Minden történet kezdõdik valahol. Az események általában egyenes, logikus vonalon következnek egymás után, így az idõben egyszerûen követhetõk, akár a gyökerekig.

 De mi van akkor, ha a történetet késõbb megváltoztatják? Nem csak a logika, hanem maga a történet és lehet, hogy a kezdet is megváltozik. A nyilatkozatok, kijelentések is erre a sorsra jutnak. Még akkor is, ha a fõszereplõ az OKF. Vagy ha a Fõigazgató. 
Mivel nem szeretek a levegõbe beszélni, ezért inkább létezõ, hiteles anyagokat idézek, a forrás megjelölésével. Lássuk a történetet:

 

 

Budapest, 2005. február 23.

„Dr. Tatár Attila tûzoltó vezérõrnagy, országos katasztrófavédelmi fõigazgató február 23-án a katasztrófavédelem stratégiájáról, fejlesztési, korszerûsítési programjáról, valamint a katasztrófavédelmi törvényt módosító csomag koncepciójáról számolt be az Országgyûlés Rendészeti Bizottsága elõtt. A testület a beszámolót követõen elismeréssel szólt a katasztrófavédelem munkájáról

…

A tábornok szólt arról, hogy az elkövetkezõ öt évben 600 fõvel indokolt növelni a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok létszámát. Mint mondta, ez a többlet kezeli a meglévõ szolgálatszervezési feszültségeket, biztosítja a mûszaki eszközök kezeléséhez szükséges létszámot, viszont nem oldja meg az érdekképviseletek által követelt munkaidõ-csökkentést.”

A dátum: 2005. február 23.

http://www.katasztrofavedelem.hu/hirek.php?id=3751

A tûzoltók munkaidejének csökkentésérõl, illetve az ahhoz kapcsolódó  létszámbõvítésrõl

Budapest, 2007. február 6.

„Az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság fõigazgatója, dr. Tatár Attila tû. altábornagy 2007. február 6-án a  hivatásos önkormányzati tûzoltók munkaidejének csökkentésérõl, illetve az ahhoz kapcsolódó létszámbõvítésrõl sajtótájékoztatót tartott. Elmondta többek között, hogy az Európai Unión belül nem egységes - rendkívül eltérõ- a tûzoltók heti munkaideje. A francia tûzoltók munkaideje például heti 36 óra, a hollandok 48 órát töltenek szolgálatban, Németország egyes tartományaiban is 48 órás a heti munkaidõ.

A fõigazgató rámutatott: a munkaidõ-csökkentés miatt elkerülhetetlen a készenléti létszám növelése. Ehhez a feltételeket a költségvetés biztosította, de az ország kockázati-térképének és az egyenlõ biztonság elvének megfelelõen fel kell tárni a tûzoltóságok humánerõforrás tartalékait is. A 2006. évben nem történt létszámemelés, a tûzoltóknak továbbra is heti 54 órát kellett dolgozniuk. A munkaidõ-csökkenést heti két óra túlórának ismeri el a jogalkotó. Ebbõl a célból 2006. I. félévben mintegy 180 millió forint került felhasználásra, viszont a II. félévben keletkezõ túlóra pénzben történõ megváltásához mintegy 450 millió forint szükséges. A 2007. évre a költségvetés 1,930 millió forintot biztosít a tûzoltók munkaidejének csökkentésére. Ez az összeg fedezi a 2006. év második félévben, valamint a 2007. év elsõ félévben keletkezõ túlóra pénzben történõ megváltását. Számításaink szerint a keretbõl 2007. elsõ félévben megkezdõdhet 500 tûzoltó felvétele, kiképzése, akik 2007. július elsejével léphetnek szolgálatba. Így a második félévben reményeink szerint nem képzõdik túlóraigény.”

A dátum: 2007. február 6.

Valóban, az európai tûzoltók munkaideje nem egységes, de az uniós direktíva az. (88/2003) Addig is, ameddig a Bíróság eldönti, hogy mi számít túlórának, szeretnék úgy keresni, mint a Fõigazgató úr példájában szereplõ Német és Holland tûzoltók. De persze azt könnyû elfelejteni, hogy ugyan nem keresünk annyit, de legalább többet dolgozunk. Rendkívül érdekes, hogy például az OKF-en készenléti szolgálatot ellátók 24-72 órás szolgálati rendben dolgoznak. Tehát az OKF munkaidõ tekintetében lényegesen közelebb van Európához, mint azok, akik minden nap az életüket kockáztatják.

2005 február 23-án a Rendészeti Bizottság elõtt a Tábornok úr arról szólt, a 600 fõ azért szükséges, mert ez biztosítja a mûszaki eszközök kezeléséhez szükséges létszámot. Azt is kimondta: ez a létszámnövelés nem biztosítja a munkaidõ csökkentést. 2007 február 06-án már arról beszél, hogy 500 fõ szükséges a munkaidõ csökkentés miatt. 
Ha 600 fõre van szükség, hogy a technika mögött ember is legyen, akkor hová tûnt 100 fõ? Ha 600 fõ felvétele nem oldja meg a Tábornok úr szerint a munkaidõ csökkentést, akkor 100 fõ elvétele már mindenre megoldás? Ezeket a nyilatkozatokat csak akkor lehet elfogadni, ha a számok összeadódnak. De nem így áll a helyzet. Lehet, hogy az Ország tûzoltóságai annyira lepusztultak, a szerállomány annyira elfogyott, hogy arra a 600 fõre már nincs is szükség, csak 500-ra a munkaidõ csökkentés miatt? 
A szintén az OKF által készített statisztikák nem ezt bizonyítják. A Fõigazgató úr évértékelése szerint hatalmas munkát adott nekik az árvízi védekezés, az Ország tûzoltóinak magasabb esetszáma. Ez a kemény, verejtékes munka igazolja az OKF létét. 
Az elvégzett jog-elõkészítõ munkájuk nagyon felelõsségteljes. Gondolok itt arra, hogy a biztosítótársaságok által befizetett 1%-os mértéket 1.5%-ra emelte az Országgyûlés. 
A baj ott van, hogy ez a forrás a tûzoltótechnikák fejlesztésére van kitalálva. Ezzel szemben az úgynevezett „monitoring” fejlesztésre akarják elkölteni egy részét. Tekintve, hogy ezt a hozzájárulást mintegy adóként szedik be, tulajdonképpen közpénzzé válik. 

A monitoring rendszer a veszélyhelyzet megelõzésérõl, elhárításáról, a lakosság riasztásáról szól. Ez, nyilvánvalóan a gazdálkodó szervezetek feladata. Ha viszont a biztosítók által befizetett összeg bármekkora hányadát erre a célra fordítják, akkor annak lehetünk tanúi, hogy a közpénzbõl hogyan lesz magántõke. Arról nem is szólva, hogy a riasztás az adott gazdálkodó szervezet elemi érdeke, gondolok itt az esetlegesen bekövetkezõ kártérítési perekre. Ezt talán nem közpénzbõl kellene fedezni.

Azt már hallottuk, hogy a Fõigazgató úr szerint az uniós elv nem vonatkozik ránk (de az összes munkavállalóra igen), mert ezt így is lehet értelmezni. Az elõbb említett Tûzvédelmi Törvénnyel mi a helyzet? 
Különben a jogértelmezés síkos dolog, sõt, még vissza is lõhet. Nézzünk hát egy újabb jogértelmezési esetet: 

RUSZ
3. §
(1) Az igényjogosult csak rendszeresített, a szolgálati feladataihoz igazodó egyenruházati

terméket és felszerelési cikket viselhet.
A BM ORSZÁGOS KATASZTRÓFAVÉDELMI FÕIGAZGATÓSÁG (a továbbiakban: BM OKF), VALAMINT AZ IRÁNYÍTÁSA ALÁ TARTOZÓ SZERVEK HIVATÁSOS POLGÁRI VÉDELMI ÉS HIVATÁSOS TÛZOLTÓ ÁLLOMÁNYÁNAK ALAPELLÁTÁSI, EGYENRUHÁZATI NORMÁI

I.
Alapellátási norma a BM OKF polgári védelmi tábornokai részére
23. Barettsapka, meggyvörös db 1
24. Gyakorlódzseki, melegbéléssel, kék db 1
25. Gyakorlózubbony, kék db 1
26. Gyakorlónadrág, kék db 1
Alapellátási norma a BM OKF tûzoltó tábornokai részére
3. 65 M gyakorlósapka, szerelve, szürke db 1
14. Nyári gyakorlózubbony, szürke db 1
15. Nyári gyakorlónadrág, szürke db 1 

Ha a Tábornok úr ezt ismeri, miért nem viseli? Talán divatját múltnak tekinti a kötelezõ felszerelését? Vagy a Ruházati Szabályzatot másként értelmezi? Nos, ha ez a gyakorlat így megfelelõ, akkor bármilyen fegyelemsértést elkövethetek, mert másként értelmezem a szabályokat? Ugyanis a szabályzatoktól, így a Ruházati Szabályzattól való eltérés egyértelmû fegyelemsértés. Egy csúcsvezetõ megjelenése, hozzáállása példaértékû. Kövessük a példát? Csak õszintén…

Ördög László