Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Jog és hatalom.
Jog és hatalom.
2007. July 20.
E két dolog összefüggéséről már sokan, sok félét írtak, mondtak. Mégis, e dolgok összefüggése, értelme mindennapjainkban komoly jelentőséggel bír. Mint minden Államban, így itt, Magyarországon is megfogalmaztak olyan jogokat, melyek a civilizált világ jelentős részében komoly fontossággal bírnak. Ezeknek a jogoknak magyarországi tárháza az Alkotmány. S ezt tovább támogatandó a ’87-es Jogalkotási Törvény, a Szolgálati Törvény, a Munka Törvénykönyve, s több, egyéb Törvény lett létrehozva.

A Törvénytárak tartalmaznak kötelességeket, s tartalmaznak jogokat. Ennek az oka: az a jogviszony érthető, tiszta legyen, mely az állam és polgárai között köttetett s melynek betartása esetén mindenki, hatalom és polgár, biztos lehet abban, ha betartja a jogot, akkor biztonságra számíthat. Olyan jogszabályi keret, mely a jogokat s kötelességeket egységes keretbe foglalja. Ez azért fontos, mert a polgár, ha betartja a jogot, akkor biztos lehet abban, hogy az ő jogai is érvényesülnek.

Vannak persze kivételek: ilyenek például az emberi jogok s az Alkotmányos jogok. Hogy e jogaink meglegyenek, elegendő itt élő állampolgárnak lenni, mi több, elegendő csupán létezni. Ezeket talán egyetemes jogoknak hívják. Nem véletlen, hogy ezek között erős összefüggés található. Túl azon, hogy az emberi jogok betartására nemzetközi kötelezettségek vannak, tulajdonképpen a hatalom gyakorlásának elemi feltételei. Hiszen itt szavazókról, adófizetőkről beszélünk, akik fenntartják az államot s tulajdonképpen a képviselőket is, akik a hatalom gyakorlói. Mert ha néha akár vitás is, de a Kormány is emberekből, állampolgárokból áll. S a jogalanyok: maguk az emberek. Bár a politikusok gyakran megfeledkeznek róla, ha már nem lesznek politikusok, ők is közönséges jogalannyá, egyszerű állampolgárrá válnak.

Úgy tetszik tehát, hogy az állampolgárok és a politikusok között kell, hogy legyen egy „bizalmi” tőkének nevezett viszony. Ennek alapfeltétele: mindkét fél betartja a szabályokat. Ha ez így történik, jó esély van arra, hogy a mindennapi élet nyugodt, kiegyensúlyozott lesz.

Azonban még itt van egy lényeges szempont: maga a Törvényalkotás rendszere. Ez a rendszer megfelel a hatályos jogszabályoknak, a demokráciának, nemzetközi elvárásoknak, erre garanciát látszik nyújtani az Állam Alaptörvénye, az Alkotmány. Ez az elmélet.

A demokráciáknak van egy „biztonsági” rendszere: a társadalmi kontroll. Erre biztosítékot nyújt a ’87-es Jogalkotási Törvény és nem mellékesen maga az Alkotmány. Az említett jogszabályokban megfogalmazzák a társadalom, a társadalmi szervezetek közreműködését a jogszabályalkotásban a demokrácia érdekében. Ez nem ajánlás: követelmény. Jól körülhatárolható, érthető, alapvető követelmény. Oka nem bonyolult: ha valakiről Törvényt hoznak, joga legyen beleszólni, ha már róla van szó. Ez is csak elméletnek tűnik. Sajnos.

A hatalomnak persze minden időben az a törekvése, hogy a saját igazát, érdekét érvényesítse, akkor is, ha az aktuális, érvényes törvények mást kívánnak. E törekvés lehet durva, kiáltó, vagy lehet lopakodó, csendes. De a célja egy: csak a hatalom céljai érvényesüljenek, akár mások rovására. Tehát bármilyen is, nem éppen demokratikus törekvés. Mégis, e törekvés számos esetben érhető tetten, s a törvényhozás feletti, úgynevezett normakontroll miatt hozták létre az Alkotmánybíróságot. Az Alkotmánybíróság állásfoglalásait több esetben vitatták, de a létjogosultságát nem. Mert hiszen csak a Törvények, s az Alkotmány áll az esetleges korlátlan hatalom és az állampolgárok elemi érdekei között.

A Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete már több esetben fordult az Alkotmánybírósághoz, s ezek az ügyek még folyamatban vannak. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy újabb s újabb beadványok születnek a közeli jövőben. Jelenleg a Szolgálati Törvény egyes részeit kívánják megváltoztatni és erről csupán politikai nyilatkozatok születtek, a szakszervezetek számára pedig „tájékoztatót” tartottak. A Törvények megváltoztatásának módja, a tervezetek kidolgozásának módszerei elfogadhatatlanok egy demokratikus jogrendszerben.
 

1949. évi XX. Törvény (Alkotmány)

36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.

1987. évi XI. TÖRVÉNY a jogalkotásról[1]

18. § (1) A jogszabály megalkotása előtt – a tudomány eredményeire támaszkodva – elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.

19. § Az állampolgárok – közvetlenül, illetőleg képviseleti szerveik útján – közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában.

20. § A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

43. § Ha a miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, a társadalmi szervezet vagy az érdekképviseleti szerv azt észleli, hogy a jogszabály előkészítésére vagy a jogalkotási eljárásra vonatkozó szabályt megszegték, intézkedés végett a Kormányhoz fordulhat.

Az itt felsorolt jogszabályok világossá teszik: egy Törvény megalkotásához, módosításához nem elegendő a szándék, vagy ötlet, s így van ez a Szolgálati Törvény megváltoztatásával is. A jelenleg zajló Törvény-módosítás előkészítésének folyamata nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, így nem felel meg a jogállamiság elvének sem. S ha még csak az előkészítésnél tartunk, mi történik a Törvény megalkotásának folyamatában, ha már az előkészítés törvényessége is kérdéses?
 
S itt felmerül egy probléma: ha maga a jogalkotó nem tartja be az általa meghozott szabályokat, akkor milyen alapokon nyugszik a létrehozott Törvény? A szabályok megkerülésével létrehozott jog nem tűnik életképesnek, hiszen ha az egyik fél nem tartja be a szabályokat, a másik félnek miért kellene? Ha viszont ez megtörténhet, az már magát a demokratikus jogállam létét kérdőjelezi meg.

De nézzük meg, hogy mi a tárgya a vitának? A rendvédelmi dolgozók nyugdíjkedvezményének eltörlése. Ez egy megszerzett jog elvétele. S még az elvétel előkészítésének módja sem felel meg a hatályos jogszabályoknak, még csak hatástanulmány sem készült. Nem elemezték a várható hatásokat, csupán a pénzügyi megfontolások a meghatározók. Úgy tűnik, az ember és pénz harcában a vesztes: maga az ember.

Azonban nézzük meg, hogy miért is kaptuk ezeket a kedvezményeket?

1996. évi XLIII. Törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról

A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés – elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát – a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:

A szolgálati viszony jellege

3. § (1) A szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.
(2) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit – a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében – önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.

Jól látszik tehát, hogy az átlag állampolgárnál kevesebb jogunk van, s több kötelességünk. E Törvény megfogalmazásában figyelemre méltó, hogy még az élethez való jogunkról is le kell mondanunk, azért, hogy a többi, több joggal rendelkező állampolgárt megvédhessük. Az élethez való jog: alapvető emberi jog. A Törvényben megfogalmazott „élethivatás” feltételezi, hogy a jogviszony a nyugdíjig tart, vagy addig, ameddig a hivatásos képes ellátni a feladatát. Ha pedig már nem képes, az őt fel és kihasználó Állam, kedvezményes nyugdíj formájában gondoskodik róla, mert az államszervezet megléte, az emberek biztonsága függött eddig tőle.
 
Ezért ezt az úgynevezett kedvezményt nem kedvezménynek kell nevezni: ez a hivatásos szolgálat ára. Járandóság, s nem adomány, tehát meg kell fizetni, nem pedig elvenni!

E járandóság elvételének folyamata már megkezdődött. De ennek a fent idézett Törvények betartásával kell megtörténni, nem pedig önkényesen, ötletszerűen. Maga a kormányfő jelentette ki: „A kormány olyan törvénymódosítást készít elő, amely szerint a nyugdíjjogosult hivatásos állományúak dönthetnének, hogy a nyugdíjba vonulásukkor aktuális, vagy a 2006. decemberi feltételek mellett vonulnak-e nyugdíjba. A miniszterelnök azt mondta: a kormány arra készül, hogy olyan módosító rendelkezést kezdeményez, amely alapján a nyugdíjba vonuló hivatásos állományúak választhatnak, hogy melyik nyugdíjszabály alapján mennek nyugdíjba”. Ez annyit tesz, hogy már vannak olyan szabályok, melyeken módosítani kívánnak, annak ellenére, hogy a szakszervezetek ezekről a már állítólag meglévő szabályokról még nem tudnak. Pedig hát 2006 decembere már múlt időnek tekinthető. Vagy ha nem létező szabályokról beszélünk, akkor mit is kell módosítani? Lehet, hogy egy előre eldöntött kérdésről beszélünk? A „nyugdíjba vonulásukkor aktuális” kitétel azt jelenti, hogy már van egy ilyen szabályozás, annak ellenére, hogy erről a szakszervezetek mit sem tudnak. Ez számomra az Alkotmány, a Jogalkotási Törvény figyelmen kívül hagyása, egyszerűbben fogalmazva: törvénysértés. S ha maga a törvényhozás kerüli meg a jogszabályokat, mit kellene tennünk, nekünk, állampolgároknak?

Sajnos, a mai magyar valóság ott tart, hogy ki kell mondani újra és újra: a hatályos jogszabályokat mindenkinek be kell tartani! S maguknak a törvényalkotóknak leginkább, mert a Törvényeket ők fogalmazták meg, ők szavazták meg. Mert ha a jog csak az egyik félre nézve kötelező, az nem jog: diktátum. A politikusok vegyék tudomásul: nem a társadalom felett léteznek, hanem a társadalomért! Elgondolkodtató, hogy egy európai felmérés eredménye szerint az emberek a tűzoltókban bíznak meg a legnagyobb mértékben, s a politikusokban a legkevésbé. Ha a tűzoltók az egész társadalom szemében ennyire elismertek, a politikusok szemében miért nem? A politikusok nem önmagukért kapták a hatalmat, hanem a társadalomért, a társadalomtól. Mégis, úgy tűnik, hogy a társadalom véleményét nem veszik figyelembe, s a jogszabályokat is kissé „lazán” értelmezik.

Ezért természetes, hogy minden törvényes eszközzel élni fogunk annak érdekében, hogy az említett törvény-módosításokat ne léptessék, ne léptethessék életbe. S ezt nem csak a tűzoltók, hanem az egész társadalom érdekében tesszük. Mert az egész társadalom érdeke, hogy a jogot mindenki betartsa. Ettől élünk jogállamban, nem pedig diktatúrában, vagy ősközösségben.

Ma már nyilvánvaló, hogy miért nem tárgyalnak velünk: el akarják kerülni az elkerülhetetlent. A velünk foglalkozó Törvényből is látható az üzleti élet alapkövetelménye: valamit valamiért. S ha azt a jogot veszik el tőlünk, hogy az életveszélyben töltött évtizedek után még pár évig nyugodtan, ha szegényen is, de élhessünk, akkor nekünk is van követelésünk: KÖVETELJÜK VISSZA AZ ÉLETHEZ VALÓ EGYETEMES EMBERI JOGAINKAT!

Felhívom a „tisztelt” politikusok figyelmét: a rendvédelmi dolgozók is adófizető, szavazó állampolgárok, akik önöknél jóval többet vállaltak: még az életüket is kockára teszik másokért! Mi nem megfoghatatlan „politikai” felelősséget viselünk, hanem az életünkkel felelünk. Igen, ez a valódi felelősség. Mi nem beszélünk, teszünk, s tesszük ezt örömmel, mert az Ország polgárai megérdemlik ezt. Tennünk kell, nem csak az eskünk miatt, hanem azért is, mert a mi tetteinken is múlik az Ország fennmaradása, a polgárok élete, akik önöket választották a hatalom gyakorlására.
 
Végül, de nem utolsó sorban: ma nem látom Deák Ferencet, Wesselényi Miklóst a törvényhozásban, de látom a mi sorainkban Széchenyi Ödönt. Mi teszünk, mert az országért tenni kell! De nem vagyunk „beszélő szerszámok”!

Ördög László

Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete

www.ftsz.hu
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 22:14
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75