Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Elmebetegségem története (3)
Elmebetegségem története (3)
2007. June 26.
Szembenéztem a kórral
(Ördög László írása)
 
Hosszú történet ez. De most már kezdek kilábalni, felfaltam az összes gyógyszert. Komoly segítséggel rájöttem: vagy én vagyok bolond, vagy a környező világ. Betegségem csendes perceiben átnéztem, megismertem a szakirodalmat. Vizitmentes időkben olvashatok. Sajnos, az olvasástól súlyosabb a helyzet, de a gyógyulás útja: elfogadni a valóságot. Nem tudom, van-e remény, mert a dolgokat, a történéseket, a várható hatásokat elfogadni nehéz. Talán lehetetlen. Akkor viszont maradok a vicces házban. Mit hoz a jövő? Nem tudom…
 
Nem tudom, nem tudom… Így könnyű beszélni. Aki ért a kórhoz, azt mondja: ne azzal törődjek, akit nem tudok, hanem azzal, amit tudni vélek. Nem tagadni, hanem tudni kell. De mi az, amit tudhatok eszement elmém parlagfüvén? A tudás pozitív, tehát tudnom kell!

Nos, tudni vélem, hogy például a tűzoltók nyugdíjának megváltoztatásának terve fura eredménnyel járt. Járt, mert ez nem a jövő, hanem a jelen. Az a korosztály, amely taníthatja a fiatal nemzedéket, már biztos, hogy távozni fog. Itt már ígérhetnek bármit, ők nem bíznak ígéretekben, mert a bizalom már csődöt mondott. A HATALOM már bizonyított. Nem jól, rosszul. Nincs állandóság, nincs jogbiztonság, nincs jövő. Nincs jog! Ezért tenni kell, mert sajnos a tűzoltók is családban élnek, s a családot fenntartani öntudatból nem lehet.

De miben vétkesek a tűzoltók? Lemondtak jogaikról, elhitték, hogy ha nyomorékok lesznek, akkor gondoskodnak róluk, valami jár azért, hogy gyorsabban élnek, kopnak, mint az átlagember. Törvényben ígérték ezt, s úgy hitték: az Állam szavatartó. De ez nem így van.

Talán nem köztudott: a tűzoltók stresszes életet élnek. A stressz a tudomány jelenlegi állása szerint oldja a csontból a kálciumot. Nem tudom, mi az igazság ebben, de amit láttam: sok sérült bajtársam csontjai nehezen forrtak össze. A gyógyulásuk nehéz, fájdalmas folyamat volt, s nem minden esetben eredményes. Sok a rokkant. Na nem baj, majd a kormányzati tervek szerint szereznek új munkát számukra. Vagy ha ez nem jó, nem sikerül, akkor nem jár a rokkantaknak eddig járó szolgáltatás. Talán a munkanélküliség gyógymód az emberek szolgálatában szerzett betegségek kezelésére? Itt, ebben az esetben nem lehet az állam felelősségéről beszélni. Csak a felelőtlenség a helyes kifejezés! Ezek az emberek mit kapnak az esküért cserében? Az utca, a koldulás biztonságát. Dicső nagyon. Ez egy tisztességes állam. Tisztességes, szavatartó? Állam ez egyáltalán? Vagy valami más?

Mi lesz azokkal, akik maradnak? Nyugdíjat nem érnek el. Miért? Mert el fognak bukni az éves alkalmassági vizsgálaton. Ha nem alkalmas: nem lehet tűzoltó. Marad az utca. Így kell megfizetni a köz szolgálóit! Azokat, akik megesküdtek arra, hogy a testi épségüket, vagy akár az életüket kockáztatják mások érdekében. Ha már megtették: mehetnek a szemétre!

A múlt nem számít, a jelen nem ad jogokat, csak elvesz, a jövő bizonytalan. Ki az, aki normális, erős és így is vállalja? Ha van ilyen, az sajnos nem normális. Ez a nem normális védi meg az állampolgárokat? Nem leszek biztonságban. Úgy hiszem, szembenéztem a valósággal. Meggyógyultam? Vagy én vagyok a kretén? Még most is? Így van ez…

Ördög László
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 13:48
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75