Kezdölap arrow FTSZ arrow Dokumentumok arrow A tûzoltók korkedvezménye
A tûzoltók korkedvezménye
2007. July 05.
A tûzoltók korkedvezménye, a költségvetés õsellensége 
 
Elsõsorban nézzük meg, hogy milyen követelményrendszer részeként kaptuk meg a korkedvezményt s miért?

1996. évi XLIII. Törvény. Ez a HSZT. Az elõszavában az alábbiak állnak:

„A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hûséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog elõírásainak megfelelõen, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyûlés – elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát – a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következõ törvényt alkotja:” 
Indokolás:
a)Az országunk függetlenségének, belsõ rendjének, biztonságának védelme - amit a honvédség, a határõrség, a rendõrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a polgári védelem, a vám- és pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint az állami és önkormányzati tûzoltóság (a továbbiakban együtt: fegyveres szervek) látnak el - állami, közösségi tevékenység. E szervek személyi állománya ennek megfelelõen - a szervi hovatartozástól függetlenül - közszolgálatot teljesít. A fegyveres szervek feladatrendszerében meghatározó szerep hárul a hivatásos állományra, amelynek a szolgálati jogviszonya (a továbbiakban: szolgálati viszony) - a vele szemben támasztott fokozott követelmények miatt - a más közszolgálatban állók szolgálati viszonyához képest olyan mértékben eltérõ, sajátos, hogy önálló szabályozást igényel.

d) A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történõ szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedõ nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselõk járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezõbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megilletõ jogokat, juttatásokat.”



1.§ (1) E törvény hatálya a Határõrség, a rendvédelmi szervek (a rendõrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok (e törvény alkalmazásában a továbbiakban együtt: fegyveres szervek) hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyára (a továbbiakban: szolgálati viszony) és társadalombiztosítási ellátására terjed ki. 
3. § (1) A szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelõ, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.
(2) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit – a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében – önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.


A fentiekbõl látszik, hogy a „kedvezményeket” nem ajándékba kaptuk, hanem a kõkemény követelményrendszer ellentételezésként. S a Törvény azért ad jogokat, mert ez egy kétoldalú megállapodás. Valamit valamiért s nem valamit: semmiért.

E Törvény tehát komoly kötelezettségeket ró mindkét félre. Jelen idõben az Állam részérõl az a törekvés tapasztalható, hogy a kötelességek meghagyása mellett a jogokat csökkenteni kívánják. Vagyis a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az Állam nem kívánja teljesíteni az általa vállalt kötelezettséget a jövõben. S mindezt egyoldalúan. Szorosan ide tartozik, hogy a Törvény megalkotása idején is volt költségvetés s az is igaz, hogy már akkor is takarékoskodtak rajtunk. Az egyéb, szintén ebben a Törvényben megszabott járandóságainkért pedig pereskedni kellett. Ez annyit jelent, hogy az eleve csökkentett illetményünk egy jelentõs részét egyáltalán nem kaptuk meg. Pedig mennyire bõkezû volt! Papíron. Bõkezûség ide, vagy oda, a bírói ítéletet meg kellett várni. És még panaszkodtak, hogy ez mennyi pénz! Hát igen, ilyen a megtakarítás. Másokon. Az könnyû.

Úgy tetszik tehát, hogy a nyugdíj-korkedvezménynek még a törvényhozók szerint is oka, létjogosultsága van. Dehogy van! Volt. Valami megváltozott, talán kevesebb a veszély, az elhasználódás mértéke csökkent, vagy a tûzoltók várható életkorát rendeletben megemelték.

De most már azt kell megnézni, hogy ez a kedvezmény mekkora terhet ró az általunk rokkanttá tett költségvetésre? Ismét csak az unalomig emlegetett HSZT-re tudok hivatkozni. Ott világosan meg van szabva, hogy elérés esetén hogyan kell a nyugdíjat kiszámítani. Évente pár száz fõ vonul teljes nyugállományba. Az, hogy nyugdíjat kapnak, természetes, mert fizettek érte. 

Azonban most azokról van szó, akik még nem mehetnének nyugdíjba, de már esetleg alkalmatlanná válnak. Ha bármely okból, de nyugdíjazást kér egy hivatásos és elengedik, az még nem a fõnyeremény. Sajnos, kevesen tudják, hogy ez mit jelent. Azt pedig még kevesebben, hogy mennyit?

Nézzük csak ismét a HSZT-t.
A szolgálati nyugdíj
 
182. § (1) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idõ után.
(2) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idõ elõtt is, ha a hivatásos szolgálat 52. §-ban meghatározott felsõ korhatárának elérésekor tényleges szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltött, és rendelkezik a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati idõvel.
(3) A szolgálati nyugdíjat teljes összegében kell folyósítani, ha a szolgálati viszony a felsõ korhatár elérésekor szûnt meg.
(4) A felsõ korhatár elérése elõtt is teljes összegben kell folyósítani a szolgálati nyugdíjat, ha a hivatásos állomány tagja
a) 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idõvel rendelkezik és szolgálati viszonya a törvény 56. § (1) bekezdés a)–c) pontja, az 56. § (2) bekezdés c) pontja, illetõleg egészségi, pszichikai, fizikai alkalmatlanság miatt szûnt meg,
b) 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezik, és szolgálati viszonya megszûnésekor az 50. életévét már betöltötte, vagy munkaképességének csökkenése az 50%-ot elérte, de nem rokkant.
(5) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezõ tagjának a szolgálati viszonyát az 50. életéve betöltése elõtt közös megegyezéssel szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 50. életéve betöltéséig, illetve munkaképessége csökkenése 50%-os mértékének eléréséig. Ettõl kezdve a szolgálati nyugdíjat a (4) bekezdés b) pontja szerint kell folyósítani.
(6) A miniszter a szolgálati érdemekre, illetve a szociális helyzetre figyelemmel, az (5) bekezdés esetében az érintett javára eltérést engedélyezhet.
(7) Nem folyósítható a felsõ korhatár betöltése vagy megrokkanása elõtt a szolgálati nyugdíj annak, akit a hivatásos szolgálatra való méltatlanság miatt felmentettek, vagy akinek a szolgálati viszonya az 53. § b), e) vagy f), illetve az 59. § (1) bekezdésének d) pontja alapján szûnt meg. 
184. § A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehetõ szolgálati idõ tartamától és a 183. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetmény jellegû juttatások havi átlagától függ. Ezek figyelembevételével a szolgálati nyugdíj összege:
-----------------------
Szolgálati Havi átlag-
idõ/év kereset %-a
-----------------------
25 65,0
26 66,0
27 67,5
28 69,0
29 70,5
30 72,0
31 73,5
32 75,0
33 76,5
34 78,0
35 79,5
36 81,0
37 és ennél több 83,0


Azt hiszem, most elértük a bajok gyökerét. Itt bizony hatalmas pazarlás látható. Nem sok emberrõl van szó, de sok kicsi sokra megy, tartja a mondás.

  A nyugdíjfolyósítás szabályai egyszerûsítve, teljes összegû nyugdíjat kell folyósítani annak a 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezõ hivatásos állományból nyugállományba helyezett személynek, aki, - az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzi feladatát - az 50. életévét betöltötte. Ha saját kérelmére ennél korábbi idõpontban kéri a szolgálati viszonya megszüntetését, a nyugdíj 50%-a folyósítható a részére.

Nos tehát, megtaláltuk a költségvetés õsellenségét: a nyugdíjas tûzoltót! A táblázatból látszik, hogy mekkora terhet ró szegény Államra. S most már azt sem ízléses szóvá tenni, hogy eddig befizetõ volt. Kit érdekel? Most a kassza ellensége.

A harc alaptörvénye: az ellenséggel le kell számolni!

S egy utolsó kérdés: tessék mondani, ezek után nem kell lemondani az élethez való jogomról úgy, ahogy az eskümben vállaltam? Az üzlet: üzlet!

 
Aki annak ellenére, hogy tûzoltó, mégiscsak ember és állampolgár, bármennyire is különös.

Ördög László,
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 16:58
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75