JELENTÉS
a tûzoltók élet és munkakörülményeinek átfogó vizsgálatáról

A vizsgálat figyelemmel volt a 2003-ban, Gyula Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóságán (a továbbiakban: Gyula HÖT) az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese által végzett vizsgálat megállapításaira és ajánlásaira, valamint az ajánlások teljesülésére. Munkatársaim több tûzoltóságon helyszíni ellenõrzést is végeztek. Az általános helyettes több hivatásos önkormányzati tûzoltóság parancsnokától írásban kért tájékoztatást.

A vizsgálat helyszínei voltak: a Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság (a továbbiakban: FTP) és annak Belvárosi Tûzõrsége (a továbbiakban: FTP V), Józsefvárosi Tûzõrsége (FTP VIII) és Speciális Mentési Parancsnoksága (a továbbiakban: FTP SMP), Gyula HÖT, Pécs Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltósága (a továbbiakban: Pécs HÖT), Sopron Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltósága (a továbbiakban: Sopron HÖT), Szarvas Város Önkormányzatának Hivatásos Tûzoltóparancsnoksága (a továbbiakban: Szarvas HÖT), Szombathely Város Tûzoltósága (a továbbiakban: Szombathely HÖT), Budakalász, Csobánka, Pilisszentkereszt, Pilisszántó és Pomáz Önkormányzati Önkéntes Tûzoltósága (a továbbiakban: Pomáz ÖT). A vizsgált egységek parancsnokaival (helyettesével, helyettesítésre jogosult vezetõjével) elõre összeállított tematikus interjút készítettek munkatársaim.

Ezen kívül az állomány tagjaival, és a szakszervezet helyi vezetõjével (HFTSZ, FTSZ) is folytattunk beszélgetéseket.

A személyesen is felkeresett tûzoltóságok parancsnokaitól, valamint Gyõr Megyei Jogú Város Tûzoltósága (a továbbiakban: Gyõr HÖT), Körmend Város Tûzoltósága (a továbbiakban: Körmend HÖT), Kõszegi Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóparancsnokság (a továbbiakban: Kõszeg HÖT), Kõszegi Önkéntes Tûzoltóság (a továbbiakban: Kõszeg ÖT), Sárvár Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltósága (a továbbiakban: Sárvár HÖT), valamint Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltósága (a továbbiakban: Zalaegerszeg HÖT) parancsnokai írásban is adtak tájékoztatást. Az említett tûzoltóságok állományának egyéni védõfelszereléseit a Szombathely HÖT által szervezett tûzszimulációs gyakorlaton munkatársaim személyesen is megtekintették.
A 112-es mobil segélyhívószám hatékonyságát – kísérleti hívással – 3 helyszínen (Gyula HÖT, Pécs HÖT, Pomáz ÖT) ellenõrizték.

A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese személyes megbeszélés keretében tájékozódott az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatósága (a továbbiakban: OKF) fõigazgatójától.

Érintett alkotmányos jogok

- Jogállamiság elve és az abból fakadó jogbiztonság követelménye (Alkotmány 2. § (1) bekezdés)
- Az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettsége (Alkotmány 8. § (1) bekezdés)
- Tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés)
- Egészséges környezethez való jog (Alkotmány 18. §)
- Élethez és testi épséghez való jog (Alkotmány 54. §)
- Hátrányos megkülönböztetés tilalma (Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés)
- Egyenlõ munkáért egyenlõ bérhez való jog (Alkotmány 70/B. § (2) bekezdés)
- Pihenéshez és szabadidõhöz való jog (Alkotmány 70/B. § (4) bekezdés)
- Érdekvédelemhez való jog (Alkotmány 70/C. § (1) bekezdés)
- Lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jog (Alkotmány 70/D. § (1) bekezdés)

A vizsgálat megállapításai

A munkatársaim által készített interjúk tematikáját követve, tárgykörönként foglalom össze vizsgálatom megállapításait. (A kérdések egy része nem volt értelmezhetõ Pomáz ÖT esetében.)

I.
Az egyes tûzoltóságok mûködési körzetének/területének, illetékességi területének jellemzõi

1. Az „Új Magyarország – Szabadság és szolidaritás – A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010.” címû, az Országgyûlés 2006. június 9-i ülésnapján elfogadott Kormányprogram célkitûzésként fogalmazza meg a katasztrófa- és tûzvédelem továbbfejlesztésével a 15-20 perces beavatkozási idõnek az ország bármely területén történõ biztosítását. Az egyes tûzoltóságok elsõdleges mûködési körzete – szükségképpen – eltérõ nagyságú, az eltérõ településszerkezet miatt, eltérõ számú településre terjed ki. Az FTP és Pomáz ÖT kivételével valamennyi általam vizsgált HÖT elsõdleges mûködési körzetében vannak olyan települések, amelyeket 20 percnél hosszabb, egyes települések esetén csak 30-60 perc alatt tudnak az elsõdlegesen beavatkozó tûzoltóságok megközelíteni. Kiemelendõ Körmend HÖT mûködési körzetéhez tartozó Szentgotthárd város és környékének problémája, ahová Körmendrõl indulva mintegy 30 perc alatt érhet a helyszínre a vonuló tûzoltóság. Ezen kívül mintegy 1-1,2 millió állampolgár él kb. 1100 olyan településen, amely 20 km-nél (és ennek megfelelõen 20 perces elérési idõnél) távolabb van a beavatkozó tûzoltóságtól.

Sok esetben a településszerkezet és úthálózat (szûk, magasság-, szélesség-, és súlykorlátozás alá esõ utcák, utak) sajátosságai miatt a vonulások során nem érvényesülhet a megkülönböztetõ jelzések biztosította elõny.

Az FTP esetében - ugyancsak településszerkezeti okokból, így különösen a sûrû beépítés miatt - indokolt lenne az elõbbieknél rövidebb kiérkezési idõ. Budapest belterületének túlnyomó részén biztosított a jelzés vételétõl számított 10-12 percen belüli beavatkozás elkezdése két gépjármûvel. Vannak azonban olyan - jellemzõen külsõbb - területek is, amelyekre ennyi idõn belül csak egy gépjármû érkezik a helyszínre.

Mindezekre tekintettel megállapítottam, hogy önmagában azon tény miatt, hogy egyes településekre (területekre) 15-20 percnél lényegesen hosszabb idõ alatt érkezhet ki az elsõdlegesen beavatkozó tûzoltóság, közvetlenül sérti az érintett állampolgárok tulajdonhoz, élethez és testi épséghez, lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogát, és az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét sem teljesíti.

Az OKF fõigazgatója elõtt is ismert ez a probléma, bár arról tájékoztatott, hogy a tûzoltóságok diszlokációja az elmúlt években jelentõsen javult, és további erõfeszítéseket tesznek a veszélyeztetettebb területek felszámolása érdekében. Ennek keretében támogatják köztestületi tûzoltóságok létesítését. Ez valóban örvendetes és támogatandó, hiszen Körmend HÖT éveken át egy gépjármûfecskendõvel mûködtetett õrsöt Szentgothárdon, amely a város és több távolabbi település, határátkelõ védelmét látta el. A Szentgotthárdi õrs megszüntetésével azonban Körmend HÖT a mûködési területének jelentõs részét az elvárható idõ többszöröse alatt éri el. Ez pedig közvetlenül veszélyezteti a mûködési körzetében lakók tulajdonhoz, egészséges környezethez, élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogát.
Ezzel szemben Pomáz ÖT elérési idejük csökkentése érdekében egy gépjármûvel õrsöt kívánnak létesíteni Pilisszentkereszten.

2. A vizsgált tûzoltóságok általában rendelkeznek az elsõdleges mûködési körzetükben található épületek, ipari létesítmények oltásához szükséges eszközökkel. Ez alól a vizsgálat idején kivétel volt Szombathely HÖT, amelynek elsõdleges mûködési körzetében több mint 100 középmagas, vagy magas lépcsõház található, azonban – mûszaki okokból – nem rendelkezett megfelelõ magasbólmentõ szerrel, segítségnyújtás keretében (más tûzoltóságról) pedig ideális esetben is több, mint 1 óra alatt érhet a helyszínre ilyen különleges tûzoltógépjármû. Ez önmagában alkalmas a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásság okozására.

3. A vizsgált tûzoltóságok elsõdleges mûködési területe (amelyen tûzoltási és mûszaki mentési feladataikat végzik)  és illetékességi területe (amelyen hatósági igazgatási, valamint szakhatósági és tûzvizsgálati tevékenységet végeznek) nem esik minden esetben egybe. Ez azt jelenti, hogy egyes településen más tûzoltóság végzi a tûzoltási-, mûszaki mentési feladatokat, és más a hatósági igazgatási, szakhatósági és tûzvizsgálati tevékenységet. Ennek eredményeként – különösen a mûködési területtel rendelkezõ köztestületi tûzoltóságok esetén – elõfordulhat, hogy a hatóságként és szakhatóságként eljáró tûzoltóság nem ismeri az elsõdlegesen beavatkozó tûzoltóság eszközeit, vagy a vonuló tûzoltóság a helyszínen szerez tudomást egy épület létérõl, vagy funkcióváltásáról. Mindez azt okozhatja, hogy egyes épületek, szervezetek létesítményeinek tûzvédelme hosszabb-rövidebb ideig nem, vagy nem a lehetõ legmagasabb színvonalon biztosított. Mindez alkalmas arra is, hogy a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, a legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásság közvetlen veszélyét okozza.

4. Gyula, Sopron és Szombathely HÖT-on, a Riasztási és Segítségnyújtási Terv  (a továbbiakban: RST kötet) 2006 nyarán történt átdolgozása óta elõfordult olyan eset, hogy segítségnyújtás keretében valamennyi készenlétben lévõ gépjármûfecskendõ elhagyta az elsõdleges mûködési körzetet. Ennek következtében mintegy 60-120.000 állampolgár és több száz négyzetkilométernyi terület maradhat tûzoltóság által - több órán át is - védtelen.

Megállapítottam, hogy az RST kötetek átdolgozásával nem zárható ki, hogy többszázezer állampolgár tulajdonhoz, élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogával összefüggõ visszásság közvetlen veszélye keletkezzen, sõt fennáll annak a veszélye is, hogy az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét nem tudja teljesíteni.

II.
A személyi állománnyal kapcsolatos megállapítások

A. Létszám
Általában elmondható, hogy az állománytáblában szereplõ létszám, valamint a tartósan távollévõk nélkül számított tényleges létszám között (Gyula HÖT és Szarvas HÖT kivételével) – elsõsorban a készenléti állomány terhére – jelentõs, 5-10% közötti az eltérés (létszámhiány). Ennek oka elsõsorban a tartós betegállomány, nem pedig az állománytábla szerint betöltetlen státusz. Megjegyzem, hogy a tényleges létszám – még az állománytáblában szereplõ létszám sem – egyetlen HÖT-ön sem elegendõ ahhoz, hogy gyakori (rendszeres) túlszolgálat nélkül valamennyi szabadság, szabadnap kiadható, az állomány kellõ mértékben oktatásra/iskolára vezényelhetõ legyen. Ennek jórészt az az oka, hogy a szolgálati csoportok létszáma és a kötelezõ legkisebb szolgálati létszám közötti különbség elenyészõ (gyakran csak 3-10 %), sokszor nem éri el a tényleges létszámhiány mértékét sem. Ez pedig a készenléti állomány esetében elsõdlegesen a pihenéshez és szabadidõhöz való joggal összefüggõ visszásságot okoz, de alkalmas lehet arra is, hogy az állomány lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogával, és közvetve – a készenléti állomány „túlhajszoltsága” miatt – a mûködési területen élõk tulajdonhoz, élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogával összefüggõ visszásságot okozzon.
A fluktuáció éves szinten – a nyugdíjazás eseteit leszámítva – nem jelentõs. A nyugdíjazás mértéke ezzel szemben magas (3-10 %). Egy nem várt, a készenléti állományt érintõ „nyugdíjazási hullám” több évig tartó zavart eredményezhetne a tûzoltóságok – elsõsorban azok tûzoltási és mûszaki mentési – feladatainak ellátásában.

B. Lakáshelyzet
A hivatásos tûzoltók lakáshelyzete rendezettnek látszik: számottevõ javulást eredményezett az állami kezességvállalásos lakáshitelek Hszt. hatálya alá tartozókra történõ kiterjesztése. A lakáscélú munkáltatói támogatásról szóló 39/2000. (XII. 12.) BM rendelet 23. § h) pontja értelmében a hivatásos állami és önkormányzati tûzoltóság vonatkozásában a helyi lakásügyi szerv – a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok útján – az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság. A 24. § (9) bekezdése alapján az országos katasztrófavédelmi fõigazgató szabályozza a rendelkezésükre álló lakáscélú támogatás elosztásának eljárási rendjét, a döntési jogosultság kérdéseit.
A hivatásos önkormányzati tûzoltóságok tárgyi és költségvetési átadás-átvételének rendjérõl szóló 59/1995. (V. 30.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos tûzoltók lakáscélú támogatására szolgáló központi költségvetési elõirányzattal a megyei tûzoltóparancsnokság – a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban Katv.) 55. §-a értelmében ezen a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot kell érteni – gazdálkodik. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. Erre tekintettel megállapítottam, hogy a lakáscélú munkáltatói támogatásról szóló 39/2000. (XII. 12.) BM rendelet 23. § h) pontjának kormányrendelettel ellentétes rendelkezése a jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság követelményével összefüggõ visszásságot okoz.

Több HÖT állománya panaszkodott arra, hogy számukra nem átlátható az OKF által adott lakásvásárlási támogatás igénylésének és elosztásának (odaítélésének) rendszere. Többen nyilatkoztak úgy, hogy a negatív tapasztalataik és az állami kezességvállalásos lakáshitel lehetõsége miatt nem terjesztettek elõ ilyen kérelmet. (A parancsnokoktól kapott tájékoztatás szerint elenyészõ azok száma, akik lakásvásárlási támogatást kaptak.)

Az OKF gazdasági fõigazgató-helyettese 558/76/2001. számú átiratában engedélyezte, hogy az FTP dolgozóinak lakásmegoldása ügyében az FTP parancsnoka saját hatáskörében döntsön. E hatáskör alapján az FTP az elmúlt években többször kérte az OKF-tõl a munkáltatói kölcsön támogatás létszámarányos elosztását, mivel a nagy létszámból adódóan, az általuk adható támogatás – létszámukhoz viszonyítva – alacsony. Az FTP 2000. óta, évente mintegy 4 millió forint lakásvásárlási támogatás felett dönt.

A volt belügyminiszter a 14-401/06. számú ügyirat mellékletében hagyta jóvá a "fejezeti lakástámogatási elõirányzat 2006. évi elosztását". Ez a következõket tartalmazta:

Ebbõl kitûnik, hogy az FTP hatáskörében odaítélhetõ lakásvásárlási támogatás mértéke valóban elmarad (22 %) az egy fõre jutó támogatás összegétõl, de nem derül ki, hogy van-e bármilyen alkotmányosan alátámasztható (ún. ésszerû) indoka a különbségtételnek. Ez pedig alkalmas arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggõ visszásságot okozzon.
A fenntartó önkormányzatok is igen jelentõs segítséget nyújtanak az egyes tûzoltóságok állománya lakáshelyzetének javításához. Például Pécs HÖT 3 önkormányzati szociális bérlõkijelölési joggal rendelkezik. Önkormányzati bérlakásban lakik 2 tûzoltó Sopron HÖT állományából, Sárvár HÖT állományából pedig 1 tûzoltó kapott 5 évre az ifjúházasok otthonában az önkormányzattól lakást.

C. Az állomány vagyoni helyzete
A készenléti szolgálatot ellátó tûzoltók jelentõs, mintegy 10-40 %-a rendelkezik további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére vonatkozó engedéllyel. Az állománnyal folytatott beszélgetéseink során megtudtuk, hogy az állomány ennél lényegesen nagyobb része rendelkezik valamilyen kereset-kiegészítéssel. Ez a hobbi-szintû méhészkedéstõl, mezõgazdasági õstermelõi tevékenységen és a bizonytalan gyakoriságú segédmunkán át, a családi vállalkozásokban történõ eseti segítségnyújtásig terjed. Többen elmondták, hogy a munkarendjük miatt nem tudnak állandó másodállást találni, ezért azt nem is tudják engedélyeztetni. A készenléti szolgálatot ellátó, beosztotti tûzoltóállomány rendszeres havi nettó illetménye átlagban 90.000 Ft körül van. (Ezt a túlszolgálat megváltása, 13. havi illetmény stb. növeli). Az általunk megkérdezettek szerint családjuk eltartása, felvett lakáshitelük rendszeres törlesztése érdekében elkerülhetetlen, hogy szolgálaton kívül is dolgozzanak, ami egészségük megõrzését veszélyeztetheti.

D. Munkarend és túlszolgálat
A hatósági igazgatási területen a heti szolgálatteljesítési idõ 40 óra (hivatali munkarend). A tûzoltási, mûszaki mentési feladatokat ellátó (készenléti) állomány heti szolgálatteljesítési ideje 24/48 órás bontásban (háromváltásos munkarend) legfeljebb 52 óra.

A hivatali munkarendben dolgozók túlszolgálatának szabadidõvel történõ ellentételezése mindenütt megoldott.

Ezzel szemben a készenléti szolgálatot adó állomány esetében a tartósnak tekinthetõ létszámhiány, és a Hszt. módosításával csökkentett szolgálatiidõ-keret a gyakorlatban nem teszi lehetõvé a túlszolgálat szabadidõvel történõ megváltását. 2006. év II. félévében a túlszolgálat pénzbeli megváltására szolgáló források, vizsgálatunk idején még nem voltak ismertek. Ez pedig a készenléti állomány vonatkozásában felvetette a tulajdonhoz , az egyenlõ munkáért egyenlõ bérhez, valamint a pihenéshez és szabadidõhöz való jog közvetlen sérelmének veszélyét.

Mindez azért érdemel különös figyelmet, mert 2007. évben heti 50, 2008. évben pedig heti 48 óra lesz a készenléti szolgálatot ellátók legmagasabb heti megengedett munkaideje. Ez pedig az állománytábla módosítása nélkül könnyen az állomány folyamatos, ellentételezés nélküli túlszolgálatához vezethet.

Az OKF fõigazgatójával folytatott személyes megbeszélés során egyértelmûvé vált, hogy jelentõs és sürgõs létszámfejlesztésre van szükség a Hszt. módosítása nyomán végrehajtandó heti szolgálatiidõ-csökkentéssel összefüggésben. A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója ezzel szemben - a szentgotthárdi õrssel összefüggésben - a következõkrõl tájékoztatta Körmend HÖT parancsnokát: "Bízva a Parancsnok Úr mûködési területe iránti elkötelezettségében, saját hatáskörükben lehetõség van évi 450 óra túlszolgálat elrendelésére, esetleg 24/24 órás szolgálat elrendelésére, melynek fedezetét saját finanszírozásból - pl. a tartós betegállományban lévõk társadalombiztosítás általi finanszírozás miatt keletkezett tartalékból - kell biztosítani." Úgy vélem, hogy a rendszeres, "üzemszerû" túlszolgálat ellentétes lenne magával a túlszolgálat jogintézményével, kifejezetten a szolgálati idõkeret csökkentése ellen hathat, ami - elsõsorban - a pihenéshez és szabadidõhöz való joggal összefüggõ visszásságot okozhat.

E. Munkaügyi ellenõrzés
Munkaügyi ellenõrzéseket jelenleg nem külsõ, a munkaügyi ellenõrzések lefolytatásában lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkezõ, kifejezetten erre a célra létrehozott szervezet látja el a vizsgált szervezetnél. Elfogadhatatlannak tartom, hogy - vizsgálataimat leszámítva - nincs olyan állami szerv, amely pl. szolgálati idõre, a pihenõidõre, a túlszolgálatra, valamint a szabadságra vonatkozó jogszabályban elõírt rendelkezéseket vizsgálta volna és feltárta, illetve nyilvánosságra hozta volna annak eredményét. A munkaügyi ellenõrzést nem látja el kellõ színvonalon a katasztrófavédelmi szervezet. Ezt alátámasztják az OBH 5389/2005. számú ombudsmani jelentés megállapításai is, miszerint az OKF fõosztályvezetõje adott ki egy olyan „Segédletet”, amely a szolgálatiidõ-keret számítása során éppen a szolgálatiidõ-keret jogintézményével ellentétes szabályokat állapított meg. Az elõzõekre tekintettel megállapítottam, hogy a kialakult helyzet (munkaügyi ellenõrzések, illetve azok érdemi hatásának elmaradása) a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, a pihenéshez és szabadidõhöz való joggal, a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásságot okoz. Mindez azt is jelenti, hogy az állam nem tesz eleget objektív alapjogvédelmi kötelezettségének sem.

A szolgálatiidõ-keret számításával - így a túlszolgálattal is - kapcsolatban, már az OBH 5389/2005. számú jelentésében az általános helyettes biztos összefoglalta megállapításait, így ezen jelentés erre vonatkozóan nem tartalmaz megállapításokat.

F. Munkába járás
Valamennyi HÖT-ön jellemzõen az állomány saját gépjármûvel, vagy tömegközlekedési eszközzel jár szolgálatba. A rendelkezésemre álló adatok szerint a jogszabályban elõírt költségtérítést, illetve helyi tömegközlekedési bérletet az állomány megkapja. Ezzel ellentétes adat sem az állománnyal folytatott beszélgetések, sem pedig az állomány által kitöltött kérdõívek alapján nem merült fel.

G. Fegyelmi helyzet
A vizsgált tûzoltóságok fegyelmi helyzete jó, átlagosan az állomány mintegy 1,6%-a ellen indult fegyelmi-, és mintegy 0,4%-a ellen büntetõeljárás 2006-ban. A fegyelmi eljárások lefolytatásával kapcsolatban alkotmányos joggal összefüggõ visszásságra utaló körülményt nem tapasztaltam.

H. Érdemek elismerése
Több parancsnok is elégedetlenségét jelezte az érdemek elismerésének rendszerével kapcsolatban. Egyrészt megjegyezték, hogy szûkös költségvetésük egyre kevésbé teszi lehetõvé a fizetési fokozat várakozási idejének csökkentését, és az egy fizetési fokozattal elõresorolást. A rendelkezésemre álló adatok alapján úgy vélem, hogy – bár kellõen differenciált – pénzügyi okokból ténylegesen nehezen alkalmazható a Hszt. érdemek elismerésére kialakított jelenlegi rendszere.
Megállapítottam továbbá, hogy a köztestületi tûzoltósági állomány érdemei elismerésének rendszere kevésbé kidolgozott.

III.
Az elhelyezés körülményei

1. Helyszíni bejárás történt az FTP V., az FTP VIII., az FTP SMP, Gyula HÖT, Pécs HÖT, Sopron HÖT, Szarvas HÖT, Szombathely HÖT, valamint Pomáz ÖT laktanyákban, írásban adtak tájékoztatást Gyõr HÖT, Körmend HÖT, Sárvár HÖT, Zalaegerszeg HÖT, valamint az FTP további laktanyáinak állapotáról. Az általánosítható tapasztalatokra figyelemmel megállapításaimat nem tûzoltóságonként, hanem összességében összegeztem az alábbiak szerint:

Csaknem valamennyi laktanyára jellemzõ, hogy az épületek állagmegóvásában (karbantartásban) és a kisebb-nagyobb felújításokban a készenléti állomány jelentõs részt vállal. A rendelkezésemre álló információk szerint a készenléti állomány ezirányú tevékenysége nélkül a laktanyák állapota meg sem közelítené a jelenlegit. A vizsgálattal érintett laktanyák jelentõs részében a mellékhelyiségek és az azokhoz kapcsolódó vezetékrendszerek állaga jelentõsen leromlott. A tisztálkodási lehetõségek sokszor korlátozottak (egyes laktanyákban mindössze 2-3 zuhanyzó található). Csõtörésbõl, illetve beázásból eredõ nyomokat szintén több laktanyában tapasztaltam. A fûtési rendszer és a világítás csaknem mindenhol korszerûtlen, alacsony hatásfokú, karbantartása is jelentõs kiadást jelent. Ehhez hasonlóan több helyütt elavultak és leromlott állapotúak a nyílászárók: a rossz hõtechnikai értékekkel rendelkezõ ablakok állapota leromlott, azok megvetemedtek, tömítéseik elöregedtek, ezért nem biztosítják a lég és vízzárást. (pl. Pécs HÖT-án az egyes hálókörletekben a beázások miatt több ablakot nem nyithatóvá alakítottak.) A megfelelõ szellõztetés nem mindenütt biztosított, a laktanyák jelentõs része még részben sem klimatizált. A készenléti állomány elhelyezésére szolgáló körlet sokhelyütt meglehetõsen zsúfolt, felszerelése (ágyak szekrények) elhasználódott.
Pécs HÖT parancsnokától kapott tájékoztat szerint "az ebéd melegítésére, kiosztására szolgáló konyha felszerelése nem elégíti ki az ÁNTSZ elõírásait."

Külön ki kell emelni Szarvas HÖT méltatlan elhelyezési körülményeit: az 1910-es években egyszintes lakóháznak épült laktanyában került elhelyezésre 1953-ban. A laktanya jelenlegi formáját az 1980-es években nyerte el. A helyiségek jelentõs részének nincs természetes megvilágítása, az irodák - melyekben ügyfélfogadás is történik - kicsik és zsúfoltak. Az épület falai szemmel láthatóan vizesednek. A klub, tanterem, és ebédlõ céljára egy 30 m2-es helyiség szolgál, ebbõl nyílnak a hálókörletek. A szekrényszoba (fekete-fehér öltözõ) zsúfolt, a szekrények a ruházat tárolására sem mindig elegendõek. E helyiségben találhatóak az élelmiszerszekrények is. A kicsi és zsúfolt ételmelegítõ-mosogató helyiségbõl nyílik a mosdó-fürdõ. A szerek és felszerelések a laktanyától 30 méterre található szertárépületben, valamint egy fémvázas mûanyagsátorban vannak elhelyezve, amit vonuláskor - idõjárási körülményektõl függetlenül - az udvaron keresztül közelít meg az állomány.

Összegezve: a vizsgált laktanyák többsége azonnali, jelentõs beruházást igénylõ felújításra szorulna. Több laktanya, illetve a rendszeresített felszerelési tárgyai szemmel láthatóan nem felelnek meg az alapvetõ higiénés- (pl. lópokrócok, leromlott mosdóhelyiségek, ételmelegítési- és mosogatási lehetõség) és munkaegészségügyi (világítás, bútorzat stb.) feltételeknek. Kétséges, hogy Szarvas HÖT épülete alkalmas-e egyáltalán tûzoltólaktanyának.

2. A vizsgált tûzoltóságok többségén sem a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló hivatali, igazgatási feladatokat ellátó, sem pedig a hivatásos tûzoltó állomány ellátottsága, felszereltsége, munkakörülményei nem megfelelõek. A Hszt. 67. §-a a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró feladatává teszi az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés feltételeinek, az ahhoz szükséges ismeretek megszerzésének biztosítását. Az egészséges munkahelyi környezet követelményrendszerével a munkaügyi és munkavédelmi szabályok is foglalkoznak, így többek között az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrõl, illetve a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjérõl.

Jelentésem III./1. pontjában feltárt hiányosságok alkalmasak lehetnek arra, hogy a készenléti szolgálatot adó állomány élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogával összefüggõ visszásságot, vagy annak közvetlen veszélyét okozzák.

3. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról 1991. évi XI. törvény 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az ÁNTSZ közegészségügyi ellenõrzési tevékenysége – a büntetés-végrehajtási szervezetet kivételével – nem terjed ki a rendvédelmi szervekre. Ugyancsak nem terjed ki a HÖT-okra a munkabiztonsági felügyelõségek ellenõrzési jogköre.

Úgy vélem, hogy úgy a közegészségügyi, mint a munkavédelmi ellenõrzés - jelen formájában - nem alkalmas arra, hogy feltárja a hiányosságokat, és kikényszerítse - pl. az általam is - feltárt hiányosságok orvoslását. Mindez pedig objektíve alkalmas arra, hogy a jogállamiság elvével, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásságot okozzon.

Új, a céloknak megfelelõ, korszerû tûzoltólaktanyák, valamint a szükséges felújítások tervei csaknem mindenhol rendelkezésre állnak, azonban azokra forráshiány miatt nem, vagy csak a legégetõbb részben kerülhetett eddig sor. Megállapítottam, hogy bár a központi költségvetési elõirányzat terhére igényelhetõ beruházási, fejlesztési támogatás pályázati rendszerét a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok létesítési, fejlesztési költségeivel kapcsolatos pályázati feltételekrõl szóló 35/2003. (VII. 29.) BM rendelet tartalmazza, az elmúlt években nem került laktanyaépítési-, felújítási pályázat kiírásra. Figyelemmel arra, hogy sem a HÖT-ok, sem a fenntartó önkormányzatok normatív támogatása nem elegendõ ilyen jellegû és arányú fejlesztésekre, valamint a központi költségvetési forrásból sem pályázhattak azokra, megállapítottam, hogy a pályázatok kiírásának elmaradása a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, a tulajdonhoz, élethez és testi épséghez és a legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásságot okoz.

IV.
Egyéni védõfelszerelések és az életvédelmet szolgáló, a beavatkozást segítõ
és biztonságot nyújtó - ruházaton kívüli - eszközök

1. Az egyéni védõfelszerelések gyártmánya, típusa, kora és állapota vizsgálatom idején jelentõsen eltért az egyes tûzoltóságokon. Az új beszerzésû és kifogástalan állapotú bevetési védõruhák mellett akár 10-14 éves, elhasználódott (pl. Szombathely HÖT), a parancsnok által „kielégítõ állapotúnak” ítélt (Sárvár HÖT), szakadt bélésû (pl. Sopron HÖT) is volt. Új, vagy kiváló állapotú speciális védõruhák (tûzbelépõ védõruházat, hõvédõ ruházat, gáz- és vegyvédelmi védõruha) mellett 20 évnél idõsebb, elhasználódott, vagy „csak” a koruk miatt selejtezendõ ruhákról is tudomást szereztem. (Ez alól csak az FTP, Pécs HÖT és Szarvas HÖT volt kivétel, ahol valamennyi speciális védõruha megfelelõ állapotú volt.) Az állomány védõfelszereléseinek beszerzése, az anyagi lehetõség hiányában több helyen nem problémamentes.

Figyelemre méltó viszont Pomáz ÖT egyéni védõfelszerelésekkel és az életvédelmet szolgáló, a beavatkozást segítõ és biztonságot nyújtó - ruházaton kívüli - eszközökkel való ellátottsága, amely sok szempontból meghaladja a vizsgálatommal érintett HÖT-okét.

2. A tûzoltósisakok részben cserére (Zalaegerszeg HÖT), illetve kihordási idejük (ez a kapott tájékoztatás szerint felülvizsgálat esetén meghosszabbítható) végén cserére szorulnak. (Kisebb részben: Szarvas HÖT, nagyobb részben: FTP, Körmend HÖT, Pécs HÖT, Sopron HÖT, Szombathely HÖT.) A sisakok csak elenyészõ részben voltak felszereltek lámpával (kivéve: Szarvas HÖT, Pomáz ÖT, és FTP SMP).

3. A kámzsák, védõkesztyûk és védõcsizmák általános állapota jó, bár többen sérelmezték, hogy a csizmák elhasználódása/sérülése esetén cseréjükre nem azonnal, hanem több hónap múlva kerül sor. Ez pedig alkalmas lehet arra, hogy az élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásságot okozzon.

4. Különbözõek a vizsgált tûzoltóságokon az életvédelmet szolgáló, a beavatkozást segítõ és biztonságot nyújtó eszközökkel való ellátottság is. A mérõmûszerek (oxigén koncentráció és toxikus gázokat mérõmûszer, sugárzás mérõmûszer) között is jelen van az elérhetõ legjobb technika, pl. Gyõr HÖT, Zalaegerszeg HÖT, Pécs HÖT, Szombathely HÖT, FTP, mint annak teljes hiánya: nincs vagy nagyon elavult, használhatatlan állapotú mérõmûszereket tapasztaltam Gyula HÖT-ön, Körmend HÖT-ön, Sárvár HÖT-ön, Sopron HÖT-ön. Hõkamerával a vizsgált tûzoltóságok közül az FTP, Pécs HÖT, Zalaegerszeg HÖT, Körmend HÖT és Gyõr HÖT, távhõmérõvel Pomáz ÖT, Sopron HÖT, Körmend HÖT, Zalaegerszeg HÖT, Pécs HÖT rendelkezik.

5. A hordágyakkal való ellátottság közel tökéletes, a parancsnokok többsége jó, vagy kiváló állapotúként jellemezte a meglévõ eszközeiket, csak Körmend HÖT nem rendelkezik ilyen felszereléssel. (Szarvas HÖT parancsnokának írásbeli tájékoztatója nem tartalmaz adatot a kérdésre.)

6. A légzõkészülékek több HÖT-on az 1980-as évek közepén-végén beszerzett készülékek. A 20 éves légzõkészülékeket, esetleges kifogástalan állapotuk ellenére is aggályosnak tartom, mivel azok elavultak, lényegesen nehezebbek a maiaknál, ráadásul mintegy 10 %-kal kevesebb levegõ tárolására alkalmasak. Új beszerzésû, modernebb légzõkészülékek nem, vagy csak részben kerültek rendszerbe, és gyakran egy HÖT-on belül is eltérõ gyártmányúak/típusúak (ezért egymással nem kompatibilisak).

Volt olyan HÖT is, ahol azért nem állították rendszerbe az újabb légzõkészülékeket, mert csak a régi készülékekbõl rendelkezik a szükséges számú készlettel.

Az utóbbi években azonban fejlõdött is a légzésvédelmi rendszerek beszerzése. Helyszíni látogatás után például a Pécs HÖT-a modern légzõkészülékeket kapott.

A tûzoltási, mûszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó tûzvédelmi technika alkalmazhatóságának részletes szabályairól szóló 31/2001. (XII. 19.) BM rendelet (a továbbiakban: TTechr.) 4. § (2) bekezdése elõírja a rendszeresítési eljárás lefolytatásának szükségességét a tûzoltóság speciális igényeinek kielégítése és a kompatibilitás, illetve a rendelet mellékletében külön megjelölt tûzvédelmi technika biztosítása érdekében.

Általánosságban is elmondható, hogy az azonos helyzetben lévõ jogalanyok indokolatlan megkülönböztetése áll fenn, ha nem minden tûzoltó kap megfelelõ és azonos biztonságot nyújtó egyéni védõfelszerelést. A tûzoltók életének és testi épségének indokolatlan veszélyeztetését és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését jelenti a megfelelõ védõeszköz – akár csak részbeni – hiánya. Ugyancsak a tûzoltók élethez és testi épséghez, valamint legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogával összefüggõ visszásságot okozhat, ha az egyes egyéni védõfelszerelések felülvizsgálatára vagy cseréjére nem kerül sor a szavatossági idõ lejártáig.

(A tûzvédelmi technika rendszeresítésére, illetve rendszerbõl való kivonására, az üzemeltetés mûszaki feltételeinek meghatározására a fõigazgató jogosult.)

A helyszíni ellenõrzéseken tapasztaltakra, valamint a hivatkozott jogszabályi rendelkezésre figyelemmel, nem vitatható, hogy ha egy kárhelyen alkalmazott tûzvédelmi technika egymással nem kompatibilis a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásságot okozhat, ezáltal pedig elõfordulhat, hogy az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét nem tudja teljesíteni.

Az elõzõek alapján megállapítottam azt is, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggõ visszásság veszélyét okozza, hogy a használatban lévõ légzõkészülékek között (mûszaki színvonal, tömeg stb. tekintetében) jelentõs különbség van, ennek eredményeként eltérõ túlélési esélyei vannak a különbözõ korú/típusú/anyagú légzõkészüléket használó tûzoltóknak.

Az egyéni védõfelszerelésekkel és egyéb eszközökkel összefüggésben úgy vélem, hogy - a nemzetközi tapasztalatok feldolgozásával - megfontolandó az egyéni védõfelszerelések fejlesztése során az elérhetõ legjobb technika beszerzésére törekedni, ugyanis az állam így tudja objektív alapjogvédelmi kötelezettségét teljesíteni.

V.
Oltóanyagok és szakfelszerelések ellátottságáról

1. Az oltóanyagok (habképzõ anyagok és oltóporok) ellátottsága sem mindenhol megfelelõ, a lejárt szavatosságú habképzõ anyagok (pl. Gyula HÖT, Zalaegerszeg HÖT) és oltópor (pl. Zalaegerszeg HÖT) pótlására a pénzügyi fedezet nem mindenhol biztosított. Gyula HÖT e tárgykörben még 2004. évben nyújtott be pályázatot, azonban annak elbírálásáról vizsgálatom idõpontjáig nem kaptak értesítést.

Az OKF fõigazgatója a lejárt szavatosságú habképzõ anyagokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a habképzõ anyagok általános rendszerben tartása nem indokolt, ugyanis nagyon ritkán oltanak habbal, vagyis a lejárt szavatosságú habképzõ anyagok nem okoznak valós problémát. Ezzel szemben a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok készenlétben tartandó legkisebb gépjármû és technikai eszköz állományáról szóló 7/2006. (II. 10.) BM rendelet melléklete (a továbbiakban: mûszaki állománytábla) szerint készenlétben tartott szerek végleges készenlétbe állítása során - a tûzoltóság tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet (a továbbiakban TMMSZ) 126. pontja értelmében - pótolni kell az elhasznált üzem- és oltóanyagokat. A vizsgált tûzoltóságok gépjármûfecskendõi habképzõ anyag tartályokkal is fel vannak szerelve. Nem ombudsmani feladat annak eldöntése, vagy véleményezése, hogy milyen oltóanyagokat rendszeresítenek és alkalmaznak, vagy részesítenek elõnyben a tûzoltóságokon. Úgy vélem azonban, hogy csak a rendszeresített, és a jogszabályi feltételeknek maradéktalanul megfelelõ oltóanyagok fogadhatóak el, mivel csak ennek birtokában láthatják el maradéktalanul feladataikat az egyes tûzoltóságok. Mindez ugyancsak a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, a mûködési területen lakók tulajdonhoz, egészséges környezethez való jogával, továbbá a beavatkozásban résztvevõk és a mûködési területen lakók élethez és testi épséghez, valamint legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való jogával összefüggõ visszásság közvetlen veszélyét okozza. Fennáll továbbá annak veszélye, hogy az állam ez esetben sem tudja objektív alapjogvédelmi kötelezettségét teljesíteni.

2. Az egyes tûzoltóságok nagyon sokféle szakfelszereléssel (feszítõ vágók, aggregátorok, alpintechnikai eszközök stb.) rendelkeznek. Általában a nélkülözhetetlen szakfelszerelések biztosítottak. Több parancsnok jelezte, hogy nem pusztán a szakfelszerelések beszerzése jelent gondot, hanem azok szükséges javíttatása, valamint rendszeres (sokszor féléves, éves) felülvizsgálata is. A szakfelszereléseket az ország különbözõ pontjaira kell revízióra szállítani, mert a helyszíni ellenõrzés kevés esetben biztosítható. Györ HÖT parancsnoka jelezte például, hogy a regionális mentõbázis konténereinek málhája szinte mindig hiányos, ugyanis a bennük lévõ felszerelés közül néhány mindig felülvizsgálaton van. A felülvizsgálatok költségeit jelentõsen növelik egyéb költségek (pl. szállítás és ügyintézés) is. A szakfelszerelések jogszabályban is elõírt felülvizsgálatára sem biztosított hiánytalanul a normatív támogatás.

VI.
Tûzoltójármûvek, felépítmények

Az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetõen jelentõsen csökkent a tûzoltógépjármûvek átlagéletkora, bár vannak 10 évnél, nem ritkán a 20 évnél is öregebb jármûvek. (Megjegyzem, hogy néhány kivételes esetben a közel 30 éves, külföldrõl használtan ajándékba kapott jármûvek minden szempontból „versenyképesek” a fiatalabb társaikkal. Pl. Gyula HÖT.) Csaknem minden vizsgált HÖT-on volt elöregedett, 5-10%-os mûszaki állapotú gépjármû. Az újabb, esetenként csak néhány éves jármûveknél jelentõs gondokat (szervezési feladat, finanszírozás) okoz, hogy a szervízelés a tûzoltóság mûködési területén belül nem megoldott, egyes különleges szereket és gépjármûfecskendõket garanciális, vagy egyéb okokból több száz kilométer távolságra (Budapest, Kondoros stb.) kell javíttatásra szállítani.

Az OKF fõigazgatójának tájékoztatása szerint, a felépítmények javításához szükséges alkatrészek ellátása jó, a szükséges alkatrészek 24 órán belül rendelkezésre állnak. Ennek ellenére elõfordul, hogy egyes elvégzendõ javítások alkatrészhiány miatt jelentõsen – több hétig, vagy akár 6-8 hónapnál hosszabb ideig is – elhúzódnak. (Pl. Pécs HÖT egyik gépjármûfecskendõje 2006 áprilisa óta üzemképtelen volt, Gyõr HÖT részére több hét elteltével érkezett csak meg a gépjármû meghibásodott szirénája, 2006. június 27-én meghibásodott gépjármûfecskendõ javítását megrendelték, de szeptember közepéig nem érkezett meg az alkatrész, balesetet szenvedett vízszállítójuk javítása 8 hónapig tartott, mely közben többek között az autó rendszáma „elveszett”, Gyula HÖT gépjármûfecskendõi javításához szükséges alkatrészek több hónap alatt érkeztek meg stb.) Egyes HÖT-ok szerint civil szervizek idõnként be tudják szerezni azokat az alkatrészeket is, amelyekre a BM Heros Zrt. javítóüzemében hosszú idõt kellene várni.

Problémát okoz egyes különleges szerek javítása is. Ezek gyártója által megbízott kizárólagos szervízelési joggal rendelkezõ szervizben esetenként hónapokig is eltart a javítás. (Pl. Szombathely HÖT magasbólmentõ.)

Sok esetben a jármûvek fenntartására biztosított normatíva az egy-egy felépítmény éves felülvizsgálatának és a gépjármû évenkénti mûszaki vizsgájának költségeit sem fedezi teljes mértékben, az üzemeltetés költségeit a normatív támogatáson kívüli forrásokból kell a tûzoltóságnak elõteremtenie. Sokszor hiányzik a költségvetési forrás a jelentõs összegû javítások elvégeztetésére. (Pl. Gyõr HÖT Faun daru, létraszerek.)

Több tûzoltóságon a mûszaki állománytáblában felsorolt jármûveken felüli – a feladatok megfelelõ szintû ellátásához szükséges, ténylegesen használt – gépjármûveket (gyorsbeavatkozó, terepjáró stb.) is készenlétben tartanak. (Pl. Pécs HÖT, Gyula HÖT, Szombathely HÖT.) Ezzel szemben egyes elavult, ritkán használt, rendszeresen meghibásodó, esetleg más módon is kiváltható, költséges, különleges szerek szerepelnek az állománytáblában (Szombathely HÖT habbal oltó, porral oltó). Voltak olyan esetek is, amikor ugyanaz a jármû rövid idõn belül gyorsbeavatkozóként, majd ügyintézõi, végül erdõtüzes gépjármûként került besorolásra.

Már az OBH 3182/2003. számú ombudsmani jelentésetartalmazza, hogy +a technikai élettartamukon túlfutott, elhasználódott jármûvek baleseti veszélyforrást jelentenek használóik részére, különösen azért, mert a szolgálati igénybevétel eltér az átlagostól, gyakori a nagy sebességû vagy rossz terepviszonyok mellett történõ használat, ami fokozott balesetveszéllyel járhat."

Az elõzõek alapján megállapítottam, hogy amennyiben a szükséges gépjármûbeszerzések, fejlesztések, karbantartások elmaradnak, nemcsak a szakszerû mûködés feltételei kerülnek veszélybe, hanem mind a tûzoltóknak, mind pedig az elsõdleges mûködési és a segítségnyújtási körzet lakóinak az élethez és testi épséghez, a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint az állampolgárok tulajdonhoz való joga is közvetlenül sérülhet, továbbá az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettsége sem érvényesül maradéktalanul.

VII.
112-es segélyhívó

1. A távközlõ-hálózatok azonosítóinak felosztási tervérõl szóló 10/2001. (III. 27.) MeHVM rendelettel hazánk – európai uniós jogharmonizáció során – bevezette a 112-es egységes európai segélyhívószámot. Az egységes segélyhívó szám bevezetésére és szabályozására külön jogszabály nem született, az arra vonatkozó rendelkezések különbözõ szintû jogszabályokban utalásként jelennek meg.  A 112-es hívószám Magyarország teljes területérõl, bármely hálózatból, bármilyen típusú készülékkel hívható. Ezeket a hívásokat a megyei, illetve a fõvárosi rendõr-fõkapitányságok ügyeletén fogadják. A hívásokat innen attól függõen továbbítják, hogy az adott segélyhívásra mely másik azonnali beavatkozó szerv – a vizsgált esetben a tûzoltóság – bevetése vagy közremûködése szükséges.
Amennyiben a tûzoltóság egységeinek beavatkozására van szükség, a hívást továbbítják az illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóság ügyeletére, amely riasztja a mûködési terület szerint illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltóságot, vagy a mûködési területtel rendelkezõ köztestületi tûzoltóságot. (Mindez beszédhang formájában történik.)

Az OBH 1955/2002. számú ombudsmani jelentés rámutatott arra, hogy „a tûzoltóság riasztási rendszere jelen formájában - a rendszerben meglévõ áttételek nagy száma, és ennek következményeként elõforduló indokolatlan késedelem miatt - az élethez, a tulajdonhoz, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot közvetlenül veszélyezteti, továbbá az állam nem tesz eleget maradéktalanul objektív alapjogvédelmi kötelezettségének sem. Mindez a felsorolt alapjogok tekintetében visszásság közvetlen veszélyét hordja magában.”

2. A helyszíni vizsgálatok során Gyula HÖT, Pécs HÖT és Pomáz ÖT híradóügyelet helyiségébõl kezdeményeztek munkatársaim "segélyhívást". Az OBH 3182/2003. számú jelentésben megfogalmazotthoz képest jelentõs elõrelépés, hogy a jelzés/segélyhívás 45 másodperc és 3 perc 50 másodperc közötti idõn belül megérkezett a vonuló tûzoltóságra. Ez 2003. évihez képest mintegy 60-90%-kal jobb eredményt jelent. Tapasztalataim szerint a riasztási rendszerben jelentõs tartalék található, bár az is igaz, hogy jelentõs és érdemi változás történt a segélyhívó hívások kezelésének rendszerében.

3. Az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003. évi C. törvény 145. § (2) bekezdése szerint a segélyhívások (a rendõrség, a tûzoltóság és a mentõszolgálat, valamint a "112") megválaszolása céljából a telefonszolgáltató a hívó fél azonosítása kijelzésének letiltására, továbbá a helymeghatározási adatok kezelésére vonatkozó hozzájárulásának hiánya vagy visszavonása esetén is köteles a segélyhívó szolgálatok kérésére, rendelkezésre bocsátani - külön jogszabályban meghatározott módon - a hívó fél azonosítására, illetve a helymeghatározásra vonatkozó adatokat. Az elektronikus hírközlési szolgáltató adatkezelésének különös feltételeirõl, az elektronikus hírközlési szolgáltatások adatbiztonságáról, valamint az azonosítókijelzés és hívásátirányítás szabályairól szóló 226/2003. (XII. 13.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdése értelmében a hívószámkijelzés letiltása nem alkalmazható – egyebek mellett – a segélyhívó szolgálatok hívószámaira, beleértve a "112" egységes európai segélyhívószámra irányuló hívások esetén. A segélyhívások megválaszolása céljából a szolgáltató a hívó fél azonosítása továbbá a helymeghatározási adatok kezelésére vonatkozó hozzájárulásának hiánya vagy visszavonása esetén is köteles a segélyhívó szolgálatok kérésére, rendelkezésre bocsátani a hívó fél azonosítására, illetve a helymeghatározásra vonatkozó adatokat.

Az egyértelmû jogi szabályozás ellenére csaknem valamennyi híradóügyeleten „kívánságként” fogalmazták meg a segélyhívó fél helymeghatározásának lehetõségét. (Ennek különösen a helyismerettel nem rendelkezõ, vagy úton lévõ/utazó segélykérõ esetén lenne kiemelkedõ jelentõsége, de alkalmas lenne a vaklárma kiszûrésére is.) A segélykérõ helymeghatározásának elmaradása egyébként alkalmas lehet arra, hogy a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, a legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásságot okozzon.

4. Két tûzoltóságon (FTP és Pécs HÖT) volt olyan számítógépes bevetés-irányító rendszer, amely a riasztási folyamattól kezdve, az ideális útvonal megtervezésén, és a helyszínre érkezést követõen egészen a bevonulásig (laktanyába történõ visszatérés) jelentõs segítséget nyújt a tûzoltómunka során. Az OBH 3182/2003. számú biztosi jelentés is foglalkozott a bevetés-irányító rendszerekkel. Aszerint az integrált bevetés-irányító rendszerek alkalmazása során "egy bejelentéshez, eseményhez - az adott szituáció függvényében - optimalizáltan kapcsolhatóak a szükséges erõforrások, feladatok, helyszínek és prioritások. Ezeknek köszönhetõen csökkenthetõ a szervezetek reakcióideje, több bejelentés kezelhetõ azonos létszámmal és növelhetõ a bejelentõk biztonságérzete. A bevetés-irányítási feladatok elvégzéséhez megfelelõ információkkal kell rendelkezni a bejelentõrõl, az eseményrõl, a helyszínrõl, a végrehajtandó feladatról, a mozgósítandó szervezetekrõl, azok készültségérõl, elérhetõségérõl, valamint helyzetérõl. Ezt - adott bevetési létszám és esetszám felett - kizárólag megfelelõen összehangolt információs rendszerekkel lehet hatékonyan megvalósítani." Ezen álláspontot én is osztom, ezért felhívom a figyelmet a bevetés-irányító rendszerek alkalmazásában rejlõ, mindeddig ki nem használt lehetõségekre.

VIII.
A vizsgálat alapján tett további megállapításaim

1. Tapasztalataim szerint valamennyi fenntartó települési önkormányzat - erejéhez, lehetõségeihez mérten - jelentõsen támogatja tûzoltóságát. Nem mondható el azonban ez az egyéb, a mûködési területen található nem fenntartó többi helyi önkormányzatokról, azok ugyanis gyakran az eszközbeszerzések pályázatainak önrészéhez sem járulnak hozzá. (Ez alól Pomáz ÖT jelent csak kivételt, melyet - önkormányzati társulás keretében - a mûködési körzet valamennyi önkormányzata közösen tart fenn.)

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében - többek között - gondoskodás a helyi tûzvédelemrõl is. Igaz ugyan, hogy fõszabályként - az Ötv. 8. § (2) bekezdése értelmében - a települési önkormányzat maga határozza meg - a lakosság igényei alapján, anyagi lehetõségeitõl függõen -, e feladatát ellátja-e, és ha igen, milyen mértékben és módon. Az egyes településeknek etekintetben egyébként megegyeznek az érdekeik: polgáraik élet- és vagyonbiztonsága (úgy is mondhatjuk: élethez és testi épséghez, lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint tulajdonhoz való joguk) leghatékonyabb biztosítása. Ennek keretében valamennyiüknek fokozott felelõsségük van az egymással és az érintett tûzoltósággal való együttmûködés elmélyítésében. A mûködési területek önkormányzatainak együttmûködése nagyban segítheti a tûzoltóságot abban, hogy korszerû és hatékony eszközökkel láthassa el feladatát, ezáltal jelentõsen javulhasson az ott élõk biztonsága.

2. Az OKF fõigazgatójától kapott tájékoztatás szerint az elmúlt években jelentõsen nõtt a köztestületi (önkormányzati önkéntes) tûzoltóságok száma, melynek hatására jelentõsen csökkentek a tûzvédelmi „fehér foltok”. Javult a korábban csak hosszú idõ alatt elérhetõ területeken élõk élethez, testi épséghez, és lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogának biztosítása. Az állampolgárok társadalmi felelõsségvállalásának ez kimagasló példája, hiszen a települési önkormányzatokkal együtt, közösen hoznak áldozatot saját és környezetük biztonsága érdekében. Jelentõs elõrelépés továbbá, hogy eszközbeszerzésre a köztestületek a hivatásos tûzoltóságokkal, azonos feltételekkel pályázhatnak.

Mindazonáltal fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy
- Tudomásom szerint a köztestületi tûzoltóságok jelentõs része csak nevükben önkéntes, fõállású munkavállalókkal látják el készenléti feladataikat, akik - értelemszerûen - nem tartoznak a Hszt. kedvezményeket is biztosító hatálya alá, vagyis számukra nem jár semmiféle kedvezmény, mely hivatásos társaikat alanyi jogon megilleti.
- Nem teljesen egyértelmû, hogy - a társadalmit leszámítva - milyen megbecsülést, vagy ösztönzést kapnak a tûzoltást és a mûszaki mentést önkéntesen felvállaló állampolgárok.
- Az önkéntes tûzoltók riasztáskor gyakran fõállású munkahelyükrõl sietnek a laktanyába, hogy a káresethez vonuljanak, azonban semmiféle különös munkajogi védelemben nem részesülnek.
A felsorolt problémák pedig a köztestületi tûzoltók jogállása tekintetében a jogállamiság elvével, a tulajdonhoz, valamint a pihenéshez és szabadidõhöz való joggal összefüggõ visszásságot keletkeztethetnek.

3. A vizsgált tûzoltóságokon az állomány tûzoltók kiképzettsége elégséges ahhoz, hogy saját, vagy az állampolgárok élete védelme érdekében megfelelõen lássák el feladataikat. Elvétve van azonban csak lehetõsége a készenléti szolgálatot ellátó tûzoltóknak arra, hogy modern (tûz)szimulációs gyakorlatokon vehessenek részt. Ennek szükségességét az OKF fõigazgatója és a megkérdezett parancsnokok is elismerték. A szükséges berendezést (ún. "tûzszimulációs konténer", vagy "tûzoltó gyakorló konténer") a vizsgálat idején beszerezték. Ezek a gyakorlatok pedig alkalmasak lehetnek arra, hogy mind a tûzoltók, mind az állampolgárok tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez való joggal összefüggõ visszásság veszélyét jelentõsen csökkentsék.

Intézkedéseim

1. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom a pénzügyminiszternek és az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a mindenkori költségvetés elõkészítése során a tûzoltóságok normatív támogatásakor legyenek figyelemmel a feladatellátáshoz nélkülözhetetlen gépjármû felújítás, egyéni védõfelszerelések és szakfelszerelések, oltóanyagok beszerzésének, továbbá a gépjármûvek fenntartásának tényleges költségére, esetleg a tûzoltólaktanya építési és -rekonstrukciós programja elõkészítésére.

2. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a tûzoltóságok hatékony munkaügyi, közegészségügyi és munkavédelmi ellenõrzésének megteremtése érdekében fontolja meg a jelenlegi törvényi szabályozások áttekintését és szükség szerint azok módosításának kezdeményezését.

2. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom a miniszterelnöknek a tûzvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervezetekrõl és a tûzvédelmi hatósági tevékenység részletes szabályairól szóló 79/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet kiegészítését úgy, hogy a más tûzoltóság mûködési területét érintõ, az 1. §-ban tett intézkedései elõtt az eljáró tûzoltóság kötelezõen értesítse az érintett elsõdlegesen beavatkozó tûzoltóságot, és annak véleményét vegye figyelembe.

3. Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy
- a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet módosításával biztosítsa a szolgálatiidõ-csökkentés miatt szükséges létszámot.
- szüntesse meg a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok tárgyi és költségvetési átadás-átvételének rendjérõl szóló 59/1995. (V. 30.) Korm. rendelettel ellentétes jogi szabályozást.

4. Az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján ajánlom a miniszterelnöknek,  hogy
- a jövõben is tekintse kiemelt célnak a 15-20 perces tûzoltói beavatkozási idõ biztosítását az ország bármely területén.
- biztosítsa, a készenléti jellegû szolgálatot ellátó tûzoltók heti munkaidejének fokozatos csökkenését, ennek érdekében dolgozza ki a szükséges létszám biztosításának ütemtervét.
- tekintse át a riasztási rendszert, és ennek eredményéhez képest tegye meg a szükséges intézkedést a rendszerben található áttételek csökkentésére, valamint a segélyhívó helymeghatározásának tényleges biztosítása érdekében.
- vizsgálja meg a köztestületi tûzoltóságok mûködéséhez elengedhetetlen (ténylegesen) önkéntes tûzoltóvá válás lehetõségeit és tegye meg a szükségesnek tartott intézkedéseket.

5. Az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján ajánlom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, vizsgálja meg, hogy az új RST kötetek valóban a legoptimálisabb megoldást jelentik-e a mûködési és segítségnyújtási körzet tûzvédelme és mûszaki mentése megszervezésére.

6. Az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem az országos katasztrófavédelmi fõigazgatónál, hogy
- vizsgálja meg a lakásvásárlási kedvezmények odaítélésének szabályait és gyakorlatát, és szüntesse meg a hátrányos megkülönböztetés lehetõségét.
- a közbeszerzésekrõl szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezéseit maradéktalanul figyelembe véve biztosítsa az egyes tûzoltóságok felszerelése kompatibilitása megvalósíthatóságának lehetõségeit.
- a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok készenlétben tartandó legkisebb gépjármû és technikai eszköz állományáról szóló 7/2006. (II. 10.) BM rendelet 2. §-ában kapott felhatalmazása alapján indokolt esetben tegyen javaslatot a szükséges módosításra az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek.
- tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tûzoltóképzés, illetve továbbképzés keretében tantervszerûen sor kerüljön (tûz)szimulációs gyakorlatokra.

8. Az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem Szentgotthárd város polgármesterénél, és képviselõ-testületénél, hogy a környezõ települések polgármestereinek és képviselõ-testületeinek bevonásával kezdjen egyeztetést az OKF-nél, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnál és Körmend HÖT parancsnokánál köztestületi tûzoltóság létesítésének elõkészítésére.

Budapest, 2007.

Péterfalvi Attila
adatvédelmi biztos