Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow A tűzoltók korkedvezménye
A tűzoltók korkedvezménye
2007. July 05.
A tűzoltók korkedvezménye, a költségvetés ősellensége 
 
Elsősorban nézzük meg, hogy milyen követelményrendszer részeként kaptuk meg a korkedvezményt s miért?

1996. évi XLIII. Törvény. Ez a HSZT. Az előszavában az alábbiak állnak:

„A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés – elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát – a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:” 
Indokolás:
a)Az országunk függetlenségének, belső rendjének, biztonságának védelme - amit a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint az állami és önkormányzati tűzoltóság (a továbbiakban együtt: fegyveres szervek) látnak el - állami, közösségi tevékenység. E szervek személyi állománya ennek megfelelően - a szervi hovatartozástól függetlenül - közszolgálatot teljesít. A fegyveres szervek feladatrendszerében meghatározó szerep hárul a hivatásos állományra, amelynek a szolgálati jogviszonya (a továbbiakban: szolgálati viszony) - a vele szemben támasztott fokozott követelmények miatt - a más közszolgálatban állók szolgálati viszonyához képest olyan mértékben eltérő, sajátos, hogy önálló szabályozást igényel.

d) A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselők járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.”



1.§ (1) E törvény hatálya a Határőrség, a rendvédelmi szervek (a rendőrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok (e törvény alkalmazásában a továbbiakban együtt: fegyveres szervek) hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyára (a továbbiakban: szolgálati viszony) és társadalombiztosítási ellátására terjed ki. 
3. § (1) A szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.
(2) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit – a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében – önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.


A fentiekből látszik, hogy a „kedvezményeket” nem ajándékba kaptuk, hanem a kőkemény követelményrendszer ellentételezésként. S a Törvény azért ad jogokat, mert ez egy kétoldalú megállapodás. Valamit valamiért s nem valamit: semmiért.

E Törvény tehát komoly kötelezettségeket ró mindkét félre. Jelen időben az Állam részéről az a törekvés tapasztalható, hogy a kötelességek meghagyása mellett a jogokat csökkenteni kívánják. Vagyis a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az Állam nem kívánja teljesíteni az általa vállalt kötelezettséget a jövőben. S mindezt egyoldalúan. Szorosan ide tartozik, hogy a Törvény megalkotása idején is volt költségvetés s az is igaz, hogy már akkor is takarékoskodtak rajtunk. Az egyéb, szintén ebben a Törvényben megszabott járandóságainkért pedig pereskedni kellett. Ez annyit jelent, hogy az eleve csökkentett illetményünk egy jelentős részét egyáltalán nem kaptuk meg. Pedig mennyire bőkezű volt! Papíron. Bőkezűség ide, vagy oda, a bírói ítéletet meg kellett várni. És még panaszkodtak, hogy ez mennyi pénz! Hát igen, ilyen a megtakarítás. Másokon. Az könnyű.

Úgy tetszik tehát, hogy a nyugdíj-korkedvezménynek még a törvényhozók szerint is oka, létjogosultsága van. Dehogy van! Volt. Valami megváltozott, talán kevesebb a veszély, az elhasználódás mértéke csökkent, vagy a tűzoltók várható életkorát rendeletben megemelték.

De most már azt kell megnézni, hogy ez a kedvezmény mekkora terhet ró az általunk rokkanttá tett költségvetésre? Ismét csak az unalomig emlegetett HSZT-re tudok hivatkozni. Ott világosan meg van szabva, hogy elérés esetén hogyan kell a nyugdíjat kiszámítani. Évente pár száz fő vonul teljes nyugállományba. Az, hogy nyugdíjat kapnak, természetes, mert fizettek érte. 

Azonban most azokról van szó, akik még nem mehetnének nyugdíjba, de már esetleg alkalmatlanná válnak. Ha bármely okból, de nyugdíjazást kér egy hivatásos és elengedik, az még nem a főnyeremény. Sajnos, kevesen tudják, hogy ez mit jelent. Azt pedig még kevesebben, hogy mennyit?

Nézzük csak ismét a HSZT-t.
A szolgálati nyugdíj
 
182. § (1) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő után.
(2) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő előtt is, ha a hivatásos szolgálat 52. §-ban meghatározott felső korhatárának elérésekor tényleges szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltött, és rendelkezik a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati idővel.
(3) A szolgálati nyugdíjat teljes összegében kell folyósítani, ha a szolgálati viszony a felső korhatár elérésekor szűnt meg.
(4) A felső korhatár elérése előtt is teljes összegben kell folyósítani a szolgálati nyugdíjat, ha a hivatásos állomány tagja
a) 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkezik és szolgálati viszonya a törvény 56. § (1) bekezdés a)–c) pontja, az 56. § (2) bekezdés c) pontja, illetőleg egészségi, pszichikai, fizikai alkalmatlanság miatt szűnt meg,
b) 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik, és szolgálati viszonya megszűnésekor az 50. életévét már betöltötte, vagy munkaképességének csökkenése az 50%-ot elérte, de nem rokkant.
(5) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező tagjának a szolgálati viszonyát az 50. életéve betöltése előtt közös megegyezéssel szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 50. életéve betöltéséig, illetve munkaképessége csökkenése 50%-os mértékének eléréséig. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat a (4) bekezdés b) pontja szerint kell folyósítani.
(6) A miniszter a szolgálati érdemekre, illetve a szociális helyzetre figyelemmel, az (5) bekezdés esetében az érintett javára eltérést engedélyezhet.
(7) Nem folyósítható a felső korhatár betöltése vagy megrokkanása előtt a szolgálati nyugdíj annak, akit a hivatásos szolgálatra való méltatlanság miatt felmentettek, vagy akinek a szolgálati viszonya az 53. § b), e) vagy f), illetve az 59. § (1) bekezdésének d) pontja alapján szűnt meg. 
184. § A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő tartamától és a 183. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetmény jellegű juttatások havi átlagától függ. Ezek figyelembevételével a szolgálati nyugdíj összege:
-----------------------
Szolgálati Havi átlag-
idő/év kereset %-a
-----------------------
25 65,0
26 66,0
27 67,5
28 69,0
29 70,5
30 72,0
31 73,5
32 75,0
33 76,5
34 78,0
35 79,5
36 81,0
37 és ennél több 83,0


Azt hiszem, most elértük a bajok gyökerét. Itt bizony hatalmas pazarlás látható. Nem sok emberről van szó, de sok kicsi sokra megy, tartja a mondás.

  A nyugdíjfolyósítás szabályai egyszerűsítve, teljes összegű nyugdíjat kell folyósítani annak a 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező hivatásos állományból nyugállományba helyezett személynek, aki, - az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzi feladatát - az 50. életévét betöltötte. Ha saját kérelmére ennél korábbi időpontban kéri a szolgálati viszonya megszüntetését, a nyugdíj 50%-a folyósítható a részére.

Nos tehát, megtaláltuk a költségvetés ősellenségét: a nyugdíjas tűzoltót! A táblázatból látszik, hogy mekkora terhet ró szegény Államra. S most már azt sem ízléses szóvá tenni, hogy eddig befizető volt. Kit érdekel? Most a kassza ellensége.

A harc alaptörvénye: az ellenséggel le kell számolni!

S egy utolsó kérdés: tessék mondani, ezek után nem kell lemondani az élethez való jogomról úgy, ahogy az eskümben vállaltam? Az üzlet: üzlet!

 
Aki annak ellenére, hogy tűzoltó, mégiscsak ember és állampolgár, bármennyire is különös.

Ördög László,
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 13:45
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75