Kezdölap arrow FTSZ arrow Dokumentumok arrow Elmebetegségem története (1)
Elmebetegségem története (1)
2007. June 05.
Ördög László írása
 
Játszom egy gondolattal… Mi lenne, ha… ha mondjuk számítana a véleményem? Ha mondjuk… ha tulajdonos lennék? Ha pénzt adnék embereknek, hogy azt tegyék amit szeretnék? Megbíznám õket valamivel, amit õk megvalósítanak? Nem rossz ötlet, ugye?
 
Image
Lássuk hát: Mondjuk, hogy egy vállalkozó vagyok, egy olyan, akinek van vállalata is. Aki munkáltató. Akinek igénye van, feladata, melyeket végre kell hajtani, pénze, hogy tudjon fizetni. Mit kell ilyenkor tenni? Megvan! Embereket kell felvenni, hogy legyen, aki elvégzi a munkát! Annyi embert, amennyi szükséges a feladathoz. Mert ha kisebb a vállalatom, mint eredetileg volt, akkor kevesebb a munkahely. No persze tudom, hogy jog is van a világon, így meg kell egyeznem velük. Például mennyi a munkaidõ, mi a feladat, mennyi fizetés? Ha megfelelünk egymásnak, akkor megegyezünk. Mert ez egy üzlet. Ennek következményei vannak. Ha ellátja a feladatát az alkalmazottam, nekem is be kell tartani a szabályokat. Ha határozott idejû szerzõdésünk van, nem küldhetem el idõ elõtt, vagy pedig fizetnem kell. Jár neki szabadság, fizetés, egyéb dolgok. De nekem is vannak munkáltatóként jogaim: elvárhatom, hogy teljesítse a vállalt kötelességét. Az is természetes, hogy ne tévesszen meg. Ne csapjon be. Hajtsa végre, amit ígért, mert ezért kapja a fizetését. Ne vegyen ki a kasszából. S ha mégis másként történne? Akkor kirúghatom, mert ez az én jogom. A jog kölcsönös viszony.

Játszom egy gondolattal… Mi lenne, ha… ha mondjuk számítana a véleményem? Ha mondjuk… ha választó lennék? Ha pénzt adnék embereknek, hogy azt tegyék amit szeretnék? Megbíznám õket valamivel, amit õk megvalósítanak? Nem rossz ötlet, ugye?

Lássuk hát: Mondjuk, hogy egy választópolgár vagyok, aki adót, egyebeket fizet, egy olyan, akinek Állama van. Aki munkáltató. Akinek vannak igényei, elvárásai, pénze, amit adó formájában ki is fizet. Megvan! Olyan embereket kell felvenni, akik az én érdekeimet képviselik. Annyit, amennyi szükséges! Hogyan érem ezt el? Választásokon. Meghallgatom, hogy milyen munkavégzést ígérnek, hogyan akarják nekem, mint munkáltatónak jobbá tenni az üzletemet. Mert ez egy üzlet. Olyan üzlet, ahol én fizetek. Ugyan szükségem van a munkavégzésükre, de õk keresnek meg, „kampányolnak” a figyelmemért, õk és csak õk akarják ezt a munkát. AZ ÁLLÁST. Még azt is elmondják, hogyan akarnak a hasznomra tenni, programokat hangoztatnak, csak el kell hinnem, hogy végre is hajtják. Olyan munkaerõpiac ez, ahol még egymást is szidják, csak azért, hogy elnyerjék a bizalmamat.

Mert enyém a hatalom, mint állampolgár, választó és adófizetõ, joggal várom el, hogy kiszolgáljanak a pénzemért. Miattam, értem és általam mûködik ez a vállalat, az állam. Mint munkáltatónak, nemcsak kötelességeim, hanem jogaim is vannak.

Így helyes. De nem, mégsem… Most jöttem rá: skizofrén vagyok. Hogyan is gondolhattam volna, hogy az Állam az én vállalatom? Hogy a nekem dolgozók nekem dolgoznak? Hogy nem vezetnek félre? Hogy azért kerestek meg, hogy engem szolgáljanak? Miért kellett ennyi politikust (munkást) felvenni, ha a vállalatom összement az évek, a történelem során? Hiszem a cégem nagyságát nem a büfé mérete határozza meg, hanem a feladat, a munkaterület, a lélekszám. Egyáltalán: Hogyan hihettem nekik? Szolga vagyok, vagy tulajdonos? Szavazógép? Vagy nyúzható róka? Az állatorvos lova? Van közöm bármihez is?

Furcsa helyzet ez: Tulajdonosként, fizetõként nincsenek munkáltatói jogaim. Ha nem azt teszi a munkavállaló amit ígért, nem küldhetem el. Ha félrevezetett, maradhat. Ha nem azt teszi, amit akarok, akkor is biztos az állása. Ha nem szolgál, hanem uralkodik, négy évig sérthetetlen. (Utána is) S ha letelik a négy év és nekem nem tetszik a munkavégzése, még utoljára a kasszából végkielégítést vesz fel., mert õ így döntött. Ezt lehetne egy normális vállalatnál? Hogyan neveznék ezeket a történéseket? A jog kölcsönös viszony?

Nem tudom, nem értem, nem tudom, nem értem… kezeim remegnek… Nos, így lettem skizofrén elmebeteg. A világ normális, én nem. A gyógyítók lemondtak rólam… Nincs már Lipótmezõ sem… Mi lesz velem? Ha múlik a depresszióm, erõdödnek a hangok… Ha a hangok hallgatnak, jön a depresszió… Orvost, tablettát nekem! Senki nem felel… A bárányok is hallgatnak… Demokráciarekedésem van… Képviseletlenségem is… Tudom, hogy õrült vagyok!

SEGÍTSÉG! VAN VALAKI ODAKINT?

Valaki, aki normális?

Ördög László, gyakorló elmebeteg.

Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete
(A gyógyszeradományokat erre a címre kérem, zubbonyom és kényszerem már van)

Az állapotom után esetleg érdeklõ agyászok a teljes kórtörténetemet megtalálják a levéltárban, a következõ címen: www.ftsz.hu

Konzílium összehívására lehetõség van a Lánglovagok fórumán.
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 16:46
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75