Errõl a témáról már több esetben írtam, de úgy gondolom, hogy most tréfa nélkül nézzük meg, hogy egyáltalán van-e értelme a tûzoltók esetében a reformnak, vagy magának a fogalomnak. 
Az elsõ dolog, hogy tárjuk fel: ki adta és miért a nyugdíj kedvezményeket? Nos, a válasz egyszerû: maguk a politikusok. Végül is a Szolgálati Törvényt õk alkották meg 1996-ban. Munkájuk erejét, szorgalmukat jelzi, hogy csupán hat évig kellett várni erre a kétségkívül fontos Törvényre. Az egyéb munkájuk hatékonyságát (pl. a gazdaság területén) pedig az, hogy az illetmény teljes folyósítására újabb öt évet kellett várni. Mert az Ország nehéz helyzetben volt. Mi, tûzoltók nem. Mi sohasem vagyunk nehéz helyzetben. 

Most pedig nézzük meg, hogy melyek a nekünk járó kedvezmények? Ez nem mellékes, mert ezeket akarják megszüntetni. Az, hogy magát a nyugdíjat hogyan számolják ki, úgy tûnik az átlaghoz képest nem igazán nyújtott eddig sem nagy kedvezményeket. A közeli jövõben már azt sem akarják, hogy az eddigi összegek szerepeljenek, mint a kiszámítás alapja. Röviden fogalmazva hiába fizettünk az egész illetmény, a jubileumi jutalmak után a járulékot, már nem számít. Ez azért érdekes, mert mi már befizettük a járulékot. Továbbá a tervekben szerepel, hogy nem az utolsó év, hanem az utolsó három év átlagát veszik alapul. Nyilvánvaló, hogy az inflációt mi termeltük. Nyilvánvaló, hogy az egész Ország és a nyugdíjkassza pénzügyi állapotáról csak és kizárólag a tûzoltók tehetnek. Ezt bizony be kell hajtani rajtunk. Errõl szól a „reform”.

De miért kaptuk a korkedvezményt? Aki olvasta a HSZT elõszavát, látja, hogy maguk a politikusok érezték úgy, hogy valami jár a hivatásos állománynak. Jár azért, mert a hivatásos állomány Alkotmányos szempontból jelentõsen jogfosztott, s jár azért, mert nemcsak többet vállalunk az átlagos állampolgárral szemben, hanem azért is, mert korábban halunk. 
Márpedig aki korábban hal, az kevesebb ideig veszi igénybe az általa kifizetett nyugdíjat. Ez persze, ha csak csupán a statisztikát nézzük, nem teljesen igaz. Nem igaz azért, mert esetünkben nem vizsgálják külön a vonulósok adatait. De ha valaki venné a fáradságot, hogy megnézze azt, hogy egy nyugállományba vonuló tûzoltó meddig élvezi a nyugdíjat, lehet, hogy a nyugdíjiparág egyik húzóágazatát fedezné fel. Ez úgy értendõ, hogy a valóban tûzoltásban részvevõ embereket vizsgálva.

Persze, más szempontból valóban hibásak vagyunk: sok esetben arcátlan módon mentünk más nyugdíjasokat is, nem törõdve azzal, hogy ez a költségvetésnek hátrányos. Így már van értelme a dolognak. Mert ha takarékoskodni kell, megszüntetjük a pazarlás tárgyát, aki a nyugdíjas, ha ez nem megy, akkor megszüntetjük a pazarlás okozóját, aki a tûzoltó. Legalább õ nem lesz nyugdíjas, ez is megtakarítás. Márpedig a pénz a legfontosabb. Így helyes. Rengetegen vagyunk, mi okozzuk a deficitet. 
De ha mégsem igaz, amiket leírtam, akkor a reformnak semmi értelme, kivéve, ha a tûzoltókat akarják „elintézni”. Ez, úgy tûnik, sikerült már. Értelmet meg ne keressünk ott, ahol nincs. 
Ördög László
FTSZ