Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Megáldom őket...
Megáldom őket...
2007. July 20.

Úgy hiszem, a HSZT és az ezzel összefüggő egyéb szabályok, mint például a nyugdíj változásaival eléggé alaposan foglalkoztam. Nyilván maradtak ki olyan szempontok, melyeket nem vettem figyelembe, de hát esetünkben Isten tervez, Ördög végez, már ha ez humoros. Nem mondható el rólam, hogy olyan vagyok, mint az ökör, mert az ökör hasznos résztvevője a mezőgazdaságnak. Én meg nem annyira. Meg aztán még szántani sem tudok.

Az említett változások várható társadalmi, biztonsági hatásairól unalomig írtam, úgy tűnik, senkit nem érdekel. Legalább is az úgynevezett „érdemi politika” részéről nem érkezett visszajelzés. Na meg azt sem tudom, hogy mit jelent az, hogy „érdemi politika”? Egyáltalán, mitől érdemes? És mire? Lám, lám, megannyi kérdés, s a válasz nem ismert számomra. De hát miért is értenék meg dolgokat, hiszen olyan vagyok, mint a többi tűzoltó, sőt, talán még butább is. Képes vagyok alulmúlni bárkit. Itt csak a bolha köhög, egy koszos tűzoltó véleménye senkit nem érdekel. Vagy ahogy a mondás tartja: kutyaugatás nem hallik az égbe!

 

Persze az ég, s a kutya fogalma még definiálandó, de hát le kell menni kutyába. Mármint nekem, mert tőlem jóval feljebb ez derogál. Micsoda pária látásmód az enyém! Igen, bunkó vagyok, hogy tovább idézzem Hobót. (Az értelmiségnek: Földes László. Csak hogy értsék.)

 

Azonban manapság sok kutya veszett meg, sok tűzoltó (is) távozik idő előtt nyugállományba, ennek oka talán az „égben” keresendő. No, mármost ettől nem csak a gyepmesterek feladata lett nagyobb, hanem a polgárok védelmi szintje is kisebb. Szerintem. Tudom, bunkó vagyok.

 

De talán nem az összes rendvédelmi dolgozó az, így esetleg figyelembe kellene venni az ő véleményüket is. S ha bennünket eltakarított a gyepmester a jogos helyünkre, akkor már késő minket hibáztatni. Különben is: kutyából nem lesz szalonna. Mi pedig csak kutyák vagyunk, ha a gazda kedve rossz, belénk lehet rúgni, attól még a gazdát az életünk árán is meg kell védeni. De ki védi meg a gazdát, ha mi a sintértelepre kerülünk? Ez már nem a mi bajunk.

 

Leharcolt gereznánk jól mutat majd a kandalló felett. Persze kissé kopott, helyenként megégett, de hát nemeseknek való jelvény! Büszkék lehetnek rá! Sokat tettek érte!

 

Áldásom a bennünket működtető államhatalom okos képviselőire, úgy is lehet őket hívni: politikusok. S milyen ez az áldás? Erről egy történet jut eszembe: A piacon, a lángossütő előtt egy koldus kéreget, mert éhes. A tulaj kaján vigyorral egy frissen sült lángost ad át. A koldus: „Az Isten áldja meg!” Nagyon forró, ezért dobálja az egyik kezéből a másikba: „Az Isten fizesse meg!” Nagyon égeti a kezét, ezért a földhöz vágja: „Az Isten b@…a meg!”

 

Nos hát ilyen áldásom kísérje az előrelátó „elitet”! Isten látja sötét lelkem: megérdemlik!

 

S az állampolgárok védelme? Nem tudom, engem már megnyúztak, több bőröm nincs már, így feladatom, felelősségem sincs, felrúgott kutyaként eloldalgok. Menekülök a sintér elől. Az Isten és a nemi vonzódás közötti összefüggést pedig találják meg ők. Megáldom őket ismét… Így és most, ekként és utoljára, érdemeik szerint. Megszolgálták. Félelmem csak egy: tovább szaporodhatnak!

 

Ördög László

FTSZ

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 21:31
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75