Kezdölap arrow Jogszabály arrow Bíróság arrow A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
2007. May 09.

A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÍTÉLETE


fv. II.11.019/2006/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. év április hó 18. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek – tizenöt nap alatt – egyenként 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperesek az alpereshez intézett kérelmükben a szakmunkás képesítést adott szakközépiskolai tanulmányi idejüknek a szolgálati időbe való beszámítását kérték. Az alperes kérelmüket elutasította, az ellen szolgálati panasszal éltek, amelyet az országos rendőr-főkapitány határozatával elutasított. Ezt követően előterjesztett keresetükben a munkáltatói intézkedésnek minősülő határozat megváltoztatásával a szakközépiskolai tanulói jogviszonyuk idejének szolgálati időként való beszámítását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Az ítélet indokolásában megállapította, hogy I. rendű felperes 1981. szeptember 1-jétől 1985. június 12-éig az ISZI szakközépiskola nappali tagozatos tanulója volt, ahol 1985. június 12-én érettségi-képesítő bizonyítványt szerzett, amely 303-1 gép forgácsoló (esztergályos) szakmában szakmunkás munkakör betöltésére képesíti, míg II. rendű felperes 1978. szeptember 1-jétől az 1982. tanév végéig az ISZI nappali tagozatos tanulójaként 1982. júniusában szerzett érettségi képesítő bizonyítványt, amely 311-1 gépjárműtechnika szerelő, autószerelő szakmunkában szakmunkás munkakör betöltésére képesít.

A munkaügyi bíróság az előbbi tényállás és az 1019/1976. (VI.24.) MT határozat 12/e. pontja, az 1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdése és a 17/1975. (VI.14.) MT. Rendelet 100. § (1) bekezdése egybevetése alapján olyan következtetésre jutott, hogy a felperesek nem szakmunkásképzésben folytattak tanulmányokat, hanem szakközépiskolai oktatásban vettek részt, ezért ennek ideje nem minősül szolgálati időnek.

A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a szakközépiskola II. osztályától kezdve tanulói jogviszonyban töltött idejük szolgálati időnek minősítését kérték.

A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az I. rendű felperes szakközépiskolai tanulói viszonya 1982. szeptember 1-jétől 1985. június 12-éig, míg a II. rendű felperes szakközépiskolai tanulói viszonya 1979. szeptember 1-jétől 1982. június 12-éig szolgálati időnek minősül.

A másodfokú bíróság abból kiindulva, hogy a felperesek szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulói voltak, a Magyar Közlöny 1976. évi 51. számában kihirdetett 1019/1976. (VI.24.) Mt. Határozat 12/a. pontja alapján megalapozottnak találta felperesek keresetét, mert az Mt. Határozat szerint felperesek társadalombiztosítási jogállása megegyezett a szakmunkástanulókéval.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetét elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte anyagi jogszabálysértésre hivatkozva. Az indokolás szerint az 1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdése alapján csak a szakmunkástanulói viszony ideje számít szolgálati időnek, a szakközépiskolai tanulmányi idő nem. A szakmunkástanuló vonatkozásában a munkáltatót a járulékfizetési, adatszolgáltatási kötelezettség terhelte. A biztosítottak körét a 17/1975. (VI.14.) MT rendelet terjesztette ki, az 1019/1976. (VI.24) MT határozat nem az 1975. évi II. törvényben adott felhatalmazás alapján született, és a határozat alapján jogszabály nem rendelkezett a szolgálati időről. A határozat II. fejezete a szakközépiskolában folyó szakmunkásképzésről szól, ennek figyelembevételével az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a helytálló, a KK. 35. számú állásfoglalásnak is ez felel meg.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az irányadó tényállás szerint az 1992. óta az alperesnél hivatásos szolgálati viszonyban álló felperesek a szolgálati idejük megállapításával kapcsolatos (a szolgálati panaszukat elutasító) munkáltatói intézkedés ellen éltek keresettel. A felperesek 1981-1985, illetve 1978-1982. években szakmunkásképzést folytató szakközépiskolai tanulóként szereztek szakmunkás munkakör betöltésére képesítő bizonyítványt, és ennek szolgálati időként való beszámítását kérték.

A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperesek ösztöndíj juttatásban részesültek az érintett szakmunkásképzést folytató iskolák igazolása szerint.

1. A Hszt. 326. § (1) bekezdése szerint a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából a törvény hatályba lépése (1996. szeptember 1.) előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és a beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell elismerni.

A felperesek szolgálati idejét a szolgálati viszonyok létesítésekor kellett megállapítani. Az ebben az időben hatályos szabály szerint a szolgálati időbe a szolgálati időpótlék, a szabadság mértéke és a leszerelési segély szempontjából – be kellett számítani minden olyan időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó nyugdíjbiztosítási szabályok szerint jogszerző időnek számít (1971. évi 10. tvr. 33 § (2) bekezdés d) pont).

Az 1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdés e) pontja alapján a biztosítottak körébe tartoztak a szakmunkástanulók, az 54. § (1) bekezdés d) pontja alapján pedig a szakmunkás tanulóviszonyban töltött idő szolgálati idő.

Az előbbi, perbeli időben hatályos szabályok alapján tehát a hivatásos állomány tagja szolgálati idejébe a szakmunkás tanulóviszony idejét be kellett számítani.

A szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közreműködő vállalatok együttműködéséről, valamint a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzés egyes kérdéseiről szóló 1019/1976. (VI.24.) Mt. Határozat – egyebek mellett – úgy rendelkezett, hogy
- a tanulók jogállásában a szakmunkásképzés egységét biztosítani kell (11. pont),
- a tanulók gyakorlati oktatását a vállalatokkal együttműködve a szakmunkástanulókkal azonosan kellett megszervezni (12/a. pont),
- a szakmunkásképzésben résztvevő tanulók a II. tanévtől kezdődően (tanévenként 12 hónapra) ösztöndíjban részesültek, a szakmunkástanulókkal azonos módon a vállalattal társadalmi ösztöndíjszerződést köthettek (12/c. pont),
- a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak társadalombiztosítási jogállása megegyezett a szakmunkástanulókéval (12/e. pont).

E rendelkezések alapján megállapítható, hogy a szakmai képzés rendje és a tanulók jogállása tekintetében a Minisztertanács határozata a szakmunkástanulókkal azonos helyzetet biztosított a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak. Ennek megfelelően rendelkezett külön, kifejezetten a határozat az egyező társadalombiztosítási jogállásról is. Ebben az időben a törvény rendelkezése alapján a Minisztertanács a biztosítottak körét kiterjeszthette (1975. évi II. tv. 10. § (2) bekezdés).

A perbeli időben hatályos 1974. évi 24. tvr. 2. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben a Minisztertanács által közzétett határozatok kötelezőek voltak a természetes és jogi személyekre.

2. Az irányadó tényállás és az előbbi szabályok egybevetése alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet következtetetése – miszerint a szakmunkásképzést folytató szakközépiskola II. osztályától a felperesek tanulói jogviszonya szolgálati időnek számít – nem jogszabálysértő.

A szakmunkástanulókkal azonos társadalombiztosítási jogállás azt jelentette, hogy a társadalombiztosítás kiterjedt rájuk, és ennek megfelelően az ösztöndíjat fizető iskola, vállalat az előírt járulékot utánuk megfizette, illetve az adatszolgáltatást teljesítette. Ezt a következtetést alátámasztja az iratokhoz becsatolt minisztertanácsi előterjesztés 2. számú melléklete A/II. részében szereplő költségszámítás, amely a II. osztálytól (amikortól ösztöndíjban részesültek a tanulók) a költségvetést, illetve a vállalatot terhelő „SZTK” többletköltség-igénnyel számolt; továbbá a II. rendű felperes gyakorlati képzését biztosító vállalat nyilatkozata és a korabeli okiratmásolat, amely igazolja, hogy a felperes társadalombiztosítási nyilvántartó lapját 1982. április 13-án a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak átadták.

A jogerős döntés nem áll ellentétben a KK. 35. számú állásfoglalással módosított KK. 27. számú állásfoglalásban foglaltakkal, mivel az 1945. előtt és azt követő években szakiskolai tanulók tanulmányi idejét minősítette, a perbeli időben szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak a tanulmányi idejére vonatkozó megállapítást, iránymutatást nem tartalmaz.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperesek felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.

Eredeti cikk: http://www.brdsz.hu/data/forum/viewtopic.php?t=461

 


 

 
< Előző
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 08:46
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76