Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Olcsóbb Államot!
Olcsóbb Államot!
2007. June 11.
( Ördög László írása )
 
 Így fogalmazták meg a közvetlen célt a politikusok tavaly. Hiszen érthető is a dolog, ismerjük az érveket: államháztartási hiány, államadósság, kereskedelmi mérleg romlása, cserearány változások. Tehát nincs olyan kassza, mely ne lenne hiányos. Ezért nagy szükség van a megszorításokra.  
Ez teljesen rendben van, így teszünk a háztartásokban is, ha túlköltekezünk. Az persze természetes (legalább is a háztartásoknál), hogy megnézzük, ki hibázott? Rendre ki is derülnek az okok, mondjuk a családfő pipihusira költ, vagy a mama naponta jár a kozmetikushoz, netán az ötödik bunda már nem kellett volna.  Ilyenkor a gyógymód egyszerű: visszafogjuk a kiadásokat, leginkább azon a területen, ahol a felesleges pazarlás tapasztalható. Már ha van eszünk. 
 
Image 
Így tesznek az emberek normális esetben. MONDOM, NORMÁLIS ESETBEN! Persze az emberek, már ha normálisak, nem négy évben gondolkodnak. Ugyanis ha négy év múlva új családfőt választunk, attól még az adósság megmarad. AZT KI KELL FIZETNI! No de kinek?

Ez a valódi kérdés! Mert ha a családfő költ sokat, akkor nem igazán az a jó, ha a „zsebpénzét” emeljük fel, mint mostanában a minisztereknek. Hiszen ha a gazdálkodás nem jól megy, akkor a felelős személye nem kérdéses: az a hibás, aki a pénzt elosztja. Még az is lehet, hogy nem arra költ, amire kellene. Akkor viszont nem máson kell „leverni”. Például a számlákat ki kell fizetni, mert a szolgáltatást igénybe vettük. Az sem okos megoldás, ha Pató Pál úrra hivatkozunk: „ej, ráérünk arra még”. Bármely irányból vizsgáljuk is a kérdést, ez esetben takarékoskodni kell. Márpedig az egész családnak.

Ilyen „család” az Ország is. Bizony, ennek a családnak takarékoskodni kell, mert túlköltöttük magunkat. Itt nincs vita, ez ténykérdés. (Valóban?) Azonban az, hogy e „családban” kire vonatkozik a takarékoskodás, ki fizeti meg a pazarlást, még tisztázásra szorul. Mert egyfelől tisztázni kell, ki fizet, másfelől azt is, hogy ki a felelős. Mert talán annak a nadrágszíját kell nézegetni, aki valójában pazarol. Ugyanis az egész család kerül MIATTA tarthatatlan helyzetbe.

E nagy „család” felépítését kell elsősorban most megvizsgálni. Kezdjük az elején: van a „bérrabszolga”, az adófizető, aki végső soron az egész költségvetés, a bevétel előállítója. Másfelől van az a réteg, amelyik nem állít elő értéket, csupán elosztja a bevételt. Eme improduktív réteg neve: kormány, végső soron maga a Parlament, mert a költségvetést ők szavazzák meg, tehát ők döntik el, hogy mit és hogyan kell kifizetni. El is mondják sok esetben, hogy ez nem egyszerű és nagyon felelősségteljes munka. No de mi történik, ha hibáznak? Velük semmi, talán a méheknél van egy ilyen réteg, hogyan is hívják? De nem, nem jó példa, mert ha a boly elpusztul, akkor ők is. Tehát ők is felelnek. De akikről írok, azok nem. Sőt, még meg is emelik a mézjárandóságot.
 
Az adófizető, a bérrabszolga feladata egyszerű: fizetni kell, mert különben… Ezek után csak egy esetben fontos: a következő választáson. Így volt ez régebben is: a rabszolga felépítette a piramist, de csak a Fáraó nevére emlékeznek. Meg persze ujjonghatott, ha új Fáraó vette át a hatalmat. Ha a Fáraó rosszul gazdálkodott, a rabszolga kevesebb élelmet kapott. Ez ma sincs másként, habár állítólag modern korban élünk. Meg persze az is igaz, hogy ha a Fáraó elvesztett egy háborút, akkor ő is megszenvedte az ügyet. No ez ma nincs így. Szenvedni csak a bérrabszolga kiváltsága. Ilyen a modernkor.

A „család” másik szereplője a „családfő”, nevezhetjük kormánynak, vagy akár Parlamentnek. Deficites helyzetben a nagy, komoly felelősségre hivatkoznak, mit gyenge vállaikon erejüket kizsákmányolva viselnek. Fizetésüket, költségtérítésüket, végkielégítésüket tekintve, szinte látjuk a rokkantosítás folyamatát: oly nagyon kizsákmányolták magukat, hogy már semmire nem alkalmasak. Szegény, megtört áldozatok. Annyira megtörtek, hogy fizetni mi fizetünk. Mi, akik a bevételt előállítjuk.
 
Foglalkozzunk e család összetételével, arányaival is. Itt, nálunk a családfő intézménye túl nagy. Sok a rokon, nagybácsi, anyós. Túl sokan vannak döntési helyzetben. Sokan kapják a családfőt vitathatóan megillető apanázst. Azért vitatható, mert alkalmatlanságuk eredményeként egyre rosszabbul élünk, egyre többet fizetünk, kevesebbet kapunk. Pedig a teljesítményük után ítélve lassan már inkább nekik kellene befizetni.
 
Persze az igazsághoz híven le kell szögezni: van olyan dolog, amiben élen járunk. Például alig vitatható, hogy Európában mi fizetjük a bevételből a legtöbb közterhet. No de legalább kevesebbet kapunk érte. S a legfontosabb: Európában vezetünk az egy főre jutó parlamenti képviselők számában!
 
Ennek tényleg nézzetek utána, mert az adatok megdöbbentőek. Világelsők vagyunk! Igaz, csak ebben, de azért ez is valami! Persze, ami a gazdálkodást illeti, hát… Mások jobban állnak. De miért? Azt hiszem, rájöttem: nálunk túl alacsony a dolgozók aránya, de magas a … kiké is?
 
No hát tegyük olcsóbbá az Állam működését. Most már mindenhol megszorítások vannak, tehát a további tennivaló egyszerű: most a Parlament létszámát kell csökkenteni! Csökkentsük a „családfő” kiadásait, küldjük el az anyóst és társait. Ekkora Országhoz miért kellene ennyi képviselő? Meg azért az sem tisztázott, hogy kinek az érdekeit képviselik? Ha azt mondanám: legyen a Parlament létszáma, teszem azt százhatvan fő, akkor túlbecsülném a feladatokat, az eredményeket, a létjogosultságot. 
Megszorítások? Most már ők jönnek! Ott kell megszorítani, ahol pazarolnak!

Így kell helyreállítani a pénzügy egyensúlyt. Az feleljen, aki a gondokat előidézte! 

Ördög László 
FTSZ 
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 00:57
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1135
Linkek: 75