzetekkel, mindennel. Nincsen semmi akadálya, hogy keressünk egy idõpontot két héten belül. Azt pedig tisztelettel jelezném most a szakszervezeti, vagy munkavállalói oldalnak, hogyha vita van azon, hogy legyen-e írásban vagy ne legyen, akkor azt döntsék el. Ha van írásban, akkor elvárható, hogy alapos és körültekintõ válasz, amelyben, lehet a számszakiságon vitatkozni, ezért javasoltam. Ha úgy gondolják, hogy elegendõ a szóbeli felvetés erre az ügyre, akkor szóbeli válaszokat fognak rá kapni. Csak hát tudják a szóbeli válasznak is van ódiuma, azt úgy hívják, hogy „a szó elszáll, az írás meg megmarad”. Tehát én azért gondoltam, hogy a játékszabályok, mivel a helyzet kemény, a játékszabályok legyenek korrektek ebben a dologban. Ha Önök ezt az írásbeliséget választották, akkor méltán érdemelnek erre különben tisztességes, írásbeli választ. Ha nincsenek vele megelégedve, akkor természetesen ez az a fórum, ahol lehet errõl tárgyalni. Én szeretném mondani, hogy szerintem ez egy követendõ példa, mert így mindenki felkészültsége vagy itteni pontos állásfoglalása, ez biztosítható. Ezt részben válaszként is mondtam. Tessék parancsolni. Bocsánat, Mihály, ha jól látom.
 
Dr. Kovács Mihály úr, elnök, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Dolgozóinak Országos Szakmai Tanácsa:
Kicsit úgy érzem most így utólag hozzászólva, tehát mi vagyunk a „kakukktojás” a Belügyminisztériumban, már a BM központnak kívül is egy pár hivatalon kívüli, ahol csak köztisztviselõk dolgoznak, nem a hivatásosokat érintõ fõ témák, amelyek bennünket foglalkoztatnak, mi csak szolidárisak vagyunk, amikor errõl szó van, de hát nyilvánvalóan, ezt már a korábbi BÉT üléseken is kértem, hogy lehetõség szerint, a hivatásosak pedig a rendészeti dolgozói, közalkalmazottai, legyenek egy kis szimpátiával a közigazgatási hivatalokban dolgozókkal szemben. Itt kérdésként a Jenei államtitkár úrtól azt kérdezném, amit a Pongó úr is feltett, hogy mit jelent a köztisztviselõk esetében az alapfeladat, tehát ez most lefordítva, a közigazgatási hivataloknál mi minõsül alapfeladatnak, tehát a törvényességi ellenõrzés, a hatósági munka vagy a fogyasztóvédelem, vagy a gyámhivatal és akkor a funkcionális szervek, akkor azt jelenti, hogy a pénzügynél abból a 3-4-5 emberbõl kell megoldani, amit most kollegáimmal egyeztetve, a pénzügyesekkel, hogy én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébõl jöttem, tehát a mi hivatalunknál ez, ha nem lenne változás, akkor kb. 9 fõt érintene. Tehát, akkor gyakorlatilag ez azt jelentené, akik eddig funkcionális feladatokkal foglalkoztak, személyzet, pénzügy, oktatás szervezése, azokat kellene leépíteni. De mellette nyilvánvaló, hogy alapfeladatként fog jelentkezni az, ami új feladat, a kistérségi társulásokkal kapcsolatos feladat, aztán van információnk, hogy bizonyos módon változik a szociális rendszer, visszakerülnek pl.  különbözõ szociális ellátások, a jegyzõk hatáskörébe, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy a másodfok hozzánk fog tartozni, tehát bizonyos fokig én azért jöttem el, mert Földvári Béla kollegám a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal fõosztályvezetõje szokta képviselni a szakszervezetünket, hogyha visszamegyek, holnap, akkor valami konkrétabb dologról is tudnánk tárgyalni, hiszen lassan november van, aztán a karácsony, tehát 6 hét van arra, hogy az a bizonyos fokú létbizonytalanság, ami itt emiatt a jövõ évi bérgazdálkodás miatt a hivataloknál fennáll, hogy ebben tudjak valami konkrétumot mondani. Én bízom benne, hogy ez viszonylag hamar kiderül és itt csak reagálva Államtitkár Úrnak a megjegyzésére, amit a Pongó úr is mondott, az Ön elõdjeivel annak idején itt a szakszervezetek többször ültek közel egy éven keresztül. Ha már a Belügyminisztérium nem tud biztosítani személyi jövedelem-növekedést, akkor valamilyen ún. hogy is mondták régen? – közérzetjavító intézkedésként kerülne szóba az, amit a Pongó úr elmondott, tehát ennek ilyen elõzményei vannak, meg lehet nézni a jegyzõkönyveket, hiszen több hónapon keresztül is tárgyaltunk a munkáltatói oldal kijelölt képviselõivel. Tehát, ez nem véletlen volt, hogy felvetõdött az, hogy lehetõség szerint, ha lehet, egységesítsük a Belügyminisztériumon belül ezeket a juttatásokat, akár a nyugdíjpénztár, akár a többi. Tehát, mi tudjuk ennek a másik oldalon meg kell lenni a fedezetének, de volt egy ilyen elképzelés az Ön elõdjével, ami egy három éves megállapodást jelentett volna, tehát, magyarán 2003-tól 2006-ig terjedõ idõszakra, hogy ne kelljen itt nekünk minden évben ezen esetleg vitatkozni. Tehát, a BÉT üléseknek gyakorlatilag elsõsorban a mi oldalunkról, tehát volt, amikor kérték hogy egyeztessünk és legyen írásbeli elõterjesztés, de ugyanúgy a másik oldalon is megvolt, hogy kaptunk írásbeli elõterjesztést. Tehát, én most úgy jöttem fel, hogy gondoltam, hogy hátha itt lesz valami olyan írásos tájékoztató, amibõl ténylegesen leszûrhetünk valami konklúziót a jövõre nézve. Köszönöm szépen!
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm a felvetését, abszolút korrekt. Ha elvárjuk a javaslatokat írásban, akkor nyilvánvaló, hogy tájékoztatókat is illik elõtte írásban, legalább az elolvashatóság határával. Tisztelettel jelzem, hogy bizony ilyen, amikor egy asztalnak két oldala van. Én támogatom ezt a dolgot, hogy ez így legyen. És azt hiszem, hogy ez egy tisztább játékszabályt jelent. Mindenesetre, amikor arról gondolkodunk, hogy jövõre mi lesz, azért egy dolgot szeretnék elmondani. A költségvetés-tervezetéhez képest tudunk beszélni. Önök már jelentõs részben sokkal régebb óta ismerik a magyar parlamenti törvényhozás munkáját mint én magam, de azért biztos vagyok abban, hogy a költségvetés beterjesztett és elfogadott változata között szokott lenni érdemi különbség. Ezért én úgy gondolom, hogy az összes addigi, tehát az elfogadásig terjedõ idõbe, ezeknek a beszélgetéseknek, a megfogalmazott követeléseknek, vagy ha úgy tetszik, az erre adott válaszoknak, kell, hogy legyen az a feelingje, hogy ez egy nem végleges dolog, hiszen végleges számok a tervezés szintjén is valamikor karácsony felé lesznek ismertek. Pontosabban, amikor már lezárul a fejezetekre szóló összegeknek a tárgyalása, akkor azon belül lehet csak átcsoportosítást elképzelni. Vagyis azt szeretném mondani, hogy mivel az ország különben elõrefelé megy, és olyan idõket élünk, amilyen még nem volt. Ez az elsõ évünk az Unióban. Ne gondolja senki, hogy azon a munkaterületen, ahol õ maga dolgozik, nem változnak az elvárások, nem jelent meg az informatika, sok esetben az élõ munkát nem váltja ki más, és ezért aztán minden úgy maradhat, ahogy eddig volt. És természetesen hozzátartozik ehhez az is, hogy egy Unióban magát valamire is tartó vezetõnek az elemi kötelessége, hogy a maga beosztottjairól gondoskodjon, és a dolgozókat mindazon jogok megillessék, amelyek a törvények által számukra biztosítottak, vagy õk maguk az elõzõekben kiharcoltak. Így aztán én úgy hiszem, hogy abban az esetben, hogyha Önök személyi jövedelmek helyett szeretnének juttatásokat, akkor erre is azt a módszert válasszuk, ha úgy gondolják, hogy az én elõdömmel, vagy másképp fogalmazok, ha úgy gondolják, hogy az elõzõ kormánnyal, de ez egy másik, folytattak szép, dicséretes és eredménnyel kecsegtetõ tárgyalásokat, akkor tessék szívesek összefoglalni ezt a dolgot, hogy ez mibõl állt, és akkor úgy gondolom, hogy meg lehet azt vizsgálni, rövid idõ alatt, hogy a minisztérium ezekbõl miket tud bevállalni. Szeretném elmondani azt is, lehet, hogy az úgy volt, hogy ellentétben az én elõdömmel, meg lehetett egyezni ebben a dologba, én azért mondtam az elején, hogy én arra szeretnék vállalkozni, hogy elnöklöm. Azért ülök itt középen és megegyezni velük kell. Hogy aztán a vezetõi körben, amikor döntések születnek, az õ fõnökeik is ülnek egy asztalnál, az egy másik ügy, valószínûleg nem véletlenül vezetem én. De senki ne gondolkodjon abban, velem kell megegyeznie, és ettõl neki jobb lesz, mert szeretném mondani, hogy ez nem így van. Én csak itt elnöklök. Nem több, nem kevesebb. Azt hiszem, hogy ami az elnöktõl elvárható, hogy nyitott sisakrostéllyal vezesse az üléseket, ne sunnyogjon, ne csapjon be senkit. Biztosítson mindenkinek azonos jogokat. Ezekért nagy tisztelettel minden kritikának elébe állok. Az összes többiben meg nem. Tisztelettel jelezném, hogy nem vállalom, hogy egyik szakszervezeti szövetséggel a másik háta mögött, vagy kárára szívesen megegyezek. Feltéve, ha Önök ajánlanak plenárisan tartható munkaformák között tisztességes megegyezési szándékot mutatni a minisztérium vezetésével, hiszen Önökkel szemben a minisztérium vezetése ül, ez a legfelsõbb szakmai vezetés, aki itt ül. Efölött, ha nem tetszenek haragudni, a közigazgatási államtitkár úr van még ugye, mert õ csak egy, a szakmai vezetõk itt vannak, ebbe politikusok vannak, azért elnököljük mi. Úgyhogy tisztelettel várom, hogyha van erre nézve ígéretes tárgyalási elõremenetel, akkor ezt is vizsgáljuk meg, hiszen lehet néhány feszültségpontra, juttatásokkal könnyebb lesz, mint adott esetben pénzzel, megoldást kínálni. Azt is megkérdezném, hogy az szokás volt-e eddig, hogy aki már szólt, az még egyszer szól, mielõtt körbe megy a kör. Nem Judit iránti tiszteletlenségbõl. Abszolút!
Akkor Judit parancsoljon. Hosszasan. Nem kell betartania az egy percet.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Az egész oldal nevében azt hiszem, ki lehet mondani, hogy nagyon köszönjük, hogy ettõl a perctõl kezdve a munkavállalói oldallal szemben döntési kompetenciával rendelkezõ kollegák ülnek, mint a minisztérium egyik legfelsõ, illetve az országos parancsnokságok legfelsõ döntési kompetenciával rendelkezõ személyei. Magyarul, akik ide ehhez a tárgyalóasztalhoz leülnek, az Ön szavait, ha jól értelmezem, akkor azok fel vannak ruházva azzal a joggal, hogy valamilyen kérdésre igent, vagy nemet mondjanak. Tisztelettel megköszönjük Államtitkár Úrnak ezt a bejelentését, s ettõl a perctõl kezdve úgy érzem, hogy az érdekképviseleti oldal ezzel élni is fog. Köszönöm szépen.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Judit Ön egy tünemény, ahogy rá tetszik lapátolni a hátamra ezt a felelõsséget. Annyiban tudnak õk itt dönteni, amennyire Önök a maguk szakszervezeti tagjaik nevében tudnak itt dönteni. Már bocsánat, de, hát tõlük fognak választ kapni. Tehát egyszerûbben is elmondhatom. Természetesen nem fognak tudni olyan döntést meghozni, ami saját kompetenciájukon túlmutat, mint, ahogy Önök sem tudnak. Ezért aztán azt javaslom, térjünk vissza a normál tárgyalási menetrendre. Amit viszont saját hatáskörben meg tudnak és megígérnek, azt viszont be is tudják tartani. Azért azt nem kell lebecsülni, én úgy gondolom. Amit pedig õk nem tudnak, van még egy vezetõi szint, de errõl is beszéltem. De, Ön ezt sokkal jobban tudja mint én, úgyhogy szerintem maradjunk az emberiesség, humor határain belül ebbe a dologban, és azt várjuk el a szembe ülõtõl, amit õ maga tud. És most, bocsánatot kérek, jelentkezni tetszett, János, ha jól látom.
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Bárdos Judit tulajdonképpen majdnem elmondta, amire én gondoltam. A következõ: az Ön bejelentését felfoghatjuk úgy, hogy módosítani fogjuk BÉT Alapszabályát, az Együttmûködési Megállapodást és az összes eddigi dokumentumot? Mert mi történt? Volt a munkáltatói oldalnak vezetõje, hol a közigazgatási államtitkár, hol a politikai államtitkár volt és õ vállalta az ódiumát, mint tárgyaló partner. Nem elnök volt. És az elnököt azt a  következõképpen adta a BÉT idáig az Alapszabálya szerint, egyik alkalommal elnökölt a munkáltatói oldal megbízottja, másik alkalommal pedig sorba a szakszervezeteknek, valamilyen rotációs alapon, valamelyik szakszervezetnek a vezetõje, vagy a megbízottja elnökölt. Tehát, felfoghatjuk úgy, hogy a jövõben Ön fog minden értekezleten elnökölni, és akkor a túloldal nem képviseli a minisztériumot, és így fogjuk módosítani az Együttmûködési Megállapodást, illetve az Alapszabályt? Köszönöm szépen.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Rám nézve, én úgy tudtam. De, megegyezhetünk végülis másban is. Hogy valóban elnöklési feladataim vannak, nem szándékozom képviselni a minisztériumot, hogy világos legyen, ezalól egyetlenegy kivétel van, ha azt mondja a miniszter, hogy mostantól Te képviseled a minisztériumot. Hát ez a kivétel mindnyájunkra igaz, az adott esetben. De nem szándékozom, ha ez a szerep ez probléma, akkor, hogy valaki képviselje a minisztériumot, akkor egyszerûsítheti a helyzetet annyiból, hogy Önöket is képviseli valaki, akkor a minisztérium is kiállít valakit, s akkor leülnek ketten és jól megbeszélik, mi legyen a dologban, de mivel én azt hiszem, hogy egy viszonylagos sokszínûség van és a problémák megoldására is sokszínû gyakorlat alakult ki, ezért ez így viszonylag jó felállás, hogy az asztalt sokan ülik körül. Mondom én a magam szerepére nézve, egy elnöklést tudok, hogy ez így van, amennyiben úgy gondolják, hogy nem kell nekem mindig elnökölni ezt a dolgot , nagy tisztességgel elfogadom és nagyon örülök neki, ha ez adott esetben rotációval vagy bármilyen megoldással történik. Ha pedig valami olyat mondtam volna, ami egy eddig megalakult megállapodásban benne van, csak én magam nem tudom, azért készséggel kérek elnézést, mert tudtommal ilyen nem történt. De, ha gondolják, ezt a titkár úrnál részletesen fogok itt érdeklõdni, hogy milyen hagyományok voltak, az úgysem fog ártani, gondolom Önöknek sem és nekem sem. De, akkor nyugvó pontra tudjuk a következõ ülésünkön ezt a kérdést helyezni. Mondom, szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy én magam nem vágyok arra, hogy képviseljem a minisztériumot, akkor minek ülnek itt a hölgyek, urak. Az elsõ parancsig nem vágyok, amíg ezt megkapom feladatba, akkor természetesen igen, de akkor nem akarok elnökölni.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Ehhez a témához szeretnék azért néhány gondolatot hozzáfûzni. Én úgy érzem, hogy igazán nagy újdonság nem hangzott el, hiszen eddig is ezt a gyakorlatot próbáltuk követni, legalábbis, ami a saját hatáskörömet illeti, én úgy érzem, hogy abba tartozó ügyekben megfelelõ kompetenciával rendelkeztem, akkor a döntést is meghoztuk. Eddig is voltak olyan témák, amikor a Belügy-minisztérium különféle változatokban készítette el saját álláspontját, és valamelyikünk ezen az oldalon képviselte a tárca egészére kiterjedõ döntést. Az igaz, hogy olyan helyzet is volt, amikor néhány perces tárgyalási szünetet kértünk és akár politikai államtitkár úrral, a minisztérium más vezetõivel megbeszéltük azt, hogy a különféle változatok közül melyik legyen a tárca álláspontja. Úgy gondolom, hogy mind a két út járható, ez az oldal felkészült arra, hogy gond nélkül képviselje a Belügyminisztérium álláspontját, ezekrõl egyezségre jusson a munkavállalói oldallal, és a BÉT ülésen Államtitkár Úr, vagy aki az ülést vezeti, ennek a technikai részét tudja bonyolítani. Mindegyik út járható. Nem hiszem, hogy a jelenleg meglévõ Megállapodásnak bármelyik pontját ez a javaslat, ez az elképzelés sértené, gond nélkül lehet hozzáilleszkedni. Ami még az elõttünk álló feladatokat illeti, én szeretném azt ajánlani, hogy a munkáltatói oldal készítene egy tárgyalási ütemtervet a következõ néhány hónapra. Amikor már sejtjük, hogy a különféle tárcák fölötti bizottsági ülésekben mikor lesz megállapodás, hozzá tudjuk igazítani ezt a munkát, ami elõttünk áll. Biztos vagyok abban, hogy 2004-ben a végleges megállapodás nem születhet meg különféle okok miatt, de kezdjük el. Én ezt akár hétrõl-hétre össze tudom állítani, mikor, milyen témában kellene egyezségre jutni, annak érdekében, hogy itt a rendszeresen elhangzó szociális hálónak bizonyos elemeirõl döntés születhessen majd. Én úgy gondolom, hogyha január végére az egész tárgyalássorozat lezárulhat, és az egy ideális állapot lenne az elmúlt évek tapasztalataira visszatekintve, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden szempontot figyelembe véve, eredményesen dolgoztunk. Ami nagyon fontos, errõl is elhangzott utalás, az OKÉT-en, az OÉT-en a megállapodást mindenképpen meg kell várni. Amint viszont ott eldõlnek a szempontok, abban a pillanatban mi már tudjuk, és ez körülbelül összhangban lesz majd a költségvetési törvény általános vitájának lezárásával is, fogjuk azt tudni, hogy a Belügyminisztérium intézményeinél, illetõleg az egész tárcára kiterjedõen a személyi juttatás elõirányzat mekkora tartalékkal bír, ha egyáltalán lesz ilyen benne. És különféle változatokban azt mi meg tudjuk oldani, eddig azt hiszem, nem volt ebben gond a munkavállaló és a munkáltatói oldal között, hogy akár a közösen felállított szakértõi testület, javaslat alapján, akár a közösen kidolgozott különféle variációk alapján mutassuk be a pénzügyi hatását egy-egy elképzelésnek. Legyen az akár egészségpénztár, a nyugdíj-pénztári támogatás, vagy bármelyik olyan juttatási elem, aminek a mértékérõl a belügyminiszter vagy a költségvetési szervek vezetõi döntési kompetenciával bírnak. Ezt követõen lehet aztán akár a BÉT ülésen, akár a minisztérium vezetésével külön javaslatot, döntést elõkészíteni arról, hogy merre haladjunk tovább. Ehhez viszont a legfontosabb elemet, magát az átlagos béremelést, annak a mértékét, annak a szempontjait ismernünk kell. És tudnunk kell azt, hogy a költségvetés fõszámai az egész minisztériumra kiterjedõen hogy dõlnek el. Szerintem ennek a kettõnek az eredménye lehet a végeredmény. Elhangzott az, hogy RSZTÉF és a BÉT ülés hogyan illeszkedjen egymáshoz. Én nehéz helyzetben vagyok, mert többször elõfordult, tehát én magam sem tudtam megítélni, hogy melyik legyen elõbb. Hiszen, hogyha az RSZTÉF-en valami megállapodást kötünk, ami nem kapcsolódik törvénymódosításhoz, akkor annak lehet, hogy hatása van a belügyi közalkalmazottak, köztisztviselõk juttatásaira is, hogy néha olyan érzésem volt az elmúlt évben, hogy legjobb lenne egyszerre a kettõt tartani, hiszen, ha valamelyiken döntünk, az befolyásolja a költségvetési mozgásterünket más állománykategóriáknál. Én úgy gondolom, hogy ezt is a tárgyalássorozatba szépen be lehet illeszteni, hogy mikor legyen az RSZTÉF találkozó, illetve a BÉT üléseket milyen idõpontokban tartsuk meg.
A legfontosabb talán a béremelés. Szeretnék egy rémhírt, egy általatok most nevesített felvetést eloszlatni. Itt szó sincs arról, hogy, ha egy-egy állomány-csoportban csak 4,5 %-os támogatást ad a költségvetés, vagy van olyan állománykategória, ahol nem adja meg a béremeléshez szükséges fedezetet, akkor ez automatikusan azt jelentené, hogy ott 6 %-os létszámleépítést kell végrehajtani. Tehát minden tervezési körirat, minden eddigi elemzés abból indul ki, hogy elõször meg kell nézni a költségvetési lehetõséget, ehhez mérten lehet elemzést gyártani arról, hogy a 6 %-os béremeléshez mi szükséges, meg kell nézni, hogy milyen egyéb forrásból lehet a 6 %-hoz szükséges fedezetet kitermelni, milyen átcsoportosítási lehetõség van, hogyan viselkedik ebbõl a szempontból a természetes fluktuáció, milyen üres státusok leépítése jöhet szóba, és csak a legvégén van, a sor végén van az, hogy igényel-e további létszámcsökkentést. A létszámcsökkentés is úgy kerüljön végrehajtásra, ami azt hiszem, megint nem vitatható, az alapfeladatok ellátását nem érintheti. Vagy abban az esetben érintheti csak, ha olyan hatékonyabb szervezeti modellt lehet felépíteni, ami lehetõvé teszi, hogy kevesebb emberrel és magasabb hatékonyságot tudjunk elérni. Egyébként ez igaz a közigazgatási hivataloknál, igaz máshol is. De, ettõl még, én ma úgy látom hozzánk érkezett adatok alapján, és nem véletlen az, hogy több olyan költségvetési szerv van a Belügy-minisztériumban, ahol egyszerûen nem tesznek javaslatot létszámcsökkentésre, mert úgy át tudtak csoportosítani akár a bértömegen belül, vagy olyan belsõ tartalékokat találtak még, vagy olyan természetes fluktuációval számolnak, hogy bevételi többletet remélnek, aminek a hatására ki tudják termelni azt a 6 %-os béremelést. Ami persze öröm, hiszen senki nem szeret létszámot leépíteni. Számomra elég egyértelmû, hogy mik az alapfeladatok, akár belügyi intézményenként, akár az egész minisztériumra kiterjedõen, errõl törvények szólnak és amiket említettetek, valóban, azok a funkcionális területek. Tekintettel arra, hogy a funkcionális területek egy részét magam is felügyelem, persze, hogy nem örömmel állok ehhez, de, ettõl még, hogyha elfogadom azt a tételt, hogy a belügyi intézmények milyen céllal vannak létrehozva, és ezek a területek nem sérülhetnek, a hatósági munkát el kell látni, akkor törvényszerû, hogy maradnak a funkcionális területek és nem hiszem, hogy párhuzamot lehetne vonni az Adyligeti fûnyírás és a mûhelyszolgálat között. Nem szeretnék én errõl most szakmai vitát nyitni, hónapok, évek óta nézem azt, hogy a mûhelyszolgáltatás hogyan alakul a belügyi szerveknél. Meggyõzõdésem, a jövõben, saját alkalmazottakkal mûhelymunkát nem tudunk ellátni. Ennek a feladatnak a kiszervezése, ahogy ezt ma divatosan mondják, ennek az átalakítása hogyan fog megvalósulni, errõl folyamatos egyeztetést tartunk az érintett intézményekkel is, de elõbb-utóbb be fog következni. Amint arra a szintre eljut a javaslat, akkor nagyon szívesen minden érintettnek megmutatom, és akkor lehet arról véleményt alkotni, de, hogy ez a folyamat elindult és biztos, hogy nem állítható meg, az meggyõzõdésem.
Tûzoltó szakszervezetek, valóban megvolt ez a tanácskozás. Nem tudom pontosan melyik kérdésre utaltál, hogy választ szeretnél rá kapni. Én úgy emlékszem, hogy akkor úgy álltunk fel, hogy minden kérdést tisztáztunk, elhatároltuk egymástól a különféle területeket, roppant bonyolult a tûzoltó-szervezeteknek a támogatása, megegyeztünk mi az, ami az Önkormányzati Gazdasági Fõosztályhoz tartozik, mi az, ami az OKF hatásköre, mi az, ami nálunk van. Azt el tudom neked mondani, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a köztestületi tûzoltóságok számára az általunk javasolt 300 millió forint megvan, ez kereken 50 %-os emelkedés az idei évhez képest, illetve az önkéntes tûzoltó egyesületek számára 1 milliárd forintos támogatás van tervezetben. És nem is hiszem, hogy ez bármilyen oknál fogva sérülne. Az összes többi, hogyha igényled, akkor beszéljünk róla. Szerintem minden egyes általunk elképzelt javaslat, fejlesztés halad, az önkormányzati részen a finanszírozás hogyan alakul, arról pedig a szakirányító fõosztályt kellene megkeresni, vagy pedig az OKF képviselõje erre tud válaszolni. Köszönöm szépen.
Államtitkár Úr, fogunk erre készíteni egy javaslatot, és abban minden egyes tárgyalási ütem szerepelni fog. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést az elsõ napirendi pontnál kellett volna említeni, de azért, mert jogász vagyok, azért egy kicsikét szórt is néha.
Az 5 %-os illetménykiegészítés végrehajtásáról szeretnék kérni egy intézkedést, hogy a minisztérium vezetése adja ki, megelõzve a közalkalmazotti béremelés okozta bizonyos anomáliákat. Tudniillik az illetmény, itt azért arra is gondolni kell, van, aki már nincs állományba, de mégis január 1-jén, egészen január-február-márciusig mondjuk állományban volt mondjuk a szolgálati viszonyban állók tekintetében. Ezeknek ezek a juttatások hogyan lesznek pótlólag biztosítva. Tehát, egyrészt egy részleteset, úgy ahogy megszoktuk. A másik, de szeretném megkérdezni, hogy a határõrök tekintetében, a határõröknél volt egy átszervezés a schengenre való felkészülésnél, ahol nagyon sok kollega közös megegyezéssel, adott esetben vállalta, hogy elmegy nyugdíjba. Nagyon sok esetben a bizonyos szolgálati viszonyban állók részére nem mondták ki, hogy átszervezés lesz. Ezek a kollegák peresítették ezt a kérdést. Ugye, elsõ fokon vannak ítéletek, de másodfokon nincsenek. Ez nagyságrendileg majdnem 200 pert jelent. Itt, ha és amennyiben ezt a kormányzat pénzügyileg megfinanszírozná, akkor ezeknek a kollegáknak lehetne peren kívüli egyezség, ezekkel a kollegákkal is lehetne peren kívül egyezséget kötni, megszüntetni a pereket, és elengedni õket közös megegyezéssel nyugállományba. Persze felmentéssel, közös megegyezéssel. Úgy tudom, hogy a minisztérium vezetése bekérte ezt a felmérést, tehát csinált ilyen felmérést és felülvizsgálatra ismételten bekérte, hogy a határõrségnél hány fõt érintene. A mi tudomásunk szerint 160 per van folyamatban, vagy lenne folyamatban pillanatokon belül. Még egyet szeretnék megkérdezni, mely szintén per tárgya lehet, és ez érinti a belügyi összmunkavállaló kört, mintegy 60 ezer embert. Amikor a Parlament döntött a 13. havi elvételével kapcsolatban, akkor ez a jogszabály 2004. február 1-jén lépett hatályba. Én nem azért, mert tudtam, hogy Ön mit fog mondani, de mi csináltunk egy listát, hogy milyen levelekre nem kaptunk választ. És ebbe ez is benne van. Mi feltettük azt a kérdést, hogy vajon hogyan gondoskodik a minisztérium vezetése a 60 ezer munkavállalóról, a 2004 januárját illetõ rész 13. havi, egytizenketted részével. A törvény február elsején lépett hatályba. Azt mindenki elismeri, hogy a munkavállalóknak igaza van. Egy hónapra esõ 13. havi jár az összes munkavállalói körnek. Egyelõre. Addig, ameddig jogszabályt nem módosítanak. Én tudom, hogy jogszabályt pillanatok alatt lehet módosítani, de egyelõre ez még nincs beterjesztve sem. Tehát, magyarul azt szeretném Öntõl megkérdezni, hogy mikor kerül kifizetésre, mert, hogy ne mást érjen vád, én Bárdos Juditként vállalom, hogy pert indítok a 2004. januárra esõ 13. havi egytizenketted részéért. Köszönöm.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Államtitkár Úr! Néhány felvetésére azért szeretnék válaszolni. Nagyon szívesen megnézném azt a listát, amely tartalmazza azokat a megkereséseket, amikre nem reagált a Belügyminisztérium. A 13. havi illetmény egytizenketted részének a kifizetése ügyében augusztus 5-én a politikai államtitkár, igen az lehet, de akkor azt kell mondani, hogy a megfogalmazott válaszban vita van közöttünk, de, hogy nem történt rá reagálás, az ezek szerint nem pontos. Tehát válaszolt rá államtitkár úr, lehet ezt a jogszabályi helyet különféleképpen megítélni, nem tudom, hogy ki az, aki ebben egységes álláspontot fog kialakítani. A mi értelmezésünk szerint az egytizenketted része a 13. havinak nem jár, hisz visszamenõlegessége a törvénynek nincs. Én nem vagyok jogász, de láttam a levelezést, meghallgattam a véleményeket róla, s ebbõl kialakult a Belügyminisztériumnak az álláspontja. Hogy a Határõrségnél milyen perek vannak folyamatban, én errõl nem tudok, mindenesetre, amit felvetett, az teljesen logikus, és mi magunk is így gondoljuk. Ha ebben az évben voltak olyan átszervezések, amik létszámcsökkenéssel járnak, még, hogyha a Pénzügy-minisztérium nem is mindenben osztja ezt véleményünket, mi szeretnénk ennek az egyszeri költségeit a belügyi intézmények számára megszerezni, hogyha használható ez a fogalom. Hogy ebben érintett a Határõrség, a Rendõrség és az Oktatási Fõigazgatóság. Elindult már itt egy olyan folyamat, ami a sokat hangoztatott hatékonyság javítása érdekében született meg. Ezeket az intézkedéseket az intézmények végrehajtották, reményeink szerint lesz is mindegyiknek a következõ években megtakarító ereje. Tehát az idei átszervezésnek az egyszeri költsége, a mi felfogásunk szerint megtérítendõ az érintett belügyi szervek számára. Volt erre már korábban is egy elképzelésünk, a zárszámadási törvény részeként hogyan, lehet ezt biztosítani. Amennyiben ez nem sikerül, és úgy tûnik, hogy a zárszámadási törvény lezárult, ebbõl következõen azt módosítani már nem lehet, keressük annak a megoldását közösen a Pénzügyminisztériummal, hogy hogyan lehet mégis ezt megtéríteni, hogyha az idei költségvetés tartalékaiból, hogy más forrásból nem, akkor pedig mi is arra törekszünk, hogy a jövõ évi költségvetési törvényben szereplõ 23 milliárd forint terhére kellene ezt az összeget az érintettek számára megtéríteni. Addig pedig valamilyen formában ezt a néhány hónapot át kell vészelni.
Az 5 % értelmezési ügyében kiadhatunk egy ilyen intézkedést, de ezt nagyon óvatosan kell tenni, mert elõször is, hogy ne legyen 2-3 féle, másrészt pedig mindenhol már végrehajtották az 5 %-os illetménykiegészítés-emelkedést, és a szervek ebbõl következõen saját maguk tudták értelmezni, hogy ez kire, hogyan vonatkozik. Ha mégis tudnak olyan állománycsoportról, akire ezt nem hajtották végre az érintett fegyveres szervek, akkor én errõl szeretnék kérni egy tájékoztatást, és utána állástfoglalunk és meg lehet tenni egy hónappal késõbb is, hogy valaki esetleg kimaradt volna belõle. Gondolom, hogy ha többnek akartak adni, akkor nem fognak panaszt tenni. De ezt követõen nagyon szívesen fogjuk értelmezni, de miután lezárult a bérszámfejtési munka, szerintem mai nap ennek sok értelme már nem lenne. Köszönöm szépen.
 
Nagy Gábor úr, elnök, Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete:
Államtitkár Úr szeretnénk tételesen megkérdezni, hogy, amit a Kertész úr kérdezett, a 117 szolgálat 111 napra csökkentése és az ehhez szükséges 1,2 milliárd forint bekerült vagy kikerült a költségvetésbõl? Köszönöm.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Erre utaltam, hogy erre nem tudok most kapásból választ adni, mert az önkormányzati költségvetést nem én tervezem. Tudom, hogy ez nem mentség, és itt most a Belügyminisztériumot kellene, hogy képviseljük, utána kell néznem, Nagyon szívesen felhívom valamelyikõtöket, elmondom, hogy hol tartunk, de hogy az ÖGF-nél ez a tervezõi munka melyik szakaszban van, ráadásul önálló fejezet az önkormányzati szektor jövõ évi költségvetésben, hogy abban milyen soron található meg, arra nem tudok kapásból válaszolni.
Ezek szerint Te nem találtad meg. Jó erre szeretnék akkor külön reagálni, valamelyikõtöket felhívom és elmesélem.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Bocsánat, van olyan az asztal körül, aki erre tud valamilyen ismerettel?
 
Farkas László úr, fõtanácsos, BM Önkormányzati Gazdasági Fõosztály:
Utána fogunk nézni az Önkormányzati Gazdasági Fõosztály részérõl, és természetesen, írásban fogunk tudni válaszolni erre.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Tessék parancsolni!
 
Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, PM Rendvédelem Pénzügyi Igazgatás Osztály:
Tisztelt Érdekegyeztetõ Tanács! Ha már többször megszólíttattam, kénytelen vagyok megszólalni, csak a jegyzõkönyv kedvéért. Azt hiszem olyan nincs, aki engem, sajnos ne ismerne. Haladó hagyományokhoz híven most sem tudok semmi jót ígérni, nem tudok arról, hogy hol tartanak a tárgyalások. Én úgy tudom, ez a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium felsõ vezetõi között folyik a konzultáció arról, hogy milyen forrásból lehet esetleg ezeket a juttatásokat rendelkezésre bocsátani. Való igaz, hogy a 2003-as zárszámadás elfogadása elõtt volt errõl szó, erre nem került sor, erre nincs mód, úgyhogy egyéb lehetõségeket kell keresni, továbbra is folyamatban van. Köszönöm szépen.


 
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Hölgyek Urak! Most úgy tûnik nekem, hogy kifogytunk a megszólalási lehetõségekbõl. Van még valakinek szándéka? Én a magam részérõl abban a hitben voltam, hogy még hogy ez az egyebek volt, de hát tekintsük úgy, ez az egyebek volt, és akkor, akinek még van, azt most jelezzük már, hogy mégis mire számítsunk, tehát hány megszólalásra, három kezet látok, négy, öt, tehát párosával is, de gondolom egyszerre el tetszik tudni mondani. Parancsoljon.
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Tehát egyrészt a jegyzõkönyv számára, nagyon sajnáljuk, hogy még ma sem látszanak a fedezeti oldalon a munkaidõ csökkentés esetleges lehetõségei, hiszen jelenleg a 24-48-ban dolgozó kollegáink az Unióban a legtöbb óraszámot teljesítik havonta ténylegesen, ez a munkaidejük. Az iroda elhelyezése...
 
(KAZETTACSERE)
 
... Az, hogy két-három évente költözünk, az a kisebbik gond. A nagyobbik baj az, hogy a finanszírozását nem teremtik meg, ami le van írva jogszabályban. Mi a Belügyminisztériummal állunk jogviszonyba. Mai napig a Németvölgyi út 41-be van egy érvényes szerzõdésünk, amit az akkori minisztériumi vezetés kérésére, tehát BÉT jegyzõkönyv, van errõl szó szerinti, költöztünk át a Visegrádi utca 116-ba, megfelelõ környezetbe. Ezekhez képest ugye, a tavalyi évben felmerült, hogy a Belügyminisztérium nem óhajtja ezt tovább fizetni, majd januártól „rálöcsölt” az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságra, ahonnan nemrégiben kaptunk egy levelet, hogy a jövõ évi csökkentett költségvetésükbõl nem tudják tovább fizetni az iroda elhelyezését. Kérdésem az lenne, hogy ezek után költözzünk le az aluljáróba? Vagy milyen megoldási lehetõségek vannak, hiszen, amit évek óta a Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság fel tud ajánlani egy objektumot, a XXII. kerületi Kápolna utcában, az annyit jelentene, hogy az alkalmazott napi 6 órát utazna munkábajárás címén és személyesen mi is 4 órát, naponta. Tehát, ez úgy hiszem nem megfelelõ. Arról nem beszélve, hogy ennek a költségeit is ki fogja fizetni. Az újabb költözésnek, felmerültek esetleges objektumok, ami belügyi objektum, számunka, ha errõl folytatunk tárgyalásokat elfogadható az is, mert nyilván egy költség-takarékosabb megoldás lenne a belügy számára, mint egy civil cégtõl bérelt irodaépület. De, akkor is a Belügyminisztérium adta az ötletet, hogy mi menjünk oda. Nem értjük ezt, hogy évrõl-évre tolnak odébb bennünket, nincs egy normális, nyugodt helyünk. Köszönöm.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Bocsánat. Én úgy értettem, hogy elhelyezési problémával. Nem tudom, Önökkel pontosan azt fogják csinálni, amit Önök hagynak magukkal. Félreértés ne essék. Hát, nem kell beleegyezni abban az esetben, ha alternatív hely nem megfelelõ. De, úgy gondolom, hogy ebben az ügyben ez problémaként merül fel, akkor én megkérem a Korbuly András titkár urat, hogy a eddigi elhelyezésüket biztosítókkal kezdeményezzen megbeszélést. Az meg, hogy a munkahely változik, erre most nem tennék megjegyzést. Persze. Én Mátraszõlõs községbõl járok ide be, de még sosem jutott eszembe, hogy a Belügyminisztériumot közelebb kéne vinni Mátraszõlõshöz, csak azért, mert távol lakom. De, nyilván az elhelyezésben valami tisztességes alkut lehetne tenni, közvetíteni tudunk benne, felhívjuk a figyelmét annak, aki az elhelyezésrõl gondoskodik, hogy Önök számára egy szimpatikusabb elhelyezési verzióval álljanak elõ, hátha ebbe tudunk segíteni.
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Már jeleztem, hogy két témában szeretnék az egyebekben szólni. Az egyik az, hogy tulajdonképpen a leépítési mûhelyek ügye már sorra került, a másik pedig november 5-ig kell minden szervezetnek válaszolni erre a Jenei úr megkeresésére. Ez a belügyi pihenõházak, tartalékvezetési pontok, stb-nek a sorsa. Most annyit kell tudni ezekrõl a dolgokról, hogy ez nem feltétlenül csak pihentetésre szolgál, kiváltja az albérletet, sok esetben kiváltja az átvonuló szállást, sok minden mást. De jórészében ez a belügyi, illetve nem is mondhatom, hogy a Határõrségnek, hanem a teljes belügyi állománynak biztosít valamiféle pihenési lehetõséget a mai, – hogy mondjam – turisztikai árakhoz képest egy viszonylag olcsó áron. Na most, azt hiszem meg lehet vizsgálni, hogy a Belügyminisztériumon belül, tehát nem csak a Határõrség vette ezt igénybe, akár más pihenõházat, hanem más belügyi szervezetek is. Ezzel kapcsolatos gondunkat úgy szeretném megfogalmazni, – tegnap véletlenül láttam az „Élesben” címû TV mûsort – szintén szóba került a, nagyon finoman fogalmazva magyar üdülési vagyon „lenyúlása” és a csekkek, az üdültetési csekkek helyzete, ha mi most elvesszük ezeket az utolsó pár száz forintos lehetõségeket, a belügyi üdülõk olyan áron mûködnek sajnálatos módon, amit az állomány jó része nem tud megfinanszírozni, akkor tudjuk-e ezt kompenzálni úgy, ahogy az amerikai vagy a bankok stb-k vásárolják meg igazán ezt az üdültetési csekket, amik valamikor SZOT üdülõk eladása, meg mi kapcsán üdülési alapítvány jött létre, és nem igazából a közszféra. Tudunk például ezek helyett adni minden egyes dolgozónak vagy legalábbis X-Ft alattinak üdülési csekket? Nem. Nincs betervezve a költségvetésbe. Meg lehetne a lehetõség rá, hogy ezt megtegyük. Úgy gondoljuk, hogy ezekbõl nemcsak az ingatlanok miatt, hanem ezeknek az értéke abban van, hogy azt a réteget, aki már a belügyi üdülõt sem tudja megfizetni, és netán pár évente el akar menni pihenni, azt segítsük hozzá, hogy ezek a nem nagy költséggel járó objektumok megmaradhassanak. Lehet nyilván kompromisszumokat kötni, mert van olyan szakszervezet, aki megfelelõen gazdag, ehhez hozzá tud járulni, vagy át tud venni akár objektumot, de nagyon nehezményezzük azt, hogyha szociálisan érzékenyek vagyunk, akkor ezt utolsó lehetõséget is elvesszük a minisztérium dolgozóitól, vagyis nem a minisztériumi dolgozóktól, hanem a sarki rendõrtõl kezdve az összes dolgozótól. Köszönöm szépen.


 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A mûhelyszolgálathoz kapcsolódóan csak egy megjegyzést még. Nem függ össze a létszámcsökkentéssel az, hogy az én szakmai véleményem szerint a gépjármûvek javítását rövid idõn belül a piaci szereplõkkel kell elvégeztetni. E mögött nem az van, hogy itt mindenképp szeretném a közalkalmazotti állományát csökkenteni, legalább azokkal, akik a mûhelyekben vannak.
A másik az üdülés, az sokkal izgalmasabb. Megfigyeltem már az elmúlt években, hogyha bármilyen, a szociális területünkhöz kapcsolódó körlevelet adok ki, abból azt a következtetést vonják le, nemcsak a munkavállalói oldalon, hanem még a szakmai területen lévõk is, hogy azt meg akarom szüntetni, fel akarom számolni, tönkre akarom tenni, és hol van akkor a kompenzáció cserébe. Szeretném most is aláhúzni, szó sincs errõl. Azt fogadjátok el tõlem, hogy képtelenség a jelenlegi belügyi hétvégi pihenõi, üdülõi hálózatért harcolni, ha nem tudom megmondani azt, hogy hány ilyen ingatlanunk van. Ezekben az ingatlanokban hány ember dolgozik, mennyi a ráfordított éves költség, mennyibe kerülne a felújítás, milyen a kihasználtsága és lehetne ezeket sorolni. Csak végre arról van szó, hogy kapjunk végre tiszta képet belügyi szinten intézményenként, ingatlanonként, hogy mekkora az a költségvetési támogatás, amit ráfordítunk, mekkora az a bevétel, ami reálisan tervezhetõ . Ez semmilyen összefüggésben nincs azzal,  hogy amikor megérkeznek ezek a válaszok, akkor minden másodikra rábökünk, hogy akkor ezt tessék bezárni, tessék eladni. Viszont azt sem lehet, hogy több száz millió forintos többletráfordítással tartjuk meg ezeket az ingatlanokat és nem tudjuk megvédeni, hogy miért. Van ezek között nagyon sok olyan, – mint ahogy említetted – több funkciót tölt be, semmilyen veszély, nem hiszem, hogy ezeket érintené. Vannak közöttük olyanok, amik 5-8-10 %-os kihasználtsággal vannak. Akkor én most viszont felteszem a kérdést, mint aki az egész költségvetésért felelõs, hogy fenn lehet-e tartani ezeknek az objektumoknak a költségvetési támogatást. Vagy kötelezzük az intézményeknek gazdáit, az ingatlanoknak kezelõit, üzemeltetõit, hogy találjon ki olyan mûködtetési formát, amivel ezeknek a létjogosultsága megvédhetõ. Ha nem, akkor való igaz, elég szigorú lesz jövõre a költségvetési törvény, ezeknek az ingatlanoknak a hasznosítását a Kincstári Vagyoni Igazgatóság magához fogja venni. Amennyiben viszont nem állnak rendelkezésünkre objektív adatok, nem tudunk felkészülni újfajta mûködtetésre, akkor valóban azzal kell majd szembesülni, nem azt, hogy kompenzáció lesz cserébe, hanem egyszerûen, mint az állami vagyonnak képviselõi, a KVI ezeket az ingatlanokat elveszi és értékesíteni fogja. Csak errõl van szó. S hogy egy ellenpéldát is mondjak, ezért két évvel ezelõtt „hál Istennek” a gödi ingatlant sikerült visszacsempészni a belügyi üdültetésbe, miközben egyébként hajszálon múlt, hogy értékesítése meg nem történt, találtunk az önkormányzattal egy olyan formát, amiben ennek a kapacitásnak egy részét a belügyi dolgozók igénybe vehetik. Tehát, csak ezt szeretném ellenpéldaként felhozni. Szó sincs errõl, egyszerûen szeretnék tiszta képet látni arról, hogy ez a szektor ma a Belügyminisztériumban hogy áll.
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Államtitkár Úr! Nagyon rövid leszek. Legalábbis megpróbálom. Az elsõ kérdésem az, hogy 2005. évben vagy pedig ebben a kormányzati ciklusban lesz-e rá reális lehetõség, hogy ne csak a reálbérekrõl, hogy reálbér-csökkenésrõl, vagy szinten tartásáról tárgyaljunk, hanem az európai uniós bérfelzárkózásról is tudjunk tárgyalni. Nem csak anyagi vonzatában, akár elméleti síkon is. A másik kérdésem az tárgyszerû lesz, hasonló jellegû, mint ami az elõbb elhangzott, az RSZKK sorsáról. Felmerült a Belügyminisztérium vezetésében, hogy az RSZKK-t felszámolják, eladják, pedig más formában üzemeltetik? Köszönöm szépen!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Az elsõ kérdésre csak általánosságban tudok válaszolni. Semmi akadálya nincsen annak, hogy a következõ 6-8-10 évnek a bérfejlesztési ütemtervérõl tárgyaljunk. Ennek viszont kötelezõ ereje nem lesz. RSZKK ügyében szerintem Sipos úr tud némi választ adni, Õ az ORFK gazdasági fõigazgatója, a Belügyminisztériumban nincs olyan ötlet, elõterjesztési javaslat, amely az RSZKK átalakításáról szólna.
 
Dr. Sipos Gyula r. dandártábornok úr, fõigazgató, Országos Rendõr-fõkapitányság:
Államtitkár Úr! Ami az RSZKK-t illeti, valamennyi objektumunknak vizsgáljuk a hozamát és vizsgáljuk azt, hogy milyen ráfordításokat igényel. Ez egy rendkívül drágán életben tartható objektum, amely rendkívül értékes telken, de nagyon „gyatra” felépítménnyel bír. És úgy gondolom, minekután az állománynak egy meglehetõsen szûk köre az, aki ennek a javait élvezi, újra kell gondolni ennek a hasznosítását. Akár szervezeten belül, akár kívül és az való igaz, hogy vizsgáljuk. Köszönöm szépen!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Államtitkár Úr! Nos, én megint rövid leszek. A Független Rendõr Szakszervezet nem fog azzal egyetérteni, hogy ennek az objektumnak az eladásával, vagy más formában történõ üzemeltetéséhez hozzájáruljon. Azt hiszem, hogy az összállomány érdek. Nem beszélek arról, hogy a Belügyminisztérium, az Országos Rendõr-fõkapitányság különbözõ központi rendezvényeket ott szervezi meg. Szinte csak már ez a lehetõség van, lásd most a Nyugdíjas Nap is ott zajlott le, de minden országos szintû rendezvény ott van. A Hszt. elõírja, hogy a hivatásos állományú dolgozóknak a felmérését és a heti két óra sportolási lehetõségét biztosítani kell. Azt hiszem, hogy kevés ez az objektum erre, de egy nagyon kis szeletét viszont teljesíti. Ezt még fejleszteni kéne, ezt az objektumot, nem hogy csökkenteni, eladni, vagy más formában üzemeltetni. Úgyhogy, én arra kérem a minisztérium vezetését és az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetését, hogy erre külön összeget biztosítson, hogy ennek az intézménynek fejlesztésére szükség van, mert én azt hiszem, hogy a kapitányságok, vagy akár a Budapesti Rendõr-fõkapitányság nincs olyan anyagi kondícióba, hogy egy különálló sporttelepet tudjon üzemeltetni, vagy pedig civil sporttelepeket tudjon megfizetni azért, hogy a kollegáknak a törvényben meghatározott sportolási lehetõségeit finanszírozza. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Ehhez kapcsolódva én kérem az Országos Rendõr-fõkapitányságot, hogyha a felmérés megtörtént, írásban szíveskedjen tájékoztatni, hogy utána tudjunk véleményt mondani.
Visszatérve. Elnézés Államtitkár Úr! A határõr, tehát a nyugdíjazáshoz. Tehát, ez nekünk nagyon sürgõs, illetve nem nekünk, hanem a kollegáknak. Hiszen ezek a kollegák azért akarnak nyugdíjba menni, mert ebben az évben kaptak jubileumi jutalmat, és a lehetõség, a jubileumi jutalom mértékéhez kötõdik. Nekik a határidõ december 31. Magyarul, ha december 31-ig nem tudják, vagy nem lehet elmenni felmentéssel nyugállományba, akkor a következõ évben nekik ez a jogosultságuk nincs meg. Ez az egyik. Másik, ehhez csatlakozik, hogy nem tudjuk, hogy a Szolgálati Törvény módosítása mikor kerül a Parlament elé, amely a nyugdíj rögzítésének az intézményét vezeti be. Tehát, gyakorlatilag ugye azt ígérte a munkáltató, a Belügyminisztérium vezetése, hogy még ebben az évben elfogadja a Parlament a Szolgálati Törvény második ütemû módosítását, amelybe benne van az a lehetõség, hogy 25 éves szolgálati viszony betöltése után január 1-jével kérhetõ a nyugdíj rögzítése. A harmadik pedig, hogy tájékoztatom mind a munkavállalói, mind pedig a munkáltatói oldalt, hogy november 3-án 13 órakor, dr. Sárközy Tamás, a Belügyminisztérium színháztermében tart egy elõadást kormánybiztosként, két órás tájékoztató elõadást a közigazgatás átszervezésérõl, a közigazgatás reformjáról. Tisztelettel meghívok mindenkit és arra kérem a minisztérium vezetését, adott esetben biztosítsa a kollegáknak is a lejövetelt munkaidõben, hiszen evvel elejét lehet venni olyan sokféle fajta mende-mondának, amely a jelenleg folyó létszámleépítést is ehhez a munkához köti. Amely nem igaz, hiszen a Sárközy Tamás az elmondása szerint 2005. december 31-éig kapott határidõt ennek a munkának az elvégzéséhez. És ha már itt tartunk, akkor azt szeretném elmondani, hogy bizonyos feladatok kiszervezése a közigazgatáson kívülre, hogy mondjuk egy gépjármûjavítás, de mondhatnánk bármilyen takarítási tevékenységet, az nem biztos, hogy dologi tekintetében megtakarítást jelent. Ezért szíves tájékoztatásunkat kérjük a tekintetben, hogy bizonyos feladatokat kiszerveznek, azt milyen összegben veszi vissza a cég. Tehát bármelyik szerv, aki egy feladatot kiszervezett, és a vállalkozói szférából veszi meg. Nehogy úgy járjunk, mint a Belügyminisztériumban, amikor kiszervezték a takarítást, 15 millióval többe került a dologi költség, mint amikor megvették a takarítást ugyanerre a feladatra. A kettõ nem ugyanaz. Tehát akkor lehet kiszervezni igazából, hogyha ez olcsóbba kerül. Köszönöm szépen.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Ha egy mondatot megengednek Sárközy Tamás elõadásához. Közigazgatási Államtitkár Úr döntött a kérdéssel kapcsolatban, részben hozzájárult ahhoz, hogy önkéntes alapon minden érdeklõdõ, aki kiváncsi Sárközy professzor úr elõadására, az ebben az idõben meghallgathatja. Köszönöm.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Államtitkár Úr! A Hszt. módosítás ügyében Zsinka úr fog majd tájékoztatást tartani. A másik két téma, a kiszervezés. Persze, hogy nem lehet erre általános választ adni. Vannak olyan körülmények, amikor rákényszerít bennünket az élet. Vannak olyan körülmények, amikor magasabb minõséget szeretnénk, és egyébként vannak olyan szolgáltatás-vásárlások, amelyek kevesebbe kerülnek mint korábban saját alkalmazottal. Hiszen egy vállalkozó érdekelt egy alacsonyabb létszámban, meg tudja oldani az új technikának a beszerzését, és tud élni  hitelfelvétel lehetõségével, de lehetne ezeket még sorolni, ami egy költségvetési kereten belül mûködõ szervezeti egységnél nem létezik. De errõl nagyon szívesen bármikor, ahogy alakulnak a részletek, adok tájékoztatást. A Határõrség ügyében tökéletesen igaza van, Ezt messze egyformán látjuk. Nekünk is nagyon rossz az, hogy a bizonytalanság húzódik. Mindenhonnan kapjuk a visszajelzést, azt várják a vezetõk, azt várják az érintettek, minél elõbb dõljön el, hiszen most már lassan fél éve húzódik ez az állapot. Én is tudom, hogy ezt december végéig ennél az állománykategóriánál is feltétlenül le kell zárni. Én nagyon remélem, hogy néhány hétnél tovább ez nem fog tartani. Addigra meg kell, hogy szülessen a köztisztviselõi törvénynek a módosítása, a Prémium programot el kell, hogy fogadja a Kormány, el kell, hogy dõljön a béremelésnek a mértéke, és a Pénzügyminisztériumnak akár könnyû, akár nem, de állást kell foglalni az egyszeri költségek finanszírozásában. De azt sem várhatja el tõlünk senki, hogy egy olyan elõterjesztést készítsünk, ami bizonytalan adatokra épül, én egy embernél többnek az elbocsátására nem tennék javaslatot, mint, amit feltétlenül muszáj. Ezeket a tételeket viszont tisztázni kell, ezekbõl fog összeállni a Miniszter Asszony számára a javaslat, akkor születik meg a döntés, nagyon remélem, hogy ez jóval kevesebb lesz, mint amitõl itt a Belügyminisztériumban sokan félnek.
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Tisztelt Államtitkár Úr, Kedves Kollegák! A Hszt. módosítási csomag szakmai egyeztetése lezajlott. Szeretném bejelenteni, hogy a jövõ heti közigazgatási államtitkári ülésen megtárgyalásra kerül és a Kormány útján beterjesztésre kerül a Parlament elé. Ez a szakmai csomag tartalmazza mindazokat a BÉT ülésen bevállalt munkáltatói oldal részérõl a szakszervezetek által felvetett problémákat, kérdéseket, amelyeket javasoltatok, hogy szerepeljenek ebben az anyagban. Így szerepel természetesen a hivatásos állomány nyugdíjra jogosult részének a december 31-ei állapotnak megfelelõ nyugdíjrögzítése, illetve szerepel a HTFSZ-nek az a különös kérése is, hogy a munkáltatói támogatáshoz, minél jobban kanalizáltan tudjanak hozzáférni. Úgyhogy én azt remélem, hogy január 1-jei hatállyal ez a törvénymódosítási csomag az alkotmánybírósági és egyéb részeivel együtt hatályba lép.

 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Kérdezem, hogy van-e olyan kérdés, amely az egyebekben foglalkozni kíván. Úgy látom, hogy nincsen. Akkor én röviden végigfutnék azon, ami itt felvetõdött, de egyfajta megállapodásként mégis csak a mai napon rögzíteni kéne. Az egyik, hogy erre Jenei úr az önkéntes felajánlást tett, hogy a központi költségvetést tárgyalásának megfelelõen egy tárgyalási ütemtervet készít nekünk, és ez alapján próbálnánk, törekszünk, ha Önöknek ez a szó megfelelõ, megállapodni január 31-éig minden olyan kérdésben, amelyet a központi költségvetés érdemmel befolyásol. Kérdezem, hogy elfogadható ez a felajánlás így „a törekszünk január 31-éig” kifejezéssel? Gondolkodtam ezen a szón is, de ha ezt vállaljuk, akkor kölcsönösen olyan mozgástér-szûkítést hajtunk végre, amely ugye, nem feltétlenül indokolt ezen a mai napon. Én jobban szeretném persze ezt szót, de hát kinek, kinek mérlegelnie kell, És mi van, ha mégsem? Akkor, ha ez így mindenkinek elfogadható, akkor úgy tekintem, hogy ebben megegyeztünk. Jenei úrtól kérném, írásban mindenki meg fogja kapni és úgy gondolom, ha az ütemterv elkészült, akkor a következõ ülést már ennek megfelelõen hívjuk össze, valakinek kifogása, vagy panasza van, azt kérem a titkár úrnál menetrendszerûen azon nyomban elintézni. Ami itt elhangzott és én javasoltam, hogy a nagyobb horderejû javaslatokat írásban, és az erre adott válaszokat is írásban. Én ezt így megkérdezném a végén, hogy Önöknek elfogadható-e ez a dolog. Hozzá szeretném tenni, hogy ez azzal jár, hogy amennyiben én itt értesültem, minden ülésrõl itt szó szerinti jegyzõkönyv készül. Én azt hiszem, hogy a szó szerinti jegyzõkönyvrõl bizonyos üléseknél le lehetne mondani abban az esetben, ha különben az érdemben tárgyalt napirendek, azok írásban történnek meg. Tehát az elõkészítésük és a válaszuk is. Hozzá szeretném tenni, hogy, ha csak egy valaki kéri, hogy legyen szó szerinti jegyzõkönyv, akkor természetesnek tartom, hogy legyen. Jó drága, de legyünk õszinték, rengeteg jegyzõkönyvet olvastam, ami szó szerinti. A legtöbb ember azt szokta benne megnézni, amit õ maga mondott. Ha ezek különben körbejárt, kibeszélt és egy-egy kérdésben nyugvópontra került ügyek, akkor nem feltétlen szükséges 100 oldalas szó szerinti jegyzõkönyv. De szeretném hozzátenni, hogyha csak egyvalaki kéri, akkor úgy gondolom, akkor indokolt. Mert a bizalom minden pénzt megér természetesen.
Kérdezem, hogy elfogadhatónak tûnik-e ez a javaslat, vagy törekedjünk-e a nagyobb horderejûeket írásban rendezni, s a végén valamilyen megállapodással zárni, s ezekre nézve emlékeztetõt írni, hiszen arra ott lesz. Vagy ez nem fogadható és maradjunk a jobbára szóbeliségen és utólagos szó szerinti jegyzõkönyvön épülten? Parancsoljon.
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Államtitkár Úr! Én azt javasolom, hogy ez párhuzamosan haladjon, eddig is mûködött, hogy írásban is letettünk az asztalra valamit, de maradjon a szóbeliség is. Azt hiszem, hogy az nagyon fontos. Tehát párhuzamosan a kettõ rendszert üzemeltessük.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Nem is tudjuk másképp, az egyebek az errõl szól. Parancsoljon. Judit.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Én is felvállalom a szakszervezet nevében, hogy a jegyzõkönyvet legépeltetjük.
 
Juhász Gábor úr, levezetõ elnök:
Akkor ez a probléma megoldódott, én úgy tekintem.
A tûzoltók elhelyezése az egy probléma volt, akkor ebbe jó szolgálatiként közremûködünk.
És szerintem az egyik legnagyobb horderejû kérdés, és ez a belügyi pihenõházak, üdülõk, és jóléti intézmények hasznosítása. Itt pedig én azt javasolnám, hogy mivel a vezetõk is ugye, elsõsorban ebbõl a helyzetbõl adódóan és a pénzügyi vezetõk nyakába szakad a felelõssége, kötelessége, szerintem elkerülhetetlen cselekvési kényszere, hogy felülvizsgálják  a náluk folyó munka és hozzáteszem, hogy a pihenés is, milyen hatékonysággal történik, azt javaslom fontolják meg, hogy nem alakítanánk ezen plenárisan kívül egy munkacsoportot, aki ezt a dolgot áttekinti. És ebbe a dologba úgyis csak folyamatába lehet. Tehát, ha elkészül adott esetben az RSZKK-ról, vagy bármi másról valami vélemény, hát mindenki tudja, hogy ez egy máig is pihenõ harci alakulat-e, aki ott van, vagy egy nagy kihasználtsággal mûködõ ház. Én azt szeretném, hogyha ide, csak egy olyan javaslat kerülne, amibe többé-kevésbé az illetékes vezetõk és illetékes szakszervezetek valami közös elképzeléssel jönnek. Szerintem az mindenkinek belátható, hogy bizonyos hatékonyságon alul fenntartani ezeket az intézményeket, egyszerûen nem megy. Elõbb-utóbb ki fog kerülni a Belügyminisztérium hatáskörébõl. Szeretném mondani, ugye ez egy nagy tendencia. Hát szerintem a belügyön kívül nem igen tudta megõrizni ilyen mértékben más senki. Azt szeretném mondani, hogy erre úgy „vadásznak”. Ha jók az emlékképeim, én voltam költségvetési bizottsági tag is, ez mindenkinek egy hihetetlen érdeke lenne, ha ezeket a külvilág felé, a Belügyminisztérium és szakszervezetei prezentáltan tudja mondani, hogy hihetetlen pihenés folyik ezekben, és nélkülözhetetlen, mert, hogy a törvények, megállapodások rögzítik, hogy ez a dolgozóknak jár. De akkor tessék szívesek közremûködni benne, hogy ezek így is legyenek. S amelyek mégsem így vannak, azért van néhány gyenge pontja ennek a dolognak, ezt szerintem mindnyájan tudjuk, érezzük, azokon pedig megoldást kell találni. A megoldásnak sok verziója van, el is hangzott, hogy milyen szép lenne, hogy, ha a Belügyminisztérium több pénzt tenne hozzá, de persze az is szép lenne, ha a szakszervezetek a saját zsebükbõl tennének hozzá, sõt még az is elképzelhetõ, hogy az azt igénybe vevõ dolgozók fizessenek érte többet. De nem hiszem, hogy mondjuk ezeket a szépségeket egymástól kellene, hogy elvárjuk, praktikusan a mûködési költségei is ismertek egy-egy ilyen pihenõháznak vagy objektumnak, a kihasználtsága is ismert, akkor ez alapján kell törekedni arra, hogy összerakjuk a mûködtetéséhez szükséges forrásokat, és könnyen benne van, hogy egy része ezeknek, olyan mûködési modellben mûködjön a jövõben, amely a mûködéséhez szükséges források elõteremtésében nagyobb felelõsséget vállal, mint, ami eddig volt. Hát azért efelé halad a világ. Azt hiszem, hogyha ebben a munkavállalói oldal partner, akkor lényegesen jobban jár, mintha az ellen fog harcolni, amit majd a munkáltatói oldal kitalál. Hát én ebben egy szorosabb együttmûködést javasolnék, ha Önöknek ez elfogadható.
Én azt javasolnám, ha ez a munkacsoport dolog megy, akkor a titkár úrnál kelljen bejelentkezni, hogy hogyan akarnak részt venni ebben, ki akar, ki ambicionálja, hiszen nem lehet kötelezõ, és úgy gondolom, hogy errõl az oldalról pedig Jenei úrnak kellene azt vállalni, hogy aktuálisan egy-egy részhez tartozó pihenõházak ügyét azt majd ki fogja egyeztetni mindazokkal, akik ott a másik oldalról bejelentkeztek. És én úgy hiszem, hogy így elejét lehetne venni egy kölcsönös vádaskodásnak. Azt meg tudomásul kell venni, hogy legkésõbb a jövõ év közepére, ezek nyugvó pontra kell, hogy kerüljenek, mert valamit kell velük csinálnunk. Senkinek se jó, ha azért úszik el, mert mi itt harcolunk rajta, hogy akkor most kit illet a pihenésnek a joga. Ez egy kölcsönös veszteség, ha nem vagyunk ügyesek.
Az EU bér felzárkózásról szóló elvi tárgyalásokat, én pártolnám, hogy legyenek ilyenek, elvi alapon. De szeretném elmondani, hogy ezt körülbelül olyan, mint hogyha ezzel párhuzamosan a GDP növekedésrõl nyitnánk egy ilyen szakmai konferenciát, mert kb. a teljesítõképesség és a jövedelmezõség, hát akkor ez a két oldala van. De szerintem nincsen ennek semmi akadálya. És nemcsak arra szeretném, ha kiterjedne, hogy az EU bérfelzárkózás ügye, hanem én pontosan tudom, hogy akiknek ebbe az országban fegyverük van, másként mondom, akik ennek az országnak felajánlják, hogy az életüket adják adott esetben a szolgálatért, azoknak számos olyan elõjoguk van, amelynek az egyenlõsége azért tudomásom szerint éppen megbolydulni látszik egy kicsit. Most éppen a katonák javára. Hát ezt csak azért mondom, mert õk most nincsenek itt az asztal körül. S én úgy hiszem, hogy az ilyesfajta tárgyalások azok lehetõséget kell, hogy szolgáltassanak a dolgozóknak arra, hát ezt úgy a maga országos valóságába, s amennyiben ez nekik nem tetszik, akkor ezen valóságon belül ugye jelezzék, õk csak ezen oldal felé tudják jelezni. Jelezzék azt, hogy igényt tartanak, hiszen az élet egyenlõ, akkor bizonyos értelemben azért a szolgáltatásért, amit Önöktõl elvárnak, nyújtott díjazás, vagy kiváltságok mértéke és valahol hát kiegyenlítõdve kellene, hogy megvalósuljon, úgyhogy én ezt támogatom. Hozzá szeretném tenni azt is, hogy konkrét eredményt ne tessék ettõl várni, ha arra tetszenek fölhasználni, hogy abszolút politizálnak a dologban, akkor a másik oldalról már nem lesz mit tenni, el kell utálni a javaslatokat. Tehát én inkább arra szeretném ezt felhasználni, hogyha tehetek én erre javaslatot, hogy akkor nézzük meg, hogy a belügyön kívül másoknak, hogy áll a sorsa és nyílván mire képes az ország, ezzel együtt, mert nem lehet elszakítani. Ami a Sárközy professzor elõadását illeti. A helyzet sokkal rosszabb, mit azt Önök gondolják, tehát nem Sárközy professzor a kérdés ebben a...
 
(KAZETTAFORDÍTÁS)
 
...csak december 31-éig van, és megszûnik a megbízatása. Hanem a Parlament asztalán van egy törvény a közigazgatási eljárás korszerûsítésérõl szóló törvény, amely a bizottsági vitában van, és azt tudom Önöknek mondani, hogy mindenki, aki ért ehhez, azt állítja, hogy 1957 óta ez a legnagyobb horderejû törvény, ami az államigazgatást szabályozza. Hát, ha most azt tetszenek mondani, hogy Önök ezt még nem tárgyalták meg, akkor azt tudom csak mondani, hogy elég nagy probléma. Azért elég nagy probléma, mert, hogy – tehát a politikai körökben most azon van itt a huza-vona, hogy a bevezethetõségével mi van. Tehát, én azt javasolnám Önöknek, és sokan ezt mi szívesen vállaljuk – úgy gondolom én – hogy ebbõl a törvénybõl, ahhoz az összes benyújtott módosító indítványéval együtt szívesen kiosztunk mindenkinek, és tessenek hozzá véleményeket fûzni, szeretném hozzátenni, hogy az a parlamenti pártok szándéka, amennyire én ezt ismerem, hogy idén ez elfogadásra kerül. Úgyhogy hallgassák gõzerõvel  Sárközy professzort, és olvasgassák ezt a törvényt kérem, és nagyon örülnék neki, hogyha lenne abba véleményük, ami persze a törvényhozásra, hogy õszinte legyek, semmilyen közvetlen hatással nincs, de közvetetten igen. Hogy egy ilyen nagy horderejû módosításnak a kivitelezése és a felkészülés, a bevezethetõség az azért, hogyan áll az Önök megítélése szerint. Ezzel szerintem konkrét segítséget nyújthatnának a törvényhozóknak is, meg, hát azért mégis részben, tehát azért nem mindenkinek, végülis részben az Önök munkájáról fog szólni ez a dolog. Hát azt jó szívvel mondhatom, hogy én is olyan vagyok, mint a képviselõk mindegyike, tehát eszébe sincs elolvasni az összes törvényt elölrõl-hátulról, de, amit ismerek belõle, tényleg gyökeresen változtatja meg azt, ami eddig államigazgatás címén ismert. Tehát az ügyfélhez való hozzáállástól a technológiáig mindent. Én ezt nagy tisztességgel ajánlom mindenki figyelmébe, hogy vegyék rém komolyan, ugyanis szerintem az elmúlt években ebbe beleölt szakmai munka az a következõ öt év legnagyobb kihívása lesz. Hogy képesek leszünk-e ebbe az új évezredben, egy uniós Magyarországon egy újfajta közigazgatást csinálni. És természetes módon ez a munkavállalók nélkül abszolút nem megy, hiszen nekik kell végrehajtani. Ebben szívesen vállalok közremûködést. Nagyobb energiákat kellene  belefektetni, hogy a vélemény az hamar meglegyen, Úgy még ugyanis hasznosul. De elfogadás után már nincsen értelme a véleménynyilvánításnak, akkor már csak szidni lehet, mert ugye azon a pozíción már túl vagyunk rajta, „elment” a vonat. Úgyhogy én ezt külön kérném.
Nekem ezek gyûltek itt össze . Kérdezem, hogy azok a javaslatok, melyeket itt tettem és amikbe itt egyetértés mutatkozott, az elfogadható-e? Úgy látom, hogy ilyen fejbólintásos metódus van itt. Vagy van-e valakinek kifogása ellenük? Ha nincs, akkor eszerint járok el. Köszönöm szépen mindenkinek a mai napi konstruktív magatartását. További szép napot kívánok.
 
Budapest, 2004. november 16.
 
 
dr. Korbuly András
titkár
Legépelte: Antal Katinka Beatrix