Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete, levezetõ elnök:
Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket mind a munkavállalói oldalon, mind a munkáltatói oldalon. Elõször is szeretnék két bejelentést tenni. Az egyik, hogy elõreláthatólag Pál Tibor úr nem tud részt venni az értekezleten, tehát a munkáltatói oldalt Jenei Zoltán úr fogja vezetni, illetve egyébirányú elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, mint levezetõ elnök Lipták István úr, és jómagam, Kertész László lettem felkérve erre a megtisztelõ feladatra.
Ezek után szeretnék egy sajnálatos tényrõl is szót ejteni. Ugyan nem a Belügyminisztériumon belüli szakszervezetrõl van szó, de egyik társszakszervezetünknek az elnöke nemrégiben elhunyt, dr. Szakács László, a Nemzet-biztonsági Hivatal Érdekképviseleti Szervezete elnöke, 50 éves korában szívinfarktus miatt elhalálozott. Holnapután lesz a temetése. Kérem, egy fél perc néma felállással emlékezzünk rá.
 
(NÉMA TISZTELETADÁS)
 
Köszönöm.
És akkor még egy kérésem lenne a hölgyek felé, ha nem haragszanak érte, akkor a zakónkat levehetnénk, mert elég meleg van.
Megkérdezném mind a munkáltatói oldalt, illetve a munkavállalói oldalt, hogy napirend elõtt óhajt-e valaki hozzászólni? Nem? Akkor azt a kérdést tenném föl következõnek, hogy a kiküldött meghívóban szereplõ napirendhez van-e valakinek hozzászólnivalója? Parancsolj!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Azon kívül, amit leadtunk, az egyebekben szeretnék kérdést intézni a munkáltatói oldalhoz majd. Az egyebekben.
 
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Egy tájékoztatást szeretnék kérni a belügyi vezetéstõl. Az elmúlt BÉT ülésen egy közös konszenzus alapján ugye, megállapodtunk abban, hogy a nyugdíj-megállapítással kapcsolatban lépéseket fogunk tenni, törvénymódosítást kell kezdeményezni. Úgy egyeztünk meg, hogy mivel hozzá kell nyúlni az 5 %-os illetménykiegészítés miatt úgyis a Hszt-hez, akkor ezzel a csomaggal be tudjuk ezt terjeszteni. Ennek a jelenlegi helyzetét, alakulását szeretnénk, ha kapnánk egy kis tájékoztatást. Köszönöm.
 

Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj!
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Az egyebekben szeretnénk mi is néhány kérdést feltenni a munkáltató felé. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Munkáltatói oldalról esetleg?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr, azt szeretném megkérdezni, hogy az FRSZ kérdésére most adjunk választ, vagy pedig majd az egyebek között?
 
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Az egyebek között.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Rendben, egyéb észrevételünk nincs.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Akkor, ha egyéb hozzáfûznivaló nincs, akkor javaslom, hogy kezdjük el az 1-es napirenddel, és átadnám az elõadónak: Jenei Zoltán közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár úr részére a szót.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr. Igazából egy nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni az elsõ napirendi ponthoz. A téma az év elején megkötött megállapodás, valamint a megállapodás alapján kiadott belügyi miniszteri utasításnak a végrehajtása, jelenlegi állása.
Amikor felvetõdött a kérés, hogy ezt a témát tûzzük a BÉT napirendjére, akkor a kollégáim segítségével valamennyi belügyi költségvetési intézményt megkérdeztük arról, hogy az utasításban szereplõ feladatokat milyen formában, milyen tartalommal hajtották végre. Túlnyomórészt kedvezõ, pozitív válaszokat kaptunk attól függetlenül, hogy egyik-másik része még elõttünk van, hiszen a folyószámla-vezetési költségekhez a hozzájárulást azt majd év végén tervezi mindenki 2000 Ft értékben támogatni. De a már határidejüket vesztett, illetve elsõsorban, ami leginkább érdeklõdésre tarthat számot a január 1-jétõl végrehajtandó, végrehajtani rendelt, közalkalmazotti elõresorolás minden egyes intézménynél végrehajtásra került. Van néhány olyan kisebb tétel, amelynél elsõsorban, valószínûleg félreértéseknél fogva, nem pontosan úgy hajtották végre a miniszteri utasításban foglaltakat, mint ahogy mi valamennyien szerettük volna. De ezt menet közben tisztáztuk, próbáltuk a helyére tenni, és ezt követõen mindenki, ha szükséges volt, akkor ezt korrigálta. Ez elsõsorban az 5000 forint értékû ajándék, vagy ellátás beszerzése körül alakult ki. Nem mindenki tudta megfelelõen értelmezni az adótörvényben megfogalmazottakat, volt olyan, aki ezt félreértette, volt olyan, aki pénzhiányra hivatkozott, volt olyan, aki ezt késõbb hajtotta végre, de ez nem meghatározó létszám, és azóta mindenki ezt korrigálta. Összességében a miniszteri utasításban foglaltak teljesültek.
Ugyanez vonatkozik a Megállapodás szövegére is azzal a kiegészítéssel, hogy ennek a leglényegesebb pontja talán az, hogy szeptember elsõ két hetében fogjuk közösen értékelni a miniszteri utasításban és a megállapodásban foglaltakat. Ez abból a szempontból is szerencsés, hogy a BRDSZ kérte, hogy néhány szóval mutassam be, vázoljuk azt, hogy a közalkalmazottak számára az idei második ütemû béremelésrõl mit tudunk, és hogyan kívánjuk ezt végrehajtani. Szeptember közepére gondolom, egyértelmû adatok lesznek már arról, hogy ez milyen arányban, milyen formában érinti a közalkalmazotti állományt. Ebbõl következõen tiszta képünk lehet arról, hogy ebben az évben a belügyi dolgozók számára állománykategóriánként, intézményenként átlagosan milyen kereset- és milyen jövedelemalakulás várható. Ebbõl következõen úgy gondolom, hogy az elsõ napirendi pontban foglalt, utasításban szereplõ feltételeket, kötelezettségvállalásokat a minisztérium, illetve az irányítása alá tartozó intézmények teljesítették. Köszönöm szépen. Amennyiben kérdés van, természetesen megpróbálok válaszolni.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Munkavállalói oldalról ehhez kérdés, hozzáfûznivaló? Ha nincs, akkor a napirendi pontot összefoglalnám. Tehát a jogszabályban leírtak idõarányos megvalósulása megtörtént, kisebb problémák voltak az 5000 forint egyszeri juttatás körül, de ezek is megoldásra kerültek. A Belügyminisztérium továbbra is vállalja, hogy szeptember 15-ig a munkáltatói oldallal közösen áttekinti az elsõ félévi bérek, keresetek, jövedelmek alakulását, és további tárgyalást folytat az esetleges kompenzációról. Köszönöm.
És akkor áttérnénk a 2. napirendi pontra, amely a Galyatetõi BM Üdülõszállóval kapcsolatos, többször tárgyalt ügyrõl szól. Átadnám a szót Meichl Géza fõigazgató úrnak, a BM Központi Gazdasági Fõigazgatóságról.

Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Elnök Úr, Tisztelt Érdekegyeztetõ Tanács! Legutóbbi Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülésen abban maradtunk, hogy az üzemeltetõ megvizsgálja annak a lehetõségét, hogy vajon az üdülõ nem tehetõ-e egy olyan általános rekreációs központtá, amely fegyveres testületek és szervek mindannyi dolgozója számára igénybe vehetõ. Ez a vizsgálat úgy gondolom, hogy az érintett szervek bevonásával kellõképpen körültekintõ volt, és a kiküldött anyagokból egyértelmûen látszik, hogy ez az ötlet, ez pillanatnyilag, nem megvalósítható. Nem megvalósítható azért, mert központi forrás nem áll rendelkezésre, illetve az érintett munkáltatók ebben saját forrásukkal nem óhajtanak részt venni, ebbõl következõen visszatértünk az eredeti, június 28-i elõterjesztéshez, mely szerint ahhoz kérem a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács egyetértését, hogy itt az üzemvitelt érintõen zárjuk be ezt az üdülõt. Értelemszerûen ma már a bezárás az nem szeptember 1-je a dolog munkajogi vonatkozásában, szeptember 1-je már csak a szolgáltatás vonatkozásában lehet ennek az idõpontja. Megjegyezném ugyanakkor azt, hogy ez a jelenlegi elõterjesztés az üzemvitelrõl szól, és nem az ott lévõ ingatlan esetleges további sorsáról. Mivel jóléti- és szociális tevékenységet szolgáló ingatlanról van szó, a hasznosításához, a további hasznosításához a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács egyetértése szükséges, ezt nem most, hanem a késõbbiekben szeretnénk megkérni. Pillanatnyilag a munkáltatói oldalnak nincsenek határozott szándékai és elképzelései az ingatlan esetleges további hasznosításáról. Ennyi volt a szóbeli kiegészítésem. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Munkavállalói oldalról kérdés, észrevétel a Fõigazgató Úr által elmondottakhoz? Nincs? Tehát, akkor összefoglalnám, hogy a rekreációs központtá alakításról szóló vizsgálat szerint a szervek nem tudnak hozzájárulni oly mértékben, hogy az megvalósíthatóvá váljon, így visszaléptünk a június 28-i javaslathoz, miszerint a bezárás történjék meg, szeptember 1-jétõl a szolgáltatás szüneteltetése megvalósul, egyelõre a további tervek az ingatlannal még nincsenek tisztázva.
A következõ napirendi pontunk: az iskolakezdési támogatás jogi alapjainak és költségvetési forrásainak áttekintésérõl. Megadnám az elõadónak, Jenei Zoltán ...
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést Elnök Úr, a BRDSZ nevében, ha jól értem, akkor a munkáltató saját hatáskörben döntött úgy, hogy felfüggeszti az üdülõnek az üzemeltetését, és bezárja, és a dolgozókat elbocsátja?
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj! Én nem így hallottam, de...
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Nem. Én egyértelmûen az imént a BÉT állásfoglalását kértem ebben az ügyben. Gondolnám Elnök Úr, hogy a munkavállalói oldalt állásfoglalásra kéne bírni ebben az ügyben.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Akkor ismételten megkérem a munkáltatói oldalt, hogy legyen szíves, habár az elõbb kérdeztem, hogy kérdés, hozzászólás, vélemény van-e ezzel kapcsolatban, nem jött válasz. Akkor legyen szíves nyilatkozzanak a szakszervezetek arról, hogy a szolgáltatás szüneteltetése szeptember 1-jétõl megtörténhet-e, hozzájárulnak-e a szakszervezetek? Jó, menjünk akkor sorba.
Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete?
 
Nagy Gábor úr, elnök, Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete:
Egyetértünk a szüneteltetéssel.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete?
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Egyetértünk.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
MKKSZ Közigazgatási Hivatalok OSZT?
 
Dr. Földvári Béla úr, elnök-helyettes, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Országos Szakmai Tanácsa:
Egyetértünk.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Ackermann úr, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete?
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tudomásul vesszük.
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Zentai úr?
 
Zentai Ferenc úr, fõtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Igen.

Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Az FRSZ elfogadja.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
És akkor a BRDSZ részérõl?
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tartózkodik.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Rebák úr a PVDSZ részérõl?
 
Rebák Tibor úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Tartózkodunk.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Tehát, akkor megállapítom a jegyzõkönyv számára, hogy kettõ tartózkodással a szakszervezetek elfogadták az üzemszüneteltetést.
És akkor most térnénk át a 3. napirendi pontra. Megadnám a szót Jenei Zoltán közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár úrnak.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm. Igazából azt hiszem nem is szükséges szóbeli kiegészítést fûzni az írásos elõterjesztéshez, abban próbáltunk minden lényeges szempontot összegyûjteni.
Való igaz az, hogy az iskolakezdési támogatás egy nagyon jó juttatási forma, hiszen az adómentes határon belül az érintettek, fõleg, hogyha idõben megérkezik hozzájuk az utalvány, egy nagyon kellemes pénzösszeghez juthatnak.
A problémát igazából az okozta csak, hogy valamennyi költségvetési szervvel egyeztettünk, elõzetesen felmértük a jelenleg hatályos jogszabályban lévõ juttatás megemelésének forrását. Miután az intézmények egy része azt a választ adta, hogy semmilyen formában nem tudja ezt az összeget elõteremteni, már csak azért sem, mert folyamatosan adósságállománnyal küszködik. Így nem volt meg a felhatalmazása, a lehetõsége a belügyminiszter asszonynak arra, hogy ezt kötelezõ erõvel mindenki számára elõírja. Hiszen akkor fedezet nélküli kötelezettségvállalásra utasította volna az intézményeket. Ettõl függetlenül mindenkinél próbáljuk elérni azt, hogy helyben folytasson újabb egyeztetést, nézzék meg, hogy valamilyen formában, akár más költségvetési forrás terhére, meg tudják-e oldani az érintetti körnek a bõvítését, illetve a személyekre, gyerekekre esõ iskolakezdési támogatás összegének a megemelését. Errõl szól az elõterjesztés, azzal, hogy, csak reményemet szeretném megfogalmazni, hogy valóban, minél több gyermek, minél több család jusson ehhez hozzá. De ez sajnálatos módon nem eredményezheti azt, hogy bármelyik, általam említett intézménynél adósságállomány emelésére kerüljön sor. Amennyiben a feladat végrehajtásra kerül, és tudom, hogy nagyon sok helyen már ki is fizették az iskolakezdési támogatást, amennyiben a feladat végrehajtásra kerül, akkor ennek eredményérõl a BÉT-et tájékoztatni fogom. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Szakszervezeti oldalról? Parancsoljon!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete az elõzõ BÉT ülésen elmondta, amit most ismételten szeretnék elmondani. Kollégáink jelezték, hogy a kettõ és többgyermekes, gyermekét egyedül nevelõ szülõk, azok a magyar államtól is kiemelt támogatást kapnak. Ugyanezt a kiemelt támogatást adja most meg a munkáltató minden kettõ, és többgyermekes családnak azzal, hogy csak a részükre teszi kötelezõvé az iskolakezdési támogatás odaadását. Kérjük annak a felülvizsgálatát, ezt kértük most is egyébként, mert érdekes módon a Belügyminisztériumnak egyes szervei megértették ezt a problémát, és minden egyes gyereknek tízezer forint értékben odaadták az iskolakezdési támogatást, „kettes szervei” pedig ugye, csak azoknak, akiknek kötelezõen a jogszabály elõírja. Ez egy olyan feloldhatatlan ellentétet szül ma már a munkahelyeken, hogy erre csak központilag lehet megoldást találni. Tehát, mindenki tudja egy adott munkahelyen, hogy a kettõ és három, vagy akár többgyermekes szülõk is mennyi pénzt vesznek fel gyerekenként. Õk élvezik az adójogszabályok támogatottságát is, és mindaz, aki egy vagy két gyereket nevel, nem. Hát, amit elmondtam múltkor, három gyerekhez a kettõn át vezet az út. Tehát, elõbb két gyereknek kell lenni ahhoz, hogy legyen egy harmadik is. Én azt kérem Öntõl, és ezáltal a belügyminiszter asszonytól is, hogy még ebben az évben térjünk vissza ennek a támogatási formának a jövõ évi rendezésére, éspedig oly módon, hogy igenis terjesszük ki minden egyes gyermeket nevelõ családra vagy szülõre. 10 ezer forint, ha belegondolok, hogy mire elég ma tízezer forint akkor, ha elmegyek egy ÁPISZ-ba, egy irodaszer vásárlásra, vagy bárhova, vagy iskolakezdõ gyereknek vásárolni kéne, hát semmire. Nagyon sok mindenrõl vitatkozunk itt, de igazából értéket nem szoktunk teremteni. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj!
 
Dávid Tibor úr, fõtitkár-helyettes, Független Rendõr Szakszervezet:
Csatlakozva a BRDSZ által elmondottakra, mert feltehetõen félreértés történhetett, hiszen a szakszervezeti oldal, amit Judit elmondott, kérte a munkáltatói oldalt, hogy vizsgálja meg annak a lehetõségét, hogy a rendeletet milyen módon lehet kiterjeszteni. Az, hogy erre az évre már úgy látszott, hogy „elúszott a hajó”, hiszen már a kifizetések nagy többsége megtörtént, és köszönet némelyik intézményvezetõnek, aki nemcsak a tízet, hanem a tizenötezer forintot is megadta alanyi jogon mindenkinek, de a közeljövõben, tehát a jövõ évre, amikor már tervezhetõ ez a nagyság, akkor az elmúlt gyakorlatokhoz képest mi javasoljuk, hogy állítsunk fel ebben egy munkabizottságot, és vizsgáljuk meg, hogy szakmailag, számszakilag mi az a lehetõség, amire ki lehet terjeszteni, és akkor térjünk vissza a BÉT-re, és módosítsuk ezt a rendeletet. Tehát egyetért az FRSZ a BRDSZ által elmondottakkal, és mi is kérjük ezt a munkáltatótól.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Viszontválasz?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Azzal messze egyetértek, hogy jövõre, amint ismerjük az adótörvény változását, amint látjuk a költségvetésben a támogatásnak a mértékét, a bevételi lehetõségeinket, akkor errõl folytassunk tárgyalásokat, a mostaninál sokkal pozitívabb juttatási rendszernek is híve vagyok. Az más kérdés, hogy elég gyakran találkozom olyan családokkal, ahol három-négy gyermek is, sokkal jobb körülmények között él, mint amelyik családban egy gyermek van. Tehát, azért ez sokkal bonyolultabb kérdés, biztos, hogy ezzel a humánpolitikai szolgálatnak is foglalkoznia kell, de találjuk ki azokat a szempontrendszereket, ami alapján eldönthetõ az, hogy kinek, milyen formában, adómentes határig terjedõen emeljük meg az iskolakezdési támogatást a jövõ évtõl. De szeretném, hogyha ezt elfogadná mindenki, ebben az évben, sajnos, nem olyan a költségvetésünk, hogy ezt rá lehessen erõltetni az érintett intézményekre. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, tehát elhangzott, hogy teljes körûen sajnos nem minden intézményben van fedezet, hogy minden gyerekre kiterjesztõ legyen a belügyi rendelkezés, ezért maradt a rendelkezésben a nagycsaládosok részére történõ kifizetés. Szakszer-vezeti oldalról elhangzott, hogy ez a rendelkezés történjen megváltoztatásra, viszontválaszban pedig elhangzott, hogy jövõre, az adótörvényektõl függõen, vizsgálat alá kerül a dolog, és elõreláthatólag a Belügyminisztérium mindent megtesz azon ügy érdekében, hogy ez a kiterjesztés megtörténhessen.
Következõ napirendi pontunk a BM OKF képviselõjének szóbeli tájékoztatója a visszatartott ruházati utánpótlás illetménnyel kapcsolatosan. Felkérném Kristóf István tû. ezredes urat, a Mûszaki Fõosztály vezetõjét, hogy tartsa meg a kiegészítését.
 
Kristóf István tû. ezredes úr, fõosztályvezetõ, BM OKF Mûszaki Fõosztály:
Tisztelt jelenlévõk, tisztelt Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács! Elõször is tisztázni szeretném, tehát, itt ez a „visszatartott” szó nem teljesen helytálló. Visszatartásra ebben az ügyben, amiben nekem most hozzá kell szólnom, nem került sor, hiszen mindenki megkapta a ruhapénzét, és ennek a felhasználására került sor. Most ugye a 2000. évben létrejött a BM OKF két szervezetbõl, és több oldalról is fontos volt ugye, az egységes ruházati, társasági ruházatnak a megjelentetése, annak a viselése. Egyrészt azért, mert a tûzoltók, illetve a polgári védelemnek meglévõ saját társasági ruházata meglehetõsen idõnként elhasználódott, sok esetben kinõtt is volt. Másrészt pedig, fontos volt a szervezet egységes megjelenése. Na most, egy tény, hogy a BM OKF fõigazgatója, mint a Hszt. értelmében erre jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója, nem rendelte el a társasági öltözet alkalmazását. Tehát ez tény kérdése, hogy a BM OKF fõigazgatója ezt nem rendelte el. Természetesen a vezetõi értekezleten olyan elhangzott, hogy célszerû mindenkinek, amennyiben új társasági ruhát szerez be, akkor már az új egységes társasági ruhát beszerezni, az egységesség érdekében. Hozzátéve azt, hogy ezzel kapcsolatosan a RUSZ módosítása során, egy folyamatos elõrelépés volt, és tulajdonképpen ez már a RUSZ módosításban benne volt, melynek a jóváhagyására azonban csak 2003-ban került sor, ami természetesen azt a felvetést, ami ezt a hozzászólást most vindikálja, valamilyen szinten jogossá tette. Tehát, a BM OKF vezetése felkérte az állományt, hogy amennyiben ruházati cserére kerül sor, ezt az új egyenruhát használja, míg egy megyei igazgató, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei katasztrófavédelmi igazgató egy alkalom kapcsán írásban elrendelte ennek a megvásárlását, ilyen szempontból tehát, ebben a megyében ez írásban elrendelésként megjelent. Függetlenül attól, hogy a BM OKF fõigazgatója rendelhette volna ezt el, egy megyei igazgató elrendelése a megyei igazgató állományára, nyilvánvaló az parancsként értelmezve kötelezõ. Tehát, ezt semmiképpen nem lehet vitatni. Ketté kell választani a dolgot, mert hiszen a megyébõl, és úgy, ahogyan országosan nagyon sokan megvették saját maguk ezt a ruházatot és viselték, volt valóban az, aki lehet, hogy ebben a megyében csak az elrendelés kényszere hatására vette meg ezt. Fõigazgató úrral, jogásszal konzultálva mindenképpen azt tudjuk mondani, hogy aki ebbe az utóbbi körbe tartozik, tehát abból a kényszerbõl vette meg csak ezt az egyenruházatot, mert ez az elrendelés megtörtént, amennyiben írásban megkeresi a megyei igazgatóságon keresztül a fõigazgatóságot, ennek ez természetesen visszatérítésre kerül. De csak ezeknek természetesen.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Hát azért ez egy érdekes dolog, ez a probléma öt vagy hat hónappal ezelõtt, ha visszakeressük a BÉT jegyzõkönyvet, akkor került ide a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülésére, akkor Jenei úr ígéretet tett arra, hogy záros határidõn belül, nem öt hónap, hanem akkor egy hónapot mondott Ön, egy hónapon belül ezt megnézeti, kivizsgálja és választ is kapunk. Én azóta számtalanszor tárgyaltam az OKF-fel, és mindig azt mondták, hogy nincs igaza a szakszervezetnek, míg ma az elsõ alkalom, hogy az OKF illetékese elismeri, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye esetében ez igaz. Mert ez így történt: a megyei fõigazgató kiadott egy intézkedést, mert a miniszter asszony látogatást tett, a miniszter látogatására mindenki az új egyenruhában legyen. Erre megvetették velük az új egyenruhát. Kérdezem én Államtitkár Úr: megint 5-6 hónapnak kell ahhoz eltelni, hogy egy mély levegõt vegyen a munkavállaló, és merje ezt a kérelmét leírni, vagy sokkal egyszerûbb korrektül azt mondani Önnek, hogy kérem szépen, azok a kollégák, akik új egyenruhában fogadták a belügyminisztert, és ezt meg tudja mondani Radványi úr, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei katasztrófavédelmi igazgató, hogy ki volt, azok visszakapják ezt a pénzt. Na most, a játék itt tart!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Amikor a BÉT ülésen megegyeztünk abban, hogy ezt az ügyet valóban ki kell vizsgálni az OKF-en belül, ezt a feladatot az érintett szakemberek el is végezték, és én kaptam egy írásos tájékoztatást arról, hogy semmilyen szabálytalanság, szolgálati panasz, pontatlanság nem volt az OKF-en belül. Az elhangzottak egy része számomra is az újdonság erejével hat. Ebbõl következõen én holnap reggel fogom kérni Tatár urat, hogy akkor az ügy részleteirõl engem tájékoztasson, és ennek függvényében döntjük el, hogy hogyan tovább. Ezek szerint azt is meg kell nézni, hogy Borsod megyén kívül bárhol máshol hasonló ügy volt-e? Amennyiben ez csak Borsod megye ügye, akkor pedig ezt soron kívül hogyan fogja az OKF lerendezni.
Tisztázni kell azt is, hogy ez az ügy valóban csak személyek részérõl kezdeményezve, kérés alapján bonyolítható le, vagy pedig az OKF, illetve a Borsod megyei katasztrófavédelmi igazgató felvállalja-e ennek minden súlyát és terhét, és saját maga rendelkezik arról, hogy ezt a költséget megváltja az érintettek felé. De, nem szeretnék ennek elébe menni. Mondom még egyszer, én korábban nem ilyen tájékoztatást kaptam, ebbõl következõen Tatár úrral a részleteket tisztázni fogom holnap. Köszönöm.


 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, tehát, akkor úgy látom, hogy a BRDSZ elfogadja Jenei úr válaszát, és akkor, ha egyéb hozzáfûznivaló ehhez a napirendi ponthoz nincs, akkor tovább lépnénk az egyebek napirendi pontra. Parancsolj!

Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Csak azért, hogy legyen ideje az itt ülõ kollégáknak felkészülni arra a kérdésre, amit én az egyebekben ezen a három napirendi ponton kívül fel szeretnék tenni, akkor most felteszem, mert a pénzügyi területtel kapcsolatos az a kérdés, amit pluszban szeretnék megkérdezni. A következõ. Ma az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsnak volt a Gazdasági Bizottsági ülése, amelynek a SZEF-en keresztül a BRDSZ a tagja, ahol szó került adójogszabályok módosítására, stb., és amely egy érdekes konklúziót hozott, és ettõl a perctõl kezdve végigtelefonáltam bizonyos szerveket és a következõ derült ki és erre kérnék szépen választ.
2002-ben úgy vette át – csak történeti visszapillantást tennék – a jelenlegi Kormány a stafétabotot, hogy kétéves költségvetése volt az országnak. Akkor azt mondták, hogy elképzelhetetlen az ilyesmi, hogy kétéves költségvetés készüljön, és igazából nem korrekt, ha mások egy következõ kormánynak is behatárolják az idejét egy kétéves költségvetéssel. Azt az anyagot megkaptuk a Gazdasági Bizottságtól, hogy úgy készül a 2005. évi költségvetés, hogy egész egyszerûen, és ez a médiákban is napvilágot látott, hogy a közalkalmazottak, a köztisztviselõk részére a jövõ évi, akárhány százalékos béremelkedést, vagy keresetnövekedést nem finanszírozza meg a központi költségvetés, kivéve a hivatásos állományt, a szolgálati viszonyban állókat, ezért úgy kell elkészíteni – én nagyon örülök, ha a jegyzõkönyvben azt fogják mondani, hogy nincs igazam –, hogy ez egy létszámleépítéssel jár. Hiszen, ha kötelezõen elõírják az illetményalap emelkedést a köztisztviselõi kar részére is, akkor ezt valamilyen módon ki kell gazdálkodni a szervezetnek. Itt az egyik háttérintézményi nagy köztisztviselõi kar kiszámolta már, ha, és amennyiben õ nem kapja meg, mert 5 %-kal kevesebbet fog a jövõ évi tervezés szerint kapni a költségvetésében, akkor neki 90 embert kell elküldenie, 90 köztisztviselõt, és ennek a 90 köztisztviselõnek a munkáját nem lesz, aki ellássa. Aztán majd, ha kell, akkor rendelkezésre bocsátom ezt a levelet. De, ami nagyon érdekes, hogy kiment egy második tervezési körirat a Belügyminisztériumból, vagy valamelyik országos szervtõl, amely azt mondja, hogy úgy kell tervezni 2006-ra már, és a sarokszámokat úgy kell megadni, hogy az 5 %-kal kevesebb lesz mint a 2005, hiszen 2005 is 5 %-kal kevesebb, mint a 2004, sarokszámait tekintve a tervezésnek, és majd a 2007 sarokszámai egyenlõek a 2006 évi sarokszámokkal. Kérem szépen, ez azt jelenti, és én már csak a létszámleépítés oldaláról próbálom meg ezt megközelíteni, hogy, ha a dologit állandónak veszem, tehát adott standardnak veszem, és azt nem csökkentem és nem növelem, akkor egyetlenegy dolgot tudok csökkenteni, és ez pedig a személyi juttatásoknak a köre. A személyi juttatások körét csökkentem, az azt jelenti, hogy 2005-re létszámot kell csökkentenem, ez mintegy, uszkve 8-10 %-os létszámcsökkentés. Ha 2006-ra 5 %-kal kevesebbet kapok meg sarokszámba, és ami megint a személyi juttatást terheli azért, mert, ha a dologit csak szinten tartom, akkor éppenhogy megél a szervezet, akkor ez plusz 10-15 %-os létszámcsökkentéssel jár. Tehát, amikor mi föltesszük azokat a kérdéseket az „egyebekben”, és föltettük, amely a béremelésre, az ezévi béremelésre, adott esetben jövõ évi kondíciók tárgyalásának a megkezdésére irányul, akkor felnõtt emberként kérjük kezelni az oldalt. Éspedig azért, mert elmulasztja az egyeztetési kötelezettségét a munkáltató. Önök szeptember 30-ig be kell, hogy terjesszék a költségvetést. Ez azt jelenti, hogy alapvetõen a költségvetés tervezésénél, ha nem is a dologiban, de a személyi juttatás elõirányzatok tervezésénél az érdekképviseleteket be kell vonni. Be kell vonni, mert embereket érint, és ez 60 ezer munkavállaló. És, ha eleve úgy fog készülni a terv, hogy a Belügyminisztériumban 2005-ben 1000 embert kell ahhoz elbocsátani összességében, hogy az illetményalapot, egyrészt a köztisztviselõi illetményalapot fel tudják emelni 35.100-ra, amit a tervek mutatnak, illetve a közalkalmazotti bértáblát meg tudják emelni X százalékkal, akkor kérdezem én: akkor ez nem erre a körre tartozik rá? Mert a szolgálati viszonyban állókat nem érinti ez az intézkedés, ezt elõre szeretném hangsúlyozni, ezt tudjuk. Legalábbis a tájékoztatás a részünkre így történt, mármint a más szervektõl történõ tájékoztatás. Tehát, magyarul feléled az az intézményi rendszer, amit a BRDSZ kannibalizmusnak nevez, mert az: hogy az elmenõk bérét falatják fel az itt maradókkal. Hogy akkor lehet megemelni a bért, ha 1000 embert elbocsátok. Milyen körbõl történik ennek az 1000 embernek az elbocsátása? Mikor kezdõdik meg ezekrõl a tárgyalás? Nagyon egyszerû: a Kormány nem mondja ki azt, hogy létszámleépítést kell csinálni. Õ azt mondja, hogy ennyivel kevesebb pénzt adok oda. Én nem mondhatom az embereknek, itt az oldalon nem mondhatják, hogy kérem szépen, mi azt választjuk, hogy ne legyen béremelés, és ne kelljen elküldeni ezer embert, mert, ha kötelezõen felemelik az illetményalapot, azt kötelezõ meglépni a munkáltatónak. És akkor az oldal nem mondhatja ki, hogy kérem szépen, nem kérem az illetményalap emelést. Ma augusztus vége van. Szeptember, október, november, december, négy hónap van elõttünk. Négy hónap alatt kell felkészülni ezeknek az embereknek az elbocsátására. Ebben a köriratban a Kormány vállalja, hogy mindent megfinanszíroz. Az elbocsátással járó költségeket megfinanszírozza külön. Akkor hova jutunk? Ki fog dolgozni? A házban, itt a minisztériumi köztisztviselõkrõl beszélek, de beszélhetnék a Bevándorlási Hivatalról, Adatfeldolgozóról, beszélhetnék a rendõrségi közalkalmazottakról, határõrségrõl, mindenhol, az emberek már nem tudnak többet dolgozni. Nem tudják kifizetni a túlórát, szabadidõben nem lehet kiadni. Ha ennyi embert elbocsátanak, ki fog dolgozni? Ki fogja ezeknek a munkáját elvégezni? Mert azt nem hallottam egyetlen egy tervben sem, hogy X feladatot elvesznek. Nagyon korrekt lenne, üljünk le a tárgyalóasztal mellé, és nézzük végig, hogy melyek azok a feladatok, amelyet ennek a 60 ezer embernek nem kell ellátni. Tessék! Nem véletlenül tartózkodtam a szavazásnál, Galyatetõrõl elküldenek 30 embert. Most a hasamra ütöttem, kb. ennyi. Ezt a feladatot nem kell ellátni. És mi az, amit még nem kell ellátni? Vagy pedig, engedelmet kérek, egy vállalkozó „elszellenti magát”, hogy sok ember dolgozik a közigazgatásban, akkor mindenki igyekszik leépíteni a közigazgatást. De akkor meg kell vennem a piacról a szolgáltatást. Amikor az illeték-jogszabályok úgy fognak változni a tervek szerint, hogy az útlevelek illetéke nagyságrendileg megemelkedik, megemelkedik a jogosítványok illetéke stb., tömegével fognak állni az emberek cserélni az igazolványaikat. Erre vajon felkészült-e a belügy, hogy az illeték-jogszabályok változásával hosszú tömött sorok fognak kint állni? Mert érdekes módon az embereknek 2-3 ezer forint is pénzt jelent. Tehát, amikor az a három másik kérdésre, ami az ezévet érinti, választ adnak, akkor az a kérésem, hogy Önök közül készüljön fel valaki arra, hogy ezekre a kérdésekre, amit föltettem, még a mai napon választ kapjak. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Még ehhez? Parancsolj!
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tulajdonképpen két dolgot szeretnék mondani. Van egy óriási nyomás a médiákban, a vállalkozói szférától a közszféra ellen. Nagy az állam, le kell építeni, stb. Na most, valamit lépnie kéne a minisztériumoknak.
 
(KAZETTAFORDÍTÁS)
 
Nem mûködik. Elõször is már bebizonyították azt, hogy bõven a középmezõnyben vagyunk az uniós tagországok között a létszámokban. Második: óriási probléma, és ebbõl fel kellene világosítani az embereket, akik szó szerint, nem szeretik a közszférát, hogy mit jelent a közszféra. Mert köztisztviselõkben gondolkodnak, sok minden másban gondolkodnak, és egyszerûen nem tudják, hogy mindenfajta szolgáltatás ebben benne van. A harmadik dolog, ami ránk vonatkozik. Bush bejelentette, hogy 70 ezer amerikai katonát innen odavisz. És ez 100 ezer közalkalmazottat érintett. Az amerikai hadseregnek megéri a 100 ezer közalkalmazott .. plusz 80 ezer Németországba ..  munkahely szûnik meg, hogy a saját maga ügyeit ne vállalkozóktól vásárolja meg, akkor mi miért csináljuk? Kicsit gazdagabb ország az Egyesült Államok. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Földvári úr!
 
Dr. Földvári Béla úr, elnök-helyettes, MKKSZ Közigazgatási Hivatalok Országos Szakmai Tanácsa:
Köszönöm. Ugyanehhez szeretnék hozzászólni. Az elmúlt hónapokban nagyon sok vizsgálat volt közigazgatási hivataloknál. Jogszabályok jelentek meg, új feladatokat adtak a közigazgatási hivatalnak, a Belügyminisztérium és más szervek is olyan anyagokat jelentettek meg, ahol elismerték, hogy ehhez létszám kellene. Területfejlesztési törvény – több új feladatot ad, új területfejlesztési tanácsok jönnek létre, ezek ellenõrzése, felügyelete, közigazgatási hivatalok feladata. Ami még ugyan nincs elfogadva, de szeptemberben Országgyûlés elé kerül: kisebbségi törvény. Új feladat a közigazgatási hivataloknak az országos kisebbségi önkormányzatok ellenõrzése, mert azokat eddig senki nem ellenõrizte, és még sorolhatnám. És úgy tûnt, hogy még létszámot is kapunk, mert elismerik, hogy ehhez létszám is kell. És akkor itt van ez a burkolt létszámcsökkentésre – nem is ösztönzés, hanem kényszerítés. Egyszerûen érthetetlen, ami történik, valahol, nyilván a központi szerveknél, és tényleg nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége. És a hivatalokban olyan a hangulat, több megyével beszéltem, 15-20 %-os létszámcsökkentéssel tudják megoldani azt, amirõl a Bárdos Judit elnök asszony is beszélt. Azt, hogy, ha végre kell hajtanunk azt, hogy 6,5 %-os béremelés megtörténjen. Ezen el kellene gondolkodni, és nem kellene felelõtlenül ígéreteket tenni, illetve tervezgetni. Köszönöm, ennyit szerettem volna mondani.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Világgazdaság mai száma közli, hogy csináltak egy felmérést: 20 év múlva várhatóan még mindig csak feleannyit fognak Magyarországon keresni az emberek, mint Ausztriában. Ebben az európai uniós országban, ha valakit érdekel, le lehet tölteni az Internetrõl. S még egyet: számon kérik a szakszervezeteken, de én inkább a belügyminiszter asszonytól szeretném megkérdezni, hogy mi igaz abból, hogy az Európai Unió felajánlott mind a határõröknek, mindpedig a rendõröknek egy bizonyos összeget, amelyet nagyvonalúan a Belügyminisztérium visszautasított. Ha ez nem igaz, akkor ezt fel kell tenni az Internetre, és meg kell cáfolni, és nem hagyni, hogy a kollégák azzal foglalkozzanak, hogy kivettek a zsebükbõl sok ezer eurót, vagy adott esetben sok száz eurót. Tehát, mindenképpen a kommunikációnak egy olyan mélyrepülését látjuk ezen az oldalon, amely nagyon rossz a minisztériumnak. Köszönöm.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Gondolom, hogy a megfogalmazott kérdések címzettje alapvetõen én vagyok, még akkor is, hogyha a belügyi kommunikációt én nem kívánom minõsíteni. Biztos lesz arra alkalom, hogy erre Pál Tibor valamilyen formában választ adjon, akár a következõ összejövetelünk alkalmával.
Egy igazán konkrét felvetés volt, amire szeretnék rögtön az elején válaszolni. Ez a határõrség állományának állítólag felajánlott, uniós többlet támogatás. Nincs tudomásom arról, hogy ilyen lett volna, én ezzel kapcsolatban semmilyen írást, semmilyen levelezést nem láttam. Amennyiben bárki errõl többet tud itt a jobb oldalamon, akkor az bólogasson, és mondja el a részleteket. Hallottam ennek én is rémhírét, elkezdtünk egy kicsit nyomozni, de semmilyen nyoma nincsen ennek. Az való igaz, hogy amennyiben ez széles körben terjed, akkor erre reagálni kell a Belügyminisztériumnak. Kérem a kollégákat, hogy valamilyen tájékoztatást errõl tegyünk közzé, legalább a BM belsõ honlapján.
Költségvetés. Nagyon sok észrevétel, vélemény elhangzott, de szeretném azért ennek egy kicsit a másik oldalát is megvilágítani – vagy elfogadják, vagy nem. De, egy kicsit talán hasznos lehet, ha a költségvetés tervezés mostani állapotáról elmondok néhány részletet. Az elmúlt évekkel szemben, most abból a szempontból módosult a költségvetés tervezése, szerintem teljesen tudatosan - itt van a Pénzügyminisztérium képviselõje, majd vagy megerõsít, vagy cáfol – a PM úgy döntött, kormánytámogatással együtt, hogy a különféle fejezeti igényeket, eleve egy 5 % bázisponttal csökkenti. Tehát való igaz, hogy amit elsõ körben számunkra is visszaigazolt a Pénzügyminisztérium, az az idei támogatáshoz képest egy alacsonyabb összeget takar. Az is igaz, hogy tervezési köriratban elég részletesen megfogalmazták azokat a szempontokat, amit a jövõ év során mindenképp érvényesíteni kell, és ebben benne van a 6,5 %-os béremelési szándék is, részben illetményalap átadása, részben pedig a közalkalmazottak száma. Mondjuk táblaemelés is lesz, de ez bennünket a 6,5 %-on belül nem érint, hiszen mindenki ez fölött van, de a közalkalmazotti állomány számára is megvalósulna a béremelés. Az is igaz, hogy a tervezés eddigi szakaszában ennek a 6,5 %-os béremelésnek a teljes forrását egyetlenegy költségvetési szerv támogatási ajánlata, javaslata sem tartalmazza.
Differenciált a kép, a hivatásos állomány számára a béremeléshez szükséges forrás jelentõs részét megadná a költségvetés – mindig feltételes módban kell ezt érteni, hiszen majd a Parlament dönt róla. A közalkalmazottaknál, köztisztviselõknél pedig ennek csak egy kisebb részét. És javaslatot kér a tárcáktól arra a Pénzügyminisztérium, hogy, ha megvan ez a szándék arra, minek a jogosságát senki nem vitatja, hogy az inflációt meghaladó mértékû béremelés legyen január 1-jétõl, akkor ezt hogyan fogják végrehajtani. Nagyon lényeges elem nem hangzott el. Az, hogy 5 %-kal csökken a költségvetési támogatás, a jövõ évi költségvetésünknek csak az egyik része. Hiszen elkezdõdött az idén egy érdekes kísérlet - én is kíváncsian várom a hatását, a tapasztalatait – arról, hogy fogalmazzák meg – és ez a feladatrendszer felülvizsgálatával nagyon szorosan összefügg – azokat a teendõiket – részben uniós tagsággal összefüggõ, részben törvényekbõl adódó, társadalmi elvárásokra visszavezethetõ feladataikat -, amelyeket mindenképp finanszírozni kell jövõre. És ezeket a pályázatokat, ezeket a programokat fogja egymással versenyeztetni elsõ körben a Pénzügyminisztérium, majd dönt róla a Kormány. A Belügyminisztériumnál – miután egy alacsonyabb bázisról indulunk – összeállítottunk 79 ilyen pályázati csomagot, ennek az összértéke 88 milliárd forint, és ez a 88 milliárd forintos összeg fel van bontva szépen pályázati elemekre. Azt is kérte tõlünk a Pénzügyminisztérium – nem volt egy könnyû feladat, de megpróbáltunk megbirkózni vele -, hogy ezekben a feladatokban állítsunk fel egy fontossági sorrendet. Szerepeljenek a lista elején azok az ötletek, azok a feladatok, amelyeket mindenképp végre kell hajtani, amelyekhez úgy gondoljuk, feltétlen szükséges hozzá a költségvetési támogatás, és ahogy haladunk a sor vége felé, hogy az utolsó sorokba kerüljenek azok a programok, amelyekrõl dönthet a Kormány így, dönthet úgy, el lehet halasztani a fejlesztéseket, el lehet halasztani a lakásprogramot. És ugye ezek ilyen valóban, akár, ha van költségvetési támogatás, meg lehet finanszírozni, ha nincsen hozzá, akkor el lehet halasztani még néhány évvel. Ebbõl következõen, nálunk is a legfontosabb szempont az volt, hogy magához a mûködtetéshez, az intézményeknél lévõ alapfeladatok ellátásához szükséges minimum forrást biztosítani kell. Így van szépen összeállítva a sorrend, és a lista elején szerepelnek azok, amik mögött már szerzõdések vannak, ami mögött törvényekben nevesített teendõk vannak, vagy pedig az uniós tagsággal, uniós forrásokkal együttjáró kiadási tételek. Nem tudok arról, hogy ezeket ne adná vissza a Pénzügyminisztérium az intézmények számára, hiszen az is benne van a tervezési köriratban, hogy amiket mindenképpen meg kell finanszírozni, azokhoz õ a támogatást biztosítani fogja. Az igaz, hogy van egy olyan középsõ rés, ahol én is bizonytalan vagyok abban, hogy mekkora összeget igazol vissza számunkra a Kormány. De amennyiben ez eldõl, és ez augusztus végéig kell, hogy eldõljön, addig a Kormány legalább egyszer, de ismereteim szerint kétszer fog róla tárgyalni, meglesz a visszaigazolás a Belügyminisztérium számára, és ezekben a pályázati programokban érintett intézményeknek is arról, hogy mekkora az augusztus végi állapotnak megfelelõ jövõ évi költségvetése. Tehát, amit most az intézmények ismernek, az még nem a végleges költségvetési támogatás. Ebbõl következõen nem tudják megmondani azt sem, csak a mostani számok alapján végeznek elemzést, de azt nem tudják megmondani, hogy vajon, mekkora mozgásterük lesz jövõre, vajon minek a terhére tudnak akár a béremeléshez forrást átcsoportosítani, vajon milyen szolgáltatásokat tudnak esetleg a piacon megvásárolni. Mert vannak olyan elemek, mint pl. a közterületi jelenlétnek a programja, migrációval együttjáró teendõk, okmányirodáknak a támogatása, és majdnem minden intézményre tudok ilyeneket sorolni. Hiszen a bolognai programot hozzuk természetesen a fõiskolánál, az oktatásnál hozzuk az átalakításnak és az újfajta koncepciónak a pénzügyi hatását, mind-mind szépen tételenként nevesítve van, és amint ezek eldõlnek, akkor lehet, és akkor kell újra elemezni valamennyi költségvetési szervnél, hogy vajon, jövõre mit lát. Való igaz az, hogy, ha eldõl a magasabb köztisztviselõi illetményalap, ha eldõl a béremelésnek a mértéke, és látjuk majd, hogy az adótörvények jövõre hogyan változnak, elég erõs a támogatottsága annak, hogy az étkezési utalvány jövõre az ideihez hasonló mértékben legalább emelkedjen. Ha ezeknek a pénzügyi vonzatát is tudjuk mérni, abban a pillanatban kiderül, hogy a jövõ évi költségvetésbõl milyen szervezetet, milyen feladatot, és csúnya pénzügyes szakzsargonnal fogalmazva, „hány embert lehet mûködtetni?” Hány ember juttatásaira van forrás? Igen, valóban fenyeget bennünket az a veszély, hogy, ha eldõl a béremelésnek a mértéke, és összevetjük a költségvetési támogatással, akkor lesz egy rés, mert valószínûleg a forrás kevesebb, mint amekkorára szükség lenne, változatlan körülmények között. Amint augusztus végére ezek a számok rendelkezésre állnak, elõzetes munkálatokat már végzünk a humánpolitikai szolgálattal, abban a pillanatban – most messze egyetértek Bárdos Judittal ebben a felvetésben – át kell tekinteni, hogy milyen feladatokat nem fogunk a jövõben ellátni, milyen feladatokat fogunk a jövõben más módon végezni, hiszen több olyan terület van, egy része az én irányításom alatt mûködik, ahol abszolút tettenérhetõ a párhuzamosság, és egyértelmûen látszik, hogy nem hatékony. Tehát, nem arról van szó, mert én sem hiszem, hogy feladatoknak a csökkentése nélkül, átszervezések végrehajtása nélkül, párhuzamosságok csökkentése nélkül, lehetne létszámot leépíteni, mert akár 500, akár 1000, akár 1500, nem tudom mennyi fog majd kijönni az elemzés végén, tehát, ha nem tudunk mindenki számára megfelelõ juttatást biztosítani, hogyha nem tudjuk a végtelenségig a fejlesztéseket elhalasztani, akkor igenis szembesülni kell azzal, hogy ezt a szervezeti modellt, ezt a feladatrendszert, és ezt a létszámot hogyan tudja a Belügyminisztérium eltartani. Mert nem lehet a végtelenségig húzni, és nem lehet az, hogy az egyébként jogos juttatások, mint pl. az iskolakezdési támogatás, ne kapjanak megfelelõ forrást. Mert akkor valamennyien tovább fogunk a helyzet miatt szenvedni. Ahelyett, hogy tényleg hatékonyabb modellben, elképzelhetõ kevesebb létszámmal, de mindenkinek magasabb juttatásokat tudjunk nyújtani. Tehát, meglesz augusztus végére kb. a költségvetési támogatás, meglesz az, hogy mekkora többletet fognak visszakapni az intézmények, abban a pillanatban el kell kezdeni a tárgyalást, egyeztetést arról, hogy ezt hogyan tudjuk biztosítani. Elképzelhetõnek tartom azt is, hogy a visszaigazolt összegekbõl intézmények között újabb differenciálás lesz, mert érezhetõ az, hogy nem mindenkinek egyforma a támogatása. Nekem is nagyon fáj a „közig. hivataloknak” a mûködésében folyamatosan évrõl-évre tapasztalható nélkülözés, tehát ott is biztos, hogy valamit tenni kell. Ez megint szeptember hónapnak a nagy kihívása. Az intézmények valóban, amint ezek a számok rendelkezésre állnak, tudják a jövõ évi juttatási rendszert, akkor kötelezettek arra, hogy kibontsák ennek a feltételeit, bemutassák azt, hogy hogyan tudnak mûködni, mit tudnak tenni annak érdekében, hogy adósságmentesen, ennyi fejlesztéssel jövõre is biztosított legyen a gazdálkodás. És a Belügyminisztériumnak az a feladata, miután az intézmények általában nem a maguk ellenségei, azt nézzék meg, hogy intézményeknél lévõ feladatokat hogyan tudja esetleg egy-egy háttérszervezethez, egy-egy gazdálkodó egységhez központosítani annak érdekében, hogy akkor ez hatékonyabb legyen, és ez maga után vonhat létszámcsökkentést is. Én elfogadom, hogy amint ezek a számok rendelkezésre állnak, mielõtt a végleges döntés megszületik, mielõtt bárkit újabb nehéz helyzetbe szorítanánk, üljünk le, egyeztessünk róla, üljenek le a szakemberek, és nézzük meg a feladatokat, nézzük meg az átalakítási elképzeléseket, mert én majdnem biztos vagyok abban, és nem hiszem, hogy nagyon kellene köntörfalazni, a következõ idõszakban létszámcsökkentéssel a belügyi intézményeknek szembe kell nézni. De ezt nem szabad úgy megcsinálni, hogy a feladat és a szervezeti modell változatlan, hanem tényleg együttjárjon hatékonysággal, tényleg együttjárjon azzal – bár lehet ezt kannibalizmusnak is hívni, én azért ezt nem szívesen használnám – de nem az a célja, hogy az így felszabaduló forrásból munkakörülményeket lehet javítani, jogos járandóságokat lehet kifizetni, és talán több marad a fejlesztésre is. Tehát, itt tartunk most. Teljesen jogos az aggály, hogyha valaki a tervezési köriratot látja, akkor ebbõl ez a következtetés leszûrhetõ. Én csak azt szeretném kérni, hogy a jelenlegi számokból, a jelenlegi intézményi nyilatkozatokból nem szabad még ezt a következtetést levonni, mert egyébként különféle számok elhangozhatnának, miközben ennek még nincsen meg az alapja, mert a végleges, Kormány által is támogatott intézményi elõírásokat ma még senki nem ismeri. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Engedje meg Államtitkár Úr, egyrészt nem válaszolt arra, hogy kiment-e egy ilyen tervezési körirat, amelyik 2006-ra is és 2007-re is a bázist, tehát 2006-ra is 5 %-kal csökkentette a bázist, és 2007-re pedig a 2006-ot vette alapul a személyi juttatás. A másik pedig, nem vagyok ennyire optimista, amit Ön elmondott, mert az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy, ha kell, akkor az utolsó pillanatban döntünk arról, hogy hány embert kell elbocsátani. Tehát, amikor mi leülünk itt legközelebb erre az értekezletre, az a kérésem, hogy azt is szíveskedjenek kimutatni, és ezt kb. 1-2 hét alatt a humánpolitika meg tudja csinálni, hogy 2004-ben hány megbízási szerzõdést kötöttek, hány tanácsadót, fõtanácsadót, akármilyen tanácsadót foglalkoztatnak, illetve 2004-ben hány embert vettek fel munkáltatásra. Tehát ez nagyon lényeges. Amikor is a miniszter elrendelte a létszámstoppot, és ez már januártól hatályos, legjobb tudomásom szerint nem egy, és nem két ember került felvételre. És most nem a szolgálati viszonyban állókról beszélek, mert ezt ebbõl a körbõl most kivettük. Hanem kifejezetten köztisztviselõkrõl és közalkalmazottakról, hiszen ez a kör érintett adott esetben a létszámelbocsátásnál. Mert akkor azt kell alapul venni, hogy meg kell szüntetni a különbözõ szerzõdéses foglalkoztatási viszonyokat, én tudnék esetleg példát a házban is, hogy hol lehet ezt megoldani, és azokat kell elküldeni, akiket ebben az évben kezdtek el alkalmazni, és nem a régiek közül. Tehát, aki megszegte azt a szabályt, hogy nem veszek fel munkavállalót, mert nehéz a gazdasági helyzetem, és be vagyok határolva, akkor annak kell helyt állni ezekért a dolgokért, és elsõsorban onnan kell az embereket elküldeni, bármennyire is fáj. De ezt Önök mutassák ki nekünk, az a kérésem. Hiszen ez egy megállapodás volt, különbözõ miniszteri intézkedésben, akár országos rendõr-fõkapitányi, vagy határõrségi vezetõi intézkedésben is lejött, hogy létszámstopp van, tehát nem engedik felvenni az embereket, mégis megtették, de akár megtette a köztisztviselõi kar is.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Nem tudok arról, hogy megbízási szerzõdéses állomány emelkedne. Az elmúlt két évben, folyamatosan, amikor ez felvetõdik, olyan döntést hoz miniszter asszony, hogy igenis szorítani, csökkenteni kell. Vannak olyan megbízási szerzõdések, amelyek határozott idejûek, és még nem jártak le. Vannak olyan megbízási szerzõdések, ahol a feladat jellege indokolja azt, hogy ebben a formában alkalmazzunk kollégákat. Vannak olyan területek, ahol az eddigi gyakorlatnak megfelelõen, valószínû nem nélkülözhetõek a tanácsadók. Én nem látom annak akadályát, hogy errõl egy kimutatás készüljön név és havi kereset nélkül, de, hogy milyen területen, mekkora létszámban alkalmazunk megbízási szerzõdéseket, Zsinka úr jelen van, esetleg reagál, be lehet mutatni. Én tudom, mert sok ilyen kimutatást láttam, hogy folyamatosan csökken a számuk. Tudom, hogy a lehetõ legritkább esetben fordul elõ – legalábbis a minisztériumban -, hogy új embereket vesznek fel. De ezt nem szabad – az én megítélésem szerint – eldönteni az alapján, hogy kit mikor vettünk fel, hogy akik ebben az évben kerültek év elején alkalmazásba, azoknak kell felmondani, azoknak a szerzõdését kell megszüntetni. Valóban, a feladat jellege kell hogy eldöntse, hogy továbbra is szükség van megbízási szerzõdéses foglalkoztatottra, vagy pedig nem. De, nem hiszem, hogy csak erre az egy állománykategóriára kellene ezt kiterjeszteni, hiszen csak néhány százalék az összes belügyi alkalmazottat tekintve. Van olyan kimutatásunk, ami ezt intézményenként, az egész Belügyminisztériumra az állománykategóriákat, a betöltött státuszoknak a mennyiségét, szervezeti egységenként is tartalmazza. A következõ alkalommal, vagy akár szakértõi körben ezzel lehet foglalkozni.
A tervezési körirat áthúzódó hatása következõ évekre. Való igaz, elfelejtettem rá reagálni, talán épp azért, mert én nem látom olyan nagy jelentõségét. Bár valóban jó lenne az, ha a költségvetésben stabilan, legalább három évet látnánk elõre. De ez nem azt jelenti, hogy hároméves költségvetés kell, vagy kétéves költségvetés, hanem valóban garantáltak lennének azok a számok, amiket a Pénzügyminisztérium vagy a Kormány eldönt a következõ esztendõkre, hiszen a tervszerûséget, a beszerzéseket, a kötelezettségvállalást nagyon jól segítené. De nem tudok az elmúlt idõszakból két olyan évet, amikor a tervezés során két évre nevesített költségvetési támogatásnak valóban lett volna komoly létalapja. Az, hogy van egy ilyen szándék, hogy folyamatosan csökkenjen a bázis költségvetés, az elvonások – mondják egy ilyen szakzsargonban megint – beépüljenek a költségvetési bázisba, hogy évrõl-évre kevesebb legyen a támogatás, ez pedig illeszkedik ugyanabba az elvbe, amit elmeséltem, hogy valóban, azokat a feladatokat szeretné a Pénzügyminisztérium megfinanszírozni, amelyeknek a fontosságáról a Kormány egyértelmûen dönt. Ezt csak úgy tudja megoldani, miután a gazdaságból származó bevétel, a költségvetési mozgástér igen szûkös, csak úgy tud erre egy központi pénzmagot teremteni, hogy, ha mindenhonnan valamennyit a költségvetésbõl begyûjt. És utána ezt osztja újra, és valószínûleg differenciáltan, más módon, mint ahogy az a megelõzõ évben szerepelt. De ettõl függetlenül, mondom, ez azért nem hangzott el, mert ma még én olyan nagy jelentõségét nem látom, inkább a tendencia, ami ebbõl a szempontból lényeges.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
És akkor rátérnénk a ... Elõször a Pénzügyminisztériumból Kõváriné asszonynak adnám meg a szót.
 
Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, PM Rendvédelem Pénzügyi Igazgatás Osztály:
Tisztelt Érdekegyeztetõ Tanács, egy pár szóval hadd egészítsem ki Államtitkár Urat, meg azt hiszem picit az érintettség okán célszerû lenne, ha egyrészt megerõsíteném, hogy nem mondunk kétfélét. Még egyelõre ugyanannak a Kormánynak vagyunk tagjai, mind a két tárca. Másrészt azért, mert talán most egy kicsit itt az ideje, hogy egy pár szóval, más szempontokat is mérlegelve, beszéljünk arról a kérdésrõl, hogy költségvetés, létszám, köztisztviselõi, stb. Tehát, azért mindenekelõtt egy apróságot. Nem a Pénzügyminisztérium dönt, ezt nem gyõzöm eleget elmondani, a Kormány dönt, és a Kormány valóban ebben a hónapban még elõször kabinetszinten, aztán Kormányszinten, minimum kétszer, de ha jól tudom, a legújabb tervek szerint háromszor fogja megtárgyalni az elsõ ütemû anyagot.
Amint azt már Államtitkár Úr is mondta, az idei évben a költségvetés tervezése valamelyest változna. Az ún. hagyományos intézményi költségvetések – tehát ezt ugye mindenki tudja, hogy ez azt jelenti, hogy rendõrség, határõrség, stb., tehát nem sorolnám – azoknak lenne egy keretszáma, és az ún. fejezeti kezelési elõirányzatok, valamint vadonatúj jellegû feladatok, amikrõl az Államtitkár Úr szólt, hogy ez 79 program a Belügyminisztériumnál, ez érkezett be hozzánk. Na most ugye, hadd mondjam el, hogy valamennyi minisztérium részérõl, és ennek valóban az volt a célja, hogy azt a sokat szidott, bázis költségvetést egy picit lazítsuk olyan szempontból, hogy ezeket a programokat rakjuk össze. Ezek gyakorlatilag olyan programok, hogy állami feladatok – tehát törvény írja elõ, egy-egy jogszabályon alapuló, stb. – és próbáljuk meg rangsorolni õket – nem a Pénzügyminisztérium, mi csak összesítünk – valamilyen formában, olyan formában, hogy a Kormány képes legyen arra, hogy ezt áttekintse ezt a halmazt, mert azért, hadd ne mondjam, hogy ez valami mérhetetlen halmaz. Tehát ezt valamilyen struktúrába össze kellett rakni. És a dolognak pont az a lényege, hogy kvázi, ha akarom, akkor ilyen politikai, vagy állami feladatvállalási prioritásokat kell ebbõl kihoznia a Kormánynak, így kell döntenie. És ha, és amennyiben lesznek olyan feladatok, márpedig biztos, hogy lesznek, mert a források szûkülnek, mert, ha a költségvetés két oldalán, egyik oldalán a bevételt akarom csökkenteni a terhek csökkentésével, a másik oldalon a kiadásokat akarom növelni, ez nyilvánvaló nem megy, ez a saját háztartásban is teljesen nyilvánvaló, hogy ez így nem mûködik. Tehát, ha és amennyiben a bevételeket, vállalkozások, egyéb közterhek stb., ezeket csökkenteni szeretném, akkor nyilvánvaló, hogy a másik oldalon kisebb, hatékonyabb állam, akár így is fogalmazhatok, és még sok definíciót lehetne rá mondani, de nem is ez a lényeg. Nyilvánvaló, hogy ott is visszafele kell menni. Tehát akkor, ugye mi a feladat? Az a feladat, hogy az állami feladatokat végig kell nézni, és akkor most ebben a körben tudjuk ezt megcsinálni. Tehát, nem lehet teljes körûen, mert azért azt meggyõzõdésem szerint képtelenség felvállalni, hogy azt a töménytelen állami feladatot – és tessék végignézni a szaktörvények meg a szak-joganyagoknak a sorát – ami gyakorlatilag a minisztériumok és szervezeteik feladatkörét képezik, azt nonszensz egyszerre végignézni. De, egy elsõ ütemben azt meg lehet csinálni, hogy ezt a struktúrát végignézni, hogy valóban, melyik az, amit 2005-ben fel tudunk vállalni, finanszírozni tudunk, hatékonyan, korszerûen meg tudunk csinálni, és melyek azok, amelyeket nem. Na most, akkor itt szeretném összekapcsolni egyébként a létszámmal is. Mert ha lesznek olyan feladatok, márpedig biztos, hogy lesznek, amelyeket nem lehet 2005-ben indítani, halasztani kell, „nota bene” olyan feladatok, olyan jogszabályok, amiket egész egyszerûen módosítani kell, a hatályát ki kell tolni, akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként, meggyõzõdésünk szerint, nyilván létszámmal is jár. Mert a feladathoz mi kell? Ember kell meg asztal, személyi juttatás kell, meg dologi. Ha valamit nem kell végrehajtani, vagy nem lehet, akkor a dolog természeténél fogva, oda ember sem kell. Ez az egyik, amit szeretnék mondani.
A másik az, hogy arra szeretném kérni az érdekképviseleti oldalt is, hogy akkor, amikor ilyen dolgok történnek, ne mindig csak és kizárólag a létszám darab determinációból, vagy annak az érdekképviseletébõl próbáljon kiindulni. Én értem, hogy egy érdekképviseletnek ez a dolga. Egy pillanat! De, nemcsak az a dolga, hogy darabra meglegyen, hanem az is a dolga, hogy arányos terhelés legyen, arányos juttatás legyen, és még lehetne sorolni, hogy hatékonyság, stb. Tehát, csak azért, hogy egy feladat, ami kettõ fõvel ellátható – most mondok egy „hasszámot”, teljesen mindegy – 250 ezer forintért, akkor ne küzdjek azért, hogy tíz fõ lábát lógatva ott legyen. Darab und darab. Ezt csak úgy azért, mert többször, több helyen érzékeltem már ezt, saját házunkban is, tehát, félreértés ne essék, nincs egy ilyen, nem belügy-specifikus. De ez nagyon sok helyen sajnos elõfordul, hogy darab. Hát nem darabról van szó, hanem, azt hiszem hatékonyságról, meg jó feladatellátásról. Ugyanez vonatkozik arra, akit az utolsó pillanatban vettem fel, vagy elõtte vettem fel. Lehet, hogy akit tegnap vettem fel, az hatszor annyit tud dolgozni, mint akit 25 évvel ezelõtt. Nem tudom. És akkor egyébként a két íróasztal között is, egyik átnéz a másik oldalra, mert én is íróasztalok között dolgozom, és akkor egyik átnéz a másik oldalra, és akkor te is ugyanannyiért dolgozol meg én is?
A többéves kitekintésrõl még annyit: egyrészt van ez a hároméves kitekintés, amit kétségtelen jó lenne, ráadásul még pontosabban, de ugye, csak makro számokban tud gondolkodni a pénzügyi kormányzat, tehát mindig azt próbálja meg leképezni, azt próbálja meg összerakni ahhoz, hogy pl. hogy az eurót bevezessük. Ahhoz a követelményeket hogyan lehet teljesíteni, de ezek makrofeltételek, tehát ezeket részletekben nyilvánvalóan nem lehet se kidolgozni, sem értékelni egyelõre. A másik pedig, amit tudni kell, hogy az EU hétéves távlatokban gondolkozik, hétéves, az, hogy költségvetés, nem jó kifejezés, nem tudok most jobb szót használni, pénzügyi terv, vagy valami ilyesmit készít, tehát mi egy ilyen közbeesõ, vagy félúton kapcsolódtunk be, tehát 2007-tõl indul majd egy új, tehát addig kell becsatlakoznunk ehhez a pénzügyi tervhez, és 2007-tõl 2013-ig lesz a következõ. Tehát, azt szeretném mondani – csak tájékoztatásul, hogy ilyen is van, és a jövõben ilyen is lesz – ez messze nem arról szól, hogy költségvetés, mert nyilván ilyen távlatokban nem lehet ilyen mélységekben gondolkodni. Egyelõre ennyi, köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem akartam, de most csak azért vagyok kénytelen hozzászólni, mert a darab per darab eléggé „birizgálja a nózimat”, éspedig a következõ miatt. Azt hiszem, hogy példaértékû a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanácsnak a mûködése 1992 óta. Nem is hiszem, hogy ma Magyarországon van olyan ágazati minisztérium, illetve ágazati szerv, amely így mûködteti a saját érdekegyeztetõ fórumát. Tehát errõl ennyit.
A másik pedig: vissza lehet keresni a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanácsülés jegyzõkönyveit, ahol nem tudom, legalább 6-8 éve arról vitatkozunk a Pénzügyminisztérium jeles képviselõivel is, hogy elõbb meg kéne a feladatokat húzni, és utána kellene hozzárendelni a megfelelõ létszámot. Tehát, ez nem belügyi specifikum, hogy a feladatokat meg kéne határozni. Mióta Magyarországon közigazgatási reform van, ez régen is volt Verebélyi úr idejében, és Zsuffa is végigélte, és Felkai úr is végigélte, és most éli a Tóth úr, azóta mindig azt szerettük volna elérni, hogy végre a feladat oldaláról próbáljanak meg valamit tenni, és utána rendeljük hozzá a szervezetet. Ezt egyetlenegy kormány sem vállalta fel, sem a rendszerváltás óta, sem pedig a rendszerváltás elõtt. Magyarul: a közigazgatási reform nem mûködik, a reformba csak bele-belekapkod mindenki egy kicsikét, egy kicsit „idetesz”, egy kicsit „odatesz”. Élõ példa az Országos Rendõr-fõkapitányságnak az átszervezése, amely valahol áll, vagy az OKF-nek az átszervezése, ami valahol áll, egyedül legjobb tudomásom szerint a Határõrségen vitték ezt végig, vagy viszik ezt végig az igazgatóságok kirendeltségekig lerendelve.
Tehát mirõl beszélek? Ha egyszer el akarok valamit kezdeni, és végre akarom hajtani, azt tegyem meg. Tehát, mindig, minden esetben a pénz uralja a rendszerünket, és amikor valamihez van pénz, akkor elkezdem csinálni, amikor valamihez nincs pénz, akkor pedig leépítem a létszámot. Ilyen egyszerû, de a feladatot pedig otthagyom a szervezetnél.
Mi azt kértük, és most is azt kérjük, akkor lehet létszám elbocsátásról beszélni Államtitkár Úr – és ezt próbálja meg így közvetíteni a miniszter asszony irányába – hogy ha egyszer leülnek, leülünk, és meghatározzuk legalább szakértõi szinten, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket az állam el akar a belüggyel láttatni, és mihez tud pénzt rendelni. Ehhez, hogy a feladat, pénz mennyi embert visel el. És utána lehet beszélni arról, hogy hogyan tovább. Mindaddig, ameddig csak azt nézem meg, hogy mihez van pénz, és a feladatot meg hagyom az emberek nyakába, meg kell nézni, hogy a köztisztviselõk hánykor járnak be, és mikor mennek haza, és szombat-vasárnap, amikor tervezés van, akkor éjjel-nappal dolgoznak a pénzügyesek, amikor bérkifizetés van, akkor a bérszámfejtõk, és nincs olyan rendszer, amely ütemezetté tenné ezeket a feladatokat, és a bent töltött órákat ellentételezné valahogy, akkor bizony-bizony ez a kérdés merül fel. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, parancsoljon Ackermann úr!
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Egy mondatot engedjen meg. Készült-e vajon a Pénzügyminisztériumban olyan felmérés, hogy a személyi jövedelemadó bevételt milyen arányban kapja meg a közszférától? Megmondom mirõl van szó. Én úgy gondolom, hogy pl. ennek a tárcának, az önkormányzatok támogatását kivéve, döntõen bérjellegû felhasználása van. Én úgy gondolom, hogy ez döntõen. A bérjellegû felhasználásból minimum az 50 %-át valahogy visszajuttatjuk az államhoz. Egyrészt a különbözõ járulékokban, tehát ez a költségvetés, egyszer kiszámoltam egy néhány évvel ezelõtt, a Határõrség költségvetésén durván 60 %-ot, áfában, személyi jövedelemadóban, ugyan az nem a Határõrséget, hanem a személyt érinti, a munkavállalói járulékban, a munkáltatói járulékban, stb., stb., tehát kiderül az, hogy gyakorlatilag a költségvetésnek minimum az 50 %-át ugyanannak az államnak visszafizetjük. Egy részt a tb-nek is. Ha így gondolkodunk, és megszüntetjük ezt a szférát, amelyik tisztességesen, nem megszüntetjük, hanem jócskán megvonjuk ebbõl a szférából, létszámot leépítünk, akkor érdekes lenne például az, hogy jelen pillanatban a 800 ezer közszférában dolgozó, milyen százalékban járul hozzá az állam személyi jövedelemadó bevételéhez. Tartok tõle, hogy arányaiban jóval magasabb százalékban, mint a vállalkozási szféra. Tehát, nem abszolút összegében, mert itt tisztességesen fizetnek. Tán el kéne gondolkodni, hogy más szférákban, a vállalkozói szférában, vagy bármilyen más szférában is, próbálják meg úgy beszedni az adókat, és járulékokat, hogy ne tartson kinn. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr, mielõtt nagy gazdaságpolitikai összefüggésekbe belemegyünk, már hallom a fülemben hátul, hogy a gazdasági szféra erre milyen válaszokat tudna adni az õ saját hatékonyságáról, gazdaságélénkítõ erejérõl, munkahely teremtésérõl stb., de szerintem ezt a kérdést mi itt nem fogjuk megoldani.
Inkább arra szeretnék kicsit visszatérni, hogy a feladatrendszernek a felülvizsgálata hol tart. Nem említettem, de valószínûleg tudják Önök is, hogy ez jó néhány alkalommal már végrehajtásra került. Többször adtunk ki ilyen körlevelet, az intézmények valószínûleg már roppant módon utálnak bennünket miatta, hogy különféle határidõkkel vizsgálják át a saját feladatrendszerüket. Nevesítsük azokat a jogszabályokat, külsõ körülményeket, amelyeknek hatására azokat a feladatcsomagokat nekik el kell látni. Többször készült olyan összegzés, hogy vajon ezek közül melyek azok, amelyeket el lehet hagyni, vagy amelyeket más módon lehet elvégezni a jövõben. Megmondom õszintén, a teljes belügyi intézményi feladatcsomagnak szinte töredéke. Tehát, nagyon kevés olyan feladat lenne – nem akarok én most más tárcákra hasonlatokat hozni, vagy összevetéseket tenni, és nem is biztos, hogy népszerû dolog „belepiszkálni” az õ világukba, de ettõl még én azt látom, hogy a belügyi szervek által ellátott alapfeladatok gyakorlatilag determináltak. Tehát, vagy uniós kötelezettséggel együttjárnak, vagy olyan törvények, vagy olyan lakosság, társadalom felé nyújtott szolgáltatásokat takarnak, amelyeket el fogunk látni a jövõben is. Tehát ez az egyik része a kérdésnek. Ezt meg fogjuk vizsgálni valószínûleg még egyszer, nemcsak azért, mert a tervezési körirat erre bennünket kötelez, hanem azért is, mert valóban erre szükség van. De én egy kicsit félek ennek a végeredményétõl. Van ennek egy másik része. Ha abból indulunk ki, hogy az alapfeladatok túlnyomó része a jövõben is szükséges, a jövõben is el kell látni, akkor igenis az a kötelezettségünk, hogy megnézzük, ezeknek az alapfeladatoknak az ellátására milyen hatékony hátteret tudunk nyújtani. Én láttam olyan tanulmányokat,
 
(KAZETTACSERE)
 
amely szintén összevetéseket tesz, hogy egy-egy intézmény, egy-egy szervezet alapfeladatainak ellátásához hány vezetõ van, akár százalékosan, akár létszámban, hányan dolgoznak gazdasági területen, humánpolitikai területen, jogi területen, stb. Tehát, valószínûleg azzal kell nekünk szembesülni, hogyha az alapfeladatok rögzítettek, azokat el fogjuk látni a jövõben is, a költségvetési mozgástér szûkül, akkor a kérdés az, hogy a gazdasági, humánpolitikai, általában a funkcionális területen, hogyan lehet egy hatékonyabb környezetet biztosítani. Hogyan lehet a jelenlegi intézményeket átlépve a logisztikai ellátó feladatokból kiindulni, hiszen sehol nincs az leírva, hogy ilyen sok önálló gazdálkodó szervezet kell a Belügyminisztériumban, sehol nincs az leírva, hogy minden gazdálkodó szervezetnek saját funkcionárius egységei kellenek, hogy legyenek.
Tehát én anélkül, hogy elébe mennék a szeptemberi beszélgetéseinknek, azt hiszem, hogy valószínûleg erre kell nekünk majd koncentrálni, hogyan lehet ezeken a területeken hatékonyabb módszerekkel szervezeti felépítést bemutatni. Csak, hogy „feldobjam a labdát”.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Azt hiszem az itt ülõk, a belügyi dolgozókra gondolok, azért emlékeznek arra, hogy rendszerváltás elõtt sok minden központosítva volt, a rendszerváltás azt hozta magával, hogy szétesett atomjaira ez a szervezet. Tehát, gyakorlatilag, amikor központosítva voltak ezek a feladatok, akkor azt mondták, hogy azért nem jól van ellátva, mert központosítva van, most atomjaira szétesett, most azt kezdem el vizsgálni, hogy azért nincs jól ellátva, mert túl sokba kerül, mert atomjaira esett szét. Tehát, itt a rémálmok kezdenek megint eluralkodni sok mindenben. Igen, egyszer helyre kéne tenni, de akkor megint 15-20 évre akkor egy biztos alapot kéne teremteni erre.


 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Akkor ezt a kérdést lezárhatjuk? És áttérnénk akkor a BRDSZ által írásban benyújtott kérdésekre. Megadnám a szót Bárdos Judit asszonynak.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Az az igazság, hogy mi elsõ kérdésként jelöltük meg, igaz, hogy nem érint, csak harminc valahány munkavállalót, de mégis az ügynek azért jelentõsége van. A Belügyminisztérium létrehozott egy BM Nyomda Kft-t, amely gyakorlatilag, mikor kikerültek a közalkalmazotti körbõl, akkor egy megállapodás született, hogy egy évig ugyanazokat a juttatásokat kapják, mint közalkalmazottakként kaptak volna, utána pedig az MT hatálya alá tartoznak, kollektív szerzõdésük van. Érdekes módon akkor kezdõdtek az igazi problémák, ez kb. egy hároméves intervallum, minden évben több alkalommal kértük a Belügyminisztérium vezetését, hogy döntse végre el, hogy mit kíván tenni a BM Nyomda Kft-vel, fenn kívánja-e tartani ebben a formában, be akarja-e olvasztani valamelyik részvénytársaságba, illetve meg kívánja-e szüntetni. Csak egy kérdés nem merült fel, és erre azért igazából Önök tudnak válaszolni, hogy miért ment tönkre a Nyomda Kft? Mi a választ megadjuk: azért kérem szépen, mert egyes belügyi szervek szolgáltatást vettek tõle, a szolgáltatást megkapták, és az ellenértékét nem fizették ki – belügyi szervekrõl van szó - másrészt pedig, a belügyi szervek nem a Nyomda Kft-be vitték a munkákat, hanem más szervekhez vitték a munkákat, és adott esetben drágábban is dolgoztattak, mint a BM Nyomda Kft ezt megtette volna. Ennek az a következménye, három éve a munkavállalók egy fillér béremelést nem kapnak, nem részesülnek azokban a juttatásokban – és ezt leírta a Peringer fõigazgató úr – amiben minden más belügyi dolgozó részesül. Mi a jövõ? Azért tettük fel írásban, mert szóban itt a BÉT ülésen akárhányszor, többször elhangzott. Tehát szeretnénk végre tudni, hogy mi lesz a BM Nyomda Kft dolgozóival. De mondjuk, ha ezt írásban megkapom 24 órán belül, és nem itt fogják elmondani, azt is el tudom fogadni, mert a másik kérdés sokkal fontosabb.
 
Meichl Géza úr, fõigazgató, BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság:
Azzal, hogy a BM Nyomda Kft munkavállalói valóban munkavállalók, tehát a kérdés teljesen pontos, nagyon örülök neki, hogy munkavállalók, és nem hajdan volt belügyi dolgozók. BM Nyomda Kft-ként mûködik, vannak megrendelései, folyamatosan biztosított a munka. A Nyomda Kft sorsában pedig valószínûleg eltérõ a megközelítésünk, ti. ez a piaci szféra. A piac eldönti, hogy mi lesz a Nyomda Kft sorsa, és az teljesen egyértelmûvé fog válni, hogy erre a tevékenységre szükség van-e vagy nincsen. Pillanatnyilag az a helyzet, a nyomdának tavaly egy meglehetõsen markáns veszteséget sikerült felhalmoznia, ezt a veszteséget az idén folyamatosan faragja önmagából lefele. A dolgozóknak a fizetése, és akkor most nem havi átlagbérrõl, hanem éves munkáltatótól származó jövedelemrõl beszélek, az nem számottevõen alacsonyabb, mint a BM KGF dolgozóinak átlag munkáltatótól származó jövedelme. Más módon tevõdik össze, ma a Nyomda Kft-nél az éves átlagos jövedelem 114 ezer forint, a KGF-en 125 ezer forint, nem igazán nagy a különbség. Ugyanez a különbség tetten érhetõ volt 2000 március 15-én a megalakuláskor, akkor a még BM Nyomdában, költségvetési szervnél 60 ezer forint volt az átlagjövedelem, a KGF-en 66 ezer forint. Ebbõl látható, hogy ez a fajta juttatás négy év alatt 90 %-kal növekedett, tehát a „fillér béremelést nem kaptak a dolgozók”, az így biztosan nem igaz. Az kétségtelen, hogy ott nem egy közalkalmazotti típusú bérrendszer, hanem Munka Törvénykönyvébõl származtatott bérrendszer üzemel, ebbõl következõen ennek a fizetésnek egy része csak a garantált munkabér, a másik része nyilvánvalóan, ahogy bevétel keletkezik, negyedéves prémiumok, egyebek formájában kerül kifizetésre. De a statisztikai adatok szerint kifizetésre kerül.
A BM Nyomda munkavállalóinak a helyzetére vonatkozott a kérdés, a BM Nyomda munkavállalói Kollektív Szerzõdés alapján dolgoznak, a Kollektív Szerzõdést a BM Nyomda Kft-nél mûködõ egyetlen érdekképviselet, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével kötötte ügyvezetõ igazgató úr. Én gondolnám, hogy ... Pillanatnyilag is van hatályos Kollektív Szerzõdés, BRDSZ által aláírva. Felmondani azért kellett azt a Kollektív Szerzõdést, mert bizonyos fajta, ott garantált juttatások ott nem voltak biztosíthatóak, nem voltak tarthatóak, egy féléves tárgyalássorozat után megint van hatályban Kollektív Szerzõdés. Gondolnám, hogy a részletes eszmecserét a BM Nyomda Kft dolgozóiról azt a BRDSZ-szel, mint reprezentatív szakszervezettel kéne továbbfolytatnunk, és nem a BÉT-en.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr! Néhány dologgal szeretném kiegészíteni azt, amit Fõigazgató Úr elmondott, már csak azért is, mert a hírek valószínû gyorsan terjednek.
Beosztásomból adódóan én legalább negyedévente kapok tájékoztatást arról is, hogy a belügyi gazdasági társaságok eredményessége, munkája, feladatellátása hogyan alakul. Való igaz, hogy többször egyeztettünk, tárgyaltunk arról, hogy van-e egyáltalán esélye annak, hogy a Nyomda Kft életképes lesz a piacon. Holott figyelembe véve azt, hogy valóban gazdasági társaság, és ajánlattételi kötelezettsége van a belügyi intézmények felé, és többször hallottam vissza azoktól is, akik kértek ajánlatot a Nyomda Kft-tõl, hogy drágább, nem megfelelõ minõségben szolgáltat. Ebbõl következõen nem fognak onnan megrendelést kapni. Ebbõl következõen el kell gondolkodni azon , hogy a Nyomda Kft ebben a formában életképes vagy nem. Ez a vizsgálat valamikor év vége felé zajlott le. Én néhány alkalommal adtam türelmi idõt a Kft vezetõinek, egyeztettünk errõl fõigazgató úrral is. Az biztos, hogy magára a tevékenységre szükség van. Az sajnos szomorú, hogy még mindig a fõvárosban a belügyi szerveknek 4 vagy 5 nyomdája van, párhuzamosan mûködnek, a kapacitás kihasználtságáról nem akarok most részleteket elmesélni. De, ha nem tudnak onnan rendelési állományt kapni, ahonnan egyébként logikusan kellene, hogy ez megtörténjék, tehát, ha a belügyi szervek nem rendelnek tõlük, hogyha egy-egy alkalommal kapnak nagyobb összegû megrendelést, és ezzel próbálják az adósságállományt lefaragni, hogyha olyan a géppark szerkezete, hogyha olyan elkötelezettségeik vannak a kiadási oldalon, hogy ezt bevétellel nem tudják ellentételezni, tényleg felvetõdött az, hogy mi legyen a Nyomda Kft sorsa. Nem titok, amikor ezek az elemzések a végére értek, akkor én arra tettem javaslatot miniszter asszony számára, hogy a Kft, mint önálló gazdasági társaság szûnjön meg, és integráljuk a BM BK Rt-be. Nagyon sok párhuzamos költség csökkenhet, reklámban, a szervezettségben, kapacitás kihasználtságban, vagy akár hitelfelvételben, gépek beszerzésében, sokkal nagyobb a mozgástere a részvénytársaságnak, mint a Kft-nek önállóan. Miniszter asszony ezt az elõterjesztést elfogadta. Tehát, megvan az a döntés, hogy a Kft önálló léte megszûnik, az igaz, hogy erre kormányhatározat is szükséges, és még ez a formális része nem született meg, de ez a miniszteri álláspont már megvan, ebbõl következõen ennek a végrehajtására készül fel mindenki. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen, ez egy precíz válasz, továbbítani fogom a Nyomda Kft munkavállalói körének, mert az õ kérésük az volt, hogy erre a választ itt kapjuk meg a BÉT ülésen, szerepeljen a BÉT ülés jegyzõkönyvében. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Úgy gondolom, akkor ezt a kérdést lezárhatjuk, hiszen megkapta a BRDSZ a megfelelõ választ Államtitkár Úrtól. Az „egyebek 2”-ben megadom a szót Bárdos Juditnak.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A közalkalmazottak 2004. évi juttatásairól szeretnék kérdést feltenni. Tavasszal megállapodtunk, amirõl az elsõ napirendi pont szólt, hogy hogyan került végrehajtásra az a miniszteri intézkedés, amely egyrészt a közalkalmazottak 2004. évi közérzetjavító intézkedésérõl szólt, mert ez átlagban egy 1,6 %-os keresetnövekedést eredményezett a tárcánál. Amirõl beszélek, a 3500 Ft-ra való felemelése az étkezési hozzájárulásnak, az 5000 Ft-os ruházati költségtérítés emelés, illetve az egyszer 5000 forintos, egyéb jogcímen járó ajándék. Ez átlag éves szinten 1,6 %-os keresetnövekedés. Ez ennyi. Erre a Kormány adott 600 millió forintot a Közszolgálati Sztrájkbizottsággal való egyeztetés után még a tárcának, amely mintegy 2,2 %-os átlagos keresetnövekedést eredményez ebben az évben. Ha ezt összeadjuk, az 3,8 %. A Kormány által vállalt 6 %-hoz képest ez még mindig hibádzik 2,2 %-kal. Az elsõ kérdés az, hogy mikor születik meg a döntés ennek a 600 milliónak a felosztásáról? Ez mindenképpen BÉT ülés tárgya, hiszen az itt ülõ érdekképviseletek mindannyian prezentálják a közalkalmazotti kört. Másrészt szeretnénk az Ön által közvetített miniszter asszonyi választ hallani, hogy mi lesz a fentmaradó 2,2 %-kal? Mert akkor átlagban még mindig csak 3,8 %-os átlagos keresetnövekedésrõl tudunk a közalkalmazotti körben beszélni.
Nem tettem fel kérdésként, de idetartozik, hogy a hivatásos állomány részére a központi és a területi szerveknél dolgozó hivatásos állomány részére az 5 %-ot megkérték-e a Parlamenttõl? Ez mindenképpen fontos.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsoljon Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Hszt. módosítással kapcsolatos jelenlegi állásról Zsinka úr majd mond néhány gondolatot.
Közalkalmazotti állomány béremelése. Elnézést, hogy a szavába vágva kértem a kollégámat, hogy jöjjön ide, szeretnénk pontosítani. Az 1,6 %-os átlagos keresetemelkedés a különféle egyéb juttatások nélküli növekmény. Személyekre lebontva kollégáink készítettek egy elemzést, amelynek lényege az, hogy az elmúlt év 12 hónapjának havi átlagát személyenként, és az idei év elsõ 4 hónapjának havi átlagát vetették egymáshoz, és ez adja ki az 1,6 %-ot. A 3500 forintos étkezési utalvány nélkül, az 5 ezer forintos ajándék nélkül, és az összes többi nélkül. Benne van természetesen a január 1-jei kötelezõ elõresorolás emelkedése, és egyéb közalkalmazotti keresetváltozások is, azok a juttatások nem. Kollégáim ennek a részleteit el tudják mondani, vagy akár be is tudják mutatni. Én úgy tudom, hogy enélkül van 1,6 %. Persze, nem ez a lényeges része, hanem az, hogy az összes többi hogyan alakul.
A Kormány döntött arról, hogy valamennyi tárca vizsgálja meg, milyen formában tudja megoldani a 6 %-os keresetemelkedést a közalkalmazotti állomány számára átlagosan. És ehhez állománykategóriánként, intézményenként eltérõ formában hozza, más az önkormányzati szektorban, más az egészségügyi ágazatban, az oktatásban, és a rendészeti szerveknél. A Kormányhatározat értelmében – én még aláírva nem láttam, de egyértelmû a Kormányülés emlékeztetõjébõl, hogy pozitív a döntés – a Belügyminisztérium 570 millió forintot fog kapni erre a célra. Aki ismeri az elõterjesztést, látta a határozat tervezetet, azt is tudja, hogy szeptember hó folyamán kell a végleges eredményt bemutatni. Szeptember folyamán dönt a Kormány, illetve a Pénzügyminisztérium arról, hogy hogyan nyitja meg ezt a forrást. Valószínûleg október elején áll majd mindenki számára rendelkezésre, és elrendeli azt, hogy október hó végéig meg kell oldani mindenkinek a közalkalmazotti béremelést. És az is egyértelmû az elõterjesztésbõl, mind a kettõ fontos, hogy január 1-jéig visszamenõleges, és hogy áthúzódó hatása idei év január 1-jéig visszamenõleges, tehát mindenkit be kell sorolni ennek megfelelõen, és a jövõ évi áthúzódó költségvetés hatását is többletként mindenki számára biztosítjuk. Ez két nagyon lényeges szempont. Egyebekben viszont semmilyen iránymutatást nem ad. Leegyszerûsítve az én szempontomból, most az a feladatunk, hogy ennek az 570 millió forintnak a felhasználására közösen a lehetõ legjobb javaslatot dolgozzuk ki. Van néhány bizonytalansági tényezõ. Én írásban megkerestem az OEP fõigazgatóját, hogy a belügyi kórházban dolgozó közalkalmazotti állomány számára vajon mekkora összeg kerül címzetten átcsoportosításra, hiszen rendelkezik az elõterjesztés arról, hogy 1,8 milliárd forint erre a célra van. Igen ám, de azt nem tudjuk, hogy a kórház, aki tudjuk, hogy kettõs finanszírozásban részesül, ebbõl mekkora összeget fog majd kapni. Erre válaszunk egyelõre még nincsen, de lényeges szempont, mert amennyiben a legrosszabb esetet feltételezve nem kapunk hozzá egy forintot sem, gondolom, hogy azért a kórházban dolgozó állományt sem kellene kihagyni a közalkalmazotti béremelésbõl, ez viszont akkor csak az 570 millió forint terhére történhetne meg. Ezen túlmenõ, s több olyan szempont van még, amelyet mi magunk nem tudtunk, és nem is akartunk eldönteni, és ezekhez szeretném az Önök segítségét kérni, akár úgy, hogy leülünk néhányan szûkebb körben, akár úgy, hogy szakértõket jelölnek ki. Csak néhányat szeretnék ezek közül felvetni: egységes legyen-e mindenki számára a közalkalmazotti béremelésnek a második üteme, adjunk-e jogot az intézményeknek arra, hogy differenciáljanak, mi legyen azokkal, akik január 1-jével már részesültek kötelezõ elõresorolásban, õket is ugyanúgy érintse, vagy ne érintse? Nekem mindegyikre van válaszom, csak nem szeretném ezt megelõlegezni. Mi legyen a különféle egyéb juttatás elemekkel, hogyan fogja ezt befolyásolni a kórház, mi legyen a gyesen, gyeden lévõkkel, az õ számukra is megadjuk és visszatartjuk az összeget? Tehát nagyon sok olyan szempont van, amit szerintem tételesen végig kellene beszélni. Az biztos, hogy 570 millió forintunk erre október elején lesz. Amennyiben ezt meg tudjuk beszélni, és szeptember elején meghozható a döntés arról, hogy milyen formában adjuk ezt a pénzt, akkor valóban eljutunk oda, hogy 3,8 %-os átlagos keresetemelkedés bármilyen is lesz a megoldás, de 3,8 % rendelkezésre áll. Kormányhatározat nem írja elõ kötelezõ érvénnyel a Belügyminisztérium számára, hogy a különbözetet valahonnan teremtse elõ. A jelenlegi költségvetési helyzetben én nem látom annak forrását, hogy a 6 %-ig hiányzó 2,2 %-nak a fedezetét elõ lehessen teremteni. Minden, amirõl az elmúlt néhány órában beszéltünk, azt hiszem, ezt támasztja alá. Egy dolog lehetséges, hogy, ha október elején, október közepén úgy alakul a költségvetési helyzet, az ingatlan értékesítésébõl származó bevétel alátámasztja azt, hogy legyen még egyszer egy közalkalmazotti juttatás, akár egész évre visszamenõleg, akár egy egyszeri formában, akkor ezt majd még ott hozzá lehet tenni. De, egyelõre szerintem az a feladat, hogy a 2,2 % valamilyen szempontrendszer alapján, megfelelõ módon, békességben az érintettek számára szétosztásra kerüljön. Az összes többirõl csak a következõ körben lehet döntést hozni. Köszönöm szépen.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Mint a kérdés elõterjesztõje, azt hiszem a kollégák nevében is úgy tudnék nyilatkozni – ha nem, akkor cáfoljanak meg – két héten belül kérünk egy idõpontot szakértõi egyeztetésre, és elsõ körben a szakértõk állapodjanak meg, és utána lehet újból visszahozni BÉT ülésre, hogy ne itt vitatkozzunk, hogy mi mennyi, és hogy, hogyan illet, hanem csináljuk meg szakértõi körben. Ha ez megfelel? Megfelel mindenkinek?

 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Ackermann úr?
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Egy kérdésem lenne, hogy ez az 570 millió hány százalékot takar? Mert, ha úgy számoljuk, hogy 1,6 % volt az, ami nem béren kívüli juttatásként ment ki, akkor számításaink szerint 4,4 % hiányzik a 6 %-os béremeléshez. Az 570 millió az hány %-ra elég?

Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Pénzügyminisztérium eleve úgy tette fel a kérdést, hogy a különbözetként meglévõ összeg fele mekkora költségvetési forrást igényel. Tehát, a 2,2 %-ra a 570 millió forint járulékkal együtt, tehát úgy kell értelmezni, valamennyi, államot illetõ közteherrel együtt, 2,2 %-os béremelést tesz lehetõvé. Ez 12 hónapra számolva..
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Tehát ami a rádióban meg van hirdetve, hogy 6 %, az nem igaz!?
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
6 % legyen a béremelés, az a Kormányhatározatban, az elõterjesztés szöveges részében egyértelmûen megfogalmazott kormányzati szándék. Azt próbáltam itt elmondani, hogy ágazatonként, területenként eltérõ mértékben ehhez hozzájárul a Kormány, és azt kéri minden terület vezetõjétõl, azt kéri az önkormányzatoktól, azt vizsgálják meg, hogy a különbözetként meglévõ összeget még mellé tudják-e tenni. Tehát, van egy kormányzati szándék arra, hogy éves szinten a 6 % meglegyen. Ehhez most a tartalékból, nem emlékszem pontosan, 7-8 milliárd forintot biztosít. A különbözetet pedig a tárcáknak, intézményeknek, a szervezeteknek kell még mellé tenni, amennyiben arra képesek.
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Igen, csak a probléma itt van, hogy marad 2,2 % a 3,8 fölött. Ha netán ki tudja gazdálkodni a Belügyminisztérium, az hogy épül be a jövõ évi bázisba? Mert ennek a lényege ma már nem az, hogy visszamenõleg kapjak egy csokoládéra karácsonykor, hanem a bérem növekedjen, és jövõre arról induljon.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Ez teljesen jogos felvetés. Való igaz, amennyiben ezt a tárcák, vagy a tárcákon belül egy-egy intézmény, mert én, ugyanúgy, mint az iskolakezdési támogatásnál, itt is a belügyi intézményeket nyilatkoztatni fogom, hogy tudnak-e valamilyen kereset-kiegészítést adni még a közalkalmazotti állomány számára, mert lehet, hogy ebben is lesz eltérés, csak nem akartam ebben még elõremenni. Való igaz, amennyiben azt meg tudjuk oldani, ha bármelyik intézmény saját hatáskörben meg tudná oldani, akkor ennek a jövõ évi áthúzódó hatása nem garantált. De, szerintem ezt majd a második körben kellene megbeszélnünk, amikor tisztán látunk a költségvetésben.
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen.
 
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen Államtitkár Úr a kimerítõ választ. Mivel a szakszervezeti oldal is elfogadja, akkor mennénk tovább, a „BRDSZ 3. kérdésére”.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Nem elõször tesszük fel a kérdést a fogdaõrökkel kapcsolatban. Tehát: miért különböztet a szolgálati törvény a büntetés-végrehajtásban dolgozó fogdaõrök, és mondjuk a rendõrségnél dolgozó fogdaõrök tekintetében? A BV tekintetében, ha fogdáról beszélünk, oda már akkor kerül be a delikvens, amikor egy komoly orvosi vizsgálaton végigment. Tehát, BV intézetrõl beszélek. A rendõrségi fogdában maximum a rendõrorvos rátekint, ha rátekint, ha nem éppen az utcáról fogják bezárni, és ki tudja, hogy milyen betegségben szenved. Tehát, gyakorlatilag nem kérünk mást, és ez vonatkozik a Határõrségre is, az idegenrendészeti szállásokra is, hogy a fogdában töltött idõt egy 1,2-es szorzóval vegyék figyelembe úgy, ahogy a büntetés-végrehajtásban az itt szolgálatot teljesítõk esetében is 1,2-es a szorzó. Végre el kell oda jutnunk, hogy a Hszt-nek, tehát a szolgálati törvénynek az egyénre vonatkozó részei, azok azonos mércével mérjenek. Tehát mennyivel különb egy BV-s fogdaõr, mint egy rendõrségi fogdaõr, vagy az idegenrendészeti szálláson szolgálatot teljesítõ határõr vagy közalkalmazott? Ez megdöbbentõ a részünkre, hogy, ha már pénzt nem tudunk a rendszer - ez nem pénzkérdés, hanem elszámolási kérdés, hogy a 10 évet adott esetben mennyinek veszem ott, és mikor nyílik meg neki a lehetõsége arra, hogy adott esetben elmehessen szolgálati nyugdíjba. Tehát, itt egy felülvizsgálatot kérünk. Ezt most nem tudjuk eldönteni itt. De, a Hszt-hez úgyis hozzá kell nyúlni, tehát most már olyan sok tételéhez kell a Hszt-nek hozzányúlni, hogy gyakorlatilag ezt egyhuzamban, egy „füst alatt” meg lehetne csinálni.
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Köszönöm Elnök Úr a szót. Kedves Kollégák, próbálnék röviden és lényegre törõen válaszolni. Valóban nem elõször merül fel ez a kérdéskör. És azzal a megállapítással is egyetértek, amit a fõtitkár asszony elmondott, hogy azonos mércével kell, hogy mérje a Hszt az egyéneket, akik a jogszabály hatálya alá tartoznak.
Azt, hogy nem pénz kérdése, ezt 100 %-osan nem fogadom el, mert azért azt tudomásul kell venni, hogyha 1,2-es szorzóval számolunk, az gyakorlatilag 20 év alatt már nyugdíj jogszerzési feltételt jelent. Tehát, 20 év tényleges szolgálattal a 25 éves jogszerzési feltételt teljesíti valaki, közelebb kerül a jubileumi jutalomhoz, meg egyebekhez, tehát ilyen szempontból nem 100 százalékosan fogadom el a megállapítást.
Ami viszont a szabályozást illeti, három gondolatom lenne; 1. A Hszt. jelenleg a különös szabályok, tehát a XXII. fejezetben a BV különös részében nevesíti a fokozottan veszélyes munkaköri ellátásról szóló pótlékot. A Hszt. másik szabálya, a 329 § pedig tulajdonképpen megmondja, hogy milyen veszélytényezõk közötti tevékenységet pótlékoltak. Ezek között szerepel a büntetés-végrehajtási szervezetnél fogdaõri tevékenységet ellátó feladat. Tehát, ilyen értelemben a magas szintû jogszabály eleve csak a BV-seket nevesíti ebben a körben. A végrehajtási szabályok körében pedig, természetesen a törvényi szabályra építkezik ez, csak a BV-sekrõl szól a Kormányrendelet 37. §-a is, ami viszont egy további szûkítõ rendelkezést tartalmaz, és azt mondja a szabály, hogy a fokozottan veszélyes beosztás után járó pótlékra csak az jogosult, aki különleges biztonságú körletre, zárkára, tehát egy fokozottan veszélyes bûnözõkre vonatkozó õrizet, illetve idegenrendészeti õrizetben lévõ, vagy HIV pozitív fogvatartottak õrizetére van beosztva. Tehát, valahol a szabály az érintett kört is szûkíti a büntetés-végrehajtási dolgozók vonatkozásában is. Ilyen értelemben ez az egészségkárosító kockázati tényezõ, ennek meg-határozása, megállapítása még a BV esetében sem egyértelmû. Közelítsük meg onnét, hogy a fogdaõri tevékenység tartalma mit jelent. A rendõrségi fogdák õrszemélyzete, a Határõrségnél az idegenrendészeti õrizetben lévõ fogva-tartottak körletére beosztottak tevékenysége mindegyik esetben a büntetés-végrehajtási feladathoz hasonló. Tehát, ha innét közelítjük, el tudom fogadni ismételten azt a megállapítást, hogy azonos tevékenységet azonos mércével kezeljünk és díjazzunk.
Tehát, összességében én azt javasolnám, hogy egy egységes szabályozást kellene a tevékenységi körök azonossága alapján esetleg végrehajtani, amelyik azonos mértékû juttatást is biztosíthatna. Zárójelben megjegyzem: nem biztos, hogy az 1,2-es pótidõt például a büntetés-végrehajtás dolgozói részére is biztosítani kell. A szakszervezetekkel együttmûködve alakítottuk ki azt a szabályozást, hogy a rendõrségi fogdák õrszemélyzete, és a Határõrségnél idegenrendészeti õrizetben lévõ fogvatartottak körletére beosztottak javára az egyéb veszélyességi pótlékot rendszerbe hoztuk tavaly, éppen 2003-ban. Ilyen módon valami közelítést végrehajtottunk. De hangsúlyozom, hogy a jelenlegi szabályozási környezetben én a magam részérõl nem tartom indokoltnak ezt a további közelítést. Vagy éppen közelítsük olyan módon, hogy nem biztos, hogy a BV-nél is indokolt az a prioritás, amit jelenleg élveznek. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Viszontválaszra megadom a szót.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A BRDSZ-nek nem az volt a célja, és messzemenõen tiltakozik az ellen, hogy erre a felvetésre az a kezdeményezés szülessen meg, hogy a büntetés-végrehajtás ilyetén feladatokat ellátó munkavállalóitól is elvegyék az 1,2-es szorzót. És ezt a tiltakozást szeretném aláhúzottan a BÉT jegyzõkönyvében, hogy megjelenjen. A másik, hogy egy nagyon furcsa munkáltatói álláspont: egyik oldalon elismerem azt, hogy fokozott veszélynek van kitéve, és ezt honorálom egy minimális veszélyességi pótlékkal, mert nem az illetményalap 45 %-át kapja, azért ezt tisztázzuk, a másik pedig, amikor ezt egy idõvel kéne honorálni, és esetleg lehetõséget biztosítok arra, hogy 20 év után, adott esetben 25 évnek megfelelõ szolgálati viszonnyal élvezhesse azt a nyugdíjat, amit lehetne, akkor ezt pedig már pénzkérdéssé teszem. Mondok erre egy példát. Egyik ügyész ismerõsöm felhívott, hogy, hogy néz ki: a rendõrök elõállítottak egy tbc-st, fogdából hoztak valakit, és elvitték az ügyészi meghallgatásra, tbc-s volt az illetõ, aki kapott gumikesztyût és szájmaszkot, a rendõr pedig nem kapta ugyanezt meg. Tehát, amikor egyik oldalról megpróbálom védeni, ugye adott esetben, hogy ne „köpködje tele” valaki az országot valaki a tbc-vel, másik oldalról pedig a rendõrnek nem biztosítom ugyanezeket a feltételeket. Még egyszer azt kérem, szíveskedjetek felülvizsgálni Bandi, hogy hogyan lehetne egységesíteni - nem mínuszban, elvéve, hanem mondjuk a pluszt odaadni ennek a körnek is, aki ugyanezeket a feladatokat látja el, mert saját magatok ismertétek el, hogy ugyanezt a feladatot látja el, amikor megkapták a veszélyességi pótlékot. Azért tisztázzunk valamit: a munkáltatóban is bujkál az a kisördög, hogy igen, a feladatok ugyanazok, csak adott esetben egy kicsivel kevesebbet biztosítok a belügyi rendvédelmi dolgozónak. Köszönöm.
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
A veszélyességi pótlék és a fokozottan veszélyes pótlék között azért van némi különbség, azért azt fogadjuk el. Mondtad a példát Jutka, hogy a rendõrök elõállítottak egy tbc-st. Tulajdonképpen az a járõr, aki a feladatát ellátja, rendõrjárõr, õ nincs kitéve veszélynek? Ezért mondom. Én egyetértek az egységesítéssel, az én humanitásomtól messze áll, hogy a büntetés-végrehajtás terhére bármilyen lépést kezdeményezzek. De viszont valóban, az azonos tevékenységért azonos javadalmazást, ezzel egyetértek. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsoljál Államtitkár Úr!
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Csak egy kiegészítést hadd tegyek hozzá. Én elfogadom mindazt, ami az egységesítésrõl elhangzott. A technikai része jutott eszembe. Ha minden igaz, jövõ héten „közig. államtitkárira” megy már a Hszt. Zsinka úr meg fogja nézni – gondolom a szakszervezetisek is meg fogják kapni ezt a köröztetéssel egyidejûleg – ennek a rendszerét. Én is szeretném azt végiggondolni, kérem a kollégáimat is, hacsak ilyen elemzés nem volt korábban, hogy ennek milyen pénzügyi vonzata van, vagy nincsen, vagy tényleg csak a korábban nyugállományba kerülésnek a kedvezõbb feltételei módosulnak. Amennyiben a Kormányülésen mégis a Hszt. mostani tartalommal menne keresztül, mert mondjuk azt nem tudjuk hozzáilleszteni, de kedvezõ a Belügyminisztérium vezetésének a támogatása hozzá, akkor meg fogjuk szervezni, hogy képviselõ módosító indítvánnyal érje utol a Hszt-t. Csak azért megyek elõbbre, mert, ha jövõ héten elindul a Hszt. jelenlegi változatának a köröztetése, ez abban még valószínûleg nincsen benne.
 
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Az egyebekben felmerült az FRSZ részérõl a kérdés, még a tanácskozásunk kezdetén, hogy a szolgálati nyugdíj-megállapítással kapcsolatos Hszt. módosítás hogy áll. Csatlakoznék Államtitkár Úrhoz, tehát a központi és területi szerveknél dolgozó hivatásos állományt érintõ, a beosztási illetményre vetülõ 5 %-os, plusz 5 százalékpontos illetménykiegészítés emelését ezt éppen a munkavállalói érdekképviseletekkel és a munkáltatóval kötött megállapodás végrehajtása érdekében, ez az egy elem a Hszt. módosításban prioritást élvez. Olyannyira prioritást élvez, hogy ennek a közigazgatási egyeztetését még ebben a hónapban véglegezzük. Azt szeretnénk elérni, hogy a Parlament õszi ülésszakának induló pontjára már a tervezet beterjesztésre kerüljön.
Ami a Dávid Tibi felvetését illeti: októberben a Hszt-t több ponton érintõ módosítási csomag keletkezik. Ebben természetesen – amit a Jenei úr is mondott – megvizsgáljuk ezt a pótidõs kérdést is. Amennyiben a BM vezetése támogatja, akkor esetleg ez is bekerülhet ebbe a körbe. Megjegyzem, itt különbözõ Alkotmánybírósági döntések miatt a Hszt. 91. §, a nõk egyenjogúsága, stb. vonatkozásában, tehát több ponton a Hszt-t érintõ kérdéseket egy csomagban fogjuk beterjeszteni, és ennek keretében a szolgálati nyugdíj-megállapítással kapcsolatos módosítást is beterjesztjük. Természetesen, ahogy felvállaltuk a korábbi BÉT ülésen, a HTFSZ által a munkaidõ kedvezmény, pontosabban a munkaidõ kedvezmények országos összevonására vonatkozó kezdeményezést is megtesszük ebben a javaslatban. Úgyhogy, ez egy olyan Hszt. módosítási csomag lesz, ami egy ütemben megy tovább, de ezek a kérdések már, a nyugdíj-megállapítás és esetleg ez, amirõl most beszéltünk, az már csak a második ütemben, az októberi elõterjesztésben szerepelhet. Köszönöm.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, köszönöm, akkor az FRSZ részérõl is elfogyott. Továbbmennék, akkor a HTFSZ részérõl Kajsza úr?
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Eredetileg három kérdést szerettem volna feltenni, de most itt az utolsóban már a Zsinka úrék félig-meddig megválaszolták az elsõ kérdésemet. Az lett volna a kérdésem, hogy hol tart végül is a Hszt. módosítás egyeztetése, mert mi is nyújtottunk be számos módosítási indítványt, és ez után érdeklõdtünk volna, hogy egyáltalán azok az indítványok valamilyen szinten bekerültek-e ebbe a csomagba. Szerettünk volna ebbõl valamit viszontlátni, még azelõtt, mielõtt a költségvetési tárgyalások lezajlanának, hiszen jelentõs tételek vannak ebben, itt a tûzoltóknak a túlmunkájának az elismerése és egyéb, ami gondolom jelentõs költségvetési forrásokat is igényel. Szeretnénk, ha most már itt nem tologatnánk a 2-3 éve húzódó problémát, hanem végre egyszer pontot tudnánk tenni, hogy, ha már a munkaidejüket nem is tudjuk teljes mértékben csökkenteni egy éven belül, de legalább ismerjük el ezeket valamilyen szinten, és fizessük ki ezeket a túlórákat. Reméljük, hogy itt most 1-2 héten belül akkor már látunk ebbõl a változatból valamit, és bízunk benne, hogy azért ebben sikerül elõrelépnünk.
A másik kérdésünk az volna, hogy 2004. július 18-án az OKF-en tartottunk egy szociális bizottsági ülést, ahol 15 családnak ítéltünk meg 25.300.000 forint munkáltatói kölcsönt. Annak ellenére, hogy ezek a kollégák megkapták a kiértesítést, hogy a munkáltató megítélte részükre a kölcsönt, ez a pénz idõközben valahol „eltûnt”. Az OKF-rõl azt a tájékoztatást kapják a kollégák, legalábbis értesülésünk szerint, hogy a Pénzügyminisztérium ezt az összeget elvonta.
 
(KAZETTAFORDÍTÁS)
 
Arra szeretnénk választ kapni, hogy ez a 15 család most erre az összegre egyáltalán számíthat, mikor számíthat, vagy ezt a pénzt valóban elvonta-e a Pénzügyminisztérium? Ha elvonta, akkor ki felelõs azért, hogy ennek a szociális keretnek közel 1/4-ét elvonhatták, és egyáltalán milyen indokok alapján tehették ezt meg? Erre szeretnénk valami választ kapni.
A harmadik kérdésem pedig végül is az lenne, hogy a belügyi vezetés egyáltalán hogyan gondolkodik a tûzoltóságokról? Elsõsorban a bennünket érintõ kérdésekre gondolunk: bérhelyzet, tûzoltók oktatásának a helyzete, tûzoltó ruházat, nem utolsó sorban a HTFSZ tisztségviselõjének, a státuszának a rendezése. Ugyanis én végignéztem a Belügyminisztérium stratégiai elképzeléseit 2006-ig, és nyomát nem láttam benne a tûzoltóságokról. Összesen, talán két mondatban volt megemlítve, hogy ilyen is létezik ebben az országban. Szeretném tudni, hogy most attól, hogy itt önkormányzatira átszerveztük a tûzoltóságokat, gyakorlatilag nincs a tûzoltóságnak jelen pillanatban egy hivatalos országos vezetése, és 95 parancsnoksággal kell különbözõ tárgyalásokat folytatnunk. Egyáltalán a Belügyminisztérium mégis, hogyan képzeli el a tûzoltóságok további mûködését, és egyáltalán, a minket érintõ ilyen speciális, különbözõ ilyen oktatás, egyenruházat, bérhelyzetnek a tárgyalását, hogy mikor tudjuk ezeket érdemben is elkezdeni? Mert utalások már voltak rá, meg kezdeményeztünk is többször, de valahogy ezek mindig úgy elsiklanak, és majd félév múlva újra visszatérünk, aztán félév múlva megint visszatérünk, és igazából csak tologatjuk magunk elõtt a problémát, tehát igazából, érdemben mikor tudnánk errõl végre leülni tárgyalni? Köszönöm.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Hogy hogyan tudunk elõrébb jutni, azt valóban el kellene dönteni, akár úgy, hogy mi leülünk ketten, aztán végigtárgyaljuk, esetleg az OKF-rõl odahívunk valakit. Számomra lényeges lenne az, hogy kettéválasszuk a feladatokat: ami OKF-fel a helyi egyeztetésben megoldható, ami hatáskörét tekintve az OKF-hez tartozik, azt ott kellene megvitatni. Van egy olyan része a tûzoltóságok támogatásának, amihez szükséges feltételeket a Belügyminisztériumban az Önkormányzati Helyettes Államtitkárság tervezi, képviseli, és próbálja elfogadtatni a PM-mel. És van egy olyan része, amit szabályozási szempontból, egyeztetési oldalról nekünk kell összegyûjteni, ez elsõsorban a Mûszaki Fejlesztési Fõosztály kompetenciájába tartozik. Tehát nekem az lenne a javaslatom, hogy valamikor a jövõ héten találjunk egy kis idõt arra. Ezeket, ha össze tudjátok gyûjteni elõzetesen, hogy milyen témák vannak, akkor egyszerûen határoljuk el, és delegáljuk a tárgyalási kötelezettséget az érintett vezetõkhöz, ami ránk esik, én azt fel fogom vállalni, és abban akkor legalább haladjunk egy kicsit elõre. Való igaz, hosszú évek óta, és persze ez vonatkozik azokra a szakszervezetekre, akik még érintettek, meg képviselnek ott állományt, hosszú évek óta „nyûglõdünk” ezekkel a témákkal, és én is úgy érzem, hogy nagyon nehezen jutunk elõre. Tehát, ettõl függetlenül én úgy érzem, és eszembe jut miniszter asszony látogatása az OKF-en, hogy semmilyen probléma nincs azzal, hogy a belügyi vezetés ne támogatná a tûzoltóságokat, hogy ne képviselné az ottani érdekeket, hiszen egy nagyon jó tízéves fejlesztési programja van a katasztrófavédelemnek, ami magában tartalmazza a tûzoltó egyesületek, a köztestületi tûzoltóságok fejlesztését, a fehér foltoknak a felszámolását. Ennek a létszám, beruházási, felújítási, eszközbeszerzési igényét a következõ idõszakra. Kevés hasonló fejlesztési programot láttam az elmúlt években, és ezt a fejlesztési anyagot miniszter asszony elfogadta, jóváhagyta. Vagyis: valamennyi érintett intézmény kötelezett arra, hogy a jövõ évi tervtárgyalásai során ezt képviselje. Ebbõl következõen az önkormányzati vonal, akár a túlórát nézem, akár a szolgálati idõ rendszereknek a változását, akár a békásmegyeri tûzoltólaktanyának a létszámmal való feltöltését, mind-mind hozza igényként, hogy a normatívának az emelését, ebbõl következõen szerintem megállja a helyét az a nyilatkozat, hogy igenis, a Belügyminisztérium képviseli a tûzoltóságnak a problémáját. Ami a mi területünkön van, a köztestületi tûzoltóságoknak és az önkéntes tûzoltó egyesületeknek a költségvetési támogatása, 20 %-ot meghaladó mértékû igényünk van a PM-nél. Nem tudom mennyit fognak ebbõl jóváhagyni, de tudom, bár az egyik területen az elmúlt években volt emelkedés, a másik soron sajnálatos módon négy éve semmilyen növekmény. Ezért is, különféle szempontokkal alátámasztottuk, hogy ez a többlet kerüljön elfogadásra a Kormány, vagy a Pénzügyminisztérium által. Hogy ez sikerül vagy nem, nem tudom. De, ez is megfelel a tényeknek, hogy igenis megvan a szükséges képviselete.
Mi történt a munkáltatói támogatással? Közben itt a kollégák súgtak. A Pénzügyminisztérium július elején, ha jól emlékszem, hozott egy olyan döntést, hogy valamennyi tárcánál, valamennyi intézménynél – hogy fogalmazzak, hogy érthetõ legyen – a kötelezettségvállalással, tehát szerzõdéssel, döntéssel le nem fedett pénzeket zárolja. Ezt úgy mondják szakzsargonban, hogy a kötelezettségvállalás nélküli maradványokat egyszerûen zárolta, és egyedi kérelmek, egyedi vizsgálat alapján dönt ezek felszabadításáról. Nagy meglepetés volt számunkra is ez a döntés, hiszen én is úgy gondolom, hogy ezeket a kötelezettségeket, vagy az ilyen döntéseket elõzetesen kellett volna megvizsgálni, és annak függvényében a tényleg szabad pénzeket lett volna csak szabad zárolni. Amikor ez kiderült, utána „gõzerõvel” a kollégák nekiálltak, harcoltunk azért, hogy a már eldöntött elõirányzatokat adja vissza, szabadítsa fel a PM, és engedje a Kincstárnak azt, hogy ezek a folyósítások megtörténjenek. Hogy ebben az ügyben konkrétan mi van, azt talán Csók Csilla el tudja mondani, vagy pedig az OKF-et képviselõ Kristóf úr, mert én folyamatosan hallom, hogy a zárolt összegeket felszabadítja, a kifizetések megtörténnek. Tartoztunk ez miatt szállítóknak, voltak nemzetközi kötelezettségeink, amiket ez miatt nem tudtunk kifizetni, de július óta ezek folyamatosan felszabadulnak. De hogy konkrét ügyben mi van, talán akkor a kollégák ezt el tudják mondani.
 
Csók Csilla asszony, fõosztályvezetõ-helyettes, BM Közgazdasági Fõosztály:
Annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy most egy újabb felmérés van a Pénzügyminisztériumtól, ami azt jelenti, hogy 19-éig kell egy újabb csomagot beküldeni, amiben benne van ez is, a lakástámogatási keret, és szeptember 1-jére ha minden igaz, akkor visszakapjuk. Tehát egyelõre ennyi. Tehát, meg lehet nyugtatni az ott dolgozókat, hogy elõbb-utóbb megkapják. Tehát perpill. ennyi. Folyamatosan adják vissza, tehát különbözõ csomagok vannak. Elõször azokat adták vissza, amik már konkrétan, számlával igazoltan kifizetésre kerültek, ez volt az elsõ kötegben, most a második csomagba kerülnek ezek. 19-ére kell benyújtanunk ezt az újabb csomagot, és szeptember 1-jével reméljük megkapjuk.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Egy pillanat. Nekem az lenne a kérésem a kollégákhoz, részben az OKF-en, részben a Közgazdasági Fõosztályon, akik a lakást személyenként nézik végig, akár a szakszervezettel, vagy az OKF lakásügyi egységével, tehát könnyen lehet, hogy vannak közöttük olyanok, akik szerzõdésben állnak már. Ha mind olyan, akkor pedig találjunk ki valamilyen módszert arra, hogy likvidben teljesítsük ezt a kötelezettséget, és az elõirányzat pedig majd utol fogja érni szeptember elején. Az lenne a kérésem, hogy errõl soron kívül egyeztessetek.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Jogilag gyakorlatilag, ha bárki beperelné most a Belügyminisztériumot, hogy a szerzõdési kötelezettségét nem tudta teljesíteni a minisztérium miatt, akkor a minisztériumnak tovább kellene perelni a Pénzügyminisztériumot, mert elvonta a pénzt. Tehát, gyakorlatilag azt szerettem volna kérni, hogy szíveskedjenek megelõlegezni a már odaítélt pénzeket, hogy a kollégák a szerzõdési kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni, aztán a Belügyminisztérium hadakozzon a Pénzügyminisztériummal, hogy, hogy keríti vissza ezt a pénzt.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, akkor megadnám Babák úrnak a szót.
 
Babák László pv. ezredes úr, fõosztályvezetõ, BM OKF Személyzeti és Oktatási Fõosztály:
Köszönöm a szót, Elnök Úr. Néhány kérdésben megszólítva lett az OKF vezetése itt: oktatás, a HTFSZ vezetésének függetlenítése, egyenruha kérdésekben. Én azt gondolom, hogy oktatás témában is valószínû, hogy elbeszélünk egymás mellett, hiszen már Pál államtitkár úr is írt már levelet a HTFSZ részére az oktatás kérdésében. Tudomásom szerint szeptember hónapra az oktatás teljes áttekintése történik meg a humán helyettes államtitkár úrnál, ezt úgy tudom, hogy ígéretben kapta a HTFSZ, ezt majd ott talán megbeszélnénk. A HTFSZ vezetésnek a függetlenítése pedig a mostani törvények alapján egyetlenegy módon lehetséges: ha 95 munkáltatótól összeszedjük azokat a pénzeket, ami keletkezik a szabadidõ során. Mint ahogy a BRDSZ részére is minden évben, év végén ahány alapszervezetnél keletkezik ilyen pénzösszeg, azt mind szépen összeszedegetjük a megyéktõl, és azt kifizetjük. Nem látom ennek akadályát, és én azt mondom, hogy évek óta millióktól esik el a HTFSZ, mert ezt nem viszi végig. Ebben felkínáltuk a segítségünket, ezt most is felkínálom, hogy végig, mind a 95 önkormányzatnál el fogok járni, ha kell, és ezeket a pénzeket összeszedjük. Tehát egyszer megoldódik ez a probléma.
Egyenruha ügyben pedig az alaphelyzet az, hogy a tûzoltók, az önkormányzati tûzoltók nem fogadták el azt a kék színû ruhát, amit mind a három rendvédelmi szerv elfogadott, hanem egy más színût szeretnének. A más színû elkészült, és valahol ez a dolog itt most megakadt. Én azt gondolom, hogy semmi akadálya nincs, én úgy tudom, se a szakmai, se a politikai vezetés nem gördít akadályt annak, hogy ugyanilyen formátumú, de más színû társasági egyenruhája legyen a tûzoltóknak. Én azt gondolom, ezen kell továbbmenni, és végre a RUSZ-ba ezt bele kell rakatni, és akkor nincs probléma. Akkor legyen egy szürke ruhája az önkormányzati tûzoltóknak. A pénzt minden évben a tûzoltók megkapják rá ugyanúgy, mint ahogy megkapják a rendõrök, és a katasztrófavédelmi dolgozók is. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Kajsza úr!
 
Kajsza Zoltán úr, ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Azért annyit szeretnék pontosítani ezen, hogy nem kapják meg a ruházati ellátmányukat, és nem kapják meg rá a pénzt sem. Tehát ezek a pénzek lehet, hogy leérkeznek a parancsnokságokra, de egyszerûen lehetetlen beszerezni a ruhát, hiszen a régit nem gyártják, új pedig nincsen. Azonkívül nemcsak a társasági öltözetrõl van szó, hanem már a gyakorlóról is van szó, hiszen a gyakorló öltözetet is változtatják, és nincs eldöntve, hogy most fekete legyen, a régi szürke legyen.. Nagyon nehéz beszerezni az egyenruhákat, tehát végre egyszer el kellene dönteni, hogy milyen legyen az az egyenruha. Ha el van döntve, márpedig úgy tudom, hogy már a HÖTOSZ-szal is megegyeztünk, hogy el van döntve. Rendszeresítésen van - mindig ezt a választ kapjuk, hogy rendszeresítési eljáráson van. Egyszer már végig kellene ezt futtatni, és akkor, ha el van döntve, akkor talán lehetne gyártót is találni, és akkor talán be lehetne szerezni a ruhákat. Vannak olyan kollégáink, akik évek óta az alapfelszerelésüket nem tudják megkapni, mert nem lehet beszerezni.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Parancsolj, Kristóf úr!
 
Kristóf István tû. ezredes úr, fõosztályvezetõ, BM OKF Mûszaki Fõosztály:
Köszönöm szépen. Ezzel a ruházattal kapcsolatosan, pontosan a HÖTOSZ-szal tárgyalva, mi messzemenõen azt mondtuk, hogy a tûzoltók igényei szerint legyen kialakítva. Aztán a BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztálynál történt egyeztetés során ezt mi megerõsítettük. Tehát, amilyet tulajdonképpen a tûzoltók akarnak, legyen olyan. Mi azt is felajánlottuk, ugye ez az ellátás, ez finanszírozási kérdést vet fel, hogy akár a BM BK Rt-n keresztül is, mert ugye, ez valamiféle pénz letételével járhat valamiféle megrendelés... Tehát anélkül, hogy a 95 tûzoltóság együttes véleménye nincs meg, és minden egyes tûzoltó azt mondja, hogy az õ saját ruhapénzébõl erre áldoz, addig nem lehet finanszírozási alapot képezni és gyártani ilyen jellegû ruhát. Semmilyet sem. Nyilván ezt rendszeresíteni kell, a RUSZ-ba be kell tenni. De tulajdonképpen a HÖTOSZ ezt úgy érzem, hogy magára vállalta, és azt mondta, hogy õ ezt a ruházati ellátást megoldja. Sajnos, valóban nem történt meg az elõrelépés, és egy kicsit saját maguk, úgymond, tehát kudarcba fulladt ez. Ezt mi szívesen segítenénk, de nyilvánvalóan ehhez a HÖTOSZ-nak egy közös álláspontra kell hozni a 95 tûzoltóságot, egységes véleménnyel, egységes ruhát elfogadtatva, és a szükséges pénzügyi forrást mind a 95 parancsnoksággal tulajdonképpen a háttérben biztosítani. Enélkül nem nagyon lehet elõrelépni, és ezt követõen akár, a HÖTOSZ kéri fel a BM Bk Rt-t ennek a realizálására, véleményem szerint ez megoldható, de valakinek valóban, és a HÖTOSZ részérõl lépni kell ebben, és ezt fel is vállalta, azt hiszem a BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztályon ezzel kapcsolatos tárgyalás volt is.
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Ez a legutolsó ülésen is felmerült, és akkor ugye, pont az volt a válaszom, hogy ez nem rendezett. Tehát az, ami a minisztérium feladatkörébe tartozik, abból a tûzoltóság, akkor amikor átment önkormányzatiba, kikerült a tûzoltósági egyenruha finanszírozása. Az egy más kérdés, hogy lejut-e az önkormányzatokhoz azokkal a normatív támogatásokkal, ami a PM-en keresztül, illetve a Bujdosó úrékon keresztül történik. De annak ezt igazából fedeznie kéne. Tehát, nem az a kérdés, hogy a RUSZ-ba bekerül vagy sem, mert attól még nem lesz meg rá a fedezet. És mivel nem a Belügyminisztériumnak kell finanszíroznia a dolgot, elviekben mi bármilyen olyan anyagot, ami rendszeresítésre felkerül, az OKF-en keresztül beépítjük. Nem jött még ilyen. Tehát, azért nincs új rendszeresítve, mert nem érkezett ilyen. De meggyõzõdésem, hogy a tûzoltóságnak nem is ez a fõ problémája, hanem a finanszírozási oldal. Az meg ma nincs a Belügyminisztérium feladatai között. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Valamit igazából nem értek. Gyakorlatilag ugye elhangzott, hogy nem kapnak ruhapénzt. Ki nem kap ruhapénzt? Itt elhangzott, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltók kapnak ruhapénzt, õket meg kéne nyilatkoztatni egyenként, hogy vállalják-e az új egyenruhát. Ez azért nekem egy kicsikét nem tiszta, hogy nem igazán az egyénnek kell nyilatkoznia, hogy vállal-e új egyenruhát, mert itt 40 ezer embert nem kérdezett meg a kutya sem, hogy vállalják-e három éven keresztül, hogy új egyenruhában ülnek-e vagy sem, és visszatartották erre a ruhapénzt - ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy lehet, hogy az újonnan felszerelõk nem kapják meg. Azért nem kapják meg, mert nincs mit megkapniuk, mert nincs új egyenruhájuk, és gyakorlóban teljesít mindenki adott esetben szolgálatot. Tehát, itt valamilyen fogalmi zûrzavart kezdek érezni, amely fogalmi zûrzavart helyre kéne rakni. Alapvetõen, ha a tûzoltók úgy döntöttek szerintem jogilag, hogy új egyenruha kell nekik, akkor nem az egyén függvénye. Nem az egyén függvénye, hanem az önkormányzatnak a függvénye, hogy egyrészt az önkormányzat mennyit tesz hozzá, másrészt, hogy mikor emelik le a tûzoltónak ugyanúgy a fizetésébõl, ahogy a rendõrnek, a határõrnek, és a többinek leemelték. Tehát, az nem képzelhetõ el, hogy a rendvédelmi szervek között valamilyen teljesen eltérõ rendszer legyen, mert akkor részünkre megdöbbentõ, hogy akkor miért nem másként kezelték a rendõrök ügyét, meg a határõrök ügyét is.
 
Szalai István úr, fõosztályvezetõ, BM Mûszaki Fejlesztési Fõosztály:
Csak egy gondolatot: azzal egyetértek, hogy meg kell oldani, mert ez így nem rendezett. Azért nem ennyire egyszerû a dolog, mert ez ugyanaz, mint a közterület-felügyelet ruhája, tehát, amíg az önkormányzat a felelõs érte, addig sajnos minden önkormányzatnak azt kell mondani, hogy igen, hogy utána miniszter asszony azt mondhassa, hogy ez az elõírás, és ehhez mellé kell sorolni. Ha kettõ azt mondja már, hogy nem, akkor „fejreállt a dolog”. Tehát, mondjuk itt van nagy jelentõsége annak, hogy a szakszervezetek ezt a munkát összefogják, illetve az önkormányzati szövetségek összefogják ezt a munkát, hogy tényleg ne az legyen, hogy minden egyes önkormányzatot külön kelljen kérdezgetni ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
 
Kertész László úr, levezetõ elnök:
Jó, akkor megkérdezem, hogy az egyebek végére értünk, vagy esetleg még óhajt valaki újabb kérdést feltenni? Ha nem, akkor köszönöm a konstruktív hozzáállást, és akkor ezennel lezárnánk a BÉT ülést.
 
 Budapest, 2004. augusztus 24.
 
 
 
                                    Dr. Korbuly András
                                           titkár
 
 
 
Legépelte: Antal Katinka Beatrix