Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Elmebetegségem története (2)
Elmebetegségem története (2)
2007. June 25.
(A kretén és az ufók)
 
 Rémálmok gyötörnek mostanság. A Doki bácsi azt mondta, hogy nem kell ezzel törődni, csak a valósággal. Bevettem három zöldet és nyolc sárgát s vártam a változást. Nem jött, nem jött, pedig már nincs túl sok gyógymód. Az elektrosokkot nem vágyom, a hideg víztől cserepes a szám. Meg fázom is!  Csak van valami dráma velem, ha reszketek ilyen melegben!

Félek a kezeléstől, félek a holnaptól! Lehetetlen gondolatok tépik szét nyugalmam! Talán ami gyötör, nem rémálom, hanem a valóság? Mert vízióim valóságosnak tűnnek, de hát ez így van az elmebetegeknél. A másik Doktor bácsi azt mondta, ha elmondom, őszintén és töredelmesen, akkor talán segíthetnek, vagy akár magamtól rájövök: dinka vagyok és ez az első lépcső a gyógyuláshoz. Próbáljuk meg, mégiscsak orvos a lelkem, meg azután szép köpenye van! És papírlapokat kaptam tőle, szabad tépkedni! Nyugtató, jó érzés…

Vágjunk bele: budapesti tűzoltó vagyok (voltam betegségem előtt), úgy tudtam, fontos a munkám. Annyira, hogy még törvényeket is alkottak az ügy érdekében. Meg is kellett ismerni, ha már fontos a kötelesség. De hát sajátos látásmódom miatt jogokat is találtam, nem csak kötelességeket. A jog már csak ilyen: ha van kötelesség, van jog is. Több kötelesség, több jog. Ezt még a Törvény előszavában is fontosnak tartották leírni. Persze lehet, hogy csak én vizionáltam, hát hiszen lökött vagyok.

Ez a lököttség azért fontos, mert az évek alatt úgy láttam, hogy jogaim csökkenek, kötelességeim megmaradnak. A törvényben „nagyobb áldozatvállalásról” írnak, de mikor szóvá tettük, azt állították: nincs ilyen. Nem is lehet, mitől lenne áldozat, hogy Alkotmányban rögzített jogaim egy részéről lemondtam? Persze, állapotom miatt én meg azt vizionálom: nem vállalom az életveszélyt. Nyomban kiderül: bizony hülye vagyok, ilyen nem lehet. Az állampolgárokat minden körülmények között meg kell védeni! Én meg, amennyire bolond vagyok, azt hittem, én is állampolgár vagyok. De hát…ez is csak egy tünet. Engem nem kell védeni. Nem is vagyok állampolgár eszerint. Tehát kötelességeim sincsenek?

Hagymázas képzelgéseim azt mondják: a tűzoltó, ha teheti, menekül a pályáról. Inkább most távozik, mint hogy később az utcára tegyék. Az egyént megértem, hiszen mégis csak egy elmebeteg vagyok. Annyira, hogy az okok érdekelnek inkább. Okok vannak, vagy rémhírek, rémálmok? Piszkosul magas helyekről azt hallom: ilyen probléma nincs, a szakmai felső vezetés, mint pl. az Országos Katasztrófavédelem nem támasztja alá. Ez bizony akár szinte perdöntő lehet: ők a szakma érdekeit veszik figyelembe. Igen, ezt állítják a normális emberek.

De én, aki törzskönyvezett őrült vagyok, megkérdezem: mi lesz, ha elfogynak a tűzoltók? Ki áll a helyükre, KI VÁLLALJA A FELELŐSSÉGET? Mert az esetleges tragédiákat magyarázza meg a hozzátartozóknak az, aki előidézte. S hogy ki az? Ki változtatja meg a Törvényeket? Hát én ezt bizony nem tudom. Egy biztos, jön az infúzió, drazsékat kapok, mennem kell. Ufók a kvadránsban! Ionágyút tölts! Navigátor! Egyharmaddal előre! Impulzus hajtómű! Droidok! Napóleont elfogni! (Itt fekszik a szomszédban) Piros fények, zöld fények, az ápolóktól félek… ÁÁÁÁ… Ez fájt! Mindenki ellenem…

Ördög László
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 22:21
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75