Kezdölap arrow FTSZ arrow Levelek arrow FTSZ levele Takács Albertnek
FTSZ levele Takács Albertnek
2007. August 04.
Dr. Takács Albert
Miniszter Úr
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Részére


Budapest


Tisztelt Miniszter Úr!
 
Levelem nem formális levél, melyet általában a szakszervezetek szokása írni, talán inkább magánlevél. Tudom, nem szokás szakszervezeti oldalról köszönteni az új Minisztert, mégis meg kell tennem. Meg kell tennem, mert az Ön életútja, elkötelezettsége kényszerít kimondani: örülök, hogy Ön tölti be ezt a kétségkívül fontos beosztást. Az Ön életpályája ismert, elismert út, melyet a rendvédelmi szervek valamennyi munkavállalója nagyra becsül. Az, hogy Ön ennyit tett a törvények betartásáért, a törvény bármely oldalán állók jogaiért, a rendvédelemben dolgozók számára reménysugár. Olyan remény, melyért érdemes tovább dolgozni, hinni, tenni. Félve mondom: talán az utolsó reménysugár.
 
Sajnos, a rendvédelemben dolgozók lassan elveszítik a hitet abban, hogy szolgálni kell, szolgálni minden állampolgárt. S ennek oka egyszerű: bíztak abban, hogy a jog egyetemleges, az abban megfogalmazottak minden esetben kötelező érvényűek. Sajnos az élet ezt nem bizonyította. Ha valaki, Ön tisztában van azzal, hogy a rendvédelem területén mennyi a gond. S ha például azt tekintjük, hogy az őrizeteseknél nincsenek meg teljes mértékben az Emberi jogok, Ön tudja: az őrzőknél sincsenek meg az általános Emberi jogok. Sajnos, folyamatosan azt halljuk: erre nincs pénz. Ez igaz lehet, de egyik Törvényben sem találtuk azt a megfogalmazást, hogy a Törvényt csak akkor kell betartani, ha van erre keret. Mert ha ez igaz lenne, a Törvényeket hogyan kellene értékelni?

El kell mondjam: szerintem Ön előtt két út áll, az egyik a Politikai út, ahol a napi szükségszerűségek diktálnak, a másik a Törvény útja. Bármely utat választja, az Ön állása nehéz lesz. Ugyanis ha a politikai utat választja, akkor szembesül a ténnyel: nincs pénz. A törvény útján pedig sajnos kiderül: nincs jog. Úgy értem, hogy csak azt a jogot tartják be, mely a munkavállalókra kedvezőtlen. Tudom, ezt bizonyítani is kell. Ezért megkérem Önt, nézze meg a honlapunkat: www.ftsz.hu. Itt megtalálja azokat az erőfeszítéseket, melyeket tettünk a demokrácia érdekében. Sajnos, valamennyi demokratikus biztosíték csődöt mondott.

Különben jogaink akkor sem teljesülnek, ha külön pénzeszközökre nincs szükség. Példa erre a HSZT előszava, ahol leszögezik: a hivatásos szolgálatot meg kell becsülni. Ez a tűzoltóknál érdekes eredménnyel jár. Megfogalmazzák azt, hogy a tűzoltók betegállomány (egészségügyi szabadság) idején teljes munkabért kapnak. Ennek egyszerű az oka: a tűzoltó gyógyuljon meg, a szolgálatot egészségesen lássa el. Mert hiszen menteni csak teljes képességgel lehet. Azonban a HSZT mentességet biztosít erre a kívánalomra: csak a rendszeres pótlékokat említi. Ennek az eredménye, hogy az irodában dolgozók valóban teljes illetményt kapnak, míg a tűzoltásban valóban, tevőlegesen dolgozók a pótlékok nélkül kénytelenek az egészségügyi szabadságot tölteni. Jól látható, hogy mindenkit megbecsülnek, csak azt nem, aki tűzoltó, úgy érve, aki tüzet olt. Pedig az egész jövedelmünk után fizetünk járulékot.

Az ízlésen túl nézzük meg, hogy ez miként is van? A tűzoltók (valamennyien), az EGÉSZ illetményük után fizetik a TB járulékot. Ez kötelező. Törvény határozza meg. Azonban a szolgáltatás is kötelező, ahogy az Alkotmánybíróság is (habár más ügyben) megfogalmazta. De az alapelv általános érvényű lehet a kötelező biztosítások esetében. A jelen helyzet egyszerű: a tűzoltók (akik tüzet oltanak), az egész jövedelmük után fizetik a járulékot. De csak egy része után kapnak szolgáltatást. Ez már egy jogilag vitás helyzet. A két említett Törvény között némi disszonancia tapasztalható. A százalékos arányoktól eltekintve is kevesebb az úgynevezett táppénz, mint ami járna. Nem látszik, hogy a vonulós tűzoltókat, mint hivatásos rendvédelmi dolgozókat úgy becsülnék, mint a többit.

Kettő szempontból különös helyzet: egyfelől elképzelhető, hogy az igazi tűzoltó letagadja az esetleges betegségét, hogy a számláit fizetni tudja. Ez a későbbiekben akár azzal járhat, hogy a felhalmozódó károsodások miatt utcára kerülhet, jobb esetben nyugdíjállományba távozik. Ez a jövő évtől nem valószínű. A tény az, hogy ezeket a lehetőségeket szeretné elkerülni, ezért esetleg nem vállalja gyógykezelést, a kevesebb illetményt, hiszen nem beteg. Mert ha beteg: nem tud megélni.

A másik szempont: állítólag ezt a Törvényt (HSZT), a hivatásos állomány érdekében fogalmazták meg. Csak azok nem részesülnek a jogokból, akiken az egész nyugszik. Azért ez alapvető ellentmondás. Aki tűzoltó rendfokozatú, jogai vannak, aki tüzet olt, annak kevesebbek a jogai? Az úgynevezett táppénz oka: a rekreáció. Ezen a területen a hivatásos állomány homogénnek tűnő egészén belül erős különbség tapasztalható. 

Végül, de nem utolsó sorban: a tűzoltóságok személyi költségeit úgynevezett fejkvóta alapján folyósítják. Ebben NINCS tervezve betegállomány. Ez azt jelenti: az egész állomány bére az egész évre folyósítva van. Akkor miért nem fizetik ki? Nézzük anyagi oldalról: a jelenleg érvényben levő társadalombiztosítási Törvény szerint két hét után a TB fizeti a „táppénzt” és az egész illetményre vonatkozóan. Tekintve, hogy a „fejkvótát” a tűzoltóságok megkapják, ez nem jelentkezik külön bevételként? Mert ez esetben „biztosítási eseményről” beszélünk, mikor is a biztosítónak fizetési kötelezettsége van. Van tehát egyfelől a fejkvóta, melyet megkap az aktuális tűzoltóság, másfelől van a TB-től befolyó összeg, melyet nyilván utalnak, hiszen feltételezhető, hogy a Törvényt betartja a biztosító. Ez plusz bevételként jelentkezik? Ha igen, ki kapja meg? Mert a tűzoltó nem, az bizonyos.

Sokan beszélnek a hivatásos állományon belüli esetleges feszültségekről. Ha valóban van ilyen, ez is oka lehet az ellentétnek. Ebben az ügyben úgy tűnik, hogy a hivatásos állomány két részből áll: az egyik a káreseteknél élvezi az életet, a másik élete kockáztatásával megrendeli a havi szappan és papírmennyiséget. Így kell legyen, mert betegség idején az egyik hivatásos anyagilag csak annyit veszít, amennyibe a gyógykezelése kerül, a másiknak pedig szembe kell nézni a csökkent illetménnyel. Kinek-kinek érdeme szerint.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, hogy gondolja át a felvetett problémát, mely a tűzoltók életében naponta jelentkezik. Segítséget kérünk Öntől, iránymutatást, hogy ez ügyben tudunk e tenni valamit, vagy így van ez jól, így helyes.

Az elkövetkező hónapokban, reményeink szerint években Ön és az érdekképviseletek a tárgyalások során az asztal két oldalán találkoznak majd. Feladataink különböznek, talán céljaink is. Azonban két ponton találkoznak érdekeink: az egyik, hogy az Ország biztonságát növeljük, garantáljuk, a másik: mindannyian a Törvények igazságát keressük. Ebben a törekvésében feltétel nélküli partnereket találhat bennünk.

Tisztelt Miniszter Úr! Tudjuk, hogy Ön előtt a feladatok sokasága áll, ideje és ereje véges. Sok erőt és egészséget kívánunk Önnek mi, reménybeli szövetségesei. Köszönjük figyelmét.

Budapest, 2007. június 13.


Ördög László
Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete
Vezető Testületi tag.
 
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 08:42
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76