Pál Tibor úr, politikai államtitkár:
Jó napot kívánok mindenkinek! Üdvözlöm az Érdekegyeztetõ Tanács résztvevõit, a munkavállalói oldalt és a tárcaoldal képviselõit. Én nem egészen tudom, hogy ki volt legutoljára a levezetõ elnök. Dr. Bárdos Judit volt, akkor most minket illet a levezetõ elnöki szerep. Ha ezt elfogadják, akkor én lennék a levezetõ elnök a mai Érdekegyeztetõ Tanács ülésén. Úgy látom, hogy elfogadják. Köszönöm. Napirendként; egy napirendet javasoltunk és javaslok elfogadni. Ez a meghívó szerint kiküldött, a rendészeti szakközépiskolák rendszerének az átalakításáról szóló elõterjesztés. Ehhez Tiborcz úr és Jenei úr szóbeli elõterjesztõként, vagy kiegészítésként fog majd szólni, ha jól tudom. Napirend elfogadható-e a jelenlévõk számára? Van napirend elõtti. Egy napirend elõtti van. Más nincs. Jó, akkor egy napirend elõtti és akkor a napirend tárgyalására térünk át. Ez elfogadható? Köszönöm. Akkor napirend elõtt. Parancsoljon.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete és a Független Rendõr Szakszervezet nevében szeretnék egy elõterjesztést tenni napirend elõtt. Éspedig, a napirenddel kapcsolatban. Szeretnénk kettéválasztani a napirendet. Az egyik része, amit a két szervezet tárgyal, tárgyalásnak alkalmasnak ítél, ez a szervezet-átalakítás kérdése. És amit szeretnénk napirendrõl ma levetetni és szakértõi bizottságra utalni, ez pedig az oktatás kérdése. Ez az egy plusz egyes oktatás kérdése. Ezt egyetlenegy érdekképviselettel nem véleményeztették, nem tárgyalták meg és ezt úgy ítéljük meg, hogy ez egy olyan kérdés, amit elõbb a szakértõi bizottságnak kéne megtárgyalni és utána plenáris ülés elé terjeszteni. Köszönöm.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Én azt el tudom fogadni, hogy válasszuk ketté, a szerkezetet, meg az oktatásról szóló részt, de azt azért hadd kérjem, hogy a vitában essen szó a másikról is, és a vita végén, én el tudom azt fogadni, hogy bízzunk meg egy bizottságot, aki ezzel még egy körben foglalkozik. De én azt gondolom, hogy jó lenne, hogyha most is esne errõl azért néhány szó. Tehát, én el tudom fogadni, hogy válasszuk ketté, azt is, hogy a vita végén, ha úgy alakul, akkor legyen ebben egy további kör, aki ezzel foglalkozik, de szerintem a vitában mondjuk el a véleményünket. Én azt gondolom, hogy az lenne inkább a jó. Tehát, hogy kicsit eltér attól, amit a Bárdos Judit javasol.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Semmiféle joganyagunk, háttéranyagunk nincsen az egy per egyes oktatást illetõen. Tehát, semmiféle olyan segédanyagot nem kapott egyetlenegy érdekképviselet sem, amely az egy per egyes oktatásnak a tartalmát, létjogosultságát, stb., tárgyalja. Ez, így kínos olyasvalamirõl vitatkozni, amit nem ismerünk tartalmilag.
 

Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Jó. Akkor, ezt is értem, de az a javaslatom, hogy legalább azt fogalmazzuk meg, hogy mire volna igény. Jó? Tehát, hogy én azt kérem, hogy a kettõt úgy kezeljük, hogy a vitában mind a kettõrõl beszélünk, megfogalmazzuk, hogy mi az igény és akkor utána tárgyalunk arról, hogy, hogyan tovább. Nevezetesen errõl, hogy munkabizottság ebben dolgozzon. Én így el tudom fogadni, hogy akkor így történjen a vita. Más ehhez? Nincs. Köszönöm, akkor az elsõ napirendi pontot, illetve az egyetlen napirendi pontot megkezdjük. Tiborcz úr, kérem!
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Dr. Bárdos Judit felvetésével kezdeném. Maga a javaslat, az elõterjesztés, az kifejezetten a rendészeti szakközépiskolai rendszer átalakításáról szól. Kétségtelen, hogy az I-es pontban szerepel kitétel az egy plusz egyes oktatási rendszerre történõ átállásra, de ez a mai javaslat, az kifejezetten rendszer-átalakításról szól és nem az egy plusz egyes rendszerrõl és azért is nem szerepel ebben az anyagban azzal kapcsolatos részletes elõterjesztés. Az mindenki elõtt köztudott, hogy a „levegõben már benne volt”, hogy itt rendészeti szakközépiskola megszünik és akkor Sopron és Körmend volt az a két célzott iskola, amely a megszüntetés sorsára jutott volna. Aztán született egy kormánydöntés, amely azt tartalmazza, hogy egy rendészeti szakközépiskolát meg kell szüntetni. Egyrészt ezek. Másrészt, pedig azok az okok, hogy az Oktatási Fõigazgatóság költségvetését is érintette a takarékossági intézkedés. Ezek, ketten együtt jelentették azt a feladatot, hogy a rendészeti oktatás rendszerét ebbõl a szempontból is át kell alakítani. Az a javaslat, amely Önök elõtt szerepel, ez túlmutat azon, hogy egy rendészeti szakközépiskolát szüntessünk meg. Ez ennél jóval részletesebb és átfogóbb javaslat. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a megoldással sokminden szempontnak eleget teszünk. Anyagi szempontoknak is, szervezeti szempontoknak is, és annak is, hogy a fluktuáció tavalyi alakulása kapcsán a rendészeti képzés már ennyi helyen nem indokolt. Tehát, a hét rendészeti szakközépiskola gyakorlatilag már olyan képzési kapacitással rendelkezik, amelyre – lehet, hogy nagyon drasztikusan hangzik, – de szerintünk már nincs szükség. Az idei beiskolázási létszám, 500 fõ rendõrtanuló és 350 fõ határrendész-tanuló. A lemorzsolódási létszámra is tekintettel, ugye ez 570 rendõrtanuló és 390 határrendész-tanuló beiskolázását jelenti. Ekkora oktatási kapacitás már nem szükséges ahhoz, hogy ennyi tanulót képezzen a rendészeti középfokú oktatás. Ezért mi úgy gondoltuk Jenei államtitkár úrral, hogy ebben a formában javasoljuk a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács elé terjeszteni azt a koncepciót, amely szerintünk a kiindulási alapja lehet a rendészeti középfokú oktatás rövid távú átalakításának. Köszönöm szépen.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr. Csak nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni. Elmúlt hónapokban hihetetlen bizonytalanság volt a szektoron belül, nagyon sok telefon érkezett hozzám is, és tudom azt, hogy nem nagyon lehetett megnyugtató választ adni ezekre a kételyekre. Viszont több alkalommal BÉT ülésen is elmondtam, hogy meggyõzõdésem szerint nem lehet úgy dönteni egy-egy iskola sorsa fölött, egy-egy létesítmény és az ott dolgozó állomány sorsa fölött, hogy csak egyetlen szempontot veszünk figyelembe. Ebbõl következõen az elmúlt hetekben megnéztük minden egyes iskolánál a kihasználtságot, a költségvetési helyzetet, a mûködtetést. Személyesen is több iskolát megnéztünk, amelyet még korábban nem ismertünk. Áttekintettük az oktatási rendszernek a színvonalát, ott nagyon sok, egyébként fontos tapasztalatot is hozott. Mindezek hatására együttesen született ez a javaslat. Az elképzelésünknél nem az volt a szempont, hogy létszámleépítést végre kell hajtani az oktatási szektoron belül, nem az volt csak a meghatározó, hogy valamelyik iskola bezárásra kerüljön, hanem tényleg szerettünk volna olyan elképzelést letenni az asztalra, ami tartalmi változást is magában hordoz. Legyen egy olyan hatékony iskolai szerkezet, ami magában hordozza azt, hogy a fejlõdésre, a fejlesztésre is jut lehetõség. Tény, hogy ez nagyon kemény tárgyalásokat is eredményez majd. Az is igaz, hogy egzisztenciákat fog érinteni, de én úgy gondolom, hogy ez a mostani elképzelés, figyelembe véve a határõrség korábbi igényeit, elfogadva a rendõrségnek az elképzeléseit, összességében egy olyan rendszer alapjait teremti meg, ami hosszabb távra megnyugtató környezetet teremt végre. Azt hiszem, hogy mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott az elmúlt években, igényelte azt, hogy ez megteremtõdjék. Gondolom, hogy egy-egy részén, egy-egy elemén lehet akár változtatni, ehhez viszont az szükséges, hogy a munkavállalói oldal képviselõi ehhez a saját észrevételüket hozzáfûzzék. Köszönöm szépen.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Én azt javaslom, hogy elõször, ha van kérdés, akkor a kérdéskört nézzük meg, és utána észrevétel, javaslat, vélemény. Kérdés? Parancsoljon!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Kérdések. Az elsõ kérdésem, hogy mi indokolja a megmaradó iskolák önállóságának, jogi önállóságának a megszüntetését és a budapesti Adyliget, mint központi iskola alá tagiskolákként való rendelését? Második kérdés, hogy hordoz-e ez magában olyan veszélyt, hogy ettõl a perctõl kezdve az adyligeti központi iskola igazgatója dönthet úgy, hogy bármikor, bármelyik rendészeti szakközépiskolát, mint tagiskolát bezárattathatja, átalakíthatja, a költségvetését megkurtíthatja, hiszen õ rendelkezik ezekkel a jogosítványokkal. Kettõ. Ugye, Ön említette, hogy egzisztenciális kérdéseket felvet ez az átalakulás. Az anyag szerint megszünik Sopron, megszünik Csopak, amely már majdnem megszünt, hiszen igazából oktatás nem nagyon zajlik ott, és a Budapesti Rendészeti Szakközépiskola is föltelepül Adyligetre, kvázi bizonyos tevékenységi kör megszünik nála természetesen. Szeretném tudni, hogy a megmaradó, hogy melyik iskolákból történik a hivatásos, a köztisztviselõi és a közalkalmazotti oktatói és háttérintézményi kollégáknak a munkahelyi megszünése, illetve hogyan kíván gondoskodni a Belügyminisztérium, mint az ágazat irányító, hogy a legkisebb érdeksérelemmel járjon ez az egész ügy? Egyenlõre ezt a két kérdést szeretném.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Másnak van-e kérdése? Kertész úr! Parancsoljon!
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Az lenne a kérdésünk a HTFSZ részérõl, az anyagból egyértelmûen nem derül ki, hogy a Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Oktatási Központ helyzete, jogállása, hogyan változik, vagy nem változik. Számunkra felfoghatatlan lenne az, hogy egy szakközépiskola alá rendeljünk olyan intézményt, ahol tisztképzés is folyik. Nem hiszem, hogy ez egy jó megoldás lenne. Ez az intézmény közel száz éve tûzoltó tiszteket, tûzoltókat képez, most betagosítani más szervezetbe, az önállóságát elvenni, nem biztos, hogy ez megfelelõ, hiszen már így is megértük a tavalyi évben, hogy egyetlen tollvonással megszüntették a tûzoltó szakmunkásképzést, amit szakszervezetünk sérelmezett, ennek ellenére a véleményünket nem vették figyelembe. Annak idején évekig küzdöttünk, mind mi, mind a szakma azért, hogy az Országos Képzési Jegyzékbe bekerüljön, mint szakma a tûzoltó. Ez ma már ugye, képzés hiányában nincs, hiába van az OKJ-és jegyzékben. Köszönöm.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Ackermann úr! Parancsoljon!
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Köszönöm szépen. Egyetlenegy rövid kérdésem lenne, hogy például Sopron esetében, hogyha a határõrség átveszi ezt az objektumot és magát az iskolát, akkor kap-e státusokat? Tehát központilag kap-e státusokat, vagy valamifajta anyagi támogatást, ennek mûködtetéséhez? Elsõ fele a kérdésnek. A másik fele pedig, valószínûsítve van, hogy itt egy létszámcsökkenésnek kell, létszámcsökkenés lesz. Ennek ki biztosítja a fedezetét? Köszönöm.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Géza! Parancsolj!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Köszönöm. Nagyon sok kérdés elhangzott már, nem szeretném ismételni a kérdéseket. Az egyik nekem is gazdasági jellegû lenne. Az anyagból kiderül, hogy a csopaki szakközépiskola, hogyha megszünik, akkor az ORFK-hoz kerül átadásra. Az Országos Rendõr-fõkapitányságnak lesz-e egy plusz kerete erre biztosítva, hogy üzemeltesse ezt az intézményt tovább, mert valamilyen szinten üzemelni fog és ez is pénzbe fog kerülni, vagy a jelenlegi költségvetésbõl kell ezt kigazdálkodni, és ugyanaz a kérdésem a határõrségnek átadott objektum részérõl is. A másik, pedig a személyi állományt érintõ kérdés, amit fel szeretnék vetni. Nos, jelen pillanatban megvannak különbözõ beosztások a szakközépiskolánál. Tanári, fõtanári, szakcsoportvezetõ és így tovább. Ehhez a struktúrához kívánnak-e nyúlni, vagy szeretnék-e ezt a rendszert megváltoztatni, vagy nem? Valamint, egy érdekes kérdéskört vet az is fel, hogyha egy központosított iskola üzemelne tovább, mondjuk egy adyligeti központosított iskola, mint kvázi vezérlõ-szervezet, akkor az Oktatási Fõigazgatóság és ez a vezérlõ szervezet milyen összhangban lesz? Tehát, szükség van-e az egyikre, szükség van-e a másikra? Ez egy érdekes kérdés, hogy ki, kit irányít, hogyan irányít, hogyha már csak egy irányítás lesz, akkor dupla irányítás lesz ugyanarra az egy iskolára? Köszönöm szépen.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Kérdés még? Nincs. Köszönöm szépen. Akkor elõször Tiborcz úr. Parancsoljon!
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Néhány anyagi jellegû kérdést egy csokorban szeretnék megválaszolni. A VIII-as pont ugye, a javaslatban arról szól, hogyha ezt a rendszert, ezt a felépítési rendszert a BÉT elfogadja, akkor jönnek azok a részletkérdések, hogyha megszûnik Csopak, megszûnik Kerepesi út, megszûnik Sopron, akkor honnan, hova, ki, a határõrségnek mennyi ember kell ahhoz, hogy mûködtesse Sopront, a rendõrségnek mennyi ember kell ahhoz, hogy mûködtesse Csopakot. Mi lesz a Kerepesi úti rendõroktatói állománnyal, hogy viszonyul ez ahhoz, hogy Adyligeten alapvetõen rendõrképzés lesz és nem határõrképzés. Mi lesz az adyligeti határõroktatókkal, hogy viszonyul ez a körmendi határrendész képzéshez. Ezt mi egy második fázisban gondoljuk megtárgyalni és részletesen, amikor, nem tudom jegyzõkönyvön kívül mondjam-e? Április 8-én lesz Janza tábornok úr 57 éves. Õ eléri a szolgálat felsõ korhatárát, ezért a dolgok jelenlegi állása szerint nyugállományba fog vonulni. Új fõigazgató lép az Oktatási Fõigazgatóság élére, akivel mi úgy gondoljuk, hogy ezeket a részletkérdéseket már kidolgozzuk és újra, ahogy itt is megfogalmazzuk az érdekképviseletek, és az országos parancsnokok bevonásával kívánjuk ezeket a részletkérdéseket megtárgyalni. Ugyanis, a közoktatásról szóló törvény szerint ezeket a lépéseket a szorgalmi idõszakok között lehet csak megtenni. Tehát, június 30-ig nekünk ki kell dolgozni pontosan azokat a részletszabályokat, hogy a személyi állománnyal mi lesz a helyzet, mi lesz a költségvetéssel, tehát, mondjuk Csopakkal és Sopronnal együtt, ahogy itt írjuk, mennyi költségvetést ad át a Belügyminisztérium az ORFK-nak és a Határõrség Országos Parancsnok-ságának. Konkrétan hol lesz az a 117 fõs létszámcsökkentés, amelyet a kormányzati létszámcsökkentésre vonatkozó döntésbõl akkor is meg kellene valósítani, hogyha egyáltalán nem nyúlnánk hozzá a szakközépiskolai rendszerhez. Tehát, itt 117 fõs létszámcsökkentést június 30-ig, a tanév végéig meg kell valósítanunk mindenféleképpen. A jogi önállóság az számunkra azért merült fel, mert most ugye, úgy hirdetjük meg az iskolákat, hogy Sopron, Körmend, stb., ez a hét rendészeti szakközépiskola és, ha oda vesszük fel, akkor az jogilag ugye bonyolultabb, ide küldeni, oda küldeni. Egy szakközépiskolába történik a felvétel, és ennek alapján majd a szakközépiskola igazgatója dönti el, hogy ki, melyik iskolában fog tanulni. Ennek ez a motivációja.
Egy rendészeti szakközépiskola igazgatójának ilyen jogosítványai nincsenek. Eddig sem voltak egynek sem, ezután sem lesz az adyligeti szakközépiskola igazgatójának. Oktatási Fõigazgatóság az azért marad, mert az anyagban ugye, mi nem szólunk a KOK-ról, szándékosan nem szólunk a KOK-ról, mert nem kívánunk hozzányúlni. Nem szólunk a NOK-ról, tehát a Nemzetközi Oktatási Központról, mert ahhoz sem kívánunk hozzányúlni. Itt kifejezetten a hét rendészeti szakközépiskoláról szól a történet és az Oktatási Fõigazgatóság alárendeltségében marad a rendészeti szakközépiskola és annak három tagintézménye, a törvény szerint ugye, kihelyezett tagozat köznyelven, marad a NOK és marad a KOK. Az egy másik kérdés, hogy a rendszerbe évente bejövõ körülbelül 300-350 tûzoltónak az a képzése, amely két hónap gyakorlat és két hónap elméleti képzés, ez az úgynevezett, ahogy Te fogalmaztál Laci, hogy tûzoltó szakképzés, az egy másik történet lesz, amelyen el kell gondolkodni. Érdemes-e otthagyni a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságoknál ezeket a képzéseket, vagy valamilyen formában egységesíteni lehet. Azt mondja az OKF, hogy évente olyan 300-350 fõ között van. Biztos, hogy az év második felében az új fõigazgatónak azon is el kell gondolkodnia, hogyan lehet ezt egységesíteni. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóságoknál fölmerül az akkreditáció hiánya, a megfelelõ oktatói gárda hiánya, a megfelelõ anyagi, technikai kiképzõbázis hiánya. Tehát, ez egy teljesen másik történet. Ez a rendészeti szakközépiskolákon kívül esõ kérdés.
Kap-e a Határõrség státusokat, az ORFK státusokat? Ez megint annak a kérdése, hogy amikor eldöntöttük a rendszert, akkor a részletkérdésekben, hogy mennyi, hány fõ kell ahhoz a Határõrségnek, hogy mûködtesse Sopront, mennyi kell az ORFK-nak ahhoz, hogy mûködtesse Csopakot. Egyébként Csopakon 64 rendõrtanuló kezdené meg szeptemberben a második évet. Ugye, oda elsõ évfolyamot már nem vettünk fel. Csopak ettõl függetlenül is egy kifutó állapotban van. Csopaknak meg kellett volna találni akkor is az új funkciót, hogyha a rendészeti szakközépiskolai rendszerhez semmilyen formában nem nyúlnánk hozzá. Voltak ugye elképzelések, rekreációs központ, továbbképzõ központ. Mi úgy gondoljuk, hogy az ORFK-nak ez egy olyan lehetõség, hogy a saját kiképzõbázisát ezen meg tudja oldani és más rendvédelmi szerveknek, vagy belügyi szerveknek is igénybe tudja, felhasználásra át tudja adni.
Ki biztosítja a létszámcsökkentés fedezetét? Ez eddig is úgymond, belügyi költségvetésbõl ment, ez a 117 ember akkor még a Belügyminisztérium Oktatási Fõigazgatóságának állományához tartozik, habár, ebben talán Jenei úr hitelesebben tud válaszolni erre a kérdésre.
Ugyancsak ez a, Csopakon lesz-e az ORFK-nak kerete? Ez a következõ fázis, hogy akkor a költségvetésekbõl mi kerül átcsoportosításra, hiszen nyilván Csopakra is van az Oktatási Fõigazgatóság költségvetésében egy bizonyos hányad.
A szakközépiskolai struktúrát ebben a formában, hogy fõtanárok, tanárok, közalkalmazottak, egyebek, ez a javaslat nem érinti. Ha az új fõigazgatónak esetleg van oktatási koncepciójában változás, akkor elképzelhetõ, hogy ilyen lesz, de én azt gondolom, hogy ez a szervezet, vagy ez a szerkezeti felépítés, hogy fõtanárok, tanárok, egyebek vannak, nem hiszem, hogy ezen változtatni kellene.
Az Oktatási Fõigazgatóság jövõje egy nagyon izgalmas kérdés és megmondom õszintén, felvetõdött, hogy mi legyen az Oktatási Fõigazgatóság jövõje. Felmerült olyan változat is, hogy szûnjön meg és legyen egy Oktatási Fõosztály. Csak ugye, a Központi Igazgatás létszáma a kormányhatározattal meghatározott. Ezt bõvíteni elég körülményes lenne Miniszterelnöki Hivatalon és a Kormányon keresztül, hogy egy viszonylag jelentõsebb létszámú fõosztállyal bõvítsük a Központi Igazgatás létszámát, úgyhogy egyenlõre mi a NOK, a KOK és a rendészeti szakközépiskolai hálózat kapcsán pillanatnyilag nem gondolkodunk azon, hogy az Oktatási Fõigazgatóságot megszüntessük. Köszönöm szépen.
 
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Szeretnék egy kicsit visszakanyarodni ahhoz, hogy ennek az anyagnak vajon mi a rendeltetése és miért gondoltuk, hogy a lehetõ leggyorsabban azt BÉT ülés keretében megtárgyaljuk és lehet, hogy egy kicsit már ismétlésnek is tûnik. Valóban az volt a fõ célja, hogy az Oktatási Fõigazgatóságon belül dolgozó állomány egy részét legalább tudjuk megnyugtatni. Ami itt fektetve van, azon semmiképp nem szeretnénk kedvezõtlenebb irányba elmozdulni, ezen inkább csak pozitív irányba lehet még változtatásokat végrehajtani, de „zuhanjon le a hatalmas kõ” a körmendi állománynak a szívérõl. Tudjuk megnyugtatni a Sopronban, Csopakon dolgozók egy jelentõs részét is, Miskolcon és Szegeden mit szeretnénk megvalósítani, derüljön ki. Való igaz, hogy nagyon sok részletkérdésre még nem ad választ. Az, hogy ezeknek a létesítményeknek, az ott dolgozók, tehát a Csopak, Sopron és Budapest mi lesz a sorsa, ahhoz az kell, hogy a fogadó intézményekkel kezdjünk el részletesebb tárgyalásokat folytatni. A jelenlegi állapotot tudjuk, de modellezni kell azt is, hogy július 1-jétõl, szeptember 1-jétõl mi fog történni. Ezt követõen derül ki, hogy hány státus, hány ember lesz ténylegesen érintett. Elhangzott 117 fõs létszámcsökkentésnél az érintettek egyszerû költségeit a központi költségvetés tartalékából, legalábbis részben, meg fogják finanszírozni. Ez ugyanúgy fog viselkedni, mint tavaly év végén az elbocsátáskor. Amennyiben, az átszervezéssel egyidejûleg további elvándorlás lesz, illetve a vezényelteket a fogadó intézmények, majd megnézzük, hogy tovább tudják foglalkoztatni, vagy nem, akkor a felmerülõ egyszerû költségeket Oktatási Fõigazgatóságnak kell még kigazdálkodnia és teljesen logikus, hogyha az ingatlan átkerül a rendõrséghez, illetve a határõrséghez, akkor az idõarányos üzemeltetési költségeket viszik magukkal. Tehát, szó nincs arról, hogy akkor üres pénztárcával kapná meg más, bármelyik országos hatáskörû szerv. Még egy nagyon fontos szempont volt, amikor ezt a javaslatot összeállítottuk. Szeretnénk elkerülni azt, hogy bármilyen formában vagyonfelélés szaga, érzete lenne ennek az átalakításnak. Tehát, ezért is próbáltunk minden egyes létesítménynél valamilyen jövõbeni funkciót találni. Sopronnál meggyõzõdésem, hogy a Schengen program keretében fejlesztéseket, átalakításokat, elhelyezési körülmények javítását meg lehet valósítani. Nagyon remélem, hogy Csopakon majd szépen, fokozatosan, ami még ott hiányzik ahhoz, hogy egy ilyen rendõrségi oktatási továbbképzési központ legyen, meg lehet majd valósítani és ugye, a Kerepesi út sem kerül eladásra, hanem nagyon fontos funkciót fog betölteni a rendõrségi szakmai fejlesztési elképzelések keretében. Köszönöm szépen.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Az elhangzottakról a reagálás és akkor utána a vélemények, észrevételek, és javaslatok. Még mindig kérdés. Parancsoljon!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tiborcz úrhoz. Szóval az megnyugtat engem, hogy jelenleg csak 117 kollégának az elküldésérõl van szó, mert ez a lényege az egésznek. Létszámcsökkentésrõl. Igazából december 31-ig 277-et kell az Önök elõterjesztése szerint elküldeni és ez nem egy olyan munka, amelyet 24 óra alatt meg lehet oldani. Tehát, azok a kollégák, akik ezt az anyagot ismerik, mert valaki feltette az Internetre és rögvest elkezdték nézegetni, hogy ez igazából hány embernek az elbocsátását takarja, már jelezték, hogy kérem szépen 277 ember, és igenis, ma kérdezzük meg, hogy ez a 277 embernek az elküldése, az milyen intézményi körbõl történik. Tehát, nem tudunk arra várni, elnézést Államtitkár Úr, hogy majd jön egy új oktatási igazgató, hiszen, aki beáll egy új munkahelyre, annak kell egy ismerkedési idõ, míg megismerkedik ezzel a feladattal, amikor megismerkedik a feladattal, akkor már lassan itt van a tanévnek a vége és, ha a tanévnek vége van, akkor csak szorgalmi idõszakban lehet a kollégákat elküldeni, akik oktatással vagy az oktatás feltételeinek a biztosításával foglalkoznak. Magyarul, marad július-augusztus hónap. Tehát, mi az a végsõ határidõ, amikor mi, érdekképviseletek megtudhatjuk, hogy a 277 fõ, az honnan kerül elbocsátásra?
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Pillanat. Van-e még kérdés? Parancsoljon Géza!
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Ha már a kérdéseknél tartunk még, akkor nekem is lenne egy kérdésem. Mi a koncepciója annak, hogy pont Körmendre tesszük a határõrképzést az országban, mikor õk pontosan a határõrség szintjén a keleti területet bõvíti. Tehát, a dunántúli szakaszon a határövezet, mint olyan teljesen le fog csökkenni és pontosan a keleti régiókból kell utaztatni és onnan kell az embereket képezni, mert ott fognak dolgozni a jövõ idõszakban, nagy valószínûség szerint.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Más kérdés még? Parancsoljon Tiborcz úr!


 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Az én elképzeléseim szerint az új fõigazgatónál nem „ismerkedési est” lesz április 9-e és június 30-a között. Én úgy gondolom, sikerült olyan személyi javaslatot, javaslatokat tennünk, hogy az új fõigazgatónak azért nagyon nem kell ismerkedni ezzel a területtel. Én, illetve mi azt, most megmondani, hogy ezt a 277 embert honnan, azt azért nem tudjuk, mert, ha Önök azt mondják, hogy ezt a szervezeti felépítést elfogadják, akkor lehet azt mondani, hogy akkor konkrétan emberekben, státusokban gondolkodva, ha azt mondják, hogy ez a szerkezet így nem jó, akkor nekünk egy teljesen új szerkezetet kell esetleg kidolgozni és akkor az nyilván azonnal más embereket érinthet, de Judit, most nem lehet megmondani, ma, pénteken délután, hogy ez a 277 ember honnan. Ma nem, de nyilván június 30-ig, a tanév végéig már részletesen, pontosan mindent tudnunk kell, hogy a két szorgalmi idõ között fennmaradó idõben jogilag minden lépést meg tudjunk tenni. Tehát, a legvégsõ határideje június 30-a már csak az lehet, hogy ott minden eldõlt, státusok, létszámok, emberek, egyebek. De, ezt most én, nem merem azt mondani Önnek, hogy április 12-én akkor le tudunk ülni és errõl tárgyalni. Én úgy gondolom, ha Önök ezt a szervezetet elfogadják, vagy ezt a szervezeti felépítést elfogadják, akkor lehet azt megmondani, hogy reálisan mennyi idõ kell nekünk ahhoz, hogy ezt kidolgozzuk és újra a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács elé hozzuk, de ezt ma megmondani pontosan, státusokra, iskolákra nem lehet.
Fõtitkár úr kérdése, miért Körmend marad és miért? Egyrészt Körmenden folyik talán az egyik legszínvonalasabb határrendészeti képzés. Amit nem szabad elfelejteni, Körmenden folyik egy olyan határõri, határrendész képzés, ami egyetlen más iskolában sem, ez az úgynevezett távoktatás. Csak a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola állt rá a távoktatási rendszerre, ez évente, egy olyan 1000-1300 már rendszerben lévõ határõrnek a kiképzését és bizonyítványhoz jutását jelenti. Ehhez az anyagokat a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola oktatói gárdája dolgozta ki és csak õk is használják, ezeket õk intézik, tehát õk csinálnak távoktatást. Van egy másik oldala is a történetnek, de ez inkább már Jenei úr oldala lenne. Van egy nagyon komoly épület és technikai bázis. Felmerült Körmend megszüntetése, nem tagadjuk. Kérdés az, hogy mit tudunk kezdeni a körmendi épületekkel, földterülettel, lõtérrel, sportcsarnokkal? Nem szeretnénk, vagy nem szerettünk volna Hévíz, Park utca sorsára jutni, mert ugye tudjuk, hogy 93 óta Hévíz, Park utca ott áll üresen és csak „az enyészet foga rágja”. Ha ezt a jelentõs körmendi bázist nem tudjuk kihasználni, akkor csak a pénzt viszi az állagfenntartás, az épületõrzés, egyebek. Azt valószínûleg a jelenlévõk közül kevesen tudják, hogy Körmenden ezt az objektumegyüttest piacra dobni nem lehet, illetve lehet, de nincs rá fizetõképes…
 
(KAZETTAFORDÍTÁS)
 
… Körmendrõl kivonult a tõke, gyakorlatilag a munkanélküliség nagyon magas. Ezzel Körmenden önmagunkat is és az ott dolgozó embereket is teljesen lehetetlen helyzetbe hoztuk volna és, ami számunkra azért nagyon lényeges, amivel kezdtem, hogy egy nagyon komoly oktatói kapacitás van Körmenden. Nagyon sok feltétel nagyon jól adott. A távoktatás csak ott mûködik, tehát, ha ezt a két szempontrendszert egymás mellé teszem, akkor az a felvetés, hogy valószínûleg többen jönnek majd esetleg keletrõl, de ugye, azért keleten ott marad Miskolc és Szeged a határrendész képzésre, Budapest és a Dunántúlról azért vannak jelentkezõk. Ez addig, amíg a Határõrségnek ekkora utánpótlás-kapacitásra szüksége van, addig mi úgy gondoljuk, hogy ezt a körmendi bázist fenn kell tartani. Köszönöm szépen.

Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Akkor most észrevételek, vélemények és javaslatok körét nyitom meg, amennyiben van ilyen, vagy hogyha még esetleg kérdés van, vagy az elhangzottakra kíván valaki konkrétan reagálni, akkor erre megvan a lehetõség.
Akkor most néhány formai dolgot döntsünk el. Ugye, itt nekünk kötelezettségünk az, hogy az érdekegyeztetõ fórumon ezt a javaslatunkat bemutassuk, errõl tárgyaljunk. Ezt megtettük. Azt gondolom, hogy azért egy nyilatkozat erejéig jó lenne, ha a munkavállalói oldalról tájékozódhatnánk, hogy egyébként a beterjesztett javaslathoz, hogyan viszonyul és, hogy van-e, akkor plusz javaslata. Én a következõt gondoltam itt végig, amíg a kérdésekre a válaszok voltak és egy kicsit azt gondolom, hogy talán az együttgondolkodást segíti. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen, mert mindig az a kérdés, hogy a tyúk és a tojás esete. Ha kidolgozunk valamit, de ez azért, akkor ugye ahhoz több ember kell, ez akkor mindig kiderül. Akkor az a vád ér minket, hogy, de itt már egyes dolgokon gondolkodnak, meg irogatnak emberek, meg számolnak és akkor micsoda dolog az, hogy nem kérdezzük meg a szakszervezeteket. A másik probléma az az, hogyha idehozunk valamilyen javaslatot, de nincs végigszámolva, akkor meg ugye, nem tudunk mindig választ adni azokra a kérdésekre, amik felmerülnek. Tehát, ezt a problémát mindig magunk elõtt görgetjük, de azt gondolom, hogy ezzel azért lehet békésen együttmûködni. Én azt tudom megfogalmazni és a javaslatból is az derül ki, valamint ugye, az eddigi kérdésekbõl, hogy igazán érdekeltek vagyunk a rendszerszerû gondolkodásban, erre teszünk most javaslatot és érdekeltek vagyunk abban, mind a két oldal kölcsönösen, hogy ez gazdaságosan mûködjön. Én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk érdeke. Érdeke a munkavállalói oldalnak is és a munkaadói oldalnak is. Én fontosnak tartom, hogy ebben a javaslatban azért mi bizonyos értékek megõrzése mellett tesszük le a javaslatunkat. Egyrészrõl, ahogy itt szó is volt egyébként Körmend kapcsán, a magas színvonalú képzés megõrzése mellett tesszük le a javaslatot. Ugye, ahogy Csopakról volt szó, hogy már ott egyébként is egy kifelé haladó képzés van. Körmenden azokat az értékeket szeretnénk megõrizni, ami a távmunkáról és egyébrõl szól, amirõl Tiborcz úr itt az elõbb szólt. Én azt gondolom, hogy meg kell, hogy õrizzük azért azt, hogy az a képzés, ami jelenleg folyik a rendészeti középiskolákban, ez az uniós csatlakozás után egy EU konform képzési színvonalat tudjon biztosítani. Ahol nincs, ott pedig ennek a kialakítása legyen a célunk. Én azt gondolom, hogy az is fontos, ami az elején itt elhangzott, talán kevésbé hallották meg a jelenlévõk, hogy a végzõs hallgatók számára, vagy a középiskolát végzettek számára és a fõiskolát végzettek számára, a munkaerõpiacon megfelelõ helyet tudjunk biztosítani, hiszen azért ez egy eléggé zárt, ezt csak azért mondom, mert azt gondolom, hogy ez igazán az érdekképviseleti oldalnak az érdeke, ugye, errõl szólt az elején Tiborcz úr, amikor ezt az új rendszert említette. Én úgy érzékelem, hogyha abban is egyetértünk, hogy érdekünk, hogy a bizonytalanság a lehetõ legrövidebb ideig tartson. Sõt a bizonytalanságot minél hamarabb oszlassuk el a különbözõ területeken. És persze érdekeltek vagyunk abban is, hogy az érintettek legszélesebb körével ezt egyeztessük. Most itt a hallgatóktól kezdve, egészen a tanárokig, a technikai személyzeten keresztül, de egyébként ide tartoznak a szervek vezetõi és az én gondolkodásomban, ide tartoznak a megyei munkaügyi központok és ide tartoznak a megyei önkormányzatok is, illetve az adott önkormányzatok képviselõi is, hiszen õket is érinti ez, most ez persze nem olyan szakmai értelemben, mint minket, de helyben ez érinti õket. Én azt gondolom, hogy azt megfogalmazhatjuk a magunk számára, hogy a cél, az az lehet, hogy 2004. szeptemberétõl már ez az új rendszer kezdjen el mûködni. Ha ezekben egyet tudunk érteni, akkor azt gondolom, hogy többé-kevésbé az, amit itt most letettünk javaslatként, ez tükrözi ezeknek a szempontoknak, értékeknek megõrzését és azt az együttmûködést, amire itt most javaslatot tettünk. Még egy kérdés, tessék parancsolni!
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Igen. Mert ezt fel kell tennem, itt velem a kollégák Miskolcról, Körmendrõl és Adyligetrõl vannak. Tehát a kérdés a következõ. Miért pont Adyliget lesz a központi iskola? Tehát mi indokolta, hogy Budapesten Adyliget legyen a központi iskola? Kérdés, miért nem például Miskolc, mint a legnagyobb rendészeti szakközépiskola. Egy racionális választ szeretnék, nem azért, mert, hogy ez Budapest. Igen. Nem így gondoltam. Az is lehet, egyébként ez is válasz.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Miért lenne más? Én úgy gondolom, Adyligetet az is predesztinálja talán a központi iskolára, hogy ugye, Adyligettel más elképzelései is vannak a Belügyminisztériumnak, ez Schengen, illetve az európai uniós csatlakozás kapcsán lenne ott egy komolyabb bázis és ezért indultunk ki abból, hogy Adyliget lenne a központi iskola. Még egy gondolat. Körmendrõl elfelejtettem. Nem feltétlenül kell Körmendnek örökidõkig határrendész-képzéssel foglalkoznia. Ha olyanná alakul a Határõrség utánpótlása, hogy azt mondjuk meg tudja oldani Miskolc, Szeged, akkor Körmendet át lehet alakítani rendõrképzésre is és akkor Dunántúlnak van egy rendõrképzési bázisa, de kár lett volna „elkótyavetyélni” azt az anyagi, technikai hátteret, amely Körmenden megvan. Köszönöm.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tehát, miután a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete kérte, hogy az iskolaügy kerüljön ide a BÉT ülés elé, ezért megköszönjük, hogy elég gyorsan reagált a munkáltatói oldal erre a kérésünkre és talán megelõzhetõ egy nagyon negatív, munkavállalói rossz hangulatnak a kialakulása, illetve egy már meglévõ kételytömegnek a nyugvópontra kerülése. Nem tisztünk, hogy bíráljuk, ilyen szakmaiságát bíráljuk a munkáltatói oldalnak, intézkedésének, hiszen maga a munkáltató, „mert csak úgy döntöttem”, ezzel a szóval is el lehet intézni, hogy miért Budapesten lett a központi iskola kijelölve. Ezért ha, és amennyiben a legkisebb munkavállalói sérelemmel történik az átalakulás, akkor tudomásul vesszük a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete nevében a rendészeti iskolaképzés átalakítását. Köszönöm. E téren, szervezeti téren.
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Tisztelt Államtitkár Úr! Az elõterjesztés alapján, valamint a felmerült kérdésekre adott válaszok alapján, a Független Rendõr Szakszervezet is tudja támogatni egy új konstrukciónak a megvalósítását. Régen benne volt már ez a levegõben, végül is beszéltünk már errõl korábban is. Nézni kell az anyagi helyzetet, racionalizálást és egyebeket, akár még az európai uniós csatlakozást is. Mindenképpen változásra van szükség. Itt a kérdések alapján elhangzottak válaszok és ez alapján a válaszok alapján is és más okokból is megfogalmazódott bennem, illetve bennünk, már egy kis szakértõi csoport már Független Rendõr Szakszervezeten ezen belül tárgyalásokat folytatott, hogyha mi lenne abban az esetben, mivel elhangzott, hogy az Oktatási Fõigazgatóság kvázi, központi irányító szerepet tölt be ezután is, tehát tulajdonképpen nem változik semmi, amit tudunk is támogatni, de viszont miért kell egy ilyen központi iskolát, vagy egy központi létesítményt létrehozni, egy ilyen decentralizált, valamilyen szerkezetet. Én azt javaslom és talán gondolkozzunk el rajta, hogy, ha tényleg nem szükséges ennek a sok iskolának az üzemeltetése a továbbiak folyamán, négy szakközépiskolába gondolkozunk, akkor legyen ennek a négy rendészeti szakközépiskolának önálló jogállása, egyforma önálló jogállása, kvázi a Fõigazgatóság irányítása alatt. Én ezt átgondolásra javaslom, hogy talán beszéljünk errõl is.
A bevezetésben pedig szó volt arról, hogy csak említsük meg azt is, hogy az iskolaképzés milyen rendszerû legyen, gondolkozzunk el. Én nem szeretnék elõreszaladni, hogyha ez a munkabizottság létre fog jönni és elkezdi ezt a kidolgozó tevékenységet, de az elõzetes beszélgetések alapján, illetve felmérések alapján a Független Rendõr Szakszervezet a jelenlegi kétéves rendszert támogatná inkább, mint az egy plusz egyest. Korábban elõzménye volt már annak, régebben is, hogy egy magasabb szintû képzésre térjen át a rendészeti szakközépiskola, akkor is kemény lobbi tevékenység volt ez ügyben, kemény áttérés, felkészülés, átszervezés és azt hiszem, hogy ez talán bevált napjainkra, abba az esetbe, hogyha az elméleti és a gyakorlati képzésnek az arányát megpróbálnánk változtatni, vagy eltolni, talán a gyakorlati képzés irányába, akkor meg lehet úgy is, hogy talán több gyakorlaton lennének, mint eddig, de akkor se ez az egy plusz egyes rendszer lenne, hanem egy hónappal, vagy akár, két hónappal több lenne a gyakorlat a területi szerveknél, de az elméleti oktatáshoz én azt mondom, hogy nem kéne hozzányúlni, vagy ennyire strukturáltan, hogy egy év elmélet és egy év gyakorlat. Tehát, mi inkább a jelenlegi rendszert támogatnánk, de mégegyszer mondom, hogyha ez a szakértõi bizottság, aki meg fog alakulni, hogyha egy olyan konstrukciót tesz le, ami ésszerû és alátámasztott szakmai szempontokból, akkor lehet, hogy azt a verziót is tudjuk támogatni. Tehát, összegezve, mi tudjuk támogatni ezt az új struktúrát, egy új struktúra bevezetését, de kérjük, hogy gondolkozzunk el ezen, hogy mi lenne, hogyha ez a négy rendészeti szakközépiskola önálló jogállással mûködne a továbbiakban. Köszönöm szépen.
 
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Én csak a VIII-as pontot szeretném egy kicsit megerõsíteni, hogy picit látszódjon benne a garancia. Tehát a költségvetési garancia, központi költségvetési garancia. Gondolkodtam, hogy, hogy lehetne befogalmazni ezt, de nem sikerült igazán jó megoldást találnom. Köszönöm.
 
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
A HTFSZ részérõl tudjuk támogatni, mivel a társszervek elfogadják, a társszakszervezetek, így könnyû helyzetben vagyunk. Mi támogatólag lépünk föl és gondolom a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete is, természetesen. Köszönöm.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Én úgy érzékelem, hogy annak a kötelezettségünknek, hogy ugye, egyeztetést le kellett folytatni, ezt megtettük. Azokat is, azokat a szempontokat is talán úgy el lehet fogadni, amiket itt megpróbáltam összefoglalni, hogy mi az, amiben mind a két oldal érdekelt. Viszont a vita során ugye, volt néhány kérdés, ami felvetõdött, és amire itt a végén kell valamit mondanunk. Azért nevettem, amikor a Kertész úr azt mondta, hogy õ támogatja ezt a javaslatot, mert én azért a vitából egy kicsit azt hallottam ki, hogy lehet, hogy azért kéne egy javaslatot készíteni arra, hogy a tûzoltóképzést, vagy a katasztrófavédelmi képzést is végiggondoljuk. Tehát, ha azt el tudja fogadni a másik oldal, hogy, ha már hozzányúlunk ehhez és aztán ugye, ebbõl elõbb-utóbb végig kell menni, akkor én azt javaslom itt, hogy elsõ pontként fogalmazzuk meg azt, hogy készüljön egy javaslat arra, hogy milyen módon, ugye, itt Tiborcz úr már utalt erre, milyen módon, hogyan lehetne a katasztrófavédelmi képzést, a tûzoltóképzést racionálisabbá tenni, olyan módon megoldani, hogy valóban, az új és újabb kihívásoknak meg tudjon felelni. Nekem ez az elsõ javaslatom, hogy ezzel, ebben értsünk egyet, hogy készüljön egy ilyen javaslat. A második, amirõl az elején szó volt, hogy az egy plusz egy éves képzéssel kapcsolatban egy munkabizottság dolgozzon. Mindaz, amit itt most Pongó Géza is elmondott és nem akarjuk ezt kinyitni, de üljenek le és nézzük ezt végig, jó, hogy milyen arányban legyen az elméleti és a gyakorlati képzés, ezt egy plusz egynek hívjuk, vagy más, tehát, hogy igazán a belsõ tartalmát nézzük végig. Én ezt javaslom, hogy legyen egy ilyen munkabizottság és annak is az eredményét hozzuk vissza a BÉT elé és errõl beszéljünk egy alkalommal. Én ezt a két javaslatot tenném a mai napirend végén a jelenlévõk számára. Parancsoljon!


 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Hogy, ha és amennyiben szakértõi bizottság kerül összehívásra az iskolarendszerû képzés tartalmát illetõen, akkor szeretnénk a szakszervezet nevében a következõre választ kapni, és ez, pedig egy gazdasági jellegû kérdés lesz. Mennyibe kerül az egy plusz egy éves rendszerre való áttérés a költségvetésnek, tudniillik megítélésem szerint az, hogy egy év elmélet, egy év gyakorlat és az egy év gyakorlat során a hallgatók hivatásos állományba kerülnek és kikerülnek az utcára, ez a politika számára egy „kirakatpolitikát” jelent igazából. Egyrészt fizetést kell kapniuk az ösztöndíj helyett, másrészt pedig semmiféle intézkedési jogosítvánnyal nem rendelkeznek, mert egyedül nem járhatnak az utcán. Tehát ott vagyunk, ahol a part szakad, legfeljebb azt mutatjuk a politika számára, hogy több rendõr, vagy több határõr van adott területen. Tehát mindenféleképpen kérnénk szépen egy gazdasági számítást arra, hogy a jelenlegiben, mennyibe kerül az ösztöndíjas rendszer, a másik, hogy, ha az egy plusz egyre rátérünk, akkor az, pedig mennyibe kerül. Jó? S akkor utána a szakértõi bizottságba el tudunk errõl vitatkozni.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Tiborcz úr rögtön választ ad, ezért szeretnék a politika nevében reagálni az elmondottakra. Szóval kétségtelen, tehát amit elmondott, ez igaz, a politika be tudja söpörni azt a hasznot, hogy egyébként több rendõr van az utcán. Ez igaz. De, azt gondolom, hogy ez nem a politika számára haszon. Ez az emberek számára haszon, hiszen több rendõr, több egyenruhás van az utcán. Ezt azért tudjuk mindenhol jól, hogy ahol megjelennek, nem tudja a bûnözõ, hogy õ most már egyébként intézkedési joggal, vagy mentorral sétál együtt, õ azt látja, hogy rendõr és ez kelti azt a hatást. Ez nem a politika számára, ez az emberek számára hasznos. Ez az egyik dolog. A másik, hogy mi kerül többe, hogy két év után még egy évig egyébként kell, hogy segítsék azt, aki elvégezte az iskolát ahhoz, hogy megszerezze azt a tudást, amivel valóban önállóan tud intézkedni. Tehát, én azt gondolom, hogy ez is egy kérdés, ezt persze nem biztos, hogy anyagi értelemben értem, de ez akkor is ott van, hogy egyébként, én az eddigi tapasztalatokból látom, hogy a frissen kikerülõk számára még egy igen hosszú idõ kell, amíg valóban azt az önállóságot megszerzik. Tehát itt ugye, errõl szól elsõsorban, de egyébként el tudom fogadni, hogy készüljön erre egy javaslat, de Tiborcz úr rögtön erre válaszol. Parancsoljon!
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Én azt gondolom, most itt Gézának válaszolva elõször, hogy szakszervezeti oldalról, én legalábbis úgy közelíteném meg, hogy, ha kétéves az elméleti képzés, akkor õk gyakorlatilag két évig ösztöndíjat kapnak. Ha hivatásos állományba kerül, akkor a második évben már fizetést kap és az jóval több, mint a mindenkori minimálbér 20%-át kitevõ ösztöndíj. Abban Juditnak teljesen igaza van, hogy úgymond intézkedési joga nincsen, én inkább úgy fogalmaznék, hogy hatósági jogviszonyba nem kerülhet az állampolgárral, de teljesen más egy hivatásos rendõr szerepe a közterületen, mintha, csak ösztöndíjas hallgatóként lenne a járõrvezetõ mellett. Nekem egyébként meggyõzõdésem, hogy az elméleti és gyakorlati képzés arányán a kétéves rendészeti szakközépiskolai képzésben változtatni kell. Én úgy gondolom, hogy a gyakorlati képzés idejét növelni kell és ez az egy plusz egyes képzés, amely szakmai vitákban fölmerül az is, hogy nem klasszikusan úgy egy plusz egy, hogy elsõ év elmélet és második gyakorlat, de azzal, hogy hivatásos jogviszonyba kerül a második évre és egészen más lesz a mentor mellett a lehetõsége, az ebbe az irányba viszi el ezt a történetet. Mi ezt nyilván úgy képzeljük el, hogy azért a második évben legalább egy hónapot a vizsgák elõtt ismét iskolapadban tölt, mert, azért, ha egy évet iskolában volt, egy évet meg gyakorlaton és úgy kell menni vizsgázni, akkor a vizsgaeredmények egész labilisak lehetnek. Tehát, mindenképpen úgy gondoljuk, hogy az egy plusz egyes rendszerben a második év végén legalább egy hónapot ismét elméleti képzéssel töltene, de én elfogadom azt, hogy alakítsunk erre egy munkabizottságot és vizsgáljuk meg konkrétan, hogy mi az egy plusz egyes képzés tartalma. Nyilván hozzátéve, hogy ennek ennyi a költségvetési vonzata és ez rendelkezésre áll-e? Köszönöm.
 
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Azt, hogy a hallgatók hivatásos állományba kerüljenek, azt már most mondom, hogy már most tudjuk támogatni, akár elsõ év végén és sõt még a felvétel idõpontjában is. Tehát, akár legyen hivatásos állományú az elsõ napos hallgató is, ezt is tudjuk támogatni. Tehát, ezzel nincsen probléma, de azt hiszem, hogy azt bízzuk rá a szakértõi bizottságra és akkor ez a közös koncepció majd ki fog alakulni. A fontosabb kérdés, amiben viszont ma fog döntés születni, amit felvetettem ez járható út, vagy pedig már van-e a Belügyminisztériumnak egy koncepciója azzal kapcsolatosan, hogy csak egy központi iskolába gondolkozik, vagy a négy önálló jogi személyiségû iskolába is lehetne esetleg tovább gondolkozni.


 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
A mi javaslatunk az egy rendészeti szakközépiskola három tagintézménnyel, például azért is, mert nem kell négy helyen ugyanazt a funkcionális szervezetet fenntartani, hanem elég egy központi szakközépiskolában a funkcionális szerveket fenntartani, amelyek kiszolgálják mind a négy rendészeti szakközépiskolát, illetve az egy szakközépiskolát és a három tagintézményt.
 
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Magas a labda. Az Oktatási Fõigazgatóságban, ami ugye, jelenleg gazdálkodik igazából és közvetíti a állami költségvetést lefele, vajon megszünik-e ez a tevékenység és egész egyszerûen áttelepül arra az egyre. Mert, hiszen akkor az Oktatási Igazgatóság, tehát miért kell, vagy miért kell ezt a szerepet megtartani az Oktatási Fõigazgatóságon, amikor ez csak egy elvi irányítónak kéne, hogy legyen?
 
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Hadd válaszoljak én. Egy picit történetében, ha végignézzük, hogy miért alakult ez ki, az majd választ ad arra, hogy miért kell, hogy megmaradjon. Ha visszaemlékszünk arra az idõpontra, amikor a rendészeti szakközépiskolák úgymond átkerültek a határõrségtõl és a rendõrségtõl, akkor önállóak voltak, de a központi irányítás, egész pontosan a gazdálkodás szempontjából a központot a Gazdasági Fõigazgatóság biztosította, hiszen van egy csomó olyan kötelezettség már egy ilyen szervezetben, amit valakinek el kell látni. Tehát, miután itt önálló, tehát nem önálló címek, hanem alcímek vannak egy önálló címbe és ez abszolút gazdasági kérdés, ugye, a címgazda a KGF volt. Ez teljesen egyértelmûen kiderült, hogy annyira speciális képzésrõl, annyira speciális feladatról van szó, hogy a KGF a saját gazdasági szerveivel nem tudta hatékonyan ellátni ezt a feladatot. Ugye, ezért hoztuk létre, annak idején az Oktatási Igazgatóság, ha visszaemlékszünk tipikusan csak gazdasági feladatokat látott el. Tehát, ellátta az oktatásnál a címgazda szerepét, ami a költségvetési struktúrában, rendszerben egy nélkülözhetetlen állomás gyakorlatilag. Ha most ezt a címgazda szerepét ugye odatelepítenénk az egy rendészeti szakközépiskolának, akkor azonnal fölmerül a KOK-nak és a NOK-nak a szerepe, de hangsúlyozni kívánom, ugye az alapgondolat, az ott egy gazdasági szervezet, egy irányító szervezet volt és mint ilyen, ezen a helyen olyan típusú gazdálkodás, mint ami az oktatási tanintézetekben folyik, nincsen. Hiszen ez egy irányító szervezetként jött létre, egyetlenegy kérdést központosítottak, ami ésszerû volt, a bérszámfejtés kérdését, hogy ezt rendezzék le, ez egy technikai történet, de egyébként ez egy irányító szervezetként létezik, tehát olyan funkciót tölt be, mint a Határõrség Országos Parancsnokságának a gazdasági szervezete. Tehát, eredetileg ugye ez volt, aztán amikor kiszervezésre került az Oktatási Fõosztály, hogy a Belügyminisztériumon kívül lássa el gyakorlatilag azt az oktatásszervezõi feladatot, onnan bõvült ki a feladata azzal, hogy egy oktatásszervezõ is volt. Tehát, igazából a gazdasági irányítói struktúra az, ami kikényszeríttette, hogy ma a Belügyminisztériumban nem nagyon találunk, vagy legalábbis olyan létezõ szervezetet, ahova hozzá lehetett volna kapcsolni úgy, hogy tényleg egy önállóan és hatékonyan mûködõ szervezet legyen. Ezt annak idején, ugye, ugyanitt döntöttük el, tehát nem másutt, itt döntöttük el, hogy miért volt arra szükség és abban itt született döntés, hogy azt hozzuk létre, tehát a létezését ez indokolja és egyenlõre úgy tûnik, hogy ezzel nem is nagyon tudunk mit csinálni és a jövõben is ez egy fontos és célszerû szervezeti forma lesz.
 
Dr. Tiborcz János úr, humánpolitikai helyettes államtitkár:
Ha ismét visszatérünk az Oktatási Fõigazgatósághoz azért, hogyha nagyon póriasan fogok fogalmazni, az Oktatási Fõigazgatóság „sem fogja megúszni szárazon”. Meggyõzõdésem, hogy túl bonyolult a szervezet, túl tagolt, sokkal egyszerûbben, sokkal kevesebb szervezeti egységgel ezt az Oktatási Fõigazgatóságot mûködtetni lehet és úgy gondolom, hogy az új fõigazgatónak az egyik feladata az lesz, hogy ezt a szervezetet próbálja meg egyszerûbbé tenni. Mondok egy példát, egy hat fõs gazdasági fõosztály mellett van egy hat fõs pénzügyi csoport, csak kiragadtam egy példát. Tehát, lehet ezt egyszerûbben, olcsóbban is mûködtetni. Én továbbra is fenntartom azt a javaslatunkat, hogy egy rendészeti szakközépiskola három tagintézménnyel mûködjön.
 
Lipták István úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Államtitkár Úr, az elõzõ javaslatához, ahol a katasztrófavédelmi és tûzvédelmi képzés felülvizsgálatát és esetleges átalakítását említett, ehhez a Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége nevében maximális támogatást adunk. Kérjük is egyben azt, hogy a BM KOK-nál jelenleg ugye, a személyi feltételek biztosítottak ugyan, de a tárgyi feltételek és a technikai feltételek nem, mert azért a 20-25 éves tiszti múlttal rendelkezõ hallgatói állománynak kell, mondjuk a vizesblokkot takarítani, ami nem egészen tisztességes dolog, nincsenek megoldva olyan dolgok, hogy az oktatás jelenleg még írásvetítõs mechanizmussal mûködik, tehát mindenféleképpen ezen is akkor, amikor a számítógép világában élünk, ezen is lehet már javítani és a jegyzeteket esetleg sokkal könnyebben meg tudnánk oldani, ha maradéktalanul betartásra kerülne a jelenlegi képzés formájában ez a 32/2002. BM rendelet. Akkor lehet, hogy ezeket az anomáliákat el tudnánk kerülni, és hogyha valóban felülvizsgálnánk ezt a katasztrófavédelmi-szervezõ és tûzvédelmi-szervezõi képzést, illetve a tûzoltóképzést, akkor ketté kellene valahogy választani, hogy megvan maga a tûzoltóképzés és megvan a katasztrófavédelmi tisztképzés, mert folyamatosan keverjük. A tûzoltóknak és a katasztrófavédelmi tiszteknek teljesen más a feladatuk és a képzésben is ezt mindenféleképpen szét kellene választani, mert a jelenlegi formában egy 800 órás tanfolyamból 680 óra tûzvédelmi képzés, 120 óra polgári védelem, holott a katasztrófavédelmi szakembereket képezünk, ahol lehet, hogy az azonnali beavatkozó tûzoltók után az elhúzódó katasztrófák helyzetének a felszámolásában közremûködõ feladatokra nagyobb hangsúlyt kellene fordítani, mert most ezen az iskolán az árvíz, belvíz, földrengés és a klasszikus katasztrófahelyzetek képzése történik és elmaradnak azok a járulékos feladatok, ami járvány fertõtlenítés, helyreállítás és az ezzel kapcsolatos dolgok. Tehát feltétlenül javasoljuk ennek az átalakítását, ennek a képzésnek és nagyon örülök, hogy ezt Államtitkár Úr felvetette. Köszönöm szépen.
 
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy ott is végig kell nézni a szerkezetet, végig kell nézni a személyi feltételeket, végig kell nézni azt a szakmai tartalmat, amirõl most szólt. Tehát, én úgy értettem a felülvizsgálatot, hogy természetesen ugyanúgy ezeket itt, hiszen itt Tiborcz úr is utalt a megyéknél lévõ problémára. Jó. Tehát, akkor ebben készítünk egy javaslatot. Én úgy látom, hogy nincs több hozzászóló, ha nincs, akkor köszönöm, hogy eljöttek és mindenkinek jó pihenést kívánok a hétvégére. Köszönöm szépen.
 
Budapest, 2004. március 30.
 
 
 
dr. Korbuly András
titkár
 
 
 
 
Legépelte: Antal Katinka Beatrix