BELÜGYI ÉRDEKEGYEZTETÕ TANÁCS
2004. február 19-i ülésének jegyzõkönyve
Pál Tibor:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mai BÉT ülésre a meghívót kiküldtük,
kiküldtünk hozzá plusz egy anyagot, ami a lakás elidegenítéssel
kapcsolatban készült. Ezt én úgy értelmezem, hogy a napirend részét
képezi, de ezt majd a levezetõ elnöknek kell megszavaztatnia, ha
eldöntöttük. Nekem az a javaslatom, hogy a mai BÉT ülésen a
munkavállalói oldal vegye át az elnöki szerepet. Egyrészt azért, mert
az elmúlt évben én már elég sokszor voltam a kormányzati oldal, vagy a
minisztérium részérõl levezetõ elnök, másrészt pedig a csatában sokkal
könnyebben részt tudok venni, ha nem én vagyok a levezetõ elnök.
Komolyra fordítva a szót, tényleg azt gondolom, ha a munkavállalói
oldal el tudja fogadni, kérem, jelöljék meg a levezetõ elnök személyét.
Dr. Bárdos Judit:
A munkavállalói oldal nevében a Független Rendõr Szakszervezet fõtitkárát jelölöm, Pongó Géza urat.
Pongó Géza:
Ez váratlanul jött, én egy rutinosabb, tapasztaltabb régi kollégának
átadnám, már csak azért is, mert én is hozzá akarok szólni több
témakörhöz. Köszönöm szépen, valaki mást kéne javasolni. Én javaslom a
Talabér Zoltánt, ha elfogadja.
Pál Tibor:
Õ már egyszer volt, és nagy rutinnal rendelkezik, és meg voltunk vele elégedve. Elfogadható mindenki számára? Gyere akkor!
Talabér Zoltán:
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a BÉT-en megjelent úgy a
munkáltatói, mint a munkavállalói oldalt, és köszönöm a bizalmat, amit
szavazott nekem elsõsorban a munkáltatói és a munkavállalói oldal is.
Megpróbálok a mai napon ezzel a három elég nehéz, és ebbõl egyetlen egy
kifejezetten súlyozottan nehéz témakörrel megbirkózni. Szerintem nem
lesz olyan egyszerû.
Mindjárt a három napirendet ismertetném. A három napirend tekintetében
az 1. napirend: Egyeztetés a Belügyminisztérium személyi állományának
jövedelmi helyzetét érintõ 2004. évi változásokról szóló átdolgozott
tárgyalási ajánlat, valamint a személyi juttatások terhére 2004. január
1-jétõl teljesítendõ egyes kifizetésekrõl szóló miniszteri utasítás
tervezete tárgyában. A szóbeli elõterjesztõ Jenei Zoltán közgazdasági
és informatikai helyettes államtitkár úr.
2. napirend: Egyeztetés a 2004. évi üdülési térítési díjakról, és az
üdülési férõhely tervrõl szóló elõterjesztések tárgyában. Elõterjesztõ:
Meichl Géza fõigazgató úr, a BM Központi Gazdasági Fõigazgatóság
fõigazgatója.
3. napirend lenne az Egyebek, és volt egy kiegészítõ napirend, ez a
lakásokkal kapcsolatos. Ezt fel is olvasnám, a Belügyi Érdekegyeztetõ
Tanács titkárságáról jött, és gyakorlatilag egyeztetve a BM Mûszaki
Fejlesztési Osztálya által 41/2000 (XII.12.) BM rendelet 24. § (2)
bekezdés alapján összeállított elidegenítésre javasolt lakások listája
tárgyában, szóbeli elõterjesztõ Szalai István fõosztályvezetõ, a BM
Mûszaki Fejlesztési Fõosztályról.
Tehát ez a most már négy napirend, sorrendjében akkor megelõzné nyilván
az egyebeket a lakáselidegenítés ebben a napirend tárgyában tett
javaslat. Van-e valakinek kiegészítõ napirendi pontra javaslata?
Nincsen. Akkor napirend elõtti? Bárdos Judit asszonynak megadom a szót.
Dr. Bárdos Judit:
A munkavállalói oldal nevében kértem szót. A munkavállalói oldal azt
kéri a munkáltatói oldaltól, hogy fordítsuk meg a napirendek
sorrendjét: elsõként tárgyaljuk meg az üdültetési férõhelyek, és az
üdülési térítési díjakkal kapcsolatos anyagot, másodikként tárgyaljuk
meg az elidegenítésre beterjesztett lakásokat, harmadikként tárgyaljuk
meg a 2004. évi kondíciókat, és negyedik az egyebek.
Talabér Zoltán:
Köszönöm. Van-e valakinek ezzel kapcsolatosan még további módosító indítványa?
Pál Tibor:
Nekem nem módosító indítványom van, én csak szeretném jelezni, hogy ma
12 órakor nekem el kell mennem, mert a köztársasági elnök úrhoz kell
mennünk Tiborcz úrral kitüntetés és elõléptetés ügyében. Azért tartom
ezt fontosnak, hogy ennek ismeretében döntsünk. Én el tudom fogadni a
napirend cseréket, de jelzem .. ha gyorsak leszünk, akkor meg pláne el
tudom fogadni a napirend cseréket.
Talabér Zoltán:
Éppen most kaptam a jelzést a titkár úrtól, hogy a munkáltató meghívja
a munkavállalói oldalt délben egy ebédre, köszönjük szépen. Sajnos ezt
a jó hírt nem tudom a munkáltatói oldal felé közölni. Ha elfogadja a
napirendi pont módosításokat úgy a munkavállalói mint a munkáltatói
oldal, akkor ebben a sorrendben megismételném a napirendeket. Tehát
akkor úgy módosulnak a napirendek: 1. Egyeztetés az üdülési térítési
díjakról, 2. Az elidegenítés, a lakások elidegenítése tárgyában lévõ
elõterjesztés, 3. A jövedelmi helyzet, tehát a bérintézkedésnek a
megvitatása, 4. Egyebek. Bárdos Judit asszony!
Dr. Bárdos Judit:
Segítsünk államtitkár úrnak, hogy idõben odaérjen a köztársasági elnök
úrhoz, a munkavállalói oldal döntését szeretném közölni az elsõ két
napirenddel kapcsolatban: a munkavállalói oldal nem kívánja tárgyalni a
belügyi üdülési díjak árának a megemelését mindaddig, ameddig nem
történik megállapodás a 2004. évi bérkondíciókat illetõen az ágazatban.
Ez az egyik, tehát kérjük levenni napirendrõl. A másik pedig, hogy
egyszerûsítsük a magunk és az Önök életét is, a munkáltatói oldal
hozzájárul a belügyi lakások elidegenítéséhez. Egyben tájékoztatjuk –
legalábbis a BRDSZ ezt az anyagot e-mailon nem kapta meg, tehát nem
tudott írásban válaszolni rá, ezért nem is kívánjuk a tárgyalást erre a
két napirendi pontra lefolytatni.
Talabér Zoltán:
Köszönöm. Az elõterjesztést akkor úgy gondolom, hogy a munkavállalói
oldal egyértelmû kérése. Munkáltatói oldalról megkérdezném: van-e
valami kifogás ezzel szemben? Tehát akkor az üdülési díjak,
férõhelytervezet.. tehát kompletten ez a napirendi pont akkor
kikerülne. Az ún. lakáselidegenítések témájában a munkavállalói oldal
egyértelmûen hozzájárul, a napirendnek az írásos elõterjesztését
elfogadja, nem kívánja tárgyalni, és akkor a 3. napirenddel
folytatnánk. Pál Tibor úrnak megadom a szót.
Pál Tibor:
Én úgy gondolom, hogy a lakásban egyetértünk, ott van egy
támogatottság. Az üdülés kérdésében én azt gondolom, hogy az jó, ha egy
kicsit összekötjük ezt a bértárgyalásokkal, ezt magam is el tudom
fogadni. De ha jól tudom, itt tájékoztatási kötelezettségünk van, tehát
nem egyetértési.. Egyeztetési, vagy egyetértési? Jó, akkor azt kérném a
Korbuly úrtól, hogy egyeztetési vagy egyetértési kötelezettség van. Én
tudomásul veszem, hogy a munkavállalói oldal nem kívánja ezt külön
tárgyalni, hanem a bértárgyalások után. De azt gondolom, hogy
feltétlenül meg kellene nézni, hogy ebben .. Mi itt akkor megtettük azt
a kötelezettségünket, hogy egyeztetésre felajánlottuk, tudomásul
vesszük, hogy nem kívánják tárgyalni, vagy legalábbis a
bértárgyalásokkal összekötve. De akkor ezt kérem, hogy még a mai napon
nézzük meg, hogy milyen kötelezettségek vannak.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen Államtitkár úr, megkérdezem Korbuly urat, hogy tud-e válaszolni?
Korbuly András:
Az én tudomásom szerint egyeztetési kötelezettség van, úgy ennek az
ésszerû magyarázata abban is leledzik, hogy akkor egyik évben sem
került volna sor térítési díj emelésére, ha egyetértési kötelezettség
terhelné a munkáltatói oldalt. Köszönöm szépen.
Talabér Zoltán:
Végül is akkor függõben hagyjuk ezt a napirendi pontot addig, amíg
Korbuly úr megbízhatóan, megnyugtatóan nem tudja ezt a dolgot
lerendezni, és az azt követõ tisztázás után teszem majd fel szavazásra,
hogy akkor levegyük-e a napirendrõl. Illetve nem kell feltenni, ha ..
És akkor mindjárt az elsõ napirendi pont, illetve a hármasként
feltüntetett napirendi pont, az 1. napirendi pontként kerül
megtárgyalásra, és akkor a bér tekintetében ezt vitára bocsátanám, és
mindjárt Pongó úrnak megadom a szót.
Pongó Géza:
Elnök úr, köszönöm a szót. Az eredeti 1., és a mostani 3. napirendi
pont úgy szól, hogy „Egyeztetés a Belügyminisztérium személyi
állományának jövedelmi helyzetét érintõ..” – és nem folytatom tovább. A
munkavállalói oldal nevében a következõket javaslom: mivel a mai nap 16
órára lett összehívva az RSZTÉF, a Rendvédelmi Szervek Tárcaközi
Érdekegyeztetõ Fórumán az értekezlete, ezért javaslom ebbõl az 1., vagy
3. napirendi pontból kivenni a hivatásos állományúakra vonatkozóan a
tárgyalást, mert szerintem ne szaladjunk elõre, mert ott úgyis ágazati
szinten több tárcát érintõen meg tudunk tárgyalni olyan dolgokat,
illetve lehet, hogy olyan javaslatok fognak jönni, amit utána
minisztériumi szinten tudunk majd csak tárgyalni. Úgyhogy azt kérem,
hogy vegyük ki a hivatásosokat belõle, és a közalkalmazottakra
vonatkozólag folytassunk tárgyalásokat ezen napirendi pontban, illetve
a többi állományviszonyúakra is, de a hivatásosokat mindenképpen vegyük
ki belõle.
Talabér Zoltán:
Köszönöm Pongó úr, akkor felteszem a kérdést, hogy elfogadható-e ez?
Jenei Zoltán:
Köszönöm Elnök úr, ettõl még én szeretnék egy rövid általános
tájékoztatót adni az ajánlathoz azzal, hogy akkor a hivatásos
állományra vonatkozó juttatási rendszert részben nyitva hagyjuk.
Illetve még annyit: a Belügyminisztérium a jelenlegi költségvetési
helyzetében, jelenlegi törvényi környezetben kínálni, ajánlani tud, az
ebben az anyagban kompletten össze van foglalva. Részben tartalmazza
azokat a bér elemeket, jövedelmi juttatásokat, amelyek akár a
szolgálati törvényben, akár a köztisztviselõi törvényben, illetve az
adótörvényben megjelenik. Ennek megfelelõen a köztisztviselõknél a
tavalyi évrõl áthúzódó hatásnak a pénzügyi fedezetét folyamatosan
biztosítani tudjuk, illetve a hivatásos állomány körében helyi szinten
az illetménykiegészítés megemelésre került már január 1-jétõl. Attól
függetlenül, hogy mi errõl most tárgyalunk, ez a járandóság a törvény
erejénél fogva mindenki számára biztosított. Ezen túlmenõen a hivatásos
állományra, a köztisztviselõkre a törvény erejénél fogva az étkezési
utalvány 3500 Ft-os adómentes határa megemelésre került. A
közalkalmazottaknál, munkavállalóknál pedig rendelkeztünk arról, miután
ez munkáltatói döntés függvénye, hogy szintén részesüljenek ebben a
megemelt költségtérítésben. Ezen túlmenõen még a közalkalmazottaknál –
s ez talán némi magyarázatra szorul – a ruházati költségtérítés
rendszerén szeretnénk egy kicsit változtatni. Ennek két oka van. A
másik két állománycsoportban már nincsen számlagyûjtési kötelezettség,
a másik oka pedig az, hogy egyébként is a munkáltatónak közterheket
kell fizetni a ruházati költségtérítés után, ezért szeretnénk, ha
január 1-jétõl, illetve 2004-tõl a közalkalmazottak és a munkavállalók
is bruttó összegben kapnák meg a ruházati költségtérítést. Ez nettó
kifizetés szempontjából némi differenciálást eredményez az érintett
körben: akinek alacsonyabb a bruttó jövedelme, annál kicsit magasabb a
nettó térítés, ez néhány ezer forintot jelent mindössze, de
technikailag, lebonyolítás szempontból azt hiszem az érintettek számára
kedvezõbb. Ajánlom a BÉT számára, hogy a közalkalmazottak körében a
háromévenkénti kötelezõ elõresorolásnak az automatikus bérnövekmény
része az eddigi 3000 Ft-ról emelkedjék 3500 Ft-ra, illetve
kezdeményezem, hogy a jelenleg belügyi szinten megkötött élet- és
balesetbiztosítás kerüljön kiterjesztésre a teljes belügyi szektorra,
ennek megfelelõen folytassunk le egy eljárást, aminek a végén egy
módosított tartalmú szerzõdéssel ez a juttatási forma mindenki számára
rendelkezésre áll. Egy-egy ilyen bérajánlatnál mindig két dolgot kell
figyelembe venni: melyek azok a törvényi jogszabályi kötelezettségek,
amelyeket mindenki számára biztosítani kell, és mi az a költségvetési
mozgástér, amelyet a Belügyminisztérium megfelelõ elemzés után erre a
területre biztosítani tud. Ennek a kettõnek az elemzése eredményeként
jött ki ez az ajánlat. Tudom, hogy mindenki igényli, mindenki szeretne
magasabb bruttó-nettó jövedelmi pozíciót elérni, tudom, hogy milyen
szintû tárgyalások folynak, a tárgyalási ajánlatoknak mi a tartalma. A
Belügyminisztérium egyelõre ezt tudja megajánlani. Ez össz-belügyi
szinten átlagosan – és ez is egy nagyon fontos szempont – a teljes
állományra kiterjedõen 3,5 %-os bruttó növekményt jelent – mindjárt
mondom, hogy nettóban ez mekkora összeg: 4,6 %-os nettó növekmény
átlagosan, ha figyelembe veszem az étkezési utalványok jövedelem
szempontú emelkedését, akkor az nettóban 6,5 %-os éves növekményt
jelent össz belügyi szinten. Röviden ennyit szerettem volna hozzátenni.
Ha kérdés van, vélemény, akkor azt szívesen meghallgatom, illetve
válaszolok.
Talabér Zoltán:
Köszönöm Jenei úrnak az elõterjesztését. Én, ahogy így
összehasonlítottam az írásos anyaggal, amit megkapott az oldal,
változás ebben nincsen, vitára bocsátanám akkor az anyagot. Bárdos
Judit asszony!
Dr. Bárdos Judit:
A munkavállalói oldal nevében fogom elmondani amit mondok. Délelõtt mi
reggel találkoztunk, megállapodtunk. Egységes álláspontot képvisel a
közalkalmazotti 2004 évi keresetjavító intézkedések, vagy
jövedelemjavító intézkedések, nem is tudom minek nevezzem,
tekintetében. Azt hozzátenném még, hogy a különbözõ sajtók szerint
januárban elszaladt az infláció mértéke, és bõven 6 % fölé csúszott,
6,6-6,7 %-os a januárban számított infláció. Amit Önök megajánlanak
éves szinten, ez messze elmarad ettõl. De nem ezen szeretnénk
vitatkozni.
Az étkezési hozzájárulás emelését, amely országos szinten nemcsak a
belügyi ágazatot érinti, hanem mindazokat, akik étkezési hozzájárulást
kapnak, elfogadjuk, hiszen a parlament ebben állapította meg az
adómentes határát, a 3500 forintot, illetve ott, ahol természetbeni
étkezést tudnak biztosítani, a munkáltató a saját büdzséjének
megfelelõen – van ilyen szerv – a 6000 forintot is megadhatja étkezésre
kötelezettek tekintetében például. Tehát ez egy dolog.
Ruházati költségtérítés. Sokkal nagyobb a falat, mint ahogy Ön ezt
elmondta, ti. letelt az a határidõ, amíg a munkavállalónak nyilatkoznia
kellett a tekintetben, hogy éves szinten az adóköteles jövedelme mit ér
el. Ez a munkavállalók részére biztosított adókedvezménynek az
igénybevételét jelenti, eléri-e vagy meghaladja-e az 1,350.000-et,
illetve az 1,900.000 Ft-ig terjed-e a jövedelme. A munkavállaló oldal
nem fogadja el ez évre a felbruttósított ruhapénzt. Miért nem fogadja
el? Azt is elmondom. Ön elmondta, hogy a ruhapénz után, ha és
amennyiben nem számlával igazolják, mind a munkáltatónak, mind pedig a
munkavállalónak adót és járulékot kell fizetnie. Végeztek a kollégák
egy számítást, amely a 38 %-os jövedelemadó kategóriába esõket nézték
meg 75 ezer forintos felbruttósított ruhapénz esetében. 75 ezer forint
esetén a munkavállalónak 38.625 Ft adó- és járulékot kell kifizetni a
75 ezer forint után, a munkáltatónak 24 ezer forintot, ez 62 ezer
valamennyi, ha a 75-höz hozzáteszem a munkáltató által fizetett 24 ezer
forintot, az 99 ezer forint, a munkavállalótól levonom a 75-bõl a 38
ezer valamennyit, akkor nincs meg a 40 ezer forintos nettó ruházati
költségtérítése sem. Tehát ez mindenképpen sokkal többe kerül ezen a
módon a munkáltatónak, ha felbruttósítják. Egyrészt azért nem fogadjuk
el a felbruttósítást mert elkésett, másrészt, mert sokkal kevesebb jut
egy kollégára. Mi azt vállaljuk – ugye tavaly úgy szólt a megállapodás,
hogy a ruházati költségtérítés mértéke a közalkalmazottaknál a
mindenkori minimálbér, tavaly megállapodtunk egy százalékos összegben.
Mi azt mondjuk, hogy a munkáltatónak még akkor is megéri, ha a 100 %-ot
adja, mert nem fogja kitenni a 99 ezer forintot a munkáltató által
fizetett járulékokkal együtt, és a közalkalmazottak pedig hozzák a
számlát. Arról lehet beszélni, hogy adott esetben egy 3 vagy hosszabb
távú megállapodás esetében, hogy hogyan térnek át erre a
felbruttósított, kiszámított ruházati költségtérítésre. Idén nem
kívánjuk ezt elfogadni, mert rosszul jár mindenki evvel. Tehát mi a
minimálbérnek a 100 %-át kérjük.
Önök felemlítették, hogy szívesen kötnének biztosítást a
közalkalmazottakra, illetve a köztisztviselõi karra. Ez mintegy 15 ezer
valahány embert érintene, mert nemcsak a közalkalmazottakról van
természetesen szó, hanem köztisztviselõkrõl is. Elõzetesen kértünk egy
számítást, amit nem kaptunk meg, hogy a belügyi közalkalmazotti,
illetve köztisztviselõi karból hány embert ér 2003-ban baleset.
Megmondom azt is, hogy miért. Lényeges, hogy ez a több millió, nem
tudjuk nagyságrendileg, mondjuk ez a 19, 20, akárhány millió forint,
amit a biztosításra kifizetnének, adott esetben jelenleg a kereseti
viszonyokat nem javítja. Lehet, hogy egy kvázi közérzetjavító
intézkedés lenne, ha tömegével érné most a munkavállalókat ezen belül a
dotálás. Inkább azt kellene megnézni, hogy ezt az akárhány millió
forintot hogyan tudnánk valamilyen módon más célra felhasználni a
közalkalmazottakat és a köztisztviselõket illetõen. Mi csináltunk egy
számítást. Azt gondoljuk, az adójogszabályok lehetõvé teszik, hogy a
munkáltató adó- és járulékmentesen a munkavállaló részére 3x5000
forintos olyan jellegû juttatást biztosítson, ami után a
munkavállalónak nem kell adót és járulékot fizetnie. Tehát meg kellene
nézni, hogy az I. félévben ennek a körnek hogyan lehet egy egyszeri
5000 forintos vásárlási utalványt… Az adójogszabályok szerint
valamilyen módon lehet juttatni, hiszen ezzel minden olyan munkáltató
él, aki a munkavállalóinak valamilyen módon többletet szeretne
juttatni. Ez egy I. félévi, amelyre majd szeretnénk kérni a II.
félévben valamilyen módon kerüljön sor.
Rögzíteni kellene ebben a megállapodásban, amelyet kifejezetten csak a
közalkalmazottakra, munkavállalókra, s a köztisztviselõkre szeretnénk
megkötni. Tehát ezt a megállapodást elsõ lépcsõben õrájuk szeretnénk
megkötni. Az FRSZ fõtitkára említette, hogy vegyük le a hivatásos
állománnyal történõ megállapodást, mi azt el tudjuk képzelni a
munkavállalói oldal nevében, hogy két megállapodást kössön most a
tárca. Egyet – ha ezt tetõ alá lehet hozni nagyon hamar – a
közalkalmazotti, köztisztviselõi és a munkavállalói körre, és egyet
pedig a szolgálati viszonyban állókra.
Szeretnénk rögzíteni, hogy a munkáltató beiskolázási segélyt
folyósítson sokéves tapasztalatnak megfelelõen õsszel az iskolakezdést
megelõzõen, ez adó- és járulékmentes a munkavállaló részére, ha
iskolaszereket, tanszereket vásárol.
Szeretnénk kivenni ebbõl a megállapodásból a szakszervezeteket
megilletõ állami támogatásnak az összegét. Soha nem szerepelt benne, és
igazából nem a munkavállalók életkörülményeirõl szól ez a pénzösszeg.
Szeretnénk rögzíteni, hogy a munkáltató kötelezettséget vállal arra,
hogy ez év szeptember 1. és 15. között, amikor is már egy féléves
általános tapasztalaton túl vagyunk, visszatérünk az infláció, a
jövedelemalakulás függvényében ennek a körnek a helyzetére, és ha és
amennyiben szükséges, mert az infláció mértékét nem éri el a körnek
adott támogatás összege, akkor ismételten napirendre vesszük, hogy
milyen módon lehet legalább ennek a mértékére kiegészíteni ezt. Ehhez a
munkavállalói oldal ragaszkodna.
Háromévenkénti kötelezõ elõresorolás. Amit mi elõterjesztettünk a
munkáltatói oldal részére, az 5000 forintról szólt. A munkavállalói
oldal ragaszkodna az 5000 forinthoz, mert ez azt jelenti, hogy 3
évenként, tavaly 3000 forint volt, most 3500-at ajánlottak meg, 3
évenként egyszer a közalkalmazottak egyharmadára sor kerülne. Tehát úgy
telnek el az évek, és szeretném megerõsíteni: a három évek úgy telnek
el ebben a körben, hogy ha és amennyiben akár 5 %-kal is tábla fölött
áll a kolléga a következõ fizetési osztályba való ugráskor, nem kap egy
fillért sem. A 3500 forint egy jelképes összeg, ezt mindenki tudja,
hiszen ennek több mint 50 %-át elviszik az adók és a járulékok. Tehát
ez egy nettó 1000-1500 forintot jelent. Egy 5000 forintnál 2500 forint
környékén maradna is a borítékban.
Hozzátesszük: elfogadjuk az adójogszabályok változásának a hatását, de
ez csak a minimális kereseti viszonyokkal rendelkezõket érinti
igazából. A bruttó 120 ezer környékén már megindul az az emelkedése, és
a reáljövedelem nettó kereset csökkenése, ami aztán elvezet egészen
odáig, hogy éves szinten nettó 80-100 ezer forinttal kevesebbet is visz
haza a munkavállaló.
Meg kell hogy mondjam, nem mi tehetünk arról – és ezt nagyon sokszor
elmondtuk -, hogy a belügyi közalkalmazottak a munkájukból eredõen nem
a legjobban fizetett diplomás közalkalmazotti körbe tartoznak. Tehát az
a munka, amit tõlük elvárnak, és amellyel a szervezetet mûködtetik, az
nem igényli azt, hogy diplomás közalkalmazottak legyenek. Százszor,
százmilliószor elmondtuk, hogy a rendszerváltás óta a közigazgatásban
dolgozó tizen-valahányezer belügyi közalkalmazott a legrosszabbul
fizetett kategóriában van még a mai napig is. Meg kell nézni.
Tehát eddig a különbözõ bértárgyalásoknál az a rendszer jellemezte a
belügyet, hogy ha és amennyiben a nagy 600 ezer közalkalmazotti körben
nem sikerült semmiféle eredményt elérni, azért itt házon belül – mert
ez miniszterfüggõ, és a belügy költségvetésének a függvénye -, mégis
ennek a legrosszabbul fizetett körnek valamit tudtunk adni. Mi
tisztelettel arra kérjük Önöket, fontolják meg mindazokat az
elõterjesztéseket amiket most tettünk, és ha és amennyiben sikerülne
ezekben megállapodni, akkor a munkavállalói oldal kész e tekintetben a
megállapodást aláírni.
Köztisztviselõk. Köztisztviselõk tekintetében nehezen, de elfogadjuk –
mert kénytelenek vagyunk elfogadni, hiszen a közalkalmazottaknál és a
szolgálati viszonyban állóknál is az áthúzódó hatást tudomásul kellett
vennünk -, hogy a tavalyi, és a másfél évet késett illetményrendszerre
való beállás, hiszen ez volt a végleges határideje, hogy a
köztisztviselõk az illetményrendszerre beálljanak, ennek van egy 5,9
%-os – durván ennyi az áthúzódó – hatása. Kérjük megvizsgálni, hogyan
lehet a köztisztviselõi karnak – a belügyi köztisztviselõkrõl beszélek
természetesen, és nem önkormányzatról és nem másról – ezt az egyszer
5000 forintos kiegészítést megadni, amelyet adott esetben kértünk a
közalkalmazottak részére is. Illetve szeretnénk, ha felvállalná a
munkáltató azt a kötelezettséget, hogy szeptember 1-15 között
felülvizsgálja a köztisztviselõknél is a kialakult jövedelmi helyzetet,
és ha kell, erre a kérdésre ismételten BÉT ülésen visszatérünk.
Munkavállalók kérdése. Sajnálatos módon a Belügyminisztériumban egyre
több a munkavállaló. Ez egyrészt azért sajnálatos, mert azt mutatja,
hogy bizonyos feladatokat kiszerveznek adott esetben a szervtõl,
illetve a köztisztviselõk tekintetében volt egy kiszervezése az
ügykezelõknek, és az ügykezelõk egy része került csak vissza a
köztisztviselõi törvény hatálya alá, a másik része pedig maradt a Munka
Törvénykönyve hatálya alatt. A munkavállalók részére ugyanazokat a
juttatásokat kérjük, mint amelyeket kértünk a közalkalmazottak részére.
Egyelõre ennyit szeretnénk, és erre szeretnénk a munkáltatói oldalnak a
reagálását.
Talabér Zoltán:
Köszönöm Bárdos Judit asszonynak a felvetett és módosító javaslatait.
Megkérdezném a munkavállalói oldalt, hogy ez egy egyeztetett álláspont,
vagy van-e valakinek még ehhez hozzáfûzni valója? Akkor mivel
egyeztetett álláspont, én felkérném a munkáltatói oldalt, hogy a
szükséges válaszokat adja meg. Ki kívánja megadni? Jenei Úr!
Jenei Zoltán:
Szeretném a munkavállalói oldalt arra kérni, hogy 5 perc szünetet tartsunk, utána reagálok a felvetésükre.
SZÜNET
Talabér Zoltán:
Még mielõtt a Bárdos Judit által elmondottakat vitára bocsátanám,
mielõtt a válasz lehetõséget megadnám Államtitkár úrnak, Korbuly úrnak
adnám meg a szót.
Korbuly András:
Köszönöm szépen a figyelmet. Sikerült megtalálni a pontos jogszabályi,
illetõleg az államirányítás egyéb jogi eszközei által elõírt
szabályokat. Ezeket szeretném nagyon röviden ismertetni. A 13/92. BM
rendelet tartalmazza a BÉT mûködésével kapcsolatos együttmûködési
megállapodást, ennek egy generális szabályából is levezethetõ az
egyeztetési kötelezettség, ugyanis ennek 2. pontja kimondja, hogy a
miniszter a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács fórumával egyeztet a személyi
állomány anyagi, szociális, kulturális, továbbá élet- és
munkakörülményeit érintõ ágazati jelentõségû kérdésekben. Ezen
túlmenõen azonban a speciális szabályokat a 7/96-os BM utasítás
tartalmazza, mely a BM KGF által üzemeltetett üdülõk igénybevételérõl
szól, és a 13. pontja tartalmazza, hogy az üdülési térítési díj
összegét évente üdülõnként differenciálva kell megállapítani, az
önköltség számítás és az üdülési férõhely komfortfokozata alapján. Az
üdülõnkénti térítési díjat a Fõigazgatóság javaslata alapján a BÉT
véleményének alapján … a közigazgatási államtitkár. Hasonló szabály van
elõirányozva az üdülési keretszámok megállapítására is, tehát ott is a
vélemény kikérését tartalmazza az utasítás. Köszönöm szépen Korbuly úr.
Bárdos Judit asszony!
Dr. Bárdos Judit:
Az oldal nevében szeretném kérni, hogy amikor megjelenik az üdülési
térítési díjak megemelésérõl szóló intézkedés, az úgy jelenjen meg,
hogy a munkavállalói oldal egyetértése nélkül. Tehát ez mindenképpen
fontos, hogy a munkavállalói oldal ehhez nem adta egyetértését.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen. És akkor megköszönöm Korbuly úrnak a tüzetes és
egyértelmû tisztázását a helyzetnek, és akkor megadom a Pál Tibor úrnak
a szót.
Pál Tibor:
Én nem szeretném a másikról elvonni a figyelmet, mert azért az fontos.
Azért tisztázzuk: ez azt jelenti, hogy akkor most az egyeztetés
megtörtént, de nem értettek egyet azzal. Jó. Én azért egy kicsit most
akkor visszamennék. Tényleg azt gondolom, hogy meg kell nézni, hogy
idõben hogy állunk, és ebben mit lehet csinálni, mert én magam el tudom
fogadni, hogy egyébként a bértárgyalásoknál erre egy kicsit térjünk
vissza. Magam is ebbe az irányba el tudok mozdulni, de itt egy jogi
kérdés volt amit tisztázni kellett. Amennyiben úgy van, akkor ezt itt a
munkaadói oldal részérõl jelzem, hogy én el tudom fogadni azt a
törekvést, amit ha jól értékelek, vagy jól érzek a másik oldalról,
akkor ez inkább arról szól, hogy ebben legyünk egy kicsit óvatosabbak,
mármint az emelés tekintetében. Ha ez a szándék, és hogy ezt adott
esetben emeljük be a bértárgyalásba, akkor én erre nyitott vagyok a
tárca részérõl. De akkor úgy vesszük, hogy az egyeztetés megtörtént,
egyelõre nincs ebben támogatás, de akkor ezt úgy kezelem a
továbbiakban, hogy egyébként a késõbbiekben errõl még adott esetben
tudunk tárgyalni, és az idõben, amikor szükséges, elõ tudjuk venni.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen, és akkor így végül is az eredetileg 1. napirendnek
tervezett üdülési térítési díjakat kivettük a rendszerbõl most. És
akkor megadnám a szót Jenei államtitkár úrnak.
Jenei Zoltán:
Köszönöm elnök úr! Azért kértünk néhány perces szünetet, mert a
munkavállalói oldal részérõl elhangzott néhány olyan megfogalmazás, ami
azonnal gondolkodásra kellett, hogy késztessen bennünket, illetve
megpróbáltuk pillanatok alatt újra számolni a korábbi ajánlatunkat, és
ennek megfelelõen szeretnék akkor most egy ajánlatot tenni.
Elõrebocsátva azzal, hogy amik itt elhangzottak, az részben
megközelítési oldal, részben juttatási rendszer szempontjából némi
változást eredményeznek. Viszont ami a januári inflációval kapcsolatos
következtetéseket jelenti, én nem pontosan így látom, a nettó
jövedelmek alakulását én egy kicsit másképp értelmezem, tehát szerintem
nem pont ezen a szinten van az a határ, ahol a nettó jövedelmek a
kedvezõtlen tartományba kerülnek. A mi számításaink szerint 320 ezer
forint az a szint, ahol átfordul. Ennek azt hiszem most olyan nagy
jelentõsége nincs, illetve a ruhapénz felbruttósításának pénzügyi
hatását én egy kicsit másképp látom. Nem lett volna baj talán, ha ezt
elõzetesen megvitatjuk, akkor legalább ugyanazokról a számokról
beszéltünk volna. De mindez nem befolyásolja azt, hogy amit itt Bárdos
Judit asszony elmondott, az valóban alkalmas volt arra, hogy kicsit
újra gondoljuk a belsõ tartalmat, és újra számoljuk ennek a pénzügyi
hatását is.
Ennek megfelelõen néhány kérésre szeretnék reagálni, majd ezt követõen pedig a pénzügyi oldalra.
Azzal egyetértünk, hogy kerüljön kettéválasztásra az érintett állományi
kör, köztisztviselõket, közalkalmazottakat és a munkavállalókat
tárgyaljuk most, õrájuk fog kiterjedni az a juttatási rendszer
módosulás, amelyikre az ajánlatot megteszem, és a hivatásos állománnyal
foglalkozzunk külön. Ennek megfelelõen akkor két megállapodás, illetve
egy szûkített tartalmú utasítás lehet a végeredmény.
Egyetértünk azzal, hogy a szakszervezeteknek nyújtott állami támogatás
megfogalmazás ne legyen a tárgyalásnak része, ez törvényben szereplõ, a
két fél megállapodásán, szerzõdéseken nyugvó juttatási forma, ebbõl
következõen akkor azt kezeljük külön.
Elfogadjuk azt, hogy a különféle inflációs adatok, nettó-bruttó,
jövedelemváltozás miatt szeptember elsõ két hetében, a féléves adatok
ismeretében újra üljünk le, tárgyaljuk át a helyzetet, elemezzük, hogy
kinél milyen következményekkel járt a különféle áremelés hatása,
illetve a jövedelmi pozíciók hogyan változnak, ennek megfelelõen lehet
az egész éves jövedelmi helyzetrõl újra alkudozni. Ez nem jelent a
munkáltató részérõl elkötelezettséget arra, hogy az addig ismert
idõarányos inflációt automatikusan kompenzálja, megtéríti,
ellentételezi, de mindenképpen a tárgyalási készséget szeretném
hangsúlyozni.
Ezt követõen a konkrétumokról néhány szót: azzal együtt, hogy a
ruházati költségtérítés felbruttósításánál az általam már említett két
cél vezérelt bennünket, hogy differenciált legyen, az alacsonyabb
jövedelmûek jobban járjanak, és ne kelljen számlát kérni, ugyanúgy mint
a köztisztviselõknek és a hivatásos állományúaknak, elfogadom azt, hogy
ez a felbruttósítás most ne történjék meg. Viszont ez nem jelenti azt,
hogy a költségvetési helyzet nehézsége miatt a jelenlegi minimálbér
szintjére fel tudnánk emelni. Az ajánlatom: tehát köztisztviselõi,
közalkalmazott és munkavállalói körre 43 ezer forintos térítés a
tavalyi 40 ezer forinttal szemben. A minimálbérnek hány százaléka, ezt
nem tudom kapásból kiszámítani, Tollár úr megnézi, én nettó
költségtérítés összegében számoltam, a tavalyi 40 ezerhez képest 43
ezer, és próbáltam ennek vizsgálni a pénzügyi hatását.
A beiskolázási segély felvetését nem egészen értettem, ha bárhol gond
lett volna az elmúlt évben ennek az összegnek a folyósításával, akkor
azt kérem, mondja nekem külön, hiszen jelenleg miniszteri utasítás
rendelkezik arról, hogy hol, milyen formában kell ezt biztosítani, és
én úgy tudom, hogy tavaly is ez megtörtént. De ha ezzel ellentétes
tapasztalatuk van, akkor azt szeretném külön meghallgatni. Tehát ez
természetesen idén is biztosításra kerül minden érintett gyermek után.
Elfogadom azt, hogy erre az állománycsoportra ne bõvítsük ki az élet-
és balesetbiztosítási szerzõdést, ne folytassunk le eljárást. A szándék
egyébként itt is csak az volt, hogy legalább valami többlet juttatást
nyújtsunk számukra. Ebben az esetben viszont felajánlom, még hogyha
ennek a pénzügyi hatása 2-3-szorosa is lehet éves szinten az egész
Belügyminisztériumra kiterjedõen, hogy erre a kb. 20 ezer emberre:
köztisztviselõ, munkavállaló és közalkalmazott, egyszeri 5 ezer
forintos ajándék beszerzés történjék meg, aláhúzva azt, hogy itt nem
utalványokról van szó, hanem természetbeni beszerzést kell
lebonyolítani mindenki számára. Ez lehet egy élelmiszereket tartalmazó
ajándékcsomag például, de ezt a munkáltatók el tudják dönteni, tehát ez
a 20 ezer fõ egyszeri 5 ezer forintos természetbeni ellátásban
részesülne az I. félév végéig.
A háromévenkénti kötelezõ elõresorolás a közalkalmazottak esetében: az
elsõ körben megfogalmazottakhoz képest az ajánlatom a közalkalmazotti
állomány kb. 1/3-ára kiterjedõen január 1-jével indulóan a 4000 Ft. Azt
hiszem ezek voltak a legfontosabb tételek, ha valamelyiket nem soroltam
volna fel, vagy nem reagáltam volna, akkor kérem, szóljanak. .. Így
van, ez kb. 20 ezer ember a Belügyminisztériumra kiterjedõen. Az õ
érintettségükkel, pénzügyi hatásukkal számoltunk, ez a mostani
becslések szerint jónéhány-százmillió forint többlettel jár, de
gondolom a mi feladatunk, hogy a forrását valahogy megtaláljuk.
Köszönöm.
Dr. Bárdos Judit:
A munkavállalói oldal nevében kérek 5 perc szünetet.
Talabér Zoltán:
Úgy tapasztaltam, hogy nem elég az 5 perc, én 10-et mondanék.
SZÜNET
Talabér Zoltán:
A megadott válaszra a munkavállalói oldalnak a reagálását kérném szépen.
Dr. Bárdos Judit:
Egyrészt szeretnénk megköszönni, hogy az 5 ezer forintot felajánlotta a
munkáltatói oldal még akkor is, ha ez igen nagy megerõltetésébe kerül a
Belügyminisztérium vezetésének. Gondolom, hogy az esti tárgyalás után,
majd amikor a hivatásos állományra térünk rá – ezt nem akartam
feltételezni, de lehet róla szó.
Nem vagyunk boldogok, hogy semmiféle elkötelezettség nélkül vállalja a
minisztérium vezetése a szeptember 1-15-én a tárgyalóasztalhoz való
leülést, mert megítélésünk az, hogy ma már kell valamilyen
elkötelezettséget vállalni egy következõ fordulóra, hiszen akkorra már
ismertek a 2005 évi kondíciók is természetesen. A tervezés már nagyban
folyik a Belügyminisztérium életében, és valamilyen módon akár egy elõ
megállapodást is lehetne kötni.
A magunk részérõl hozzájárulunk ahhoz, hogy ebben a megállapodásban ne
szerepeljen a beiskolázás segély kérdése, hiszen erre van egy kötelezõ
miniszteri rendelkezés, amelyet természetesen, mint törvénytisztelõ
munkáltatóknak be is kell tartani, és reméljük, hogy be is tartják.
Örülünk, hogy kivesszük a szakszervezetek állami támogatását, ez nem
megállapodás, itt nem közalkalmazotti és munkavállalói megállapodás
kérdése.
Visszatérve a ruházati költségtérítésre, és a háromévenkénti kötelezõ
elõresorolásra. Ugye az természetes, hogy ez a háromévenkénti kötelezõ
elõresorolás érinti a munkavállalókat, és érinti a közalkalmazottakat.
Hiszen a munkavállalók esetében is van kötelezõ elõresorolási kényszer
a munkáltató részérõl. Nem érinti viszont a köztisztviselõket. Ebbõl a
csomagból a köztisztviselõket egyedül az egyszer 5 ezer forintos
juttatás érinti, illetve az a kötelezettségvállalás, hogy szeptember
1-15 között tárgyalóasztalhoz ülünk le.
A munkavállalói oldal szeretné ismételten megkérni a Belügyminisztérium
vezetését, hogy szíveskedjen megvizsgálni annak a lehetõségét, hogyan
lehet a közalkalmazottak, munkavállalók részére a minimálbér 90 %-át
ruházati költségtérítésként odaadni. Az 47 ezer valahányszáz forint. Ha
elosztjuk ezt a 7 ezer forintos emelkedést 12 hónapra, akkor ha 12
hónapra vetítem, ez 550 forintot jelent, még annyit sem jelent igazából
havonta, ez egy 0,5 %-os keresetnövekedésnek sem felel meg
gyakorlatilag, az 500 forint. Elõbb a ruhapénz tekintetében szeretném
hallani a munkáltatónak az álláspontját.
Jenei Zoltán:
Tekintettel arra, hogy ezt pénzügyi oldalról is nekünk vizsgálni kell,
egy-egy többletjuttatás csak a másiknak a terhére történhet meg. Én
szeretném a komplex válasz ajánlatot meghallgatni.
Dr. Bárdos Judit:
Ha és amennyiben – tehát ha és amennyiben – a munkáltatói oldal
elfogadja a ruházati költségtérítés 90 %-ra történõ emelkedését, akkor
a munkavállalói oldal elfogadja a 4000 forintot a háromévenkénti
kötelezõre.
Talabér Zoltán:
Köszönöm, és akkor így egybe lehet rá választ adni.
Jenei Zoltán:
Merthogy itt a dolog most már igazából áttér egy másik szintre, én azt
gondolom, hogy fontos, hogy tudunk egymással valóban korrektül és
õszintén beszélni, és hogy nem játszunk ilyen titkolt kártyákkal. Tehát
az, amit a Bárdos Judit mondott, hogy ha és amennyiben, ez azt
gondolom, hogy nagyon korrekt dolog. De meg kell hogy mondjam õszintén,
a 47 ezer nem vállalható. Ebben a dologban én egy kicsit kérném a
munkavállalói oldalt, hogy lépjen vissza, visszafelé. Ha jól számoltam,
a 43 és a 47 ezer valahány száz között van 4 ezer valahány száz
forintos emelés. Nyugodt szívvel, jól megerõltetve magunkat – mert
számoltuk az egyéb járulékokat – ha ezt megfelezzük, ez a munkaadói
oldal számára, hát már az is nagyon a vége. Jó. Ha megfelezzük, akkor
ez a munkaadói oldal számára egy elfogadható. Ezt azért jelzem, hogy
ennek megfelelõen .. Mi az ajánlatuk az elõresorolással kapcsolatban?
Ezt szívesen hallgatnánk.
Talabér Zoltán:
Akkor megadom a szót Bárdos Judit asszonynak.
Dr. Bárdos Judit:
A felhatalmazásom az elõzõ 10 perc alapján a következõre terjed ki. Én
korrekt vagyok. Én el fogom mondani, hogy mi a vége. Ilyen egyszerû! A
ruházati költségtérítésnél 45.500, a háromévenkénti kötelezõ
elõresorolásnál 4500 forint. Ja, és még egy: és ettõl a perctõl kezdve
a megállapodás a munkavállalói oldal részérõl aláírható.
Talabér Zoltán:
Köszönöm.
Név:
Jenei úr számol, én addig szóval tartom a másik oldalt. Ezek kicsik,
nem nagy számok. Nem volt ennyi a tarsolyunkban amikor idejöttünk, most
sincs, de szeretnénk, tényleg azt szeretnénk, ha mindenki úgy tudna
felállni, hogy egyébként van a batyuban valami, amit haza tud vinni. Én
egy kicsit most visszatérnék az üdülés kérdésére. És visszatérnék arra,
hogy mi itt úgy állunk fel, hogy jó sok pénzt átadunk, és a mi
batyunkba kerül egy megállapodás. Mi van még ebben a megállapodásban
azon túl, hogy azt mondjuk, hogy ezeket vállaljuk, a munkavállalói
oldal ezt megtette. Ebbe ugye beleértendõ, hogy ebben az évben a
munkabéke fenntartása érdekében mindent megtesznek. Beleértendõ ebbe
akkor is – most egy kicsit visszatérnék az üdülés kérdésére, hogy ezt
hogyan kell értelmezni, mert ezek azért a mi számunkra fontos
biztosítékot jelentenek. Kérem, ha erre tudnak válaszolni, akkor ezt
próbálják megtenni, addig itt közben kiszámolgatjuk, hogy hogyan is
terhel ez minket?
Dr. Bárdos Judit:
Ugyan nem volt tárgyalási feltétel Önök részérõl, hogy ha és amennyiben
ezt Önök elfogadják, akkor mi mit tudunk felajánlani. Ismét visszatérek
arra, hogy Önök kötelezettséget vállaltak, hogy szeptember 1-15 között
ismételten felülvizsgálatra kerül ennek a körnek a kereseti viszonyai
hogyan alakulnak. Megítélésem szerint, és ezt majd meg kell kérdeznie
egyénileg az elnök úrnak a szakszervezettõl, az én meglátásom szerint
ez azt jelenti, hogy legalábbis július 1-jéig az elsõ hat hónapra
moratóriumot hirdetünk a közalkalmazottak, munkavállalók és a
köztisztviselõk tekintetében, hiszen erre kötünk megállapodást. A másik
nagy kör az kívül esik ezen, hiszen nem tudjuk, hogy mit ajánl meg
délután az öt tárcának a kormány, az öt tárca mit ajánl meg a
munkavállalóknak, és hogyan lehet ezt kormányzati szinten elrendezni,
hogy ágazati szintre visszajönni? Tehát csak erre a körre vonatkozik ez
a moratórim!
A másik: Államtitkár Úr, miután a jogszabály nem kéri kötelezõen a BÉT
egyetértését az üdülési térítési díjak emelésére, Önöknek meg kell
érteni, hogy az érdekképviseletek ebben a megállapodásban, amely ennek
a 20 ezer embernek a kereseti jövedelmi viszonyait foglalja össze, hogy
egyáltalán adnak nekik valamit, nem tartalmazhatja, hogy az
érdekképviseletek tudomásul veszik a 10-12 %-os üdülési térítési díjak
emelkedését. Ha Ön most avval jött volna ide a tárgyalóasztalhoz, hogy
kollégák, a közalkalmazottak, köztisztviselõk és a munkavállalók
részére 15 %-os átlagos béremelkedésrõl fogunk tárgyalni, akkor talán
azt mondjuk, hogy kérem szépen mi pedig hozzájárulunk az üdülési
térítési díjak 10-12 %-os emelkedéséhez. Ön nem ezzel jött, Ön
megértést kért tõlünk, mi megértést kérünk Öntõl. Nem hiszem, - és most
a BRDSZ nevében nyilatkozom – hogy mi ebbe a kereseti viszonyokról
történõ megállapodásba ezt bele tudjuk foglalni.
Talabér Zoltán:
Úgy gondolom, hogy ebben a gondolatkörben nem volt oldalvélemény, ez
csak egy BRDSZ vélemény volt, akkor feltenném a kérdést, hogy van-e az
itt lévõ szakszervezeteknek erre a kérdésre reflexiójuk, vagy egyezik a
véleményük az elmondottakkal? Pongó Géza úr!
Pongó Géza:
A Független Rendõr Szakszervezet véleménye egyezik a BRDSZ-szel ezzel a kérdéssel kapcsolatosan.
Talabér Zoltán:
Köszönöm. Akkor végigkérdezek minden szakszervezetet. Nem, nem
szükséges akkor. Köszönöm. Úgy látom felkészült a munkáltatói oldal a
válaszadásra, és akkor megadom a szót államtitkár úrnak.
Pál Tibor:
Egyrészt tényleg még egyszer köszönöm a munkavállalói oldalnak –
valóban azt amit a Judit mondott – a megértését és hozzáállását. Én
magam szeretném megerõsíteni, hogy tényleg az a szándék, hogy a lehetõ
legtöbb juttatást próbáljuk meg biztosítani. Én tudom, hogy ez egy
állandó huza-vona játék, és azért szeretek ezeken a tárgyalásokon
õszintén beszélni, mert az fontos, hogy mindenki érzékelje, hogy meddig
tudunk elmenni, és ebben tényleg amit lehet megteszünk, és ez a
bizalom, ez a korrekt tárgyalás megmaradjon és fennmaradjon
folyamatosan.
Én azt elõrelépésnek értékelem, hogy különválasztjuk a
közalkalmazottak, köztisztviselõk és a munkavállalói csoportot, ugyan
nem tudom, hogy van-e e mögött valami hátsó – most nem is biztos, hogy
rossz értelemben vett gondolat – törekvés, de ezt a délután meg fogjuk
tudni. Túl sok illúziójuk ne legyen a hölgyeknek és az uraknak a
délutánnal kapcsolatban, s nem azért, merthogy rosszindulatúak vagyunk,
hanem az van, hogy mindenki ismer itt azért minden számot meg
tendenciát, de tényleg szedjük külön, mert kicsit legalábbis azt
gondolom, ha a hivatásos állomány – most nemcsak a belügyhöz tartozó –
tud egy kicsit jobb érdekérvényesítést, most velem szemben nem, de a
kormánnyal szemben, akkor én ebben egy kicsit, most nem mondom, hogy
partner vagyok, mert ha legépeljük ezt a jegyzõkönyvet, abból lehet még
gond, de tényleg nézzük meg milyen források vannak, hol tudunk
együttmûködni. Én azt gondolom, hogy jó ez, hogy külön választottuk,
tehát ebben mi tényleg partnerek tudunk lenni.
Tehát arról az állományi körrõl beszélünk jelenleg, ez az egyik. Az
ajánlatunk, amiben kérjük a munkavállalói oldal egyetértését, és a
rábólintását, és majdan egy, ha lehet egy megállapodás aláírását, amit
én azért szeretnék, mert az mindig fontos, hogy legyen errõl egy papír.
Legyen ennek egy olyan procedúrája, ami egy kicsit ezt a bizalmat, és
ezt a folyamatot, és az együttmûködést erõsíti. El tudjuk fogadni a
4500 forintos elõresorolási összeget, illetve hát elfogadjuk a 4500
forintost, és arra kérjük a munkavállalói oldalt, hogy fogadja el, hogy
a kért emelést felezzük meg, legyen 45 ezer forint a ruhapénz. Ez az a
két pont, amiben – és ebben azt kell hogy mondjam, ez az utolsó határ,
és ezt most õszintén mondom, hogy ameddig el tudunk mozdulni.
Ezért azt kérjük cserébe, hogy amit itt elmondtak, hogy ebben az évben
is a munkabéke fenntartására törekszünk, ezt valóban vállalják. Én egy
kicsit ebben azért szeretnék elõrébb menni, és nem félévet, hanem az
egész évet szeretném jelezni, hogy vállaljuk a szeptemberi újbóli
tárgyalást, és vállaljuk azt, bízva abban, és most kicsit a gazdasági
helyzetet nézve, hogy addigra új számokat, és újabb folyamatokat lehet
elemezni, és ebben tudunk pozitívumot mondani. Tehát vállaljuk azt,
hogy szeptemberben üljünk le, de ehhez én azért azt kérem, hogy a
munkavállalói oldal ne félévet, hanem az egész évet vállalja fel, mint
a munkabéke biztosítására tett ajánlatát.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen, és akkor összefoglalnám. Tehát akkor végül is az
ajánlat jelen pillanatban az 1x5000 forint vásárlás, szeptember 1-15
közötti újbóli áttekintése e körben, tehát a köztisztviselõk,
közalkalmazott és a munkavállalók köre, a 4500 forintos kötelezõ
elõresorolás, és a 45 ezer forintos ruhapénz, az egyéb tekintetben
pedig ami változatlan. Akkor feltenném a kérdést, hogy elfogadható ez?
Válaszadásra Bárdos Judit!
Dr. Bárdos Judit:
Déjá vu érzésem van, mert ebben a teremben már alkudoztunk, mint –
elnézést, akkor is az volt a munkáltatói oldal részérõl a megjegyzés –
kofa módon kezdünk alkudozni száz forintokról és kétszáz forintokról.
Most a BRDSZ nevében a moratóriumról fogok beszélni. Csak július 1-jéig
tudok moratóriumot ígérni, addig, míg az elsõ félévi kereseti viszonyok
látszódnak, hogy hogyan alakulnak. Tovább nem. Hiszen errõl fogunk
tárgyalni szeptemberben. Ez nem azt jelenti, hogy mi július 15-ével
valamilyen akciót szervezünk, de a moratórium, a munkabéke idáig
biztos, hogy megõrzésre kerül ebben a körben. Ez az utolsó ajánlata? A
45 ezer és a 4500 forint?
Pál Tibor:
Bárdos Judit mondja, hogy kofamód alkuszunk. Amit feltett kérdést, az
is olyan, hogy az utolsó-e? De tényleg az. És most komolyan mondom. Nem
azért, mert hogy most .. ez az utolsó ajánlat, és nem tudunk ebben a
legnagyobb jóindulattal sem elõre lépni. Õszintén megmondom, már ez is
nagyon feszíti a költségvetésünket, tehát ebben van némi … Jenei úrtól
már, hogy is mondjam? Õ itt kézzel-lábbal tiltakozott. De tényleg az
van, hogy van ebben .. nekem az a szándékom, és a tárca vezetésének az
a szándéka, hogy meg tudjunk egyezni. Mert hogy lehet azt mondani, hogy
nem egyeztünk meg … De tényleg az a szándékunk, hogy megegyezzünk.
Elmentünk a végsõ határig ameddig ebben most el lehetett menni. Nem
tudok többet. Én el tudom fogadni, ha csak félévet mondanak a
munkavállalók. Hogy ez most július vagy augusztus vége, nyáron úgyis
mindenki nyaral. Én fontosabbnak tartom, hogy szeptemberben térjünk
vissza, látva az akkori folyamatokat, hogy akkor le tudjunk egymással
ülni. Ha ennek az az ára, hogy félév legyen, akkor ez az utolsó
ajánlatom. Akkor el tudom fogadni még a fél évet is.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen Pál úr, és akkor megkérdezném, mivel ez nem oldal
álláspont, a félév moratórium, a többi szakszervezetet megkérdezem,
hogy elfogadható a félév? Vagy egységesen szeretne valaki hozzászólni?
Ackermann úr!
Ackermann úr:
Én a következõ kompromisszumos megoldást javasolnám: én a szeptember
30-át mondanám a moratóriumnak, mert addigra már tudjuk a tárgyalások
eredményeit. Most már félév, vagy szeptember 30, az szerintem .. Akkor
tudjuk igazából, hogy mit tettek le az asztalra, és szeptember 30. után
pedig nem vállaljuk tovább esetleg, hogyha a mi oldalunk ezt akceptálja.
Talabér Zoltán:
Öt perc szünetet rendelek el akkor, és a munkavállalói oldal vonul ki.
SZÜNET
Dr. Bárdos Judit:
A következõ: tehát a munkavállalói oldal elfogadja a 45 ezer forintos
ruhapénzt, de az egyszeri, háromévenként kötelezõt szeretnénk 4700
forintra megemeltetni. Tehát 45 ezer forint a ruhapénz, és ezt 4700
forintra megemeltetni. A munkavállalói oldal úgy döntött, hogy ha és
amennyiben ez elfogadható a munkáltatói oldal részére, július 1-jéig
moratóriumot hirdet, hajlandó akár 24 órán belül aláírni a
megállapodást, hogy a Belügyminisztérium a sajtó nyilvánossága elé
tudja vinni, hogy a közalkalmazottak, a köztisztviselõk és a
munkavállalók tekintetében erre az idõszakra a megállapodást
megkötötte. Tudomásul vesszük, hogy – nem örülünk neki, de tudomásul
vesszük – szeptember 1-15 között elkötelezettség nélkül térünk erre
vissza. Reméljük, hogy annyira változik az ország gazdasági helyzete,
hogy ennek a körnek valamilyen módon kompenzálni lehet adott esetben a
keresetkiesését is.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen, és akkor megadom a szót. Ki fog válaszolni? Pál Tibor úr!
Pál Tibor:
Azt már nem mondom, hogy legyen 4.600.. Jó. Legyen 4700. Tehát mindazt,
amit elmondott Judit, el tudom fogadni. Ha jól értem megegyeztünk
mindenben. Ezt valóban köszönöm a munkavállalói oldalról, mert tudom,
hogy ott sem könnyû a helyzet, hogy ezt azért vállalni kell, és
közvetíteni. Ebben kérem is a segítségüket, és nagyon köszönöm a
munkájukat. Mi készítünk egy megállapodás-tervezetet a mai tárgyalás
alapján. Ezt eljuttatjuk az érintettekhez, és valamikor – nem tudok
most idõpontot mondani -, de én azt gondolom, hogy jó az, ha egy ilyen
ünnepélyes aktusa is van a dolognak, ahol azért a jól végzett munka
eredményeként ezt aláírjuk. Tudva, és érzékelve azt, hogy van még olyan
tárgyalás elõttünk, ahol lehet, hogy nem lesz ilyen könnyû a
megegyezés. De azt gondolom, hogy ez a mai tárgyalás, és ez a folyamat
egy kicsit azt a viszonyt erõsíti, és azt a munkát segíti, ami nem lesz
könnyû a következõ idõszakban. De ebben is ezt a fajta megértést kérem,
a magunk részérõl ugyanezt a fajta együttmûködõ, toleráns, és a
megállapodás irányába elõmozdító tárgyalást tudom ígérni. Akkor ezen
pontok alapján úgy értékelem, hogy megegyeztünk. El fogjuk készíteni a
megállapodást, és akkor az idõpontot egyeztetjük, amikor aláírjuk.
Talabér Zoltán:
Köszönöm államtitkár úr, és akkor még egyszer összefoglalnám a
megállapodásnak azon pontjait, amelyek vitatottak voltak, és végül is
most kerültek megállapodásra. Elõször is azt a részét, ami kikerül a
megállapodásból: a beiskolázási segély és az állami támogatás – ezek
kikerülnek ebbõl a megállapodásból. Bekerül az 1x5000 forintos
vásárlás, a szeptember 1-15-ei tárgyalás metodikája, a 4700 Ft-os
kötelezõ elõresorolás, és a július 1-jei moratórium, az pedig egy
felvállalt kötelezettség. Ennek megfelelõen felteszem a kérdést, hogy
elfogadják-e a munkavállalói oldalon a szakszervezetek egyenként? És
akkor kérem Bárdos Judit asszonyt:
Dr. Bárdos Judit:
A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete nevében ágazati megállapodásként erre a körre igen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm. Pongó Géza úr?
Pongó Géza:
A Független Rendõr Szakszervezet ezen feltételekkel elfogadja.
Talabér Zoltán:
Zentai úr?
Zentai úr:
A Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete így elfogadja.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen Ackermann úr?
Ackermann úr:
Határõrségi Dolgozók Szakszervezete elfogadja.
Talabér Zoltán:
Kertész úr?
Kertész úr:
A HTFSZ nevében elfogadjuk.
Talabér Zoltán:
Nagy Gábor úr?
Nagy Gábor:
Önkormányzati Tûzoltóság Szakszervezete, én azzal a kiegészítéssel, mert elnök úr nem sorolta bele a ruhapénzt, elfogadjuk.
Talabér Zoltán:
Dr. Földvári Béla?
Dr. Földvári Béla:
A Közigazgatási Hivatali Dolgozók Országos Szakmai Tanácsa nevében elfogadom.
Talabér Zoltán:
És végül jómagam, a Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége
nevében nyilatkoznék, kilépve szerepkörömbõl, én is elfogadom.
Köszönöm. És akkor én úgy érzem, ha a napirendi ponttal végeztünk, az
egyebekre térnénk akkor át. Egyebek körében akkor Jenei úrnak megadnám
a szót.
Jenei Zoltán:
Köszönöm elnök úr! Három dologra szeretnék röviden kitérni, és én úgy
tudom, hogy kollégáim is egy-egy hozzájuk tartozó szakterületrõl az
elmúlt idõszakban felvetett kérdésekre szeretnének reagálni.
Az egyik, megjelent ma már, nyilvánosságra hozta a kormány, hogy a
különféle tárcákat mekkora összegben érinti a költségvetési elvonás.
Szeretném itt megerõsíteni, hogy ez a 6,7 milliárd forint összeg
megfelel a valóságnak. Ez az az összeg, amelyet az idei
költségvetésbõl, részben az intézményektõl, részben a fejezeti kezelési
elõirányzatokból nekünk megfelelõ elemzés alapján a zárolásra fel kell
ajánlani. Szeretném hangsúlyozni azt, hogy minden szándékunk, minden
törekvésünk arra irányult, hogy minél kisebb arányban sújtsa az
intézményeket ez a 6,7 milliárd. Próbáljuk a fejlesztéseket,
beszerzéseket úgy elhalasztani, átütemezni, hogy a mûködtetésben a
lehetõ legkisebb sérelem jelentkezzék. Ezen belül pedig, mint ahogy ez
a kormány határozat elõterjesztésében is szerepelt, az állomány
járandóságai, meglévõ javadalmazása nem sérülhet. Tehát úgy kell
javaslatot összeállítani intézményenként, illetve területenként, hogy
az semmilyen formában a már meglévõ juttatásokat nem sújthatja.
Ehhez kapcsolódik a költségvetés … valamennyi intézmény ma reggel
kapott egy írást arról, hogy miniszter asszony döntése értelmében
mekkora az az összeg, amely az általa felügyelt költségvetési
intézményt sújtja. Ide tartozik még, szintén nyilvánosságra került,
levélben rendelkeztünk róla, a jelenlegi állapotnak megfelelõen, a
három érintett költségvetési szervnek elõ kell teremtenie, és ez már
meg is történt, a vesztes ruhaper miatt kifizetésre kerülõ összeget.
Technikailag ez úgy néz ki, hogy az éves költségvetési elõirányzatokon
belül elõrehozási kérelemmel éltünk a Kincstár felé, és ezen az éves
költségvetésen belül a kifizetés megtörtént már. A mai nappal reményeim
szerint minden érintettnek a számlájára kerül. Lehet azon tanakodni,
hogy ez mennyire szerencsés döntés. Én többekkel beszéltem
munkavállalói oldalról, hogy mi volt az elmúlt néhány hetes, néhány
hónapos késedelemnek az oka. Folyamatosan azon dolgoztunk, hogy az 1,7
milliárd forint kerüljön a Belügyminisztérium számára többletként
biztosításra. Figyelembe véve a gazdaságban, a költségvetésben lévõ
változásokat, az elvonásokat két részletben, nem volt már esély a múlt
hét elején arra, hogy ezt a többletet megszerezzük most, a kifizetés
idõpontjában. Viszont mindenképp ezt már teljesíteni kellett, hiszen
így is folyamatosan késedelemben voltunk, nagyon rossz hangulatot
eredményezett az, hogy ez korábban nem történt meg. Tehát további, a
következõ néhány hónapban szervezett tárgyalásnak sok értelme nem volt.
Arra is ígéretünk van a pénzügyminiszter úr részérõl, hogy második
félévben térjünk vissza arra, hogy az érintett intézményeknél milyen
nehézséget okoz, hiszen erre forrással senki nem rendelkezik 2004-ben,
nézzük meg, hogy ennek milyen hatása van. Nyitva hagytuk a kérdést, a
lehetõséget, a tárgyalást arra, hogy ez valamilyen formában
kompenzálásra kerüljön számukra. Tehát ez valamikor majd a következõ
néhány hónapban fog megtörténni.
Említettem a ruházatot. Ha ellentétes vélemény vagy hír lenne, akkor
kérem szóljanak, én úgy tudom, hogy a kincstári fedezet megnyitásnak
köszönhetõen a miniszter asszony döntése alapján valamennyi érintettnek
a számlájára átutalásra került a pénz, köszönöm szépen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen, és akkor Bárdos Judit asszony, vagy megvárjuk a
munkáltatói oldal hozzászólásait? Akkor javasolnám, hogy várjuk meg a
munkáltatói oldalnak … Zsinka úr, tessék!
Zsinka András:
Kedves Kollégák, akkor néhány kérdésben én is szeretnék csatlakozni a Jenei úr által elmondottakhoz.
Egyik kérdés, a Bárdos Judit fõtitkár asszony a BRDSZ nevében
kezdeményezte a rekreációs szabadságra vonatkozóan, illetve a jubileumi
jutalom vonatkozásában egy ilyen kedvezõbb eljárás bevezetését a ktv.
módosítás keretében. Mint ismeretes, a köztisztviselõk jogállásáról
szóló 92. évi XXIII. törvény módosítása jelenleg napirenden van, az
Európai Unióhoz történõ csatlakozás, a tagállami mûködés miatt. Utaltak
itt pl. nemcsak magyar állampolgár lehet köztisztviselõ, vagy éppen a
nemzetközi szervezetekbe történõ önkéntes pályázat alapján történõ
bejutás, a foglalkoztatás feltételei, hogyan tovább a külszolgálat
befejezését követõen, stb. Tehát ennek keretében a fõtitkár asszony
által beterjesztett, így a rekreációs szabadság vonatkozásában az a
kedvezõbb javaslat, ami megfogalmazódott egy tárcaközi szakértõi
bizottság által kerül megítélésre, tehát döntést nem tudok most még
jelen pillanatban mondani. A Dudás Ferenc úr a tagja ennek a
bizottságnak, és inkább õ tudna erre komplexebben válaszolni.
A jubileumi jutalom vonatkozásában pedig arra irányult a kezdeményezés,
hogy a felmentés évében kerüljön kifizetésre a nyugdíjasok számára a
jubileumi jutalom. Ennek hatásvizsgálatát és finanszírozhatóságát is
vizsgáljuk a ktv. módosítása keretében. Ez lett volna az egyik
megjegyzésem.
A másik pedig a 13. illetményre vonatkozó szabályozásról csak egy rövid
gondolat: a költségvetési törvény a korábbi eljárási rendet a ktv-ben,
hszt-ben megváltoztatta. A törvény alapvetõen a kifizetés évében,
január 1-jén állományban lévõket preferálja, és errõl szól a jelenlegi
hatályos szabályozás. A Belügyminisztérium részérõl a szabályozás
pontosítására vonatkozó javaslatokat elkészítettük, és ez további
egyeztetési folyamatra most indult el az anyag, ennyit tudnék errõl
mondani.
A körmendi iskola megszüntetése vonatkozásában szintén annyit szeretnék
elmondani, hogy döntés még nincs. Ezt hangsúlyozottan aláhúznám. A
hatásvizsgálatok, a számítások folynak, és esetleg azt hiszem a
munkáltatói oldalon bevállalható, vagy felvállalható, hogy egy külön
BÉT ülés keretében errõl a kérdésrõl tárgyaljunk.
Talán az ORFK átszervezésérõl nem is igényli a szakszervezet, hogy
tájékoztassuk, egyetértek Bárdos Judit asszony fejbólintásával,
tekintettel arra, hogy fõtitkár asszony is, és a Pongó Géza fõtitkár úr
is ennek az átszervezési folyamatnak közvetlen részvevõje.
Talabér Zoltán:
Köszönöm Zsinka úr, van-e még a .. Tollár úrnak..
Tollár úr:
Nekem is jutott egy ilyen feladat. A BRDSZ részérõl miniszter
asszonyhoz eljutott egy kérés, az 1,2 szolgálati idõ szorzóval
kapcsolatban. Hivatkozva a 96. törvénynek arra a szakaszára, ami
gyakorlatilag a Vám- és Pénzügyõrségre vonatkoztatva meghatározza azt,
hogy a határterületen dolgozók részére ez az 1,2 szorzó van, és a
kérdés az, hogy ez miért nem terjedhet ki az ugyanazon a területen
dolgozó határõrökre? Tulajdonképpen ezzel kapcsolatban annyit
szeretnénk mondani, hogy a felvetés önmagában valóban jogos, hogy erre
valamilyen választ kell adni, ugyanakkor az a megoldási mód, hogy
változatlan formában azt a gyakorlatot emeljük át, tehát ez a különös
rész kerüljön átemelésre változatlanul a Belügyminisztériumra. Ez
nagyon sok egyéb olyan kérdést vet fel, ami gyakorlatilag nemcsak a
határõröknek a kérdését hozná elõtérbe, hiszen a Vám- és Pénzügyõrség
gyakorlatában ez a kérdés kiterjed a speciális …. esetében a nyomozó
hivataloknál szolgálatot teljesítõkre is. Tehát az már akkor felvetné
azt, ha így emelnénk át, hogy míg náluk generálisan ez a szabály
létezik, nálunk a nyomozóknak van nyomozó pótléka, ebben az esetben
bejönne, hogy ott még egy pótléknak a lehetõsége megjelenne.
Meglehetõsen bonyolult helyzetet teremtene.
Ugyanakkor továbbiakban felveti azt a kérdést is, hogy a Hszt-nek
jelenlegi formában ezen kívül is vannak speciális elõírásai, nemcsak a
Vám- és Pénzügyõrség, hanem a nemzetbiztonsági szolgálatok
tekintetében. Tehát a javaslatunk az ebben a kérdésben, hogy a Hszt-nek
a generális áttekintését tartanánk fontosnak abban az értelemben, hogy
ezeket az egyébként ilyen sokrétûen szabályozott dolgokat, és ezeket a
speciális kérdéseket leegyszerûsítve valamilyen egyértelmû szabályozás
mentén induljunk el. Elkerülendõ ezzel az, hogy további félreértések
induljanak be, és netalántán további pereknek nézzünk elébe azért, mert
csak egyszerûen átemelünk egy szabályt, ami egy teljesen más
gyakorlaton alapszik, mint ami a Belügyminisztériumban van. Tehát
egyelõre ezt tartanánk fontosnak, és azt gondolom, hogy erre a
késõbbiekben vissza tudunk térni, ha ez így per-pillanat elfogadható.
Talabér Zoltán:
Köszönöm, Szalai úr tessék parancsolni!
Szalai István:
Három rövid tájékoztatót. Az egyik, hogy körözés alatt van, illetve meg
fogják kapni a szakszervezetek a 21/1998. BM rendeletet. Csak tisztázni
szeretném, mert ez a Zala megyei perrel függ össze. Ebben a jelenlegi
rendeletben még az van benne, hogy 2002-ben is mennyit kell
visszatartani. A módosítás az arra vonatkozik, hogy a sor egyszerûen
törlõdik onnan, tehát nem lesz 2002-es visszatartás, ez a Zala megyei
pernek a következménye.
A másik, ugyanebben a rendeletben, hogy a hallgatóknál a társasági
egyenruhát kivesszük abból a körbõl, mint amivel el kell látni a
hallgatókat, ugye maga a feladat elvégzéséhez társasági egyenruha nem
kell, és ezért kerül ki. A másik ruhával kapcsolatban az utóbbi idõkben
több határõrségi panasz jelenik meg a téli egyenruhával kapcsolatban.
Én itt annyit szeretnék tájékoztatásul mondani, hogy ez a goraplex
anyag van mindenütt, egész Nyugat-Európában, azoknál hasonló éghajlati
viszonyokban vannak alkalmazva. Ez egy nagyon korszerû anyag, ez
csapatpróbázásra került, 100 %-ban pozitív visszajelzések voltak a
határõrök részérõl is. Folyamatos volt a minõség vizsgálata, tehát
részben a bevezetés elõtt egy svájci, illetve magyar cég mérte be, a
sorozatgyártásnál ismét egy minõségi tanúsítványt kapott a termék,
megint be lett vizsgálva, illetve most legutoljára, amikor a panaszok
elkezdtek jelentkezni, ismét volt egy vizsgálat, mindegyik
megerõsítette, hogy a kabáttal semmiféle gond nincsen. Tájékoztatásul
mondom, hogy ezt a hõtartó képességet 75 % fölött minõsítik kiválónak,
ez a kabát 80 % fölött van. A probléma döntõen két ágból ered. Az egyik
ez a szokásos, hogy ha valami visszatartott utánpótlási illetménybe
kerül, az vélt, valós érdekeket sérthet, és így részben ennek a
kifejezései lehetnek ezek az internetes megjelenések. A másik sajnos
egy gyakorlati kérdés, hogy a kabátok túlnyomó többségénél rosszul
mérte fel az állomány, rosszul adta meg a saját méretét, és 2-3 számmal
bõvebb kabátot rendelt, mint ami kell, és abban a pillanatban lent nem
zár rendesen a kabát, és ebbõl eredhet az, hogy hidegebbnek érzik.
Nevetséges, de ez van.
A harmadik téma a hévízi Park utcával kapcsolatban, ez már megjelent a
T-Ma újságban ezelõtt 1-2 hónappal vagy valamikor téma volt. A múlt év
közepén államtitkár úr négy lépcsõs feladatot határozott meg. Az
elõzmény az volt, hogy 10 éve ott áll üresen az ingatlan, nem
hasznosult, csak kiadás van rajta, ez tarthatatlan állapot a mai
költségvetési helyzetben is, de egyébként egy normális költségvetési
helyzetben is. A négy lépcsõbõl az elsõ az volt, hogy beruházásból
bõvíteni, maga a szanatóriumot, ez nem mûködõképes. Megvizsgáltuk, és
nincs rá fedezet. A második, az intézmények bevonásával, õ általuk
felajánlott férõhelyek vásárlásával megteremteni a forrást és úgy
megvalósítani a beruházást. Ezt is megkerestük, nemcsak belügyi
cégeket, hanem a Miniszterelnöki Hivataltól kezdve több külsõ céget is
megkerestünk ez ügyben, de eredménytelenül zárult. A közeljövõben
kiírásra kerül a bérleti konstrukciónak a kiírása, amennyiben erre
viszont nem jön eredmény, akkor utána értékesíteni kívánjuk az
ingatlant, nem lehet használni. Tehát nem igazán lehet ezzel javítani
az állomány rekreációs, stb. lehetõségeit. Köszönöm szépen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen, Korbuly úr jelezte még, hogy hozzá kíván szólni.
Korbuly András:
Köszönöm szépen a figyelmet. Szeretném a tisztelt fórumot tájékoztatni,
hogy a minisztérium vezetése a belügyi nyugdíjas társadalom megsegítése
érdekében elhatározta az idõsügyi tanács létrehozását, illetve annak
megalakítását, melynek fõ célja lenne, hogy a gondoskodási körbe
tartozó idõskorú személyek életkörülményeit befolyásoló intézkedéseket
közvetlenül tudja egyeztetni az érintettekkel, és elõzetesen. Az
idõsügyi tanács a belügyminiszter hatáskörébe tartozó idõsekkel
kapcsolatos feladatok ellátását segítõ, konzultatív, véleményezõ és
javaslattevõ tanácsadó testületként mûködne. Az elnöki tisztet az
alakulás napjától a politikai államtitkár úr látja el, a megalakuláshoz
a tagok személyére és számára a humánpolitikai helyettes államtitkár úr
az érdekképviseleti szervektõl is javaslatokat vár.
A szakszervezetektõl kéri a minisztérium vezetése, hogy támogassák a
majdan létrejövõ idõsügyi tanács tevékenységét, programjait. Egyúttal
felhívja az országos hatáskörû szervek vezetõit, hogy az
életkörülményeket alapvetõen és közvetlenül érintõ koncepciók
elõkészítése során tegyék lehetõvé a grémium véleményezési jogának a
gyakorlását. Köszönöm szépen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm Korbuly úr ismertetését, és akkor megadnám a szót Bárdos Judit asszonynak, és utána Pongó Géza úrnak.
Dr. Bárdos Judit:
Egyrészt helyettes államtitkár úr a ruházati költségtérítés
kifizetésével kapcsolatban köszönjük, hogy végre ez számlára került.
Ugyanakkor szeretném jegyzõkönyvbe mondani, de ezt én az OKF itt lévõ
képviselõivel is megbeszéltem, hogy mindazokat felül kell vizsgálni az
OKF-en, akiknek a társasági egyenruhát kötelezõen elõírták a megvételre
saját költségen. Erre ígéretet kaptunk már a BÉT ülésen, hogy ezek is
visszakapják ezt az összeget.
A másik, amit a Zsinka úr mondott: egyrészt nemcsak a Körmendi
Rendészeti Szakközépiskola bezárása van napirenden, hanem újabban
legjobb tudomásunk szerint a Soproni Rendészeti Szakközépiskola
bezárásáról is döntöttek, készült elõterjesztés. Több mint 380
közalkalmazottat, hivatásost és munkavállalót érint a munkajogi
szempontból ha a két iskolát bezárják. A kollégák jövõje teljesen
bizonytalan. A BRDSZ a döntés elõtt szeretne a tárgyalóasztal mellé
leülni, én gondolom a Független Rendõr Szakszervezettel, mert a két
szakszervezet érintett ebben a kérdésben. Tehát mindenképpen
ragaszkodunk hozzá.
A másik: szeretnénk határidõt kérni mind a szolgálati törvény
felülvizsgálatára, amit a Tollár úr említett, hiszen itt az 1,2-es
szorzó nemcsak a határõrség, vám- és pénzügyõrség tekintetében
kétséges, hanem kétséges a büntetés-végrehajtás és a rendõrségi
fogdaõrök tekintetében is. Hála istennek a rendõrségi fogdaõrökre
bevezették a kvázi veszélyes munkahely kategóriát, de míg a BV ezért
0,5 %-ot kap óránként, a rendõrségi fogdaõrök 2,1 %-ot 24 óránként.
Azért a kettõ között óriási a különbség, a feladat pedig 99,99 %-ban
azonos.
Ugyanakkor nem kaptunk tájékoztatást az idegenrendészeti központok
tekintetében a megvont és átalakított veszélyességi pótlékkal
kapcsolatban is fordultunk elõterjesztéssel, hiszen miniszterfüggõ
ennek a helyreállítása vagy nem helyreállítása.
Ruházati utánpótlási szabályzatnak ma volt a határideje egyébként, hogy
ezt véleményezzük, az a kérésem, hogy a mai naptól tekintsenek el, mert
vagy idehozzák a BÉT ülés elé legközelebb az egész ruházati
szabályzatot, hogy át tudjuk teljes mértékben tekinteni, vagy pedig ez
egy külön szakértõi konzultációt kell, hogy eredményezzen. Köszönöm
szépen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm, Pongó Géza úr!
Pongó Géza:
A Független Rendõr Szakszervezetnek is egy pár téma lenne az
egyebekben. Az elsõt én kezdeném, a többieket a kollégáim mondanák el.
Államtitkár úr említette már a visszatartott egyenruházati utánpótlási
pénz kifizetését, az 1,7 milliárdot. A Független Rendõr Szakszervezet,
és a társszakszervezetek nevében azt hiszem nyilatkozhatom, és itt a
munkavállalói fórum nevében is beszélhetek, akiket ez érint, hogy
örülünk ennek a döntésnek, hogy az állomány megkapja ezt az összeget.
Mi ezt szorgalmaztuk korábban is, még a decemberi BÉT-en is, hogy akár
várunk is vele, csak kapják meg az országos hatáskörû szervek, illetve
a Belügyminisztérium kormányzati tartalékból. Továbbra is azt kérjük,
hogy a kormányzat irányába folyjanak tárgyalások, kezdeményezések, hogy
akár az Országos Rendõr-fõkapitányság, akár a Határõrség Országos
Parancsnoksága ezt az összeget kapja meg, mert amúgy is szûkös a
költségvetése akár az ORFK-nak, de azt hiszem a Határõrség nevében is
beszélhetek. Mindenképpen szükség lenne erre a pénzre. A
munkavállalókat, ha közvetlenül nem is érinti, de közvetve mindenképpen
érinti, hogy az a pénz elvonásra kerül, mert máshonnan el kell vonni,
és ez a munkafeltételekre is valamilyen szinten kihat. Úgy hogy kérjük,
hogy ezt az 1,7 milliárd forintot kapják meg az országos hatáskörû
szervek kormányzati tartalék keretbõl. A kollégámnak átadnám a szót.
Köszönöm szépen.
Páli Tibor, FRSZ:
Megerõsítve a Bárdos Juditék által elmondott javaslatot: a
munkavállalói oldal nevében is javasoljuk a ruházati szabályzatnak BÉT
elé hozását, hiszen nem egyértelmû az általatok elmondott, ugyanis
nemcsak a hallgatói állományról, hanem a tiszthelyettesi állomány
alapellátmányból való kivételérõl szól ez a tervezet, amit úgy
gondolom, hogy meg kellene vitatnunk, hiszen egyéb konzekvenciái is
lehetnek ennek. Valamint nem egyértelmû az elõterjesztés, mert két adat
szerepel az elvonásról: az egyik egy 45.400 forint, az indoklási
részben pedig már 47.500 forint van említve.
Talabér Zoltán:
Köszönöm, és akkor van-e még a munkavállalói oldalnak? Kertész úr!
Kertész László HTFSZ:
Szintén csatlakoznék ehhez a ruhakérdéshez, és örülök, hogy Szalai úr
is körünkben van, hiszen tavaly májusban folytattunk egy elõkészítõ
tárgyalást nála, a tûzoltók korszerûbb ruházattal történõ ellátásának
tárgyában. Az volt a rendszeresítési folyamat, majd a miniszter asszony
rábólintott, viszont mai napig nem kaptunk sem tárgyalási ajánlatot,
sem pedig konkrét javaslatot arra, hogy milyen ütemben, milyen pénzbõl,
hogyan történjen az ellátás az önkormányzati tûzoltóságoknál, illetve a
katasztrófavédelemnél lévõ kollégák számára. Nem megnyugtató számunkra,
szeretnénk, ha a Belügyminisztérium ugyanúgy, mint a rendõrségnél és a
határõrség esetében – információim szerint 40 ezer forinttal éves
szinten /fõ támogatták a ruházati ellátást, - a tûzoltók is legalább
ilyen mértékben kapnának hozzájárulást a Belügyminisztérium részérõl.
Ezek azért okoznak problémát, mert jó néhány önkormányzati
parancsnokságon a szolgálati egyenruhaváltás folyamatban van már,
visszatartják a ruhapénzeket erre, nem szeretnénk újabb több száz peres
ügybe belemenni, mint ami a rendõröknél zajlott. Szeretnénk ezt
megelõzni, szeretnénk korrekt tárgyalást errõl, lehetõleg minél elõbb.
Talabér Zoltán:
Köszönöm Kertész úr, és akkor megadnám a szót Jenei úrnak.
Jenei Zoltán:
Önkormányzati tûzoltó ruházati reformjával, beszerzésével kapcsolatban
Szalai úr lehet, hogy friss információkkal bír. Azt én messze
támogatom, hogy legyenek errõl most már tényleg konkrét tárgyalások,
elõre bocsátva azt, hogy elég nehezen tudom elképzelni mai körülmények
között, hogy a Belügyminisztérium önkormányzati tûzoltók új ruha
beszerzéséhez idén pénzügyi támogatást tudna nyújtani, de ez a
tárgyalások során azt hiszem pontosítható. Nem akarom nagyon ismételni,
tehát még egyszer: ruházati költségtérítések vesztes ruhaper pénzügyi
fedezete ügyében folyamatosan tárgyalunk. Nem tudom mennyire publikus,
mennyire tudnak róla, a kormányzati tartalék a költségvetési törvényben
31 milliárd forint volt, ez most az elvonásokkal egyidejûleg 7
milliárddal csökkent. Tehát a tárgyalási pozíciónk inkább nehezedik, de
ettõl még, ha az év közben a mûködésnél tapasztalható hiányok ezt
alátámasztják, és a mostani számok alapján erre valóban szükség lesz,
azt hiszem lesz esélyünk, legalább részben kompenzálni költségvetési
többletbõl, vagy akár ingatlan értékesítésbõl a két érintett intézmény
számára ezt a pénzügyi kiesést. Tehát folynak a tárgyalások.
A Hszt. felülvizsgálata, illetve ennek a határideje, én azt javaslom,
hogy erre délután térjünk vissza. Tehát minden érintett itt lesz,
beszéljünk ennek a tartalmáról, elemeirõl, és tûzzünk ki magunknak egy
határidõt, amikor ez végrehajtható.
OKF társasági ruha ügyben: én is várom akkor a gazdasági vezetõtõl,
hogy ez az elemzés záródjon le, hogy néz ki ez jogilag, tartalmát
tekintve mennyire volt ez kötelezõ elrendelés, megvolt ennek az írásos
formája, és van-e olyan érintetti kör, akinek hasonló módon ezt a
kompenzációt visszamenõleg meg kell ejteni.
Oktatási terület, illetve Körmend ügye: a kabinet tegnap tárgyalta az
oktatás jövõképét, fejlesztési elképzelését. Szó nincs arról, hogy
végleges döntés született volna. Ezt most tényleg nyugodt
lelkiismerettel merem mondani. Különféle változatban született anyag
arról, hogy a folyamatosan csökkenõ képzési igényt hogyan lehet
hatékonyabban ellátni a háttérbõl. Valószínûnek látszik, hogy a mostani
oktatási rendszer nem tartható fenn. Azon egyszerû oknál fogva, hogy
évrõl-évre folyamatosan csökken az iskolai kibocsátási igény a
rendõrségnél is, és a határõrségnél is. Nem lehet folyamatosan, kvázi
ráfizetéssel mûködõ iskolákat fenntartani, ha erre nincsen belsõ igény,
és úgy tûnik, merthogy nem egy évrõl van szó, úgy tûnik, hogy ez az
igény a következõ 5-6 évben sem fog jelentkezni, fiatal az állomány,
kevesebben mennek el nyugdíjba, stb. – errõl már beszélgettünk ebben a
körben. Tehát nem arról van szó, hogy most születne egy döntés
mindenféle részletvizsgálat nélkül, hogy 1-2-3-4, akárhány iskola
bezárásra kerül, hanem ha látjuk a pontos oktatási igényt, és amire én
valóban korábban ígéretet tettem, be tudjuk mutatni iskolánként, meg is
vannak már a táblázatok, éves költsége egy-egy iskolának mennyi, hányan
dolgoznak ott, stb. mekkora összeget fordít rá a költségvetés,
amennyiben ezek megvannak, akkor lehet arról dönteni, hogy bezárásra
sor kerül vagy nem. Én azt elfogadom, és nem is hiszem, hogy bármilyen
akadálya lenne, hogy a végleges döntés elõtt akár BÉT ülés keretében,
vagy a két érintett szakszervezettel a részletekrõl tárgyaljunk, és
jussunk valahogy közös nevezõre a végén.
Hévízi Park utcai épülethez csak annyi kiegészítést még, hogy magunkra
nézve továbbra is kötelezõnek tartom, amennyiben az értékesítés fog
megtörténni, akkor a bevétel az egészségügyi szektoron belül marad,
tehát nem tervezzük, legalább az innen származó bevételt normál
mûködtetés finanszírozására.
És még egy kérdés, amit az elõbb elfelejtettem mondani. Kaptam a
BRDSZ-tõl egy levelet, ami egy kicsit talán nehezen volt érthetõ,
valószínûleg bennem van a hiba, hogy az 500 millió forint tavalyi
összeg kifizetésénél, akik december 1-jével, vagy a kifizetés körüli
idõpontban áthelyezésre kerültek, azok miért nem érintettek benne? Én
azt javaslom, hogy ilyen konkrét esetet beszéljünk akkor végig akár mi
ketten közösen, mert az én fogalmaim szerint valamelyikben részesülnie
kell. Tehát ha a kifizetés idõpontjában központi szervnél, vagy
területi szervnél dolgozott, akkor a ráesõ összeget meg kellett kapnia,
amennyiben áthelyezésre került menetközben, vagy december 1-gyel, vagy
január 1-gyel egy helyi szervhez, akkor pedig az illetmény
kiegészítésben kellett részesülnie. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy
mind a két juttatás számára biztosításra kerüljön, de azzal sem értek
egyet, hogy egyik sem. Tehát valamelyikben részesülnie kellett. Ha
december 1-jével egy kapitányságra átkerült, akár kérésére, akár
áthelyezés, akár bármilyen formában, akkor december 1-jével tavalyi
állapotnak megfelelõen illetménykiegészítést kapnia kellett. Az én
szempontomból teljesen logikus az, hogy akkor a december hónapban
kifizetésre kerülõ egyszeri teljesítmény elismerésben viszont nem. De
ha van néhány olyan konkrét ügye, hogy tudjuk, hogy országosan kiket,
milyen formában érint, akár hátrányosan is ez a rendszer, akkor
beszéljük meg, és találjuk ki ennek a rendezési módját. Köszönöm szépen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm, és akkor Szalai úrnak adom a szót, gondolom tûzoltók, korszerû ruha..
Szalai István:
Csak egy mondatot szeretnék, ott le fogunk ülni, tehát arra most hadd
ne mondjak ennél többet. Viszont a 21-essel kapcsolatban az lenne a
kérésem, hadd mondjak el 3 mondatot, ha ez elfogadható, akkor hadd
menjen ez a rendelet, ha nem, akkor természetesen ott is leülünk.
Tehát azt látni kell a háttérbõl, hogy a társasági egyenruha nem kell
az állománynak a feladata ellátásához. Látni kell, hogy ezt az
utánpótlási 1,7 milliárdot rá kellett terhelni a szervekre. Tehát ha a
társasági most benne marad, akkor azt jelenti, a szervek elkezdhetnek
gondolkodni, hogy milyen további takarékossági intézkedésekkel teremtik
elõ annak a fedezetét, hogy társasági ruhával felöltöztessék az
állományt, milyen újabb elvonást, visszatartást kezdeményezzenek annak
érdekében, hogy a következõ ütemben a társaságit is az állomány
ruházati utánpótlási illetményben lehessen látni. A javaslat az, hogy
ha ebbõl a rendszerbõl most kivesszük a társaságit, akkor utána minden
további nélkül be lehet majd hozni, hogy ez egy ilyen természetbeni
ellátásként munkaruha jelleggel, vagy valahogy visszakerüljön az
állományhoz, hogy ha ezt az adott szervezet szükségesnek érzi a feladat
ellátáshoz. Tehát tudni kell, hogy van egy gyakorló, télije, nyárija,
most jönne a társasági, nem biztos, hogy ezen az úton kellene a
társaságival ellátni, ezért akarjuk kivenni. Tehát én úgy gondolom,
hogy ez az állomány érdekeit is szolgálja. Köszönöm szépen.
Jenei Zoltán:
Hadd tegyek ehhez annyi kiegészítést, hogy miután úgy tûnik mind a két
oldalt meghallgatva, hogy a szövegszerû megfogalmazás tartalma nem
teljesen egyértelmû, én mégiscsak azt kérem Szalai úrtól, hogy néhány
napon belül legyen egy szakértõi egyeztetés, amelyen ugyanúgy mint
tavaly, ha egyezség van a szövegben a tartalommal, akkor nem szükséges
a BÉT ülés, amennyiben pedig továbbra is vita van, vagy olyan súlyú a
nézetkülönbség, akkor hozzuk a BÉT elé. De akkor ezt néhány napon belül
szerintem meg lehet tenni.
Dr. Bárdos Judit:
Államtitkár úr, nem azért, de itt fõleg a rendõrségi kollégákat érinti,
rossz az értelmezés. Az volt, hogy az elmúlt évben, aki a területi,
vagy központi szervnél szolgálati viszonyban állt, az nem kapott
béremelkedést, annak egyszeri 500 millióból jutott bruttó húszon
valahányezer forint. A területi szerveknél és a központi szerveknél a
kollégák illetménykiegészítést eddig is kaptak, tehát ez nem egy új
ellátás a részükre. Ez nem gyarapította, vagy csökkentette a
jövedelmüket. Igen ám, de közben történtek átszervezések, és nem önként
és dalolva, hanem az átszervezés során, akiket ez érintett,
október-novemberben lekerültek a helyi szervekhez. Ezek a kollégák
ebbõl a pénzbõl azért nem kaptak, mert a belügyminiszteri utasítás úgy
szólt, hogy aki december 1-jén állományban volt a területi vagy a
központi szervnél, az kaphatott. Önök akkor erre ígéretet tettek, hogy
ezt felülvizsgálják. 100-150 embernél nem több a rendszerben, aki
érintett ebben a kérdésben, de annak se legyen keserû a szája íze, hogy
azért, mert õt átszervezés címén lehelyezték, még ezt a nettó 13 ezer
forintot sem kapja meg.
Talabér Zoltán:
Válaszolásra akkor Jenei úr..
Jenei Zoltán:
Anélkül, hogy nagyon húznánk vele az idõt, ha valaki október 1-jével
átkerült egy helyi szervhez, akkor október 1-jével neki helyi
illetménykiegészítés már volt. Tehát néhány hónapon keresztül
valamekkora összegben részesült. Nem tudom megmondani azt, hogy ez
több, mint amit december hónapban a teljesítmény elismerésbõl kapott
volna vagy nem, .. Én azt javasolom, hogy ezt Tollár úr szervezésében
ezt meg fogjuk nézni, hány embert, milyen formában, mekkora jövedelem
csökkenés vagy jövedelem elmaradás sújtott, és utána rendelkezünk a
kompenzációról.
Talabér Zoltán:
Köszönöm. Elfogadja Bárdos Judit asszony?
Dr. Bárdos Judit:
Igen.
Talabér Zoltán:
Rendben van, akkor úgy értelmezem, hogy ha a BÉT ülés indítványozása
tekintetében elõször szakértõi és csak annak függvényében, ha ott nem
sikerül döntést hozni, akkor lesz BÉT-en a ruházati szabályzat. Van-e
egyéb kérdés? Kertész úr!
Kertész úr:
Nekem lenne még egy. Levéllel fordultunk miniszter asszonyhoz, illetve
Zsinka úrral tavaly október óta folyamatosan levelezésben állunk.
Szakszervezetünket érintõ munkaidõ kedvezmény összevonásról beszélek.
Országos szakszervezet vagyunk, meghaladjuk a 2600 fõt, ez a keletkezõ
munkaidõ kedvezménynek az 50 %-a, ha országosan összevonásra kerülne,
10 fõ rendelkezési állományba helyezését tenné lehetõvé. Jelenleg ez
nem megoldott, hiszen a Hszt úgy fogalmaz, hogy az egy munkáltatónál
keletkezett munkaidõ kedvezmény összevonható. Sajnos a tûzoltóságok –
egy kivétellel, a fõvárosiak kivételével – nem ezer fõs létszámokról
beszélnek, tehát nem tudjuk a függetlenítést végrehajtani. Ez nagyon
nagy problémát okoz a szakszervezetünk mûködésében. Ebben kértük már
többször a belügyi vezetés segítségét, hogy ne kelljen 58 tûzoltó
parancsnokkal külön-külön letárgyalnunk ennek az összevonásnak a
lehetõségét. Az OKF részérõl olyan tájékoztatást kaptam, hogy ha a
pénzt mögé tudjuk tenni a státuszoknak, akkor az OKF a rendelkezési
állományú státuszokat megoldaná. Erre szeretnénk sürgõsen, mielõbb
választ kapni, hogy milyen módon tudjuk ezt megoldani, hiszen ez
hosszú-hosszú évek óta problémát okoz. Köszönöm.
Talabér Zoltán:
A felvetéssel kapcsolatban Zsinka úr jelezte, hogy választ kíván adni, megadom a szót.
Zsinka András:
Nagy újdonságokat ne várjatok tõlem, hogy eltérjek attól a választól,
amit az írásos megkeresésre adtam. Tehát az OKF-tõl kapott tájékoztatás
szerint a megfelelõ jogszabályi háttér biztosítása mellett biztosítja a
szakszervezeteknek a megállapodásnak megfelelõen a munkaidõ
kedvezményt, a mûködési feltételeket, stb. az OKF biztosít a
szakszervezet számára. Az egy speciális helyzet, hogy az önkormányzati
tûzoltóságok olyan sajátos helyzetben vannak, hogy az illetékes
parancsnokokkal meg kell egyezni. Tehát a szakszervezet vezetõsége
vegye fel a kapcsolatot a parancsnokokkal, és igényelni kell a
törvényben elõírt munkaidõ kedvezményt, amennyiben õk erre
hajlandóságot biztosítanak. Esetleg azt megfontolásra javasolnám, hogy
az önkormányzati vonalunkon megpróbálunk még valami lépést tenni, de a
jelenlegi szabályozási helyzetben én a korábbi válaszomat tudom csak
megismételni. Köszönöm szépen.
Talabér Zoltán:
Köszönöm, elfogadható a válasz?
Kertész úr:
A választ elfogadhatónak tartom, csak pontosan a jogi szabályozásban
úgy gondoljuk, hogy talán a Belügyminisztérium tudna lépni, és ne a
szakszervezet javasoljon Hszt módosítást. Úgy gondolom nem a mi
feladatunk lenne ez, hogy lobbizzunk a parlamentben a különbözõ
pártoknál, hiszen egyedi esetnek látszik, ugyanakkor viszont az
egészségügyben, az oktatásban szintén több száz munkavállalónál üzemelõ
szakszervezetek meg tudják oldani, igaz, õk nem a Hszt alá tartoznak.
Köszönöm.
Talabér Zoltán:
Köszönöm. Lezárhatjuk ezzel a kérdést? Jó, köszönöm szépen. Van-e még
valamilyen fel nem vetett és meg nem válaszolt kérdés? Én úgy látom,
hogy minden olyan felvetett kérdés, ami.. Igen, Bárdos Judit asszony!
Dr. Bárdos Judit:
Elnézést, a közalkalmazottak részére a kiküldetési 110 Ft. Tehát még
jelenleg a Belügyminisztériumban 110 Ft él napidíjként a
közalkalmazotti körre. Valamilyen módon nem lehetne ezt legalább egy
köztisztviselõi vagy egy szolgálati viszonyban álló mértékére
felemelni? Ez megalázó ez a 110 forint, már egy kilo kenyeret sem
feltételez, én már nem dohányzom, de messze nincs egy doboz cigaretta,
egy liter tej, egy kilo kenyér, még egy metró jegyet sem lehet 110
forintért venni! Ma néztem kitéve a metróban egy átszállójegy 120
forintba kerül. Akkor mit lehet a 110 forintos napidíjjal tenni?
Talabér Zoltán:
Reflektálni kíván a..
Válasz:
Nem tudom, hogy kell-e erre bármit reflektálni, az elsõ napirendi
pontot nem kellene újra megnyitni, hogy ezt a növekményt mondjuk minek
a terhére lehetne finanszírozni. Nem tudom, hogy ez mennyire súlyos
probléma, nem tudom hány embert érint. Nagyon szívesen következõ
alkalommal visszatérek rá.
Talabér Zoltán:
Köszönöm szépen. Úgy érzem, hogy megnyugtatóan le lehet zárni az
egyebek napirendet, és még egyszer megköszönném a két nem tárgyalt
napirendre a Szalai úr felkészülését, majd egy következendõ alkalomra
sikerül akkor megoldani. Megköszönöm az aktivitást mindkét oldalnak.
Délután ugyanitt találkozunk. Bezárnám az ülést, viszontlátásra!
|