Tisztelt Miniszter Úr!

 

Levelem nem formális levél, melyet általában a szakszervezetek szokása írni, talán inkább magánlevél. Tudom, nem szokás szakszervezeti oldalról köszönteni az új Minisztert, mégis meg kell tennem. Meg kell tennem, mert az Ön életútja, elkötelezettsége kényszerít kimondani: örülök, hogy Ön tölti be ezt a kétségkívül fontos beosztást. Az Ön életpályája ismert, elismert út, melyet a rendvédelmi szervek valamennyi munkavállalója nagyra becsül. Az, hogy Ön ennyit tett a törvények betartásáért, a törvény bármely oldalán állók jogaiért, a rendvédelemben dolgozók számára reménysugár. Olyan remény, melyért érdemes tovább dolgozni, hinni, tenni. Félve mondom: talán az utolsó reménysugár.
 

Sajnos, a rendvédelemben dolgozók lassan elveszítik a hitet abban, hogy szolgálni kell, szolgálni minden állampolgárt. S ennek oka egyszerû: bíztak abban, hogy a jog egyetemleges, az abban megfogalmazottak minden esetben kötelezõ érvényûek. Sajnos az élet ezt nem bizonyította. Ha valaki, Ön tisztában van azzal, hogy a rendvédelem területén mennyi a gond. S ha például azt tekintjük, hogy az õrizeteseknél nincsenek meg teljes mértékben az Emberi jogok, Ön tudja: az õrzõknél sincsenek meg az általános Emberi jogok. Sajnos, folyamatosan azt halljuk: erre nincs pénz. Ez igaz lehet, de egyik Törvényben sem találtuk azt a megfogalmazást, hogy a Törvényt csak akkor kell betartani, ha van erre keret. Mert ha ez igaz lenne, a Törvényeket hogyan kellene értékelni?

El kell mondjam: szerintem Ön elõtt két út áll, az egyik a Politikai út, ahol a napi szükségszerûségek diktálnak, a másik a Törvény útja. Bármely utat választja, az Ön állása nehéz lesz. Ugyanis ha a politikai utat választja, akkor szembesül a ténnyel: nincs pénz. A törvény útján pedig sajnos kiderül: nincs jog. Úgy értem, hogy csak azt a jogot tartják be, mely a munkavállalókra kedvezõtlen. Tudom, ezt bizonyítani is kell. Ezért megkérem Önt, nézze meg a honlapunkat: www.ftsz.hu. Itt megtalálja azokat az erõfeszítéseket, melyeket tettünk a demokrácia érdekében. Sajnos, valamennyi demokratikus biztosíték csõdöt mondott.

Különben jogaink akkor sem teljesülnek, ha külön pénzeszközökre nincs szükség. Példa erre a HSZT elõszava, ahol leszögezik: a hivatásos szolgálatot meg kell becsülni. Ez a tûzoltóknál érdekes eredménnyel jár. Megfogalmazzák azt, hogy a tûzoltók betegállomány (egészségügyi szabadság) idején teljes munkabért kapnak. Ennek egyszerû az oka: a tûzoltó gyógyuljon meg, a szolgálatot egészségesen lássa el. Mert hiszen menteni csak teljes képességgel lehet. Azonban a HSZT mentességet biztosít erre a kívánalomra: csak a rendszeres pótlékokat említi. Ennek az eredménye, hogy az irodában dolgozók valóban teljes illetményt kapnak, míg a tûzoltásban valóban, tevõlegesen dolgozók a pótlékok nélkül kénytelenek az egészségügyi szabadságot tölteni. Jól látható, hogy mindenkit megbecsülnek, csak azt nem, aki tûzoltó, úgy érve, aki tüzet olt. Pedig az egész jövedelmünk után fizetünk járulékot.

Az ízlésen túl nézzük meg, hogy ez miként is van? A tûzoltók (valamennyien), az EGÉSZ illetményük után fizetik a TB járulékot. Ez kötelezõ. Törvény határozza meg. Azonban a szolgáltatás is kötelezõ, ahogy az Alkotmánybíróság is (habár más ügyben) megfogalmazta. De az alapelv általános érvényû lehet a kötelezõ biztosítások esetében. A jelen helyzet egyszerû: a tûzoltók (akik tüzet oltanak), az egész jövedelmük után fizetik a járulékot. De csak egy része után kapnak szolgáltatást. Ez már egy jogilag vitás helyzet. A két említett Törvény között némi disszonancia tapasztalható. A százalékos arányoktól eltekintve is kevesebb az úgynevezett táppénz, mint ami járna. Nem látszik, hogy a vonulós tûzoltókat, mint hivatásos rendvédelmi dolgozókat úgy becsülnék, mint a többit.

Kettõ szempontból különös helyzet: egyfelõl elképzelhetõ, hogy az igazi tûzoltó letagadja az esetleges betegségét, hogy a számláit fizetni tudja. Ez a késõbbiekben akár azzal járhat, hogy a felhalmozódó károsodások miatt utcára kerülhet, jobb esetben nyugdíjállományba távozik. Ez a jövõ évtõl nem valószínû. A tény az, hogy ezeket a lehetõségeket szeretné elkerülni, ezért esetleg nem vállalja gyógykezelést, a kevesebb illetményt, hiszen nem beteg. Mert ha beteg: nem tud megélni.

A másik szempont: állítólag ezt a Törvényt (HSZT), a hivatásos állomány érdekében fogalmazták meg. Csak azok nem részesülnek a jogokból, akiken az egész nyugszik. Azért ez alapvetõ ellentmondás. Aki tûzoltó rendfokozatú, jogai vannak, aki tüzet olt, annak kevesebbek a jogai? Az úgynevezett táppénz oka: a rekreáció. Ezen a területen a hivatásos állomány homogénnek tûnõ egészén belül erõs különbség tapasztalható. 

Végül, de nem utolsó sorban: a tûzoltóságok személyi költségeit úgynevezett fejkvóta alapján folyósítják. Ebben NINCS tervezve betegállomány. Ez azt jelenti: az egész állomány bére az egész évre folyósítva van. Akkor miért nem fizetik ki? Nézzük anyagi oldalról: a jelenleg érvényben levõ társadalombiztosítási Törvény szerint két hét után a TB fizeti a „táppénzt” és az egész illetményre vonatkozóan. Tekintve, hogy a „fejkvótát” a tûzoltóságok megkapják, ez nem jelentkezik külön bevételként? Mert ez esetben „biztosítási eseményrõl” beszélünk, mikor is a biztosítónak fizetési kötelezettsége van. Van tehát egyfelõl a fejkvóta, melyet megkap az aktuális tûzoltóság, másfelõl van a TB-tõl befolyó összeg, melyet nyilván utalnak, hiszen feltételezhetõ, hogy a Törvényt betartja a biztosító. Ez plusz bevételként jelentkezik? Ha igen, ki kapja meg? Mert a tûzoltó nem, az bizonyos.

Sokan beszélnek a hivatásos állományon belüli esetleges feszültségekrõl. Ha valóban van ilyen, ez is oka lehet az ellentétnek. Ebben az ügyben úgy tûnik, hogy a hivatásos állomány két részbõl áll: az egyik a káreseteknél élvezi az életet, a másik élete kockáztatásával megrendeli a havi szappan és papírmennyiséget. Így kell legyen, mert betegség idején az egyik hivatásos anyagilag csak annyit veszít, amennyibe a gyógykezelése kerül, a másiknak pedig szembe kell nézni a csökkent illetménnyel. Kinek-kinek érdeme szerint.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, hogy gondolja át a felvetett problémát, mely a tûzoltók életében naponta jelentkezik. Segítséget kérünk Öntõl, iránymutatást, hogy ez ügyben tudunk e tenni valamit, vagy így van ez jól, így helyes.

Az elkövetkezõ hónapokban, reményeink szerint években Ön és az érdekképviseletek a tárgyalások során az asztal két oldalán találkoznak majd. Feladataink különböznek, talán céljaink is. Azonban két ponton találkoznak érdekeink: az egyik, hogy az Ország biztonságát növeljük, garantáljuk, a másik: mindannyian a Törvények igazságát keressük. Ebben a törekvésében feltétel nélküli partnereket találhat bennünk.

Tisztelt Miniszter Úr! Tudjuk, hogy Ön elõtt a feladatok sokasága áll, ideje és ereje véges. Sok erõt és egészséget kívánunk Önnek mi, reménybeli szövetségesei. Köszönjük figyelmét.

Budapest, 2007. június 13.


Ördög László
Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete
Vezetõ Testületi tag.

 

Válaszlevél:  Takács Albert válaszlevele