Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezés elõtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, majd arra ítélték, hogy kõvel a nyakában az Enns-be dobják. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.

Holttestét egy Valéria nevû özvegy temette el. Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki. Tisztelete fõként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tûzvészek ellen védõ szent.

Tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el; leginkább égõ házzal a kezében ábrázolják, amire két magyarázatot ismerünk:

    * Gyermekkorában imádságára kialudtak egy égõ ház lángjai.
    * Egy szénégetõt mentett meg a tûzhaláltól, amikor az hozzá fohászkodva vizet kért. (A szénégetõ máglyája lángra lobbant, próbálta eloltani, azonban õ is a tûzbe esett, ekkor vizet kért a víz által halt Flóriántól, így menekült meg a tûztõl.)