BELÜGYI ÉRDEKEGYEZTETÕ TANÁCS
Szám: 12-21/19/2003.
J E G Y Z Õ K Ö N Y V
A Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács 2003. december 12-én
megtartott ülésérõl
Pál Tibor úr, politikai államtitkár, levezetõ elnök:
Üdvözlöm a jelenlévõket. Mielõtt a napirendek tárgyalására térünk,
elõtte akarok két dolgot. Egyszer a levezetõ elnököléssel kapcsolatban,
én nem emlékszem, hogy a múltkor ki volt, a levezetõ elnök. Kérdezem,
hogy kíván-e a munkavállalói oldal levezetõ elnököt adni? Úgy látom,
nem kíván, akkor ezennel magamra vállalom, mint a munkaadói oldal, a
levezetõ elnöki szerepet. Akkor ez eldõlt, köszönöm szépen. 4
napirendet javasoltunk a mai BÉT ülésre. Kérdezem, hogy a 4 napirenddel
és a 4 napirend sorrendjével egyetértenek-e a jelenlévõk? Akkor
kérdezem, hogy van-e módosító javaslat?
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Államtitkár Úr, szeretném javasolni, hogy a 2. napirendi pontot vegyük
az elsõ helyre, tekintettel arra, hogy amennyiben ebben egyezségre
jutunk, hogy a kollegáimnak még a mai nap folyamán sürgõs teendõi
lennének. Épp azért, hogy az összegnek az átcsoportosítása az
elõirányzatnak a rendezése, hogy a számfejtés mielõbb megindulhasson.
Ezért javaslom, hogy az legyen az elsõ.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Én azt javaslom, hogy a második legyen az elsõ, a harmadik legyen a
második, az elsõ legyen a harmadik, és a negyedik legyen a negyedik
Sikerült követni vagy elmondjam mégegyszer, hogy 2., 3., 1., 4. ez a
sorrend. Elfogadható ez a sorrend? Köszönöm szépen, akkor ezen
sorrendek alapján menjünk végig. Úgy látom, hogy akkor mindenki
elfogadta. Akkor az elsõ napirendi pont a területi szerveknél
foglalkoztatott hivatásos állomány egyszeri juttatása, ez az a bizonyos
500 millió forint, ugye, mindannyian tudjuk, hogy mirõl van szó. Akkor
ebben gyorsan kéne döntenünk, hogy gyorsan tudjunk intézkedni a pénz
kiutalásával kapcsolatban. Jenei úrnak megadom a szót. Parancsoljon.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Elnök Úr. Nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni. Korábbi
vállalásunknak, az egyezségnek megfelelõen kerül sor egy egyszeri
juttatás kifizetésére, ami az írásos anyaghoz képest pontosítás, az a
Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság Központi Irányító állományában lévõ
szervezeti egységet érinti, tekintettel arra, hogy õk is a Megállapodás
aláírói voltak, szeretném javasolni, hogy az érintetti kört bõvítsük ki
velük. Ez azt jelenti, hogy az érintett létszámra esõ összeg
személyenként körülbelül 200 forint bruttó összeggel csökkenne, viszont
abban a szervezeti egységben dolgozók is ugyanúgy részesülnének az
egyszeri elismerésbõl. Az jó hír, hogy a Kormánydöntést követõen, ma
már minden technikai akadály elhárult az összeg kifizetése elõl és
azért is szeretném kérni, hogy gyorsan legyen ebben egyezség, mert
hétfõi, keddi nap folyamán az átutalásra már a pénzügyi szervek
tudnának intézkedni, egyébként minden egyéb részlet az írásos anyagban
szerepel. Köszönöm szépen.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Kérdés van-e? Nincs. Kérdés? Parancsoljon.
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Igen egy kérdés lenne. Az összegérõl, mert itt 29 000 forintos összeg
szerepel, - itt a nem tudom hányadik oldal - ez itt fel vannak a
szervek sorolva, itt, pedig az egy fõre esõ 37,9 ezer, hogy ez
pontosan, hogyha lehetne?
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Az egy fõre jutó bruttó összeg 28 700 forint lett volna eredetileg, ha
a Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság 200, körülbelül 200 fõjét, nem vesszük
figyelembe. Amennyiben õket is az érintteti körbe emeljük, akkor 28 500
forintra csökken a szétosztható keret személyenként bruttóban.
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Annyi kiegészítést, mert ez probléma volt. Úgy tûnik, hogy a táblázat
nem volt egyértelmû. Ami oldalt van sor az a milliót jelenti, hogy
mennyi a bruttó összeg az alsó sor, legalul, ott van a 28 700, a 28,7
meg a 9,2, tehát ott legalul, tehát arról szól a 29 000, ami ott oldalt
néztél az elõbb, az a bruttó összeg, az millióban van, amennyit az a
szerv kap erre a történetre. Csak ez máshol is probléma volt, hogy…
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Észrevétel van e az elõterjesztéssel kapcsolatban? Nincs! Észrevétel és javaslat együtt. Parancsoljon.
Talabér Zoltán úr, elnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Köszönöm szépen Elnök Úr. A katasztrófavédelem részérõl szeretném
javasolni, hogyha lehetne az elosztás elveire vonatkozóan, hogy ebbe a
mai napi jegyzõkönyvbe bekerülhetne, hogy az elosztás elveit a helyi
érdekegyeztetés keretén belül lehessen még rendezni. Ha erre mód lenne,
akkor nálunk egy más metodika szerint tudnánk elosztani a pénzt.
Köszönöm.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Más kérdés, vagy más észrevétel van-e? Tessék.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Pontosan szeretném tudni, hogy ebbe a 28 200 forintba, vagy 500
forintba, mi szerepel, tehát mit jelent az, hogy a bruttó 28 200 forint?
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Más? Nincs. Jó, akkor van egy kérdés, amire vissza kell térni, és akkor
van egy észrevétel, ami ugye, bizonyos értelemben egy módosító
javaslat. Ennek a technikai részét meg kell majd nézni, hogy
megoldható-e. Parancsoljon.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A 28.500 forint körüli tétel, ugyanolyan bruttó kereset, mint bármilyen
más havonta rendszeresen fizetett összeg, tehát ebben nincsen benn a
munkaadókat terhelõ járulék, hanem, amit általában a mi saját havi
kereseti igazolásunkon is látunk, amibõl természetesen adólevonás is
meg fog történni. Tehát ez nem a nettó a dolgozó kezéhez kerülõ összeg.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Ismételten arra szeretnék választ kérni, megkértem Önt már, Államtitkár
Úr, hogy nézzenek utána, hogy miután ez nem tartalmazza a munkáltatókat
terhelõ adót és járulékot, hogy ez a 28 ezer akárhányszáz forint,
egyszeri vásárlási utalványban kifizethetõ-e? Mondom ezt azért, mert
legjobb tudomásom szerint a rendõrség egyes szervei és más belügyi
szervek karácsony elõtt - úgynevezett pulykapénz gyanánt - egyszeri
vásárlási utalványokat adnak 20 és 50 000 forintig terjedõ
terjedelemben. Ez nettó érték, ez azt jelenti, hogy ezután a munkáltató
kifizeti a 40%-os, mondjuk adót, forrásadót, a 20 valahány %-os másik
járulékot és nettó vásárlási összeget kap a munkavállaló. Én így
gondoltam ezt.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Megnéztük ezt a lehetõséget, sajnos jelenleg hatályos adótörvények erre
nem nyújtanak megoldást. Én mind a két érintett megyei fõkapitánysággal
konzultáltam, nincs náluk ilyen gyakorlat. Az igaz, hogy karácsony
elõtt adnak át csomagokat, de ez nem éri el azt az értékhatárt, amirõl
itt szó van. Tollár úr el tudja mondani a részleteit, ráadásul a
Kormány-határozat sem errõl szól. De Tollár úr elfogja mondani az
adókörnyezetet.
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Tényleg megvizsgáltuk ezt a kérdést, tehát, ahogy elhangzott a kérdés,
hogy 50 ezer forint értékig adómentesen lehet a dolgozónak juttatni,
ilyen nincsen az adótörvényben. Az adótörvény 1-es melléklete arra ad
lehetõséget, hogy adómentesen a dolgozónak egy évben két alkalommal 5
ezer forintig lehet ajándékot adni, egy kivételt tesz, amikor 12 000
forint ez az összeg, ez a nyugdíjba vonulás. Nincsen más lehetõség,
amikor ez a megoldás lenne. Ugye, az pedig, hogy mi vegyünk
ajándékutalványt az 500 000 forint bruttó értékéig, és egyébként egyéb
helyrõl vállaljuk föl annak az adóvonzatát, ami egyébként a
természetbeni juttatás adóvonzata, az azt jelenti, hogy még 400 millió
forintot elõ kellene teremteni ahhoz, hogy valóban ez a kérdés
megvalósítható legyen, hiszen a természetbeni juttatás adózása az
lényegesen rosszabb, mert ott 44% adóval, plusz a járulékkal kell
számolni, tehát ott 76% a munkáltatót terhelõ adóteher, ugye szemben a
33%-kal, akkor hogyha, meg egyébként, meg ahogy a dolgozót érinti.
Tehát, itt ez csak evvel a módszerrel lehetne, ami még ezt nem teszi
technikailag lehetõvé, hogy ilyen értékhatárban csak nyílt
közbeszerzési eljárással lehetne vásárolni bármilyen ajándék utalványt,
ennek az átfutási ideje, több hónap, tehát ez technikailag nem
lebonyolítható, mert, ha még szétbontom intézményekre, akkor is
meghaladja mindenütt a nyílt közbeszerzési eljárási kötelezettséget
ebben az esetben. Tehát, vagy egyben, vagy külön és ott a legrövidebb
idõ és három hónap, tehát, ezt technikailag nem tudjuk kezelni. Jogi
környezetében, pedig nincsen olyan jogszabály, ami ezt az 50 000
forintos adómentest lehetõvé tenné.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Még egy felvetés volt, az elosztás elveirõl történõ egyeztetés.
Amennyiben ez nem azzal jár, hogy az egy fõre jutó egységes kifizetés
alapelvét befolyásolja és amennyiben 24 órán belül megtehetõ, akkor
lehet én semmilyen akadályt nem látok, viszont arra azért figyelemmel
kell lenni, hogy a következõ 10 napban a pénzügyi szerveknél valamilyen
hihetetlen leterheltség lesz. Tehát, ezért szeretném kérni, hogy
amennyiben ilyen igény van – gondolom, hogy ez talán a törtévben nálunk
szolgálatot teljesítõkre, vagy fegyelmi eljárás alatt állókra terjedhet
ki – amennyiben ezt mondom, 24 órán belül ezt meg lehet tenni, akkor én
elfogadom, de tovább ne húzódjon, különben el fogunk csúszni a
határidõvel.
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Hozzá szeretném tenni, hogy kimegy, a tájékoztató már kiment, tehát a
gazdálkodó szervek tudják már, hogy a számfejtõ programban 16-án 24
óráig lehet dolgozni, mert utána indul a bérszámfejtésnek, tehát a
fizetésnek a számfejtése. Na most, ez azt jelenti, hogy legkésõbb a
keddi nap folyamán egyértelmûen benne kell lennie a rendszerben annak
az összegnek amirõl beszélünk, különben a kifizetést nem fogjuk tudni
teljesíteni.
Talabér Zoltán úr, elnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Köszönöm. Ez érthetõ, úgyhogy akkor kiterjeszthetõ esetleg a, mert ugye
a területi és központi szervek állományára vonatkozik a BÉT
Megállapodáson belül és csak a hivatásos tisztekre, hogy akkor
kiterjeszthetõ ez esetleg a közalkalmazotti állományra is így, ennek
megfelelõen? Tehát a helyi megállapodás?
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Én úgy értelmezem, hogy nem, de kérdezem a Jenei urat is, ugye, itt mi
abban állapodtunk meg az év elején, hogy a hivatásos állomány számára a
területi szerveknél ezt az összeget, - területi és központi szerveknél,
igen így van – biztosítjuk, és én úgy tudom, hogy a közalkalmazottak,
tisztviselõk esetében helyi szerveknél, pedig volt más megoldás, erre
majd a 3. napirendnél visszatérünk.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Így igaz Elnök Úr, így van.
Talabér Zoltán úr, elnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Én annyiban szeretnék hivatkozni egy másik megállapodásra, ami ugye a
Kormánnyal történt, hogy ott van egy olyan, hogy az 1-es pont utolsó
mondatában elhangzik egy olyan megállapítás, hogy a kompenzáció a
részesíthetõk köre nem korlátozódik a reálbér csökkenéssel érintett
létszámra. Ez érthetõ-e ilyen módon? Evidens-e ebben az irányban?
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Ugye az a Megállapodás, ami most elõkerült, ez gondolom az FRDÉSZ és a
Kormány között kötött Megállapodás. Itt, amirõl mi beszélünk, az az a
Megállapodás, amit a belügyminiszter asszony és a jelenlévõ
szakszervezetek írtak alá, amit mi minden szakszervezetre értünk. Nem
szeretném ezt a vitát felnyitni, tehát minden szakszervezetre értjük,
még akkor is, ha nem írták alá, de errõl a Megállapodásról van szó,
ennek volt a része az 500 millió forint, ez emelõdött be abba a
bizonyos Megállapodásba, amibõl idéztél és az én értelmezésem szerint
és amire mi szerzõdtünk az év elején, az 500 millió forint volt és ezen
rendezõi elvek alapján, ami most a szétosztásra javaslatot teszünk és
ebben az egységet próbáljuk létrehozni. Én azt gondolom, hogy ne
keverjünk ebbe bele, hiszen ott ugye másokról is van szó, a honvédség
és az egyéb állományokról, de ott egy más Megállapodás van, annak a
Megállapodásnak ez az 500 millió forint és az erre vonatkozó rendezõi
elvek részét képezik és az én értelmezésem szerint ez nem nyitható.
Talabér Zoltán úr, elnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Köszönöm, megértettem. Az volt a feladatom, hogy tisztázzam.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Én úgy érzékelem, hogy nincs más kérdés és észrevétel és az arcokból is
azt látom, hogy akkor elfogadható az a javaslat, amit elõterjesztettük.
Jól látom, hogy mindenki számára elfogadható? Jó. Köszönöm szépen,
akkor az elsõ napirendi ponton túl vagyunk, és akkor most arra kérem a
kollégáimat, hogy kezdjék el a pénz szétosztását, bár sok ilyen
napirendünk lenne még.
Ennek azért szerintem nyugodtan örülhetünk. A 2. napirendi pont a
hármas napirendi pont, ami szintén pénzrõl szól és arról, hogy, hogyan
fogjuk rendezni a ruhapénzzel kapcsolatos viszonyunkat. Parancsoljon.
Jenei úr.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm szépen. Egy évek óta húzódó folyamat kerül az utolsó
szakaszába, és az elmúlt napokban, az elmúlt hetekben több olyan fórum
volt, ahol egyeztetéseket folytattunk annak érdekében, hogy mindenki
számára világos legyen a Belügyminisztérium álláspontja a Zala megyei
ruházati per sorsát illetõen. Szeretném most is alátámasztani,
hangsúlyozni azt, hogy a korábbi állásfoglalásnak megfelelõen a
Belügyminisztérium vezetése precedens értékûnek tekinti a végzést, amit
a Legfelsõbb Bíróság remélhetõen nagyon gyorsan, hamarosan el fog
hozzánk juttatni, én még hivatalosan nem kaptam meg, bár egy példányt
már volt szerencsém olvasni, az alapján a Zala megyei jogerõs ítéletet
a Legfelsõbb Bíróság is elfogadta, a Zala megyei Rendõr-fõkapitányság,
illetve a Belügyminisztérium kérelmét pedig elutasította. Ennek
megfelelõen megkezdõdtek az elõkészületek arra, hogy pontosan fel
tudjuk mérni, hogy mekkora az érintett állomány, a kamatteher mivel jár
a Belügyminisztérium számára. A jelenlegi becslések szerint közel 25
000 ember számára kell 1,7 milliárd forintot kifizetni. Mint ahogy az
korábban is elhangzott már és aki a belügyi szervek költségvetését
ismeri, mindenképp tisztában van azzal, hogy ezt sem a rendõrség, sem a
határõrség, sem a katasztrófavédelem nem tudja kigazdálkodni, a BM
pedig sajnálatos módon nem rendelkezik akkora tartalékkal, hogy ezt az
átcsoportosítást végre tudja hajtani. Ebbõl következõen kéréssel
fordultunk a Pénzügyminisztériumhoz, hogy a lehetõ leggyorsabban,
amennyiben lehet még ebben az évben a Belügyminisztérium érintett
szervei számára csoportosítson át többletforrást, illetve az évközben
zárolt összeget szabadítsa fel ennek az összegnek az erejéig, hogy meg
lehessen oldani az érintettek számára a kifizetést. Sajnos viszont
menet közben olyan események történtek a magyar gazdaságpolitikában,
ami elsodorta minden egyes próbálkozásunkat és azt a hivatalos
tájékoztatást kaptuk, hogy ebben az évben ekkora többletforrást a
Belügyminisztérium számára nem tud a Kormány biztosítani. Elfogadták
azt, hogy ez sem a jövõ évi költségvetésünkben, sem az ideiben nem áll
rendelkezésre, tisztában van a Pénzügyminisztérium is azzal, hogy ehhez
forrást kell biztosítani, de ezt csak abban az esetben tudja megtenni,
ha már megnyitásra kerül a jövõ évi költségvetés január havi
elõirányzata. Készül egy Kormány-határozat tervezet, ami megteremti a
jogalapját annak, hogy ez a pénz a belügyi szervek számára
átcsoportosítható legyen, nem tartom kizártnak, hogy ehhez némi belsõ
átcsoportosítás is lesz, de reményeink szerint ez nem az érintett
szervek mûködési költségvetése terhére és most azt az álláspontot
képviseljük, hogy a teljes összeg kerüljön kormányzati tartalékba, vagy
valamilyen más forrásból számunkra átcsoportosításra. Amennyiben ez
lebonyolódik, akkor tisztában léve azzal, hogy ez a kamatterhet is
emeli, reményeink szerint január hónapban az érintettek számára az
összeg kifizetésre kerülhet. Egyébként elfogadjuk elõkészületek
megvannak, remélhetõleg addigra megérkezik a Legfelsõbb Bíróság végzése
is és ezt követõen fogunk felkészülni a kifizetésre. Köszönöm szépen.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Van-e kérdése valakinek?
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Elég nehezen fogom elmondani, amit elmondok, de ez elég negatív jellegû
visszhangot fog kiváltani a mintegy, 50 000 hivatásos állomány körében,
még hogyha az érintettek a 26 000-et, 26 000 kollégát érint is.
Tudniillik a Belügyminiszter honlapján, a fórumban, Tollár úr tollából
jelent meg tegnapi válasz, miszerint a jövõ héten kifizeti a
Belügyminisztérium az elmaradt és megítélt ruhapénzt, ezért én
tisztelettel arra kérem, hát most már a miniszter asszonyt fogom arra
kérni, hogyha és amennyiben nem fizetnek, akkor szíveskedjen mind a
rendõrségi intranetes hálózatra fölmenni, mind a Belügyminisztérium
honlapjára fölmenni, az OKF honlapjára fölmenni és miniszteri
nyilatkozatot adni, hogy kérem szépen, mi mindent megpróbáltunk, de a
Pénzügyminisztérium nem nyitja meg erre a forrást, és ezért
elõreláthatóan csak január 30-ig, vagy február 35-ig kerül ez
kifizetésre. Ezt a döntést és ennek a kommunikálását a
Belügyminisztérium vezetésének kell vállalni és nem, pedig a
szakszervezetekre bízni, hogy, hogyan fogják kommunikálni. Itt minden
kolléga arra várt, hogy karácsony elõtt legalább ezt a pénzt megkapja,
mert én ugyan nem mondtam véleményt az elsõ napirendi ponthoz, de az
azért eléggé vicces, hogy 28 000 valahány száz forinttal kompenzáljuk
az állománynak, az érintett állománynak a reálbércsökkenését. Úgyhogy
én tisztelettel arra kérem, és sajnos lehet, hogy még a T-MA újságba be
tudom tenni, már, pedig nyomdában van, de mindezt a miniszter
asszonynak kell kommunikálni az állomány irányába.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Más észrevétel? Parancsoljon.
Kertész László úr, elnök-ügyvivõ, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Nekem ennek a ruházati illetmény visszatartás kapcsán az lenne a
kérdésem, hogy a tûzoltóknál, az önkormányzati tûzoltóknál, ugye több,
mint három évvel el vagyunk maradva a korszerûsítéssel. Jelenleg folyik
a rendszeresítési eljárása az újfajta ruhának, úgy tervezték, hogy
2004-tõl kezdõdne meg az állomány ellátása, ez jó néhány helyen már
most problémát okoz, az új felszerelõket nem tudják kellõ ruházattal
ellátni, nincs már raktáron a régi, hogy jövõ évben a
Belügyminisztérium ennek a Legfelsõbb Bírósági döntésnek a tükrében
tervezi-e a tûzoltók számára ezt a ruházati korszerûsítési programot
elindítani, vagy újabb éveket kell még várnunk? Ezt azért jó lenne
tisztázni. Köszönöm.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Jó, erre is adunk választ, de azért azt gondolom, hogy a kettõ nem függ
össze, de persze a kérdés az jogos, csak nem ehhez, nem közvetlen ehhez
a napirendhez tartozik, de majd rögtön kerül rá válasz is. Más van-e?
Nincs.
Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, Pénzügyminisztérium:
Elnézést Államtitkár Úr, csak a jegyzõkönyv kedvéért szeretném azt
mondani, hogy a Pénzügyminisztérium nem tud forrást nyitni a Kormány
döntése nélkül, de ezt csak pontosítani szeretném, hogy a
Pénzügyminisztériumnak ilyen joga nincsen. Köszönöm.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Én nem olvastam a Tollár úrnak a nyilatkozatát a BM honlapján, de
tekintettel arra, hogy az elmúlt hetekben én több alkalommal
nyilatkoztam arról, hogy a Belügyminisztérium vezetésének szándéka,
hogy ez az összeg karácsonyig kifizetésre kerüljön, ezért azt hiszem,
hogy úgy korrekt, hogyha ez a javítás, ez a pontosítás a nevemben meg
fog történni. Én ezt még a mai nap folyamán meg fogom oldani, ami
bemutatja a valós helyzetet, nyilatkozik arról, hogy a végzést
precedens értékûnek tekintjük és felkészülünk a kifizetésére,
mindenkinél megvolt a szándék arra, mindenki részérõl egyetértés volt
abban, nem hiszem, hogy ennek a jogosságát, a hátterét, az indokait
kellene hosszasan sorolni, hogy ezt az összeget karácsony elõtt nagyon
jó lenne odaadni az állománynak. Egyszerûen képtelenség volt a mai
körülmények között erre forrást találni, erre Kormány-határozatot
megszerezni. Tehát ez volt az egésznek a története, mindannyian
szerettük volna kifizetni, nem fért bele az idõbe és nem sikerült hozzá
megfelelõ forrást találni, ezért nem született Kormány-határozat, s
ezért született az a kényszerû egyezség, hogy a kifizetés át fog
húzódni a jövõ évre, úgyhogy ennek a korrekciója meg fog történni rövid
idõn belül. Önkormányzati tûzoltóság ruházati ellátásáról én úgy tudom,
hogy hónapok óta zajlik már ennek az elõkészülete, valóban a Legfelsõbb
Bírósági végzéssel nincsen szoros összefüggésben és nem is hiszem, hogy
annak tartalmát bármilyen formában figyelembe kellene venni, de hogy
jövõ évben hogyan lehet az önkormányzati szervekkel közösen a ruházat
tartalmáról, beszerzésérõl, forrásáról valami döntést elõkészíteni,
ehhez nekem néhány hét, néhány hónap türelmi idõ kellene. Azt meg fogom
nézni, hogy az ellátásban van-e bármilyen probléma, az érintett
állomány nem szenvedhet amiatt, hogy egyébként egy ruházati reform
elõkészítés alatt áll, addig a meglévõ ruházat ellátását biztosítani
kell, de erre én egy vizsgálatot fogok kérni a kollegáimtól, és utána
tájékoztatlak közvetlenül. Köszönöm szépen.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Igen?
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Én nem tudom, az OKF-en megtörtént-e annak a felülvizsgálata, hogy az
Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság megyei szerveinél a társasági
öltözetet vetették meg a kollégákkal, nem is a téli és nem is a nyári
egyenruhát, hanem igazából sok megyei igazgatóság kötelezte a társasági
öltözet megvételére, most ezek a kollégák ugyanúgy számítanak ennek a
60 000 forintnak a megkapására, mint mindenki más, aki egyenruha
vételére kötelezett volt.
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Én azt szeretném mondani, hogy nagyon hibásnak érzem magam és magunkat
is akkor, amikor aláírtuk az 500 milliós Megállapodást, ez nettó 14-15
000 forintot jelent. Gondoljuk végig egy tiszt esetében, mennyi volt az
idén az infláció és milyen arányban áll ezzel a 15 000 forinttal a havi
ezer forintos kompenzáció, de nyilvánvalóan hibásak vagyunk, mert nem
voltunk képesek felmérni, hogy ez messze nem fedez gyakorlatilag
semmit. A probléma, ezt el kell ismernünk, a probléma azonban ott van,
pontosan a ruhapénz kapcsán, hogy már mindenki tudomásul vette, hogy ez
a kompenzáció, ez a 13-14 000 forint, attól függ, mert hát a 40%-os
adókulccsal mûködik a dolog, hogy ennyi lesz és igazából a másik
oldalról ezzel a ruhapénzzel kap valamifajta kompenzációt. Úgyhogy
borzasztó rossz lesz a hangulat, nagyon kellemetlenül rossz lesz, én
csak ennyit szerettem volna jelezni. Köszönöm.
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Ez már egy másik napirendi pont, tehát ezen már túl vagyunk, de…
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést én azért jeleztem, mert gyakorlatilag a kettõ összefügg és
azért függ össze, mert vártak egy összeget és akkor a tizenvalahány
ezer forinttal nem foglalkoznak, ha megkapják a ruhapénzt, errõl szól a
dolog. Sokkal kevésbé, de ha csak ezt fogják megkapni és a ruhapénzt
meg majd januárban, mint eddig a 13. havit, akkor ez nagyon kellemetlen
hangulatot fog szülni, ezért mertem visszamenni ebbe az ügybe.
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Semmi probléma, nem ezért mondtam, csak egy mondatot és akkor én már
ehhez nem is kívánnék szólni. Helyettes Államtitkár Úrnak március
hónapban, mikor az az ominózus BÉT tárgyalás volt, megkérdeztem, hogy
körülbelül mennyi lenne egy fõre a Megállapodás alapján az 500 millió.
Akkor említetted, hogy körülbelül bruttó 30 000 forint, tehát akkor
elhangzott ez a szám és a Független Rendõr Szakszervezet ezért nem írta
alá a Megállapodást, mert már akkor láttuk, hogy ez kevés lesz, de ezt
mindenki hallhatta, de ez már tényleg másik napirendi pont. Ehhez a
napirendi ponthoz egy szót hadd szóljak az egyenruházati pénz
kifizetésével. Megértjük a minisztérium helyzetét, illetve a
törekvéseket, hogy karácsonyig ki lett volna fizetve ez az összeg, én a
nyilatkozatból azt olvastam ki, hogy feltételes módban fogalmaztál,
tehát, nem az, hogy ki lesz fizetve, ezt mi tudomásul tudjuk venni a
januári kifizetést is, bár jobb lett volna hamarabb, de hát jobb
késõbb, mint soha, tehát ezzel egyet tudunk érteni. Ugyan elhangzott,
de akkor a véleményemet ezzel kapcsolatosan hadd mondjam el,
mindenképpen a Független Rendõr Szakszervezet azt szeretné, hogy ez egy
külön forrást terheljen, tehát ne az Országos Rendõr-fõkapitányság
kasszáját, vagy a megyei fõkapitányságok kasszáját terhelje, hanem ez
egy különálló kormányzati pénzbõl menjen, mert így is szûkös a
fõkapitányságoknak a gazdasági lehetõsége és ezért célszerû, hogy ne
még õket terhelni ezzel, hogy inkább késõbb legyen kifizetve, de
mindenképpen egy kormányzati tartalék terhén, vagy bármilyen címszóval
egy külön költségvetési forrásból. Köszönöm szépen.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Jegyzõkönyv számára. Sajnálatos módon a BRDSZ nem tudja tudomásul venni
a munkáltatónak azt a nyilatkozatát, hogy 2003-ban a ruházati
költségtérítés elmaradt része nem kerül kifizetésre és ennek mindenféle
ódiumát a minisztériumra illetve a Kormányra terheli. Nagyon negatív
visszhangja lesz és ebbe a negatív visszhangban nem kívánunk
résztvenni.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Nem hiszem, hogy nagyon sokat kell még reagálni az elhangzottakra,
hangulati elemzést én elfogadom, de talán mindenki elfogadja azt a
teremben, hogy a Belügyminisztérium vezetésének is épp ez volt a
szándéka, hogy javítsa a hangulati körülményeket és pozitív üzeneteket
tartalmazó döntést legyen képes hozni és mindenki számára, minden
érintett számára az összeg kifizetésre kerüljön. Valóban igaz, mi is
úgy gondolkodunk, tervezzük, hogy a teljes összeg többletforrásból áll
majd rendelkezésünkre, gondolom, hogy ennek a kérdésnek a rendezése
valamikor január hónapban meg fog történni, de minekünk is ez a célunk,
érezzük azt, hogy a jövõ évi költségvetési elõirányzatból nehéz lenne
elõteremteni ennek az összegnek akár a töredékét is. Elhangzott, azt
hiszem abban egyetértésünk van.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Az én olvasatomban ez nem errõl szól, hanem az 500
millió forintról szól és az 500 millió forintban ma megegyeztünk.
Egyébként, ha meg mégis arról szólt volna, akkor a dátumot látva ez
11-én volt és akkor ez még így volt, magam tárgyaltam 17-én a
Kormányülésen, ugye arra készítettünk egy anyagot, tehát pontosan ez a
szándék volt, na most a Kormány-jegyzõkönyvet elõ lehet venni és látni,
hogy valóban az volt a minisztérium vezetésének a szándéka, hogy még
ebben az évben kifizetésre kerüljön. Pont úgy, ahogy mondod Géza, hogy
világos legyen, hogy ne a mi pénzünk terhére, hanem ezt olyan módon
szeretnénk elõteremteni, hogy a tartalék terhére, vagy más
átcsoportosítással. Ez nem sikerült ebben az évben, amit én persze
nagyon sajnálok, ezt itt õszintén bevallom, hogy nagyon sajnálom, én is
szerettem volna, hogy ez még idén kifizetésre kerüljön és ebben lehet,
hogy a minisztérium vezetésének a nyilvánosság felé kell vállalnia
szerepet, ezt végig fogjuk gondolni, de azért ebbe hadd kérjek egy kis
segítséget, hogy nem a jelenlegi minisztériumi vezetésének…
(kazettafordítás)
…Ezért azt gondolom, hogy ezt jó hogyha tisztázzuk itt egymás között és
szerintem ez fontos elem. Az is fontos elem, amit mindvégig mondtunk,
és amit most megerõsítettünk, hogy szándékunkban áll ezt az összeget
minél elõbb kifizetni és azt gondolom, hogy azért ez is egy másfajta
hozzáállás, hiszen jelezzük, hogy igen elfogadtuk és ezt minél hamarabb
ki fogjuk fizetni. Ha megengedik egy kicsit, most akkor mondanék néhány
dolgot. Szeretném megerõsíteni, hogy azért abban kérek egy kis
együttmûködést, hogy mindenki számára világos legyen, hogy az a
kötelezettség, ami a mostani tárca vezetését terheli azért, az nem
ennek a tárcának, nem a mostani tárca vezetésének a felelõssége, hiszen
mindannyian együtt tárgyaltuk végig az idei ruhapénz visszatartásával
kapcsolatos megállapodást, és az ugye már másképp történt. Más ezzel
kapcsolatban? Nem szeretném én sokáig irritálni, és azért mondom,
hogyha még valakinek van, de hogyha… Tessék.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Van ennek egy kompenzálási lehetõsége, hogy ne érezze ennek annyira
hiányát az állomány ennek a 60 000 forintnak az érintettek körében.
Ugye most szétválik még a 13. havi ruhapénznek, vagy illetménynek a
fizetése. Elméletileg január 2-val kifizethetõ lenne a hivatásos
állomány és a közalkalmazottak részére a 13. havi illetmény, hiszen a
kifizetési határidõ január 15., ez a maximum. A köztisztviselõknek ebbe
az évbe kell megkapni a 13. havit, mert jogszabály így rendelkezik.
“Nóta-bene” mi történik akkor, ha karácsony elõtt az összbelügyi
munkavállalók megkapják a 13. havi illetményt.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Akkor csoda lenne. Ennek egyetlenegy oka van, tehát legutolsó határidõt
jelöli a törvény, valóban a köztisztviselõk számára idén kifizetésre
kerül, de ez azt feltételezné, hogy mondjuk 24 órán belül a
Pénzügyminisztérium és a Kincstár áldását adja arra, hogy jövõ évi
költségvetésünk terhére ezt az összeget elõrehozzuk, mert a jelenlegi
költségvetési forrásaink ezt nem teszik lehetõvé. Erre viszont, hogy
egy ilyen döntés szülessen, én semmi esélyt nem látok most. Tehát
sajnos azzal kell megbarátkozni, hogy a január 1-jével megnyitásra
kerülõ és a jövõ évi költségvetésben szereplõ keret terhére kerül a két
állománycsoportnak kifizetésre a 13. havi.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Én azt hiszem, hogy már ideje lenne a mindenkori belügyminiszternek
bemutatni, hogy az érdekérvényesítõ képessége azért kicsit jobb, mint
az elõdjeinek a Kormányban. Tudniillik a mindenkori belügyminiszter
volt az, aki hátrább vonult egy kormányzati tárgyaláson és azt mondta,
hogy elégítsenek mindenkinek a követelését elõbb ki és majd mi utána
jövünk a sorban. Na most, azért itt 60 000 munkavállaló dolgozik a
közigazgatásban és 60 000 munkavállaló elvárja azt a saját
miniszterétõl, hogy egyszer végre a rendszerváltás óta legyen õ az elsõ
belügyminiszter, aki a munkavállalók érdekeit képviseli, mert itt azt
látjuk csak, hogy mindenkinek az érdeke elõbbrevaló, elõbbrevaló az
önkormányzatoknak, elõbbrevaló – kérem szépen- a mezõgazdaságnak,
mindenkinek, csak éppen nekünk nem és ez majd a 4. pontban vissza fog
köszönni, hogy mit várunk mi el a mindenkori belügyminisztertõl, adott
esetben most ezt várjuk el. Az egyik oldalán nem tud pluszt adni a
Kormányzati tartalékból, akkor a jogos járandóságot fizesse ki két
héttel elõbb, mert nem fogunk tudni ajándékot venni, tessék megérteni,
nem lesz mibõl karácsonyt csinálni, ez egy öt napos ünnep, utána van
egy négy napos szilveszter és a kilenc napon keresztül az állomány nagy
része otthon lesz és adott esetben semmi mást nem fog csinálni, mint
csak szidalmazza az elöljáróit magában.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet a belügyminiszter
érdekérvényesítõ képességére leszûkíteni, arról nem is beszélve, hogy a
belügyminiszternek, mint a Kormány tagjának, olyan szempontokat is
figyelembe kell vennie, ami túlnyúlik a tárca érdekein. Az, hogy egy
szervezeti egységnél dolgozó közalkalmazottaknak és hivatásosoknak egy
eseti felhatalmazással ilyen költségvetési forrás elõrehozás legyen, én
ennek egyszerûen nem látom a realitását, és ráadásul az
államháztartásnak van egy rendje, amit mindenkinek kötelessége
betartani és fõleg a mai körülmények között a pénzügyminiszter vészesen
figyel arra, hogy ez az egyébként is labilis egyensúly fennmaradhasson.
Tehát azon túlmenõen, hogy érdekérvényesítõ képességet, ki-ki úgy
minõsíti, ahogy jónak látja, van egy olyan pénzügyi helyzet, van egy
olyan törvényû közeg és van egy olyan év végi állapot, ami egyszerûen
nem teszi lehetõvé azt, hogy akár egy ilyen kérelem megfogalmazódjék.
Tehát ezek miatt nem látom én annak esélyét, hogy ilyen kérelemmel
forduljunk a Pénzügyminisztériumhoz, ráadásul, hogy az elmúlt néhány
hónap költségvetési tárgyalásaira, vitáira és a belügyi szerveket
érintõ többletforrásokra visszaemlékszem és néhány újságcikket is
visszaidézek magamban, inkább úgy hangzottak el vélemények, hogy a
Parlamenti vitának a nyertesei a belügyi szervek voltak, nem azt
mondom, hogy ezzel tökéletes, vagy nagyon rózsás lenne a jövõ évi
költségvetésünk, de akár a rendõrség számára nyújtott 3.5 milliárd
forintot a legutolsó körben, illetve azt megelõzõen a 18 milliárd
forintos többlet elõirányzat a kormányzati javaslathoz képest,
mindenképp arányait tekintve a belügy számára adta a legnagyobb
többletet. Köszönöm szépen.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Muszáj elmondanom. Tegnapi bejelentéssel a hivatásos állománynak
mintegy 30%-a szenvedett kárt a lakáshitelek korlátozásával, ez azt
jelenti, hogy hiába vezették be részükre az állami kezességvállalás
intézményét, attól a perctõl kezdve, hogy leszorították a használt
lakásoknak a kedvezményes kölcsönét 5 millió forintra, ez a kör és most
nem a tisztekrõl beszélek, hanem a középfokú végzettségû és a végeken
szolgálatot teljesítõ hivatásos állományról, ez a kör ma képtelen
lakást venni. Na most, minden oldalon semmi mást nem csinálnak vele,
mint hogy megszorítják, megszorítják, megszorítják és egyáltalán nem
látni azt a kimenekülési utat, hogy mikor történik meg az a pillanat,
amikor ennek a körnek valamit adnak. Na most nem kegyet adnak, tévedés
ne legyen a 13. havival, mert ez jogszabály szerint ezeknek a
kollégáknak legkésõbb január 15-ig jár. Nem kegyet adnak, hanem a jogos
járandóságokat kérjük, hogy két héttel elõbb történjen meg a
kifizetése. Nem igaz az, hogy a Magyar Köztársaság ennyire szegény,
vagy ha igen, tessék szíves kiállni és azt mondani, hogy emberek
áldozzátok be egyhavi fizetéseteket az államnak.
Dr. Kõvári Gáborné asszony, osztályvezetõ, Pénzügyminisztérium:
Megengedi Államtitkár Úr, két dologhoz szeretnék röviden… Az egyik az,
hogy kétségtelen ez a lakáshitel felvételi korlátozás, ez elég szigorú
volt, azt szeretném két dolgot ehhez… Az egyik az, hogy nem csak a
hivatásos állományt érinti, hanem ugye, ez valamennyi kört, akihez a
hivatásos állomány a Kormány egyeztetés alapján csatlakozhatott, tehát,
pont talán ennek a fórumnak a kezdeményezésére. A másik azért az, hogy
ugye, ez a korlátozás az 5 millió forint éves jövedelem felettieket
érinti inkább, én úgy érzem, hogy sajnos – akkor ezt hozzátenném, hogy
sajnos – az az állomány, akire az elnök asszony gondol, az valószínûleg
ez alatti éves jövedelemmel rendelkezik. A 13. havinak az
elõrehozásához még egy gondolatot csak amellett, hogy Jenei úr a
szakmai érvet elmondta, én azért megfontolásra ajánlanám a
szakszervezetnek azt hogyha, ha és amennyiben decemberben már a
januárban esedékes illetményt is megkapja, illetve felveszi az állomány
és még hogyha a 13. havit is elõre hoznánk, akkor azért egy kicsit
aggályos lenne a január havi élet, én azt hiszem, legalábbis én mint
háziasszony egy kicsit, szóval nem szeretnék ennyit, mert könnyebben
költi el az ember, ami megvan, és utána januárban kicsit feszültebb
lenne az élet. Köszönöm.
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Elnézést, egy mondatot szeretnék hozzáfûzni. Nem ez a probléma, az a
problémám, hogy mindenki felhív telefonon, mert a médiában bemondták,
hogy a közalkalmazottak megkapják. Így-így globálisan megkapják a 13.
havit decemberben. Na most, valamilyen módon korlátozni kéne, vagy a
hivataloknak kimondani, hogy ez nem mûködik, ez nem így volt, stb..
Hát, teljesen szabadon ezeket a hírek terjednek, és akkor nem gyõzzük
magyarázni, hogy tavaly sem volt 13. havi, most mibõl gondolod, hát
abból kombinálják ki, hogy a jövõ évi költségvetés, bizonyos
tartalékokat inkább kiszórnak, szóval magyarázatot is talál rögtön a
kollega, aki megkérdezi, hogy akkor most tényleg így lesz, mer hallotta
a rádióban, olvasta az újságban, látta a tévében, stb. Köszönöm.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen. Néhány dolgot szeretnék mondani, ami itt kritikaként
elhangzott. Azt gondolom, hogy persze kell, hogy elmondjuk egymásnak,
de azért próbáljunk bizonyos tényeket szem elõtt tartani. Az itt már
elég sokszor elhangzott, hogy a tárca érdekérvényesítõ képessége az
milyen a Kormányülésen. Két számot szeretnék mondani, a költségvetés
tárgyalásánál egyetlen tárca volt, ami 17 milliárd forinttal többet
hozott el az osztozkodásnál, mint ami az eredeti beterjesztés volt. Az
összes többi tárca együtt nem vitt el ennyit, csak, hogy az
érdekérvényesítésrõl tisztán lássunk képeket. A beterjesztett legelsõ
változat után, amikor a Kormányülés volt, a tárca 17 milliárddal többet
kapott, a többi tárca, ha jól emlékszem, olyan 8-9 volt együtt amit
elvittek, én azt gondolom, hogy erre nem lehet azt mondani, hogy nem jó
az érdekérvényesítõ képességgel bír a tárca. A költségvetés parlamenti
tárgyalása során egyetlen olyan elem volt, ami nagy elem és nagy tétel
volt a költségvetés módosításánál, persze a több ezer javaslat volt, de
amit elfogadott a Kormány és amit elfogadott a Parlament, ez a
rendõrség dologi kiadásainak a 3 és fél milliárdos növelése, ha a
kettõt összeadom, akkor a beterjesztett költségvetéshez képest, több
mint 20 milliárd forintos emelést sikerült elérni. Erre azt mondani,
hogy ez nem jó érdekérvényesítõ képességgel bíró tárca, én azt
gondolom, hogy felelõtlenség, ne haragudjon Judit, de komolyan
elmondtuk többször és ebben persze benne vannak a rendészeti szervek és
benne vannak az önkormányzatok is, de mindannyian tudjuk, hogy
egyébként az önkormányzatok hol-milyen csatornán keresztül támogatják a
rendészeti szerveket, most a különbözõ együttmûködésekre gondolok.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy ebben az évben a költségvetés tárgyalása
során az érdekérvényesítéssel elég jól sikerült élnie a tárcának,
egyébként elég sok kritikát is kapunk ezért, hogy túlságosan sokat
sikerült elérnünk. A lakással kapcsolatban megszületett a válasz,
félreértés ne essék, magam is sajnálom ezt a döntést, de, ez nem csak a
rendészeti dolgozókat érinti, ez mindenkit érint, ez a probléma. Egy
kicsit hadd térjek vissza az év elejére, mert azért jó tudni, azért az
év elején mégis csak volt egy béremelés, most direkt nem mondok
50%-ost, mert nem szeretném ezt a vitát felnyitni, de azért volt egy
olyan béremelés a közalkalmazotti szférában, ami korábban nem történt
meg, én azt gondolom, hogy azért nem árt, hogyha szem elõtt tartjuk. A
13. havival kapcsolatban, pedig persze, ebben elég nagy keveredés lesz,
hiszen az önkormányzatok meg fogják tenni, ahol van erre forrás, hogy
kifizetik a 13. havi fizetést, vagy a 13. havi juttatást, hiszen ez a
saját költségvetésükbõl bármikor megtehetõ, hogy ezt õk kigazdálkodják
és kifizetik. Sõt valószínû, hogy ahol van forrás, ott jutalmat is
fognak tenni, ez persze fölveti azt a kérdést, mondjuk nem ezen a
fórumon kell vitatni, de elég gyakran ülünk ebben a körben, amikor a
két ülése van és itt ülnek az önkormányzatok és persze panaszkodnak,
hogy milyen helyzetben vannak. Én nem szeretném azt mondani, hogy jó
helyzetben vannak az önkormányzatok, mert kétségtelen nehéz, de
differenciált, hát az jól látható. Az, ami a sajtóban olvasható és ami
a tévében, meg a rádióban mindig hallható, az az a fajta csúsztatás,
hiszen az önkormányzathoz tartozó intézményekben dolgozó
közalkalmazottak meg fogják kapni mondjuk a 13. havi járandóságukat,
tehát ebben van egyfajta csúsztatás és kétségtelen, hogy ilyen
értelemben sokan megkérdezik, hogy, de akkor õk mikor kapják meg, már
mint, aki nem az önkormányzathoz tartozó közalkalmazotti státuszban
van. Látom, hogy sikerült újabb vitát indukálnom. Parancsoljon.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Itt ha csak egy meg… Nagyon örülök, hogy végre a Kormány és a
parlamenti képviselõk felismerték, hogy az EU csatalakozással micsoda
teher fog a rendvédelmi szervek, belügyi rendvédelmi szervek
munkavállalóira hárulni és ezt valamilyen módon a dologi elõirányzatok
növelésével kompenzálni kell. Ez a lényege, hogy május elsejével határ
lesz Magyarország, Uniós határ és ettõl a perctõl kezdve más
konstrukció, dologi eszközökkel is kell dolgoznia, mint eddig, és
gondolom, hogy ez a 20 milliárd forintnyi plusznak a 90%-a az nem
személyi juttatás emelés lesz, mert ha igen, akkor boldogan fogunk
nekiállni a 2004. évi tarifatárgyalásoknak, hanem dologi elõirányzat
növelés. A másik, hogy ugyanakkor azért szeretném felhívni mindenkinek
a figyelmét, hogy készülõdik a háttérben egy úgynevezett önkormányzati
rendészeti szervezetnek a fölállítása és bizony-bizony, amikor Önök
arra hivatkoznak, hogy az önkormányzatok bármit megtehetnek, jelesül a
közterület felügyelõknek Budapesten 42 000 forintos illetményalapjuk
van, mint köztisztviselõknek, ugyanazokkal a jogosítványokkal
rendelkeznek, mint a Magyar Királyi Rendõrség, kivéve a
fegyverhasználatot. Tehát ez egy veszedelmes ügylet, ilyen szempontból,
mert, ha párja készülõdik a rendészeti szerveknek egy önkormányzati
területen, akkor még nagyobb lesz az ellenségeskedés a két szervezet
között és talán itt mutatkozik meg, hogy nem biztos, hogy az a legjobb,
hogy egy minisztérium a gazdája ezeknek is, meg az önkormányzatoknak
is. Csak ennyit szerettem volna.
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Az elhangzottakhoz egy pár szót hadd szóljak én is hozzá. Két dolog
merült itt fel, az egyik az állami kezességvállalás, azért is
szerencsétlenül és nagyon rosszul érintette a hivatásos állományt ez a
kormányzati döntés, mert július 1-tõl lehetett ezt felvenni a hivatásos
állomány tagjainak, ellentétben a köztisztviselõknek, akik már korábban
is már ezt megtehették. Tehát ez tényleg egy rossz döntés volt, amúgy
is azt hiszem, nevezhetem így, de a hivatásos állományt többszörösen
sújtja, mert csak július 1-je után vehette ezt igénybe, sõt ott is
voltak csúszások, mert a bankok tulajdonképpen az õsztõl tudják ezt
folyósítani a gyakorlatban. A másik a közalkalmazottak helyzete.
Elhangzott itt a közalkalmazotti jelentõs béremelés, tényleg jelentõs
volt, de nem 2003. évben, hanem 2002-ben, tehát 2002 õszén kapták a
közalkalmazottak azt a viszonylag magasabb bérfejlesztést, amit
korábban, a korábbiakhoz képest jelentõset, de meg szeretném ezt
jegyezni, hogy a kormányzati ígéret szerint átlag 50% hangzott el, hogy
ennyit fognak kapni a közalkalmazottak 2002 õszén. A belügyi
közalkalmazottak, kimutatás szerint 44,6-es átlag bérfejlesztést
kaptak. 2003. évben, mint ismeretes, semmit sem kaptak, ezért kérem
szépen az itt jelen lévõket és a Belügyminisztériumot, hogy a 2004.
éves bértárgyalásoknál mindenképpen ezt vegyük figyelembe, hogy a
közalkalmazottakat valamilyen szinten próbáljuk meg kompenzálni,
tekintettel arra, hogy 2003. évben sem kaptak semmit, illetve a 2002-es
évi sem volt meg az átlag 50%. Köszönöm szépen.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Kicsit összecsúszik most már az 1-es, 2-es és a 3-as
napirendi pont, de nem baj. Van-e még valakinek a 2-es napirendi
ponthoz mondanivalója. Nincs. Akkor a 2-es napirendi pontot lezártuk.
Áttérhetünk a 3-as napirendi pontra. A 3-as napirendi pont az ugye, már
sok elemében érintve volt, az elõzõ napirendek kapcsán. Mielõtt
végigmennénk a pontokon és egyenként, én nem is azt gondolom, hogy
értékelni kell, hiszen egész év során ezt érzékeltük. Én egy dolgot
szeretnék mondani, amit nagyon fontosnak tartok, hogy amikor aláírtuk a
Megállapodást az év elején, akkor bennem volt sok-sok kérdõjel ezzel
kapcsolatban. Egyrészt a végrehajthatóságát tekintve, de azt gondoltam,
hogy ezt vállalnia kell a minisztériumnak, a másik pedig az, hogy jó-e,
hogyha a kormányzat ilyen mértékben elkötelezi magát a 2004-es évre
vonatkozóan, hiszen ugye, az ezévi Megállapodásunkban van sok olyan
pont, ami a 2004-es évre szól. Ma viszont ezt már egészen másképp
látom, és azt gondolom, hogy jó volt, hogy ezt a Megállapodást
aláírtuk. Ezt azért tudom mondani, mert látva az elmúlt hónapok
költségvetési vitáit, azokat a bérvitákat, ami ugye, érzékelhetõek és
látva a költségvetést teherbíró-képességét, az a Megállapodás, amit ez
év elején kötöttünk és a 2004-es évre szól, ennek most itt három
elemére gondolok a 6-8%-ról, a 10-15%-ra való illetménykiegészítésre,
illetve a tûzoltók veszélyességi pótlékának a 22.5-rõl a 45%-ra való
emelésére. Ez azt kell mondanom, hogy kicsit a bölcsességünket, ha nem
is tudatosan, de valahol tudatalatt ott volt, hogy a 2003-as évben
elfogadta a munkavállalói oldal azt a feltételt, amit adtunk és elõre
kötöttünk egy egyezséget, ebbe a Kormányt is sikerült partnernek
megnyerni, most ha kicsit durvábban akarok, akkor “belehajtani” ebbe a
Megállapodásba, de ma nagy szerencsénk van, hiszen ez ad egy
biztosítékot a jövõ évre, úgyhogy én ebben a körben szeretném is
megköszönni a szakszervezeteknek az együttmûködését, hogy ezt a fajta
bölcsességet, most, hogy ki mennyire tudatosan, vagy mennyire már a
korábbi ismereteinek a tapasztalata alapján tette, ezt mindenki maga el
tudja dönteni, de azt gondolom, hogy ez jó volt, hogy ezt a
Megállapodást megkötöttük. Itt most jó szívvel azt is mondhatom, hogy
még néhány hónappal ezelõtt volt némi vita és némi aggály, hogy
meglesz-e a forrása a 10, illetve a 15%-nak, illetve a 45%-nak, ma már
nyugodt lelkiismerettel mondhatom és nyugodtan, hogy a költségvetés
biztosítja a tárca számára ezeket a forrásokat és a rendelkezésünkre
áll, tehát tudjuk biztosítani a 10, illetve a 15%-os, illetve a 45%-os
béremelést. Az év elején kötött Megállapodás egyéb pontjait, azt
gondolom, hogy az 500 millió forintot nem kellene most külön elemezni,
hiszen az elsõ napirendben ezen túljutottunk. Voltak olyan apróbb
pontok, amik kicsit, ahogy mi fogalmaztunk, ha nem is a
bérjuttatásokat, de a hangulatot javítja. Ebbe tartozik azért az állami
kezességvállalás. Világos, én magam is nagyon nehezen viselem azt a
döntést, ezt szerintem mindenki, aki ebben érintett, akár úgy, hogy
szándékában állt, vagy akár úgy, hogy már kötött szerzõdést
lakásvásárlásra, mindenki nagyon nehezen viseli. Most a közgazdasági
elemzését szerintem, nem kell itt megejtenünk, de én azért mégis
értéknek tartom azt, hogy sikerült az állami kezességvállalást a
hivatásos állomány számára törvényben rögzíteni. Ezt azért tartom
értéknek, mert óriási nyomás van arra, hogy a közalkalmazottak körében
is meglegyen, na most, félõ volt, hogy elvész, szóval ez a sok gyermek
között és a sok igény között elvész a mi szándékunk, hogy a hivatásos
állomány számára ezt biztosítsuk, de szerencsére ez sikerült.
Mondhatnám azt is, hogy ez a tárca jó érdekérvényesítésének a
következménye, de én ezt tényleg örömmel és tudom azért kicsit talán
egymás között legyünk õszinték, hogy amikor arról beszélünk, hogy ki
vesz lakást, meg ki nem vesz lakást, ez nem ilyen fekete-fehér, hogy a
kis jövedelmû, nagyon színes ez a kép. Én szívesen vállalom, hogy
egyszer nézzük meg talán, hogy akkor valójában hogy is áll, ki az, aki
erre vállalkozik a hivatásos állományból, ki az, aki nem. Persze,
akinek 2-3 éves szolgálati ideje van és most kezdte, az valószínû, hogy
nem tud ebbe belevágni, de ez nem is arról szól, hogy most egy
motorbiciklit, vagy kerékpárt kell venni, egy lakásról van szó, azért
az ember életében egy lakásvásárlás, egy lakásszerzés az azért, egy más
helyzetet jelent. Ezt mindannyian megértük szerintem és végig éltük,
tehát azért ez egy másfajta élethelyzetben adódik. Én nagyon örültem
annak és azt gondolom, hogy jó Megállapodás volt, amikor a ruházati
költségtérítések mértékérõl egyeztettünk és amiben sikerült elérni a
köztisztviselõknek, a hivatásos állománynak, illetve a munkavállalók
esetében azokat a mértékeket, amiket rögzítettünk, és most kicsit
szeretnék a 2004-es évre is a figyelmet ráirányítani. Szóval én azt
gondolom, hogy amikor a jövõ évi Megállapodást, ha Megállapodást
akarunk kötni, de legalább valamilyen egyezség irányába megpróbálunk
elmozdulni, akkor én azt kérem a munkavállalói oldaltól, hogy ugyanúgy
azokat a, hívhatjuk ezt hangulatjavító intézkedéseknek is, nem ez a
fontos, ezeket próbáljuk meg összeszedni, amiben a tárca a saját
erõforrásait tudja mozgósítani, vagy ami nem jelent olyan hosszú távú
elkötelezettséget, ami a büdzsét nagyon nagy mértékben megterheli, és
nem azért mert én szeretném megelõzni, mert szõrõs szívûek vagyunk itt
a Zsinka úrral, Jenei úrral, vagy jómagam, hanem azért, mert a
költségvetés teherbíró képessége ebben igen korlátozott. Én ugyanazt a
konstruktív magatartást és ugyanazt a fajta konstruktív gondolkodást és
hozzáállást kérem a munkavállalói oldaltól, mint, amit 2003-ban
tanúsítottak, pontosan annak érdekében, hogy a munkabékét mindvégig
fenn tudjuk tartani. Tudom, hogy nem lesz könnyû ez a tárgyalás, a
minisztérium vezetése részérõl folyamatosan szeretnénk tárgyalni és az
a célunk, hogy olyan megegyezés szülessen, ami mindenki számára
vállalható, vállalható a munkavállalói oldal számára és vállalható a
munkaadói oldal számára és a költségvetés számára is vállalható
Megállapodás lesz, illetve a juttatási kör, amit tudunk biztosítani.
Nos, az ezévi Megállapodás értékelésének a szóbeli kiegészítéseként én
ennyit szerettem volna elmondani, hiszen többségében mindegyik pontot
Önök ismerik és ezeknek a végrehajtásában is részesek voltak. Kíván-e
valaki ehhez hozzátenni? Parancsoljon.
Horváth József úr, fõtitkár-helyettes, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tisztelt Államtitkár Úr és résztvevõk. Összességében, amit Ön értékelt,
elfogadható. A Megállapodás és a Kiegészítõ-megállapodás szöveg
szerinti végrehajtása és a legtöbb pontnak, egy kivételével, majd
mondom melyik, úgy gondoljuk, hogy tartalmi végrehajtása is megtörtént.
Tehát, amit akkor vállaltunk közösen, vagy megegyeztünk,
végrehajtottnak minõsíthetõ, ha ezek a kifizetések most megtörténnek.
Egyetértek Önnel, azzal, hogy azt gondolom, szerencsés volt a
Megállapodás és most tudatosan, vagy nem, mindkét fél törekvése benne
van. Azt gondolom, a Belügyminisztérium vezetése és az érintett
szakszervezetek ebbe akkor jól döntöttek. Ma így értékeljük. Hát
reméljük, hogy jól értékeljük most így az élet nem hoz mást és nem kell
csalódni. Az az illetmény kiegészítésre vonatkozó megállapodás, amely
akkor is – hogy mondjam – dilemmát okozott, egyrészt a két részletbe
történõ megadása miatt, jelezte azt, hogy egyrészt a minisztérium
vezetése, hadd fogalmazzak így, de én nem minõsíteni akarok, tárgyszerû
szeretnék lenni és nem ítélkezni, felismert azt, hogy mondjuk azt, hogy
a legalacsonyabb keresetûek körében másfajta juttatás is kell és hát ez
ilyen illetményszerû juttatás és ennek ez a módja volt, hogy két
részletbe adták. Most is azt mondom, amit akkor így emlékszem
elmondtam, az állomány ezt akkor megértette, kevésnek tartotta, mégis
értette, mert látta azt, hogy van egy garancia arra, hogyha két
részletben is, ezt megkapja. Ezt a szándékot és a gondolatot tartom
fontosnak abban a pontban, amelyben ugye, azt mondtuk, hogy megkezdünk
egy tárgyalást, de nem mondtuk, hogy befejeztük és nem mondtuk, azt,
hogy végeredménye lesz. Igazából mi azt gondoltuk, hogy végeredménye
lesz. Szeptemberig, vagy október 9-ig ezt a szándékot nem volt okunk
kétségbe vonni a minisztérium részérõl, hogy megállapodásra törekszik.
Azóta sem vonjuk kétségbe. Azt látjuk, hogy több olyan dolog van, amely
valószínû nem teszi lehetõvé. Nem nekem kell indokolni, én azt hiszem,
hogyha lehetõvé válna, hogy költségvetés, meg öt évre elõre, meg tíz
évre lehet-e, biztos problémát okoz, ha a politika nem érti meg, hogy
az adott minisztérium állományának nyújtani kell egy távlatot, és ezt
valahogy nem kezeli, ez nem nagy szavakat használva, ilyen napi élést
jelent. Azt gondoljuk, hogy ez nem kell, hogy jellemzõ legyen a
Belügyminisztériumra, meg az állományára se. Szeretné tudni az
állomány, tíz év múlva hol lesz az illetményével, ez nem is nagy
kívánság. Tehát, így értékeli ezt mindenki, én tudom, hogy most erre
lehet-e reálisan választ adni, és ezt hogy lehet elérni, hát az most
már látszik, hogy nehéz. Ha ehhez, azt kell mondani valamikor, hogy
errõl le kell mondania az állománynak és az érdekképviseleteknek azért,
hogy ez elérhetetlen, hát az valószínû nem lesz sima ütközet, a
számunkra sem. Én ezt nem propagálom le, hogy adják föl ezt a
szándékukat, hát ez lehetetlen. Én erre nem beszélek rá senkit. Mást se
akarok rábeszélni, hogy beszélje le az állományt, hanem azt gondolom,
hogy keressünk rá megoldást, mert kell megoldást találni. Tehát az a
távlat, amit az újság, mikor írta, melyik, ez mindig ilyen találós
kérdés, mert nincs jelentõsége melyik újság mit írt, azt írnak, amit
akarnak, az itt nem lehet tárgyszerû dolog, hogy mit írt az újság. De,
hogy 20-25 év, 28 év egy felzárkózási program, hát az nekünk
beláthatatlan és nem is érdekel senkit. Azt keressük meg, tisztelettel
azt javaslom, amit tavasszal megértettünk kölcsönösen, vagy elfogadtunk
egymástól még így is, hogy a legalacsonyabb keresetûek helyzetén
segíteni kell. Joggal veti fel még a fõosztályvezetõ is, hogy neki két
éve lényegében majdnem változatlan a fizetése, ha nincs reálkereset
csökkenés, neki is joga van ehhez. Nem tudok most mást mondani, magam
részérõl azt mondom, hogy híve voltam a Megállapodásnak, elfogadom azt,
hogy tulajdonképpen ez teljesült, még ha több is lehetne és másképp is.
Szerettem volna, ha a…
(KAZETTACSERE)
…Még ha több is lehetne és másképp is, szerettem volna, ha a 4-es pont,
vagy a 3-as pont, hogy egy megállapodás lesz hosszabb távra. Most úgy
látjuk, hogy nem, erre most nincs remény, ha a tárgyalás megszakadt
október 9-ével, akkor más helyzet van, ha most azt mondja a
minisztérium vezetése, hogy hát dolgozik egy javaslaton, és azt ki kell
várni, akkor nem szakadtak meg a tárgyalások október 9-én. Köszönöm
szépen.
Pongó Géza úr, fõtitkár, Független Rendõr Szakszervezet:
Én nagyon röviden fogok hozzászólni. Ezen napirendnek a címe az, hogy a
munkabéke fenntartása. Független Rendõr Szakszervezet mindig is
emellett volt, hogy a munkabékét fenntartsuk, és lehetõség szerint
megállapodjunk. A 2003. éves bérmegállapodás, miközöttünk, illetve a
Belügyminisztérium vezetése között nem jött létre, mert mi nem írtuk
alá. Az okokat most nem említeném, mert elmondtam, hogy miért. Az az
eleme nagyon jó volt, ahogy említetted Államtitkár Úr, hogy a 6-8,
illetve a 10-15%-os helyi pótlék bevezetõdött, ezt akkor még elõre nem
lehetett látni, hogy milyen helyzet alakul ki a gazdaságban, tehát ezt
az elemet akkor is támogattuk, most is támogatjuk, nagyon jó. De
figyelembe kell venni azt is, hogy ebben az évben a területi és a
központi szervek hivatásos állománya, valamint az össz közalkalmazotti
állomány nem kapott bérfejlesztést. A munkabéke fenntartása érdekében,
ugyan ez 2003-ról szól, de kicsit hadd vetítsek elõre 2004. évre, mert
most már elõre kell tekinteni, nem vissza. A kormányzati kimutatás
alapján, nem a mi kimutatásunk alapján, kormányzati kimutatás alapján a
hivatásos állomány 44%-a 2003. évben nem kapott bérfejlesztést, tehát
kvázi reálbér csökkenés következett be. Ehhez, hogy ha hozzátesszük a
közalkalmazotti állományt, amely szintén jelentõs, akkor a számítások
alapján kimutatható, hogy a – elnézést, hogy a rendõrségrõl beszélek,
de hát én a rendõrséget képviselem alapvetõen. A rendõrségen belül a
személyi állomány közel 60%-a reálbér csökkenést szenvedett és nem
kapott egyetlen fillér béremelést sem 2003-as évben. Tehát a 2004. évi
bértárgyalásoknál ezt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy nehogy
olyan szerencsétlen helyzet elé kerüljünk, hogy pont ugyanaz az
állománycsoport, állománykategóriák, amely 2003. évben nem kapott
semmit, 2004. évben ugyanúgy járjanak. Köszönöm szépen.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Tisztázni szeretnék valamit, most a 2003. évi Megállapodás
teljesülésérõl beszélünk, vagy adott esetben az egyebek kategóriájában
már átcsúszunk egy másik dimenzióba.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Hivatalos napirend az a 4-es, ami az 1-es, de egyébként a napirendek
között át szoktunk csúszkálni, eddig is átcsúsztunk, én ezt mint
levezetõ elnök megtilthatom, de az eddigi napirendek is, szóval azért
ugye tudjuk, hogy itt összefüggnek ezek a dolgok, de ha szeretné, hogy
kössük össze a 3-ast és a 4-est, én hajlok erre. Tehát én el tudom
fogadni, hogy akkor kössük össze a 3-ast, nem én akarom megtenni ezt a
javaslatot, de…
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Valamennyi jelentõsége van. A közszolgálati szakszervezeti
sztrájkbizottság, amely a Kormánnyal folytatja a tárgyalásokat, a
Kormánytól egy ajánlást kapott, amelyet jelenleg a sztrájkbizottság nem
fogadott el, de azért ezt az ajánlást érdemes figyelembe venni, ha és
amennyiben, kormányzati szinten nem történik megállapodás a
sztrájkbizottsággal. Éspedig ez a következõ. Ugye, 2003. évre
valamilyen módon az ágazatokra bízzák a kompenzálás kérdését, itt
elhangzott a Független Rendõr Szakszervezet részérõl, amit a magunk
részérõl alá támasztunk és majd mindjárt lesz egy kérésem és hogy a …
Tehát a központi és területi szerveknél lévõ hivatásos állományú
munkavállalók és a Belügyminisztérium egész területén dolgozó
közalkalmazottak 2003. évben reálbér jövedelem csökkenést szenvedtek,
ez tudható, hiszen semmiféle olyan plusz juttatásuk nem volt, amely ezt
kompenzálta volna, mert szerintem a bruttó 30 000 ezt nem kompenzálja.
Ehhez képest a Kormánynak az az ajánlása, hogy ugye, a szakszervezetek
a sztrájkbizottságba kérték volna a 6%-os, tábla szerinti kereset
növekedést, a Kormány ezt ágazati érdekegyeztetésre utalja rá, amely
kimondja, ez az ajánlás azt mondja ki, hogy nem hajlandó a Kormány
táblába megadni sem közalkalmazotti bértáblába, sem pedig
köztisztviselõi illetményalap emelésbe ezt a 6%-ot, viszont kötelezi
arra az ágazatvezetõ minisztereket, és javasolja az
érdekképviseleteknek, hogy ágazati érdekegyeztetésben állapodjanak meg
errõl az átlag 6%-os kereset növekedésrõl 2004-re. Tehát ugye a házi
feladata, miután összemosódik most a 3-as, 4-es pont egy olyan jellegû
megállapodás kötésre a Belügyminisztérium vezetésével, amely és ez a
kormányzati felhatalmazás is van rá szerintem, hogy egyrészt egy rövid
távú 2004-es megállapodásba kéne a költségvetésbe biztosított, 4+2%-nak
a jogi sorsáról dönteni, másrészt pedig, amit elõterjesztett a
munkavállalói oldal, egy 3 vagy több éves megállapodást kötni, amely
akár átnyúlik egy másik kormányzati ciklusra is, és abban megállapodni,
hogy hova szeretnénk eljutni. Az elmúlt évek tapasztalatai az mutatják,
hogy ebben az évben már elkésett a 2004-es tarifatárgyalás, hiszen
15-én már dönt a Parlament végszavazással a 2004. évi költségvetésrõl
és emberi számítás szerint itt semmiféle változás abban nem lesz, ami
jelenleg van. Azon kívül, hogy befogadta a 6%, 8% emelését és a
tûzoltók veszélyességi pótlékát. Tehát a következõ tárgyalást a Belügyi
és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete nevében, kérem valamikor a jövõ
hétre összehívni a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülését és megkezdeni a
2004. évi bértárgyalásokat, jelesül azt, hogy a 6%-nak a sorsát hogyan
kívánja a minisztérium vezetése a munkavállalók részére biztosítani. Mi
azt a választ megkaptuk, hogy belügyi pótlékként nehezen képzelhetõ el,
de várják az érdekképviseletek javaslatát, hogy más módon hogyan lehet
ezt minden egyes munkavállaló részére odaadni, hát mondjuk a
minisztériumnak elég nagy apparátusa van ahhoz képest, hogy ezt
kitalálja, mi arra gondoltunk, hogy miután itt korlátozottak az
állampolgári jogok, ebben az évben a belügyi állománynak mintegy
háromnegyede nem kapott egy fillért se, ezért jövõre a 6%-ot fejenként
mindenki kapja meg, mindenféle differenciálás nélkül és még utána
beszélhetünk közérzetjavító intézkedésekrõl. Ezért tisztelettel arra…
Igen, igen. Nagyon rossz a közérzetünk, hozzáteszem 2003-ban, és hogy
jobb legyen ehhez közérzetjavító intézkedések kellenek, amely mondjuk
adó és járulékmentes a munkáltató részére és konkrétan érzékelhetõ a
munkavállaló részére. Ezért én tisztelettel arra kérem Önöket, hogy
tudjak odaállni a sztrájkbizottság elé és ez nagyon lényeges, hiszen a
BRDSZ tagja egyedül ennek a sztrájkbizottságnak, ennek a közszolgálati
sztrájkbizottságnak, és Csizmár úr kérésére, ugye õ azt hiszem a
Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, azt hiszem legalábbis, hogy
FMM-nek… Nem igazából tárgyalunk vele úgyhogy… Tehát õneki az a kérése,
hogy január elsõ két hetében valamilyen módon döntésre jussanak az
ágazatok is ebben a kérdésben, ezért az idõ szoros. Tehát mi arra
várunk, hogy ezt az ajánlatunkat a Belügyminisztérium vezetése
mérlegelje, és valamilyen módon idehozza a tárgyalóasztalhoz, mert csak
úgy tudunk a munkavállalók irányába kifordulni, hogy emberek, azért itt
ezeket a korlátozott állampolgári jogaitokat valamilyen módon meg
kívánjuk váltatni. Ennyit szerettem volna.
Talabér Zoltán úr, elnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:
Köszönöm szépen Államtitkár Úr. Az értékeléssel kapcsolatban, a Polgári
Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége az alábbiakat szeretné
mindenképpen elmondani. Hát, hogy bölcsek voltunk, vagy nem, azt nem
tudnám most megállapítani. A következményeket tudnám megállapítani, azt
meg tudnám állapítani, hogy reálbér csökkenés következett be, amit
gyakorlatilag akkor, amikor márciusban ennek a Megállapodásnak a
tervezete készült, jeleztünk és mondtuk, hogy ez tulajdonképpen mivel
fog járni, milyen egyösszegû kifizetést fog eredményezni. Tehát nem
mondhatnám azt, hogy a Megállapodás 100%-ban kezelte azt az úgynevezett
célt, hogy a 2003. évben a Belügyminisztérium és annak alárendelt
szerveinél dolgozó hivatásos állomány ne szenvedjen reálbér csökkenést.
Én az mondom, hogy a Megállapodásnak ugyan vannak olyan pontjai,
amelyek teljesültek, de jelentõs részben azért az állomány nagyrésze,
mint, ahogy ez azért ki is mutatható a mai elsõ napirendi pontnál is,
hogy jelentõs bér, reálbér csökkenést szenvedett el, ezért én
mindenképpen azt jelezném, hogy a 2004. évre ugyanezzel a kondícióval
már nem lehet nekivágni. Köszönöm szépen.
Ackermann János úr, fõtitkár, Határõrségi Dolgozók Szakszervezete:
Én is a jövõbeni megállapodással kapcsolatban szeretnék egy pár
mondatot mondani. Az egyik, ami itt most elhangzott, hogy a
közalkalmazottak reálkereset csökkenése, vagy reálbér csökkenése ebben
az évben megtörtént. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem történt meg,
ugyanis ez a kormányzat örökös trükkje az évközi bérfejlesztés és annak
az áthúzódó hatását következõ évre kimutatják, tehát így a 40%-nak,
miután szeptemberben adták, idén szeptemberig van egy ilyen áthúzódó
hatása és bebizonyítják, hogy volt egy 15%-os. Tehát ez a közgazdaság,
ez a fele, de nem így szólt a dolog, amikor kaptuk, hanem egy adósságot
törlesztettek, amit karbantartunk minden évben. Tehát ez, errõl, pedig
szó…, ez, pedig nem történt meg. Hát, ha törlesztünk a
közalkalmazottaknak, különösen a Belügyminisztérium területén, mert
azért ezt tudni kell, hogy az utolsók voltak az összes minisztérium
háttérintézményei stb. területén, tekintetében megvannak a régi
kimutatások bérben, a közalkalmazottak bérében stb., tehát valahol
hátul kullogtunk és az elõzõ miniszter úrnak nem volt kedvence a
közalkalmazott, nálunk például 1700-at elbocsátottak, és csináltak
belõle 100 hivatásost, 99-ben ez a történet, úgyhogy nem tudom, hogy
most, hogy lehet ebben lépni. Tehát, azt próbáljuk meg elfelejteni,
hogy ezt az örökös áthúzódó hatást, tehát az évközi, ez egy tökéletes
trükk, évközben, szeptemberben adtuk a 40%-ot, vagy 44%-ot ennek az
áthúzódó hatását rögtön ki lehet mutatni X%. De egyszerûen ténykérdés.
Na most, a jövõ évre vonatkozóan. Az elmúlt BÉT ülésen én feltettem egy
kérdést, és az arról szólt, hogy 981 millió forintot valahogy abból
kéne a bérfejlesztést megoldani és egyelõre semmiféle döntés arra
vonatkozóan nincs, hogy hogyan kell kigazdálkodni. Itt Önök azt tették,
hogy valami hülyeséget beszélek, nem tudom, hogy mirõl beszélek,
gyakorlatilag arról van szó, hogy itt van a Kormánynak a
sztrájkbizottsághoz írott levele, Veres János és Csizmár Gábor írta
alá, hogy a munkáltatónak kell a bért kigazdálkodnia, a 6%-os bért. Mit
jelent ez? Azt jelenti, hogy vagy elbocsátok 6% embert, vagy a
dologiból veszek el pénzt, ami egyébként is szûkös, de mit jelent a
Belügyminisztériumon belül. Ugye, ha azt mondom, hogy hivatásos
állományhoz nem nyúlhatok, mert egyébként is kevés, akkor én két
hónappal ezelõtt kimutattam, hogy körülbelül a közalkalmazottak, a
határõrségi közalkalmazottaknak több mint 60%-nak van annyi bére, hogy
az éves 6%-ot valamilyen módon fedezze. - A Jenei úr széttárta a
karját, milyen hülyeséget beszélek, hát körülbelül, hát, ha hülyeséget
nem, de mirõl van szó? - Hát, ha ezt tényleg így folytatjuk, akkor
valóban errõl van szó és nagyon komolyan kéne errõl tárgyalni, hogy
jövõre, hogy lesz a bér? Ma egy órakor van éppen a közszolgálati
sztrájkbizottságnak egy fóruma, nagygyûlése a Gólyavárban. Nem tudom.
Nem tudom, hogy az ottani megállapodást kell követni, tehát nem a mait,
hanem, hogy a Kormány és a SZEF megállapodását, vagy a
sztrájkbizottság, nem a SZEF, hanem a sztrájkbizottság mûködik. Azt
kell követni, hogy, de elég keményen végig kell gondolni azt a bizonyos
jövõ évi bért, hogyha ilyen kondíciók mellett lehet csak végrehajtani.
Köszönöm.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm. Én úgy értelmezem, hogy akkor a 3-as és a 4-es pont
összevonásra került és egyszerre tárgyaltuk meg. Akkor egyezzünk meg
abban, hogy a bér és a jövõ év, jó tehát az egyebek… Jó, de a bér
részét akkor azt vonjuk össze, és akkor, ha még azon kívüli egyebek
van, akkor azt utána. Mert valószínû, hogy azon kívül… Akkor utána.
Hogy bölcsek voltunk, vagy sem? Én úgy látom, hogy bölcsek voltunk, ezt
én a magam számára úgy fordítottam le, hogy sikerült “betenni a
lábunkat” az ajtórésbe, most ezt komolyan, errõl szól a 6 és 8%.
Legalább õszinték legyünk magunkhoz. Arról szól, betettük a lábunkat és
innentõl kezdve nem tudtak mit, nem lehetett mit csinálni, muszáj volt
ezt az ajtórést nagyobbra nyitni, hogy ez mennyire volt tudatos, vagy
nem, azt tényleg nem tudom, de azt gondolom, hogy ez egy jó tárgyalási
taktika volt. Én erre mondtam, és ezt jeleztem, hogy ez egy nagyon
fontos dolog volt. Az október 9-én nem szakadtak meg a tárgyalások,
szeretném jelezni, továbbra is szeretnénk hosszú távú megállapodást
kötni, ennek van is egy elsõ írásos változata, de azért, az meg a mi
részünkrõl felelõtlenség lenne, hogyha ezt úgy adnánk ki, vagy úgy
kezdenénk el köröztetni, hogy nem látjuk, hogy pontosan a Kormány mire
ad felhatalmazást. Hiszen azért ezt tudni kell, hogy anélkül nem lehet,
mint ahogy, ugye itt sem tudnak a képviselõk úgy tárgyalni, hogyha nem
mondják azt, hogy visszamennék és az ügyvezetõ testület vagy nem tudom,
ki kivel, hát egyezteti. Na most azt mi sem fogjuk megtenni, mert azért
az egy felelõtlenség lenne, hogy ez úgy kerüljön kiadásra, hogy nincs
rögzítve. Én magam azt képviseltem mindvégig és ma is azt képviselem,
hogy ez akkor lenne jó, ha nem csak erre a ciklusra szólna, és nem,
azért mert én a másik ciklussal most rosszat akarok csinálni, de azt
gondolom, hogy látni kellene, hogy hova szeretnénk eljutni, és ehhez
hosszabb idõre kell megállapodást kötnünk. Tehát, hogy nem szakadtak
meg a tárgyalások, ezt továbbra is komolyan gondoljuk, hogy ebbe
kellene egy megállapodást kötni hosszabb idõre. A reálbérek
alakulásával kapcsolatban. Különbözõ számítások vannak. Azért én azt
gondolom, jó, hogyha tisztázzuk, ami ugye, a Fegyveres és Rendvédelmi
Dolgozókkal való tárgyalásnál szerepelt tábla, a jelenlévõk szerintem
mindannyian ismernek, azért azt rögzítsük a magunk számára, hogy az
alacsonyabb jövedelmûeknél nincs reálkereset csökkenés. Tehát, amikor
itt arról beszélünk, hogy reálkereset csökkenés van, akkor a tábla
szerint és ezt mindenki elfogadta, 236 fölöttiekrõl van szó, tehát,
azért ez egy másik kör és így ebben még nincs benne az a bizonyos 500
millió forint, amit most szétosztottunk az elsõ napirendi pontban.
Szóval én azt gondolom, hogy azért itt az alacsony jövedelmûek nem
jártak rosszul, tehát ott nincs csökkenés, sõt ott kimondottan
emelkedés van, 6,9%-ban, de nem szeretnék én ezekkel a számokkal most
itt túlságosan lövöldözni, mert szerintem tényleg tudjuk, hogy ettõl
persze a helyzet valóban nehéz és ebben szeretném jelezni, hogy mi
magunk is így látjuk, hogy valóban nehéz és pontosan ezért mondjuk,
hogy azt a fajta bölcsességet, azt a fajta korrekt tárgyalási stílust
szeretnénk kérni 2004-re vonatkozóan, mint, ami az 2003-ban is
megvalósult. Az ágazati érdekegyeztetésben való megállapodás, ez persze
könnyû, hiszen kormányzati szinten le lehet ezt tenni ágazati szintre,
azért ezt úgy, õszintén valljuk be szerintem nyugodtan, tudtuk, hogy ez
fog történni, a kormányzat azt fogja mondani, hogy a tárcák, hiszen ott
vannak igazán pontos adatok, ott lehet pontosan az adott
érdekképviseletekkel tárgyalást folytatni, bérben és egyéb
juttatásokban, tehát ezért az ágazati szinten kell a megegyezéseket
megkötni. Ha ez nem jön létre, akkor ez vélhetõen megint felcsúszik egy
fölsõbb szintre, de mi magunk tudjuk igazán jól, hogy mire van
szükségük a határõröknek, a rendõröknek, vagy éppen a tûzoltóság
területén mi az, amiben meg tudunk állapodni a 2004-es évre
vonatkozóan. Én szeretnék egy kis idõt kérni. Nem most, hanem itt a
Bárdos Judit azt mondta, hogy jövõ héten. Én kérném, hogy a 2004-es
tárgyalásokat január elején kezdjük el. Egyrészt látnunk kell tisztán,
hogy pontosan a költségvetési módosítások alapján mi az, ami a tárcához
került, mi az, ami nem került, mert én férfiasan ezt is bevallom, hogy
az 1400 módosítókból, majdnem pedig a 700, nem tudom én hányból, nem
tudtam mindig követni, hogy kinek, mikor, melyik módosító indítványa,
mit is jelent és azt sem tudtam mindig követni, hogy ebbõl melyik,
hogyan került elfogadásra. A kollégáim biztosan tudták, tehát õk ebben
jobban képben vannak, de azt gondolom, hogy az egybeszerkesztett
változatot látni kellene és amikor azt látjuk a költségvetésben, akkor
tudunk elkezdeni számolni azzal kapcsolatban, hogy a jövõ évben milyen
ajánlatot tudunk tenni. Túl jó ajánlatokkal nem fogunk tudni elõállni,
az egészen biztos, de én azt meg tudom ígérni, hogy mindent megteszünk
azért, hogy valamilyen fajta egyezséget tudjunk kötni a jövõ évre
vonatkozóan. Úgyhogy ehhez lenne egy kérésem, már csak azért is mert ha
jól tudom, január 8-ig fel van függesztve a közszféra és a Kormány
közötti sztrájkbizottság tárgyalás. Tehát én mindenképp azt kérném,
hogy akkor a 8-át mindenképp, hogy legalább a jövõ év elejét tûzzük ki.
Köszönöm.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Ne haragudjon, de ez egy álságos javaslat, mert két hónapot vártunk
erre a napra is, és ugye, két hónap alatt született meg ez az igazából
semmi döntés, mi azt kérjük, és én szeretnék ehhez ragaszkodni a BRDSZ
nevében, mert én január 8-án nem tudok úgy leülni a közszolgálati
sztrájkbizottságba, hogy kérem szépen még mindig határidõt kér a
belügy, mert egyáltalán az ágazatban nem lehet semmiféle tárgyalásokat
lefolytatni. A sarokszámokat Önök ismerik, itt nem arról van szó, hogy
2000 forinttal emeljük meg a fizut, itt elvekrõl kell elsõsorban
megállapodni, a 2004. évi béremelést illetõen és utána azt, hogy ebbe,
ha ezekben az elvekben meg tudunk állapodni december 31-ig, az lehet
8-ig, 10-ig utána aprópénzre váltani a költségvetés, de az elvekrõl meg
kell tudni állapodni. Mire hajlandó a belügy? Ez a lényege az egésznek,
hogy mi mit akarunk és a kettõt hogyan lehet összehozni ebben a
megállapodásba és ez még csak a 2004. és nem a hosszú távú megállapodás.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Van-e valakinek még kiegészítése hozzá? Jó. Én csak azt tudom ígérni,
hogy mindent megteszünk annak érdekében. Értem én ezt az igényt,
elveket persze meg tudunk fogalmazni, és ebbe ezt el tudjuk juttatni a
munkavállalói oldalhoz. Tehát, ezt mondjuk meg lehet tenni, hogy azt
mondjuk, hogy még ebben az évben a jövõ évi bértárgyalások elveit,
annak irányait, elkészítjük és ezt még a jövõ héten eljuttatjuk. Ez
persze az elvek és az irányokról szólna, én azt meg fogom nézni, ha ezt
meg tudjuk oldani, akkor ezt a jövõ héten el fogjuk juttatni a
munkavállalói oldalhoz és akkor utána, egy január eleji idõpont az,
amikor errõl konkrétan tudunk tárgyalni, higgyék el, hogy végig kell
számolni. Rengeteg olyan állománycsoport van, ahol végig kell nézni, és
megpróbálunk mindenféle pénzeket összesöpörni, a legutolsó
Kormánydöntés is egy kicsit a tárca költségvetését megváltoztatta, ott
ismét újabb számításokat kell folytatni arra vonatkozóan, hogy, hogyan
is tudjuk a feladatokat úgy átrendezni, hogy azért egy korrekt és egy
vállalható ajánlattal tudjunk lenni. Én akkor azt javaslom, hogy a jövõ
héten az elvekrõl, az irányokról egy elõterjesztést készítünk és ezt a
munkavállalói oldalnak eljuttatjuk.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Én nem tudom kényszerûen leültetni Önöket a tárgyalóasztal mellé,
úgyhogy ez egy dolog, ezt a magam, a szakszervezet részérõl tudomásul
veszem, és így fogjuk kommunikálni. Viszont azt hallottuk, hogy zárolni
kívánják a tárcáknál az ezévi megtakarításokat, úgyhogy én arra
szeretnék kérdést feltenni, a kérdésem arra irányul, hogy valós-e ez a
hír, hogy a tárcánál zárolják a megtakarításokat és elvonják, vagy sem?
Az ezévirõl beszélek.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
A Kormánynak a döntése szerdán arról szólt, hogy a tárcáknál tavalyi
évrõl áthúzódó, lekötött, vagy le nem kötött elõirányzatok 2002. évrõl
áthúzódó elõirányzat maradványoknak az elvonása történik meg, épp
azért, hogy az államháztartási egyensúlyt, illetve a kamatemelésnek a
pénzügyi hatását tudja finanszírozni. Ez a Belügyminisztériumot 750
millió forinttal érinti.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Egyebek között akkor, más? Tessék, parancsoljon.
Dr. Tepliczky Miklósné asszony, általános ügyvivõ, Független Rendõr Szakszervezet:
A létszámleépítéssel kapcsolatban az elsõ lépcsõt már megtettük, a
második része ugye, most következik január hónapban, amit február 28-ig
be kell fejezni. A BM KGF-et 113 fõ érinti ebben a
létszámcsökkentésben, az elsõ lépcsõben 53 fõ, visszavan még 58 fõ.
Felmerült ugye, itt a BÉT ülésen, hogy a Galyatetõ üdülõt bérbe
szeretnék adni, nem tudom, ki tudna nekem erre választ adni, hogy 10-e
volt a pályázat benyújtásának végsõ határideje, hogy van-e pályázó
egyáltalán és amennyiben nincs, mert az utolsó információm a hét
elején, hogy érdeklõdõ volt telefon szinten, de papír formájában
hivatalosan pályázat nem érkezett be. Ebbõl adódik a következõ
kérdésem, hogy amennyiben nincs pályázó a bérbevevésre, vagy
bérbeadásra, mi lesz a 37 ott dolgozó közalkalmazottnak, vagy
munkavállalónak a sorsa, és tovább megyek, erre majd nem tudom, hogy ki
fogja tudni megadni a választ. Továbbmegyek, a létszámleépítéssel
kapcsolatban Zsinka úr ígéretet tett nekem arra, hogy számszaki
kimutatást tetszenek tudni prezentálni holnap, már, ez már másfél
hónappal ezelõtt volt, köszönöm szépen, nem kaptam meg a gépjármû
javító mûhely leépítésével, vagy átszervezésével kapcsolatban a szakmai
számításokat. Erre szeretném megkapni a választ, hogy miért nem jött
meg arra a következõ napra, én úgy gondolom, hogy korrekt partnernek
tekintettük, vagy tekintjük a munkavállalót, én nagyon szépen
tisztelettel megkérem a munkáltatói oldalt is, amennyiben egy ilyen
kérés elhangzik, ráadásul ígéretet tesz a munkáltatói oldal arra, hogy
következõ napra faxolja, vagy bejöhetünk tájékozódni ez ügyben, akkor
ezt tegye meg, mert egyszerûen elfogadhatatlan a munkavállalói oldal
számára, hogy inkorrektül kezeli bizonyos kérdésekben a munkáltatói
oldalt. A következõ kérdésem, mi a helyzet a gépjármû javítás a Hérosz
Rt.-be való kiszervezésével kapcsolatosan, hogy állnak a tárgyalások,
milyen más megoldást tud esetleg a munkáltató felajánlani a BM KGF
fõigazgatójának, ha nem viszik ki a javítómûhelyt az Rt.-be, akkor
honnét tudja leépíteni az 50 valahány fõt a KGF kötelékébõl? Köszönöm
szépen.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Egyebek között akkor, más? Parancsoljon. Utána válaszolunk, tehát egy csomagban.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Igen. Megjelent valamelyik újságban, nem tudom melyikben, hogy megválik
fölösleges ingatlanjaitól a belügyi tárca. Igen. Jenei úr nyilatkozta,
hogy fokozatos, igen itt van benne, hogy fokozatosan megválik az
ingatlanjaitól a belügyi tárca, szeretném tudni, hogy melyek azok az
ingatlanok, mikor kerül a BÉT ülés elé és milyen típusú ingatlanokról
van szó, mert ide nem csak a szociális és jóléti ingatlanok eladása
kerül be, hanem azért nagyjából tisztában kell azzal lennünk, hogy
adott esetben mi is megvehetnénk, pályázhatnánk egy ingatlanra és
hogyan lehet azt üdülõnek átalakítani.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Más kérdés egyebek között? Parancsoljon.
Kertész László úr, elnök, Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete:
Államtitkár Úr, nekem az lenne a kérésem, kérdésem, hogy szó volt
arról, hogy szeptember hónapban a Belügyminisztérium vezetése le fog
velünk ülni azt megtárgyalandó, hogy a munkaidõ csökkentés kapcsán
milyen lehetséges változatok jöhetnek szóba, hát a szeptember az már
eltelt, vagy esetleg 2004. szeptemberre gondoltak, ezt nem tudom. Az
OKF-en folyik ennek az elõkészítése, a szakmai munka. Én úgy tudom,
hogy ott már többfajta verzióban is készültek anyagok, viszont még a
Belügyminisztérium vezetésével még nem ültünk le ez ügyben tárgyalni.
Én most konkrétan a tûzoltókra gondolok, nem feltétlen a teljes BÉT
körében, és akár a ruházatban, akár a munkaidõkérdésben úgy gondoljuk,
hogy fontos lenne minél elõbb összeülnünk. A másik, ezzel kapcsolatos
kérdésünk pedig az lenne, hogy a vizsgálatok kimutatták több helyen,
hogy nem elégséges a létszám jelenleg az önkormányzati tûzoltóságnál az
adott parancsnokságon, március, május végén fogják tudni az idei
szabadságot kiadni. Mit óhajt ez ügyben a Belügyminisztérium tenni,
hiszen ide sürgõsen létszámok kellenének a katasztrófavédelmi bázisokat
létrehoztuk, a megfelelõ létszám nincs biztosítva, az adott városi
parancsnokság egészíti ki ezt a létszámot, így keletkeznek ott
problémák a szabadság kiadásával. Plusz munkával, túlmunkával tudják
tartani a szolgálati létszámot, tehát ugyanakkor ez bérben nem jelenik
meg a kollegáknál. Tehát ezeket mindenképpen sürgõsen rendezni kellene,
még, ha esetleg arra nincs is politikai akarat, hogy a 24-72-rõl
tárgyaljunk. Köszönöm.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Van-e még valakinek egyebek között? Nincs. Akkor elõbb Jenei úr és akkor Zsinka úr.
Jenei Zoltán úr, közgazdasági és informatikai helyettes államtitkár:
Köszönöm Államtitkár Úr. A KGF létszámleépítésével kapcsolatban
fölvetett kérdések, aggályok. Valóban igaz, a Galyatetõ bérbe adására
nem érkezett ajánlat, érdeklõdök voltak, de sajnos a tárgyalások nem
vezettek eredményre, ebbõl következõen a KGF vezetõje kötelezett arra,
hogy újragondolja a hasznosítást, tekintettel arra, hogy nem szeretnénk
a teljes érintett állományt elbocsátani és nincsen annál rosszabb, mint
egy ingatlant üresen fenntartani, hihetetlen költségek árán, ezért azon
gondolkodik a fõigazgató úr, hogy hogyan lehetne az elmúlt évek
tapasztalataiból kiindulva egy szezonális mûködtetést tartani
Galyatetõn, hiszen vannak olyan idõszakok az év során, amikor az éves
átlagot messze meghaladó mértékû volt az igény. Ennek a fenntartására
dolgoznak most a javaslaton. Ez az állomány egy jelentõs részét
valószínûleg megmenti, illetve ezzel összefüggésben azon kell
gondolkodnia, hogy az így megmaradó különbözetet pedig honnan, milyen
más területrõl lehet elbocsátani. Ez ugye egyik oldalról talán kedvezõ
hír, de a másik oldalon meg fájdalmas. A mûhellyel kapcsolatban, tegnap
reggel volt egy részletes elemzésünk arról, hogy hogyan tovább,
próbáltuk elemezni azt, hogy hosszabb távon mekkora esélye van a
minisztériumnak arra, hogy egy ilyen mûhely szolgálatot fenntart, és
gyakorlatilag gazdasági tevékenységet végez költségvetési keretek
között. Arra jutottunk, hogy valószínûleg ez hosszabb távon sem vezetne
eredményre, valószínûleg ezt nem lehet fenntartani, ezért jó lenne,
hogyha minél elõbb egyértelmû döntés születne arról, hogy mi lesz a
mûhelynek a sorsa. Ott volt a Hérosz Rt. vezérigazgatója is és
megállapodtunk abban, ha ezzel a jövõbeni helyzettel tisztában vagyunk,
alapvetõen száraz, racionális pénzügyi okok miatt, akkor törekedjünk
arra, hogy olyan javaslat készüljön, ami a tevékenység folyamatosságát
azért biztosítja és az állomány minél nagyobb részét megmenti. Ezért
megállapodtunk a Hérosz Rt.-vel abban, hogy a KGF-el megállapodást
kötnek az állomány átvételérõl, a területnek a bérletérõl, az
eszközöknek a sorsáról, hogy ez pontosan hány fõt fog érinteni azt nem
tudom, mindenki számára ez átszervezésnek fog minõsülni, tehát azzal,
hogy egy Rt.-be kerülhetnek alkalmazottként, nem jelenti azt, hogy az
egyébként törvény szerint õket megilletõ juttatásokat ne kapnák meg.
Tehát ez meg fog történni, elszámolunk, kifizetjük õket és utána az Rt.
keretein belül fog dolgozni egyenlõre nem tudom megmondani, hogy
pontosan mekkora létszám, de a többség valószínûleg igen.
Ingatlanparkkal való gazdálkodás, szerintem teljesen logikus az a
nyilatkozat, hogy a felesleges ingatlanoktól meg kell válni. Nem
rendezkedhet be egyetlen költségvetési szerv sem arra, hogy a várhatóan
hosszabb távon használaton kívüli ingatlanjait fenntartsa, hiszen ez
hihetetlen pénzeket emészt, ráadásul az állami vagyonnal való
gazdálkodásnak nagyon szigorú feltételei vannak. Kötelezettségünk van
arra, hogy amennyiben ezeket az ingatlanokat nem tudjuk az alapvetõ
céljainkra használni, akkor vagy felajánljuk a Kincstárnak, illetve
ezeknek a tárgyalásoknak a végén ezeket hasznosítani kell. Nem lehet
fenntartani hosszú éveken keresztül üresen álló ingatlanokat, ebbõl a
szempontból talán tényleg kivétel volt a Park utca, ahol most már 11.
éve gondolkodunk azon, hogy a hasznosítást hogyan lehet megoldani.
Valóban igaz az, hogy különféle szempontok alapján készülnek ilyen
ingatlan csomagok, van ezek között olyan alapvetõen minimális értékûek,
amelyeket az érdeklõdõ és bennünket írásban megkeresõ önkormányzatok
számára fogunk a Kormány engedélye alapján átadni. Vannak olyanok,
amelyeket az önkormányzatokkal közösen fogunk hasznosítani és vannak
olyanok, amelyeket a Kincstár és a Pénzügyminisztérium elõzetes
értesítése, az õ jóváhagyásuk alapján értékesíteni fogunk. Ezen
túlmenõen, van egy olyan kategória is, hiszen valami hihetetlen
mennyiségû ingatlant kezel a Belügyminisztérium, a Belügyminisztérium
szervei, ahol megpróbáljuk a városokban szana-széjjel lévõ
ingatlanokat, az ingatlanokban dolgozó szervezeteket összegyûjteni egy
épületbe, ami azt jelenti, hogy a jelenleg meglévõ ingatlanok adnák a
finanszírozási hátterét egy új elhelyezési formának. Tehát így van,
szeretnénk a jövõben az eddiginél sokkal jobban gazdálkodni, a szó
klasszikus értelmében a gazdálkodni az ingatlan állománnyal, ami
láthatóan számunkra fölösleges lesz a jövõben, azt pedig valamilyen
formában, ezeket a szempontokat is figyelembe véve hasznosítani. Nagyon
szívesen fölajánlom azt, hogy ezeket a listákat bemutatom a BÉT-nek,
nem csak a szociális jellegûeket, hanem az összes többit. Azzal, pedig
tisztában vagyunk, ami a szociális körbe tartozik, az onnan származó
haszon, az azon a körön belül fog maradni.
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves kollegák! Tehát a létszám leépítésrõl,
csak tényleg röviden és válaszolva a kolleganõ kérdésére is.
Következõket tudnám elmondani. A 1106-os Kormány-határozat végrehajtása
idõarányosan zajlik. Gyakorlatilag a 2003. évi ütemet, ezt a fájdalmas
folyamatot, a szakszervezetekkel közösen, a Megállapodás alapján,
ütemezetten, jogszerûen hajtjuk végre. Figyelemmel vagyunk a KÉT
Megállapodásra is és a legmesszebb-menõekig beszéltem egyes is
önkormányzati jegyzõkkel is, hogy a néhány kollegánknak próbáljunk az
önkormányzati területen továbbfoglalkoztatást biztosítani. Tehát
mindent megtettünk annak érdekében, hogy segítsünk a kollegáinkon.
Szeretném elmondani azt is, hogy a Foglalkoztatási és Munkaügyi
miniszter által beindított és meghirdetett úgynevezett, non-profit
szervezeteknél történõ továbbfoglalkoztatás kapcsán is felmérést
hajtottunk végre az érintett állomány körében, a számot is elmondanám,
25 ilyen személy van, aki kérte, hogy az adatlapját küldjük el a
Foglalkoztatásügyi Minisztériumba és a továbbfoglalkoztatását ilyen
módon is segítsük. Természetesen a Személyügyi Fõosztály részérõl
közvetlenül is részt veszünk, ennek a projektnek a végrehajtásában.
Ismereteim szerint a 2003. évi létszámleépítés olyan rendezetlen
személyügyi problémát nem jelentett, nem keletkezett, amelyet nem
tudtunk kezelni.
(kazettafordítás)
…Annyit mondanék, hogy minden ilyen BÉT ülésrõl jegyzõkönyv készül. Én
javaslom, hogy tekintsék meg, hogy pontosan mit mondtam el én azon az
egyeztetésen. Én azt gondolom, hogy abban a helyzetben én arra
vállalkoztam, hogy amennyiben Ön igényli, akkor fáradjon be hozzám és
az akkori számadatokat én tudom Önnek ismertetni. Nem tudom pontosan,
hogy a jegyzõkönyv hogy szól, a kérdés ilyen értelemben azért
váratlanul ért, de én nem ígértem azt, hogy meg fogom küldeni az
adatokat, erre viszont biztosan emlékszem. Természetesen, ahogy a Jenei
úr is elmondta, a második ütemben különbözõ módosulások következhetnek
be és például a Galyatetõi ingatlan bérbeadása úgy alakul, ahogy, tehát
jelentõsen módosulnak azok a számok, amik én ezelõtt másfél hónappal
ismertethettem volna a kolleganõvel, különösen a második ütem
vonatkozásában. Tehát én úgy gondolom, hogy az akkori vállalásomat
teljesítettem volna, hogyha Ön befárad hozzám. A másik kérdés, amit a
Kertész úr vetett föl, erre vonatkozóan annyit szeretnék elmondani,
hogy ez a 24-48-as váltásos rendszer elsõsorban a tûzoltók nagy
problémája, de ezt a 38 órás munkahét problémakört nem lehet kezelnünk
kiragadottan egy rendvédelmi szervre vetítetten. Ilyen szolgálati
rendszerben dolgoznak rendõrök, határõrök is esetenként még. Tehát,
valahol a komplexitás irányában kell haladnunk. Az OKF, szakmai
szervezetként felvállalta azt, hogy ezt a problémakört, úgymond mûhelyi
anyagként kezelve átgondolja, végiggondolja, és olyan munkaanyag készül
el, amely majd esetleg egy késõbbi széleskörû egyeztetésre is
alkalmassá válhat. Tehát ennél a folyamatnál vagyunk jelenleg. Az, hogy
az európai ajánlásokban szerepel ez a kérdés, hogy 38 órás munkahét,
vagy esetleg éppen a többletszolgálat mennyi lehet egy héten belül,
ismerjük ezeket az ajánlásokat, erre is fel kell készülnünk, de
legkorábban 2006. január 1-tõl kell ezt bevezetni, amennyiben erre
döntés születik. Körülbelül ennyit tudnék mondani.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Köszönöm szépen, még mielõbb itt a hölggyel “összeugrás” történik, én
azt kérem, hogyha az megoldható, hogy utána tessék leülni és akkor
megnézni, hogy akkor pontosan mire volna szükség, és biztos, hogy fog
Zsinka úr ebben segíteni, hogyha ezt kérhetem, mert látom, hogy itt
nagyon készülõdés van, de én úgy érzékelem, hogy Zsinka úr
fölajánlotta, hogy segítõkész ebben a dologban, tehát tessék… Jó, de
akkor ez tényleg kérem, hogy tessék õt megkeresni, és akkor ebben fog
segíteni. Én magam bíztam meg a Tatár urat, a Kertész úrnak hadd
mondjam, én bíztam meg a Tatár urat, tehát én kértem tõle és most itt a
Babák úrtól is kérném, jó? Tehát pontosan az, amirõl beszéltünk, a
Tatár úr ebben az értelemben a minisztérium vezetését képviseli, hogy
kezdõdjenek meg a tárgyalások, hiszen neki van egy elképzelése erre, és
mondtam, ezt szakmailag tárgyalják végig. Természetesen, amikor ez
olyan szakaszba ér, akkor le kell ülnünk egymással errõl beszélni, én
itt majd kérném is a Babák úr segítségét majd akkor ebben, hogy
folyamatos legyen és nézzük meg, hogy mikor tudunk errõl tárgyalni, de
a Tatár úr ebben, hogy mondjam, a minisztérium vezetését képviseli,
tehát ott ez megtörtént. A Jenei urat, jelzem én engedtem el, családi
programja van. Parancsoljon.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Három megjegyzésem van. Az elsõ a legutolsóhoz. Sajnálatos módon a
Köztársasági Õrezrednél ugye, a nem az általános, Kormány által
elrendelt létszámleépítés során, most küldenek el 175 kollégát, illetve
helyeznek el máshova. Ott ahol a 24-48-as munkarendben dolgoznak ezek a
kollegák és pont az elküldött létszám lett volna arra elegendõ, hogy
beálljanak a törvényes munkarendre, a 24-72-re. Pont azt a váltást
küldik el speciel, akivel 2006. január 1-ig rendezni lehetett volna már
most az országos rendõrfõkapitány utasítása szerint ezt a problémát. Ez
csak egy megjegyzés. A másik. Nem igazából örülök annak, hogy a
gépjármûjavító mûhelyt valamilyen formájú gazdasági társaságba viszik
ki, hiszen 3 évvel ezelõtt gazdasági társaságba vitték ki a Nyomdát, a
belügyi Nyomdát, és ma a belügyi Nyomda Kft. címén üzemel, amelynek
egyszemélyi tulajdonosa maga a Belügyminisztérium. Azóta a Nyomdában
dolgozó kollégák semmiféle olyan juttatásban nem részesülnek és ezt
most szíves figyelembe ajánlom a munkavállalói oldalnak, és semmit sem
tudunk elérni, hogy például béremelésük legyen, hogy ruhapénz, vagy
munkaruházattal lássák õket el, vagy egyáltalán egy éven túl, ahogy a
minisztérium vezetése ígérte, megkapják azokat a juttatásaikat,
amelyeket közalkalmazottként megkaptak. Tehát nem valós az a helyzet,
hogy minden juttatás jár nekik szerzõdés alapján egy évig vállalta a
minisztérium vezetése, hogy azokat a juttatásokat a továbbiakban is
folyósítja és ami még a legszebb dolog, hogy egyáltalán nem ad munkát a
BM Nyomda Kft.-nek a minisztérium vezetése, a Belügyminisztérium által
meghirdetett munkákat mások nyerik el. Harmadik, amivel szeretnék
foglalkozni. Ez pedig a rekreáció kérdése, rekreációra jogosult a
hivatásos állomány tagja és rekreációra jogosult a köztisztviselõ. Én
szeretnék kimutatást kérni a munkáltatótól és itt elfogadjuk a január
10-ei állapotnak megfelelõ, tehát január 10-ig, mert eszméletlen
nagyvonalúak vagyunk és szíveskedjenek tételesen közölni, hogy melyik
szervtõl hány embert küldött a munkáltató rekreációra. Tehát a három
rendvédelmi szervrõl beszélek és a köztisztviselõi karról. Én úgy
tudom, hogy igazából egyetlenegy rendvédelmi szerv nem él a rekreáció…
Hogyne terjedne a szolgálati törvény szerint rekreációt kell
biztosítani a hivatásos állomány részére és ezért is tartotta fönn a
Belügyminisztérium a Dobogókõn azt a 10 szobát, amit meg kellett volna
venni a rendvédelmi szerveknek ahhoz, hogy az utcán elfáradt rendõrt,
határõrt és katonát azt pedig oda küldje el pihenni, de mert nem volt
pénze a rendõrségnek adott esetben ezt nem tette meg. Ezért kérjük,
hogy ez… 96 óta van ez a szabály, hogy 96 óta hány ember részesült a
hivatásos állomány részérõl ebben a juttatásban. Köszönöm szépen.
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
A javítómûhellyel kezdeném. Ugye itt egy helyzet van, ami azt jelenti
és amirõl beszéltünk, hogy a Kormányrendelet, vagy határozat, ugye 113
fõvel érinti a Központi Gazdasági Fõigazgatóságot, mint
létszámleépítés. Egy döntést kell hozni, hogy itt alkalmazunk mindenhol
egy fûnyíróelvet, és mindenhonnan elküldünk egy, két embert, és akkor
úgy megy el a 113 fõ, vagy megpróbáljuk megnézni a Központi Gazdasági
Fõigazgatóságban azokat a mûködõ elemeket, aminek a mûködésével
problémák vannak, ami, hogy úgy mondjam, a veszteséget termeli a
Központi Gazdasági Fõigazgatóságnak, és aminek a más módon történõ
üzemeltetése, tehát megoldásának lehetõségei vannak. Ugye ezért merült
föl ebben az esetben, mert az elsõ részben úgy mondom, hogy talán
mûködött a fûnyíró elv a Központi Gazdasági Fõigazgatóságnál, a
másodiknál nagyon szeretnénk már ezt elkerülni, és célirányosan
szeretnénk tényleg komplex megoldásokat alkalmazni. Ezért fogalmazott
Jenei úr úgy, hogy itt most nem át, kiszervezzük a Héroszba a
gépjármûjavítást a KGF-en, nem, megszüntetjük a tevékenységet a KGF-en.
A Hérosz, mint egyszemélyes belügyi társaság átveszi, úgymond bérli,
magát a mûhely területét és arra a létszámra, aki az õ megítélése
szerint egy piaci alapon történõ mûködésben még gazdaságos, arra õ az
utcáról fölveszi ugyanazokat a kollegákat. Ezért van az, hogy az
elõzõvel ellentétben nem átszervezõdik és nem, megkap minden
végkielégítését ugyanúgy, mint bárki, de az 50-bõl, 40, vagy 38 tudja,
hogy õ munkát fog kapni a Hérosznál és ugyanott, azon a helyen
folytatja a munkáját. Tehát ugye ez, errõl szól, ez a gondolat, tehát
ezt egyértelmûen ahhoz kell kötni, hogy a Kormányrendelet alapján el
kell még küldeni 58 fõt, és ugye, hogyha meggondoljuk azt, hogy ez egy
lehetõség arra, hogy tényleg munkát is adjunk az embereknek, tényleg
történjen is valami ezen a területen, csökkenjen a KGF-nek az a
vesztesége, amit ez a tevékenység termelt gyakorlatilag évrõl évre és a
költségvetésben ezt mindig máshonnan kellett finanszírozni. Ezért
született ez a döntés, hogy ez egy megoldás lehet és néhány embernek
ugyanúgy, mint más területen egyfajta biztonságos
továbbfoglalkoztatást, egy 100%-os belügyi cégben biztosítunk,
természetesen nem ugyanazokkal a feltételekkel, mint, aki az
átszervezéssel ment át, de azt hiszem, hogy ez is még egy korrekt
eljárás. Tehát meg kell. Na most, a Galyatetõnél ugyanez, ott elmondta
a Jenei úr. A BM Nyomda tekintetében hasonló volt a probléma, ami akkor
elindította ezt a folyamatot, csak akkor nem volt a Belügyminisztérium
vezetése, most ezt, elnézést, biztosan nagyon rosszul hangzik ez a
kifejezés, hogy a lehetõség, hogy valami, tehát saját elhatározásból
kellett a dolgot meglépni és ebben csak az átszervezés lehetett, mint
lehetõség. De ez magában hordozza azt, hogy igenis kitettük egy piaci
alapú versenynek ezt a társaságot, ezen keresztül mi közvetlenül nem
tudjuk ellátni feladattal, tehát neki a piacon a saját piacunkért is
meg kell, hogy úgymond küzdeni, de azért azt el kell, hogy mondjam,
hogy tettünk nem egy, nem kettõ és nem három olyan intézkedést és jelen
pillanatban is terítéken van a BM Nyomdának a további sorsa, a
mûködõképességének a javítása, mert sok gond látszik azon a területen,
de errõl is komplex munkálatok folynak. Vélhetõen jövõ év elejére
kialakul ott is egy olyan ütõképes további mûködési rend, ami végülis,
lehet, hogy kevesebb emberrel, de biztosítja azt, amit biztosítani kell
és ezen túlmenõen is tettünk olyan intézkedéseket, amennyit meg
lehetett tenni a verseny, hogy is mondjam, veszélyeztetése nélkül, vagy
belenyúltunk volna ebbe a kérdésbe. Tehát intézkedtünk a vezetõk felé,
arra, hogy milyen módon kell a belügyi cégeknek a szolgáltatásait
igénybe venni, most az igénybe venni abban az értelemben, hogy a
pályázatnál kötelezõ ajánlatot kérni és amennyiben elutasítja is, és
más nyer, annak viszont az ellenõrzésénél kapott egy komoly feladatot
az Ellenõrzési Hivatal, hogy vizsgálja, hogyha más nyert, akkor azt
tényleg olcsóbb volt-e és nem volt-e valami trükk utána, hogy másképp
alakult. Na most, mi ennyit tudtunk tenni, annak érdekében, ami az
eszköztárunkban volt, de ezt megtettük, és azért el is indultak ezek a
dolgok, tehát megmozdult ez a dolog, de itt látni kell, hogy nekünk is
meg kell tanulni egyfajta tulajdonosi viselkedést gazdasági
társaságokkal, mert az nem egyezik meg azzal, amit, mint fejezet és
költségvetési szerv kezelünk. Tehát ez egy másik világ és a járandóság
tekintetében ugyan tényleg vállalkoztunk arra, hogy ameddig tudjuk
rendezzük, de itt is az van, hogy sajnos az egyetlen, most úgy mondom,
hál Istennek a társaságaink közül, az egyetlen aki nehéz helyzetbe
került, de pont a piaci alapok miatt, mi nem tudunk csak tõkeemeléssel
tudnánk ezt megtenni, ez viszont a Pénzügyminisztériumnál a
fölszámolást eredményezné. Tehát nem tudunk belenyúlni, mi csak
segíthetjük õt, hogy talpraálljon, de nem tudunk úgy belenyúlni
közvetlenül, hogy mi megsegítsük õt azzal a szükséges pénzzel, amivel
egyébként ruhapénzt tudna fizetni, vagy, mert itt lássuk be, sokan
vannak a munkához képest és nincs annyi pénze, hogy kifizesse a
végkielégítést és egy csapdába kerültek gyakorlatilag ebben a
történetben, hogy nem tudja magát racionalizálni, úgy ahogy egyébként
egy vállalkozásnak kellene. De hát mindegy, ebben a kérdésben most
erõteljesen dolgozunk és mindenképpen keressük a megoldást, ez most
terítéken van, és remélem, hogy ez tulajdonképpen megoldja ezt a
problémát. És hát az állomány egy szûkebb részét érinti, de akit érint
az nyilvánvaló örülni fog neki, a pénzügyi nyomozók teljesítették a
költségvetési törvényben elõírt penzumot és ezért a nekik felajánlott
210 millió forintot a pénzügyi nyomozók lehívhatják és egyszeri
juttatásként részükre még ebben az évben kifizetésre kerül.
Dr. Bárdos Judit asszony, fõtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:
Ezzel kapcsolatban én ugyan föltettem az Országos
Rendõr-fõkapitányságon is a kérdést, de ugye, a Belügyminisztériumnak a
Pénzügyminisztériummal a szerzõdése, a megállapodása december 31-ével
lejár, a pénzügyi nyomozókat illetõen. Ami azt jelenti, hogy azokat a
juttatásokat december 31-ig finanszírozzák, finanszírozza meg az állam,
amelyet hoztak magukkal az APEH-tól. Tehát itt az 50%-os
illetménykiegészítésre gondolok, diplomások esetében meg ezzel a
pluszjuttatással, ami az eredményorientált juttatás. Vajon leültek-e
már beszélni a kollegákkal egyedileg, egyénenként, hogy ugye, azért
január 1-tõl másképp néz ki az õ illetményrendszerük, mert január
1-tõl, hát másképp néz ki bizony, mert január 1-tõl ugye, nem 50%-os
illetménykiegészítésük lesz, legjobb tudomásom szerint, hanem csak 35,
tehát visszaállnak arra a rendszerre, amire a területi szerveknél
jogosult illetménykiegészítés. Nem tudtok…
Tollár Tibor úr, fõosztályvezetõ, BM Közgazdasági Fõosztály:
Én azt hiszem, hogy itt valami félreértés van. Tehát nem tudom, hogy,
tehát mi nem december 31-ig kötöttünk megállapodást a
Pénzügymisztériummal, mi egyszeri megállapodást írtunk alá ennek a
feladatnak az átvételérõl, ami a feladat átvételével, ha úgy tetszik,
hatályát vesztette. Mert ez errõl szólt, hogy átvettük ezt a feladatot,
de ebben a kérdéskörben azok a garanciális elemek, mint ennek a
teljesítményjuttatásnak a kérdése, ez megmaradt, ez benne van a 2004.
évi költségvetési törvényben is, és ez, de a megállapodásban is
rögzítésre került ez a dolog, mert amikor átvettük ezt a dolgot, akkor
ezzel vettük át, ezzel a teljesítmény, tehát a teljesítmény elismerés
ilyen értelemben folyamatosan megy. Tehát itt nem volt arról szó, hogy
ez 2003-ban lesz így. Egyébként az illetménykiegészítésre becsülettel
mondom, én nem, azért néztem a, egyikünk sem tud arról, hogy mi
megváltoztatnánk az õ illetménykiegészítését. Teljesen változatlan, de
hát, mi nem tudunk ilyenrõl, hogy ez megváltozna. Igen.
Zsinka András úr, fõosztályvezetõ, BM Személyügyi Fõosztály:
Csak egy gondolat a rekreációs felvetésre. Természetesen a hivatásos
állomány vonatkozásában azt a felmérést január 10-ig végrehajtjuk, amit
fõtitkár asszony kért. Viszont akkor elmondanám, azt a gondolatot, hogy
a belügyminiszter asszony döntése alapján, a Duna Mûvészegyüttesünk,
amely, mint közismert, buszbalesetet szenvedett Görögországban, a
negatív élménynek a feldolgozására, egy az egyben felvonulhat
Dobogókõre és ezt a rekreációs lehetõséget kapja meg pszichológusok
vezetésével. Tulajdonképpen errõl szól ez a rekreációs lehetõség a
hivatásos állomány szempontjából is, akik mentálisan vagy
pszichikálisan, egy adott fegyveres bûnözõ elfogásában vagy éppen egy
tûzeset, kárhely felszámolásában ilyen módon túlterheltek, leterheltek,
a munkáltató finanszírozásában lehetõséget kapnak az ilyen értelmû
rekreációra. Köszönöm szépen.
Pál Tibor úr, levezetõ elnök:
Már olyanok vagyunk, mint a szakszervezet. Nem? Ezen az oldalon, minden
jót megteszünk. Köszönöm szépen. Ha nincs több, akkor köszönöm
mindenkinek, hogy eljött. Egy vállalásunk van, jövõ hétre elkészítjük
az irányelvekrõl és a jövõ évi javaslatunkról a szempontrendszert. Ha
nem találkozunk, vagy akivel nem találkozunk, vagy aki, akivel nem
találkozik, mert ez a kör, különbözõ helyeken még találkozik, akkor
mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog újévet kívánok. Köszönöm
szépen.
Budapest, 2003. december 18.
Dr. Korbuly András
titkár
Legépelte: Antal Katinka Beatrix
|