A társadalom-biztosítás és az Egészségügy átalakítása kormányzati körökben manapság rendkívül népszerû. Valóban, sok témakörben indokolt ez, még akkor is, ha a pénzügyekkel kezdik. Még Miniszter-váltás is történt az ügyben. Tehát fontos.

Vegyük tehát mi is a pénzügyeket, hiszen abból van a legkevesebb. (mármint a pénzbõl) Az elsõ történet így ránézésre nem bonyolult: az 1998 elõtt felszerelt kollégák befizetései nem találhatók az OEP-nél. Természetesen a SZÉF-en ezt is szóvá tettük, a gond rendezõdni fog. Majd. Az OEP szerint a munkáltatók adatszolgáltatásával volt baj. Azonban a munkáltatók teljesítették ezt a kötelességüket, így a vita egyelõre döntetlen. Mindenesetre a nyilvántartás körül van valami bibi. Ez különben azért pikáns kissé, mert ez közpénznek számít.

Most az OEP-el, mint biztosítóval kell foglalkozni. Azért a nyilvántartás komoly dolog a biztosítás területén, mert aki nincs nyilvántartva, az nem biztosított. Márpedig ez egy kötelezõ biztosítás. Rendben van, sokan nem szerepelnek a nyilvántartásban. De akkor miféle munkavégzés ez? Hogyan fizettek táppénzt, mûtéteket, stb? No rendben van, az ellátás fontos.

De azt mondja meg valaki, hogy miért nem tûnt fel, hogy olyan összegek folynak be, amelynek nincs gazdája, feladója?! Ha a többlet nem tûnt fel, mire használták el, hova lett? Ha feltûnt, mit tettek? Biztosan jól és hûségesen kezelik ezt az alapot?

Vegyünk most egy másik példát, ez azonban kissé bonyolultabb. Már nem csak a Társadalom-biztosítási Törvény, hanem a HSZT és a törvényhozók is szerepelnek az okok között. Mint a régi mondás tartja: ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.

A táppénz fogalma, célja nem bonyolult. A munkavállaló azért kapja, mert a befizetése alapján egy úgynevezett veszélyközösség tagja lett. Másképpen fogalmazva: azért kapja, hogy a betegsége alatt ne pusztuljon éhen, no meg azért, mert ki van fizetve! Ha pedig meggyógyult, ismét hasznos munkát végezhet, meg adót fizethet. Persze az OEP számára azért van már kibúvó: az elsõ pár hétben a munkáltató fizet.

Nézzük ezt a mi szempontunkból: a HSZT a magasabb igénybevétel miatt a tûzoltóknak teljes „táppénzt” biztosít az „egészségügyi szabadság” idejére. Van azonban egy kitétel: a nem rendszeres pótlékokra nem fizet! Semmit, de azt törvényesen! De miért érdekes ez?

Azért, mert az illetmény egy jelentõs része után nem kapunk szolgáltatást, holott fizettünk érte! Az Alkotmánybíróság már foglalkozott a kötelezõ biztosítás elvével és kimondta: a kötelezõ biztosítás után szolgáltatás jár!

Vegyük az ügy pénzügyi vonalát: a munkáltató az illetményünket a központi költségvetéstõl kapja, úgynevezett „fejkvóta” formájában. Ez, tûzoltónként a teljes évi illetményt jelenti, még akkor is, ha az elõirányzatot tizenhárom részletben teljesítik. Ebben a bértömegben nincs betegállomány, más néven egészségügyi szabadság tervezve. Ez azt jelenti konkrétan, hogy a munkáltató az egész évi bérünket megkapja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi idõt töltöttünk betegállományban.

De ne irigyeljük a munkáltatót, mert: egyrészt a betegállomány elsõ két hetét fizetnie kell a TB szabályok miatt (ez azért jó, mert két hetet eleve nem fizet a TB, holott a biztosítási díjat megkapta). Másrészt a HSZT sem engedi meg.

Itt jelentkezik a politikusok szerepe, hiszen a HSZT-t õk alkották meg. A törvény elõszavában deklarálták a tûzoltók (és egyéb hivatásosok) nehéz munkáját, elismerését. Például ezért jár(na) nekünk teljes, száz százalékos illetmény az egészségügyi szabadság idejére.

Na most ez olyan jól sikerült, hogy az állományt két részre bontja! Az egyik munkavállalói rész, mivel illetményében nem jelenik meg a „ nem rendszeres pótlék „ teljes „táppénzt” kap, ha beteg, másik munkavállalói rész, azok, akik a tüzeknél lébecolnak, viszont csökkentett „táppénzt” kapnak, mert illetményük alkotó része a „ nem rendszeresített pótlék „! Ez tehát jogalkotói szinten így néz ki: a tûzoltókat meg kell becsülni, de akik a tüzeknél dolgoznak, azokat nem! Még az után sem kapnak szolgáltatást, ami után fizettek! Nos, a politikusok munkája nagyon becsülendõ!

Nézzük az egészségügyi vonatkozásait, vagy akár „eredményeit” az ügynek: mivel keresetkiesés következik be, az eddig sem könnyû életünk még nehezebbé válik. Most ne foglalkozzunk az esetleges másodállással, elég, ha a havi számlákra gondolunk. Ha valakit nem tart el a felesége, családja (nem lehetnek túl sokan), komoly gondjai támadnak. Ennek egyszerû a következménye: gyorsan akar visszatérni a szolgálatba, akár a teljes gyógyulás elõtt. Vagy kisebb betegségeket letagad, nem törõdve az esetleges szövõdményekkel.

Ennek pedig a következménye az, hogy a regenerációs képesség csökken, a szervezet elhasználódása felgyorsul. Az úgynevezett „rekreációs” és egyéb programok így válnak üressé, csupán propagandacélokat szolgálva. A szép szavak mögött nincs semmi.

A politikusok fizetése, juttatásaik szép, értékkövetõ, folyamatos bevételt jelentenek. Természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a teljesítmény-orientált szemléletre, anyagilag ellensúlyozva azt. Tekintve, hogy alapvetõ problémáink több kormányzati cikluson át, szinte változatlan formában fennállnak, én, személy szerint megkérdõjelezem a „teljesítményüket”.

Tisztelt politikus hölgyek, urak: KÖSZÖNJÜK!

A tûzoltók nevében: Ördög László, FTSZ.