Kezdölap arrow FTSZ arrow Dokumentumok arrow Olcsóbb Államot!
Olcsóbb Államot!
2007. June 11.
( Ördög László írása )
 
 Így fogalmazták meg a közvetlen célt a politikusok tavaly. Hiszen érthetõ is a dolog, ismerjük az érveket: államháztartási hiány, államadósság, kereskedelmi mérleg romlása, cserearány változások. Tehát nincs olyan kassza, mely ne lenne hiányos. Ezért nagy szükség van a megszorításokra.  
Ez teljesen rendben van, így teszünk a háztartásokban is, ha túlköltekezünk. Az persze természetes (legalább is a háztartásoknál), hogy megnézzük, ki hibázott? Rendre ki is derülnek az okok, mondjuk a családfõ pipihusira költ, vagy a mama naponta jár a kozmetikushoz, netán az ötödik bunda már nem kellett volna.  Ilyenkor a gyógymód egyszerû: visszafogjuk a kiadásokat, leginkább azon a területen, ahol a felesleges pazarlás tapasztalható. Már ha van eszünk. 
 
Image 
Így tesznek az emberek normális esetben. MONDOM, NORMÁLIS ESETBEN! Persze az emberek, már ha normálisak, nem négy évben gondolkodnak. Ugyanis ha négy év múlva új családfõt választunk, attól még az adósság megmarad. AZT KI KELL FIZETNI! No de kinek?

Ez a valódi kérdés! Mert ha a családfõ költ sokat, akkor nem igazán az a jó, ha a „zsebpénzét” emeljük fel, mint mostanában a minisztereknek. Hiszen ha a gazdálkodás nem jól megy, akkor a felelõs személye nem kérdéses: az a hibás, aki a pénzt elosztja. Még az is lehet, hogy nem arra költ, amire kellene. Akkor viszont nem máson kell „leverni”. Például a számlákat ki kell fizetni, mert a szolgáltatást igénybe vettük. Az sem okos megoldás, ha Pató Pál úrra hivatkozunk: „ej, ráérünk arra még”. Bármely irányból vizsgáljuk is a kérdést, ez esetben takarékoskodni kell. Márpedig az egész családnak.

Ilyen „család” az Ország is. Bizony, ennek a családnak takarékoskodni kell, mert túlköltöttük magunkat. Itt nincs vita, ez ténykérdés. (Valóban?) Azonban az, hogy e „családban” kire vonatkozik a takarékoskodás, ki fizeti meg a pazarlást, még tisztázásra szorul. Mert egyfelõl tisztázni kell, ki fizet, másfelõl azt is, hogy ki a felelõs. Mert talán annak a nadrágszíját kell nézegetni, aki valójában pazarol. Ugyanis az egész család kerül MIATTA tarthatatlan helyzetbe.

E nagy „család” felépítését kell elsõsorban most megvizsgálni. Kezdjük az elején: van a „bérrabszolga”, az adófizetõ, aki végsõ soron az egész költségvetés, a bevétel elõállítója. Másfelõl van az a réteg, amelyik nem állít elõ értéket, csupán elosztja a bevételt. Eme improduktív réteg neve: kormány, végsõ soron maga a Parlament, mert a költségvetést õk szavazzák meg, tehát õk döntik el, hogy mit és hogyan kell kifizetni. El is mondják sok esetben, hogy ez nem egyszerû és nagyon felelõsségteljes munka. No de mi történik, ha hibáznak? Velük semmi, talán a méheknél van egy ilyen réteg, hogyan is hívják? De nem, nem jó példa, mert ha a boly elpusztul, akkor õk is. Tehát õk is felelnek. De akikrõl írok, azok nem. Sõt, még meg is emelik a mézjárandóságot.
 
Az adófizetõ, a bérrabszolga feladata egyszerû: fizetni kell, mert különben… Ezek után csak egy esetben fontos: a következõ választáson. Így volt ez régebben is: a rabszolga felépítette a piramist, de csak a Fáraó nevére emlékeznek. Meg persze ujjonghatott, ha új Fáraó vette át a hatalmat. Ha a Fáraó rosszul gazdálkodott, a rabszolga kevesebb élelmet kapott. Ez ma sincs másként, habár állítólag modern korban élünk. Meg persze az is igaz, hogy ha a Fáraó elvesztett egy háborút, akkor õ is megszenvedte az ügyet. No ez ma nincs így. Szenvedni csak a bérrabszolga kiváltsága. Ilyen a modernkor.

A „család” másik szereplõje a „családfõ”, nevezhetjük kormánynak, vagy akár Parlamentnek. Deficites helyzetben a nagy, komoly felelõsségre hivatkoznak, mit gyenge vállaikon erejüket kizsákmányolva viselnek. Fizetésüket, költségtérítésüket, végkielégítésüket tekintve, szinte látjuk a rokkantosítás folyamatát: oly nagyon kizsákmányolták magukat, hogy már semmire nem alkalmasak. Szegény, megtört áldozatok. Annyira megtörtek, hogy fizetni mi fizetünk. Mi, akik a bevételt elõállítjuk.
 
Foglalkozzunk e család összetételével, arányaival is. Itt, nálunk a családfõ intézménye túl nagy. Sok a rokon, nagybácsi, anyós. Túl sokan vannak döntési helyzetben. Sokan kapják a családfõt vitathatóan megilletõ apanázst. Azért vitatható, mert alkalmatlanságuk eredményeként egyre rosszabbul élünk, egyre többet fizetünk, kevesebbet kapunk. Pedig a teljesítményük után ítélve lassan már inkább nekik kellene befizetni.
 
Persze az igazsághoz híven le kell szögezni: van olyan dolog, amiben élen járunk. Például alig vitatható, hogy Európában mi fizetjük a bevételbõl a legtöbb közterhet. No de legalább kevesebbet kapunk érte. S a legfontosabb: Európában vezetünk az egy fõre jutó parlamenti képviselõk számában!
 
Ennek tényleg nézzetek utána, mert az adatok megdöbbentõek. Világelsõk vagyunk! Igaz, csak ebben, de azért ez is valami! Persze, ami a gazdálkodást illeti, hát… Mások jobban állnak. De miért? Azt hiszem, rájöttem: nálunk túl alacsony a dolgozók aránya, de magas a … kiké is?
 
No hát tegyük olcsóbbá az Állam mûködését. Most már mindenhol megszorítások vannak, tehát a további tennivaló egyszerû: most a Parlament létszámát kell csökkenteni! Csökkentsük a „családfõ” kiadásait, küldjük el az anyóst és társait. Ekkora Országhoz miért kellene ennyi képviselõ? Meg azért az sem tisztázott, hogy kinek az érdekeit képviselik? Ha azt mondanám: legyen a Parlament létszáma, teszem azt százhatvan fõ, akkor túlbecsülném a feladatokat, az eredményeket, a létjogosultságot. 
Megszorítások? Most már õk jönnek! Ott kell megszorítani, ahol pazarolnak!

Így kell helyreállítani a pénzügy egyensúlyt. Az feleljen, aki a gondokat elõidézte! 

Ördög László 
FTSZ 
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 12:38
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75