Kezdölap
A nyugdíjreform-tervek negatív eredménye
2007. July 05.
Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi intézkedések és tervek többsége a takarékosságot célozza. Azért írom, hogy a többsége, mert van ellenpélda is: a Rendészeti Miniszter búcsúzóul csupán tízmillió forintot osztott szét a munkatársai körében. Úgy találom, hogy egy bizonyos szint felett nagyon kifizetődő közvetlen munkatársnak lenni, itt nem beszélhetünk takarékosságról. Továbbá találhatunk egyéb, ennél akár jóval nagyobb, nehezen magyarázható kiadásokat is. Példaként említhetjük az egyik gumigyár beruházásai körülötti bonyodalmakat. Az is igazoltnak látszik, hogy ha nagy cégünk, cégcsoportunk van, vagy akár külföldi befektetők vagyunk, akkor a takarékosság jegyében akkora „adományokhoz” juthatunk, hogy ekkora lottónyeremény még az Egyesült Államokban sincs. Gazdag államban élünk.  
Van tehát egyfelől az a fajta takarékosság, mikor is emberi sorsok mennek tönkre és van egy (illetve több) nehezen minősíthető pazarlás. Itt és most felhívom minden politikai párt, minden politikus figyelmét: a pénz nem minden, egyszer már figyelembe kell venni, hogy minden döntés mögött emberi sorsok állnak. Olyan emberek sorsa, akik a nem igazán tisztelt politikus hölgyek és urak nagyon jó taníttatását és komoly jólétét fizették és állják ma is.

No de nézzük azt, hogy az egyik takarékossági tervezetük mivel jár? A hivatásos állomány nyugdíjrendszerét akarják megváltoztatni. A jelenlegi történések ellentmondanak az Alkotmánynak, a ’87-es JAT szabályainak. Semmiféle együttműködésről nem beszélhetünk. Tehát az úgynevezett „munka” módja ellen van kifogásunk s ezt természetesen a Törvény előtt is el kell mondani. El is fogjuk. S most már fel kell vetni a személyi felelősség kérdését is, mert tarthatatlan, hogy csak diktátumokat hallunk, de az arcukat nem vállalják az illetékesek. Talán arcátlanok lennének?

Nos, a nyugdíjreform tervének már van eredménye: aki teheti, nyugállományba távozik. De mivel azok távoznak, akik idősebbek, ebből következik, hogy azok maradnak, akik fiatalabbak. Ha lenne értelmes ember valahol a kormányzat környékén, akkor végeztek volna hatástanulmányt. De mivel nem végeztek, úgy vélem, hogy a politikusok között egy sincs. Itt valamennyi pártot értem, mert párt-semleges vagyok. Erre még később visszatérek.

Tehát az eredmény nem misztikus, egy normális ember megértheti. A mi hivatásunk, mint minden szakma, a tapasztalatra épül. De ha azt tekintjük, hogy a mi hivatásunk veszélyekkel terhes, akkor nyilvánvaló, hogy a tapasztalat fontos dolog. Mert ha a tapasztalatot, mint tényezőt kiiktatjuk, akkor drámai eredménnyel jár. Az, hogy tűzoltók megsérülhetnek, meghalhatnak, úgy tűnik, senkit nem érdekel. Csakhogy ennek az lesz a következménye, hogy kezdenek elfogyni ezek a nemkívánatos személyek. S ki áll a helyükre? A politikusok biztos, hogy nem. Majd sajnálkoznak, meg sok nyilatkozatot tesznek. Azzal nagyon megvédik az állampolgárokat. Különben is, mentelmi joguk van! 
De miért fogynának el a normális tűzoltók? Tegyük fel, hogy egy önfeláldozó ember úgy dönt, tűzoltónak áll. Mondjuk huszonnégy éves. Mondjuk, teljesít huszonöt évet. De a huszonöt év alatt beszerez ízületi bántalmakat, egyéb károsodást. Itt már negyvenkilenc éves. Még az is elképzelhető, hogy fennakad az éves szűrésen, mint alkalmatlan. Az emberséges tervek szerint az utcán találja meg a megélhetést, mint például a szórólap iparban. Ha egy tűzoltó eléri a negyven évet, talán elgondolkodhat: mi lesz vele ezután? Az egészsége már megrendült, tehát dönteni kell. Most kell kilépni, míg valaki alkalmazza, holnap már késő.

Ez persze egyéni döntés, de nem következmények nélkül. Úgy harmincöt és ötven év között érkezik el az időszak, mikor a tűzoltó csapatban betöltött szerepe megváltozik. Igaz, hogy már nem fut olyan gyorsan, mint a fiatalok, ugyanakkor ő az, aki az ifjú titánok kezét megfogja, ha veszélyt érez. Mert a veszély sok esetben alattomos, a megtanult szabályokat sem veszi figyelembe. S ez a veszély nem csak a tűzoltókat fenyegeti, hanem sajnos az állampolgárokat is. Például ha egy embert roncsok közül kell kiszabadítani, nem igazán indokolt a sietség, annak ellenére, hogy az áldozat az életéért könyörög. Elég egy rossz mozdulat és az illető jó esetben csupán tolókocsiba kényszerülhet örök időkre. Bizony, ez egy ilyen szakma.

A tűzeseteknél bekövetkező balesetek száma is növekedni fog. Ez a reform-tervek fényében úgy tűnik, hogy nem igazán érdekli a politikát, majd felvesznek újabb tűzoltókat. Azonban ha sérülés miatt tűzoltók esnek ki a káresetnél, akkor maga a hatékonyság romlik, s ez nagyobb kárértékkel jár. Ez viszont már komoly pénzügyi kérdés. Mert az Országban sok a tűz, sok a kár. Ha ezek a tüzek tovább égnek, komoly megterhelést jelentenek a gazdaságnak. Ez a „takarékosság” így válhat nemzet-gazdasági üggyé. S arról még nem is szóltam, hogy állampolgárok kerülhetnek komoly életveszélybe. Persze lehet, hogy ez senkit nem érdekel.
 
Az említett korosztály távozásra bírása egyébként nem csak szakmai bűntett. Anyagi károkozás is, mert újabb tűzoltókat kell hamarabb kiképezni s ez sem olcsó dolog. A már kiképzett fiatal tűzoltó pedig évek alatt szerzi meg azokat a végzettségeket, melyek szükségesek a szakma gyakorlásához. A különleges szereket csak érvényes vizsgával lehet kezelni, de ezek megszerzése nem csak időbe, hanem sok pénzbe is kerül. Pedig az említett korosztálynak már mindez megvolt, csak a biztos jövője nem, így távoznia kellett.
 
Ezért kijelenthető: a tűzoltókat is érintő nyugdíj-reform nincs tekintettel a tűzoltókra, nincs tekintettel a gazdaságosságra, nincs tekintettel az állampolgárokra, nincs tekintettel az emberi élet szentségére. Indokolatlan, érthetetlen, szándékos károkozás. A takarékosság jegyében.

Ez a folyamat már elkezdődött, nem tűnik visszafordíthatónak. Ha az úgynevezett „reformot” azonnal leállítják, akkor is évek alatt állhat helyre a rend, a tűzoltók bizalmáról nem is beszélve. De miért beszélek a politikáról? Azért, mert ezt a helyzetet maga a politika hozta létre. Négy évvel ezelőtt már megtörtént ugyanez, ha kisebb mértékben is. Tehát semmi meglepetés nincs az ügyben. Az utóbbi időben több levelet írtam, az Államszervezet különböző szereplőinek. Felsorolom: Miniszterelnök, Miniszterelnöki Hivatalt vezető Miniszter, Köztársasági Elnök, Házelnök, valamennyi párt frakcióvezetője megkapta a levelet másolatban. Elmondtam, hogy a biztonsági kockázat növekedni fog. Nem történt semmi.
 
Ezek a tervek ellentmondanak a jogbiztonságnak, a jogalkotás követelményeinek, a gazdaságosságnak, a biztonságnak, végső soron az állampolgárok érdekeinek. 
S mit tesz a politika, pártoktól függetlenül? Hallgat. Még nincs baj. S ha lesz? Akkor lehet interpellálni, jegyzéket váltani, fenyíteni, kiabálni, vádaskodni, mentegetőzni. Az majd hasznos, eredményes lesz, az Ország javára.
 
Ha valakit érdekel az említett levelezés, megtalálja a (-FTSZ menü-Levelek)  címen. S azt is bizonyítottnak találhatja: a közönyösségben teljes a politikai konszenzus.
 
Ördög László
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Jelenleg 8 vendég online
Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 09:30
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1133
Linkek: 76